Archívum
A Fórumtéma egy felvetés vagy kérdés megvitatására szolgáló tartalomtípus.
Sziasztok!
Rábukkantam Sanyi egyik írására a témával kapcsolatban, de nem teljesen tiszta a dolog.
https://onmegvalositas.hu/mini/onismeret/10_kotodesek_elengedese
Mostanában azon dolgozom, hogy egy bizonyos rendszerhez való kötődéseimet elengedjem.
A cikkben említett ‘ál-ezoterikus’ megoldással láttam hozzá, energia szintjén kezdtem el elvágni a szálakat.
A kérdés: mi az ‘igazi’ megoldás ehelyett?
Köszi!
Szeretettel: Bochecha
Valami történik velem. Átrendeződtek bennem a szavak értelmei, értékei. Alapvetően másképpen állok az emberekhez, pozitívan. Azért csinálok dolgokat, hogy nekik jó legyen, még ha nekem sokszor látszólagosan károm is származik belőle. Ezért sokan minősítenek, sokan pedig aggódnak. de van itt egy kis mellékhatás is, ha ez az. Igazából nem tudom eldönteni, mert nem láttam erre figyelmeztető jelzőtáblát. mintha nem lennék képes szerelemre, olyanra, mint régen. Őrült, vad, szenvedélyes, térdremegős szerelemre, csak egyszerűen szeretek.
Elgondolkodtatok már azon, hogy mi számít piramisjátéknak napjainkban, miket sorolhatunk a piramisjátékok közé és hol vannak ennek dolognak a határai? Rossz ez egyáltalán minden esetben? És ha igen miért?
Biztos vagy benne hogy a te munkád valahol nem egy – manapság már inkább MLM-nek hívott(?) – manipulációra épülő piramisjáték? Hova vezet mindez a foglalkozások jövőjét nézve, vagy hova vezet mindez a világválság tükrén át szemlélve?
Tóta W. Árpád blogbejegyzése ihlette a fenti kérdéseket:
http://w.blog.hu/2009/10/02/tribuszerne_visszanez
Ahogy egyre népszerűbb a spiritualitás, ezotéria, úgy egyre több elszállt útkeresővel, spiri emberrel találkozunk, akik elveszítik kapcsolatukat a fizikai léttel, megélhetéssel, munkával, emberi kapcsolatokkal, …normalitással.
Vajon mi ennek az oka, és hogyan tudjuk elkerülni a saját utunkon ezt a tévutat?
Egyáltalán tévút e ez, vagy a lelki fejlődés elengedhetetlen velejárója?
Megtörtént már Veled is hogy elszálltál?
Meddig tartott és mi vetett neki véget?
Sziasztok!
Azt gondolom, hogy fontos az, hogy ‘belül’ rend legyen bennünk, meglegyen a harmóniánk, de emellett szerintem érdemes odafigyelni arra is, hogy mit eszünk. Nem vagyok híve annak, hogy kőkemény szabályok szerint lessük, hogy mikor mit ‘lehet’ enni, mert az ember szervezete úgyis ‘szól’, hogy mire van szüksége, de van egy ‘feketelistám’ néhány élelmiszerről. ezeket szeretném megosztani Veletek, és ha Valakinek van valami hasonló a tarsolyában, ne habozzon! 🙂
szeretettel: Bochecha
Ami engem illet, úgy vélem, hogy az élet célja nem lehet egy kérdés, amit meg kell válaszolni, hanem az élet inkább egy élmény, amit meg kell élni. Ami ezt megnehezíti, az az, hogy nem látunk életünk során erre mintát.
A szüleink, és minden ember akit magunk körül látunk túlnyomórészt a túlélésre hajt. De biztos vagyok benne, hogy nem ezért születünk ide, direkt a test börtönébe zárva magunkat.
Ti mennyire élitek meg az életet, mint élményt?
Azt már nagyjából sejtjük, hogy van-e élet a halál után. De vajon van-e élet a halál előtt? Élsz-e, mielőtt meghalnál?
Mivel töltöd az idődet, hogy az életed élet legyen, ne csak időtöltés? Mivel teszed minőségivé, feledhetetlenné, valódivá, értékessé az életed?
De azt is megírhatod, hogy szerinted mikor nem élet az élet? Mitől veszíti el a lényegét, jelentőségét, mikor válsz élettelenné, mielőtt meghalnál?
A texasi egyetem két pszichológusa, Cindy Meston és David Buss könyvet jelentetett meg a héten Miért szexelnek a nők címmel. Az erről szóló hír a világ legtöbb nagy hírportálját bejárta a CNN-től a Daily Mailig, nyilván mivel a nőknek sokkal több okból juthat eszébe szexet kezdeményezni vagy abba beleegyezni, mint a férfiaknak. Kézenfekvő, hogy a férfiak a kiinduló alapelv szerint túlnyomórészt egyetlen okból szoktak szexelni: azért, mert jó.
A háttér-televiziózásból kiszűrődött egy extrém sportokról szóló riportfilm. Mivel magam is keresem néha a kihívásokat elkezdtem hegyezni a fülem. Régi nagy "öregeket" szólaltattak meg, hogy így utólag végignézve életükön, valójában miért is csinálták. Miért futottak több száz Km-t, úsztak fulladásig, gyalogoltak napokat extrém hidegben, stb. Valahol mindegyik úgy összegezte, hogy amikor az emberi test a határán üzemel, megtapasztalnak egy spirituális állapotot, ami egyszerűen függővé tette őket.
Nem titok, nem vagyok a misztikumok híve, mi több: hamis tudatnak tartom a vonatkozó nézeteket, terjesztésüket pedig az emberiség elleni bűnnek… azaz elefánt vagyok ebben porcelánboltban 🙂
Hogy lehet az, hogy az érzékszerveinkkel nem érzékelhető, kitalált „természetfeletti” „dolgokat” az emberek valóságnak gondolják, még ma is?
