Archívum: Blogbejegyzés

Lélek

Mint csepp a tengerben,
mint apró porszem e tünékeny való.
Mégis, óriási lélek lakik e testben.
Ha engeded élni, szeretetben.
S nem nyomja el, az uralkodó ego.

Szárnyaló és oly hatalmas.
Egész Univerzumot bejáró a képzelet.
Ha egy kicsit is megérzed ezt.
Bármit elérhetsz!
Eltűnnek a határok, és
jutalmad lesz a végtelen.

Korin

fáradt malomként,
őrlődöm a viharos szélben.
nyikken – nyakkan fogas kerekeim,
ide – oda forgok a szél felé.
s egyre jobban, s jobban őrlődöm.
kövem is már – már
porlik a sok búza szemei alatt,
s hajam is már lisztes – fehér.

Vajon ha sikerülne megtisztítanom önmagam az elvárásoktól, szerepjátékoktól, megfelelési kényszertől és még sorolhatnám, rálelhetnék az egyetlen igazi énemre ? Vagy ez csak illúzió és valójában lehetetlen, vagy talán lehetséges, de nem is lennék már olyan érdekes, vagy éppen elviselhetetlen önmagam és mások számára ? Hiszen akkor nagyjából kiszámíthatóak lennének a reakciók. Ez lenne az önmagunkkal és a világgal szembeni teljes őszinteség ? Vagy csak utópia ?

Annyira rám ragadt most és megült engem ez a keserédes hangulat, hogy fel elevenítette bennem az érzést, amikor….

Tudom még fáj,
de múlik már.
Ahogy voltunk még
boldogok rég
A könny csordul,
s eléd borul.
Felhőre száll
de mégsem áll.
Mikor égbe ér,
már mondaná,
de senki nincs
ki hallaná.
Így könnye most
a földre hull
mennydörgő záporul.
A szó, a tett
hiába már.
Zápor verte kismadár.
A szél ahogy zúg,
mintha fülembe súg:
Tudom még fáj,
de múlik már.
Ahogy voltunk még
boldogok rég….
mondd leszünk e még?

Tudjátok, iszonyatosan elvesztem, látom a hibáim, érzem, hogy valami hamis, talán vakítom magam?!
Anno, huszonévesként élvezve az egyetem nyújtotta szórakozásokat, megismertem egy hihetetlenül kedves, akkor még „srácot”. Elsodortak minket a hormonok, és rövidesen szembe kellett egy fontos döntéssel néznem: Jöjjön az a gyermek avagy nem?!

Láttad már a Nagy Sikerű TITOK című film „folytatását”, Az Iránytű (The Compass) című filmet?
Mi a Véleményed róla? Hogy tetszik? Mivel értesz egyet, és mivel tudsz azonosulni? És mivel nem? Miért?
Mit gondolsz, milyen hasznát veszed a filmben hallottaknak? Hogyan fogják, illetve tudják ezek az információk megváltoztatni, átalakítani, javítani és formálni az Életedet, az Általad vágyott „Képre”?

Már régóta "küzdök" ezzel a témával. Eleinte jött a nagy ellentmondás bennem, aztán a felismerés. Eleinte jöttek a magyarázkodások: sokféle nő van, miért kellene egy "uniformishoz" igazodnom? Miért? Mert nem magam élem meg.
Először kipróbáltam, jó, jöjjön a NŐ. Lépj ki, játszd a szereped: mi lett? Hatalmas baklövések, amolyan szőke nős dolgok. Aztán hihetetlen düh, harag, és előjött a férfi, mindent elsöprő erővel, tette a dolgát bennem. Valami pedig fájt. Féltem. Ajaj, ez nem a megszokott, mi lesz, ha

Fáradok
Lehelj csókot pillám födelére,
Őrizd álmom eleven fényeit.
Szürkülő szemem sötétjébe
Rejtsd el csillagpor képeid.

Aluszom
Terelgesd vágyaim nyájait.
Csendes vizekhez, őrző szemedhez
Nyugtatgasd terheim.
Rozsda arcom borul kebledre . . .

Álmodom
Téged várlak, s megtalállak.
Képedbe fonódik ajkam.
Vágyom, így kitalállak.
Álom. Csak álom.

Tükör világ

Tavakat emelünk,
hegyeket ásunk.
Nem hogy régi kövekből
emelnénk új házakat.
Inkább új kövekből húzunk fel
régies házakat.
Felfordul a világ.
S mi észre sem vesszük,
hogy hegyeink túl nagyok,
s tavaink túl mélyek.

Ez akkor történt amikor főiskoláról tartottam hazafelé a buszon
és Nyék mellett jártunk, amikor is feltűntek a bányatavak, illetve az abból emelt hegyek és akkor annyira durvának hatott, hogy tavakat emelnek és hegyeket ásnak….nektek nem???

Érdekelne, mit tudtok a transzlégzésről?
Esetleg kipróbálta már valamelyikőtök?
Tényleg újra élhetjük vele az előző életeinket?
És van-e valami korhatár, nem lennék túl fiatal hozzá?