Archívum: Blogbejegyzés

Fény dereng a világok felett, százezer dalt dúdol a szél, s messzire viszi a kósza álmokat. Érezd mennyi minden van még elrejtve benned, de te megtalálod önmagad. Sápadt reggelek után, ha felszívódik a köd, beköszönt a remény, s az őszi fák átölelik vágyaidat. A szürke ősziségben halkan hívogatnak a kopott kék felhők, s egy cseppnyi nem remélt napsütés. Szemerkél az eső a dombok fölött, könnyedén hull le a vízfüggöny, s a fagyöngyök fürdenek az alvó fák ágain, az őszi aranyban.

Vágy = Vákuum
Valamit szeretnél nagyon betölteni
Hiány
Tökéletlenség érzés
Nagyon erős: 2 kis vákumfélgömböt még két ló sem tud széthúzni
A levegőnek az a vágya, hogy betöltse
A szél az Ez
Hanumán a lélegzet
A legerősebb (istenek egyike)
Az elme is hasonló
A vágyak fékezésével Egy Pontba irányítjuk
Ezt az Irdatlan Erőt ->
Isten felé húz
Segít a légzéstechnika
a Tantra! ez
A legerősebb (nemi) vágyak megfékezése = konvertálása Kundalínivé

http://OmNamaSivay.blog.hu
Ajay

Eszembe jutott ma egy idézet, amit tizenéves koromban a barátnőm Emlékkönyvébe írt egy osztálytársa: „Vigyázz a jelenre, mert a jelenből múlt lesz, és a múlt tönkreteheti a jövődet!” Nagyon súlyos szavak voltak ezek, olyan felnőttesek is, könnyen tanulható, most is könnyen eszembe jutott… és hopp, hiába jegyeztem meg a szavakat akkor… Azért jutott eszembe valószínűleg, mert a napokban fel akartam venni a kapcsolatot egy régi kolléganőmmel, és falba ütköztem.

Úgy döntöttem, el kell fogadnom, ami van. Nem tehetem meg a gyerekekkel, hogy egy idegbeteg őrült vigyázzon rájuk. De kívántam is ezt a belenyugvást, mert egyszer már éreztem, és akkor jó volt. Most is jó, mégis úgy érzem, hogy jön valami jobb ezután. Volt már, hogy nem voltak anyagi gondjaink, és akkor hiányzott valami. Nem tudtuk, hogy mi, csak hiányérzetünk volt. Erről tegnap beszélgettünk. Nem gondoltam, hogy a párom megért. Nem gondoltam, hogy megoszthatom vele, amire mostanában rájöttem.

A téma előző két írásában odáig jutottunk, hogy a TÉL, mint az öngyilkossági statisztikák is mutatják – igen rossz hatással van sokak lekiállapotára, a depresszív befordulásokra, az ünnepek utáni hirtelen váltás, az ingerszegénynek megélt, (elsőre) nagy kontrasztot mutató közege táptalaja a magányosság, elhagyatottság, szeretetlenség érzeteinek.

Szellem kert

Nem az a lényeg hogyan, miképp jutottunk ide, hanem, hogy honnan jöttünk, s mikor érkeztünk meg”

Téli pillanatkép- a kert

Ma reggel, mikor bekapcsoltam a számítógépem a leveleim között volt egy dal.
Egy kedves ismerősöm ezt a dalt küldte.
Most megosztom veletek.

Régen – és „természeti” népeknél (de szép is a magyar nyelv!) még most is – finomdrogokat használtak, hogy segítsék elérni az elmélyülés állapotát. Hogy beszéljenek Istennel, a szellemvilággal. A magyarok zsályát, az indiánok gombákat, Indiában mákot, cannabis-t. De a csattanó maszlag, fekete nadálytő, bolondgomba is megfelelt. Utóbbiak nagy része halálos méreg.

Milyen érdekes… Ilyen közel lenne a más-világ és a másvilág? Vagy ugyanaz. Mindegy. Mellékszál.

Amikor még hivatalosan is gyerek voltam, sokat fantáziáltam azon, hogy milyen módon lehetne kiküszöbölni a múltban elkövetett hibáinkat. A tudatom intenzív teremtő hatalmáról árulkodik, hogy a világ egy távoli pontján változásokat indukáltam az érintettek tudatában.
Úgy érzem, hogy ártatlannak és tökéletesen értelmetlennek gondolt álmodozásaimra

Éppen akkor, amikor már elhatalmasodott a kétség, és hiábavalóságom tudata rátelepedett a jelenemre,

Az a kérdés jutott ma eszembe, hogy vajon szeretném-e a szeretteimet akkor is, ha nem rendelkeznének azokkal a számomra tetsző tulajdonságaikkal, amelyek miatt most szeretem Őket? Mondjuk ha nem lenne személyiségük, hanem csak mint csupasz lelkek állnának előttem, akkor is szeretném Őket?
Ahogy belegondoltam ebbe a helyzetbe megrémülve tapasztaltam, hogy bizony