Valami történik velem. Átrendeződtek bennem a szavak értelmei, értékei. Alapvetően másképpen állok az emberekhez, pozitívan. Azért csinálok dolgokat, hogy nekik jó legyen, még ha nekem sokszor látszólagosan károm is származik belőle. Ezért sokan minősítenek, sokan pedig aggódnak. de van itt egy kis mellékhatás is, ha ez az. Igazából nem tudom eldönteni, mert nem láttam erre figyelmeztető jelzőtáblát. mintha nem lennék képes szerelemre, olyanra, mint régen. Őrült, vad, szenvedélyes, térdremegős szerelemre, csak egyszerűen szeretek. Ez is átminősült bennem?! Érti ezt valaki? Mert én nem nagyon.
Szerelem
Az nem lehet, hogy öregszel?
Na ,de viccen kívül! Már tudod, hogy akit neked szánt az ég, az a tiéd lesz, és ajándékként éled meg, nem pedig szerzeményként.
Szerintem.
Noa
Szerelem
Az nem lehet, hogy öregszel?
Na ,de viccen kívül! Már tudod, hogy akit neked szánt az ég, az a tiéd lesz, és ajándékként éled meg, nem pedig szerzeményként.
Szerintem.
Noa
Talán
Talán a szerelemben is már csak a nyugalmadat, békédet keresed.
Azt írod:”csak egyszerűen szeretek”
Milyen csend lengi körül ezt az egy kis rövid mondatodat.
Hidd el sokan szeretnének csak egyszerűen szeretni!
csend
S milyen szép az is, aki észreveszi a csendet…
Köszönöm
Csak sokkal gyakrabban kellene….
Talán
Talán a szerelemben is már csak a nyugalmadat, békédet keresed.
Azt írod:”csak egyszerűen szeretek”
Milyen csend lengi körül ezt az egy kis rövid mondatodat.
Hidd el sokan szeretnének csak egyszerűen szeretni!
csend
S milyen szép az is, aki észreveszi a csendet…
Köszönöm
Csak sokkal gyakrabban kellene….
Buta szerelem
A vad, eksztatikus szerelem többnyire egy merő túlzás, az illúzióinkból táplálkozó őrültség, ami szerte is foszlik, mihelyst rájövünk, hogy nem abba vagyunk szerelmesek, akit ölelünk, hanem a saját kielégületlen vágyainkba, álmainkba.
Talán beért benned ez is, felnőtt egy lelkileg tisztább szintre, ahol már látsz annyira tisztán, hogy nem csapod be magad hamis vágyakkal, ideákkal.
Így akivel jó, abba már nem leszel megtáltosodott, eszét vesztett hős-szerelmes, csak egyszerűen megbecsülöd, szereteted, és tudod, hogy azért van Veled, mert ott a helye.
Sokan vágynak erre a letisztult, lecsengett, nyugodt érzésre, miután a buta szerelem már szétkínozta őket.
Értem
Azt hiszem értem amit írsz!:)
Nekem ez a vágyam, hogy lássam a másikat „hibáival” és „erényeivel” együtt, és ő is így lásson engem. És akkor a szeretet amit érzünk egymás felé, egy tisztább szeretet, mert nem egy kivetített képet szeretünk, hanem egymást látjuk a másik valóságában, és tényleg az ő lényét szeretjük.:)))
Értem
Azt hiszem értem amit írsz!:)
Nekem ez a vágyam, hogy lássam a másikat „hibáival” és „erényeivel” együtt, és ő is így lásson engem. És akkor a szeretet amit érzünk egymás felé, egy tisztább szeretet, mert nem egy kivetített képet szeretünk, hanem egymást látjuk a másik valóságában, és tényleg az ő lényét szeretjük.:)))
Ez nagyon szép volt…
Olyan jókat írtatok – szívemből valókat. Olyan érzés, mintha „felderítésre” is bátran elmennék vele… annyira vigyázunk egymásra. Semmilyen fölösleges energia nem megy el a játszmázásra.
Hasonlóképpen érzek, működöm jó ideje. Egy kis gond van vele… A hölgy partnereknek ez rendszerint nem eléggé intenzív, nem elég szenvedélyes. Kéne csinálni egy olyan klubot, ahová ilyen emberek járnak…:)))
Tag
Lehetek én az első jelentkező a klubodba?
Tényleg Sanyi, még a nyáron ígértél körlevélben egy hosszabb
Tényleg Sanyi, még a nyáron ígértél körlevélben egy hosszabb lélegzetvételű értekezést a Szerelemről. Megvalósult ez végül csak lemaradtam róla, vagy elfelejtődött? Csak azért, mert akkor meglepett nagyon, pontosan azért, mert ugyanígy látom ma ezeket a dolgokat, mint ahogy ezt tömören konkrétan most megfogalmaztad. Ötös. És kicsit meg is nyugtat. 🙂
Buta szerelem
A vad, eksztatikus szerelem többnyire egy merő túlzás, az illúzióinkból táplálkozó őrültség, ami szerte is foszlik, mihelyst rájövünk, hogy nem abba vagyunk szerelmesek, akit ölelünk, hanem a saját kielégületlen vágyainkba, álmainkba.
Talán beért benned ez is, felnőtt egy lelkileg tisztább szintre, ahol már látsz annyira tisztán, hogy nem csapod be magad hamis vágyakkal, ideákkal.
Így akivel jó, abba már nem leszel megtáltosodott, eszét vesztett hős-szerelmes, csak egyszerűen megbecsülöd, szereteted, és tudod, hogy azért van Veled, mert ott a helye.
Sokan vágynak erre a letisztult, lecsengett, nyugodt érzésre, miután a buta szerelem már szétkínozta őket.
Értem
Azt hiszem értem amit írsz!:)
Nekem ez a vágyam, hogy lássam a másikat „hibáival” és „erényeivel” együtt, és ő is így lásson engem. És akkor a szeretet amit érzünk egymás felé, egy tisztább szeretet, mert nem egy kivetített képet szeretünk, hanem egymást látjuk a másik valóságában, és tényleg az ő lényét szeretjük.:)))
Értem
Azt hiszem értem amit írsz!:)
Nekem ez a vágyam, hogy lássam a másikat „hibáival” és „erényeivel” együtt, és ő is így lásson engem. És akkor a szeretet amit érzünk egymás felé, egy tisztább szeretet, mert nem egy kivetített képet szeretünk, hanem egymást látjuk a másik valóságában, és tényleg az ő lényét szeretjük.:)))
Ez nagyon szép volt…
Olyan jókat írtatok – szívemből valókat. Olyan érzés, mintha „felderítésre” is bátran elmennék vele… annyira vigyázunk egymásra. Semmilyen fölösleges energia nem megy el a játszmázásra.
Hasonlóképpen érzek, működöm jó ideje. Egy kis gond van vele… A hölgy partnereknek ez rendszerint nem eléggé intenzív, nem elég szenvedélyes. Kéne csinálni egy olyan klubot, ahová ilyen emberek járnak…:)))
Tag
Lehetek én az első jelentkező a klubodba?
