Vajon miért olyan nehéz a Spirituális Mestereknek kordában tartani a szexualitásukat? Milyen elfojtások, túlműködések az okai annak, hogy tanítványaikkal, vagy azok gyermekeivel „bűnbe esnek”?
Újabb szexbotrány pattant ki, méghozzá egy hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő jógamester körül: (Kinek nevét nem írhatom ide, mert a mögötte álló jógaszervezet megfenyegetett, hogy perbe fognak rágalmazás miatt), a … rendszer alapítóját több női tanítványa is szexuális visszaéléssel vádolja és emiatt sokaknak megingott a hite abban a több milliós jógaközösségben, amelyet Ő hozott létre Európában és Indiában. A hír hallatán a megdöbbent tanítványok azt se tudják, hogy mihez kezdjenek. Higgyenek a vádaknak, dobják el az eddig tanultakat, vagy álljanak az Istenként tisztelt, szeretett Mesterük mellé?
Párszor már volt szó itt a weboldalon a szexbotrányaik miatt lebukott Gurukról, pedofil szektavezérekről:
… de állítólag a nemrég meghalt Sai Baba sem volt bűntelen.
Vajon mennyi igaz ezekből a súlyos vádakból? Valóban szexuális bűnbe estek a Guruk, vagy csak a csalódott tanítványok összeesküvése van a hírek mögött?
A Guruk azt vallják magukról, Ők lemondtak az evilági örömökről, pénzről, hatalomról, szexuális vágyaikról. De a szexuális áldozataik beszámolója szerint, nem hogy nem mondtak le róluk, hanem igencsak abnormális módon élik meg szexualitásukat!
Attól tartok, nem ezek lesznek az utolsó szexbotrány hírek Gurukról, Spirituális Mesterekről:
spirituális mesterek szexbotrányai
Hát, csak tippelni tudok. Nem lehetséges, hogy ezeknél az embereknél az evilági örömökről való lemondás valójában egy közönséges elfojtás lenne? Elfojtásban magam is elsőrangú vagyok ezért magam is tapasztalom, hogy amikor elfojtom egy-egy vágyamat, valójában úgy érzem, hogy nincs is arra a dologra szükségem, és abban az állapotban ki merem jelenteni, hogy az a bizonyos vágy bennem már nem is létezik. Csak amikor az elfojtás következtében egyszer csak vulkánszerűen mégis előtör bennem a vágy (nem feltétlenül szexuális) döbbenek rá, hogy valójában megint csak elfojtottam valamit.
A guruk is emberek. És mint ahogy nekem is (mások nevében nem szólhatok), rafkós egy egójuk lehet nekik is. Már amelyiknek még van ….
spirituális mesterek szexbotrányai
Hát, csak tippelni tudok. Nem lehetséges, hogy ezeknél az embereknél az evilági örömökről való lemondás valójában egy közönséges elfojtás lenne? Elfojtásban magam is elsőrangú vagyok ezért magam is tapasztalom, hogy amikor elfojtom egy-egy vágyamat, valójában úgy érzem, hogy nincs is arra a dologra szükségem, és abban az állapotban ki merem jelenteni, hogy az a bizonyos vágy bennem már nem is létezik. Csak amikor az elfojtás következtében egyszer csak vulkánszerűen mégis előtör bennem a vágy (nem feltétlenül szexuális) döbbenek rá, hogy valójában megint csak elfojtottam valamit.
A guruk is emberek. És mint ahogy nekem is (mások nevében nem szólhatok), rafkós egy egójuk lehet nekik is. Már amelyiknek még van ….
Egyrészt, szerintem a „lemondás az evilági örömökről” mint
Egyrészt, szerintem a „lemondás az evilági örömökről” mint alapelv nem működik. Ennek egyik oka az, hogy valójában nem a „világi örömök” azok amikről le kell mondani, hanem a világi örömökhöz való kötődés. Másrészt pedig úgy gondolom téves azt gondolni hogy először jelentek meg a szexuális visszaélések, majd ennek oka lett a bukás. Pont fordítva: a valaha magas tudatszinten (ahol a teljesség és hiánytalanság tudata folytán a boldogság kívül, odakinn keresésének kísértése kevésbé vagy egyáltalán nem jelentkezik) álló mester, guru valamilyen lelki, spirituális szinten jelentkező „próbatételen” vagy kísétrésen elbukott, a boldogságot a világban kereső ego erőre kap, körbenéz, és mit lát? A guru követői, hívei, támogatói továbbra is ugyanazt a „szentéletű” mestert látják benne mint annakelőtte, akinek szavában, tetteiben feltétlen bíznak, és még ha elkezd kicsit furcsán vélekedni vagy viselkedni velük vagy környezetükkel, akkor is igyekeznek kapaszkodni a mester eszményített de már nem valós képébe, és minden ilyen tettére valamilyen hangzatos magyarázattal (pl. „csak jót akart”) vagy tagadással reagálnak. A többi már ennek folyománya.
Persze mindezt azokra értem, akik nem eredendően csalók voltak.
Egyrészt, szerintem a „lemondás az evilági örömökről” mint
Egyrészt, szerintem a „lemondás az evilági örömökről” mint alapelv nem működik. Ennek egyik oka az, hogy valójában nem a „világi örömök” azok amikről le kell mondani, hanem a világi örömökhöz való kötődés. Másrészt pedig úgy gondolom téves azt gondolni hogy először jelentek meg a szexuális visszaélések, majd ennek oka lett a bukás. Pont fordítva: a valaha magas tudatszinten (ahol a teljesség és hiánytalanság tudata folytán a boldogság kívül, odakinn keresésének kísértése kevésbé vagy egyáltalán nem jelentkezik) álló mester, guru valamilyen lelki, spirituális szinten jelentkező „próbatételen” vagy kísétrésen elbukott, a boldogságot a világban kereső ego erőre kap, körbenéz, és mit lát? A guru követői, hívei, támogatói továbbra is ugyanazt a „szentéletű” mestert látják benne mint annakelőtte, akinek szavában, tetteiben feltétlen bíznak, és még ha elkezd kicsit furcsán vélekedni vagy viselkedni velük vagy környezetükkel, akkor is igyekeznek kapaszkodni a mester eszményített de már nem valós képébe, és minden ilyen tettére valamilyen hangzatos magyarázattal (pl. „csak jót akart”) vagy tagadással reagálnak. A többi már ennek folyománya.
Persze mindezt azokra értem, akik nem eredendően csalók voltak.
Én nem tudom, baj az, hogy valaki megéli a szexualitását? Egyet
Én nem tudom, baj az, hogy valaki megéli a szexualitását? Egyet értek Ramanoviccsal, nem a világi örömökről kell lemondani, hanem a kötődésről. Miből feltételezzük, hogy ezek a guruk az elfojtott vágyaik miatt tették ezeket. Nem lehet, hogy egyszerűen csak olyan volt a szituáció? Felállt neki, a nő is befogadó volt, bumm. Hormonok. A tudatosság nem önkontroll, hanem inkább a kontroll elengedése. Hogy ne a berögzült sablonok alapján irányítsd a tested-lelked, hanem hagyd a természetes útján működni. Mi van, ha se jót, se rosszat nem akart, csak egyszerűen lefeküdt egy nővel? Ez miért bűn? Mert spirituális tanító? Pont ez az. A spirituális tanítók tisztelik az életet, és annak minden megnyilvánulását. A szex is az élet része, sőt az alapja. Pont nem elfojtja a vágyait, amikor ilyet tesz, hanem egyszerűen csak megéli az élet egyik alapvető pillanatát. Ez nem jelenti azt, hogy sóvárog a világi örömökért, mint mi… Ha jön egy világi öröm, akkor világian örül neki. Miért is kéne elutasítania? Ha világi bánat jön, akkor meg világian bánkódik egy sort. Aztán az is tovaröppen, és jön egy új pillanat, amit ugyanúgy tudatosan befogad, nem értem mi ebben a baj.
Szerintem inkább a mi elfojtott vágyainkkal kéne törődnünk, nem véletlenül tartjuk ellenszenvesnek azt, aki nem fojtja el…
Hát, itt azért kicsit másról van szó, minthogy mindkettőre
Hát, itt azért kicsit másról van szó, minthogy mindkettőre rátört a vágy és hancúroztak egyet… Általában sokkal inkább arról, hogy az istenített guru visszaél azzal, hogy a tanítvány naiv, feltétlen bizalommal, teljes odaadással viseltetik iránta (itt persze nem akarok belemenni a viktimológia részleteibe és oda-visszahatásaiba, nem ez a lényeg). Érdemes elolvasni pár „élménybeszámolót” a témában.
Hát én azért nem hiszek annyira az élménybeszámolóknak.. Honnan
Hát én azért nem hiszek annyira az élménybeszámolóknak.. Honnan tudjuk, hogy a tanítvány nem csak hírnévre vágyik? Nem találta meg a mesternél amit keresett, ezért jól elhordja mindennek. Erre is volt már példa.. Vagy ott akkor a tanítvány is akarta, aztán a feltétlen bizalom miatt belezúgott a mesterbe, aki viszont közli vele, hogy neki ez tényleg csak egy pillanatnyi világi örömködés volt, és nem több, mert ő már nem kötődik dolgokhoz. Aztán a tanítvány bepipul, hisz őt még a düh és az ego hajtja. Félreértés ne essék, nem magasztalni akarom a gurukat, csak megjegyzem, hogy az, ami napvilágra kerül, még nem feltétlenül van összhangban a valósággal. Van a vádlott szava, van a sértetté, és van az igazság. Csak és kizárólag a média dönti el, hogy mi ebből mit tudunk meg.. És szerintetek a médiának mennyire érdeke dícsérni azokat a spirituális mestereket, akik fittyet hánynak a társadalomra? Szerintem semennyire, sokkal inkább a lehúzásuk, ami jövedelmezőbb a társadalomnak..
Persze, az sem lehetetlen hogy ilyen esetek is előfordultak, nem
Persze, az sem lehetetlen hogy ilyen esetek is előfordultak, nem tagadom.
Viszont ez továbbra sem magyarázza azt a jelenséget mikor egy guru azt hirdeti hogy tartóztassátok meg magatokat a szexualitástól lám én is azt teszem, miközben ágyába invitálja a kiszemelt tanítványt. Azaz akik hirdetik hogy a szex tilalmas, hátrányos a tanítványnak a spirituális fejlődésben, de a vezető ágyba bújhat bárkivel.
Továbbá azt sem magyarázza meg, hogy a fiatal fiúk fogdosása hogyan fér bele ebbe a képbe.
Swami fogadalom
Egyetértek ramanoviccsal.
Az említett Spirituális vezetők többsége már csak a swami fogadalmuk miatt sem szexelhetett volna, így a saját maguknak és a világnak tett szent fogadalmukat rúgták fel.
Persze ezzel sem lenne olyan nagy baj, hiszen milyen klassz, hogy belátták: nem megy nekik a lemondás. Azonban nem erről van szó.
Úgy léptek az élvezetek útjára, hogy mindezt fokozottan eltitkolták, letagadták a környezetük előtt és az „áldozatokat” spirikós dumával etették, csak hogy ne szexnek tűnjön az egész: „Áldozat a Mesternek”, „Isteni beavatás”, „a megtisztulás gyakorlata” és még sorolhatnám.
Aztán persze ott vannak a kiskorúakkal való szexuális bűnbeesés, a szexuális játékok és a „Ti spirituális felemelkedésetekért” szervezett orgiák is.
A szerinted „csalódott” tanítványok meglehetősen buták lehetnek, ha csalódásukban világgá kürtölik, hogy hogyan váltak egy Guru áldozataivá. Mellesleg még jól össze is beszéltek? Nagyon rafkósok!
Inkább a leendő naív áldozatokat szeretnék megvédeni, ezért vállalják a nyilvánosságot.
Nem rég hallottam én is egy hasonló szex-orgia szintű
Nem rég hallottam én is egy hasonló szex-orgia szintű estről.
Pár éve Romániában /is/,egy nemzetközi hírű guru,meg nem mondanám most a nevét,de óriási botrány volt belőle.
Egy Erdélyi barátnőm mesélte nekem aki egy több ezer fős ottani csoportjába járt,ahol tantra jógát tanított/ez a guru/.
Először csak kiválasztotta az ,,ártatlan báránykákat ”magának,ugyanolyan dumával,és aljas szándékból,amiről beszélsz,és amikor már nagyban mentek a dolgok,akkor kamerával rögzítették az orgiákat és eladták az internetre.És ez kezdett a lányok részére kötelezővé válni,ellenkezés esetén mindenféle szankciók kilátásba lettek helyezve.
A barátnőm,épp idejébe hagyta ott a ,,szektát”,mert nem sokára óriási botrány kíséretében lebukott a guru.
És ugyanazok az aljas módszerek voltak,amikről beszélsz.Pszichikai ráhatás erősen,és
maximális visszaélés a ,,hatalmával”.
Abszolútummal Való Szellemi Egyesülés (MISA)
Ma néztem pont egy videót róluk, Gregorian Bivolaru a MISA szektavezére.
http://eletmod.transindex.ro/?cikk=2268
Egy leleplező blog: http://sanyiatantramester.wordpress.com/
Ő az ,igen. A szeme sem áll jól. Képtelen egyenesen nézni,össze
Ő az ,igen. A szeme sem áll jól. Képtelen egyenesen nézni,össze vissza kapkod a szemével a videón,csak épp a te szemedbe képtelen nézni. De gáz…
Hogy tudták ennek egyetlen szavát is elhinni?
Semmivel sem különb,mint bármelyik piti bűnöző a ,,Kék fényből”.
Hát igen attól függ mit nevezünk megvalósításnak,megvalósított mesternek:D
Hát ez a fazon biztos ,hogy nem az:)
Tehát ők is naivak voltak mielőtt megtörtént az incidens. Ezt te
Tehát ők is naivak voltak mielőtt megtörtént az incidens. Ezt te mondtad.
A naivságnak általában csalódás a vége. Idézőjel nélkül. Szóval akkor miről beszélünk Sanyi?
Arról, hogy hogyan szembesültek naivságukkal és esendőségükkel, aztán végül önmagukkal? Akkor a guru végülis tette a dolgát, nem? Más kérdés, hogy a tanítvány utána milyen téveszmékből építi fel a vádait.
Swami fogadalmat meg igazi „szent” nem fog tenni soha.. Eleve ez a fogadalom egy álszent hülyeség, már neharagudj. Aditi tökéletesen jól leírta, ha valamiről úgy érzem, hogy lemondok, az egy belső dolog, nem fogom világgá kürtölni fogadalomként, hanem egyszerűen fogom magam és lemodok róla. Szó nélkül, magamban. Aztán a külvilág max észreveszi, ha akarja. Én már eleve oda se mennék egy olyan tanítóhoz, akit azért hívnak tanítónak, mert hatalmas Swami fogadalmat tett, meg ilyenolyan papírja van a dologról. Hagyjuk már, ez nevettséges. Kezdem én is látni, amit Ádám mond, hogy mennyire egy csőlátású, irányított maszlaggá válik szép lassan a spiritualitás is. Ha papírod van róla, meg saját igazolt meditációs technikád, meg Swami fogadalmad, akkor igen, egy mester vagy. Ezzel a Swamizással eléggé bekategorizáltál egy bekategorizálhatatlan dolgot szerintem.
A témáról meg továbbra is azt mondom, hogy két ember kell egy ilyen szituációhoz. A naiv ártatlan, manipulálható áldozat pont ugyanannyira része, mint az esetleges perverz, pedofil guru. Zsák a foltját megtalálja. És ha nem akarok lefeküdni egy guruval, akkor nem fogok. Ahogy a képeken elnézem ezeket a tanítókat, két pofon, és 3 napra kómába esnek. Törékeny emberek, nem díjbirkózók, akiket ne tudna magáról akárki lelökni, hacsak nem őt is hajtja valami a dologra… Talán a kis naiv egója, hogy na ettől aztán micsoda hírnevem lesz, életem végéig táplálkozhatok abból a sok sajnálatenergiából, amit majd kapok. Érdekes a gurukat baromira nem érdeklik ezek a hírek. Persze, mert hidegvérű, pszichopata erőszaktevők, mi?
És mint mondtam, a társadalomnak baromira nem érdeke, hogy ezeket a tanítókat az egekbe magsztalja. Azt kap mindenki a médiából, amire vágyik, amin egy jót csámcsoghat anélkül, hogy magába nézzen. Ha mindent elhisztek a médiának, akkor legalább olyan naiv, manipulálható emberek vagytok, mint szeegény megerőszakolt tanítványok, úgyhogy jól vigyázzatok, mert bármelyik csoporttréningen megeshet a baj. A Tiéden is Sanyi, grrr… 😀
Ja és még egy dolgot megjegyeznék: egy ilyen „trauma” általában mélyen a felszín alatt nyom tüskét a „sértettbe”. Szóval ha tényleg erőszak lenne, akkor az ádozat utána több, mint valószínű, hogy nem a nyilvánosság elé állna, hanem pszichológus elé. Pláne, hogy megtört a hite a spiritualitásban, hisz imádott guruja megfektette két medi között… Valószínűleg depresszívvé válna és magába fordulna, nem a médiához. Ha van ereje a média elé állni, akkor teljesen más hajtja, mint a sértettség. Önös érdekek. Ha tényleg megerőszakolnak, sokkal nagyobb horderejű bosszún törnéd a fejed szerintem, minthogy odaálsz egy riporter elé, és egy egész világ előtt elmondod a szerinted történteket. Hisz tudod jól, hogy a gurudt baromira nem érdekli, mivel vádlod. Vagy ha nem töröd bosszún a fejed, hanem belenyugszol, elfogadod, akkor meg megint csak nem állsz a média elé. Nekem ez sántít. Szerintem egész egyszerűen egy olyan társadalomban élünk, ahol nem elfogadottak a kézzel fogható bizonyítékok nélküli „áltudományoknak” nevezett dolgok, ezért igyekszenek minél jobban lejáratni azt. Szerinted mennyi pénzt kell ajánlani egy nőnek, hogy színészkedjen egy sort? Szerintem annyira azért nem nagy összeget ahhoz képest, amennyi tőkével azok rendelkeznek, akiknek érdeke a spiritualitás „lejáratása”…
De ki tudja, mi az igazság. Megmondom őszintén, engem nagyon nem is érdekel. Ez is csak egy csinált probléma, ami azért van hogy legyen mire figyelnünk magunk helyett. Ha igaz, ha nem.
Spiri,ne haragudj ezekről a kérdésekről csak akkor lehetne ilyen
Spiri,ne haragudj ezekről a kérdésekről csak akkor lehetne ilyen határozott egyoldalú véleményt mondani,ha konkrétan ismernéd az eseteket,és azzal vágna össze,amit itt állítasz.
Ez az egyik,hogy nem ismered a konkrét eseteket,a másik meg az ,hogy nem látsz bele
ezekbe a rendszerekbe,és teljesen az európai fejeddel gondolkozol,amikor azt gondolod,hogy a Swami fogadalom az egy papír és olyan ,mint nyugaton egy diploma:)
Ha nem ismered ezeket a dolgokat közelről,akkor nem tudod ezt helytállóan megítélni.
Persze ,hogy kettőn áll a vásár,csakhogy itt közel sem úgy zajlottak a dolgok,ahogy te azt az írásod szerint elképzeled. Itt ezek a tanítványok,hosszú pszichikus ráhatás és agymosás áldozatai lettek,ezek a guruk sötét módon éltek vissza a ,,hatalmukkal”.
Nem erőszakról van itt elsősorban szó,hanem hazugságokról,eltévelyítésekről,amit az igazságba csomagolva adagoltak a tanítványoknak,tanításként adták át ,meghazudtolva magát a tanítást és az isteni törvényeket amiket hirdettek.
Itt nem csak az erkölcsi törvények ellen vétettek,az lenne a legkevesebb,hanem az
Isteni törvények ellen legfőképpen,becsapva a tanítványokat.
Itt nem arról van szó,hogy egy guru megkívánt egy tanítványt,hanem arról hogy a piti céljai érdekében ,pszichikus ráhatással,agymosással,a tanítás elferdítésével vette rá erre a tanítványait.
És messze nem arról van szó,hogy valamelyik tanítvány kipakolta a médiának,hiszen ők annyira függőségi viszonyba kerültek az agymosás miatt,hogy hallgattak mint a sír,és ezek a dolgok már legtöbbször a pszichiátrián derültek ki.
Csak az az eset ,amiről én tudok,és nem a médiából,mert egy közeli nőismerősöm évekig benne volt,bár nem volt elszenvedő alanya,mert valóban ehhez naivság is,túlzott rajongás is stb…kellenek. Szóval az a konkrét esetben /Abszolútummal való szellemi egyesülés/sem lehet kitalációról beszélni,mert eladták az internetre a pornóiparnak a felvételeket,és a ,,szülők ” jöttek rá,amikor a lánykájukat különös pózban találták anyaszült meztele idegen pasikkal a neten…és ezután kezdődött a vizsgálat.Persze ott már ugye nem a guru volt ott velük,de ő vette rá őket,a legaljasabb pszichikai befolyásolással.
Úgyhogy nem légből kapott dolgok ezek legtöbbször,mert már komoly bizonyítékok kellenek ahhoz,hogy a média kikezdjen egy ilyen ,,köztiszteletben álló guruval”.
Lehet persze zsigerből védeni információk,a konkrét tények ismerete nélkül ezeket az érintett személyeket,de így minek?
Persze biztos van olyan eset is,amikor esetleg valóban nincs alapja a rágalomnak,de a legtöbb esetben ezek a sötét üzelmek sajnos kétséget kizárva dokumentálva lettek.
Az én ,,mesterem”,miért nem akart megdugni egyetlen tanítványát sem,pedig tantrikus praxist csinált,és az összes női tanítvány szerelmes volt belé???
Hagyjuk már ezt ,hogy ilyen magukból kifordult,hazug áltanítókat védünk!
Meg kell nézni a konkrét eseteket,és nem általánosságban a tények ismerete nélkül beszélni.
Lehet zsigerből védeni, és zsigerből támadni is. Ugyanezt
Lehet zsigerből védeni, és zsigerből támadni is. Ugyanezt elmondhatnám én is, hogy a konkrét ismeretek nélkül ne vádaskodjunk. Azt hogy akkor ott mi történt, csak a két érintett tudhatja. Egy pszichiátrián is hidd el sok mindent bele tudnak gyömöszölni az ember fejébe. Sok példa van rá a környezetemben.. És egyébként szó sincs róla, hogy én védeném ezeket a gurukat, pont ellenük beszéltem, hogy én személy szerint oda se mentem volna hozzájuk. Szóval ha ezzel kell egy „áldozatnak” megtapasztalni saját naivitását, akkor ennyi. Isteni törvényekről beszélsz Éva, a karma Isteni törvény. Isten „engedélyével”, sőt határozatával történt az összes ilyen incidens. Mivel minden ami történik, annak Isten a kiinduló pontja! Szóval szerintem a lehető legobjektívebben írtam le a véleményemet.
A Swami-t pedig nem is említettem diplomaként, és papírként, ott volt a „meg” kötőszócska közöttük. Azt mondtam hülyeség. És így is gondolom. Ha valamit mások előtt hangoztatva fogad meg valaki, abban ritkán van őszinteség, sokkal több a megfelelni akarás, a bizonyítási vágy, és pontosan ebből kifolyólag utána a nyomás is sokkal nagyobb az illetőn, mert jajj megfogadtam, hogy nem, és mégis érzem a kísértést, na most akkor mit tegyek…
Nem tudom, nekem ezek hiteltelen dolgok. Mint ahogy az is, ahogy egyáltalán beszélünk erről, mikor legalább annyi elfojtott szexualitás van bennünk is, mint a szélhámos gurukban, akik egyébként semmi olyat nem tettek, amit bárki más nem tesz meg. Szerintem elég kevés az olyan szex a világban, amit nem politikával, furfanggal ért el az egyik fél, hanem kölcsönösen mindkettő ráhangolódott a másikra. És erről viszont nem a guruk tehetnek 🙂 Az épp aktuális saját incidensükről persze igen, de globálisan legalább annyira tehetek róla én is, mint Te, vagy ő, vagy mi, ti, ők, akárki. Szóval pont ugyanolyan álszentek vagyunk mi is, mint azok, akiket itt éppen ócsárlunk. Ha nem így lenne, akkor ez a téma fel sem merülhetett volna.
Abban igazad van, hogy zsák a foltját vonzotta be, aki naiv
Abban igazad van, hogy zsák a foltját vonzotta be, aki naiv volt, annak tanulnia kellett ebből.
Azonban ahogy Éva is jelezte, elég felszínes nem-tudásod van Swami fogadalomról, ezekről a spirituális rendszerekről, az ott kialakuló Mester-tanítvány viszonyról, és az elhatalmasodó manipulációkról, úgyhogy ezért elnézhető Neked, hogy így hitetlenkedsz és elbagatellizálod a történteket.
Örülök neki, hogy akkora benned az elfogadás, hogy Te még ezt is el tudod fogadni! Esetleg javasolhatnánk az áldozatoknak, hogy Ők is gyakorolják az elfogadást! ; )
swa…mi?
utánajártam picit, hogy mi is ez a fogadalom… hát furcsa dolgot találtam:
Spirituális élete folyamán, az ember elérkezik egy bizonyos pontra, ahol egyedül Isten valóságára vágyik már. Ekkor minden egyéb vágy, érzelem és érzés elmúlik. De legalábbis az ember fogadalmat tesz, hogy egész életét olyan tökéletesen a megtisztulásnak szenteli, hogy végül mindenről lemond, ami kevesebb Istennél. (forrás: http://himalaja.hu/olvasnivalo/szvaminak-lenni.html)
– „…de legalábbis fogadalmat tesz”??? de. legalábbis. :DDD nem fura ez?
– „ami kevesebb Istennél” mi az? Tudtommal minden Isten… akkor hogy is van ez?
– csodálkozva látom, hogy nem kizárólag a kereszténység csinálja ezt a szex-bűn dolgot… hmmm.
– talán ha tényleg akkor tennék ezt a fogadalmat, amikor valóban elmúlt minden vágy, nem lenne probléma. …bár szerintem onnantól kezdve se a nemiség se a hírnév se a pénz nem lenne probléma, mert nem érdekelné őket… nem lenne FAL… vagy ha mégis, vallják be maguknak, aztán dolgozzák fel. 🙂 nem tanultak önismeretet? 😀
,,”ami kevesebb Istennél” mi az? ”
Talán az ,aki még nem
,,”ami kevesebb Istennél” mi az? ”
Talán az ,aki még nem ,,Önmegvalósított,Felébredett,Megviágosodott”.
Az valóban kevesebb Istennél.
Onnan még vissza lehet csúszni,ahogy ezek a guruk is,de aki valóban
,,Önmegvalósított”,onnan már nem.Az az állapot az ami ,,nem kevesebb Istennél”
nem kevesebb, csak nincs tudatában
nem kevesebb, csak nincs tudatában
Pont ezért kevesebb…ez nem ezoterikus változat
Hol lenne máshol mint a tudatomban?
Ha nincs ott ,akkor nincs meg az az Önazonosságom,tehát aktuálisan akkor kevesebb vagyok Annál.
Hagyjuk már ezt ,hogy én megvalósítás nélkül Isten vagyok!
Akkor minek strapáljam magamat,ha így is úgy is Isten vagyok…
És akkor minek az Önmegvalósítás,Felébredés,Megvilágosodás,hiszen ezen állapotok megvalósítása nélkül is ,Lucz Giziként is Isten vagyok.
Ne vicceljünk már:)))
Elnézést de erre mindig felkapom a vizet amikor valaki
Elnézést de erre mindig felkapom a vizet amikor valaki szemrebbenés nélkül kijelenti ,hogy ,,én Isten vagyok”.
Persze mindenben ,mindenkiben ott van az Isten valamilyen módon,hiszen minden létezőben tulajdonképpen az Isten inkarnál. De…Az nem jelenti azt, hogy én akkor Isten vagyok,azt az állapotot meg is kéne valósítani,merthogy aktuálisan nem abban vagyok:) Az édes kevés ,hogy tudok róla.
Azért ez nem ilyen egyszerű.
Minden ,,Önmegvalósítás ” végcélja ez,de ezt az állapotot meg is kell valósítani,és mindaddig csak lehetőségként lehet róla beszélni,mert hiába vagyok Atman,ha nem azt az állapotot élem meg.Tudni ,tudhatok róla,de az még nem átélés.
Bizonyos meditációkkal esetleg átélhet ebből valamit az ember,de ez csak átmeneti,pillanatnyi,és korántsem teljes állapot.
Akkor valósítja ezt meg az ember,ha ez állandó lesz.
Erre hajt a jógi ,buddhista,meg aki üdvözülni készül,meg mi is itt állítólag. Akkor mire ez a nagy felhajtás ,ha már úgyis istenek vagyunk???
Tudom,hogy mire gondolsz,hogy a BRAHMAN és az ATMAN egyek.Igen ezt kimondja az Advaita Védanta,
de azért tudni kell a tanítást,hogy hogyan értik ezt. Nem azt mondja,hogy én is Brahman vagyok ! -bocsánat,esetleg leszek,ha brahmanná válok.
http://www.terebess.hu/keletkultinfo/shankara.html#2
Viszont a buddhizmus azt mondja nem vagyok Atman,mégis van megvilágosodás,és sorolhatnám a többi tanítást is,melyik mit mond,és hogyan lehet megvalósítani az isteni állapotot,csak nem akarom elvinni a blog témáját./untig elég ami be van linkelve,mert ők akik ezt állítják ,de meg kell valósítani.
Csak ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni:)
Ramana Maharshi kiválóan megfogalmazza
Ramana Maharshi kiválóan megfogalmazza:
Van valamilyen haszna az »Én vagyok Isten« vagy »Én vagyok a legfelső lény« gondolatának?
»Én vagyok az én vagyok«. Nem »én vagyok Isten«, hanem az »én vagyok« [az] Isten. Valósítsa meg az »én vagyok«-[ság]ot, s ne [pusztán] gondolja, hogy »én vagyok« [Isten]. Ott [a Bibliában] ugyanis az áll: »Tudjátok meg, hogy én va- gyok az Isten« – s nem az: »Gondoljátok azt, hogy én vagyok az Isten«.
Én meg gazdag vagyok, csak még nem vagyok a tudatában. El
Én meg gazdag vagyok, csak még nem vagyok a tudatában. Így aztán hiába foglaltam le egy álomutazást a Hawaii szigetekre, kifizetni mégse tudtam.
Jól írja Éva, az „egy/egyenlő vagyok Istennel” az egy olyan tény, amit még nem tudunk, csak sejtünk-hiszünk-remélünk, így ha élesben alkalmazzuk, abból nagy bukás lehet. El kell jutni a teljes megvalósításához, és akkor lehet visszahatás nélkül kinyilatkozni.
Másrészt, egyes spirituális utak mint egy gyakorlatot is használhatják ezt a gondolatot, amelyre kontemplálva, meditálva közelebb juthatunk a megvalósításához.
Isten
az Isten megtalálása tanfolyam akkor miről szólt?
Éva is ott volt…
Az a tanfolyam a gyakorlásról és megvalósításról szólt.
Az a tanfolyam a gyakorlásról és megvalósításról szólt. De nem értem mi itt a félreértés?
Azt írod: „nem kevesebb, csak nincs tudatában”.
Azzal, hogy nincs tudatában, pontosan attól kevesebb. Ugyanis Isten attól több, hogy Ő tudja is, hogy Ő Isten. Aki viszont nem tudja, az pontosan ettől lesz kevesebb!
Én egy vagyok Istennel, de aki ezt nem tudja, az hiába egy, Ő emiatt kevesebb. Kevesebb, mert nem tudja megélni a többet, a teljes énjét, az egységét.
Bocsánat, de az ilyen himalaya.hu meg hasonló oldalakon nem
Bocsánat, de az ilyen himalaya.hu meg hasonló oldalakon nem hinném, hogy bármi leírást is találsz (swami, vagy bármi más ügyben keresve), az húde hiteles… Szóva, nem érdemes azt boncolgatni hoyg ott most egy Kolbász János vagy ki azt írja hoyg ‘de legalábbis fogadalmat tesz’, meg ‘ami kevesebb istennél’ vagy bármi…. Nemsok köze lehet a swami fogadalaomhoz, amit az eredetileg és valójában takar.
Ez csak egy megjegyzés, nem tudok hitelesebb forrást….
ezt találtam
most nézem, korábban is volt link -ugyanez 🙂
nem ástam bele magam, mert ennél mélyebben nem érdekel hogy mit fogadnak, közben kuncogok, mindig mekkora port sikerült megint kavarni a szex-mester/nemmester témában 🙂
„szex-bűn”:))
„- csodálkozva látom, hogy nem kizárólag a kereszténység csinálja ezt a szex-bűn dolgot… hmmm.”
Jól látod!
A Misztikus szex c. könyv az, amelyik végigvezeti, a kultúrák mikor hogyan kontrollálták a szexuális viselkedést – ma a pszichiátria teszi ezt az európai kultúrában -, és ennek mi a célja, oka.
Egyszer lesz erről egy blogom/honlapom.:)
Erős energiákat tud
mozgósítani . A zabálástól még kevesen jutottak a Mennybe . A megtapasztalások pedig nehezebben rángathatóvá , kevésbé könnyen kihasználhatóvá ( meg ) vezethetővé teszik az embert ,és a vallások számára, és a hatalom számára amivel megalkudtak : az ilyen alany nem gazdaságos erőforrás . Üdvözlettel : felacso
A szex egyesek szerint bűn, mások szerint inkább erény. De az is
A szex egyesek szerint bűn, mások szerint inkább erény. De az is lehet, hogy szertartás.
A régebbi anyagi kultúrákról a mostani európai pszichotikus (ld. Freud és Jung), korra történő váltás az Ipari forradalom (1769-1850) és a Francia forradalom (1789) kora fémjelzi. Kulcsszó itt az innováció, a szellem győzelme az anyag fölött.
A harmadik nagy fordulat, a spirituális, pedig napjainkban zajlik, s e fejlődés elkerülhetetlen közbeeső kellemetlenségeit, sőt buktatóit sajnos mi sinylődjük meg.
Olvastam valahol, hogy a az egyiptomi Predinasztikus korban szinte meztelenül jártak, csak egy ágyékkötő volt rajtuk.
„Esetleg javasolhatnánk az áldozatoknak, hogy Ők is gyakorolják
„Esetleg javasolhatnánk az áldozatoknak, hogy Ők is gyakorolják az elfogadást!” Ezt azért írtad, mert azt gondolod, ez olyasmi, amit nem lehet elfogadni?? Erre most kiváncsi vagyok, mert nekem ez (nem guru általi, de erőszak…) azt hiszem, az egyetlen velem történt szar dolog az életemben, amit sikerült elfogadnom. Kb. semmi mással (sem velem történt rosszal, sem meg nem történt jóval, hiánnyal, fájdalommal) nem bírkóztam meg ennyire, mint ezzel, nem fogadtam el töredéknyire sem annyira, mint az erőszakot…
Úgyhogy ez érdekes. Ennek most valami oka lehet akkor?
De, el lehet fogadni, csak éppen nagyon nehéz
De, el lehet fogadni, csak éppen nagyon nehéz, mert annyi teher és fájdalom van benne. Ráadásul nem valószínű, hogy abban a tudatosságban vannak, ahol magát az elfogadás tanácsát, jó szándékú segítségnek vennék. Ők még most sértettek, akik a sebeiket nyalogatják, sok-sok tudatosítás (magyarul: idő) kell nekik, mire eljutnak magukhoz, a saját felelősségvállalásukhoz.
Semmi közöm spirituális mesterekhez (inkább vezetem saját
Semmi közöm spirituális mesterekhez (inkább vezetem saját magamat a saját orromnél fogva), sem a szexbotrányaikhoz, így eszembe sem volt hozzászólni. De te most itt olyasmiket írsz le az erőszak kapcsán, amit, mivel ehhez a ‘mesterek’ általi erőszakhoz nincs közöm, de mások viszont erőszakoltak meg, és ennek kapcsán kapcsolatba kerültem jóval később olyan szervezetekkel, stb akik túlélőkkel (ők direkt nem áldozatnak nevezik, pont, hogy kiléphessenek ebből a szerepből) foglalkoznak, meg leginkább olvastam erről szóló segítő blogot (megerőszakoltak.blog.hu, a saját történetemet azóta levetettem), ‘társalogtam’ egypár hasonló dolgokat túlélővel, olvastam a témában, szóval muszáj ‘megcáfolnom’. Azaz nem tartozik ide, de ha már felmerült, továbbadom, amit én tudok, hátha tanul valaki belőle…
Mostcsak indulj ki abból, iszonyatosan sok erőszak történik, és ennek iszonyú pici töredéke kerül bármilyen nyilvánosság elé, beleértve családtagokat, ismerősöket, a nagy részéről évekig senki nem tud az áldozaton kívül. És miért? A szégyen miatt. Az a nő akivel megtörtént, konkrétan azt érzi, be lett mocskolva, megtörtént vele a legrosszabb ami nővel történhet. Ráadásul talán nem is hinnének neki. Tovább megaláznák, őt hibáztatnák. Mert legtöbbször ez történik. Nemhogy rendőrségnek, médiának, senkinek se mondja el. Érdemes beleolvasni azon a blogon pár történetbe… Mert ezt nem én találtam ki (bár én sem mondtam el annak idején, egyik alkalommal sem el senkinek…)
Ezt csak ezért írtam amit te írsz amiatt:
„Szerinted mennyi pénzt kell ajánlani egy nőnek, hogy színészkedjen egy sort?” Hát elmondom neked, nő olyat nem tesz, hogy kiálljon ilyesmivel h anem igaz a világ elé (merthogy akkor is igen igen ritkán, ha igaz!), nincs az a pénz, hogy így ‘önmagát bemocskolja’, hacsak ezt vallja is, hogy vele ez, ilyesmi, ilyen minden nő számára legszégyenletesebb dolog megtörtént…. OK, biztos lehet találni egy-egy ilyen nőt is, de alapból… Hát nem hinném.
Erre is muszáj reagálnom: „Tehát ők is naivak voltak mielőtt megtörtént az incidens…..
Továbbra is azt mondom, hogy két ember kell egy ilyen szituációhoz. A naiv ártatlan, manipulálható áldozat pont ugyanannyira része, mint az esetleges perverz, pedofil guru. Zsák a foltját megtalálja. És ha nem akarok lefeküdni egy guruval, akkor nem fogok. Ahogy a képeken elnézem ezeket a tanítókat, két pofon, és 3 napra kómába esnek. Törékeny emberek, nem díjbirkózók, akiket ne tudna magáról akárki lelökni, hacsak nem őt is hajtja valami a dologra…” Egyrészt, ha valakit épp meg akarnak erőszakolni, az esetek nagy részében kb sokkot kap, így mozdulni sem tud, védekezni sem, ellentmondani sem, hanem megteszi simán. Tehát kb a fizikai erő mindegy is. Ez a nemi erőszak természete, és éppenezért olyan nehezen bizonyítható, hiszen ha sokkot kaptál, és nem védekezel fizikailag, lehet össze sem vernek, és sose bizonyítod be, hoyg bárminemű erőszak történt… Úgyhogy nem úgy van, hogyha nem akarsz lefeküdni egy guruval (vagy bárkivel), akkor nem fogsz…. Ha erőszakról van szó, akkor ez nem így működik. És itt meg, ráadásul igen erős ‘lelki elnyomás’ alá került nőkről van szó…. Amikor szintén minden máshogy működik…
Persze, hozzáteszem, én hiszek benne hogy semmi sem történik véletlenül, illetve ami eredetileg nem így lett eltervezve, az meg azok nyomán kerül be az életünkbe, ahogy élünk, stb, és a magam ilyen történeteivel már annyira egyenesben vagyok, hogy, bár fogalmam sincs mit volt ezeknek a magasabb értelme, célja, el sem tudom képzelni (???), de abban már biztos vagyok, ezek nélkül nem lenne jobb az életem, azaz, rendben van így….
„Talán a kis naiv egója, hogy na ettől aztán micsoda hírnevem lesz, életem végéig táplálkozhatok abból a sok sajnálatenergiából, amit majd kapok.” Ez megint gyönyörű példája szerintem annak, amikor kívülről nézve fogalmad sincs egy dologról és annak lehetséges hatásairól, és úgy nyilatkozol…. Gondold ezt annak alapján át, ha nekem nem hiszel, olvass utána nemi erőszakról szóló oldalakon, hogy a nők nagy része nem is mondja el a vele történteket, mert szégyenli… Azaz honnan gyűjt akkor ‘sajnálatenergiát’, kitől….? OK, értem, te arról írsz, akik a guruk szexbotrányai nyomán napvilágra juttatják saját történetüket. Hát megnyugtatlak, megvetést többet kaphatnak, mint sajnálatot… Ha nem igaz a történetük, én nem tudom mit nyernek vele… Furcsállom, hogy te tudod. Még a pénz logikusabbnak tűnik.
Bocsánat, ha ez nem vágott ide, mert itt elsősorban nem erőszakról van szó valóban, hanem kb. valóban pszichikus ráhatással beetetett, elvakított, hatalom alá vont nőkről, de azt gondolom, mindenki adja azt tovább, ami ‘tudása’ neki van… Hamár megszerezte 🙂
Szép estét mindenkinek!
Kezdek hozzászokni, hogy azért, mert én nem írok személyes,
Kezdek hozzászokni, hogy azért, mert én nem írok személyes, velem történt dolgokat a múltamból, kezdő hülyegyereknek néztek, aki „felszínes-nemtudással” rendelkezik az életről. (De ez elnézhető neki…)
Csak hogy értsetek:
15 voltam, amikor egy kb 40 év körüli hajléktalan férfi nyúlt a lábam közé az Örs vezér téren éjjel fél 12-kor. Ha akkor ott sokkot kapok, valószínűleg tényleg megerőszakolnak (de egyébként én már ezt is erősen oda sorolnám), de nekem valahogy életösztön szerűen jött az, hogy hogy tudom elkerülni a helyzetet, nyoma sem volt sokknak. Utána már mondjuk annál inkább.. De nem állnék a sztorival tévé elé. Most se és 20 év múlva sem. Nem tudom én ilyeneket azért nem hozok fel, mert nem érzem úgy, hogy nagyközönségre tartozna. (Akár témába vág, és hitelesebbé teheti a mondanivalómat, akár nem). Pont ezért próbáltam inkább objektív maradni, amit megintcsak félreértettek, de mindegy. Egy szóval sem bagatelizáltam el a dolgot, nem mondtam hogy a nemi erőszak egy annyira elfogadható, meg ritka dolog, Higyjétek el én sem egyszerűen fogadom el a mai napig azt az éjszakát, de itt jön amit valójában próbálok mondogatni, hogy csak úgy tudtam ennyire is megbocsátani (és jobb érzés így) annak a hajléktalannak, hogy előtte tudatosult bennem, hogy pont annyira tehetek az esetről, mint ő. Igenis volt előjele, sőt én indultam el vele, még mielőtt letámadott. Szóval annak is kell előjelének lenni, ha egy guru próbálkozik. Csak akkor ott nem veszed észre, én se vettem, pedig nem volt egy guru.. Az ő része beteges, az enyém naiv. És minden más áldozaté ugyanúgy. Ha a sötét sikátorban ugranak rá valakire, ott is biztos lenne más útvonal, mint egy sötét sikátor. De így visszagondolva igenis arra volt akkor szükségem, mert pontosan olyan életet éltem, hogy kellett valami elrettentő példának történnie velem. Akkor csöppentem bele a budapesti életbe a szakközéppel, és olyan züllött lettem, ami megint egy másik blog lehetne, és más embereknek lehet, hogy hasonló elrettentő példa, mint nekem ez. De mondom engem valahogy nem motivál, hogy a múltammal igazoljam az állításaimat, csak most már kibukott belőlem.
De még mindig azt mondom, hamarabb talál a média 10 jó színésznőt, akivel jó pénzért csinálnak egy riportot, aztán még állják is a plasztikai műtétjét, hogy ne ismerjenek rá, mint 10 olyan nőt, akivel ez tényleg megtörtént, és tud róla őszintén, nyíltan beszélni egy egész világ előtt.
Bár elismerem, nőnek levésben még nincs tapasztalatom (tudatos legalábbis), de erőszak átélésében már halmozottan igen annak sok féléjéből, és az azt követő érzésekben is. Úgyhogy higyjétek el, nem levegőbe beszélek. Nem a nemi erőszakot bagatelizálom el, hanem a gurukról kavart szexbotrányokban, és az ilyenkor amúgy cunami sebességgel nyilvánosságra kerülő vádakban kételkedem.
És speciel Sanyi, ha akkor ott 15 évesen csak egy kicsit is „hitetlenkedtem” volna, akkor nem indulok el azzal az emberrel…
Lehet hogy nem tudom mi az a Swami fogadalom, de igazából tudjátok mit, a felszínes nem-tudásomra legalább én magam tettem szert, és jobban érzem magam így, mintha tudnám mi a Swami, de nem tudnám miről beszélek 😉
Azért az is egy lényegi különbség, hogy a te tapasztalatod nem
Azért az is egy lényegi különbség, hogy a te tapasztalatod nem mester-tanítványi, tanító-tanulói, szülő-gyermeki szintű kapcsolati előélettel rendelkezik. Hanem (ha jól értettem) egy vadidegenről van szó akiről előtte sosem hallottál, akinek nem csüngtél a szavain előtte évekig, ráadásul nem egy köztiszteletben álló tekintély.
Ez bizony szép riposzt volt
Az egész sztorit el sem kellett volna mondani csak ezt az egy mondatot :)))
„felszínes nem-tudásomra legalább én magam tettem szert, és jobban érzem magam így, mintha tudnám mi a Swami, de nem tudnám miről beszélek ;)”
Én tapsolok :))))
Ezen mi tetszett Neked annyira?
Ezen mi tetszett Neked annyira?
Ügyes a szófordulat: Úgy értelmezem, hogy azt mondta, hogy sokan
Ügyes a szófordulat: Úgy értelmezem, hogy azt mondta, hogy sokan beszélnek az ominózus fogadalomról, miközben fogalmuk sincs annak a mibenlétéről.
Ez valószínűleg igaz is mindazokra akik nem aszerint élnek, bár hivatkozásaikban mint valami szentségről beszélnek, miközben „mintha tudnám mi a Swami, de nem tudnám miről beszélek ;)”
pusztán csak hallott az illető a swamiról, de valójában nem tudja miről beszél tulajdonképpen.
Ami tetszett ebben, az ennek a mondatnak az egyszerűségében rejlő igazsága…
Lehet hogy így értetted, de ez a mondat nem ezt jelenti:
Lehet hogy így értetted, de ez a mondat nem ezt jelenti: „…mintha tudnám mi a Swami, de nem tudnám miről beszélek”
A „…de nem tudnám miről beszélek”-kel szerintem valami másra akart utalni, de meg is kérdezem Tőle, az a biztos!
Itt vagyok, ne kérdezd meg, válaszolok anélkül is :)az első
Itt vagyok, ne kérdezd meg, válaszolok anélkül is 🙂
az első felében beismertem, hogy nem rendelkezem sem lexikális, sem tapasztalati tudással a Swami felől annak ellenére, hogy nem tartom egy őszinte dolognak, pláne már így, hogy szerintetek ennyien megszegik.
A második fele meg majdnem ugyanezt jelenti, hogy akkor ezek szerint bőven akad, aki tudja, sőt meg is teszi a fogadalmat, de fogalma sincs a fogadalomról, aztán simán megszegi.
Szóval összefoglalva (hosszabban a rövidebbet): Lehet felszínes a tudásom a Swamiról, de még mindig inkább ez legyen, minthogy a fogadalmam legyen felszínes, vagy olyan dolgokról beszéljek, amiről még ha tudom is hogy mi az, de csak egyoldalúan tudok hozzáállni. Én átéltem az erőszakot, és mégis tudom a másik odalról nézni az esetet, szóval továbbra is áll, hogy ha annyira spirituálisak vagyunk, akkor tudnunk kéne, hogy igen is nem elítélendő az erőszaktevő sem, hanem egy komoly gondokkal küzdő ember. És hogy válaszoljak akkor most már a blog kérdéseidre is, hogy mindezek hogy történhetnek meg: úgy hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek. Csak hogy én is már valami kész sablonnal jöjjek elő. Ha elérjük az Isteni tudatosságot, majd megértjük, hogy történhetnek ezek, addig szerintem legalább olyan felszínes, és felelőtlen ítélkeznünk akármelyik fél felett, mint a felek tettei külön-külön.
