Mit jelent számomra a spiritualitás?

Gondoltam egyet és megosztom veletek szívem fájdalmát, ami már egy ideje kínoz:

Mit jelent számomra a spiritualitás?

– A spiritualitás előtt még szabadon érezhettem, ami épp jött, vagy tetszett. A spiritualitás után csak a feltétlen szeretetet volt helyes éreznem.

– A spiritualitás előtt még szabadon élhettem az élet bármely eszközével. A spiritualitás után, ha nem viselkedtem csakis jól és erkölcsösen, akkor bevonzhattam minden bajt a fejemre.

– A spiritualitás előtt még volt szabad akaratom. A spiritualitás után csak Isten akarata lehetett szent a számomra.

– A spiritualitás előtt még semmi baj nem volt az egommal, és nagyon jól támogatott. A spiritualitás után az egyik legkárosabb dolognak lett megbélyegezve.

– A spiritualitás előtt még nagy hasznos és segítőkész dolognak bizonyult a gondolkodás. A spiritualitás után már csak az elmém korlátozó viselkedése lehetett.

– A spiritualitás előtt az elmém még az élet leghasznosabb ajándéka és barátja volt. A spiritualitás után már egy káros dolog, melynek kötelező volt az elhallgattatása.

– A spiritualitás előtt még ért valamit a szerelem, a vágyak, az álmodozás. A spiritualitás után ezek már ragaszkodásnak és gyengeségnek számítottak.

– A spiritualitás előtt még szabadon kritizálhattam, véleményezhettem, ítélkezhettem, ha valami nem tetszett. A spiritualitás után ezek csakis elfogadhattam, minden más a korlátolt ego-m megnyilvánulásai lehettek.

– A spiritualitás előtt még csak egy féle ember létezett, és lényegében mindenki egyenlő volt. A spiritualitás után már volt tudattalan ember, egoista ember, tanítvány és a Megvilágosodott ember lehetett.

– A spiritualitás előtt még bárki mondhatott nagy igazságokat, jó tanácsokat. A spiritualitás után csak a Megvilágosodottnak lehetett igazán igaza.

– A spiritualitás előtt még egyértelmű volt, hogy a valóság az, ami körülvesz és létezik, ami előttem van: a virágok illata, a szép tájak, egy erdő, az egész (fizikai) világ. A spiritualitás után mindez csak illúzió, és max. csak a földi létezés kezdeti velejárói lehettek.

– A spiritualitás előtt még szabadon gondolhattam, mondhattam valamire, hogy rossz. A spiritualitás után csak jót szabadott mondani mindenre.

– A spiritualitás előtt még lehettem gazdag, filmrendező, kreatív ember, bárki, aki akartam. A spiritualitás után csak megvilágosodott lehettem, és minden más csak az alsóbb szintű világi javak követése volt.

– A spiritualitás előtt még lehettem önállóan fejlődő, és tudatosodó ember. A spiritualitás után csak egy mester mellett fejlődhettem rendesen.

– A spiritualitás előtt a testem egy kiváló lehetőség volt az Életre, amivel lehetett azonosulni. A spiritualitás után a testem csak egy korlátozott, halandó és romlandó dolog volt, amit idővel el kell hagyni.

– A spiritualitás előtt még volt értelme az Életnek. A spiritualitás után csak egy szamszára lett, amibe nem szabadott újra beleszületni.

– A spiritualitás előtt még lehettem kiteljesedett, egész állapotban. A spiritualitás után csak fusztráció és feszültség lett az osztályrészem.

– A spiritualitás előtt még szabad ember voltam. A spiritualitás után már bilincsbe lettem verve.

– A spiritualitás előtt még lehetett az értelem, az elme, a gondolkodás, és az ego segítségével Teljességet elérni. A spiritualitás után ez már lehetetlennek lett megbélyegezve.

Hogy mit jelent számomra a spiritualitás?

Jelenleg az egyik sunyibb és legsúlyosabb mentális betegség, amit el tudok valaha képzelni egy embernek.

És miért foglalkoztam vele?

Mert irónikus módon egy két évvel ezelőtti Egyetemes Megvilágosodás élmény letagadhatatlanul köt hozzá. Mi ez, ha nem egy hatalmas paradoxon?

Vajon mi az Igazság?

226 thoughts on “Mit jelent számomra a spiritualitás?”

  1. A „Gonosz Buddha” kép csak ötletes illusztráció, nem véleményem,
    A „Gonosz Buddha” kép csak ötletes illusztráció, nem véleményem, mielőtt bárki megkövezne érte 😀

    1. Domoszlai Katalin

      Csak
      egy paradoxont tudok hozzátenni 🙂

      Ahogy a spiritualitást az elmén keresztül használjuk, gondolkodunk róla annak a 90%-a illúzió, tévút, téveszme, a maradék 10% is csak egy út és magából az útból is fel kell ébredni.

      Az egó az emberi fejlődés evolúciós terméke, nem rossz és jó, tart ahol tart. Ha tíz év kell hogy megvilágosodj, próbáld meg élvezni ( is ) ezt a tíz évet. Nincs módszer, amivel ez rövidebb lehet – esetleg hosszabb.

      Ezek a gondolatok Adyashantitól vannak. Ha valakit érdekel a könyve Üresség Tánca dobjon egy privit és átküldöm 🙂

      Még valami. Ken Wilber részletesen foglalkozik a „lélek sötét éjszakája” jelenségével. Ez az, amiről írsz, megtapasztaljuk a csúcsélményt és visszazuhanunk, visszakapaszkodunk az illúziók világába. Mert nem vagyunk képesek megtartani. Ez nagyon sok embernél így van. El kell hát engedni, ahogy képesek vagyunk fel kell számolni ezeket az egós kapaszkodókat.

      A folyamat okozhat pszichés betegségeket és fizikai betegségeket is, ha kényszerítjük magunkat arra, amire még nem vagyunk megérve. Nekem az egó még mindig a barátom, de kezdek úgy tekinteni rá, mint egy gyermekre, megértően és elfogadóan.

      1. Kérdés, hogy melyik része az illúzió? Igazából a spiri előtt
        Kérdés, hogy melyik része az illúzió? Igazából a spiri előtt leginkább gyakorlati ember voltam, így amik ott voltak sokkal valóságosabbak, mert tapasztalati alapon működnek. Ellenben a spiri nagy része puszta elmélet mely kecsegtető ígéreteivel a lelket kényezteti. Szóval most kezdek rájönni, hogy valójában mi is a valóság ebből az egészből, és be kell valljam azelőtt sokkal inkább valóságban éltem mint most.

        1. Domoszlai Katalin

          Szerintem
          elég jó megoldás az, hogy vissza az életbe 🙂

          Van egy mondás, nagyon tetszik: ” Minden spirituális élményt az tesz hitelessé, mit kezdünk vele a hétköznapi életben”

          Tehát a napi problémákat, minden életterületen megpróbálom magasabb tudatossággal megoldani. Tanít maga a helyzet, a kudarcokon keresztül. Megkeresem mit kell magamon változtatni ahhoz, hogy az életem közelítse a harmóniát. Aztán úgyis egyre jobban és jobban tágul a tudat, közelít a nirvána 🙂

          Őszinteség gyakorlatok. Hol is tartok?

          Aztán az önelfogadás. Itt és nem másutt:-)

        2. A spiri és a felszín egymásra mutogat
          , hogy bebe , te vagy az illúzió . Ha elválasztjuk egymástól őket , akkor egymáshoz viszonyítva azzá is válnak . Fontos az egyensúly . Ha elszállok , akkor jó a földelés , akár szó szerint is :
          gödröt ások és betemetem , magamat is elültetem . Kiállok a trágyadombra , és ott kurjantom szerteszét a túlsarjadt lelkem lágy neszét . Ha viszont szellemileg vagy testileg , de túlpörgettem , túlfárasztottam magam ,akkor egy elcsendesedés , egy zene , ami a lélekhez szól és feloldja görcseit , a másik oldalt erősíti fel ,és a világ zaja elül bennem . Üdvözlettel : felacsó
          U . i . : Vajon milyen lehet a szellemek , angyalok és egyéb entitások spirituális élete ? A szellemi testük mennyiben befolyásolja lelki életüket ? Éreznek – e ellentétet közte ?

        3. Gondolatok Ademonnak
          Kedves Ademon!

          Örülök a blogodnak!
          Nagyon aktuálisnak tartom, pontosan azért, mert sok ember nagy spirituális igyekezetében eldobja valódi lábait, és spiri-mankókon próbál járni.
          Aztán csodálkozik, hogy ezek a mankók nem tartják őt meg…

          Mi az, hogy spiritualitás?
          Egy új létforma? Egy új szabály, egy új recept?
          Egy varázspálca?
          Egy bűvös szó, mely mögé bújva feloldozást nyerhetünk „hibáink” alól?

          Milyen ember az, aki spirituális?

          Olyan, aki hirtelen megvilágosodva mindent „fejben játszik le”? Aki a gyakorlatot lespórolja az elméletből?
          Aki mellét döngetve sorra pipálja ki a különböző üdvözülési technikákat mindig újabbakat keresve, de nem mer EGYETLENT kiválasztani és azt türelemmel/alázattal megélni…

          Ademon, emlékszel még a dzsungelre?
          Abban a kontextusban emlegettem a machettát, mellyel utat törhetsz a fény felé.
          A dzsungelből való kijutás tehát sosem nélkülözheti a gyakorlati készséget, enélkül az összes elméleti tudás nullát ér.
          A spiritualitás számodra leginkább testre szabott „machettáját” kiválasztani nem kell félni, elég csak ráérezni, hogy belefekszik-e a markodba…Ha igen, akkor rajta!!!
          Vállald fel az Eszközödet, s felragyog előtted az Utad!

          Köszönettel: szeklice

    2. Vajon mi az igazság?
      Hááát, talán csak ez…:)

      Gyere most lépj be
      Ez valóban az
      Megjöttél végre
      Itt minden igaz
      Itt, amit érzel
      Az nyugodt lehetsz
      Valóban úgy van
      Csak itt van ez
      Mutasd, mit hoztál
      Tedd csak ott le
      Ide már nem kell
      Ami elhozott ide
      És nincsen még vége
      Csak máshogyan lesz
      Itt igazi minden
      Itt igazad lesz

  2. A „Gonosz Buddha” kép csak ötletes illusztráció, nem véleményem,
    A „Gonosz Buddha” kép csak ötletes illusztráció, nem véleményem, mielőtt bárki megkövezne érte 😀

    1. Domoszlai Katalin

      Csak
      egy paradoxont tudok hozzátenni 🙂

      Ahogy a spiritualitást az elmén keresztül használjuk, gondolkodunk róla annak a 90%-a illúzió, tévút, téveszme, a maradék 10% is csak egy út és magából az útból is fel kell ébredni.

      Az egó az emberi fejlődés evolúciós terméke, nem rossz és jó, tart ahol tart. Ha tíz év kell hogy megvilágosodj, próbáld meg élvezni ( is ) ezt a tíz évet. Nincs módszer, amivel ez rövidebb lehet – esetleg hosszabb.

      Ezek a gondolatok Adyashantitól vannak. Ha valakit érdekel a könyve Üresség Tánca dobjon egy privit és átküldöm 🙂

      Még valami. Ken Wilber részletesen foglalkozik a „lélek sötét éjszakája” jelenségével. Ez az, amiről írsz, megtapasztaljuk a csúcsélményt és visszazuhanunk, visszakapaszkodunk az illúziók világába. Mert nem vagyunk képesek megtartani. Ez nagyon sok embernél így van. El kell hát engedni, ahogy képesek vagyunk fel kell számolni ezeket az egós kapaszkodókat.

      A folyamat okozhat pszichés betegségeket és fizikai betegségeket is, ha kényszerítjük magunkat arra, amire még nem vagyunk megérve. Nekem az egó még mindig a barátom, de kezdek úgy tekinteni rá, mint egy gyermekre, megértően és elfogadóan.

      1. Kérdés, hogy melyik része az illúzió? Igazából a spiri előtt
        Kérdés, hogy melyik része az illúzió? Igazából a spiri előtt leginkább gyakorlati ember voltam, így amik ott voltak sokkal valóságosabbak, mert tapasztalati alapon működnek. Ellenben a spiri nagy része puszta elmélet mely kecsegtető ígéreteivel a lelket kényezteti. Szóval most kezdek rájönni, hogy valójában mi is a valóság ebből az egészből, és be kell valljam azelőtt sokkal inkább valóságban éltem mint most.

        1. Domoszlai Katalin

          Szerintem
          elég jó megoldás az, hogy vissza az életbe 🙂

          Van egy mondás, nagyon tetszik: ” Minden spirituális élményt az tesz hitelessé, mit kezdünk vele a hétköznapi életben”

          Tehát a napi problémákat, minden életterületen megpróbálom magasabb tudatossággal megoldani. Tanít maga a helyzet, a kudarcokon keresztül. Megkeresem mit kell magamon változtatni ahhoz, hogy az életem közelítse a harmóniát. Aztán úgyis egyre jobban és jobban tágul a tudat, közelít a nirvána 🙂

          Őszinteség gyakorlatok. Hol is tartok?

          Aztán az önelfogadás. Itt és nem másutt:-)

        2. A spiri és a felszín egymásra mutogat
          , hogy bebe , te vagy az illúzió . Ha elválasztjuk egymástól őket , akkor egymáshoz viszonyítva azzá is válnak . Fontos az egyensúly . Ha elszállok , akkor jó a földelés , akár szó szerint is :
          gödröt ások és betemetem , magamat is elültetem . Kiállok a trágyadombra , és ott kurjantom szerteszét a túlsarjadt lelkem lágy neszét . Ha viszont szellemileg vagy testileg , de túlpörgettem , túlfárasztottam magam ,akkor egy elcsendesedés , egy zene , ami a lélekhez szól és feloldja görcseit , a másik oldalt erősíti fel ,és a világ zaja elül bennem . Üdvözlettel : felacsó
          U . i . : Vajon milyen lehet a szellemek , angyalok és egyéb entitások spirituális élete ? A szellemi testük mennyiben befolyásolja lelki életüket ? Éreznek – e ellentétet közte ?

        3. Gondolatok Ademonnak
          Kedves Ademon!

          Örülök a blogodnak!
          Nagyon aktuálisnak tartom, pontosan azért, mert sok ember nagy spirituális igyekezetében eldobja valódi lábait, és spiri-mankókon próbál járni.
          Aztán csodálkozik, hogy ezek a mankók nem tartják őt meg…

          Mi az, hogy spiritualitás?
          Egy új létforma? Egy új szabály, egy új recept?
          Egy varázspálca?
          Egy bűvös szó, mely mögé bújva feloldozást nyerhetünk „hibáink” alól?

          Milyen ember az, aki spirituális?

          Olyan, aki hirtelen megvilágosodva mindent „fejben játszik le”? Aki a gyakorlatot lespórolja az elméletből?
          Aki mellét döngetve sorra pipálja ki a különböző üdvözülési technikákat mindig újabbakat keresve, de nem mer EGYETLENT kiválasztani és azt türelemmel/alázattal megélni…

          Ademon, emlékszel még a dzsungelre?
          Abban a kontextusban emlegettem a machettát, mellyel utat törhetsz a fény felé.
          A dzsungelből való kijutás tehát sosem nélkülözheti a gyakorlati készséget, enélkül az összes elméleti tudás nullát ér.
          A spiritualitás számodra leginkább testre szabott „machettáját” kiválasztani nem kell félni, elég csak ráérezni, hogy belefekszik-e a markodba…Ha igen, akkor rajta!!!
          Vállald fel az Eszközödet, s felragyog előtted az Utad!

          Köszönettel: szeklice

    2. Vajon mi az igazság?
      Hááát, talán csak ez…:)

      Gyere most lépj be
      Ez valóban az
      Megjöttél végre
      Itt minden igaz
      Itt, amit érzel
      Az nyugodt lehetsz
      Valóban úgy van
      Csak itt van ez
      Mutasd, mit hoztál
      Tedd csak ott le
      Ide már nem kell
      Ami elhozott ide
      És nincsen még vége
      Csak máshogyan lesz
      Itt igazi minden
      Itt igazad lesz

  3. Sajnos , a lélek , mivel nincs , így nem is gyógyítható
    „A spiritualitás után, ha nem viselkedtem csakis jól és erkölcsösen, akkor bevonzhattam minden bajt a fejemre. ” Jaj , te szerencsétlen ember ! Vaj’ mely égbekiáltó bűnöddel vonzottad be magadra a spiritualitást , ezt az üde életedet belepő ragacsos hálót? Mély együttérzéssel : felacso
    U. i . : Mivel a kórelőzmény , – úgy tűnik – ,heveny lefolyásra utal , ezért javaslom sürgősen igénybevenni a Sátán Bt. Emergency Hospitl szolgátatásait ( Bukottpest ,Lélekvesztő u. 1 ) tel 666-666 , fax 999-999

  4. Sajnos , a lélek , mivel nincs , így nem is gyógyítható
    „A spiritualitás után, ha nem viselkedtem csakis jól és erkölcsösen, akkor bevonzhattam minden bajt a fejemre. ” Jaj , te szerencsétlen ember ! Vaj’ mely égbekiáltó bűnöddel vonzottad be magadra a spiritualitást , ezt az üde életedet belepő ragacsos hálót? Mély együttérzéssel : felacso
    U. i . : Mivel a kórelőzmény , – úgy tűnik – ,heveny lefolyásra utal , ezért javaslom sürgősen igénybevenni a Sátán Bt. Emergency Hospitl szolgátatásait ( Bukottpest ,Lélekvesztő u. 1 ) tel 666-666 , fax 999-999

  5. a vallásos emberek fejében ott őrködik egy gondolatrendőr
    a vallásos emberek fejében ott őrködik egy gondolatrendőr bácsi.
    én ezt nem bírnám elviselni
    arra gondolok amire akarok,úgy élek ahogy tetszik:
    szabadon

    persze te már nem leszel ateista.
    nem?

    1. Kedves Alfa,hogyan is tudná ezt megállapítani egy olyan
      Kedves Alfa,hogyan is tudná ezt megállapítani egy olyan ember,aki ,,nem hisz”.
      Tudod az igazi szabadságot és korlátok nélküliséget pontosan ez adja. A hit.
      Hiszek Magamban az Isteni mivoltomban.
      És az Végtelen!:)

      A ,,gondolatrendőr bácsi” épp a te fejedben van,és azt úgy hívják,a kizárólagos tudományos ,,igazság”:)
      Az csak egy rész az egészből.
      Kívánom neked,hogy egyszer katartikus felismerésben legyen részed,amikor is erre rájössz.

    2. Nagyon találó szó ez a gondolat rendőrség 🙂 Az utóbbi egy-két
      Nagyon találó szó ez a gondolat rendőrség 🙂 Az utóbbi egy-két hónapban igazi diktatúra volt bennem. Most van a forradalom 🙂

      Szerencsére lassacskán az elmélet kezd újra elkülönülni a gyakorlattól 🙂

    3. A korlátozottsághoz nem szükséges gondolatrendőrség .
      A gondolatokra , lehetőségekre való fogékonyság eleve szűk keresztmetszet mindenkinél .Gondolom te arra az önkorlátozásra gondolsz , amikor még azt is beszűkítjük felvállalt hitekkel , elképzelésekkel .Legalább kétféleképpen érezhetjük szabadnak magunkat : korlátainkon belül felvállalva azokat, és elfeledkezve korlátainkról .Mindkettő édes önámítás . Szabadságérzésem csak fokozza , ha a másiknál észreveszem a számomra teljesen fölösleges belső sorompókat . Olyankor nagyot ugrok örömömben , és jól fejbe verem magam , hirtelen találkozva a saját , mást mulattató plafonommal , ami amúgy is elég alacsonyan van , így hát fekvésből lendülök . Üdvözlettel : felacso
      U . i . : Nem nekem szólt a hozzáfűzés , amelyre válaszolok , úgyhogy elnézést kérek .

  6. a vallásos emberek fejében ott őrködik egy gondolatrendőr
    a vallásos emberek fejében ott őrködik egy gondolatrendőr bácsi.
    én ezt nem bírnám elviselni
    arra gondolok amire akarok,úgy élek ahogy tetszik:
    szabadon

    persze te már nem leszel ateista.
    nem?

    1. Kedves Alfa,hogyan is tudná ezt megállapítani egy olyan
      Kedves Alfa,hogyan is tudná ezt megállapítani egy olyan ember,aki ,,nem hisz”.
      Tudod az igazi szabadságot és korlátok nélküliséget pontosan ez adja. A hit.
      Hiszek Magamban az Isteni mivoltomban.
      És az Végtelen!:)

      A ,,gondolatrendőr bácsi” épp a te fejedben van,és azt úgy hívják,a kizárólagos tudományos ,,igazság”:)
      Az csak egy rész az egészből.
      Kívánom neked,hogy egyszer katartikus felismerésben legyen részed,amikor is erre rájössz.

    2. Nagyon találó szó ez a gondolat rendőrség 🙂 Az utóbbi egy-két
      Nagyon találó szó ez a gondolat rendőrség 🙂 Az utóbbi egy-két hónapban igazi diktatúra volt bennem. Most van a forradalom 🙂

      Szerencsére lassacskán az elmélet kezd újra elkülönülni a gyakorlattól 🙂

    3. A korlátozottsághoz nem szükséges gondolatrendőrség .
      A gondolatokra , lehetőségekre való fogékonyság eleve szűk keresztmetszet mindenkinél .Gondolom te arra az önkorlátozásra gondolsz , amikor még azt is beszűkítjük felvállalt hitekkel , elképzelésekkel .Legalább kétféleképpen érezhetjük szabadnak magunkat : korlátainkon belül felvállalva azokat, és elfeledkezve korlátainkról .Mindkettő édes önámítás . Szabadságérzésem csak fokozza , ha a másiknál észreveszem a számomra teljesen fölösleges belső sorompókat . Olyankor nagyot ugrok örömömben , és jól fejbe verem magam , hirtelen találkozva a saját , mást mulattató plafonommal , ami amúgy is elég alacsonyan van , így hát fekvésből lendülök . Üdvözlettel : felacso
      U . i . : Nem nekem szólt a hozzáfűzés , amelyre válaszolok , úgyhogy elnézést kérek .

  7. A lélek sötét éjszakája
    Kati nagyon jól átlátta a lényeget szerintem és örülök ,hogy felvetette a ,,lélek sötét éjszakáját”.
    Ezen az állapoton előbb utóbb minden kereső ember átesik,ezért jó ha tudjuk miről van szó,és ,,kétségbeesés” – ,,meghasonulás”- ,,elbizonytalanodás” helyett inkább a saját hasznunkra fordítjuk.

    ,,KERESZTES SZENT JÁNOS

    A KÁRMEL HEGYÉRE VEZETÕ ÚT
    (A LÉLEK SÖTÉT ÉJSZAKÁJA-részlet-/)

    Ama édes éjszaka egy titok volt.
    Senki se látott engem,
    És én sem láttam senkit.
    Nem volt fény, nem volt útmutató,
    Csak a szívemben lángoló… ”

    Először egy közérthető magyarázata az állapotnak./forrás Manadala Véda.hu/

    ,,A sötét éjszaka, bármilyen ellentmondásosnak tűnjék is, valójában az élet fényére akar újra kivezetni minket. Lebontja az életet annak legelemibb alkotóira, és elindít bennünk egy új összeillesztést.

    A sötét éjszaka olyan, mint Dante elszenderedése, miközben letér ösvényéről és önmagáról megfeledkezve betéved egy barlangba. Olyan, mint mikor Alíz belepillant a tükörbe, majd keresztülsétál rajta. Olyan, mint a viharos tengeren hánykolódó Odüsszeusz, vagy az evező nélkül sodródó Trisztán. Nem te választod magadnak tudatosan saját sötét éjjeledet. Ezt csak úgy kapod. Ez a te kötelességed, melyet meg kell fejtened, majd sarából ki kell mosnod a benne lévő aranyat.

    Alighanem többet tudhatsz meg lelked mélységeiről a fájdalmas és zavarodott időkben, mint a kényelem óráiban. A sötétség és az elragadó örvénylés egyfajta módon felélénkíti a képzelő­erőt. Olyan dolgokra is fényt derítenek, melyekről egyébként talán tudomást sem vennél. Az érzelmek és gondolatok egészen más spektrumára válsz érzékennyé. Érzéseid és gondolataid minden határt áthágó szélsőségeit tapasztalod meg, és olyan dolgokat tanulsz, amelyeket észre sem vennél a rend és a ragyogás pillanataiban.
    A lélek sötét éjszakája egyáltalán nem különleges vagy ritka. Az élet természetes része, mely­ből legalább annyit gyarapodhatsz, mint a hétköznapi életszakaszokból…

    Ha minden erőddel megpróbálsz eliszkolni önmagad sötét éjszakája elől, akkor mindenképpen elmulasztod az általa feladott leckét, a vele járó jelentős változásokkal együtt….Lépj be önnön sötétségedbe, minden erőddel és értelmeddel, mert teljesen újszerű látásmódot alakít ki önmagadról, amely újraértelmezi önértékelésedet, önazonosításodat…

    Magunkban kell felfedeznünk az új erőforrásokat, és egy új életszemléletet.”

    Ezen azért is érdemes lenne elgondolkodnod ADEMON,mert ezek az ellentétpárok amiket itt felsorakoztattál,csak azért ellentétek,mert vélt elvárások,amik szemben állnak Veled.

    A spiritualitás szerintem nem erről szól,amilyen elvárásokat itt leírtál róla. A spiritualitás semmi mást
    nem jelent,mint egy törekvést a lelki ,szellemi,a transzcendens irányába,de ez semmiféle elvárással és meghatározottsággal nem bírhat./szerintem/.
    Ugyan miért kéne ezeknek a kritériumoknak megfelelned,amiket itt felsorakoztattál?
    Ki mondja ezt neked? Valaki más,elvárják a ,,spiri” emberek? Vagy a lelkiismereted? Mert ez nem derült ki számomra ,hogy milyen elvárások ezek?/külső,vagy belső?/

    Hányszor jelentetted ki az Igazságot,hogy,,Vagyok Aki Vagyok”.
    Szerintem ez az egyetlen biztos pont,és a többi valóban csak egyfajta ,,illúzió”a psziché,az elme játéka.

