Szituációs homeopátia

Szituációs Homeopátia:homeopátiás mesterkurzus

2010. május 29-30. naponta 9-órától

A képzés helyszíne:
Árendás László természetgyógyász rendelőjében
Budapest, 1024. Retek utca 33-35. V. emelet 1. Kaputelefon: Árendás

Oktatási engedély száma: 13-0669-04

Oktató:

Dr. Kertész aranka főorvos
Pszichológus, belgyógyász, homeopata orvos
A krónikus állapotok homeopátiás kezelése.
Szerválasztás az ásványi, növényi és állati létből fakadó szituációk és érzetek visszatérően hibás értelmezésének megvilágítása alapján.
A királyságok Materia medica-ja.

Hahnemann jól tudta, hogy a megfigyelések alatt álló tüneteket nem a betegség okozza, hanem az „emberi belső egészség működésének megváltozása, rendellenessége”.
Azért, hogy e változás lényegét pontosabban megfogalmazhassa, bevezette az „életerő” fogalmát:

„Az egészséges emberi szervezetben szabadon működik a materiális testet, organizmust is átható, szellemi természetű, dinamikus életerő (autokrácia).”

Az életerőn tehát olyan „energikus struktúrát” értünk, amely minden emberben létezik, és „belülről”, mint valami láthatatlan erő, az összes életműködést irányítja: ennek következtében az ember addig egészséges, amíg az életerő az emberi belsőt egyensúlyban tartja.
Ha kívülről túl sok erős, zavaró hatás éri az életerőt (pl.: pszichés faktorok: bánat, düh, csalódás; vagy fizikális sokkhatások: elesés, sebesülés, időjárás változás) akkor bomlik az egyensúly.
Ez az „elállítódás” kívülről csak indirekt módon, betegségi tünetek formájában jelenhet meg (pszichikai, vagy fizikai közérzetváltozások formájában).
A hirtelen fellépő félelmek, féltékenységi rohamok, az önbizalom hiánya, a heves dühkitörésekre való hajlam, de ugyanúgy a fejfájás, hasfájás, hasmenés, a lábak elnehezedése és sok más tünet, mind – mind a belső zavar jelei.
Az egészségről, erről a ritka kincsről csak akkor beszélhetünk, ha a beteg teljes „egészében” jó érzi magát, teste, lelke és agya összhangban működik. A homeopátiás szerek az életerőre hatnak. Az életerő fogalma nem áll ellentétben a klasszikus orvostudomány elképzeléseivel, hanem lényegesen kiterjeszti azt.