Köszönöm, hogy megmagyaráztad, különben Miki is, meg én is
Köszönöm, hogy megmagyaráztad, különben Miki is, meg én is tévedésben maradtunk volna a (lám mennyire!) sokféleképpen érthető mondatodat illetően!
Erre az egész itt folyó beszélgetésre és a mondatodra is hasonlít számomra Miki Van még egy kérdésed? című tesztje, hiszen egy nem túl bonyolult mondatot, gondolatot annyiféleképpen értelmezünk, közelítünk meg, hogy az kiválóan tükrözi a sokféleségünket, másságunkat.
„…nem elítélendő az erőszaktevő sem, hanem egy komoly gondokkal küzdő ember.„
Én nem ítélem el és szerintem a többiek sem.
Csupán felhívom a figyelmet a tetteinek súlyára és keresem az elkerülés, megoldás módját.
Spiri,most igazságtalan vagy velünk,ne haragudj.
Éppen te vagy
Spiri,most igazságtalan vagy velünk,ne haragudj.
Éppen te vagy az oldalon,akit mindenki elismer,hogy a fiatal korod ellenére milyen komoly életbölcsességgel rendelkezel. Ezt sorra ki is nyilvánítjuk mindig.
Ez most egészen más eset,mert vannak olyan dolgok,amik konkrétumok.
Konkrétan ismerni kell azt az adott dolgot,mert az életbölcsességünkben az nem lehet benne,ha nem tudunk róla.
Itt erről volt csak szó,konkrétan erről a Swami dologról,és igenis,hogy erről is csak akkor lehet érdemben beszélni,ha az embernek konkrét ismerete van róla,arról nem is beszélve ,hogy egy egészen más kultúra,égészen más gondolkodással,ami nekünk az európai látásmódunkkal egyébként is idegen,tehát még aki ismeri,még az sem biztos ,hogy érti is,nem még ha nem is ismeri.
Szóval ilyen esetekben különbséget kéne tenned,valamint nem lehet egy úgymond ,,civil erőszakot összehasonlítani ezzel,mert itt a tanítással való visszaélésről van szó,és a tanítványok pszichikus erőkkel való zombivá tételéhez,úgyhogy nem is igazán beszélhetünk fizikai erőszakról,mert tulajdonképpen ,amit ők csinálnak A TUDAT MEGERŐSZAKOLÁSA,és ilyen értelemben használjuk az erőszak szót.
Ami meg a nyilatkozást illeti.Valóban egy nő egy civil valaki miatt nem fog esetleg kiállni és ,,szégyenkezni’1,de itt nem ilyen méretekről,számokról van szó.Ezek a guruk itt nyugaton iszonyatos tömegeket mozgattak meg,10 ezreket
van akinek milliós követő tábora van.Hát gondolkodjatok azért a kölönbségeken,ez ég és föld különbség mindenféle szempontból,ez a tett egy egyszerű ,,civil”ember részéről,vagy egy olyan guru részéről,aki esetleg 100 ezreket befolyásolhat a ,,tanításával”,mikozben egészen mást tesz,mint amit tanít.
Ezt nem lehet egy palatformra hozni semmi esetre sem.
Nekem az jutott eszembe, szokták mondani, a nemi erőszak nem a
Nekem az jutott eszembe, szokták mondani, a nemi erőszak nem a szexről szól, hanem a hatalomról. SZóval szülő-gyerek, felnőtt-gyerek, tanár-gyerek, erős férfi-gyenge nő, meg talán általában férfi-nő, ugyanígy ide illik spirituélis mester-alávetett tanítvány…. Szóval a hatalmat akarja így kiélni, megalázni, magának alávetni a másikat valamilyen szempontból, jó hatásosan, erőszakkal, és erre a szexuális mód az egyik legalkalmasabb, legmegszégyenítőbb, legdurvább… Itt most csak annyiban más a kép, hogy a tanítással, tudásával él vissza, azon keresztül éli ki a hatalmát. Szóval, nem is igazán a szex a kérdés… Esetleg…?
Éva nem neked szántam amit mondtam, Te tisztában vagyok vele,
Éva nem neked szántam amit mondtam, Te tisztában vagyok vele, hogy állsz hozzám 🙂
DE nem tudom, szerintem egy ádozat nem azt mérlegeli, hogy most vajon rajtam kívül még tízezreket mozgat-e ez az ember, vagy csak egy civil… Trauma-trauma, erőszak-erőszak. Pontosan olyan európai módszerekkel bújtok a fogalmak legméjére, és kerestek különbségeket dolgok közt, mint amiről Te beszélsz Éva, és akármelyik ekte nyugati lexikon… De az egységről beszéltek… Meg Isteniről, és szent eskükről. Közben minél apróbbra akartok boncolni egy dolgot, meg százezer könyvből visszaigazolást nyerni, de szerintem nincs különbség erőszak és erőszak közt. Minden erőszak erőszak, és mind ugyanúgy Isten jelenlétében történik, ha nem kellene megtörténnie, nem történne meg, és mind addig okoz traumát, míg rá nem döbbensz, miért történt az veled. Vagy tanulsz belőle, vagy nem. De már látom, hogy Ti igazából sokkal hitetlenebbek vagytok, mint én, ezért piszkálja a csőröket az én „hitetlenségem”. Életembe először végre én is türözhetek. 😀 Wáóóó. Ezért vagytok képtelenek elhinni, hogy én az életemből meg tudok tanulni olyan dolgokat, amit ti könyvekből nem. És ezért is bújjátok azt a rengeteg könyvet is, meg linkeltek ide mindig mindenféle forrásokat.. Hitetlenek vagytok saját magatokkal szemben, nem hiszitek el a saját magatok alkotta világot, pedig ti hoztátok létre magatoknak. Inkább megerősítésekre vadásztok, hogy a nagy mesterek is így látták a dolgokat. Csak ők lehet, hogy látták, és nem olvasták.. Szóval nekem hiába idéztek be ide akárhány „élménybeszámolót”, nem fogtok meggyőzni, hogy én mást éltem át belül, mint azok a nők, sőt megkockáztatom, hogy egy fiúnak még nehezebb szembesülnie a gyengeségével. Pláne egy 30assal idősebb, szintén férfi által elszenvedve. Tökmindegy, hogy az egy ismert guru, vagy egy hajléktalan szerencsétlen. Valahogy mégis sikerült rajta túltennem magam és már nem érzek ellenszenvet vele szemben, pedig hetekig csak sokadmagammal mertem ugyanott elmenni, hogy ha legközelebb meglátom, akkor majd jól agyonverjük a vén pedofilt, meg hasonlók. Aztán évekkel később egy játszótéren (khm) ugyanúgy éjszaka szembe jött velem. Letarhált egy cigivel, én meg adtam neki. Még lecsúszottabb volt, mint amikor először találkoztunk, nagyjából a halálán volt. És ezt látva nemhogy elégtételt nem éreztem, még én éreztem magam rosszul, hogy egy ilyen emberen akartam én bosszút állni. Na mindegy, ettől még persze lehet, hogy tényleg én figyelem rossz aspektusból a témát, és vagyok felszínes a Ti szemetekben, de én nagyon jól tudom, mennyire nem volt elég a felszínt kapargatnom, és mennyire mélyre kellett mennem magamban, hogy évek alatt feldolgozzam, aztán még szembesüljek is vele, hogy pont ugyanolyan embertelen gondolatok jártak a fejemben az eset után, mint amilyen embertelen az eset volt. Én is megragadtam volna azt, amit az ember, csak én szerintem le is tépem neki, de utólag visszagondolva rosszabbul érezném most magam. Így lett felelősségérzetem, úgy valószínűleg éreztem volna egy kis elégedettséget, de mostanra ismerem magam annyira, hogy tudom, bűntudattá alakult volna, és több dolgom lenne az elfogadásával, mint így. Na mindegy, én nem bizonygatom ebben a témában az igazamat tovább, mert tökmindegy, hogy dűlőre jutunk-e vagy sem. Ti ugyanúgy hőbörögni fogtok az ilyen híreken, én meg ugyanúgy azt mondom, ha megtörtént, meg kellett történnie, és a guru is legalább annyira áldozat ilyen esetben (saját maga áldozata, mert a saját szent fogadalmát erőszakolja meg, ha ti ennyire nagyra tartjátok ezt a fogadalmat), ha meg nem történt meg, akkor médiabotrány az egész, nincs miről beszélni. Adddig is eltűnődöm rajta, hogy néz ki egy nyeletlen bicska penge nélkül.
Tényleg nem érzed a különbséget.
Most aztán rendesen lehordtál minket, csak azt nem értem miért is?? Te mást olvasol, mint amit írunk? Ennyire elbeszélünk egymás mellett?
– Abban egyetértettünk, hogy az áldozatok bevonzották az inzultust, szükségük volt a tapasztalatra, mert naivak voltak, a guru meg nem bírt az elfojtásával.
– A Swamik szent fogadalmáról véleményt formáltál, anélkül, hogy tudnád mitől szent, mitől fogadalom és miért Swami. – elnézhető, nem értesz hozzá.
– Kétségbe vonod az írott és hanganyagokkal alátámasztott beszámolókat (egyáltalán bele néztél/hallgattál?), mert szerinted valószínűbb, hogy a média pénzeli az egész balhét.
Azt bizonygatod, hogy tudod mit éltek meg a megerőszakolt Nők, mert Neked is volt hasonló eseted, igaz nem az isteni Guruddal, hanem egy jött-ment hajléktalannal, de már túl vagy rajta, feldolgoztad.
De úgy látom mégsem érted, hogy ezek az esetek attól különlegesebbek, és nagyobb horderejűek, mert egyrészt olyan képességeket bevetve történtek, amelyeknek a spirituális fejlődést kellene szolgálniuk, másrészt a spirituális úton járó, vagy afelé haladó embertömegekre van hatásuk.
Ezen esetek médiában való megjelenése után, a spiritualitás, a jóga, a Guru kegyelme, az Isteni tanítás… és még sorolhatnám, totálisan le lett járatva azon emberek szemében, akik még nem tudják megkülönböztetni a hitelest a hiteltelentől. Számukra az ilyen hírek után mindegyik Guru csak „azt” akarja, perverz szektások, pénzéhes agymosók mind, akik meditációt, jógát, spiritualitást hirdetnek, miközben a tanítványaikat akarják megdugni, kihasználni.
Miközben az emberiségnek oly nagy szüksége lenne azokra az értékekre, amit az Igaz Tanítók, a hiteles Guruk adhatnának, közben egy-két megbotló miatt százezrek hite inog meg, milliók fognak legyinteni a lelki útra ebben az életükben. Egy-egy ilyen hír az egész emberiség sorsára kihat, nem csak arról a két emberről szól.
Ezt próbálta Éva elmagyarázni Neked, erre Te jössz a magad combhoz nyúlós történetével, meg hogy minden megerőszakolás ugyanolyan.
Tényleg nem érzed a különbséget.
„De úgy látom mégsem érted, hogy ezek az esetek attól
„De úgy látom mégsem érted, hogy ezek az esetek attól különlegesebbek, és nagyobb horderejűek, mert egyrészt olyan képességeket bevetve történtek, amelyeknek a spirituális fejlődést kellene szolgálniuk, másrészt a spirituális úton járó, vagy afelé haladó embertömegekre van hatásuk.”
Én meg úgy látom, Te nem értesz valamit tanító létedre Sanyi: a világon semmi olyan nem történik, ami nem a spirituális fejlődést szolgálja. Az emberiség mindig azt kapja, amire szüksége van. És nem létezik különlegesebb pillanat, vagy eset. Minden pillanat egyformán küllönleges a maga teljességében.
„Ezen esetek médiában való megjelenése után, a spiritualitás, a jóga, a Guru kegyelme, az Isteni tanítás… és még sorolhatnám, totálisan le lett járatva azon emberek szemében, akik még nem tudják megkülönböztetni a hitelest a hiteltelentől. Számukra az ilyen hírek után mindegyik Guru csak „azt” akarja, perverz szektások, pénzéhes agymosók mind, akik meditációt, jógát, spiritualitást hirdetnek, miközben a tanítványaikat akarják megdugni, kihasználni.”
Szóval neked inkább tanítói egódat sérti az eset, és az hogy majd a tanítókról mit fognak gondolni a történtek után? Ez is elég önző dolog. Hidd el az Igaz Tanítók annak ellenére is Igaz Tanítók maradnak, és képesek Igaz Tanításokat adni az emberiségnek, hogy 1-2 megbotlik. Őket nem érdekli, hogy hány ember hite inog meg, nem érdekből cselekszenek, hanem tudják, hogy akinek hite meginog, annak a hitnek akkor ott meg kellett inognia mert téves illúzió volt.
„Ezt próbálta Éva elmagyarázni Neked, erre Te jössz a magad combhoz nyúlós történetével, meg hogy minden megerőszakolás ugyanolyan.”
Na most akkor ki bagatelizálja el kérdemén?
„Tényleg nem érzed a különbséget.”
Tényleg nem. Sorry. Ez van, szívtelen, felszínes, galád állat vagyok. 🙂
Hát én most itt veled egyetértek. Abban is hogy minden erőszak
Hát én most itt veled egyetértek. Abban is hogy minden erőszak ugyanolyan (a comb közé nyulkálós, és a férfiakat érő is, ami nekik, igen, még nehezebb, mivel ők az erős férfiak stb), és abban is, ha ez a spirituális úton próbálkozók tömegeit ingatja is meg, akkor is van valamiféle értelmes szerepe… Az persze gáz, hoyg a tudás átadásának stb. álcájában történik ez, de egyetértek, hogy ha valakinek a hite ettől a saját maga gurujában, tanítójában kijében meginog (aki akár alanya, okozója ilyen botránynak az a guru maga, akár nem), akkor inogjon is… meg ugyanígy, ha abban az adott tanításban meginog, akkor is. Attól még a tanító ha igaz tanító, igaz tanító marad, és hatni fog azokra, akikre hatnia kell…. Miért, nekem az egész életben megingott a hitem azoktól, amikkel szembesültem, hogy velem történtek, mégis (még) itt vagyok! Még az is lehet, többre jutottam, mint anélkül… Csak már cseppet sem bánom így se, hogy megtörtént.
Amiket Sanyi belinkelt leírásokat, hogy mik történtek, nők beszámolóit, az hányadék, de milliókkal megtörténik a földön 1 hónapos kortól 90 éves korig kb… Én sem könyvből tanultam, sőt, az egész életemre komoly hatással volt, talán már levakarhatatlan is, de egyetértek Spiritosaurussal abban, hogy ha már elfogadtad, akkor tudod, ha megtörtént, meg kellett történnie.
Ennek ellenére, én személy szerint olyan világot szeretnék, ahol sem guru, sem más nem tesz ilyet. 🙂
Attól még énszerintem egy állat, aki guruként vagy guru köntösben ilyeneket tesz…
egy kis akárki
Kérlek ne vetíts!
„a világon semmi olyan nem történik, ami nem a spirituális fejlődést szolgálja”
Miért vetíted rám, hogy én nem ezt gondolom?? Rendszeresen olyat vetítesz rám, amit nem írtam, nem mondtam. Feltételezem rólad, hogy nem szándékosan teszed, egyszerűen nem pontosan értelmezed a leírtakat, és még hozzá teszed azt, amit gondolsz rólam. Kérlek, mielőtt válaszolsz, olvasd el még egyszer a hozzászólásomat és pontosabban értelmezd!
„Szóval neked inkább tanítói egódat sérti az eset, és az hogy majd a tanítókról mit fognak gondolni a történtek után? Ez is elég önző dolog.”
Ez is a Te kivetítésed, és teljesen felesleges. Remélem ez sem szándékos volt! : ((
Én még bízom Benned!
„nem létezik különlegesebb pillanat, vagy eset. Minden pillanat egyformán küllönleges a maga teljességében”
Az Egységből szemlélve ez így van, de ha mindent onnan vizsgálnánk, akkor nem lenne okunk, hogy egyáltalán hozzászóljunk ehhez a témához.
Viszont ha onnan nézzük a dolgokat, ahol most vagyunk, akkor azért elég nagy különbség van aközött, hogy egy hajléktalan inzultált Téged és hogy ezreket-milliókat befolyásoló spirituális vezetők mit tettek, vagy akár mivel vádolják Őket!
Azért ne tegyél már egyenlőségjelet a kettő közé!
Szerintem pedig egyenlő a kettő. Spiritosaurus pontosan olyan
Szerintem pedig egyenlő a kettő. Spiritosaurus pontosan olyan fontos, mint bárki más akit viszont guru molesztált, vagy mint az ezrek-milliók akikre egy-egy ilyen eset hatott, meg az a hajléktalan is pontosan olyan fontos, mint bármelyik guru (sőt önzően továbbmegyek: az én apám és én magam, meg az engem hasonlóan használó két másik férfi is ugyanolyan fontos)… Úgy írtam, hogy szerintem, tehát magánvélemény.
egy kis akárki
Én nem a fontosságáról beszéltem, hanem az esetek
Én nem a fontosságáról beszéltem, hanem az esetek különlegességéről. Van különbség, olvasd vissza!
Én nem tudom, baj az, hogy valaki megéli a szexualitását? Egyet
Én nem tudom, baj az, hogy valaki megéli a szexualitását? Egyet értek Ramanoviccsal, nem a világi örömökről kell lemondani, hanem a kötődésről. Miből feltételezzük, hogy ezek a guruk az elfojtott vágyaik miatt tették ezeket. Nem lehet, hogy egyszerűen csak olyan volt a szituáció? Felállt neki, a nő is befogadó volt, bumm. Hormonok. A tudatosság nem önkontroll, hanem inkább a kontroll elengedése. Hogy ne a berögzült sablonok alapján irányítsd a tested-lelked, hanem hagyd a természetes útján működni. Mi van, ha se jót, se rosszat nem akart, csak egyszerűen lefeküdt egy nővel? Ez miért bűn? Mert spirituális tanító? Pont ez az. A spirituális tanítók tisztelik az életet, és annak minden megnyilvánulását. A szex is az élet része, sőt az alapja. Pont nem elfojtja a vágyait, amikor ilyet tesz, hanem egyszerűen csak megéli az élet egyik alapvető pillanatát. Ez nem jelenti azt, hogy sóvárog a világi örömökért, mint mi… Ha jön egy világi öröm, akkor világian örül neki. Miért is kéne elutasítania? Ha világi bánat jön, akkor meg világian bánkódik egy sort. Aztán az is tovaröppen, és jön egy új pillanat, amit ugyanúgy tudatosan befogad, nem értem mi ebben a baj.
Szerintem inkább a mi elfojtott vágyainkkal kéne törődnünk, nem véletlenül tartjuk ellenszenvesnek azt, aki nem fojtja el…
Hát, itt azért kicsit másról van szó, minthogy mindkettőre
Hát, itt azért kicsit másról van szó, minthogy mindkettőre rátört a vágy és hancúroztak egyet… Általában sokkal inkább arról, hogy az istenített guru visszaél azzal, hogy a tanítvány naiv, feltétlen bizalommal, teljes odaadással viseltetik iránta (itt persze nem akarok belemenni a viktimológia részleteibe és oda-visszahatásaiba, nem ez a lényeg). Érdemes elolvasni pár „élménybeszámolót” a témában.
Hát én azért nem hiszek annyira az élménybeszámolóknak.. Honnan
Hát én azért nem hiszek annyira az élménybeszámolóknak.. Honnan tudjuk, hogy a tanítvány nem csak hírnévre vágyik? Nem találta meg a mesternél amit keresett, ezért jól elhordja mindennek. Erre is volt már példa.. Vagy ott akkor a tanítvány is akarta, aztán a feltétlen bizalom miatt belezúgott a mesterbe, aki viszont közli vele, hogy neki ez tényleg csak egy pillanatnyi világi örömködés volt, és nem több, mert ő már nem kötődik dolgokhoz. Aztán a tanítvány bepipul, hisz őt még a düh és az ego hajtja. Félreértés ne essék, nem magasztalni akarom a gurukat, csak megjegyzem, hogy az, ami napvilágra kerül, még nem feltétlenül van összhangban a valósággal. Van a vádlott szava, van a sértetté, és van az igazság. Csak és kizárólag a média dönti el, hogy mi ebből mit tudunk meg.. És szerintetek a médiának mennyire érdeke dícsérni azokat a spirituális mestereket, akik fittyet hánynak a társadalomra? Szerintem semennyire, sokkal inkább a lehúzásuk, ami jövedelmezőbb a társadalomnak..
Persze, az sem lehetetlen hogy ilyen esetek is előfordultak, nem
Persze, az sem lehetetlen hogy ilyen esetek is előfordultak, nem tagadom.
Viszont ez továbbra sem magyarázza azt a jelenséget mikor egy guru azt hirdeti hogy tartóztassátok meg magatokat a szexualitástól lám én is azt teszem, miközben ágyába invitálja a kiszemelt tanítványt. Azaz akik hirdetik hogy a szex tilalmas, hátrányos a tanítványnak a spirituális fejlődésben, de a vezető ágyba bújhat bárkivel.
Továbbá azt sem magyarázza meg, hogy a fiatal fiúk fogdosása hogyan fér bele ebbe a képbe.
Swami fogadalom
Egyetértek ramanoviccsal.
Az említett Spirituális vezetők többsége már csak a swami fogadalmuk miatt sem szexelhetett volna, így a saját maguknak és a világnak tett szent fogadalmukat rúgták fel.
Persze ezzel sem lenne olyan nagy baj, hiszen milyen klassz, hogy belátták: nem megy nekik a lemondás. Azonban nem erről van szó.
Úgy léptek az élvezetek útjára, hogy mindezt fokozottan eltitkolták, letagadták a környezetük előtt és az „áldozatokat” spirikós dumával etették, csak hogy ne szexnek tűnjön az egész: „Áldozat a Mesternek”, „Isteni beavatás”, „a megtisztulás gyakorlata” és még sorolhatnám.
Aztán persze ott vannak a kiskorúakkal való szexuális bűnbeesés, a szexuális játékok és a „Ti spirituális felemelkedésetekért” szervezett orgiák is.
A szerinted „csalódott” tanítványok meglehetősen buták lehetnek, ha csalódásukban világgá kürtölik, hogy hogyan váltak egy Guru áldozataivá. Mellesleg még jól össze is beszéltek? Nagyon rafkósok!
Inkább a leendő naív áldozatokat szeretnék megvédeni, ezért vállalják a nyilvánosságot.
Nem rég hallottam én is egy hasonló szex-orgia szintű
Nem rég hallottam én is egy hasonló szex-orgia szintű estről.
Pár éve Romániában /is/,egy nemzetközi hírű guru,meg nem mondanám most a nevét,de óriási botrány volt belőle.
Egy Erdélyi barátnőm mesélte nekem aki egy több ezer fős ottani csoportjába járt,ahol tantra jógát tanított/ez a guru/.
Először csak kiválasztotta az ,,ártatlan báránykákat ”magának,ugyanolyan dumával,és aljas szándékból,amiről beszélsz,és amikor már nagyban mentek a dolgok,akkor kamerával rögzítették az orgiákat és eladták az internetre.És ez kezdett a lányok részére kötelezővé válni,ellenkezés esetén mindenféle szankciók kilátásba lettek helyezve.
A barátnőm,épp idejébe hagyta ott a ,,szektát”,mert nem sokára óriási botrány kíséretében lebukott a guru.
És ugyanazok az aljas módszerek voltak,amikről beszélsz.Pszichikai ráhatás erősen,és
maximális visszaélés a ,,hatalmával”.
Abszolútummal Való Szellemi Egyesülés (MISA)
Ma néztem pont egy videót róluk, Gregorian Bivolaru a MISA szektavezére.
http://eletmod.transindex.ro/?cikk=2268
Egy leleplező blog: http://sanyiatantramester.wordpress.com/
Ő az ,igen. A szeme sem áll jól. Képtelen egyenesen nézni,össze
Ő az ,igen. A szeme sem áll jól. Képtelen egyenesen nézni,össze vissza kapkod a szemével a videón,csak épp a te szemedbe képtelen nézni. De gáz…
Hogy tudták ennek egyetlen szavát is elhinni?
Semmivel sem különb,mint bármelyik piti bűnöző a ,,Kék fényből”.
Hát igen attól függ mit nevezünk megvalósításnak,megvalósított mesternek:D
Hát ez a fazon biztos ,hogy nem az:)
Tehát ők is naivak voltak mielőtt megtörtént az incidens. Ezt te
Tehát ők is naivak voltak mielőtt megtörtént az incidens. Ezt te mondtad.
A naivságnak általában csalódás a vége. Idézőjel nélkül. Szóval akkor miről beszélünk Sanyi?
Arról, hogy hogyan szembesültek naivságukkal és esendőségükkel, aztán végül önmagukkal? Akkor a guru végülis tette a dolgát, nem? Más kérdés, hogy a tanítvány utána milyen téveszmékből építi fel a vádait.
Swami fogadalmat meg igazi „szent” nem fog tenni soha.. Eleve ez a fogadalom egy álszent hülyeség, már neharagudj. Aditi tökéletesen jól leírta, ha valamiről úgy érzem, hogy lemondok, az egy belső dolog, nem fogom világgá kürtölni fogadalomként, hanem egyszerűen fogom magam és lemodok róla. Szó nélkül, magamban. Aztán a külvilág max észreveszi, ha akarja. Én már eleve oda se mennék egy olyan tanítóhoz, akit azért hívnak tanítónak, mert hatalmas Swami fogadalmat tett, meg ilyenolyan papírja van a dologról. Hagyjuk már, ez nevettséges. Kezdem én is látni, amit Ádám mond, hogy mennyire egy csőlátású, irányított maszlaggá válik szép lassan a spiritualitás is. Ha papírod van róla, meg saját igazolt meditációs technikád, meg Swami fogadalmad, akkor igen, egy mester vagy. Ezzel a Swamizással eléggé bekategorizáltál egy bekategorizálhatatlan dolgot szerintem.
A témáról meg továbbra is azt mondom, hogy két ember kell egy ilyen szituációhoz. A naiv ártatlan, manipulálható áldozat pont ugyanannyira része, mint az esetleges perverz, pedofil guru. Zsák a foltját megtalálja. És ha nem akarok lefeküdni egy guruval, akkor nem fogok. Ahogy a képeken elnézem ezeket a tanítókat, két pofon, és 3 napra kómába esnek. Törékeny emberek, nem díjbirkózók, akiket ne tudna magáról akárki lelökni, hacsak nem őt is hajtja valami a dologra… Talán a kis naiv egója, hogy na ettől aztán micsoda hírnevem lesz, életem végéig táplálkozhatok abból a sok sajnálatenergiából, amit majd kapok. Érdekes a gurukat baromira nem érdeklik ezek a hírek. Persze, mert hidegvérű, pszichopata erőszaktevők, mi?
És mint mondtam, a társadalomnak baromira nem érdeke, hogy ezeket a tanítókat az egekbe magsztalja. Azt kap mindenki a médiából, amire vágyik, amin egy jót csámcsoghat anélkül, hogy magába nézzen. Ha mindent elhisztek a médiának, akkor legalább olyan naiv, manipulálható emberek vagytok, mint szeegény megerőszakolt tanítványok, úgyhogy jól vigyázzatok, mert bármelyik csoporttréningen megeshet a baj. A Tiéden is Sanyi, grrr… 😀
Ja és még egy dolgot megjegyeznék: egy ilyen „trauma” általában mélyen a felszín alatt nyom tüskét a „sértettbe”. Szóval ha tényleg erőszak lenne, akkor az ádozat utána több, mint valószínű, hogy nem a nyilvánosság elé állna, hanem pszichológus elé. Pláne, hogy megtört a hite a spiritualitásban, hisz imádott guruja megfektette két medi között… Valószínűleg depresszívvé válna és magába fordulna, nem a médiához. Ha van ereje a média elé állni, akkor teljesen más hajtja, mint a sértettség. Önös érdekek. Ha tényleg megerőszakolnak, sokkal nagyobb horderejű bosszún törnéd a fejed szerintem, minthogy odaálsz egy riporter elé, és egy egész világ előtt elmondod a szerinted történteket. Hisz tudod jól, hogy a gurudt baromira nem érdekli, mivel vádlod. Vagy ha nem töröd bosszún a fejed, hanem belenyugszol, elfogadod, akkor meg megint csak nem állsz a média elé. Nekem ez sántít. Szerintem egész egyszerűen egy olyan társadalomban élünk, ahol nem elfogadottak a kézzel fogható bizonyítékok nélküli „áltudományoknak” nevezett dolgok, ezért igyekszenek minél jobban lejáratni azt. Szerinted mennyi pénzt kell ajánlani egy nőnek, hogy színészkedjen egy sort? Szerintem annyira azért nem nagy összeget ahhoz képest, amennyi tőkével azok rendelkeznek, akiknek érdeke a spiritualitás „lejáratása”…
De ki tudja, mi az igazság. Megmondom őszintén, engem nagyon nem is érdekel. Ez is csak egy csinált probléma, ami azért van hogy legyen mire figyelnünk magunk helyett. Ha igaz, ha nem.
Spiri,ne haragudj ezekről a kérdésekről csak akkor lehetne ilyen
Spiri,ne haragudj ezekről a kérdésekről csak akkor lehetne ilyen határozott egyoldalú véleményt mondani,ha konkrétan ismernéd az eseteket,és azzal vágna össze,amit itt állítasz.
Ez az egyik,hogy nem ismered a konkrét eseteket,a másik meg az ,hogy nem látsz bele
ezekbe a rendszerekbe,és teljesen az európai fejeddel gondolkozol,amikor azt gondolod,hogy a Swami fogadalom az egy papír és olyan ,mint nyugaton egy diploma:)
Ha nem ismered ezeket a dolgokat közelről,akkor nem tudod ezt helytállóan megítélni.
Persze ,hogy kettőn áll a vásár,csakhogy itt közel sem úgy zajlottak a dolgok,ahogy te azt az írásod szerint elképzeled. Itt ezek a tanítványok,hosszú pszichikus ráhatás és agymosás áldozatai lettek,ezek a guruk sötét módon éltek vissza a ,,hatalmukkal”.
Nem erőszakról van itt elsősorban szó,hanem hazugságokról,eltévelyítésekről,amit az igazságba csomagolva adagoltak a tanítványoknak,tanításként adták át ,meghazudtolva magát a tanítást és az isteni törvényeket amiket hirdettek.
Itt nem csak az erkölcsi törvények ellen vétettek,az lenne a legkevesebb,hanem az
Isteni törvények ellen legfőképpen,becsapva a tanítványokat.
Itt nem arról van szó,hogy egy guru megkívánt egy tanítványt,hanem arról hogy a piti céljai érdekében ,pszichikus ráhatással,agymosással,a tanítás elferdítésével vette rá erre a tanítványait.
És messze nem arról van szó,hogy valamelyik tanítvány kipakolta a médiának,hiszen ők annyira függőségi viszonyba kerültek az agymosás miatt,hogy hallgattak mint a sír,és ezek a dolgok már legtöbbször a pszichiátrián derültek ki.
Csak az az eset ,amiről én tudok,és nem a médiából,mert egy közeli nőismerősöm évekig benne volt,bár nem volt elszenvedő alanya,mert valóban ehhez naivság is,túlzott rajongás is stb…kellenek. Szóval az a konkrét esetben /Abszolútummal való szellemi egyesülés/sem lehet kitalációról beszélni,mert eladták az internetre a pornóiparnak a felvételeket,és a ,,szülők ” jöttek rá,amikor a lánykájukat különös pózban találták anyaszült meztele idegen pasikkal a neten…és ezután kezdődött a vizsgálat.Persze ott már ugye nem a guru volt ott velük,de ő vette rá őket,a legaljasabb pszichikai befolyásolással.
Úgyhogy nem légből kapott dolgok ezek legtöbbször,mert már komoly bizonyítékok kellenek ahhoz,hogy a média kikezdjen egy ilyen ,,köztiszteletben álló guruval”.
Lehet persze zsigerből védeni információk,a konkrét tények ismerete nélkül ezeket az érintett személyeket,de így minek?
Persze biztos van olyan eset is,amikor esetleg valóban nincs alapja a rágalomnak,de a legtöbb esetben ezek a sötét üzelmek sajnos kétséget kizárva dokumentálva lettek.
Az én ,,mesterem”,miért nem akart megdugni egyetlen tanítványát sem,pedig tantrikus praxist csinált,és az összes női tanítvány szerelmes volt belé???
Hagyjuk már ezt ,hogy ilyen magukból kifordult,hazug áltanítókat védünk!
Meg kell nézni a konkrét eseteket,és nem általánosságban a tények ismerete nélkül beszélni.
Lehet zsigerből védeni, és zsigerből támadni is. Ugyanezt
Lehet zsigerből védeni, és zsigerből támadni is. Ugyanezt elmondhatnám én is, hogy a konkrét ismeretek nélkül ne vádaskodjunk. Azt hogy akkor ott mi történt, csak a két érintett tudhatja. Egy pszichiátrián is hidd el sok mindent bele tudnak gyömöszölni az ember fejébe. Sok példa van rá a környezetemben.. És egyébként szó sincs róla, hogy én védeném ezeket a gurukat, pont ellenük beszéltem, hogy én személy szerint oda se mentem volna hozzájuk. Szóval ha ezzel kell egy „áldozatnak” megtapasztalni saját naivitását, akkor ennyi. Isteni törvényekről beszélsz Éva, a karma Isteni törvény. Isten „engedélyével”, sőt határozatával történt az összes ilyen incidens. Mivel minden ami történik, annak Isten a kiinduló pontja! Szóval szerintem a lehető legobjektívebben írtam le a véleményemet.
A Swami-t pedig nem is említettem diplomaként, és papírként, ott volt a „meg” kötőszócska közöttük. Azt mondtam hülyeség. És így is gondolom. Ha valamit mások előtt hangoztatva fogad meg valaki, abban ritkán van őszinteség, sokkal több a megfelelni akarás, a bizonyítási vágy, és pontosan ebből kifolyólag utána a nyomás is sokkal nagyobb az illetőn, mert jajj megfogadtam, hogy nem, és mégis érzem a kísértést, na most akkor mit tegyek…
Nem tudom, nekem ezek hiteltelen dolgok. Mint ahogy az is, ahogy egyáltalán beszélünk erről, mikor legalább annyi elfojtott szexualitás van bennünk is, mint a szélhámos gurukban, akik egyébként semmi olyat nem tettek, amit bárki más nem tesz meg. Szerintem elég kevés az olyan szex a világban, amit nem politikával, furfanggal ért el az egyik fél, hanem kölcsönösen mindkettő ráhangolódott a másikra. És erről viszont nem a guruk tehetnek 🙂 Az épp aktuális saját incidensükről persze igen, de globálisan legalább annyira tehetek róla én is, mint Te, vagy ő, vagy mi, ti, ők, akárki. Szóval pont ugyanolyan álszentek vagyunk mi is, mint azok, akiket itt éppen ócsárlunk. Ha nem így lenne, akkor ez a téma fel sem merülhetett volna.
Abban igazad van, hogy zsák a foltját vonzotta be, aki naiv
Abban igazad van, hogy zsák a foltját vonzotta be, aki naiv volt, annak tanulnia kellett ebből.
Azonban ahogy Éva is jelezte, elég felszínes nem-tudásod van Swami fogadalomról, ezekről a spirituális rendszerekről, az ott kialakuló Mester-tanítvány viszonyról, és az elhatalmasodó manipulációkról, úgyhogy ezért elnézhető Neked, hogy így hitetlenkedsz és elbagatellizálod a történteket.
Örülök neki, hogy akkora benned az elfogadás, hogy Te még ezt is el tudod fogadni! Esetleg javasolhatnánk az áldozatoknak, hogy Ők is gyakorolják az elfogadást! ; )
swa…mi?
utánajártam picit, hogy mi is ez a fogadalom… hát furcsa dolgot találtam:
Spirituális élete folyamán, az ember elérkezik egy bizonyos pontra, ahol egyedül Isten valóságára vágyik már. Ekkor minden egyéb vágy, érzelem és érzés elmúlik. De legalábbis az ember fogadalmat tesz, hogy egész életét olyan tökéletesen a megtisztulásnak szenteli, hogy végül mindenről lemond, ami kevesebb Istennél. (forrás: http://himalaja.hu/olvasnivalo/szvaminak-lenni.html)
– „…de legalábbis fogadalmat tesz”??? de. legalábbis. :DDD nem fura ez?
– „ami kevesebb Istennél” mi az? Tudtommal minden Isten… akkor hogy is van ez?
– csodálkozva látom, hogy nem kizárólag a kereszténység csinálja ezt a szex-bűn dolgot… hmmm.
– talán ha tényleg akkor tennék ezt a fogadalmat, amikor valóban elmúlt minden vágy, nem lenne probléma. …bár szerintem onnantól kezdve se a nemiség se a hírnév se a pénz nem lenne probléma, mert nem érdekelné őket… nem lenne FAL… vagy ha mégis, vallják be maguknak, aztán dolgozzák fel. 🙂 nem tanultak önismeretet? 😀
,,”ami kevesebb Istennél” mi az? ”
Talán az ,aki még nem
,,”ami kevesebb Istennél” mi az? ”
Talán az ,aki még nem ,,Önmegvalósított,Felébredett,Megviágosodott”.
Az valóban kevesebb Istennél.
Onnan még vissza lehet csúszni,ahogy ezek a guruk is,de aki valóban
,,Önmegvalósított”,onnan már nem.Az az állapot az ami ,,nem kevesebb Istennél”
nem kevesebb, csak nincs tudatában
nem kevesebb, csak nincs tudatában
Pont ezért kevesebb…ez nem ezoterikus változat
Hol lenne máshol mint a tudatomban?
Ha nincs ott ,akkor nincs meg az az Önazonosságom,tehát aktuálisan akkor kevesebb vagyok Annál.
Hagyjuk már ezt ,hogy én megvalósítás nélkül Isten vagyok!
Akkor minek strapáljam magamat,ha így is úgy is Isten vagyok…
És akkor minek az Önmegvalósítás,Felébredés,Megvilágosodás,hiszen ezen állapotok megvalósítása nélkül is ,Lucz Giziként is Isten vagyok.
Ne vicceljünk már:)))
Elnézést de erre mindig felkapom a vizet amikor valaki
Elnézést de erre mindig felkapom a vizet amikor valaki szemrebbenés nélkül kijelenti ,hogy ,,én Isten vagyok”.
Persze mindenben ,mindenkiben ott van az Isten valamilyen módon,hiszen minden létezőben tulajdonképpen az Isten inkarnál. De…Az nem jelenti azt, hogy én akkor Isten vagyok,azt az állapotot meg is kéne valósítani,merthogy aktuálisan nem abban vagyok:) Az édes kevés ,hogy tudok róla.
Azért ez nem ilyen egyszerű.
Minden ,,Önmegvalósítás ” végcélja ez,de ezt az állapotot meg is kell valósítani,és mindaddig csak lehetőségként lehet róla beszélni,mert hiába vagyok Atman,ha nem azt az állapotot élem meg.Tudni ,tudhatok róla,de az még nem átélés.
Bizonyos meditációkkal esetleg átélhet ebből valamit az ember,de ez csak átmeneti,pillanatnyi,és korántsem teljes állapot.
Akkor valósítja ezt meg az ember,ha ez állandó lesz.
Erre hajt a jógi ,buddhista,meg aki üdvözülni készül,meg mi is itt állítólag. Akkor mire ez a nagy felhajtás ,ha már úgyis istenek vagyunk???
Tudom,hogy mire gondolsz,hogy a BRAHMAN és az ATMAN egyek.Igen ezt kimondja az Advaita Védanta,
de azért tudni kell a tanítást,hogy hogyan értik ezt. Nem azt mondja,hogy én is Brahman vagyok ! -bocsánat,esetleg leszek,ha brahmanná válok.
http://www.terebess.hu/keletkultinfo/shankara.html#2
Viszont a buddhizmus azt mondja nem vagyok Atman,mégis van megvilágosodás,és sorolhatnám a többi tanítást is,melyik mit mond,és hogyan lehet megvalósítani az isteni állapotot,csak nem akarom elvinni a blog témáját./untig elég ami be van linkelve,mert ők akik ezt állítják ,de meg kell valósítani.
Csak ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni:)
Ramana Maharshi kiválóan megfogalmazza
Ramana Maharshi kiválóan megfogalmazza:
Van valamilyen haszna az »Én vagyok Isten« vagy »Én vagyok a legfelső lény« gondolatának?
»Én vagyok az én vagyok«. Nem »én vagyok Isten«, hanem az »én vagyok« [az] Isten. Valósítsa meg az »én vagyok«-[ság]ot, s ne [pusztán] gondolja, hogy »én vagyok« [Isten]. Ott [a Bibliában] ugyanis az áll: »Tudjátok meg, hogy én va- gyok az Isten« – s nem az: »Gondoljátok azt, hogy én vagyok az Isten«.
Én meg gazdag vagyok, csak még nem vagyok a tudatában. El
Én meg gazdag vagyok, csak még nem vagyok a tudatában. Így aztán hiába foglaltam le egy álomutazást a Hawaii szigetekre, kifizetni mégse tudtam.
Jól írja Éva, az „egy/egyenlő vagyok Istennel” az egy olyan tény, amit még nem tudunk, csak sejtünk-hiszünk-remélünk, így ha élesben alkalmazzuk, abból nagy bukás lehet. El kell jutni a teljes megvalósításához, és akkor lehet visszahatás nélkül kinyilatkozni.
Másrészt, egyes spirituális utak mint egy gyakorlatot is használhatják ezt a gondolatot, amelyre kontemplálva, meditálva közelebb juthatunk a megvalósításához.
Isten
az Isten megtalálása tanfolyam akkor miről szólt?
Éva is ott volt…
Az a tanfolyam a gyakorlásról és megvalósításról szólt.
Az a tanfolyam a gyakorlásról és megvalósításról szólt. De nem értem mi itt a félreértés?
Azt írod: „nem kevesebb, csak nincs tudatában”.
Azzal, hogy nincs tudatában, pontosan attól kevesebb. Ugyanis Isten attól több, hogy Ő tudja is, hogy Ő Isten. Aki viszont nem tudja, az pontosan ettől lesz kevesebb!
Én egy vagyok Istennel, de aki ezt nem tudja, az hiába egy, Ő emiatt kevesebb. Kevesebb, mert nem tudja megélni a többet, a teljes énjét, az egységét.
Bocsánat, de az ilyen himalaya.hu meg hasonló oldalakon nem
Bocsánat, de az ilyen himalaya.hu meg hasonló oldalakon nem hinném, hogy bármi leírást is találsz (swami, vagy bármi más ügyben keresve), az húde hiteles… Szóva, nem érdemes azt boncolgatni hoyg ott most egy Kolbász János vagy ki azt írja hoyg ‘de legalábbis fogadalmat tesz’, meg ‘ami kevesebb istennél’ vagy bármi…. Nemsok köze lehet a swami fogadalaomhoz, amit az eredetileg és valójában takar.
Ez csak egy megjegyzés, nem tudok hitelesebb forrást….
ezt találtam
most nézem, korábban is volt link -ugyanez 🙂
nem ástam bele magam, mert ennél mélyebben nem érdekel hogy mit fogadnak, közben kuncogok, mindig mekkora port sikerült megint kavarni a szex-mester/nemmester témában 🙂
„szex-bűn”:))
„- csodálkozva látom, hogy nem kizárólag a kereszténység csinálja ezt a szex-bűn dolgot… hmmm.”
Jól látod!
A Misztikus szex c. könyv az, amelyik végigvezeti, a kultúrák mikor hogyan kontrollálták a szexuális viselkedést – ma a pszichiátria teszi ezt az európai kultúrában -, és ennek mi a célja, oka.
Egyszer lesz erről egy blogom/honlapom.:)
Erős energiákat tud
mozgósítani . A zabálástól még kevesen jutottak a Mennybe . A megtapasztalások pedig nehezebben rángathatóvá , kevésbé könnyen kihasználhatóvá ( meg ) vezethetővé teszik az embert ,és a vallások számára, és a hatalom számára amivel megalkudtak : az ilyen alany nem gazdaságos erőforrás . Üdvözlettel : felacso
A szex egyesek szerint bűn, mások szerint inkább erény. De az is
A szex egyesek szerint bűn, mások szerint inkább erény. De az is lehet, hogy szertartás.
A régebbi anyagi kultúrákról a mostani európai pszichotikus (ld. Freud és Jung), korra történő váltás az Ipari forradalom (1769-1850) és a Francia forradalom (1789) kora fémjelzi. Kulcsszó itt az innováció, a szellem győzelme az anyag fölött.
A harmadik nagy fordulat, a spirituális, pedig napjainkban zajlik, s e fejlődés elkerülhetetlen közbeeső kellemetlenségeit, sőt buktatóit sajnos mi sinylődjük meg.
Olvastam valahol, hogy a az egyiptomi Predinasztikus korban szinte meztelenül jártak, csak egy ágyékkötő volt rajtuk.
„Esetleg javasolhatnánk az áldozatoknak, hogy Ők is gyakorolják
„Esetleg javasolhatnánk az áldozatoknak, hogy Ők is gyakorolják az elfogadást!” Ezt azért írtad, mert azt gondolod, ez olyasmi, amit nem lehet elfogadni?? Erre most kiváncsi vagyok, mert nekem ez (nem guru általi, de erőszak…) azt hiszem, az egyetlen velem történt szar dolog az életemben, amit sikerült elfogadnom. Kb. semmi mással (sem velem történt rosszal, sem meg nem történt jóval, hiánnyal, fájdalommal) nem bírkóztam meg ennyire, mint ezzel, nem fogadtam el töredéknyire sem annyira, mint az erőszakot…
Úgyhogy ez érdekes. Ennek most valami oka lehet akkor?
De, el lehet fogadni, csak éppen nagyon nehéz
De, el lehet fogadni, csak éppen nagyon nehéz, mert annyi teher és fájdalom van benne. Ráadásul nem valószínű, hogy abban a tudatosságban vannak, ahol magát az elfogadás tanácsát, jó szándékú segítségnek vennék. Ők még most sértettek, akik a sebeiket nyalogatják, sok-sok tudatosítás (magyarul: idő) kell nekik, mire eljutnak magukhoz, a saját felelősségvállalásukhoz.
Semmi közöm spirituális mesterekhez (inkább vezetem saját
Semmi közöm spirituális mesterekhez (inkább vezetem saját magamat a saját orromnél fogva), sem a szexbotrányaikhoz, így eszembe sem volt hozzászólni. De te most itt olyasmiket írsz le az erőszak kapcsán, amit, mivel ehhez a ‘mesterek’ általi erőszakhoz nincs közöm, de mások viszont erőszakoltak meg, és ennek kapcsán kapcsolatba kerültem jóval később olyan szervezetekkel, stb akik túlélőkkel (ők direkt nem áldozatnak nevezik, pont, hogy kiléphessenek ebből a szerepből) foglalkoznak, meg leginkább olvastam erről szóló segítő blogot (megerőszakoltak.blog.hu, a saját történetemet azóta levetettem), ‘társalogtam’ egypár hasonló dolgokat túlélővel, olvastam a témában, szóval muszáj ‘megcáfolnom’. Azaz nem tartozik ide, de ha már felmerült, továbbadom, amit én tudok, hátha tanul valaki belőle…
Mostcsak indulj ki abból, iszonyatosan sok erőszak történik, és ennek iszonyú pici töredéke kerül bármilyen nyilvánosság elé, beleértve családtagokat, ismerősöket, a nagy részéről évekig senki nem tud az áldozaton kívül. És miért? A szégyen miatt. Az a nő akivel megtörtént, konkrétan azt érzi, be lett mocskolva, megtörtént vele a legrosszabb ami nővel történhet. Ráadásul talán nem is hinnének neki. Tovább megaláznák, őt hibáztatnák. Mert legtöbbször ez történik. Nemhogy rendőrségnek, médiának, senkinek se mondja el. Érdemes beleolvasni azon a blogon pár történetbe… Mert ezt nem én találtam ki (bár én sem mondtam el annak idején, egyik alkalommal sem el senkinek…)
Ezt csak ezért írtam amit te írsz amiatt:
„Szerinted mennyi pénzt kell ajánlani egy nőnek, hogy színészkedjen egy sort?” Hát elmondom neked, nő olyat nem tesz, hogy kiálljon ilyesmivel h anem igaz a világ elé (merthogy akkor is igen igen ritkán, ha igaz!), nincs az a pénz, hogy így ‘önmagát bemocskolja’, hacsak ezt vallja is, hogy vele ez, ilyesmi, ilyen minden nő számára legszégyenletesebb dolog megtörtént…. OK, biztos lehet találni egy-egy ilyen nőt is, de alapból… Hát nem hinném.