    Amiket itt a ,,spiritualitás után” említettél,/szerintem/ egytől egyig tévedésen ,félreértésen ,hamis elvárásokon alapulnak.Érdemes lenne mondatonként átmenni rajta,és egyértelműen kiderülne ez.
    Ezért nem ajánlom,hogy hagyj fel a gondolkodással:),mert ha végig vennéd a kétségeidet,nagyon is helyre tudnád tenni ezeket a dolgokat magadban,és tulajdonképpen ez lenne az értelme az egész ,,meghasonulásodnak”,hogy bízva Önmagad Isteni Belső Bölcsességében ,helyére tedd magadban ezeket a dolgokat.Elvonatkoztatva mindenféle elvárástól,hogy mi a spirituális,és mi nem. Ezt ugyanis
    nem kívülről fogják nekünk megmondani,hanem erre vonatkozólag /is/ ,csak magunkban lelhetjük meg az igazságot.
    Ez most egy spirituális válság,amibe kerültél,és ha tisztázod a kétségeidet,amik még benned vannak, akkor egy újabb beavatást nyerhetsz a továbbiakhoz.

    Az ,,Egyetemes Megvilágosodás ”élményed még nem a végállomás. Ezt kéne tudomásul venned,mert ez a mostani állapotod is erre akar figyelmeztetni,hogy még bőven van tovább is…

    És végül itt van -szerintem- egy nagyon jó,és mély lelki magyarázata a ennek a jelenségnek.
    /előítélet nélküli,némi alázat szükséges a befogadásához:)/

    http://lexikon.katolikus.hu/L/l%C3%A9lek%20s%C3%B6t%C3%A9t%20%C3%A9jszak%C3%A1ja.html

  8. A lélek sötét éjszakája
    Kati nagyon jól átlátta a lényeget szerintem és örülök ,hogy felvetette a ,,lélek sötét éjszakáját”.
    Ezen az állapoton előbb utóbb minden kereső ember átesik,ezért jó ha tudjuk miről van szó,és ,,kétségbeesés” – ,,meghasonulás”- ,,elbizonytalanodás” helyett inkább a saját hasznunkra fordítjuk.

    ,,KERESZTES SZENT JÁNOS

    A KÁRMEL HEGYÉRE VEZETÕ ÚT
    (A LÉLEK SÖTÉT ÉJSZAKÁJA-részlet-/)

    Ama édes éjszaka egy titok volt.
    Senki se látott engem,
    És én sem láttam senkit.
    Nem volt fény, nem volt útmutató,
    Csak a szívemben lángoló… ”

    Először egy közérthető magyarázata az állapotnak./forrás Manadala Véda.hu/

    ,,A sötét éjszaka, bármilyen ellentmondásosnak tűnjék is, valójában az élet fényére akar újra kivezetni minket. Lebontja az életet annak legelemibb alkotóira, és elindít bennünk egy új összeillesztést.

    A sötét éjszaka olyan, mint Dante elszenderedése, miközben letér ösvényéről és önmagáról megfeledkezve betéved egy barlangba. Olyan, mint mikor Alíz belepillant a tükörbe, majd keresztülsétál rajta. Olyan, mint a viharos tengeren hánykolódó Odüsszeusz, vagy az evező nélkül sodródó Trisztán. Nem te választod magadnak tudatosan saját sötét éjjeledet. Ezt csak úgy kapod. Ez a te kötelességed, melyet meg kell fejtened, majd sarából ki kell mosnod a benne lévő aranyat.

    Alighanem többet tudhatsz meg lelked mélységeiről a fájdalmas és zavarodott időkben, mint a kényelem óráiban. A sötétség és az elragadó örvénylés egyfajta módon felélénkíti a képzelő­erőt. Olyan dolgokra is fényt derítenek, melyekről egyébként talán tudomást sem vennél. Az érzelmek és gondolatok egészen más spektrumára válsz érzékennyé. Érzéseid és gondolataid minden határt áthágó szélsőségeit tapasztalod meg, és olyan dolgokat tanulsz, amelyeket észre sem vennél a rend és a ragyogás pillanataiban.
    A lélek sötét éjszakája egyáltalán nem különleges vagy ritka. Az élet természetes része, mely­ből legalább annyit gyarapodhatsz, mint a hétköznapi életszakaszokból…

    Ha minden erőddel megpróbálsz eliszkolni önmagad sötét éjszakája elől, akkor mindenképpen elmulasztod az általa feladott leckét, a vele járó jelentős változásokkal együtt….Lépj be önnön sötétségedbe, minden erőddel és értelmeddel, mert teljesen újszerű látásmódot alakít ki önmagadról, amely újraértelmezi önértékelésedet, önazonosításodat…

    Magunkban kell felfedeznünk az új erőforrásokat, és egy új életszemléletet.”

    Ezen azért is érdemes lenne elgondolkodnod ADEMON,mert ezek az ellentétpárok amiket itt felsorakoztattál,csak azért ellentétek,mert vélt elvárások,amik szemben állnak Veled.

    A spiritualitás szerintem nem erről szól,amilyen elvárásokat itt leírtál róla. A spiritualitás semmi mást
    nem jelent,mint egy törekvést a lelki ,szellemi,a transzcendens irányába,de ez semmiféle elvárással és meghatározottsággal nem bírhat./szerintem/.
    Ugyan miért kéne ezeknek a kritériumoknak megfelelned,amiket itt felsorakoztattál?
    Ki mondja ezt neked? Valaki más,elvárják a ,,spiri” emberek? Vagy a lelkiismereted? Mert ez nem derült ki számomra ,hogy milyen elvárások ezek?/külső,vagy belső?/

    Hányszor jelentetted ki az Igazságot,hogy,,Vagyok Aki Vagyok”.
    Szerintem ez az egyetlen biztos pont,és a többi valóban csak egyfajta ,,illúzió”a psziché,az elme játéka.

    Amiket itt a ,,spiritualitás után” említettél,/szerintem/ egytől egyig tévedésen ,félreértésen ,hamis elvárásokon alapulnak.Érdemes lenne mondatonként átmenni rajta,és egyértelműen kiderülne ez.
    Ezért nem ajánlom,hogy hagyj fel a gondolkodással:),mert ha végig vennéd a kétségeidet,nagyon is helyre tudnád tenni ezeket a dolgokat magadban,és tulajdonképpen ez lenne az értelme az egész ,,meghasonulásodnak”,hogy bízva Önmagad Isteni Belső Bölcsességében ,helyére tedd magadban ezeket a dolgokat.Elvonatkoztatva mindenféle elvárástól,hogy mi a spirituális,és mi nem. Ezt ugyanis
    nem kívülről fogják nekünk megmondani,hanem erre vonatkozólag /is/ ,csak magunkban lelhetjük meg az igazságot.
    Ez most egy spirituális válság,amibe kerültél,és ha tisztázod a kétségeidet,amik még benned vannak, akkor egy újabb beavatást nyerhetsz a továbbiakhoz.

    Az ,,Egyetemes Megvilágosodás ”élményed még nem a végállomás. Ezt kéne tudomásul venned,mert ez a mostani állapotod is erre akar figyelmeztetni,hogy még bőven van tovább is…

    És végül itt van -szerintem- egy nagyon jó,és mély lelki magyarázata a ennek a jelenségnek.
    /előítélet nélküli,némi alázat szükséges a befogadásához:)/

    http://lexikon.katolikus.hu/L/l%C3%A9lek%20s%C3%B6t%C3%A9t%20%C3%A9jszak%C3%A1ja.html

  9. Nahát Ademon ezt jól benézted! :)))
    Amit fent felsoroltál már

    Nahát Ademon ezt jól benézted! :)))

    Amit fent felsoroltál már sokan megpróbálták megvalósítani aminek az az eredménye hogy akkora feszültség keletkezik ami aztán ,,ledobja a fedöt a fazékról” mindenki legnagyobb döbbenetére.

    Örülök hogy idöben a ,,megvilágosodott” számodra hogy az effajta spiri életben nem stimmel valami!
    ….öööö..akarom mondani szépen hangzó népátverés.
    Persze volt idö amikor ezzel a módszerrel (is) próbálták a népet befolyásolni hogy minél kevesebb vizet zavarjanak.

    Csak egy idö után ráébred az ember hogy igen is joga van az emberi tulajdonságok,és indulatok skálájának bármely pontján megnyilvánulni. 😉
    Ha akar….ha akarok…!

    Gyakran jellemeznek engem is olyan jelzökkel itt az oldalon amik nem szimpatikus tulajdonságok.
    S nem azért szólalok meg gyakran bántó hangnemben mert nem vagyok spirituális,hanem mert akkor úgy gondolom hogy helye van ott és akkor.
    Akár ennek a hozzászólásnak is itt és most,s lehet már fel is tünt közben hogy már megint púder nélkül fogalmazok. 😉

    Üdv!Erika

    1. Nahát mégis volt értelme ezeket leírni, végre valamiben
      Nahát mégis volt értelme ezeket leírni, végre valamiben egyetértünk (kapsz egy jó-pontot) 😀

      1. Nem lett volna egyszerübb már az elején egyetérteni velem!?
        Nem lett volna egyszerübb már az elején egyetérteni velem!? :)))

        1. Nem, még látok helytelenségeket magában 🙂
          Nem, még látok helytelenségeket magában, de no problem 🙂

  10. Nahát Ademon ezt jól benézted! :)))
    Amit fent felsoroltál már

    Nahát Ademon ezt jól benézted! :)))

    Amit fent felsoroltál már sokan megpróbálták megvalósítani aminek az az eredménye hogy akkora feszültség keletkezik ami aztán ,,ledobja a fedöt a fazékról” mindenki legnagyobb döbbenetére.

    Örülök hogy idöben a ,,megvilágosodott” számodra hogy az effajta spiri életben nem stimmel valami!
    ….öööö..akarom mondani szépen hangzó népátverés.
    Persze volt idö amikor ezzel a módszerrel (is) próbálták a népet befolyásolni hogy minél kevesebb vizet zavarjanak.

    Csak egy idö után ráébred az ember hogy igen is joga van az emberi tulajdonságok,és indulatok skálájának bármely pontján megnyilvánulni. 😉
    Ha akar….ha akarok…!

    Gyakran jellemeznek engem is olyan jelzökkel itt az oldalon amik nem szimpatikus tulajdonságok.
    S nem azért szólalok meg gyakran bántó hangnemben mert nem vagyok spirituális,hanem mert akkor úgy gondolom hogy helye van ott és akkor.
    Akár ennek a hozzászólásnak is itt és most,s lehet már fel is tünt közben hogy már megint púder nélkül fogalmazok. 😉

    Üdv!Erika

    1. Nahát mégis volt értelme ezeket leírni, végre valamiben
      Nahát mégis volt értelme ezeket leírni, végre valamiben egyetértünk (kapsz egy jó-pontot) 😀

      1. Nem lett volna egyszerübb már az elején egyetérteni velem!?
        Nem lett volna egyszerübb már az elején egyetérteni velem!? :)))

        1. Nem, még látok helytelenségeket magában 🙂
          Nem, még látok helytelenségeket magában, de no problem 🙂

  11. Spiritualitás a mindennapi életben – Ademonnak
    Válaszom Neked a Te gondolataiddal:

    – A spiritualitásban is szabadon érezheted, ami épp jön, vagy tetszik. És már tudod, hogy az életed tanulása egy folyamat, amely a feltétlen szeretet állandó tudatállapotának megtanulása felé tart.

    – A spiritualitásban is szabadon élhetsz az élet bármely eszközével. És már tudod, hogy ki mint vet, úgy arat. Figyelheted, hogy teszed ezt, és hatalmad van változtatni. Csakis rajtad, a te fejlődéseden múlik, mennyire messze jutsz, milyenné teszed végső soron az életed.

    – A spiritualitásban is van szabad akaratod. És már azt is tudhatod, hogy annak, hogyan használod, jó és rossz következményei vannak számodra, és azok visszajelzések neked. És hogy jó neked, és másoknak, ha ezt az erőd megtanulod jól használni.

    – A spiritualitásban sincs semmi baj az egoval, ugyanúgy van, mint „előtte”. És már tudhatod, hogy meg lehet tanulni felismerni és akkor szabadon választhatsz, mikor élsz vele, és hogyan.

    – A spiritualitásban is hasznos és segítőkész dolog a gondolkodás. Például, ha össze kell hasonlítanod két cipőt, és az árát, amikor vásárolsz, hogy eldönthesd, melyik számodra a megfelelőbb. És általában mindig, mert a gondolkodásunk, ugyanúgy, mint a többi dolog, amink van, azért van, mert van helye az életünkben. De már tudhatod, hogy olykor hajlamos túlnőni ezen a helyén, és betolakodni az életed olyan területire, ahol korlátozóvá válhat. A spiritualitás megtaníthat téged felismerni az elméd működését és a helyére tenni az életedben a gondolkodás erejét. Hogy használni tudd, és ne az használjon Téged.

    – A spiritualitásban is az élet egyik leghasznosabb ajándéka és barátja az elméd. Csak most már tudod, hogy káros is lehet ha nem jól használod, és hogy ha lecsendesíted, egészen új dimenziók megtapasztalása válik számodra lehetővé.

    – A spiritualitásban a szerelem, a vágyak, és az álmodozás ugyanúgy jelen lehetnek. De már lehetőséged van ezeket elválasztani magadban a gyengeségtől, ragaszkodástól, amelyek tönkreteszik ezeket.

    – A spiritualitásban is szabadon kritizálhatsz, véleményezhetsz, ítélkezhetsz, ha valami nem tetszett. És megtanulhatod megfigyelni, mire jók ezek és mire nem.

    – A spiritualitásban is egyenlőek az emberek és minden teremtett lény, mert a szeretet nem tesz különbséget még ha lát is különbözőséget.A tudatosság tanulása az ember kiváltsága, és lehetősége a felemelkedésre. A tudatosságban való különbözőségünk azonban nem választ el bennünket egymástól, és nem tesz bennünket kevesebbé vagy többé, ha képesek vagyunk szeretni, mert a szeretet mindent elfogad olyannak, amilyen, és képes úgy kapcsolódni a másikhoz, ahogy az jó. A tudattalan ember, egoista ember, tanítvány és a Megvilágosodott ember csak mérföldkövek a fejlődésben, amik azonban nem jelentenek alacsonyabb-, vagy felsőbb-rendűséget. Ha ezt tudod, bölcs vagy ezen a téren. Ha nem, majd rájössz. 🙂

    – A spiritualitásban is mondhatsz ki nagy igazságokat, jó tanácsokat. A Megvilágosodott is ember, ő is a saját igazságán nőtt fel, és azt tanítja. Előbb utóbb majd te is ráérzel a tiedre. Semmi nem igazság, amit nem érzünk annak. Én minden részigazság csak, amit másoktól hallunk, és annak érzünk.

    – A spiritualitásban tudod, hogy a látható valóságon kívül, ami a virágok illata, a szép tájak, egy erdő, az egész (fizikai) világ, léteznek más valóságok is. Kutathatod ezeket, és eldöntheted, melyik az illúzió. És megtanulhatod mindegyiket becsülni.

    – A spiritualitásban is szabadon gondolhatod, mondhatod valamire, hogy rossz. Lehetőséged van eldönteni, mi a jó és a rossz számodra, még sokszor választani is. És meg is tapasztalhatod azt és tanulhatsz belőle. Azt érezni, hogy csak jót mondhatsz bárkire vagy bármire, önkényszerítés, aminek nem sok értelme van, mert sem nem szabad akarat, sem nem szeretetből való szabad megnyilvánulás. Inkább egy belső kötöttségből adódik, egy hamis hitből, hogy nemed jónak kell lenned, hogy elérhess valamit. Ez általában a szüleinknek való kényszeres megfelelési vágyunk terméke, és azért hamis, mert nem tőlünk származik, hanem ebből az elgondolásból, és nem magukra irányul hanem rájuk (vagy másokra.) Az élethez, a fejlődéshez, senkinek nem kell megfelelni, elég ha teszed, amit érzel/gondolsz…stb. „Kell”ből próbálni fejlődni és élni hasztalan, a legnemesebb célok esetében is. De próbálkozhatsz, ha akarsz. Senki sem tiltja meg. Ha meg úgy döntesz, elég volt, próbáld meg azt tenni, ami jólesik neked, nem kell-ből, csak úgy, mert van szabad akaratod. És tanulj.

    – A spiritualitásban is lehetsz gazdag, filmrendező, kreatív ember, bárki, aki akarsz. Hogy mit tudsz megvalósítani, az sok, benned dúló dologtól függ, és attól mire jutsz ezekkel a dolgokkal az utad során. A megvilágosodás egy eredmény. Aki lélekben szolga, nem lehet az, de nem kell kerülnöd az életet, a döntéseid, az akaratod és minden más erőid próbálgatását ahhoz, hogy megvilágosodhass. Ellenkezőleg. Megvilágosodni, csak Élettel lehet. Nem az a lényeg, mi a célod, de ki kell tűznöd a céljaid, hogy tanulhass és a helyedre kerülhess. Oda, ahol neked jó. Ha kovácsként jó, akkor oda. Ha megvilágosodottként, akkor oda.

    – A spiritualitásban lehetsz önállóan fejlődő, és tudatosodó ember. A mester csak akkor szükséges, ha szükségét érzed, vagy még nem is vagy képes érezni, de még szükséged van rá. csak egy lépcsőfok a fejlődésben. Egy idő múlva rájössz, hogy Te vagy a legfőbb mestered, és minden, ami körülötted létezik. Akkor vagy önálló igazán a fejlődésben és nem sodródó többé.

    – A spiritualitásban a testben levés a legkiválóbb lehetőség az Életre, és arra, hogy megtanuld, testben lenni vagy a testtel azonosulva lenni két különböző tudatállapot. De választhatod bármelyiket szabadon. A spiritualitásban azt is megtanulhatod, hogyan becsüld meg és mire használd múló és korlátozásokkal teli tested, amíg benne tartózkodol. És hogy a test elhagyása nem az élet vége, csak egyfajta életszakaszé.

    – A spiritualitásban is van értelme az Életnek. Sőt, itt tudhatod csak igazán, mennyire becses dolog az élet, minden rosszal és jóval együtt, amit élsz, és a hullámvasútból való továbblépés kulcsa az élet ilyetén jellemzőjének átélt, őszinte elfogadása alázattal és szeretettel. Minél jobban tudod szeretni a Szamszarát, annál közelebb vagy ahhoz, hogy kijárd ezt az osztályt az Univerzum iskolájában. 🙂

    – A spiritualitásban megtanulhatod elfogadni, hogy nem mindig vagy kiteljesedett, egész állapotban. Hogy annak az érzése mindig csak átmeneti, az is volt, gyerekkorodban is, csak akkor erről még nem tudtál, mert nem tapasztaltad meg azt az élményt, amely rádöbbentett erre. Hogy lehetsz ennél teljesebb is. És akkor nem elszel frusztrált és feszült. Ezektől az elfogadás ment meg, annak elfogadása, ami már megtörtént, amit megtapasztaltál, és ahogy megváltozott a világot való érzékelésed ez által. Ha elfogadod, ahol tartasz, továbbléphetsz.

    – A spiritualitásban tudhatod, hogy szabad ember vagy. És azt is, hogy rajtad múlik, valóban az vagy-e, és hogyan, mert valójában senki nem tud megbilincselni Téged. És ezért a már meglévő bilincseid le tudod venni. Csak rajtad és a fejlődéseden múlik.

    – A spiritualitás tudása nélkül sem lehet az értelem, az elme, a gondolkodás, és az ego segítségével Teljességet elérni, és a spiritualitásban sem. De mindezeket fel lehet használni hozzá. 🙂 Egyébként meg semmi sem lehetetlen. :))

    Vajon mi az Igazság?

    Vajon mi a Te igazságod, ami mentén haladni tudsz, amit most és éppen igaznak érzel, ami megmozdít és isnpirál?

    Tedd azt.

    Mindegy mit mond ez, az, amaz, a spiritualitás „eszménye”. Ezek csak „valamik”.

    Te az Élet egy élete vagy.

    Élj.

    U.I. : Én is átmentem azon, amin te. Ami azt illeti, még mindig megyek. 🙂 Azt tudom tanácsolni: ne gondolkodj túl sokat, csak állj fel és járj. Tudod, mint Lázár. :)) Eleget tudsz már, sőt, többet sok mindenki másnál, de csak akkor tudod beváltani ezt a tudást, ha abbahagyod a töprengést, és elindulsz. Nem kell eltolni magadtól amit tanultál, de nem is kell vakon követni. Használd fel. :)) De ahhoz tenni, élni kell. 🙂 Meglátod, nagy hasznodra lesz.

    Namaszte

    1. „Én is átmentem azon, amin te. Ami azt illeti, még mindig
      „Én is átmentem azon, amin te. Ami azt illeti, még mindig megyek”

      Mond hát, hátha hozzá tudok fűzni valamit. Mi az ami a hiányzik nálad a képből? 🙂

        1. Mi a baj vele? Túl gyorsan vágtat? Lehet, hogy csak a dolgát
          Mi a baj vele? Túl gyorsan vágtat? Lehet, hogy csak a dolgát teszi 🙂

          1. Azt hiszem majdnem az összes baj van vele, ami egy elmével
            Azt hiszem majdnem az összes baj van vele, ami egy elmével lehet….:) Na, azért nem, ez csak az én túlzásom, mert érzelmileg elfogult vagyok az előttem álló feladatommal szemben. Negatívan, természetesen…:) De hát nincs olyan szikla, amin a Bak meg ne vetné a lábát, remélem ezúttal is így lesz…:)

            Hol is kezdjem….

            Állítólag már rég a Kos énem kellene élnem, aki nem toporog a döntései előtt fél életeket, hanem dönt azt neki… intuíció, meg ilyenek, tűz és vad vágta……. felszabadulás és mennybemenetel… Nem tom. Én csak annyit érzékelek, h olykor állati nagy fejest ugrok a lehetetlen kihívások óceánjába, aztán fuldoklok mer’ nem tudok úszni, de azér’ beleugrottam, pedig jól tudtam előre….

            Most éppen egy hasonló helyzet előtt állok, és a Bak énem van jelen. Latolgatja, h hogyan lehetne ezt túlélni, meg h valóban be kell e nekem ugrani a magam ásta szakadékba… mer’ jelen pillanatban más megoldást nem lát. De tolatni már nem nagyon lehet, állni sem sokat, mert egy óriás daráló buldózer tart a szakadék széle felé, h legjobb esetben is beletoljon…. rosszabb esetben felfaljon…

            elég sz..r helyzet. de a születésem sem volt sokkal jobb, az a sejtésem, annak valamiféle változata ez. halál- félelmem volt megszületni több oknál fogva is, aztán amikor kiszedtek egy salátás-kanállal, hogy aszongya, tessék megszületni ha már elhatározta kérem, h testet ölt, na akkor kiderült, hogy olyan betegséget sikerült manifesztálni, amely nem ad lehetőséget az életre, csak a kínhalálra. Na, akkor már sejtettem, h azért mégiscsak volt okom félni elengedni a köldökzsinórt… ott legalább volt emészthető kaja..

            aztán jöttek az angyalok, fehér ruhás frissen képzett amerikai gyakorlati és kísérleti útról visszatért sebészek képében, akik megmentették az életem anatómiailag, aztán egy látó szerint a nagyapám segített szellemileg (mer így is a halálomon voltam a műtét után hat hetesen-csoda?)

            Azt itt vagyok hogy már megint születni kell.

            szerintem csak félek. de nagyon.

            úgyhogy az elmém az bemutatja az összes létező mutatványt, az egóval karöltve, rémálmok, és különböző borzalmas jövőképek lefestése képében, ezeket mondjuk már felismerem

            de ezenkívül csapong, és olyan sémákban gondoskodik, amelyek nem megoldás jelen fizikai helyzetemet tekintve, és arról, hogy biztos van megoldás ami nem a sémák szerint való, azt gondolja, hogy arra úgysem vagyok képes, mit ugrálok. és az egóm, megerősítésként gyorsan küld kémiai úton egy jó adag borzalmas érzést, aminek azt hiszem a középpontja a kínhalál és az attól való félelem. Ez olyan gyorsan borítja el az elmém, h időm sincs észrevenni, csak amikor már benne vergődöm és további x ideig, amíg kipucolódok, esélyem sincs a tiszta gondolkodásra….

            ezért félretettem most a témát egy időre, és hagyom, hogy kavarogjon. nem foglalok állást és igyekszem nem figyelni a bulldózerre, mer az úgyis azt csinálja, amit akar.

            És várom a fehér ruhásokat bármi képében jelenjenek meg. (Inda, esetleg szárnyak?, híd, vagy csak egyetlen jó ötlet, ami tényleg működik is itt, ezen az általam legkevésbé sem ismert bolygón…. stb… nem is értem, h kerültem én ide, tuti h eltévesztettem az ajtót… az rám vallana…. a tömeggyilkosság, amiért fizetni kell, mert Kos az aszcendensem -az szerintem kevésbé…….ugyanakkor igaz, h lassan már nagyon dühös leszek ettől az egész lehetetlen helyzettől….csak még azt nem tudom, akkor mit fogok csinálni…. :))

            Na, ezt add össze. 🙂

            Namaszte

  12. Spiritualitás a mindennapi életben – Ademonnak
    Válaszom Neked a Te gondolataiddal:

    – A spiritualitásban is szabadon érezheted, ami épp jön, vagy tetszik. És már tudod, hogy az életed tanulása egy folyamat, amely a feltétlen szeretet állandó tudatállapotának megtanulása felé tart.