Tényleg Sanyi, még a nyáron ígértél körlevélben egy hosszabb
Tényleg Sanyi, még a nyáron ígértél körlevélben egy hosszabb lélegzetvételű értekezést a Szerelemről. Megvalósult ez végül csak lemaradtam róla, vagy elfelejtődött? Csak azért, mert akkor meglepett nagyon, pontosan azért, mert ugyanígy látom ma ezeket a dolgokat, mint ahogy ezt tömören konkrétan most megfogalmaztad. Ötös. És kicsit meg is nyugtat. 🙂
mint egy útelágazódás
Köszönöm, hogy megosztjátok velem ezeket. Kicsit még nehéz ezzel mit kezdenem, mondhatni szokatlan. S én is így látom, hogy „ebben a fázisban” ha lehet így fogalmazni, nem egyszerű hasonló „fázisú” párra lelni. viccesen úgy szoktam megfogalmazni, ha beszélek erről, hogy egyszerre annyi mindenkibe vagyok szerelmes és mégis senkibe sem.
Jó, akkor itt lehet klubtagságra jelentkezni …:)
Ez is nagyon találó, amit írtál… De igaz, hogy a hormonokat nem lehet kicselezni, csak egyre kisebb a jelentőségük. Mármint az ilyen jellegű szenvedélynek, mert megtanuljuk, hogy múlandó értékű.
Viszont azzal, hogy fölébük kerülünk, a hangsúly feljebb tolódott – még megmaradt az a választásunk is, hogy ha úgy döntünk, és a hormonok is úgy akarják – fülig beleereszthetjük magunkat egy szerencsés konstellációba… Tehát ennek a „megszelidülésnek” elvben nem azt kellene jelentenie, hogy már nem vagyunk képesek szenvedélyesen szeretni… Ellenkezőleg, a jelen pillanatot sokkal intenzívebben lehet megélni. Itt jön be talán az, hogy már nem magához a szenvedélyhez ragaszkodunk, hanem inkább a Lélektársunkhoz, akivel éppen közösen tanulunk. A szerelmi vágy / feltétlen szeretet arány változik az utóbbi felé. Az előbbit tudatosan vissza lehet erősíteni, de csak ha alapból működik a vonzás.
Vagyis minél előrébb tartunk, annál inkább nehéz, ahogy írod, hasonló rezgésű partnerre lelni. Mert annál ritkább, több idő bevonzani, ezért annál nagyobb kincs, még inkább megbecsüljük. Tapasztalatom szerint kulcsfontosságú tényező az egósság mértéke, amire az önzésből és az érzelmi stabilitásból lehet leginkább következtetni. Ez meg nem más, mint tudatossági szint, amiről már rengeteget blogoltunk.
Van kedvetek megfogalmazni, hogy ki lehetne klubtag a mi virtuális klubunkban?
————————————————-
Hja, utólag írom hozzá, csak később esett le. Valaki azt írta a szeretetről itt a blogokban, hogy döntés kérdése… Igaz, de csak egy bizonyos szint fölött. Alatta hiába is akarnánk szeretni, megbocsátani…
Akkor viszont még inkább igaz, hogy a szerelem nem döntés kérdése… De csak addig, amíg valami magasabbrendű tudatállapotot meg nem tapasztalt valaki, meg nem tanulta azt rendszeresen elérni. Addig a szerelem maga az áhított módosult tudatállapot.
Ha már a szerelmen kívül is van más tapasztalás – innen kezdve mintha a szerelem is döntés kérdésévé válna:
– Becseréljük e a szeretet igényét, melegségét, nyugalmát egy lábremegős szerelmi vonzalomra?
Az előbbi és az utóbbi határai szerintem ugyanazok.
Szegény,szegény szerelem !
Mennyi , mennyi mindent fognak rád
Szegény,szegény szerelem !
Mennyi , mennyi mindent fognak rád !
Mennyi , mennyi mindennel azonosítanak !
Pedig oly egyszerű vagy , hogy egyszerűbb már nem is lehetnél.
úá
Fogadd szeretettel!
„Sokan vágynak erre a letisztult, lecsengett, nyugodt érzésre…” írja Sanyi.
Nekem megadatott néhány éve. Nem tudom szavakkal leírni, hogy mit is jelent „ezt a fajta szeretet” megtalálni.
Ne félj tőle, ne fogadd kétkedéssel! Csak elcsendesedve, békével…..
Egy dal…
… amely talán kifejezi, amit megpróbáltunk megfogalmazni:
Miten and Deva Premal – So Much Magnificence
http://www.youtube.com/watch?v=SZf_-zDY4Cc
Szeretettel Mindenkinek, és kívánom, hogy legyetek részesei!
Nyugalom
Köszönöm Neked azt, az érzést, amelyhez hozzásegítettél ezzel a dallal. Éreztem, ahogyan egyre jobban elmélyülök magamban, befeléfordulok minden erőfeszítés nélkül…..
Hálás vagyok….
Én meg örülök…
… csak úgy szelíden, kifelé áramolva…:)))
mint egy útelágazódás
Köszönöm, hogy megosztjátok velem ezeket. Kicsit még nehéz ezzel mit kezdenem, mondhatni szokatlan. S én is így látom, hogy „ebben a fázisban” ha lehet így fogalmazni, nem egyszerű hasonló „fázisú” párra lelni. viccesen úgy szoktam megfogalmazni, ha beszélek erről, hogy egyszerre annyi mindenkibe vagyok szerelmes és mégis senkibe sem.
Jó, akkor itt lehet klubtagságra jelentkezni …:)
Ez is nagyon találó, amit írtál… De igaz, hogy a hormonokat nem lehet kicselezni, csak egyre kisebb a jelentőségük. Mármint az ilyen jellegű szenvedélynek, mert megtanuljuk, hogy múlandó értékű.
Viszont azzal, hogy fölébük kerülünk, a hangsúly feljebb tolódott – még megmaradt az a választásunk is, hogy ha úgy döntünk, és a hormonok is úgy akarják – fülig beleereszthetjük magunkat egy szerencsés konstellációba… Tehát ennek a „megszelidülésnek” elvben nem azt kellene jelentenie, hogy már nem vagyunk képesek szenvedélyesen szeretni… Ellenkezőleg, a jelen pillanatot sokkal intenzívebben lehet megélni. Itt jön be talán az, hogy már nem magához a szenvedélyhez ragaszkodunk, hanem inkább a Lélektársunkhoz, akivel éppen közösen tanulunk. A szerelmi vágy / feltétlen szeretet arány változik az utóbbi felé. Az előbbit tudatosan vissza lehet erősíteni, de csak ha alapból működik a vonzás.
Vagyis minél előrébb tartunk, annál inkább nehéz, ahogy írod, hasonló rezgésű partnerre lelni. Mert annál ritkább, több idő bevonzani, ezért annál nagyobb kincs, még inkább megbecsüljük. Tapasztalatom szerint kulcsfontosságú tényező az egósság mértéke, amire az önzésből és az érzelmi stabilitásból lehet leginkább következtetni. Ez meg nem más, mint tudatossági szint, amiről már rengeteget blogoltunk.
Van kedvetek megfogalmazni, hogy ki lehetne klubtag a mi virtuális klubunkban?
————————————————-
Hja, utólag írom hozzá, csak később esett le. Valaki azt írta a szeretetről itt a blogokban, hogy döntés kérdése… Igaz, de csak egy bizonyos szint fölött. Alatta hiába is akarnánk szeretni, megbocsátani…
Akkor viszont még inkább igaz, hogy a szerelem nem döntés kérdése… De csak addig, amíg valami magasabbrendű tudatállapotot meg nem tapasztalt valaki, meg nem tanulta azt rendszeresen elérni. Addig a szerelem maga az áhított módosult tudatállapot.
Ha már a szerelmen kívül is van más tapasztalás – innen kezdve mintha a szerelem is döntés kérdésévé válna:
– Becseréljük e a szeretet igényét, melegségét, nyugalmát egy lábremegős szerelmi vonzalomra?