Erre is muszáj reagálnom: „Tehát ők is naivak voltak mielőtt megtörtént az incidens…..
Továbbra is azt mondom, hogy két ember kell egy ilyen szituációhoz. A naiv ártatlan, manipulálható áldozat pont ugyanannyira része, mint az esetleges perverz, pedofil guru. Zsák a foltját megtalálja. És ha nem akarok lefeküdni egy guruval, akkor nem fogok. Ahogy a képeken elnézem ezeket a tanítókat, két pofon, és 3 napra kómába esnek. Törékeny emberek, nem díjbirkózók, akiket ne tudna magáról akárki lelökni, hacsak nem őt is hajtja valami a dologra…” Egyrészt, ha valakit épp meg akarnak erőszakolni, az esetek nagy részében kb sokkot kap, így mozdulni sem tud, védekezni sem, ellentmondani sem, hanem megteszi simán. Tehát kb a fizikai erő mindegy is. Ez a nemi erőszak természete, és éppenezért olyan nehezen bizonyítható, hiszen ha sokkot kaptál, és nem védekezel fizikailag, lehet össze sem vernek, és sose bizonyítod be, hoyg bárminemű erőszak történt… Úgyhogy nem úgy van, hogyha nem akarsz lefeküdni egy guruval (vagy bárkivel), akkor nem fogsz…. Ha erőszakról van szó, akkor ez nem így működik. És itt meg, ráadásul igen erős ‘lelki elnyomás’ alá került nőkről van szó…. Amikor szintén minden máshogy működik…
Persze, hozzáteszem, én hiszek benne hogy semmi sem történik véletlenül, illetve ami eredetileg nem így lett eltervezve, az meg azok nyomán kerül be az életünkbe, ahogy élünk, stb, és a magam ilyen történeteivel már annyira egyenesben vagyok, hogy, bár fogalmam sincs mit volt ezeknek a magasabb értelme, célja, el sem tudom képzelni (???), de abban már biztos vagyok, ezek nélkül nem lenne jobb az életem, azaz, rendben van így….
„Talán a kis naiv egója, hogy na ettől aztán micsoda hírnevem lesz, életem végéig táplálkozhatok abból a sok sajnálatenergiából, amit majd kapok.” Ez megint gyönyörű példája szerintem annak, amikor kívülről nézve fogalmad sincs egy dologról és annak lehetséges hatásairól, és úgy nyilatkozol…. Gondold ezt annak alapján át, ha nekem nem hiszel, olvass utána nemi erőszakról szóló oldalakon, hogy a nők nagy része nem is mondja el a vele történteket, mert szégyenli… Azaz honnan gyűjt akkor ‘sajnálatenergiát’, kitől….? OK, értem, te arról írsz, akik a guruk szexbotrányai nyomán napvilágra juttatják saját történetüket. Hát megnyugtatlak, megvetést többet kaphatnak, mint sajnálatot… Ha nem igaz a történetük, én nem tudom mit nyernek vele… Furcsállom, hogy te tudod. Még a pénz logikusabbnak tűnik.
Bocsánat, ha ez nem vágott ide, mert itt elsősorban nem erőszakról van szó valóban, hanem kb. valóban pszichikus ráhatással beetetett, elvakított, hatalom alá vont nőkről, de azt gondolom, mindenki adja azt tovább, ami ‘tudása’ neki van… Hamár megszerezte 🙂
Szép estét mindenkinek!
Kezdek hozzászokni, hogy azért, mert én nem írok személyes,
Kezdek hozzászokni, hogy azért, mert én nem írok személyes, velem történt dolgokat a múltamból, kezdő hülyegyereknek néztek, aki „felszínes-nemtudással” rendelkezik az életről. (De ez elnézhető neki…)
Csak hogy értsetek:
15 voltam, amikor egy kb 40 év körüli hajléktalan férfi nyúlt a lábam közé az Örs vezér téren éjjel fél 12-kor. Ha akkor ott sokkot kapok, valószínűleg tényleg megerőszakolnak (de egyébként én már ezt is erősen oda sorolnám), de nekem valahogy életösztön szerűen jött az, hogy hogy tudom elkerülni a helyzetet, nyoma sem volt sokknak. Utána már mondjuk annál inkább.. De nem állnék a sztorival tévé elé. Most se és 20 év múlva sem. Nem tudom én ilyeneket azért nem hozok fel, mert nem érzem úgy, hogy nagyközönségre tartozna. (Akár témába vág, és hitelesebbé teheti a mondanivalómat, akár nem). Pont ezért próbáltam inkább objektív maradni, amit megintcsak félreértettek, de mindegy. Egy szóval sem bagatelizáltam el a dolgot, nem mondtam hogy a nemi erőszak egy annyira elfogadható, meg ritka dolog, Higyjétek el én sem egyszerűen fogadom el a mai napig azt az éjszakát, de itt jön amit valójában próbálok mondogatni, hogy csak úgy tudtam ennyire is megbocsátani (és jobb érzés így) annak a hajléktalannak, hogy előtte tudatosult bennem, hogy pont annyira tehetek az esetről, mint ő. Igenis volt előjele, sőt én indultam el vele, még mielőtt letámadott. Szóval annak is kell előjelének lenni, ha egy guru próbálkozik. Csak akkor ott nem veszed észre, én se vettem, pedig nem volt egy guru.. Az ő része beteges, az enyém naiv. És minden más áldozaté ugyanúgy. Ha a sötét sikátorban ugranak rá valakire, ott is biztos lenne más útvonal, mint egy sötét sikátor. De így visszagondolva igenis arra volt akkor szükségem, mert pontosan olyan életet éltem, hogy kellett valami elrettentő példának történnie velem. Akkor csöppentem bele a budapesti életbe a szakközéppel, és olyan züllött lettem, ami megint egy másik blog lehetne, és más embereknek lehet, hogy hasonló elrettentő példa, mint nekem ez. De mondom engem valahogy nem motivál, hogy a múltammal igazoljam az állításaimat, csak most már kibukott belőlem.
De még mindig azt mondom, hamarabb talál a média 10 jó színésznőt, akivel jó pénzért csinálnak egy riportot, aztán még állják is a plasztikai műtétjét, hogy ne ismerjenek rá, mint 10 olyan nőt, akivel ez tényleg megtörtént, és tud róla őszintén, nyíltan beszélni egy egész világ előtt.
Bár elismerem, nőnek levésben még nincs tapasztalatom (tudatos legalábbis), de erőszak átélésében már halmozottan igen annak sok féléjéből, és az azt követő érzésekben is. Úgyhogy higyjétek el, nem levegőbe beszélek. Nem a nemi erőszakot bagatelizálom el, hanem a gurukról kavart szexbotrányokban, és az ilyenkor amúgy cunami sebességgel nyilvánosságra kerülő vádakban kételkedem.
És speciel Sanyi, ha akkor ott 15 évesen csak egy kicsit is „hitetlenkedtem” volna, akkor nem indulok el azzal az emberrel…
Lehet hogy nem tudom mi az a Swami fogadalom, de igazából tudjátok mit, a felszínes nem-tudásomra legalább én magam tettem szert, és jobban érzem magam így, mintha tudnám mi a Swami, de nem tudnám miről beszélek 😉
Azért az is egy lényegi különbség, hogy a te tapasztalatod nem
Azért az is egy lényegi különbség, hogy a te tapasztalatod nem mester-tanítványi, tanító-tanulói, szülő-gyermeki szintű kapcsolati előélettel rendelkezik. Hanem (ha jól értettem) egy vadidegenről van szó akiről előtte sosem hallottál, akinek nem csüngtél a szavain előtte évekig, ráadásul nem egy köztiszteletben álló tekintély.
Ez bizony szép riposzt volt
Az egész sztorit el sem kellett volna mondani csak ezt az egy mondatot :)))
„felszínes nem-tudásomra legalább én magam tettem szert, és jobban érzem magam így, mintha tudnám mi a Swami, de nem tudnám miről beszélek ;)”
Én tapsolok :))))
Ezen mi tetszett Neked annyira?
Ezen mi tetszett Neked annyira?
Ügyes a szófordulat: Úgy értelmezem, hogy azt mondta, hogy sokan
Ügyes a szófordulat: Úgy értelmezem, hogy azt mondta, hogy sokan beszélnek az ominózus fogadalomról, miközben fogalmuk sincs annak a mibenlétéről.
Ez valószínűleg igaz is mindazokra akik nem aszerint élnek, bár hivatkozásaikban mint valami szentségről beszélnek, miközben „mintha tudnám mi a Swami, de nem tudnám miről beszélek ;)”
pusztán csak hallott az illető a swamiról, de valójában nem tudja miről beszél tulajdonképpen.
Ami tetszett ebben, az ennek a mondatnak az egyszerűségében rejlő igazsága…
Lehet hogy így értetted, de ez a mondat nem ezt jelenti:
Lehet hogy így értetted, de ez a mondat nem ezt jelenti: „…mintha tudnám mi a Swami, de nem tudnám miről beszélek”
A „…de nem tudnám miről beszélek”-kel szerintem valami másra akart utalni, de meg is kérdezem Tőle, az a biztos!
Itt vagyok, ne kérdezd meg, válaszolok anélkül is :)az első
Itt vagyok, ne kérdezd meg, válaszolok anélkül is 🙂
az első felében beismertem, hogy nem rendelkezem sem lexikális, sem tapasztalati tudással a Swami felől annak ellenére, hogy nem tartom egy őszinte dolognak, pláne már így, hogy szerintetek ennyien megszegik.
A második fele meg majdnem ugyanezt jelenti, hogy akkor ezek szerint bőven akad, aki tudja, sőt meg is teszi a fogadalmat, de fogalma sincs a fogadalomról, aztán simán megszegi.
Szóval összefoglalva (hosszabban a rövidebbet): Lehet felszínes a tudásom a Swamiról, de még mindig inkább ez legyen, minthogy a fogadalmam legyen felszínes, vagy olyan dolgokról beszéljek, amiről még ha tudom is hogy mi az, de csak egyoldalúan tudok hozzáállni. Én átéltem az erőszakot, és mégis tudom a másik odalról nézni az esetet, szóval továbbra is áll, hogy ha annyira spirituálisak vagyunk, akkor tudnunk kéne, hogy igen is nem elítélendő az erőszaktevő sem, hanem egy komoly gondokkal küzdő ember. És hogy válaszoljak akkor most már a blog kérdéseidre is, hogy mindezek hogy történhetnek meg: úgy hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek. Csak hogy én is már valami kész sablonnal jöjjek elő. Ha elérjük az Isteni tudatosságot, majd megértjük, hogy történhetnek ezek, addig szerintem legalább olyan felszínes, és felelőtlen ítélkeznünk akármelyik fél felett, mint a felek tettei külön-külön.
Köszönöm, hogy megmagyaráztad, különben Miki is, meg én is
Köszönöm, hogy megmagyaráztad, különben Miki is, meg én is tévedésben maradtunk volna a (lám mennyire!) sokféleképpen érthető mondatodat illetően!
Erre az egész itt folyó beszélgetésre és a mondatodra is hasonlít számomra Miki Van még egy kérdésed? című tesztje, hiszen egy nem túl bonyolult mondatot, gondolatot annyiféleképpen értelmezünk, közelítünk meg, hogy az kiválóan tükrözi a sokféleségünket, másságunkat.
„…nem elítélendő az erőszaktevő sem, hanem egy komoly gondokkal küzdő ember.„
Én nem ítélem el és szerintem a többiek sem.
Csupán felhívom a figyelmet a tetteinek súlyára és keresem az elkerülés, megoldás módját.
Spiri,most igazságtalan vagy velünk,ne haragudj.
Éppen te vagy
Spiri,most igazságtalan vagy velünk,ne haragudj.
Éppen te vagy az oldalon,akit mindenki elismer,hogy a fiatal korod ellenére milyen komoly életbölcsességgel rendelkezel. Ezt sorra ki is nyilvánítjuk mindig.
Ez most egészen más eset,mert vannak olyan dolgok,amik konkrétumok.
Konkrétan ismerni kell azt az adott dolgot,mert az életbölcsességünkben az nem lehet benne,ha nem tudunk róla.
Itt erről volt csak szó,konkrétan erről a Swami dologról,és igenis,hogy erről is csak akkor lehet érdemben beszélni,ha az embernek konkrét ismerete van róla,arról nem is beszélve ,hogy egy egészen más kultúra,égészen más gondolkodással,ami nekünk az európai látásmódunkkal egyébként is idegen,tehát még aki ismeri,még az sem biztos ,hogy érti is,nem még ha nem is ismeri.
Szóval ilyen esetekben különbséget kéne tenned,valamint nem lehet egy úgymond ,,civil erőszakot összehasonlítani ezzel,mert itt a tanítással való visszaélésről van szó,és a tanítványok pszichikus erőkkel való zombivá tételéhez,úgyhogy nem is igazán beszélhetünk fizikai erőszakról,mert tulajdonképpen ,amit ők csinálnak A TUDAT MEGERŐSZAKOLÁSA,és ilyen értelemben használjuk az erőszak szót.
Ami meg a nyilatkozást illeti.Valóban egy nő egy civil valaki miatt nem fog esetleg kiállni és ,,szégyenkezni’1,de itt nem ilyen méretekről,számokról van szó.Ezek a guruk itt nyugaton iszonyatos tömegeket mozgattak meg,10 ezreket
van akinek milliós követő tábora van.Hát gondolkodjatok azért a kölönbségeken,ez ég és föld különbség mindenféle szempontból,ez a tett egy egyszerű ,,civil”ember részéről,vagy egy olyan guru részéről,aki esetleg 100 ezreket befolyásolhat a ,,tanításával”,mikozben egészen mást tesz,mint amit tanít.
Ezt nem lehet egy palatformra hozni semmi esetre sem.
Nekem az jutott eszembe, szokták mondani, a nemi erőszak nem a
Nekem az jutott eszembe, szokták mondani, a nemi erőszak nem a szexről szól, hanem a hatalomról. SZóval szülő-gyerek, felnőtt-gyerek, tanár-gyerek, erős férfi-gyenge nő, meg talán általában férfi-nő, ugyanígy ide illik spirituélis mester-alávetett tanítvány…. Szóval a hatalmat akarja így kiélni, megalázni, magának alávetni a másikat valamilyen szempontból, jó hatásosan, erőszakkal, és erre a szexuális mód az egyik legalkalmasabb, legmegszégyenítőbb, legdurvább… Itt most csak annyiban más a kép, hogy a tanítással, tudásával él vissza, azon keresztül éli ki a hatalmát. Szóval, nem is igazán a szex a kérdés… Esetleg…?
Éva nem neked szántam amit mondtam, Te tisztában vagyok vele,
Éva nem neked szántam amit mondtam, Te tisztában vagyok vele, hogy állsz hozzám 🙂
DE nem tudom, szerintem egy ádozat nem azt mérlegeli, hogy most vajon rajtam kívül még tízezreket mozgat-e ez az ember, vagy csak egy civil… Trauma-trauma, erőszak-erőszak. Pontosan olyan európai módszerekkel bújtok a fogalmak legméjére, és kerestek különbségeket dolgok közt, mint amiről Te beszélsz Éva, és akármelyik ekte nyugati lexikon… De az egységről beszéltek… Meg Isteniről, és szent eskükről. Közben minél apróbbra akartok boncolni egy dolgot, meg százezer könyvből visszaigazolást nyerni, de szerintem nincs különbség erőszak és erőszak közt. Minden erőszak erőszak, és mind ugyanúgy Isten jelenlétében történik, ha nem kellene megtörténnie, nem történne meg, és mind addig okoz traumát, míg rá nem döbbensz, miért történt az veled. Vagy tanulsz belőle, vagy nem. De már látom, hogy Ti igazából sokkal hitetlenebbek vagytok, mint én, ezért piszkálja a csőröket az én „hitetlenségem”. Életembe először végre én is türözhetek. 😀 Wáóóó. Ezért vagytok képtelenek elhinni, hogy én az életemből meg tudok tanulni olyan dolgokat, amit ti könyvekből nem. És ezért is bújjátok azt a rengeteg könyvet is, meg linkeltek ide mindig mindenféle forrásokat.. Hitetlenek vagytok saját magatokkal szemben, nem hiszitek el a saját magatok alkotta világot, pedig ti hoztátok létre magatoknak. Inkább megerősítésekre vadásztok, hogy a nagy mesterek is így látták a dolgokat. Csak ők lehet, hogy látták, és nem olvasták.. Szóval nekem hiába idéztek be ide akárhány „élménybeszámolót”, nem fogtok meggyőzni, hogy én mást éltem át belül, mint azok a nők, sőt megkockáztatom, hogy egy fiúnak még nehezebb szembesülnie a gyengeségével. Pláne egy 30assal idősebb, szintén férfi által elszenvedve. Tökmindegy, hogy az egy ismert guru, vagy egy hajléktalan szerencsétlen. Valahogy mégis sikerült rajta túltennem magam és már nem érzek ellenszenvet vele szemben, pedig hetekig csak sokadmagammal mertem ugyanott elmenni, hogy ha legközelebb meglátom, akkor majd jól agyonverjük a vén pedofilt, meg hasonlók. Aztán évekkel később egy játszótéren (khm) ugyanúgy éjszaka szembe jött velem. Letarhált egy cigivel, én meg adtam neki. Még lecsúszottabb volt, mint amikor először találkoztunk, nagyjából a halálán volt. És ezt látva nemhogy elégtételt nem éreztem, még én éreztem magam rosszul, hogy egy ilyen emberen akartam én bosszút állni. Na mindegy, ettől még persze lehet, hogy tényleg én figyelem rossz aspektusból a témát, és vagyok felszínes a Ti szemetekben, de én nagyon jól tudom, mennyire nem volt elég a felszínt kapargatnom, és mennyire mélyre kellett mennem magamban, hogy évek alatt feldolgozzam, aztán még szembesüljek is vele, hogy pont ugyanolyan embertelen gondolatok jártak a fejemben az eset után, mint amilyen embertelen az eset volt. Én is megragadtam volna azt, amit az ember, csak én szerintem le is tépem neki, de utólag visszagondolva rosszabbul érezném most magam. Így lett felelősségérzetem, úgy valószínűleg éreztem volna egy kis elégedettséget, de mostanra ismerem magam annyira, hogy tudom, bűntudattá alakult volna, és több dolgom lenne az elfogadásával, mint így. Na mindegy, én nem bizonygatom ebben a témában az igazamat tovább, mert tökmindegy, hogy dűlőre jutunk-e vagy sem. Ti ugyanúgy hőbörögni fogtok az ilyen híreken, én meg ugyanúgy azt mondom, ha megtörtént, meg kellett történnie, és a guru is legalább annyira áldozat ilyen esetben (saját maga áldozata, mert a saját szent fogadalmát erőszakolja meg, ha ti ennyire nagyra tartjátok ezt a fogadalmat), ha meg nem történt meg, akkor médiabotrány az egész, nincs miről beszélni. Adddig is eltűnődöm rajta, hogy néz ki egy nyeletlen bicska penge nélkül.
Tényleg nem érzed a különbséget.
Most aztán rendesen lehordtál minket, csak azt nem értem miért is?? Te mást olvasol, mint amit írunk? Ennyire elbeszélünk egymás mellett?
– Abban egyetértettünk, hogy az áldozatok bevonzották az inzultust, szükségük volt a tapasztalatra, mert naivak voltak, a guru meg nem bírt az elfojtásával.
– A Swamik szent fogadalmáról véleményt formáltál, anélkül, hogy tudnád mitől szent, mitől fogadalom és miért Swami. – elnézhető, nem értesz hozzá.
– Kétségbe vonod az írott és hanganyagokkal alátámasztott beszámolókat (egyáltalán bele néztél/hallgattál?), mert szerinted valószínűbb, hogy a média pénzeli az egész balhét.
Azt bizonygatod, hogy tudod mit éltek meg a megerőszakolt Nők, mert Neked is volt hasonló eseted, igaz nem az isteni Guruddal, hanem egy jött-ment hajléktalannal, de már túl vagy rajta, feldolgoztad.
De úgy látom mégsem érted, hogy ezek az esetek attól különlegesebbek, és nagyobb horderejűek, mert egyrészt olyan képességeket bevetve történtek, amelyeknek a spirituális fejlődést kellene szolgálniuk, másrészt a spirituális úton járó, vagy afelé haladó embertömegekre van hatásuk.
Ezen esetek médiában való megjelenése után, a spiritualitás, a jóga, a Guru kegyelme, az Isteni tanítás… és még sorolhatnám, totálisan le lett járatva azon emberek szemében, akik még nem tudják megkülönböztetni a hitelest a hiteltelentől. Számukra az ilyen hírek után mindegyik Guru csak „azt” akarja, perverz szektások, pénzéhes agymosók mind, akik meditációt, jógát, spiritualitást hirdetnek, miközben a tanítványaikat akarják megdugni, kihasználni.
Miközben az emberiségnek oly nagy szüksége lenne azokra az értékekre, amit az Igaz Tanítók, a hiteles Guruk adhatnának, közben egy-két megbotló miatt százezrek hite inog meg, milliók fognak legyinteni a lelki útra ebben az életükben. Egy-egy ilyen hír az egész emberiség sorsára kihat, nem csak arról a két emberről szól.
Ezt próbálta Éva elmagyarázni Neked, erre Te jössz a magad combhoz nyúlós történetével, meg hogy minden megerőszakolás ugyanolyan.
Tényleg nem érzed a különbséget.
„De úgy látom mégsem érted, hogy ezek az esetek attól
„De úgy látom mégsem érted, hogy ezek az esetek attól különlegesebbek, és nagyobb horderejűek, mert egyrészt olyan képességeket bevetve történtek, amelyeknek a spirituális fejlődést kellene szolgálniuk, másrészt a spirituális úton járó, vagy afelé haladó embertömegekre van hatásuk.”
Én meg úgy látom, Te nem értesz valamit tanító létedre Sanyi: a világon semmi olyan nem történik, ami nem a spirituális fejlődést szolgálja. Az emberiség mindig azt kapja, amire szüksége van. És nem létezik különlegesebb pillanat, vagy eset. Minden pillanat egyformán küllönleges a maga teljességében.
„Ezen esetek médiában való megjelenése után, a spiritualitás, a jóga, a Guru kegyelme, az Isteni tanítás… és még sorolhatnám, totálisan le lett járatva azon emberek szemében, akik még nem tudják megkülönböztetni a hitelest a hiteltelentől. Számukra az ilyen hírek után mindegyik Guru csak „azt” akarja, perverz szektások, pénzéhes agymosók mind, akik meditációt, jógát, spiritualitást hirdetnek, miközben a tanítványaikat akarják megdugni, kihasználni.”
Szóval neked inkább tanítói egódat sérti az eset, és az hogy majd a tanítókról mit fognak gondolni a történtek után? Ez is elég önző dolog. Hidd el az Igaz Tanítók annak ellenére is Igaz Tanítók maradnak, és képesek Igaz Tanításokat adni az emberiségnek, hogy 1-2 megbotlik. Őket nem érdekli, hogy hány ember hite inog meg, nem érdekből cselekszenek, hanem tudják, hogy akinek hite meginog, annak a hitnek akkor ott meg kellett inognia mert téves illúzió volt.
„Ezt próbálta Éva elmagyarázni Neked, erre Te jössz a magad combhoz nyúlós történetével, meg hogy minden megerőszakolás ugyanolyan.”
Na most akkor ki bagatelizálja el kérdemén?
„Tényleg nem érzed a különbséget.”
Tényleg nem. Sorry. Ez van, szívtelen, felszínes, galád állat vagyok. 🙂
Hát én most itt veled egyetértek. Abban is hogy minden erőszak
Hát én most itt veled egyetértek. Abban is hogy minden erőszak ugyanolyan (a comb közé nyulkálós, és a férfiakat érő is, ami nekik, igen, még nehezebb, mivel ők az erős férfiak stb), és abban is, ha ez a spirituális úton próbálkozók tömegeit ingatja is meg, akkor is van valamiféle értelmes szerepe… Az persze gáz, hoyg a tudás átadásának stb. álcájában történik ez, de egyetértek, hogy ha valakinek a hite ettől a saját maga gurujában, tanítójában kijében meginog (aki akár alanya, okozója ilyen botránynak az a guru maga, akár nem), akkor inogjon is… meg ugyanígy, ha abban az adott tanításban meginog, akkor is. Attól még a tanító ha igaz tanító, igaz tanító marad, és hatni fog azokra, akikre hatnia kell…. Miért, nekem az egész életben megingott a hitem azoktól, amikkel szembesültem, hogy velem történtek, mégis (még) itt vagyok! Még az is lehet, többre jutottam, mint anélkül… Csak már cseppet sem bánom így se, hogy megtörtént.
Amiket Sanyi belinkelt leírásokat, hogy mik történtek, nők beszámolóit, az hányadék, de milliókkal megtörténik a földön 1 hónapos kortól 90 éves korig kb… Én sem könyvből tanultam, sőt, az egész életemre komoly hatással volt, talán már levakarhatatlan is, de egyetértek Spiritosaurussal abban, hogy ha már elfogadtad, akkor tudod, ha megtörtént, meg kellett történnie.
Ennek ellenére, én személy szerint olyan világot szeretnék, ahol sem guru, sem más nem tesz ilyet. 🙂
Attól még énszerintem egy állat, aki guruként vagy guru köntösben ilyeneket tesz…
egy kis akárki
Kérlek ne vetíts!
„a világon semmi olyan nem történik, ami nem a spirituális fejlődést szolgálja”
Miért vetíted rám, hogy én nem ezt gondolom?? Rendszeresen olyat vetítesz rám, amit nem írtam, nem mondtam. Feltételezem rólad, hogy nem szándékosan teszed, egyszerűen nem pontosan értelmezed a leírtakat, és még hozzá teszed azt, amit gondolsz rólam. Kérlek, mielőtt válaszolsz, olvasd el még egyszer a hozzászólásomat és pontosabban értelmezd!
„Szóval neked inkább tanítói egódat sérti az eset, és az hogy majd a tanítókról mit fognak gondolni a történtek után? Ez is elég önző dolog.”
Ez is a Te kivetítésed, és teljesen felesleges. Remélem ez sem szándékos volt! : ((
Én még bízom Benned!
„nem létezik különlegesebb pillanat, vagy eset. Minden pillanat egyformán küllönleges a maga teljességében”
Az Egységből szemlélve ez így van, de ha mindent onnan vizsgálnánk, akkor nem lenne okunk, hogy egyáltalán hozzászóljunk ehhez a témához.
Viszont ha onnan nézzük a dolgokat, ahol most vagyunk, akkor azért elég nagy különbség van aközött, hogy egy hajléktalan inzultált Téged és hogy ezreket-milliókat befolyásoló spirituális vezetők mit tettek, vagy akár mivel vádolják Őket!
Azért ne tegyél már egyenlőségjelet a kettő közé!
Szerintem pedig egyenlő a kettő. Spiritosaurus pontosan olyan
Szerintem pedig egyenlő a kettő. Spiritosaurus pontosan olyan fontos, mint bárki más akit viszont guru molesztált, vagy mint az ezrek-milliók akikre egy-egy ilyen eset hatott, meg az a hajléktalan is pontosan olyan fontos, mint bármelyik guru (sőt önzően továbbmegyek: az én apám és én magam, meg az engem hasonlóan használó két másik férfi is ugyanolyan fontos)… Úgy írtam, hogy szerintem, tehát magánvélemény.
egy kis akárki
Én nem a fontosságáról beszéltem, hanem az esetek
Én nem a fontosságáról beszéltem, hanem az esetek különlegességéről. Van különbség, olvasd vissza!
alul-felül
alsó csakrák helyretétele alulmaradt a felső használatához képest, illetve nem végezték el a „piszkos munkát” miután az evilági szükségletek fellázadtak és bumm, kész a botrány.
nem bonyolult recept
alul-felül
alsó csakrák helyretétele alulmaradt a felső használatához képest, illetve nem végezték el a „piszkos munkát” miután az evilági szükségletek fellázadtak és bumm, kész a botrány.
nem bonyolult recept
Hát ide vezethet az elfojtás.Csak azt nem tudom,hogyha Papajinak
Hát ide vezethet az elfojtás.Csak azt nem tudom,hogyha Papajinak volt felesége,kettő is/a második Ganga/,akkor az ugyanazt a vonalat követők miért is beszéltek önmegtartóztatásról???
Ez éppen olyan ,mint a papi nőtlenség/a katolikusoknál/,hogy aki nem tudja őszintén megélni a hitét,annál elfojtássá ,bűntudattá fajul a dolog ,és deviációba /pl.pedofilia,egyebek/ tör ki. Az válasszon olyan utat,ahol az önmegtartóztatás nem kötelező.
A jógiknál is bizonyos szinten már lemondanak a szexualitásról,de ez annál az adott útnál azon a szinten természetes következmény,nem elfojtás.
Ugyanakkor bizonyos jógafajtáknál pl.Tantra jóga,pontosan a szexus magasabb szinten való átélése vezet a cél felé.
Tehát ezek a guruk választhatnának bőven a megvalósítási utaik közül. Ismerhetnék magukat annyira
hogy mire alkalmasak,és mire nem .
Azzal együtt nem tudhatjuk,hogy a ,,gurusáuk” közben milyen hatások érik őket,és minek a következtében ,,buknak” el. Azt hiszem ezt hívják úgy: ,,kísértés”,,megkísértés”:)
Aztán vannak ,,furcsaságok is,pl. a Golden Dawn titkos beavatási társaságnál bizonyos /elég magas/ fokozaton való átjutás a homoszexualitás megélése volt. Háááát most erre mit mondjak? Tán annyit
hogy Rudolf Steiner is ennek a társaságnak volt egészen magas fokozatú tagja.
Meg tudjuk mi ezt ítélni?…Na nem a guruk túlkapásairól beszélek:)
Akadálya lehet-e a házasság és a család az Önvaló elérésének?
„Csak azt nem tudom,hogyha Papajinak volt felesége…miért is beszéltek önmegtartóztatásról?”
Úgy tudom, hogy náluk nem a házasság „nem ajánlott”, hanem az élvezetért folytatott szexuális élet. Még gyereket is nemzhetnek, élhetnek boldog családi életet, ezzel nem borítják fel sem a vallási szokásokat, sem a spirituális fejlődésük útját nem térítik el.
Papaji (nevével ellentétben 🙂 nem volt pap, sem swami, és ha jól emlékszem, akkor Gangával a megvilágosodása után találkozott, így Ő ezzel a házassággal biztosan nem lépett át semmilyen fogadalmat, elvárást vagy határt.
Az egyik Ramana könyvben van egy tanítás, amelyben azt kérdezik Ramanatól, hogy akadálya lehet-e a házasság és a család az Önvaló elérésének? A válasz kiváló, akit érdekel, keresse meg.
A homoszexualitás megélése talán azért volt része a beavatásnak, mert akkoriban (és ma is) akkora elfogadás képesség kellett ennek feldolgozásához, hogy ha erre képes volt, akkor az egy elég jó szív-szintet jelentett.
Ez tetszik. Ezen a kérdésen tűnődtem már egy ideje. Szerintem a
Ez tetszik. Ezen a kérdésen tűnődtem már egy ideje. Szerintem a házasság és a család lehet egy állomás, de a fejlődésnek semmiképpen nem akadálya. Mert a fejlődés nem arról szól, hogy mit élünk meg, hanem arról, hogyan éljük meg s ahogy a megéléseink által mennyi új tudatosságra teszünk szert.
Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a házasság egy társadalmi forma, ennek az időnek és helynek az elterjedt formája, ami csak egy a sok lehetőség közül, és hogy a szabad ember számára végtelen számú lehetőség van. Ma már rá lehet erre a témára annyira látni, hogy belássuk: az a fontos, hogy mindenki a maga számára megfelelő helyeztet találja/teremtse meg.
A teljesen szabad ember számára valószínűleg mindegy melyik formát válassza, mert pontosan tudja, hogy nem a forma a lényeg. Már nem ragaszkodik semmihez, nincs szüksége semmire ahhoz hogy elégedett legyen, de képes szeretettel megélni bármit. Tehát választhatja akár a társas kapcsolatot is, lényegében teljesen mindegy. Az önmegvalósított ember számára az élet minden jelensége játék. Be tud szállni, és szeretettel végigjátszani, de bármikor el tudja engedni, mert nem ragaszkodik, nem függ tőle belülről.
Papaji-ék valószínűleg ezt a formát játszották, egyébként sok társadalmi előítéletektől mentes ember tudatosan választja ezt, mert ebben a világban ez a megszokott és így nem ütközik az előítéletekbe, nem bonyolódik konfliktusokba. Szóval szépen családot alapít, meg minden, de közben belül szabad. Nem függ a vágyától, az elvárásoktól, a párjától, semmitől. Állandóan a mindenség energiáján van, a többi szerepét pedig odaadóan, szeretettel, de elengedően és elfogadóan játssza.
(Egyébként ez a Szamárdhi állapota, amiről egy másik blogban idéztem – a legmagasabb szintű tudatállapot a Földön.)
De tudatosan élni, vagy szabadon élni sok más formában is lehet szeretettel, csak ezeket az emberek általában és főleg a civilizált és európai ember képtelen elfogadni. Ezért beavatás a homoszexualitás. Aki tudja, hogy bármit meg lehet élni szeretettel, vagy anélkül (vágy-, vagy félelem-vezérelve) és hogy végső soron csak ezzel számolunk el magunkkal, abban nincs undor, és tart semit sem „helytelennek”, vagy „normálisnak”. Ezért nyitja a szívet a tudatosság.
Az élvezetért szex tiltásával nem értek egyet. És nem hiszem, hogy emeli a tudatosságot. Lehet egy út, ha valaki így kényszeríti magát az ösztönei lecsendesítésére. De szerintem nem baj, ha élvezzük, és egy önmegvalósított ember is élvezetből csinálja. Hiszen a dolog természetéhez tartozik. Nem az élvezetért szexelni olyan, mintha azért ennénk, hogy ne haljunk éhen. :))
Azt a részét tudom csak elfogadni, hogy ne szeretet nélkül, pusztán önmagunk kielégítése céljából szexeljünk. Szerintem bármelyik önmegvalósított ember szexelhet és élvezheti és élvezetet nyújthat és gyakorolhatja a teljes önátadást és befogadást a szexben kiválóan és örömmel, annyit, amennyi jólesik, és ettől nem lesz kevésbé önmegvalósított. A lényeg nem ez, hanem az, hogy mindezt szeretettel teszi, odafigyeléssel önmagára és a másikra is, tudatossággal, és úgy, hogy valójában nincs is szüksége rá. :)) Nem függ tőle. Ha úgy adódik, megéli. Mert itt él, testben, a Földön. Tehát eszik, alszik szexel, miegymás. Mint ahogy a növény nő, lélegzik. Megad minden jót a testének, de NEM A TESTE IRÁNYÍTJA A TETTEIT.
Úgy látom az önmegvalósított embert, mint egy delfint, aki úszik a tengerben. Hol elmerül a habokban, hol kiemelkedik. Bárhol lehet, fent vagy lent. Megélhet és elengedhet akarata szerint. Halad az árral, a változással, és mindig középen van. De szerepeiben mindig változik. Ha akarja, családot alapít. Ha azt akarja, remeteként él. Mindenképpen boldog és kiegyensúlyozott, mert nem attól az, amit él.
Namaszte
Köszi Sanyi…
Én sem gondolom,hogy akadálya lenne,csak arra szerettem volna utalni,hogy többféle irányzat van,
választhatna mindenki olyat,amit meg is tud csinálni. Nem kötelező Swaminak lenni….Viszont ha vállalta,felesküdött,akkor tartsa be. Az esküt mindig Istennek tesszük,jól meg kéne gondolni…
Semmi bajom Papajival sem a házasságával:) Nézem,hallgatom ,olvasom őt:) A tanítványai közül is sokan házasok,miért lenne akadály?:) Azzal együtt számomra Ramana Maharshi a leghitelesebb, és ő 16 éves korában ott hagyott csapot papot,és amikor visszajött a ,,világba”akkor is végig megmaradt szent emberként. Legalább is mindenki annak tartotta. Úgy gondolom,hogy a megvilágosodásnál is vannak fokozatok,mert még nem egészen a végállomás:),csak egy lehetősége annak,viszont elengedhetetlen lehetősége.
Nem minősítettem azt a beavatási fokozatot,nyilván oka volt,utaltam is rá,hogy ,,meg tudjuk mi ezt ítélni?”
Valószínűleg nem fogalmaztam egyértelműen,hogy ennyi félreértésre adott okot az írásom.
Köszi…
Rudolf Steinerről ezt úgy írod mint valami közismert tárgyilagos
Rudolf Steinerről ezt úgy írod mint valami közismert tárgyilagos ténymegállapítást, miközben az őt és életét tanulmányozók és kutatók döntő többsége arra jutott hogy szabadkőműves mester volt, a GDhez pedig szinte semmi köze. Ha mégicsak lett volna valamennyi megalapozott kutatási eredmény erről, akkor gondolom legalább az angol Wikipédiába utalás szinten szerepelne…
Nem hiszem,hogy ennek feltétlenül benne kéne lenni Steiner
Nem hiszem,hogy ennek feltétlenül benne kéne lenni Steiner életrajzában:) /talán ezért is titkosak ezek a társaságok:)/
Nézd választhatsz ,vagy az OTO-ban/Ordo Templi Orientis/,vagy Crowley másik két társaságában,
GD, vagy az Argenteum Astrum-ban,de a lényeget illetően teljesen mindegy.
Részemről ugyanúgy elismerem a munkásságát,nem érdekel milyen beavatási fokozatokon ment át.
A Wikipédiára kár hivatkoznod,ott én is írhatok cikket:) Egyáltalán nem mérvadó.
Elég régen foglalkoztam ezzel,de a tévedés jogát csak a társaságra tartom fenn,amit leírtam arra nem:)
Azért jó ,hogy szóltál,mert az OTO-ban voltak ugyan együtt, de az ,,Ezüst Csillaggal”,elég sok mindent átvett egymástól a két társaság. És rémlik ,hogy Steiner átment Crowley-hoz is.
Az viszont amit leírtam az nem csak rémlik,hanem tuti,a társaságra most nem teszek esküt:) és
utána sem nézek,gondolom ez nem fog álmatlan éjszakát okozni senkinek,hogy az OTO,vagy az AA?/ne adj Isten előtte a GD?/
Egyébként a szabadkőműveseket sem kell félteni ilyen ügyekben:) /pl. OTO/
Na mindegy hagyjuk Steinert ,,szidjuk ” Crowleyt ,ő úgyis hírhedt a szex orgiák miatt,és tök mindegy,hogy nővel,vagy férfivel,és nyíltan beszélt is erről a férfi szerelmeiről is.és a,,tanításaiban” hirdette ezerrel a szexuál mágiát mindkét nemmel:)/mint tudjuk/
Ugyan már miért furcsa neked ,hogy ezt meg is tették beavatási fokozatnak. Persze azt nem tudom,hogy mi volt előbb a tyúk ,vagy a tojás ez ügyben?
Sajnos,sajnos,ha megpiszkálnánk ezeket a dolgokat ,amiről a blog is szól,hát minimum meglepődnénk!
Hát ide vezethet az elfojtás.Csak azt nem tudom,hogyha Papajinak
Hát ide vezethet az elfojtás.Csak azt nem tudom,hogyha Papajinak volt felesége,kettő is/a második Ganga/,akkor az ugyanazt a vonalat követők miért is beszéltek önmegtartóztatásról???
Ez éppen olyan ,mint a papi nőtlenség/a katolikusoknál/,hogy aki nem tudja őszintén megélni a hitét,annál elfojtássá ,bűntudattá fajul a dolog ,és deviációba /pl.pedofilia,egyebek/ tör ki. Az válasszon olyan utat,ahol az önmegtartóztatás nem kötelező.
A jógiknál is bizonyos szinten már lemondanak a szexualitásról,de ez annál az adott útnál azon a szinten természetes következmény,nem elfojtás.
Ugyanakkor bizonyos jógafajtáknál pl.Tantra jóga,pontosan a szexus magasabb szinten való átélése vezet a cél felé.
Tehát ezek a guruk választhatnának bőven a megvalósítási utaik közül. Ismerhetnék magukat annyira
hogy mire alkalmasak,és mire nem .
Azzal együtt nem tudhatjuk,hogy a ,,gurusáuk” közben milyen hatások érik őket,és minek a következtében ,,buknak” el. Azt hiszem ezt hívják úgy: ,,kísértés”,,megkísértés”:)
Aztán vannak ,,furcsaságok is,pl. a Golden Dawn titkos beavatási társaságnál bizonyos /elég magas/ fokozaton való átjutás a homoszexualitás megélése volt. Háááát most erre mit mondjak? Tán annyit
hogy Rudolf Steiner is ennek a társaságnak volt egészen magas fokozatú tagja.
Meg tudjuk mi ezt ítélni?…Na nem a guruk túlkapásairól beszélek:)
Akadálya lehet-e a házasság és a család az Önvaló elérésének?
„Csak azt nem tudom,hogyha Papajinak volt felesége…miért is beszéltek önmegtartóztatásról?”
Úgy tudom, hogy náluk nem a házasság „nem ajánlott”, hanem az élvezetért folytatott szexuális élet. Még gyereket is nemzhetnek, élhetnek boldog családi életet, ezzel nem borítják fel sem a vallási szokásokat, sem a spirituális fejlődésük útját nem térítik el.
Papaji (nevével ellentétben 🙂 nem volt pap, sem swami, és ha jól emlékszem, akkor Gangával a megvilágosodása után találkozott, így Ő ezzel a házassággal biztosan nem lépett át semmilyen fogadalmat, elvárást vagy határt.
Az egyik Ramana könyvben van egy tanítás, amelyben azt kérdezik Ramanatól, hogy akadálya lehet-e a házasság és a család az Önvaló elérésének? A válasz kiváló, akit érdekel, keresse meg.
A homoszexualitás megélése talán azért volt része a beavatásnak, mert akkoriban (és ma is) akkora elfogadás képesség kellett ennek feldolgozásához, hogy ha erre képes volt, akkor az egy elég jó szív-szintet jelentett.
Ez tetszik. Ezen a kérdésen tűnődtem már egy ideje. Szerintem a
Ez tetszik. Ezen a kérdésen tűnődtem már egy ideje. Szerintem a házasság és a család lehet egy állomás, de a fejlődésnek semmiképpen nem akadálya. Mert a fejlődés nem arról szól, hogy mit élünk meg, hanem arról, hogyan éljük meg s ahogy a megéléseink által mennyi új tudatosságra teszünk szert.
Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a házasság egy társadalmi forma, ennek az időnek és helynek az elterjedt formája, ami csak egy a sok lehetőség közül, és hogy a szabad ember számára végtelen számú lehetőség van. Ma már rá lehet erre a témára annyira látni, hogy belássuk: az a fontos, hogy mindenki a maga számára megfelelő helyeztet találja/teremtse meg.
A teljesen szabad ember számára valószínűleg mindegy melyik formát válassza, mert pontosan tudja, hogy nem a forma a lényeg. Már nem ragaszkodik semmihez, nincs szüksége semmire ahhoz hogy elégedett legyen, de képes szeretettel megélni bármit. Tehát választhatja akár a társas kapcsolatot is, lényegében teljesen mindegy. Az önmegvalósított ember számára az élet minden jelensége játék. Be tud szállni, és szeretettel végigjátszani, de bármikor el tudja engedni, mert nem ragaszkodik, nem függ tőle belülről.
Papaji-ék valószínűleg ezt a formát játszották, egyébként sok társadalmi előítéletektől mentes ember tudatosan választja ezt, mert ebben a világban ez a megszokott és így nem ütközik az előítéletekbe, nem bonyolódik konfliktusokba. Szóval szépen családot alapít, meg minden, de közben belül szabad. Nem függ a vágyától, az elvárásoktól, a párjától, semmitől. Állandóan a mindenség energiáján van, a többi szerepét pedig odaadóan, szeretettel, de elengedően és elfogadóan játssza.
(Egyébként ez a Szamárdhi állapota, amiről egy másik blogban idéztem – a legmagasabb szintű tudatállapot a Földön.)
De tudatosan élni, vagy szabadon élni sok más formában is lehet szeretettel, csak ezeket az emberek általában és főleg a civilizált és európai ember képtelen elfogadni. Ezért beavatás a homoszexualitás. Aki tudja, hogy bármit meg lehet élni szeretettel, vagy anélkül (vágy-, vagy félelem-vezérelve) és hogy végső soron csak ezzel számolunk el magunkkal, abban nincs undor, és tart semit sem „helytelennek”, vagy „normálisnak”. Ezért nyitja a szívet a tudatosság.
Az élvezetért szex tiltásával nem értek egyet. És nem hiszem, hogy emeli a tudatosságot. Lehet egy út, ha valaki így kényszeríti magát az ösztönei lecsendesítésére. De szerintem nem baj, ha élvezzük, és egy önmegvalósított ember is élvezetből csinálja. Hiszen a dolog természetéhez tartozik. Nem az élvezetért szexelni olyan, mintha azért ennénk, hogy ne haljunk éhen. :))
Azt a részét tudom csak elfogadni, hogy ne szeretet nélkül, pusztán önmagunk kielégítése céljából szexeljünk. Szerintem bármelyik önmegvalósított ember szexelhet és élvezheti és élvezetet nyújthat és gyakorolhatja a teljes önátadást és befogadást a szexben kiválóan és örömmel, annyit, amennyi jólesik, és ettől nem lesz kevésbé önmegvalósított. A lényeg nem ez, hanem az, hogy mindezt szeretettel teszi, odafigyeléssel önmagára és a másikra is, tudatossággal, és úgy, hogy valójában nincs is szüksége rá. :)) Nem függ tőle. Ha úgy adódik, megéli. Mert itt él, testben, a Földön. Tehát eszik, alszik szexel, miegymás. Mint ahogy a növény nő, lélegzik. Megad minden jót a testének, de NEM A TESTE IRÁNYÍTJA A TETTEIT.
Úgy látom az önmegvalósított embert, mint egy delfint, aki úszik a tengerben. Hol elmerül a habokban, hol kiemelkedik. Bárhol lehet, fent vagy lent. Megélhet és elengedhet akarata szerint. Halad az árral, a változással, és mindig középen van. De szerepeiben mindig változik. Ha akarja, családot alapít. Ha azt akarja, remeteként él. Mindenképpen boldog és kiegyensúlyozott, mert nem attól az, amit él.
Namaszte
Köszi Sanyi…
Én sem gondolom,hogy akadálya lenne,csak arra szerettem volna utalni,hogy többféle irányzat van,
választhatna mindenki olyat,amit meg is tud csinálni. Nem kötelező Swaminak lenni….Viszont ha vállalta,felesküdött,akkor tartsa be. Az esküt mindig Istennek tesszük,jól meg kéne gondolni…
Semmi bajom Papajival sem a házasságával:) Nézem,hallgatom ,olvasom őt:) A tanítványai közül is sokan házasok,miért lenne akadály?:) Azzal együtt számomra Ramana Maharshi a leghitelesebb, és ő 16 éves korában ott hagyott csapot papot,és amikor visszajött a ,,világba”akkor is végig megmaradt szent emberként. Legalább is mindenki annak tartotta. Úgy gondolom,hogy a megvilágosodásnál is vannak fokozatok,mert még nem egészen a végállomás:),csak egy lehetősége annak,viszont elengedhetetlen lehetősége.
