Tudjátok, iszonyatosan elvesztem, látom a hibáim, érzem, hogy valami hamis, talán vakítom magam?!
Anno, huszonévesként élvezve az egyetem nyújtotta szórakozásokat, megismertem egy hihetetlenül kedves, akkor még „srácot”. Elsodortak minket a hormonok, és rövidesen szembe kellett egy fontos döntéssel néznem: Jöjjön az a gyermek avagy nem?!
Döntöttem, jött, nem bántam meg, életemben sok minden volt jó és rossz, de ezt soha nem fogom megbánni!
Kaptam egy kincset!
A kapcsolatunknak hat évvel később vége lett, mivel mind a ketten gyerekesen álltunk hozzá az „együttéléshez” , nem törődtünk egymással, más számított, nem beszéltük meg a problémákat!
A könnyebb megoldást választottuk, békésen elváltak az útjaink, ami megmaradt egy szinten a barátság és a szerelem között! Nem tudom, nem szeretni, hisz gyermekem apja, de nem tudok vele élni, és ezzel ő is így van.
Eltelt 5 év amely, azzal telt, hogy fel kellett ébrednem!
Megtanultam keményen dolgozni, beláttam hibáim, megtanultam alkalmazkodni!
Megtanultam, hogy nem kell az őszinte bírálaton megsértődni, hisz építő célzattal mondják, hogy soha ne kövesd el újra azt a hibát! Inkább próbálj tanulni belőle!
Felépítettem egy jobb jövő képet, amiben a szüleimtől hihetetlen segítséget kaptam, vigyáztak és szerettek a gyerekkel együtt amíg szükség volt rá, tudtam egy lakást venni, és egy saját autót, majd elengedték a kezem (persze a hátam mögött kitárták, hogy elkapjanak ha esem), és hagyták megtudjam milyen egyedül!
Ezen a ponton belépett az életembe egy férfi, korban hozzám illő! (Hiányzott egy társ, vágyakoztam rá, hogy szeressenek, meghallgassanak, és persze a szex. Nő vagyok, és be merem vallani, hogy igenis kell, hiányzik!)
Egy barát által ismertem meg, elsőre megtetszett! Hihetetlenül férfias, határozott ember! Pont az ellentéte az exemnek. Hát fejest ugrottam egy kapcsolatba!
Találkozásunk után egy nappal, a megbeszélt randin találkoztunk, s ő mivel elég messze lakik, rögtön egy hétre beköltözött az életembe, lakásomba. Külföldön dolgozik, és én hagytam, mert meg akartam ismerni!
Komoly kapcsolatot akar, ezt tisztázta a legelején. Én mint egy férfi lélekben sikítoztam, nem ismerem!, miért akarja velem megtárgyalni hol akarok élni, hisz van saját lakásom?!, milyen lakást akarok, mármint kertes ház, lakás?! legyen kutya, macska?! gyerek???! házasság?!!!
Mind olyan kérdés az első héten amire igazából, nyelni nem tudtam, hiszen nem is ismerem, miért tervez velem ilyen dolgokat?!
Hagytam hadd sodorjon a hullám, élveztem a szexet!
Visszament dolgozni, nem volt problémám, minden nap beszéltünk jó volt, ez az időszak nagyon!
Eltelt 2 hét, hazajött, mert a munkája új helyre vezérelte! Az időjárás miatt, velem töltött majdnem két hónapot, ezalatt megismertem a házasságából származó gyermekét, szüleit, testvéreit, persze ő is az én családomat!
Szerelmes lettem, leszállt a rózsaszín köd. Elvarázsolt, észre sem vettem semmit rajta kívül.
És persze eljött az idő, újra kiment külföldre, ami még most is tart! Már több mint egy hónapja!
Ahogy elment, lassan ráeszméltem a környezetemre. Magamhoz tértem, egy idő után nem sok, talán két hét telt el, és gyötörni kezdett egy érzés.
Valamit csinál kint, éreztem valamit, így piszok módon, (mivel a számítógépemen hagyta az e-mail címét és jelszavát lementve) beléptem a fiókjába. Egyből egy levéllel találom szembe magam, ……. hölgynek írja, szia közös ismerősünk mutatott rólad képeket, tetszel, írj vissza válaszolok. Puszika.
Kegyetlen düh lobbant bennem, nem én erőltettem a kapcsolatot, csak sodródtam, és ő aki kimondta a szavakat, ő csinálja ezt????
Dühömben kérdőre vonás nélkül ki akartam vágni, csak levelet írtam! Amiben lelkiismeret furdalás nélkül bevallottam, hogy igen turkáltam a levelei között, ez mi? Hagyjuk ezt az egészet, mert nem normális dolog, hogy másoknak irkál ilyeneket, miközben nekem, azt ígéri, hogy velem akar élni!
Természetesen nem hagyta, hogy kilépjek, győzködött, hogy csak egy munkatársa írta, az ő nevében, hogy megtudja, egyedül van e még ez a bizonyos hölgy! És persze, hibás lettem spion vagyok, ellenőrzöm!
A bizalmam elveszett, de szerelmes vagyok, még mindig!
Barátokkal, szüleimmel megosztottam ezen élményem, mire újabb információk szivárogtak. Félreérthetőek, (családom egyik tagjának tett egy megjegyzést, hogy inkább vagyok férfi mint nő!
Nem tudom igaz e, de annyit el tudok mondani, ha az öltözködésemre céloz, valamilyen szinten igaz, hisz nem festem magam, és előnyben részesítem a sportos öltözetet, sőt otthon nyúzott, kopott bő ruhákban járok hiszen nekem így kényelmes)!
Nos a kisördög továbbra sem aludt, így beléptem az iwiw-jére is sunyi, módon! Említésre se méltat, miközben panaszkodik régi osztálytársainak (akik hölgyek) levélben. Csak a házasságáról beszél, és volt kapcsolatáról, ahol szerinte mindig a másik fél volt a hibás.
Tapasztalatból tudom két fél tehet róla mindig, mind a kettő hibás benne! Hibákat mindannyian követünk el! Szerintem szerelem, tolerancia, türelem és még sok minden fontos dolog kell egy kapcsolathoz! De nem hibáztathatunk mindig csak egy valakit, hisz lehet pont mi váltjuk ki az okot, ahhoz, hogy ő hibázzon!
Ezen az oldalon huszonéves lányokat is bejelölget, egy pár azonnal visszautasította, így azt éreztem keres valakit, aki fiatal, csinos, mert én nem felelek meg neki.
Most csendben maradtam. Én levettem a kapcsolatban címkét, letöröltem a közös fényképeket és vártam.
Ma sajnos elvakított megint a düh, a fiam játszott a géppel és (véletlenül, szerintem), megnyitotta az ő msn portálját, ahol ismerős név villant azonnal. Egy volt osztálytárs hölgy, aki bocsánatot kért mert este nem beszéltek, de elaludt a TV előtt. Engem leráz minden este, hogy fáradt, miközben többször beszél ezzel a nővel????
Megint kérdőre vontam, ami elképesztő eredménnyel járt!
Kibőgöm a szemem mert azt érzem becsap, nem játszik tisztességesen, és nem ért meg, nem érti amit mondok!
Hülye vagyok, megint hülyeséggel jövök, csak egy osztálytárs akivel, osztálytalálkozót szerveznek!
Spionkodom, gyerekesen viselkedem, mit fárasztom ilyenekkel, hogy megérzések!
Hát még én kértem bocsánatot a végén, mert ez tényleg véletlen volt, hogy belépett Mici az msn-re.
Mit kell meglátnom? Hol hibáztam?
Csapdában érzem magam, mert szerelmes vagyok!
Tényleg gyerekesen viselkedem?
valami nincs rendben.
Végig olvastam az írásodat, és nekem is az az érzésem, hogy itt valami nincs rendben.
Szerintem nagyon is jók a megérzéseid.
Noa
valami nincs rendben.
Végig olvastam az írásodat, és nekem is az az érzésem, hogy itt valami nincs rendben.
Szerintem nagyon is jók a megérzéseid.
Noa
nincs rendeben vá.
A megérzéseimmel soha nem volt baj, ebben nem kételkedem. Nagyon régen megtanultam már, hogy hallgassak rá! Eleinte csak egy érzés nyilalt belém, amit azóta sikerült összpontosítani, ha valami nem stimmel, pontosan érzem mire vonatkozik! Nem tudom miért van, ezt kaptam megtanultam becsülni.
Én miközben elolvastam saját írásom, rádöbbentem, hogy a lelkem sikitozik, mert nem értem mit akarnak tőlem, értetlenül állok és nézek, (én nem játszok mások érzelmeivel, az enyémmel miért teszik?)!
Nem, most mások véleménye érdekelne egy kérdés vonatkozásában, hogy tényleg gyerekes húzás, hogy lenyomozom, és kérdéseket teszek, a válaszaiból pedig következtetést vonok le?
Nem értem, az alapelvem az hogy mindig őszintén, mégha bántó is!
Újabb kérdés vetődik fel!
Miért nem tud őszinte lenni, miért könnyebb hazudni?
Egy kapcsolatban két ember között, miért van szükség hazugságra?
Nem értem, vagy velem van baj, valami baj van az önképemmel?
Á tiszta zűrzavar, amit érzek gondolok! Soha nem gondoltam, hogy az őszinteségből ekkora problémát csinál valaki, és az én fejemhez vagdossa, hogy menjek dokihoz, nem vagyok normális, mert lenyomozom!
„Találkozásunk után egy nappal, a megbeszélt randin
„Találkozásunk után egy nappal, a megbeszélt randin találkoztunk, s ő mivel elég messze lakik, rögtön egy hétre beköltözött az életembe, lakásomba. Külföldön dolgozik, és én hagytam, mert meg akartam ismerni!”
Azt írtad, sokat tanultál az első kapcsolatodból, komolyabb lettél, előrelátóbb, ha nem is ezekkel a szavakkal fogalmaztad meg. A fenti idézett mondataid éppen az ellenkezőjét támasztják alá, a magány és a társ utáni vágy érzése legyőzte az észérveket, úgy ugrottál bele egy kapcsolat legmélyébe, hogy semmit nem tudtál a másikról.
Én úgy látom, mindketten csalódtatok egymásban, csak míg Te őszintén meg mered ezt neki fogalmazni, addig ő hárít, mellébeszél, több vasat tart a tűzben, majd kiválasztja, amelyik a legjobban izzik. A leveledből úgy tűnik, nem Te leszel a nyerő, de a többiek sem, bárki mellett állapodik meg végül.
Megértem, a szerelem elhomályosít most mindent, de ha később visszanézel, majd észreveszed, ez nem az a tiszta szerelem részedről, inkább a megbántottság, a düh, a bánat érzése. Kiszolgáltattad az érzéseid, amit ő semmibe vett. Játszik, amíg Te eszméletlenül szenvedsz. És ezt a szenvedést újra és újra feléleszted azzal, hogy beleolvasol a leveleibe, felelősségre vonod.
Nekem egyértelműen lejön a leveledből és nem csak megérzés szintjén, hogy nem akar veled komoly, felelősségteljes kapcsolatot. Azzal köt magához, hogy közben eldob. Nyilvánvaló, hogy ettől a büszkeséged lázadozik, de még nem eléggé.
Kitartást és erőt kívánok, hogy minél előbb átbillenj azon a ponton, ahol a büszkeséged nyer és rájöjj, nem érdemel meg téged.
Mellesleg szerintem tényleg ne nyomozz utána, ne olvasd a leveleit, próbálj meg ne lesüllyedni az ő szintjére.
Ne tedd!
Valóban, ez a férfi csak játszik veled.
Azért, mert szerelmes vagy, attól még ott hagyhatsz egy méltatlan kapcsolatot, egy méltatlan férfit.
Hogy megteszed-e, az az önbecsülésed mértékétől függ…
Nem „gyerekes” dolog mások leveleibe belenézni és kutatni utána, hanem a másik ember személyes szabadságának a megsértése!
Ezt tilos csinálni.
Nincs az az ok, ami erre felhatalmazhatja az embert.
De igen van rá ok! Mint ez is itt! A megérzés igen is működik.
De igen van rá ok! Mint ez is itt! A megérzés igen is működik. Senki ne játszon másnak az életével!!!!!!!!!!!!! Keressen magának egy örömlányt és tiszta lapokkal feltétel nélkül élvezze az életet. Ha arról beszélünk, h kinek mihez nincs joga, akkor ennek a pasinak nincs joga egy lelkileg sérült, szeretetéhes nővel így „kicseszni”. Gerinctelen!!!!!!!!!!!! Szégyelje magát, ha ismeri annak fogalmát és ha nem, akkor tanuljon róla.
nincs rendeben vá.
A megérzéseimmel soha nem volt baj, ebben nem kételkedem. Nagyon régen megtanultam már, hogy hallgassak rá! Eleinte csak egy érzés nyilalt belém, amit azóta sikerült összpontosítani, ha valami nem stimmel, pontosan érzem mire vonatkozik! Nem tudom miért van, ezt kaptam megtanultam becsülni.
Én miközben elolvastam saját írásom, rádöbbentem, hogy a lelkem sikitozik, mert nem értem mit akarnak tőlem, értetlenül állok és nézek, (én nem játszok mások érzelmeivel, az enyémmel miért teszik?)!
Nem, most mások véleménye érdekelne egy kérdés vonatkozásában, hogy tényleg gyerekes húzás, hogy lenyomozom, és kérdéseket teszek, a válaszaiból pedig következtetést vonok le?
Nem értem, az alapelvem az hogy mindig őszintén, mégha bántó is!
Újabb kérdés vetődik fel!
Miért nem tud őszinte lenni, miért könnyebb hazudni?
Egy kapcsolatban két ember között, miért van szükség hazugságra?
Nem értem, vagy velem van baj, valami baj van az önképemmel?
Á tiszta zűrzavar, amit érzek gondolok! Soha nem gondoltam, hogy az őszinteségből ekkora problémát csinál valaki, és az én fejemhez vagdossa, hogy menjek dokihoz, nem vagyok normális, mert lenyomozom!
„Találkozásunk után egy nappal, a megbeszélt randin
„Találkozásunk után egy nappal, a megbeszélt randin találkoztunk, s ő mivel elég messze lakik, rögtön egy hétre beköltözött az életembe, lakásomba. Külföldön dolgozik, és én hagytam, mert meg akartam ismerni!”
Azt írtad, sokat tanultál az első kapcsolatodból, komolyabb lettél, előrelátóbb, ha nem is ezekkel a szavakkal fogalmaztad meg. A fenti idézett mondataid éppen az ellenkezőjét támasztják alá, a magány és a társ utáni vágy érzése legyőzte az észérveket, úgy ugrottál bele egy kapcsolat legmélyébe, hogy semmit nem tudtál a másikról.
Én úgy látom, mindketten csalódtatok egymásban, csak míg Te őszintén meg mered ezt neki fogalmazni, addig ő hárít, mellébeszél, több vasat tart a tűzben, majd kiválasztja, amelyik a legjobban izzik. A leveledből úgy tűnik, nem Te leszel a nyerő, de a többiek sem, bárki mellett állapodik meg végül.
Megértem, a szerelem elhomályosít most mindent, de ha később visszanézel, majd észreveszed, ez nem az a tiszta szerelem részedről, inkább a megbántottság, a düh, a bánat érzése. Kiszolgáltattad az érzéseid, amit ő semmibe vett. Játszik, amíg Te eszméletlenül szenvedsz. És ezt a szenvedést újra és újra feléleszted azzal, hogy beleolvasol a leveleibe, felelősségre vonod.
Nekem egyértelműen lejön a leveledből és nem csak megérzés szintjén, hogy nem akar veled komoly, felelősségteljes kapcsolatot. Azzal köt magához, hogy közben eldob. Nyilvánvaló, hogy ettől a büszkeséged lázadozik, de még nem eléggé.
Kitartást és erőt kívánok, hogy minél előbb átbillenj azon a ponton, ahol a büszkeséged nyer és rájöjj, nem érdemel meg téged.
Mellesleg szerintem tényleg ne nyomozz utána, ne olvasd a leveleit, próbálj meg ne lesüllyedni az ő szintjére.
Ne tedd!
Valóban, ez a férfi csak játszik veled.
Azért, mert szerelmes vagy, attól még ott hagyhatsz egy méltatlan kapcsolatot, egy méltatlan férfit.
Hogy megteszed-e, az az önbecsülésed mértékétől függ…
Nem „gyerekes” dolog mások leveleibe belenézni és kutatni utána, hanem a másik ember személyes szabadságának a megsértése!
Ezt tilos csinálni.
