Attól félünk, ami nincs is

Ha letakarsz valamit egy lepedővel, az attól még nem lesz lepedő, ugyanúgy az a valami marad, amit letakartál, csak eltakarja a lepedő.

Erről az elégett múltas blogról eszembe jutott egy régi nagy kedvenc zenekarom számának pár sora (be is idéztem oda), arról pedig eszembe jutott még valami…

Ha a világon minden tudatosság, csak le van takarva valamivel, az azt jelenti, hogy semmi sem tudatosság. Tudatosság ugyanis csak akkor létezhet, ha létezik nem-tudatosság is. Viszont ha minden tudatosság, akkor nincs nem-tudatosság. Ha meg nincs nem-tudatosság, akkor tudatosság se létezik. Akkor basszus, mi az, ami létezik? Tényleg minden csak illúzió? Még maga a tudatosság is csak illúzió lenne? Akkor mire pedálozunk itt mindannyian? Kezdem megérteni, hogy miért nem világosodik meg senki.

1. Mert nincs is megvilágosodás.
2. Mert félünk megvilágosodni.

Hogy kizárja egymást a kettő :D:D

DE! Igazából egymásból következik. Pont azért félünk megvilágosodni, mert nincs is megvilágosodás. Ha viszont történik velünk valami, ami valójában nincs is, az mit művelhet ugye az elmével. Megőrül. Belebolondul. Olyan ez, mint a halucináció. Nem felébredésként tekint az elménk a megvilágosodásra, hanem pont rémálomként. Pontosan attól félünk, ami Müller Attilával történt, hogy leég a múltunk. Nem merünk megvilágosodni, mert azzal minden, amit addig hajtogattunk, elég, érvényét veszti, megsemmisül. És miért? Mert a megvilágosodás nincs is. Ugyanaz maradsz, aki voltál, mégis elvesztesz mindent, ami voltál. Szavakba önteni sem tudod, nem tudod megértetni másokkal, hogy mi történt, mert igazából életedben először Te „történtél” meg. Azelőtt a történések rajtad kívül történtek, egy tört-énné változtatva Téged, de most minden Te vagy, minden benned egyesül. Nem is történik igazából semmi, mégis minden megtörténik egyszerre. Nem tudod mire fogni, hogy megváltoztál, mert egyrészt nem történt semmi, másrészt meg se változtál, csak mások számára. Mások hülyének néznek, nem értik mi van veled, közben ugyanaz vagy, aki voltál.

Ez egy picit tényleg félelemetes. Vagy csak nekem még? Ti hogy érzitek, készen állnátok minderre? Minderre a semmire? 🙂

76 thoughts on “Attól félünk, ami nincs is”

  1. Ilyen értelemben nincs is elégés, csak égés, lángolás és
    Ilyen értelemben nincs is elégés, csak égés, lángolás és alakulás. Talán még a változás sem jó szó, mert valóban, ugyan az marad az ember. legfeljebb másként értékeli a dolgokat. Felelősségteljesebb, átgondoltabb higgadtabb, de amit kölyök korban tapasztalt az el nem vész az is benne van az aktuális emberben. Hiszen éppen azok a dolgok lettek mindenki útjává, amelyekről most azt mondanánk: Már nem vagyok ilyen, pedig az olyanság nélkül nem lennék ilyenek amilyenek éppen vagyunk.

    Kellenek a tapasztalások, és nem is kell, hogy irányítsa az ember valójában a dolgokat.

    Csak egy érdekesség: Egy ideje már szinte alig akarok valamit. Azt tudom, hogy mit nem akarok biztosan, de, semmi különös cél felé nem törekszem.

    Két éve megfogalmaztam magamnak, hogy vidékre költözünk a családdal. Elkezdtem szervezni, bevontam a kérdésbe akit csak lehetett, házat kerestünk egy kis faluba, stb… Nem sikerült leköltözni. A sors nem hozta össze a szükséges együttállásokat, hogy a szándékom létrejöjjön. Aztán gondolkodtam és közben tudtam legbelül, hogy azt úgy nem is akartam igazán…

    Eltelt két év… Akiket akkor bevontam a tervembe, most azok álltak elő egy olyan ötlettel, amely közelebb visz engem a vidékre költözési szándékomhoz, de úgy, hogy ne csak az én egyszemélyes akaratom, vágyam teljesüljön, hanem a családom minden tagja kedvére legyen a dolog. most nem erőltetem, nem szervezek, nem vonok be senkit semmibe, még is történnek a dolgok körülöttem…

    Akár még ezen a nyáron esélyes, hogy leköltözünk, de jövőre biztosnak látom…

    Szóval nem ragaszkodom semmihez legalább is ami tárgyakat illeti. Ragaszkodom a családomhoz természetesen, de nincsenek erős kötelékeim tárgyakhoz, múlthoz, jövőbeni vágyakhoz, úgy érzem most legalább is, hogy Pesthez nem köt semmi sem.

    Csak égek, formálódok, ugyan az maradok, nem erőltetek semmit persze vágyak fogalmazódnak meg bennem, de vágyaim nem csak engem szolgálnának… nem is csak az én családom…

    Érdekes, hogy míg magamnak sincs tulajdonképpen semmim, mégis azon gondolkodom, hogy hogyan lehetnék hasznos a környezetem számára…

    És vannak is ötleteim :))))

    Ide most nagyon illik:

    A bölcs alkot, de művét nem birtokolja,
    cselekszik, de nem ragaszkodik,
    beteljesült művét nem félti,
    s mert magának nem őrzi,
    el sem veszíti!!!!!!

    /Tao Te King/

  2. Ilyen értelemben nincs is elégés, csak égés, lángolás és
    Ilyen értelemben nincs is elégés, csak égés, lángolás és alakulás. Talán még a változás sem jó szó, mert valóban, ugyan az marad az ember. legfeljebb másként értékeli a dolgokat. Felelősségteljesebb, átgondoltabb higgadtabb, de amit kölyök korban tapasztalt az el nem vész az is benne van az aktuális emberben. Hiszen éppen azok a dolgok lettek mindenki útjává, amelyekről most azt mondanánk: Már nem vagyok ilyen, pedig az olyanság nélkül nem lennék ilyenek amilyenek éppen vagyunk.

    Kellenek a tapasztalások, és nem is kell, hogy irányítsa az ember valójában a dolgokat.

    Csak egy érdekesség: Egy ideje már szinte alig akarok valamit. Azt tudom, hogy mit nem akarok biztosan, de, semmi különös cél felé nem törekszem.

    Két éve megfogalmaztam magamnak, hogy vidékre költözünk a családdal. Elkezdtem szervezni, bevontam a kérdésbe akit csak lehetett, házat kerestünk egy kis faluba, stb… Nem sikerült leköltözni. A sors nem hozta össze a szükséges együttállásokat, hogy a szándékom létrejöjjön. Aztán gondolkodtam és közben tudtam legbelül, hogy azt úgy nem is akartam igazán…

    Eltelt két év… Akiket akkor bevontam a tervembe, most azok álltak elő egy olyan ötlettel, amely közelebb visz engem a vidékre költözési szándékomhoz, de úgy, hogy ne csak az én egyszemélyes akaratom, vágyam teljesüljön, hanem a családom minden tagja kedvére legyen a dolog. most nem erőltetem, nem szervezek, nem vonok be senkit semmibe, még is történnek a dolgok körülöttem…

    Akár még ezen a nyáron esélyes, hogy leköltözünk, de jövőre biztosnak látom…

    Szóval nem ragaszkodom semmihez legalább is ami tárgyakat illeti. Ragaszkodom a családomhoz természetesen, de nincsenek erős kötelékeim tárgyakhoz, múlthoz, jövőbeni vágyakhoz, úgy érzem most legalább is, hogy Pesthez nem köt semmi sem.

    Csak égek, formálódok, ugyan az maradok, nem erőltetek semmit persze vágyak fogalmazódnak meg bennem, de vágyaim nem csak engem szolgálnának… nem is csak az én családom…

    Érdekes, hogy míg magamnak sincs tulajdonképpen semmim, mégis azon gondolkodom, hogy hogyan lehetnék hasznos a környezetem számára…

    És vannak is ötleteim :))))

    Ide most nagyon illik:

    A bölcs alkot, de művét nem birtokolja,
    cselekszik, de nem ragaszkodik,
    beteljesült művét nem félti,
    s mert magának nem őrzi,
    el sem veszíti!!!!!!

    /Tao Te King/

  3. elme+élet=elmélet
    (ez egy tegnapi naplóbejegyzés-elírásból származik:))

    Az utóbbi időben foglalkoztat a megvilágosodás. ELMÉLETBEN. És mindig oda lyukadok ki, hogy kiröhögöm magam, mikor megpróbálom megérteni, elmével feltérképezni hogy miaz az IZÉ ami a cél… amiről olvasok, előadást nézek, stb. dehát nem lehet! Lehetetlen! Mert ilyen ellentmondásokat szül, mint amiről írsz. Úgyhogy azt csinálom, hogy amikor rámjön, hogy EGYenlő vagyok mindennel, elcsitítom a gondolatot, és EGYszerűen ráhangolódok… hogy ne aggyal erőltessem magam, mert az azt eredményezte, hogy behisztiztem, mert nembííírom megcsinálni … hehe, még, jó nem is lehet 🙂

  4. elme+élet=elmélet
    (ez egy tegnapi naplóbejegyzés-elírásból származik:))

    Az utóbbi időben foglalkoztat a megvilágosodás. ELMÉLETBEN. És mindig oda lyukadok ki, hogy kiröhögöm magam, mikor megpróbálom megérteni, elmével feltérképezni hogy miaz az IZÉ ami a cél… amiről olvasok, előadást nézek, stb. dehát nem lehet! Lehetetlen! Mert ilyen ellentmondásokat szül, mint amiről írsz. Úgyhogy azt csinálom, hogy amikor rámjön, hogy EGYenlő vagyok mindennel, elcsitítom a gondolatot, és EGYszerűen ráhangolódok… hogy ne aggyal erőltessem magam, mert az azt eredményezte, hogy behisztiztem, mert nembííírom megcsinálni … hehe, még, jó nem is lehet 🙂

  5. Ez csak abban az esetben igaz, ha ragaszkodunk, ahhoz a „fajta”
    Ez csak abban az esetben igaz, ha ragaszkodunk, ahhoz a „fajta” megvilágosodáshoz amiről te beszélsz. Ha erről szól a valódi megvilágosodás akkor igaz, ha viszont nem akkor nem 🙂

  6. Ez csak abban az esetben igaz, ha ragaszkodunk, ahhoz a „fajta”
    Ez csak abban az esetben igaz, ha ragaszkodunk, ahhoz a „fajta” megvilágosodáshoz amiről te beszélsz. Ha erről szól a valódi megvilágosodás akkor igaz, ha viszont nem akkor nem 🙂

  7. Cáfolnom kell az elméletet.
    Cáfolnom kell az elméletet. A nem-tudatosság pont annyira „létezik”, mint amennyire nem-áram „folyhat” a vezetékben mikor lekapcsolod a lámpát…
    Az ellentétek valójában nem léteznek, csak a fejünkben: attól, hogy nem-tudatosság „nincs”, a tudatosság maga „van”, és annak fokozatai, illetve annak hiánya. Valaminek a hiánya nem „van”, hanem „nincsen”. A nem-tudatosságnak nincs önálló „valósága”, tehát nincsen (mint ahogy a fenti példában a nem-áramnak sincs önálló „valósága”, „léte”).
    Példa: sötétség nincsen. A sötétség egy szubjektív, önkényes meghatározása valaminek, ami valójában nincsen. A fény az, ami „van”, és annak fokozatai, illetve annak hiánya. Önmagában olyan hogy „sötét” nincs odakinn a világban. Ha „létezne”, lenne valósága, egy szobát pl. be lehetne tölteni sötétséggel. De nem lehet, csak a fényt vonhatod el onnan. Ugyanígy a forró-hideg. Hideg nincsen, a forró fokozatai illetve hiánya „van”. Hidegnek az ember egy önkényesen kiválasztott hőmérsékleti ponttól lefelé nevezi a meleget.