Nem minősítettem azt a beavatási fokozatot,nyilván oka volt,utaltam is rá,hogy ,,meg tudjuk mi ezt ítélni?”
Valószínűleg nem fogalmaztam egyértelműen,hogy ennyi félreértésre adott okot az írásom.
Köszi…
Rudolf Steinerről ezt úgy írod mint valami közismert tárgyilagos
Rudolf Steinerről ezt úgy írod mint valami közismert tárgyilagos ténymegállapítást, miközben az őt és életét tanulmányozók és kutatók döntő többsége arra jutott hogy szabadkőműves mester volt, a GDhez pedig szinte semmi köze. Ha mégicsak lett volna valamennyi megalapozott kutatási eredmény erről, akkor gondolom legalább az angol Wikipédiába utalás szinten szerepelne…
Nem hiszem,hogy ennek feltétlenül benne kéne lenni Steiner
Nem hiszem,hogy ennek feltétlenül benne kéne lenni Steiner életrajzában:) /talán ezért is titkosak ezek a társaságok:)/
Nézd választhatsz ,vagy az OTO-ban/Ordo Templi Orientis/,vagy Crowley másik két társaságában,
GD, vagy az Argenteum Astrum-ban,de a lényeget illetően teljesen mindegy.
Részemről ugyanúgy elismerem a munkásságát,nem érdekel milyen beavatási fokozatokon ment át.
A Wikipédiára kár hivatkoznod,ott én is írhatok cikket:) Egyáltalán nem mérvadó.
Elég régen foglalkoztam ezzel,de a tévedés jogát csak a társaságra tartom fenn,amit leírtam arra nem:)
Azért jó ,hogy szóltál,mert az OTO-ban voltak ugyan együtt, de az ,,Ezüst Csillaggal”,elég sok mindent átvett egymástól a két társaság. És rémlik ,hogy Steiner átment Crowley-hoz is.
Az viszont amit leírtam az nem csak rémlik,hanem tuti,a társaságra most nem teszek esküt:) és
utána sem nézek,gondolom ez nem fog álmatlan éjszakát okozni senkinek,hogy az OTO,vagy az AA?/ne adj Isten előtte a GD?/
Egyébként a szabadkőműveseket sem kell félteni ilyen ügyekben:) /pl. OTO/
Na mindegy hagyjuk Steinert ,,szidjuk ” Crowleyt ,ő úgyis hírhedt a szex orgiák miatt,és tök mindegy,hogy nővel,vagy férfivel,és nyíltan beszélt is erről a férfi szerelmeiről is.és a,,tanításaiban” hirdette ezerrel a szexuál mágiát mindkét nemmel:)/mint tudjuk/
Ugyan már miért furcsa neked ,hogy ezt meg is tették beavatási fokozatnak. Persze azt nem tudom,hogy mi volt előbb a tyúk ,vagy a tojás ez ügyben?
Sajnos,sajnos,ha megpiszkálnánk ezeket a dolgokat ,amiről a blog is szól,hát minimum meglepődnénk!
lehet, hogy ők nem is tudják, hogy guruk :((
talán csak azt
lehet, hogy ők nem is tudják, hogy guruk :((
talán csak azt hiszik magukról, hogy egyszerű emberek, mint akárki más
lehet, hogy ők nem is tudják, hogy guruk :((
talán csak azt
lehet, hogy ők nem is tudják, hogy guruk :((
talán csak azt hiszik magukról, hogy egyszerű emberek, mint akárki más
Ha ragaszkodunk ahhoz az elképzeléshez, hogy egy szent embernek
Ha ragaszkodunk ahhoz az elképzeléshez, hogy egy szent embernek nem szabad valamiért szexelnie, akkor nyilván visszatetszést vált majd ki belőlünk egy ilyen eset. Ezek az elképzelések szerintem inkább dogmatikusak, és nincs sok közük a valósághoz.
A többiek válaszaihoz kiegészítve:
Érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon a tanítvány nem-e egy lelkileg gyenge, tapasztalatlan „gyermek” volt, aki már azt is zaklatásnak veszi ha a mester megsimogatja az arcát, netán a szexualitásról kezd beszélni neki. Egy spirituális, vagy vallási dogmákkal teletömött leányka könnyen félreérthet ilyen helyzeteket.
Ők vonzották be a hazug Mestert
„Ha ragaszkodunk ahhoz az elképzeléshez, hogy egy szent embernek nem szabad valamiért szexelnie…”
Félreértés ne essen, nem mi ragaszkodunk ehhez, hanem többnyire Ők hirdették ezt magukról vagy a spirituális-vallási rendszerüknek volt ez egy fontos kritériuma!
Engem speciel nem zavar, ha szexel egy pap, vagy egy swami, egészségére váljon! De ha megszegi a szent fogadalmat, a képességeit és hatalmát szexuális túlkapásokra használja, akkor azzal sok ezer kezdő lelki-úton járónak töri meg a bimbódzó hitét.
Akiknek éppen nem Ők az első kapaszkodók, vagy már önállóan járnak útjukon, azokat nem rendít meg egy ilyen eset. Azonban aki még oly gyengécske és tudatlan, hogy másokba kapaszkodik, annak sok életre elmehet a kedve ettől az úttól.
Persze erre is igaz, hogy Ők vonzották be a hazug Mestert, biztosan ezt kellett tanulniuk!
Az én konklúzióm: Jó, hogy mi ilyen élesen látjuk az igazságot.
„…aki már azt is zaklatásnak veszi ha a mester megsimogatja az arcát, netán a szexualitásról kezd beszélni neki.”
Ezek szerint nem olvastad el a Maheshwarananda áldozatainak angol nyelvű vallomásait. Az a fajta „Prasád osztás” nem téveszthető össze semmivel sem! : (
„Akiknek éppen nem Ők az első kapaszkodók, vagy már önállóan
„Akiknek éppen nem Ők az első kapaszkodók, vagy már önállóan járnak útjukon, azokat nem rendít meg egy ilyen eset.”
Úgy hiszem, ez azért van, mert ők már megtanulták ezt a leckét valamikor máskor, valaki másnál. Aki olyan gyengécske, hogy ennyire kapaszkodik másokba, hogy az mindent elhitethet vele, erről addig nem is fog letenni, amíg nem csalódik. Ennek a csalódásnak nem kell persze pont a szex témába vágnia- kinek mivel van éppen dolga. Utána persze jöhet a bizalmatlanság stádiuma, akár több életen keresztül is – dehát az egyensúlynak helyre kell billennie, és ez egy természetes folyamat, az út része és nem valami hátrányos helyzet. Mindezek átélésére szükség van ahhoz, hogy ezután ők is önállóan tudjanak járni az útjukon, és ne rendítse meg őket egy ilyen eset.
Innentől már csak valami light-osabb formában kell őket emlékeztetnie az életnek majd arra, amit már tudnak.
amúgy
én sem értem, miért vagy azon úgy felháborodva, hogy valaki megszeg egy szent fogadalmat. Megfogadta, mert akkor azt gondolta a fejlődése érdekében meg tudja majd lépni ezt a lécsőfokot, aztán útközben kiderült, hogy mégsem tudja. Nagy karmikus visszahatása csak akkor lesz, ha ezt ő is valami istentelen nagy bűnként fogja fel, és képtelen magának megbocsátani az esendőségét. Pont ez a nagy bűntudat kényszeríti őket arra, hogy egy jódarabig elfojtsák saját magukat, majd hazudjanak, eltitkolják szexuális vágyaikat. Az elfojtás vezet a szexuális túlkapásokhoz, és újabb hazugságokhoz, ezek aztán tetőzik a bűntudat érzését, és már jön is a csúnya karma bácsi.
Nem a bűntudat termeli a karmát!
Én meg azt nem értem, hol olvastad tőlem, hogy fel vagyok háborodva a fogadalom megszegésén? Egyetértek Veled, akkor úgy gondolta, aztán kiderült, hogy mégsem megy neki. Előfordul ilyen mindenkivel, akár Velük is megeshet.
Én azokat sajnálom, akik ezen esetek miatt fordulnak el a spiritualitástól, vagy esnek ki a folyamból hosszabb időre. Persze tudom, nekik is meg van a tudatlanságuk, amiért általánosítanak, mégis itt tartok, sajnálom Őket és az elvesztegetett idejüket.
„Nagy karmikus visszahatása csak akkor lesz, ha ezt ő is valami istentelen nagy bűnként fogja fel, és képtelen magának megbocsátani az esendőségét.„
Óóó dehogyis! A karmának nincs közvetlen köze a bűntudathoz.
A karma egy tanítás, amit a szándékod, a hozzáállásod szül meg, a bűntudat pedig olyankor jön, ha a világképed szerint bűn az, amit tettél és ezt valamennyire be is látod.
Vagy annyira elnyomtad a bűnösséged lehetőségét, hogy a leghatalmasabb bűnöket elkövetve sincs már bűntudatod, de a karma attól még működik.
Mindezt színesíti még a lelkiismeret furdalás, ami a lelkünk igazság érzetéből táplálkozik, jelzi ha átléptük az igazságosság határát.
Akinek nincs elnyomva a lelke, hallja annak szavát, az tudja/érzi mi az igazság, így nem kell a felszínes erkölcsinézetére hallgatnia. Számára a bűntudat az ego próbálkozása, hogy a jó útra terelje Őt, a lelkiismeret furdalás viszont a lélek biztos iránymutatása.
A mai, lelkileg elnyomott és tudatlan embereknél viszonylag ritka, hogy a bűntudata és a negatív karma egybe essen. Ennek oka egyrészt, hogy nincs helyén bennük, mi a helyes és mi nem, így a bűntudatuk is inkább a társadalmiból szült egyéni erkölcsi világképből táplálkozik, nem pedig a karma okából, a helytelen szándékból, cselekedetből.
Másrészt, sokaknál a fájdalom elkerülése végett annyira el van zárva a lelkiismeret, hogy nem hallják meg annak belső figyelmeztetését.
Gondolj arra, amikor az emberek „apróságokban” csalnak, hazudnak és még meg is magyarázzák, hogy az nem nagy ügy, mások még nagyobb csalók tőlük!
Akkor rosszul használom a bűntudat szót
Nem arra az érzésre gondolok, ami vagy tudatosul, vagy elnyomjuk, ami a világképünktől függ, hogy van vagy nincs – tehát ami a személyiség szintjén keletkezik- hanem ami a lélekben támad. arra gondolok, hogy a halálunk után, ahogy végignézzük az életünk eseményeit, akkor tudja minden lélek, hogy mi volt a helytelen és mi nem. Akkor már a lelkecskék nem olyan tudatlanok, mint emberi mivoltukban. Vagy rosszul gondolom?
„•Vagy tévedésből megbántasz másokat, ezért bűntudatod ébred, pedig nem rossz szándékból cselekedtél, így negatív karma sincs.”- abban tényleg igazad lehet, hogy nem okoz karmát, viszont mi magunk tudat alatt büntetjük magunkat érte: úgy érezzük, hogy törlesztenünk kell a másik felé, vagy hogy nem érdemeljük meg a jó dolgokat…ilyenekre gondolok. Akkor ennek mi a neve? 🙂
Lelkiismeret furdalás? ; )
Ami a lélekből jön, az a lelkiismeret furdalás.
Bocsánat én is kihagytam/kevertem a leírásomban, ugyanis egy része erre vonatkozik! Javítom.
De ez sem teremt karmát, csak összhangban van az igazsággal, vagyis általa érezhetjük, hogy mi a helyes, és mi nem. Így tud jelezni, ha „rosszat tettünk”, aminek negatív karmikus hatása lesz.
Persze ez is csak akkor működik, ha nem nyomjuk el, ha még van némi kapcsolatunk a lelkünkkel.
„mi magunk tudat alatt büntetjük magunkat érte: úgy érezzük, hogy törlesztenünk kell a másik felé, vagy hogy nem érdemeljük meg a jó dolgokat”
Ez lesz a bűntudat, amit az egonk „talál ki”.
sajnálat
„Én azokat sajnálom, akik ezen esetek miatt fordulnak el a spiritualitástól, vagy esnek ki a folyamból hosszabb időre.”
Átgondoltam, hogy én miért nem sajnálom őket, és arra jutottam, hogy azért, mert úgy látom: ez az ő döntésük, amit tiszteletben kell tartani. Nem a sors áldozatai. Valahol valakinek írtad, hogy ezekről az esetekről milliók értesülnek a TV-n keresztül, és ezért sokkal nagyobb a hatása, mert az emberek általánosítanak és elmegy a kedvük a spiritualitástól. Szerintem meg csak találnak végre valami jó indokot, amivel alá tudják támasztani végre a félelmeiket a változástól, az önmagukkal szembesüléstől. Ó, csöngettek!
Néha annyira kicsin múlik, hogy jobbra vagy balra megy-e az embe
Ilyen is sok van, de nem rájuk gondoltam.
Hanem azokra, akiknek már csak egy kicsi hiányozna, hogy az útra lépjenek, de egy ilyen információ miatt megfordulnak és akár több életet is kihagynak a spirituális fejlődésből.
Persze így is eltöltik majd valamivel az időt, de én valamiért még kötődök az idő hatékony kihasználásához.
Ezek az emberek még nem képesek annyira irányítani az útjukat, hogy képesek legyenek objektíven megítélni ezeket a híreket és óvatossággal felvértezve tovább haladni a lélek megismerése felé.
Néha annyira kicsin múlik, hogy jobbra vagy balra megy-e az embe Mi van, ha ezek a nüansznyi hatások a mi kezünkben vannak?
Persze kényelmesebb kijelenteni, hogy ez is elrendeltetett, de mi van akkor, ha nem?
Ezen gondolkodom.
Még az is lehet, hogy ez is az egyén felelőssége, csak nem akarom/tudom látni ebben a 100%-ot. Pedig tanítom. : )
Én sem hiszek abban, hogy minden eleve elrendeltetett. Abban
Én sem hiszek abban, hogy minden eleve elrendeltetett. Abban viszont igen, hogy nem rajtunk múlik, hogy egy másik ember merre indul. Meditációban többször jött már, hogy minden pont a helyén van ebben a világban, még a nüansznyi hatások is. Nem a mi kezünkben vannak szerintem. Mi ember-istenek csak eszközök vagyunk ahhoz, hogy ezek a hatások megnyilvánuljanak a világunkban. Sajnos, nem tudom megindokolni..csak érzem, hogy így van. Itt mindannyian kellékek vagyunk csak egymás életében.
Ha ragaszkodunk ahhoz az elképzeléshez, hogy egy szent embernek
Ha ragaszkodunk ahhoz az elképzeléshez, hogy egy szent embernek nem szabad valamiért szexelnie, akkor nyilván visszatetszést vált majd ki belőlünk egy ilyen eset. Ezek az elképzelések szerintem inkább dogmatikusak, és nincs sok közük a valósághoz.
A többiek válaszaihoz kiegészítve:
Érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon a tanítvány nem-e egy lelkileg gyenge, tapasztalatlan „gyermek” volt, aki már azt is zaklatásnak veszi ha a mester megsimogatja az arcát, netán a szexualitásról kezd beszélni neki. Egy spirituális, vagy vallási dogmákkal teletömött leányka könnyen félreérthet ilyen helyzeteket.
Ők vonzották be a hazug Mestert
„Ha ragaszkodunk ahhoz az elképzeléshez, hogy egy szent embernek nem szabad valamiért szexelnie…”
Félreértés ne essen, nem mi ragaszkodunk ehhez, hanem többnyire Ők hirdették ezt magukról vagy a spirituális-vallási rendszerüknek volt ez egy fontos kritériuma!
Engem speciel nem zavar, ha szexel egy pap, vagy egy swami, egészségére váljon! De ha megszegi a szent fogadalmat, a képességeit és hatalmát szexuális túlkapásokra használja, akkor azzal sok ezer kezdő lelki-úton járónak töri meg a bimbódzó hitét.
Akiknek éppen nem Ők az első kapaszkodók, vagy már önállóan járnak útjukon, azokat nem rendít meg egy ilyen eset. Azonban aki még oly gyengécske és tudatlan, hogy másokba kapaszkodik, annak sok életre elmehet a kedve ettől az úttól.
Persze erre is igaz, hogy Ők vonzották be a hazug Mestert, biztosan ezt kellett tanulniuk!
Az én konklúzióm: Jó, hogy mi ilyen élesen látjuk az igazságot.
„…aki már azt is zaklatásnak veszi ha a mester megsimogatja az arcát, netán a szexualitásról kezd beszélni neki.”
Ezek szerint nem olvastad el a Maheshwarananda áldozatainak angol nyelvű vallomásait. Az a fajta „Prasád osztás” nem téveszthető össze semmivel sem! : (
„Akiknek éppen nem Ők az első kapaszkodók, vagy már önállóan
„Akiknek éppen nem Ők az első kapaszkodók, vagy már önállóan járnak útjukon, azokat nem rendít meg egy ilyen eset.”
Úgy hiszem, ez azért van, mert ők már megtanulták ezt a leckét valamikor máskor, valaki másnál. Aki olyan gyengécske, hogy ennyire kapaszkodik másokba, hogy az mindent elhitethet vele, erről addig nem is fog letenni, amíg nem csalódik. Ennek a csalódásnak nem kell persze pont a szex témába vágnia- kinek mivel van éppen dolga. Utána persze jöhet a bizalmatlanság stádiuma, akár több életen keresztül is – dehát az egyensúlynak helyre kell billennie, és ez egy természetes folyamat, az út része és nem valami hátrányos helyzet. Mindezek átélésére szükség van ahhoz, hogy ezután ők is önállóan tudjanak járni az útjukon, és ne rendítse meg őket egy ilyen eset.
Innentől már csak valami light-osabb formában kell őket emlékeztetnie az életnek majd arra, amit már tudnak.
amúgy
én sem értem, miért vagy azon úgy felháborodva, hogy valaki megszeg egy szent fogadalmat. Megfogadta, mert akkor azt gondolta a fejlődése érdekében meg tudja majd lépni ezt a lécsőfokot, aztán útközben kiderült, hogy mégsem tudja. Nagy karmikus visszahatása csak akkor lesz, ha ezt ő is valami istentelen nagy bűnként fogja fel, és képtelen magának megbocsátani az esendőségét. Pont ez a nagy bűntudat kényszeríti őket arra, hogy egy jódarabig elfojtsák saját magukat, majd hazudjanak, eltitkolják szexuális vágyaikat. Az elfojtás vezet a szexuális túlkapásokhoz, és újabb hazugságokhoz, ezek aztán tetőzik a bűntudat érzését, és már jön is a csúnya karma bácsi.
Nem a bűntudat termeli a karmát!
Én meg azt nem értem, hol olvastad tőlem, hogy fel vagyok háborodva a fogadalom megszegésén? Egyetértek Veled, akkor úgy gondolta, aztán kiderült, hogy mégsem megy neki. Előfordul ilyen mindenkivel, akár Velük is megeshet.
Én azokat sajnálom, akik ezen esetek miatt fordulnak el a spiritualitástól, vagy esnek ki a folyamból hosszabb időre. Persze tudom, nekik is meg van a tudatlanságuk, amiért általánosítanak, mégis itt tartok, sajnálom Őket és az elvesztegetett idejüket.
„Nagy karmikus visszahatása csak akkor lesz, ha ezt ő is valami istentelen nagy bűnként fogja fel, és képtelen magának megbocsátani az esendőségét.„
Óóó dehogyis! A karmának nincs közvetlen köze a bűntudathoz.
A karma egy tanítás, amit a szándékod, a hozzáállásod szül meg, a bűntudat pedig olyankor jön, ha a világképed szerint bűn az, amit tettél és ezt valamennyire be is látod.
Vagy annyira elnyomtad a bűnösséged lehetőségét, hogy a leghatalmasabb bűnöket elkövetve sincs már bűntudatod, de a karma attól még működik.
Mindezt színesíti még a lelkiismeret furdalás, ami a lelkünk igazság érzetéből táplálkozik, jelzi ha átléptük az igazságosság határát.
Akinek nincs elnyomva a lelke, hallja annak szavát, az tudja/érzi mi az igazság, így nem kell a felszínes erkölcsinézetére hallgatnia. Számára a bűntudat az ego próbálkozása, hogy a jó útra terelje Őt, a lelkiismeret furdalás viszont a lélek biztos iránymutatása.
A mai, lelkileg elnyomott és tudatlan embereknél viszonylag ritka, hogy a bűntudata és a negatív karma egybe essen. Ennek oka egyrészt, hogy nincs helyén bennük, mi a helyes és mi nem, így a bűntudatuk is inkább a társadalmiból szült egyéni erkölcsi világképből táplálkozik, nem pedig a karma okából, a helytelen szándékból, cselekedetből.
Másrészt, sokaknál a fájdalom elkerülése végett annyira el van zárva a lelkiismeret, hogy nem hallják meg annak belső figyelmeztetését.
Gondolj arra, amikor az emberek „apróságokban” csalnak, hazudnak és még meg is magyarázzák, hogy az nem nagy ügy, mások még nagyobb csalók tőlük!
Akkor rosszul használom a bűntudat szót
Nem arra az érzésre gondolok, ami vagy tudatosul, vagy elnyomjuk, ami a világképünktől függ, hogy van vagy nincs – tehát ami a személyiség szintjén keletkezik- hanem ami a lélekben támad. arra gondolok, hogy a halálunk után, ahogy végignézzük az életünk eseményeit, akkor tudja minden lélek, hogy mi volt a helytelen és mi nem. Akkor már a lelkecskék nem olyan tudatlanok, mint emberi mivoltukban. Vagy rosszul gondolom?
„•Vagy tévedésből megbántasz másokat, ezért bűntudatod ébred, pedig nem rossz szándékból cselekedtél, így negatív karma sincs.”- abban tényleg igazad lehet, hogy nem okoz karmát, viszont mi magunk tudat alatt büntetjük magunkat érte: úgy érezzük, hogy törlesztenünk kell a másik felé, vagy hogy nem érdemeljük meg a jó dolgokat…ilyenekre gondolok. Akkor ennek mi a neve? 🙂
Lelkiismeret furdalás? ; )
Ami a lélekből jön, az a lelkiismeret furdalás.
Bocsánat én is kihagytam/kevertem a leírásomban, ugyanis egy része erre vonatkozik! Javítom.
De ez sem teremt karmát, csak összhangban van az igazsággal, vagyis általa érezhetjük, hogy mi a helyes, és mi nem. Így tud jelezni, ha „rosszat tettünk”, aminek negatív karmikus hatása lesz.
Persze ez is csak akkor működik, ha nem nyomjuk el, ha még van némi kapcsolatunk a lelkünkkel.
„mi magunk tudat alatt büntetjük magunkat érte: úgy érezzük, hogy törlesztenünk kell a másik felé, vagy hogy nem érdemeljük meg a jó dolgokat”
Ez lesz a bűntudat, amit az egonk „talál ki”.
sajnálat
„Én azokat sajnálom, akik ezen esetek miatt fordulnak el a spiritualitástól, vagy esnek ki a folyamból hosszabb időre.”
Átgondoltam, hogy én miért nem sajnálom őket, és arra jutottam, hogy azért, mert úgy látom: ez az ő döntésük, amit tiszteletben kell tartani. Nem a sors áldozatai. Valahol valakinek írtad, hogy ezekről az esetekről milliók értesülnek a TV-n keresztül, és ezért sokkal nagyobb a hatása, mert az emberek általánosítanak és elmegy a kedvük a spiritualitástól. Szerintem meg csak találnak végre valami jó indokot, amivel alá tudják támasztani végre a félelmeiket a változástól, az önmagukkal szembesüléstől. Ó, csöngettek!
Néha annyira kicsin múlik, hogy jobbra vagy balra megy-e az embe
Ilyen is sok van, de nem rájuk gondoltam.
Hanem azokra, akiknek már csak egy kicsi hiányozna, hogy az útra lépjenek, de egy ilyen információ miatt megfordulnak és akár több életet is kihagynak a spirituális fejlődésből.
Persze így is eltöltik majd valamivel az időt, de én valamiért még kötődök az idő hatékony kihasználásához.
Ezek az emberek még nem képesek annyira irányítani az útjukat, hogy képesek legyenek objektíven megítélni ezeket a híreket és óvatossággal felvértezve tovább haladni a lélek megismerése felé.
Néha annyira kicsin múlik, hogy jobbra vagy balra megy-e az embe Mi van, ha ezek a nüansznyi hatások a mi kezünkben vannak?
Persze kényelmesebb kijelenteni, hogy ez is elrendeltetett, de mi van akkor, ha nem?
Ezen gondolkodom.
Még az is lehet, hogy ez is az egyén felelőssége, csak nem akarom/tudom látni ebben a 100%-ot. Pedig tanítom. : )
Én sem hiszek abban, hogy minden eleve elrendeltetett. Abban
Én sem hiszek abban, hogy minden eleve elrendeltetett. Abban viszont igen, hogy nem rajtunk múlik, hogy egy másik ember merre indul. Meditációban többször jött már, hogy minden pont a helyén van ebben a világban, még a nüansznyi hatások is. Nem a mi kezünkben vannak szerintem. Mi ember-istenek csak eszközök vagyunk ahhoz, hogy ezek a hatások megnyilvánuljanak a világunkban. Sajnos, nem tudom megindokolni..csak érzem, hogy így van. Itt mindannyian kellékek vagyunk csak egymás életében.
Guru kontra ember – és amire valójában tanít
Hát ez érdekes kérdés. Szerintem előszór is olyan, hogy szent ember nem nagyon van. Innentől kezdve fogadalmat tenni arra, hogy nem szexel valaki, mert „szent” életet él, pláne fogadalmat tenni a jövőre vonatkozólag fiatalon, nem igazán értelmes számomra. Csak egy esetben az: ha belülről jön. De ahhoz nem kell cím, rang, papír, írásbeli, másoknak is tett fogadalom. Belülről az ember felismerheti, hogy most már tényleg abba akarja hagyni a cigizést, tényleg akar kezdeni valamit az életével, úgy mondják, elszánja magát rá. Lehet érezni azt is, egészen biztos vagyok benne, hogy nem kell a szex. De erre fogadalmat tenni?? Címet adományozni? Ezért csúszott el a papság intézménye is. A lelki tisztaságot nem lehet intézményesíteni. Azt csak megélni lehet. És aki ismeri az életet, tudja, hogy minden hullámot ellenhullnám vált fel, és minél magasabbra jutunk, annál nagyobb pofonokat kaphatunk, és adhatunk, ha lankad az éberségünk.
Szerintem ez a spirituális tanítók legnagyobb csapdája. Az, hogy különbséget tesznek tanító és tanítvány között „hivatalosan”. Jézus ezért mosta meg a lábát a tanítványainak: hogy megmutassa: végső soron ő is ember, egy sosrssal, amit beteljesít. Ebben az értelemben semmivel sem több a legtudatlanabb embernél. Alázatra tanított. Minden ember élete egy példa, nem azért mert tudatosabb, vagy tanító, hanem mert az. És minden emberre, még „Isten fiára” is vonatkoznak az élet vas-törvényei. Neki is van egoja, teste lelke, ő is megküzdött magával, ő is hibázott, haragudott, tévedett és megbocsátott. Nem volt „szent” ember, csak tisztább tudott maradni a legtöbb embernél. És egyébként egyes források szerint volt családja. Szerintem lényegtelen, de ha volt, én egyáltalán nem botránkozom meg rajta, mert szerintem ez a természetes. Kivéve, ha valaki elhivatottságot érez a cölibátus iránt, BELÜLRŐL. Mert akkor neki az a sorsa, és nem is fog ilyen előfordulni, mint ezekkel a mesterekkel.
Én tudom milyen, mert megéltem, amikor az ember összekeveri az energiát, a tudatosság kisugárzását az emberrel, aki közvetíti. A tanítvány nem ismeri, nem is ismerheti az embert, mert nem azért van ott. Hanem a tudatosságáért. De nincs esélye elválasztani a kettőt. Ebben a helyzetben elég nehéz még tanítani is. Érdekes módon nekem éppen az, hogy szerelmes lettem a „mesterembe”, a csalódás és a tanulságok levonása segített, hogy végül képes legyek tisztán látni. Öt évembe telt, mire megismertem emberként és ma már el tudom választani a tudatosságát az embertől és kezelni is tudom. Behoztam 🙂 Sőt, talán már le is hagytam. :))
Én úgy fogtam fel, hogy semmi nincs ok nélkül. Ezek a helyzetek is tanítanak valamit a tanítványnak is és a mesternek is. Méghozzá nem keveset. Mindketten emberek. Az egyiknek lehull a fátyol a szeméről, a másik meg lehet h rájön, talán nem kellene fogadalmakat tennie, csak élnie, és szeretettel fordulni minden létező iránt, és alázattal az élet iránt, amely nála is nagyobb erő.
Az ilyen mesterek ideje és ennek a tanítási formának az ideje egyébként lejárt. Nem véletlenül mennek el. Ez is egy korszak volt, sokaknak sokat segített.
Ennek ellenére nem védem a gyarlóságot, hasonló helyzetben, ha látom valakin, h nem belém szerelmes, csak mondjuk abba, ahogy zenélek (ez eléggé analóg) egyszerűen azt teszem, ami a legjobb neki. Ez sok minden lehet. Lehet h oda sem engedem magamhoz, lehet h beszélgetek vele, lehet h sikerül tudatosítanom hogy mi történik vele (bár amilyen makacsul hittem sokáig én is hogy ismerem az embert, pedig nem úgy volt, ez általában nem megy), lehet, h élek a lehetőséggel, mert összerezgünk, de elmondom őszintén, hogy mire készülök, és tudatosítom, hogy a döntést ő hozza meg. És lehet h nincs más mód, h lehulljon a fátyol a szeméről csak az az út, amit én is jártam, ezért bevállalom a dolgot. Ugyanakkor ebben az esetben tisztában vagyok vele, hogy bevállaltam egy lelket, és felelősséget vállaltam a fejlődéséért.
Szóval az egészet nem pusztán a vágyam miatt, hanem szeretetből tenném.
Ez egyébként előfordul nap mint nap, miközöttünk, egyszerű földi halandók között is… mert ugyanis van akkora szintkülönbség a tudatosságunkban, ami okozhat ugyanilyen típusú csalódásokat, kiszolgáltatottság-érzést, vagy valós kiszolgáltatottságot egy erősebb, tudatosabb, hatalmasabb embernek, aki aztán egyáltalán nem törődik az áldozatával, nem is tudja, hogy az. Persze, a Guruknak tudniuk kéne. De hát akkor és ott ők is csak emberek.
És nem mentesülnek a karma törvényei alól. Az én „mesterem” szerencsés, mert voltam olyan erős és kíváncsi, hogy ne adjam fel, és mögé néztem a hiedelmeimnek, és meg mertem nézni a valóságot. Ezzel nem csak őt ismertem meg emberként, hanem a magam illúzióit is.
Többet köszönhetek neki, több gyönyört, több szenvedést és több tudatosságot, amit nyertem általuk, mint bárki másnak ezen a Földön. És nem ismerek még egy ennyire gyarló embert, mint ő .:)))))) Ez a legviccesebb. :))
Persze ismerek olyan nőt is, aki ugyanebbe beleőrült. 🙁 De ki tudja, még nem ért véget a történetük.
Én már nem ítélkezem.
És üzenem neked, Sanyi, hogy a szexxel át lehet adni a tudatosság rezgéseit. Valójában minden egyes szexnél nem csak a testnedveink és érzelmeink egyesülnek, hanem a tudatosságunk is „kicserélődik”. Ezért van, hogy a házastársak előbb utóbb hasonlítani kezdenek egymásra, lehúzzuk és felemeljük egymást, kiegyenlítődnek az energiák.
Ha valaki képes a totális önátadásra és a totális befogadásra, (nem csak testi szinten) akkor ez valóban lehet egy beavatás. A Guruk pedig általában képesek rá, a befogadó fél pedig éppen a teljes nyitottság állapotában van – totálisan „bedrogozva”. Ha tud élni azzal, amit kap, megnyeri a mester tudatosságát, pontosabban azt, amire szüksége van tőle. Velem ez történt.
Szerintem nehéz ezeket az eseteket kívülről jól látni. Melyikben mennyi gyarlóság és mennyi tudatosság volt. Mindenesetre szerintem nem bölcs dolog küzdeni ellene, meg „megvédeni” a leendő áldozatokat. Akinek menni kell, azt úgysem lehet visszatartani, ahogy engem sem lehetett. Akinek bele kell esni a csapdába (a sajátjába, természetesen) az beleesik azután is, hogy száz mestert „lelepleznek” és elítélnek. Ami megtörtént megtörtént, amit bevonzunk, bevonzottuk.
A valódi kérdés az: mit tudunk kezdeni vele? Esetleg tisztázni magunkban, mi hogy csináljuk. Ennek van értelme. A többi agyalás, meg ítélkezés, ami nem segít sem rajtuk, sem rajtunk.
Namaszte
Nagyon jól látod Aditi!
Egy igazi spirituális tanító nem
Nagyon jól látod Aditi!
Egy igazi spirituális tanító nem keveredik szexbotrányba.
Egy igazi spirituális tanító felismerte, hogy ő nem a test és nincsenek a testével kapcsolatos vágyai.
Ha azt állítja, hogy a testi vágyak természetesek (lásd tantra jóga), akkor önmagát és a tanítványait csapja be.
Az ilyen tanítóra hallgatni balgaság.
És ez nem csak a szexuális dolgokra, hanem minden olyan dologra igaz, mely az illúzióval kapcsolatos.
Pl. Osho elismert spirituális tanító volt, de nem önmegvalósított mester. (Elnézést, ha bárkiben csalódást okozok ezzel.)
Lehet, hogyha önmegvalósított mester lett volna, nem írt volna ennyi könyvet az önmegvalósításról (anyagi haszon céljából).
Tehát az érdemei tagadhatatlanok. Nagyon sok embert indított el a spirituális úton és nagyon sok embernek nyújtott kapaszkodót.
De elképzelhető, hogy egy felébredett guru luxus autó mániás legyen, mint Osho? 🙂
De az ilyen lelkekre is szükség van.
Megmutatják az ösvényt, melyen úgy is csak Te mehetsz végig egyedül és neked kell megtanulni megtenni a lépéseket. Nincs olyan Guru vagy tanító, aki ebben neked segíthetne, vagy helyetted megtehetné a lépéseket.
Szerintem külön kéne választani az önmegvalósított (vagy
Szerintem külön kéne választani az önmegvalósított (vagy megvilágosodott) embert a spirituális tanító/mestertől. Én a kettőt nem tartom feltétlen ugyanannak.
Mi a botrány a szexben?
Nem hiszem, hogy itt bárki is megvilágosodott lenne… akkor hogyan tud ítélni, hogy bárkinek, bármilyen tette, vajon milyen hatással van a világra, az emberekre, azok tudatára, hogyan ébreszt fel valaki az álomból úgy, hogy elviseli mások rosszindulatát, kétségeit, kivetítéseit, torzult felfogásait, hitrendszereit stb.
Nincs mester, nincs tanítás, nincs semmi, amit nem a saját tudatod hoz létre. Követni tehát bármit értelmetlen, tartózkodj a tudat érintetlen természetében és ott eredendően tisztán, spontán tökéletes minden. A dualitásban sosem lesz egyensúly. Egyensúly a tudat tisztaságában van, ami minden jelenség alapja. Ne az egyént nézd, hanem a Neked szóló útmutatást. Nem tapad hozzád semmi, ami nem neked szól.
Nem kell szentnek lennünk ahhoz…
Egészen más a jelentése a szent szónak, amikor „szent emberről” vagy „szent esküről” beszélünk, de szerintem ezt Te is tudod, érzed.
Nem kell szentnek lennünk ahhoz, hogy olyan tudatállapotba (és elhivatottságba) kerüljünk, amikor egy szent esküt teszünk. Viszont egy szent eskü megszegése jóval nagyobb karmát hoz a fejünkre, mint amikor megszegjük az Újévi fogadalmunkat.
—
„És üzenem neked, Sanyi…”
Ismerem ezt a tantra technikát és használtam is egy időben, de csak úgy csendesen, és nem ennek égisze alatt vittem ágyba a tanítványokat.
Azonban a témaindító esetekben gyakran ez volt a spirituális mézesmadzag, amit a gyanútlan európai tanítványok örömmel nyaltak le. Hiszen azt gondolták, hogy a szeretett Isteni Mesterem csak nem fog ilyen átlátszó dumával ágyba vinni?! Hát dehogynem.
Egy tantra úton még akár igaz is lehet az ilyen áldás osztás, de egy jóga úton hogyan??
—
„…szerintem nem bölcs dolog küzdeni ellene, meg „megvédeni” a leendő áldozatokat…”
Nekem sem ez a célom ezzel a topikkal, de egyelőre azon alakult ki vita, hogy egyáltalán igazak-e a vádak és hogy elítélendő-e a Mester, ha szexel?
A témaindító kérdéseimre még nem érkezett válasz:
Vajon miért olyan nehéz a Spirituális Mestereknek kordában tartani a szexualitásukat?
Milyen elfojtások, túlműködések az okai annak, hogy tanítványaikkal, vagy azok gyermekeivel „bűnbe esnek”?
Miért ez a túlhevültség? Van-e erre megoldás a jógában? És ha igen, akkor miért nem használják?
Ez a fogadalom egy „szent” eskü, amellyel rákényszeríti magát a
„…fogadalmat tenni arra, hogy nem szexel valaki…”
Úgy látom, többen is elég nagy tévedésben vagytok a Swami fogadalom tárgyát és mélységét illetően.
Nem arról van szó, hogy egy európai ember, Újév hajnalán pezsgőtől kábán megígéri a barátainak, hogy mostantól nem fog szexelni!
Ez a fogadalom egy „szent” eskü, amellyel rákényszeríti magát a jógi az önmegtartóztatásra. Az önmegtartóztatásnak pedig nem az a célja, hogy szenvedéssé és elfojtássá váljon, hanem az, hogy célzottan felszínre hozza belőlük azokat a tudattartalmakat, amelyek a vágyaikhoz kötik Őket. Aztán ha megfelelően végzi a vágyak feloldására szánt gyakorlatokat, akkor ezeket gyökeresen ki tudja irtani az egojából, és ezzel egy óriásit lépett előre a spirituális fejlődése útján.
Ezek a kikényszerítő gyakorlatok (fogadalmak, böjtök) nem holmi hétvégi ezoterikus gyakorlások, hanem igazi egot próbáló, élethosszig tartó kihívások, amelyeket olyan spirituálisan kezdőknek, mint mi vagyunk, nem is engednének! Akkora a veszélye az elbukásnak és a maradandó károsodásnak, hogy erre (jó esetben) csak a megérett tanítványokat szokták felkérni.
Az egész Swami fogadalom megértéséhez még fontos azt is kiemelni, hogy ez a jóga útja, nem a tantráé! A jóga a kontrollt, a kényszerítést tartja jó eszköznek, míg a tantra a tudatos megélést. Hogy milyen nagy a két út között a különbség, azt egy európai ezo-kavalkádon felnőtt ember nem láthatja, mert itt nálunk mindkét útból belekeveredett valami az üstbe, és ebből lett a new-age-chaos.
köszönjük
ezt a tisztázó hozzászólást 🙂
Bhakti jóga, a szeretet útja
„Az, hogy különbséget tesznek tanító és tanítvány között…semmivel sem több a legtudatlanabb embernél. Alázatra tanított. ”
Ha azért használja egy keleti Tanító/Mester a megkülönböztetést tanító és tanítvány között, hogy ezzel kiemelje magát, akkor ez valóban az alázat elvesztése és rossz irányba vezető út.
Azonban jó esetben nem ez a célja a megkülönböztetésnek, és a Mester felmagasztalásának.
A jóga négy útja közül az egyik a bhakti, amely a szeretet egyre nagyobb megélésén keresztül juttatja el a tanítványt magasabb szintre.
Ennek az útnak az egyik (Mesterek által) tudatosan használt eszköze, hogy a tanítvány a Mestert tekintse Isten megtestesülésének (akár megvilágosodott a „Mester”, akár nem) ezzel segítve a tanítványt, hogy megélje a minél nagyobb fokú szeretetet, abból is a legnagyobbat, Isten szeretetét.
Gyakorlatilag, egy élő emberre ruházzák rá azt a szerepet, amit a keresztények Jézusra,viszont Őt itt és most lehet szeretni és a szeretet által spirituálisan fejlődni. Ebben a folyamatban bizonyos keretek között mindegy, hogy milyen emberileg az a Tanító/Mester, a lényeg az, hogy ezzel a kivetítéssel a tanítványnak könnyítik meg a szeretet elsajátítását, megélését, gyakorlását.
A gyakorlónak sokkal nehezebb dolga lenne, ha egy szobrot kellene szeretnie, vagy egy könyvből olvasva elképzelnie szeretett Istenét. Ehelyett adnak neki egy élő embert, akire ráadásul felnéz, aki elérhető közelségben van és rajta, általa lehet gyakorolni az Isten szeretetét, Isten lelki! befogadását.
Na most, ez a módszer bukik meg alapvetően akkor, ha a Mester átlép bizonyos határokat, ha elveszíti a hitelességét a tanítvány szemében. Ha az Isteni Mester olyat tesz, ami a vallásos ember nézeteibe nem fér bele, akkor nem biztos, hogy meg tudja lépni azt a lépcsőt és képes így is szeretni a (gyermekeivel pedofil vagy drogos orgiákat szervező) Isteni Mestert.
Így már biztosan látod, hogy a kereszténység Jézus-imádata sem más, mint egy bhakti-jóga technika. Jézus elfogadásán, befogadásán és szeretetén keresztül tanulja meg a keresztyény ember a szeretetet, majd Jézus tanítását követve tovább szélesíti a kört és igyekszik elfogadni/szeretni mindenkit, még a bűnös embereket is.
Tehát a keleti Mester-tanítvány viszony kiemelésének nem az alázat hiánya az oka, hanem az Isteni minőség kidomborítása.
Nagyon hasznosak a számomra ezek az ismeretterjesztő gondolatok,
Nagyon hasznosak a számomra ezek az ismeretterjesztő gondolatok, de határozottan ki kell jelentenem, hogy ez a mondatod „így már biztosan látod, hogy a kereszténység Jézus-imádata sem más, mint egy bhakti-jóga technika” nem állja meg a helyét.
Látszólag akár lehetne ez is, de a kereszténység nem Jézus imádata.
Jézus maga a tanításaiban állandóan és folyamatosan az Isten felé fordítja a figyelmet, tehát egy magánál nagyobb hatalom felé, ez akkor is így van ha olvashatjuk, hogy az „atya és én egyek vagyunk” mert ennél dominánsabban kifejezésre jut, hogy „én vagyok az ajtó, senki nem mehet az atyához csak is általam” míg Jézus maga útként fejlődésmenetként jelöli meg „magát” a célt az „Atyára” mutatással jelöli meg, soha nem önmagát. A New Age-es spirit káosz kialakulásához nagyban hozzájárulnak ezek a tévedéseken alapuló kijelentések.
Míg én nagyra becsülöm a tudásodat és a munkásságodat amivel sikeresen felépítetted ezt a platformot, de de nyilván a magad „szemüvegén” keresztül látszik csak Bahti Jógának a kereszténység.
Míg a kereszténység is nagy hangsúlyt fektet az önismeretre és az önmegvalósításra, csak éppen nem az embert önmagát jelöli ki célul. Hanem minden esetben Istent. Ez akkora különbség, hogy nem lehet mellette elmenni szó nélkül…
A kereszténység szempontjából önmegvalósított ember az a „szellem-ember” aki élete, vagy életei során alkalmassá vált az istennel való személyes együttlétre, tehát minden tekintetben elérte azt a minőséget (ez krisztus), vagyis az Isten-állapotot. Tette mindezt nem egyedül a maga útjain, hanem Isten által biztosított eszközökkel, és a kijelölt úton, Tehát Jézus tanításai és a Szent lélek vezetése (iránymutatása) által.
Pontosan Jézus az aki kijelenti, hogy az egyháznak Krisztus a feje, nem ember, ez vonatkozik minden a világom működő vallási felekezetre, hogy tehát nem egy embert kell vezetőül választani, hanem a szent lélek vezetése és Jézus tanításai által Krisztust. /Jézus az ember, Krisztus a feltámadott Isteni minőséget felvett egykori Jézus/
Tehát Istent kell követni, célul kitűzni, nem pedig önmagunkat végső célként. Hogyan is juthatnánk Isteni (megvilágosodott) állapotba, ha az ember nem jelöl ki magánál magasabb célt?
Köszönöm a kimerítő válaszodat Miki, de félreértetted a
Köszönöm a kimerítő válaszodat Miki, de félreértetted a mondatomat. Nem azt írtam, hogy a kereszténység nem más, mint Jézus imádata, vagy hogy ez lenne a legfőbb célja, tanítása, hanem hogy azt, hogy ez egy technika, a sok másik mellett.
Bár nem vagyok „olyan” szakértője a kereszténységnek, mint Te, de azt tudom, hogy a különböző tudatossági szinten levő hívek felemelésének itt is több módszere van, ahogyan a hinduizmusban.
Hű Miki,lehet hogy megint felhúzlak,de előre bocsátom távol áll
Hű Miki,lehet hogy megint felhúzlak,de előre bocsátom távol áll tőlem.
Erre az írásra muszáj reagálnom,mert olyan gondolatmenettel próbálsz bizonyítani,amit a keresztények nem úgy gondolnak.
Azt mondod,hogy :
,,Jézus maga a tanításaiban állandóan és folyamatosan az Isten felé fordítja a figyelmet, tehát egy magánál nagyobb hatalom felé, …..,,míg Jézus maga útként fejlődésmenetként jelöli meg „magát” a célt az „Atyára” mutatással jelöli meg, soha nem önmagát. ”….
,,a kereszténység nem Jézus imádata”
Szóval azért nem jó az okfejtés,mert a keresztény,az nem tanítóként tiszteli Jézust,hanem Istenként.Ugyanis erről szól a szentháromság.Atya, Fiú ,Szentlélek az Egy Isten.tehát a három egy személyben.Most ha erről akarsz beszélni,akkor tudomásul veszed ezt,vagy nem lehet akkor erről a témáról beszélni.Jézus,meg a az Isten,a megtestesült Isten,hogy nekünk ezeket elmondja,hogy hogyan juthatunk,hozzá,általa.Ez nagyon fontos Miki,alaptétel,Ő maga az Isten,
és nem csak tanító ,ahogy mondod,hogy ,,én vagyok az út”,hanem azt is mondja,hogy én vagyok az ,,igazság és az élet”.Tehát minden,ez teljes: Út,Igazság,Élet,maga Isten.
Egyébként csakis ezért tudták keresztre feszittetni,,,Istenkáromlás’1 ürügyén ,azt mondták a főpapok,hogy azt állítja,hogy ő az Isten. Ez volt főképpen a bűne,ők látod értettek:),és
erre mondta Pilátus,hogy ugyan,csak bolond/ártatlan/…szóval bizony ugyanaz a helyzet,mint
amit fentebb leírtak ,hogy hogyan képzelik ezt el keleten az igazi mesternél,aki Istenember,
a tanítványok szemében,megtestesült Isten,ha úgy tetszik.
Egyébként Krisna is a hinduknál,ugyanaz ,mint nyugaton Jézus,a megtestesült Isten eljött az
emberekhez,és ő is tanította őket.
Belinkelek valamit majd,hogy hogy van ez keleten ez a mester tanítvány dolog,és hogy ők komolyan azt állítják,hogy birtokolja az Istent,vagyis Isten a mester,és ők nem is nézik a testét,szó sincs róla,az Istenit tapasztalják benne csakis. Egészen más gondolkodás,az ő
ügyük,nem vétózhatjuk meg,de teljesen analóg a Jézus szimbolikával.
De ha megnézel egy Papaji videót,ott is szó szerint elmondják a tanítványok ezt.
