Archívum: Blogbejegyzés

Elfogyott szerelmek űznek feléd.
már nem látlak sehol.
kacagásodat is elnyomja a gondolat,
hogy szeretlek…
elbújtál magam elől,
vagy én bújtam el
magad elől, mindegy is…
ez már úgy sem számít,
már tudom hogy milyen.
Milyen szeretni.
beléd bújtam.
körbevezettél
aztán kilöktél
vagy kiugrott a félelmem
kérlek, mosolyogj rám,
hiányzom

Egyszer felmerült bennem a kérdés :

Milyen lenne
beléd halni?
Elmúlni benned
mint egy pillanat.
Egy életbe halni.
Beléd .

Tegnap lefekvés előtt, gondoltam meditálok egy kicsit! De nem találtam olyan témát, ami nagyon foglalkoztatna és még érdekel is!:-) Így elővettem Osho bácsi meditációk könyvét és felütöttem egy oldalon. Már nem tudom pontosan a címét, de Istenben való hitről írt. Hmmm, jól van elolvastam, de első blikkre nem érintett meg a téma, de ha ezt dobta a gép, akkor mégiscsak nézzünk bele ebbe a témába!

múlt
Erdő szélén nyirkos ködlepel lep el.
Párát lihegő lovak fújtatása hallik
Pirkad már talán, vagy csak egy falu parázslik.
Barbárok, mindenütt

Jobbik kezembe, dárda feszül
Másikkal gyeplőt markolok.
Várunk. Csendben. Nem tudjuk mikor.
-Egy kiáltás! Lovam megugrik-
Fájdalmas ordítás, hörgés, iszonytató.

Hideg van. Futkos a hátamon. Csillagos az ég?
Különös, egy hullócsillag…….
Még egy……és még egy.
Elkezdődött.
Bíbor lett a köd. Tűztől. Vértől.
És a fanyar füst két kezével ragadja torkomat.

Nektek is feltűnt már, hogy vannak emberek, akik szinte kötőszóként használják a bocs, bocsi, bocsánat szavakat, másoknak pedig irtó nehezen megy?!
Mikor van helye a bocsánatkérésnek?
A bocsánatkérés az tényleg a másik személy engesztelésére irányul, vagy inkább saját magunkat védjük, a lelkünket nyugtatjuk vele? Lehet ez egy nem tudatos beidegződés, és amikor használjuk, nem is érezzük át a bocsánatkérés jelentését?

Érdekes, hogy ezen most gondolkodom el, de ez van. Már régebben felmerült, hogy vannak, akik nem jelentkeznek be, névtelenül írogatnak, vannak, akik több néven is futnak.
Igazság az, az utóbbit nem értem a legkevésbé.
Kérdésem csupán annyi: miért?
Nem mindegy ki írja? Vagy ha kritikus  a meglátás, nem ugyanúgy fáj, ha az embert letorkolják?

Én mint ember.
Akaratos éles fegyver.
Birtokló gőgös, üvöltő,
Ki keresi mennyi egy emberöltő.
Féltékeny, kapzsi irigy,
gyötrelmes szánalom.
Mint ember csak ezt számítom.

Én mint kereső.
úttalan útvesztő,
kétkedő koldus, irgalmas szamaritánus,
gyóntató pap s máglyára sem méltó eretnek
ki csak keresi utai, vajon merre vezetnek.

Én mint lélek.
Szeretem hinni a sötétnek,
a testemből áradó fények.
Fáklyája az némelynek
Másokért élek de magamért remélek.
Tudom. Látom még nem élek.

Meg kell még tanulnom,
milyen, hogy sóhajtom
meg kell még tanulnom,
a fejem, hogy lehajtom
meg kell még tanulnom,
padlón, hogy aludnom
meg kell még tanulnom,
egyedül, hogy ballagom
meg kell még tanulnom,
kell, hogy csalódjon
meg kell még tanulnom,
szótlanul fájlalnom
el kell, hogy feledjem,
milyen volt szeretnem
el kell, hogy feledjem,
tested, hogy érintem
el kell, hogy feledjem,
egyszervolt életem

Virágzás Ünnepet tervezek! Szükség van saját ünnepekre, s én úgy döntöttem, hogy a tavaszi, újjászületés energiákra építve Virágzás Ünnepet tartok. Mit gondoltok lehet ereje egy ilyen csak a csoportomra tervezett teremtés ünnepnek, vagy csak én gondolom, hogy ez egy jó dolog?

Gondolkozóba estem, Jaguárral és Hermessel beszélgetve, mert az jutott az eszembe, hogy vajon honnan tudjuk, mi a különbség a Szerelem, és az elemi erővel bíró szexuális vágy között. Biztosan nem csak én vagyok egyedül azzal, ha azt mondom, voltam már úgy, hogy majd megőrültem egy férfi iránt, de ez csak puszta vágy volt, és nem Szerelem. Mégis, vannak, akik összekeverik a két érzést.
Jaguár azzal érvelt, hogy a Szerelemben ott van a szexuális vágy, az erotika.