Nincs az az ok, ami erre felhatalmazhatja az embert.
De igen van rá ok! Mint ez is itt! A megérzés igen is működik.
De igen van rá ok! Mint ez is itt! A megérzés igen is működik. Senki ne játszon másnak az életével!!!!!!!!!!!!! Keressen magának egy örömlányt és tiszta lapokkal feltétel nélkül élvezze az életet. Ha arról beszélünk, h kinek mihez nincs joga, akkor ennek a pasinak nincs joga egy lelkileg sérült, szeretetéhes nővel így „kicseszni”. Gerinctelen!!!!!!!!!!!! Szégyelje magát, ha ismeri annak fogalmát és ha nem, akkor tanuljon róla.
A bűnös
Nos nem is tudom, hogy hol és mivel kezdjem írásomat. valami kísérteties borzongás fogott el akkor, mikor olvastam írásodat. Két éve úgy éreztem boldog vagyok és problémás, ám de kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek. Összeköltöztünk, vettünk egy lakást, eljegyzés, ami kell. ekkor jött a nehéz korszak, munkanélküli lettem, kimentem külföldre szerencsétpróbálni. (érdekes módon fel sem merült, hogy közösen menjünk ki)kimentem. Megismertem valakit. Egy olyan valakit, aki megváltoztatta az életemet, aki megmutatta az ajtót, a szeretetet, akivel béke és harmónia volt. Én ekkor ébredtem fel álmomból.
Párom itthon, várt, szeretett, szenvedett, értetlenül állt a közönyöm, és nemtörődömségem előtt. Nem értette mi lehet vele a baj, magát okolta. A lány akivel béke és szerelem volt, hazaindult. én még maradtam 2 hónapot.
úgy volt, hogy visszajön, bejárjuk a világot, és élünk. úgy ahogy csak együtt. végül kihátráltam, s végül ő is.
Koszosnak, mocskosnak rohadtnak alávalónak, galádnak és még ki tudja mi mindennek éreztem magamat viselkedésemért. Hazajöttem. párom megtörten megalázottan várt. A történések nagyrészét elmondtam, a többit elolvasta. elmagyaráztam, próbáltam elmondani, hogy mi történt velem odakinn. milyen csoda. nehéz volt, nagyon nehéz. látni, ahogy szenved. Szerettem, szeretem. de hogy mondjam el, neki, hogy ez nem az a szerelem, szeretet, amire ő vágyik, amit ígértem. Úgy éreztem becsaptam, és tisztességtelen voltam. őszintén beszéltem vele.elmondtam mit érzek, mit gondolok. Aztán rájöttem, hogy ez rettenetes fájdalom számára. Fáj neki az amit érzek, aziránt a másik iránt. Gyűlölt, szeretett, könyörgött, elzavart. végül majd egy év múlva elhagyott…Ennek most van egy éve.
Úgy éreztem le kell ezt mondanom. Nos nem azért, mert próbálom védeni a párodat, vagy mert a lelkiismeretemet nyugatatom. azért mondom el, hogy hátha találsz benne valami használhatót, és sikerül megértened azokat amiket most még nem…
Én is kerestem, bár nem is tudtam róla, és közben eltapostam mindent magamkörül. olyan kérdések voltak bennem, hogy hol húzódik a határ az önmegvalósítás és a másik tolerálása közt?
Mikor adom fel magamat és vetem alá a másiknak?
hogyan fájhat őszinteségem, az amit érzek valakinek?
hogy fájhat a szerelem, és szeretet?
rájöttem, hogy ez így nagyon nincs a helyén. tudtam, hogy a menyasszonyom, nem képes megbocsájtani nekem. nem tudta, tudja feldoglozni. Nekem is nehéz volt feldolgozni. nem azt amit tettem, hanem azt, ahogyan tettem.
vívódtam a hazugség, őszinteség, és lelkiismeret háromszögében.
Őszinte voltam, mert tisztázni akartam a helyzetet. nem magamat mosdattam, hanem érzéseimről beszéltem. lelkemről, arról, ami bennem zajlik.
majd láttam, hogy ezzel nem tud mitkezdeni a párom, láttam ,mennyire mélységesen és kínkeservesen szenved, reszket, jajong, ordít, meghal…
elhalgattam dolgokat, eltereltem a témát, hallgatásba burkolóztam, hátha lecsillapodik és nem foglalkozik vele. dührohamai voltak, idegösszeroppanása, nyugodt volt, békés.
Lelkiismeret. mart belülről a kétely a bűntudat. gyenge voltam, tisztességtelen, hazug.dühített, miért nem lehetek őszinte. korlátozott, visszafogott. engedett, követett, gyűlölt, feladta magát. kértem, hogy ne tegye. úgy szeressen, hogy ne adja fel magát. tartottam a kapcsolatot a másik lánnyal is. leveleztünk. a menyasszony pedig olvasott. leveleket olvasott, és elhagyott.
változtam, rengeteget változtam. Szembesültem hibáimmal, elvárásaimmal. tetteimmel, gondolataimmal. szembesültem magammal.
Másodszor jársz „pórul” . vannak elvárásaid? beléjük látsz dolgokat?az emberbe, vagy az érzésbe vagy szerelmes? szerelmes vagy? Fájni fog az igazság. nagyon fog fájni. Szenvedni fogsz, belebetegedsz, ordítassz, sírsz, végül összeszeded magadat, meg persze a barátok. az amikor ránézel a gyermekedre. és rájössz, hogy mindennek értelme van, midenből születik valami amit csak te értesz meg.
üljetek le, beszéljetek, egy arra alkalmas helyzetben.. én azt tenném, hogy megérném. megkérném, hogy legyen őszinte, neked nincs szükséged fél boldogságra, a boldogság illúziójára. Te egy párt szeretnél. ami vagy Ő vagy nem Ő. Inkább a fájdalmas őszinteség, mint a belenyugvó (el)hallgatás.
tudom, hogy nagy katyvasz amit írok, de próbálj meg kibogozni belőle dolgokat, én nagyon szorítok nektek…próbálj meg tisztán látni, haragtól, dühtől, fájdalomtól, csüggedéstől, rózsaszín felhőktől mentesen…
küldök egy jó nagy ölelést…..töröld le a könnyeket
nem katyvasz
nekem nagyon tiszta volt.
nyáron egy barátommal történt hasonló külföldön… elég nehéz volt csupán szkájpon keresztül tartani benne a lelket…
NAMASTE!
sikka
A bűnös
Nos nem is tudom, hogy hol és mivel kezdjem írásomat. valami kísérteties borzongás fogott el akkor, mikor olvastam írásodat. Két éve úgy éreztem boldog vagyok és problémás, ám de kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek. Összeköltöztünk, vettünk egy lakást, eljegyzés, ami kell. ekkor jött a nehéz korszak, munkanélküli lettem, kimentem külföldre szerencsétpróbálni. (érdekes módon fel sem merült, hogy közösen menjünk ki)kimentem. Megismertem valakit. Egy olyan valakit, aki megváltoztatta az életemet, aki megmutatta az ajtót, a szeretetet, akivel béke és harmónia volt. Én ekkor ébredtem fel álmomból.
Párom itthon, várt, szeretett, szenvedett, értetlenül állt a közönyöm, és nemtörődömségem előtt. Nem értette mi lehet vele a baj, magát okolta. A lány akivel béke és szerelem volt, hazaindult. én még maradtam 2 hónapot.
úgy volt, hogy visszajön, bejárjuk a világot, és élünk. úgy ahogy csak együtt. végül kihátráltam, s végül ő is.
Koszosnak, mocskosnak rohadtnak alávalónak, galádnak és még ki tudja mi mindennek éreztem magamat viselkedésemért. Hazajöttem. párom megtörten megalázottan várt. A történések nagyrészét elmondtam, a többit elolvasta. elmagyaráztam, próbáltam elmondani, hogy mi történt velem odakinn. milyen csoda. nehéz volt, nagyon nehéz. látni, ahogy szenved. Szerettem, szeretem. de hogy mondjam el, neki, hogy ez nem az a szerelem, szeretet, amire ő vágyik, amit ígértem. Úgy éreztem becsaptam, és tisztességtelen voltam. őszintén beszéltem vele.elmondtam mit érzek, mit gondolok. Aztán rájöttem, hogy ez rettenetes fájdalom számára. Fáj neki az amit érzek, aziránt a másik iránt. Gyűlölt, szeretett, könyörgött, elzavart. végül majd egy év múlva elhagyott…Ennek most van egy éve.
Úgy éreztem le kell ezt mondanom. Nos nem azért, mert próbálom védeni a párodat, vagy mert a lelkiismeretemet nyugatatom. azért mondom el, hogy hátha találsz benne valami használhatót, és sikerül megértened azokat amiket most még nem…
Én is kerestem, bár nem is tudtam róla, és közben eltapostam mindent magamkörül. olyan kérdések voltak bennem, hogy hol húzódik a határ az önmegvalósítás és a másik tolerálása közt?
Mikor adom fel magamat és vetem alá a másiknak?
hogyan fájhat őszinteségem, az amit érzek valakinek?
hogy fájhat a szerelem, és szeretet?
rájöttem, hogy ez így nagyon nincs a helyén. tudtam, hogy a menyasszonyom, nem képes megbocsájtani nekem. nem tudta, tudja feldoglozni. Nekem is nehéz volt feldolgozni. nem azt amit tettem, hanem azt, ahogyan tettem.
vívódtam a hazugség, őszinteség, és lelkiismeret háromszögében.
Őszinte voltam, mert tisztázni akartam a helyzetet. nem magamat mosdattam, hanem érzéseimről beszéltem. lelkemről, arról, ami bennem zajlik.
majd láttam, hogy ezzel nem tud mitkezdeni a párom, láttam ,mennyire mélységesen és kínkeservesen szenved, reszket, jajong, ordít, meghal…
elhalgattam dolgokat, eltereltem a témát, hallgatásba burkolóztam, hátha lecsillapodik és nem foglalkozik vele. dührohamai voltak, idegösszeroppanása, nyugodt volt, békés.
Lelkiismeret. mart belülről a kétely a bűntudat. gyenge voltam, tisztességtelen, hazug.dühített, miért nem lehetek őszinte. korlátozott, visszafogott. engedett, követett, gyűlölt, feladta magát. kértem, hogy ne tegye. úgy szeressen, hogy ne adja fel magát. tartottam a kapcsolatot a másik lánnyal is. leveleztünk. a menyasszony pedig olvasott. leveleket olvasott, és elhagyott.
változtam, rengeteget változtam. Szembesültem hibáimmal, elvárásaimmal. tetteimmel, gondolataimmal. szembesültem magammal.
Másodszor jársz „pórul” . vannak elvárásaid? beléjük látsz dolgokat?az emberbe, vagy az érzésbe vagy szerelmes? szerelmes vagy? Fájni fog az igazság. nagyon fog fájni. Szenvedni fogsz, belebetegedsz, ordítassz, sírsz, végül összeszeded magadat, meg persze a barátok. az amikor ránézel a gyermekedre. és rájössz, hogy mindennek értelme van, midenből születik valami amit csak te értesz meg.
üljetek le, beszéljetek, egy arra alkalmas helyzetben.. én azt tenném, hogy megérném. megkérném, hogy legyen őszinte, neked nincs szükséged fél boldogságra, a boldogság illúziójára. Te egy párt szeretnél. ami vagy Ő vagy nem Ő. Inkább a fájdalmas őszinteség, mint a belenyugvó (el)hallgatás.
tudom, hogy nagy katyvasz amit írok, de próbálj meg kibogozni belőle dolgokat, én nagyon szorítok nektek…próbálj meg tisztán látni, haragtól, dühtől, fájdalomtól, csüggedéstől, rózsaszín felhőktől mentesen…
küldök egy jó nagy ölelést…..töröld le a könnyeket
nem katyvasz
nekem nagyon tiszta volt.
nyáron egy barátommal történt hasonló külföldön… elég nehéz volt csupán szkájpon keresztül tartani benne a lelket…
NAMASTE!
sikka
Megpróbálom!
Igen igazatok van, lesülyedtem egy szintre, amit soha nem gondoltam, hogy megteszek. Lelkiismeret furdalásom van, hogy belemásztam a leveleibe ez igaz!
Tegnap már eldöntöttem, hogy ezt soha többet nem teszem meg!
Van még mit tanulnom, de az élet erről szól!
Hibákat követek el, nem szégyellem, hiszen nincs hibátlan ember! Én legalábbis nem vagyok hibátlan!
Érzem, hogy ki kell lépnem ebből a kapcsolatból, de ehhez erőt kell gyűjtenem.
Lehet hülyeség amit leírok, de vele is be kell látatnom, hogy nem viselkedhet így! Ha belátja talán, jó felé alakul az élete. Nem tudom, de azt hiszem segítenem kell neki, amíg saját magával nem jön tisztába soha nem lesz jó élete. Nem akarom már, hogy velem legyen, úgy sem lenne jó vége, de segítségre szorul, lehet, hogy pont ezért találkoztunk?!
Én gazdagabb lettem egy érzéssel, megláttam egy pokol részt, mert szerintem ez a gödör ahova kerültem, most vagyok, ez az. Bár én ástam saját magamnak!
Viszont mamám adott egy érdekes tanácsot, most reggel! Kíváncsi vagyok ti mit gondoltok erről!
” Ha ez történt, élvezd azt ami jó ebben a kapcsolatban! Meglátod majd mi alakul, nem kell mindent azonnal eldobni. Meg kell elégedni azzal amit a sors ad, mindenkinek ki van jelölve az útja, és azt kell végigjárni! Kapálózni, elkapkodni semmit nem kell.”
Kérdések sorát vetette fel bennem!
Miért kéne megalkudnom egy helyzettel ami nem jó? Miért maradjak egy emberrel aki mást keres?
Miért baj az ha egyedül maradok esetleg? Miért kellene követnem azt a példát, amit sok nőn látok, hogy együtt van egy férfival aki semmibe veszi, mégis azért mert a férje, élettársa, vele van? Ezeknek a nőknek a szeme nem csillog, csak szomoruságot, fáradtságot, félelmet látok a viselkedésükben. Elfogadnak egy helyzetet és türnek. Miért kellene ezt tennem?
Miért baj, hogy egyedül próbálom elérni azt, amit másoknak társsal sikerül? Én veszítek vele a legtöbbet, hisz sajnos a fiamra van kevesebb időm! Nem tudom, de általában hülyének néznek, én egy társtól nem anyagi biztonságot várok, én érzéseket akarok adni és kapni! Nem elég, hogy vagyok valakivel, akivel jó, megszokás és napirend kialakult, és minden szürke! Miért baj, hogy azt keresem, ami szines, ahol érzések kavarognak, ahol minden változik, ahol mindenért meg kell küzdeni, ahol bizonyítani kell?
pihi
Feldúlt vagy. Zihálsz. Haragszol a társadalom rád irányított elvárásaira, a saját magad által felöltözött szerepekre. Te mit szeretnél? „én érzéseket akarok adni és kapni! ” -persze úgy nagy átlagban ezt szeretnéd- ezt szeretnéd megkapni a mostani párodtól is? ezt várod el tőle?
nem szabad kapkodni. lásd meg hogy milyen is ő valójában ismerd meg, és nézzd meg, hogy az amit ő képes számodra nyújtani, az jó e neked. az való -e neked. Meg tudsz e nyugodni attól „ami Ő” vagy attól ami Ő mellette TE vagy.
Segíteni szeretnél neki… tudod hogy hogyan kell csinálnod? elfogultság nélkül? nem szánalomból, hanem szeretetből? félre tudod tenni a bajaidat? és meglátni Őt???
mert csak így leszel képes arra, hogy segíts neki, már feltéve ha ő engedi….
Ne értsd félre nem letorkollni, kioktatni akarlak, akarunk… érzem milyen nehéz neked… kapcsolj ki! menj el, valahová, olvass
szaladj, táncolj, fess, zenélj, vagy amihez kedved van. csak szánj a problémáidon kívül is magadra időt. ne csak a problémákról vitázz minden percben gondolatban magaddal.
Én tényleg szorítok……
Meg kell fogalmazni egy kritériumot
Én-üzeneteket adj, pl. azt, hogy: „Most annyira haragszom, hogy nem tudom megengedni, hogy nálam lakj. Kérlek, amíg így érzek, ne költözz ide”!
Ilyesmiket.
Nem kell rögtön a végleges döntést meghozni, hogy szakítasz, vagy együtt maradtok.
Csak az érzéseid szerinti cselekvésre van szükség. Érzések közlése, és annak megfelelő távolságtartás.