    – A spiritualitásban is szabadon élhetsz az élet bármely eszközével. És már tudod, hogy ki mint vet, úgy arat. Figyelheted, hogy teszed ezt, és hatalmad van változtatni. Csakis rajtad, a te fejlődéseden múlik, mennyire messze jutsz, milyenné teszed végső soron az életed.

    – A spiritualitásban is van szabad akaratod. És már azt is tudhatod, hogy annak, hogyan használod, jó és rossz következményei vannak számodra, és azok visszajelzések neked. És hogy jó neked, és másoknak, ha ezt az erőd megtanulod jól használni.

    – A spiritualitásban sincs semmi baj az egoval, ugyanúgy van, mint „előtte”. És már tudhatod, hogy meg lehet tanulni felismerni és akkor szabadon választhatsz, mikor élsz vele, és hogyan.

    – A spiritualitásban is hasznos és segítőkész dolog a gondolkodás. Például, ha össze kell hasonlítanod két cipőt, és az árát, amikor vásárolsz, hogy eldönthesd, melyik számodra a megfelelőbb. És általában mindig, mert a gondolkodásunk, ugyanúgy, mint a többi dolog, amink van, azért van, mert van helye az életünkben. De már tudhatod, hogy olykor hajlamos túlnőni ezen a helyén, és betolakodni az életed olyan területire, ahol korlátozóvá válhat. A spiritualitás megtaníthat téged felismerni az elméd működését és a helyére tenni az életedben a gondolkodás erejét. Hogy használni tudd, és ne az használjon Téged.

    – A spiritualitásban is az élet egyik leghasznosabb ajándéka és barátja az elméd. Csak most már tudod, hogy káros is lehet ha nem jól használod, és hogy ha lecsendesíted, egészen új dimenziók megtapasztalása válik számodra lehetővé.

    – A spiritualitásban a szerelem, a vágyak, és az álmodozás ugyanúgy jelen lehetnek. De már lehetőséged van ezeket elválasztani magadban a gyengeségtől, ragaszkodástól, amelyek tönkreteszik ezeket.

    – A spiritualitásban is szabadon kritizálhatsz, véleményezhetsz, ítélkezhetsz, ha valami nem tetszett. És megtanulhatod megfigyelni, mire jók ezek és mire nem.

    – A spiritualitásban is egyenlőek az emberek és minden teremtett lény, mert a szeretet nem tesz különbséget még ha lát is különbözőséget.A tudatosság tanulása az ember kiváltsága, és lehetősége a felemelkedésre. A tudatosságban való különbözőségünk azonban nem választ el bennünket egymástól, és nem tesz bennünket kevesebbé vagy többé, ha képesek vagyunk szeretni, mert a szeretet mindent elfogad olyannak, amilyen, és képes úgy kapcsolódni a másikhoz, ahogy az jó. A tudattalan ember, egoista ember, tanítvány és a Megvilágosodott ember csak mérföldkövek a fejlődésben, amik azonban nem jelentenek alacsonyabb-, vagy felsőbb-rendűséget. Ha ezt tudod, bölcs vagy ezen a téren. Ha nem, majd rájössz. 🙂

    – A spiritualitásban is mondhatsz ki nagy igazságokat, jó tanácsokat. A Megvilágosodott is ember, ő is a saját igazságán nőtt fel, és azt tanítja. Előbb utóbb majd te is ráérzel a tiedre. Semmi nem igazság, amit nem érzünk annak. Én minden részigazság csak, amit másoktól hallunk, és annak érzünk.

    – A spiritualitásban tudod, hogy a látható valóságon kívül, ami a virágok illata, a szép tájak, egy erdő, az egész (fizikai) világ, léteznek más valóságok is. Kutathatod ezeket, és eldöntheted, melyik az illúzió. És megtanulhatod mindegyiket becsülni.

    – A spiritualitásban is szabadon gondolhatod, mondhatod valamire, hogy rossz. Lehetőséged van eldönteni, mi a jó és a rossz számodra, még sokszor választani is. És meg is tapasztalhatod azt és tanulhatsz belőle. Azt érezni, hogy csak jót mondhatsz bárkire vagy bármire, önkényszerítés, aminek nem sok értelme van, mert sem nem szabad akarat, sem nem szeretetből való szabad megnyilvánulás. Inkább egy belső kötöttségből adódik, egy hamis hitből, hogy nemed jónak kell lenned, hogy elérhess valamit. Ez általában a szüleinknek való kényszeres megfelelési vágyunk terméke, és azért hamis, mert nem tőlünk származik, hanem ebből az elgondolásból, és nem magukra irányul hanem rájuk (vagy másokra.) Az élethez, a fejlődéshez, senkinek nem kell megfelelni, elég ha teszed, amit érzel/gondolsz…stb. „Kell”ből próbálni fejlődni és élni hasztalan, a legnemesebb célok esetében is. De próbálkozhatsz, ha akarsz. Senki sem tiltja meg. Ha meg úgy döntesz, elég volt, próbáld meg azt tenni, ami jólesik neked, nem kell-ből, csak úgy, mert van szabad akaratod. És tanulj.

    – A spiritualitásban is lehetsz gazdag, filmrendező, kreatív ember, bárki, aki akarsz. Hogy mit tudsz megvalósítani, az sok, benned dúló dologtól függ, és attól mire jutsz ezekkel a dolgokkal az utad során. A megvilágosodás egy eredmény. Aki lélekben szolga, nem lehet az, de nem kell kerülnöd az életet, a döntéseid, az akaratod és minden más erőid próbálgatását ahhoz, hogy megvilágosodhass. Ellenkezőleg. Megvilágosodni, csak Élettel lehet. Nem az a lényeg, mi a célod, de ki kell tűznöd a céljaid, hogy tanulhass és a helyedre kerülhess. Oda, ahol neked jó. Ha kovácsként jó, akkor oda. Ha megvilágosodottként, akkor oda.

    – A spiritualitásban lehetsz önállóan fejlődő, és tudatosodó ember. A mester csak akkor szükséges, ha szükségét érzed, vagy még nem is vagy képes érezni, de még szükséged van rá. csak egy lépcsőfok a fejlődésben. Egy idő múlva rájössz, hogy Te vagy a legfőbb mestered, és minden, ami körülötted létezik. Akkor vagy önálló igazán a fejlődésben és nem sodródó többé.

    – A spiritualitásban a testben levés a legkiválóbb lehetőség az Életre, és arra, hogy megtanuld, testben lenni vagy a testtel azonosulva lenni két különböző tudatállapot. De választhatod bármelyiket szabadon. A spiritualitásban azt is megtanulhatod, hogyan becsüld meg és mire használd múló és korlátozásokkal teli tested, amíg benne tartózkodol. És hogy a test elhagyása nem az élet vége, csak egyfajta életszakaszé.

    – A spiritualitásban is van értelme az Életnek. Sőt, itt tudhatod csak igazán, mennyire becses dolog az élet, minden rosszal és jóval együtt, amit élsz, és a hullámvasútból való továbblépés kulcsa az élet ilyetén jellemzőjének átélt, őszinte elfogadása alázattal és szeretettel. Minél jobban tudod szeretni a Szamszarát, annál közelebb vagy ahhoz, hogy kijárd ezt az osztályt az Univerzum iskolájában. 🙂

    – A spiritualitásban megtanulhatod elfogadni, hogy nem mindig vagy kiteljesedett, egész állapotban. Hogy annak az érzése mindig csak átmeneti, az is volt, gyerekkorodban is, csak akkor erről még nem tudtál, mert nem tapasztaltad meg azt az élményt, amely rádöbbentett erre. Hogy lehetsz ennél teljesebb is. És akkor nem elszel frusztrált és feszült. Ezektől az elfogadás ment meg, annak elfogadása, ami már megtörtént, amit megtapasztaltál, és ahogy megváltozott a világot való érzékelésed ez által. Ha elfogadod, ahol tartasz, továbbléphetsz.

    – A spiritualitásban tudhatod, hogy szabad ember vagy. És azt is, hogy rajtad múlik, valóban az vagy-e, és hogyan, mert valójában senki nem tud megbilincselni Téged. És ezért a már meglévő bilincseid le tudod venni. Csak rajtad és a fejlődéseden múlik.

    – A spiritualitás tudása nélkül sem lehet az értelem, az elme, a gondolkodás, és az ego segítségével Teljességet elérni, és a spiritualitásban sem. De mindezeket fel lehet használni hozzá. 🙂 Egyébként meg semmi sem lehetetlen. :))

    Vajon mi az Igazság?

    Vajon mi a Te igazságod, ami mentén haladni tudsz, amit most és éppen igaznak érzel, ami megmozdít és isnpirál?

    Tedd azt.

    Mindegy mit mond ez, az, amaz, a spiritualitás „eszménye”. Ezek csak „valamik”.

    Te az Élet egy élete vagy.

    Élj.

    U.I. : Én is átmentem azon, amin te. Ami azt illeti, még mindig megyek. 🙂 Azt tudom tanácsolni: ne gondolkodj túl sokat, csak állj fel és járj. Tudod, mint Lázár. :)) Eleget tudsz már, sőt, többet sok mindenki másnál, de csak akkor tudod beváltani ezt a tudást, ha abbahagyod a töprengést, és elindulsz. Nem kell eltolni magadtól amit tanultál, de nem is kell vakon követni. Használd fel. :)) De ahhoz tenni, élni kell. 🙂 Meglátod, nagy hasznodra lesz.

    Namaszte

    1. „Én is átmentem azon, amin te. Ami azt illeti, még mindig
      „Én is átmentem azon, amin te. Ami azt illeti, még mindig megyek”

      Mond hát, hátha hozzá tudok fűzni valamit. Mi az ami a hiányzik nálad a képből? 🙂

        1. Mi a baj vele? Túl gyorsan vágtat? Lehet, hogy csak a dolgát
          Mi a baj vele? Túl gyorsan vágtat? Lehet, hogy csak a dolgát teszi 🙂

          1. Azt hiszem majdnem az összes baj van vele, ami egy elmével
            Azt hiszem majdnem az összes baj van vele, ami egy elmével lehet….:) Na, azért nem, ez csak az én túlzásom, mert érzelmileg elfogult vagyok az előttem álló feladatommal szemben. Negatívan, természetesen…:) De hát nincs olyan szikla, amin a Bak meg ne vetné a lábát, remélem ezúttal is így lesz…:)

            Hol is kezdjem….

            Állítólag már rég a Kos énem kellene élnem, aki nem toporog a döntései előtt fél életeket, hanem dönt azt neki… intuíció, meg ilyenek, tűz és vad vágta……. felszabadulás és mennybemenetel… Nem tom. Én csak annyit érzékelek, h olykor állati nagy fejest ugrok a lehetetlen kihívások óceánjába, aztán fuldoklok mer’ nem tudok úszni, de azér’ beleugrottam, pedig jól tudtam előre….

            Most éppen egy hasonló helyzet előtt állok, és a Bak énem van jelen. Latolgatja, h hogyan lehetne ezt túlélni, meg h valóban be kell e nekem ugrani a magam ásta szakadékba… mer’ jelen pillanatban más megoldást nem lát. De tolatni már nem nagyon lehet, állni sem sokat, mert egy óriás daráló buldózer tart a szakadék széle felé, h legjobb esetben is beletoljon…. rosszabb esetben felfaljon…

            elég sz..r helyzet. de a születésem sem volt sokkal jobb, az a sejtésem, annak valamiféle változata ez. halál- félelmem volt megszületni több oknál fogva is, aztán amikor kiszedtek egy salátás-kanállal, hogy aszongya, tessék megszületni ha már elhatározta kérem, h testet ölt, na akkor kiderült, hogy olyan betegséget sikerült manifesztálni, amely nem ad lehetőséget az életre, csak a kínhalálra. Na, akkor már sejtettem, h azért mégiscsak volt okom félni elengedni a köldökzsinórt… ott legalább volt emészthető kaja..

            aztán jöttek az angyalok, fehér ruhás frissen képzett amerikai gyakorlati és kísérleti útról visszatért sebészek képében, akik megmentették az életem anatómiailag, aztán egy látó szerint a nagyapám segített szellemileg (mer így is a halálomon voltam a műtét után hat hetesen-csoda?)

            Azt itt vagyok hogy már megint születni kell.

            szerintem csak félek. de nagyon.

            úgyhogy az elmém az bemutatja az összes létező mutatványt, az egóval karöltve, rémálmok, és különböző borzalmas jövőképek lefestése képében, ezeket mondjuk már felismerem

            de ezenkívül csapong, és olyan sémákban gondoskodik, amelyek nem megoldás jelen fizikai helyzetemet tekintve, és arról, hogy biztos van megoldás ami nem a sémák szerint való, azt gondolja, hogy arra úgysem vagyok képes, mit ugrálok. és az egóm, megerősítésként gyorsan küld kémiai úton egy jó adag borzalmas érzést, aminek azt hiszem a középpontja a kínhalál és az attól való félelem. Ez olyan gyorsan borítja el az elmém, h időm sincs észrevenni, csak amikor már benne vergődöm és további x ideig, amíg kipucolódok, esélyem sincs a tiszta gondolkodásra….

            ezért félretettem most a témát egy időre, és hagyom, hogy kavarogjon. nem foglalok állást és igyekszem nem figyelni a bulldózerre, mer az úgyis azt csinálja, amit akar.

            És várom a fehér ruhásokat bármi képében jelenjenek meg. (Inda, esetleg szárnyak?, híd, vagy csak egyetlen jó ötlet, ami tényleg működik is itt, ezen az általam legkevésbé sem ismert bolygón…. stb… nem is értem, h kerültem én ide, tuti h eltévesztettem az ajtót… az rám vallana…. a tömeggyilkosság, amiért fizetni kell, mert Kos az aszcendensem -az szerintem kevésbé…….ugyanakkor igaz, h lassan már nagyon dühös leszek ettől az egész lehetetlen helyzettől….csak még azt nem tudom, akkor mit fogok csinálni…. :))

            Na, ezt add össze. 🙂

            Namaszte

  13. Az igazság az, hogy az általam kritizált dolgok hamisságával
    Az igazság az, hogy az általam kritizált dolgok hamisságával igazából tisztában is vagyok, valójában ez csak a saját hülyeségem, időszakos gyengeségem amikor ezek jobban erőt vesznek rajtam. Elég ha szépen felmegyek és a jó öreg bevált logikámmal máris fény derül mindenre. De mehetek a szívembe ott is ugyanezeket a válaszokat kapom mint a logikámmal csak ott inkább érzem nem látom.

    Szóval a lényeg látással nincs gond, pusztán annyira tudatlan voltam anno a spiritualitásban (mivel nem foglalkoztam vele anno), hogy a sok, újonnan ömlesztett dolog irányítatlanul felkavarta bennem az iszapot, és elég mély nyomot hagyott akkor még fiatal, frissen tapasztalt tapasztalt lelkemben 🙂 De most már szerencsére kezd a rend helyre állni.

    De azon gondolkodom, hogy ha bennem ez ilyen hatással volt, akkor másban milyen hatással lehet egy ilyen tévedés? Ez akár elég veszélyesen is előjöhet, nem csak az egyénre nézve, hanem a környezetére is.

    1. Mindent Szabad
      ,,De azon gondolkodom, hogy ha bennem ez ilyen hatással volt, akkor másban milyen hatással lehet egy ilyen tévedés? Ez akár elég veszélyesen is előjöhet, nem csak az egyénre nézve, hanem a környezetére is”

      Miért Ademon?Csak nem készülsz valamire most hogy tudod hogy ,,mindent szabad”!?;)))

      De most komolyan.
      Ne félj!Persze hogy ,,mindent szabad”,de azt is tudjuk hogy a tetteinknek,szavainknak,söt a gondolatainknak,minden megnyilvánulásunknak következményei vannak.
      Nem jutalom,és nem büntetés…csak következmények amiket mi itélünk jónak vagy rossznak annak függvényében hogy hogyan éljük azt meg.

      1. Nem én, én jóember vagyok 🙂 De van aki csinál hülyeségeket.
        Nem én, én jóember vagyok 🙂 De van aki csinál hülyeségeket.

        1. Persze mindíg akad aki csinál ,,hülyeséget”… :))))
          De a

          Persze mindíg akad aki csinál ,,hülyeséget”… :))))

          De a legnagyobb ,,hülyeség” az ha nem a saját életedet éled.
          Már megint kezdem…de a belsö hang,a ,,navi” az ami mutatja azt hogy mi a legjobb Neked,és mindenkinek.

          1. Mi a te „saját életed”?
            Vajon hol a határ?
            Namaszte

            Mi a te „saját életed”?

            Vajon hol a határ?

            Namaszte

          2. Mi a te „saját életed”?
            Na erre a legnehezebb ráérezni szerintem!
            Na de semmi sem lehetetlen…. 😉
            Hogy mi az én életem?
            Most azt mondom nem tudom.
            Csak annyit tudok hogy itt és most ülök a gép elött és írok.
            Persze megbeszélek programokat,amiket beírok a naptáromba esetleg,de soha nem tudom elöre a második vagy harmadik lépést.
            Tehát csak arról tudok nyilatkozni amit már átéltem.
            Talán erre csak akkor születik meg a válasz ha már befejeztem. 😉

            Vágyni mások megélt élményeire,annak tudatában hogy nekem is arra van szükségem hogy boldog legyek.
            Erre gondoltam hogy ,,mások élete”.

            A határokat elsösorban mi magunk teremtjük önmagunk számára.
            Még azzal is ha elfogadjuk hogy mások szabják meg a mi határainkat.
            Nincsenek bünbakok fekete bárányok,és ,,gonosztévök” akiket jogosan okolhatunk a bennünket ért sérelmekért.
            Mert amikor ezt tesszük,megint csak arra játszunk hogy tovább folytathassuk perverz kis játékunk. 😉

        2. Mi az a „hülyeség”?
          És főleg: Ki mondja meg, hogy

          Mi az a „hülyeség”?

          És főleg: Ki mondja meg, hogy hülyeség?

          🙂

          Mitől „jó” ember valaki?

          Namaszte

          1. Hülyeség az, ha valaki a napban akar nyaralni, vagy tengervíz
            Hülyeség az, ha valaki a napban akar nyaralni, vagy tengervíz alatt hagymás rostélyost sütni 🙂

            Objektíven persze semmi sem hülyeség, de emberi szemmel az 🙂

          2. A Végzet űrhajójában (Csillagkapu Universe sorozat), mely a
            A Végzet űrhajójában (Csillagkapu Universe sorozat), mely a csillagokba repülve tölti fel az energiakészletét, simán lehetne nyaralni így… – igaz, „zárt rendszer”-ben. 🙂 És Vizipók palotájából csak a sütő hiányzik a rostélyoshoz….- bár csak édesvízi sült lesz 🙂

            A lényeg nemcsak az, h objektíven mindent lehet, hanem hogy a szabad akarat által megcselekedett tettek nem ítélhetők meg sem kívülről, de még a cselekedet végző által sem. Épp ez a lényegük: neked kell megtenned, amit érzel h meg kell tenned, ha hülyeség, ha nem, akár neked akár másnak.

            Mert semmi sem hülyeség, vagy zseniális, csak egy dolog, amiből tanulnunk kell.
            Valamit.

            Minden tett ilyenformán egyforma a Földön. Az összes.

            A vulkán talán megkérdezi, hogy „jó-e”, ha kitör? És a szél megkérdezi, hogy „jó-e”, ha fújni kezd?

            Namaszte

          3. Mégis szabad akaratomból megtehetem, tán ítélkezel felette?
            Mégis szabad akaratomból megtehetem, tán ítélkezel felette? 😛 Nagyon oktalan dolog megvonni magadtól a hülyeségnek mondás lehetőségét, ezzel csak az határtalan természetedet korlátoznád 🙂

            Egyébként elméletileg igazad van gyakorlatilag meg a „hülyeségnek nevezésnek” nagy haszna van, különben Besenyő Pista bácsi se létezhetne 🙂

          4. Mennyből az angyal – a Földön
            A te elméd még ügyesebben forgatja a szót, és használja fel a tudást önmaga ellen, mint az enyém…:) Ez nem baj, ez azt jelenti, okosabb vagy mint én, és azt is, h idővel önmagadért is jobban tudod használni ugyanezt a tudást. Sok mindent hárítasz (mint ahogy én is – más sok mindent :), mert úgy érzed, korlátozni akarnak.

            pedig nem.

            nyugodtan használd a hülyeségezést, tuti h én is használom, csak itt előadom a terapeuta főgurut..:) igazából itt ugyanúgy végső soron magának ír mindenki, amikor ír, még ha látszatra másnak is…:) Szóval én csak annyit írtam itt magamnak, válaszul a felvetésedre, hogy emberi dolog a hülyeségezés, ezért végső soron nincs sok értelme, bár elfogadható, sőt humoros is lehet. (Besenyő Pista bácsi és még sokan mások). De ha úgy éled meg és úgy érzed, nincs vele semmi baj. 🙂

            Én annyit teszek hozzá a magam életében ehhez, hogy ha nincs sok értelme, akkor mi lenne ha kihagynám? És tudod mire jöttem rá? Hogy ha kihagyom, és utána nem a hiányérzet, csak az üresség van, a figyelem, hogy „na most akkor mi van….”, nos, akkor már nem is érdekel a besenyő Pista bácsi féle műsor és még nagyon sok más sem.

            De meg tudom engedni a világnak, hogy érdekelje.

            Így találtam rá azokra a zenékre, amelyek kilépnek az emberi kategóriából. Már írtam is, igaz, csak egyet. De az ütős. :)))

            Igaz, hogy angyalok vagyunk emberi köntösben (mint művész, hadd legyek most fennkölt), de idővel felismerhetjük az emberi köntösünk és azt is, h csak köntös. Levethetjük, vagy átalakíthatjuk, amit már látunk és érzékelünk belőle. Ez az, amiről ez az egész blog-felvetésed szól. Egy folyamat, és tényleg, fontos, h ebben a folyamatban jól tudjunk benne lenni, azt hiszem, ha jól értettem, ezért osztottad meg velünk a kételyeidet.

            A válaszom ez: Tanuljuk meglátni és elválasztani magunktól a köntösünk ránk tapadt, ránk-égett részeit, és ha már látjuk, mint lényegében különálló ruhát, eldönthetjük, mit kezdünk vele. És addig is, megengedhetjük magunknak, hogy olyanok legyünk, amilyenek. Köntössel és tapadással együtt…..:)))

            Most annyira jó kedvem lett, hogy megosztom veled egy másik dalom szövegét, amit nemrég írtam (ha minden jól megy előbb utóbb és remélem, nem is sokára hallani fogod hangszerelt mivoltával együtt…) „Mennyből az angyal” a címe…:) Hátha „felhangoló” hatással lesz rád is. 🙂

            Mennyből az angyal én vagyok,
            megszülettem látni a világot,
            csillogó köveken táncolok,
            Mennyből az angyal én vagyok.

            Pók-szőtte hálóm bogozom,
            hófehér Táltosom gondozom,
            éjjelente holdas bálban mulatok,
            fényes nappal álmaimban utazok.

            (Refr.):
            Csak játszom jászom az életet,
            még nem tudom, csak tanulom az ízeket.
            Bocsássatok meg, ha elveszek,
            s ha rám találtok adjatok kezet!

            Rossz kisördögök szerepét játszom,
            fázó gyermekem pólyálom,
            viszek a sírokra virágot,
            meg rózsaszín felhőkbe villámot.

            Varázslatos álmokat kergetek,
            tévútjaim évezredek,
            minden egyes gondolatom igézet,
            de egyetlen mosolyban elveszek.

            Refr.

            Mennyből az angyal én vagyok,
            de aranyszárnyon szállni már nem tudok,
            ide esett mindenható szellemem,
            s most igaz-látó szemeim keresem.

            Mennyből az angyal én vagyok,
            csillogó köveken táncolok,
            tanulom, ember hogy legyek,
            legyetek velem, jó szellemek!

            Embernek lenni nehéz dolog,
            de nem baj, mert a fényes angyal én vagyok!

            Refr.

            Szóval szerintem valahogy így áll össze ez a földi lét. :))

            Namaszte

          5. Oh, nagyon köszönöm, egész szép 🙂 Lesz hozzá zene is?
            Oh, nagyon köszönöm, egész szép 🙂 Lesz hozzá zene is?

          6. Már van, már alakítjuk a hangszerelést a zenekarral….
            Már van, már alakítjuk a hangszerelést a zenekarral…. 🙂

            Igazából úgy nyilván egész más, ez „csak” egy dalszöveg, nem vers. Úgy éreztem, pont arról szól, amiről beszélgettünk, hogy akkor emberek vagyunk e vagy angyalok, vagy mi, és hogyan lehet ehhez az összegyúrt léthez jól viszonyulni. Hát én így tudok… 🙂
            Elég kusza, és jócskán hiányos, és talán még mindig jobban élek odafönn, mint idelenn, de mit tegyek, ha egyszer így érzem jól magam…. 🙂

            Persze semmilyen szempontból sem felel meg társadalmilag. (sem). Lehet h egyáltalán nem fér el semmilyen kategóriában.

            de már kezd nem érdekelni….:) azt hiszem ez a dal ennek első számú, fényes bizonyítéka….:)

            Aszongya. „Bocs, de ilyen vagyok. Na és akkor??”

            Örülök, ha tetszett.