  8. Cáfolnom kell az elméletet.
    Cáfolnom kell az elméletet. A nem-tudatosság pont annyira „létezik”, mint amennyire nem-áram „folyhat” a vezetékben mikor lekapcsolod a lámpát…
    Az ellentétek valójában nem léteznek, csak a fejünkben: attól, hogy nem-tudatosság „nincs”, a tudatosság maga „van”, és annak fokozatai, illetve annak hiánya. Valaminek a hiánya nem „van”, hanem „nincsen”. A nem-tudatosságnak nincs önálló „valósága”, tehát nincsen (mint ahogy a fenti példában a nem-áramnak sincs önálló „valósága”, „léte”).
    Példa: sötétség nincsen. A sötétség egy szubjektív, önkényes meghatározása valaminek, ami valójában nincsen. A fény az, ami „van”, és annak fokozatai, illetve annak hiánya. Önmagában olyan hogy „sötét” nincs odakinn a világban. Ha „létezne”, lenne valósága, egy szobát pl. be lehetne tölteni sötétséggel. De nem lehet, csak a fényt vonhatod el onnan. Ugyanígy a forró-hideg. Hideg nincsen, a forró fokozatai illetve hiánya „van”. Hidegnek az ember egy önkényesen kiválasztott hőmérsékleti ponttól lefelé nevezi a meleget.

  9. Szóval a tudatosságot kapcsolgathatom ki-be? Az azt jelentené,
    Szóval a tudatosságot kapcsolgathatom ki-be? Az azt jelentené, hogy én irányítom a tudatosságot, nem a tudatosság engem. Ez azt is jelentené, hogy birtoklom a tudatosságot, pedig szerintem inkább én vagyok a tudatosság, csak letakarva. Magamat nem birtokolhatom.

    1. Vagy várj csak! Lehet, hogy kezdem kapisgálni. Szóval a
      Vagy várj csak! Lehet, hogy kezdem kapisgálni. Szóval a tudatosság annyira tudatos, hogy tudja mikor kapcsolja be és ki magát ahhoz, hogy „segítsen”?

      De akkor meg az a téves, hogy minden a tudat megnyilvánulása a világban. Vagy az is lehet a tudat megnyilvánulása, ha nem nyilvánul meg? Tudatosan nem nyilvánul meg? Szóval a látszólagos nem-léte is a valójábani létét igazolja?

      Na várjál most már túl sok lett a kérdésem, kicsit ezt most hagyom ülepedni.

      1. Na én is azt mondom,hogy várjál,várjál:)
        Nem a tudatosság

        Na én is azt mondom,hogy várjál,várjál:)
        Nem a tudatosság ,,kapcsolja ki meg be magát”, hanem te kapcsolod ki meg be a tudatosságodat:)
        Gondold el ,hányszor veszítjük el magunkat ,apró kis hülyeségekbe belemerülünk,nem vagyunk tudatosak. Amikor meg figyelsz Magadra tudatos vagy. Ez lenne a cél ezt a tudatosságát az embernek, minél tovább fenntartani, és nem kiesni belőle, elveszni öntudatlan dolgokban.
        Tehát nem a tudat a létező ,hanem te vagy a létező ,akinek van a tudata ,és aki képes tudatos lenni, ha figyel Magára, és képes nem tudatos lenni, amikor beleveszik olyan dolgokba ami nem ő.

        1. Ez csak ott nem stimmel, hogy azt sugalmazná, hogy van olyan,
          Ez csak ott nem stimmel, hogy azt sugalmazná, hogy van olyan, mikor nem-tudatosságban „vagy”, vagy az „van” benned. Ilyen nincsen 🙂 Tudatosság nélkül cselekedni képtelenség. A tudatosság hiánya, „kikapcsolása” legfeljebb a mélyalvás lehet (egyes tanítók szerint, de szerintem még ez sem biztos). Ha azt mondod kevésbé tudatosan, vagy sokkal tudatosabban, na az már egy pontosabb leírás.
          A tudatosságnak fokozatai vannak, az amikor valakire azt mondjuk „tudatosság nélkül cselekszik”, egy önkényes nézőpont szerint mondunk ítéletet (merthát ugye mihez képest tudatos vagy nem?).

          1. Nem sugalmazom,hanem állítom:), hogy számtalanszor előfordul az
            Nem sugalmazom,hanem állítom:), hogy számtalanszor előfordul az emberrel , hogy nem tudatos. Nyilván akkor is van valamilyen lefokozottabb tudatossága,de nekem ne mondd, hogy bárki/átlagember/meg tudja azt csinálni,hogy folyamatosan fenntartja a figyelmét /önmagára/. és egy pillanatra sem esik ki ebből.
            Ilyen nincs, ehhez több évtizedes gyakorlása kell a tudatosság folyamatos fenntartásának.
            Vagy akkor nem ugyanarról beszélünk:)

          2. Csatlakozom Évához
            Emlékszem rá, valamikor talán Hermess említette, hogy mindenki csupán annyira tudatos, amennyire képes visszazuhanni egy-egy szituációban a tudatosság lépcsőfokán…
            Amíg két rész harcol bennünk /tudatos-nem tudatos/, addig harc és probléma van.

            „Elhatározhatod, hogy többé nem leszel mérges, de ez az elhatározás épp az elmének abból a picike, tudatos, ám tehetetlen részéből származik, ami látja, hogy a mérgelődés hiábavaló, kártékony, mérgező. Megérti az egész helyzetet, de az elhatározása mögött nincs erő, mert az erő a teljes lényedtől függ, az azonban még nagyrészt öntudatlan. A tudatos részed dönt: „Többé nem leszek mérges.” És nem is leszel… egészen addig, amíg „olyan” helyzetbe nem kerülsz. Ekkor a tudatos részed háttérbe szorul, és a tudatalattid kerül a felszínre.Az pedig életerős, heves, tele van energiával, és te hirtelen elkábulsz: már nem az vagy többé, akinek hitted magad.
            Aztán amikor a szituáció, amely előhívta a tudatalattit elmúlik, a tudatalatti visszavonul, és újra a tudatos kerül a trónra. A tudatos rész azonban csak akkor tud trónra lépni, ha a tudatalatti már visszavonult onnan.
            A tudatos részed olyan, mint egy szolga. Ha nincs ott a császár, a szolga kihasználja az alkalmat, felül a trónra, és ő rendelkezik. De persze természetesen senki nincs ott, aki figyelne rá; egyedül van. Amikor a császár visszatér, a szolgának le kell jönnie a trónról, és alá kell vetnie magát a császár parancsainak. Mindig a nagyobbik rész marad a császár, a kisebbik pedig a szolga…”
            (Osho)

          3. Bárhogy értelmezzük a tudatosság szót, a „nem tudatossággal
            Bárhogy értelmezzük a tudatosság szót, a „nem tudatossággal cselekedni” egyik esetben sem helytálló, kivéve ha a tudatosságot egy bizonyos (mondjuk alacsonyabb) fokától kezdve önhatalmúlag elnevezzük mondjuk „nem-tudatosság”-nak (ahelyett hogy pl. bakfittynek neveznénk: tudatosan vagy bakfittyesen cselekszünk).
            Mondjuk onnantól már konkrétan hasonulni látszik a „jó-rossz” szembeállításhoz.

      2. Szó sincs semmiféle ki-be kapcsolásról 🙂
        Ennél sokkal

        Szó sincs semmiféle ki-be kapcsolásról 🙂

        Ennél sokkal „egyszerűbb” a dolog:

        Tudatosság: van.
        Tudatosság fokozatai: vannak.
        Nem-tudatosság: nincsen. Mondatom úgy is: amit te „nem-tudatosságnak” nevezel, az nem valami olyan, ami van. Az olyan, ami nincsen 🙂 Nincs „vansága”. Legfeljebb az elmében, egy képzeletbeli nézőpontként. De valódi, önálló léte nincs. A tudatosságnak viszont van „vansága”, az „van”.
        Csak az van, ami van. Ami nem-van, ami nincs, az nincs. A nincsnek nincs vansága. A hiánynak nincs vansága.

        A dualitásból indítod ki a problémát, miszerint ha például van fény, akkor van sötétség (nem-fény). Ez a kettősség viszont az elme szüleménye: a fény „van”, a sötétségnek viszont nincs léte, a sötétség pusztán a fény alacsony fokának vagy hiányának jelenségére adott szóbeli megfogalmazás, egy önkényesen válaszott nézőpont. De még a fény hiánya sem olyasmi ami van. Mint ahogy a „nincs pénz” sem egy olyasmi ami „van” a pénztárcában :))

        1. Persze van olyan is, hogy egy anyag elnyeli a fényt. Nem veri
          Persze van olyan is, hogy egy anyag elnyeli a fényt. Nem veri vissza. Akkor a sötétség rögtön valóságossá válik, csak feketének nevezzük.
          És ha minden más is fekete a környezetében akkor ugyan úgy nem látjuk, mintha nem lenne ott semmi, ergó a sötétség „vansággal” rendelkezik. Hiszen ha nincs sötétség, akkor hol van a fény amit ez az anyag nem vert vissza?

          A sötétségben?

          Na ilyenkor nem vagyunk tudatosak, ahogy Éva mondja, amikor ilyen felesleges dolgokba bonyolódunk, miközben tudatunk van, csak a figyelmünk nem arra irányul. Úgy néz ki tehát, hogy a tudatosság nem önmagában való dolog, hanem egyéb jelenségek, mint pl. a figyelem koncentráció is jelen kell hogy legyen a tudatosságnak nevezett jelenség aktivitása folyamán. Az viszont biztos, hogy semmi sincs önmagában, hanem minden az ő környezetében és vele együttműködve képes létezni. Tehát a tudatosság sem önmagában van, vagy nincs, hanem az ember teljes, nevezzem /tudat-infrastruktúráját/ működésbe lépteti, amikor tudatosságról beszél. Ennek ellenkező iránya az úgynevezett kiüresítés, vagy kiüresített állapot, amikor valójában nem a tudat, hanem az irányított figyelem-koncentráció inaktív. hiszen tudat nélkül nem képes működni az ember,legfeljebb csak vegetatív állapotban (kóma pl.)