„Most nem tudok gondolkodni a felindultság miatt, csak azt tudom, hogy nagyon haragszom, stb.”
És ennek a vívódásnak az kell legyen a vége: „Én csak úgy tudnék Veled maradni, ha…”
Ezek tippek, 5letek Neked.:)
És annak, aki olvassa… így 4 év után…:)
Megpróbálom!
Igen igazatok van, lesülyedtem egy szintre, amit soha nem gondoltam, hogy megteszek. Lelkiismeret furdalásom van, hogy belemásztam a leveleibe ez igaz!
Tegnap már eldöntöttem, hogy ezt soha többet nem teszem meg!
Van még mit tanulnom, de az élet erről szól!
Hibákat követek el, nem szégyellem, hiszen nincs hibátlan ember! Én legalábbis nem vagyok hibátlan!
Érzem, hogy ki kell lépnem ebből a kapcsolatból, de ehhez erőt kell gyűjtenem.
Lehet hülyeség amit leírok, de vele is be kell látatnom, hogy nem viselkedhet így! Ha belátja talán, jó felé alakul az élete. Nem tudom, de azt hiszem segítenem kell neki, amíg saját magával nem jön tisztába soha nem lesz jó élete. Nem akarom már, hogy velem legyen, úgy sem lenne jó vége, de segítségre szorul, lehet, hogy pont ezért találkoztunk?!
Én gazdagabb lettem egy érzéssel, megláttam egy pokol részt, mert szerintem ez a gödör ahova kerültem, most vagyok, ez az. Bár én ástam saját magamnak!
Viszont mamám adott egy érdekes tanácsot, most reggel! Kíváncsi vagyok ti mit gondoltok erről!
” Ha ez történt, élvezd azt ami jó ebben a kapcsolatban! Meglátod majd mi alakul, nem kell mindent azonnal eldobni. Meg kell elégedni azzal amit a sors ad, mindenkinek ki van jelölve az útja, és azt kell végigjárni! Kapálózni, elkapkodni semmit nem kell.”
Kérdések sorát vetette fel bennem!
Miért kéne megalkudnom egy helyzettel ami nem jó? Miért maradjak egy emberrel aki mást keres?
Miért baj az ha egyedül maradok esetleg? Miért kellene követnem azt a példát, amit sok nőn látok, hogy együtt van egy férfival aki semmibe veszi, mégis azért mert a férje, élettársa, vele van? Ezeknek a nőknek a szeme nem csillog, csak szomoruságot, fáradtságot, félelmet látok a viselkedésükben. Elfogadnak egy helyzetet és türnek. Miért kellene ezt tennem?
Miért baj, hogy egyedül próbálom elérni azt, amit másoknak társsal sikerül? Én veszítek vele a legtöbbet, hisz sajnos a fiamra van kevesebb időm! Nem tudom, de általában hülyének néznek, én egy társtól nem anyagi biztonságot várok, én érzéseket akarok adni és kapni! Nem elég, hogy vagyok valakivel, akivel jó, megszokás és napirend kialakult, és minden szürke! Miért baj, hogy azt keresem, ami szines, ahol érzések kavarognak, ahol minden változik, ahol mindenért meg kell küzdeni, ahol bizonyítani kell?
pihi
Feldúlt vagy. Zihálsz. Haragszol a társadalom rád irányított elvárásaira, a saját magad által felöltözött szerepekre. Te mit szeretnél? „én érzéseket akarok adni és kapni! ” -persze úgy nagy átlagban ezt szeretnéd- ezt szeretnéd megkapni a mostani párodtól is? ezt várod el tőle?
nem szabad kapkodni. lásd meg hogy milyen is ő valójában ismerd meg, és nézzd meg, hogy az amit ő képes számodra nyújtani, az jó e neked. az való -e neked. Meg tudsz e nyugodni attól „ami Ő” vagy attól ami Ő mellette TE vagy.
Segíteni szeretnél neki… tudod hogy hogyan kell csinálnod? elfogultság nélkül? nem szánalomból, hanem szeretetből? félre tudod tenni a bajaidat? és meglátni Őt???
mert csak így leszel képes arra, hogy segíts neki, már feltéve ha ő engedi….
Ne értsd félre nem letorkollni, kioktatni akarlak, akarunk… érzem milyen nehéz neked… kapcsolj ki! menj el, valahová, olvass
szaladj, táncolj, fess, zenélj, vagy amihez kedved van. csak szánj a problémáidon kívül is magadra időt. ne csak a problémákról vitázz minden percben gondolatban magaddal.
Én tényleg szorítok……
Meg kell fogalmazni egy kritériumot
Én-üzeneteket adj, pl. azt, hogy: „Most annyira haragszom, hogy nem tudom megengedni, hogy nálam lakj. Kérlek, amíg így érzek, ne költözz ide”!
Ilyesmiket.
Nem kell rögtön a végleges döntést meghozni, hogy szakítasz, vagy együtt maradtok.
Csak az érzéseid szerinti cselekvésre van szükség. Érzések közlése, és annak megfelelő távolságtartás.
„Most nem tudok gondolkodni a felindultság miatt, csak azt tudom, hogy nagyon haragszom, stb.”
És ennek a vívódásnak az kell legyen a vége: „Én csak úgy tudnék Veled maradni, ha…”
Ezek tippek, 5letek Neked.:)
És annak, aki olvassa… így 4 év után…:)
Vandorlelknek
Találó megfogalmazás a cím „a bűnös”.
Köszönöm, kicsit közelebb hoztad azt amit nem értettem!
Köszönöm az érzést!
Azt hiszem sikerült az írásoddal enyhíteni a dühömet, a fájdalmam!
Talán pont ezt éli át, nem tudom! Nem tudhatom!
Köszönöm neked!
Szia Nicsu !
Szerelmes vagy, így elfogult. Lehet, hogy rosszul
Szia Nicsu !
Szerelmes vagy, így elfogult. Lehet, hogy rosszul ítélem meg, de számomra, mint kívülállónak teljesen nyilvánvaló, hogy ez a férfi nem Téged akar ! Lehet, hogy az elején akart, de a kettesben eltöltött idő alatt meggondolta magát. Addig tart meg Téged, amíg be nem jön neki egy számára megfelelőbb kapcsolat, minden jel erre mutat, hiszen folyamatosan ismerkedik.
Már elnézést, de abszolút nem értek egyet a nagymamáddal. Már miért kellene elfogadnod egy ilyen megalázó kapcsolatot ? Mi lenne ebben Neked a jó ? Nem bírsz azonnal szakítani, kell egy kis levezetés, de ő mit nyújt Neked ? Összetörte a szíved, a lelked, közösen szétromboltátok az egymás közötti bizalmat. Tapasztalatom szerint ezt a legnehezebb helyreállítani a párok között.
Az ő életéért nem Te vagy a felelős ! Nehogy már ezek után azzal foglalkozz, hogy sikeres és boldog legyen az élete ! Ez az ő feladata, csakis ő teheti meg, már ha egyszer eljut erre a szintre.
Neked saját magaddal és a gyermekeddel kell most foglalkoznod, éppen eléggé lehúzott ez a kapcsolat, gondolj magatokra és csakis magatokra.
„Neked saját magaddal és a gyermekeddel kell most foglalkoznod,
„Neked saját magaddal és a gyermekeddel kell most foglalkoznod, éppen eléggé lehúzott ez a kapcsolat, gondolj magatokra és csakis magatokra.” ——–>csak hogy beleszóljak én is, mint eddig mindig… azzal egészíteném ki Ibolya hozzászólását, hogy ez nem önzőség, ha magadra, magatokra gondolsz…
Kurt Tepperwein írja a Tudattréningben, hogy az életedben Te vagy az állandó szereplő, mindenki más vendég…
🙂
kötekszem 😀
Én pedig, hogy jól összezavarjalak, ne hallgass egyikünkre sem, hanem csakis kizárólag magadra. Ha ott belül mélyen nyomaszt a „kényszer, hogy segíts neki” akkor segíts. De csak akkor Csakis kizárólag akkor, ha a segítségadást nem kell erőltetned, nem kell „ráerőszakolni magadat a párodra”
és természetesen a gyermeked békéje és a tiéd a legfontosabb. de nem gondolom, hogy bármit is tennél, ami nem a gyereket érdekeit szolgálná….
gondold át az eddigieket, amik történtek veled, veletek, mérlegelj, higgadj le és e szerint határozz, tuti hogy jól döntesz……
Szerintem meg csak azt nyomasztja mélyen a kényszer, hogy másoko
Szerintem meg az esetek nagy százalékában csak azt nyomasztja mélyen a kényszer, hogy másokon segítsen, aki önmagával nem mer szembenézni. Könnyebb azt nézni, hogy máson hogyan lehetne segíteni, mint hogy őszintén feltárjuk a saját problémáinkat, és önmagunkon segítsünk.
Vandorlelknek
Találó megfogalmazás a cím „a bűnös”.
Köszönöm, kicsit közelebb hoztad azt amit nem értettem!
Köszönöm az érzést!
Azt hiszem sikerült az írásoddal enyhíteni a dühömet, a fájdalmam!
Talán pont ezt éli át, nem tudom! Nem tudhatom!
Köszönöm neked!
Szia Nicsu !
Szerelmes vagy, így elfogult. Lehet, hogy rosszul
Szia Nicsu !
Szerelmes vagy, így elfogult. Lehet, hogy rosszul ítélem meg, de számomra, mint kívülállónak teljesen nyilvánvaló, hogy ez a férfi nem Téged akar ! Lehet, hogy az elején akart, de a kettesben eltöltött idő alatt meggondolta magát. Addig tart meg Téged, amíg be nem jön neki egy számára megfelelőbb kapcsolat, minden jel erre mutat, hiszen folyamatosan ismerkedik.
Már elnézést, de abszolút nem értek egyet a nagymamáddal. Már miért kellene elfogadnod egy ilyen megalázó kapcsolatot ? Mi lenne ebben Neked a jó ? Nem bírsz azonnal szakítani, kell egy kis levezetés, de ő mit nyújt Neked ? Összetörte a szíved, a lelked, közösen szétromboltátok az egymás közötti bizalmat. Tapasztalatom szerint ezt a legnehezebb helyreállítani a párok között.
Az ő életéért nem Te vagy a felelős ! Nehogy már ezek után azzal foglalkozz, hogy sikeres és boldog legyen az élete ! Ez az ő feladata, csakis ő teheti meg, már ha egyszer eljut erre a szintre.
Neked saját magaddal és a gyermekeddel kell most foglalkoznod, éppen eléggé lehúzott ez a kapcsolat, gondolj magatokra és csakis magatokra.
„Neked saját magaddal és a gyermekeddel kell most foglalkoznod,
„Neked saját magaddal és a gyermekeddel kell most foglalkoznod, éppen eléggé lehúzott ez a kapcsolat, gondolj magatokra és csakis magatokra.” ——–>csak hogy beleszóljak én is, mint eddig mindig… azzal egészíteném ki Ibolya hozzászólását, hogy ez nem önzőség, ha magadra, magatokra gondolsz…
Kurt Tepperwein írja a Tudattréningben, hogy az életedben Te vagy az állandó szereplő, mindenki más vendég…
🙂
kötekszem 😀
Én pedig, hogy jól összezavarjalak, ne hallgass egyikünkre sem, hanem csakis kizárólag magadra. Ha ott belül mélyen nyomaszt a „kényszer, hogy segíts neki” akkor segíts. De csak akkor Csakis kizárólag akkor, ha a segítségadást nem kell erőltetned, nem kell „ráerőszakolni magadat a párodra”
és természetesen a gyermeked békéje és a tiéd a legfontosabb. de nem gondolom, hogy bármit is tennél, ami nem a gyereket érdekeit szolgálná….
gondold át az eddigieket, amik történtek veled, veletek, mérlegelj, higgadj le és e szerint határozz, tuti hogy jól döntesz……
Szerintem meg csak azt nyomasztja mélyen a kényszer, hogy másoko
Szerintem meg az esetek nagy százalékában csak azt nyomasztja mélyen a kényszer, hogy másokon segítsen, aki önmagával nem mer szembenézni. Könnyebb azt nézni, hogy máson hogyan lehetne segíteni, mint hogy őszintén feltárjuk a saját problémáinkat, és önmagunkon segítsünk.
Végig gondolom
Ez jó! Nem kényszerből segítek, azért mert szeretem annyira, hogy próbáljak segíteni, persze ha hagyja!
Most higgadok, kikapcsolódom!
Persze, hogy a fiam érdeke az első! Soha nem tennék olyat, amivel neki ártanék!
Egy jót nevettem viszont csaesz megjegyzésén!
Miből gondolod, hogy kényszerből segítenék? Más megsegítése, azt jelenti, hogy nem vagyok tisztában önmagammal?
Hát nem azért segítünk a másikon, mert szeretjük? Csak azon tudok segíteni aki hagyja, és akit szeretek annyira, hogy segítsek rajta!
tényleg így gondolom,
és önmagamon figyeltem meg az egóm eme kis játékát… Nincs ezzel baj, csak jó, ha tudatosítva van szerintem.
Pl. te konkrétan miben (milyen témában) szeretnél neki segíteni?
Tudok egyáltalán?
Összetett, ha hagyja, hogy segítsek egyáltalán, valószínűbb, hogy köszi nem kér belőle! Nem is biztos, hogy most azonnal tudnék segíteni, még fáj! De megpróbálnám!
Lássa be, hogy nem vezet jóra, ha hitegeti önmagát és másokat. Úgy érzem elsősorban önmagát vakítja meg, elképzel valamit, és mivel nagyon akarja eléri, és elhiteti a környezetével amit ő szeretne. Utána pedig keservesen csalódik. Elkezd valami mást keresni, és közben lezuzza a másikat, kikiabálja hibásnak, holott ebben az esetben mind a ketten hibásak vagyunk! Én a levelezésében való turkálással eszméletlen dolgot csináltam, itt hibáztam, de nem bánom!
Az előző kapcsolatairól sem tudott mást mondani, csak mindig a másik fél hibáit! Azt hiszem, fél beismerni, hogy ő is embreből van és hibázik! Önmaga előtt nem valja be miben is vétett!
Abszolult nem dolgozta fel, a csalódásait! Nem hagyott magának időt arra, hogy végig gondolja, hanem azonnal fejest ugrik egy újabb kapcsolatba!
Tudod elvált mert megcsalta a felesége, miközben kint dolgozott (ki tudja ez miért történt, nekem lényegtelen, számára fontos lenne belátni, mert egy nő ha félrelép komoly oka van)! Pár hónap múlva újabb kapcsolatban volt, ami két évig tartott, ennek vége lett, 3 hét múlva jöttem én! A két éves kapcsolatáról annyit mond anyagilag használták ki! Ilyen van elképzelhető, de nem tudom így van-e, a másik félt is meg kellene hallgatni!
Megpróbálnám valahogy rábeszélni, gondolja végig mit is csinált, a másik hogy reagált, ő vajon miben hibázott!
Meglátjuk, hogyan és mi lesz, először látni akarom, hogy a tegnapi vitánknak, mi az eredménye. Meglátom milyen lépéseket tesz, ha tesz egyáltalán!
Hiányzik a jó öreg Karmatörlő….
…konkrét esettanulmányokban mindig ő szokta megmondani a tutit. Mivel Kavics írása egy másik blogban lelkiismeret furdalást okozott, így most próbálok megfelelni, és helyettesíteni Kt-t, ha már belementem ebbe az utcába…
Azt tapasztaltam, hogy amiben segíteni szeretnénk a másiknak, sok esetben pont abban kellene magunkon segítenünk. Leveleidből ollózok:
"Lássa be, hogy nem vezet jóra, ha hitegeti önmagát Utána pedig keservesen csalódik"
Ha jól tudom, most Te is épp csalódtál. A szerelem, mint rózsaszínű köd (ahogy írtad) pont úgy működik, hogy elkezdjük valamiben hitegetni önmagunkat, kivetíteni a másikra egy vágyott képet, majd amikor a másik nem felel meg ennek a képnek, akkor keservesen csalódunk. Nem a másik a rossz, hanem a saját elvárásaink voltak rosszak felé.
"De nem hibáztathatunk mindig csak egy valakit, hisz lehet pont mi váltjuk ki az okot, ahhoz, hogy ő hibázzon!"
