Megvilágosodás, mi az? Nem értem. Szokták nekem feltenni ezt a kérdést és érzelem töltéssel tovább kérdezik. Te miről beszélsz? Hát, érdekesen folytatódik beszélgetésünk. Verbálisan „kézzel lábbal” próbálom magyarázni, keresem a kérdező által elfogadott szavakat. De ez rendszeresen meg nem értésbe torkollik. A második szavam után látom, hogy partnerem már másfelé jár. Figyeli tekintetemet és gondolatok ébrednek benne napi teendőiről. Ez persze jó esetben történik, általában a véleményalkotás kezdeti stádiumába rekedünk meg. „Mit beszél ez?” Gondolja mérgesen megvetéssel. A magyarázatnak oka egyszerű. Nem lehet szavakkal megfogalmazni. Nem, mert szavainkat az Én érdekébe hozta létre énünk. Tehát, az egó érdekeinek érvényesítésére születtek meg szavaink. Azoknak használatakor csupán mutogatni lehet „kézzel lábbal” a megvilágosodásra. Ehhez pedig már végtelen megértésre és elfogadásra tehát tudatosságra van szükség. Élethelyzeteink ráadásul még ellentétesek is vele, hiszen mondjad már mert „sietek” élet rendszerében élünk. „Falazom a bunkerom.” Az írott forma az hatékonyabb szokott lenni, hiszen olvasáskor átadjuk magunkat a megfogalmazhatatlan befogadására. De még ilyenkor is rengeteg bevezető, tapasztalás, és „előtanulmány” szükséges, mivel csakis a szükség hozza létre annak megérzését. Nem véletlenül írtam megérzést, nem pedig megértést, hiszen azt csak érzésekkel lehet megélni. Veletek persze könnyű dolgom van hiszen jelenléteteknek oka a belsőútnak gyakorlása.
A fizikai formánk által létrehozott valóságunk szerint élünk Mi mindannyian a földön. Az akaratunkat az határozza meg, hogy élethelyzetünkben milyen célok és vágyak vannak jelen. Ezeknek életkorunk, feladataink, nemi hovatartozásunk, fizikai állapotunk, illetve a környezeti visszaigazolások alapján kialakított önismeretünk, hozza létre az általunk ismert énképünket, identitásunkat és egónkat. Az önazonosítások, önismeret, érdek érvényesítés, javítási szándék, helyzet felismerés, ezek alakítják ki tudatunk burkát, terét, valóságát. Amelyben az elvárások, akarat formájában érvényesülnek. Az „ebből nem engedek”, rendszernek a jelenléte. A kemény fizikai test és a Rá jellemző egó hozza létre a sűrű fizikai formát. A formaidentitása szerinti elkülönült „jelenlétben” éljük életünket mindannyian. Ezek mivel érzékszerveinkre gyakorolt hatások alapján jelennek meg, ezért egónk rendszerét, az azokat vizsgálni és értékelni tudó agyunk tevékenysége alakítja ki. Tehát a teljes rendszer érzetének tapasztalása a külvilágból érkezett sikerességgel áll szoros kapcsolatba. Itt jön tényezőként a világunk, Földünk, amelynek legfontosabb tulajdonsága a változás. Minden dolog ami világunkban szerepel az mozog, változik, formálódik, folyamatosan megállás nélkül szervesen él. Ezért az ember minden élethelyzete is a Rá jellemző szervezeti felépítése szerint, testhőmérséklet, aktivitás, utódlás, stb., alakul, formálódik, majd genetikai kódok alapján, befejezve küldetését hasznos anyaggá válik. Minden ami létrejön az el is tűnik. Ennek megélése az egó által elfogadhatatlan állapot amelyben a létrehozott identitáson alapuló sűrű fizikai test megsemmisülését kell végignéznie. Létrejön tehát a boldogtalan, félelmekkel irányított, rendszer amit Mi emberi életnek hívunk. A megsemmisüléstől való félelem rendszere.