Nem, nem húztál fel egyáltalán, sőt, örülök a fennakadásodnak,
Nem, nem húztál fel egyáltalán, sőt, örülök a fennakadásodnak, mert most aztán legitimáltad, hogy alaposan kifejtsem :))
Tudomásul veszem, hogy „a keresztény, az nem tanítóként tiszteli Jézust, hanem Istenként. Ugyanis erről szól a szentháromság. Atya, Fiú , Szentlélek az Egy Isten. tehát a három egy személyben.”
Ott csúszik meg a gépezet, hogy nem Jézus a fiú, hanem Krisztus. A megtestesült Krisztust nevezzük Jézusnak. Ezért Jézus a Krisztus, a felkent a méltó, hogy majd felnyissa az élet könyvét (ez már a jelenések könyvében majd) stb…
Jézus, az ember az ő életével ad mintát arra, hogy miként lehet visszatérni az atyai házhoz, meghalva a testnek, és feltámadni Istennek, ahogyan maga bemutatta, emberként élt, emberként meg is halt, és Istenként támadott fel.
Ádám a „bűnbeeső” az első Isten-ember archetípusa, Jézus a mélységből visszatérő ember archetípusa. Amikor azt mondja én vagyok az út, az igazság és az élet (nem mernék megesküdni, hogy eredetiben így van, és ez a fordítás vitája tulajdonképpen) senki nem mehet az atyához, hanem ha én általam.
Ez nagyon komoly kijelentés és a te fennakadásod hozzásegített egy kis világossághoz. Hogy tehát az igazság, a hit a szeretet, az útja az Istenhez való eljutásnak. Ez azt jelenti, hogy Isten ezeken túl van, nem pedig az Istent „definiáljuk” valamiképpen az igazság és a szeretet kifejezésekkel. Ezek valójában Krisztust definiálják, akin még túl van az atya, hiszen Jézus maga harmadik személyben beszél róla. Az egy-ség hármassága mégis csak fennáll.
Egyszerűen fogalmazva. Én Az Asszonyom és a lányom egységben mi vagyunk a Hajdu család, de azért ez három teljesen különálló személyt jelent más-más funkciókkal.
Atya, fiú, és szentlélek (anya)?
Pál Feri atya beszélt érdekesen a szentháromságról, azt mondta, hogy a szeretet teljességének e megnyilvánulásához kell legalább három személy.
Ha egyedül vagyok, szeretem magamat, ha ketten vagyunk, szeretjük egymást, és ha hárman vagyunk, közösen szerethetjük a harmadikat. A legteljesebben így tud a szeretet kiteljesedni, hogy szereteteink összeadódva irányulnak egy harmadik félre…
Ezt már én mondom a továbbiakban…
Krisztus tehát az Atya és (anya) szent lélek közös szeretetének a kiteljesedése, az abszolút szeretet. Ezen az úton (Krisztusra irányuló szeretet) lehet eljutni Istenhez (szentháromság /család/ az abszolút szeretet) Aki nem ismeri fel ezt az utat azok számára ad Isten még egy lehetőséget, ez pedig a hit, amiről azt mondja, hogy: A hit tulajdoníttatik igazságul, hogy aki hisz, el ne vesszen semmiképpen… és máshol, hogy az: Igazak tartatnak meg. Tehát a hit megtartó ereje ebben nyilvánul meg, hogy igaz, tehát tiszta hamisságtól mentes földi életet tulajdonít isten a hívőnek (Mert a pokol nem tarthatta magában/Krisztust, mert nem volt benne /Krisztusban/ semmi ami az övé/pokolé/), az olyannak is aki egyébként tömeggyilkos de az utolsó pillanatban megtért és úgy halt meg. Hiszen a hite igazságként van elkönyvelve a számára…
Jézus, mint ember megmutatja, hogy miként lehet ezt megtenni, és ehhez milyen isteni erőket lehet igénybe venni, annak függvényében, hogy mennyire megtisztult életet él (ez egy újabb nagy téma) az ember. Nyilván a legideálisabb ha sikerül igaz emberként élni, de ez eléggé nehézkes. (A spirituális mesterek botrányai éppen ezért kerülnek elő, mert Isten nélkül nem lehet igaz életet élni, hiába tekint úgy magára mint egy istenre, mert nem az… Nagyon egyszerű a képlet, biztos a bukás…)
Tehát a porszem a gépezetben ott keletkezett nálad, hogy Jézust tekintik Istennek a keresztények. Az baj lenne, mert az egyenlő lenne egy ember imádásával, vagyis bálványimádásba torkollna, ahogyan látjuk a katolikus egyházat pl…
Jézus az ember, És a benne megnyilvánuló Krisztus az Isten, aki felé fordulni kell. Jézus az ember, minden esetben Isten felé irányította a figyelmet, a maga emberi mivoltát nem emelte ki soha sehol, sem a Bibliában sem az Apokrifekben ilyet még nem olvastam…
Ugyanakkor felderengett az újjászületés és az újraszületés kapcsolata. Ez egy elképzelés persze, de annyira logikus, hogy igaz is lehet.
Tehát az Istenné váláshoz szükséges újjászületés, nem tud addig megtörténni, amíg sem igaz életet nem tud élni az ember, sem a hite nem juttatja a mennyei szférákba.
Addig kell tehát újra és újra leszületni a földre (ahol persze a karma és egyéb törvények szabályozzák az életét), amíg alkalmassá nem válik az újjászületésre.
Amikor újjászületik az ember, kilép az újraszületések fogatagából és oda állhat Isten elé, mert akkorra már be van írva Ő is az életnek könyvébe.
Hiszen az Isten az élők Istene, így az újraszületések mindig újabb esélyt biztosítanak az újjászületéshez, a test halálán keresztül a Lélek feltámadásához, így az ember újra élő lélekké Istenivé alakul vissza.
Guru kontra ember – és amire valójában tanít
Hát ez érdekes kérdés. Szerintem előszór is olyan, hogy szent ember nem nagyon van. Innentől kezdve fogadalmat tenni arra, hogy nem szexel valaki, mert „szent” életet él, pláne fogadalmat tenni a jövőre vonatkozólag fiatalon, nem igazán értelmes számomra. Csak egy esetben az: ha belülről jön. De ahhoz nem kell cím, rang, papír, írásbeli, másoknak is tett fogadalom. Belülről az ember felismerheti, hogy most már tényleg abba akarja hagyni a cigizést, tényleg akar kezdeni valamit az életével, úgy mondják, elszánja magát rá. Lehet érezni azt is, egészen biztos vagyok benne, hogy nem kell a szex. De erre fogadalmat tenni?? Címet adományozni? Ezért csúszott el a papság intézménye is. A lelki tisztaságot nem lehet intézményesíteni. Azt csak megélni lehet. És aki ismeri az életet, tudja, hogy minden hullámot ellenhullnám vált fel, és minél magasabbra jutunk, annál nagyobb pofonokat kaphatunk, és adhatunk, ha lankad az éberségünk.
Szerintem ez a spirituális tanítók legnagyobb csapdája. Az, hogy különbséget tesznek tanító és tanítvány között „hivatalosan”. Jézus ezért mosta meg a lábát a tanítványainak: hogy megmutassa: végső soron ő is ember, egy sosrssal, amit beteljesít. Ebben az értelemben semmivel sem több a legtudatlanabb embernél. Alázatra tanított. Minden ember élete egy példa, nem azért mert tudatosabb, vagy tanító, hanem mert az. És minden emberre, még „Isten fiára” is vonatkoznak az élet vas-törvényei. Neki is van egoja, teste lelke, ő is megküzdött magával, ő is hibázott, haragudott, tévedett és megbocsátott. Nem volt „szent” ember, csak tisztább tudott maradni a legtöbb embernél. És egyébként egyes források szerint volt családja. Szerintem lényegtelen, de ha volt, én egyáltalán nem botránkozom meg rajta, mert szerintem ez a természetes. Kivéve, ha valaki elhivatottságot érez a cölibátus iránt, BELÜLRŐL. Mert akkor neki az a sorsa, és nem is fog ilyen előfordulni, mint ezekkel a mesterekkel.
Én tudom milyen, mert megéltem, amikor az ember összekeveri az energiát, a tudatosság kisugárzását az emberrel, aki közvetíti. A tanítvány nem ismeri, nem is ismerheti az embert, mert nem azért van ott. Hanem a tudatosságáért. De nincs esélye elválasztani a kettőt. Ebben a helyzetben elég nehéz még tanítani is. Érdekes módon nekem éppen az, hogy szerelmes lettem a „mesterembe”, a csalódás és a tanulságok levonása segített, hogy végül képes legyek tisztán látni. Öt évembe telt, mire megismertem emberként és ma már el tudom választani a tudatosságát az embertől és kezelni is tudom. Behoztam 🙂 Sőt, talán már le is hagytam. :))
Én úgy fogtam fel, hogy semmi nincs ok nélkül. Ezek a helyzetek is tanítanak valamit a tanítványnak is és a mesternek is. Méghozzá nem keveset. Mindketten emberek. Az egyiknek lehull a fátyol a szeméről, a másik meg lehet h rájön, talán nem kellene fogadalmakat tennie, csak élnie, és szeretettel fordulni minden létező iránt, és alázattal az élet iránt, amely nála is nagyobb erő.
Az ilyen mesterek ideje és ennek a tanítási formának az ideje egyébként lejárt. Nem véletlenül mennek el. Ez is egy korszak volt, sokaknak sokat segített.
Ennek ellenére nem védem a gyarlóságot, hasonló helyzetben, ha látom valakin, h nem belém szerelmes, csak mondjuk abba, ahogy zenélek (ez eléggé analóg) egyszerűen azt teszem, ami a legjobb neki. Ez sok minden lehet. Lehet h oda sem engedem magamhoz, lehet h beszélgetek vele, lehet h sikerül tudatosítanom hogy mi történik vele (bár amilyen makacsul hittem sokáig én is hogy ismerem az embert, pedig nem úgy volt, ez általában nem megy), lehet, h élek a lehetőséggel, mert összerezgünk, de elmondom őszintén, hogy mire készülök, és tudatosítom, hogy a döntést ő hozza meg. És lehet h nincs más mód, h lehulljon a fátyol a szeméről csak az az út, amit én is jártam, ezért bevállalom a dolgot. Ugyanakkor ebben az esetben tisztában vagyok vele, hogy bevállaltam egy lelket, és felelősséget vállaltam a fejlődéséért.
Szóval az egészet nem pusztán a vágyam miatt, hanem szeretetből tenném.
Ez egyébként előfordul nap mint nap, miközöttünk, egyszerű földi halandók között is… mert ugyanis van akkora szintkülönbség a tudatosságunkban, ami okozhat ugyanilyen típusú csalódásokat, kiszolgáltatottság-érzést, vagy valós kiszolgáltatottságot egy erősebb, tudatosabb, hatalmasabb embernek, aki aztán egyáltalán nem törődik az áldozatával, nem is tudja, hogy az. Persze, a Guruknak tudniuk kéne. De hát akkor és ott ők is csak emberek.
És nem mentesülnek a karma törvényei alól. Az én „mesterem” szerencsés, mert voltam olyan erős és kíváncsi, hogy ne adjam fel, és mögé néztem a hiedelmeimnek, és meg mertem nézni a valóságot. Ezzel nem csak őt ismertem meg emberként, hanem a magam illúzióit is.
Többet köszönhetek neki, több gyönyört, több szenvedést és több tudatosságot, amit nyertem általuk, mint bárki másnak ezen a Földön. És nem ismerek még egy ennyire gyarló embert, mint ő .:)))))) Ez a legviccesebb. :))
Persze ismerek olyan nőt is, aki ugyanebbe beleőrült. 🙁 De ki tudja, még nem ért véget a történetük.
Én már nem ítélkezem.
És üzenem neked, Sanyi, hogy a szexxel át lehet adni a tudatosság rezgéseit. Valójában minden egyes szexnél nem csak a testnedveink és érzelmeink egyesülnek, hanem a tudatosságunk is „kicserélődik”. Ezért van, hogy a házastársak előbb utóbb hasonlítani kezdenek egymásra, lehúzzuk és felemeljük egymást, kiegyenlítődnek az energiák.
Ha valaki képes a totális önátadásra és a totális befogadásra, (nem csak testi szinten) akkor ez valóban lehet egy beavatás. A Guruk pedig általában képesek rá, a befogadó fél pedig éppen a teljes nyitottság állapotában van – totálisan „bedrogozva”. Ha tud élni azzal, amit kap, megnyeri a mester tudatosságát, pontosabban azt, amire szüksége van tőle. Velem ez történt.
Szerintem nehéz ezeket az eseteket kívülről jól látni. Melyikben mennyi gyarlóság és mennyi tudatosság volt. Mindenesetre szerintem nem bölcs dolog küzdeni ellene, meg „megvédeni” a leendő áldozatokat. Akinek menni kell, azt úgysem lehet visszatartani, ahogy engem sem lehetett. Akinek bele kell esni a csapdába (a sajátjába, természetesen) az beleesik azután is, hogy száz mestert „lelepleznek” és elítélnek. Ami megtörtént megtörtént, amit bevonzunk, bevonzottuk.
A valódi kérdés az: mit tudunk kezdeni vele? Esetleg tisztázni magunkban, mi hogy csináljuk. Ennek van értelme. A többi agyalás, meg ítélkezés, ami nem segít sem rajtuk, sem rajtunk.
Namaszte
Nagyon jól látod Aditi!
Egy igazi spirituális tanító nem
Nagyon jól látod Aditi!
Egy igazi spirituális tanító nem keveredik szexbotrányba.
Egy igazi spirituális tanító felismerte, hogy ő nem a test és nincsenek a testével kapcsolatos vágyai.
Ha azt állítja, hogy a testi vágyak természetesek (lásd tantra jóga), akkor önmagát és a tanítványait csapja be.
Az ilyen tanítóra hallgatni balgaság.
És ez nem csak a szexuális dolgokra, hanem minden olyan dologra igaz, mely az illúzióval kapcsolatos.
Pl. Osho elismert spirituális tanító volt, de nem önmegvalósított mester. (Elnézést, ha bárkiben csalódást okozok ezzel.)
Lehet, hogyha önmegvalósított mester lett volna, nem írt volna ennyi könyvet az önmegvalósításról (anyagi haszon céljából).
Tehát az érdemei tagadhatatlanok. Nagyon sok embert indított el a spirituális úton és nagyon sok embernek nyújtott kapaszkodót.
De elképzelhető, hogy egy felébredett guru luxus autó mániás legyen, mint Osho? 🙂
De az ilyen lelkekre is szükség van.
Megmutatják az ösvényt, melyen úgy is csak Te mehetsz végig egyedül és neked kell megtanulni megtenni a lépéseket. Nincs olyan Guru vagy tanító, aki ebben neked segíthetne, vagy helyetted megtehetné a lépéseket.
Szerintem külön kéne választani az önmegvalósított (vagy
Szerintem külön kéne választani az önmegvalósított (vagy megvilágosodott) embert a spirituális tanító/mestertől. Én a kettőt nem tartom feltétlen ugyanannak.
Mi a botrány a szexben?
Nem hiszem, hogy itt bárki is megvilágosodott lenne… akkor hogyan tud ítélni, hogy bárkinek, bármilyen tette, vajon milyen hatással van a világra, az emberekre, azok tudatára, hogyan ébreszt fel valaki az álomból úgy, hogy elviseli mások rosszindulatát, kétségeit, kivetítéseit, torzult felfogásait, hitrendszereit stb.
Nincs mester, nincs tanítás, nincs semmi, amit nem a saját tudatod hoz létre. Követni tehát bármit értelmetlen, tartózkodj a tudat érintetlen természetében és ott eredendően tisztán, spontán tökéletes minden. A dualitásban sosem lesz egyensúly. Egyensúly a tudat tisztaságában van, ami minden jelenség alapja. Ne az egyént nézd, hanem a Neked szóló útmutatást. Nem tapad hozzád semmi, ami nem neked szól.
Nem kell szentnek lennünk ahhoz…
Egészen más a jelentése a szent szónak, amikor „szent emberről” vagy „szent esküről” beszélünk, de szerintem ezt Te is tudod, érzed.
Nem kell szentnek lennünk ahhoz, hogy olyan tudatállapotba (és elhivatottságba) kerüljünk, amikor egy szent esküt teszünk. Viszont egy szent eskü megszegése jóval nagyobb karmát hoz a fejünkre, mint amikor megszegjük az Újévi fogadalmunkat.
—
„És üzenem neked, Sanyi…”
Ismerem ezt a tantra technikát és használtam is egy időben, de csak úgy csendesen, és nem ennek égisze alatt vittem ágyba a tanítványokat.
Azonban a témaindító esetekben gyakran ez volt a spirituális mézesmadzag, amit a gyanútlan európai tanítványok örömmel nyaltak le. Hiszen azt gondolták, hogy a szeretett Isteni Mesterem csak nem fog ilyen átlátszó dumával ágyba vinni?! Hát dehogynem.
Egy tantra úton még akár igaz is lehet az ilyen áldás osztás, de egy jóga úton hogyan??
—
„…szerintem nem bölcs dolog küzdeni ellene, meg „megvédeni” a leendő áldozatokat…”
Nekem sem ez a célom ezzel a topikkal, de egyelőre azon alakult ki vita, hogy egyáltalán igazak-e a vádak és hogy elítélendő-e a Mester, ha szexel?
A témaindító kérdéseimre még nem érkezett válasz:
Vajon miért olyan nehéz a Spirituális Mestereknek kordában tartani a szexualitásukat?
Milyen elfojtások, túlműködések az okai annak, hogy tanítványaikkal, vagy azok gyermekeivel „bűnbe esnek”?
Miért ez a túlhevültség? Van-e erre megoldás a jógában? És ha igen, akkor miért nem használják?
Ez a fogadalom egy „szent” eskü, amellyel rákényszeríti magát a
„…fogadalmat tenni arra, hogy nem szexel valaki…”
Úgy látom, többen is elég nagy tévedésben vagytok a Swami fogadalom tárgyát és mélységét illetően.
Nem arról van szó, hogy egy európai ember, Újév hajnalán pezsgőtől kábán megígéri a barátainak, hogy mostantól nem fog szexelni!
Ez a fogadalom egy „szent” eskü, amellyel rákényszeríti magát a jógi az önmegtartóztatásra. Az önmegtartóztatásnak pedig nem az a célja, hogy szenvedéssé és elfojtássá váljon, hanem az, hogy célzottan felszínre hozza belőlük azokat a tudattartalmakat, amelyek a vágyaikhoz kötik Őket. Aztán ha megfelelően végzi a vágyak feloldására szánt gyakorlatokat, akkor ezeket gyökeresen ki tudja irtani az egojából, és ezzel egy óriásit lépett előre a spirituális fejlődése útján.
Ezek a kikényszerítő gyakorlatok (fogadalmak, böjtök) nem holmi hétvégi ezoterikus gyakorlások, hanem igazi egot próbáló, élethosszig tartó kihívások, amelyeket olyan spirituálisan kezdőknek, mint mi vagyunk, nem is engednének! Akkora a veszélye az elbukásnak és a maradandó károsodásnak, hogy erre (jó esetben) csak a megérett tanítványokat szokták felkérni.
Az egész Swami fogadalom megértéséhez még fontos azt is kiemelni, hogy ez a jóga útja, nem a tantráé! A jóga a kontrollt, a kényszerítést tartja jó eszköznek, míg a tantra a tudatos megélést. Hogy milyen nagy a két út között a különbség, azt egy európai ezo-kavalkádon felnőtt ember nem láthatja, mert itt nálunk mindkét útból belekeveredett valami az üstbe, és ebből lett a new-age-chaos.
köszönjük
ezt a tisztázó hozzászólást 🙂
Bhakti jóga, a szeretet útja
„Az, hogy különbséget tesznek tanító és tanítvány között…semmivel sem több a legtudatlanabb embernél. Alázatra tanított. ”
Ha azért használja egy keleti Tanító/Mester a megkülönböztetést tanító és tanítvány között, hogy ezzel kiemelje magát, akkor ez valóban az alázat elvesztése és rossz irányba vezető út.
Azonban jó esetben nem ez a célja a megkülönböztetésnek, és a Mester felmagasztalásának.
A jóga négy útja közül az egyik a bhakti, amely a szeretet egyre nagyobb megélésén keresztül juttatja el a tanítványt magasabb szintre.
Ennek az útnak az egyik (Mesterek által) tudatosan használt eszköze, hogy a tanítvány a Mestert tekintse Isten megtestesülésének (akár megvilágosodott a „Mester”, akár nem) ezzel segítve a tanítványt, hogy megélje a minél nagyobb fokú szeretetet, abból is a legnagyobbat, Isten szeretetét.
Gyakorlatilag, egy élő emberre ruházzák rá azt a szerepet, amit a keresztények Jézusra,viszont Őt itt és most lehet szeretni és a szeretet által spirituálisan fejlődni. Ebben a folyamatban bizonyos keretek között mindegy, hogy milyen emberileg az a Tanító/Mester, a lényeg az, hogy ezzel a kivetítéssel a tanítványnak könnyítik meg a szeretet elsajátítását, megélését, gyakorlását.
A gyakorlónak sokkal nehezebb dolga lenne, ha egy szobrot kellene szeretnie, vagy egy könyvből olvasva elképzelnie szeretett Istenét. Ehelyett adnak neki egy élő embert, akire ráadásul felnéz, aki elérhető közelségben van és rajta, általa lehet gyakorolni az Isten szeretetét, Isten lelki! befogadását.
Na most, ez a módszer bukik meg alapvetően akkor, ha a Mester átlép bizonyos határokat, ha elveszíti a hitelességét a tanítvány szemében. Ha az Isteni Mester olyat tesz, ami a vallásos ember nézeteibe nem fér bele, akkor nem biztos, hogy meg tudja lépni azt a lépcsőt és képes így is szeretni a (gyermekeivel pedofil vagy drogos orgiákat szervező) Isteni Mestert.
Így már biztosan látod, hogy a kereszténység Jézus-imádata sem más, mint egy bhakti-jóga technika. Jézus elfogadásán, befogadásán és szeretetén keresztül tanulja meg a keresztyény ember a szeretetet, majd Jézus tanítását követve tovább szélesíti a kört és igyekszik elfogadni/szeretni mindenkit, még a bűnös embereket is.
Tehát a keleti Mester-tanítvány viszony kiemelésének nem az alázat hiánya az oka, hanem az Isteni minőség kidomborítása.
Nagyon hasznosak a számomra ezek az ismeretterjesztő gondolatok,
Nagyon hasznosak a számomra ezek az ismeretterjesztő gondolatok, de határozottan ki kell jelentenem, hogy ez a mondatod „így már biztosan látod, hogy a kereszténység Jézus-imádata sem más, mint egy bhakti-jóga technika” nem állja meg a helyét.
Látszólag akár lehetne ez is, de a kereszténység nem Jézus imádata.
Jézus maga a tanításaiban állandóan és folyamatosan az Isten felé fordítja a figyelmet, tehát egy magánál nagyobb hatalom felé, ez akkor is így van ha olvashatjuk, hogy az „atya és én egyek vagyunk” mert ennél dominánsabban kifejezésre jut, hogy „én vagyok az ajtó, senki nem mehet az atyához csak is általam” míg Jézus maga útként fejlődésmenetként jelöli meg „magát” a célt az „Atyára” mutatással jelöli meg, soha nem önmagát. A New Age-es spirit káosz kialakulásához nagyban hozzájárulnak ezek a tévedéseken alapuló kijelentések.
Míg én nagyra becsülöm a tudásodat és a munkásságodat amivel sikeresen felépítetted ezt a platformot, de de nyilván a magad „szemüvegén” keresztül látszik csak Bahti Jógának a kereszténység.
Míg a kereszténység is nagy hangsúlyt fektet az önismeretre és az önmegvalósításra, csak éppen nem az embert önmagát jelöli ki célul. Hanem minden esetben Istent. Ez akkora különbség, hogy nem lehet mellette elmenni szó nélkül…
A kereszténység szempontjából önmegvalósított ember az a „szellem-ember” aki élete, vagy életei során alkalmassá vált az istennel való személyes együttlétre, tehát minden tekintetben elérte azt a minőséget (ez krisztus), vagyis az Isten-állapotot. Tette mindezt nem egyedül a maga útjain, hanem Isten által biztosított eszközökkel, és a kijelölt úton, Tehát Jézus tanításai és a Szent lélek vezetése (iránymutatása) által.
Pontosan Jézus az aki kijelenti, hogy az egyháznak Krisztus a feje, nem ember, ez vonatkozik minden a világom működő vallási felekezetre, hogy tehát nem egy embert kell vezetőül választani, hanem a szent lélek vezetése és Jézus tanításai által Krisztust. /Jézus az ember, Krisztus a feltámadott Isteni minőséget felvett egykori Jézus/
Tehát Istent kell követni, célul kitűzni, nem pedig önmagunkat végső célként. Hogyan is juthatnánk Isteni (megvilágosodott) állapotba, ha az ember nem jelöl ki magánál magasabb célt?
Köszönöm a kimerítő válaszodat Miki, de félreértetted a
Köszönöm a kimerítő válaszodat Miki, de félreértetted a mondatomat. Nem azt írtam, hogy a kereszténység nem más, mint Jézus imádata, vagy hogy ez lenne a legfőbb célja, tanítása, hanem hogy azt, hogy ez egy technika, a sok másik mellett.
Bár nem vagyok „olyan” szakértője a kereszténységnek, mint Te, de azt tudom, hogy a különböző tudatossági szinten levő hívek felemelésének itt is több módszere van, ahogyan a hinduizmusban.
Hű Miki,lehet hogy megint felhúzlak,de előre bocsátom távol áll
Hű Miki,lehet hogy megint felhúzlak,de előre bocsátom távol áll tőlem.
Erre az írásra muszáj reagálnom,mert olyan gondolatmenettel próbálsz bizonyítani,amit a keresztények nem úgy gondolnak.
Azt mondod,hogy :
,,Jézus maga a tanításaiban állandóan és folyamatosan az Isten felé fordítja a figyelmet, tehát egy magánál nagyobb hatalom felé, …..,,míg Jézus maga útként fejlődésmenetként jelöli meg „magát” a célt az „Atyára” mutatással jelöli meg, soha nem önmagát. ”….
,,a kereszténység nem Jézus imádata”
Szóval azért nem jó az okfejtés,mert a keresztény,az nem tanítóként tiszteli Jézust,hanem Istenként.Ugyanis erről szól a szentháromság.Atya, Fiú ,Szentlélek az Egy Isten.tehát a három egy személyben.Most ha erről akarsz beszélni,akkor tudomásul veszed ezt,vagy nem lehet akkor erről a témáról beszélni.Jézus,meg a az Isten,a megtestesült Isten,hogy nekünk ezeket elmondja,hogy hogyan juthatunk,hozzá,általa.Ez nagyon fontos Miki,alaptétel,Ő maga az Isten,
és nem csak tanító ,ahogy mondod,hogy ,,én vagyok az út”,hanem azt is mondja,hogy én vagyok az ,,igazság és az élet”.Tehát minden,ez teljes: Út,Igazság,Élet,maga Isten.
Egyébként csakis ezért tudták keresztre feszittetni,,,Istenkáromlás’1 ürügyén ,azt mondták a főpapok,hogy azt állítja,hogy ő az Isten. Ez volt főképpen a bűne,ők látod értettek:),és
erre mondta Pilátus,hogy ugyan,csak bolond/ártatlan/…szóval bizony ugyanaz a helyzet,mint
amit fentebb leírtak ,hogy hogyan képzelik ezt el keleten az igazi mesternél,aki Istenember,
a tanítványok szemében,megtestesült Isten,ha úgy tetszik.
Egyébként Krisna is a hinduknál,ugyanaz ,mint nyugaton Jézus,a megtestesült Isten eljött az
emberekhez,és ő is tanította őket.
Belinkelek valamit majd,hogy hogy van ez keleten ez a mester tanítvány dolog,és hogy ők komolyan azt állítják,hogy birtokolja az Istent,vagyis Isten a mester,és ők nem is nézik a testét,szó sincs róla,az Istenit tapasztalják benne csakis. Egészen más gondolkodás,az ő
ügyük,nem vétózhatjuk meg,de teljesen analóg a Jézus szimbolikával.
De ha megnézel egy Papaji videót,ott is szó szerint elmondják a tanítványok ezt.
Nem, nem húztál fel egyáltalán, sőt, örülök a fennakadásodnak,
Nem, nem húztál fel egyáltalán, sőt, örülök a fennakadásodnak, mert most aztán legitimáltad, hogy alaposan kifejtsem :))
Tudomásul veszem, hogy „a keresztény, az nem tanítóként tiszteli Jézust, hanem Istenként. Ugyanis erről szól a szentháromság. Atya, Fiú , Szentlélek az Egy Isten. tehát a három egy személyben.”
Ott csúszik meg a gépezet, hogy nem Jézus a fiú, hanem Krisztus. A megtestesült Krisztust nevezzük Jézusnak. Ezért Jézus a Krisztus, a felkent a méltó, hogy majd felnyissa az élet könyvét (ez már a jelenések könyvében majd) stb…
Jézus, az ember az ő életével ad mintát arra, hogy miként lehet visszatérni az atyai házhoz, meghalva a testnek, és feltámadni Istennek, ahogyan maga bemutatta, emberként élt, emberként meg is halt, és Istenként támadott fel.
Ádám a „bűnbeeső” az első Isten-ember archetípusa, Jézus a mélységből visszatérő ember archetípusa. Amikor azt mondja én vagyok az út, az igazság és az élet (nem mernék megesküdni, hogy eredetiben így van, és ez a fordítás vitája tulajdonképpen) senki nem mehet az atyához, hanem ha én általam.
Ez nagyon komoly kijelentés és a te fennakadásod hozzásegített egy kis világossághoz. Hogy tehát az igazság, a hit a szeretet, az útja az Istenhez való eljutásnak. Ez azt jelenti, hogy Isten ezeken túl van, nem pedig az Istent „definiáljuk” valamiképpen az igazság és a szeretet kifejezésekkel. Ezek valójában Krisztust definiálják, akin még túl van az atya, hiszen Jézus maga harmadik személyben beszél róla. Az egy-ség hármassága mégis csak fennáll.
Egyszerűen fogalmazva. Én Az Asszonyom és a lányom egységben mi vagyunk a Hajdu család, de azért ez három teljesen különálló személyt jelent más-más funkciókkal.
Atya, fiú, és szentlélek (anya)?
Pál Feri atya beszélt érdekesen a szentháromságról, azt mondta, hogy a szeretet teljességének e megnyilvánulásához kell legalább három személy.
Ha egyedül vagyok, szeretem magamat, ha ketten vagyunk, szeretjük egymást, és ha hárman vagyunk, közösen szerethetjük a harmadikat. A legteljesebben így tud a szeretet kiteljesedni, hogy szereteteink összeadódva irányulnak egy harmadik félre…
Ezt már én mondom a továbbiakban…
Krisztus tehát az Atya és (anya) szent lélek közös szeretetének a kiteljesedése, az abszolút szeretet. Ezen az úton (Krisztusra irányuló szeretet) lehet eljutni Istenhez (szentháromság /család/ az abszolút szeretet) Aki nem ismeri fel ezt az utat azok számára ad Isten még egy lehetőséget, ez pedig a hit, amiről azt mondja, hogy: A hit tulajdoníttatik igazságul, hogy aki hisz, el ne vesszen semmiképpen… és máshol, hogy az: Igazak tartatnak meg. Tehát a hit megtartó ereje ebben nyilvánul meg, hogy igaz, tehát tiszta hamisságtól mentes földi életet tulajdonít isten a hívőnek (Mert a pokol nem tarthatta magában/Krisztust, mert nem volt benne /Krisztusban/ semmi ami az övé/pokolé/), az olyannak is aki egyébként tömeggyilkos de az utolsó pillanatban megtért és úgy halt meg. Hiszen a hite igazságként van elkönyvelve a számára…
Jézus, mint ember megmutatja, hogy miként lehet ezt megtenni, és ehhez milyen isteni erőket lehet igénybe venni, annak függvényében, hogy mennyire megtisztult életet él (ez egy újabb nagy téma) az ember. Nyilván a legideálisabb ha sikerül igaz emberként élni, de ez eléggé nehézkes. (A spirituális mesterek botrányai éppen ezért kerülnek elő, mert Isten nélkül nem lehet igaz életet élni, hiába tekint úgy magára mint egy istenre, mert nem az… Nagyon egyszerű a képlet, biztos a bukás…)
Tehát a porszem a gépezetben ott keletkezett nálad, hogy Jézust tekintik Istennek a keresztények. Az baj lenne, mert az egyenlő lenne egy ember imádásával, vagyis bálványimádásba torkollna, ahogyan látjuk a katolikus egyházat pl…
Jézus az ember, És a benne megnyilvánuló Krisztus az Isten, aki felé fordulni kell. Jézus az ember, minden esetben Isten felé irányította a figyelmet, a maga emberi mivoltát nem emelte ki soha sehol, sem a Bibliában sem az Apokrifekben ilyet még nem olvastam…
Ugyanakkor felderengett az újjászületés és az újraszületés kapcsolata. Ez egy elképzelés persze, de annyira logikus, hogy igaz is lehet.
Tehát az Istenné váláshoz szükséges újjászületés, nem tud addig megtörténni, amíg sem igaz életet nem tud élni az ember, sem a hite nem juttatja a mennyei szférákba.
Addig kell tehát újra és újra leszületni a földre (ahol persze a karma és egyéb törvények szabályozzák az életét), amíg alkalmassá nem válik az újjászületésre.
Amikor újjászületik az ember, kilép az újraszületések fogatagából és oda állhat Isten elé, mert akkorra már be van írva Ő is az életnek könyvébe.
Hiszen az Isten az élők Istene, így az újraszületések mindig újabb esélyt biztosítanak az újjászületéshez, a test halálán keresztül a Lélek feltámadásához, így az ember újra élő lélekké Istenivé alakul vissza.
Hitelesség
Sziasztok!
Az én véleményem az, hogy nem kell mindent elhinni, még akkor sem, ha többen állítják.. Aki tényleg önmegvalósított Mester, az nem fog mást cselekedni, mint amit beszél.
Egyébként is mindenki tudja, hogy Káli yuga van, ahol tombol a sötétség… és miért ne mocskoljunk be mindent, amit csak lehet?! Minden a szexről szól: légy szexi, áruld a tested stb.. miért ne mocskolnának be valótlan állításokkal Mestereket? Legegyszerűbb tönkretétele a jóhírnévnek.
Inkább számtalan esetet láttam: szerelmes nőket. A nők egyébként is imádják a plátói szerelmet, amitől szenvedni is lehet :). És rengeteg álgurut, illetve bizonyos lelki gyakorlatoktól spirit erőre szert tevőkre, akik befolyással tudnak lenni emberekre…
Szegény JÉzust is hányszor mocskolták már be hamis, kreált vádakkal??
Ezek a dolgok pszichológiailag jól fel vannak építve. Még akkor is elültetik a bogarat a füledbe, ha nem akarod és egyszer a bogárka élni kezd..
Jobb lenne, ha azok az emberek magukkal foglalkoznának..
Hitelesség 2
Az elfojtásról és ilyenekről….. vegetáriánus vagyok. Már gyerekkoromban nem rajongtam a húsért.. Azután eldöntöttem nem eszem meg többet, felismerés volt, hogy miért nem. Tehát nem elfojtás stb.. miatt nem eszem, hanem felismerésből. Álmomban megesett: megetettek hússal, amikor ezt megtudtam meghányattam magam, persze álmomban. Még ott sem ettem meg. Nem tudom hogyan mondják, de se ébren, se álomban.. aki pedig már Mester, az hogy áll a szexhez? Szerintem hasonlóan. Nem feltétlen lemondás, hanem felismerés. Pl. régen imádtam a gyümölcs tortát, de vega lettem és ezért nem eszem meg, mert zselatin van benne és meg sem kívánom. Én ez vagyok kicsiben, egy senki az önmegvalósított Mesterekhez képest.
Akkor ennyi erővel miért nem arról cikkeznek, hogy ez meg az, ilyen és ilyen mester, aki fő vegetáriánus húst evett? Már senkit sem érdekelne.. na de a szex, az más.. Miért a szex a téma?? Mert az érdekel mindenkit, arról lehet beszélni, azt lehet látni mindenütt..
Részemről szánalmas… persze ismerek olyat, akit istenítenek, nagyra tartják, hirdeti is magát és falja a nőket.. Ő az aki bort iszik és vizet prédikál.
Üdv
Konklúzió?
Na most akkor mi is a konklúzió? Ne higyjük amit hallunk még ha sokan mondják se, de persze vannak álguruk és olyanok akik falják a nőket, és akik vizet prédikálnak, de mégiscsak lássuk be már sokmindenkit bemocskoltak hamis vádakkal, szóval mindenki foglalkozzon a maga dolgával? Már elnézést, de ez nesze semmi fogd meg jól.
Mindenki tisztában van vele hogy vannak ilyenek is olyanok is, vannak akiket besároznak és vannak akik saját magukat sározzák be. És hogy hogy nem, vannak akiknek bár sok az ellenlábasuk, mégsem érte őket vád szexuális kihasználásról és hasonlókról. Alapvetően az emberi elme képtelen megkülönböztetni az igazat a hamistól, az önmegvalósított Mestert a profi szélhámos csalótól. Ezért aztán ha bármi konklúzió is lehet ebben a témában, az az, hogy „légy óvatos vásárló”, bármit próbálnak eladni neked. De semmiképp nem az, hogy „mindenki foglalkozzon a maga dolgával” -.-
Mit akarunk mi valójában a mesterektől? Hogy mondjon valami nagy
Mit akarunk mi valójában a mesterektől? Hogy mondjon valami nagy igazságot, amibe aztán lehet kapaszkodni, ami hitelesíti az életünket, vagy a cselekedeteinket? Tán lehet majd rá hivatkozni, hogy ezáltal „igazabbnak” érezzünk magunkat?
Mi itt a valódi cél? Egy ilyen megvilágosodásos dolog, amiről az okos kereső jól tudja, hogy csak akkor ismeri meg az ember igazán, amikor eléri, és csak akkor tudja meg, hogy megérte-e egyáltalán a fáradságot?
Egyre inkább azt látom, hogy a spirituális keresők mennyire is irányítva vannak egy olyan dolgok által egy felé amiről szinte semmit se tudnak. Az egyetlen motiváló erő az, hogy van egykét ember aki a szokásosnál különlegesebb, és a hatásuk elég ahhoz, hogy a bizonytalan hétköznapi embert az addigi illúzióiból kirántva belevigye egy másik világba ami lehet, hogy pontosan ugyanolyan illúzió.
Minden szép és jó amíg kiderül, hogy a Mester is csak ember, és a sok különleges dolog nem más pusztán mint kivetítés a kereső részéről. A mindennapi élettől gátlásos robottá vált ember végre talál valamit ami célt ad az életének, és elég nagy dolog neki, hogy helyrebillentse az önbizalmát.
Az ál-guruk valóban pár jó képességgel és a különlegességükkel
Az ál-guruk valóban pár jó képességgel és a különlegességükkel veszik le a lábukról az illúziót felismerni képtelen tanítványokat.
Azonban léteznek valódi Mesterek, valódi spiritualitással. A szavaidból úgy tűnik, hogy nincs erről tapasztalatod.
Kívánom, hogy Neked is legyen még ebben az életedben ilyen sorsfordító találkozásod egy Mesterrel! Megláthatod a valóságot, hitet kapsz az utadhoz és bizonyosságot.
a konklúzió az, hogy nyugodtan nézzük a való világot az rtl
a konklúzió az, hogy nyugodtan nézzük a való világot az rtl klub-on mert ott is olyan emberek igaz történeteit láthatjuk, akiket nagyon közelről ismerünk, és így könnyen ítélkezhetünk felettük
szavazzatok!! VV Miki
Ki mondta, hogy ezek önmegvalósítottak voltak?
„Aki tényleg önmegvalósított Mester, az nem fog mást cselekedni, mint amit beszél.”
Aki önmegvalósított, az biztosan igazat mond, de ki mondta, hogy ezek önmegvalósítottak voltak?
A tanítványaik hinni akartak benne, ezért mindent a megvilágosodottság jelének láttak. (ld. Brian élete) De ettől senki nem lesz önmegvalósított, sőt a nagy nyomás hatására hajlamosak belecsúszni egy szerepbe, amit aztán maguk is elhisznek. Ugyan melyik ego ne szédülne meg az ölébe hulló hatalomtól, lehetőségektől, gazdagságtól? Számos keleti tanmese szól útjukon elbukó jógikról, tanulságos lenne elolvasni néhányat!
Hitelesség
Sziasztok!
Az én véleményem az, hogy nem kell mindent elhinni, még akkor sem, ha többen állítják.. Aki tényleg önmegvalósított Mester, az nem fog mást cselekedni, mint amit beszél.
Egyébként is mindenki tudja, hogy Káli yuga van, ahol tombol a sötétség… és miért ne mocskoljunk be mindent, amit csak lehet?! Minden a szexről szól: légy szexi, áruld a tested stb.. miért ne mocskolnának be valótlan állításokkal Mestereket? Legegyszerűbb tönkretétele a jóhírnévnek.
Inkább számtalan esetet láttam: szerelmes nőket. A nők egyébként is imádják a plátói szerelmet, amitől szenvedni is lehet :). És rengeteg álgurut, illetve bizonyos lelki gyakorlatoktól spirit erőre szert tevőkre, akik befolyással tudnak lenni emberekre…
Szegény JÉzust is hányszor mocskolták már be hamis, kreált vádakkal??
Ezek a dolgok pszichológiailag jól fel vannak építve. Még akkor is elültetik a bogarat a füledbe, ha nem akarod és egyszer a bogárka élni kezd..
Jobb lenne, ha azok az emberek magukkal foglalkoznának..
Hitelesség 2
Az elfojtásról és ilyenekről….. vegetáriánus vagyok. Már gyerekkoromban nem rajongtam a húsért.. Azután eldöntöttem nem eszem meg többet, felismerés volt, hogy miért nem. Tehát nem elfojtás stb.. miatt nem eszem, hanem felismerésből. Álmomban megesett: megetettek hússal, amikor ezt megtudtam meghányattam magam, persze álmomban. Még ott sem ettem meg. Nem tudom hogyan mondják, de se ébren, se álomban.. aki pedig már Mester, az hogy áll a szexhez? Szerintem hasonlóan. Nem feltétlen lemondás, hanem felismerés. Pl. régen imádtam a gyümölcs tortát, de vega lettem és ezért nem eszem meg, mert zselatin van benne és meg sem kívánom. Én ez vagyok kicsiben, egy senki az önmegvalósított Mesterekhez képest.
Akkor ennyi erővel miért nem arról cikkeznek, hogy ez meg az, ilyen és ilyen mester, aki fő vegetáriánus húst evett? Már senkit sem érdekelne.. na de a szex, az más.. Miért a szex a téma?? Mert az érdekel mindenkit, arról lehet beszélni, azt lehet látni mindenütt..
Részemről szánalmas… persze ismerek olyat, akit istenítenek, nagyra tartják, hirdeti is magát és falja a nőket.. Ő az aki bort iszik és vizet prédikál.
Üdv
Konklúzió?
Na most akkor mi is a konklúzió? Ne higyjük amit hallunk még ha sokan mondják se, de persze vannak álguruk és olyanok akik falják a nőket, és akik vizet prédikálnak, de mégiscsak lássuk be már sokmindenkit bemocskoltak hamis vádakkal, szóval mindenki foglalkozzon a maga dolgával? Már elnézést, de ez nesze semmi fogd meg jól.
Mindenki tisztában van vele hogy vannak ilyenek is olyanok is, vannak akiket besároznak és vannak akik saját magukat sározzák be. És hogy hogy nem, vannak akiknek bár sok az ellenlábasuk, mégsem érte őket vád szexuális kihasználásról és hasonlókról. Alapvetően az emberi elme képtelen megkülönböztetni az igazat a hamistól, az önmegvalósított Mestert a profi szélhámos csalótól. Ezért aztán ha bármi konklúzió is lehet ebben a témában, az az, hogy „légy óvatos vásárló”, bármit próbálnak eladni neked. De semmiképp nem az, hogy „mindenki foglalkozzon a maga dolgával” -.-
Mit akarunk mi valójában a mesterektől? Hogy mondjon valami nagy
Mit akarunk mi valójában a mesterektől? Hogy mondjon valami nagy igazságot, amibe aztán lehet kapaszkodni, ami hitelesíti az életünket, vagy a cselekedeteinket? Tán lehet majd rá hivatkozni, hogy ezáltal „igazabbnak” érezzünk magunkat?
Mi itt a valódi cél? Egy ilyen megvilágosodásos dolog, amiről az okos kereső jól tudja, hogy csak akkor ismeri meg az ember igazán, amikor eléri, és csak akkor tudja meg, hogy megérte-e egyáltalán a fáradságot?
Egyre inkább azt látom, hogy a spirituális keresők mennyire is irányítva vannak egy olyan dolgok által egy felé amiről szinte semmit se tudnak. Az egyetlen motiváló erő az, hogy van egykét ember aki a szokásosnál különlegesebb, és a hatásuk elég ahhoz, hogy a bizonytalan hétköznapi embert az addigi illúzióiból kirántva belevigye egy másik világba ami lehet, hogy pontosan ugyanolyan illúzió.
Minden szép és jó amíg kiderül, hogy a Mester is csak ember, és a sok különleges dolog nem más pusztán mint kivetítés a kereső részéről. A mindennapi élettől gátlásos robottá vált ember végre talál valamit ami célt ad az életének, és elég nagy dolog neki, hogy helyrebillentse az önbizalmát.
Az ál-guruk valóban pár jó képességgel és a különlegességükkel
Az ál-guruk valóban pár jó képességgel és a különlegességükkel veszik le a lábukról az illúziót felismerni képtelen tanítványokat.
Azonban léteznek valódi Mesterek, valódi spiritualitással. A szavaidból úgy tűnik, hogy nincs erről tapasztalatod.
Kívánom, hogy Neked is legyen még ebben az életedben ilyen sorsfordító találkozásod egy Mesterrel! Megláthatod a valóságot, hitet kapsz az utadhoz és bizonyosságot.
a konklúzió az, hogy nyugodtan nézzük a való világot az rtl
a konklúzió az, hogy nyugodtan nézzük a való világot az rtl klub-on mert ott is olyan emberek igaz történeteit láthatjuk, akiket nagyon közelről ismerünk, és így könnyen ítélkezhetünk felettük
szavazzatok!! VV Miki
Ki mondta, hogy ezek önmegvalósítottak voltak?
„Aki tényleg önmegvalósított Mester, az nem fog mást cselekedni, mint amit beszél.”
Aki önmegvalósított, az biztosan igazat mond, de ki mondta, hogy ezek önmegvalósítottak voltak?
A tanítványaik hinni akartak benne, ezért mindent a megvilágosodottság jelének láttak. (ld. Brian élete) De ettől senki nem lesz önmegvalósított, sőt a nagy nyomás hatására hajlamosak belecsúszni egy szerepbe, amit aztán maguk is elhisznek. Ugyan melyik ego ne szédülne meg az ölébe hulló hatalomtól, lehetőségektől, gazdagságtól? Számos keleti tanmese szól útjukon elbukó jógikról, tanulságos lenne elolvasni néhányat!
ah
Itt arról van szó akkor, hogy nem személyes belső tapasztalatok vannak, hanem esetleg elméleti tudás, amit összeolvasunk? Mester nem az- mindenki számára más lehet- akitől szép szavakat hallgatunk, hanem aki elvisz a sötétségből a fénybe.. Aki segít megvilágosodni.
Ha bármerre elindulsz legyen a születés például, ott sem tudsz semmit, mindent meg kell tanulnod, és itt a Földön mindig tanít valaki.
Attól mert elolvasok százezer szakácskönyvet, még nem tudok főzni. Attól mert spiritualitásról beszélgetünk, még nem tudjuk. Minden a tapasztalatra épül, az megvilágosodás is.