Ez így van. Megkerested már, hogy a levelei elolvasásán kívül miben voltál még hibás? Hisz Te írod:"egy nő ha félrelép komoly oka van" Akkor gondolom, ha egy férfi akar félrelépni, annak is komoly oka van…
"Megpróbálnám valahogy rábeszélni, gondolja végig ő vajon miben hibázott!" – ehelyett én megkeresném önmagamban ugyanezt. Sőt: még azt is megnézném, hogy vajon miért pont ezt a pacákot vonzottam be magamnak, miért pont őbelé lettem szerelmes? Hisz mindig olyan emberekkel van dolgunk az életünkben, akik még el nem fogadott tulajdonságaink visszatükrözésével próbálnak minket arra ösztönözni, hogy megkeressük magunkban ezeket. Ami benne zavar, az ott van benned is, csak még nem akarod észrevenni. Azt írod, hogy fejest ugrik mindig a köv. kapcsolatba. De önmagadról is azt írtad: "hát fejest ugrottam egy kapcsolatba" én megnézném, hogy mi motivált erre belül, milyen hiány (a szexen kívül)
A segíteni akarás a Te részedről menekülés a fájdalom és az önmagadba nézés, a tanulságok levonása elől.
persze, olyan is van, hogy valaki szeretetből akar segíteni valakin- de ezt hinni ebben az esetben: önámítás.
csaesznek
Borzalmasan elgondolkoztattál!
Igen valószinű, hogy hitegettem magam, de ebben nem vagyok biztos! Nem tudom! Lehet hogy az elvárásaim voltak rosszak?! Fogalmam nincs, mert úgy érzem ő rakta le a magokat amiben elkezdtem hinni, nem én erőltettem ennyire!
A levelei elolvasásán kívül miben vagyok még hibás, hagytam, hogy az életembe költözzön úgy hogy nem is ismertem igazán, most sem ismerem! Kihagytuk a legelejét a kapcsolatnak, mert hagytam, nem voltam elég erős, talán még ez. Ő miért akar félrelépni, miért keres? Mert csalodott bennem, miért mert nem ismer!
„el nem fogadott tulajdonságaink visszatükrözésével próbálnak minket arra ösztönözni, hogy megkeressük magunkban ezeket. Ami benne zavar, az ott van benned is, csak még nem akarod észrevenni.”
Lehet, hogy igazad van, és hogyan vegyem észre, hogyan vonjam le a tanulságot?
Arra nem vagyok képes mostanában, hogy lelüljek és tisztán gondolkozzam!
Ahhoz, hogy megnyugodjak, és aludjak, teljesen le kell fárasztanom a testem!
Érdekelne, hogy a saját hibáim, hogyan lássam be, mert most semmi sem világos, csak kuszaság és zűrzavar van!
A test lefárasztása
Nagyon jó módszer ez! Csináld csak. Ha azt szeretnéd, hogy a fejlődésedhez is hozzásegítsen, akkor vonj párhuzamot a kettő között. Találd meg a mozgásban azt, amit felkavart fejjel és szivvel nem tudsz. Vedd a kedvenc melegítőd, sportcsukád és állj neki a megszokott sportodnak. Amikor bemelegedtél, kérdezd meg magadtól, hogy miért csinálod valójában. Mit akarsz vele elérni. Meg fogod látni, hogy ugyan oda akarsz kilyukadni, mint amire ez a virágról virágra szálló pasi.
Sok sikert!
Együttérzek veled!
Nem azért szeretnél neki segíteni, mert addig
Együttérzek veled!
Nem azért szeretnél neki segíteni, mert addig is vele lehetsz, foglalkozhatsz vele, jelen lehetsz valamennyire az életében? Nem elengedni kellene?
Végig gondolom
Ez jó! Nem kényszerből segítek, azért mert szeretem annyira, hogy próbáljak segíteni, persze ha hagyja!
Most higgadok, kikapcsolódom!
Persze, hogy a fiam érdeke az első! Soha nem tennék olyat, amivel neki ártanék!
Egy jót nevettem viszont csaesz megjegyzésén!
Miből gondolod, hogy kényszerből segítenék? Más megsegítése, azt jelenti, hogy nem vagyok tisztában önmagammal?
Hát nem azért segítünk a másikon, mert szeretjük? Csak azon tudok segíteni aki hagyja, és akit szeretek annyira, hogy segítsek rajta!
tényleg így gondolom,
és önmagamon figyeltem meg az egóm eme kis játékát… Nincs ezzel baj, csak jó, ha tudatosítva van szerintem.
Pl. te konkrétan miben (milyen témában) szeretnél neki segíteni?
Tudok egyáltalán?
Összetett, ha hagyja, hogy segítsek egyáltalán, valószínűbb, hogy köszi nem kér belőle! Nem is biztos, hogy most azonnal tudnék segíteni, még fáj! De megpróbálnám!
Lássa be, hogy nem vezet jóra, ha hitegeti önmagát és másokat. Úgy érzem elsősorban önmagát vakítja meg, elképzel valamit, és mivel nagyon akarja eléri, és elhiteti a környezetével amit ő szeretne. Utána pedig keservesen csalódik. Elkezd valami mást keresni, és közben lezuzza a másikat, kikiabálja hibásnak, holott ebben az esetben mind a ketten hibásak vagyunk! Én a levelezésében való turkálással eszméletlen dolgot csináltam, itt hibáztam, de nem bánom!
Az előző kapcsolatairól sem tudott mást mondani, csak mindig a másik fél hibáit! Azt hiszem, fél beismerni, hogy ő is embreből van és hibázik! Önmaga előtt nem valja be miben is vétett!
Abszolult nem dolgozta fel, a csalódásait! Nem hagyott magának időt arra, hogy végig gondolja, hanem azonnal fejest ugrik egy újabb kapcsolatba!
Tudod elvált mert megcsalta a felesége, miközben kint dolgozott (ki tudja ez miért történt, nekem lényegtelen, számára fontos lenne belátni, mert egy nő ha félrelép komoly oka van)! Pár hónap múlva újabb kapcsolatban volt, ami két évig tartott, ennek vége lett, 3 hét múlva jöttem én! A két éves kapcsolatáról annyit mond anyagilag használták ki! Ilyen van elképzelhető, de nem tudom így van-e, a másik félt is meg kellene hallgatni!
Megpróbálnám valahogy rábeszélni, gondolja végig mit is csinált, a másik hogy reagált, ő vajon miben hibázott!
Meglátjuk, hogyan és mi lesz, először látni akarom, hogy a tegnapi vitánknak, mi az eredménye. Meglátom milyen lépéseket tesz, ha tesz egyáltalán!
Hiányzik a jó öreg Karmatörlő….
…konkrét esettanulmányokban mindig ő szokta megmondani a tutit. Mivel Kavics írása egy másik blogban lelkiismeret furdalást okozott, így most próbálok megfelelni, és helyettesíteni Kt-t, ha már belementem ebbe az utcába…
Azt tapasztaltam, hogy amiben segíteni szeretnénk a másiknak, sok esetben pont abban kellene magunkon segítenünk. Leveleidből ollózok:
"Lássa be, hogy nem vezet jóra, ha hitegeti önmagát Utána pedig keservesen csalódik"
Ha jól tudom, most Te is épp csalódtál. A szerelem, mint rózsaszínű köd (ahogy írtad) pont úgy működik, hogy elkezdjük valamiben hitegetni önmagunkat, kivetíteni a másikra egy vágyott képet, majd amikor a másik nem felel meg ennek a képnek, akkor keservesen csalódunk. Nem a másik a rossz, hanem a saját elvárásaink voltak rosszak felé.
"De nem hibáztathatunk mindig csak egy valakit, hisz lehet pont mi váltjuk ki az okot, ahhoz, hogy ő hibázzon!"
Ez így van. Megkerested már, hogy a levelei elolvasásán kívül miben voltál még hibás? Hisz Te írod:"egy nő ha félrelép komoly oka van" Akkor gondolom, ha egy férfi akar félrelépni, annak is komoly oka van…
"Megpróbálnám valahogy rábeszélni, gondolja végig ő vajon miben hibázott!" – ehelyett én megkeresném önmagamban ugyanezt. Sőt: még azt is megnézném, hogy vajon miért pont ezt a pacákot vonzottam be magamnak, miért pont őbelé lettem szerelmes? Hisz mindig olyan emberekkel van dolgunk az életünkben, akik még el nem fogadott tulajdonságaink visszatükrözésével próbálnak minket arra ösztönözni, hogy megkeressük magunkban ezeket. Ami benne zavar, az ott van benned is, csak még nem akarod észrevenni. Azt írod, hogy fejest ugrik mindig a köv. kapcsolatba. De önmagadról is azt írtad: "hát fejest ugrottam egy kapcsolatba" én megnézném, hogy mi motivált erre belül, milyen hiány (a szexen kívül)
A segíteni akarás a Te részedről menekülés a fájdalom és az önmagadba nézés, a tanulságok levonása elől.
persze, olyan is van, hogy valaki szeretetből akar segíteni valakin- de ezt hinni ebben az esetben: önámítás.
csaesznek
Borzalmasan elgondolkoztattál!
Igen valószinű, hogy hitegettem magam, de ebben nem vagyok biztos! Nem tudom! Lehet hogy az elvárásaim voltak rosszak?! Fogalmam nincs, mert úgy érzem ő rakta le a magokat amiben elkezdtem hinni, nem én erőltettem ennyire!
A levelei elolvasásán kívül miben vagyok még hibás, hagytam, hogy az életembe költözzön úgy hogy nem is ismertem igazán, most sem ismerem! Kihagytuk a legelejét a kapcsolatnak, mert hagytam, nem voltam elég erős, talán még ez. Ő miért akar félrelépni, miért keres? Mert csalodott bennem, miért mert nem ismer!
„el nem fogadott tulajdonságaink visszatükrözésével próbálnak minket arra ösztönözni, hogy megkeressük magunkban ezeket. Ami benne zavar, az ott van benned is, csak még nem akarod észrevenni.”
Lehet, hogy igazad van, és hogyan vegyem észre, hogyan vonjam le a tanulságot?
Arra nem vagyok képes mostanában, hogy lelüljek és tisztán gondolkozzam!
Ahhoz, hogy megnyugodjak, és aludjak, teljesen le kell fárasztanom a testem!
Érdekelne, hogy a saját hibáim, hogyan lássam be, mert most semmi sem világos, csak kuszaság és zűrzavar van!
A test lefárasztása
Nagyon jó módszer ez! Csináld csak. Ha azt szeretnéd, hogy a fejlődésedhez is hozzásegítsen, akkor vonj párhuzamot a kettő között. Találd meg a mozgásban azt, amit felkavart fejjel és szivvel nem tudsz. Vedd a kedvenc melegítőd, sportcsukád és állj neki a megszokott sportodnak. Amikor bemelegedtél, kérdezd meg magadtól, hogy miért csinálod valójában. Mit akarsz vele elérni. Meg fogod látni, hogy ugyan oda akarsz kilyukadni, mint amire ez a virágról virágra szálló pasi.
Sok sikert!
Együttérzek veled!
Nem azért szeretnél neki segíteni, mert addig
Együttérzek veled!
Nem azért szeretnél neki segíteni, mert addig is vele lehetsz, foglalkozhatsz vele, jelen lehetsz valamennyire az életében? Nem elengedni kellene?
Fájdalom
Sziasztok!
Elolvastam amiket irtatok, mindben volt valami ami megfogott! Köszönöm!
Próbálok kikapcsolni, megnyugodni!
Ha minden csendes, nem megnyugvást érzek, hanem fájdalmat!
Ez most mindent kitörölt.
Mintha szétszagatták volna a régi megszokott dolgokat. Azt hiszem a régi helyébe mást, újat kell épitenem, de még nem megy!
Most annak van itt az ideje, hogy szenvedj, hogy belehalj, hogy
Most annak van itt az ideje, hogy szenvedj, hogy belehalj, hogy ordíts sikíts, éld meg a fájdalmat, aztán pedig továbblépsz. Fordulj be. foglalkozz magaddal… könnyebb lesz. összeomlott benned minden, csalódtál mindenben. de ha itt az idő elkezdet ásni az alapot(már talán el is kezdted)….kitartás
szeretetből sem kell segiteni
Kaviccsal értek tökéletesen egyet: nem vagyunk felelősek más felnőtt emberek életútjáért, boldogulásáért, jövőbeli döntéseiért,”meg hogy lássa be a hibáit és tanuljon belőle”, lelki fejlődéséért stb, stb.
Ha szeretem, akkor sem.
Nem feladatunk ezt megtenni,nem kell őt megmenteni , majd megtanitja őt az élet.
Ha cudar tapasztalatokon át, akkor úgy. Biztos, hogy nem a mi szép szavainktól, magyarázatainktól fogja elkerülni a hibáit, a rá váró gubancokat, jövendő szenvedéseket. Azt neki magának kell megtapasztalnia és amit majd főz, meg is kell szépen ennie.
Senkit nem lehet megmenteni önmagától!
Segiteni akkor érdemes megkisérelni, ha az illető azt KÉRI.
Ez egyetemes elv a segitésben, legyen szó bármilyen segitésről.
Arról nem is beszélve, hogy a „segitésed” ürügyén még mindig nem válsz le róla, még mindig találkoztok, beszéltek és még mindig folytatódik ez az áldatlan állapot.
Én sem értek egyet a mamáddal, de Vándorlélekkel sem…….ennyi előzmény után már nincs mit várni, nézni, utána érezgetni,mi merre fordul, türelmesen újabb esélyt adni. Nem.
Jobb levonni a tanulságokat és továbblépni…..egy boldogabb kapcsolat felé.
error
semmit sem kell és semmit sem muszáj, én sem erről beszéltem, nem tanácsoltam szerintem, csak azt hogy üljenek le és beszéljék meg ha van rá mód. De nem szabad erőltetni, mint ahogyan ezt írtam is. én csak azt látom, hogy itt lassan születik egy ítélet valami, valaki felett, amiről-akiről nem biztos hogy mindent tudunk.
Megfogalmaztam a véleményemet és érzéseimet, aki egyetért, egyetért, aki nem nem. Ez így van rendjén, minősítéstől és ítélkezéstől mentesen…..
egyébként a buta ember a saját hibáiból, vagy abból sem tanul, míg az okos a másokéból,
s ha a másik elvet követjük, akkor hova ez a sok tanító és megvilágosult szent ember, ha nem az a dolga, hogy segítsen?
nagyjából egyről beszélünk mi, csak talán elbeszélünk egymás mellett….
itélkezésről szó sincs…
Nekem nagyon nem működött, ez az okos ember a mások hibáiból tanul.
Soha nem tudtam mások hibáiból tanulni, csak a saját megszenvedett tapasztalataimból (rosszakból, jókból).Azt veszem észre, hogy másoknak is igy megy ez.
A sok tanitó és szent ember segitsége sok szintű lehet.
De mi az igazi segitség?
Az is sok szintű.
Van fizikai, tevőleges, van beszélgetős, ötletelős, van tanácsokat osztogatós, van lelki, lelki együttérzős, lelki bátoritós stb, aztán jönnek a magasabb szintek: segiteni az életemmel – ahogy azt élem, segiteni a nyitott szeretet áramlásommal (adok-kapok),és végül a segitő, aki már „nem akar segiteni”, pl. Ramana, a puszta létezésével, a jelenlétével. Tudatossága magasrezgésű frekvenciáival. Ott már semmi – a szavak sem – kellenek.
Kedves Vándorlélek, az emlitett pár már annyit beszélt egymással.Nem mennek többre a több beszéddel, szerintem.
Itélkezni meg ki akar itt, ebben a történetben? Én nem érzem, hogy erről lenne szó….sem a pár részéről, sem a mi részünkről….
Az , hogy ki tud mások hibájából tanulni , ez is a
Az , hogy ki tud mások hibájából tanulni , ez is a bizalom
témakörébe sorolható .
+ a biblia az értelem és bölcsesség témaköréhez is teszi .
Azért kaptuk az értelmünket , hogy bizonyos dolgakot akkor
is megéthetünk – és ezen megértés alapján el is fogadhatunk – ,
ha mi azt még nem éltük át fizikálisan , nincs személyes tapasztalatunk
róla .
Ezen témakör a nevelés és a családban megtapasztalható
szeretet témaköréhez vezet , de mivel a családok ma igen sérült
és megtépett állapotban vannak , ezért innen nehéz hiteles
példákat megmutatni , de azért nem lehetetlen …
úá
Fájdalom
Sziasztok!
Elolvastam amiket irtatok, mindben volt valami ami megfogott! Köszönöm!
Próbálok kikapcsolni, megnyugodni!
Ha minden csendes, nem megnyugvást érzek, hanem fájdalmat!
Ez most mindent kitörölt.
Mintha szétszagatták volna a régi megszokott dolgokat. Azt hiszem a régi helyébe mást, újat kell épitenem, de még nem megy!