A megvilágosodás: most van szükségem a megérzésetekre. Az elfogadhatatlanság, elkülönülés, félelem rendszere, a kemény fizikai burkot egy sötét szobává, erőddé teszi. Amelynek nincsenek ablakai és azt folyamatosan a külvilág támadásaitól, belülről építve erősíteni kell. Egy olyan bunker ez amelyben az elkülönült én önmagát bontva, a saját energiáját használva, folyamatosan tapasztja a falakat. Tömködi a lukakat a repedéseket, állandóan a félelem érzetével viaskodva dolgozik és kapkod fájdalmába. A poklot éli meg, melyben a külvilág támadása egyre erősebb és veszélyesebb. Repedések keletkeznek mindenhol, ahonnan a kívülről érkező fény elől bujkálva testéből szakít ki akaratot a fal megőrzéséhez. Ahogyan telik az idő szervezetének kopása okán ezt egyre nehezebben tudja megtenni és a létrejövő repedések is egyre nagyobbak. Érzete szerint minden fénysugár az életét fenyegeti. A bunkeren kívül érezhetően sugárzik valami melynek a gondolatától is Páni félelem keríti hatalmába. Terveket készítve vadul folytatja a falak építését. Majd életkorának megfelelően, energiái csökkenésével, már nem győzi a repedések elhárítását. Meg-meg jelennek itt-ott betapaszthatatlannak tűnő rések melyen keresztül fénysugár áramlik be a vaksötét üregbe. Közben dolgozik tovább, és érthetetlen érzések ébrednek benne, hogy még mindig él. A fénnyel való birkózástól kimerülten, tudatában a megsemmisülés érzete munkál. Minél jobban dolgozik, tömköd, tapaszt, a külső támadást annál agresszívabbnak érzékeli. Kezd ráébredni, hogy az aktivitása ellentétesen működik. Az energiái csökkenésével lassítva munkáján a támadást is gyengébbnek érzi. Miközben bunkerének falát egyre több javíthatatlan repedés „díszíti”. Ebbe bele fogok halni, nem bírom tovább és megadással leül. Ültében figyeli a körülötte cikázó fényeket és számára érthetetlen megmagyarázhatatlan módon nem semmisül meg tőlük. Kezd szétnézni bunkerében, hiszen a fénynek eredményére halványan már lát is. A látványok furcsa érzést keltenek benne, kezdi megérteni, hogy idáig még nem látott semmit. A felismerésnek hatására gondolkozni kezd, a bunkere közben a visszafordíthatatlan megsemmisülés felé halad, a külső fények a sötét bunkerben lassan teljes világosságot alkotnak. Számára ekkor érthetetlenül jó érzés keríti hatalmába. Amitől eddig rettegett, a külvilág, a fenyegető hangok, burkának repedései, a körülötte megjelenő fények, az ismeretlenség rémisztő jelenléte létrejött. Most mégis ezeknek valóságában békét érzett belül. Nem történt meg az amitől félt, sőt a feladatok csökkenésével, az önmagára figyeléssel valamilyen ismeretlen állapotba került. Aminek nyugalma végtelenül többet jelentett, mint az aktív időszakában létrejött tervezett ellenállás. Amikor még fizikailag erősen terveinek hatására legyőzhetetlenséget érzett. Az eltökélt akarata, hogy nem adja meg magát, hogy Őt nem győzheti le semmi. Neki nyernie kell. Vagy éppen Ő a sajnálatra méltó, akit mindenki csak használ és amiért neki minden jár. Vagy a szarkupac Aki az emberiség szemete, de mivel szemét ezért undorítóan bűzölögnie kell és visszataszító jelensége miatt Tőle tartsanak és féljenek. Bármilyen tudata is volt annak súlyos megfelelési kényszerrel rendelte alá magát. Önmagának tartozott ezzel, hiszen itt az életére törnek, neki az elveit tartania kell. Hiszen ki lenne Ő azok nélkül? Amikor körbenézve kitekint a falakra már kezdi elfelejteni küldetésének akarását. Megérzi, hogy feleslegesen harcolt eddig és már csak homályos emlékek, behegedt sebek, szétszórt piszok és mocsok, idézik vissza azt. Eltűntek az elvek, eszmék, a mindig a réseket és a terveit figyelő elszánt akarat. Megérti, hogy eleve elrendeltetett és menthetetlen volt sorsának alakulása. A lassan teljesen kifényesedő bunkert kezdi el takarítani. Összeszedi a szemetet, eltünteti piszkot és a rendelkezésre álló anyagokkal fekhelyet készít. Fekhelyet hol kényelmesen leheveredve várhatja bunkerje falainak teljes pusztulását. Ekkorra felkészült, jöjjön amink jönnie kell, átadva magát várja a folytatást. Legbelső énével érzi, hogy már nem lehet neki ártani sőt tudja, hogy végleg megszabadult. Amint ezt átérezte a maradék falak és mennyezet mind porrá hulltak. Az eltűnt falak, hideg és bűz helyett ott találja magát egy szikrázóan fényes virágzó rét közepén. Ott találja magát a mindig rettegéssel gondolt külvilágban, ahonnan az élet ezernyi valósága, élménye, formája, boldogan szeretettel áramlik felé. Hát ha sikerült átérezned akkor értheted meg, hogy mi a megvilágosodás.
szia
Sokat írtál, okkal.