            Namaszte

          7. Ha nem a Napot célzod meg ,
            akkor sose jutsz el a Holdra . Ha háremet akarsz , akkor az összes nőneműnek udvarolnod kell . Ha egészséges akarsz maradni halálodig , akkor minimum az örök életre kell törekedned . Ha a Balatonon akarsz nyaralni , akkor minimum egy karibi útra kell elkezdened spórolni . Ha fél óra alatt ki akarsz öltözni , akkor nem árt hármat szánni az előkészítésre . Ha egy macskát meg akarsz símogatni , akkor minimum tigrisológiából kell diplomázni . Legalábbis nekem az az élettapasztalatom , hogy egy kisegérhez hegynyit kell vajúdni . Merészen álmodni kell ahhoz is , hogy a valóságba csak egy cseppnyi új árnyalat is megjelenjen . Az öregisten mindenkit díjaz , és nincs megvalósulatlan álom , csak az eredmény oly kicsi , hogy néha fel sem tűnik . Üdvözlettel : felacso

          8. Nahát ez tisztára, mintha én írtam volna a Bak
            Nahát ez tisztára, mintha én írtam volna a Bak pesszimizmusommal, maximalizmusommal és lehetetlen vállalkozásokba való születésemmel.

            Ami valószínűleg totál tévedés. Legalábbis most így látom.

            Namaszte

            U.I. te nem is vagy Bak, a Szűzek is ilyen munkamániások? Miért nem tudunk mi valamit egyszerűen és simán csinálni, felhajtás nélkül? Halálosan irigylem a Mérlegeket. A csélcsap élethajhászásukkal több eredményt, megtapasztalást és élvezetet csiholnak ki magunkból, mint mi az összes felelősségvállalós, erős vagyok, szép és okos, csak kibírjam, mer az élet nehéz de a gyönyör ebben (is) rejlik, tiszta szerencse h mazochista vagyok -típusú hozzáállásunkkal.

            még szerencse h nem a kommunizmus születésénél születtem. Most sok bűntől kellene megpróbálnom megtisztítani magam.

            Már nagyon szeretnék rájönni, hogyan tehetem le ezeket a totálisan hamis kényszerképzeteimet az életről, amelyek azt súgják állandóan a lelki füleimbe, hogy szenvedés nélkül nem is lehet semmi jót elérni. Meg hogy hegyeket kell tudnom elmozdítani minimum ahhoz, hogy egy normális életem lehessen.

            csak egészséges akarok lenni, könyörgöm, független végre a hülyeségeimből elkövetett anyagi kötéseimtől, szeretni a fiamat, meg sokat zenélni meg szexelni.

            Milyen rohadt hegyet is kell tudni ehhez elmozdítani????

            Bocsánat az „erős” kifejezésekért…

            Namaszte megint

          9. A Holdam Bak . Fogjuk rá a munkamániát .
            Mint Szűz inkább elemző és aprólékos vagyok .Nem vagyok munkamániás ,(pl. ezen a héten csak 168 órát vagyok a munkahelyemen ) .Egyszerűen csak a lustaságomat álcázom vele . Ha kapom az energiát , akkor azt fel is kell használni . Most épp ezt élem meg , de úgy is el tudom képzelni az életem , mint egy nagyapó a legkevésbé útban levő fotelben , évente egyszer leporolva .
            Mérleg ismerősöm volt már : Ő ösztönösen volt nagyvonalú velem , én meg szeretetből viszont Vele .
            A dolgaimat én egyszerűen , simán , felhajtás nélkül , ( ahogy magamnak megfogalmazom : elegánsan ) igyekszem csinálni . Ennek számomra legkézenfekvőbb módja , hogy letagadom , titokban végzem a könnyed hipp – hopp ” varázslás ” – hoz szükséges előkészítő munkát .
            Így néha olyan a látszat , hogy más izzad , gürizik , mint a szamár : nekem meg csak kész a semmiből .
            Ha a legbenső hited azt mondja , hogy az élet kemény munka és szenvedés , és mindenért fizetni kell , akkor csak egy újjászületés szintű változás alakíthat olyanná , hogy más helyzet szerveződjön Köréd . Saját és mások kizsákmányolása nélkül is lehet könnyű az élet ezen a gyönyörű Földön . Ahogy a reklám mondja : ” mert megérdemled . ”
            Miután porrá omlottam akaratom , önzésem következménye láttán , megtapasztaltam , hogy a vágyaim mennyire esetlegesek : egy idő elteltével feladtam magam , rábíztam magam köszönettel a sorsra . Ez is egyfajta halál , egy előmegbékélés vele . Azóta ugyanúgy túl sokat dolgozok , de csak azért , mert a helyzet hozza így . A helyzet ugyanaz , csak én nézek rá másképp .
            ” szenvedés nélkül nem is lehet semmi jót elérni.” Ez is egy út . Ennek egyik alváltozata , amikor a nyűgöt , szenvedést elkezdem élvezni , mint szükségest , de ez már a perverzió csúcsa . A másik egyszerűbb : egyszerűen benne csak kell lenni az elképzelt helyzetben . De ezt egyenlőre én is csak álmodom: hogy egyszer reggel úgy ébredek ….
            Namaszte : felacso
            U . i . : Nem látom pesszimizmusnak az aránytalan munkabefektetés szükségességét . Ez bizonyos típusú emberek számára a megtapasztalt valóság , tehát számukra igaz . Olyan is van , aki az élettől enélkül is el tudja fogadni az ellátást , mert más szinten viszonoz ( pl . életével , előző életeivel , jelenlétével stb. ) Nem tudhatom , hogy akár még a nem viszonzó élősködőknek is nincs – e valami elengedhetetlen szerepük a létben , amiért az fenntartja életük .
            Biztosan tudom , hogy Te is , mint minden betegséggel küzdő meggyógyulhatsz . A Te módodat ehhez nem . Idő , próbálkozások , és erős hit a legjobb (egészséges )változatodban , ami a teljességre visz .

  14. Az igazság az, hogy az általam kritizált dolgok hamisságával
    Az igazság az, hogy az általam kritizált dolgok hamisságával igazából tisztában is vagyok, valójában ez csak a saját hülyeségem, időszakos gyengeségem amikor ezek jobban erőt vesznek rajtam. Elég ha szépen felmegyek és a jó öreg bevált logikámmal máris fény derül mindenre. De mehetek a szívembe ott is ugyanezeket a válaszokat kapom mint a logikámmal csak ott inkább érzem nem látom.

    Szóval a lényeg látással nincs gond, pusztán annyira tudatlan voltam anno a spiritualitásban (mivel nem foglalkoztam vele anno), hogy a sok, újonnan ömlesztett dolog irányítatlanul felkavarta bennem az iszapot, és elég mély nyomot hagyott akkor még fiatal, frissen tapasztalt tapasztalt lelkemben 🙂 De most már szerencsére kezd a rend helyre állni.

    De azon gondolkodom, hogy ha bennem ez ilyen hatással volt, akkor másban milyen hatással lehet egy ilyen tévedés? Ez akár elég veszélyesen is előjöhet, nem csak az egyénre nézve, hanem a környezetére is.

    1. Mindent Szabad
      ,,De azon gondolkodom, hogy ha bennem ez ilyen hatással volt, akkor másban milyen hatással lehet egy ilyen tévedés? Ez akár elég veszélyesen is előjöhet, nem csak az egyénre nézve, hanem a környezetére is”

      Miért Ademon?Csak nem készülsz valamire most hogy tudod hogy ,,mindent szabad”!?;)))

      De most komolyan.
      Ne félj!Persze hogy ,,mindent szabad”,de azt is tudjuk hogy a tetteinknek,szavainknak,söt a gondolatainknak,minden megnyilvánulásunknak következményei vannak.
      Nem jutalom,és nem büntetés…csak következmények amiket mi itélünk jónak vagy rossznak annak függvényében hogy hogyan éljük azt meg.

      1. Nem én, én jóember vagyok 🙂 De van aki csinál hülyeségeket.
        Nem én, én jóember vagyok 🙂 De van aki csinál hülyeségeket.

        1. Persze mindíg akad aki csinál ,,hülyeséget”… :))))
          De a

          Persze mindíg akad aki csinál ,,hülyeséget”… :))))

          De a legnagyobb ,,hülyeség” az ha nem a saját életedet éled.
          Már megint kezdem…de a belsö hang,a ,,navi” az ami mutatja azt hogy mi a legjobb Neked,és mindenkinek.

          1. Mi a te „saját életed”?
            Vajon hol a határ?
            Namaszte

            Mi a te „saját életed”?

            Vajon hol a határ?

            Namaszte

          2. Mi a te „saját életed”?
            Na erre a legnehezebb ráérezni szerintem!
            Na de semmi sem lehetetlen…. 😉
            Hogy mi az én életem?
            Most azt mondom nem tudom.
            Csak annyit tudok hogy itt és most ülök a gép elött és írok.
            Persze megbeszélek programokat,amiket beírok a naptáromba esetleg,de soha nem tudom elöre a második vagy harmadik lépést.
            Tehát csak arról tudok nyilatkozni amit már átéltem.
            Talán erre csak akkor születik meg a válasz ha már befejeztem. 😉

            Vágyni mások megélt élményeire,annak tudatában hogy nekem is arra van szükségem hogy boldog legyek.
            Erre gondoltam hogy ,,mások élete”.

            A határokat elsösorban mi magunk teremtjük önmagunk számára.
            Még azzal is ha elfogadjuk hogy mások szabják meg a mi határainkat.
            Nincsenek bünbakok fekete bárányok,és ,,gonosztévök” akiket jogosan okolhatunk a bennünket ért sérelmekért.
            Mert amikor ezt tesszük,megint csak arra játszunk hogy tovább folytathassuk perverz kis játékunk. 😉

        2. Mi az a „hülyeség”?
          És főleg: Ki mondja meg, hogy

          Mi az a „hülyeség”?

          És főleg: Ki mondja meg, hogy hülyeség?

          🙂

          Mitől „jó” ember valaki?

          Namaszte

          1. Hülyeség az, ha valaki a napban akar nyaralni, vagy tengervíz
            Hülyeség az, ha valaki a napban akar nyaralni, vagy tengervíz alatt hagymás rostélyost sütni 🙂

            Objektíven persze semmi sem hülyeség, de emberi szemmel az 🙂

          2. A Végzet űrhajójában (Csillagkapu Universe sorozat), mely a
            A Végzet űrhajójában (Csillagkapu Universe sorozat), mely a csillagokba repülve tölti fel az energiakészletét, simán lehetne nyaralni így… – igaz, „zárt rendszer”-ben. 🙂 És Vizipók palotájából csak a sütő hiányzik a rostélyoshoz….- bár csak édesvízi sült lesz 🙂

            A lényeg nemcsak az, h objektíven mindent lehet, hanem hogy a szabad akarat által megcselekedett tettek nem ítélhetők meg sem kívülről, de még a cselekedet végző által sem. Épp ez a lényegük: neked kell megtenned, amit érzel h meg kell tenned, ha hülyeség, ha nem, akár neked akár másnak.

            Mert semmi sem hülyeség, vagy zseniális, csak egy dolog, amiből tanulnunk kell.
            Valamit.

            Minden tett ilyenformán egyforma a Földön. Az összes.

            A vulkán talán megkérdezi, hogy „jó-e”, ha kitör? És a szél megkérdezi, hogy „jó-e”, ha fújni kezd?

            Namaszte

          3. Mégis szabad akaratomból megtehetem, tán ítélkezel felette?
            Mégis szabad akaratomból megtehetem, tán ítélkezel felette? 😛 Nagyon oktalan dolog megvonni magadtól a hülyeségnek mondás lehetőségét, ezzel csak az határtalan természetedet korlátoznád 🙂

            Egyébként elméletileg igazad van gyakorlatilag meg a „hülyeségnek nevezésnek” nagy haszna van, különben Besenyő Pista bácsi se létezhetne 🙂

          4. Mennyből az angyal – a Földön
            A te elméd még ügyesebben forgatja a szót, és használja fel a tudást önmaga ellen, mint az enyém…:) Ez nem baj, ez azt jelenti, okosabb vagy mint én, és azt is, h idővel önmagadért is jobban tudod használni ugyanezt a tudást. Sok mindent hárítasz (mint ahogy én is – más sok mindent :), mert úgy érzed, korlátozni akarnak.

            pedig nem.

            nyugodtan használd a hülyeségezést, tuti h én is használom, csak itt előadom a terapeuta főgurut..:) igazából itt ugyanúgy végső soron magának ír mindenki, amikor ír, még ha látszatra másnak is…:) Szóval én csak annyit írtam itt magamnak, válaszul a felvetésedre, hogy emberi dolog a hülyeségezés, ezért végső soron nincs sok értelme, bár elfogadható, sőt humoros is lehet. (Besenyő Pista bácsi és még sokan mások). De ha úgy éled meg és úgy érzed, nincs vele semmi baj. 🙂

            Én annyit teszek hozzá a magam életében ehhez, hogy ha nincs sok értelme, akkor mi lenne ha kihagynám? És tudod mire jöttem rá? Hogy ha kihagyom, és utána nem a hiányérzet, csak az üresség van, a figyelem, hogy „na most akkor mi van….”, nos, akkor már nem is érdekel a besenyő Pista bácsi féle műsor és még nagyon sok más sem.

            De meg tudom engedni a világnak, hogy érdekelje.

            Így találtam rá azokra a zenékre, amelyek kilépnek az emberi kategóriából. Már írtam is, igaz, csak egyet. De az ütős. :)))

            Igaz, hogy angyalok vagyunk emberi köntösben (mint művész, hadd legyek most fennkölt), de idővel felismerhetjük az emberi köntösünk és azt is, h csak köntös. Levethetjük, vagy átalakíthatjuk, amit már látunk és érzékelünk belőle. Ez az, amiről ez az egész blog-felvetésed szól. Egy folyamat, és tényleg, fontos, h ebben a folyamatban jól tudjunk benne lenni, azt hiszem, ha jól értettem, ezért osztottad meg velünk a kételyeidet.

            A válaszom ez: Tanuljuk meglátni és elválasztani magunktól a köntösünk ránk tapadt, ránk-égett részeit, és ha már látjuk, mint lényegében különálló ruhát, eldönthetjük, mit kezdünk vele. És addig is, megengedhetjük magunknak, hogy olyanok legyünk, amilyenek. Köntössel és tapadással együtt…..:)))

            Most annyira jó kedvem lett, hogy megosztom veled egy másik dalom szövegét, amit nemrég írtam (ha minden jól megy előbb utóbb és remélem, nem is sokára hallani fogod hangszerelt mivoltával együtt…) „Mennyből az angyal” a címe…:) Hátha „felhangoló” hatással lesz rád is. 🙂

            Mennyből az angyal én vagyok,
            megszülettem látni a világot,
            csillogó köveken táncolok,
            Mennyből az angyal én vagyok.

            Pók-szőtte hálóm bogozom,
            hófehér Táltosom gondozom,
            éjjelente holdas bálban mulatok,
            fényes nappal álmaimban utazok.

            (Refr.):
            Csak játszom jászom az életet,
            még nem tudom, csak tanulom az ízeket.
            Bocsássatok meg, ha elveszek,
            s ha rám találtok adjatok kezet!

            Rossz kisördögök szerepét játszom,
            fázó gyermekem pólyálom,
            viszek a sírokra virágot,
            meg rózsaszín felhőkbe villámot.

            Varázslatos álmokat kergetek,
            tévútjaim évezredek,
            minden egyes gondolatom igézet,
            de egyetlen mosolyban elveszek.

            Refr.

            Mennyből az angyal én vagyok,
            de aranyszárnyon szállni már nem tudok,
            ide esett mindenható szellemem,
            s most igaz-látó szemeim keresem.

            Mennyből az angyal én vagyok,
            csillogó köveken táncolok,
            tanulom, ember hogy legyek,
            legyetek velem, jó szellemek!

            Embernek lenni nehéz dolog,
            de nem baj, mert a fényes angyal én vagyok!

            Refr.

            Szóval szerintem valahogy így áll össze ez a földi lét. :))

            Namaszte

          5. Oh, nagyon köszönöm, egész szép 🙂 Lesz hozzá zene is?
            Oh, nagyon köszönöm, egész szép 🙂 Lesz hozzá zene is?

          6. Már van, már alakítjuk a hangszerelést a zenekarral….
            Már van, már alakítjuk a hangszerelést a zenekarral…. 🙂

            Igazából úgy nyilván egész más, ez „csak” egy dalszöveg, nem vers. Úgy éreztem, pont arról szól, amiről beszélgettünk, hogy akkor emberek vagyunk e vagy angyalok, vagy mi, és hogyan lehet ehhez az összegyúrt léthez jól viszonyulni. Hát én így tudok… 🙂
            Elég kusza, és jócskán hiányos, és talán még mindig jobban élek odafönn, mint idelenn, de mit tegyek, ha egyszer így érzem jól magam…. 🙂

            Persze semmilyen szempontból sem felel meg társadalmilag. (sem). Lehet h egyáltalán nem fér el semmilyen kategóriában.

            de már kezd nem érdekelni….:) azt hiszem ez a dal ennek első számú, fényes bizonyítéka….:)

            Aszongya. „Bocs, de ilyen vagyok. Na és akkor??”

            Örülök, ha tetszett.

            Namaszte

          7. Ha nem a Napot célzod meg ,
            akkor sose jutsz el a Holdra . Ha háremet akarsz , akkor az összes nőneműnek udvarolnod kell . Ha egészséges akarsz maradni halálodig , akkor minimum az örök életre kell törekedned . Ha a Balatonon akarsz nyaralni , akkor minimum egy karibi útra kell elkezdened spórolni . Ha fél óra alatt ki akarsz öltözni , akkor nem árt hármat szánni az előkészítésre . Ha egy macskát meg akarsz símogatni , akkor minimum tigrisológiából kell diplomázni . Legalábbis nekem az az élettapasztalatom , hogy egy kisegérhez hegynyit kell vajúdni . Merészen álmodni kell ahhoz is , hogy a valóságba csak egy cseppnyi új árnyalat is megjelenjen . Az öregisten mindenkit díjaz , és nincs megvalósulatlan álom , csak az eredmény oly kicsi , hogy néha fel sem tűnik . Üdvözlettel : felacso

          8. Nahát ez tisztára, mintha én írtam volna a Bak
            Nahát ez tisztára, mintha én írtam volna a Bak pesszimizmusommal, maximalizmusommal és lehetetlen vállalkozásokba való születésemmel.

            Ami valószínűleg totál tévedés. Legalábbis most így látom.

            Namaszte

            U.I. te nem is vagy Bak, a Szűzek is ilyen munkamániások? Miért nem tudunk mi valamit egyszerűen és simán csinálni, felhajtás nélkül? Halálosan irigylem a Mérlegeket. A csélcsap élethajhászásukkal több eredményt, megtapasztalást és élvezetet csiholnak ki magunkból, mint mi az összes felelősségvállalós, erős vagyok, szép és okos, csak kibírjam, mer az élet nehéz de a gyönyör ebben (is) rejlik, tiszta szerencse h mazochista vagyok -típusú hozzáállásunkkal.

            még szerencse h nem a kommunizmus születésénél születtem. Most sok bűntől kellene megpróbálnom megtisztítani magam.

            Már nagyon szeretnék rájönni, hogyan tehetem le ezeket a totálisan hamis kényszerképzeteimet az életről, amelyek azt súgják állandóan a lelki füleimbe, hogy szenvedés nélkül nem is lehet semmi jót elérni. Meg hogy hegyeket kell tudnom elmozdítani minimum ahhoz, hogy egy normális életem lehessen.

            csak egészséges akarok lenni, könyörgöm, független végre a hülyeségeimből elkövetett anyagi kötéseimtől, szeretni a fiamat, meg sokat zenélni meg szexelni.

            Milyen rohadt hegyet is kell tudni ehhez elmozdítani????

            Bocsánat az „erős” kifejezésekért…

            Namaszte megint

          9. A Holdam Bak . Fogjuk rá a munkamániát .
            Mint Szűz inkább elemző és aprólékos vagyok .Nem vagyok munkamániás ,(pl. ezen a héten csak 168 órát vagyok a munkahelyemen ) .Egyszerűen csak a lustaságomat álcázom vele . Ha kapom az energiát , akkor azt fel is kell használni . Most épp ezt élem meg , de úgy is el tudom képzelni az életem , mint egy nagyapó a legkevésbé útban levő fotelben , évente egyszer leporolva .
            Mérleg ismerősöm volt már : Ő ösztönösen volt nagyvonalú velem , én meg szeretetből viszont Vele .
            A dolgaimat én egyszerűen , simán , felhajtás nélkül , ( ahogy magamnak megfogalmazom : elegánsan ) igyekszem csinálni . Ennek számomra legkézenfekvőbb módja , hogy letagadom , titokban végzem a könnyed hipp – hopp ” varázslás ” – hoz szükséges előkészítő munkát .
            Így néha olyan a látszat , hogy más izzad , gürizik , mint a szamár : nekem meg csak kész a semmiből .
            Ha a legbenső hited azt mondja , hogy az élet kemény munka és szenvedés , és mindenért fizetni kell , akkor csak egy újjászületés szintű változás alakíthat olyanná , hogy más helyzet szerveződjön Köréd . Saját és mások kizsákmányolása nélkül is lehet könnyű az élet ezen a gyönyörű Földön . Ahogy a reklám mondja : ” mert megérdemled . ”
            Miután porrá omlottam akaratom , önzésem következménye láttán , megtapasztaltam , hogy a vágyaim mennyire esetlegesek : egy idő elteltével feladtam magam , rábíztam magam köszönettel a sorsra . Ez is egyfajta halál , egy előmegbékélés vele . Azóta ugyanúgy túl sokat dolgozok , de csak azért , mert a helyzet hozza így . A helyzet ugyanaz , csak én nézek rá másképp .
            ” szenvedés nélkül nem is lehet semmi jót elérni.” Ez is egy út . Ennek egyik alváltozata , amikor a nyűgöt , szenvedést elkezdem élvezni , mint szükségest , de ez már a perverzió csúcsa . A másik egyszerűbb : egyszerűen benne csak kell lenni az elképzelt helyzetben . De ezt egyenlőre én is csak álmodom: hogy egyszer reggel úgy ébredek ….
            Namaszte : felacso
            U . i . : Nem látom pesszimizmusnak az aránytalan munkabefektetés szükségességét . Ez bizonyos típusú emberek számára a megtapasztalt valóság , tehát számukra igaz . Olyan is van , aki az élettől enélkül is el tudja fogadni az ellátást , mert más szinten viszonoz ( pl . életével , előző életeivel , jelenlétével stb. ) Nem tudhatom , hogy akár még a nem viszonzó élősködőknek is nincs – e valami elengedhetetlen szerepük a létben , amiért az fenntartja életük .
            Biztosan tudom , hogy Te is , mint minden betegséggel küzdő meggyógyulhatsz . A Te módodat ehhez nem . Idő , próbálkozások , és erős hit a legjobb (egészséges )változatodban , ami a teljességre visz .

  15. Hejhó Mindenki! 🙂
    Újfent rég néztem rátok, és megint cirka

    Hejhó Mindenki! 🙂

    Újfent rég néztem rátok, és megint cirka ugyanazokat éljük át mindannyian. Az elmúlt 3-4 hetem végeredménye nagyjából egy mondat, és még csak nem is az az összetett, komplikált, lexikális baromság, amiket eddig majmoltam mindenkinek, bizonygatva vele hatalmas tapasztalataim, mert rájöttem ezek felesleges körök. Tényleg az eddigi legvelősebb tanulsággal vágtam fejbe saját magam a napokban, ami mindössze ennyi: Próbáljuk meg élvezni saját magunk társaságát!

    Ez a hűdenagy spiritualitás mizéria is úgy érzem már énis, hogy pont ugyanolyan megosztottá tett, mint az, amikor még nem tudtam, hogy ezek létező dolgok. Hogy egy mondatban összefoglaljam az irományod Ádám: A spiritualitás előtt másokat elemeztünk, a spiritualitás után meg magunkat. De lényegében semmi sem változott csak az elemzés tárgya. De elemezni mint a szó is magába foglalja ugyanúgy csak az elménkkel tudunk másokat is, mint magunkat, szóval semmi különbség. Az egyetlen, ami engem most átsegít mindenen, az tényleg az, hogy kezdem élvezni saját magam társaságát. Már az se érdekel, ha a tömött buszon fennhangon kinevetem saját magam, vagy tök önkéntelenül és bárgyún vigyorogva megszólítok egy vadidegent. 🙂 Felacso írta le nagyon szépen Alfa szerepes topikjában, hogy tényleg már szinte mgelepődöm magamon, hogy jéé ezis én voltam, hát ez tök jó 😀 Egyre spontánabbnak érzem magam, és egyre ritkább, hogy azon kapom magam, hogy nem vagyok jelen, hanem valahol máshol kalandozik a buksim.

    Úgyhogy egyet tanácsolhatok, senki senkinek ne higgyen el itt semmit, mert itt tényleg csak annyit tudunk tenni, hogy bejelentkezünk és máris azonosulunk a naagy spirituális szerepkörünkkel aztán írunk összevissza, miközben egy éllettelen masinát szugerálunk órákon át. De legalább az élettelen masinán keresztül az életről osztjuk az igét… Csak azon kívül, hogy közben levegőt veszünk, meg néha kimegyünk a slozira, nem sok köze van az élethez amúgy…Se egy mosoly, se egy pillantás, csak faramuci karakterek, amikkel megpróbáljuk nap mint nap megtestesíteni a megtestesíthetetlent, hogy aztán minden alkalommal szembesüljünk vele, hogy hát igen még mindig megtestesíthetetlen, úgyhogy megint felesleges volt, de mindegy holnap talán sikerül. Mindenféle célokkal spirituáliskodunk. Hogy segítsünk másoknak, ezzel megnyugtatva magunkat, vagy fordítva, megnyugtatni másokat, hogy segítsünk magunknak. Mindennel valami célünk van, de minek? Pont ezek a célok nem hagynak minket kilépni a saját malmunkból, mert kitűzünk egy célt, aztán meg hónapokig annak a múltban kitűzött célunknak akarunk megfelelni. Legyen ez a megvilágosodás, több pénz, jobb állás, tök mindegy. De az, hogy közben élvezzük saját magunk társaságát, az valahogy kimarad.