Most annak van itt az ideje, hogy szenvedj, hogy belehalj, hogy
Most annak van itt az ideje, hogy szenvedj, hogy belehalj, hogy ordíts sikíts, éld meg a fájdalmat, aztán pedig továbblépsz. Fordulj be. foglalkozz magaddal… könnyebb lesz. összeomlott benned minden, csalódtál mindenben. de ha itt az idő elkezdet ásni az alapot(már talán el is kezdted)….kitartás
szeretetből sem kell segiteni
Kaviccsal értek tökéletesen egyet: nem vagyunk felelősek más felnőtt emberek életútjáért, boldogulásáért, jövőbeli döntéseiért,”meg hogy lássa be a hibáit és tanuljon belőle”, lelki fejlődéséért stb, stb.
Ha szeretem, akkor sem.
Nem feladatunk ezt megtenni,nem kell őt megmenteni , majd megtanitja őt az élet.
Ha cudar tapasztalatokon át, akkor úgy. Biztos, hogy nem a mi szép szavainktól, magyarázatainktól fogja elkerülni a hibáit, a rá váró gubancokat, jövendő szenvedéseket. Azt neki magának kell megtapasztalnia és amit majd főz, meg is kell szépen ennie.
Senkit nem lehet megmenteni önmagától!
Segiteni akkor érdemes megkisérelni, ha az illető azt KÉRI.
Ez egyetemes elv a segitésben, legyen szó bármilyen segitésről.
Arról nem is beszélve, hogy a „segitésed” ürügyén még mindig nem válsz le róla, még mindig találkoztok, beszéltek és még mindig folytatódik ez az áldatlan állapot.
Én sem értek egyet a mamáddal, de Vándorlélekkel sem…….ennyi előzmény után már nincs mit várni, nézni, utána érezgetni,mi merre fordul, türelmesen újabb esélyt adni. Nem.
Jobb levonni a tanulságokat és továbblépni…..egy boldogabb kapcsolat felé.
error
semmit sem kell és semmit sem muszáj, én sem erről beszéltem, nem tanácsoltam szerintem, csak azt hogy üljenek le és beszéljék meg ha van rá mód. De nem szabad erőltetni, mint ahogyan ezt írtam is. én csak azt látom, hogy itt lassan születik egy ítélet valami, valaki felett, amiről-akiről nem biztos hogy mindent tudunk.
Megfogalmaztam a véleményemet és érzéseimet, aki egyetért, egyetért, aki nem nem. Ez így van rendjén, minősítéstől és ítélkezéstől mentesen…..
egyébként a buta ember a saját hibáiból, vagy abból sem tanul, míg az okos a másokéból,
s ha a másik elvet követjük, akkor hova ez a sok tanító és megvilágosult szent ember, ha nem az a dolga, hogy segítsen?
nagyjából egyről beszélünk mi, csak talán elbeszélünk egymás mellett….
itélkezésről szó sincs…
Nekem nagyon nem működött, ez az okos ember a mások hibáiból tanul.
Soha nem tudtam mások hibáiból tanulni, csak a saját megszenvedett tapasztalataimból (rosszakból, jókból).Azt veszem észre, hogy másoknak is igy megy ez.
A sok tanitó és szent ember segitsége sok szintű lehet.
De mi az igazi segitség?
Az is sok szintű.
Van fizikai, tevőleges, van beszélgetős, ötletelős, van tanácsokat osztogatós, van lelki, lelki együttérzős, lelki bátoritós stb, aztán jönnek a magasabb szintek: segiteni az életemmel – ahogy azt élem, segiteni a nyitott szeretet áramlásommal (adok-kapok),és végül a segitő, aki már „nem akar segiteni”, pl. Ramana, a puszta létezésével, a jelenlétével. Tudatossága magasrezgésű frekvenciáival. Ott már semmi – a szavak sem – kellenek.
Kedves Vándorlélek, az emlitett pár már annyit beszélt egymással.Nem mennek többre a több beszéddel, szerintem.
Itélkezni meg ki akar itt, ebben a történetben? Én nem érzem, hogy erről lenne szó….sem a pár részéről, sem a mi részünkről….
Az , hogy ki tud mások hibájából tanulni , ez is a
Az , hogy ki tud mások hibájából tanulni , ez is a bizalom
témakörébe sorolható .
+ a biblia az értelem és bölcsesség témaköréhez is teszi .
Azért kaptuk az értelmünket , hogy bizonyos dolgakot akkor
is megéthetünk – és ezen megértés alapján el is fogadhatunk – ,
ha mi azt még nem éltük át fizikálisan , nincs személyes tapasztalatunk
róla .
Ezen témakör a nevelés és a családban megtapasztalható
szeretet témaköréhez vezet , de mivel a családok ma igen sérült
és megtépett állapotban vannak , ezért innen nehéz hiteles
példákat megmutatni , de azért nem lehetetlen …
úá
Miben áltatod magad?
Irásodat és a válaszatidat olvasva nem vagy nagyon rossz helyzetben, mert legalább magadban keresed a megoldást és ez így van jól.
Nézd meg, mit művel ez a pasi. Átver, hazudik, másra keni a cuccot. Fordítsd meg a kérdést. Te miben áltatod magad, miben nem vagy magaddal őszinte, stb, stb? Ezért a pótcselekvés a másnak való segítség is. Miért akarsz te rajta segteni? Mi motivál saját magadban? Téged azért „piszkál” ez a pasas, mert rá akar mutatni, hogy ezekkel minőségekkel kellene szembenézned, ezekkel kellene magadban egyenesbe jönnöd.
A másik vonal, amin elindulnék, a kedves papa. Milyen a viszonyod vele ma, milyen volt korábban és miért áll közétek ez a hamisság? Volt valami az ő családjában, amit titkolnak, kirekesztenek, letagadnak? Kérdezd meg tőle.
A megérzéseidet pedig köszönd meg, azok sosem vernek át, csak a fejed.
És, hogy mit tennék, hát addig maradnék ezzel a nőcsábásszal, amig ki nem deríteném, hogy mit kell nekem ebből tanulnom, mivel gazdagít ez a szituáció. Hisz, ha erre nem jössz rá, akkor jön a következő ilyen, ez meg már be van járatva. Kérdezd meg magadtól, hogy ez az állapot amiben vagy miben segít téged. Válaszul valamilyen pozitiv célt fogsz kapni. Utána pedig vizsgáld meg, hogy van e másik út amin ugyan oda elérsz. Akkor kövesd azt a pasi meg továbbszál a következő bibére.
Jó barangolást!
Kedves Senki! Mióta és miért érzed magad Senkinek? :))
Kedves Senki! Mióta és miért érzed magad Senkinek? :))
A senki is valaki
legalább is a mátrixban. A valaki az egy, a senki a nulla. És milyen érdekes, hogy ha sorrendbe rakod őket mégis értékkel bír mind a kettő.
De, nem erről szól ez a blog, ugye?!
Bejáratott nőcsábász?:))
„addig maradnék ezzel a nőcsábásszal, amig ki nem deríteném, hogy mit kell nekem ebből tanulnom, mivel gazdagít ez a szituáció. Hisz, ha erre nem jössz rá, akkor jön a következő ilyen, ez meg már be van járatva.”
Ez nagyon jóóóó!!!!:))))
Én is szeretném tudni, ki vagy!:)
Egyébként, Kérdező: vissza a kályhához!
Te egy szerető, kedves fickót akartál, akivel szeretkezhetsz.
Megkaptad!
A többit ő hablatyolta össze, amin csudálkoztál először.
Menj vissza ebbe az állapotba!
Milyen elégedett voltál!
Megkaptad, amit akartál!
Az elégedetlenség abból jött, csak később jött, hogy beleélted Magad, hogy azon kívül, amit Te szerettél volna, ő még többet akar Veled, és elképzelted, hogy az meglesz! És most olyan infók birtokába jutottál, amiből azt GONDOLOD, hogy ha ezeket ő csinálja, teszi, akkor BIZONYÁRA nem gondolHATTA komoylan, amiket Neked ígért. De hát Te azokat nem is akartad, nem is vágytad!….
Tehát mit is vesztettél?….;)
Ő talán CSAK azért mondta ezeket a házassági terveket, mert túl gyorsan haladtatok, mert nem gondolta, hogy máskülönben Veled lakhat, veled szeretkezhet, stb….
Nem tudott róla, hogy Te ezeket minden elvárás, viszonzás nélkül szeretnéd Vele….
Ez jutott most eszembe!
Miben áltatod magad?
Irásodat és a válaszatidat olvasva nem vagy nagyon rossz helyzetben, mert legalább magadban keresed a megoldást és ez így van jól.
Nézd meg, mit művel ez a pasi. Átver, hazudik, másra keni a cuccot. Fordítsd meg a kérdést. Te miben áltatod magad, miben nem vagy magaddal őszinte, stb, stb? Ezért a pótcselekvés a másnak való segítség is. Miért akarsz te rajta segteni? Mi motivál saját magadban? Téged azért „piszkál” ez a pasas, mert rá akar mutatni, hogy ezekkel minőségekkel kellene szembenézned, ezekkel kellene magadban egyenesbe jönnöd.
A másik vonal, amin elindulnék, a kedves papa. Milyen a viszonyod vele ma, milyen volt korábban és miért áll közétek ez a hamisság? Volt valami az ő családjában, amit titkolnak, kirekesztenek, letagadnak? Kérdezd meg tőle.
A megérzéseidet pedig köszönd meg, azok sosem vernek át, csak a fejed.
És, hogy mit tennék, hát addig maradnék ezzel a nőcsábásszal, amig ki nem deríteném, hogy mit kell nekem ebből tanulnom, mivel gazdagít ez a szituáció. Hisz, ha erre nem jössz rá, akkor jön a következő ilyen, ez meg már be van járatva. Kérdezd meg magadtól, hogy ez az állapot amiben vagy miben segít téged. Válaszul valamilyen pozitiv célt fogsz kapni. Utána pedig vizsgáld meg, hogy van e másik út amin ugyan oda elérsz. Akkor kövesd azt a pasi meg továbbszál a következő bibére.
Jó barangolást!
Kedves Senki! Mióta és miért érzed magad Senkinek? :))
Kedves Senki! Mióta és miért érzed magad Senkinek? :))
A senki is valaki
legalább is a mátrixban. A valaki az egy, a senki a nulla. És milyen érdekes, hogy ha sorrendbe rakod őket mégis értékkel bír mind a kettő.
De, nem erről szól ez a blog, ugye?!
Bejáratott nőcsábász?:))
„addig maradnék ezzel a nőcsábásszal, amig ki nem deríteném, hogy mit kell nekem ebből tanulnom, mivel gazdagít ez a szituáció. Hisz, ha erre nem jössz rá, akkor jön a következő ilyen, ez meg már be van járatva.”
Ez nagyon jóóóó!!!!:))))
Én is szeretném tudni, ki vagy!:)
Egyébként, Kérdező: vissza a kályhához!
Te egy szerető, kedves fickót akartál, akivel szeretkezhetsz.
Megkaptad!
A többit ő hablatyolta össze, amin csudálkoztál először.
Menj vissza ebbe az állapotba!
Milyen elégedett voltál!
Megkaptad, amit akartál!
Az elégedetlenség abból jött, csak később jött, hogy beleélted Magad, hogy azon kívül, amit Te szerettél volna, ő még többet akar Veled, és elképzelted, hogy az meglesz! És most olyan infók birtokába jutottál, amiből azt GONDOLOD, hogy ha ezeket ő csinálja, teszi, akkor BIZONYÁRA nem gondolHATTA komoylan, amiket Neked ígért. De hát Te azokat nem is akartad, nem is vágytad!….
Tehát mit is vesztettél?….;)
Ő talán CSAK azért mondta ezeket a házassági terveket, mert túl gyorsan haladtatok, mert nem gondolta, hogy máskülönben Veled lakhat, veled szeretkezhet, stb….
Nem tudott róla, hogy Te ezeket minden elvárás, viszonzás nélkül szeretnéd Vele….
Ez jutott most eszembe!
Kedves Nicsu01 !
Ez a kapcsolatod sem elkötelezett kapcsolat
Kedves Nicsu01 !
Ez a kapcsolatod sem elkötelezett kapcsolat .
Ezért semmit nem várhatsz el .
Amikor belép a sex egy kapcsolatba , elköteleződés nélkül ,
akkor az összes egyébb megismerési forma a nullára redukálódik .
Onnan csak az a fontos , hogy egyre jobb legyen …
… esély nincs arra , hogy megismerd a másikat , mert egy olyan dolgot
” dobtatok be ” , amely akkora és olyan erős érzéseket hívatott kifejezni
amik örökre szólnak .
Amikor a sex belép egy olyan ismeretségbe , ami még nincs semmi egyébb
módon megalapozva , olyan mintha ágyúval légyre lőnél .
Az egész test válasza , egy akkora információ , ami feltételezi azt , hogy örökre …
… egy akar lenni az a két ember .
A már lélekben elköteleződött személyek szeretetének , a testükkel is kifejezett
párbeszéde . Párbeszéd … De ha nem párok még ?….
akkor nincs amiért csinálni úgy , mintha azok lennének …
A férfiak megismerése adott ezen a területen , ösztönszerűen is .
A nő viszont mindíg többet gondol belül .
Ezért fontos megérteni , mi mire való .
Ketten , tudatosan azonos elvekhez tartva magatokat , eljuthattok egy igazi
megismerésre , ammikor is el tudjátok dönteni , akarom e örökre v nem …
Ha meg a sexet akarojátok , akkor azt is meg lehet beszélni , hogy ne legyen utána
probléma , illetve félreértés .
De ritka , hogy ne legyen …
Törvényszerű az is , hogy amíg teljességgel nem záródik le valami , addíg fölösleges
bevonni egy másik embert a problémákba , mert attól azok még megmaradnak .
úá
Kedves ÚÁ-nak 🙂
Szia ÚÁ ! Hihetetlen élmény volt olvasni írásodat ! Nagyon szeretnék Veled privát gondolatváltást. Szükségem lenne a segítő véleményedre. Mailban lehetséges ? Előre is köszönöm válaszodat, melyet nagyon várok 🙂 Szép napot kíván Vanilla
Kedves Nicsu01 !
Ez a kapcsolatod sem elkötelezett kapcsolat
Kedves Nicsu01 !
Ez a kapcsolatod sem elkötelezett kapcsolat .
Ezért semmit nem várhatsz el .
Amikor belép a sex egy kapcsolatba , elköteleződés nélkül ,
akkor az összes egyébb megismerési forma a nullára redukálódik .
Onnan csak az a fontos , hogy egyre jobb legyen …
… esély nincs arra , hogy megismerd a másikat , mert egy olyan dolgot
” dobtatok be ” , amely akkora és olyan erős érzéseket hívatott kifejezni
amik örökre szólnak .
Amikor a sex belép egy olyan ismeretségbe , ami még nincs semmi egyébb
módon megalapozva , olyan mintha ágyúval légyre lőnél .
Az egész test válasza , egy akkora információ , ami feltételezi azt , hogy örökre …
… egy akar lenni az a két ember .
A már lélekben elköteleződött személyek szeretetének , a testükkel is kifejezett
párbeszéde . Párbeszéd … De ha nem párok még ?….
akkor nincs amiért csinálni úgy , mintha azok lennének …
A férfiak megismerése adott ezen a területen , ösztönszerűen is .
A nő viszont mindíg többet gondol belül .
Ezért fontos megérteni , mi mire való .
Ketten , tudatosan azonos elvekhez tartva magatokat , eljuthattok egy igazi
megismerésre , ammikor is el tudjátok dönteni , akarom e örökre v nem …
Ha meg a sexet akarojátok , akkor azt is meg lehet beszélni , hogy ne legyen utána
probléma , illetve félreértés .
De ritka , hogy ne legyen …
Törvényszerű az is , hogy amíg teljességgel nem záródik le valami , addíg fölösleges
bevonni egy másik embert a problémákba , mert attól azok még megmaradnak .
úá
Kedves ÚÁ-nak 🙂
Szia ÚÁ ! Hihetetlen élmény volt olvasni írásodat ! Nagyon szeretnék Veled privát gondolatváltást. Szükségem lenne a segítő véleményedre. Mailban lehetséges ? Előre is köszönöm válaszodat, melyet nagyon várok 🙂 Szép napot kíván Vanilla
Mai napom
Sziasztok!
Muszáj veletek megosztanom!
Szóval ma tiszta elgyötörten ébredtem, jött a munka, egyfolytában sirtam fájt minden, de a monoton munka és szomorkodás közben piszkált egy érzés amit folyamatosan elhesegettem, majd elkezdtem figyelni.
