Ugrás a tartalomhoz
ÖnmegvalósításTudás. Tudatosság. Teljesebb élet.

Nem vagyok senki sem

· Huszti

Az egész egy elég kellemetlen kérdéssel kezdődött. Felmerült már korábban is a kérdés, de akkor elhessegettem, most viszont már nem volt mire fognom, hogy miért ne nézhetnék szembe a válasszal, így hát megtettem.
Ki vagyok én? – szólt a kérdés.
Figyeltem befelé és azon rétegek mögött, amelyekkel eddig éltem az életemet, most nem találtam semmit sem. Ez a semmi nem a nem tudás semmije volt, nem azért nem láttam ott semmit sem, mert nem volt elég érzékeny az érzékelésem, hanem azért, mert tényleg nem volt ott semmi sem!
Ez meglepett.

Korábban volt ott valami. Hónapokkal, évekkel ezelőtt, ha mélyre néztem, mindig találtam ott valamit/valakit. A sok gyakorlástól egyre csak mélyült a magamba látásom, és ahogy rendszeresen feloldottam a felszíni rétegeket, eljutottam ehhez a meghatározó változáshoz.
Nincs ott semmi, ahol nekem, az Énemnek lennie kellene.
Kezdetben csak lepergettem ezt a tényt magamról, majd egyre inkább elfogott, hogy foglalkoznom kellene ezzel a problémával, így most szembenéztem vele.

Probléma, mert zavart „engem”. Korábban nem tudtam mit kezdeni vele, nem tudtam, hogy örüljek, vagy sírjak fájdalmamban, így sokáig csak zavart voltam és ideges, mert nem tudtam, hogyan tovább. Menjek, vagy ne menjek ebbe az irányba? Hogyan oldjam fel, mit kezdjek vele?

Mivel jobb nem jutott eszembe, így visszatértem az alaphoz: elfogadás. Elkezdtem elfogadni ezt a tényt, a semmi énemet, illetve hogy nincs énem, vagy ahol eddig azt hittem, hogy van, ott most már nincs semmi sem.
Igen, épp ennyire zavaros volt bennem is ez a dolog, de minden kétségbeesett menekülni akarásom ellenére igyekeztem kitárni a szívemet és próbáltam elfogadni a tényt, a tapasztalatot.
Nehéz volt, még mindig nehéz, mert ép eszemmel egyelőre nem érem fel, nem tudom, hogy akkor honnan irányítom magam, ha nincs ott senki sem. Persze elméletben gondolom, hogy talán az üresség lehetek én, onnan irányítok, de ezt belül még nem tudom.

Volt más jel is, ami efelé vezetett. Az utóbbi időben felszaporodtak a jelzések, amelyek a kisebbségi érzésemre, önbizalom hiányomra, a nagyoktól való félelmemre utaltak. Mutatták, hogy foglalkoznom kell ezekkel és most időben el is kezdtem. Bármelyiket vizsgáltam, éreztem, hogy most nem növekedni, védekezni, ellene dolgozni kell, hanem inkább együtt haladni a sodrással és hagyni veszni a biztonságot, a nagyságot, a hitet önmagamban.

Eszerint is tettem, több elengedés, kiüresítés gyakorlatot végeztem, amelyektől ugyan egyre bizonytalanabb lettem, de bíztam a belsőmben, amelyik azt súgta, hogy: Tovább!
A bizonytalanság minden gyakorlat után csak egyre nő, mert nincs túlpart, ahova átléphetek, miután elengedtem valamit.
Az elmélet szerint, ha mindent elengedek, akkor megtörténik a nagy átalakulás, feloldódás a semmiben és majd ismét jól leszek,… vagy valami ilyesmi.

10 hozzászólás a(z) “Nem vagyok senki sem” bejegyzéshez

  1. Hétvégén egy wellness hotelban pihentünk és a szauna-relax
    Hétvégén egy wellness hotelban pihentünk és a szauna-relax gyakorlatoktól ismét annyi mindent sikerült elengednem, hogy mostanra nem találom a helyemet, magamat. Kezdetben azt hittem, hogy a megfázás, vagy az utazás miatt billentem ki ennyire, de ahogyan ma meditáltam az ügyön, azt éreztem, hogy elvesztettem az egom stabil egységét, amire lehetett építeni, amire felaggathattam eddig az élményeimet, emlékeimet, döntéseimet.
    Sokszor azon kapom magam, hogy nem jelent semmit sem az elmúlt pár nap, elvesztem a kapcsolatot vele, annyira csak a jelenben tudok „vanni”.
    Csodálom, hogy nem kattantam meg eddig, más egy ilyen állapottól már biztos falnak ment volna! Itt mutatkozik meg először annak a sok kontrollált elmeborulás gyakorlatnak a haszna, amit az elmúlt évtizedekben gyakoroltam.