Számomra a megvilágosodás a végtelen = határnélküliséget jelenti.
Nincs fenn és lenn. Ez a kettő ugyanaz.
nincs ég és föld mert egybeér.
semmi = minden
alfa = omega
Aggyal szinte fel nem fogható, mire rájössz, hogy ez a termászetes állapotod.
A végtelenség megjelenik :
– felismerésekben : életszépség, természeti szépség, emberi fényszépség, emberi egofelismerések
-a megengedő, mindenen áthatoló szeretetetben
– a gondolatokban
-cselekedetekben
-ha csak a pillanatnak élsz látod, hogy nincs idő se, s látod a momentumok szépségeit. Ezáltal az idő is végtelen.
Amikor a bunkeres korszakod volt ( be voltál bábozódva), majd később mikor kinyíltál s kirepültél mint egy pillangó LÁTTAD/LÁTOD milyen szép az élet…..s amilyen rövid emberi élet (testileg) olyan rövid egy pillangó élete is az ember-univerzum összefüggésében nézve.
A pillangó is szeretei a fényt, mi emberek is a lélek s a szív fényét tapasztaljuk meg. Minden ember fénylény. Annyira jó látni a másik emberben a fényt.
Amint efféle mód kezdesz gondolkodni alacsonyabb rezgésű érzet nem tud rád hatni.
1. Fontos egy olyan közösség, mely hasonló tudatossági szinttel bír mint önmaga, kell ez is.
2. Kívülről nézve a megvilágouslt egyesknek úgy tűnhet , hogy „érzéketlenek”.
Aztán rájössz, hogy tudatossági szintjuk miatt tűnhetnek érzéketlennek.
De nem azok. 🙂 épp ellenkezőleg.
Ennyi jutott eszembe most.
Szia D.
szia
Sokat írtál, okkal.
Számomra a megvilágosodás a végtelen = határnélküliséget jelenti.
Nincs fenn és lenn. Ez a kettő ugyanaz.
nincs ég és föld mert egybeér.
semmi = minden
alfa = omega
Aggyal szinte fel nem fogható, mire rájössz, hogy ez a termászetes állapotod.
A végtelenség megjelenik :
– felismerésekben : életszépség, természeti szépség, emberi fényszépség, emberi egofelismerések
-a megengedő, mindenen áthatoló szeretetetben
– a gondolatokban
-cselekedetekben
-ha csak a pillanatnak élsz látod, hogy nincs idő se, s látod a momentumok szépségeit. Ezáltal az idő is végtelen.
Amikor a bunkeres korszakod volt ( be voltál bábozódva), majd később mikor kinyíltál s kirepültél mint egy pillangó LÁTTAD/LÁTOD milyen szép az élet…..s amilyen rövid emberi élet (testileg) olyan rövid egy pillangó élete is az ember-univerzum összefüggésében nézve.
A pillangó is szeretei a fényt, mi emberek is a lélek s a szív fényét tapasztaljuk meg. Minden ember fénylény. Annyira jó látni a másik emberben a fényt.
Amint efféle mód kezdesz gondolkodni alacsonyabb rezgésű érzet nem tud rád hatni.
1. Fontos egy olyan közösség, mely hasonló tudatossági szinttel bír mint önmaga, kell ez is.
2. Kívülről nézve a megvilágouslt egyesknek úgy tűnhet , hogy „érzéketlenek”.
Aztán rájössz, hogy tudatossági szintjuk miatt tűnhetnek érzéketlennek.
De nem azok. 🙂 épp ellenkezőleg.
Ennyi jutott eszembe most.
Szia D.
..csodás dolog…!
Megélni a lét értelmét,és a tükörben meglátni a fény árnyékát amit az E.G.O(elnyomó,gőgös,ordító)fátyla elfed -tényleg csodás!
Csak tényleg az a baj,hogy van köztünk egy pár megvilágosodottnak magátmondó,, embernek látszó”energiahalmaz”aki határozottan állítja,hogy a fény meglátását csak is beavatással lehet meglátni.
-Na szerintem ez igencsak nagyképűség.