Érdekes dolgok jutottak eszembe, mi maradt ki mostanában az életemből, mire nem figyeltem, és jöttek a hangulatok. Olyan régen nevettem tiszta szívből! Én aki a dohányzást titkos jókedvszerként használtam (mint a gyerekek az eldugott csokit, amikor megtalálják, és megdézsmálják) egy doboz elég volt egy hónapra, napi két dobozzal elszívok! És még sok minden más!
Rájöttem mérgezem magam minden téren!
Hirtelen változtatni akartam, és meg is tettem! Abbahagytam a munkát és csak a szeszélyem vezérelt.
Nem tudom miért, jelentkeztem egy internetes oldalra, ahol ismerkednek, beszélnek az emberek, hogy ismerkedni szeretnék, csak úgy, nincs cél.
Jöttek a jelölések, írkáltak mindenfélét, nézelődtem. Aztán jött egy üzenet, ami megsimogatott, nem tudom másképp leírni, komolyan ilyen érzés volt! Visszaírtam, hogy most van kapcsolatom, én csak nézelődök esetleg beszélgetek, másra nem nagyon vagyok képes! Az érintett fiatalember visszaírta, hogy semmi gond, ő is nézelődik, ismerkedik, beszélgessünk!
Msn -en beszélgetni kezdtünk, hangulatokat idéztünk fel, érzéseket cseréltünk, észre sem vettük, hogy tellik az idő, nagyon nagyon sokat nevettem, hihetetlen jó volt. Ő is így érezte, mert beszélgetésünk végén megjegyezte, hogy ez a közel 4 órás eszmecsere olyan volt, mint egy kiadós szeretkezés! Amint időnk engedi folytassuk. Ebben megegyezve indultunk haza, hisz a munkaidő lejárt, aminek a felét átbeszéltük!
Én annyira feltöltödtem, de nem bírtam leállni! Régebben egy héten kétszer eljártam tornázni, mert jólesett, hogy kifáradok testileg, most újra szükségét éreztem, hát kaptam magam, indultam.
Most értem haza kifáradva, feltöltödve és jól érzem magam.
Még mindig fáj, szomorú vagyok, de csillog a szemem. Látom a kiutat, hogy én hogyan érezzem jobban magam!
Rájöttem a többi most mellékes, majd foglalkozom vele amikor szükséges, de a mai érzéseket szeretném minnél többször átélni.
Ja igen a „párom” nem keres, nem hív, ami valahogy nem zavar. Azt érzem ezzel szeretne engem büntetni.
Hát nem hagyom magam!
net
Érdekes, hogy mostanában elég gyakran netes társkeresőkbe botlom.. De ez az én feladatom :-)) Szóval, találkoztam pár emberrel, akik kihasználták a netes társkeresőket, és nem a társ megtalálása a céljuk, hanem maga a keresés. Egyszerűen nem akarnak elköteleződni, felelősséget vállalni egy kapcsolatért. Körülöttem ez most elég gyakori, és azt gondolom, hogy ez az ő döntésük, valahogy számukra a való világ nem veszi fel a versenyt a virtuális valósággal. Meglepődtem a második oldalon írt bejegyzéseden. Olyan, mintha kutyaharapást szőrivel gyógyítanád. Biztos, hogy jó ez neked?
Kedves Nicsu !
Légy óvatos, mert most csapod be igazán önmagad.
Kedves Nicsu !
Légy óvatos, mert most csapod be igazán önmagad. Vajon akkor is ilyen feldobódott lennél, ha nem akadtál volna rá erre a fiatalemberre ? Tedd fel magadnak őszintén a kérdést.
Ő most számodra a drog, csak nehogy ugyanolyan kínkeserves legyen a kijózanodás is. Amíg önmagadban nem teszed helyre az előző kapcsolatod miértjeit, addig folyamatosan kívülről fogod keresni a támaszt.
Vajon elég erős vagy hozzá, hogy harmadszorra is ugyanúgy leteperjen a Sors ? Kívánom, hogy ne így legyen.
Mai napom
Sziasztok!
Muszáj veletek megosztanom!
Szóval ma tiszta elgyötörten ébredtem, jött a munka, egyfolytában sirtam fájt minden, de a monoton munka és szomorkodás közben piszkált egy érzés amit folyamatosan elhesegettem, majd elkezdtem figyelni.
Érdekes dolgok jutottak eszembe, mi maradt ki mostanában az életemből, mire nem figyeltem, és jöttek a hangulatok. Olyan régen nevettem tiszta szívből! Én aki a dohányzást titkos jókedvszerként használtam (mint a gyerekek az eldugott csokit, amikor megtalálják, és megdézsmálják) egy doboz elég volt egy hónapra, napi két dobozzal elszívok! És még sok minden más!
Rájöttem mérgezem magam minden téren!
Hirtelen változtatni akartam, és meg is tettem! Abbahagytam a munkát és csak a szeszélyem vezérelt.
Nem tudom miért, jelentkeztem egy internetes oldalra, ahol ismerkednek, beszélnek az emberek, hogy ismerkedni szeretnék, csak úgy, nincs cél.
Jöttek a jelölések, írkáltak mindenfélét, nézelődtem. Aztán jött egy üzenet, ami megsimogatott, nem tudom másképp leírni, komolyan ilyen érzés volt! Visszaírtam, hogy most van kapcsolatom, én csak nézelődök esetleg beszélgetek, másra nem nagyon vagyok képes! Az érintett fiatalember visszaírta, hogy semmi gond, ő is nézelődik, ismerkedik, beszélgessünk!
Msn -en beszélgetni kezdtünk, hangulatokat idéztünk fel, érzéseket cseréltünk, észre sem vettük, hogy tellik az idő, nagyon nagyon sokat nevettem, hihetetlen jó volt. Ő is így érezte, mert beszélgetésünk végén megjegyezte, hogy ez a közel 4 órás eszmecsere olyan volt, mint egy kiadós szeretkezés! Amint időnk engedi folytassuk. Ebben megegyezve indultunk haza, hisz a munkaidő lejárt, aminek a felét átbeszéltük!
Én annyira feltöltödtem, de nem bírtam leállni! Régebben egy héten kétszer eljártam tornázni, mert jólesett, hogy kifáradok testileg, most újra szükségét éreztem, hát kaptam magam, indultam.
Most értem haza kifáradva, feltöltödve és jól érzem magam.
Még mindig fáj, szomorú vagyok, de csillog a szemem. Látom a kiutat, hogy én hogyan érezzem jobban magam!
Rájöttem a többi most mellékes, majd foglalkozom vele amikor szükséges, de a mai érzéseket szeretném minnél többször átélni.
Ja igen a „párom” nem keres, nem hív, ami valahogy nem zavar. Azt érzem ezzel szeretne engem büntetni.
Hát nem hagyom magam!
net
Érdekes, hogy mostanában elég gyakran netes társkeresőkbe botlom.. De ez az én feladatom :-)) Szóval, találkoztam pár emberrel, akik kihasználták a netes társkeresőket, és nem a társ megtalálása a céljuk, hanem maga a keresés. Egyszerűen nem akarnak elköteleződni, felelősséget vállalni egy kapcsolatért. Körülöttem ez most elég gyakori, és azt gondolom, hogy ez az ő döntésük, valahogy számukra a való világ nem veszi fel a versenyt a virtuális valósággal. Meglepődtem a második oldalon írt bejegyzéseden. Olyan, mintha kutyaharapást szőrivel gyógyítanád. Biztos, hogy jó ez neked?
Kedves Nicsu !
Légy óvatos, mert most csapod be igazán önmagad.
Kedves Nicsu !
Légy óvatos, mert most csapod be igazán önmagad. Vajon akkor is ilyen feldobódott lennél, ha nem akadtál volna rá erre a fiatalemberre ? Tedd fel magadnak őszintén a kérdést.
Ő most számodra a drog, csak nehogy ugyanolyan kínkeserves legyen a kijózanodás is. Amíg önmagadban nem teszed helyre az előző kapcsolatod miértjeit, addig folyamatosan kívülről fogod keresni a támaszt.
Vajon elég erős vagy hozzá, hogy harmadszorra is ugyanúgy leteperjen a Sors ? Kívánom, hogy ne így legyen.
Nem vagy gyerekes…
Nicsu01…
Írásod megfogott! Az általad leírtak, tartalmilag szinte azonos a jelenlegi helyzetemmel. Igaz mondás: Az idegenek mondják meg az igazat! Halgass a megérzéseidre! Jók! Ez a pasi egy kétarcú ember. Nehéz nagyon a rózsaszín ködön átlátni,de jobb későn mint soha.
Nem vagy gyerekes…
Nicsu01…
Írásod megfogott! Az általad leírtak, tartalmilag szinte azonos a jelenlegi helyzetemmel. Igaz mondás: Az idegenek mondják meg az igazat! Halgass a megérzéseidre! Jók! Ez a pasi egy kétarcú ember. Nehéz nagyon a rózsaszín ködön átlátni,de jobb későn mint soha.
Pótcselekvések
Sziasztok!
Fájok még mindig, és igen pótcselekvéseket teszem. Nem az internetes sráccal csak beszélünk, én megmondtam neki, nem akarok semmilyen kapcsolatot, én nem hitegetem, csak jólesik beszélgetnem vele!
Folyamatosan megnevettet! Dehogy akarok kutyaharapást szőrivel gyógyítani! Nem erről van szó, nekem jólesik beszélgetnem vele, mert hasonlít az izlésvilágunk, azokat a könyveket, filmeket, zenét szereti mint én! Tudja mert megmondtam, hogy nem akarok másik vagy új kapcsolatot! Valószinű, hogy kihasználom, igen belátom, ezt tisztáztam vele, és azt mondja nem érzi, hogy kihasználnám, inkább finomított rajta, használom!
Viszont amíg nem jövök tisztába önmagammal addig nem is érdemes foglalkoznom pasikkal. Elöször a saját lelkemben kell rendet raknom!
Nem most probálom felismerni hibáim, erősségeim, egyáltalán ki vagyok, mi az útam.
Arra is rájöttem, hogy azzal, hogy fáj valami, csak elrejtem az igazságot és sajnáltatom magam. Nem ezt akarom!
Ismerd meg önmagad vezérel! Nekem sok segítség kell hozzá szerintem, keresem, hogy hogyan vihetem véghez!
Szóval hajt valami, hogy tisztába jöjjek magammal! Olyan érdekes dolgokat írtatok, sok kérdés felvetődőtt az hozzászólásotok hatására bennem, muszáj megfejtenem, megtalálnom a választ.
Itt az oldalon olvasom az olvasoszobában található írásokat, sok minden van amit nem értek, de próbálok rájönni.
Irok róla ha valami végre kivilágosodott bennem!
Pótcselekvések
Sziasztok!
Fájok még mindig, és igen pótcselekvéseket teszem. Nem az internetes sráccal csak beszélünk, én megmondtam neki, nem akarok semmilyen kapcsolatot, én nem hitegetem, csak jólesik beszélgetnem vele!
Folyamatosan megnevettet! Dehogy akarok kutyaharapást szőrivel gyógyítani! Nem erről van szó, nekem jólesik beszélgetnem vele, mert hasonlít az izlésvilágunk, azokat a könyveket, filmeket, zenét szereti mint én! Tudja mert megmondtam, hogy nem akarok másik vagy új kapcsolatot! Valószinű, hogy kihasználom, igen belátom, ezt tisztáztam vele, és azt mondja nem érzi, hogy kihasználnám, inkább finomított rajta, használom!
Viszont amíg nem jövök tisztába önmagammal addig nem is érdemes foglalkoznom pasikkal. Elöször a saját lelkemben kell rendet raknom!
Nem most probálom felismerni hibáim, erősségeim, egyáltalán ki vagyok, mi az útam.
Arra is rájöttem, hogy azzal, hogy fáj valami, csak elrejtem az igazságot és sajnáltatom magam. Nem ezt akarom!
Ismerd meg önmagad vezérel! Nekem sok segítség kell hozzá szerintem, keresem, hogy hogyan vihetem véghez!
Szóval hajt valami, hogy tisztába jöjjek magammal! Olyan érdekes dolgokat írtatok, sok kérdés felvetődőtt az hozzászólásotok hatására bennem, muszáj megfejtenem, megtalálnom a választ.
Itt az oldalon olvasom az olvasoszobában található írásokat, sok minden van amit nem értek, de próbálok rájönni.
Irok róla ha valami végre kivilágosodott bennem!
szereted önmagad?
Boby
A szélhámosokat is lehet szeretni! – De még mennyire! Tőlük kapjuk meg mindazt a sérelmet, amitől kellőképpen szenvedhetünk. Márpedig szenvednünk kell – másképp nem ostorozhatnánk magunkat kellőképpen. Ezzel fejezzük ki, hogy mennyire utáljuk önmagunkat. Aki kicsit is szereti magát, az nem engedi meg, hogy így viselkedjenek vele. Eleve meg sem találja ilyen jellemű férfi. De aki nem szereti önmagát, az nyilván ilyet vonz be, ezzel büntetheti magát kellőképpen. Önmagát bünteti, másképp nem kutakodna mások személyes dolgai között, nem lépné át a határokat, mert tudja hogy csak így fogják tisztelni az ő határait. Ami bent – az kint, és fordítva. Mintegy fóbia – keresem az okot, hogy mitől érezhetem rosszul magam. Ezerféle magyarázat van egy-egy megtalált „bűnjelre” – de persze legjobb a legrosszabbat feltételezni, így szenvedhetsz a legjobban.
Egy másik kérdés is felmerül bennem: ha nem feltételezzük, hogy egy ostoba férfit szerettél meg ennyire – akkor csak az marad, hogy ő tényleg korrekt. Szerintem csak egy ostoba szélhámos adja meg az „ideiglenesnek” szánt barátnőjének a jelszavait, s ha a csaj már visszaélt a bizalmával, akkor nyilván első dolga lenne azokat megváltoztatni. Miért nem teszi? Tényleg azt hiszed, hogy azért, mert életfeladata Téged bántani? Forgatni a szívedben a kést?
Szeresd önmagad – s mindegy kivel élsz!
Szia Nicsu!
Elolvastam az történetedet, és a hozzászólásokat
Szia Nicsu!
Elolvastam az történetedet, és a hozzászólásokat is.Nem vagy egyedül ezekkel az emberi érzésekkel és problémákkal.Én most 39 évesen 2 hosszú komoly kapcsolat és házasság után ami válással végződött megtanultam bizonyos dolgokat!Húsz évesen szerelemből beleugrasz kapcsolatokba,nincs még elég tapasztalatod az élet területén.Én 33 évesen ismertem meg a második páromat, kemény udvarlás után beeengedtem az életembe, hittem hogy lehet egy új párom.Én is magányos voltam, örültem hogy szeretnek.De már az első fél évben kijöttek az alapvető problémák (amit én nem akartam látni).5 évig nyúztuk egymást, és tudod semmit nem változott az ember az 5 év után az eredeti probléma miatt is szakítottunk.1 éve vagyok egyedül, de megtaláltam önmagam, mi az ami jó nekem.Sport, munka, gyerek.Csak a pozitívumot keresem ami feltölt.Nyugodtan ismerkedj, ne ugorj bele felelőtlenül kapcsolatokba.És igenis nem baj hogy belenéztél az ex levelébe, legalább megismerted milyen ember.Én csak 4.évben buktattam le hazugságok miatt.Sporoltam volna 4 évet, rengeteg fájdalmat ha előbb mélyebbre ások utána.Tudod nem minden ember úgy gondolkodik hogy az öszinteség a becsületesség alapvető dolog.Ne légy naív, legyél óvatos,alaposan ismerd ki a másik egyéniségét ami nem könnyű.Ha becsaptak ne segíts azon az emberen mert úgy is belédrúg mégegyet amint lehetőség adódik.Én is hibáztam mert 3-szor fogadtam vissza hogy majd összecsiszolódunk, de ez nem ilyen. A megérzéseid is fontosak, nekem is volt csak nem hallgattam rá.