          1. A fény létezik önmagában. A sötét, vagy a fekete önmagában nem
            A fény létezik önmagában. A sötét, vagy a fekete önmagában nem létezik, csak a fény viszonlatában és saját szubjektív értékítéletünk szerint egy bizonyos ponttól kezdve annak nevezzük.
            A fényt sugározzák bizonyos dolgok. Sötétséget semmi sem sugároz. Ennek pedig magyarázata az, hogy nincsen „vansága”, önálló léte 🙂
            Sőt továbbmegyek, a fénynek van hullámhossza, mérhető, stb. A sötétnek semmi ilyesmi mérhető adata nincs, egyszerüen azért mert a fogalmiságon – mint leíró szó – kívül nem létezik 🙂

          2. Érdekes itt a létezés kérdése. Én úgy hiszem és gondolom, hogy
            Érdekes itt a létezés kérdése. Én úgy hiszem és gondolom, hogy ami akár csak egy gondolat formájában is de megjelenik, az létező dolog. Nem létező dolgot nem tudunk megnevezni, márpedig a sötétség valaminek a neve. A sötétség valamit jelent, valamire mutat… Nem értem és nem tudom megfogni és logikailag persze a fény hiánya a sötétség, mégis egy konkrét dologra utalunk vele. Bár a Buddhizmus is azt tanítja, hogy a jelenségeknek nincs önálló valóságuk, én még is megnevezek valamit amikor kimondom, vagy éppen leírom ezt a szót: sötétség…

            Mindenképpen valaminek kell lennie, hiszen a valamik a megnyilvánulások világában létezünk. Nem tudjuk a sötétséget tárgyiasítani, de az akkor is valami. Aminek neve van, személyisége, tulajdonságai ismérvei vannak…

            Ha a kezdet és a vég ugyanaz a pont akkor az abszolút sötétség, és a fény teljessége egy és ugyanazok a dolgok. Nem tudom megmagyarázni de a logika erre irányít…

          3. Szerintem csak a fizikai síkon igaz az /esetleg/,hogy a
            Szerintem csak a fizikai síkon igaz az /esetleg/,hogy a sötétségnek nincsen,,vansága”,
            önálló léte,mert mentálisan ,sőt lelkileg is szerintem igenis van ,,vansága”.
            És hányszor fordul elő,hogy egyesek azt mondják egy másik emberre ,hogy sugárzik belőle a sötétség… /és nem úgy fejezik ki,hogy ebből az emberből hiányzik a fény/,hanem úgy ,hogy sötét mint az éjszaka.
            Igen a sötétség fizikailag nem kézzel fogható,megragadható,de mentálisan,illetve lelki síkon szerintem van önálló létezése,mert ott konkrétan a Sötétségről beszélünk,és nem
            írjuk körül /ehelyett,hogy a fény hiánya,hanem azt mondjuk Sötét. Létezést adunk neki.

          4. Látogató/Claryssza

            A polaritáson túl ott van az egység, s ezt nevezzük „Istennek” v
            Kezdetben volt a fény, a mindent átfogó egység. Ezen a fényen kívül nem létezett semmi, hiszen akkor nem lett volna kizárólagos. A polaritásba tett lépésekkel keletkezett a sötétség, de kizárólag csak azért, hogy észlelhetővé tegye a fényt. A sötétség tehát a poláris világ művi terméke, mely szükséges ahhoz, hogy a fény a poláris tudat szintjén látható legyen. Így a sötétség a fényt szolgálja, táplálja, illetve a fény hordozója, mint arra Lucifer neve is rámutat.
            Ha azonban a polaritás eltűnik, eltűnik a sötétség is, hiszen nincsen önálló egzisztenciája.
            A fény létezik , a sö tétség n em. Ezért a fény erői és a sö tétség erői közt folyó gyakran idézett küzdelem nem valódi küzdelem, hiszen kimenetele mindig egyértelmű. A sötétség nem tud kifogni a fényen. A fény azonban a sötétséget azonnal fénnyé változtatja – ezért is kell kerülnie a sötétnek a fényt, ha nem akarja, hogy nem-léte lelepleződjék.
            E törvény érvényesülését fizikai világunkban is követhetjük. Tegyük fel, van egy fénnyel
            teli termünk, s e téren kívül sötétség uralkodik. Nyugodtan kinyithatjuk az ajtót, ablakokat, beengedhetjük a sötétséget – az nem fogja a termet elsötétíteni, ellenkezőleg, a fény a sötétséget fénnyé fogja változtatni. Fordítsuk meg példánkat. Van egy sötét termünk, melyet kivilágított tér vesz körül. Ha kinyitjuk az ajtót, ablakokat, ismét csak a fény fogja transzmutálni a sötétséget, s így a terem fénnyel telik meg.

            /Thorwald Dethlefsen – Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez – részlet/

          5. Kiváló a szemléltető példa és a leírás is. Teljesen egyetértek!
            Kiváló a szemléltető példa és a leírás is. Teljesen egyetértek!

          6. Azonban ha nincs sötétség a fény megszűnik fény lenni és
            Azonban ha nincs sötétség a fény megszűnik fény lenni és elveszti az értékét, ezáltal isteniségét is. Helyette pusztán egy létező „valami” lesz, a sötétség viszont értelmet ad a fénynek. A fénynek is csak addig van értelme, míg van mit bevilágítani vele 🙂 Ha a sötétség nem lenne, a fény „unalmassá” válna mind önmaga számára, mind a környezete számára.

            Egyébként amit mi sötétségnek nevezünk az szerintem az Üresség. A Fény tölti meg tartalommal az Ürességet és nyilvánítja ki a formákat. Viszont az ürességben akkor jelenik meg a fény, amikor az üresség megtapasztalja a létezését, és ezáltal a tapasztalat mint tudatosság jelenik meg anyag-energia (fény) formájában.

            Szóval az anyagi részecske nem más mint egy apró, megnyilvánult fény az Üresség önmagára irányuló tudatában.

          7. Erről a fény -sötétség témáról számtalan eszme futtatást lehetne
            Erről a fény -sötétség témáról számtalan eszme futtatást lehetne itt ütköztetni.
            Nem is ehhez szólnék,hanem az első mondatuk már kiverte nálam a biztosítékot:)

            ,,Kezdetben volt a fény, a mindent átfogó egység.”

            Hát álmukban:D,az lehet,merthogy egyetlen teremtéstörténetet nem olvastak ezek szerint az biztos.
            A világon az összes létező teremtéstörténet így kezdődik:
            ,,Kezdetben volt a KÁOSZ” !
            /ami pont az ellenkezője a fénynek,és az egységnek/

            Szóval miért nem marad a cipész a kaptafánál,ők ketten meg annál amihez értenek,
            és miért kezdenek ilyen téveszméket hirdetni:) /Dethlefsen & Dahlke/
            Fantáziálni persze kényelmesebb,mint elővenni egy két teremtéstörténetet,
            mitoszt a világ keletkezéséről.

            Szóval minden ellenkező híreszteléssel szemben: kezdetben volt a Káosz…sajnos:)
            Egyébként a további eszmefuttatásuk is filozófiai szempontból végig sántít,
            /leginkább az ,hogy a sötétség a fényt szolgálja:)/ kivéve már az egyszerű példákat az írás végén, az ablak,terem ,világítás egyebek.Azok a példák nyilvánvalóak.

            Szóval ettől nagyon nem ájultam el:) Ha te írtál volna valamit Klára valószínűleg sokkal jobb lett volna:)

            Ja ,és Dethlefsent kimondottan szeretem,csak ne kezdjen már el filozofálgatni,mert ahhoz úgy tűnik nem ért…:)

          8. Te figyi már, itt találtam egy olyan oldalt ahol összegyűjtve
            Te figyi már, itt találtam egy olyan oldalt ahol összegyűjtve olvasható elég sok teremtéstörténet.

            http://mek.niif.hu/00100/00192/html/index.htm

            Én úgy látom a kínain kívül egyik sem kerződik úgy hogy „Kezdetben volt a KÁOSZ”…
            Azt az egyet azért elég merész „a világon az összes létező teremtéstörténet”-nek nevezni 😀

          9. Ez szerinted micsoda?
            Bár tudni kéne a káosz fogalom eredeti

            Ez szerinted micsoda?

            Bár tudni kéne a káosz fogalom eredeti jelentését

            chaos

            1) üres és határtalan tér, ür, mint a sötétség országa: innen A) sötétség. B) alvilág.

            2) alaktalan, formátlan őstömeg, zür, chaos, melyből ― az elemek különválása után ― a világ előállott.

            2……….. és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

            ez mi a bánat szerinted?

            A világ teremtése /Mózes könyve/
            /csak mert ez volt az első a belinkelt oldaladon/

            1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

            2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

            3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.

            4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.

            5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.

            6. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválassza a vizeket a vizektől.

            7. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől.

            8. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.

            9. És monda Isten: Gyűljetek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.

            10. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyült vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.

            Nem a káoszból csinál rendet?

            2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

            innen indult ki,és láthatod hova jutott…

            Nyugodtan végig vehetjük az egészet,bár én konkrét teremtés mítoszokról beszéltem,amik szó szerint így kezdődnek,és nem ,,vallási
            iratokról”,de teljesen mindegy,értelemszerűen ugyanaz…

            Biztos több területen meg tudnál fogni,de itt nem .Jó pár évet ezzel töltöttem:)

          10. Itt van a Mezopotámiai…
            ,,Midőn fönn az ég nevetlen s alant a

            Itt van a Mezopotámiai…

            ,,Midőn fönn az ég nevetlen s alant a föld szintazonképp;
            Apszu, az ős-kezdet, minden dolgok teremtője-atyja
            s Mummu-Tiámat ősanyánk még vizeikkel egybemosódtak;
            nem volt szárazföld se, láp se, s egyike sem az isteneknek;
            név nélkül szunnyadott a sors is, betöltetlen várt a végzet –
            Apszu s Mummu-Tiámat akkor isteneket nemzettek s szültek:
            szülték Lahmut s Lahamut.”

            nevetlen…őskezdet…nem volt semmi,se föld,se láp,se istenek,se sors…
            ,,betöltetlen várt a végzet”