Persze azért sokan akarják és próbálják meglátni a tiszta fényt.
-csak nehogy úgy járjanak mint a szentjánosbogár a rovarcsapdával az is „fény”
szép eszmélést nektek testvéreim.goorran :)) )+(
…még valami ezekben a sötét időkben, nem áll jól senkinek a napszemüveg,akikre csak tudtok szóljatok rá…… köszi..értünk és értük.
Beavatás
Úgy gondolom,hogy az archaikusabb korokban még voltak valódi beavatások,de manapság már csak egyetlen lehetősége van erre az embernek,ha Saját Magába /az Önvalójába/, Avatódik be.
Az összes többi beavatásnak nevezett valami,szerintem humbug.
Hogyan lehetne valami külső /tőlem független / dologba beavatódni? És főleg,minek?:)))
Én ezeket pontosan ,hogy ellen beavatásoknak tartom,mert éppen arra jók,hogy elválasszanak
Önmagamtól.
Ma sem kevesebb a valódi
beavatás.mint a múltban .Lehet,hogy az emberek számához arányosítva tűnik kevesebbnek . Ezzel nem azt akarom mondani,hogy a múltban voltak beavatások,csak azt,hogy ha voltak,akkor ma is vannak .
Beavatás szerintem az ,amikor a tapasztalataim által érzékenyítve olyan ismerethez jutok,ami addig nem létezett számomra,és az lényegében megváltoztatja a viselkedésemet,szokásaimat,gondolkodásmódomat,érzésvilágomat.Világképembe való beépülése alatt megfog és erősen foglalkoztat,és ismerete által már nem vagyok ugyanaz,más szemmel nézek magamra,a világomra.Így a belső fölismerések is önbeavatások isteni Magunkba.
Sokszor viszont a felgyűlt gyúanyagot lángra lobbantó isteni szikrát más sziporkázza ki magából,szándékosan,vagy öntudatlan . Inspirációt adva katalizátorként gyorsítja sz átalakulási folyamatomat , vagy magot ültet el bennem , ami a benne rejlő lehetőségekhez formázva új írányba teljesít ki . Üdvözlettel : felacso
Szépeket írsz Csongor…
,,,és jó is lenne ,ha csak ennyi lenne a beavatás.
De a beavatás,-legalább is a valódi- nem csak az ,,általános”emberi létállapot kiteljesedését jelenti,hanem a Meghaladását is. /Kis különbség:)/
Ha érdekel a téma,és van kedved hozzá, figyelmedbe ajánlom az alábbi írást.
/A bevezetés után az első rész a lényeg,bár az első szótól az utolsóig is az. Szerintem legalább is:) /
http://lazadas.ho8.com/www.tar.hu/lazadas/evolabeav.htm
Elég lelombozó amit ír
Számomra az szűrődött le, hogy a beavatás egy belső hajlam , felkészültségi fok és egy fenti erő találkozása , amit kár erőltetni , vágyni rá . Egy kicsit arra emlékeztet , ami szerint Isten már eleve kiválasztotta az üdvözülteket , és a földi „versenyfutás ” ez ügyben csak komédia .
Tehát mindenki élje a sorsát legjobb képességei , szándékai szerint ,akkor ha sorslehetőségei között ott van a beavatódás , akkor a megfelelő többé fog válni . Üdvözlettel : felacso
U . i. : Jobb híján meg vagyok elégedve az általános emberi létállapot nyújtotta lehetőségek közti kalandozással . A meghaladáshoz lehet , hogy tökéletes csömör is kell ?
..csodás dolog…!
Megélni a lét értelmét,és a tükörben meglátni a fény árnyékát amit az E.G.O(elnyomó,gőgös,ordító)fátyla elfed -tényleg csodás!
Csak tényleg az a baj,hogy van köztünk egy pár megvilágosodottnak magátmondó,, embernek látszó”energiahalmaz”aki határozottan állítja,hogy a fény meglátását csak is beavatással lehet meglátni.
-Na szerintem ez igencsak nagyképűség.
Persze azért sokan akarják és próbálják meglátni a tiszta fényt.
-csak nehogy úgy járjanak mint a szentjánosbogár a rovarcsapdával az is „fény”
szép eszmélést nektek testvéreim.goorran :)) )+(
…még valami ezekben a sötét időkben, nem áll jól senkinek a napszemüveg,akikre csak tudtok szóljatok rá…… köszi..értünk és értük.