Az előbbi és az utóbbi határai szerintem ugyanazok.
Szegény,szegény szerelem !
Mennyi , mennyi mindent fognak rád
Szegény,szegény szerelem !
Mennyi , mennyi mindent fognak rád !
Mennyi , mennyi mindennel azonosítanak !
Pedig oly egyszerű vagy , hogy egyszerűbb már nem is lehetnél.
úá
Fogadd szeretettel!
„Sokan vágynak erre a letisztult, lecsengett, nyugodt érzésre…” írja Sanyi.
Nekem megadatott néhány éve. Nem tudom szavakkal leírni, hogy mit is jelent „ezt a fajta szeretet” megtalálni.
Ne félj tőle, ne fogadd kétkedéssel! Csak elcsendesedve, békével…..
Egy dal…
… amely talán kifejezi, amit megpróbáltunk megfogalmazni:
Miten and Deva Premal – So Much Magnificence
http://www.youtube.com/watch?v=SZf_-zDY4Cc
Szeretettel Mindenkinek, és kívánom, hogy legyetek részesei!
Nyugalom
Köszönöm Neked azt, az érzést, amelyhez hozzásegítettél ezzel a dallal. Éreztem, ahogyan egyre jobban elmélyülök magamban, befeléfordulok minden erőfeszítés nélkül…..
Hálás vagyok….
Én meg örülök…
… csak úgy szelíden, kifelé áramolva…:)))
Körforgalom
Csak elmélkedek ezeken a dolgokon, amiket írtok ,s miket jómagam érzek. Így nyílt ki a szemem is valami felé. Van közvetlen közelemben pár ember, ki hasonló szinten mozog, mondhatni rezgésszámunk nagyon hasonló, s igen akadnak páran az ellenkező nemből is. Egy egyértelmű dolog. Mégis nagy felismerés volt számomra. Attól, hogy valakivel egy hullámhosszon mozgok, nem jelenti azt, hogy ő megfelelő társ lenne nekem. Leginkább azt vettem észre, hogy akik „hozzám” vagy „elém” kerülnek ebben a vándorlásban (most párkapcsolati dimenzióban értve) szinte egytől egyig egy „alacsonyabb szinten” működnek. Sokat gondolkozok mostanság ezen, valószínűleg túl sokat is, hogy ennek mi az oka, hogy miért pont ezt vonzom magamhoz. De ekkor felmerül bennem egy dilemma a predestinatio és a vonzás tekintetében. Mindemellett igyekszem azt csinálni, hogy nem csinálok ezzel semmit. Csak hagyom, és figyelem, hogy merre terelődik az a bizonyos út, melyet taposok, igaz jelenleg mintha egy körforgalomban ragadtam volna s talán várok valami lendületre, mely megadja a következő irányt. Oly erős bennem egy társ iránti vágy, hogy talán észre sem veszem, hogy én vagyok az egyetlen, aki ezt a lendületet megadhatná nekem……
szerintem
Merj nem kapcsolatfüggő lenni! Azt írod:
„akik „hozzám” vagy „elém” kerülnek ebben a vándorlásban (most párkapcsolati dimenzióban értve) szinte egytől egyig egy „alacsonyabb szinten” működnek.”
– lehet hogy veled van a probléma és te állsz jóval átlag feletti szinten, ezen nem gondolkodtál még? Meg szerintem az utolsó mondatodban választ is adtál magadnak. 🙂
(vagy, az is lehet hogy kell egy kis alázatot gyakorolnod és nem is állsz azon a szinten mint gondolod magad, ezért dobálódnak olyan társ-jelöltek eléd?)
egész…..
Én azt látom, hogy ha valakivel párkapcsolatban vagyok, akkor látom a fejlődését, változását. tudom ítélkezésnek hangzik, mikor azt írom, hogy alacsonyabb szinten van. De nem annak szánom, s nem helyezem magamat a másik fölé. Persze volt olyan korábban, hogy elkövettem ezt a hibát, de beláttam, s tanultam, s észreveszem, ha az egom feléled. A másik érdekessége írásodnak a kapcsolatfüggőség.
Nehéz ezzel is azonosulnom. Mármint magammal és a kapcsolatfüggőségemmel. Megmagyarázni sem tudom hogy mi is ez pontosan, csak érzem, hogy ha párkapcsolatban vagyok, akkor mintha felerősödve „működnék”. Tudom, hogy magamra kell találni és erre csak magammal vagyok képes. Nem pedig mással. De az én világképemben a férfi és nő kapcsolata egy elválaszthatatlan és szükségszerű lelki folyamat, mely a másik építésére szolgál. Kiegészíteni a másikat. Mivel ő még nem önálló egész. Hiányzik belőle valami. Nem mondhatom amint az ki is tűnik írásaimból, hogy egész vagyok. S nem kishitűség, hanem érzés. Talán ezért van az, hogy jobban „működök” mikor mellettem van egy társ……Fejlődésemmel, s az út taposásával, ahogyan előrehaladok lelkem labirintusában hiszem, hogy elérem azt az állapotot, mikor társ nélkül is teljes leszek…….
Lehet egy megoldás…
Ha kinevelsz, felemelsz magad mellé egy Társat! Tudom, ez sem egy könnyű feladat, de lehet, hogy éppen ez lenne a feladatod… Számmisztikában, vagy valami más módon érdemes utánajárni.
Egyébként meg az a gyönyörű, szelíd, békés szeretet érzés, amiről írtunk, és ami ha még szerelemmel is társul – szerintem éppen hogy csak akkor lehetséges, ha már mindketten valahol Egészek a társak. A másik nemű energiákat is képesek voltak beintegrálni önmagukba, mégis meghagyják egymás számára a saját szerepeket, ha együtt vannak. Ez óriási művészet ám…
Lehet, hogy írtam már máshol Osho szép hasonlatát, hogy a két „fél” szerelmes egymás kezét fogva csak egymásra tud nézni, beleveszni a másikba – amíg tart a vonzalom. Két Egész szerelmes viszont képes egymás kezét fogva valami más felé is közösen odafordulni – a szerelem-szeretetben valami közöset építeni… például a kapcsolatot, önkiteljesítést, üzletet, hivatást, bármi felemelőt. Így lesz a kettőből három, valami egészen új minőség…
————————————
Ha-ha… (megint utólag írom hozzá)
Amikor elküldtem az előző szöveget, a matematikai kérdés 1 + 1 volt éppen… szinkronicitás?
Sajnos, a hármat nem fogadta el jó feleletnek…:D)))
nevelés
Hát eddig pontosan ezt csináltam eddig. Kineveltem egy párt, majd közölte, hogy önmagára talált, s továbblépett 😀
talán a soros iróniája…..
De egyszer csak majd…
… eljön az Igazi!
Hogyan is ismerhetnénk fel, hogy Ő az, ha az addigi gyűrődéséket, csalódásokat nem szenvedjük végig?
Pepitában fogalmazva, mi pedig így válunk alkalmassá őhozzá… Mert ha nem, akkor fordított szereposztásban most ő próbálna minket magához felnevelni, és mi lépnénk le az elköteleződés pillanatában!