Sok sikert az életbe,talpra fogsz állni és erősebb leszel!
illúziók
Illúziókat azért teremtünk magunknak, mert rengeteg hamis kép él bennünk, milyen is egy párkapcsolat. Kapunk mintát a szülőktől, nagyszülőktől, a született feleségekből, Daniel Steeltől… Nem is kell minősíteni ezeket a dolgokat, mert ezek is a tapasztalás részei. Ki kell próbálni, hogy tudjam, ez nem én vagyok. A saját tapasztalataim megegyeznek a tieiddel. Hát voltam hülyének nézve sokszor, hazudtak nekem mint a vízfolyás. És miért? Mert ugyanolyan szinten csaptam be magam, mint a partnerem engem! Nagyon elcsépelt már, de azt vonzod be, amilyennek belülről tartod magad. Ködbe burkolózol, napi két doboz cigivel táplálod ezt. A belső hang, az intuíció, ami út Istenhez megszólal időnként, ébresztő, ez így nem jó. Rengeteget fejlődtem tudatosságban és dolgoztam fel sérüléseket a Sanyi lélekpár cd-jével. Csak ajánlani tudom, de kezd el a Párkapcsolatival.
Nagyon sok férfi csak keres, azért mert ami hiányzik, az anyai szeretet és elfogadás, nem lehet kielégíteni a jelenben, mert a hiány a múlt síkján van. Nincs az a nő, aki olyan lenne, mint egy „elveszett” kisfiúnak az édesanyja. Mert a NŐ a párkapcsolatban egy felnőttet kíván, a kisfiú pedig boldog gyermek szeretne lenni.
Meditációban, amikor az ember kinyitja a sérülések kapuját, megéli a fájdalmat és felismeri a tanításokat a fájdalom helyén keletkezik egy üresség, amit bármilyen minőséggel be lehet tölteni. Ha ezt kipucolta az ember, már azt a minőséget vonzza be. Apám a kisebbrendűségi komplexusát rajtam keresztül ( is ) élte ki. Olyannak beállítva és olyan elvárásokat támasztva, aminek ember lánya meg nem felehet. Adott is egy programot, ha tízszer annyit teszek mint más, és megoldom az összes problémát, a sajátomat és a társamét is, akkor majd boldog leszek. Be is vonzottam a kapcsolatot, amiben nem bírtam megfelelni, mindennek az oka én voltam. De ennek vége, dolgozom magamon és várok. Még egyszer nagyon jó a cucc, amit a Sanyi csinált, felér több évnyi un. beszélgetős terápiával.
Bummm!
„Nagyon sok férfi csak keres, azért mert ami hiányzik, az anyai szeretet és elfogadás, nem lehet kielégíteni a jelenben, mert a hiány a múlt síkján van. Nincs az a nő, aki olyan lenne, mint egy „elveszett” kisfiúnak az édesanyja. Mert a NŐ a párkapcsolatban egy felnőttet kíván, a kisfiú pedig boldog gyermek szeretne lenni.”
Katalin, ez most nagyon elkapott…
Az ember csak menne, menne, de a boltok zárva…
szereted önmagad?
Boby
A szélhámosokat is lehet szeretni! – De még mennyire! Tőlük kapjuk meg mindazt a sérelmet, amitől kellőképpen szenvedhetünk. Márpedig szenvednünk kell – másképp nem ostorozhatnánk magunkat kellőképpen. Ezzel fejezzük ki, hogy mennyire utáljuk önmagunkat. Aki kicsit is szereti magát, az nem engedi meg, hogy így viselkedjenek vele. Eleve meg sem találja ilyen jellemű férfi. De aki nem szereti önmagát, az nyilván ilyet vonz be, ezzel büntetheti magát kellőképpen. Önmagát bünteti, másképp nem kutakodna mások személyes dolgai között, nem lépné át a határokat, mert tudja hogy csak így fogják tisztelni az ő határait. Ami bent – az kint, és fordítva. Mintegy fóbia – keresem az okot, hogy mitől érezhetem rosszul magam. Ezerféle magyarázat van egy-egy megtalált „bűnjelre” – de persze legjobb a legrosszabbat feltételezni, így szenvedhetsz a legjobban.
Egy másik kérdés is felmerül bennem: ha nem feltételezzük, hogy egy ostoba férfit szerettél meg ennyire – akkor csak az marad, hogy ő tényleg korrekt. Szerintem csak egy ostoba szélhámos adja meg az „ideiglenesnek” szánt barátnőjének a jelszavait, s ha a csaj már visszaélt a bizalmával, akkor nyilván első dolga lenne azokat megváltoztatni. Miért nem teszi? Tényleg azt hiszed, hogy azért, mert életfeladata Téged bántani? Forgatni a szívedben a kést?
Szeresd önmagad – s mindegy kivel élsz!
Szia Nicsu!
Elolvastam az történetedet, és a hozzászólásokat
Szia Nicsu!
Elolvastam az történetedet, és a hozzászólásokat is.Nem vagy egyedül ezekkel az emberi érzésekkel és problémákkal.Én most 39 évesen 2 hosszú komoly kapcsolat és házasság után ami válással végződött megtanultam bizonyos dolgokat!Húsz évesen szerelemből beleugrasz kapcsolatokba,nincs még elég tapasztalatod az élet területén.Én 33 évesen ismertem meg a második páromat, kemény udvarlás után beeengedtem az életembe, hittem hogy lehet egy új párom.Én is magányos voltam, örültem hogy szeretnek.De már az első fél évben kijöttek az alapvető problémák (amit én nem akartam látni).5 évig nyúztuk egymást, és tudod semmit nem változott az ember az 5 év után az eredeti probléma miatt is szakítottunk.1 éve vagyok egyedül, de megtaláltam önmagam, mi az ami jó nekem.Sport, munka, gyerek.Csak a pozitívumot keresem ami feltölt.Nyugodtan ismerkedj, ne ugorj bele felelőtlenül kapcsolatokba.És igenis nem baj hogy belenéztél az ex levelébe, legalább megismerted milyen ember.Én csak 4.évben buktattam le hazugságok miatt.Sporoltam volna 4 évet, rengeteg fájdalmat ha előbb mélyebbre ások utána.Tudod nem minden ember úgy gondolkodik hogy az öszinteség a becsületesség alapvető dolog.Ne légy naív, legyél óvatos,alaposan ismerd ki a másik egyéniségét ami nem könnyű.Ha becsaptak ne segíts azon az emberen mert úgy is belédrúg mégegyet amint lehetőség adódik.Én is hibáztam mert 3-szor fogadtam vissza hogy majd összecsiszolódunk, de ez nem ilyen. A megérzéseid is fontosak, nekem is volt csak nem hallgattam rá.
Sok sikert az életbe,talpra fogsz állni és erősebb leszel!
illúziók
Illúziókat azért teremtünk magunknak, mert rengeteg hamis kép él bennünk, milyen is egy párkapcsolat. Kapunk mintát a szülőktől, nagyszülőktől, a született feleségekből, Daniel Steeltől… Nem is kell minősíteni ezeket a dolgokat, mert ezek is a tapasztalás részei. Ki kell próbálni, hogy tudjam, ez nem én vagyok. A saját tapasztalataim megegyeznek a tieiddel. Hát voltam hülyének nézve sokszor, hazudtak nekem mint a vízfolyás. És miért? Mert ugyanolyan szinten csaptam be magam, mint a partnerem engem! Nagyon elcsépelt már, de azt vonzod be, amilyennek belülről tartod magad. Ködbe burkolózol, napi két doboz cigivel táplálod ezt. A belső hang, az intuíció, ami út Istenhez megszólal időnként, ébresztő, ez így nem jó. Rengeteget fejlődtem tudatosságban és dolgoztam fel sérüléseket a Sanyi lélekpár cd-jével. Csak ajánlani tudom, de kezd el a Párkapcsolatival.
Nagyon sok férfi csak keres, azért mert ami hiányzik, az anyai szeretet és elfogadás, nem lehet kielégíteni a jelenben, mert a hiány a múlt síkján van. Nincs az a nő, aki olyan lenne, mint egy „elveszett” kisfiúnak az édesanyja. Mert a NŐ a párkapcsolatban egy felnőttet kíván, a kisfiú pedig boldog gyermek szeretne lenni.
Meditációban, amikor az ember kinyitja a sérülések kapuját, megéli a fájdalmat és felismeri a tanításokat a fájdalom helyén keletkezik egy üresség, amit bármilyen minőséggel be lehet tölteni. Ha ezt kipucolta az ember, már azt a minőséget vonzza be. Apám a kisebbrendűségi komplexusát rajtam keresztül ( is ) élte ki. Olyannak beállítva és olyan elvárásokat támasztva, aminek ember lánya meg nem felehet. Adott is egy programot, ha tízszer annyit teszek mint más, és megoldom az összes problémát, a sajátomat és a társamét is, akkor majd boldog leszek. Be is vonzottam a kapcsolatot, amiben nem bírtam megfelelni, mindennek az oka én voltam. De ennek vége, dolgozom magamon és várok. Még egyszer nagyon jó a cucc, amit a Sanyi csinált, felér több évnyi un. beszélgetős terápiával.
Bummm!
„Nagyon sok férfi csak keres, azért mert ami hiányzik, az anyai szeretet és elfogadás, nem lehet kielégíteni a jelenben, mert a hiány a múlt síkján van. Nincs az a nő, aki olyan lenne, mint egy „elveszett” kisfiúnak az édesanyja. Mert a NŐ a párkapcsolatban egy felnőttet kíván, a kisfiú pedig boldog gyermek szeretne lenni.”
Katalin, ez most nagyon elkapott…
Az ember csak menne, menne, de a boltok zárva…
A tortenetedtol kirazott a hideg….Biztos, nem tevedsz…Az els
A tortenetedtol kirazott a hideg….Biztos, nem tevedsz…Az elso megerzes majdnem mindig passzol…En ejtenem egyszeruen, „ha belehalok szazszor is”…(dehogy halsz bele:)…
Azon gondolkodom, hogy en miert nem eltem at soha ilyent pedig
Azon gondolkodom, hogy en miert nem eltem at soha ilyent pedig rengeteg kapcsolatom volt? Mas valaszom nincs: annyira egoista voltam, hogy ez nem tortenhetett meg velem(legalabbis, nem szereztem tudomast soha ilyesmirol)…Persze, voltak olyan pasik, akiknel felmerult egy-egy ilyen dolog, de szo nelkul tovabb alltam ,nem vartam es nem is engedtem semmifele magyarazkodast. Mindig azt mondtam „nem te tehetsz rola, ezt en igy erzem es te nem valtoztathatsz rajta”. Ellenem egy „halalos” bun letezik egy kapcsolatban(legyen az szerelmi vagy barati): ha hulyenek nezel (es ez sok mindent foglal magaban, sokfelekeppen nezhetszs hulyenek).Es szerencsem, hogy ugy vagyok beallitva, hogy ha te nem szeretsz, en sem tudlak szeretni. Soha nem szerettem egyoldaluan, mert keptelen vagyok ra. Onzes?!
En minden kapcsolat elejen leszogezem: „egy rossz lepes es megszunsz letezni szamomra” es ezt halal komolyan is gondolom. A ferjem is tudja. A megcsalast es a hazugsagot egyszeruen keptelen vagyok megbocsajtani.
Pfúúú, ezt nagyon keményen nyomod! Ilyen merev határok, ekkora
Pfúúú, ezt nagyon keményen nyomod! Ilyen merev határok, ekkora következetesség és az engedékenységnek, megbocsájtásnak még csak nyoma sincsen!
Felmerült bennem pár kérdés:
Ezt direkt csinálod, vagy így születtél?
Mi van mindezek mögött? Félelem és védekezés a sérüléstől?
Magad felé is ilyen szigorú és maximalista vagy?
Jó ez Neked?
Nem kötekedni akarok, mindössze megleptek a soraid és remélem Téged is meglepnek a kérdéseim!
Soha nem szerettem egyoldaluan, mert keptelen vagyok ra.
Talán csak mert eddig még nem találkoztál az igazi szeretettel, szerelemmel, mert nem volt meg Benned rá az igény. Lehet, hogy ezért volt az a rengeteg kapcsolatod is.
De ami késik az még jöhet…:)
Majd ha egyszer nem állsz tovább szó nélkül, akkor eljön az ideje a szembenézésnek is.
Talán pont ezért keveredtél az oldalra.
Tudod minden külső szépség, vonzerő megfakul egyszer, és átveszi helyüket a belső érték vagy értéktelenség, aztán attól kezdve az sugárzik Belőlünk.
Legalább egyszer az életben minden vadász vaddá válik, hogy megismerhesse a másik oldalt is. Csak a mérték változó.
Mellesleg az igazi szeretet, szerelem nem árucikk, nem követel ellenértéket (kétirányúságot) mert önzetlen.
Kérlek ne vedd kötözködésnek, egyszerűen csak így látom a dolgokat és szeretném, ha Te is meglátnád, felismernéd azt, ami elől most még csak menekülsz…:)
Nem akartam, hogy nagykepusegnek hasson, mert nem is ez volt a c
Nem akartam, hogy nagykepusegnek hasson, mert nem is ez volt a celom, viszont, lehet, hogy igy sult el.
Istenem, dehogy vagyok en imunnis a fajdalomra…Nem ugy ertettem az egesszet, hogy „en vagyok a vilag kozepe, engem nem ert semmifele csalodas, engem nem csaltak meg soha, milyen jo no vagyok” …Szo sem rola.
Es, nem, magammal nem vagyok ilyen maximalista(legalabbis, nem voltam soha az, sot…)
Holnap delben jovok, hogy kifejtsem, most csak beugortam.
Szep ejszakat!:)
Nem tűnt nagyképűségnek Pitypang…
…legalábbis nekem nem. Inkább kicsit a régebbi önmagamra emlékeztetett, talán csak ezért fűztem kommentet hozzá. Kicsit már bánom hiszen tudom, hogy semmit nem szabad siettetni, mert mindennek megvan a maga ideje..:))
Emlekszem, 12 eves lehettem, amikor megadatott nekem az a
Emlekszem, 12 eves lehettem, amikor megadatott nekem az a „kituntetes”, hogy az iskola egyik meno(13 eves:)fiujaval moziba mehettem..Mindenki irigyelt…En,szemelyesen annyira nem voltam oda, de…valami csak kellett legyen a fiuban, ha annyira meno volt: kicsit duci, barna fiu…,semmi kulonos…,de „meno” volt:)))…Igy hat elmentunk moziba, aztan mikor hazakisert, adott egy…-Uristen- nyelves puszit…Bleah:)))…Hamar hazafutottam es fogkefevel hosszu-hosszu percekig mostam a nyelvem…
Aztan masnap megtudtam, hogy…egy masik lannyal is volt moziba, megpedig miutan engem hazakisert…Ezt mar nem tudtam lenyelni…es kesz…A nyelves puszi sem volt alom, meg mas kislanynak is adsz, na…en tobbet nem beszeltem vele- ez volt az elso alkalom, amikor ereztem,hogy ‘megcsaltak”…Valahogy reflexkent jott, hogy tobbet ne beszeljek vele, nem tanitott senki, nem beszeltem meg senkivel. Igyhat lehet, hogy ez a vedekezes veleszuletett.(?)
Aztan kesobb, mikor mar komoly dolgokrol volt szo, mindig figyeltem ra, hogy olyanvalakit valasszak, akiben megbizhatok. Persze, ezt elore nem lehet tudni, igyhat volt,mikor nagyon rosszul ereztem magam, mert becsaptak, viszont az en erzelmeim nem voltak annyira erosek soha, hogy par nap alatt ne tudjam tultenni magam.Valahogy mindig megraztam magam es mentem tovabb.
Aztan jott valaki,akit imadtam es aki nagyon korrekt volt velem, 7 es fel even at.(az igazi Ex-em:)), en is vele(egy darabig)…,aztan jott az egyetem, en egy varosban, o mas varosban, havonta egyszeri talalkozas…Untam(19 eves voltam)…, igy hat kaptam magamnak egy ‘kezzelfoghato’ valakit…,aki nagyon vicces volt meg minden.., hamar levett a labamrol…Teny ami teny, 5 evig duplaztam…Mikor az egyikre megharagudtam, visszamentem a masikhoz es forditva…Mindket fiu mindig megbocsajtott…Mikor lesz ennek vege? -allandoan ezt kerdeztem magamtol, de nem volt erom semmit tenni ellene. Aztan befejeztem az egyetemet es ujra osszekerultunk a nagy szerelmemmel. Eljegyzes, osszekoltozes, majd ujra megjelent a masik,…eljegyzes felbontasa, cirkusz…Majd jott a nagy dontes ideje: a masik is megkerte a kezem…Idot kertem…(jo volt vele, de..egy eleten at…, nem voltam benne biztos)…Aztan egy kirandulas alkalmaval radiot hallgattam a telefonjan, amig o zuhanyozott…es kozben raakadtam egy kimeno uzenetre „Itt esik az eso, hianyzol”…Osszedolt bennem egy vilag…Es nem azert, mert jaj de szerelmes voltam, hanem azon tunodtem, hogy mikor valaki megkeri a masiknak a kezet…, hogy kepes masra gondolni? …Csakis ugy, hogy nem szereti igazan…Meg aznap este vonatra ulltem es hazamentem.Telefonszamot csereltem, email-cimet stb es tobbet soha nem lattam az illetot.