Ki mondja, hogy a Mester is csak ember? Ha mindnyájan Isteniek vagyunk, az Ő gyermekei, és minden bennünk van, az egész világegyetem; akkor az Isteni nem lehet itt a földön, mert az csak olyan ember, mint én? Jézus is és a többi szent, és még sok, akikről sosem hallottunk? Vannak természeti törvények, szabályok.. mert mi lenne, ha nem fizikai formában találkozol Istennel?
Leírni nehéz ezeket a dolgokat, mert tapasztalni kell, ami szintén egy folyamat, mint egy tanulás. Megtanulod másként érzékelni a tested, a másik embert..
ah
Itt arról van szó akkor, hogy nem személyes belső tapasztalatok vannak, hanem esetleg elméleti tudás, amit összeolvasunk? Mester nem az- mindenki számára más lehet- akitől szép szavakat hallgatunk, hanem aki elvisz a sötétségből a fénybe.. Aki segít megvilágosodni.
Ha bármerre elindulsz legyen a születés például, ott sem tudsz semmit, mindent meg kell tanulnod, és itt a Földön mindig tanít valaki.
Attól mert elolvasok százezer szakácskönyvet, még nem tudok főzni. Attól mert spiritualitásról beszélgetünk, még nem tudjuk. Minden a tapasztalatra épül, az megvilágosodás is.
Ki mondja, hogy a Mester is csak ember? Ha mindnyájan Isteniek vagyunk, az Ő gyermekei, és minden bennünk van, az egész világegyetem; akkor az Isteni nem lehet itt a földön, mert az csak olyan ember, mint én? Jézus is és a többi szent, és még sok, akikről sosem hallottunk? Vannak természeti törvények, szabályok.. mert mi lenne, ha nem fizikai formában találkozol Istennel?
Leírni nehéz ezeket a dolgokat, mert tapasztalni kell, ami szintén egy folyamat, mint egy tanulás. Megtanulod másként érzékelni a tested, a másik embert..
Érdekes spirituális körökben az a tendencia, hogy sokaknál ha
Érdekes spirituális körökben az a tendencia, hogy sokaknál ha közismert spirituális tanító kerül így témába, azonnal beindul a tagadási reakció, meg a „biztos csak be akarják sározni az ellenlábasok”, persze ha ugyanez kerül elő mondjuk egy katolikus papról akkor máris jönnek a lesajnáló és kritikus hangok.
Azok akik kiakadnak azon ha valaki megemlíti ezt a spirituális körökben kétségkívül előforduló jelenséget mondván „ne foglalkozz vele”, azok ugyanabba a hibába esnek mint amibe a katolikus egyház a pedofília vádjával. Én nem tenném.
Én személy szerint sajnálom a papokat is…..
Én személy szerint sajnálom a papokat is…..
Én is sajnálok mindenkit,akit igaztalanul vádolnak,csak hát nem
Én is sajnálok mindenkit,akit igaztalanul vádolnak,csak hát nem mindenkinél igaztalanak a vádak.
Szerintem ez a blog azokról szól,akik nem ártatlanok:)
Érdekes spirituális körökben az a tendencia, hogy sokaknál ha
Érdekes spirituális körökben az a tendencia, hogy sokaknál ha közismert spirituális tanító kerül így témába, azonnal beindul a tagadási reakció, meg a „biztos csak be akarják sározni az ellenlábasok”, persze ha ugyanez kerül elő mondjuk egy katolikus papról akkor máris jönnek a lesajnáló és kritikus hangok.
Azok akik kiakadnak azon ha valaki megemlíti ezt a spirituális körökben kétségkívül előforduló jelenséget mondván „ne foglalkozz vele”, azok ugyanabba a hibába esnek mint amibe a katolikus egyház a pedofília vádjával. Én nem tenném.
Én személy szerint sajnálom a papokat is…..
Én személy szerint sajnálom a papokat is…..
Én is sajnálok mindenkit,akit igaztalanul vádolnak,csak hát nem
Én is sajnálok mindenkit,akit igaztalanul vádolnak,csak hát nem mindenkinél igaztalanak a vádak.
Szerintem ez a blog azokról szól,akik nem ártatlanok:)
Én egyáltalán nem látom értelmét a cölibátusnak.
Okosabb lesz
Én egyáltalán nem látom értelmét a cölibátusnak.
Okosabb lesz tőle valaki? Vagy Isten jobban kapcsolódik hozzá? Vagy van bármi előnye a rengeteg hátrány mellett? Én a magam részéről maradok megint csak Jézus tanítása mellett ami a mindenben való mértékletesség megtartása mellett családokról beszél amikor az egyházat mutatja be. Az asszonynak feje az ember, amiként az egyháznak feje Krisztus… így a pápaságot rögtön ki is lőtte a rendszerből, de asszonyról és férjről beszél…
Gyerekeknek legfőbb utasítás: Tiszteld apádat és anyádat… Megint csak családról beszél, nőről, férfiról és az élet tovább adásáról, gyerekről, nem beszélve Isten első „parancsolatáról” amely így hangzott: Sokasodjatok szaporodjatok, töltsétek be a földet…
A papság cölibátusa is értelmetlen és ellene megy a tanításnak amit hirdetnek.
Máshol sem látom a szexualitás feladásának értelmét…
Ha ennek taglalásába belemegyünk, megint félresiklik a blog
Ha ennek taglalásába belemegyünk, megint félresiklik a blog témája. Ebből érdemesebb lenne új fórumot nyitni vagy előkutatni egy régit.
Ez lenne az oka a cölibátusnak. Bár látom itt az ajánlást ,hogy
Ez lenne az oka a cölibátusnak. Bár látom itt az ajánlást ,hogy elcsúszik a téma,de szerintem mindegy ,hogy keleti guru vagy nyugati pap,az önmegtaróztatás elfajult eseteiről beszélünk.Ebben az esetben is hasonló a probléma szerintem.
Szóval az ok,és utána egy cikk,ami mai helyzetről beszél.
,,A katolikus teológia szerint a cölibátus eredete Jézus és az apostolok példája, akik nőtlenül vállalták a szent szolgálatot. Célja, hogy a pap minél tökéletesebben tudjon ragaszkodni Krisztushoz és szolgálatához. Ennek bibliai alapját Szent Pál írásában kell keresni (1Kor 7,32-35), amely kimondja: “A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében. A nős azonban világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét, ezért meg van osztva.”
http://think.transindex.ro/?p=1399
Itt az egész problematikáról lehet olvasni,a ,,pedofil botrányokról” is.
amikor nem a libidóm vezeti az életemet
„A nős azonban világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét, ezért meg van osztva.”
Alátámasztom, tapasztalatból tudom, hogy amikor nem a libidóm vezeti az életemet, akkor sokkal több spiritualitás van jelen bennem.
Talán ezt a két erőt hívják Istennek és Sátánnak? ; )
Testnek és szellemnek…
De nincs olyan, hogy a testtel nem
Testnek és szellemnek…
De nincs olyan, hogy a testtel nem kell foglalkozni. Az egész önmegvalósítás mizériát ebben a testben kell végrehajtani. Gondozni kell a testet, a szükségleteit ki kell elégíteni, csak ne legyen a test irányítója az egész életnek…
De valóban írta is valaki, hogy nem megfogadni kell hogy cölibátusban fogok majd élni, hanem meg kell élni.
Nekem éppen ezek a kis nüanszok építik a falat köztem és egy „mester” között. Valahogy ez a guru dolog nem jön be nekem, soha sem jött be. Most hogy így kivesézzük ezt a témát kezdem látni, hogy miért…
„…nem megfogadni kell hogy cölibátusban fogok majd élni, hanem
„…nem megfogadni kell hogy cölibátusban fogok majd élni, hanem meg kell élni.”
Talán a fogadalom szó megtévesztő, hiszen ez több attól, ez egy gyakorlat.
Mint írtam, ha csak egy szimpla fogadalomról lenne szó, akkor tényleg tévúton járnának a módszerrel, de ez több annál! Önmaguk rákényszerítése az élethosszig tartó „böjtre”, és ez által a világi vágyakkal való szembesülés és azok felszámolása a Swami fogadalom valós célja.
Gondoljatok bele, mennyi kényszerítő erő (tanítás) keletkezik a Ti európai stílusú életetekből, hogy szembenézzetek a szexualitásotok, az éhségetek vagy a birtoklás legmélyebb okaival, mozgatórugóival?
Semennyi.
Még egy haladó önmegvalósító is csak annyira néz mélyre magába, amennyire szükséges, az adott életproblémája megoldásához. Ha sokadjára hagyják el a partnerei arra hivatkozva, hogy nem jó Vele a szex, akkor megvizsgálja, hogy mi nem jó és igyekszik kijavítani azt.
De hol van ez attól, amit egy megvilágosodásra-megszabadulásra törekvő spirituális ember elhatároz, hogy megszabadul minden földi kötődésétől? Elengedi a szexualitás rabságát, az anyagi biztonságot, az élethez fűződő kötődését.
Egy ilyen (állati) alapokat érintő cél eléréséhez olyan kényszerítőmódszer kell, amely a legmélyebb gyökereivel szembesíti az útonjárót. Erre való a böjt, a cölibátus fogadalma (gyakorlata)!
Aki böjtölt már napokig, az tudja, hogyan törnek fel az elméjéből azok a tudatlan éhség-oralitás-halálfélelem gondolatok, amelyek arra bíztatják, EGYÉL!!!
Nem könnyű ezeket „legyűrni”, de ilyen lelki gyakorlatra tényleg csak az vetemedik és tudja teljesíteni, aki a könnyedebb tudatosítási lépcsőkön már túl van.
Erről van szó,és nem csak a libidóról,hanem annak a
Erről van szó,és nem csak a libidóról,hanem annak a következményeiről,a családról,a gyerekekről . Ugye itt nincs fogamzásgátlás,mert Isten adta,jöhet 8-10 gyerek is.
Azokat el kell tartani foglalkozni kell velük,nevelni ,egyebek…
Akkor most,ha leköt a család,meg a gondok,akkor mi van a rábízott nyájjal??? valóban nem tudja teljes mértékben odaadni magát Istennek sem ,meg a rábízott közösségnek sem,mert meg ,,van osztva”.a családja is teljes mértékben lekötné.
Tehát ilyen értelemben szerintem is teljesen jogos ez a felfogás. Ez egy elhivatottság,és csak az vállalja,aki képes lemondani!
Lemondani bizonyos dolgokról,egy magasabb cél érdekében,ami nem más,mint az Istennek való teljes odaadás,mert ezt nem lehet részlegesen,megosztottan tenni
.
Ez olyan tisztán kijön ezekben a tanításokban,akár nyugatról,akár keletről beszélünk.Csak észre kéne venni,miről lenne szó,nem rögtön megbotránkozva elutasítani.
Ha már itt mindenki magáról beszél,mondanék én is egy példát,amin majd mindenki szintén megrökönyödik.
Én 16 éves koromban tudtam,hogy nem lesz gyerekem ,és nem alapítok családot
/a párkapcsolat az más/ ,mert a közösségért kell dolgoznom,most ez a feladatom.
Ha gyermeket vállalok,akkor minden energiámmal őt kéne támogatom,ha mégis közben a közösségért dolgoznék,a sok emberért,akkor a gyermekemet hanyagolnám el,vagy nem tudnám azt csinálni,ami valahogy kezdettől fogva fakadt belőlem./hozzáteszem,akkor még vajmi keveset tudtam ezekről a dolgokról,mondhatnám semmit:)/
Tehát ezt tisztáztam magamban,és ugyanez a helyzet a férjjel is,mert ott sem szabad az ember,vannak bizonyos háziasszonyi,és feleségi elvárások.
Ennek ellenére boldogan élek,egész életemben azt csinálom,ami kezdettől fogva belőlem fakadt,és persze ehhez nem kell önmegtartóztatás,mert maratoni párkapcsolatban élek,de
minden kötöttség nélkül,amit a család jelentene. /És érdekes módon ez összhangban is volt azzal,amit
éreztem,hogy mit kell tennem,mert egyáltalán nem vágytam gyerekre,tehát nem szenvedtem e miatt,nem kellett semmit elfojtani. Pedig szeretem őket,és sokkal jobban megértem őket,mintha szülő lennék:D/
Ez nagyon aprócska példa :),de gondoljunk el egy Papot,vagy egy Swamit.
A papsághoz olyan elhivatottság kell /az Isten szolgálatához/,és olyan lemondás ezekről a dolgokról,de ha ez nem természetes,akkor megette a fene. Akkor nem kell csinálni. Ki lehet lépni a kötelékből,és nem kell e miatt elfajulni.
Én azt vettem észre ,hogy a papoknál nem is annyira a cölibátus kezd lenni a probléma,hanem ennél sokkal nagyobb baj van. A papok többsége/főleg a fiatalok/,már nem hisz Istenben!
Ha az ember járatos a katolikus teológiában és elmegy egy misére,ezt azonnal észre veszi.
Nekem ez az egyik ok,amiért már nem járok misékre. Budapesten volt alkalmam még elhivatottakat hallgatni, pl. Bolberitz Pált,vagy egy egyszerű törökbálinti plébánost,akinél évekig tanultam,és láttam a saját szememmel,hogy mennyire a krisztusi elvek szerint él.
Hát sajnos ez manapság ritkaság,mert olyanok mennek papnak,ki tudja milyen megfontolásból,akik már nem képesek maradéktalanul ebben az elhivatottságban élni./hogy teljes mértékben Istennek élnek/
Persze ez ugyanúgy előfordul idősebbeknél is,mert meghasonultak,vagy kísértésbe estek,
szóval megestek. Ahogy ezek a guruk is.Csak ez sokkal durvább,a számokat és a módszereket illetve ,mint ahogy az esetek is bizonyítják,de ezt már nem ragozom újra.
Én egyáltalán nem látom értelmét a cölibátusnak.
Okosabb lesz
Én egyáltalán nem látom értelmét a cölibátusnak.
Okosabb lesz tőle valaki? Vagy Isten jobban kapcsolódik hozzá? Vagy van bármi előnye a rengeteg hátrány mellett? Én a magam részéről maradok megint csak Jézus tanítása mellett ami a mindenben való mértékletesség megtartása mellett családokról beszél amikor az egyházat mutatja be. Az asszonynak feje az ember, amiként az egyháznak feje Krisztus… így a pápaságot rögtön ki is lőtte a rendszerből, de asszonyról és férjről beszél…
Gyerekeknek legfőbb utasítás: Tiszteld apádat és anyádat… Megint csak családról beszél, nőről, férfiról és az élet tovább adásáról, gyerekről, nem beszélve Isten első „parancsolatáról” amely így hangzott: Sokasodjatok szaporodjatok, töltsétek be a földet…
A papság cölibátusa is értelmetlen és ellene megy a tanításnak amit hirdetnek.
Máshol sem látom a szexualitás feladásának értelmét…
Ha ennek taglalásába belemegyünk, megint félresiklik a blog
Ha ennek taglalásába belemegyünk, megint félresiklik a blog témája. Ebből érdemesebb lenne új fórumot nyitni vagy előkutatni egy régit.
Ez lenne az oka a cölibátusnak. Bár látom itt az ajánlást ,hogy
Ez lenne az oka a cölibátusnak. Bár látom itt az ajánlást ,hogy elcsúszik a téma,de szerintem mindegy ,hogy keleti guru vagy nyugati pap,az önmegtaróztatás elfajult eseteiről beszélünk.Ebben az esetben is hasonló a probléma szerintem.
Szóval az ok,és utána egy cikk,ami mai helyzetről beszél.
,,A katolikus teológia szerint a cölibátus eredete Jézus és az apostolok példája, akik nőtlenül vállalták a szent szolgálatot. Célja, hogy a pap minél tökéletesebben tudjon ragaszkodni Krisztushoz és szolgálatához. Ennek bibliai alapját Szent Pál írásában kell keresni (1Kor 7,32-35), amely kimondja: “A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében. A nős azonban világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét, ezért meg van osztva.”
http://think.transindex.ro/?p=1399
Itt az egész problematikáról lehet olvasni,a ,,pedofil botrányokról” is.
amikor nem a libidóm vezeti az életemet
„A nős azonban világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét, ezért meg van osztva.”
Alátámasztom, tapasztalatból tudom, hogy amikor nem a libidóm vezeti az életemet, akkor sokkal több spiritualitás van jelen bennem.
Talán ezt a két erőt hívják Istennek és Sátánnak? ; )
Testnek és szellemnek…
De nincs olyan, hogy a testtel nem
Testnek és szellemnek…
De nincs olyan, hogy a testtel nem kell foglalkozni. Az egész önmegvalósítás mizériát ebben a testben kell végrehajtani. Gondozni kell a testet, a szükségleteit ki kell elégíteni, csak ne legyen a test irányítója az egész életnek…
De valóban írta is valaki, hogy nem megfogadni kell hogy cölibátusban fogok majd élni, hanem meg kell élni.
Nekem éppen ezek a kis nüanszok építik a falat köztem és egy „mester” között. Valahogy ez a guru dolog nem jön be nekem, soha sem jött be. Most hogy így kivesézzük ezt a témát kezdem látni, hogy miért…
„…nem megfogadni kell hogy cölibátusban fogok majd élni, hanem
„…nem megfogadni kell hogy cölibátusban fogok majd élni, hanem meg kell élni.”
Talán a fogadalom szó megtévesztő, hiszen ez több attól, ez egy gyakorlat.
Mint írtam, ha csak egy szimpla fogadalomról lenne szó, akkor tényleg tévúton járnának a módszerrel, de ez több annál! Önmaguk rákényszerítése az élethosszig tartó „böjtre”, és ez által a világi vágyakkal való szembesülés és azok felszámolása a Swami fogadalom valós célja.
Gondoljatok bele, mennyi kényszerítő erő (tanítás) keletkezik a Ti európai stílusú életetekből, hogy szembenézzetek a szexualitásotok, az éhségetek vagy a birtoklás legmélyebb okaival, mozgatórugóival?
Semennyi.
Még egy haladó önmegvalósító is csak annyira néz mélyre magába, amennyire szükséges, az adott életproblémája megoldásához. Ha sokadjára hagyják el a partnerei arra hivatkozva, hogy nem jó Vele a szex, akkor megvizsgálja, hogy mi nem jó és igyekszik kijavítani azt.
De hol van ez attól, amit egy megvilágosodásra-megszabadulásra törekvő spirituális ember elhatároz, hogy megszabadul minden földi kötődésétől? Elengedi a szexualitás rabságát, az anyagi biztonságot, az élethez fűződő kötődését.
Egy ilyen (állati) alapokat érintő cél eléréséhez olyan kényszerítőmódszer kell, amely a legmélyebb gyökereivel szembesíti az útonjárót. Erre való a böjt, a cölibátus fogadalma (gyakorlata)!
Aki böjtölt már napokig, az tudja, hogyan törnek fel az elméjéből azok a tudatlan éhség-oralitás-halálfélelem gondolatok, amelyek arra bíztatják, EGYÉL!!!
Nem könnyű ezeket „legyűrni”, de ilyen lelki gyakorlatra tényleg csak az vetemedik és tudja teljesíteni, aki a könnyedebb tudatosítási lépcsőkön már túl van.
Erről van szó,és nem csak a libidóról,hanem annak a
Erről van szó,és nem csak a libidóról,hanem annak a következményeiről,a családról,a gyerekekről . Ugye itt nincs fogamzásgátlás,mert Isten adta,jöhet 8-10 gyerek is.
Azokat el kell tartani foglalkozni kell velük,nevelni ,egyebek…
Akkor most,ha leköt a család,meg a gondok,akkor mi van a rábízott nyájjal??? valóban nem tudja teljes mértékben odaadni magát Istennek sem ,meg a rábízott közösségnek sem,mert meg ,,van osztva”.a családja is teljes mértékben lekötné.
Tehát ilyen értelemben szerintem is teljesen jogos ez a felfogás. Ez egy elhivatottság,és csak az vállalja,aki képes lemondani!
Lemondani bizonyos dolgokról,egy magasabb cél érdekében,ami nem más,mint az Istennek való teljes odaadás,mert ezt nem lehet részlegesen,megosztottan tenni
.
Ez olyan tisztán kijön ezekben a tanításokban,akár nyugatról,akár keletről beszélünk.Csak észre kéne venni,miről lenne szó,nem rögtön megbotránkozva elutasítani.
Ha már itt mindenki magáról beszél,mondanék én is egy példát,amin majd mindenki szintén megrökönyödik.
Én 16 éves koromban tudtam,hogy nem lesz gyerekem ,és nem alapítok családot
/a párkapcsolat az más/ ,mert a közösségért kell dolgoznom,most ez a feladatom.
Ha gyermeket vállalok,akkor minden energiámmal őt kéne támogatom,ha mégis közben a közösségért dolgoznék,a sok emberért,akkor a gyermekemet hanyagolnám el,vagy nem tudnám azt csinálni,ami valahogy kezdettől fogva fakadt belőlem./hozzáteszem,akkor még vajmi keveset tudtam ezekről a dolgokról,mondhatnám semmit:)/
Tehát ezt tisztáztam magamban,és ugyanez a helyzet a férjjel is,mert ott sem szabad az ember,vannak bizonyos háziasszonyi,és feleségi elvárások.
Ennek ellenére boldogan élek,egész életemben azt csinálom,ami kezdettől fogva belőlem fakadt,és persze ehhez nem kell önmegtartóztatás,mert maratoni párkapcsolatban élek,de
minden kötöttség nélkül,amit a család jelentene. /És érdekes módon ez összhangban is volt azzal,amit
éreztem,hogy mit kell tennem,mert egyáltalán nem vágytam gyerekre,tehát nem szenvedtem e miatt,nem kellett semmit elfojtani. Pedig szeretem őket,és sokkal jobban megértem őket,mintha szülő lennék:D/
Ez nagyon aprócska példa :),de gondoljunk el egy Papot,vagy egy Swamit.
A papsághoz olyan elhivatottság kell /az Isten szolgálatához/,és olyan lemondás ezekről a dolgokról,de ha ez nem természetes,akkor megette a fene. Akkor nem kell csinálni. Ki lehet lépni a kötelékből,és nem kell e miatt elfajulni.
Én azt vettem észre ,hogy a papoknál nem is annyira a cölibátus kezd lenni a probléma,hanem ennél sokkal nagyobb baj van. A papok többsége/főleg a fiatalok/,már nem hisz Istenben!
Ha az ember járatos a katolikus teológiában és elmegy egy misére,ezt azonnal észre veszi.
Nekem ez az egyik ok,amiért már nem járok misékre. Budapesten volt alkalmam még elhivatottakat hallgatni, pl. Bolberitz Pált,vagy egy egyszerű törökbálinti plébánost,akinél évekig tanultam,és láttam a saját szememmel,hogy mennyire a krisztusi elvek szerint él.
Hát sajnos ez manapság ritkaság,mert olyanok mennek papnak,ki tudja milyen megfontolásból,akik már nem képesek maradéktalanul ebben az elhivatottságban élni./hogy teljes mértékben Istennek élnek/
Persze ez ugyanúgy előfordul idősebbeknél is,mert meghasonultak,vagy kísértésbe estek,
szóval megestek. Ahogy ezek a guruk is.Csak ez sokkal durvább,a számokat és a módszereket illetve ,mint ahogy az esetek is bizonyítják,de ezt már nem ragozom újra.
Szerintem meg bennünk van a hiba. Én voltam Babánál, és megannyi
Szerintem meg bennünk van a hiba. Én voltam Babánál, és megannyi (95%-ban igaz az ott levőkre) irigy, rosszindulatú, buta embert találtam, élen járt ebben a központ vezetője, aki még egy honfitársát is le akarta járatni, mert az szerelembe esett egy indiaiba. Ezek az emberek mind ‘érezték’ az energiákat, hihetetlenül ‘bölcsek’ voltak, elsőre ‘megértették’, miről szól a tanítása. Ha őszinte akarok lenni, ott volt egy rakás szánalmas ember, akinek nem volt jobb dolga, mint siránkozni, és aki nem siránkozott, abba bizony belekötöttek. A problémáikat nem akarták megoldani, viszont ott mindig volt egy másik, aki vele egy cipőben járt. Ilyenek gondok voltak a kapcsolat és a pénz, és ezt mind Indiában akarták megválaszolni. Többnyire mindegyik visszatérő, tehát valami gond volt a megoldásban.
Na, ezek után, egy ilyen társaságból nem nehéz kinézni, hogy ha egy guru megérinti a nemiszervét, mellét, egyéb alkatrészét valakinek, akár gyógyítás céljából, akkor az a nagyérdemű előtt már bűnös lesz. Egyszerűen azért, mert a saját fizikai szemével és agyával akarja feldolgozni a dolgokat. Az nem baj, hogy öt perce még maga is épp megvilágosodni készült, de ez most akkor is más. Meg ez mégiscsak bekerül a TV-be, na.
Szóval ezek vagyunk mi emberek…
„Én voltam Babánál, és megannyi (95%-ban igaz az ott levőkre)
„Én voltam Babánál, és megannyi (95%-ban igaz az ott levőkre) irigy, rosszindulatú, buta embert találtam, élen járt ebben a központ vezetője”
Erre mondják, hogy „a gyümölcseiről ismeitek meg őket”?
Ezt nevezem felszínességnek
Na, ezen most úgy kiakadtam, ahogyan Éva szokott! : )
Ezt nevezem felszínességnek, amikor úgy vetitek oda a saját naiv elképzeléseiteket, hogy még a fáradtságot sem vettétek utánanézni a témának, nem olvastok bele a belinkelt forrásokba. Nem csoda hogy ilyen naivan nyilatkoztok ezekről a szexuális cselekményekről: Biztos egy kis arcsimogatást, vagy kézrátételes gyógyítást értettek félre a lánykák!
Hadd idézzek pár sort:
„He changed his mind to penetrate in me and pushed my head towards his penis instead and he said: Drink it. I thought I would vomit. ”
„Amikor én kerültem sorra, megkérdezte, hogy szűz vagyok-e. Az voltam. Mindenhol megérintett és azt akarta, hogy én is érintsem meg, megfogta a kezemet és magára tette, és végül lenyomta a fejemet a pénisze felé és úgy tartott, amíg ki nem nyitottam a számat…
Aztán mindnyájunkat odahívott, hogy együtt ingereljük, és azt is kérte, hogy egymást is érintsük meg. Végül az egyik lány szájába ejakulált és Prasádnak (áldott, szent ételnek) nevezte ezt.”
„Then he ordered us to take off the clothes and to join him on the bed. He was grabbing my breasts and squeezing them strongly and I had an awful pain…
But I knew for many other girls that had similar experiences with him.”
„Suddenly he put his hand in my panties and his finger in my vagina and was trying to sexually excite me. This is a divine bliss, ananda.”
„He took my hand and placed it on his genitals, urging me to masturbate him. At the same time he was fondling my breasts and genitals under my clothing. After a while he pushed my head down into his lap and asked me to give him a blowjob, and „would I mind swallowing”. After he ejaculated in my mouth I went to the bathroom to clean up, and he did the same.”
Ez olyan érdekes pár nappal ezelőtt elővettem egy rakás régi
Ez olyan érdekes pár nappal ezelőtt elővettem egy rakás régi jógakönyvemet,a légzés technikák miatt,és olyan furcsa érzésem lett,meg is rökönyödtem.
Ez a ,,mester” még fiatalabban,ott pózolt,ászanákban,de nem értettem,mert egyébként nem ő mutatta be a gyakorlatokat,csak egy-két kép volt fent vele,de azok olyanok voltak,hogy elhűltem.
Szabályosan mutogatta a testét,mintha a Playboy magazinba lenne,úgy hivalkodott vele,csak
néztem,és az játszódott le bennem ,hogy ez tuti,hogy szexre sóvárog,mert látszott az arcán,szemén
szabályosan kínálta magát.
Ez a blog nyitás előtt talán egy nappal volt.És tessék….
No, és azt meséld el, hogy ha valaki kitalál egy ilyen sztorit,
No, és azt meséld el, hogy ha valaki kitalál egy ilyen sztorit, még hánynak fog eszébe jutni, hogy tényleg, vele is megtörtént, sőt, ő még gyereket is vár tőle.
Nem voltam felszínes. Te nem tudsz szöveget értelmezni. Azt akartam bemutatni, milyen emberek járnak gurukhoz, és mennyire lehet biztosra venni ezeket a vallomásokat.
Ha tényleg ilyen műsorokat nézel, nem értem, mi keresel egy ilyen oldalon. A kettő kicsit nehezen fekszik össze, valamelyikben Te leszel felszínes. 😉
,,Ha tényleg ilyen műsorokat nézel, nem értem, mi keresel egy
,,Ha tényleg ilyen műsorokat nézel, nem értem, mi keresel egy ilyen oldalon.”
hahahahaha…talán azt keresi itt,hogy övé az oldal,ő adja nekünk itt a helyet,hogy lehordjuk itt őt mindennek:DDDDDDDDD
Egyébként pedig nem minden guruhoz járnak olyan emberek,mint akiket te láttál ott,mert ezt is a guru színvonala ,a tanításának a színvonala határozza meg.
Ha más guruhoz mentél volna,lehet ,hogy ott sokkal magasabb színvonalon álló tanítványokat találtál volna:)
„Na, ezek után, egy ilyen társaságból nem nehéz kinézni…””…
„Na, ezek után, egy ilyen társaságból nem nehéz kinézni…”
„… és mennyire lehet biztosra venni ezeket a vallomásokat.”
Ferke, ezek csupán a Te feltételezéseid, amelyekkel szemben ott vannak tényszerűen leírt, hangfelvételekkel alátámasztott vallomások. Azért azoknak csak nagyobb a hitelességük, mint a Te feltételezéseidnek, nem?
De ha Te a magad képzeletének akarsz jobban hinni, akkor tedd, így is lehet élni.
Szív-tanítvány
Érdekes, hogy egy vitán belül mennyire „tetten lehet érni” -akár egy emberen belül is- a következő folyamatot.
Az elme reménytelenül bizonytalan és ezért mindig zavart kelt azzal, hogy folyamatosan kétségbe vonja a szív és lélek válaszát. Mindig „elővigyázatos”. Benne akar tartani a fizikai valóságban, mert azt rögtön és látványosan tudja bizonyítani. (Szerintem meg gyáva, mert nincs hite.)
Ha az elme belátná, hogy intelligenciája csupán arra elég, hogy /a sötétben/ érezze a lábait az úton, de ahhoz, hogy magát az Utat érezze, rá kell hagyatkoznia a szív/lélek lámpásként vagy radarként szolgáló navigációs üzeneteire. Ez az önátadás-énátadás.
Hinni kell! Átadni magad a mindenkori történésnek.
Ha csupán fizikai részed üzeneteit akarod elfogadni, kihagyva szíved-lelked „látomás-szerű” képeit, mely maga az intuíció, akkor nem jutsz el az igazságig, csupán a történés elme által elfogadott szeletkéjéig, ami ugye nem a teljes valóság:-) Érteni, értelmezni tudniillik sosem kellene a történéseket, hanem átadni magad neki, átélni – ha tudod. Na, ehhez kell/ene az az állapot, mely az elme+szív+lélek EGYsége.Az Ideális állapot.
Ez még hiányzik belőlünk, ezért tudunk ennyi „igazságot” felsorakoztatni.
Ehhez van egy történetem, most Sri Chinmoy-tól.
Kicsit hosszú, de kapu-nyitogató:-)
CSAK EGY TANÍTVÁNYT AKAROK: A SZÍVET
Élt egyszer egy spirituális Mester, kinek több száz tanítványa és követője volt. A Mester gyakran tartott előadásokat különböző helyeken: templomokban, zsinagógákban, iskolákban és egyetemeken. Beszédet tartott mindenhol, ahová hívták, vagy ahol tanítványai előadásokat szerveztek számára. Beszélt gyermekekhez, felnőttekhez, előadásokat tartott egyetemi hallgatóknak és háziasszonyoknak. Néha tudósoknak és fejlett keresőknek adott elő. Ez így ment csaknem húsz éven át.
Végül eljött az idő, és a Mester úgy határozott, hogy nem tart több előadást. Így szólt tanítványaihoz: – Elég! Sok éven keresztül csináltam ezt. Ezután nem mondok több beszédet. Csend jön. Egyszerűen csendben maradok.
Körülbelül tíz évig a Mester nem tartott előadást. Hallgatását nem törte meg sem ashramjában sem máshol. Korábban kérdések ezreire válaszolt, most pedig nyilvános meditációkat sem tartott.
Tíz év elteltével tanítványai könyörögtek hozzá, hogy folytassa korábbi gyakorlatát: mondjon beszédeket, válaszoljon kérdésekre és tartson nyilvános meditációkat. Mindannyian kérlelték, s végül beleegyezett.
A tanítványok nyomban több helyen is szervezni kezdtek. Újsághirdetéseket adtak fel, mindenhová plakátokat függesztettek, melyek hirdették, hogy Mesterük újból fog beszédeket mondani, és magas meditációkat tartani a nyilvánosság számára. A Mester el is ment ezekre a helyekre, néhány kedves, odaadó tanítványával együtt, és emberek százai gyűltek össze, hogy a Mestert meghallgassák, és választ kapjanak kérdéseikre. De mindenki legnagyobb meglepetésére a Mester egyáltalán nem beszélt. Az előadás elejétől a végéig, két teljes órán át csendben maradt.
A hallgatóságból egyes keresők bosszankodtak. Kifogásolták, hogy az újságban és a plakátokon azt írták, hogy a Mester a meditáción kívül rövid beszédet tart, és kérdésekre is válaszol.
– Hogyan lehetséges, hogy meg sem szólalt? – kérdezték.
– Hazug ember! – mondták sokan és felháborodásukban korán el is mentek a találkozóról. Mások abban a reményben maradtak két órán keresztül, hogy a Mester talán majd a végén fog beszélni, de a Mester a meditációt anélkül fejezte be, hogy bármit is mondott volna. A közönség soraiból néhányan belső örömöt éreztek. Egyesek csak azért maradtak, mert attól tartottak, ha korán elhagyják a termet, mások azt gondolják majd róluk, hogy nem spirituálisak, és egyáltalán nem tudnak meditálni.
Így voltak akik elmentek, voltak akik vonakodva maradtak, egyesek mások előtt akartak bizonyítani, és csak nagyon kevesen voltak azok, akiket a legnagyobb őszinteség, odaadás és belső sírás marasztalt.
Így ment ez három-négy éven keresztül.
Sokan irgalmatlanul kritizálták a Mestert és a tanítványokat is kínos helyzetbe hozták, mikor ilyeneket mondtak:
– A Mesteretek hazudik. Mivel magyarázzátok, hogy az újságokban olyan hirdetést jelentettek meg, hogy Mesteretek beszédet mond, kérdésekre válaszol és meditációt tart. Ő csak meditációt tart, és abból nem tanulunk semmit. Ki tud két-három órán keresztül meditálni? Csak áltat bennünket, és önmagát is csak áltatja.
Néhány közeli tanítványa nagyon rosszul érezte magát emiatt. Bántotta őket, hogy sértegetik és kritizálják Mesterüket. Újra és újra kérlelték a Mestert, hogy legalább egy rövid beszédet mondjon és feleljen néhány kérdésre a meditáció végén. Végül a Mester beleegyezett.
A következő alkalommal, a Mester tulajdonképpen nem felejtette el ígéretét, csak meggondolta magát. Csak meditált és meditált, s most nem kettő, hanem négy órán keresztül. Még közeli tanítványai is szomorúak voltak. (Nem lehettek mérgesek Mesterükre, mert az komoly karmikus hiba ha valaki Mesterére megharagszik.) De attól tartottak, hogy a hallgatóságból valaki feláll és ott helyben sértegetni fogja a Mestert. Így gondolatban felkészültek rá, hogy megvédik Mesterüket, ha ilyesmi történne.
Amikor már négy óra is eltelt, de még semmi jel nem mutatott arra, hogy a Mester beszélni készülne, vagy befejezné a meditációt, egyik igen közeli tanítványa felállt és így szólt:
– Mester, kérlek ne feledkezz meg az ígéretedről…
A Mester azonnal így válaszolt:
– Ó, az ígéretem. Valóban, ígéretet tettem nektek, így most szent kötelességem beszédet tartani. Mai beszédem nagyon rövid lesz. Szeretném elmondani, hogy már több száz, több ezer előadást tartottam. De kik hallgatták szavaimat? Ezernyi fül és ezernyi szem. Tanítványaim a közönség fülei és szemei voltak – ezer meg ezer fül és szem. De semmit sem sikerült megtanítanom nekik. Most másfajta tanítványokat keresek. Ezentúl új tanítványaim a szívek lesznek.
Ezernyi helyen mondtam el tanításaimat. De tanításaim egyik fülön be, a másikon ki – az elképzelhető legröpkébb pillanat alatt. És az emberek láttak engem beszélni és kérdésekre válaszolni. Szemeik egy elröppenő pillanatra megláttak bennem valamit, majd mindent teljesen el is veszítettek. Míg én a fennkölt Igazságról, Békéről, Fényről és Üdvösségről beszéltem, az nem jutott be a fülekbe, mivel azok már telve voltak az évek alatt felgyülemlett szóbeszéddel, kétséggel, féltékenységgel, bizonytalansággal és tisztátalansággal. A fülek teljesen be voltak szennyeződve és nem fogadták tanításomat. A szemek szintén nem fogadták el Igazságom, Békém, Fényem és Üdvösségem, mivel a szemek mindent a saját módjukon láttak. Amikor az emberi szemek valami szépet látnak, azonnal összehasonlítgatásba kezdenek. Azt mondják: -„Hogyan lehet az, hogy ő ilyen szép, hogy ilyen szépen beszél, hogy a kérdései és a válaszai is csodálatosak? Miért van az, hogy én nem lehetek ugyanilyen?”- És azonnal előtör a féltékenység.
Az emberi fül és az emberi szem is féltékenységgel válaszol. Ha a fül valami jót hall valaki másról, azonnal beléhatol a féltékenység. Ha a szem meglát valakit, aki gyönyörű, az illetőt rögtön irigység fogja el.
A fülek és a szemek eljátszották a szerepüket. Bebizonyították, hogy istentelen tanítványok, nem tudtam tanítani őket. Fejlődésük a legkevésbé sem volt kielégítő. Most új tanítványokat akarok, és meg is vannak az új tanítványaim. A szívek azok, melyekben egység fog növekedni, – egység az Igazsággal, egység a Fénnyel, egység a belső szépséggel, egység mindazzal, ami Istennek van, s ami Isten maga. A szív-tanítvány az, akinek megvan a képessége, hogy azonosuljon a Mester Bölcsességével, Fényével és Üdvösségével. És ahogy a Mesterrel azonosul, felfedezi saját valóságát: a végtelen Igazságot, Békét, Fényt és Üdvösséget. A szív a valódi hallgató; a szív az igazi megfigyelő; a szív az igazi tanítvány, aki eggyé válik a Mesterrel, a Mester megvalósításával, a Mester látomásával, és a Mester örök Fényével. Mostantól kezdve a szív lesz egyedüli tanítványom.”
Köszönöm a türelmet:-)
szeklice
Szerintem meg bennünk van a hiba. Én voltam Babánál, és megannyi
Szerintem meg bennünk van a hiba. Én voltam Babánál, és megannyi (95%-ban igaz az ott levőkre) irigy, rosszindulatú, buta embert találtam, élen járt ebben a központ vezetője, aki még egy honfitársát is le akarta járatni, mert az szerelembe esett egy indiaiba. Ezek az emberek mind ‘érezték’ az energiákat, hihetetlenül ‘bölcsek’ voltak, elsőre ‘megértették’, miről szól a tanítása. Ha őszinte akarok lenni, ott volt egy rakás szánalmas ember, akinek nem volt jobb dolga, mint siránkozni, és aki nem siránkozott, abba bizony belekötöttek. A problémáikat nem akarták megoldani, viszont ott mindig volt egy másik, aki vele egy cipőben járt. Ilyenek gondok voltak a kapcsolat és a pénz, és ezt mind Indiában akarták megválaszolni. Többnyire mindegyik visszatérő, tehát valami gond volt a megoldásban.
Na, ezek után, egy ilyen társaságból nem nehéz kinézni, hogy ha egy guru megérinti a nemiszervét, mellét, egyéb alkatrészét valakinek, akár gyógyítás céljából, akkor az a nagyérdemű előtt már bűnös lesz. Egyszerűen azért, mert a saját fizikai szemével és agyával akarja feldolgozni a dolgokat. Az nem baj, hogy öt perce még maga is épp megvilágosodni készült, de ez most akkor is más. Meg ez mégiscsak bekerül a TV-be, na.
Szóval ezek vagyunk mi emberek…
„Én voltam Babánál, és megannyi (95%-ban igaz az ott levőkre)
„Én voltam Babánál, és megannyi (95%-ban igaz az ott levőkre) irigy, rosszindulatú, buta embert találtam, élen járt ebben a központ vezetője”
Erre mondják, hogy „a gyümölcseiről ismeitek meg őket”?
Ezt nevezem felszínességnek
Na, ezen most úgy kiakadtam, ahogyan Éva szokott! : )
Ezt nevezem felszínességnek, amikor úgy vetitek oda a saját naiv elképzeléseiteket, hogy még a fáradtságot sem vettétek utánanézni a témának, nem olvastok bele a belinkelt forrásokba. Nem csoda hogy ilyen naivan nyilatkoztok ezekről a szexuális cselekményekről: Biztos egy kis arcsimogatást, vagy kézrátételes gyógyítást értettek félre a lánykák!
Hadd idézzek pár sort:
„He changed his mind to penetrate in me and pushed my head towards his penis instead and he said: Drink it. I thought I would vomit. ”
„Amikor én kerültem sorra, megkérdezte, hogy szűz vagyok-e. Az voltam. Mindenhol megérintett és azt akarta, hogy én is érintsem meg, megfogta a kezemet és magára tette, és végül lenyomta a fejemet a pénisze felé és úgy tartott, amíg ki nem nyitottam a számat…
Aztán mindnyájunkat odahívott, hogy együtt ingereljük, és azt is kérte, hogy egymást is érintsük meg. Végül az egyik lány szájába ejakulált és Prasádnak (áldott, szent ételnek) nevezte ezt.”
„Then he ordered us to take off the clothes and to join him on the bed. He was grabbing my breasts and squeezing them strongly and I had an awful pain…
But I knew for many other girls that had similar experiences with him.”
„Suddenly he put his hand in my panties and his finger in my vagina and was trying to sexually excite me. This is a divine bliss, ananda.”
„He took my hand and placed it on his genitals, urging me to masturbate him. At the same time he was fondling my breasts and genitals under my clothing. After a while he pushed my head down into his lap and asked me to give him a blowjob, and „would I mind swallowing”. After he ejaculated in my mouth I went to the bathroom to clean up, and he did the same.”
Ez olyan érdekes pár nappal ezelőtt elővettem egy rakás régi
Ez olyan érdekes pár nappal ezelőtt elővettem egy rakás régi jógakönyvemet,a légzés technikák miatt,és olyan furcsa érzésem lett,meg is rökönyödtem.
Ez a ,,mester” még fiatalabban,ott pózolt,ászanákban,de nem értettem,mert egyébként nem ő mutatta be a gyakorlatokat,csak egy-két kép volt fent vele,de azok olyanok voltak,hogy elhűltem.
Szabályosan mutogatta a testét,mintha a Playboy magazinba lenne,úgy hivalkodott vele,csak
néztem,és az játszódott le bennem ,hogy ez tuti,hogy szexre sóvárog,mert látszott az arcán,szemén
szabályosan kínálta magát.
Ez a blog nyitás előtt talán egy nappal volt.És tessék….
No, és azt meséld el, hogy ha valaki kitalál egy ilyen sztorit,
No, és azt meséld el, hogy ha valaki kitalál egy ilyen sztorit, még hánynak fog eszébe jutni, hogy tényleg, vele is megtörtént, sőt, ő még gyereket is vár tőle.
Nem voltam felszínes. Te nem tudsz szöveget értelmezni. Azt akartam bemutatni, milyen emberek járnak gurukhoz, és mennyire lehet biztosra venni ezeket a vallomásokat.
Ha tényleg ilyen műsorokat nézel, nem értem, mi keresel egy ilyen oldalon. A kettő kicsit nehezen fekszik össze, valamelyikben Te leszel felszínes. 😉
,,Ha tényleg ilyen műsorokat nézel, nem értem, mi keresel egy
,,Ha tényleg ilyen műsorokat nézel, nem értem, mi keresel egy ilyen oldalon.”
hahahahaha…talán azt keresi itt,hogy övé az oldal,ő adja nekünk itt a helyet,hogy lehordjuk itt őt mindennek:DDDDDDDDD
Egyébként pedig nem minden guruhoz járnak olyan emberek,mint akiket te láttál ott,mert ezt is a guru színvonala ,a tanításának a színvonala határozza meg.
Ha más guruhoz mentél volna,lehet ,hogy ott sokkal magasabb színvonalon álló tanítványokat találtál volna:)
„Na, ezek után, egy ilyen társaságból nem nehéz kinézni…””…
„Na, ezek után, egy ilyen társaságból nem nehéz kinézni…”
„… és mennyire lehet biztosra venni ezeket a vallomásokat.”
Ferke, ezek csupán a Te feltételezéseid, amelyekkel szemben ott vannak tényszerűen leírt, hangfelvételekkel alátámasztott vallomások. Azért azoknak csak nagyobb a hitelességük, mint a Te feltételezéseidnek, nem?
De ha Te a magad képzeletének akarsz jobban hinni, akkor tedd, így is lehet élni.
Szív-tanítvány
Érdekes, hogy egy vitán belül mennyire „tetten lehet érni” -akár egy emberen belül is- a következő folyamatot.
Az elme reménytelenül bizonytalan és ezért mindig zavart kelt azzal, hogy folyamatosan kétségbe vonja a szív és lélek válaszát. Mindig „elővigyázatos”. Benne akar tartani a fizikai valóságban, mert azt rögtön és látványosan tudja bizonyítani. (Szerintem meg gyáva, mert nincs hite.)
Ha az elme belátná, hogy intelligenciája csupán arra elég, hogy /a sötétben/ érezze a lábait az úton, de ahhoz, hogy magát az Utat érezze, rá kell hagyatkoznia a szív/lélek lámpásként vagy radarként szolgáló navigációs üzeneteire. Ez az önátadás-énátadás.
Hinni kell! Átadni magad a mindenkori történésnek.
Ha csupán fizikai részed üzeneteit akarod elfogadni, kihagyva szíved-lelked „látomás-szerű” képeit, mely maga az intuíció, akkor nem jutsz el az igazságig, csupán a történés elme által elfogadott szeletkéjéig, ami ugye nem a teljes valóság:-) Érteni, értelmezni tudniillik sosem kellene a történéseket, hanem átadni magad neki, átélni – ha tudod. Na, ehhez kell/ene az az állapot, mely az elme+szív+lélek EGYsége.Az Ideális állapot.
Ez még hiányzik belőlünk, ezért tudunk ennyi „igazságot” felsorakoztatni.
Ehhez van egy történetem, most Sri Chinmoy-tól.
Kicsit hosszú, de kapu-nyitogató:-)
CSAK EGY TANÍTVÁNYT AKAROK: A SZÍVET
Élt egyszer egy spirituális Mester, kinek több száz tanítványa és követője volt. A Mester gyakran tartott előadásokat különböző helyeken: templomokban, zsinagógákban, iskolákban és egyetemeken. Beszédet tartott mindenhol, ahová hívták, vagy ahol tanítványai előadásokat szerveztek számára. Beszélt gyermekekhez, felnőttekhez, előadásokat tartott egyetemi hallgatóknak és háziasszonyoknak. Néha tudósoknak és fejlett keresőknek adott elő. Ez így ment csaknem húsz éven át.
Végül eljött az idő, és a Mester úgy határozott, hogy nem tart több előadást. Így szólt tanítványaihoz: – Elég! Sok éven keresztül csináltam ezt. Ezután nem mondok több beszédet. Csend jön. Egyszerűen csendben maradok.
Körülbelül tíz évig a Mester nem tartott előadást. Hallgatását nem törte meg sem ashramjában sem máshol. Korábban kérdések ezreire válaszolt, most pedig nyilvános meditációkat sem tartott.