Ki van ez találva!…:-D))
Körforgalom
Csak elmélkedek ezeken a dolgokon, amiket írtok ,s miket jómagam érzek. Így nyílt ki a szemem is valami felé. Van közvetlen közelemben pár ember, ki hasonló szinten mozog, mondhatni rezgésszámunk nagyon hasonló, s igen akadnak páran az ellenkező nemből is. Egy egyértelmű dolog. Mégis nagy felismerés volt számomra. Attól, hogy valakivel egy hullámhosszon mozgok, nem jelenti azt, hogy ő megfelelő társ lenne nekem. Leginkább azt vettem észre, hogy akik „hozzám” vagy „elém” kerülnek ebben a vándorlásban (most párkapcsolati dimenzióban értve) szinte egytől egyig egy „alacsonyabb szinten” működnek. Sokat gondolkozok mostanság ezen, valószínűleg túl sokat is, hogy ennek mi az oka, hogy miért pont ezt vonzom magamhoz. De ekkor felmerül bennem egy dilemma a predestinatio és a vonzás tekintetében. Mindemellett igyekszem azt csinálni, hogy nem csinálok ezzel semmit. Csak hagyom, és figyelem, hogy merre terelődik az a bizonyos út, melyet taposok, igaz jelenleg mintha egy körforgalomban ragadtam volna s talán várok valami lendületre, mely megadja a következő irányt. Oly erős bennem egy társ iránti vágy, hogy talán észre sem veszem, hogy én vagyok az egyetlen, aki ezt a lendületet megadhatná nekem……
szerintem
Merj nem kapcsolatfüggő lenni! Azt írod:
„akik „hozzám” vagy „elém” kerülnek ebben a vándorlásban (most párkapcsolati dimenzióban értve) szinte egytől egyig egy „alacsonyabb szinten” működnek.”
– lehet hogy veled van a probléma és te állsz jóval átlag feletti szinten, ezen nem gondolkodtál még? Meg szerintem az utolsó mondatodban választ is adtál magadnak. 🙂
(vagy, az is lehet hogy kell egy kis alázatot gyakorolnod és nem is állsz azon a szinten mint gondolod magad, ezért dobálódnak olyan társ-jelöltek eléd?)
egész…..
Én azt látom, hogy ha valakivel párkapcsolatban vagyok, akkor látom a fejlődését, változását. tudom ítélkezésnek hangzik, mikor azt írom, hogy alacsonyabb szinten van. De nem annak szánom, s nem helyezem magamat a másik fölé. Persze volt olyan korábban, hogy elkövettem ezt a hibát, de beláttam, s tanultam, s észreveszem, ha az egom feléled. A másik érdekessége írásodnak a kapcsolatfüggőség.
Nehéz ezzel is azonosulnom. Mármint magammal és a kapcsolatfüggőségemmel. Megmagyarázni sem tudom hogy mi is ez pontosan, csak érzem, hogy ha párkapcsolatban vagyok, akkor mintha felerősödve „működnék”. Tudom, hogy magamra kell találni és erre csak magammal vagyok képes. Nem pedig mással. De az én világképemben a férfi és nő kapcsolata egy elválaszthatatlan és szükségszerű lelki folyamat, mely a másik építésére szolgál. Kiegészíteni a másikat. Mivel ő még nem önálló egész. Hiányzik belőle valami. Nem mondhatom amint az ki is tűnik írásaimból, hogy egész vagyok. S nem kishitűség, hanem érzés. Talán ezért van az, hogy jobban „működök” mikor mellettem van egy társ……Fejlődésemmel, s az út taposásával, ahogyan előrehaladok lelkem labirintusában hiszem, hogy elérem azt az állapotot, mikor társ nélkül is teljes leszek…….
Lehet egy megoldás…
Ha kinevelsz, felemelsz magad mellé egy Társat! Tudom, ez sem egy könnyű feladat, de lehet, hogy éppen ez lenne a feladatod… Számmisztikában, vagy valami más módon érdemes utánajárni.
Egyébként meg az a gyönyörű, szelíd, békés szeretet érzés, amiről írtunk, és ami ha még szerelemmel is társul – szerintem éppen hogy csak akkor lehetséges, ha már mindketten valahol Egészek a társak. A másik nemű energiákat is képesek voltak beintegrálni önmagukba, mégis meghagyják egymás számára a saját szerepeket, ha együtt vannak. Ez óriási művészet ám…
Lehet, hogy írtam már máshol Osho szép hasonlatát, hogy a két „fél” szerelmes egymás kezét fogva csak egymásra tud nézni, beleveszni a másikba – amíg tart a vonzalom. Két Egész szerelmes viszont képes egymás kezét fogva valami más felé is közösen odafordulni – a szerelem-szeretetben valami közöset építeni… például a kapcsolatot, önkiteljesítést, üzletet, hivatást, bármi felemelőt. Így lesz a kettőből három, valami egészen új minőség…
————————————
Ha-ha… (megint utólag írom hozzá)
Amikor elküldtem az előző szöveget, a matematikai kérdés 1 + 1 volt éppen… szinkronicitás?
Sajnos, a hármat nem fogadta el jó feleletnek…:D)))
nevelés
Hát eddig pontosan ezt csináltam eddig. Kineveltem egy párt, majd közölte, hogy önmagára talált, s továbblépett 😀
talán a soros iróniája…..
De egyszer csak majd…
… eljön az Igazi!
Hogyan is ismerhetnénk fel, hogy Ő az, ha az addigi gyűrődéséket, csalódásokat nem szenvedjük végig?
Pepitában fogalmazva, mi pedig így válunk alkalmassá őhozzá… Mert ha nem, akkor fordított szereposztásban most ő próbálna minket magához felnevelni, és mi lépnénk le az elköteleződés pillanatában!
Ki van ez találva!…:-D))
Értelek
Nem is olyan rég volt mikor rájöttem, bár sokáig szerelmes voltam a szerelembe, hogy a szeretet több, mint a szerelem.
A szerelem múlékony, de a szeretet az mindig bennünk él, és mély nagyon mély, bár a szerelem is bennünk van mindig csak ritkán tör a felszínre és elhamvad újra alámerül.
Szeretet egy egyensúlyban tartó érzés, biztonságot, harmóniát ad. Míg a szerelem, ajjaj, lent és fent, mint a hullámvasút.
Számomra is több a szeretet
a szerelem egy drog, hogyan hasonlíthatnánk össze a Szeretettel?
a szerelem egy drog, hogyan hasonlíthatnánk össze a Szeretettel? 🙂
H: A legjobbak közül való…
… és elég tartós a hatása, mert csak egyszer kell évente, kétévente bevenni! :))
csakhogy..
csakhogy elborul az agyad – mint a piától – és nem tudsz tisztán gondolkodni, az a baj vele..
miért is ágálsz ellene?
Jaguár, nem értem miért ágálsz a szerelem ellen, ha a hasonlítás másik fele ellen nem, arról már nem is beszélve, hogy a szerelem vezetett el életed legnagyobb spiri élményéhez… ? hm? 🙂
valahol olvastam, hogy a szerelem olyan mint a megvilágosodás… kár hogy már nem emlékszem ki írta és melyik könyvben…
Na jó, de ha „beveszed” a szerelmet, akkor rajtamaradsz ki tudja
Na jó, de ha „beveszed” a szerelmet, akkor rajtamaradsz ki tudja meddig, akár évekig, az a nem mindegy! Alkoholt meg nem a nap 24 órájában nyomja 7napon át egy héten az ember.. Egyébként az alkoholnak is inkább csak a szalonspicc állapotig van értelme, csak hát nehéz megállni azon a ponton.
De hogy a szerelem vezetett el?.. Szerintem inkább volt az feltétel nélküli szeretet. Meg kellett hozzá még pár dolog, alkohol, depresszió, mélypont.