    U.I.: Szóval senki ne vegy zokon, nem miattatok nem járok már nagyon ide, csak végre tényleg kezd sikerülni, hogy azt a sok szép, de önmagában üres spiri szöveget, amit eddig fújtam, átültessem a gyakorlatba anélkül, hogy erre a legminimálisabb erőfeszítést is tenném. Egyszerűen csak jön minden magától. Jó is rossz is, de semelyikre se pazarlok már több időt, mint amennyi ideig maga a dolog tart, és nagyon jó így. Igaz, mintha kicsit gyorsabban telne így az idő, vagy csak már teljesen összezavarodott az elmém tőle, de egyre jobban élvezem 🙂 És egyre kiváncsibb is vagyok hogy van-e ennek az érzésnek valami felső határa, vagy a végtelenségig nő, ha hagyom? 🙂

    1. Hajrá , csak rajta !
      Akár a képernyő előtt ( üdvöz ) ülsz , akár magadat boldogítod : mindenképpen a legjobb társaságban vagy ! Üdvözlettel : felacso
      U . i . : Én nem kíváncsi , hanem biztos vagyok abban , hogy ” végtelenségig NŐ ”

    2. „Ez a hűdenagy spiritualitás mizéria is úgy érzem már én is,
      „Ez a hűdenagy spiritualitás mizéria is úgy érzem már én is, hogy pont ugyanolyan megosztottá tett, mint az, amikor még nem tudtam, hogy ezek létező dolgok. ”

      Ez az. Miért is? Én azt tapasztalom magamon amire már sokszor figyelmeztettek, de sokáig hárítottam:

      ha az elmével próbálunk meg egyről a kettőre jutni szellemileg, az nem fog menni. Mert ilyenkor csak annyi történik, h az új információt, amit szereztünk az elme beépíti a meglévő rendszerbe, az ego meg felhasználja, és minden marad a régiben, csak egy kicsit nagyobb verzióban….. közben persze megérint az információ újdonsága, az átélés pillanatai, órái, esetleg napjai, hetei. Eufória, felismerés és a társai, ami tök jó, de sajnos illúzió marad, legfeljebb egy szép emlék, mert az ego nem engedi h egy messziről jött idegen csak úgy felborítsa a világát.

      Ha megosztott voltál, ami általában eredendő (fogantatás, születés, szülőkkel való kapcs…stb), és elemi, a tudat mélyén lapuló okoban rejlő megélés, ez olyan erővel irányít, hogy alapvető funkcióként működik a világgal és önmagunkkal való viszonyulásunkban. Ehhez jöhet bármilyen új infó, az ego képes arra, hogy az elmét felhasználva beépítse, mint egy követ, hogy aszongya ezt is tudjuk má…. és felhasználja a megosztott (vagy bármilyen) életszemléletét ugyanúgy láttatni és élni ezzel együtt is.

      Érthető voltam? (nekem kicsit még új ez)

      ez a sémásdi móka. a kérdés már csak az: hogyan váltsunk, hogyan „csapjuk be” az elmét, egót, milyen sebességre, vagy módba kapcsoljunk, ami érinthetetlen számára, de számunkra működő, hogyan találjuk meg, ahol nem tudja ránk erőltetni a sémáit és múltból és tapasztalatokból fakadó érzéseit, és kiléphetünk egy új világba, ahol már nem határoz meg bennünket az, hogyan fogantattunk, szeretettel fogadtak e vagy nem, megműtöttek e csecsemőkorban fájdalomcsillapító nélkül, vagy nem, a trraumák, amiket átéltünk, a születésünk története, anyánk élete, aki az isten volt sokáig….stb.stb.stb….

      Ez az amire csak az jöhet rá, aki éli???

      Jó hallani, hogy Téged az önmagaddal jól levés kiemel, azért majd írj ha már túl jól vagy, hadd örüljünk, h működik!!

      :))

      Namaszte

      U.I.: „senki senkinek ne higgyen el itt semmit” – eztet üdvözlöm, és örülök, h más is felismerte. Igaz, így jóval nehezebb eligazodni a világban, viszont jó alap hozzá, és nem eltévesztett. :))

      1. Mi az elme természete ?
        Én a megvilágosodás kérdésében befejeztem a ,,szabad” gondolkodást.
        Úgy gondolom,hogy ebben a kérdésben bármire is jutunk, ,,vak vezet világtalant”:)
        Részemről igyekszem megvalósult emberek tanításaiból meríteni,mert ők megtapasztalták az ,,Igazi Látót”. /én meg maximum filózhatok itt minderről veletek:)/
        Maharshi tanításaiban nagyon hasznos ,és érthető dolgokat találtam az elme természetéről,és kapcsolódna ahhoz amiket felvetettél.
        /Egy rövid ,,ki vagyok én ” kérdés sor után ,,Mi az elme természete?”,onnantól ajánlanám az írást/

        http://patony.wordpress.com/2009/04/21/sri-ramana-maharsi-igaz-bolcsessege-i/

        1. Á én már nekik se hiszek. Belőlük is annyit lát az elme,
          Á én már nekik se hiszek. Belőlük is annyit lát az elme, amennyit akar. Honnan tudhatjuk, hogy Ő ugyanazt mondja-e tényleg, mint amit mi kihozunk belőle? Sztem sehonnan. Neki az Ő oldaláról igaza lehet, de onnantól, hogy én elolvasom, és nem átélem, amit mond, onnantól kezdve nekem már megint csak egy elmehízlaló tananyag, se több se kevesebb. Ő hiába nem vak már, ugyanúgy megmarad a vak vezet világtalant szindróma, mert hiába merítünk olyanok tanításaiból, akik már nem vakok, attól a mi szemünk még nem nyílik ki. Mint mondtad is, Ők Látók, nem Szemkinyitók, vezetők meg pláne. Mindenki aki vezető, az már nem lehet Látó. Az egyetlen, amit ők „tesznek” és azt se teszik, az az, hogy látnak. Folyamatosan, mindig, mindent. De abszolút nem céljuk a szemnyitogatás, a vezetés meg főleg. A szemünket kinyitni csak magunknak tudjuk, hiába merítgetünk Látók szavaiból bölcsességeket, meg kérdezgetjük magunktól, hogy „ki vagyok én?”

          Ha már itt tartunk, kérdezni is csak az elme tud, úgyhogy már nem is azt értjük az egész alatt, mint amit Ramana mond. Akárhányszor megkérdezed magad, hogy „ki vagyok én?” igazából már közöd nincs ahhoz, amit Ő mond. Ő ezt a kérdést inkább valamiféle „motoraként” értelmezi a keresésnek, nem egy állandóan ismétlendő tényleges kérdésnek. Magát a kérdést fel sem szabadna tenned magadban, egyszerűen csak annyit próbál mondani, hogy nyílj ki magad előtt és lásd a teljes Önmagad, Önvalód. Az egészre figyelj, ne csak egy szerepre, egy épp aktuális személyiségre, amit valaki elvár tőled. De igazából meg se tudom fogalmazni, úgyhogy nem is próbálkozom vele, mert tényleg fölösleges vakon motyogni a Látók szavait, attól a mi szemünk nem nyílik ki. Amennyit tehetünk, az maga a látás, ahhoz meg nem kellenek se szavak, se kérdések, se semmi, csak a nyitott szem 🙂

          Ramanát is nem olvasni kell, hanem érezni. Csenben maradni egy szép percre, és érezni a madarak dalában, a víz csobogásában, a szél suhogásában, vagy a virágok nyíliásában. Mert mindenben ott van, csak ki kell nyitni a szemünket és látni. Nem szavakat nézni és olvasni, hanem egyszerűen Őt látni. Ahhoz viszont előbb magunkat kell meglátni, hogy rájöjjünk, a kettő egy és ugyanaz. Ugyanaz az Önvaló, ugyanaz a határtalan élet vagyunk Mi is, mint Ő, és minden, és mindenki más körülöttünk. A nevét se kell tudnunk, azt se hogy mit csinált, és miért, egyszerűen csak látni kell. Mindenféle tudás nélkül.

          Az elmém természetére meg őszintén szólva már sz@rok rá 😀 Annyira szételemztem már az elmémmel az elmémet anélkül, hogy haladnék valamit, hogy már nem érdekel. Csináljon, amit akar, pont ezzel rontottam el, hogy na majd én kordában tartom, és csak húde spiri dolgokon fog kattogni… Úgy szorítottam saját magamat börtönbe, ahogy azt csak lehet. Dehát ez a hibát is el kell követni, hogy megtanulja az ember a leckét 🙂

          1. Ezt szépen írtad.Beleborzongtam”nem olvasni kell, hanem érezni”
            Eunuchok társalgása a szexről .- jutott eszembe . Egy az élet lehetséges megélései közül . Míg újdonság , addig érdekes , de rá is lehet szokni . Üdvözlettel : felacso

          2. Na igen, én is vhol itt tartok.
            Állok a hegyem előtt és latolgatom: „na, akkor ez sem vált be, nem baj. és akkor????” Szóval egyrészt megkönnyebbültem, mert látom, h felismertem újra valamit, ami nem működik, ezen a zsákutcán sem megyek tovább, remélve, hogy a végén mégiscsak van egy lyuk…. nem kell többé sziszifuszinak lennem, mert megláttam, h eddig az voltam.

            Okés. Na de akkor miiiiiiiiii????? a másik oldalon ismét azt érzem: már megint hiábavaló (vagy jórészt az) dologba fektettem az energiát, és a leginkább az zavar, h jottányit sem jutottam előbbre, és egyáltalán nem találtam meg a kulcsot, azt, ami végül beválik.

            Már tökre nem érdekel, h mi az, esküszöm, bármire hajlandó vagyok, bármilyen gyakorlatra, vagy megfigyelésre, érzésre, vagy nem érzésre, csak megtalálnám már, mi az, ami kiemel a saját magam alatt vágom a fát-ból.

            És úgy tűnik, a mesterek nekem sem elegek ehhez, még ha „igazuk ” is van.

            És ha valamit érzek, hát azt újra, újabb kétségbeesésem és megnyugvásom után, erősebben mint valaha, hogy igen igen igen van megoldás, és hogy bennem van és hogy teljesen egyéni és hogy VALAMI NAGYON EGYSZERŰ amit nem látok.

            Egyszerűen tudom, nem tudom hogyan, érzem, minden zsigeremben érzem, szinte kiabál bennem. Itt vagyok! Fogj meg! Ragadj meg és használj fel! benned vagyok születésedtől kezdve! Használj! Tedd ezt minden nap, minden alkalommal, amikor nem vagy jól, és JÓL LESZEL!!!!!!!

            Ez a valami az én igazságom, nem a volt pasimé, aki kanálhajlítgató gyógyító nagyon okos és nagyon tud, nem a Dalai Lámáé, de még csak nem is a legtisztább szívű Jézus Krisztusé és egyáltalán senki másé. csak az enyém, mert rólam szól, én szülöm meg, mert bennem rejtették el, csak tudnám hová a búsbüdös bánatba , és miért ilyen mélyre, h ennyi kelljen és ennyiszer megdögölni érte.

            És még mindig nem tudom, hogyan leljek rá.

            Most várok, mert nem érzek megoldásnak semmit. Semmilyen újabb olvasmányt, filmet, könyvet, beszélgetést, zenét, tennivalót, döntést, belső vagy külső megoldást, szerelmet, szeretetet, bölcsességet, ráérzést – egyáltalán bármilyen gondolatot, ösztönt, vagy érzést.

            Azt hiszem legszívesebben nem csinálnék a világon semmit, csak ritkán énekelnék egy jót, oszt kész. Talán egy egy jó szex is beleférne még olykor… 🙂

            Nagyon gáz.

            Egy dolgot vettem észre ma reggel: a tavaszt. Ez klassz volt, csak egy pillanat, de felismertem márciust, és felismertem, h gyerekkoromban ugyanígy ismertem. És hogy más, mint mondjuk május. Érdekes volt. Kinyitottam az ablakot, és megcsapott, kidugtam az orrom és szívtam be a levegőt, meg a napba tartottam egy picit az arcomat, aztán mentem tovább a többi ablak felé. Aztán megint kinéztem, keresve, h ott van-e még. És ott volt. Nagyon érdekes. Azóta is ott van.

            Namaszte

          3. Spiridínó,most az egyszer kivételesen nem értek egyet
            Spiridínó,most az egyszer kivételesen nem értek egyet veled,abban a kérdésben,hogy Ők
            csak Látók,és nem ,,Szemnyitogatók”.

            Igenis ,hogy Szemnyitogatók !
            Akiknek kevés homok van a szemében és kellő alázattal ki tudja nyitni a szívét is ezekre a dolgokra,az bizony be tudja fogadni,amit mondanak,és csak az egyéntől függ,mit tud megvalósítani belőle.
            Csak is tőlem függ,hogy mennyire tudom átadni magamat,és akkor be tudok fogadni bármit.Hiszen eredendően és potenciálisan birtokolnám ezeket a dolgokat,csak aktuálisan vagyok süket és vak.

            A saját agyalásommal nem jutottam semmire,és gondolom ez senkinek sem újdonság:)
            Nekem amik irányt mutattak:
            a Védanta,a Szánkja,a Buddhizmus,a Tradiconalista szerzők,a Szolipszizmus ,mint filozófia ,Jézus tanításai,és a megvilágosodott ,megvalósult mesterek,mint Sankhara,Maharsi,és mások.
            Azért kell ezt elmondanom,mert nagyon sokat köszönhetek nekik.
            Nélkülük elmerültem volna ebben a new ages ragacsban,amivel elárasztanak minket…
            Igenis ,hogy egy kereső embernek kell egy olyan biztos iránymutatás,ami mindig is az ,,úton” tartja,és nem engedi,hogy az ember beleragadjon olyan dolgokba,ami pont ,hogy eltéríti Önmagától.

            Szóval mindenki gondol,amit akar és tesz amit jónak lát. Én csak a tapasztalatomat mondom el. Én is voltam spirituális válságban,amikor már azt sem tudtam ,,hol lakik a jó Isten”,és voltak rövidebb ,,eltévelyedéseim” is,meg mindenféle szenvedésem,meg minden olyan problémám,ami itt mindenkinek valamikor,és azt tudom mondani,hogy mindig ez volt a biztos pont,a biztos útmutatás,hogy visszataláljak önmagamhoz.

            Azt mondod Spiri,hogy nekik sem hiszel.De én meg azt mondom,hogy azért nem,mert nem ismered ezeket a tanításokat.Ha az ember tanulmányozza a Szánkját,vagy a Védántát,
            akkor jön rá,hogy hogyan is vannak a dolgok,mi a világ,és mi vagyok benne én,és hogy is van ez a dolog Istennel?
            És ,hogy miért jó ez nekem? Mert eloszlatja a tévképzeteimet,felfogom az addig
            felfoghatatlant,és ezek a legalapvetőbb dolgok ahhoz,hogy bármi ,,magasabb rendűt”képes legyek megvalósítani,hogy egyáltalán tudjam miről is van szó,és ne csak fantáziáljak róla.
            Azokról a tanításokról nem is beszélve,amik praxist is adnak.Buddhizmus, Zen…és hadd ne soroljam,mert azért nem véletlen ,hogy általában ezek által lehetséges valóban elérni a megvilágosodást,és nem úgy hogy itt évek óta beszélgetünk róla:)
            Nincs nekem ezzel sem,semmi bajom csak úgy éreztem ,hogy ezeket a tanításokat,és ezeket a Mestereket meg kellett védenem,mert én mindent nekik köszönhetek.
            Ez nagyon sok,és mégis kevés még,de csak tőlem függ ,hogy mennyi lesz belőle.Viszont egy dologban biztos vagyok ,hogy nélkülük még mindig az ezotériában dagonyáznék,és nem hogy fényévekre lennék,mindenféle metafizikai megvalósítástól,de azt sem tudnám ,hogy mi az.Ha másért nem,már ezért is érdemes foglalkozni ezekkel a dolgokkal,hogy az ember legalább tudja,hogy ,,merre van az arra”.

          4. Kisgyerekként, amikor még a szüleink voltak a Mestereink (mert
            Kisgyerekként, amikor még a szüleink voltak a Mestereink (mert nagyon más választásunk nincs abban a korban ugye) a Télapóról is csak el kellett olvasnunk egy-két oldalt és máris elhittük, hogy létezik. Pláne ha még az utcán megláttuk a beöltözött sörpocakos bácsit, aki csokimikulást osztogatott a puttonykából… Most viszont mégis mind tudjuk, hogy mi a helyzet 🙂

            Szerintem a különböző vallásokról olvasgatni is ugyanez a szitu csak más köntösben. A „felnőttekre” lett szabva 🙂 Ha annyira nagyon nagy és egyetlen igazságot tud a Buddhizmus meg a Zen, vagy a Védák, Biblia, teljesen mindegy, akármelyik, akkor miért fut mégis mind külön néven? Miért nem lett belőlük a mai napig sem összegyúrva egy egyetemes nagy vallás? Mert mindegyik egy szubjektív oldal akárhogy is nézzük. Ezen tanok olvasása és tanulmányozása számomra már egyáltalán nem megnyugtató és semmilyen tévképzetemet nem oszlatja el. Nem nem ismerem őket, hanem egyszerűen eleget olvastam, hogy rájöjjek semmi különbség nincs köztük. Mindegyiket megalkotta valaki, aki megtalálta a saját útján az igazságot, a többi meg elhiszi, hogy ugyanazon az úton majd ő is eljut. Mert mi csak úgy futószalagról jövünk.

            Szerintem ők akkor sem szemnyitogatók. Nem ők nyitják ki a szemedet, mert akkor már rég mindenki megvilágosodott volna, aki ezeket kellőképp tanulmányozza. A szemedet neked kell kinyitnod, és ha pont nyitott szemmel tanulmányozol egy ilyen olvasmányt, akkor lehet, hogy megérted, meg átjön, meg minden, de akkor se ő nyitotta ki a szemedet, azt neked kell kinyitnod. Lehet, hogy jelen volt körülötted a mindenségben, de nem tett semmit, te olvastad az általad kinyitott szemeddel, az általa is nyitott szemmel alkotott igazság adminisztrációját. Ha viszont meg nyitva van a szemed, akkor meg tökmindegy hogy olvasmányt tanulmányozol, vagy nem, mert mindenbe meglátod az igazságot. 🙂 Szerintem.

          5. Én azt vettem észre, hogy minden ilyen irányzatot és törekvést
            Én azt vettem észre, hogy minden ilyen irányzatot és törekvést az élet termel ki magából, azon belül is az emberek boldogtalansága, szenvedése. Az élet lenne a lényeg csak még nem tudtunk hozzá tisztességesen alkalmazkodni., és ezért folyton melléütünk. Számomra a végtelen sok elmélet mellett, az Élet egészben tűnik a legigazabbnak.

            Szerintem tudomány és a vallás harca nem más, mint a fent és a lent harca egymással. Az értelem harcol a szívvel. Az tudomány felülről nézi a világot fizikában és formai anyagból, a spiritualitás pedig alulról a legmélyebb egység és határozatlanság világából. Ugyanannak az univerzumnak a két oldala, és mindkettő nehezen fogadja a másikat 🙂 Valójában meg csak az emberek képtelenek még egészben látni a kettőt. Az Élet már rég megvalósította önmagában mindkettővel az arany középutat 🙂

            Ha építünk egy házat és bizonytalanok vagyunk, hogy megáll-e a lábán akkor megvizsgáljuk az alapokat. Ha már látjuk, hogy „Áh, tehát így működik!” akkor nyugodtan tudunk lakni a házban. Miért maradnánk lent az alaksorban, ha már van egy szép házunk? 🙂 Igaz, hogy az Önvaló tart mindent, de a lényeg az Élet!

          6. Miért maradnánk lent az alagsorban
            Ha egy vastag , üvegfalú házban laknék , akkor gyönyörködnék annak fénytöréseiben ,csillanásaiban , és nem föltétlen mindig a legfelsőbb szintről .A zajosabb , élettelibb , fent és az elvonultabb mély mindegyike tartogat vonzót , attól függően , hogy éppen melyikre hangol a kedélyhullámzásom . Üdvözlettel : felacso

          7. Végül is le szabad oda menni, de lényeg a ház maga. A tetőre se
            Végül is le szabad oda menni, de lényeg a ház maga. A tetőre se kell mindig felmenni.

          8. A ház se lényeg .
            Szénakazal , Napfény , kis patak , tehenek és fejőlány , és egy guru .Mi kell más ?
            Üdvözlettel : felacsó

          9. A ház csak egy szimbólum; a világegyetemet és az életet
            A ház csak egy szimbólum; a világegyetemet és az életet szimbolizálja.

          10. Én kristály-palotában laknék…. :))))
            Ami az összes színt szórja ezerfelé. A közepén lenne egy kupolás, tükrös terem, amiben zenélni lehet, és csengő hangáradatban fürödne, aki ott hallgatja a zenét, vagy velem énekel.

            Barlang fölé építeném, ahova lépcsőn lehetne lemenni a palotából, egy kanyargós lépcsőn és a barlangban, lenne egy medence, vagy gyógyvíz, és ott másféle, mély és csendes és halvány fényekben és hangokban lehetne fürödni, és gyógyulni.

            És a palota tetején egy kicsi toronyszoba lenne, titkok és csodák szobája, a csendé, az erdők és a madarak énekéé, és a fényé, amely betöltené, és az ablakokon keresztül be lehetne látni az egész környezetet, az eget és a földet is.

            🙂

            Namaszte

          11. A fölső tájban még én is elférnék,
            ha a kristálypalotám elolvadna , vagy elnyelné a föld .
            http://www.bing.com/images/search?q=dombh%C3%A1z&view=detail&id=9400C1E7759D6A10C0A1D767046C7FDDFB47A67B&first=1&FORM=IDFRIR
            Selymes fekete bundában és hózentrógeres nadrágban járnék ,és nem taposnám le a gyepet .
            http://www.bing.com/images/search?q=dombh%C3%A1z&view=detail&id=F5853C711E29193295C2B091FAF3CFA8D4F96C57&first=31&FORM=IDFRIR
            Az üvegtető alatt meg decemberben puszit kapna tőlem az érő paradicsom.
            A majomtanya is tetszik , de mióta lelépett az avatárom , azóta a hátsó lábaimmal kissé bizonytalanabbul kapaszkodom . Ráadásul viharos időben ott fenn biztos szélgörcsöm lenne : görcsösen szorítanám az első kezem ügyébe akadó ágat , hogy a szél le ne vigyen . Üdvözlettel : felacso

          12. Ott laksz Aditi!
            Hiszen a saját Testedet írtad körül. 😀
            Mindannyian ott lakunk, csak néha nem vesszük észre.
            És ha fizikailag egy kunyhóban is laksz, a belső palotádban mindig boldog lehetsz, ha van kivel…:)

          13. Micsoda tisztánlátás!Szeges szóhoz sem jutok,csak a
            Micsoda tisztánlátás!Szeges szóhoz sem jutok,csak a szívem…tudod?:)

          14. Hááát…Szeges Barátom:
            a szerelem még mindig csak egy fényteli

            Hááát…Szeges Barátom:
            a szerelem még mindig csak egy fényteli álom,/bár csodálatos álom/.
            A megvilágosodás pedig a felébredés…Ebből is:)
            Úgyhogy /a szívem azt súgja/ fürödj még abban a fényben:)

          15. Hát egyre inkább érzem, hogy ahová én ébredtem fel az egy másik
            Hát egyre inkább érzem, hogy ahová én ébredtem fel az egy másik megvilágosodás dimenzió 🙂 Azt hiszem a megvilágosodás nem mindig ugyanoda vezet, ki gondolta volna? 😛

          16. Hát nem volt ott más abban a lelki térben ?
            Találkoztál ott valakivel , vagy privát egyszemélyes állapotba jut a megvilágosodott , és nem egy bálterembe , ahol a már az előbb odaértek lejtenek ? Kíváncsian : felacso

          17. Abban mind megegyezünk, hogy Minden Egy, és a Tudat a
            Abban mind megegyezünk, hogy Minden Egy, és a Tudat (Mint Létezés) a legalapvetőbb létező valóság. Ezen felül viszont már szerteágaznak a nézőpontok, mind módszerekben, mind erkölcsben, mind a célokat és tendenciákat illetően.

          18. Na ,akkor had’ kérdezzek rá erre a ,,Minden Egy”-re Ádám.
            Te

            Na ,akkor had’ kérdezzek rá erre a ,,Minden Egy”-re Ádám.
            Te ezt hogy tapasztaltad,ki volt az az Egy ,aki minden?
            Mert nekem úgymond ez a ,,minden egy”sem stimmel,mert én úgy éltem meg,hogy én vagyok minden.Bennem jött össze minden ,ami addig ,,kívül volt”. /nem félreérteni,nem egózni,ha lehet…:D/
            Persze én nem gondolom,hogy megvilágosodtam volna:),lehet ,hogy ezért is látom másként a fenti dolgot.

          19. Két úton. Az egyik amikor az értelemmel ismered ezt fel. A másik
            Két úton. Az egyik amikor az értelemmel ismered ezt fel. A másik amikor közvetlenül tapasztalod (nem gondolati síkon), hogy mindenben magadat ismered fel, és érzed őket összefüggően. Volt olyan tapasztalás is amikor minden kivetítés volt, és csak a létezésem (vagyokságom) volt valóságos.

          20. Hoppá!?
            ,,ismered ezt fel”
            ,,ismered fel”

            Tehát a ,,mindenki egy” amiröl beszélünk az felismerés,vagy megvilágosodás? 😉

            Örülök Ademon hogy sikerült a megvilágosodás rögeszméjét elengedni!
            Kívánom hogy engedd be a többit is! 😉
            (már nagyon szeretnének Hozzád eljutni) ;)))

            Erika Szeretettel!