            Szerintem ez még sokkal egyértelműbb,de bármelyiket venném ugyan erről szól…

            Egyébként kösz,hogy belinkelted:) /csak kár hogy nem olvastad el:) /

          11. Többszörös lecsapása a magas labdának :))Éva, neked tényleg
            Többszörös lecsapása a magas labdának :))
            Ha kezdetben van a fény, az is káosz ilyen alapon, hiszen a fény is amorf, formátlan, s ha csak a fény létezik, akkor sem lehet mondjuk látni semmit. Hiszen akkor válnak láthatóvá a dolgok, ha van valami más is a fény mellett. A fény fokozatai? Érdekes kísérletet láttam az egyik műsorban a napfoltokkal kapcsolatban. a lényeg, hogy a különböző erősségű fények kioltják egymást, így tulajdonképpen a sötétséget (a foltokat) a fény hozza létre. Valójában a foltok is fényt bocsátanak ki, csak a körülötte lévő erősebb fényben sötét foltnak látszik… Ez persze a fizikai fény, de ha úgy lent mint fent, akkor ilyes jellegű működések lehetségesek a magasabb szférákban is…

            Éva, neked tényleg részt kell venned egy pszicho-kungfu találkozón :)) Tegnap este voltam Domoszlai Katiékkal egy önismereti klub-esten, és újabb két vállalkozóval szaporodtunk, úgyhogy van már 7 jelentkező…

            Lassan készítened kell a bográcsot, mert megyünk :DD

          12. Az a bizonyos kezdeti üres és határtalan tér, sötétség (vagy
            Az a bizonyos kezdeti üres és határtalan tér, sötétség (vagy „káosz” ha úgy nevezzük?) nem az az űr és sötétség amire te gondolsz (alvilág és sötétség országa mint a fény ellentéte meg pláne nem).
            De erről nemsokára kész az új bejegyzésem 🙂

          13. A helyzet az ,hogy nem én gondolom,nem én találtam ki,hogy a
            A helyzet az ,hogy nem én gondolom,nem én találtam ki,hogy a káosz fogalom eredeti jelentése,az ,,űr és sötétség”,mindenképpen egy kialakulatlan,elrendezetlen ,strukturálatlan állapot,ez nem az én rémálmom,hanem ezt jelenti a káosz fogalom eredetileg.
            A másik jelentése,az ide bezavart igaz/alvilág ,sötétség/,de nem arra hivatkoztam,csak leírtam a két jelentést.

          14. Ugyanakkor érdekes, hogy ez a káosz maga a mindenség, sőt az
            Ugyanakkor érdekes, hogy ez a káosz maga a mindenség, sőt az abszolút mindenség, a rend pedig azzal az (információ?) többlettel jön létre amely alapján meghatározott dolgok álltak elő. A mi Isteni rendünk tehát messze nem a teljesség, hiszen a most még nem létező dolgok is részei a káosznak, ami a renden túl, vagy a rend „tárgyai” közötti teret kitöltik, ahogyan egy szobát az üresség tölti ki. Persze fizikailag levegő, de a levegő amorf, nincs formája, illetve bármilyen forma negatívjaként jelenik meg a formák kényszerítő hatása okán… Nem megy át a falon, hanem felveszi a szoba formáját…
            A levegő így pl. a mi szempontunkból káosz, de valamilyen információ alapján formát lehet adni neki. Pl. meghatározott formájú térbe, meg lehet fagyasztani… mint a téglavetés, ahol az agyag a kerethez igazodva felveszi annak a formáját.

            Hmm. Ez viszont érdekes a teremtés szempontjából, hiszen ezen az elven a dolgok kereteit kellett létrehozni, s csak aztán magukat a dolgokat… De a keretek mi alapján jöttek létre?

            Mert rendben, hogy Isten mondja, hogy legyen ez meg az, de az engedelmeskedő káosz valamilyen meghatározott irányba változott meg, nem beszélve, hogy az engedelmesség feltételezi, hogy kommunikált Isten a káosszal, ha pedig kommunikált, akkor annak értelemmel kellett rendelkeznie, hogy a nagy gigantikus Isteni „műszakirajzot” eltudta olvasni és maga magát azzá formálni amit Isten kitalált…

            Szóval egészen összetetté válik a kérdés, ha tovább szőjük a gondolatot, és a káoszból valamiféle rendet kívánunk létrehozni… És egyik gondolat formát ad a másiknak.

            hm.. a keretek előállnak tehát ilyen módon…

          15. Látogató/Claryssza

            Az egységből a polaritásba..
            kvázi a „bűnbeesés”-ről szól a fáma, nem a teremtéstörténetről..

            A rossz titka is végső soron az, hogy nem létezik.
            A polaritáson túl ott van az egység, s ezt nevezzük „Istennek” vagy „Fénynek”.

          16. Észrevettem,hogy a bűnbeesésről van szó:),nem is azt
            Észrevettem,hogy a bűnbeesésről van szó:),nem is azt kifogásoltam,hanem az első mondatot…

            ,,Kezdetben volt a fény, a mindent átfogó egység.”
            Akár honnan is indítja a kezdetet ,kezdetben még nem ez volt…
            Ha azt akarja mondani, honnan milyen állapotból ,,pottyant” le az ember akkor ne mondja,hogy kezdetben,mert az már jócskán nem a kezdetben volt.
            Gondolod,hogy éppen unatkozom és kötekedni van kedvem?:)))
            Sajnos zavaros ez az írás,mondatonként bele lehetne kötni,hogy miért,de
            akit érdekel,hogy miért,az majd utána jár,akinek meg megfelel így,az meg
            az ő dolga:)
            Elárulom nem lesz álmatlan éjszakám e miatt:D

          17. Lucifer a Fényhozó?…
            Lucifer (a lat. lux, ‘fény’ és fero, ‘hordozni, vinni’ szavakból: ‘fényhozó, fényt hordozó’): 1. →hajnalcsillag. – 2. → az Isten ellen föllázadt angyalok feje. A teremtésben kapott méltóságát elveszítette, azaz lezuhant az égből. Iz 14,12: „Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag, hajnalnak fia? Hogyan buktál a földre, te, aki szolgaságba döntötted a nemzeteket?” Az egyhatyák kezdettől fogva ~t értették az égből a földre zuhant csillagon (vö. Jel 9,1; 12,9, 2Pt 2,4; Júd 6). Jézus maga mondta: „Láttam a sátánt, mint villám bukott le az égből” (Lk 10,18). – A lelki életben ~nek tulajdonítják azokat a →kísértéseket, melyekben a rossz a jó látszatával, a sátán a világosság fiaként, fényhozóként mutatkozik meg. A tapasztalt lelkivezető iránti engedelmesség kiműveli a lelket az ilyen tévedések fölismerésére. **

            http://lexikon.katolikus.hu/L/Lucifer.html

            Hát én ezt úgy értelmezem,hogy rosszul értjük a fényhozót:)

            ,,Így a sötétség a fényt szolgálja, táplálja, illetve a fény hordozója, mint arra Lucifer neve is rámutat.”

            Fentiek szerint nem éppen,és így a mondat első fele sem áll ebben az összefüggésben a sötétség/mint minőség/ ugyanúgy ellensége a fénynek,ahogy Lucifer Istennek.
            Vagyis ilyen mondatok miatt kifogásoltam az írást,a többi hivatkozás a teremtéssel,
            ,,bukással”,pedig a DRH-Teremtés Könyve blogban van.

          18. Klárának
            Nagyon helyes ilyesmit többféle szempontból is megvizsgálni.
            Én nem azért tettem fel a Katolikus lexikon hivatkozását,mert az az orákulumom:))),hanem ez Bibliai történet,ők találták ki,Ők magyarázzák,és itt voltak pontos megjelölt utalások,hogy ne kelljen nyálazgatni.Tehát csak az eredeti témánál maradtam:)

            Nagyon érdekes egyébként,hogy Dethlefsenék könyvét 92 -ben olvastam,és teljesen el voltam ájulva,és szinte röpködtem/a gyönyörűségtől/,ahogy olvastam őket.
            Nagyon érdekes volt most ugyanazzal a szöveggel szembesülnöm,hogy amitől akkor majd elájultam,most /20 év után/,micsoda ellentmondásokat,homályos ,zavaros gondolatokat éreztem minden sorában.
            Remélem tudod,hogy ennek semmi köze a Te személyedhez,ez rólam szól 100%-ban:)/az én létszemléletem teljes megváltozásáról /

            Érdekes,hogy amikor Mária néni ,,tükör bizonyítását” feltetted,akkor is ugyanez a homályos ,
            belemagyarázós érzésem támadt azonnal,és akkor is rögtön lereagáltam.
            Volt is most egy rossz érzésem emiatt,hogy másodszor kötök bele olyan dologba,amit felteszel:))) /bár az összes többivel meg egyetérttem:D/

            Ami ezt az írást jellemzi /az utolsót/,nekem ez is azt bizonyítja,hogy mindenki a legkülönbözőbb saját meggyőződéseit akarja belevetíteni ugyanabba a dologba.Ami persze természetes,de én pont ezért mindig az eredetire hivatkozom,ahonnan ered a dolog,hogy ők hogy értették függetlenül attól ,hogy én személy szerint hogy gondolom.
            Szóval ez az írás ugye pszichológiailag szeretne valamit ebből kihozni.
            Nagyon érdekes volt számomra ,hogy a fordításnál el is jutott odáig,hogy x-szó nem azt jelenti hogy a bordája,hanem hogy az oldala.És el is jutott volna a lényeg is,hogy Ádám még így az eredeti ember,androgünosz,és a másik oldalából hasítja le Évát,vagyis az egységet a polaritásra bontja. De nem ,ezen átsiklott,és azzal a szóval ,hogy oldalából,nem ezt hozta ki,hanem mivel pszichológiai alapon akart bizonyítani azt mondta,de ez a szó nagyon hasonlít ahhoz,amit ők árnyéknak neveznek:)))
            Hát itt mosolyogtam el magamat,mert ezzel az okoskodással meg is lett a kulcsszava ahhoz amit ő ebből a dologból szeretett volna kihozni:)

            Azért örülök ,hogy ezt feltetted,és ha minél több ilyen magyarázatunk lenne,mert ezekből világosan kitűnik ,hogy mindenki ugyanazt a dolgot mennyire a saját szája íze szerint szeretné magyarázni,és hogy hogyan keresi meg ehhez a bizonyítékokat:)

            Tehát még egyszer mondom,az én meggyőződésem ,világképem nem a Katolikus lexikonban rejlik,csak próbálok mindig minden témánál onnan ,,bizonyítani” ,ahonnan ered a dolog,és ahogy ők értik,mert egyébként vége hossza nem lenne,hiszen mindenki úgy magyaráz bármit is ahogy ő gondolja.Pedig szerintem figyelembe kell venni mindig az adott probléma eredetét,vagy egy idő után már semmi köze ahhoz az egész beszélgetésnek,amiből kiindult.