Beavatás
Úgy gondolom,hogy az archaikusabb korokban még voltak valódi beavatások,de manapság már csak egyetlen lehetősége van erre az embernek,ha Saját Magába /az Önvalójába/, Avatódik be.
Az összes többi beavatásnak nevezett valami,szerintem humbug.
Hogyan lehetne valami külső /tőlem független / dologba beavatódni? És főleg,minek?:)))
Én ezeket pontosan ,hogy ellen beavatásoknak tartom,mert éppen arra jók,hogy elválasszanak
Önmagamtól.
Ma sem kevesebb a valódi
beavatás.mint a múltban .Lehet,hogy az emberek számához arányosítva tűnik kevesebbnek . Ezzel nem azt akarom mondani,hogy a múltban voltak beavatások,csak azt,hogy ha voltak,akkor ma is vannak .
Beavatás szerintem az ,amikor a tapasztalataim által érzékenyítve olyan ismerethez jutok,ami addig nem létezett számomra,és az lényegében megváltoztatja a viselkedésemet,szokásaimat,gondolkodásmódomat,érzésvilágomat.Világképembe való beépülése alatt megfog és erősen foglalkoztat,és ismerete által már nem vagyok ugyanaz,más szemmel nézek magamra,a világomra.Így a belső fölismerések is önbeavatások isteni Magunkba.
Sokszor viszont a felgyűlt gyúanyagot lángra lobbantó isteni szikrát más sziporkázza ki magából,szándékosan,vagy öntudatlan . Inspirációt adva katalizátorként gyorsítja sz átalakulási folyamatomat , vagy magot ültet el bennem , ami a benne rejlő lehetőségekhez formázva új írányba teljesít ki . Üdvözlettel : felacso
Szépeket írsz Csongor…
,,,és jó is lenne ,ha csak ennyi lenne a beavatás.
De a beavatás,-legalább is a valódi- nem csak az ,,általános”emberi létállapot kiteljesedését jelenti,hanem a Meghaladását is. /Kis különbség:)/
Ha érdekel a téma,és van kedved hozzá, figyelmedbe ajánlom az alábbi írást.
/A bevezetés után az első rész a lényeg,bár az első szótól az utolsóig is az. Szerintem legalább is:) /
http://lazadas.ho8.com/www.tar.hu/lazadas/evolabeav.htm
Elég lelombozó amit ír
Számomra az szűrődött le, hogy a beavatás egy belső hajlam , felkészültségi fok és egy fenti erő találkozása , amit kár erőltetni , vágyni rá . Egy kicsit arra emlékeztet , ami szerint Isten már eleve kiválasztotta az üdvözülteket , és a földi „versenyfutás ” ez ügyben csak komédia .
Tehát mindenki élje a sorsát legjobb képességei , szándékai szerint ,akkor ha sorslehetőségei között ott van a beavatódás , akkor a megfelelő többé fog válni . Üdvözlettel : felacso
U . i. : Jobb híján meg vagyok elégedve az általános emberi létállapot nyújtotta lehetőségek közti kalandozással . A meghaladáshoz lehet , hogy tökéletes csömör is kell ?
Meghalás – élni tudás – megvilágosodás
Állati szemléletes a leírásod. Ha nem írtad volna, hogy szerinted ilyen a megvilágosodás folyamata, azt mondtam volna elsőre: nahát, hiszen, én épp ezt élem! Most azt mondom: a változás, az elengedés, az egész élet elengedésének és az új élet beengedésének és tanulásának folyamatát élem. Pont, mint születéskor. (Csak akkor nem tudatosan.)
Kicsit bizonytalan vagyok – valószínűleg van analógia az Élet megengedő élése és a megvilágosodás közt. De most azt gondolom, a kettő nem egy. De lehet, hogy tévedek.
Talán azért találkozik a kettő nálam, valahogy, mert az újjászületés, a totális újrakezdés, lelkileg, szellemileg és anyagilag is valóban meghalással is jár, hiszen, szinte minden részem, az életem minden látható része cserélődik, sőt a nem látható is – új életszemlélet, új életvitel, új ritmus, új munkák, a bizonytalan és kockázatos lét felvállalása a szabadságért, új lakhely, új anyagi élet, új párkapcsolat (az még kicsit várat magára, de majd lesz), új egészségi állapot, szinte új test is….minden új. És a régi meghal.