          21. ,,a ,,mindenki egy” amiröl beszélünk az felismerés,vagy
            ,,a ,,mindenki egy” amiröl beszélünk az felismerés,vagy megvilágosodás? ;)”

            Spirituális élmény.
            És a leghatalmasabb, legcsodálatosabb élmény is ,amit én élek át,mind csak élmény.
            Mert a megvilágosodásnál nincsen én.!!!
            Ez az amit senki sem hajlandó tudomásul venni,
            mert ,,hogy néz az ki? Hát akkor ki világosodott meg,ha nem én?:) Ezt nagyon nem tudjuk felfogni elmével:D
            Na ezért is jó egy megvilágosodott mester:)
            /de ezt sem hiszi el nekem senki:)))/

          22. Szerintem az egyén szempontjából a megvilágosult állapot egy
            Szerintem az egyén szempontjából a megvilágosult állapot egy kristálytiszta tudatosságot (tudatot) jelent addig, amíg valami újra bele nem férkőzik.

          23. Mi van Ademon?
            Sose adod már fel? :))))
            Ha tényleg

            Mi van Ademon?
            Sose adod már fel? :))))

            Ha tényleg megvilágosodott lennél nem dobnád ugyanezt a csontot.
            Mindíg erre lyukadunk ki…..
            Nem veszed észre!? ;)))

          24. Én pl. azt hogy miért vagy velem ilyen mosolygós ha Hozzád
            Én pl. azt hogy miért vagy velem ilyen mosolygós ha Hozzád beszélek!? :)))

            De Te meg azt nem veszed észre hogy imádsz a megvilágosodásról meddö vitázni! 😉

          25. Ilyen a természetem 🙂 Egyébként meg észreveszem, és csinálom
            Ilyen a természetem 🙂 Egyébként meg észreveszem, és csinálom tovább. Tán nem tetszik? És mitől lenne meddő? 🙂

          26. De persze…!
            Azt csinálsz amit akarsz.
            Csak forgatókönyv mindíg

            De persze…!
            Azt csinálsz amit akarsz.

            Csak forgatókönyv mindíg ugyanaz:Te kötöd az ebet a karóhoz,és továbbra sem hiszi a megvilágosodásodat senki.

            S megjegyezném minél inkább nyomod a témát annál inkább tisztul hogy ebben bizony nagyon eltévedtél.

          27. Szerinted erre megy ki a játék, hogy a szemetekben én az
            Szerinted erre megy ki a játék, hogy a szemetekben én az legyek?

          28. ,,Szerintem az egyén szempontjából”
            Ez a baj,hogy csak innen

            ,,Szerintem az egyén szempontjából”

            Ez a baj,hogy csak innen tudod nézni.
            Onnan nézve,vagyis abban az állapotban,
            nincsen az egyén szempontjából semmi,mert egyén sincs.

          29. Megkaptad már az Adyashanti könyvet? Nézd meg mit mond a
            Megkaptad már az Adyashanti könyvet?
            Nézd meg mit mond a megvilágosodásról./173. oldal,az én könyvemben/.
            Meg fogsz lepődni,és sok minden megvilágosodik:), ebben biztos vagyok.

          30. Jól van Évi!
            Elfürdőzök még néhány évtizedig, felébredni ráérek, nem sürgős, nem is akarok. 🙂

            Te pedig tárd ki az ablakaidat, mert itt a Tavasz…:D

          31. Évi!
            „a szerelem még mindig csak egy fényteli álom”

            Lehet! De akkor mi a többi érzelmi állapot? S ha minden álom, akkor hadd legyen inkább a szebbik, ez a „fényteli”…:)

            Mellesleg valóban ebben az állapotban találom meg magamban és a külvilágban a szépet és a jót, s ha olyat látok, ami nem egészen az, akkor sokkal inkább el tudom fogadni, meg tudom érteni. Nem cserélném föl semmivel.
            Most fognak meg igazán a természet szépségei és csodái, újra és újra felfedezem, hogy nem hiányzik az ember által gyártott tévéműsor, mert az Isten végtelenített képernyőjén látom a Csillagok, a Bolygók és a felhők, növények, állatok mozgását, változásait, amelyek mindig meglepnek valami széppel, újjal.
            Jönnek szembe velem az ismerős és eddig ismeretlen tanítások, tapasztalások és sokkal könnyebb fogadni ezeket ebben a „földönkívüli”, emelkedett állapotban.
            Ilyenkor minden egyszerűbb. Simán folynak, alakulnak az Életem dolgai, nincsenek leküzdhetetlennek látszó nehézségek, és csak jönnek, jönnek a Csodák…
            Az önmagammal való szembesülések, felismerések, a Párom által elém tartott tükör, mind azt mondják nekem, hogy jó irányba megyek és azt hiszem, ez a spiritualitás lényege.
            Legalábbis számomra mindenképpen az, hiszen ismerhetsz már annyira, hogy nem járok mások által kitaposott ösvényeken, és hogy mindig csak a magam által már megtapasztalt dolgokról írok.

          32. A szerelemnek jó esetben ilyennek kéne lennie,mint amit te most
            A szerelemnek jó esetben ilyennek kéne lennie,mint amit te most átélsz.Spirituális,,élménynek”
            /De mint tudjuk ez ritkán adatik meg:)/
            Ilyenkor az ember szíve kinyílik,és nyitott minden más szépre is,és valóban egészen másként látja a világot.
            A világ szerintem nem ilyen ,vagy olyan,hanem
            ahogyan a tudatunkban,az észlelésünkben van
            pontosan olyan. Hogyan tudunk feléje fordulni,és mit tudunk belőle befogadni?
            És ez mindennel így van ilyenkor,mert nyitott szívvel
            magamként észlelem a ,,dolgokat”,nem tőlem elkülönülve.
            Szóval nagyon örülök,hogy ezt megéled,erre mondják ,hogy Boldogság.
            Bár fertőző lenne ez a dolog,és szétszórnád itt az oldalon,hogy mindenki ,,elkaphatná”:)

            Ja ,és fel ne húzd a csörgő órát,nehogy felébredj ebből:),mert még nagyobb magaslatokba vihet,
            ha benne tudsz maradni.

            Örülök a boldogságodnak,nekem is jól esik, köszönöm ,hogy elmondtad.

          33. Igen Éva!
            „És ez mindennel így van ilyenkor,mert nyitott szívvel magamként észlelem a ,,dolgokat”, nem tőlem elkülönülve.”

            És nem csak olyankor, mert ha az ember gyakrabban fel meri emelni a fejét és szembe mer nézni önmagával és a világgal, akkor harmóniába kerül mindennel, és végül szinte észrevétlenül úgy is marad.
            Nem kell várni, előrevetíteni a szerelem végét, egyszerűen csak élvezni kell, hiszen azért van, azért kaptuk meg a lehetőségét „Istentől”.
            És a Csodákat sem kell várni, mert jönnek eléd, itt vannak körülötted, csak legyen szemed a látásra és füled a hallásra.
            Ezeket az érzékeket, érzékeléseket segíti, erősíti, fejleszti a szeretet, szerelemérzés, ha van bennünk bátorság a befogadására.
            Szerintem…:)

          34. Szerintem is így van Szeges,de azt vettem észre,hogy legtöbbször
            Szerintem is így van Szeges,de azt vettem észre,hogy legtöbbször történik is valami,,katartikus” élmény,aminek hatására kinyílnak az emberben ezek a csatornák,és el kezd tisztán látni hallani,érezni,gondolni…
            És ha valakinek nincs része ilyen ,,élményben”az tudatosan is ki tudja nyitni ezeket a ,,csatornáit”,magasabb szintű érzékelését, látását.
            ,,Onnan” nézve persze ez csak egy káprázat,álom,de amondó vagyok,hogy
            amíg ebben vagyok,álmodjak már szépet,és ne legyenek rémálmaim:)))

          35. Ha tényleg akcióban vagy ,
            akkor vesd bele magad totálisan , éld meg a teljességét . Merülj el a külső gyönyörűségekben , és hallgasd a belső zsongító zenét . Agyalni ráérsz később is . Üdvözlettel : felacso

          36. Köszi Felacso!
            Benne vagyok totálisan, megélem a teljességét és felfelé merülök agyalás nélkül…:D

          37. Ne mondj ilyet felacso,hogy ,,külső gyönyörűség”.
            Ez mind

            Ne mondj ilyet felacso,hogy ,,külső gyönyörűség”.
            Ez mind bennünk van ,mi látjuk így ,éljük meg annak.
            Aki éppen depressziós például,az semmit sem lát abból,amitől Szeges a mennyekben van.
            Ezek nem külső dolgok.Mint minden, ez is csak tőlünk függ,mi tapasztaljuk ilyennek,vagy olyannak:)

          38. Spirituálisan igazad van .
            Ha nem bevonzanék , hanem prompt teremtenék , akkor a külsőlegesen is érzékelném , hogy belőlem ered .
            A belső megélésem megváltoztatásával évekig kísérleteztem ( zavart a partnerem testétől való viszolygás , vágyni szerettem volna rá , mert szerettem .). Nem sikerült megváltoztatnom , úgyhogy gyakorlatice ezt továbbra is tőlem nem függőnek , közvetlenül nem irányíthatónak , vagyis külső dolognak tekintem , szűk keresztmetszetnek ,és épp ezért tartom nagyon értékesnek , értékesebbnek , mint az általam befolyásolható jelenségeket , vagy amelyekhez a hozzáállásomat meg tudom változtatni . ( Ugyanakkor nem tekintem abszolút értéknek , mert megtapasztaltam már , hogy milyen az , ha engem szerető , kívánó és általam lelkileg , emberileg is csodált , testileg meg szupernőnek érzékelt személlyel vagyok : képtelen vagyok olyan mértékben adni magam , mint amilyen mértékben kívánom Őt , és még egy szürke verebet jobban ellátok szavakkal , érzelmkifejezéssel , gyengédséggel , mint Őt tudtam .Ha bármikor át tudnám élni , hogy gyönyörű nő vagyok ,akkor nem vágynék a látása örömére , hanem egyszerűen megváltoztatnám az arcom, és a tükörbe néznék , vagy az első adandó partnert látnám a belső szemüvegen át számomra vonzóbbnak , mint amilyennek kinéz . Üdvözlettel : felacso

          39. De hát most ugyanazt mondod felacso ,hogy tőled függ ,a te belső
            De hát most ugyanazt mondod felacso ,hogy tőled függ ,a te belső megélésedtől.
            Te látod olyannak amilyennek,amiket a példákban leírtál,és te nem találtál megoldást,hogy
            másképp láthasd.Pedig hát van megoldás,csak meg kellett volna keresned:)
            Például a kedvesed teste.Ezt már többször is mondtad,tehát gondolom komoly problémát
            okozott neked.
            Szóval utána járhattál volna,hogy miért van ez az érzés benned? Milyen előítélet,vagy esetleg korábbi negatív tapasztalat válthatta ki belőled.Az ilyesmit tetten lehet érni,ha akarja az ember,és amikor rájön,hogy mi okozta,el tudja engedni a ,,viszolygását”,mert rájön,hogy nem is azzal a testtel volt igazán problémája.Csak utána kellett volna járnod:)

          40. Valószínűleg attól tartottam ,hogy
            valami még rosszabbra találok . Akkor még nem volt kifejlődve bennem a félelem eseténi csakazértis akarásom . Üdvözlettel : felacso

          41. és a környékbeli szerelmesek és elcsendesedni vágyók
            oda járnának föltöltődni a kisugárzásától , megtisztulni a látványától , még ha be nem is jutnának , mert a hír , hogy (a palotájából megítélve : ) tündér költözött az erdőbe ; odacsalná őket . Esténként zenélnétek és énekelnél nekik . Váratlan gyógyulások , hihetetlen változások történnének az ott letáborozók életében, és Te csak kapkodnád a fejed , hogy mi a csoda történik itt .
            namaszté : felacso

          42. Hozzáfűzés
            „Lehet, hogy jelen volt körülötted a mindenségben, de nem tett semmit, te olvastad az általad kinyitott szemeddel, az általa is nyitott szemmel alkotott igazság adminisztrációját. Ha viszont meg nyitva van a szemed, akkor meg tökmindegy hogy olvasmányt tanulmányozol, vagy nem, mert mindenbe meglátod az igazságot. 🙂 Szerintem.”
            Ez is igaz . De az is igaz , hogy vannak időszakok , amikor serkentőek lehetnek mások , inspirálóak .
            Létező jelenség a kémiában a katalizátorhatás , amikor egy anyagdarabot beledobunk egy löttybe , amiben egymással vegyülni képes másfajta anyagdarabok remekül elvannak egymás mellett az édes semmittevésben . Ez a beledobott anyagdarab , ( a katalizátor ) viszont látszólag magához kötve őket tömegszexet indít el , aminek a végén a már összeragadt és így már egészen más minőségű anyagdarabok róla simán leválnak , és ez a párcsináló változatlanul kiemelhető .
            Emberi viszonylatban is vannak ihlető személyek , és bárki által közvetített ihlető gondolatok . Ezek a már bennem meglevő szellemi ,gondolati , érzelmi töredékeket rendezik erőterükkel egy új minőséggé .Természetesen az én fogékonyságomon múlik , hogy a tőlük áradó akaratlan hatásokból és közlésekből milyen szintűre reagálok .
            A másik példám a túltelített oldat : Egy folyadékban adott körülmények között csak egy meghatározott mennyiségű só oldható . Hűvösebb környezetben kevesebb . Ha egy , több sót már feloldani nem képes oldatot hűteni kezdek ,akkor a só kikristályosodik belőle . Lassan rázkódás mentesen hűtve mégis előállítható olyan oldat , ami több oldott sót tartalmaz , mint amennyit az adott hőmérsékleten képes lehetne, és már rég ki kellett volna belőle kristályosodni a fölöslegnek . Ilyenkor elég beleejteni egy icipici sókristályt , és látványos hirtelenséggel kristályosodik az eddig folyékony lé.
            Volt olyan állapotom , amikor éreztem , hogy valami elindult bennem , gomolyog , de homályos , megfoghatatlan , megragadhatatlan , szinte még csak iránytalan indulat . Ilyenkor egy szó , egy dal , egy megfogalmazás , vagy érvelés sokszor formát ad ennek , feldolgozhatóvá , cselekedhetővé teszi .
            Ez is más embereken keresztül érkezik .
            A mesterek , megvilágosodottak ösztönösen vagy tiszta látásukkal tudatosan célozva már nem csak akaratlan hordozói ezeknek a fejlesztő lökéseknek .
            Üdvözlettel : felacso
            U . i . :Én pl.ezért is sündörgök ennyit ezen az oldalon mostanában is , mert bárki közvetíthet , és kapok is nagyon sok szóbeli gyönyörűséget .

          43. Nade ott is a gomolygás vagy Te, annak kell előbb megjelennie.
            Nade ott is a gomolygás vagy Te, annak kell előbb megjelennie. Amíg nem gomolyogsz, írhat akárki akármit, addig azt csak felfogod, memorizálod, aztán kész. De ha gomolyogva kapod el, akkor hopp tényleg formát ad mindennek, ami benned zajlik, és megihlet, inspirál 🙂 De olyankor mondom bármi eléri ezt 🙂 A gomolygás a lényeg, az az alapja. Erről beszélek, hogy nem egy könyv előtt várom, hogy na majd meggomolyogtat, hanem eleve magamat „gomolyogtatom”. Mármint ez hülyeség így, mert amúgy nem csinálok semmit. Azon kívül, hogy gomolygok :D:D Na mindegy, ez nem fog menni 😀 Csak érti valaki 😀 A lényeg, hogy egyre többet gomolygok mostanában, és egyre viccesebb 😀

          44. Elsőként össze kell szedned magad, hogy élvezd az életet, erre
            Elsőként össze kell szedned magad, hogy élvezd az életet, erre gondolsz?

          45. Nekem inkább az ellenkezője, ami működik. Hogy hagyom magam
            Nekem inkább az ellenkezője, ami működik. Hogy hagyom magam széthullani. Nem kapaszkodom foggal körömmel, hogy összeszedjem magam, mert akaratom ellenére hullok szét. Ez többnyire 100 %. Viszont ha tudatosan hagyom magam széthullani, akkor valahogy mindig úgy hullok szét, hogy a lehető legjobb dolog sül ki belőle. Egyszerűen képtelen vagyok már kordában tartani azokat a dolgokat, amiket eddig korlátoztam magamban. És inkább hagyom hogy széthulljon minden úgy ahogy akar. Az élet mindig helyesen rendezi be a széthullott darabokat a maga szisztémája szerint rendszerezve. Tudnod kell mindig a végét, aztán hagynod hogy darabokra hulljon az egész, és valahogy mégis az sül ki belőle, amit a végének „szántál” 🙂 Igazából látom az embereken, hogy ez kívülről kicsit úgy néz ki mintha rátennék egy lapáttal mindenre, de nem, és pont ez a legviccesebb benne 😀 Egyszerűen csak nem zárom ki magam abból, ami történik velem, hanem tudatosan részt veszek benne. Na és ezeket a robbanásokat tényleg általában megelőzi valamiféle kis gomolygás. Szóval kezdem érezni ha haladok a robbanásig, és átadom neki magam.

          46. A széthullásra egyszer nagyon ráfaragtam .
            Hagytam széthullani a társam , vélvén , hogy majd magasabb szinten rendeződik újjá . Elérhetetlen szintre ugrott , így azóta százszor is meggondolom , hogy magamnak megengedjem – e a széthullást , mint állapotot . üdvözlettel : felacsó

          47. A forma a gomolygás előtt is megjelenhet
            Jó -e vagy sem : másik sors .
            Aki vallásos nevelést kap , az készen kap fogalmakat és értelmezéseket lelki tartalmakhoz , transzcendens jelenségekhez . Az Ufót így angyalnak vagy ördögnek észleli . A felszínt se ismeri még , de már a mély hajtóerőiről , szeretetről prédikálnak neki . Még igazán bele sem vetette magát a jelenségek felszínes megélésébe ,csupa vágy és semmi csömör , de már az Istenhez ( vissza ) kapcsolódásról hall . Érése folyamán önmegfigyelt érzelmeit erre az addig számára tartalom nélküli szellemi építményre , vázra futtatja fel . Előny , ha ez minőségi rendszer , mert akkor akár hamarabb és magasabbra is juthat , mint saját erőből.
            Másik : Gyerekkoromban megcsapott a szerelmes dalokból áradó érzelmi erő , pedig hol voltak akkor még a kamaszkor elsöprő vágyai , gomolygó indíttatásai , érzelmi vulkánkitörései . A kifejezések , a leírt közhelyes helyzetek , érzelmek levegőben lógva és üres szavakként de kitartottak addig , amíg történések ,viselkedések , érzelmek megéltté nem tették számomra őket .
            A gomolygás itt is formába futott bele .
            Nagyon kevés jelenségre kellett utólag találnom szavakat , aminek pedig az lett volna az előnye , hogy az észlelést nem befolyásolja , és nem hív elő koraszülött érdeklődést .
            Üdvözlettel : felacso

          48. Ez nagyon jó ,ez a ,,gomolygás”!
            Felvehetnénk a ,,spiri

            Ez nagyon jó ,ez a ,,gomolygás”!
            Felvehetnénk a ,,spiri szótárba” 🙂

          49. A gomolygás olyan , mint a szerelem .
            Fellazítja a régi formákat . De ez sem tarthat örökké , egyszer véget ér , és akkor remélhetőleg magasabb szintű formába rezgünk tovább , az újabb feldobott , , felemelő és nyitott ,érzékeny állapotig . Üdvözlettel : felacso

          50. Hát ezt annyira jól leírtad, csak dadogok itten…:) végre
            Hát ezt annyira jól leírtad, csak dadogok itten…:) végre valaki értékeli az itt folyó energiacserét, nekem is erre jó leginkább azt hiszem, és már érzékelem, mikor katalizálnak engem, és mikor válok én katalizátorrá…

            tök jó játék…:)

            ez a kör meg Ademonnak köszönhető, jó kis energiákat indított el ebben a blogban….. 🙂

            :))

            Namaszte

        2. Nekem a legtöbb mester szava ilyen tartalmatlannak tűnik, főleg
          Nekem a legtöbb mester szava ilyen tartalmatlannak tűnik, főleg amikor valaminek a hasznosságát elkezdik „tagadni”. Én ebben a szövegben is csak egy egyéni nézőpontot látok, aminek nem sok köze van az Igazsághoz, pusztán valaki próbálja az Igazságot beleerőltetni 🙂

          Maharsi nagy mester ide vagy oda, a legtöbb mester szavai mögött túlzottan is koncepcionális, egyhangú és üres dumát látok. És szerintem ezt ők is tudják 🙂 Ha valaki próbálja az Igazságot koncepcionálni már megszűnik számomra igazságnak lenni; nem lesz más csap puszta elmélet. Abból meg végtelen sok van.

      2. Nem kell becsapni az egót, nem kell semmilyen sebességre, módra
        Nem kell becsapni az egót, nem kell semmilyen sebességre, módra kapcsolni, pont ez a szép benne. Én most kezdem megérteni azt, hogy mi is az, hogy csak figyelni magad. Analizálás, és elemzés nélkül egyszerűen csak figyelni annak a bizonyos egónak a megnyilvánulásait, és csodálni, hogy hányszázezerféle képpen képes arra, hogy megnyilvánuljon. Teljesen fölösleges az „uralmad alá hajtani”, mert csak még eggyel több darabra töröd vele magad, mert uralkodni is csak az ego tud. Ha már uralkodni akarsz felette, ahhoz kell egy uralt, és egy uralkodó. Ő ver át téged, ha át akarod verni. Csak akkor nem ver át, ha te sem vered át őt, csak pusztán hagyod működni. Szép lassan kipörgi magát, aztán csak azon kapjátok magatokat, Te és az összes egód (bocsánat a többes számért, de szerintem mindenki egyet ért, hogy mindannyian többek vagyunk, míg nem válunk Eggyé), hogy basszus, szuperül együtt tudunk működni anélkül, hogy „egymást” bírálnánk. És ez nem csak egy emberen belül játszódik le így, hanem ember és ember közt is így működik. Mikrokozmoszok vagyunk tudod Te is:) Szóval élvezd az egódat, és ő is élvezni fog téged. Tudom a spiritualitás előtt ez ment, de addig mindezt tudatlanul tettük. Azzal hogy elengeded ezt a spiritualitást is, és elkezdesz tudatosan úgy élni, ahogyan azelőtt éltél, csak tudatlanul, komolyan mondom mükszik 🙂 Ne érdekeljen a spiritualitás se, ne érdekeljen semmi se, érdekeljen „csak” a Minden! 🙂 Ennyi 🙂

    3. Üdv spiritiszták!
      Magam is egyre jobban élvezem a társaságomat, aki most éppen és remélhetőleg véglegesen maga a gyönyörű Vénusz.

      Így se rossz az Élet szerelmesen Szerelemben. Szerintem ez a létező legnagyobb spiri…:)

      És nem is olyan nehéz, csak Hinnünk kell magunkban és abban, hogy minden úgy lesz jó, ahogy van…:))

  16. Hejhó Mindenki! 🙂
    Újfent rég néztem rátok, és megint cirka

    Hejhó Mindenki! 🙂

    Újfent rég néztem rátok, és megint cirka ugyanazokat éljük át mindannyian. Az elmúlt 3-4 hetem végeredménye nagyjából egy mondat, és még csak nem is az az összetett, komplikált, lexikális baromság, amiket eddig majmoltam mindenkinek, bizonygatva vele hatalmas tapasztalataim, mert rájöttem ezek felesleges körök. Tényleg az eddigi legvelősebb tanulsággal vágtam fejbe saját magam a napokban, ami mindössze ennyi: Próbáljuk meg élvezni saját magunk társaságát!

    Ez a hűdenagy spiritualitás mizéria is úgy érzem már énis, hogy pont ugyanolyan megosztottá tett, mint az, amikor még nem tudtam, hogy ezek létező dolgok. Hogy egy mondatban összefoglaljam az irományod Ádám: A spiritualitás előtt másokat elemeztünk, a spiritualitás után meg magunkat. De lényegében semmi sem változott csak az elemzés tárgya. De elemezni mint a szó is magába foglalja ugyanúgy csak az elménkkel tudunk másokat is, mint magunkat, szóval semmi különbség. Az egyetlen, ami engem most átsegít mindenen, az tényleg az, hogy kezdem élvezni saját magam társaságát. Már az se érdekel, ha a tömött buszon fennhangon kinevetem saját magam, vagy tök önkéntelenül és bárgyún vigyorogva megszólítok egy vadidegent. 🙂 Felacso írta le nagyon szépen Alfa szerepes topikjában, hogy tényleg már szinte mgelepődöm magamon, hogy jéé ezis én voltam, hát ez tök jó 😀 Egyre spontánabbnak érzem magam, és egyre ritkább, hogy azon kapom magam, hogy nem vagyok jelen, hanem valahol máshol kalandozik a buksim.

    Úgyhogy egyet tanácsolhatok, senki senkinek ne higgyen el itt semmit, mert itt tényleg csak annyit tudunk tenni, hogy bejelentkezünk és máris azonosulunk a naagy spirituális szerepkörünkkel aztán írunk összevissza, miközben egy éllettelen masinát szugerálunk órákon át. De legalább az élettelen masinán keresztül az életről osztjuk az igét… Csak azon kívül, hogy közben levegőt veszünk, meg néha kimegyünk a slozira, nem sok köze van az élethez amúgy…Se egy mosoly, se egy pillantás, csak faramuci karakterek, amikkel megpróbáljuk nap mint nap megtestesíteni a megtestesíthetetlent, hogy aztán minden alkalommal szembesüljünk vele, hogy hát igen még mindig megtestesíthetetlen, úgyhogy megint felesleges volt, de mindegy holnap talán sikerül. Mindenféle célokkal spirituáliskodunk. Hogy segítsünk másoknak, ezzel megnyugtatva magunkat, vagy fordítva, megnyugtatni másokat, hogy segítsünk magunknak. Mindennel valami célünk van, de minek? Pont ezek a célok nem hagynak minket kilépni a saját malmunkból, mert kitűzünk egy célt, aztán meg hónapokig annak a múltban kitűzött célunknak akarunk megfelelni. Legyen ez a megvilágosodás, több pénz, jobb állás, tök mindegy. De az, hogy közben élvezzük saját magunk társaságát, az valahogy kimarad.