Jaguárnak a szerelemről
Két fajta szerelem létezik, szerintem ezért ellenkezel ellene, mert még csak az egyiket ismered:
1. mikor még Egóból vagy szerelmes, valóban illúzió. Meglátsz valakit, fantáziálsz milyen lehet, milyen csodálatos, majd hullik a lepel, meglátod a hibáit is, már nem illik a képbe, ami csak a fejedben létezett, jön a kiábrándulás, na meg a vád, hogy becsapott.
2. Kirsikka jó írja, olyan, mint a megvilágosodás. Túl vagy a saját blokkjaidon, sérelmeiden, félelmeden, beengeded a másik lényét úgy ahogy van a saját lényedbe. Itt a "hibáit " is látod, de ezt felismered, hogy nem hiba, csak tananyag. Itt nem a személyiségbe, hanem a lényébe vagy szerelmes.
Az utóbbiban viszont már nincs meg a kizárólagosság, a követelés, hogy csak az Enyém a másik, én meg az övé. Mindenki lényét látod ugyan úgy, ezért olyan érzés, mintha mindenkibe szerelmes lennél.
Az előző szerelemben vannak villanások, mikor megláthatod mi is a megvilágosodás. Ha szerelmes vagy, plussz energiád van, szárnyalsz. Szeretsz élni, szereted azt, ami van. Szereted, hogy szeretve vagy. Sokkal több kell, hogy kibillencsen ebből az egyensúly állapotban, mint mikor nem vagy szerelmes.
Egyébként miért a szerelmet emeled ki? Az is egy érzelem, és nem is a legkártékonyabb. Vizsgáld meg innen: düh, gyűlölet, apátia.
Na ezek az Egóban tartanak, ezeken kell túllépned, a szerelem (bármelyik is) csak felemel. Míg a harag, a düh, csak elválaszt, így sosem fogsz megvilágosodni, sosem tudsz befogadni másokat. Csak a magányodnak fogsz élni,új köröket futva.
Mit gondolsz?
Azt, hogy ha valóban kétfajta szerelem létezne..
.. akkor lennie kellene rá külön szónak is, főleg egy ilyen nyelvben mint a magyar. Amit a kettes pontban írtál, inkább tűnik nekem a Feltétel Nélküli Szeretet-nek, ennyit gondolok.
szerelem, feltétel nélküli szeretet
ezek csak címkék, ráadásul mégis csak van rá szavunk, te nevezted el, nem de :).
Neked ezt jelenti, nekem SZERELEM.
De nem úszod meg ennyivel: csak félig feleltél: mi a helyzet a düh, a gyűlölettel?
Hány éve vetted be? (Én is) Plussz-minusz egy-két századnyi előzőélet 🙂
Hány éve nem jösz le róla? Pedig tudod, hogy rossz Neked (nekem is), mégis azt éljük, ami elválaszt, mert ragaszkodunk hozzá. Ez itt a lényegi kérdés.
Dehogy én neveztem el, ez még angolul is létezik: „unconditioned
Dehogy én neveztem el, ez még angolul is létezik: „unconditioned love”
Düh, gyűlölet?? Hmmm.. Nem tudom, nem igazán jellemző, nem ugrik be róla most semmi. Nekem amúgy teljesen jó, kiváló életem van (persze megvolt a böjtje), szerencsés vagyok, nincs okom semmiféle panaszra.
Nem így gondoltam: elnevezés, ha valamit tapasztalunk, az agyunk
Nem így gondoltam: elnevezés, ha valamit tapasztalunk, az agyunk adminisztrál, megnevez. Nem arra gondoltam, Te találtál ki új dzót, hanem arra, ezt az érzést így azonosítod.
Düh, gyülölet, ezt sem így konkrétan gondoltam, de ha így könnyebb, vegyük a félelmet (mások mit szólnak hozzám, ha megszólalok, stb), fájdalom, mikor valami bánt engem, stb.
Folyt. köv priviben? Attól tartok, ezt a blogot is elvisszük 😉
De ha egyszer az, nincs rá megfelelőbb szó?
De ha egyszer az, nincs rá megfelelőbb szó? Attól az még nem kényszeres címkézés..
Ok.
jáááááj
"kényszeres cimke"
ezt ki írta neked?
Látod mennyit jelent, ha valaki mond valamit, és a másik fél már eleve feltételez valamit?
Ebből vannak a félreértelmezések. Az egyik mond valamit, ami kivált a másikból valamit, nem a szavak értelmén van a figyelem, hanem a feltételezéseken.
Tapasztalás elnevezés:(most morbid leszek) ha valaki a Szerelmével kipróbálja a szado-mazót, számára az adja meg az orgazmus fogalmát, hogy fáj. Van, aki a fájdalomtól inkább sír összeroppan, neki teljesen más az orgazmus fogalma.
Szavakra jó, ha medizik az ember. Tapasztalataink által érzelmek kapcsolódnak hozzájuk, és már korántsem az eredeti jelentéssel bírnak. Ha viszont leválasztod az érzelmet, új értelmet nyernek. Ez a blog is így kezdődik. Átértékelés megy. Az nagyon jóóó!!!!
szeretet-Szeretet
Nem is beszélve erről:
1. szeretet, mikor Egóból jön: – azért szeretlek, mert ilyen vagy… (miért, ha nem vagyok ilyen megszűnsz szeretni? Dühös vagy? Haragszol?)
2. Szeretet: amit te is írtál: feltétel nélküli: – csak ennyi: Szeretlek
unconditioned love
ráadásul ez sem egy szó ;), hanem kettő
puszi, bocsika, ne ölj meg, hahahaha, (okoskodom, de remélem azért "szeretsz")
bár a szerelemben nem hiszek, attól én még szeretek mindenkit..
bár a szerelemben nem hiszek, attól én még szeretek mindenkit.. 🙂
tudom, csak jó volt rosszalkodnom 😉
tudom, csak jó volt rosszalkodnom 😉
tudod? honnan? 🙂
tudod? honnan? 🙂
H: „Szerelemben nem hiszek…”
Jagu, megjósolom neked, hogy ebből még oltári nagy kiütés lesz egyszer! Szívből kívánom neked, hogy tapasztald meg! Nem is érdemes megvilágosodni addig, amíg be nem jön…:)
Nagyobb transz lesz, mint bármelyik lórúgás, amit a legínyencebb drogtól kaptál. És az elvonás is hasonlóképpen… Hacsak nem sikerül belőle Szeretetet csinálni, amiről az előbb szó volt. De enélkül is érdemes belevágni…
Mit neked, aki már annyi minden mást kipróbáltál, pont ezt hagynád ki? A drogok királynőjét? Megkoronázatlan maradna az összes eddigi tudatmódosításod…:)))
Barátsággal
osztok-szorzok..
Azt ne higyjétek hogy nem próbáltam elégszer..
Ha belegondolok, általános iskolás 3.-4. osztályos koromtól kezdve kb 5 évvel ezelőttig, jónéhány alkalommal voltam szerelmes, sőt ha összeadnám azt az időintervallumot, amit az életemből szerelmes állapotban töltöttem el, szerintem kijönne tisztán egy 10 év! Pontosan vágom miről van szó higyjétek el, sőt a mai napig képes lennék rá, ha hagynám magam. Ha hagynám magam belevinni ebbe az illúzióba, ebbe az örvénybe. De ez nem valós. Micsoda? Az, hogy találkozunk egy arra alkalmas személlyel, aki sok mindenben passzol látszólag egy bennünk élő képhez és azt szépen ráhúzzuk, az üres részekre meg odahallucináljuk azokat a tulajdonságokat, amikkel valszeg nem is rendelkezik az az illető? Azt mondjátok meg, mi értelme ennek az egésznek végeredményben?