De nem úgy hal meg, hogy „elveszik” egyszer csak…. de furcsa módon, épp, ahogy írtad, egy robbanásban egyszer, egy része, egy időre eltűnik, és ez az egyszer elég, hogy a többit el tudjuk lapátolni. Én most elkezdetem lapátolni. A hullákat, a szemetet, a régit, a nem működőt. A szépet is, ami már nincs. 🙂
Igazán szent ez a munka, és ennek megfelelően szentül nehéz. 🙂 De működik.
A legfontosabb felismerésem ezzel kapcsolatban az, hogy valószínűleg ezt jelenti valóban ÉLNI. A változásban benne lenni, folyton elengedni és folyton újra nyitni, és nyitottnak lenni, átmenni a fájdalmon és élvezeteken, nem feltétlenül tudva, mi miért történik. Csak hagyni, az életet, lenni és körülmozdulni minket, hagyni hogy rombolja a félelmeink és illúzióink falait, hogy felismerhessük, mit kell elengedni, és megtanuljunk igent mondani arra, mi jön. Tudva: bármi lehet!
A megvilágosodás számomra az azonosulások elengedése. Amikor hagyjuk hogy a sorsunk belénk-marjon és hagyjuk, hogy megcsókoljon, és amikor képesek vagyunk akarni az elengedést, akkor is ha fáj, és akarni azt, ami következik, akkor is, ha nem tudjuk, milyen kísértést rejt.
Én még csak tanulom az Életet, benne vagyok a tanulásában, a teljes lerombolásban és teljes új élet varázsolásában. Én azt gondolom, ez egész életünkön át tart, mert a kicsi hullámokat mindig nagyobb követi. És mindig, törvényszerűen akkora feladatot kapunk, amit már elbírunk, így megerősödve…:)
Megvilágosodottnak lenni sem lehet egy végállomás és még véletlenül sem jelenti a boldog Paradicsomba érkezettséget. Ellenkezőleg: a megvilágosodott ember egyszerűen csak stabilabb az Élet hullámai közt. És egyre stabilabb válik. Mert tudja: minden ami körülveszi egy illúzió, egy játék, egy kivetülés, de ebben a játékban nagyon is hajlandó szívvel részt venni, elfogadóan, megengedően. Ismeri a világ kétarcúságát, a mátrix, az ego örökös támadó hajlamát, az érzelmek viharos, magával ragadó természetét, a gondolatok csapongó és kusza világát, és tudja: a lelke soha nincs biztonságban :), és a stabilitásának kulcsa, hogy minél éberebben tudjon őrködni a hullámok között, és még hányódva se felejtse el, hogy ez mind az Élet, a Sors, és Ő, a mindezek közepén, mint a tornádón átszűrődő napfény az, aki mindezeket átélve mégis boldog tud lenni, elfogadó, megengedő.
A Megvilágosodott ember nem attól boldog, hogy mentes a rossztól, és fénylénnyé válik, meg csodás rétek az élete…, hanem attól, hogy érzékletesen felismeri és tudatába ég, hogy elfogadhatja a jót és rosszat, mert ő nem azonos azzal a jóval és rosszal, amit átél, és hatalma van afelett, hogy falat épít e, vagy rombol.
A megvilágosodott ember szereti a sorsát, bármilyet is osztott magára. És abban különbözik (szerintem) a többi, már úgy ahogy élni tudó tanonctól, (tőlünk), hogy Ő ezt már soha nem felejti el, vagy majdnem soha 🙂
És örömmel lapátol. 🙂
Namaszte
Meghalás – élni tudás – megvilágosodás
Állati szemléletes a leírásod. Ha nem írtad volna, hogy szerinted ilyen a megvilágosodás folyamata, azt mondtam volna elsőre: nahát, hiszen, én épp ezt élem! Most azt mondom: a változás, az elengedés, az egész élet elengedésének és az új élet beengedésének és tanulásának folyamatát élem. Pont, mint születéskor. (Csak akkor nem tudatosan.)
Kicsit bizonytalan vagyok – valószínűleg van analógia az Élet megengedő élése és a megvilágosodás közt. De most azt gondolom, a kettő nem egy. De lehet, hogy tévedek.
Talán azért találkozik a kettő nálam, valahogy, mert az újjászületés, a totális újrakezdés, lelkileg, szellemileg és anyagilag is valóban meghalással is jár, hiszen, szinte minden részem, az életem minden látható része cserélődik, sőt a nem látható is – új életszemlélet, új életvitel, új ritmus, új munkák, a bizonytalan és kockázatos lét felvállalása a szabadságért, új lakhely, új anyagi élet, új párkapcsolat (az még kicsit várat magára, de majd lesz), új egészségi állapot, szinte új test is….minden új. És a régi meghal.