    U.I.: Szóval senki ne vegy zokon, nem miattatok nem járok már nagyon ide, csak végre tényleg kezd sikerülni, hogy azt a sok szép, de önmagában üres spiri szöveget, amit eddig fújtam, átültessem a gyakorlatba anélkül, hogy erre a legminimálisabb erőfeszítést is tenném. Egyszerűen csak jön minden magától. Jó is rossz is, de semelyikre se pazarlok már több időt, mint amennyi ideig maga a dolog tart, és nagyon jó így. Igaz, mintha kicsit gyorsabban telne így az idő, vagy csak már teljesen összezavarodott az elmém tőle, de egyre jobban élvezem 🙂 És egyre kiváncsibb is vagyok hogy van-e ennek az érzésnek valami felső határa, vagy a végtelenségig nő, ha hagyom? 🙂

    1. Hajrá , csak rajta !
      Akár a képernyő előtt ( üdvöz ) ülsz , akár magadat boldogítod : mindenképpen a legjobb társaságban vagy ! Üdvözlettel : felacso
      U . i . : Én nem kíváncsi , hanem biztos vagyok abban , hogy ” végtelenségig NŐ ”

    2. „Ez a hűdenagy spiritualitás mizéria is úgy érzem már én is,
      „Ez a hűdenagy spiritualitás mizéria is úgy érzem már én is, hogy pont ugyanolyan megosztottá tett, mint az, amikor még nem tudtam, hogy ezek létező dolgok. ”

      Ez az. Miért is? Én azt tapasztalom magamon amire már sokszor figyelmeztettek, de sokáig hárítottam:

      ha az elmével próbálunk meg egyről a kettőre jutni szellemileg, az nem fog menni. Mert ilyenkor csak annyi történik, h az új információt, amit szereztünk az elme beépíti a meglévő rendszerbe, az ego meg felhasználja, és minden marad a régiben, csak egy kicsit nagyobb verzióban….. közben persze megérint az információ újdonsága, az átélés pillanatai, órái, esetleg napjai, hetei. Eufória, felismerés és a társai, ami tök jó, de sajnos illúzió marad, legfeljebb egy szép emlék, mert az ego nem engedi h egy messziről jött idegen csak úgy felborítsa a világát.

      Ha megosztott voltál, ami általában eredendő (fogantatás, születés, szülőkkel való kapcs…stb), és elemi, a tudat mélyén lapuló okoban rejlő megélés, ez olyan erővel irányít, hogy alapvető funkcióként működik a világgal és önmagunkkal való viszonyulásunkban. Ehhez jöhet bármilyen új infó, az ego képes arra, hogy az elmét felhasználva beépítse, mint egy követ, hogy aszongya ezt is tudjuk má…. és felhasználja a megosztott (vagy bármilyen) életszemléletét ugyanúgy láttatni és élni ezzel együtt is.

      Érthető voltam? (nekem kicsit még új ez)

      ez a sémásdi móka. a kérdés már csak az: hogyan váltsunk, hogyan „csapjuk be” az elmét, egót, milyen sebességre, vagy módba kapcsoljunk, ami érinthetetlen számára, de számunkra működő, hogyan találjuk meg, ahol nem tudja ránk erőltetni a sémáit és múltból és tapasztalatokból fakadó érzéseit, és kiléphetünk egy új világba, ahol már nem határoz meg bennünket az, hogyan fogantattunk, szeretettel fogadtak e vagy nem, megműtöttek e csecsemőkorban fájdalomcsillapító nélkül, vagy nem, a trraumák, amiket átéltünk, a születésünk története, anyánk élete, aki az isten volt sokáig….stb.stb.stb….

      Ez az amire csak az jöhet rá, aki éli???

      Jó hallani, hogy Téged az önmagaddal jól levés kiemel, azért majd írj ha már túl jól vagy, hadd örüljünk, h működik!!

      :))

      Namaszte

      U.I.: „senki senkinek ne higgyen el itt semmit” – eztet üdvözlöm, és örülök, h más is felismerte. Igaz, így jóval nehezebb eligazodni a világban, viszont jó alap hozzá, és nem eltévesztett. :))

      1. Mi az elme természete ?
        Én a megvilágosodás kérdésében befejeztem a ,,szabad” gondolkodást.
        Úgy gondolom,hogy ebben a kérdésben bármire is jutunk, ,,vak vezet világtalant”:)
        Részemről igyekszem megvalósult emberek tanításaiból meríteni,mert ők megtapasztalták az ,,Igazi Látót”. /én meg maximum filózhatok itt minderről veletek:)/
        Maharshi tanításaiban nagyon hasznos ,és érthető dolgokat találtam az elme természetéről,és kapcsolódna ahhoz amiket felvetettél.
        /Egy rövid ,,ki vagyok én ” kérdés sor után ,,Mi az elme természete?”,onnantól ajánlanám az írást/

        http://patony.wordpress.com/2009/04/21/sri-ramana-maharsi-igaz-bolcsessege-i/

        1. Á én már nekik se hiszek. Belőlük is annyit lát az elme,
          Á én már nekik se hiszek. Belőlük is annyit lát az elme, amennyit akar. Honnan tudhatjuk, hogy Ő ugyanazt mondja-e tényleg, mint amit mi kihozunk belőle? Sztem sehonnan. Neki az Ő oldaláról igaza lehet, de onnantól, hogy én elolvasom, és nem átélem, amit mond, onnantól kezdve nekem már megint csak egy elmehízlaló tananyag, se több se kevesebb. Ő hiába nem vak már, ugyanúgy megmarad a vak vezet világtalant szindróma, mert hiába merítünk olyanok tanításaiból, akik már nem vakok, attól a mi szemünk még nem nyílik ki. Mint mondtad is, Ők Látók, nem Szemkinyitók, vezetők meg pláne. Mindenki aki vezető, az már nem lehet Látó. Az egyetlen, amit ők „tesznek” és azt se teszik, az az, hogy látnak. Folyamatosan, mindig, mindent. De abszolút nem céljuk a szemnyitogatás, a vezetés meg főleg. A szemünket kinyitni csak magunknak tudjuk, hiába merítgetünk Látók szavaiból bölcsességeket, meg kérdezgetjük magunktól, hogy „ki vagyok én?”

          Ha már itt tartunk, kérdezni is csak az elme tud, úgyhogy már nem is azt értjük az egész alatt, mint amit Ramana mond. Akárhányszor megkérdezed magad, hogy „ki vagyok én?” igazából már közöd nincs ahhoz, amit Ő mond. Ő ezt a kérdést inkább valamiféle „motoraként” értelmezi a keresésnek, nem egy állandóan ismétlendő tényleges kérdésnek. Magát a kérdést fel sem szabadna tenned magadban, egyszerűen csak annyit próbál mondani, hogy nyílj ki magad előtt és lásd a teljes Önmagad, Önvalód. Az egészre figyelj, ne csak egy szerepre, egy épp aktuális személyiségre, amit valaki elvár tőled. De igazából meg se tudom fogalmazni, úgyhogy nem is próbálkozom vele, mert tényleg fölösleges vakon motyogni a Látók szavait, attól a mi szemünk nem nyílik ki. Amennyit tehetünk, az maga a látás, ahhoz meg nem kellenek se szavak, se kérdések, se semmi, csak a nyitott szem 🙂

          Ramanát is nem olvasni kell, hanem érezni. Csenben maradni egy szép percre, és érezni a madarak dalában, a víz csobogásában, a szél suhogásában, vagy a virágok nyíliásában. Mert mindenben ott van, csak ki kell nyitni a szemünket és látni. Nem szavakat nézni és olvasni, hanem egyszerűen Őt látni. Ahhoz viszont előbb magunkat kell meglátni, hogy rájöjjünk, a kettő egy és ugyanaz. Ugyanaz az Önvaló, ugyanaz a határtalan élet vagyunk Mi is, mint Ő, és minden, és mindenki más körülöttünk. A nevét se kell tudnunk, azt se hogy mit csinált, és miért, egyszerűen csak látni kell. Mindenféle tudás nélkül.

          Az elmém természetére meg őszintén szólva már sz@rok rá 😀 Annyira szételemztem már az elmémmel az elmémet anélkül, hogy haladnék valamit, hogy már nem érdekel. Csináljon, amit akar, pont ezzel rontottam el, hogy na majd én kordában tartom, és csak húde spiri dolgokon fog kattogni… Úgy szorítottam saját magamat börtönbe, ahogy azt csak lehet. Dehát ez a hibát is el kell követni, hogy megtanulja az ember a leckét 🙂

          1. Ezt szépen írtad.Beleborzongtam”nem olvasni kell, hanem érezni”
            Eunuchok társalgása a szexről .- jutott eszembe . Egy az élet lehetséges megélései közül . Míg újdonság , addig érdekes , de rá is lehet szokni . Üdvözlettel : felacso

          2. Na igen, én is vhol itt tartok.
            Állok a hegyem előtt és latolgatom: „na, akkor ez sem vált be, nem baj. és akkor????” Szóval egyrészt megkönnyebbültem, mert látom, h felismertem újra valamit, ami nem működik, ezen a zsákutcán sem megyek tovább, remélve, hogy a végén mégiscsak van egy lyuk…. nem kell többé sziszifuszinak lennem, mert megláttam, h eddig az voltam.

            Okés. Na de akkor miiiiiiiiii????? a másik oldalon ismét azt érzem: már megint hiábavaló (vagy jórészt az) dologba fektettem az energiát, és a leginkább az zavar, h jottányit sem jutottam előbbre, és egyáltalán nem találtam meg a kulcsot, azt, ami végül beválik.

            Már tökre nem érdekel, h mi az, esküszöm, bármire hajlandó vagyok, bármilyen gyakorlatra, vagy megfigyelésre, érzésre, vagy nem érzésre, csak megtalálnám már, mi az, ami kiemel a saját magam alatt vágom a fát-ból.

            És úgy tűnik, a mesterek nekem sem elegek ehhez, még ha „igazuk ” is van.

            És ha valamit érzek, hát azt újra, újabb kétségbeesésem és megnyugvásom után, erősebben mint valaha, hogy igen igen igen van megoldás, és hogy bennem van és hogy teljesen egyéni és hogy VALAMI NAGYON EGYSZERŰ amit nem látok.

            Egyszerűen tudom, nem tudom hogyan, érzem, minden zsigeremben érzem, szinte kiabál bennem. Itt vagyok! Fogj meg! Ragadj meg és használj fel! benned vagyok születésedtől kezdve! Használj! Tedd ezt minden nap, minden alkalommal, amikor nem vagy jól, és JÓL LESZEL!!!!!!!

            Ez a valami az én igazságom, nem a volt pasimé, aki kanálhajlítgató gyógyító nagyon okos és nagyon tud, nem a Dalai Lámáé, de még csak nem is a legtisztább szívű Jézus Krisztusé és egyáltalán senki másé. csak az enyém, mert rólam szól, én szülöm meg, mert bennem rejtették el, csak tudnám hová a búsbüdös bánatba , és miért ilyen mélyre, h ennyi kelljen és ennyiszer megdögölni érte.

            És még mindig nem tudom, hogyan leljek rá.

            Most várok, mert nem érzek megoldásnak semmit. Semmilyen újabb olvasmányt, filmet, könyvet, beszélgetést, zenét, tennivalót, döntést, belső vagy külső megoldást, szerelmet, szeretetet, bölcsességet, ráérzést – egyáltalán bármilyen gondolatot, ösztönt, vagy érzést.

            Azt hiszem legszívesebben nem csinálnék a világon semmit, csak ritkán énekelnék egy jót, oszt kész. Talán egy egy jó szex is beleférne még olykor… 🙂

            Nagyon gáz.

            Egy dolgot vettem észre ma reggel: a tavaszt. Ez klassz volt, csak egy pillanat, de felismertem márciust, és felismertem, h gyerekkoromban ugyanígy ismertem. És hogy más, mint mondjuk május. Érdekes volt. Kinyitottam az ablakot, és megcsapott, kidugtam az orrom és szívtam be a levegőt, meg a napba tartottam egy picit az arcomat, aztán mentem tovább a többi ablak felé. Aztán megint kinéztem, keresve, h ott van-e még. És ott volt. Nagyon érdekes. Azóta is ott van.

            Namaszte

          3. Spiridínó,most az egyszer kivételesen nem értek egyet
            Spiridínó,most az egyszer kivételesen nem értek egyet veled,abban a kérdésben,hogy Ők
            csak Látók,és nem ,,Szemnyitogatók”.

            Igenis ,hogy Szemnyitogatók !
            Akiknek kevés homok van a szemében és kellő alázattal ki tudja nyitni a szívét is ezekre a dolgokra,az bizony be tudja fogadni,amit mondanak,és csak az egyéntől függ,mit tud megvalósítani belőle.
            Csak is tőlem függ,hogy mennyire tudom átadni magamat,és akkor be tudok fogadni bármit.Hiszen eredendően és potenciálisan birtokolnám ezeket a dolgokat,csak aktuálisan vagyok süket és vak.

            A saját agyalásommal nem jutottam semmire,és gondolom ez senkinek sem újdonság:)
            Nekem amik irányt mutattak:
            a Védanta,a Szánkja,a Buddhizmus,a Tradiconalista szerzők,a Szolipszizmus ,mint filozófia ,Jézus tanításai,és a megvilágosodott ,megvalósult mesterek,mint Sankhara,Maharsi,és mások.
            Azért kell ezt elmondanom,mert nagyon sokat köszönhetek nekik.
            Nélkülük elmerültem volna ebben a new ages ragacsban,amivel elárasztanak minket…
            Igenis ,hogy egy kereső embernek kell egy olyan biztos iránymutatás,ami mindig is az ,,úton” tartja,és nem engedi,hogy az ember beleragadjon olyan dolgokba,ami pont ,hogy eltéríti Önmagától.

            Szóval mindenki gondol,amit akar és tesz amit jónak lát. Én csak a tapasztalatomat mondom el. Én is voltam spirituális válságban,amikor már azt sem tudtam ,,hol lakik a jó Isten”,és voltak rövidebb ,,eltévelyedéseim” is,meg mindenféle szenvedésem,meg minden olyan problémám,ami itt mindenkinek valamikor,és azt tudom mondani,hogy mindig ez volt a biztos pont,a biztos útmutatás,hogy visszataláljak önmagamhoz.

            Azt mondod Spiri,hogy nekik sem hiszel.De én meg azt mondom,hogy azért nem,mert nem ismered ezeket a tanításokat.Ha az ember tanulmányozza a Szánkját,vagy a Védántát,
            akkor jön rá,hogy hogyan is vannak a dolgok,mi a világ,és mi vagyok benne én,és hogy is van ez a dolog Istennel?
            És ,hogy miért jó ez nekem? Mert eloszlatja a tévképzeteimet,felfogom az addig
            felfoghatatlant,és ezek a legalapvetőbb dolgok ahhoz,hogy bármi ,,magasabb rendűt”képes legyek megvalósítani,hogy egyáltalán tudjam miről is van szó,és ne csak fantáziáljak róla.
            Azokról a tanításokról nem is beszélve,amik praxist is adnak.Buddhizmus, Zen…és hadd ne soroljam,mert azért nem véletlen ,hogy általában ezek által lehetséges valóban elérni a megvilágosodást,és nem úgy hogy itt évek óta beszélgetünk róla:)
            Nincs nekem ezzel sem,semmi bajom csak úgy éreztem ,hogy ezeket a tanításokat,és ezeket a Mestereket meg kellett védenem,mert én mindent nekik köszönhetek.
            Ez nagyon sok,és mégis kevés még,de csak tőlem függ ,hogy mennyi lesz belőle.Viszont egy dologban biztos vagyok ,hogy nélkülük még mindig az ezotériában dagonyáznék,és nem hogy fényévekre lennék,mindenféle metafizikai megvalósítástól,de azt sem tudnám ,hogy mi az.Ha másért nem,már ezért is érdemes foglalkozni ezekkel a dolgokkal,hogy az ember legalább tudja,hogy ,,merre van az arra”.

          4. Kisgyerekként, amikor még a szüleink voltak a Mestereink (mert
            Kisgyerekként, amikor még a szüleink voltak a Mestereink (mert nagyon más választásunk nincs abban a korban ugye) a Télapóról is csak el kellett olvasnunk egy-két oldalt és máris elhittük, hogy létezik. Pláne ha még az utcán megláttuk a beöltözött sörpocakos bácsit, aki csokimikulást osztogatott a puttonykából… Most viszont mégis mind tudjuk, hogy mi a helyzet 🙂

            Szerintem a különböző vallásokról olvasgatni is ugyanez a szitu csak más köntösben. A „felnőttekre” lett szabva 🙂 Ha annyira nagyon nagy és egyetlen igazságot tud a Buddhizmus meg a Zen, vagy a Védák, Biblia, teljesen mindegy, akármelyik, akkor miért fut mégis mind külön néven? Miért nem lett belőlük a mai napig sem összegyúrva egy egyetemes nagy vallás? Mert mindegyik egy szubjektív oldal akárhogy is nézzük. Ezen tanok olvasása és tanulmányozása számomra már egyáltalán nem megnyugtató és semmilyen tévképzetemet nem oszlatja el. Nem nem ismerem őket, hanem egyszerűen eleget olvastam, hogy rájöjjek semmi különbség nincs köztük. Mindegyiket megalkotta valaki, aki megtalálta a saját útján az igazságot, a többi meg elhiszi, hogy ugyanazon az úton majd ő is eljut. Mert mi csak úgy futószalagról jövünk.

            Szerintem ők akkor sem szemnyitogatók. Nem ők nyitják ki a szemedet, mert akkor már rég mindenki megvilágosodott volna, aki ezeket kellőképp tanulmányozza. A szemedet neked kell kinyitnod, és ha pont nyitott szemmel tanulmányozol egy ilyen olvasmányt, akkor lehet, hogy megérted, meg átjön, meg minden, de akkor se ő nyitotta ki a szemedet, azt neked kell kinyitnod. Lehet, hogy jelen volt körülötted a mindenségben, de nem tett semmit, te olvastad az általad kinyitott szemeddel, az általa is nyitott szemmel alkotott igazság adminisztrációját. Ha viszont meg nyitva van a szemed, akkor meg tökmindegy hogy olvasmányt tanulmányozol, vagy nem, mert mindenbe meglátod az igazságot. 🙂 Szerintem.

          5. Én azt vettem észre, hogy minden ilyen irányzatot és törekvést
            Én azt vettem észre, hogy minden ilyen irányzatot és törekvést az élet termel ki magából, azon belül is az emberek boldogtalansága, szenvedése. Az élet lenne a lényeg csak még nem tudtunk hozzá tisztességesen alkalmazkodni., és ezért folyton melléütünk. Számomra a végtelen sok elmélet mellett, az Élet egészben tűnik a legigazabbnak.

            Szerintem tudomány és a vallás harca nem más, mint a fent és a lent harca egymással. Az értelem harcol a szívvel. Az tudomány felülről nézi a világot fizikában és formai anyagból, a spiritualitás pedig alulról a legmélyebb egység és határozatlanság világából. Ugyanannak az univerzumnak a két oldala, és mindkettő nehezen fogadja a másikat 🙂 Valójában meg csak az emberek képtelenek még egészben látni a kettőt. Az Élet már rég megvalósította önmagában mindkettővel az arany középutat 🙂

            Ha építünk egy házat és bizonytalanok vagyunk, hogy megáll-e a lábán akkor megvizsgáljuk az alapokat. Ha már látjuk, hogy „Áh, tehát így működik!” akkor nyugodtan tudunk lakni a házban. Miért maradnánk lent az alaksorban, ha már van egy szép házunk? 🙂 Igaz, hogy az Önvaló tart mindent, de a lényeg az Élet!

          6. Miért maradnánk lent az alagsorban
            Ha egy vastag , üvegfalú házban laknék , akkor gyönyörködnék annak fénytöréseiben ,csillanásaiban , és nem föltétlen mindig a legfelsőbb szintről .A zajosabb , élettelibb , fent és az elvonultabb mély mindegyike tartogat vonzót , attól függően , hogy éppen melyikre hangol a kedélyhullámzásom . Üdvözlettel : felacso

          7. Végül is le szabad oda menni, de lényeg a ház maga. A tetőre se
            Végül is le szabad oda menni, de lényeg a ház maga. A tetőre se kell mindig felmenni.

          8. A ház se lényeg .
            Szénakazal , Napfény , kis patak , tehenek és fejőlány , és egy guru .Mi kell más ?
            Üdvözlettel : felacsó

          9. A ház csak egy szimbólum; a világegyetemet és az életet
            A ház csak egy szimbólum; a világegyetemet és az életet szimbolizálja.

          10. Én kristály-palotában laknék…. :))))
            Ami az összes színt szórja ezerfelé. A közepén lenne egy kupolás, tükrös terem, amiben zenélni lehet, és csengő hangáradatban fürödne, aki ott hallgatja a zenét, vagy velem énekel.

            Barlang fölé építeném, ahova lépcsőn lehetne lemenni a palotából, egy kanyargós lépcsőn és a barlangban, lenne egy medence, vagy gyógyvíz, és ott másféle, mély és csendes és halvány fényekben és hangokban lehetne fürödni, és gyógyulni.

            És a palota tetején egy kicsi toronyszoba lenne, titkok és csodák szobája, a csendé, az erdők és a madarak énekéé, és a fényé, amely betöltené, és az ablakokon keresztül be lehetne látni az egész környezetet, az eget és a földet is.

            🙂

            Namaszte

          11. A fölső tájban még én is elférnék,
            ha a kristálypalotám elolvadna , vagy elnyelné a föld .
            http://www.bing.com/images/search?q=dombh%C3%A1z&view=detail&id=9400C1E7759D6A10C0A1D767046C7FDDFB47A67B&first=1&FORM=IDFRIR
            Selymes fekete bundában és hózentrógeres nadrágban járnék ,és nem taposnám le a gyepet .
            http://www.bing.com/images/search?q=dombh%C3%A1z&view=detail&id=F5853C711E29193295C2B091FAF3CFA8D4F96C57&first=31&FORM=IDFRIR
            Az üvegtető alatt meg decemberben puszit kapna tőlem az érő paradicsom.
            A majomtanya is tetszik , de mióta lelépett az avatárom , azóta a hátsó lábaimmal kissé bizonytalanabbul kapaszkodom . Ráadásul viharos időben ott fenn biztos szélgörcsöm lenne : görcsösen szorítanám az első kezem ügyébe akadó ágat , hogy a szél le ne vigyen . Üdvözlettel : felacso

          12. Ott laksz Aditi!
            Hiszen a saját Testedet írtad körül. 😀
            Mindannyian ott lakunk, csak néha nem vesszük észre.
            És ha fizikailag egy kunyhóban is laksz, a belső palotádban mindig boldog lehetsz, ha van kivel…:)

          13. Micsoda tisztánlátás!Szeges szóhoz sem jutok,csak a
            Micsoda tisztánlátás!Szeges szóhoz sem jutok,csak a szívem…tudod?:)

          14. Hááát…Szeges Barátom:
            a szerelem még mindig csak egy fényteli

            Hááát…Szeges Barátom:
            a szerelem még mindig csak egy fényteli álom,/bár csodálatos álom/.
            A megvilágosodás pedig a felébredés…Ebből is:)
            Úgyhogy /a szívem azt súgja/ fürödj még abban a fényben:)

          15. Hát egyre inkább érzem, hogy ahová én ébredtem fel az egy másik
            Hát egyre inkább érzem, hogy ahová én ébredtem fel az egy másik megvilágosodás dimenzió 🙂 Azt hiszem a megvilágosodás nem mindig ugyanoda vezet, ki gondolta volna? 😛

          16. Hát nem volt ott más abban a lelki térben ?
            Találkoztál ott valakivel , vagy privát egyszemélyes állapotba jut a megvilágosodott , és nem egy bálterembe , ahol a már az előbb odaértek lejtenek ? Kíváncsian : felacso

          17. Abban mind megegyezünk, hogy Minden Egy, és a Tudat a
            Abban mind megegyezünk, hogy Minden Egy, és a Tudat (Mint Létezés) a legalapvetőbb létező valóság. Ezen felül viszont már szerteágaznak a nézőpontok, mind módszerekben, mind erkölcsben, mind a célokat és tendenciákat illetően.

          18. Na ,akkor had’ kérdezzek rá erre a ,,Minden Egy”-re Ádám.
            Te

            Na ,akkor had’ kérdezzek rá erre a ,,Minden Egy”-re Ádám.
            Te ezt hogy tapasztaltad,ki volt az az Egy ,aki minden?
            Mert nekem úgymond ez a ,,minden egy”sem stimmel,mert én úgy éltem meg,hogy én vagyok minden.Bennem jött össze minden ,ami addig ,,kívül volt”. /nem félreérteni,nem egózni,ha lehet…:D/
            Persze én nem gondolom,hogy megvilágosodtam volna:),lehet ,hogy ezért is látom másként a fenti dolgot.

          19. Két úton. Az egyik amikor az értelemmel ismered ezt fel. A másik
            Két úton. Az egyik amikor az értelemmel ismered ezt fel. A másik amikor közvetlenül tapasztalod (nem gondolati síkon), hogy mindenben magadat ismered fel, és érzed őket összefüggően. Volt olyan tapasztalás is amikor minden kivetítés volt, és csak a létezésem (vagyokságom) volt valóságos.

