Archívum: Blogbejegyzés

A legkedvesebb barátnőm éppen válik. A vele való beszélgetések kapcsán én is újra-figyelem a múltam, újra is értékelem.
Az álmaink csodálatos módon, egy egy magban érkeznek el hozzánk, amit ha elvetünk, ápolunk és szeretünk, gyönyörűvé bontakozik ki. Az álmainkhoz „csak” mi kellünk, és az a világ, amik mi vagyunk.
De a közös álmoknál ez mintha másképp lenne.

A közös álmok még csodálatosabbak, hiszen az egység érzését élhetjük meg minden egyes megvalósított morzsájukban, tapasztalati úton. Nem sok párnak adatik meg, hogy elég közös álmuk legyen.

„Stohl András börtönbe megy.
Jelentősen enyhítették a részegen, drogos állapotban karambolozó Stohl András elsőfokú ítéletét a Pest Megyei Bíróságon. A jogerős döntés 10 hónap letöltendő börtön.”
Ami szerintem nagyon sok. Már megbánta tettét, és kint hasznosan tölti az idejét, prevenciót folytat, beszél a drog hatásairól.

Mióta az eszemet tudom félek a pókoktól. Néhány napja egy kedves barátnőm rávilágított, hogy ugyanazt csinálom mint ők! Régóta oldom ezt a félelmet, még nem jutottam el a teljes megszabadulásig, de hogy ugyanazt csinálnám, ez sose jutott eszembe. Pedig így van. Meg is akadt a szemem egy bokron, ahol nem olyan hálók voltak, amik egyrétegűek, hanem egy teljes szövevény. A szélén néhány szál… ha hozzányúlsz érzed, hogy nem is annyira néhány, teljes, része az egésznek, fontos, és meglepően sokfelé kapcsolódik. Úristen, ilyen az életem!

Sziasztok keves olvasók!
Elszeretnék mesélni egy nagyon nehéz időszakot az életemből.
Sajnos 2 évvel ezelött nagyon rosszul éreztem magam(remegés,melegség érzés öntött el,és hatalmas halál félelem).Elmentem az orvosomhoz persze kivizsgálásk ilyesmi és csak annyit mondott pánik beteg vagyok hirtelen megijedtem mi lehet a probléma?? Mit jelent?És miért pont én?

Munkába menet mindig viszek magammal gyümölcsöt, könyvet, ezt-azt. Mindezt papírtáskában cipelem magammal mindennap. Mióta visszajöttem szabadságról ugyanazt a papírtáskát hordom. Ma reggel valamiért amikor megfogtam a kezembe, akkor ránéztem a táska fülére és megállapítottam, hogy hamarosan el fog szakadni, mert eléggé elhasználódott. No majd ha elszakad kicserélem egy másikra. A parkolóból mentem az irodába, kezemben a papírtáskával és tessék, egyszercsak elszakadt. Hirtelen eszembe jutott, hogy épp ma reggel néztem rá a fülére és tessék épp ma el is szakadt.

Nagyon sokat beszélek. Már észreveszem magamat, hogy mikor valakivel beszélgetek, akkor is sokat akarok Én beszélni. Mindenre van ötletem, történetem, saját tapasztalatom. Mostanában van bennem az az érzés, hogy szívesen hallgatok másokat. Mit mond? Mit üzen nekem? Mit tanulhatok belőle? Miért pont azt mondja? Persze ez is rólam szól csak kicsit másképp.

Vettem magamnak egy kis kabala-aranyat. Azt mondják a pénzügyesek, hogy az arany még mindig jó befektetés. Gondoltam veszek magamnak egy kis darabot, amit mindig magamnál tarthatok. Érezzem az energiáját. A pénztárcámban tartottam. Mikor kedvem tartotta, akkor belenéztem a tárcámba, megérintettem vagy csak néztem. Néha ki is vettem a tárcámból és nézegettem kicsit. Egyik reggel az irodában megint kedvem támadt ránézni. Csakhogy nem volt a pénztárcámban.
Ajajaj. Még most vettem és már el is vesztettem?

Itt folytatnám a ,,betegségek lelki okai” c. blogban elindult beszélgetést a Sanyi tanácsára.

Vajon van-e határ, és ha van mi lenne az, meddig mehetünk el a másik ember ,,boncolásában”?
Az igazság mindenek felett?….
Vagy a lényeg az, hogy nekem legyen igazam!?

Az igazság az, hogy mostanában többször előfordul velem, hogy jön egy gondolat, ami ott akkor mindenféle elemzés, megvizsgálom jobbról-balról nélkül, jó ötletnek tűnik. Csakhogy nem cselekszem azonnal. Azt szoktam gondolni, hogy ha most eszembe jutott, akkor 10 perc múlva vagy később is eszembe fog jutni. Ez egy jó vagy esetleg fontos gondolat, vagyis egyértelmű, hogy eszembe jut később is. Csak hogy ezt az egóm mondatja velem. A gondolatokat ugyanis később mindig elfelejtem, és csak akkor jutnak eszembe mikor már késő. Így már többször megfogadtam, hogy mikor jön egy gondolat és elsőre jónak érzem, akkor cselekszem. Azonnal, amikor a gondolat felmerül, vagy felírom, ha az ötlet későbbre vonatkozik. Ilyen sztori ez a pénz is:

Nem hiszek az eredendő bűn tanának. Hiszek azonban az igazságban, az isteni gigantikus intelligenciában, amelynek legfőbb működése az adás, adni akarás. Az adás teremt karmát. Vagy adósságot, vagy kintlévőséget. Érdekes kérdés, hogy Isten maga teremt-e karmát a maga számára? Jézus teremtett-e karmát a maga számára. A bűn kifejezésünk az ősi mágikus vallásból a „bőn”-ből ered, illetve egy alakváltozata. Az eredendő bűnünk tehát az, hogy nem hajtottunk fejet a katolikus dogmának.