De nem úgy hal meg, hogy „elveszik” egyszer csak…. de furcsa módon, épp, ahogy írtad, egy robbanásban egyszer, egy része, egy időre eltűnik, és ez az egyszer elég, hogy a többit el tudjuk lapátolni. Én most elkezdetem lapátolni. A hullákat, a szemetet, a régit, a nem működőt. A szépet is, ami már nincs. 🙂
Igazán szent ez a munka, és ennek megfelelően szentül nehéz. 🙂 De működik.
A legfontosabb felismerésem ezzel kapcsolatban az, hogy valószínűleg ezt jelenti valóban ÉLNI. A változásban benne lenni, folyton elengedni és folyton újra nyitni, és nyitottnak lenni, átmenni a fájdalmon és élvezeteken, nem feltétlenül tudva, mi miért történik. Csak hagyni, az életet, lenni és körülmozdulni minket, hagyni hogy rombolja a félelmeink és illúzióink falait, hogy felismerhessük, mit kell elengedni, és megtanuljunk igent mondani arra, mi jön. Tudva: bármi lehet!
A megvilágosodás számomra az azonosulások elengedése. Amikor hagyjuk hogy a sorsunk belénk-marjon és hagyjuk, hogy megcsókoljon, és amikor képesek vagyunk akarni az elengedést, akkor is ha fáj, és akarni azt, ami következik, akkor is, ha nem tudjuk, milyen kísértést rejt.
Én még csak tanulom az Életet, benne vagyok a tanulásában, a teljes lerombolásban és teljes új élet varázsolásában. Én azt gondolom, ez egész életünkön át tart, mert a kicsi hullámokat mindig nagyobb követi. És mindig, törvényszerűen akkora feladatot kapunk, amit már elbírunk, így megerősödve…:)
Megvilágosodottnak lenni sem lehet egy végállomás és még véletlenül sem jelenti a boldog Paradicsomba érkezettséget. Ellenkezőleg: a megvilágosodott ember egyszerűen csak stabilabb az Élet hullámai közt. És egyre stabilabb válik. Mert tudja: minden ami körülveszi egy illúzió, egy játék, egy kivetülés, de ebben a játékban nagyon is hajlandó szívvel részt venni, elfogadóan, megengedően. Ismeri a világ kétarcúságát, a mátrix, az ego örökös támadó hajlamát, az érzelmek viharos, magával ragadó természetét, a gondolatok csapongó és kusza világát, és tudja: a lelke soha nincs biztonságban :), és a stabilitásának kulcsa, hogy minél éberebben tudjon őrködni a hullámok között, és még hányódva se felejtse el, hogy ez mind az Élet, a Sors, és Ő, a mindezek közepén, mint a tornádón átszűrődő napfény az, aki mindezeket átélve mégis boldog tud lenni, elfogadó, megengedő.
A Megvilágosodott ember nem attól boldog, hogy mentes a rossztól, és fénylénnyé válik, meg csodás rétek az élete…, hanem attól, hogy érzékletesen felismeri és tudatába ég, hogy elfogadhatja a jót és rosszat, mert ő nem azonos azzal a jóval és rosszal, amit átél, és hatalma van afelett, hogy falat épít e, vagy rombol.
A megvilágosodott ember szereti a sorsát, bármilyet is osztott magára. És abban különbözik (szerintem) a többi, már úgy ahogy élni tudó tanonctól, (tőlünk), hogy Ő ezt már soha nem felejti el, vagy majdnem soha 🙂
És örömmel lapátol. 🙂
Namaszte
Szia.
A Megvilágosodás, maga az örök ABSZOLUTUM!
Mindennek
Szia.
A Megvilágosodás, maga az örök ABSZOLUTUM!
Mindennek eredője,…… a megfoghatatlan , megnevezhetetlen….. mely az elme számára nem érthető
Határtalan,……. forma nélküli, végtelen szeretetteli állapot, mely semmihez sem fogható itt a földön.
Itt egy video mely szépen pédázza ezt a szüntelen mozgást , szüntelen teremtődést.
Nézd ezeket a Platonikus testeket a videón ( megnyilvánulás-visszarendeződés, kiáradás visszaszívódás….lélekzet, be–majd ki stb) ….mozgás……forma……. szín….tér….idő.
.de mindegyik test középpontja, lényege EGY és Örök.
