Archívum: Blogbejegyzés

Nagy örömömre, vetítik a mozikban "Az igenember" (Yes Man) című amerikai vígjátékot, Jim Carrey főszereplésével, amely egy régi IGEN-t mondós gyakorlatot juttatott eszembe. Akinek van hozzá kedve, próbálja ki, mert nagyon izgalmas és tanulságos technika a félelmeink, gátlásaink és legfőképpen a megszokásaink felszámolására!
"A filmben Jim Carrey egy olyan figurát játszik, aki soha, semmire nem mond igent. Egyszercsak rájön, hogy ezt az ellenállást rá kéne hagynia és meg kell változnia.

Férfi-nő. Egyház, hit, papok. Ezoterikusok, szabadgondolkodásúak. Zenészek, könyvtárosok, parasztok. Mikulás.
Mindegyik témával kapcsolatban éltek, élnek bennünk elgondolások, amik nem biztos, hogy úgy is vannak! De tömegtapasztalaton alapulnak, és „nem zörög a haraszt…”.
Ha belegondolok, szinte minden létezővel szemben vannak ilyen egyforma gondolatok. Ilyenekből élnek gyakorlatilag az egész popszakma szövegírói. :-)))
Néha elgondolkodom, mikor, meddig élünk előítéletek mentén? Mit nem teszünk meg, amit megtehetnénk, mert nem illik, nem szokás…

A téma korábbi szakaszában azt taglaltuk, hogy mitől is ennyire elviselhetetlen sokak számára a fájón szürke január, mitől okozhat kedélybetegséget, letargiát, és mit tehetünk ez ellen? Itt tartottunk:” kinek, miként sikerült elfogadnia, hogy a szép és kellemes ünnepi élmények nem múltak el lényegében, csupán beépültek, átalakultak. Mennyire tudatos ez bennünk? Most is itt vannak velünk, csak nem tudunk róluk…? – vagy nem nagyon.. – vagy csak egy kicsit? De mire elég, ez a kicsi?

Hétvégén ismét Debrecenbe utaztam, hogy találkozzak a gyermekeimmel és a szüleimmel. Vonattal érkeztem és volt még egy órám a találkozásig, mert a gyerekek éppen átmentek az uszodába. Gondoltam elsétálok a főtérre és ha már ott vagyok, akkor a régi kellemes emlékeket idézve eszek egy milánóit a Délibáb expresszben!
Aki élt már Debrecenben, az biztosan tudja, hogy annak az ételbárnak milyen retrós hangulata van, még így is, hogy pár éve felújították. Iskolás éveim alatt sokszor betértünk

Január 14-én a Nap egyik csillagjegyből a másikba megy (Sagittarius -> Capricorn), mi meg Grátzba, egy Babaji Ásramba! 🙂 Ezt SanKranti-nak hívják, szent változásnak. Új energia erővonalak érnek minket, amik másképp pörgetik szívünket, elménket. Gondolatainkat, érzéseinket. Meg persze atomjainkat. Sose feledd, hogy te egy kedves kis atomhalmaz vagy… 🙂 Az Univerzumnak egy csöpp része, Te pedig Az! Mindkettő TE, és mind2 a-val kezdődik és z-re végződik! 😉 Az egód vagy te, Te pedig IsTen vagy. Már megint elszálltam… 🙂

Május volt, erre jól emlékezett, mikor a férfi hazatért a börtönből.
Május volt, gyönyörű, már érett a korai cseresznye és szikrázóan sütött a nap, tiszta, meleg, tavaszi szellő lengedezett.
A férfi boldog volt, hogy végre letöltötte büntetését, azért amiért, de mindenképpen okozója volt annak ami miatt, rabként élt 18 hónapig. Akkor volt a huszonötödik házassági évfordulójuk, pontosabban, egy héttel később ért haza.

Hűség – Hűtlenség, Megcsalás, Félrelépés … Mi a jó? Hogy helyes élni? Mikor csinálod helyesen a dolgaidat? Ha hűséges vagy és kitartasz a Párod mellett… és nemet mondasz minden kísértő csábításra (ami mindig lesz…) Vagy ha megélsz minden kínálkozó alkalmat, és „bedobsz minden ziccert” és „belősz minden gólhelyzetet”? 😉 Sokak számára ez a nagy dilemma… Szerinted?
Egyesek azt mondják és vallják, hogy ne hagyj ki egyetlen egy kínálkozó alkalmat és lehetőséget sem, mert ha elszalasztod, már nem jön vissza soha, de utólag bánni fogod…

Kíváncsi vagyok a véleményetekre a húsevés kérdésében! Bár volt egy olyan időszakom, mikor néhány hétig, hónapig nem ettem húst, de alapvetően szeretem.
Segítettem már nagymamának is csirkét ölni (naugye). Nem volt valami jó érzés. Már akkor, gyerekkoromban is ösztönösen bocsánatot kértem a csirkétől,hogy így történt, miközben fogtam a szárnyát meg a lábát… 🙁 Utána viszont jóízűen elfogyasztottam!

A színek mindig elkápráztatták, erősen hatottak rá, a tavasz a nyíló virágaival, üde zöldjével.
A nyár gyönyörű fényeivel, a napfelkeltével és a napnyugtával a Balatonon, a pipacsok és búzamezők, búzavirágok hangulatával.
Az ősz a sárga, barna, vörös színeivel, az őszi gyümölcsök illatával, a szőlőhegyek szüreti hangulatával.

Amikor még a színes is szürke… – igen, az valószínű egy téli időszak, mondjuk a kellemes, vidám ünnepek utáni január… – ilyenkor az energiáink elbújnak valami mackóbarlangnak álcázott zugba, reggelente naná, hogy semmi kedvünk kimászni a jó meleg paplan alól a rideg, sötét, szürke semmibe… – ha mégis sikerül, egész nap morcosak vagyunk, kedvtlenek, enerváltak, álmosak… – és alig várjuk, hogy ez az egész állapot múljon már el.