            Én ezért szeretem sokkal jobban a keleti tanokat,mert azok teljesen egyértelműek,egyszerűek,
            világosak,szinte tudományos pontossággal magyarázzák a világot.
            A buddhizmus még Istent is kihagyja az elején,hogy ne legyen katyvasz,és tiszta ,világos legyen minden.
            Hát a Bibliáról,vagy a gnosztikus hagyományokról ez nem mondható el,mert nem egyértelműen vannak megfogalmazva,mindenki saját íze szerint értelmezheti,amiből csak még nagyobb zavar lesz. Én ezért a Bibliával kapcsolatban mindig az elfogadott ,letisztult teológiai tanításokhoz alkalmazkodom. Ott nincs katyvasz:)))
            Aztán azon már el lehet gondolkodni egyénileg persze ,mert mégis van egy egyértelmű alap,és nem az van ,hogy ez is lehet az is lehet…bingó…,vagy mégsem?:)

      3. Önön tudatlanságodat amint létre hoztad, már a célba is értél a
        Önön tudatlanságodat amint létre hoztad, már a célba is értél a megvilágosodásodért folytatott harcban, de te nem harcolsz érte, így a tudat várat magára?

  10. Szóval a tudatosságot kapcsolgathatom ki-be? Az azt jelentené,
    Szóval a tudatosságot kapcsolgathatom ki-be? Az azt jelentené, hogy én irányítom a tudatosságot, nem a tudatosság engem. Ez azt is jelentené, hogy birtoklom a tudatosságot, pedig szerintem inkább én vagyok a tudatosság, csak letakarva. Magamat nem birtokolhatom.

    1. Vagy várj csak! Lehet, hogy kezdem kapisgálni. Szóval a
      Vagy várj csak! Lehet, hogy kezdem kapisgálni. Szóval a tudatosság annyira tudatos, hogy tudja mikor kapcsolja be és ki magát ahhoz, hogy „segítsen”?

      De akkor meg az a téves, hogy minden a tudat megnyilvánulása a világban. Vagy az is lehet a tudat megnyilvánulása, ha nem nyilvánul meg? Tudatosan nem nyilvánul meg? Szóval a látszólagos nem-léte is a valójábani létét igazolja?

      Na várjál most már túl sok lett a kérdésem, kicsit ezt most hagyom ülepedni.

      1. Na én is azt mondom,hogy várjál,várjál:)
        Nem a tudatosság

        Na én is azt mondom,hogy várjál,várjál:)
        Nem a tudatosság ,,kapcsolja ki meg be magát”, hanem te kapcsolod ki meg be a tudatosságodat:)
        Gondold el ,hányszor veszítjük el magunkat ,apró kis hülyeségekbe belemerülünk,nem vagyunk tudatosak. Amikor meg figyelsz Magadra tudatos vagy. Ez lenne a cél ezt a tudatosságát az embernek, minél tovább fenntartani, és nem kiesni belőle, elveszni öntudatlan dolgokban.
        Tehát nem a tudat a létező ,hanem te vagy a létező ,akinek van a tudata ,és aki képes tudatos lenni, ha figyel Magára, és képes nem tudatos lenni, amikor beleveszik olyan dolgokba ami nem ő.

        1. Ez csak ott nem stimmel, hogy azt sugalmazná, hogy van olyan,
          Ez csak ott nem stimmel, hogy azt sugalmazná, hogy van olyan, mikor nem-tudatosságban „vagy”, vagy az „van” benned. Ilyen nincsen 🙂 Tudatosság nélkül cselekedni képtelenség. A tudatosság hiánya, „kikapcsolása” legfeljebb a mélyalvás lehet (egyes tanítók szerint, de szerintem még ez sem biztos). Ha azt mondod kevésbé tudatosan, vagy sokkal tudatosabban, na az már egy pontosabb leírás.
          A tudatosságnak fokozatai vannak, az amikor valakire azt mondjuk „tudatosság nélkül cselekszik”, egy önkényes nézőpont szerint mondunk ítéletet (merthát ugye mihez képest tudatos vagy nem?).

          1. Nem sugalmazom,hanem állítom:), hogy számtalanszor előfordul az
            Nem sugalmazom,hanem állítom:), hogy számtalanszor előfordul az emberrel , hogy nem tudatos. Nyilván akkor is van valamilyen lefokozottabb tudatossága,de nekem ne mondd, hogy bárki/átlagember/meg tudja azt csinálni,hogy folyamatosan fenntartja a figyelmét /önmagára/. és egy pillanatra sem esik ki ebből.
            Ilyen nincs, ehhez több évtizedes gyakorlása kell a tudatosság folyamatos fenntartásának.
            Vagy akkor nem ugyanarról beszélünk:)

          2. Csatlakozom Évához
            Emlékszem rá, valamikor talán Hermess említette, hogy mindenki csupán annyira tudatos, amennyire képes visszazuhanni egy-egy szituációban a tudatosság lépcsőfokán…
            Amíg két rész harcol bennünk /tudatos-nem tudatos/, addig harc és probléma van.

            „Elhatározhatod, hogy többé nem leszel mérges, de ez az elhatározás épp az elmének abból a picike, tudatos, ám tehetetlen részéből származik, ami látja, hogy a mérgelődés hiábavaló, kártékony, mérgező. Megérti az egész helyzetet, de az elhatározása mögött nincs erő, mert az erő a teljes lényedtől függ, az azonban még nagyrészt öntudatlan. A tudatos részed dönt: „Többé nem leszek mérges.” És nem is leszel… egészen addig, amíg „olyan” helyzetbe nem kerülsz. Ekkor a tudatos részed háttérbe szorul, és a tudatalattid kerül a felszínre.Az pedig életerős, heves, tele van energiával, és te hirtelen elkábulsz: már nem az vagy többé, akinek hitted magad.
            Aztán amikor a szituáció, amely előhívta a tudatalattit elmúlik, a tudatalatti visszavonul, és újra a tudatos kerül a trónra. A tudatos rész azonban csak akkor tud trónra lépni, ha a tudatalatti már visszavonult onnan.
            A tudatos részed olyan, mint egy szolga. Ha nincs ott a császár, a szolga kihasználja az alkalmat, felül a trónra, és ő rendelkezik. De persze természetesen senki nincs ott, aki figyelne rá; egyedül van. Amikor a császár visszatér, a szolgának le kell jönnie a trónról, és alá kell vetnie magát a császár parancsainak. Mindig a nagyobbik rész marad a császár, a kisebbik pedig a szolga…”
            (Osho)

          3. Bárhogy értelmezzük a tudatosság szót, a „nem tudatossággal
            Bárhogy értelmezzük a tudatosság szót, a „nem tudatossággal cselekedni” egyik esetben sem helytálló, kivéve ha a tudatosságot egy bizonyos (mondjuk alacsonyabb) fokától kezdve önhatalmúlag elnevezzük mondjuk „nem-tudatosság”-nak (ahelyett hogy pl. bakfittynek neveznénk: tudatosan vagy bakfittyesen cselekszünk).
            Mondjuk onnantól már konkrétan hasonulni látszik a „jó-rossz” szembeállításhoz.

      2. Szó sincs semmiféle ki-be kapcsolásról 🙂
        Ennél sokkal

        Szó sincs semmiféle ki-be kapcsolásról 🙂

        Ennél sokkal „egyszerűbb” a dolog:

        Tudatosság: van.
        Tudatosság fokozatai: vannak.
        Nem-tudatosság: nincsen. Mondatom úgy is: amit te „nem-tudatosságnak” nevezel, az nem valami olyan, ami van. Az olyan, ami nincsen 🙂 Nincs „vansága”. Legfeljebb az elmében, egy képzeletbeli nézőpontként. De valódi, önálló léte nincs. A tudatosságnak viszont van „vansága”, az „van”.
        Csak az van, ami van. Ami nem-van, ami nincs, az nincs. A nincsnek nincs vansága. A hiánynak nincs vansága.

        A dualitásból indítod ki a problémát, miszerint ha például van fény, akkor van sötétség (nem-fény). Ez a kettősség viszont az elme szüleménye: a fény „van”, a sötétségnek viszont nincs léte, a sötétség pusztán a fény alacsony fokának vagy hiányának jelenségére adott szóbeli megfogalmazás, egy önkényesen válaszott nézőpont. De még a fény hiánya sem olyasmi ami van. Mint ahogy a „nincs pénz” sem egy olyasmi ami „van” a pénztárcában :))

        1. Persze van olyan is, hogy egy anyag elnyeli a fényt. Nem veri
          Persze van olyan is, hogy egy anyag elnyeli a fényt. Nem veri vissza. Akkor a sötétség rögtön valóságossá válik, csak feketének nevezzük.
          És ha minden más is fekete a környezetében akkor ugyan úgy nem látjuk, mintha nem lenne ott semmi, ergó a sötétség „vansággal” rendelkezik. Hiszen ha nincs sötétség, akkor hol van a fény amit ez az anyag nem vert vissza?

          A sötétségben?

          Na ilyenkor nem vagyunk tudatosak, ahogy Éva mondja, amikor ilyen felesleges dolgokba bonyolódunk, miközben tudatunk van, csak a figyelmünk nem arra irányul. Úgy néz ki tehát, hogy a tudatosság nem önmagában való dolog, hanem egyéb jelenségek, mint pl. a figyelem koncentráció is jelen kell hogy legyen a tudatosságnak nevezett jelenség aktivitása folyamán. Az viszont biztos, hogy semmi sincs önmagában, hanem minden az ő környezetében és vele együttműködve képes létezni. Tehát a tudatosság sem önmagában van, vagy nincs, hanem az ember teljes, nevezzem /tudat-infrastruktúráját/ működésbe lépteti, amikor tudatosságról beszél. Ennek ellenkező iránya az úgynevezett kiüresítés, vagy kiüresített állapot, amikor valójában nem a tudat, hanem az irányított figyelem-koncentráció inaktív. hiszen tudat nélkül nem képes működni az ember,legfeljebb csak vegetatív állapotban (kóma pl.)