    • Valami miatt az egó úgy fél a semmitől.
      Nem jártam még utána, hogy hol ennek a gyökere, mert bennem is megvan ez a félelem.
      Mellette pedig egyre jobban érzem, hogy ez a félelem valami tévedésen alapul, és ha az egót ennek a félelemnek a mélyére engedjük, ő maga is rá fog jönni, hogy a semmi jóval kedvezőbb állapot, mint a valami, még számára is.
      Úgy örülök, hogy ilyen bátor vagy! Mutass is nekünk jó példát! 🙂

      • Domoszlai Kati beszélt a napokban erről, említette Adyashanti
        Domoszlai Kati beszélt a napokban erről, említette Adyashanti tanítását. Remélem megírja ide is!

        Én azt csináltam, hogy elkezdtem keresni a félelmének az okát és minő meglepő, a megszűnéstől félt. Belementem ebbe a megszűnésbe és nem is volt olyan rossz, mint gondolta(m). Azt éreztem, hogy inkább az átlépés, átváltozás egyik állapotból a másikba, tűnt neki nagyon ijesztőnek.
        Azóta ezt az átváltást lépem meg többször, hadd szokja.

  2. Hétvégén egy wellness hotelban pihentünk és a szauna-relax
    Hétvégén egy wellness hotelban pihentünk és a szauna-relax gyakorlatoktól ismét annyi mindent sikerült elengednem, hogy mostanra nem találom a helyemet, magamat. Kezdetben azt hittem, hogy a megfázás, vagy az utazás miatt billentem ki ennyire, de ahogyan ma meditáltam az ügyön, azt éreztem, hogy elvesztettem az egom stabil egységét, amire lehetett építeni, amire felaggathattam eddig az élményeimet, emlékeimet, döntéseimet.
    Sokszor azon kapom magam, hogy nem jelent semmit sem az elmúlt pár nap, elvesztem a kapcsolatot vele, annyira csak a jelenben tudok „vanni”.
    Csodálom, hogy nem kattantam meg eddig, más egy ilyen állapottól már biztos falnak ment volna! Itt mutatkozik meg először annak a sok kontrollált elmeborulás gyakorlatnak a haszna, amit az elmúlt évtizedekben gyakoroltam.

    • Valami miatt az egó úgy fél a semmitől.
      Nem jártam még utána, hogy hol ennek a gyökere, mert bennem is megvan ez a félelem.
      Mellette pedig egyre jobban érzem, hogy ez a félelem valami tévedésen alapul, és ha az egót ennek a félelemnek a mélyére engedjük, ő maga is rá fog jönni, hogy a semmi jóval kedvezőbb állapot, mint a valami, még számára is.
      Úgy örülök, hogy ilyen bátor vagy! Mutass is nekünk jó példát! 🙂

      • Domoszlai Kati beszélt a napokban erről, említette Adyashanti
        Domoszlai Kati beszélt a napokban erről, említette Adyashanti tanítását. Remélem megírja ide is!

        Én azt csináltam, hogy elkezdtem keresni a félelmének az okát és minő meglepő, a megszűnéstől félt. Belementem ebbe a megszűnésbe és nem is volt olyan rossz, mint gondolta(m). Azt éreztem, hogy inkább az átlépés, átváltozás egyik állapotból a másikba, tűnt neki nagyon ijesztőnek.
        Azóta ezt az átváltást lépem meg többször, hadd szokja.

  3. ellentétpárok
    „éreztem, hogy most nem növekedni, védekezni, ellene dolgozni kell, hanem inkább együtt haladni a sodrással és hagyni veszni a biztonságot, a nagyságot, a hitet önmagamban.”

    „Csodálom, hogy nem kattantam meg eddig, más egy ilyen állapottól már biztos falnak ment volna!”

    : )

  4. ellentétpárok
    „éreztem, hogy most nem növekedni, védekezni, ellene dolgozni kell, hanem inkább együtt haladni a sodrással és hagyni veszni a biztonságot, a nagyságot, a hitet önmagamban.”

    „Csodálom, hogy nem kattantam meg eddig, más egy ilyen állapottól már biztos falnak ment volna!”

    : )