Próbáld meg halucinációk, illúziók nélkül 🙂
Csak nyisd meg
Próbáld meg halucinációk, illúziók nélkül 🙂
Csak nyisd meg magad, fogad be a másikat teljes lelkeddel, és észre sem veszed, ott a Szerelem 🙂
Szeretettel: Anita
abból pont hogy nem szerelem lesz, hanem feltétel nélküli
abból pont hogy nem szerelem lesz, hanem feltétel nélküli szeretet, szerintem.
H: Jó lenne
És az olyan rossz lenne, ha a kettőből egyet tudnánk csinálni?
KI másnak sikerülhetne ez, mint aki fejlett önismerettel rendelkezik?
Szerintetek lehetséges ilyen? Már mint hogy a feltétlen szeretetben megmaradjon az erotikus vonzalom is?
Nade a szerelemnek pont az az ismérve tapasztalataim szerint, ho
Nade a szerelemnek pont az az ismérve tapasztalataim szerint, hogy egyszerre nem tudsz több emberbe szerelmes lenni, mindig csak egybe. Persze hogy létezik feltétlen szeretet + erotikus vonzalom, de ez sohasem korlátozódik le szükségszerűen egy személyre.
Én őszintén remélem, hogy lehetséges…:-)
Én őszintén remélem, hogy lehetséges…:-)
nehéz megfelelő fogalmakat találni érzéseimre
most
nehéz megfelelő fogalmakat találni érzéseimre
most kategorizálni és minősíteni kényszerülök, de mégsem, remélem megértitek
van szeretet
van szerelem
és van szeretet
hogy szerelem drog? nem tudom. csak azt tudom, hogy most kivételesen nem az érzés, hanem az a másik kis lényecske érdekel, aki ott rejtőzik a hús-vér börtönben, s amikor túlon túl csak a másikat látjuk és úgy tudjuk szeretni. voltam már sokszor szerelmes , de kétszer szerettem, illetve azért nem helyes a múltidő, mert most is
a szerelem-szeretet nem szűnik meg, összekapcsolódtunk, egymásra leltünk s emlékszünk egymásra…ezért nem értem pl hogy Ex-szerelem, párkapcsolat leválás, elengedés….
ha valakit szeretsz akár szeretet, szerelem, vagy szeretet akkor őt látod és ezen nem tud változtani még ő sem… HA Őt látod, igazán, tehet bármit, bárhol, bármikor, te csak szereted tovább…?
érdekes, ezt lehet hogy most magamnak írtam le bocsi….
Értelek
Nem is olyan rég volt mikor rájöttem, bár sokáig szerelmes voltam a szerelembe, hogy a szeretet több, mint a szerelem.
A szerelem múlékony, de a szeretet az mindig bennünk él, és mély nagyon mély, bár a szerelem is bennünk van mindig csak ritkán tör a felszínre és elhamvad újra alámerül.
Szeretet egy egyensúlyban tartó érzés, biztonságot, harmóniát ad. Míg a szerelem, ajjaj, lent és fent, mint a hullámvasút.
Számomra is több a szeretet
a szerelem egy drog, hogyan hasonlíthatnánk össze a Szeretettel?
a szerelem egy drog, hogyan hasonlíthatnánk össze a Szeretettel? 🙂
H: A legjobbak közül való…
… és elég tartós a hatása, mert csak egyszer kell évente, kétévente bevenni! :))
csakhogy..
csakhogy elborul az agyad – mint a piától – és nem tudsz tisztán gondolkodni, az a baj vele..
miért is ágálsz ellene?
Jaguár, nem értem miért ágálsz a szerelem ellen, ha a hasonlítás másik fele ellen nem, arról már nem is beszélve, hogy a szerelem vezetett el életed legnagyobb spiri élményéhez… ? hm? 🙂
valahol olvastam, hogy a szerelem olyan mint a megvilágosodás… kár hogy már nem emlékszem ki írta és melyik könyvben…
Na jó, de ha „beveszed” a szerelmet, akkor rajtamaradsz ki tudja
Na jó, de ha „beveszed” a szerelmet, akkor rajtamaradsz ki tudja meddig, akár évekig, az a nem mindegy! Alkoholt meg nem a nap 24 órájában nyomja 7napon át egy héten az ember.. Egyébként az alkoholnak is inkább csak a szalonspicc állapotig van értelme, csak hát nehéz megállni azon a ponton.
De hogy a szerelem vezetett el?.. Szerintem inkább volt az feltétel nélküli szeretet. Meg kellett hozzá még pár dolog, alkohol, depresszió, mélypont.
Jaguárnak a szerelemről
Két fajta szerelem létezik, szerintem ezért ellenkezel ellene, mert még csak az egyiket ismered:
1. mikor még Egóból vagy szerelmes, valóban illúzió. Meglátsz valakit, fantáziálsz milyen lehet, milyen csodálatos, majd hullik a lepel, meglátod a hibáit is, már nem illik a képbe, ami csak a fejedben létezett, jön a kiábrándulás, na meg a vád, hogy becsapott.
2. Kirsikka jó írja, olyan, mint a megvilágosodás. Túl vagy a saját blokkjaidon, sérelmeiden, félelmeden, beengeded a másik lényét úgy ahogy van a saját lényedbe. Itt a "hibáit " is látod, de ezt felismered, hogy nem hiba, csak tananyag. Itt nem a személyiségbe, hanem a lényébe vagy szerelmes.
Az utóbbiban viszont már nincs meg a kizárólagosság, a követelés, hogy csak az Enyém a másik, én meg az övé. Mindenki lényét látod ugyan úgy, ezért olyan érzés, mintha mindenkibe szerelmes lennél.
Az előző szerelemben vannak villanások, mikor megláthatod mi is a megvilágosodás. Ha szerelmes vagy, plussz energiád van, szárnyalsz. Szeretsz élni, szereted azt, ami van. Szereted, hogy szeretve vagy. Sokkal több kell, hogy kibillencsen ebből az egyensúly állapotban, mint mikor nem vagy szerelmes.
Egyébként miért a szerelmet emeled ki? Az is egy érzelem, és nem is a legkártékonyabb. Vizsgáld meg innen: düh, gyűlölet, apátia.
Na ezek az Egóban tartanak, ezeken kell túllépned, a szerelem (bármelyik is) csak felemel. Míg a harag, a düh, csak elválaszt, így sosem fogsz megvilágosodni, sosem tudsz befogadni másokat. Csak a magányodnak fogsz élni,új köröket futva.
Mit gondolsz?
Azt, hogy ha valóban kétfajta szerelem létezne..
.. akkor lennie kellene rá külön szónak is, főleg egy ilyen nyelvben mint a magyar. Amit a kettes pontban írtál, inkább tűnik nekem a Feltétel Nélküli Szeretet-nek, ennyit gondolok.
szerelem, feltétel nélküli szeretet
ezek csak címkék, ráadásul mégis csak van rá szavunk, te nevezted el, nem de :).
Neked ezt jelenti, nekem SZERELEM.
De nem úszod meg ennyivel: csak félig feleltél: mi a helyzet a düh, a gyűlölettel?
Hány éve vetted be? (Én is) Plussz-minusz egy-két századnyi előzőélet 🙂
Hány éve nem jösz le róla? Pedig tudod, hogy rossz Neked (nekem is), mégis azt éljük, ami elválaszt, mert ragaszkodunk hozzá. Ez itt a lényegi kérdés.