Ez a lényeg lakozik mindenben és mindenekben.
Aki EGY-é tud válni s megtalálja saját középpontját az megszabadul az elmétől ez által a szenvedéstől, s lesz TUDATOS….s leállítja örökre a karma kerekét, ez által megállítja testi megnyilvánulásainak körforgását.
http://www.youtube.com/watch?v=5NJ-iqC6DMc&feature=BFa&list=FLEyQcfXpvn7rRrJONnki7dA&lf=plpp_video
föld =ég . mag =univerzum.
Üdv.
Hasonló nyelven reagálnék erre.
http://www.youtube.com/watch?v=OpcUz-e4QQA
Szia.
A Megvilágosodás, maga az örök ABSZOLUTUM!
Mindennek
Szia.
A Megvilágosodás, maga az örök ABSZOLUTUM!
Mindennek eredője,…… a megfoghatatlan , megnevezhetetlen….. mely az elme számára nem érthető
Határtalan,……. forma nélküli, végtelen szeretetteli állapot, mely semmihez sem fogható itt a földön.
Itt egy video mely szépen pédázza ezt a szüntelen mozgást , szüntelen teremtődést.
Nézd ezeket a Platonikus testeket a videón ( megnyilvánulás-visszarendeződés, kiáradás visszaszívódás….lélekzet, be–majd ki stb) ….mozgás……forma……. szín….tér….idő.
.de mindegyik test középpontja, lényege EGY és Örök.
Ez a lényeg lakozik mindenben és mindenekben.
Aki EGY-é tud válni s megtalálja saját középpontját az megszabadul az elmétől ez által a szenvedéstől, s lesz TUDATOS….s leállítja örökre a karma kerekét, ez által megállítja testi megnyilvánulásainak körforgását.
http://www.youtube.com/watch?v=5NJ-iqC6DMc&feature=BFa&list=FLEyQcfXpvn7rRrJONnki7dA&lf=plpp_video
föld =ég . mag =univerzum.
Üdv.
Hasonló nyelven reagálnék erre.
http://www.youtube.com/watch?v=OpcUz-e4QQA
Megvilagosodasrol
Fogalmi magyarazattal is szemleltetheto, de maga az tapasztalat leirhatatlan. A megvilagosodasnak kulonbozo fokozatai vannak, spiritualis utaktol fuggoen, kulonbozo elnevezesekkel, jellemzokkel. A teljes megvilagasodas felelemnelkuliseggel, a feltetelnelkuli legmagasabb szintu orommel es szertettel jar. Ezek nem igazan merheto parameterek, ezert hozzatennem a mindent tudast. Azon egyenre mondanam, h teljesen megvilagosodott, amely a tudattal azonosulva teljes mertekben atvette a tudat termeszetet, tulajdonsagait. Teremto erovel bir, kulonleges kepessegei vannak (nincs lehetetlen szamara) es ismetelnem magam, mindent tud. Nem valasztanam kulon, de fogalmilag most igy sikerult, a tudasa egyenlo a kollektiv tudat tartalmaval, egy vegtelen informaciomennyiseggel.
A teljes megvilagosodas a foldi letezes legmagasabb szintje.
Sok-sok spiritualis mester jut/jutott rendkivul magas szintekre, de csak kevesen ertek el a teljes megvilagosodast.
Megvilagosodasrol
Fogalmi magyarazattal is szemleltetheto, de maga az tapasztalat leirhatatlan. A megvilagosodasnak kulonbozo fokozatai vannak, spiritualis utaktol fuggoen, kulonbozo elnevezesekkel, jellemzokkel. A teljes megvilagasodas felelemnelkuliseggel, a feltetelnelkuli legmagasabb szintu orommel es szertettel jar. Ezek nem igazan merheto parameterek, ezert hozzatennem a mindent tudast. Azon egyenre mondanam, h teljesen megvilagosodott, amely a tudattal azonosulva teljes mertekben atvette a tudat termeszetet, tulajdonsagait. Teremto erovel bir, kulonleges kepessegei vannak (nincs lehetetlen szamara) es ismetelnem magam, mindent tud. Nem valasztanam kulon, de fogalmilag most igy sikerult, a tudasa egyenlo a kollektiv tudat tartalmaval, egy vegtelen informaciomennyiseggel.
A teljes megvilagosodas a foldi letezes legmagasabb szintje.
Sok-sok spiritualis mester jut/jutott rendkivul magas szintekre, de csak kevesen ertek el a teljes megvilagosodast.