          1. A fény létezik önmagában. A sötét, vagy a fekete önmagában nem
            A fény létezik önmagában. A sötét, vagy a fekete önmagában nem létezik, csak a fény viszonlatában és saját szubjektív értékítéletünk szerint egy bizonyos ponttól kezdve annak nevezzük.
            A fényt sugározzák bizonyos dolgok. Sötétséget semmi sem sugároz. Ennek pedig magyarázata az, hogy nincsen „vansága”, önálló léte 🙂
            Sőt továbbmegyek, a fénynek van hullámhossza, mérhető, stb. A sötétnek semmi ilyesmi mérhető adata nincs, egyszerüen azért mert a fogalmiságon – mint leíró szó – kívül nem létezik 🙂

          2. Érdekes itt a létezés kérdése. Én úgy hiszem és gondolom, hogy
            Érdekes itt a létezés kérdése. Én úgy hiszem és gondolom, hogy ami akár csak egy gondolat formájában is de megjelenik, az létező dolog. Nem létező dolgot nem tudunk megnevezni, márpedig a sötétség valaminek a neve. A sötétség valamit jelent, valamire mutat… Nem értem és nem tudom megfogni és logikailag persze a fény hiánya a sötétség, mégis egy konkrét dologra utalunk vele. Bár a Buddhizmus is azt tanítja, hogy a jelenségeknek nincs önálló valóságuk, én még is megnevezek valamit amikor kimondom, vagy éppen leírom ezt a szót: sötétség…

            Mindenképpen valaminek kell lennie, hiszen a valamik a megnyilvánulások világában létezünk. Nem tudjuk a sötétséget tárgyiasítani, de az akkor is valami. Aminek neve van, személyisége, tulajdonságai ismérvei vannak…

            Ha a kezdet és a vég ugyanaz a pont akkor az abszolút sötétség, és a fény teljessége egy és ugyanazok a dolgok. Nem tudom megmagyarázni de a logika erre irányít…

          3. Szerintem csak a fizikai síkon igaz az /esetleg/,hogy a
            Szerintem csak a fizikai síkon igaz az /esetleg/,hogy a sötétségnek nincsen,,vansága”,
            önálló léte,mert mentálisan ,sőt lelkileg is szerintem igenis van ,,vansága”.
            És hányszor fordul elő,hogy egyesek azt mondják egy másik emberre ,hogy sugárzik belőle a sötétség… /és nem úgy fejezik ki,hogy ebből az emberből hiányzik a fény/,hanem úgy ,hogy sötét mint az éjszaka.
            Igen a sötétség fizikailag nem kézzel fogható,megragadható,de mentálisan,illetve lelki síkon szerintem van önálló létezése,mert ott konkrétan a Sötétségről beszélünk,és nem
            írjuk körül /ehelyett,hogy a fény hiánya,hanem azt mondjuk Sötét. Létezést adunk neki.

          4. Látogató/Claryssza

            A polaritáson túl ott van az egység, s ezt nevezzük „Istennek” v
            Kezdetben volt a fény, a mindent átfogó egység. Ezen a fényen kívül nem létezett semmi, hiszen akkor nem lett volna kizárólagos. A polaritásba tett lépésekkel keletkezett a sötétség, de kizárólag csak azért, hogy észlelhetővé tegye a fényt. A sötétség tehát a poláris világ művi terméke, mely szükséges ahhoz, hogy a fény a poláris tudat szintjén látható legyen. Így a sötétség a fényt szolgálja, táplálja, illetve a fény hordozója, mint arra Lucifer neve is rámutat.
            Ha azonban a polaritás eltűnik, eltűnik a sötétség is, hiszen nincsen önálló egzisztenciája.
            A fény létezik , a sö tétség n em. Ezért a fény erői és a sö tétség erői közt folyó gyakran idézett küzdelem nem valódi küzdelem, hiszen kimenetele mindig egyértelmű. A sötétség nem tud kifogni a fényen. A fény azonban a sötétséget azonnal fénnyé változtatja – ezért is kell kerülnie a sötétnek a fényt, ha nem akarja, hogy nem-léte lelepleződjék.
            E törvény érvényesülését fizikai világunkban is követhetjük. Tegyük fel, van egy fénnyel
            teli termünk, s e téren kívül sötétség uralkodik. Nyugodtan kinyithatjuk az ajtót, ablakokat, beengedhetjük a sötétséget – az nem fogja a termet elsötétíteni, ellenkezőleg, a fény a sötétséget fénnyé fogja változtatni. Fordítsuk meg példánkat. Van egy sötét termünk, melyet kivilágított tér vesz körül. Ha kinyitjuk az ajtót, ablakokat, ismét csak a fény fogja transzmutálni a sötétséget, s így a terem fénnyel telik meg.

            /Thorwald Dethlefsen – Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez – részlet/

          5. Kiváló a szemléltető példa és a leírás is. Teljesen egyetértek!
            Kiváló a szemléltető példa és a leírás is. Teljesen egyetértek!

          6. Azonban ha nincs sötétség a fény megszűnik fény lenni és
            Azonban ha nincs sötétség a fény megszűnik fény lenni és elveszti az értékét, ezáltal isteniségét is. Helyette pusztán egy létező „valami” lesz, a sötétség viszont értelmet ad a fénynek. A fénynek is csak addig van értelme, míg van mit bevilágítani vele 🙂 Ha a sötétség nem lenne, a fény „unalmassá” válna mind önmaga számára, mind a környezete számára.

            Egyébként amit mi sötétségnek nevezünk az szerintem az Üresség. A Fény tölti meg tartalommal az Ürességet és nyilvánítja ki a formákat. Viszont az ürességben akkor jelenik meg a fény, amikor az üresség megtapasztalja a létezését, és ezáltal a tapasztalat mint tudatosság jelenik meg anyag-energia (fény) formájában.

            Szóval az anyagi részecske nem más mint egy apró, megnyilvánult fény az Üresség önmagára irányuló tudatában.

          7. Erről a fény -sötétség témáról számtalan eszme futtatást lehetne
            Erről a fény -sötétség témáról számtalan eszme futtatást lehetne itt ütköztetni.
            Nem is ehhez szólnék,hanem az első mondatuk már kiverte nálam a biztosítékot:)

            ,,Kezdetben volt a fény, a mindent átfogó egység.”

            Hát álmukban:D,az lehet,merthogy egyetlen teremtéstörténetet nem olvastak ezek szerint az biztos.
            A világon az összes létező teremtéstörténet így kezdődik:
            ,,Kezdetben volt a KÁOSZ” !
            /ami pont az ellenkezője a fénynek,és az egységnek/

            Szóval miért nem marad a cipész a kaptafánál,ők ketten meg annál amihez értenek,
            és miért kezdenek ilyen téveszméket hirdetni:) /Dethlefsen & Dahlke/
            Fantáziálni persze kényelmesebb,mint elővenni egy két teremtéstörténetet,
            mitoszt a világ keletkezéséről.

            Szóval minden ellenkező híreszteléssel szemben: kezdetben volt a Káosz…sajnos:)
            Egyébként a további eszmefuttatásuk is filozófiai szempontból végig sántít,
            /leginkább az ,hogy a sötétség a fényt szolgálja:)/ kivéve már az egyszerű példákat az írás végén, az ablak,terem ,világítás egyebek.Azok a példák nyilvánvalóak.

            Szóval ettől nagyon nem ájultam el:) Ha te írtál volna valamit Klára valószínűleg sokkal jobb lett volna:)

            Ja ,és Dethlefsent kimondottan szeretem,csak ne kezdjen már el filozofálgatni,mert ahhoz úgy tűnik nem ért…:)

          8. Te figyi már, itt találtam egy olyan oldalt ahol összegyűjtve
            Te figyi már, itt találtam egy olyan oldalt ahol összegyűjtve olvasható elég sok teremtéstörténet.

            http://mek.niif.hu/00100/00192/html/index.htm

            Én úgy látom a kínain kívül egyik sem kerződik úgy hogy „Kezdetben volt a KÁOSZ”…
            Azt az egyet azért elég merész „a világon az összes létező teremtéstörténet”-nek nevezni 😀

          9. Ez szerinted micsoda?
            Bár tudni kéne a káosz fogalom eredeti

            Ez szerinted micsoda?

            Bár tudni kéne a káosz fogalom eredeti jelentését

            chaos

            1) üres és határtalan tér, ür, mint a sötétség országa: innen A) sötétség. B) alvilág.

            2) alaktalan, formátlan őstömeg, zür, chaos, melyből ― az elemek különválása után ― a világ előállott.

            2……….. és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

            ez mi a bánat szerinted?

            A világ teremtése /Mózes könyve/
            /csak mert ez volt az első a belinkelt oldaladon/

            1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

            2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

            3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.

            4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.

            5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.

            6. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválassza a vizeket a vizektől.

            7. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől.

            8. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.

            9. És monda Isten: Gyűljetek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.

            10. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyült vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.

            Nem a káoszból csinál rendet?

            2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

            innen indult ki,és láthatod hova jutott…

            Nyugodtan végig vehetjük az egészet,bár én konkrét teremtés mítoszokról beszéltem,amik szó szerint így kezdődnek,és nem ,,vallási
            iratokról”,de teljesen mindegy,értelemszerűen ugyanaz…

            Biztos több területen meg tudnál fogni,de itt nem .Jó pár évet ezzel töltöttem:)

          10. Itt van a Mezopotámiai…
            ,,Midőn fönn az ég nevetlen s alant a

            Itt van a Mezopotámiai…

            ,,Midőn fönn az ég nevetlen s alant a föld szintazonképp;
            Apszu, az ős-kezdet, minden dolgok teremtője-atyja
            s Mummu-Tiámat ősanyánk még vizeikkel egybemosódtak;
            nem volt szárazföld se, láp se, s egyike sem az isteneknek;
            név nélkül szunnyadott a sors is, betöltetlen várt a végzet –
            Apszu s Mummu-Tiámat akkor isteneket nemzettek s szültek:
            szülték Lahmut s Lahamut.”

            nevetlen…őskezdet…nem volt semmi,se föld,se láp,se istenek,se sors…
            ,,betöltetlen várt a végzet”

            Szerintem ez még sokkal egyértelműbb,de bármelyiket venném ugyan erről szól…

            Egyébként kösz,hogy belinkelted:) /csak kár hogy nem olvastad el:) /

          11. Többszörös lecsapása a magas labdának :))Éva, neked tényleg
            Többszörös lecsapása a magas labdának :))
            Ha kezdetben van a fény, az is káosz ilyen alapon, hiszen a fény is amorf, formátlan, s ha csak a fény létezik, akkor sem lehet mondjuk látni semmit. Hiszen akkor válnak láthatóvá a dolgok, ha van valami más is a fény mellett. A fény fokozatai? Érdekes kísérletet láttam az egyik műsorban a napfoltokkal kapcsolatban. a lényeg, hogy a különböző erősségű fények kioltják egymást, így tulajdonképpen a sötétséget (a foltokat) a fény hozza létre. Valójában a foltok is fényt bocsátanak ki, csak a körülötte lévő erősebb fényben sötét foltnak látszik… Ez persze a fizikai fény, de ha úgy lent mint fent, akkor ilyes jellegű működések lehetségesek a magasabb szférákban is…

            Éva, neked tényleg részt kell venned egy pszicho-kungfu találkozón :)) Tegnap este voltam Domoszlai Katiékkal egy önismereti klub-esten, és újabb két vállalkozóval szaporodtunk, úgyhogy van már 7 jelentkező…

            Lassan készítened kell a bográcsot, mert megyünk :DD

          12. Az a bizonyos kezdeti üres és határtalan tér, sötétség (vagy
            Az a bizonyos kezdeti üres és határtalan tér, sötétség (vagy „káosz” ha úgy nevezzük?) nem az az űr és sötétség amire te gondolsz (alvilág és sötétség országa mint a fény ellentéte meg pláne nem).
            De erről nemsokára kész az új bejegyzésem 🙂

          13. A helyzet az ,hogy nem én gondolom,nem én találtam ki,hogy a
            A helyzet az ,hogy nem én gondolom,nem én találtam ki,hogy a káosz fogalom eredeti jelentése,az ,,űr és sötétség”,mindenképpen egy kialakulatlan,elrendezetlen ,strukturálatlan állapot,ez nem az én rémálmom,hanem ezt jelenti a káosz fogalom eredetileg.
            A másik jelentése,az ide bezavart igaz/alvilág ,sötétség/,de nem arra hivatkoztam,csak leírtam a két jelentést.