Dehogy én neveztem el, ez még angolul is létezik: „unconditioned
Dehogy én neveztem el, ez még angolul is létezik: „unconditioned love”
Düh, gyűlölet?? Hmmm.. Nem tudom, nem igazán jellemző, nem ugrik be róla most semmi. Nekem amúgy teljesen jó, kiváló életem van (persze megvolt a böjtje), szerencsés vagyok, nincs okom semmiféle panaszra.
Nem így gondoltam: elnevezés, ha valamit tapasztalunk, az agyunk
Nem így gondoltam: elnevezés, ha valamit tapasztalunk, az agyunk adminisztrál, megnevez. Nem arra gondoltam, Te találtál ki új dzót, hanem arra, ezt az érzést így azonosítod.
Düh, gyülölet, ezt sem így konkrétan gondoltam, de ha így könnyebb, vegyük a félelmet (mások mit szólnak hozzám, ha megszólalok, stb), fájdalom, mikor valami bánt engem, stb.
Folyt. köv priviben? Attól tartok, ezt a blogot is elvisszük 😉
De ha egyszer az, nincs rá megfelelőbb szó?
De ha egyszer az, nincs rá megfelelőbb szó? Attól az még nem kényszeres címkézés..
Ok.
jáááááj
"kényszeres cimke"
ezt ki írta neked?
Látod mennyit jelent, ha valaki mond valamit, és a másik fél már eleve feltételez valamit?
Ebből vannak a félreértelmezések. Az egyik mond valamit, ami kivált a másikból valamit, nem a szavak értelmén van a figyelem, hanem a feltételezéseken.
Tapasztalás elnevezés:(most morbid leszek) ha valaki a Szerelmével kipróbálja a szado-mazót, számára az adja meg az orgazmus fogalmát, hogy fáj. Van, aki a fájdalomtól inkább sír összeroppan, neki teljesen más az orgazmus fogalma.
Szavakra jó, ha medizik az ember. Tapasztalataink által érzelmek kapcsolódnak hozzájuk, és már korántsem az eredeti jelentéssel bírnak. Ha viszont leválasztod az érzelmet, új értelmet nyernek. Ez a blog is így kezdődik. Átértékelés megy. Az nagyon jóóó!!!!
szeretet-Szeretet
Nem is beszélve erről:
1. szeretet, mikor Egóból jön: – azért szeretlek, mert ilyen vagy… (miért, ha nem vagyok ilyen megszűnsz szeretni? Dühös vagy? Haragszol?)
2. Szeretet: amit te is írtál: feltétel nélküli: – csak ennyi: Szeretlek
unconditioned love
ráadásul ez sem egy szó ;), hanem kettő
puszi, bocsika, ne ölj meg, hahahaha, (okoskodom, de remélem azért "szeretsz")
bár a szerelemben nem hiszek, attól én még szeretek mindenkit..
bár a szerelemben nem hiszek, attól én még szeretek mindenkit.. 🙂
tudom, csak jó volt rosszalkodnom 😉
tudom, csak jó volt rosszalkodnom 😉
tudod? honnan? 🙂
tudod? honnan? 🙂
H: „Szerelemben nem hiszek…”
Jagu, megjósolom neked, hogy ebből még oltári nagy kiütés lesz egyszer! Szívből kívánom neked, hogy tapasztald meg! Nem is érdemes megvilágosodni addig, amíg be nem jön…:)
Nagyobb transz lesz, mint bármelyik lórúgás, amit a legínyencebb drogtól kaptál. És az elvonás is hasonlóképpen… Hacsak nem sikerül belőle Szeretetet csinálni, amiről az előbb szó volt. De enélkül is érdemes belevágni…
Mit neked, aki már annyi minden mást kipróbáltál, pont ezt hagynád ki? A drogok királynőjét? Megkoronázatlan maradna az összes eddigi tudatmódosításod…:)))
Barátsággal
osztok-szorzok..
Azt ne higyjétek hogy nem próbáltam elégszer..
Ha belegondolok, általános iskolás 3.-4. osztályos koromtól kezdve kb 5 évvel ezelőttig, jónéhány alkalommal voltam szerelmes, sőt ha összeadnám azt az időintervallumot, amit az életemből szerelmes állapotban töltöttem el, szerintem kijönne tisztán egy 10 év! Pontosan vágom miről van szó higyjétek el, sőt a mai napig képes lennék rá, ha hagynám magam. Ha hagynám magam belevinni ebbe az illúzióba, ebbe az örvénybe. De ez nem valós. Micsoda? Az, hogy találkozunk egy arra alkalmas személlyel, aki sok mindenben passzol látszólag egy bennünk élő képhez és azt szépen ráhúzzuk, az üres részekre meg odahallucináljuk azokat a tulajdonságokat, amikkel valszeg nem is rendelkezik az az illető? Azt mondjátok meg, mi értelme ennek az egésznek végeredményben?
Próbáld meg halucinációk, illúziók nélkül 🙂
Csak nyisd meg
Próbáld meg halucinációk, illúziók nélkül 🙂
Csak nyisd meg magad, fogad be a másikat teljes lelkeddel, és észre sem veszed, ott a Szerelem 🙂
Szeretettel: Anita
abból pont hogy nem szerelem lesz, hanem feltétel nélküli
abból pont hogy nem szerelem lesz, hanem feltétel nélküli szeretet, szerintem.
H: Jó lenne
És az olyan rossz lenne, ha a kettőből egyet tudnánk csinálni?
KI másnak sikerülhetne ez, mint aki fejlett önismerettel rendelkezik?
Szerintetek lehetséges ilyen? Már mint hogy a feltétlen szeretetben megmaradjon az erotikus vonzalom is?
Nade a szerelemnek pont az az ismérve tapasztalataim szerint, ho
Nade a szerelemnek pont az az ismérve tapasztalataim szerint, hogy egyszerre nem tudsz több emberbe szerelmes lenni, mindig csak egybe. Persze hogy létezik feltétlen szeretet + erotikus vonzalom, de ez sohasem korlátozódik le szükségszerűen egy személyre.
Én őszintén remélem, hogy lehetséges…:-)
Én őszintén remélem, hogy lehetséges…:-)
nehéz megfelelő fogalmakat találni érzéseimre
most
nehéz megfelelő fogalmakat találni érzéseimre
most kategorizálni és minősíteni kényszerülök, de mégsem, remélem megértitek
van szeretet
van szerelem
és van szeretet
hogy szerelem drog? nem tudom. csak azt tudom, hogy most kivételesen nem az érzés, hanem az a másik kis lényecske érdekel, aki ott rejtőzik a hús-vér börtönben, s amikor túlon túl csak a másikat látjuk és úgy tudjuk szeretni. voltam már sokszor szerelmes , de kétszer szerettem, illetve azért nem helyes a múltidő, mert most is
a szerelem-szeretet nem szűnik meg, összekapcsolódtunk, egymásra leltünk s emlékszünk egymásra…ezért nem értem pl hogy Ex-szerelem, párkapcsolat leválás, elengedés….
ha valakit szeretsz akár szeretet, szerelem, vagy szeretet akkor őt látod és ezen nem tud változtani még ő sem… HA Őt látod, igazán, tehet bármit, bárhol, bármikor, te csak szereted tovább…?