Tíz év elteltével tanítványai könyörögtek hozzá, hogy folytassa korábbi gyakorlatát: mondjon beszédeket, válaszoljon kérdésekre és tartson nyilvános meditációkat. Mindannyian kérlelték, s végül beleegyezett.
A tanítványok nyomban több helyen is szervezni kezdtek. Újsághirdetéseket adtak fel, mindenhová plakátokat függesztettek, melyek hirdették, hogy Mesterük újból fog beszédeket mondani, és magas meditációkat tartani a nyilvánosság számára. A Mester el is ment ezekre a helyekre, néhány kedves, odaadó tanítványával együtt, és emberek százai gyűltek össze, hogy a Mestert meghallgassák, és választ kapjanak kérdéseikre. De mindenki legnagyobb meglepetésére a Mester egyáltalán nem beszélt. Az előadás elejétől a végéig, két teljes órán át csendben maradt.
A hallgatóságból egyes keresők bosszankodtak. Kifogásolták, hogy az újságban és a plakátokon azt írták, hogy a Mester a meditáción kívül rövid beszédet tart, és kérdésekre is válaszol.
– Hogyan lehetséges, hogy meg sem szólalt? – kérdezték.
– Hazug ember! – mondták sokan és felháborodásukban korán el is mentek a találkozóról. Mások abban a reményben maradtak két órán keresztül, hogy a Mester talán majd a végén fog beszélni, de a Mester a meditációt anélkül fejezte be, hogy bármit is mondott volna. A közönség soraiból néhányan belső örömöt éreztek. Egyesek csak azért maradtak, mert attól tartottak, ha korán elhagyják a termet, mások azt gondolják majd róluk, hogy nem spirituálisak, és egyáltalán nem tudnak meditálni.
Így voltak akik elmentek, voltak akik vonakodva maradtak, egyesek mások előtt akartak bizonyítani, és csak nagyon kevesen voltak azok, akiket a legnagyobb őszinteség, odaadás és belső sírás marasztalt.
Így ment ez három-négy éven keresztül.
Sokan irgalmatlanul kritizálták a Mestert és a tanítványokat is kínos helyzetbe hozták, mikor ilyeneket mondtak:
– A Mesteretek hazudik. Mivel magyarázzátok, hogy az újságokban olyan hirdetést jelentettek meg, hogy Mesteretek beszédet mond, kérdésekre válaszol és meditációt tart. Ő csak meditációt tart, és abból nem tanulunk semmit. Ki tud két-három órán keresztül meditálni? Csak áltat bennünket, és önmagát is csak áltatja.
Néhány közeli tanítványa nagyon rosszul érezte magát emiatt. Bántotta őket, hogy sértegetik és kritizálják Mesterüket. Újra és újra kérlelték a Mestert, hogy legalább egy rövid beszédet mondjon és feleljen néhány kérdésre a meditáció végén. Végül a Mester beleegyezett.
A következő alkalommal, a Mester tulajdonképpen nem felejtette el ígéretét, csak meggondolta magát. Csak meditált és meditált, s most nem kettő, hanem négy órán keresztül. Még közeli tanítványai is szomorúak voltak. (Nem lehettek mérgesek Mesterükre, mert az komoly karmikus hiba ha valaki Mesterére megharagszik.) De attól tartottak, hogy a hallgatóságból valaki feláll és ott helyben sértegetni fogja a Mestert. Így gondolatban felkészültek rá, hogy megvédik Mesterüket, ha ilyesmi történne.
Amikor már négy óra is eltelt, de még semmi jel nem mutatott arra, hogy a Mester beszélni készülne, vagy befejezné a meditációt, egyik igen közeli tanítványa felállt és így szólt:
– Mester, kérlek ne feledkezz meg az ígéretedről…
A Mester azonnal így válaszolt:
– Ó, az ígéretem. Valóban, ígéretet tettem nektek, így most szent kötelességem beszédet tartani. Mai beszédem nagyon rövid lesz. Szeretném elmondani, hogy már több száz, több ezer előadást tartottam. De kik hallgatták szavaimat? Ezernyi fül és ezernyi szem. Tanítványaim a közönség fülei és szemei voltak – ezer meg ezer fül és szem. De semmit sem sikerült megtanítanom nekik. Most másfajta tanítványokat keresek. Ezentúl új tanítványaim a szívek lesznek.
Ezernyi helyen mondtam el tanításaimat. De tanításaim egyik fülön be, a másikon ki – az elképzelhető legröpkébb pillanat alatt. És az emberek láttak engem beszélni és kérdésekre válaszolni. Szemeik egy elröppenő pillanatra megláttak bennem valamit, majd mindent teljesen el is veszítettek. Míg én a fennkölt Igazságról, Békéről, Fényről és Üdvösségről beszéltem, az nem jutott be a fülekbe, mivel azok már telve voltak az évek alatt felgyülemlett szóbeszéddel, kétséggel, féltékenységgel, bizonytalansággal és tisztátalansággal. A fülek teljesen be voltak szennyeződve és nem fogadták tanításomat. A szemek szintén nem fogadták el Igazságom, Békém, Fényem és Üdvösségem, mivel a szemek mindent a saját módjukon láttak. Amikor az emberi szemek valami szépet látnak, azonnal összehasonlítgatásba kezdenek. Azt mondják: -„Hogyan lehet az, hogy ő ilyen szép, hogy ilyen szépen beszél, hogy a kérdései és a válaszai is csodálatosak? Miért van az, hogy én nem lehetek ugyanilyen?”- És azonnal előtör a féltékenység.
Az emberi fül és az emberi szem is féltékenységgel válaszol. Ha a fül valami jót hall valaki másról, azonnal beléhatol a féltékenység. Ha a szem meglát valakit, aki gyönyörű, az illetőt rögtön irigység fogja el.
A fülek és a szemek eljátszották a szerepüket. Bebizonyították, hogy istentelen tanítványok, nem tudtam tanítani őket. Fejlődésük a legkevésbé sem volt kielégítő. Most új tanítványokat akarok, és meg is vannak az új tanítványaim. A szívek azok, melyekben egység fog növekedni, – egység az Igazsággal, egység a Fénnyel, egység a belső szépséggel, egység mindazzal, ami Istennek van, s ami Isten maga. A szív-tanítvány az, akinek megvan a képessége, hogy azonosuljon a Mester Bölcsességével, Fényével és Üdvösségével. És ahogy a Mesterrel azonosul, felfedezi saját valóságát: a végtelen Igazságot, Békét, Fényt és Üdvösséget. A szív a valódi hallgató; a szív az igazi megfigyelő; a szív az igazi tanítvány, aki eggyé válik a Mesterrel, a Mester megvalósításával, a Mester látomásával, és a Mester örök Fényével. Mostantól kezdve a szív lesz egyedüli tanítványom.”
Köszönöm a türelmet:-)
szeklice
Egy dolgot elfelejtettem írni. A ‘nyugat’-nak mindig is érdeke
Egy dolgot elfelejtettem írni. A ‘nyugat’-nak mindig is érdeke lesz a keleti filozófia rombolása. Tehát ezeket a történeteket gerjeszteni fogják. Merthogy az emberek erre a témára hegyezik a fülüket.
Más:
Osho mindig is egy 0 volt. Egyik könyvében arra szólít fel (ember létére), hogy mondj le a szexről, a másikban meg kifejti, hogy milyen magas szinten működik. Magyarán egyszer volt csaja, egyszer nem. Na, ettől volt hatalmas 0 az egész életműve.
Egy dolgot elfelejtettem írni. A ‘nyugat’-nak mindig is érdeke
Egy dolgot elfelejtettem írni. A ‘nyugat’-nak mindig is érdeke lesz a keleti filozófia rombolása. Tehát ezeket a történeteket gerjeszteni fogják. Merthogy az emberek erre a témára hegyezik a fülüket.
Más:
Osho mindig is egy 0 volt. Egyik könyvében arra szólít fel (ember létére), hogy mondj le a szexről, a másikban meg kifejti, hogy milyen magas szinten működik. Magyarán egyszer volt csaja, egyszer nem. Na, ettől volt hatalmas 0 az egész életműve.
Én teljesen el tudom képzelni, hogy van olyan szint, ahol az
Én teljesen el tudom képzelni, hogy van olyan szint, ahol az ember nem éli a szexualitását, kvázi elengedi, feltranszformálja. Egy kicsit a művészetben is ez történik. Volt olyan, hogy annyira feltöltődtem, és annyira teljességgel sikerült is kiengednem az energiákat koncert közben, hogy a teljes megelégedettség, és egyfajta nyugodt béke szállt meg amikor lejöttem a színpadról. A fene kívánta ezután a szexet. (Pedig amúgy szenvedélyes típus vagyok.)
Ugyanakkor teljesen természetesnek tartom a szexualitás megélését, és méghozzá elég szabad vagyok benne, szerintem mindnekinek úgy kel megélnie ahogy szüksége van rá, és meg kell találnia ehhez a megfelelő partnert/partnereket. A jó és tudatosan megélt szex akár gyógyító hatású is lehet, blokkokat lehet vele oldani, erősíteni, mélyíteni egy párkapcsolatot, intimitást, önismeretet tanulni….stb. Elfojtani tilos.
Szerintem ez ugyanúgy egy tanulási folyamat, mint minden más. Olykor megéljük a harmóniát, olykor beleesünk a csapdáinkba. Jézus azért tanította a családot, hogy amikor elfog a vágy csatornázva legyen. A tudatlan ember számára legjobb ha talál egy társat akivel más szinteken is kapcsolódik, jól érzi magát vele és azzal éli meg a szexualitását, ahelyett hogy mindenki csapongana össze vissza (ami manapság általános a világban amúgy).
De a tudatosság (szeretetteljes szabadság) a szexben egyáltalán nem egy intézményt jelent vagy bármilyen más szabályrendszert. A tudatos ember megéli a vágyát, ha már elragadta miközben számos tevékenységben tanulhatja feltranszformálni is. Szerintem ezekkel a gurukkal is csak annyi történik, hogy elfeledkeznek róla, hogy ők is csak emberek, nem kívánhatják semmiféle fogadalom kapcsán sem maguktól, és nem várhatják el, hogy soha ezután a fogadalom után nem ragadja el őket a vágy. Ez már egy eleve jó táptalaj az egonak. És ezen szépen növekszik. Aztán egyszer csak csökken kicsit az éberség, és hopp már benne is vannak nyakig egy borzalmas vágytengerben, amit mondjuk évek óta nem éltek meg. És akkor muszáj, mert nem fojthatják el. Általában hatalmas energiákkal dolgoznak, el lehet képzelni, hogy ha nem tudják fenntartani a felső csakrákban, ha „leesik” mit művelhet velük.
Az egyiptomi beavatásokban is van egy próba, ami a vágy felismeréséről és kezeléséről szól. Ezen átesik minden pap és papnő. De az nem azt jeleni, hogy a kísértés nincs ott állandóan. Attól hogy tudják hogy kell csinálni, nem tévedhetetlenek ők sem. Ezért mondom, h szerintem csak ott rontják el, hogy gőgössé válnak, hogy papírokat írnak alá, meg fogadalmakat tesznek. Meg gurusdit játszanak. Csak élniük kellene. Csinálni a dolgukat, és bevállalni, amikor gyarlókká válnak. Azt mondani: én is ugyanúgy ember vagyok, mint te. Ne várj tőlem többet. Pontosabban, én így csinálnám.
Ha lehetnek swinger klubok és az tök természetes, miért ne rendezhetne bárki orgiát, ha neki és azoknak, akikkel megéli jó? (Mondjuk ez azért csapda, mert nem tudom hány olyan ember él ma a Földön, aki tényleg mentes a szexualitás blokkoltságától, az előítéletektől, az erkölcsök prédikációitól, a félelmektől…stb, és ha nem, akkor bizony sérülhet egy ilyen eseményben. )
Persze ha a vágy csapdájában vergődnek és hazudniuk kell a világnak, az már nem ugyanaz. És annyira a rabjává válhatnak, mint bármelyik másik mondjuk szexbeteg ember, hogy akkor jön a többi baj: a pedofília stb.
Szabadon és szeretettel, a másikra és önmagunkra való figyelemmel megélni a szexet. És ahogy fejlődünk lassan elengedni/feltranszformálni . Ezzel önmagunkat emeljük fel. Szerintem ennyi a dolgunk. És mindig alázattal viseltetni az élet és önmagunk iránt: tudni, hogy csak emberek vagyunk.
Namaszte
Én teljesen el tudom képzelni, hogy van olyan szint, ahol az
Én teljesen el tudom képzelni, hogy van olyan szint, ahol az ember nem éli a szexualitását, kvázi elengedi, feltranszformálja. Egy kicsit a művészetben is ez történik. Volt olyan, hogy annyira feltöltődtem, és annyira teljességgel sikerült is kiengednem az energiákat koncert közben, hogy a teljes megelégedettség, és egyfajta nyugodt béke szállt meg amikor lejöttem a színpadról. A fene kívánta ezután a szexet. (Pedig amúgy szenvedélyes típus vagyok.)
Ugyanakkor teljesen természetesnek tartom a szexualitás megélését, és méghozzá elég szabad vagyok benne, szerintem mindnekinek úgy kel megélnie ahogy szüksége van rá, és meg kell találnia ehhez a megfelelő partnert/partnereket. A jó és tudatosan megélt szex akár gyógyító hatású is lehet, blokkokat lehet vele oldani, erősíteni, mélyíteni egy párkapcsolatot, intimitást, önismeretet tanulni….stb. Elfojtani tilos.
Szerintem ez ugyanúgy egy tanulási folyamat, mint minden más. Olykor megéljük a harmóniát, olykor beleesünk a csapdáinkba. Jézus azért tanította a családot, hogy amikor elfog a vágy csatornázva legyen. A tudatlan ember számára legjobb ha talál egy társat akivel más szinteken is kapcsolódik, jól érzi magát vele és azzal éli meg a szexualitását, ahelyett hogy mindenki csapongana össze vissza (ami manapság általános a világban amúgy).
De a tudatosság (szeretetteljes szabadság) a szexben egyáltalán nem egy intézményt jelent vagy bármilyen más szabályrendszert. A tudatos ember megéli a vágyát, ha már elragadta miközben számos tevékenységben tanulhatja feltranszformálni is. Szerintem ezekkel a gurukkal is csak annyi történik, hogy elfeledkeznek róla, hogy ők is csak emberek, nem kívánhatják semmiféle fogadalom kapcsán sem maguktól, és nem várhatják el, hogy soha ezután a fogadalom után nem ragadja el őket a vágy. Ez már egy eleve jó táptalaj az egonak. És ezen szépen növekszik. Aztán egyszer csak csökken kicsit az éberség, és hopp már benne is vannak nyakig egy borzalmas vágytengerben, amit mondjuk évek óta nem éltek meg. És akkor muszáj, mert nem fojthatják el. Általában hatalmas energiákkal dolgoznak, el lehet képzelni, hogy ha nem tudják fenntartani a felső csakrákban, ha „leesik” mit művelhet velük.
Az egyiptomi beavatásokban is van egy próba, ami a vágy felismeréséről és kezeléséről szól. Ezen átesik minden pap és papnő. De az nem azt jeleni, hogy a kísértés nincs ott állandóan. Attól hogy tudják hogy kell csinálni, nem tévedhetetlenek ők sem. Ezért mondom, h szerintem csak ott rontják el, hogy gőgössé válnak, hogy papírokat írnak alá, meg fogadalmakat tesznek. Meg gurusdit játszanak. Csak élniük kellene. Csinálni a dolgukat, és bevállalni, amikor gyarlókká válnak. Azt mondani: én is ugyanúgy ember vagyok, mint te. Ne várj tőlem többet. Pontosabban, én így csinálnám.
Ha lehetnek swinger klubok és az tök természetes, miért ne rendezhetne bárki orgiát, ha neki és azoknak, akikkel megéli jó? (Mondjuk ez azért csapda, mert nem tudom hány olyan ember él ma a Földön, aki tényleg mentes a szexualitás blokkoltságától, az előítéletektől, az erkölcsök prédikációitól, a félelmektől…stb, és ha nem, akkor bizony sérülhet egy ilyen eseményben. )
Persze ha a vágy csapdájában vergődnek és hazudniuk kell a világnak, az már nem ugyanaz. És annyira a rabjává válhatnak, mint bármelyik másik mondjuk szexbeteg ember, hogy akkor jön a többi baj: a pedofília stb.
Szabadon és szeretettel, a másikra és önmagunkra való figyelemmel megélni a szexet. És ahogy fejlődünk lassan elengedni/feltranszformálni . Ezzel önmagunkat emeljük fel. Szerintem ennyi a dolgunk. És mindig alázattal viseltetni az élet és önmagunk iránt: tudni, hogy csak emberek vagyunk.
Namaszte
Laikus megközelítés
Egy tanítványnak miért kéne olyannak lennie, mint a mesterének?
Ha ez lenne a cél, akkor a mester célja is az lenne, hogy futószalagon gyártsa az egyforma tanítványokat. Klónozná önmagát.
Nem.
A mindenkori mester célja az, hogy képessé tegye a tanítványait esetleg még többre, mint a mester! A mester produktuma az nem a mester másolata, noha benne van a mester is.
A mester feladata elvinni ahhoz a kapuig, melyre ez van írva: ÖNMAGAD.
Ha egy spirituális mester olyat tesz, ami megdöbbenti vagy kétségbe küldi a tanítványait, akkor azok ugye magukra maradnak: „A hír hallatán a megdöbbent tanítványok azt se tudják, hogy mihez kezdjenek. Higgyenek a vádaknak,dobják el az eddig tanultakat, vagy álljanak az Istenként tisztelt, szeretett Mesterük mellé?”
Szerintem egyiket se tegyék.
Álljanak Önmaguk mellé!
Higgyenek abban, hogy nem véletlenül kerültek e mellé a mester mellé, mert ő mindenképpen hozzásegíti őket Önmagukhoz.
Így vagy úgy…
Ha ez nem történik meg, nem érett a tanítvány arra, hogy saját magát kibontsa abból a „csomagból”, amivel mestere „megajándékozta”…
Ez a tanítvány még nem képes a „kalandvágyó szeretetre”, mely akár tabukat is romba dönthet.
Én ezt gondolom laikusként, mert bevallom sohasem ástam bele magam a guruk világába. /sem:-)/
szeklice
Hát így van pontosan.
Mindenki ÖNmegvalósít, senki nem a mestere
Hát így van pontosan.
Mindenki ÖNmegvalósít, senki nem a mestere akar lenni. Könnyebb volna mondjuk Sai Baba jelmezeket gyártani és mindenkivel felvetetni, hogy legalább olyannak látszódjék, mint a mester
A mester aki maga érdekei szükségletei szerint formálja a tanítványt nem mestere semminek sem, legfeljebb a manipulációnak…
Még az is lehet, támadt egy olyan érzésem, hogy Sai Baba videóiban látott trükkökkel, nem-e éppen azt akarja tanítani, hogy az emberek ne csapódjanak be az ilyen bűvész trükkök által, honnan tudjuk azt, hogy nem mondta e meg nekik utána? Hogyan tanítja meg a becsapottság érzését, ha nem csapja be előbb a tanítványt? Ha azok az emberek tényleg annyira „Buták” és a naivitásuk ilyen módon teszi őket áldozattá… Ha Eleve elrendelt (karmikus, sorsszerű) életeket élünk, akkor miért nem fogadjuk el ezeket a botrányokat. Mi ellen háborgunk? A sors ellen, saját becsapottságunkat, saját áldozatiságunkat nem vagyunk képesek elfogadni? Ez a helyzet, a sors ellen lázadunk, mert nem úgy élünk ahogy az az ideáinkban magunknak megalkottuk, ezek a mesterek pedig még ilyen „bűnösen is tanítanak bennünket, még itt is és most ebben a pillanatban is… Éppen a „bűneik” által
Nem tudjuk ezeknek az előadásoknak, történeteknek sem az előzményét, sem az utóéletét, de olyan ítélet áradatban fürösztjük azt a világot, amiről halvány fogalmunk sincsen, hogy talán eljött az ideje az önvizsgálatnak ezzel a témával kapcsolatban….
Becsapott, majd utána rávilágított a naivságomra, felszínességem
„…nem-e éppen azt akarja tanítani, hogy az emberek ne csapódjanak be az ilyen bűvész trükkök által„
Az én Tanítóm ilyen volt.
Becsapott, majd utána rávilágított a naivságomra, felszínességemre, hiszékenységemre, önhazugságaimra, kivetítéseimre… De soha nem élt vissza vele, pedig megtehette volna, úgy manipulálhatott volna, ahogyan akar!
De az itt említett „Mesterek” nem tanításból csinálták, legalábbis én még nem hallottam arról, hogy a szexuális áldozataikkal megosztották volna a „trükkös tanítások” okát, tanulságát.
Viszont az elvakult, agymosott tanítványok még évekig azzal áltatták magukat, hogy biztosan csak Ők nem értik a tanítást, még nem nőttek fel a Mesterük szellemi szintjére, hogy megértsék a
szopatásspirituális mondanivalóját. : (Bármilyen magasra
jut valaki a spirituális uton, nyílnak ki a képességei, ha arra a szintre esik vissza, ahol blokkja van. Ha a gyökereknel, akkor öngyilkos szektát szervez. Ha a szexcsakránál, akkor pedofil lesz es tömeg orgiát rendez.
Mivel bizonyos képességek szempontjábol magasra jutott, az átlag ember fölé emelkedik a „Mester” ezert sajnos nincs vele egy szinten levő ember a közvetlen környezetében, akinek a joszándékú kritikáját el tudná fogadni. Aki szembesitené azzal, hogy amit tesz az elfogadhatatlan.
A pedofilia egy olyan kör, ahol az elkövető-áldozat karmikus körforgásban van. Szomorú, hogy pont egy spirituálisan magasra jutott „Mester” nem tud ebből kiszállni. Tehát elégge nyilvánvaló a recept, az etikus magatartás, az erkölcs nem erőssegük, ebben meg fejlődniük kell. Egészséges szexuális mintát gyerekkorukban nem kaptak, nagy valószinűséggel őket is molesztálták.
A pedofil áldozata két szempontból is áldozat. Egyrészt a gyerek számára ez egy megalázó, fizikai és lelki fájdalmat okozó élmény. Másik részben viszont valamilyen szinten a molesztált gyerek azonosul az ő különlegességével es előfordul hogy élvezi azt, ami történik. Innen már könnyű kikövetkeztetni a jövőben mi fog történni.
Szóval minden magasröptű blogolónak csak ajánlani tudom, ha megkritizálják nézzenek azzal szembe, hogy nincsen olyan ember aki 100%-ban téved, a kritika legalább 20%-at bizony be kell vállalnunk, meg akkor is, ha a 80% a kritizálóról szól 🙂
Ne haragudj,de aki valóban egy magas spirituális szintre
Ne haragudj,de aki valóban egy magas spirituális szintre elért,az úgy lehetetlenség,hogy bárhol is bármilyen blokkja lenne.A blokkokon nem tud átmenni az energia,tehát nem tudja megvalósítani azt a magasabb állapotot./vagy ha erőszakolva van a dolog,akkor annak is meg vannak a következményei,még akkor…/
Szóval itt blokkról szó sem lehetne,ami azt jelenti,hogy ő csak gondolta ,és hirdette magáról,hogy /mondjuk/megvilágosodott,de ez nem igaz mégsem,mert onnan,abból az állapotból nincs hova visszaesni.Ha azt vaki tényleg megvalósította.
Ez itt a lényeg,erről folyik a kritikánk,hogy itt nem a tiszta tanításokkal van a baj,mert ugye az emberek az ilyen történetekből leginkább erre következtetnek,hanem arról van szó,hogy ezek a ,,bukott”guruk,nem is valósították meg azt a magasabb rendűbb állapotot.
Visszaesni a spirituális úton bárhonnan lehet /ebben igazad van/,csak innen nem lehet,
merthogy eljutni sem lehetne odáig,hogy X.Y.-nak bárhol is blokkjai lehetnének.
Akkor ő van valamilyen szinten,de még semmiképpen nem azon a szinten,mert az így nem valósulhat meg. Ugye ehhez is tudni kéne ,.hogy hogyan is valósulhatnak meg az ilyen állapotok?
Laikus megközelítés
Egy tanítványnak miért kéne olyannak lennie, mint a mesterének?
Ha ez lenne a cél, akkor a mester célja is az lenne, hogy futószalagon gyártsa az egyforma tanítványokat. Klónozná önmagát.
Nem.
A mindenkori mester célja az, hogy képessé tegye a tanítványait esetleg még többre, mint a mester! A mester produktuma az nem a mester másolata, noha benne van a mester is.
A mester feladata elvinni ahhoz a kapuig, melyre ez van írva: ÖNMAGAD.
Ha egy spirituális mester olyat tesz, ami megdöbbenti vagy kétségbe küldi a tanítványait, akkor azok ugye magukra maradnak: „A hír hallatán a megdöbbent tanítványok azt se tudják, hogy mihez kezdjenek. Higgyenek a vádaknak,dobják el az eddig tanultakat, vagy álljanak az Istenként tisztelt, szeretett Mesterük mellé?”
Szerintem egyiket se tegyék.
Álljanak Önmaguk mellé!
Higgyenek abban, hogy nem véletlenül kerültek e mellé a mester mellé, mert ő mindenképpen hozzásegíti őket Önmagukhoz.
Így vagy úgy…
Ha ez nem történik meg, nem érett a tanítvány arra, hogy saját magát kibontsa abból a „csomagból”, amivel mestere „megajándékozta”…
Ez a tanítvány még nem képes a „kalandvágyó szeretetre”, mely akár tabukat is romba dönthet.
Én ezt gondolom laikusként, mert bevallom sohasem ástam bele magam a guruk világába. /sem:-)/
szeklice
Hát így van pontosan.
Mindenki ÖNmegvalósít, senki nem a mestere
Hát így van pontosan.
Mindenki ÖNmegvalósít, senki nem a mestere akar lenni. Könnyebb volna mondjuk Sai Baba jelmezeket gyártani és mindenkivel felvetetni, hogy legalább olyannak látszódjék, mint a mester
A mester aki maga érdekei szükségletei szerint formálja a tanítványt nem mestere semminek sem, legfeljebb a manipulációnak…
Még az is lehet, támadt egy olyan érzésem, hogy Sai Baba videóiban látott trükkökkel, nem-e éppen azt akarja tanítani, hogy az emberek ne csapódjanak be az ilyen bűvész trükkök által, honnan tudjuk azt, hogy nem mondta e meg nekik utána? Hogyan tanítja meg a becsapottság érzését, ha nem csapja be előbb a tanítványt? Ha azok az emberek tényleg annyira „Buták” és a naivitásuk ilyen módon teszi őket áldozattá… Ha Eleve elrendelt (karmikus, sorsszerű) életeket élünk, akkor miért nem fogadjuk el ezeket a botrányokat. Mi ellen háborgunk? A sors ellen, saját becsapottságunkat, saját áldozatiságunkat nem vagyunk képesek elfogadni? Ez a helyzet, a sors ellen lázadunk, mert nem úgy élünk ahogy az az ideáinkban magunknak megalkottuk, ezek a mesterek pedig még ilyen „bűnösen is tanítanak bennünket, még itt is és most ebben a pillanatban is… Éppen a „bűneik” által
Nem tudjuk ezeknek az előadásoknak, történeteknek sem az előzményét, sem az utóéletét, de olyan ítélet áradatban fürösztjük azt a világot, amiről halvány fogalmunk sincsen, hogy talán eljött az ideje az önvizsgálatnak ezzel a témával kapcsolatban….
Becsapott, majd utána rávilágított a naivságomra, felszínességem
„…nem-e éppen azt akarja tanítani, hogy az emberek ne csapódjanak be az ilyen bűvész trükkök által„
Az én Tanítóm ilyen volt.
Becsapott, majd utána rávilágított a naivságomra, felszínességemre, hiszékenységemre, önhazugságaimra, kivetítéseimre… De soha nem élt vissza vele, pedig megtehette volna, úgy manipulálhatott volna, ahogyan akar!
De az itt említett „Mesterek” nem tanításból csinálták, legalábbis én még nem hallottam arról, hogy a szexuális áldozataikkal megosztották volna a „trükkös tanítások” okát, tanulságát.
Viszont az elvakult, agymosott tanítványok még évekig azzal áltatták magukat, hogy biztosan csak Ők nem értik a tanítást, még nem nőttek fel a Mesterük szellemi szintjére, hogy megértsék a
szopatásspirituális mondanivalóját. : (Bármilyen magasra
jut valaki a spirituális uton, nyílnak ki a képességei, ha arra a szintre esik vissza, ahol blokkja van. Ha a gyökereknel, akkor öngyilkos szektát szervez. Ha a szexcsakránál, akkor pedofil lesz es tömeg orgiát rendez.
Mivel bizonyos képességek szempontjábol magasra jutott, az átlag ember fölé emelkedik a „Mester” ezert sajnos nincs vele egy szinten levő ember a közvetlen környezetében, akinek a joszándékú kritikáját el tudná fogadni. Aki szembesitené azzal, hogy amit tesz az elfogadhatatlan.
A pedofilia egy olyan kör, ahol az elkövető-áldozat karmikus körforgásban van. Szomorú, hogy pont egy spirituálisan magasra jutott „Mester” nem tud ebből kiszállni. Tehát elégge nyilvánvaló a recept, az etikus magatartás, az erkölcs nem erőssegük, ebben meg fejlődniük kell. Egészséges szexuális mintát gyerekkorukban nem kaptak, nagy valószinűséggel őket is molesztálták.
A pedofil áldozata két szempontból is áldozat. Egyrészt a gyerek számára ez egy megalázó, fizikai és lelki fájdalmat okozó élmény. Másik részben viszont valamilyen szinten a molesztált gyerek azonosul az ő különlegességével es előfordul hogy élvezi azt, ami történik. Innen már könnyű kikövetkeztetni a jövőben mi fog történni.
Szóval minden magasröptű blogolónak csak ajánlani tudom, ha megkritizálják nézzenek azzal szembe, hogy nincsen olyan ember aki 100%-ban téved, a kritika legalább 20%-at bizony be kell vállalnunk, meg akkor is, ha a 80% a kritizálóról szól 🙂
Ne haragudj,de aki valóban egy magas spirituális szintre
Ne haragudj,de aki valóban egy magas spirituális szintre elért,az úgy lehetetlenség,hogy bárhol is bármilyen blokkja lenne.A blokkokon nem tud átmenni az energia,tehát nem tudja megvalósítani azt a magasabb állapotot./vagy ha erőszakolva van a dolog,akkor annak is meg vannak a következményei,még akkor…/
Szóval itt blokkról szó sem lehetne,ami azt jelenti,hogy ő csak gondolta ,és hirdette magáról,hogy /mondjuk/megvilágosodott,de ez nem igaz mégsem,mert onnan,abból az állapotból nincs hova visszaesni.Ha azt vaki tényleg megvalósította.
Ez itt a lényeg,erről folyik a kritikánk,hogy itt nem a tiszta tanításokkal van a baj,mert ugye az emberek az ilyen történetekből leginkább erre következtetnek,hanem arról van szó,hogy ezek a ,,bukott”guruk,nem is valósították meg azt a magasabb rendűbb állapotot.
Visszaesni a spirituális úton bárhonnan lehet /ebben igazad van/,csak innen nem lehet,
merthogy eljutni sem lehetne odáig,hogy X.Y.-nak bárhol is blokkjai lehetnének.
Akkor ő van valamilyen szinten,de még semmiképpen nem azon a szinten,mert az így nem valósulhat meg. Ugye ehhez is tudni kéne ,.hogy hogyan is valósulhatnak meg az ilyen állapotok?
Abból a szempontból
alakítanék ki véleményt ezekről a mesterekről ,hogy a partnerükkel való lehetséges kapcsolódási szintek mindegyikében megérintik akkor egymást , vagy csak WC – csészének használják a vonzáskörükbe sodródottat ? Üdvözlettel : felacso
U . i . : Hozzátéve azt , hogy ( ideális esetben ) a kialakított véleményem értéke annyi , mint egy kutya véleménye a falkavezérnek tekintett gazdájáról .
Abból a szempontból
alakítanék ki véleményt ezekről a mesterekről ,hogy a partnerükkel való lehetséges kapcsolódási szintek mindegyikében megérintik akkor egymást , vagy csak WC – csészének használják a vonzáskörükbe sodródottat ? Üdvözlettel : felacso
U . i . : Hozzátéve azt , hogy ( ideális esetben ) a kialakított véleményem értéke annyi , mint egy kutya véleménye a falkavezérnek tekintett gazdájáról .
Hát leginkább időrablásnak tartom erre most válaszolni.
Először
Hát leginkább időrablásnak tartom erre most válaszolni.
Először is kezdted az óvodából:
,,Jézus az ember, És a benne megnyilvánuló Krisztus az Isten, aki felé fordulni kell.”
Ezt azért nagyjából mindenki tudja,én is,miután már több százszor leírtam ezen az oldalon/is/.Gondoltam nem kell ezt magyarázgatni folyton,mert evidens. Egyszerűen Jézusról beszéltem,mert itt így beszélünk róla,de feltételeztem,hogy mindenki tudja miről van szó így is:)
Nem szabadna ,hogy bárkinek az előadásai is így befolyásoljanak,hogy képes vagy ,,felborítani az isteni rendet”
Hogyan lehet már a szentháromságba beemelni a női minőséget? Ez az egésznek a totális meg nem értése!.
Tudom ,hogy hiányzik az embernek a ,,földhöz kötött ”gondolkodása miatt az Isten anya,de ilyen magasabb rendűbb tanításokban ,vallásokban nincs ilyen minőség. Hiába akarják beemelni oda,hol a szentlelket nőiesítik el,hol más ötletük van.
A szentlelket mindenütt lángokkal ábrázolják,tűz minőség,és nem víz!!!,tehát nem női minőség.
Nem is a lélek a megfelelő elnevezése,hanem a szent szellem. Ez persze mindig fordítási hibákból ered,a spirtust,hol léleknek,hol szellemnek fordítják…
Szóval nem tudom ,hogy mit és hogy mondott Feri atya,és mi az ami a te saját kombinációd gyümölcse,de ilyet egy katolikus pap nem mondhat,mert ellene megy a saját tanításának.!!!
Egyébként az egyház kielégítette ezt a vágyat ,hogy nő is legyen valahogy jelen a dologban,és ezért az 50-es években,Szűz Máriát ugye a mennybe emelték,,,Isten Trónusa mellé.”
Legyen már ez elég,ne fokozzuk már le a szent szellemet/lelket/vizes minőséggé, mikor lángoló tűz. Bele kéne törődni,hogy magasabb rendűbb vallásokban nincsen női minősége az Istennek. A földanya az egészen más tészta,de a nőt a női minőségbe kell helyezni. Vannak Istennők,más vallásokban,de ha az Egy Istenről beszélünk,az nem női minőség!!! Ezekben a magasabb rendűbb tanításokban nincsen feminizmus:)
A másik ez Forsite saga,családregény…na ez megint súlyos,és ugyancsak a Jézusi tanítás ellen megy,aki világosan elmondta,hogy hagyd ott családodat ,apádat ,anyádat…stb…ha engem akarsz követni
Ezt kéne már végre felfogni,hogy nem kell ezeket a tanításokat követni,se ezt se
a keletieket,de ha valaki erre megérett,mert megértette,elfogadta,és meg akarja valósítani,ami ezeknél a végcél,annak le kell mondania minden kötöttségéről.
Ezért hagyta ott Buddha a családját,a szerzetesek,az apácák,a szentek,a jógi…
a katolikus pap,és azok a mesterek,akik valóban megvalósítottak valamilyen magasabb rendűbb állapotot. Nincs család,nincs ház,vagyon,egyebek,Isten van,slussz…de az a minden,sokkal több ,mint amit előtte birtokoltak.
Hagyjuk már ezeket a maszlag teljesen félrevezető dumákat,én ezért nem járok már misére,meg nem hallgatok ilyen papokat sem,mert egyszerűen képesek ellene beszélni a tanításoknak,csak azért hogy híveket szerezzenek az egyháznak.
A mai ember már nem képes betartani ezeket a tanításokat,,tehát mindenféle engedményeket tesznek a híveknek ,hogy mégse hagyják el ugye az egyházat. Pedig ez bűn! Súlyos bűn a tanítással szemben,ugyanolyan bűn ami itt a blog témája,amit ezek a hazug guruk tettek a tanításokkal.
Így hát megengedik manapság az embereknek,hogy úgy járjanak templomba,úgy gyónjanak és áldozzanak,hogy közben minden percben hazudnak,és ezt még lega
lizálják is nekik,csakhogy ne veszítsenek el híveket.Hát ezért ilyen a vallás,amilyen ezért is degradálódott ennyire,mert fejétől büdösödik a hal.
Nem csodálom,hogy egy ilyen vallás,ami teljesen elveszítette az igazi értékeit,nem kell már senki olyannak ,aki bármit is komolyan szeretne megvalósítani. És pont ez is az oka annak,hogy nagyon sok nyugati ember fordul a keleti tanítások felé,mert ott még az igazat mondják.De ott keleten,és nem ezek a nyugatra átszivárgott
legtöbbször igaztalan tanítók.Csak meg kell nézni,nem is kell a szexuális csapongásokig elmenni,elég annyi,hogy a tanításaik ellenére olyan vagyonokat gyűjtenek,luxuskocsikon járnak,had ne soroljam már,és miről szólna a tanítás???…
Igen naiv aki ezek láttán hisz nekik,ők viszont bűnösök,mert lehúznak a sárga földre egy magasrendű tanítást,és így Isten ellen vétenek! /mert ezek a tanítások egytől egyig isteni kinyilatkoztatások,és nem egyes emberek agymenései,bár sokan szeretnék ezt így beállítani/
És hiába mondja Spiri ,hogy ez Isten jóváhagyásával megy. A nagy túrót!!!
Isten ránk hagyta a dolgot,azért kaptunk szabad akaratot,mert választhatunk jó és rossz között,ami azt jelenti,hogy választhatjuk az istenit ,és választhatjuk
azt ami elvisz Istentől.
Ilyen egyszerű az egész,nem szól bele semmibe,mi döntjük el,mit választunk.
Semmi sem visz el Istentől. De erről beszélek, hogy hitetlenek
Semmi sem visz el Istentől. De erről beszélek, hogy hitetlenek vagytok. Minden közelebb visz Istenhez, a kérdés csak annyi, hogy ez tudatosul-e benned akkor is, ha „rossz” történik. Észreveszed-e, hogy az a „rossz” is azért történt, hogy közelebb kerülj Istenhez.
Egyébként az, hogy „ránk hagyta a dolgot”, ahogy Te mondod, és az, hogy „jóvá hagyta”, ahogy én mondom, miben különbözik? Szerintem mindkettő azt jelenti, hogy meg van engedve.
Ez szerintem különbség,hogy mi döntjük e el,vagy Isten beleszól
Ez szerintem különbség,hogy mi döntjük e el,vagy Isten beleszól ezekbe a dolgokba.
Mert ha a te álláspontodat vallanám,hogy az ,,ő tudtával” történnek ezek,akkor tulajdonképpen legalizálnám ezeket a dolgokat,hiszen Isten is így akarta:)
Pedig nem akarta így,ezt az adott ember akarta így, nem Isten. Mert ha Isten ilyeneket akarna,akkor erről szólnának a tanításai,de hát épp az ellenkezőjéről szólnak.
Tehát én nem tartom helyesnek ezt a gondolkodást,hogy azzal legalizálod ezeket a cselekedeteket,hogy Isten tudtával ,beleegyezésével történt. Lehet ugyan ,hogy Isten mindent tud,dehogy nem ezt akarja az biztos. Se nem a háborúkat,hogy az emberek marják,öljék egymást. Ezt mind az ember akarja,mert olyan amilyen ,és pont azért mert nagyon is eltávolodott az isteni mivoltjától,vagyis Istentől.
Bizony,hogy van távol és közel Istenhez,mert amikor nem az ,,isteni lényem vezet,akkor bizony eltávolodom Istentől,és fordítva.
Egy rablógyilkost mentegethetünk ugyan a nehéz gyermekkorával,de egy biztos,hogy nem az isteni elvek szerint cselekedett,de még egy bankár sem ,aki a rászorulókból próbál eléggé tisztességtelen hasznot húzni. Azért Istentől vagy az ő ,,isteni mivoltjuktól” eléggé eltávolodtak,egyébként ugyan nem ilyenek lennének a tetteik,amit mégsem mondhatnánk Isten által vezérelt cselekedeteknek.
Ellenpéldaként meg felhozhatnám Teréz anyát,akinek tán nem vitatott,hogy a cselekedetei az
isteni elveket tükrözték,vagyis ő ezáltal sokkal közelebb volt az ,,istenihez”,/mert át is hatotta őt ,benne élt/, mint az ellenpélda/a rablógyilkos,vagy a bankár/ .Őket bizony más erők mozgattak,nem pedig Isten.
Erről szól a világ,lehet választani,ezért kaptunk szabad akaratot.Pont mert Isten nem szól bele semmibe,az emberre lett bízva,kit szolgál. Nem a legjobb megfogalmazás,de érthető,ha valaki
meg akarja érteni. Persze mindenki azt gondol amit akar. Én ezt gondolom.
Viszont ezzel,hogy már többedszer kijelented,hogy hitetlenek vagytok,ezzel sértesz engem.
Nem ismerheted az én hitemet,nem tartom ezt helyesnek,hogy csak azért mert nem vagyunk veled azonos platformon,azért hitetlennek nevezz minket.Ez ,hogy egyet értünk e egy olyan véleménnyel,ami nem is biztos hogy helytálló,ez nem lehet értékmérője a mi hitünknek.
Csak és kizárólag olyan értelemben ,hogy neked nem hiszünk el valamit,de ez a hitetlenség ez ennél sokkal többet jelent.Ezzel az Istenbe,isteni tanításokba,isteni értékekbe vetett hitemet vétózod meg.És itt mindenkiét.Vagyis kicsit oda kéne figyelni a megfogalmazásokra.
Ha minden Isten terve szerint van, akkor minek bármit is…?
Teljesen egyetértek Évával, szebben és pontosabban én sem fogalmazhattam volna meg.
Még annyit megjegyeznék, hogy:
„Észreveszed-e, hogy az a „rossz” is azért történt, hogy közelebb kerülj Istenhez.”
A rossz nem csak úgy szimplán történik, hanem valamilyen szinten mi csináljuk-teremtjük-vonzzuk be magunknak, így ezt Istenre fogni nem kellene.
Bár nem ismerem pontosan a hitrendszeredet, de szavaid alapján talán abban hiszel, hogy előbb-utóbb minden lélek vissza fog jutni az Isteni egységbe. Emiatt írod azt, hogy semmi sem távolít el, meg hogy minden aszerint van elrendelve.
Nos, ez tényleg egy végletes hit az Isteni irányításban és ha elég hosszú távlatban nézzük, akkor még igaz is.
Azonban ha valaki csak ebben hisz, akkor ezzel felszabadítja magát a felelősség alól és el is engedheti a szabad akarat jogát, hiszen édes mindegy mit teszek, az úgyis Istenhez vezet. (Sajnos az indiaiak nagy része is ezt teszi)
Viszont ezzel a hozzáállással hogyan születik meg az emberben a felismerés, hogy Ő is tehet magáért, a sorsa nem csak elrendelt, hanem Ő is irányíthatja a dolgokat?
Mitől látja meg, hogy nem mindegy mi felé vezeti az életét, hogy ehhez ítélőképesség, értékrend, tudatosság szükséges?
Gyakorlatilag elereszt minden motivációt, ami a tudatos fejlődéséhez szükséges, hiszen úgyis minden Istenhez vezet, akkor nem mindegy, hogy mit teszek, hogyan gondolkodom és élek?
Én feltételezem, hogy Te nem így élsz, vagyis a megfogalmazott hitedben azért vannak más elemek is, amelyek némi motivációt, tudatos irányítást adnak Neked.
Vagy ezeken már annyira túljutottál, hogy egotlanul átadtad magad Istennek? Mert ha igen, akkor ez így működhet, viszont az emberek nagy részének csak nihilt hozna egy ilyen mértékű feladás, nem megvilágosodást!
Elrendelés és irányítás, avagy mit is jelent az a szó, h sors ..
Szerintem is minden el van rendelve, a szabad akarat, döntési jog, ego és a többiek azért van, mert ezeket használva és folyton ütköztetve önmagunkkal szerezzük meg a tudatosságot. Ezért születünk le testbe. Ez a legsűrűbb létezési forma, itt lehet a legintenzívebben tanulni, a legmélyebbről a legmagasabbra jutni, meglátni és leleplezni az illúziót, amibe keverjük magunkat, és ez által még magasabb tudatosságra szert tenni, mint amivel leszülettünk, vagyis még tisztábban látni és tapasztalni a valóságot.
Az, hogy ez minket egyben arra indít, hogy a felelősséget hárítsuk adott esetekben, a vallások és hitrendszerek, hiedelmek és agymosások…stb tévutak, ennek a folyamatnak természetes zsákutcái, csak a teljes tudás hiányosságai, amik szintén pótlódnak idővel.
Az elrendeltség és a földi erőink ( a gondolkodás és érzés, megérzés képessége, a döntési jogunk és kötelességünk, a szabad akaratunk, és a felelősségünk önmagunkért) nem egymás ellentétei, csak más törvényszerűségek szerint működnek. Amikor sikerül a helyére tennünk ezeket magunkban, megismernünk és jól, a helyén használnunk, akkor összhangba kerül az utunk, az elrendeltségünk és ezek az erők: ezekkel szolgáljuk a sorsunk. A végső állomás a kontroll elengedése, aminek éppen az a lényege, hogy már nem akarunk a sorsunk irányítói lenni, csak a szolgálói. Furcsa, de ez által kerülünk a helyünkre, arra, amire születtünk, amire hivatott a milyenségünk, az adottságaink, ahová legjobban illeszkedünk ebben a világban és amivel legtöbbet aduk magunknak és a világnak.
A felelősség vállalása nem egyenlő az irányítással. Irányíani még mindig csak az emberi részünk akar. Amikor képessé válunk elengedni, és elfogadni a sorsunk, amikor átadjuk az irányítást az intuíciónak, a szívünknek, de betartjuk a törvényeket, akkor eggyé válunk az elrendelésünkkel, és többé nem kérdés számunkra az elrendelés kérdése.
Nem vagyunk a helyükön, ha hárítunk, de akkor sem, ha azt képzeljük, a mi kezünkben van a sorsunk. Csak meg kell tennünk, amit éppen meg kell tennünk, mert nekünk van kezünk és lábunk, agyuk és képességeink hozzá itt, a Földön, de az irányítást át kell adnunk a belső hangnak – ami az elrendelésünk útján tart.
A magyar sors szó ugyanazt jelenti, mint az indiai Dharma elnevezés.
Namaszte
„A rossz nem csak úgy szimplán történik, hanem valamilyen
„Ha minden Isten terve szerint van, akkor minek bármit is…?” Na pontosan ez a megvilágosodás nagy dilemmája, amit az elme nem fog fel. Hogy neki nem kell semmit tennie azon kívül, ami a dolga ahhoz, hogy felébredjünk. A felébredés módját keresi ahelyett, hogy felébredne.
„A rossz nem csak úgy szimplán történik, hanem valamilyen szinten mi csináljuk-teremtjük-vonzzuk be magunknak, így ezt Istenre fogni nem kellene.”
De az hogy bevonzod a magadnak csinált-teremtett rosszat, az bizony igencsak Isten nagylelkűsége. Az, hogy ezáltal fejlődőképes maradsz mindaddig, míg eggyé nem válsz vele, ez szerintem egy kegyes dolog. Szóval én nem fogok semmit Istenre, sőt hálás vagyok neki, hogy léteznek rossz dolgok, különben miből tanulnánk? Úgyhogy nemhogy felszabadítom magam a felelősség alól, hanem pont ezekből lesz utána a felelősség. Hogy tudom, Isten jóvoltából mindennek megvan a maga következménye, ami egálba billenti az egyensúlyt.