          14. Ugyanakkor érdekes, hogy ez a káosz maga a mindenség, sőt az
            Ugyanakkor érdekes, hogy ez a káosz maga a mindenség, sőt az abszolút mindenség, a rend pedig azzal az (információ?) többlettel jön létre amely alapján meghatározott dolgok álltak elő. A mi Isteni rendünk tehát messze nem a teljesség, hiszen a most még nem létező dolgok is részei a káosznak, ami a renden túl, vagy a rend „tárgyai” közötti teret kitöltik, ahogyan egy szobát az üresség tölti ki. Persze fizikailag levegő, de a levegő amorf, nincs formája, illetve bármilyen forma negatívjaként jelenik meg a formák kényszerítő hatása okán… Nem megy át a falon, hanem felveszi a szoba formáját…
            A levegő így pl. a mi szempontunkból káosz, de valamilyen információ alapján formát lehet adni neki. Pl. meghatározott formájú térbe, meg lehet fagyasztani… mint a téglavetés, ahol az agyag a kerethez igazodva felveszi annak a formáját.

            Hmm. Ez viszont érdekes a teremtés szempontjából, hiszen ezen az elven a dolgok kereteit kellett létrehozni, s csak aztán magukat a dolgokat… De a keretek mi alapján jöttek létre?

            Mert rendben, hogy Isten mondja, hogy legyen ez meg az, de az engedelmeskedő káosz valamilyen meghatározott irányba változott meg, nem beszélve, hogy az engedelmesség feltételezi, hogy kommunikált Isten a káosszal, ha pedig kommunikált, akkor annak értelemmel kellett rendelkeznie, hogy a nagy gigantikus Isteni „műszakirajzot” eltudta olvasni és maga magát azzá formálni amit Isten kitalált…

            Szóval egészen összetetté válik a kérdés, ha tovább szőjük a gondolatot, és a káoszból valamiféle rendet kívánunk létrehozni… És egyik gondolat formát ad a másiknak.

            hm.. a keretek előállnak tehát ilyen módon…

          15. Látogató/Claryssza

            Az egységből a polaritásba..
            kvázi a „bűnbeesés”-ről szól a fáma, nem a teremtéstörténetről..

            A rossz titka is végső soron az, hogy nem létezik.
            A polaritáson túl ott van az egység, s ezt nevezzük „Istennek” vagy „Fénynek”.

          16. Észrevettem,hogy a bűnbeesésről van szó:),nem is azt
            Észrevettem,hogy a bűnbeesésről van szó:),nem is azt kifogásoltam,hanem az első mondatot…

            ,,Kezdetben volt a fény, a mindent átfogó egység.”
            Akár honnan is indítja a kezdetet ,kezdetben még nem ez volt…
            Ha azt akarja mondani, honnan milyen állapotból ,,pottyant” le az ember akkor ne mondja,hogy kezdetben,mert az már jócskán nem a kezdetben volt.
            Gondolod,hogy éppen unatkozom és kötekedni van kedvem?:)))
            Sajnos zavaros ez az írás,mondatonként bele lehetne kötni,hogy miért,de
            akit érdekel,hogy miért,az majd utána jár,akinek meg megfelel így,az meg
            az ő dolga:)
            Elárulom nem lesz álmatlan éjszakám e miatt:D

          17. Lucifer a Fényhozó?…
            Lucifer (a lat. lux, ‘fény’ és fero, ‘hordozni, vinni’ szavakból: ‘fényhozó, fényt hordozó’): 1. →hajnalcsillag. – 2. → az Isten ellen föllázadt angyalok feje. A teremtésben kapott méltóságát elveszítette, azaz lezuhant az égből. Iz 14,12: „Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag, hajnalnak fia? Hogyan buktál a földre, te, aki szolgaságba döntötted a nemzeteket?” Az egyhatyák kezdettől fogva ~t értették az égből a földre zuhant csillagon (vö. Jel 9,1; 12,9, 2Pt 2,4; Júd 6). Jézus maga mondta: „Láttam a sátánt, mint villám bukott le az égből” (Lk 10,18). – A lelki életben ~nek tulajdonítják azokat a →kísértéseket, melyekben a rossz a jó látszatával, a sátán a világosság fiaként, fényhozóként mutatkozik meg. A tapasztalt lelkivezető iránti engedelmesség kiműveli a lelket az ilyen tévedések fölismerésére. **

            http://lexikon.katolikus.hu/L/Lucifer.html

            Hát én ezt úgy értelmezem,hogy rosszul értjük a fényhozót:)

            ,,Így a sötétség a fényt szolgálja, táplálja, illetve a fény hordozója, mint arra Lucifer neve is rámutat.”

            Fentiek szerint nem éppen,és így a mondat első fele sem áll ebben az összefüggésben a sötétség/mint minőség/ ugyanúgy ellensége a fénynek,ahogy Lucifer Istennek.
            Vagyis ilyen mondatok miatt kifogásoltam az írást,a többi hivatkozás a teremtéssel,
            ,,bukással”,pedig a DRH-Teremtés Könyve blogban van.

          18. Klárának
            Nagyon helyes ilyesmit többféle szempontból is megvizsgálni.
            Én nem azért tettem fel a Katolikus lexikon hivatkozását,mert az az orákulumom:))),hanem ez Bibliai történet,ők találták ki,Ők magyarázzák,és itt voltak pontos megjelölt utalások,hogy ne kelljen nyálazgatni.Tehát csak az eredeti témánál maradtam:)

            Nagyon érdekes egyébként,hogy Dethlefsenék könyvét 92 -ben olvastam,és teljesen el voltam ájulva,és szinte röpködtem/a gyönyörűségtől/,ahogy olvastam őket.
            Nagyon érdekes volt most ugyanazzal a szöveggel szembesülnöm,hogy amitől akkor majd elájultam,most /20 év után/,micsoda ellentmondásokat,homályos ,zavaros gondolatokat éreztem minden sorában.
            Remélem tudod,hogy ennek semmi köze a Te személyedhez,ez rólam szól 100%-ban:)/az én létszemléletem teljes megváltozásáról /

            Érdekes,hogy amikor Mária néni ,,tükör bizonyítását” feltetted,akkor is ugyanez a homályos ,
            belemagyarázós érzésem támadt azonnal,és akkor is rögtön lereagáltam.
            Volt is most egy rossz érzésem emiatt,hogy másodszor kötök bele olyan dologba,amit felteszel:))) /bár az összes többivel meg egyetérttem:D/

            Ami ezt az írást jellemzi /az utolsót/,nekem ez is azt bizonyítja,hogy mindenki a legkülönbözőbb saját meggyőződéseit akarja belevetíteni ugyanabba a dologba.Ami persze természetes,de én pont ezért mindig az eredetire hivatkozom,ahonnan ered a dolog,hogy ők hogy értették függetlenül attól ,hogy én személy szerint hogy gondolom.
            Szóval ez az írás ugye pszichológiailag szeretne valamit ebből kihozni.
            Nagyon érdekes volt számomra ,hogy a fordításnál el is jutott odáig,hogy x-szó nem azt jelenti hogy a bordája,hanem hogy az oldala.És el is jutott volna a lényeg is,hogy Ádám még így az eredeti ember,androgünosz,és a másik oldalából hasítja le Évát,vagyis az egységet a polaritásra bontja. De nem ,ezen átsiklott,és azzal a szóval ,hogy oldalából,nem ezt hozta ki,hanem mivel pszichológiai alapon akart bizonyítani azt mondta,de ez a szó nagyon hasonlít ahhoz,amit ők árnyéknak neveznek:)))
            Hát itt mosolyogtam el magamat,mert ezzel az okoskodással meg is lett a kulcsszava ahhoz amit ő ebből a dologból szeretett volna kihozni:)

            Azért örülök ,hogy ezt feltetted,és ha minél több ilyen magyarázatunk lenne,mert ezekből világosan kitűnik ,hogy mindenki ugyanazt a dolgot mennyire a saját szája íze szerint szeretné magyarázni,és hogy hogyan keresi meg ehhez a bizonyítékokat:)

            Tehát még egyszer mondom,az én meggyőződésem ,világképem nem a Katolikus lexikonban rejlik,csak próbálok mindig minden témánál onnan ,,bizonyítani” ,ahonnan ered a dolog,és ahogy ők értik,mert egyébként vége hossza nem lenne,hiszen mindenki úgy magyaráz bármit is ahogy ő gondolja.Pedig szerintem figyelembe kell venni mindig az adott probléma eredetét,vagy egy idő után már semmi köze ahhoz az egész beszélgetésnek,amiből kiindult.

            Én ezért szeretem sokkal jobban a keleti tanokat,mert azok teljesen egyértelműek,egyszerűek,
            világosak,szinte tudományos pontossággal magyarázzák a világot.
            A buddhizmus még Istent is kihagyja az elején,hogy ne legyen katyvasz,és tiszta ,világos legyen minden.
            Hát a Bibliáról,vagy a gnosztikus hagyományokról ez nem mondható el,mert nem egyértelműen vannak megfogalmazva,mindenki saját íze szerint értelmezheti,amiből csak még nagyobb zavar lesz. Én ezért a Bibliával kapcsolatban mindig az elfogadott ,letisztult teológiai tanításokhoz alkalmazkodom. Ott nincs katyvasz:)))
            Aztán azon már el lehet gondolkodni egyénileg persze ,mert mégis van egy egyértelmű alap,és nem az van ,hogy ez is lehet az is lehet…bingó…,vagy mégsem?:)

      3. Önön tudatlanságodat amint létre hoztad, már a célba is értél a
        Önön tudatlanságodat amint létre hoztad, már a célba is értél a megvilágosodásodért folytatott harcban, de te nem harcolsz érte, így a tudat várat magára?

  11. nem ki-be kapcsolásnak hívnám
    én sem, csupán csak azt mondanám, hogy van amikor tudatos vagyok, mert a jelenben tapasztalom azt, amit tapasztalok, de azt teljes mélységében és tisztaságában, úgy hogy nem teszek hozzá semmit és nem is veszek el semmit, csak hagyom hogy megtörténjen, hogy hasson rám, hogy átérezzem bármi is az, amit éppen akkor és ott átérzek/megtapasztalok.

    Van olyan is, amikor pedig valami mással azonosítom magamat és beleveszek az azonosításom tárgyába és valahol máshol időzöm, ami meg nem tudatosság, hanem egy téves önazonosítás.

    Igen, szerintem félünk attól, ami nincs is, ez valahol igaz. Miért? Mert az elme folyton azt hozza elénk, hogy félelmet generál az ismeretlen előtt (fél a megismerési folyamatba bocsátkozni, mert kiszámíthatatlan az, hogy mit fog megtapasztalni/átélni, s fél attól, hogy nem tudja megőrízni önmaga létét/létjogosultságát.

