Archívum: Blogbejegyzés

Épp visszafelé repültem. Általában innivalót és valami kis nasit mindig adnak a gépen. Lehet választani édes és sós nasi között. Általában megkérdezik sósat vagy édeset kérek, és azt adják, amit kérek. Most a tálcán mindkettő rajta volt. Néztem egy darabig, melyiket is válasszam, aztán végülis a sós mellett döntöttem. A légiutaskísérő bizonyára látta rajtam a bizonytalanságot és felajánlotta, hogy vegyek az édesből is. Mondtam, köszönöm szépen nem kérek.

Sok szó esik az elfojtásról, pedig csak egyike az alábbiakban részletezett 19 féle, én-védelmi tudattalan lelki működésnek. Miért tudattalanok ezek az eszközök? Mert már annyiszor begyakoroltuk, a gyerekkorban elkezdve, hogy észre sem vesszük, hogy megtörténik. Automatikussá vált. Ahogy sétálni is tudunk úgy, hogy a figyelmünkkel egész máshol járunk. Konfrontálódunk a valósággal, de az egónknak az a fontos hogy kényelemben és biztonságban érezze magát, saját magára jóleső érzéssel tudjon gondolni, kerüli a félelmek befogadását, elutasítja a fájdalmak megélését. Az önértékelését, én-képét fenyegető külső és belső történések elfogadása, megélése, tudatosítása helyett használja az elhárítást.

Sokan küszködünk ma anyagilag. Szinte mindenhol, és minden beszélgetés témája előbb utóbb itt köt ki.
Nem rég egy elgondolkoztató írást olvastam erről a maiige.hu-n.
Gondoltam megosztom veletek, mert annyira, de annyira elegem van már abból, hogy ezoterikus körökben mindenhol csak azt hallom, hogy a pénz nem lehet cél.
Én sem azt gondolom, hogy gyerünk, mindent bele, ,,mások hátán előre”, és hogy csak ez a fontos, de tényleg fontos. Nem tudom hogy mi a véleményetek erről az írásról, de nekem tetszik.

,,A bevételt biztosító éveid korlátozottak, tehát ne pazarold el őket!

Most épp jól megérdemelt szabadságomat töltöm itthon Magyarországon.

Már nagyon régen írtam. Nagyon sok minden történt velem az elmúlt hónapokban. Azt mondanám spirituális utazásom legmélyebb völgyeit és legmagasabb hegyeit jártam meg.
Van-e ennél lejjebb és feljebb? Biztosan.
Talán épp azért jöttem egyedül lenni, hogy ezt megtapasztaljam.

„Véletlen” találkozás. Mostanában sokat foglalkoztat az a dolog, hogy mely gondolatok jönnek a szívemből és mely gondolatok az egóm szüleményei. Számomra még nehéz kicsit különbséget tenni közte, bár azt is mondhatnám, kezdem érezni. Adhattam volna ennek a résznek azt a címet is, hogy intuíció, megérzés vagy valami ehhez hasonlót, valamiért mégis úgy érzem, hogy az ISTENI Sugallat tetszik a legjobban. Dolgom van az ISTENI-vel, elfogadni azt, hogy van valami ISTENI, ami mindenhol ott van és mindent áthat.

Mostanában próbálok figyelni arra, hogy mi az, amit az ÉLET kínál nekem. Az Élet vagy az Univerzum vagy a Teremtő. Sok néven lehet hívni, azt hogy honnan kapjuk. Nevezhetném lehetőségnek, szerencsének vagy ahogy akarom, most mégis úgy gondolom ez az Isteni gondviselés számomra.

Éppen azon tanakodtam magamban, hogy milyen teát igyak, amikor szemem sarkából megpillantottam kedvenc barátnőmet. Amikor mellém ült, alig hallhatóan köszönt, és azonnal a teakínálatot kezdte böngészni.

Ismertem, észrevettem, hogy gond van, de azt is tudtam, hogy ilyenkor jobb, ha az ember nem kérdezősködik, hanem megvárja, amíg magától kezd el mesélni. De úgy látszik, nagyobb volt a baj, mint gondoltam, mert percekig az időjárásról beszélt.

Végül nem bírtam tovább:
– Látom, valami bánt. – szóltam. Sötét felhők jelentek meg az arcán.

Stressz=az idővel való versenyfutás eredménye. Stresszben élni évekig= betegségek kialakulása.
A születésünktől a halálunkig egy adott idővel rendelkezünk. Mégis, végtelen számú kínálkozó lehetőséggel próbáljuk feszíteni a keretet.
Rohanunk az egyik helyről, programról, munkahelyről, barátunktól stb. a másikig, és közben folyton folyvást panaszkodunk, „nincs időm semmire”.
Pedig az idő a tanítónk. Tanít a tudatosságra a választásra és a döntésre.
Képes vagy-e a saját erődből átlépni az előítéleteken, kilépni az értelmetlen formákból, és a tudatodat bezáró határokból?

Ma bementem a városba, a kedvenc antikvárium üzletembe. Itt szoktam sok-sok könyvet vásárolni. Amikor beléptem az antikvárium ajtaján, megpróbáltam az érzéseimre hagyatkozni. Nem rohantam rögtön a kedvenc ezoterika polcomhoz, hanem körbenéztem. Vallás, költészet majd leragadtam a pszichológiánál. Egy pár könyv a kezembe is maradt, hogy ezeket meg kellene vennem, de rájöttem, hogy ennyi könyvet nem fogok tudni visszavinni a repülőúton, koncentráljunk a számomra legfontosabb könyvre. Vissza is tettem a könyveket. Természetesen az ezoterika polcnál kötöttem ki.