Viszont a motivációs dologban igazad van, valahogy eléggé elenyészett a motivációm sok minden felé. Ezen tűnődöm is gyakran, de aztán mindig arra jutok, hogy igazából nem látom jelét, hogy ettől bármi bajom lenne. Persze az olyan helyzetekben, amihez konkrétan kell a motiváció legalább egy leheletnyi (a kaja nem főzi meg magát ugye, meg hasonlók), ott persze működik, de így hosszabb távra nem nagyon vannak ötleteim, amihez túlságosan motiváció kéne.
A szentháromság
az Isteni egyég szétbontása az ellentétekben és különbségekben gondolkodó , az összességet egyben nem , csak különböző nézőpontokból , részleteiben befogadni és feldolgozni képes emberi megértés számára . Azon már lehet gondolkodni , hogy az egység mely nézetei a legalapvetőbbek .Nem véletlen , hogy a világ megismerése az emberegyed számára az Anya – Gyermek – Apa szentháromságban kezdődik .Ahogy fent , úgy értjük félre lent .Üdvözlettel : felacso
Hát leginkább időrablásnak tartom erre most válaszolni.
Először
Hát leginkább időrablásnak tartom erre most válaszolni.
Először is kezdted az óvodából:
,,Jézus az ember, És a benne megnyilvánuló Krisztus az Isten, aki felé fordulni kell.”
Ezt azért nagyjából mindenki tudja,én is,miután már több százszor leírtam ezen az oldalon/is/.Gondoltam nem kell ezt magyarázgatni folyton,mert evidens. Egyszerűen Jézusról beszéltem,mert itt így beszélünk róla,de feltételeztem,hogy mindenki tudja miről van szó így is:)
Nem szabadna ,hogy bárkinek az előadásai is így befolyásoljanak,hogy képes vagy ,,felborítani az isteni rendet”
Hogyan lehet már a szentháromságba beemelni a női minőséget? Ez az egésznek a totális meg nem értése!.
Tudom ,hogy hiányzik az embernek a ,,földhöz kötött ”gondolkodása miatt az Isten anya,de ilyen magasabb rendűbb tanításokban ,vallásokban nincs ilyen minőség. Hiába akarják beemelni oda,hol a szentlelket nőiesítik el,hol más ötletük van.
A szentlelket mindenütt lángokkal ábrázolják,tűz minőség,és nem víz!!!,tehát nem női minőség.
Nem is a lélek a megfelelő elnevezése,hanem a szent szellem. Ez persze mindig fordítási hibákból ered,a spirtust,hol léleknek,hol szellemnek fordítják…
Szóval nem tudom ,hogy mit és hogy mondott Feri atya,és mi az ami a te saját kombinációd gyümölcse,de ilyet egy katolikus pap nem mondhat,mert ellene megy a saját tanításának.!!!
Egyébként az egyház kielégítette ezt a vágyat ,hogy nő is legyen valahogy jelen a dologban,és ezért az 50-es években,Szűz Máriát ugye a mennybe emelték,,,Isten Trónusa mellé.”
Legyen már ez elég,ne fokozzuk már le a szent szellemet/lelket/vizes minőséggé, mikor lángoló tűz. Bele kéne törődni,hogy magasabb rendűbb vallásokban nincsen női minősége az Istennek. A földanya az egészen más tészta,de a nőt a női minőségbe kell helyezni. Vannak Istennők,más vallásokban,de ha az Egy Istenről beszélünk,az nem női minőség!!! Ezekben a magasabb rendűbb tanításokban nincsen feminizmus:)
A másik ez Forsite saga,családregény…na ez megint súlyos,és ugyancsak a Jézusi tanítás ellen megy,aki világosan elmondta,hogy hagyd ott családodat ,apádat ,anyádat…stb…ha engem akarsz követni
Ezt kéne már végre felfogni,hogy nem kell ezeket a tanításokat követni,se ezt se
a keletieket,de ha valaki erre megérett,mert megértette,elfogadta,és meg akarja valósítani,ami ezeknél a végcél,annak le kell mondania minden kötöttségéről.
Ezért hagyta ott Buddha a családját,a szerzetesek,az apácák,a szentek,a jógi…
a katolikus pap,és azok a mesterek,akik valóban megvalósítottak valamilyen magasabb rendűbb állapotot. Nincs család,nincs ház,vagyon,egyebek,Isten van,slussz…de az a minden,sokkal több ,mint amit előtte birtokoltak.
Hagyjuk már ezeket a maszlag teljesen félrevezető dumákat,én ezért nem járok már misére,meg nem hallgatok ilyen papokat sem,mert egyszerűen képesek ellene beszélni a tanításoknak,csak azért hogy híveket szerezzenek az egyháznak.
A mai ember már nem képes betartani ezeket a tanításokat,,tehát mindenféle engedményeket tesznek a híveknek ,hogy mégse hagyják el ugye az egyházat. Pedig ez bűn! Súlyos bűn a tanítással szemben,ugyanolyan bűn ami itt a blog témája,amit ezek a hazug guruk tettek a tanításokkal.
Így hát megengedik manapság az embereknek,hogy úgy járjanak templomba,úgy gyónjanak és áldozzanak,hogy közben minden percben hazudnak,és ezt még lega
lizálják is nekik,csakhogy ne veszítsenek el híveket.Hát ezért ilyen a vallás,amilyen ezért is degradálódott ennyire,mert fejétől büdösödik a hal.
Nem csodálom,hogy egy ilyen vallás,ami teljesen elveszítette az igazi értékeit,nem kell már senki olyannak ,aki bármit is komolyan szeretne megvalósítani. És pont ez is az oka annak,hogy nagyon sok nyugati ember fordul a keleti tanítások felé,mert ott még az igazat mondják.De ott keleten,és nem ezek a nyugatra átszivárgott
legtöbbször igaztalan tanítók.Csak meg kell nézni,nem is kell a szexuális csapongásokig elmenni,elég annyi,hogy a tanításaik ellenére olyan vagyonokat gyűjtenek,luxuskocsikon járnak,had ne soroljam már,és miről szólna a tanítás???…
Igen naiv aki ezek láttán hisz nekik,ők viszont bűnösök,mert lehúznak a sárga földre egy magasrendű tanítást,és így Isten ellen vétenek! /mert ezek a tanítások egytől egyig isteni kinyilatkoztatások,és nem egyes emberek agymenései,bár sokan szeretnék ezt így beállítani/
És hiába mondja Spiri ,hogy ez Isten jóváhagyásával megy. A nagy túrót!!!
Isten ránk hagyta a dolgot,azért kaptunk szabad akaratot,mert választhatunk jó és rossz között,ami azt jelenti,hogy választhatjuk az istenit ,és választhatjuk
azt ami elvisz Istentől.
Ilyen egyszerű az egész,nem szól bele semmibe,mi döntjük el,mit választunk.
Semmi sem visz el Istentől. De erről beszélek, hogy hitetlenek
Semmi sem visz el Istentől. De erről beszélek, hogy hitetlenek vagytok. Minden közelebb visz Istenhez, a kérdés csak annyi, hogy ez tudatosul-e benned akkor is, ha „rossz” történik. Észreveszed-e, hogy az a „rossz” is azért történt, hogy közelebb kerülj Istenhez.
Egyébként az, hogy „ránk hagyta a dolgot”, ahogy Te mondod, és az, hogy „jóvá hagyta”, ahogy én mondom, miben különbözik? Szerintem mindkettő azt jelenti, hogy meg van engedve.
Ez szerintem különbség,hogy mi döntjük e el,vagy Isten beleszól
Ez szerintem különbség,hogy mi döntjük e el,vagy Isten beleszól ezekbe a dolgokba.
Mert ha a te álláspontodat vallanám,hogy az ,,ő tudtával” történnek ezek,akkor tulajdonképpen legalizálnám ezeket a dolgokat,hiszen Isten is így akarta:)
Pedig nem akarta így,ezt az adott ember akarta így, nem Isten. Mert ha Isten ilyeneket akarna,akkor erről szólnának a tanításai,de hát épp az ellenkezőjéről szólnak.
Tehát én nem tartom helyesnek ezt a gondolkodást,hogy azzal legalizálod ezeket a cselekedeteket,hogy Isten tudtával ,beleegyezésével történt. Lehet ugyan ,hogy Isten mindent tud,dehogy nem ezt akarja az biztos. Se nem a háborúkat,hogy az emberek marják,öljék egymást. Ezt mind az ember akarja,mert olyan amilyen ,és pont azért mert nagyon is eltávolodott az isteni mivoltjától,vagyis Istentől.
Bizony,hogy van távol és közel Istenhez,mert amikor nem az ,,isteni lényem vezet,akkor bizony eltávolodom Istentől,és fordítva.
Egy rablógyilkost mentegethetünk ugyan a nehéz gyermekkorával,de egy biztos,hogy nem az isteni elvek szerint cselekedett,de még egy bankár sem ,aki a rászorulókból próbál eléggé tisztességtelen hasznot húzni. Azért Istentől vagy az ő ,,isteni mivoltjuktól” eléggé eltávolodtak,egyébként ugyan nem ilyenek lennének a tetteik,amit mégsem mondhatnánk Isten által vezérelt cselekedeteknek.
Ellenpéldaként meg felhozhatnám Teréz anyát,akinek tán nem vitatott,hogy a cselekedetei az
isteni elveket tükrözték,vagyis ő ezáltal sokkal közelebb volt az ,,istenihez”,/mert át is hatotta őt ,benne élt/, mint az ellenpélda/a rablógyilkos,vagy a bankár/ .Őket bizony más erők mozgattak,nem pedig Isten.
Erről szól a világ,lehet választani,ezért kaptunk szabad akaratot.Pont mert Isten nem szól bele semmibe,az emberre lett bízva,kit szolgál. Nem a legjobb megfogalmazás,de érthető,ha valaki
meg akarja érteni. Persze mindenki azt gondol amit akar. Én ezt gondolom.
Viszont ezzel,hogy már többedszer kijelented,hogy hitetlenek vagytok,ezzel sértesz engem.
Nem ismerheted az én hitemet,nem tartom ezt helyesnek,hogy csak azért mert nem vagyunk veled azonos platformon,azért hitetlennek nevezz minket.Ez ,hogy egyet értünk e egy olyan véleménnyel,ami nem is biztos hogy helytálló,ez nem lehet értékmérője a mi hitünknek.
Csak és kizárólag olyan értelemben ,hogy neked nem hiszünk el valamit,de ez a hitetlenség ez ennél sokkal többet jelent.Ezzel az Istenbe,isteni tanításokba,isteni értékekbe vetett hitemet vétózod meg.És itt mindenkiét.Vagyis kicsit oda kéne figyelni a megfogalmazásokra.
Ha minden Isten terve szerint van, akkor minek bármit is…?
Teljesen egyetértek Évával, szebben és pontosabban én sem fogalmazhattam volna meg.
Még annyit megjegyeznék, hogy:
„Észreveszed-e, hogy az a „rossz” is azért történt, hogy közelebb kerülj Istenhez.”
A rossz nem csak úgy szimplán történik, hanem valamilyen szinten mi csináljuk-teremtjük-vonzzuk be magunknak, így ezt Istenre fogni nem kellene.
Bár nem ismerem pontosan a hitrendszeredet, de szavaid alapján talán abban hiszel, hogy előbb-utóbb minden lélek vissza fog jutni az Isteni egységbe. Emiatt írod azt, hogy semmi sem távolít el, meg hogy minden aszerint van elrendelve.
Nos, ez tényleg egy végletes hit az Isteni irányításban és ha elég hosszú távlatban nézzük, akkor még igaz is.
Azonban ha valaki csak ebben hisz, akkor ezzel felszabadítja magát a felelősség alól és el is engedheti a szabad akarat jogát, hiszen édes mindegy mit teszek, az úgyis Istenhez vezet. (Sajnos az indiaiak nagy része is ezt teszi)
Viszont ezzel a hozzáállással hogyan születik meg az emberben a felismerés, hogy Ő is tehet magáért, a sorsa nem csak elrendelt, hanem Ő is irányíthatja a dolgokat?
Mitől látja meg, hogy nem mindegy mi felé vezeti az életét, hogy ehhez ítélőképesség, értékrend, tudatosság szükséges?
Gyakorlatilag elereszt minden motivációt, ami a tudatos fejlődéséhez szükséges, hiszen úgyis minden Istenhez vezet, akkor nem mindegy, hogy mit teszek, hogyan gondolkodom és élek?
Én feltételezem, hogy Te nem így élsz, vagyis a megfogalmazott hitedben azért vannak más elemek is, amelyek némi motivációt, tudatos irányítást adnak Neked.
Vagy ezeken már annyira túljutottál, hogy egotlanul átadtad magad Istennek? Mert ha igen, akkor ez így működhet, viszont az emberek nagy részének csak nihilt hozna egy ilyen mértékű feladás, nem megvilágosodást!
Elrendelés és irányítás, avagy mit is jelent az a szó, h sors ..
Szerintem is minden el van rendelve, a szabad akarat, döntési jog, ego és a többiek azért van, mert ezeket használva és folyton ütköztetve önmagunkkal szerezzük meg a tudatosságot. Ezért születünk le testbe. Ez a legsűrűbb létezési forma, itt lehet a legintenzívebben tanulni, a legmélyebbről a legmagasabbra jutni, meglátni és leleplezni az illúziót, amibe keverjük magunkat, és ez által még magasabb tudatosságra szert tenni, mint amivel leszülettünk, vagyis még tisztábban látni és tapasztalni a valóságot.
Az, hogy ez minket egyben arra indít, hogy a felelősséget hárítsuk adott esetekben, a vallások és hitrendszerek, hiedelmek és agymosások…stb tévutak, ennek a folyamatnak természetes zsákutcái, csak a teljes tudás hiányosságai, amik szintén pótlódnak idővel.
Az elrendeltség és a földi erőink ( a gondolkodás és érzés, megérzés képessége, a döntési jogunk és kötelességünk, a szabad akaratunk, és a felelősségünk önmagunkért) nem egymás ellentétei, csak más törvényszerűségek szerint működnek. Amikor sikerül a helyére tennünk ezeket magunkban, megismernünk és jól, a helyén használnunk, akkor összhangba kerül az utunk, az elrendeltségünk és ezek az erők: ezekkel szolgáljuk a sorsunk. A végső állomás a kontroll elengedése, aminek éppen az a lényege, hogy már nem akarunk a sorsunk irányítói lenni, csak a szolgálói. Furcsa, de ez által kerülünk a helyünkre, arra, amire születtünk, amire hivatott a milyenségünk, az adottságaink, ahová legjobban illeszkedünk ebben a világban és amivel legtöbbet aduk magunknak és a világnak.
A felelősség vállalása nem egyenlő az irányítással. Irányíani még mindig csak az emberi részünk akar. Amikor képessé válunk elengedni, és elfogadni a sorsunk, amikor átadjuk az irányítást az intuíciónak, a szívünknek, de betartjuk a törvényeket, akkor eggyé válunk az elrendelésünkkel, és többé nem kérdés számunkra az elrendelés kérdése.
Nem vagyunk a helyükön, ha hárítunk, de akkor sem, ha azt képzeljük, a mi kezünkben van a sorsunk. Csak meg kell tennünk, amit éppen meg kell tennünk, mert nekünk van kezünk és lábunk, agyuk és képességeink hozzá itt, a Földön, de az irányítást át kell adnunk a belső hangnak – ami az elrendelésünk útján tart.
A magyar sors szó ugyanazt jelenti, mint az indiai Dharma elnevezés.
Namaszte
„A rossz nem csak úgy szimplán történik, hanem valamilyen
„Ha minden Isten terve szerint van, akkor minek bármit is…?” Na pontosan ez a megvilágosodás nagy dilemmája, amit az elme nem fog fel. Hogy neki nem kell semmit tennie azon kívül, ami a dolga ahhoz, hogy felébredjünk. A felébredés módját keresi ahelyett, hogy felébredne.
„A rossz nem csak úgy szimplán történik, hanem valamilyen szinten mi csináljuk-teremtjük-vonzzuk be magunknak, így ezt Istenre fogni nem kellene.”
De az hogy bevonzod a magadnak csinált-teremtett rosszat, az bizony igencsak Isten nagylelkűsége. Az, hogy ezáltal fejlődőképes maradsz mindaddig, míg eggyé nem válsz vele, ez szerintem egy kegyes dolog. Szóval én nem fogok semmit Istenre, sőt hálás vagyok neki, hogy léteznek rossz dolgok, különben miből tanulnánk? Úgyhogy nemhogy felszabadítom magam a felelősség alól, hanem pont ezekből lesz utána a felelősség. Hogy tudom, Isten jóvoltából mindennek megvan a maga következménye, ami egálba billenti az egyensúlyt.
Viszont a motivációs dologban igazad van, valahogy eléggé elenyészett a motivációm sok minden felé. Ezen tűnődöm is gyakran, de aztán mindig arra jutok, hogy igazából nem látom jelét, hogy ettől bármi bajom lenne. Persze az olyan helyzetekben, amihez konkrétan kell a motiváció legalább egy leheletnyi (a kaja nem főzi meg magát ugye, meg hasonlók), ott persze működik, de így hosszabb távra nem nagyon vannak ötleteim, amihez túlságosan motiváció kéne.
A szentháromság
az Isteni egyég szétbontása az ellentétekben és különbségekben gondolkodó , az összességet egyben nem , csak különböző nézőpontokból , részleteiben befogadni és feldolgozni képes emberi megértés számára . Azon már lehet gondolkodni , hogy az egység mely nézetei a legalapvetőbbek .Nem véletlen , hogy a világ megismerése az emberegyed számára az Anya – Gyermek – Apa szentháromságban kezdődik .Ahogy fent , úgy értjük félre lent .Üdvözlettel : felacso
Mi a problema szexualitassal, mint eszkoz?
Lehet mar valaki irt hasonlo kommentet, bocs de nem olvastam vegig. 🙂
Nem ertem, h mi a problema a szexualitassal vagy pl. Oshoval. A tantrikus utak egy resze kiemeli az elme nelkuli, tudattal azonosult, orgazmus nelkuli szexualitast, amely rendkivul magas szintu tapasztalat, a fejlodes resze. Itt a szex csupan eszkoz es nem cel. Egybeolvadsz a partnereddel es kozben a mindenseggel.
Igy mar ertheto, h Osho miert tartja „butasagnak” vagy feleslegesnek a szwami fogadalmat. A colibatus nem az egyetlen letezo ut. Attol, pedig h mar nem hajszol kulso elvezeteket, feltetel nelkuli rendkivul magas szintu boldogsaga mar „belulrol” fakad, a tudat termeszete, attol meg hasznalhatja a szexualitast, mint kulso elemet eszkozkent.
India muveszetebn is megtalalhatok az erre utalo jelek, pl. a kulonbozo szexualitast abrazolo szobrok formajaban, akar templomokon is.
Mi a problema szexualitassal, mint eszkoz?
Lehet mar valaki irt hasonlo kommentet, bocs de nem olvastam vegig. 🙂
Nem ertem, h mi a problema a szexualitassal vagy pl. Oshoval. A tantrikus utak egy resze kiemeli az elme nelkuli, tudattal azonosult, orgazmus nelkuli szexualitast, amely rendkivul magas szintu tapasztalat, a fejlodes resze. Itt a szex csupan eszkoz es nem cel. Egybeolvadsz a partnereddel es kozben a mindenseggel.
Igy mar ertheto, h Osho miert tartja „butasagnak” vagy feleslegesnek a szwami fogadalmat. A colibatus nem az egyetlen letezo ut. Attol, pedig h mar nem hajszol kulso elvezeteket, feltetel nelkuli rendkivul magas szintu boldogsaga mar „belulrol” fakad, a tudat termeszete, attol meg hasznalhatja a szexualitast, mint kulso elemet eszkozkent.
India muveszetebn is megtalalhatok az erre utalo jelek, pl. a kulonbozo szexualitast abrazolo szobrok formajaban, akar templomokon is.
Nemi vágy a megvilágosodott emberben?!
Eddig nem tudtam, mi lehet az a megvilagosodas, de lattam nehany Sri Bhagavan-videot a Youtube-on.
Ott volt ez a masfel perces video is a nemi vágyról:
Sri http://www.youtube.com/watch?v=beKiwIth_ec
Oshonal is azt olvastam, hogy a nemi vágy egy olyan dolog, amit „kinő” az ember. És hogy őt nem érdekli a nemi kapcsolat, nem is házasodott meg.
A könyveiben olvasottak is az aszexualitasrol, illetve a kinőtt szexualitásról tanuskodnak.
Szóval én nem értem ezt.:)
De ahogy a jósok-látók között is tapasztalatom szerint 85% a nem-igazi szakember, úgy az ún. „spirituális mesterek” között is lehet hasonló az arány.
A Sóterban egy előadó mesélte, hogy tudja, pályatársai közül kik azok, akik ún. spirituális élményeiket alkoholos vagy kábítószeres delíriumban szerzik, és azt ott tapasztaltakat tanítják valóságként… no comment.
Nemi vágy a megvilágosodott emberben?!
Eddig nem tudtam, mi lehet az a megvilagosodas, de lattam nehany Sri Bhagavan-videot a Youtube-on.
Ott volt ez a masfel perces video is a nemi vágyról:
Sri http://www.youtube.com/watch?v=beKiwIth_ec
Oshonal is azt olvastam, hogy a nemi vágy egy olyan dolog, amit „kinő” az ember. És hogy őt nem érdekli a nemi kapcsolat, nem is házasodott meg.
A könyveiben olvasottak is az aszexualitasrol, illetve a kinőtt szexualitásról tanuskodnak.
Szóval én nem értem ezt.:)
De ahogy a jósok-látók között is tapasztalatom szerint 85% a nem-igazi szakember, úgy az ún. „spirituális mesterek” között is lehet hasonló az arány.
A Sóterban egy előadó mesélte, hogy tudja, pályatársai közül kik azok, akik ún. spirituális élményeiket alkoholos vagy kábítószeres delíriumban szerzik, és azt ott tapasztaltakat tanítják valóságként… no comment.
Hmmm. Érdekes, hogy női szellemi tanítókról nem szól a
Hmmm. Érdekes, hogy női szellemi tanítókról nem szól a fáma……..
……….
Vajon ők tisztábban azok, akik, vagy csak ügyesebbek??
Nekem van egy elméletem, de lehet, h megköveztek…. (főleg a fiúk):
szerintem nem kellene semmilyen címet magunkra aggatni, csak befelé nézni, és ami jön azt tenni. Aki fogadalmakat tesz, az törvényszerű, hogy megmérettetik. Minek fogadalmakat tenni, Mitől lesz valaki több ettől? Mi az, ami többre jut ettől? Semmi. Szerintem, ha élünk, és befelé figyelünk, amennyire tőlünk telik, épp oda vezet minket a belső énünk, ahova tartozunk, mindig azt csináljuk, amit tennünk kell, és nem tartozunk elszámolni azért, mert ezt „spirituális tanítóként” tettük: csak saját magunkkal: ami az igazság.
nem kell azt gondolnunk, hogy nem tévedhetünk, nem lehetünk gyengék mi is. Mert emberek vagyunk, mind itt.
Szerintem ez a gurusdi egy elavult, és eltévedt útja a férfiaknak. És több olyat ismerek, aki valóban, azt tanította, amit maga is tanult, és azért lett sokakat tanító guru, mert akkora sebekkel, nem szeretettel rendelkezett, amit csak így lehetett kiegyenlíteni. de szerintem ehhez nem kell az intézmény, a rang, meg semmi.
csak élni kell és alázattal örülni annak, hogy sokakkal oszthatja meg a tanulnivalóját, akiknek ez jó. és nem szexelni velük, ha tudatlanabbak, és nem tudnak partnerek lenni. semmi miatt.
Szerintem a nők, akár csak a hétköznapi, igazi nők ezt jobban csinálják. Ők nem tesznek fogadalmakat, nem vonulnak cölibátusba, csak élnek. És a tudatosak így is tanítják azt, amit tanulnak, ez természetes fejlődési szakasza a szellemi fejlődésnek, szerintem. A nő is használni tudja a tudatosságát a szexualitásban, a szellemi, lelki fejlettségét. Amióta tudatosabb vagyok, mint azelőtt, hihetetlen mennyiségű, és sokféleségű pasinak tetszem a korábbihoz képest. Szerintem ez természetes. de számomra az is, hogy éberséggel viszonyulok hozzájuk és a saját szexualitásomhoz. Meg kell tanulni „tanítani” a szexxel is akár, de soha, soha nem szabad használni. csak örömszerzésre és csak szeretettel.
Ez a törvény annál igazabb, minél tudatosabbak vagyunk. Ezek a férfiak nem hiszem, hogy azokért tették amit tettek, akik elszenvedték. Akkor meg miről beszélünk? Ez földi szemmel nézve bűn, szellemileg is bűn, mert nincs benne szeretet ezért meg is kapják ami nekik jár. Bármiféle nagy tanítók. Ez is az útjuk része.
és szerintem ez az egész jelenség azért lehetséges, mert a férfiaknak sokkal nehezebb valami miatt a belső utat járni. A nők, még egy kevésbé tudatos nő is, ha eléggé nő tud lenni, ösztönösen csinálja ezt. Szerintem egyébként ezért írta Madách az Ember Tragédiájának végére, hogy Ádám Évára figyeljen, ha Istent akarja hallani, és maga nem hallja.
Ezt a mai férfiak jó része még mindig nem tudja. Ebből a szempontból is ragaszkodnak az „önállóságukhoz”, „függetlenségükhöz”, „maguk erejéből” höz, „mert ők a szellemi vezetők” höz, meg az „ők Ádám, az első ember” hez és az ezekből levont következeteshez. Magyarul a rosszul értelmezett és élt patriarchális karmáikhoz a lelkükben.
Folyamatosan problémájuk van azzal, hogyan éljék meg a szexualitásukat. ha letáboroznak valaki mellett, nem bírnak megmaradni, vagy belefásulnak, hogy rájuk nézni is rossz, ha meg agglegények maradnak, na az még rosszabb, hogy lelkileg mivé válnak.
nem tudnak élni ebben a témakörben. Szerintem ennek biztos köze van a biológiához, ahhoz, hogy nem ők szülnek, nem ők a gondoskodók testileg…stb, de akkor sem magyarázható ezzel a hiányosságuk.
nem mondom, hogy a nők között nincsenek önmagukat nem élő, bepunnyadt háziasszonyok, meg ezek ellentétei, a mindenüket kirakó magukat „szabadnak” képzelő szerencsétlenek, de a nőknél természetesebb feladat és felszólítás a belső hang meghallása, mert nekik erősebb a kényszerük vállalni a felelősséget,pl. ha már egyszer jön egy bébi, egy pasi még sokáig szökdöshet, különböző magyarázatokkal, még arra sincs rászorítva, hogy eldöntse megöli e a magzatát, vagy elvállalja. pedig ez egy sok tudatosságot hozó döntés, ha a saját testedről, és életedről van szó. persze a férfiaknak nem, ezért sokat ismerek, aki ilyen helyzetben mosolyogva igent mond, majd folytatja azt az életet, amiben semmiben nem támogatja a családját, továbbra sem, és nem is tud róla, magyarul, semmit nem fejlődik. . de számára így van ez jól. vagy kibújik az egész alól azzal, hogy ő nem akarta felelésül venni, meg különben sincs pénze (szegénynek). egy nőnek meg kell szülni, ha nem veteti el, nincs mese, és ahhoz erőre, belső erőre van szüksége, az ezután következő gondoskodásról nem is beszélve. Gyökerestül megváltoztatja az életét, ha akarja, ha nem. és milyen jó, hogy azt teszi.
(Jöhet a „kövezés.)
Megint megkövezendő gondolatom, hogy szerintem egy férfinek nem is szabadna női társa nélkül szellemi tanítói útra adni a fejét. :)) Egy olyan nő nélkül, aki tudja amit ő, és éli is, csak nem beszél róla. Egy valódi, egyenrangú nőies nő nélkül. mert az mindig a tükre lehet, és tudhatja, amikor el akar csúszni. Szerintem egyébként ez lenne az egyensúly férfi és nő között.
és egyébként, halkan jegyzem meg, úgy tudom, a magyar Sámánok így csinálták. családjuk volt, jól működő párkapcsolatuk, és az igazi királyok mögött is mindig állt egy jó esetben oda illő, erős nő, aki támogatta őket az útjukban. Mert a férfiaknak valójában szükségük van a nőkre, jó lenne, ha már belátnák, és a nők meg abbahagynák a férfiak istenítését és végre a maguk erejére támaszkodnának.
Ezek a „spirituális” esetek szerintem erről is szólnak. 🙂 És szerintem jórészt az ego tévútjai. (Erős.)
Mély tiszteletem a kivételnek. de szent utat nem járnak ennyien belül a Földön, mint papír és rang szerint. És ha mégis van papír, az csak következmény, és valójában nem számít, még ha előbb is léptünk a papi rendbe, minthogy tudtuk volna, mi vár ránk. Ez a sors ereje.. Szerintem, ez a természetes.
Namaszte
Bármilyen minőség
amit elutasítasz, elválaszt az Egységtől.
Még inkább, ha ott rejlik a mélyén az ÉN bezzeg minősége…
Én ez vagyok és az nem vagyok…
Milyen messze van ez attól, vagyok aki vagyok.
Az ( integrál ) pszichológia azért egészíti ki a spiritualitást, mert olyan eszközöket kínál, amivel felszínre hozható és tudatossá tehető a legalantasabb, legundorítóbb ösztön is.
A Sanyi tanításának lényege pedig, megélni mindent meditációban, elfogadni a lényünk legnegatívabb pontját is, beilleszteni az egységbe.
Még egy gondolat, ami illik ide. Évezredes tapasztalata a buddhistáknak hogy a gőg az utolsó, amit a spirituális út legvégén tudunk csak meghaladni.
Jézus mögött ott állt Mária
Nem csoda,ha a hirtelen lelkesedésünkben együtt szólítjuk meg Őket .
A nők szerintem lelkileg stabilabbak , és aki ezt életében ki tudja nyilvánítani ,azt csodálom is ezért . Stabilabbak. Mindegyik másként fejezi ki ösztönös képességét az egyensúlyban maradásra , bár nem mindegyiküknél van szemem arra , hogy csodálatosnak találjam az ő egyedi megnyilvánulását ezen a téren . Jobban alkalmazkodnak mind a szexuális pörgéshez , mind az aszkézishez , bár ezek mindegyikén finomítanak , emelnek ,mert a férfiak szélsőségességhez húzó hajlamaival ellentétben , ők inkább megtartják magukat saját középpontjuk körüli ringatódzásukban . Na , ennyi elég is a női minőségek emberi megjelenítőivel szembeni dicshimnuszomból ! Üdvözlettel : felacso
U . i. : Nekik nincs szükségük látványosan Gurunak lenni . Ezzel kapcsolatban ők a gyökér és az ág : a férfi meg a rájuk szálló , rajtuk növő pávavirág . Persze kivétel : lelkében férfias indíttatású nő is akad , őtőle nem idegen a guruság egós dísze ,de többségüknél szerintem inkább csak nem manipulálási céllal alkalmazott eszköz , szerep , ugyanúgy ,mint a számukra másodlagos jelentőségűvé vált szex hanyagolása.
Köszönjük az elismerést. Ez egy férfitól duplán jólesik. 🙂 A
Köszönjük az elismerést. Ez egy férfitól duplán jólesik. 🙂 A kérdésem az, hogy vajon, ha egyszer ezek a minőségek (még a Guruság is) valójában belül megélhető, és csak akkor valódi, hasznos, és élő minőségek, gyógyítók és tanítók, akkor miért teszik ezt is egóssá a férfiak, és a nők, akik szintén ugyanúgy rendelkeznek az ego kísértéseivel, vajon miért nem? Ez is a patriarchális szerepleosztás miatt lenne? Amiatt hogy a férfiak azt gondolják ők a valakik és csak ők lehetnek, mert a nők legyenek a tűz körül?
Én lehet h idealista vagyok, meg állandóan az emberi minőséget hangsúlyozom a nemivel szemben, mégis úgy érzem, ez épp annyira természetes kellene h legyen a férfiak számára is mindenféle rangok meg megkülönböztetések nélkül ( a dolog csinnadrattamentes megélése, mint az élet egy része), mint amennyire tudatosnak kellene lennie a nőkben (merthogy nem az még többségben).
Ezen a két dolgon kellene változtatni (a férfiak szarvát letörni, a nőket meg tudatosítani), és akkor mindenki szépen csinálná a dolgát, anélkül, hogy tudnunk kéne ki főzi épp az ebédet, és ki az, aki gyógyító szellemi tevékenységet folytat a szomszédjában. Szerintem ez lenne a természetes, merthogy mindegyik képesség mindeniben megvan.
Namaszte
A férfiak szarvát már letörték.
Mind a hármat . A volt kiegészítő nem aggatta magára harci dísznek . Néha a fölső kettőt visszaadja , de abban sincs köszönet . Remélhetőleg a most felnövekedő nemzedék belső és természetes mintáit fogja követni ez ügyben , és nem a degenerált idősebbektől látottat , ami egy erőteljes médiahatás elsajátításával vált a mai szörnyűséggé . A férfiak egy része primitív vadállatként fejezi ki és védi késztetéseit , önmagát az emberi természetesség elleni rejtett háború nemi frontján . Másik része az elvárásoktól kiherélve, a nő viselkedésformákat követve ,nem a saját alaphangoltságának megfelelő értékek megjelenítését végzi különböző minőségi szinten ,és kínlódva a nem passzentes szerep kényelmetlensége miatt . A nők a férfiminőségek megjelenítésével undort keltő szörnyetegekké váltak , és elvárják , hogy ( a jobb képességűek , akik azért kaméleonszerű színeváltozásra képesként az ágyban mégsem dominaként teljesednének ki ) hogy a férfi felejtse el , hogy a nap többi időszakában egy férfias jelenséggel él , és a tigrist rejtő cica mellett ő is átessen viselkedésével az időleges megférfiasodáson . Tisztelet a kivételnek , aki csak akkor használja a nemi tulajdonságcsoportját kiegészítő szerepcsokrot , amikor azt a helyzet indokolja , és a többi időszakban saját alaphajlamai szerint viselkedik . Namaszte : felacso
U . i . : Te (szerintem ) úgy gondolod , hogy mindenki játszva váltogathatja szerepeit a helyzet megítélésétől függően ( bizonyos érettség fölött ez így is van ) , én meg arra hívom fel a figyelmet , hogy mindenki a leszületésével magával hozott hajlamok szerint alkalmasabb bizonyos viselkedésformák megjelenítésére , mint más viselkedésformákéra , amik nem olyan testhezállók neki . Az eszményi valóban az lenne , ha mindenki egyforma alaphangoltsággal születne , mert akkor bármely szerep megjelenítése egyforma energiába kerülne neki . Nemtelen emberek ivaros szaporodáskor a lelki egymáshangolódásukkal párhuzamosan fejlesztik ki , hozzák létre ivarszerveiket , és hogy az adott párnál melyik lesz éppen a nő , vagy a férfiszerep testi megjelenítője , azt csak az tudja előre megmondani,aki a lelki felépítését mindkettőnek egyformán ismeri.
Hmmm. Érdekes, hogy női szellemi tanítókról nem szól a
Hmmm. Érdekes, hogy női szellemi tanítókról nem szól a fáma……..
……….
Vajon ők tisztábban azok, akik, vagy csak ügyesebbek??
Nekem van egy elméletem, de lehet, h megköveztek…. (főleg a fiúk):
szerintem nem kellene semmilyen címet magunkra aggatni, csak befelé nézni, és ami jön azt tenni. Aki fogadalmakat tesz, az törvényszerű, hogy megmérettetik. Minek fogadalmakat tenni, Mitől lesz valaki több ettől? Mi az, ami többre jut ettől? Semmi. Szerintem, ha élünk, és befelé figyelünk, amennyire tőlünk telik, épp oda vezet minket a belső énünk, ahova tartozunk, mindig azt csináljuk, amit tennünk kell, és nem tartozunk elszámolni azért, mert ezt „spirituális tanítóként” tettük: csak saját magunkkal: ami az igazság.
nem kell azt gondolnunk, hogy nem tévedhetünk, nem lehetünk gyengék mi is. Mert emberek vagyunk, mind itt.
Szerintem ez a gurusdi egy elavult, és eltévedt útja a férfiaknak. És több olyat ismerek, aki valóban, azt tanította, amit maga is tanult, és azért lett sokakat tanító guru, mert akkora sebekkel, nem szeretettel rendelkezett, amit csak így lehetett kiegyenlíteni. de szerintem ehhez nem kell az intézmény, a rang, meg semmi.
csak élni kell és alázattal örülni annak, hogy sokakkal oszthatja meg a tanulnivalóját, akiknek ez jó. és nem szexelni velük, ha tudatlanabbak, és nem tudnak partnerek lenni. semmi miatt.
Szerintem a nők, akár csak a hétköznapi, igazi nők ezt jobban csinálják. Ők nem tesznek fogadalmakat, nem vonulnak cölibátusba, csak élnek. És a tudatosak így is tanítják azt, amit tanulnak, ez természetes fejlődési szakasza a szellemi fejlődésnek, szerintem. A nő is használni tudja a tudatosságát a szexualitásban, a szellemi, lelki fejlettségét. Amióta tudatosabb vagyok, mint azelőtt, hihetetlen mennyiségű, és sokféleségű pasinak tetszem a korábbihoz képest. Szerintem ez természetes. de számomra az is, hogy éberséggel viszonyulok hozzájuk és a saját szexualitásomhoz. Meg kell tanulni „tanítani” a szexxel is akár, de soha, soha nem szabad használni. csak örömszerzésre és csak szeretettel.
Ez a törvény annál igazabb, minél tudatosabbak vagyunk. Ezek a férfiak nem hiszem, hogy azokért tették amit tettek, akik elszenvedték. Akkor meg miről beszélünk? Ez földi szemmel nézve bűn, szellemileg is bűn, mert nincs benne szeretet ezért meg is kapják ami nekik jár. Bármiféle nagy tanítók. Ez is az útjuk része.
és szerintem ez az egész jelenség azért lehetséges, mert a férfiaknak sokkal nehezebb valami miatt a belső utat járni. A nők, még egy kevésbé tudatos nő is, ha eléggé nő tud lenni, ösztönösen csinálja ezt. Szerintem egyébként ezért írta Madách az Ember Tragédiájának végére, hogy Ádám Évára figyeljen, ha Istent akarja hallani, és maga nem hallja.
Ezt a mai férfiak jó része még mindig nem tudja. Ebből a szempontból is ragaszkodnak az „önállóságukhoz”, „függetlenségükhöz”, „maguk erejéből” höz, „mert ők a szellemi vezetők” höz, meg az „ők Ádám, az első ember” hez és az ezekből levont következeteshez. Magyarul a rosszul értelmezett és élt patriarchális karmáikhoz a lelkükben.
Folyamatosan problémájuk van azzal, hogyan éljék meg a szexualitásukat. ha letáboroznak valaki mellett, nem bírnak megmaradni, vagy belefásulnak, hogy rájuk nézni is rossz, ha meg agglegények maradnak, na az még rosszabb, hogy lelkileg mivé válnak.
nem tudnak élni ebben a témakörben. Szerintem ennek biztos köze van a biológiához, ahhoz, hogy nem ők szülnek, nem ők a gondoskodók testileg…stb, de akkor sem magyarázható ezzel a hiányosságuk.
nem mondom, hogy a nők között nincsenek önmagukat nem élő, bepunnyadt háziasszonyok, meg ezek ellentétei, a mindenüket kirakó magukat „szabadnak” képzelő szerencsétlenek, de a nőknél természetesebb feladat és felszólítás a belső hang meghallása, mert nekik erősebb a kényszerük vállalni a felelősséget,pl. ha már egyszer jön egy bébi, egy pasi még sokáig szökdöshet, különböző magyarázatokkal, még arra sincs rászorítva, hogy eldöntse megöli e a magzatát, vagy elvállalja. pedig ez egy sok tudatosságot hozó döntés, ha a saját testedről, és életedről van szó. persze a férfiaknak nem, ezért sokat ismerek, aki ilyen helyzetben mosolyogva igent mond, majd folytatja azt az életet, amiben semmiben nem támogatja a családját, továbbra sem, és nem is tud róla, magyarul, semmit nem fejlődik. . de számára így van ez jól. vagy kibújik az egész alól azzal, hogy ő nem akarta felelésül venni, meg különben sincs pénze (szegénynek). egy nőnek meg kell szülni, ha nem veteti el, nincs mese, és ahhoz erőre, belső erőre van szüksége, az ezután következő gondoskodásról nem is beszélve. Gyökerestül megváltoztatja az életét, ha akarja, ha nem. és milyen jó, hogy azt teszi.
(Jöhet a „kövezés.)
Megint megkövezendő gondolatom, hogy szerintem egy férfinek nem is szabadna női társa nélkül szellemi tanítói útra adni a fejét. :)) Egy olyan nő nélkül, aki tudja amit ő, és éli is, csak nem beszél róla. Egy valódi, egyenrangú nőies nő nélkül. mert az mindig a tükre lehet, és tudhatja, amikor el akar csúszni. Szerintem egyébként ez lenne az egyensúly férfi és nő között.
és egyébként, halkan jegyzem meg, úgy tudom, a magyar Sámánok így csinálták. családjuk volt, jól működő párkapcsolatuk, és az igazi királyok mögött is mindig állt egy jó esetben oda illő, erős nő, aki támogatta őket az útjukban. Mert a férfiaknak valójában szükségük van a nőkre, jó lenne, ha már belátnák, és a nők meg abbahagynák a férfiak istenítését és végre a maguk erejére támaszkodnának.
Ezek a „spirituális” esetek szerintem erről is szólnak. 🙂 És szerintem jórészt az ego tévútjai. (Erős.)
Mély tiszteletem a kivételnek. de szent utat nem járnak ennyien belül a Földön, mint papír és rang szerint. És ha mégis van papír, az csak következmény, és valójában nem számít, még ha előbb is léptünk a papi rendbe, minthogy tudtuk volna, mi vár ránk. Ez a sors ereje.. Szerintem, ez a természetes.
Namaszte
Bármilyen minőség
amit elutasítasz, elválaszt az Egységtől.
Még inkább, ha ott rejlik a mélyén az ÉN bezzeg minősége…
Én ez vagyok és az nem vagyok…
Milyen messze van ez attól, vagyok aki vagyok.
Az ( integrál ) pszichológia azért egészíti ki a spiritualitást, mert olyan eszközöket kínál, amivel felszínre hozható és tudatossá tehető a legalantasabb, legundorítóbb ösztön is.
A Sanyi tanításának lényege pedig, megélni mindent meditációban, elfogadni a lényünk legnegatívabb pontját is, beilleszteni az egységbe.
Még egy gondolat, ami illik ide. Évezredes tapasztalata a buddhistáknak hogy a gőg az utolsó, amit a spirituális út legvégén tudunk csak meghaladni.
Jézus mögött ott állt Mária
Nem csoda,ha a hirtelen lelkesedésünkben együtt szólítjuk meg Őket .
A nők szerintem lelkileg stabilabbak , és aki ezt életében ki tudja nyilvánítani ,azt csodálom is ezért . Stabilabbak. Mindegyik másként fejezi ki ösztönös képességét az egyensúlyban maradásra , bár nem mindegyiküknél van szemem arra , hogy csodálatosnak találjam az ő egyedi megnyilvánulását ezen a téren . Jobban alkalmazkodnak mind a szexuális pörgéshez , mind az aszkézishez , bár ezek mindegyikén finomítanak , emelnek ,mert a férfiak szélsőségességhez húzó hajlamaival ellentétben , ők inkább megtartják magukat saját középpontjuk körüli ringatódzásukban . Na , ennyi elég is a női minőségek emberi megjelenítőivel szembeni dicshimnuszomból ! Üdvözlettel : felacso
U . i. : Nekik nincs szükségük látványosan Gurunak lenni . Ezzel kapcsolatban ők a gyökér és az ág : a férfi meg a rájuk szálló , rajtuk növő pávavirág . Persze kivétel : lelkében férfias indíttatású nő is akad , őtőle nem idegen a guruság egós dísze ,de többségüknél szerintem inkább csak nem manipulálási céllal alkalmazott eszköz , szerep , ugyanúgy ,mint a számukra másodlagos jelentőségűvé vált szex hanyagolása.
Köszönjük az elismerést. Ez egy férfitól duplán jólesik. 🙂 A
Köszönjük az elismerést. Ez egy férfitól duplán jólesik. 🙂 A kérdésem az, hogy vajon, ha egyszer ezek a minőségek (még a Guruság is) valójában belül megélhető, és csak akkor valódi, hasznos, és élő minőségek, gyógyítók és tanítók, akkor miért teszik ezt is egóssá a férfiak, és a nők, akik szintén ugyanúgy rendelkeznek az ego kísértéseivel, vajon miért nem? Ez is a patriarchális szerepleosztás miatt lenne? Amiatt hogy a férfiak azt gondolják ők a valakik és csak ők lehetnek, mert a nők legyenek a tűz körül?
Én lehet h idealista vagyok, meg állandóan az emberi minőséget hangsúlyozom a nemivel szemben, mégis úgy érzem, ez épp annyira természetes kellene h legyen a férfiak számára is mindenféle rangok meg megkülönböztetések nélkül ( a dolog csinnadrattamentes megélése, mint az élet egy része), mint amennyire tudatosnak kellene lennie a nőkben (merthogy nem az még többségben).
Ezen a két dolgon kellene változtatni (a férfiak szarvát letörni, a nőket meg tudatosítani), és akkor mindenki szépen csinálná a dolgát, anélkül, hogy tudnunk kéne ki főzi épp az ebédet, és ki az, aki gyógyító szellemi tevékenységet folytat a szomszédjában. Szerintem ez lenne a természetes, merthogy mindegyik képesség mindeniben megvan.
Namaszte
A férfiak szarvát már letörték.
Mind a hármat . A volt kiegészítő nem aggatta magára harci dísznek . Néha a fölső kettőt visszaadja , de abban sincs köszönet . Remélhetőleg a most felnövekedő nemzedék belső és természetes mintáit fogja követni ez ügyben , és nem a degenerált idősebbektől látottat , ami egy erőteljes médiahatás elsajátításával vált a mai szörnyűséggé . A férfiak egy része primitív vadállatként fejezi ki és védi késztetéseit , önmagát az emberi természetesség elleni rejtett háború nemi frontján . Másik része az elvárásoktól kiherélve, a nő viselkedésformákat követve ,nem a saját alaphangoltságának megfelelő értékek megjelenítését végzi különböző minőségi szinten ,és kínlódva a nem passzentes szerep kényelmetlensége miatt . A nők a férfiminőségek megjelenítésével undort keltő szörnyetegekké váltak , és elvárják , hogy ( a jobb képességűek , akik azért kaméleonszerű színeváltozásra képesként az ágyban mégsem dominaként teljesednének ki ) hogy a férfi felejtse el , hogy a nap többi időszakában egy férfias jelenséggel él , és a tigrist rejtő cica mellett ő is átessen viselkedésével az időleges megférfiasodáson . Tisztelet a kivételnek , aki csak akkor használja a nemi tulajdonságcsoportját kiegészítő szerepcsokrot , amikor azt a helyzet indokolja , és a többi időszakban saját alaphajlamai szerint viselkedik . Namaszte : felacso
U . i . : Te (szerintem ) úgy gondolod , hogy mindenki játszva váltogathatja szerepeit a helyzet megítélésétől függően ( bizonyos érettség fölött ez így is van ) , én meg arra hívom fel a figyelmet , hogy mindenki a leszületésével magával hozott hajlamok szerint alkalmasabb bizonyos viselkedésformák megjelenítésére , mint más viselkedésformákéra , amik nem olyan testhezállók neki . Az eszményi valóban az lenne , ha mindenki egyforma alaphangoltsággal születne , mert akkor bármely szerep megjelenítése egyforma energiába kerülne neki . Nemtelen emberek ivaros szaporodáskor a lelki egymáshangolódásukkal párhuzamosan fejlesztik ki , hozzák létre ivarszerveiket , és hogy az adott párnál melyik lesz éppen a nő , vagy a férfiszerep testi megjelenítője , azt csak az tudja előre megmondani,aki a lelki felépítését mindkettőnek egyformán ismeri.