    Azt nem tudom, hogy ki hol tart a saját fejlődési folyamatában… de számomra is félelmetes, akkor ha belegondolok. Ha nem lenne félelmetes, akkor már megtörtént volna a megvilágosodásom:)

    Viszont ha nem gondolok bele, hanem csak élem a hétköznapokat és meditálok (egyedül vagy csoportosan), akkor már bármikor lehetek az a semmi, aki csak az egység része, aki egy más nézőpontból tekint a dolgokra, ezért a kis én léte számára semmiképp nem lenézett, de nem is jelentős történésekkel nem foglalkozik, mert sokkal nagyobb látószögből képes látni/érzékelni a dolgokat.
    Tehát a saját megtapasztalásom szerint csak attól függ, hogy honnan, milyen nézőpontból vizsgáljuk a dolgokat, a földi ember látószögéből, avagy annak a látószögéből, aki képes arra, hogy egy nagy egész részeként, tudatosan, megértőn és szeretettel szemlélje a dolgokat.

  12. nem ki-be kapcsolásnak hívnám
    én sem, csupán csak azt mondanám, hogy van amikor tudatos vagyok, mert a jelenben tapasztalom azt, amit tapasztalok, de azt teljes mélységében és tisztaságában, úgy hogy nem teszek hozzá semmit és nem is veszek el semmit, csak hagyom hogy megtörténjen, hogy hasson rám, hogy átérezzem bármi is az, amit éppen akkor és ott átérzek/megtapasztalok.

    Van olyan is, amikor pedig valami mással azonosítom magamat és beleveszek az azonosításom tárgyába és valahol máshol időzöm, ami meg nem tudatosság, hanem egy téves önazonosítás.

    Igen, szerintem félünk attól, ami nincs is, ez valahol igaz. Miért? Mert az elme folyton azt hozza elénk, hogy félelmet generál az ismeretlen előtt (fél a megismerési folyamatba bocsátkozni, mert kiszámíthatatlan az, hogy mit fog megtapasztalni/átélni, s fél attól, hogy nem tudja megőrízni önmaga létét/létjogosultságát.

    Azt nem tudom, hogy ki hol tart a saját fejlődési folyamatában… de számomra is félelmetes, akkor ha belegondolok. Ha nem lenne félelmetes, akkor már megtörtént volna a megvilágosodásom:)

    Viszont ha nem gondolok bele, hanem csak élem a hétköznapokat és meditálok (egyedül vagy csoportosan), akkor már bármikor lehetek az a semmi, aki csak az egység része, aki egy más nézőpontból tekint a dolgokra, ezért a kis én léte számára semmiképp nem lenézett, de nem is jelentős történésekkel nem foglalkozik, mert sokkal nagyobb látószögből képes látni/érzékelni a dolgokat.
    Tehát a saját megtapasztalásom szerint csak attól függ, hogy honnan, milyen nézőpontból vizsgáljuk a dolgokat, a földi ember látószögéből, avagy annak a látószögéből, aki képes arra, hogy egy nagy egész részeként, tudatosan, megértőn és szeretettel szemlélje a dolgokat.

  13. nem tudjuk fenntartani
    folyamatosan a tudatosságunkat, sajnos.

    Amikor a múlt történéseinél időzünk, vagy a jövő dolgai foglalkoztatnak, akkor sem vagyunk tudatosak, mert egyik sem a jelenben történő dolog, hanem kivisz a jelenből.
    De nem vagyunk tudatosak akkor sem, ha elragadnak az indulataink, az intenzív érzéseink/érzelmeink (mert akkor szintén nem a jelenre reagálunk, hanem csak az érzelmeink keltette reakciókkal válaszolunk).
    S véleményem szerint akkor sem vagyunk tudatosak, ha az előítéleteink, meggyőződéseink, fájdalmaink, félelmeink befolyásolnak, mert akkor csak befolyásolt állapotból eltávolodunk a jelen valóságától.

    Lehetséges, hogy a felsorolást még lehetne folytatni, de egyenlőre ennyi jutott eszembe.

  14. nem tudjuk fenntartani
    folyamatosan a tudatosságunkat, sajnos.

    Amikor a múlt történéseinél időzünk, vagy a jövő dolgai foglalkoztatnak, akkor sem vagyunk tudatosak, mert egyik sem a jelenben történő dolog, hanem kivisz a jelenből.
    De nem vagyunk tudatosak akkor sem, ha elragadnak az indulataink, az intenzív érzéseink/érzelmeink (mert akkor szintén nem a jelenre reagálunk, hanem csak az érzelmeink keltette reakciókkal válaszolunk).
    S véleményem szerint akkor sem vagyunk tudatosak, ha az előítéleteink, meggyőződéseink, fájdalmaink, félelmeink befolyásolnak, mert akkor csak befolyásolt állapotból eltávolodunk a jelen valóságától.

    Lehetséges, hogy a felsorolást még lehetne folytatni, de egyenlőre ennyi jutott eszembe.

  15. Mi a tudatosság?
    „El kell érned azt az állapotot amikor, mások véleménye már nem zaklatja fel a lelki világodat. Tudnod kell, hogy ki vagy, honnan jöttél, és ami a legfontosabb: Szilárdan látnod kell, hogy merre tartasz. Ehhez tudatosságra van szükséged, pontos célkitűzésekre. Ha valamit teszel azt ne kényszer hatására reagálva automata módban tedd, hanem tudatosan döntsd el, hogy mi jó neked és mi nem. Ha bölcs ember kívánsz maradni, akkor csak azokkal a dolgokkal foglalkozz amelyek pozitív hatást gyakorolnak az életedre, a negatívakat azonnal hessegesd el. A tudatlanság az, amikor tudod valamiről, hogy rossz az neked, de mégis csinálod. Ilyen a dohányzás, hiszen tudatlan állapotban vagy, és nem vagy képes ellenállni a késztetésnek, hogy dohányozz.

    Tudatosan, kristálytisztán látnod kell magad előtt a céljaidat, és el kell helyezned magad valahol a világban, hogy egyáltalán tudd, hogy ki is vagy valójában. Ha ezt megteszed, lényed kitisztul, és magasabb életminőségben fogsz élni lelkileg.

    szerző: Sipos Márton

    forrás: http://motivácioblog.hu
    ………………..

    „Az Abszolút tudatosság három részre tagolódik: a legfontosabb tanítással kezdődik, mely a Nán jár (Ki vagyok én?), a közvetlen ösvény és tudatosság. A második rész tárgya az örök, határtalan, változatlan tudatosság. A harmadik rész az Ön-kutatással, az egóval, az újraszületéssel és hasonló témákkal foglalkozik”.

    Srí Ramana Maharsi: Abszolút tudatosság c. könyvének ismertetője
    ………………….

    A tudatosság meghatározását próbáljuk értelmezni.
    Ehhez megpróbáltam keresni egy ahhoz hasonló meghatározást, mint amivel én is egyet tudok érteni.
    A fentiekkel egyetértek abban, hogy mindaddig, amíg nem tudom meghatározni, hogy ki vagyok, honnan jöttem, hova tartok, mi a küldetésem itt e földi létben, addig nem tartom magamat eléggé/elégszer tudatosnak.
    Amikor viszont sikerül tudatosnak lennem, akkor valami minőségileg mást élek meg, s abba annyira egy vagyok azzal a másik emberrel, vagy más emberekkel, avagy más lényekkel, hogy szinte egységben vagyunk, s a belső lelki erőim csak arra fordítom, hogy ezt az egységet átéljem, ezért már rögtön nem „éntudatom” van, hanem „mi tudatunk”

    Lehet, hogy magasra rakom a mércét, de az alatta lévő tudatossági szinteket nem igazán tudom, hogy minek nevezzem…

    1. Tartósan abban a tudat által elért állapotban lenni egész
      Tartósan abban a tudat által elért állapotban lenni egész életedben, amikor is nincsenek érzéseid, és nincsenek gondolataid sem, a színképekben élsz.

  16. Mi a tudatosság?
    „El kell érned azt az állapotot amikor, mások véleménye már nem zaklatja fel a lelki világodat. Tudnod kell, hogy ki vagy, honnan jöttél, és ami a legfontosabb: Szilárdan látnod kell, hogy merre tartasz. Ehhez tudatosságra van szükséged, pontos célkitűzésekre. Ha valamit teszel azt ne kényszer hatására reagálva automata módban tedd, hanem tudatosan döntsd el, hogy mi jó neked és mi nem. Ha bölcs ember kívánsz maradni, akkor csak azokkal a dolgokkal foglalkozz amelyek pozitív hatást gyakorolnak az életedre, a negatívakat azonnal hessegesd el. A tudatlanság az, amikor tudod valamiről, hogy rossz az neked, de mégis csinálod. Ilyen a dohányzás, hiszen tudatlan állapotban vagy, és nem vagy képes ellenállni a késztetésnek, hogy dohányozz.

    Tudatosan, kristálytisztán látnod kell magad előtt a céljaidat, és el kell helyezned magad valahol a világban, hogy egyáltalán tudd, hogy ki is vagy valójában. Ha ezt megteszed, lényed kitisztul, és magasabb életminőségben fogsz élni lelkileg.

    szerző: Sipos Márton

    forrás: http://motivácioblog.hu
    ………………..

    „Az Abszolút tudatosság három részre tagolódik: a legfontosabb tanítással kezdődik, mely a Nán jár (Ki vagyok én?), a közvetlen ösvény és tudatosság. A második rész tárgya az örök, határtalan, változatlan tudatosság. A harmadik rész az Ön-kutatással, az egóval, az újraszületéssel és hasonló témákkal foglalkozik”.

    Srí Ramana Maharsi: Abszolút tudatosság c. könyvének ismertetője
    ………………….

    A tudatosság meghatározását próbáljuk értelmezni.
    Ehhez megpróbáltam keresni egy ahhoz hasonló meghatározást, mint amivel én is egyet tudok érteni.
    A fentiekkel egyetértek abban, hogy mindaddig, amíg nem tudom meghatározni, hogy ki vagyok, honnan jöttem, hova tartok, mi a küldetésem itt e földi létben, addig nem tartom magamat eléggé/elégszer tudatosnak.
    Amikor viszont sikerül tudatosnak lennem, akkor valami minőségileg mást élek meg, s abba annyira egy vagyok azzal a másik emberrel, vagy más emberekkel, avagy más lényekkel, hogy szinte egységben vagyunk, s a belső lelki erőim csak arra fordítom, hogy ezt az egységet átéljem, ezért már rögtön nem „éntudatom” van, hanem „mi tudatunk”

    Lehet, hogy magasra rakom a mércét, de az alatta lévő tudatossági szinteket nem igazán tudom, hogy minek nevezzem…

    1. Tartósan abban a tudat által elért állapotban lenni egész
      Tartósan abban a tudat által elért állapotban lenni egész életedben, amikor is nincsenek érzéseid, és nincsenek gondolataid sem, a színképekben élsz.

Scroll to Top