Kozbe jottek-mentek a pasik az eletemben, mindenfelek…, de mindig kikerultem a hazas es a foglalt pasikat. Volt olyan,hogy belementem elvarasok nelkuli kapcsolatba is, de azert, mert kenyelmes volt.
Volt egy elvalt kollegam is, akivel parszor randiztunk, aztan masoktol megtudtam ,hogy terhesen csalta a feleseget, majd mikor a kislanya betegen szuletett, tobbet nem akarta oket latni es elvaltak. Abban a percben megszakitottam vele minden kapcsolatot. Es nem csak azert, mert „vedekeztem”, hanem feltettem magamban a kerdest, hogy milyen ember lehet ez…
Majd jott valaki, aki nagyon csunya volt, viszont nagyon intelligens es…imadott…Nagyon talalt a szo, imadtam vele lenni, viszont tudtam, hogy nem lehet ebbol soha semmi es ugy is alltam hozza…Mellette mindig kerestem az Igazit(meg az Igazi Exemet, aki szepen visszautasitott)l,amig ossze nem jottem a ferjemmel. Aztan ez a csunya pasi annyira osszedolt,amikor eloalltam, hogy kesz,vege, hogy mindenfele aberrans (es nemcsak)dolgokat osszehordott rolam a (jelenlegi) ferjemnek es mivel akkor nagyon az elejen voltunk, ott is hagyott…Es en ekkor tanultam meg a leckemet! Nagyon fajt es ha elveszitettem volna akkor a ferjemet, megerdemeltem volna, viszont o szeretett es meg akart ismerni, ezert…visszajott…Es megismert…, de mar nem az voltam, akirol masok beszeltek es nem az, aki valojaban addig voltam. A ferjem mindenek ellen, megajandekozott a bizalmaval es ezzel en soha nem elhetek vissza. Mindig eszembe jut mennyire szenvedtem, amikor otthagyott es azt soha tobbe nem szeretnem atelni. Persze, evek teltek el, gyerekem van, maskepp latok mindent, maskepp latom az oszinteseg es bizalom kerdeset, maskepp itelem meg a kapcsolatokat. Vegulis, revbe ertem bizonyos szempontbol, mar nem keresek, mert megkaptam amire vagytam, megha sokszor fel is teszem magamnak a kerdest, hogy …tenyleg erre vagytam-e…A ferjemmel meg mai napig csiszolodunk egymashoz, nem konnyu, de …most az egyszer valahogy nem jon, hogy feladjam, nem az az elso gondolatom, hogy elfussak. Sokszor, mikor nagy banat er, arra gondolok, hogy meg vannak dolgok, amiket nem bosszult meg az elet, de igyekszem elhessegtetni a gondolatot, mert…aki most vagyok, az csak jot erdemel….- igy gondolom…Kozben az igazi Exemtol bocsanatot kertem(meg is bocsajtott- legalabbis azt mondta), ugy erzem, o az egyetlen,akit annyira megbantottam,hogy magamnak meg mindig nem tudtam megbocsajtani…
Hat..roviden… ez az en tortenetem …,amire nem vagyok buszke …
Nincs ebben semmi kivetnivaló!
Így változik az ember fokról-fokra, lépésről lépésre.
Van egy jó hírem a számodra kedves Pitypang!
Legkésőbb tavaszig megkapod azt, amire valójában, a szíved mélyén vágysz…:)
Koszonom a biztatast!:)
Koszonom a biztatast!:)
A tortenetedtol kirazott a hideg….Biztos, nem tevedsz…Az els
A tortenetedtol kirazott a hideg….Biztos, nem tevedsz…Az elso megerzes majdnem mindig passzol…En ejtenem egyszeruen, „ha belehalok szazszor is”…(dehogy halsz bele:)…
Azon gondolkodom, hogy en miert nem eltem at soha ilyent pedig
Azon gondolkodom, hogy en miert nem eltem at soha ilyent pedig rengeteg kapcsolatom volt? Mas valaszom nincs: annyira egoista voltam, hogy ez nem tortenhetett meg velem(legalabbis, nem szereztem tudomast soha ilyesmirol)…Persze, voltak olyan pasik, akiknel felmerult egy-egy ilyen dolog, de szo nelkul tovabb alltam ,nem vartam es nem is engedtem semmifele magyarazkodast. Mindig azt mondtam „nem te tehetsz rola, ezt en igy erzem es te nem valtoztathatsz rajta”. Ellenem egy „halalos” bun letezik egy kapcsolatban(legyen az szerelmi vagy barati): ha hulyenek nezel (es ez sok mindent foglal magaban, sokfelekeppen nezhetszs hulyenek).Es szerencsem, hogy ugy vagyok beallitva, hogy ha te nem szeretsz, en sem tudlak szeretni. Soha nem szerettem egyoldaluan, mert keptelen vagyok ra. Onzes?!
En minden kapcsolat elejen leszogezem: „egy rossz lepes es megszunsz letezni szamomra” es ezt halal komolyan is gondolom. A ferjem is tudja. A megcsalast es a hazugsagot egyszeruen keptelen vagyok megbocsajtani.
Pfúúú, ezt nagyon keményen nyomod! Ilyen merev határok, ekkora
Pfúúú, ezt nagyon keményen nyomod! Ilyen merev határok, ekkora következetesség és az engedékenységnek, megbocsájtásnak még csak nyoma sincsen!
Felmerült bennem pár kérdés:
Ezt direkt csinálod, vagy így születtél?
Mi van mindezek mögött? Félelem és védekezés a sérüléstől?
Magad felé is ilyen szigorú és maximalista vagy?
Jó ez Neked?
Nem kötekedni akarok, mindössze megleptek a soraid és remélem Téged is meglepnek a kérdéseim!
Soha nem szerettem egyoldaluan, mert keptelen vagyok ra.
Talán csak mert eddig még nem találkoztál az igazi szeretettel, szerelemmel, mert nem volt meg Benned rá az igény. Lehet, hogy ezért volt az a rengeteg kapcsolatod is.
De ami késik az még jöhet…:)
Majd ha egyszer nem állsz tovább szó nélkül, akkor eljön az ideje a szembenézésnek is.
Talán pont ezért keveredtél az oldalra.
Tudod minden külső szépség, vonzerő megfakul egyszer, és átveszi helyüket a belső érték vagy értéktelenség, aztán attól kezdve az sugárzik Belőlünk.
Legalább egyszer az életben minden vadász vaddá válik, hogy megismerhesse a másik oldalt is. Csak a mérték változó.
Mellesleg az igazi szeretet, szerelem nem árucikk, nem követel ellenértéket (kétirányúságot) mert önzetlen.
Kérlek ne vedd kötözködésnek, egyszerűen csak így látom a dolgokat és szeretném, ha Te is meglátnád, felismernéd azt, ami elől most még csak menekülsz…:)
Nem akartam, hogy nagykepusegnek hasson, mert nem is ez volt a c
Nem akartam, hogy nagykepusegnek hasson, mert nem is ez volt a celom, viszont, lehet, hogy igy sult el.
Istenem, dehogy vagyok en imunnis a fajdalomra…Nem ugy ertettem az egesszet, hogy „en vagyok a vilag kozepe, engem nem ert semmifele csalodas, engem nem csaltak meg soha, milyen jo no vagyok” …Szo sem rola.
Es, nem, magammal nem vagyok ilyen maximalista(legalabbis, nem voltam soha az, sot…)
Holnap delben jovok, hogy kifejtsem, most csak beugortam.
Szep ejszakat!:)
Nem tűnt nagyképűségnek Pitypang…
…legalábbis nekem nem. Inkább kicsit a régebbi önmagamra emlékeztetett, talán csak ezért fűztem kommentet hozzá. Kicsit már bánom hiszen tudom, hogy semmit nem szabad siettetni, mert mindennek megvan a maga ideje..:))
Emlekszem, 12 eves lehettem, amikor megadatott nekem az a
Emlekszem, 12 eves lehettem, amikor megadatott nekem az a „kituntetes”, hogy az iskola egyik meno(13 eves:)fiujaval moziba mehettem..Mindenki irigyelt…En,szemelyesen annyira nem voltam oda, de…valami csak kellett legyen a fiuban, ha annyira meno volt: kicsit duci, barna fiu…,semmi kulonos…,de „meno” volt:)))…Igy hat elmentunk moziba, aztan mikor hazakisert, adott egy…-Uristen- nyelves puszit…Bleah:)))…Hamar hazafutottam es fogkefevel hosszu-hosszu percekig mostam a nyelvem…
Aztan masnap megtudtam, hogy…egy masik lannyal is volt moziba, megpedig miutan engem hazakisert…Ezt mar nem tudtam lenyelni…es kesz…A nyelves puszi sem volt alom, meg mas kislanynak is adsz, na…en tobbet nem beszeltem vele- ez volt az elso alkalom, amikor ereztem,hogy ‘megcsaltak”…Valahogy reflexkent jott, hogy tobbet ne beszeljek vele, nem tanitott senki, nem beszeltem meg senkivel. Igyhat lehet, hogy ez a vedekezes veleszuletett.(?)
Aztan kesobb, mikor mar komoly dolgokrol volt szo, mindig figyeltem ra, hogy olyanvalakit valasszak, akiben megbizhatok. Persze, ezt elore nem lehet tudni, igyhat volt,mikor nagyon rosszul ereztem magam, mert becsaptak, viszont az en erzelmeim nem voltak annyira erosek soha, hogy par nap alatt ne tudjam tultenni magam.Valahogy mindig megraztam magam es mentem tovabb.
Aztan jott valaki,akit imadtam es aki nagyon korrekt volt velem, 7 es fel even at.(az igazi Ex-em:)), en is vele(egy darabig)…,aztan jott az egyetem, en egy varosban, o mas varosban, havonta egyszeri talalkozas…Untam(19 eves voltam)…, igy hat kaptam magamnak egy ‘kezzelfoghato’ valakit…,aki nagyon vicces volt meg minden.., hamar levett a labamrol…Teny ami teny, 5 evig duplaztam…Mikor az egyikre megharagudtam, visszamentem a masikhoz es forditva…Mindket fiu mindig megbocsajtott…Mikor lesz ennek vege? -allandoan ezt kerdeztem magamtol, de nem volt erom semmit tenni ellene. Aztan befejeztem az egyetemet es ujra osszekerultunk a nagy szerelmemmel. Eljegyzes, osszekoltozes, majd ujra megjelent a masik,…eljegyzes felbontasa, cirkusz…Majd jott a nagy dontes ideje: a masik is megkerte a kezem…Idot kertem…(jo volt vele, de..egy eleten at…, nem voltam benne biztos)…Aztan egy kirandulas alkalmaval radiot hallgattam a telefonjan, amig o zuhanyozott…es kozben raakadtam egy kimeno uzenetre „Itt esik az eso, hianyzol”…Osszedolt bennem egy vilag…Es nem azert, mert jaj de szerelmes voltam, hanem azon tunodtem, hogy mikor valaki megkeri a masiknak a kezet…, hogy kepes masra gondolni? …Csakis ugy, hogy nem szereti igazan…Meg aznap este vonatra ulltem es hazamentem.Telefonszamot csereltem, email-cimet stb es tobbet soha nem lattam az illetot.
Kozbe jottek-mentek a pasik az eletemben, mindenfelek…, de mindig kikerultem a hazas es a foglalt pasikat. Volt olyan,hogy belementem elvarasok nelkuli kapcsolatba is, de azert, mert kenyelmes volt.
Volt egy elvalt kollegam is, akivel parszor randiztunk, aztan masoktol megtudtam ,hogy terhesen csalta a feleseget, majd mikor a kislanya betegen szuletett, tobbet nem akarta oket latni es elvaltak. Abban a percben megszakitottam vele minden kapcsolatot. Es nem csak azert, mert „vedekeztem”, hanem feltettem magamban a kerdest, hogy milyen ember lehet ez…
Majd jott valaki, aki nagyon csunya volt, viszont nagyon intelligens es…imadott…Nagyon talalt a szo, imadtam vele lenni, viszont tudtam, hogy nem lehet ebbol soha semmi es ugy is alltam hozza…Mellette mindig kerestem az Igazit(meg az Igazi Exemet, aki szepen visszautasitott)l,amig ossze nem jottem a ferjemmel. Aztan ez a csunya pasi annyira osszedolt,amikor eloalltam, hogy kesz,vege, hogy mindenfele aberrans (es nemcsak)dolgokat osszehordott rolam a (jelenlegi) ferjemnek es mivel akkor nagyon az elejen voltunk, ott is hagyott…Es en ekkor tanultam meg a leckemet! Nagyon fajt es ha elveszitettem volna akkor a ferjemet, megerdemeltem volna, viszont o szeretett es meg akart ismerni, ezert…visszajott…Es megismert…, de mar nem az voltam, akirol masok beszeltek es nem az, aki valojaban addig voltam. A ferjem mindenek ellen, megajandekozott a bizalmaval es ezzel en soha nem elhetek vissza. Mindig eszembe jut mennyire szenvedtem, amikor otthagyott es azt soha tobbe nem szeretnem atelni. Persze, evek teltek el, gyerekem van, maskepp latok mindent, maskepp latom az oszinteseg es bizalom kerdeset, maskepp itelem meg a kapcsolatokat. Vegulis, revbe ertem bizonyos szempontbol, mar nem keresek, mert megkaptam amire vagytam, megha sokszor fel is teszem magamnak a kerdest, hogy …tenyleg erre vagytam-e…A ferjemmel meg mai napig csiszolodunk egymashoz, nem konnyu, de …most az egyszer valahogy nem jon, hogy feladjam, nem az az elso gondolatom, hogy elfussak. Sokszor, mikor nagy banat er, arra gondolok, hogy meg vannak dolgok, amiket nem bosszult meg az elet, de igyekszem elhessegtetni a gondolatot, mert…aki most vagyok, az csak jot erdemel….- igy gondolom…Kozben az igazi Exemtol bocsanatot kertem(meg is bocsajtott- legalabbis azt mondta), ugy erzem, o az egyetlen,akit annyira megbantottam,hogy magamnak meg mindig nem tudtam megbocsajtani…
Hat..roviden… ez az en tortenetem …,amire nem vagyok buszke …
Nincs ebben semmi kivetnivaló!
Így változik az ember fokról-fokra, lépésről lépésre.
Van egy jó hírem a számodra kedves Pitypang!
Legkésőbb tavaszig megkapod azt, amire valójában, a szíved mélyén vágysz…:)
Koszonom a biztatast!:)
Koszonom a biztatast!:)
Igen.
Pontosan ismerem a lelkiállapotot. Aki haragszik: nem tud gondolkodni. Aki szerelmes: nem tud gondolkodni. Aki szerelmes is és haragszik is… hát képzelhetitek!
Ilyenkor az embernek pedig pont a SAJÁT eszére lenne szüksége, hiszen ő maga ismeri a kapcsolat rezdüléseit, senki más rajta kívül!
Én kívülállóként csak egy visszajelzést tudok adni, amikor felsikítottam olvasás közben:
” csak egy munkatársa írta, az ő nevében, hogy megtudja, egyedül van e még ez a bizonyos hölgy! ”
EEEEEEZ…. AZTAAAA!!!!!
Ez nagyon lóláb!!!!!!!!
Ez úgy hazugság, ahogy itt ülök!
Egyébként honnan tudod a jelszavait?
Én sajnos nem tudok efféle bizonyságokat szerezni.:S
Igen.
Pontosan ismerem a lelkiállapotot. Aki haragszik: nem tud gondolkodni. Aki szerelmes: nem tud gondolkodni. Aki szerelmes is és haragszik is… hát képzelhetitek!
Ilyenkor az embernek pedig pont a SAJÁT eszére lenne szüksége, hiszen ő maga ismeri a kapcsolat rezdüléseit, senki más rajta kívül!
Én kívülállóként csak egy visszajelzést tudok adni, amikor felsikítottam olvasás közben:
” csak egy munkatársa írta, az ő nevében, hogy megtudja, egyedül van e még ez a bizonyos hölgy! ”
EEEEEEZ…. AZTAAAA!!!!!
Ez nagyon lóláb!!!!!!!!
Ez úgy hazugság, ahogy itt ülök!
Egyébként honnan tudod a jelszavait?
Én sajnos nem tudok efféle bizonyságokat szerezni.:S