          20. Hoppá!?
            ,,ismered ezt fel”
            ,,ismered fel”

            Tehát a ,,mindenki egy” amiröl beszélünk az felismerés,vagy megvilágosodás? 😉

            Örülök Ademon hogy sikerült a megvilágosodás rögeszméjét elengedni!
            Kívánom hogy engedd be a többit is! 😉
            (már nagyon szeretnének Hozzád eljutni) ;)))

            Erika Szeretettel!

          21. ,,a ,,mindenki egy” amiröl beszélünk az felismerés,vagy
            ,,a ,,mindenki egy” amiröl beszélünk az felismerés,vagy megvilágosodás? ;)”

            Spirituális élmény.
            És a leghatalmasabb, legcsodálatosabb élmény is ,amit én élek át,mind csak élmény.
            Mert a megvilágosodásnál nincsen én.!!!
            Ez az amit senki sem hajlandó tudomásul venni,
            mert ,,hogy néz az ki? Hát akkor ki világosodott meg,ha nem én?:) Ezt nagyon nem tudjuk felfogni elmével:D
            Na ezért is jó egy megvilágosodott mester:)
            /de ezt sem hiszi el nekem senki:)))/

          22. Szerintem az egyén szempontjából a megvilágosult állapot egy
            Szerintem az egyén szempontjából a megvilágosult állapot egy kristálytiszta tudatosságot (tudatot) jelent addig, amíg valami újra bele nem férkőzik.

          23. Mi van Ademon?
            Sose adod már fel? :))))
            Ha tényleg

            Mi van Ademon?
            Sose adod már fel? :))))

            Ha tényleg megvilágosodott lennél nem dobnád ugyanezt a csontot.
            Mindíg erre lyukadunk ki…..
            Nem veszed észre!? ;)))

          24. Én pl. azt hogy miért vagy velem ilyen mosolygós ha Hozzád
            Én pl. azt hogy miért vagy velem ilyen mosolygós ha Hozzád beszélek!? :)))

            De Te meg azt nem veszed észre hogy imádsz a megvilágosodásról meddö vitázni! 😉

          25. Ilyen a természetem 🙂 Egyébként meg észreveszem, és csinálom
            Ilyen a természetem 🙂 Egyébként meg észreveszem, és csinálom tovább. Tán nem tetszik? És mitől lenne meddő? 🙂

          26. De persze…!
            Azt csinálsz amit akarsz.
            Csak forgatókönyv mindíg

            De persze…!
            Azt csinálsz amit akarsz.

            Csak forgatókönyv mindíg ugyanaz:Te kötöd az ebet a karóhoz,és továbbra sem hiszi a megvilágosodásodat senki.

            S megjegyezném minél inkább nyomod a témát annál inkább tisztul hogy ebben bizony nagyon eltévedtél.

          27. Szerinted erre megy ki a játék, hogy a szemetekben én az
            Szerinted erre megy ki a játék, hogy a szemetekben én az legyek?

          28. ,,Szerintem az egyén szempontjából”
            Ez a baj,hogy csak innen

            ,,Szerintem az egyén szempontjából”

            Ez a baj,hogy csak innen tudod nézni.
            Onnan nézve,vagyis abban az állapotban,
            nincsen az egyén szempontjából semmi,mert egyén sincs.

          29. Megkaptad már az Adyashanti könyvet? Nézd meg mit mond a
            Megkaptad már az Adyashanti könyvet?
            Nézd meg mit mond a megvilágosodásról./173. oldal,az én könyvemben/.
            Meg fogsz lepődni,és sok minden megvilágosodik:), ebben biztos vagyok.

          30. Jól van Évi!
            Elfürdőzök még néhány évtizedig, felébredni ráérek, nem sürgős, nem is akarok. 🙂

            Te pedig tárd ki az ablakaidat, mert itt a Tavasz…:D

          31. Évi!
            „a szerelem még mindig csak egy fényteli álom”

            Lehet! De akkor mi a többi érzelmi állapot? S ha minden álom, akkor hadd legyen inkább a szebbik, ez a „fényteli”…:)

            Mellesleg valóban ebben az állapotban találom meg magamban és a külvilágban a szépet és a jót, s ha olyat látok, ami nem egészen az, akkor sokkal inkább el tudom fogadni, meg tudom érteni. Nem cserélném föl semmivel.
            Most fognak meg igazán a természet szépségei és csodái, újra és újra felfedezem, hogy nem hiányzik az ember által gyártott tévéműsor, mert az Isten végtelenített képernyőjén látom a Csillagok, a Bolygók és a felhők, növények, állatok mozgását, változásait, amelyek mindig meglepnek valami széppel, újjal.
            Jönnek szembe velem az ismerős és eddig ismeretlen tanítások, tapasztalások és sokkal könnyebb fogadni ezeket ebben a „földönkívüli”, emelkedett állapotban.
            Ilyenkor minden egyszerűbb. Simán folynak, alakulnak az Életem dolgai, nincsenek leküzdhetetlennek látszó nehézségek, és csak jönnek, jönnek a Csodák…
            Az önmagammal való szembesülések, felismerések, a Párom által elém tartott tükör, mind azt mondják nekem, hogy jó irányba megyek és azt hiszem, ez a spiritualitás lényege.
            Legalábbis számomra mindenképpen az, hiszen ismerhetsz már annyira, hogy nem járok mások által kitaposott ösvényeken, és hogy mindig csak a magam által már megtapasztalt dolgokról írok.

          32. A szerelemnek jó esetben ilyennek kéne lennie,mint amit te most
            A szerelemnek jó esetben ilyennek kéne lennie,mint amit te most átélsz.Spirituális,,élménynek”
            /De mint tudjuk ez ritkán adatik meg:)/
            Ilyenkor az ember szíve kinyílik,és nyitott minden más szépre is,és valóban egészen másként látja a világot.
            A világ szerintem nem ilyen ,vagy olyan,hanem
            ahogyan a tudatunkban,az észlelésünkben van
            pontosan olyan. Hogyan tudunk feléje fordulni,és mit tudunk belőle befogadni?
            És ez mindennel így van ilyenkor,mert nyitott szívvel
            magamként észlelem a ,,dolgokat”,nem tőlem elkülönülve.
            Szóval nagyon örülök,hogy ezt megéled,erre mondják ,hogy Boldogság.
            Bár fertőző lenne ez a dolog,és szétszórnád itt az oldalon,hogy mindenki ,,elkaphatná”:)

            Ja ,és fel ne húzd a csörgő órát,nehogy felébredj ebből:),mert még nagyobb magaslatokba vihet,
            ha benne tudsz maradni.

            Örülök a boldogságodnak,nekem is jól esik, köszönöm ,hogy elmondtad.

          33. Igen Éva!
            „És ez mindennel így van ilyenkor,mert nyitott szívvel magamként észlelem a ,,dolgokat”, nem tőlem elkülönülve.”

            És nem csak olyankor, mert ha az ember gyakrabban fel meri emelni a fejét és szembe mer nézni önmagával és a világgal, akkor harmóniába kerül mindennel, és végül szinte észrevétlenül úgy is marad.
            Nem kell várni, előrevetíteni a szerelem végét, egyszerűen csak élvezni kell, hiszen azért van, azért kaptuk meg a lehetőségét „Istentől”.
            És a Csodákat sem kell várni, mert jönnek eléd, itt vannak körülötted, csak legyen szemed a látásra és füled a hallásra.
            Ezeket az érzékeket, érzékeléseket segíti, erősíti, fejleszti a szeretet, szerelemérzés, ha van bennünk bátorság a befogadására.
            Szerintem…:)

          34. Szerintem is így van Szeges,de azt vettem észre,hogy legtöbbször
            Szerintem is így van Szeges,de azt vettem észre,hogy legtöbbször történik is valami,,katartikus” élmény,aminek hatására kinyílnak az emberben ezek a csatornák,és el kezd tisztán látni hallani,érezni,gondolni…
            És ha valakinek nincs része ilyen ,,élményben”az tudatosan is ki tudja nyitni ezeket a ,,csatornáit”,magasabb szintű érzékelését, látását.
            ,,Onnan” nézve persze ez csak egy káprázat,álom,de amondó vagyok,hogy
            amíg ebben vagyok,álmodjak már szépet,és ne legyenek rémálmaim:)))

          35. Ha tényleg akcióban vagy ,
            akkor vesd bele magad totálisan , éld meg a teljességét . Merülj el a külső gyönyörűségekben , és hallgasd a belső zsongító zenét . Agyalni ráérsz később is . Üdvözlettel : felacso

          36. Köszi Felacso!
            Benne vagyok totálisan, megélem a teljességét és felfelé merülök agyalás nélkül…:D

          37. Ne mondj ilyet felacso,hogy ,,külső gyönyörűség”.
            Ez mind

            Ne mondj ilyet felacso,hogy ,,külső gyönyörűség”.
            Ez mind bennünk van ,mi látjuk így ,éljük meg annak.
            Aki éppen depressziós például,az semmit sem lát abból,amitől Szeges a mennyekben van.
            Ezek nem külső dolgok.Mint minden, ez is csak tőlünk függ,mi tapasztaljuk ilyennek,vagy olyannak:)

          38. Spirituálisan igazad van .
            Ha nem bevonzanék , hanem prompt teremtenék , akkor a külsőlegesen is érzékelném , hogy belőlem ered .
            A belső megélésem megváltoztatásával évekig kísérleteztem ( zavart a partnerem testétől való viszolygás , vágyni szerettem volna rá , mert szerettem .). Nem sikerült megváltoztatnom , úgyhogy gyakorlatice ezt továbbra is tőlem nem függőnek , közvetlenül nem irányíthatónak , vagyis külső dolognak tekintem , szűk keresztmetszetnek ,és épp ezért tartom nagyon értékesnek , értékesebbnek , mint az általam befolyásolható jelenségeket , vagy amelyekhez a hozzáállásomat meg tudom változtatni . ( Ugyanakkor nem tekintem abszolút értéknek , mert megtapasztaltam már , hogy milyen az , ha engem szerető , kívánó és általam lelkileg , emberileg is csodált , testileg meg szupernőnek érzékelt személlyel vagyok : képtelen vagyok olyan mértékben adni magam , mint amilyen mértékben kívánom Őt , és még egy szürke verebet jobban ellátok szavakkal , érzelmkifejezéssel , gyengédséggel , mint Őt tudtam .Ha bármikor át tudnám élni , hogy gyönyörű nő vagyok ,akkor nem vágynék a látása örömére , hanem egyszerűen megváltoztatnám az arcom, és a tükörbe néznék , vagy az első adandó partnert látnám a belső szemüvegen át számomra vonzóbbnak , mint amilyennek kinéz . Üdvözlettel : felacso

          39. De hát most ugyanazt mondod felacso ,hogy tőled függ ,a te belső
            De hát most ugyanazt mondod felacso ,hogy tőled függ ,a te belső megélésedtől.
            Te látod olyannak amilyennek,amiket a példákban leírtál,és te nem találtál megoldást,hogy
            másképp láthasd.Pedig hát van megoldás,csak meg kellett volna keresned:)
            Például a kedvesed teste.Ezt már többször is mondtad,tehát gondolom komoly problémát
            okozott neked.
            Szóval utána járhattál volna,hogy miért van ez az érzés benned? Milyen előítélet,vagy esetleg korábbi negatív tapasztalat válthatta ki belőled.Az ilyesmit tetten lehet érni,ha akarja az ember,és amikor rájön,hogy mi okozta,el tudja engedni a ,,viszolygását”,mert rájön,hogy nem is azzal a testtel volt igazán problémája.Csak utána kellett volna járnod:)

          40. Valószínűleg attól tartottam ,hogy
            valami még rosszabbra találok . Akkor még nem volt kifejlődve bennem a félelem eseténi csakazértis akarásom . Üdvözlettel : felacso

          41. és a környékbeli szerelmesek és elcsendesedni vágyók
            oda járnának föltöltődni a kisugárzásától , megtisztulni a látványától , még ha be nem is jutnának , mert a hír , hogy (a palotájából megítélve : ) tündér költözött az erdőbe ; odacsalná őket . Esténként zenélnétek és énekelnél nekik . Váratlan gyógyulások , hihetetlen változások történnének az ott letáborozók életében, és Te csak kapkodnád a fejed , hogy mi a csoda történik itt .
            namaszté : felacso

          42. Hozzáfűzés
            „Lehet, hogy jelen volt körülötted a mindenségben, de nem tett semmit, te olvastad az általad kinyitott szemeddel, az általa is nyitott szemmel alkotott igazság adminisztrációját. Ha viszont meg nyitva van a szemed, akkor meg tökmindegy hogy olvasmányt tanulmányozol, vagy nem, mert mindenbe meglátod az igazságot. 🙂 Szerintem.”
            Ez is igaz . De az is igaz , hogy vannak időszakok , amikor serkentőek lehetnek mások , inspirálóak .
            Létező jelenség a kémiában a katalizátorhatás , amikor egy anyagdarabot beledobunk egy löttybe , amiben egymással vegyülni képes másfajta anyagdarabok remekül elvannak egymás mellett az édes semmittevésben . Ez a beledobott anyagdarab , ( a katalizátor ) viszont látszólag magához kötve őket tömegszexet indít el , aminek a végén a már összeragadt és így már egészen más minőségű anyagdarabok róla simán leválnak , és ez a párcsináló változatlanul kiemelhető .
            Emberi viszonylatban is vannak ihlető személyek , és bárki által közvetített ihlető gondolatok . Ezek a már bennem meglevő szellemi ,gondolati , érzelmi töredékeket rendezik erőterükkel egy új minőséggé .Természetesen az én fogékonyságomon múlik , hogy a tőlük áradó akaratlan hatásokból és közlésekből milyen szintűre reagálok .
            A másik példám a túltelített oldat : Egy folyadékban adott körülmények között csak egy meghatározott mennyiségű só oldható . Hűvösebb környezetben kevesebb . Ha egy , több sót már feloldani nem képes oldatot hűteni kezdek ,akkor a só kikristályosodik belőle . Lassan rázkódás mentesen hűtve mégis előállítható olyan oldat , ami több oldott sót tartalmaz , mint amennyit az adott hőmérsékleten képes lehetne, és már rég ki kellett volna belőle kristályosodni a fölöslegnek . Ilyenkor elég beleejteni egy icipici sókristályt , és látványos hirtelenséggel kristályosodik az eddig folyékony lé.
            Volt olyan állapotom , amikor éreztem , hogy valami elindult bennem , gomolyog , de homályos , megfoghatatlan , megragadhatatlan , szinte még csak iránytalan indulat . Ilyenkor egy szó , egy dal , egy megfogalmazás , vagy érvelés sokszor formát ad ennek , feldolgozhatóvá , cselekedhetővé teszi .
            Ez is más embereken keresztül érkezik .
            A mesterek , megvilágosodottak ösztönösen vagy tiszta látásukkal tudatosan célozva már nem csak akaratlan hordozói ezeknek a fejlesztő lökéseknek .
            Üdvözlettel : felacso
            U . i . :Én pl.ezért is sündörgök ennyit ezen az oldalon mostanában is , mert bárki közvetíthet , és kapok is nagyon sok szóbeli gyönyörűséget .

          43. Nade ott is a gomolygás vagy Te, annak kell előbb megjelennie.
            Nade ott is a gomolygás vagy Te, annak kell előbb megjelennie. Amíg nem gomolyogsz, írhat akárki akármit, addig azt csak felfogod, memorizálod, aztán kész. De ha gomolyogva kapod el, akkor hopp tényleg formát ad mindennek, ami benned zajlik, és megihlet, inspirál 🙂 De olyankor mondom bármi eléri ezt 🙂 A gomolygás a lényeg, az az alapja. Erről beszélek, hogy nem egy könyv előtt várom, hogy na majd meggomolyogtat, hanem eleve magamat „gomolyogtatom”. Mármint ez hülyeség így, mert amúgy nem csinálok semmit. Azon kívül, hogy gomolygok :D:D Na mindegy, ez nem fog menni 😀 Csak érti valaki 😀 A lényeg, hogy egyre többet gomolygok mostanában, és egyre viccesebb 😀

          44. Elsőként össze kell szedned magad, hogy élvezd az életet, erre
            Elsőként össze kell szedned magad, hogy élvezd az életet, erre gondolsz?

          45. Nekem inkább az ellenkezője, ami működik. Hogy hagyom magam
            Nekem inkább az ellenkezője, ami működik. Hogy hagyom magam széthullani. Nem kapaszkodom foggal körömmel, hogy összeszedjem magam, mert akaratom ellenére hullok szét. Ez többnyire 100 %. Viszont ha tudatosan hagyom magam széthullani, akkor valahogy mindig úgy hullok szét, hogy a lehető legjobb dolog sül ki belőle. Egyszerűen képtelen vagyok már kordában tartani azokat a dolgokat, amiket eddig korlátoztam magamban. És inkább hagyom hogy széthulljon minden úgy ahogy akar. Az élet mindig helyesen rendezi be a széthullott darabokat a maga szisztémája szerint rendszerezve. Tudnod kell mindig a végét, aztán hagynod hogy darabokra hulljon az egész, és valahogy mégis az sül ki belőle, amit a végének „szántál” 🙂 Igazából látom az embereken, hogy ez kívülről kicsit úgy néz ki mintha rátennék egy lapáttal mindenre, de nem, és pont ez a legviccesebb benne 😀 Egyszerűen csak nem zárom ki magam abból, ami történik velem, hanem tudatosan részt veszek benne. Na és ezeket a robbanásokat tényleg általában megelőzi valamiféle kis gomolygás. Szóval kezdem érezni ha haladok a robbanásig, és átadom neki magam.

          46. A széthullásra egyszer nagyon ráfaragtam .
            Hagytam széthullani a társam , vélvén , hogy majd magasabb szinten rendeződik újjá . Elérhetetlen szintre ugrott , így azóta százszor is meggondolom , hogy magamnak megengedjem – e a széthullást , mint állapotot . üdvözlettel : felacsó

          47. A forma a gomolygás előtt is megjelenhet
            Jó -e vagy sem : másik sors .
            Aki vallásos nevelést kap , az készen kap fogalmakat és értelmezéseket lelki tartalmakhoz , transzcendens jelenségekhez . Az Ufót így angyalnak vagy ördögnek észleli . A felszínt se ismeri még , de már a mély hajtóerőiről , szeretetről prédikálnak neki . Még igazán bele sem vetette magát a jelenségek felszínes megélésébe ,csupa vágy és semmi csömör , de már az Istenhez ( vissza ) kapcsolódásról hall . Érése folyamán önmegfigyelt érzelmeit erre az addig számára tartalom nélküli szellemi építményre , vázra futtatja fel . Előny , ha ez minőségi rendszer , mert akkor akár hamarabb és magasabbra is juthat , mint saját erőből.
            Másik : Gyerekkoromban megcsapott a szerelmes dalokból áradó érzelmi erő , pedig hol voltak akkor még a kamaszkor elsöprő vágyai , gomolygó indíttatásai , érzelmi vulkánkitörései . A kifejezések , a leírt közhelyes helyzetek , érzelmek levegőben lógva és üres szavakként de kitartottak addig , amíg történések ,viselkedések , érzelmek megéltté nem tették számomra őket .
            A gomolygás itt is formába futott bele .
            Nagyon kevés jelenségre kellett utólag találnom szavakat , aminek pedig az lett volna az előnye , hogy az észlelést nem befolyásolja , és nem hív elő koraszülött érdeklődést .
            Üdvözlettel : felacso

          48. Ez nagyon jó ,ez a ,,gomolygás”!
            Felvehetnénk a ,,spiri

            Ez nagyon jó ,ez a ,,gomolygás”!
            Felvehetnénk a ,,spiri szótárba” 🙂

          49. A gomolygás olyan , mint a szerelem .
            Fellazítja a régi formákat . De ez sem tarthat örökké , egyszer véget ér , és akkor remélhetőleg magasabb szintű formába rezgünk tovább , az újabb feldobott , , felemelő és nyitott ,érzékeny állapotig . Üdvözlettel : felacso

          50. Hát ezt annyira jól leírtad, csak dadogok itten…:) végre
            Hát ezt annyira jól leírtad, csak dadogok itten…:) végre valaki értékeli az itt folyó energiacserét, nekem is erre jó leginkább azt hiszem, és már érzékelem, mikor katalizálnak engem, és mikor válok én katalizátorrá…

            tök jó játék…:)

            ez a kör meg Ademonnak köszönhető, jó kis energiákat indított el ebben a blogban….. 🙂

            :))

            Namaszte

        2. Nekem a legtöbb mester szava ilyen tartalmatlannak tűnik, főleg
          Nekem a legtöbb mester szava ilyen tartalmatlannak tűnik, főleg amikor valaminek a hasznosságát elkezdik „tagadni”. Én ebben a szövegben is csak egy egyéni nézőpontot látok, aminek nem sok köze van az Igazsághoz, pusztán valaki próbálja az Igazságot beleerőltetni 🙂

          Maharsi nagy mester ide vagy oda, a legtöbb mester szavai mögött túlzottan is koncepcionális, egyhangú és üres dumát látok. És szerintem ezt ők is tudják 🙂 Ha valaki próbálja az Igazságot koncepcionálni már megszűnik számomra igazságnak lenni; nem lesz más csap puszta elmélet. Abból meg végtelen sok van.

      2. Nem kell becsapni az egót, nem kell semmilyen sebességre, módra
        Nem kell becsapni az egót, nem kell semmilyen sebességre, módra kapcsolni, pont ez a szép benne. Én most kezdem megérteni azt, hogy mi is az, hogy csak figyelni magad. Analizálás, és elemzés nélkül egyszerűen csak figyelni annak a bizonyos egónak a megnyilvánulásait, és csodálni, hogy hányszázezerféle képpen képes arra, hogy megnyilvánuljon. Teljesen fölösleges az „uralmad alá hajtani”, mert csak még eggyel több darabra töröd vele magad, mert uralkodni is csak az ego tud. Ha már uralkodni akarsz felette, ahhoz kell egy uralt, és egy uralkodó. Ő ver át téged, ha át akarod verni. Csak akkor nem ver át, ha te sem vered át őt, csak pusztán hagyod működni. Szép lassan kipörgi magát, aztán csak azon kapjátok magatokat, Te és az összes egód (bocsánat a többes számért, de szerintem mindenki egyet ért, hogy mindannyian többek vagyunk, míg nem válunk Eggyé), hogy basszus, szuperül együtt tudunk működni anélkül, hogy „egymást” bírálnánk. És ez nem csak egy emberen belül játszódik le így, hanem ember és ember közt is így működik. Mikrokozmoszok vagyunk tudod Te is:) Szóval élvezd az egódat, és ő is élvezni fog téged. Tudom a spiritualitás előtt ez ment, de addig mindezt tudatlanul tettük. Azzal hogy elengeded ezt a spiritualitást is, és elkezdesz tudatosan úgy élni, ahogyan azelőtt éltél, csak tudatlanul, komolyan mondom mükszik 🙂 Ne érdekeljen a spiritualitás se, ne érdekeljen semmi se, érdekeljen „csak” a Minden! 🙂 Ennyi 🙂

    3. Üdv spiritiszták!
      Magam is egyre jobban élvezem a társaságomat, aki most éppen és remélhetőleg véglegesen maga a gyönyörű Vénusz.

      Így se rossz az Élet szerelmesen Szerelemben. Szerintem ez a létező legnagyobb spiri…:)

      És nem is olyan nehéz, csak Hinnünk kell magunkban és abban, hogy minden úgy lesz jó, ahogy van…:))

  17. Erikának:
    Kellenek a mankók, ha épp nincs olyan energia szinten az ember. Vagy inkább essek el? 🙂 Egyébként meg azt írom amiről érzem, hogy írnom kell. Végül is ezért vagyunk itt.

    1. Igen!Ess el!
      Engedd meg Magadnak hogy senki és semmi légy.
      Érezd

      Igen!Ess el!
      Engedd meg Magadnak hogy senki és semmi légy.
      Érezd át hogy tudatlan Vagy.
      Érezd át a kicsi vagyok,a tudatlan,a senki és semmi vagyok érzését,és tanuld meg ezt mind nem veszteségként megélni.
      Ez csak egy állapot.Se jó se rossz.
      Mint ahogy tudjuk is,nincs rossz és nincs jó,csak mi soroljuk be a dolgokat aszerint ahogyan érezzük magunkat töle. 😉

      S amikor összeestél,és nem kellenek a mankók mert meglátod azt hogy a mankók csak arra valók hogy idöt vesztegessél,hogy tovább maradhass a Maja világában,akkor fel fogsz állni! 🙂

    2. Megvilágosodott vagyok
      Megvilágosodott vagyok. Megvilágosodott vagyok. Megvilágosodott vagyok.

      Ez is egy út. 🙂
      Absolutely.

      Namaszte

  18. Erikának:
    Kellenek a mankók, ha épp nincs olyan energia szinten az ember. Vagy inkább essek el? 🙂 Egyébként meg azt írom amiről érzem, hogy írnom kell. Végül is ezért vagyunk itt.

    1. Igen!Ess el!
      Engedd meg Magadnak hogy senki és semmi légy.
      Érezd

      Igen!Ess el!
      Engedd meg Magadnak hogy senki és semmi légy.
      Érezd át hogy tudatlan Vagy.
      Érezd át a kicsi vagyok,a tudatlan,a senki és semmi vagyok érzését,és tanuld meg ezt mind nem veszteségként megélni.
      Ez csak egy állapot.Se jó se rossz.
      Mint ahogy tudjuk is,nincs rossz és nincs jó,csak mi soroljuk be a dolgokat aszerint ahogyan érezzük magunkat töle. 😉

      S amikor összeestél,és nem kellenek a mankók mert meglátod azt hogy a mankók csak arra valók hogy idöt vesztegessél,hogy tovább maradhass a Maja világában,akkor fel fogsz állni! 🙂

    2. Megvilágosodott vagyok
      Megvilágosodott vagyok. Megvilágosodott vagyok. Megvilágosodott vagyok.

      Ez is egy út. 🙂
      Absolutely.

      Namaszte

Scroll to Top