érdekes, ezt lehet hogy most magamnak írtam le bocsi….
vándorlélek
Térdremegős szenvedély: ez nekem inkább a szexuális vágy. Mikor (már ahogy emlékszem) télen a Szerelmemmel együtt voltunk egy éjjen át, kikisértem a kapuba, a fogam vacogott, a térdem reszketett, annyira fáztam. Kész voltam, hisz az ölelés, a szenvedély forrósága után kimenni a téli hidegbe, szó szerint megrázó volt. Mégis, mikor nyáron szintén együtt voltunk, és a remegés elmaradt, akkor nem az jutott eszembe, jaj, biztos nem volt olyan felemelő a szex, ha nincs térdremegés.
Azt is értem, hogy nem erre értetted. Szóval: miért gondolod, hogy átértékelődött? Ehhez egy konkrét téma kell, hogy felismerd, valóban átértékelődött-e benned.
Lehet, egy új kapcsolat újra hozza a térdremegést, míg lehet, a régi átment többe, a Szeretetbe. Mikor csak úgy jó minden, agyalás nélkül. De jön a régiben is újabb, újabb lángolás, egy kapcsolat erről szól. Állandó változás.
Mit gondolsz?
hehe
Örülök, hogy így megbeszélitek ezeket a dolgokat
Jaguárnak csak annyi szeretnék mondani mindenféle ítélkezéstől mentesen, hogy ha szerelmes lett volna valaha is úgy mint ahogyan némelyikünknek megadatott, akkor értené ezt a szerelem-szeretet-szerelem hármasságot, de így hiába is magyarázom….ha megéled, akkor pedig már nem is kell majd magyarázni.
Térdremegés….Buddhanita te is szépen megválaszoltad magadnak a kérdést… tényleg nem a szexre gondoltam. ez inkább e lelkek orgiája-extázisa. amikor csak érzem ahogyan rezdül. és elönt engem a fejem búbjáig. az ő lelke önt el engem. átértékelődött, mert eddig én sem tapsztaltam meg ennyire intenzíven, illetve nem sikerült felfognom, de most végre igen.
Abban is igazad van, hogy egy konkrét téma, egy konkrét esemény és személy kapcsán sikerült ezt megélnem. kettő ember volt eddig, akivel sikerült ilyen kapcsolatot kialakítanom, s mindkettő ugyanazt jelenti a számomra. ez nem „csupán” feltétel nélküliség, feltétel nélküli szeretet, ez nem „csupán” szerelem, ez a fajta érzés különbözik mindentől….
ha megtapasztalod, akkor érzed…
Vándorlélek
Köszönöm a soraidat!
Reménysugár, ezt adtad nekem. Köszönöm, hogy megtapasztaltad, és nagyon örülök Neked!
Továbbra is várom írásaid, nyitogatod ám a szív-csakrákat!
Pusz, ölellek,
Anita
H:Meg lehet tanulni
Kedves Vándorlélek, ezt az érzést egy kis gyakorlással a szívcsakra, torokcsakra középső rész nyitásával meg lehet tanulni, nem is kell hozzá az előzetes szerelmi állapot.
Persze így más lesz egy kicsit, de éppen olyan magasztos érzés lehet… Sőt, nem csak különneműekkel kehet művelni, és nem is kell hozzá testi közelség…:)
Akik voltak Energiaérzékelő tréningen, többségükben eljutottak idáig, vagy ha nem, a harmadik gyakorláson már bizonyosan. Vannak, akik meg már önmaguktól is az érzékenység ezen fokán állnak.
A páros csakrákból kell tudni kapcsolódni, hogy előálljon az állapot, lehetőleg minél több csakrából és minél magasabb szintig. Lehet „egymást támogatási szerződést” kötni, hogy kölcsönösen besegítsünk a másiknak, amikor maga alatt van. Így kellene a házassági kapcsolatoknak működnie, amikor elmúlt a szerelem. Amíg tart, addig magától működik az átáramoltatás, de akkor még benne van az erőteljes szexuális vágy, ezért magától létrejön.
Lehet többen együtt csoportenergiát generálni, s rákapcsolódni, amikor szükség van rá. Mindegyik csoporttudat így működik, csak különböző szinteken, és sajnos legtöbbször paraziták. De ha „felemelés” céljából, az átlagszint felett rezgő energiamezőt hozunk létre, az valóban feltöltő hatású lehet. A mantrázásnak pl. ilyen a hatása – kapcsolódunk általa egy olyan energiamezőhöz, amelyet több százezer más mantrázó már létrehozott és fenntart.
Ezzel nem értek egyet
Mármint azzal, hogy egymás támogatási szerződést lehet kötni. Persze lehet,de mindenkinek azt kell megtanulni, hogy önmagát támogassa mikor maga alatt van.
Persze a baráti segítség jól jön, de előbb vagy utóbb egyedül kell boldogulni.
Mert minden bennünk van.
H: Nem is olyan rossz az!
Ha már képesek vagyunk is önmagunkat kirángatni az energiagödörből, valamikor nagyon sürgősen kell összekapni magunkat… vagy valamikor krónikusan elhúzódik a dolog… De jól jön ilyenkor egy kis támogatás!
Gabika, szerintem a kettő együtt jár… Csak akkor tudunk ilyet nyújtani valakinek, ha nálunk már működik a feltöltés, érzékelés és tudatos áramoltatás. Tételezzük fel, hogy viszont is. Tudom, hogy tudok magamon segíteni, meg róla is tudom. Mégis kötünk valamilyen szövetséget.
Ha csak egyoldalú, akkor lesz eseti segítség – de nem jó ha rendszeres, igazad van. Olyan lenne mint egy állandó energiaelszívás a másik részéről, aki függőségbe kerülhet tőle > kapcsolatfüggőség…
Tudom magamról, hogy ezekben az energia dolgokban, meg energia
Tudom magamról, hogy ezekben az energia dolgokban, meg energia csokrokban, (akarom mondani csakrák :-D)nem vagyok egészen otthon. Azt sm tudom, hogy melyik van nyitva, és melyik hogyan működik. D azt tudom, hogy nem saját energiámból teszek dolgokat, mert akkor már rég lemerültem volna. Azt megtanultam, hogy hogyan regenereáljam magamat, és esetleg másokat is, amennyiben engedik. egyre viszont nagyon figyelek, mégpedig, hogy mástól ne vegyek, ne is kérjek. inkább adjak….
mindegy hogy szövetség, vagy nem szövetség, csak adjatok……annak, akinek kell
ölelés
Köszönö Buddhanita….
most akkor egy kicsit másabb:
szerelem reménye
amikor a fájdalom beleszorul egy pillanatba
semmi mást nem érzel, csak féktelen szerelmet
amikor tátongva jajongsz belülről, elhanyagolva.
akkor jön az érzés, mi megtölti szívedet.
Reszketésed monotonná válik, és
Elfelejted a mozdulatot.
Magad elé meredve bambulsz
S homlokon csókol egy pillanat.
Ajka reád fonódik s reményt lehel
Kétkedőn visszacsókolod bőre bársonyát
Hirtelen elönt valami s égbe emel
Zuhanva fogod karjait, hív a valóság
Csodálod kezeit, örülsz, hogy ad
Valamit, ami rég nem a tiéd.
Riadva szétnézel, s látod ahogyan elszalad
De végül rá jössz, hogy tiéd sem volt a pillanat
H: Az egyedüli járható út
…amiről írsz – csak adni és adni, korlátlanul, de nem kéretlenül. Mert ha erre képesek vagyunk, akkor van miből adni, van kapcsolatunk a forrással. Még azt sem mondanám, hogy ne adjunk kéretlenül… a Nap sem kérdi, hogy süssön-e rád vagy nem. Az más kérdés, ha valaki nem tudja a napsütésben kiolvasztani magát… Nem jár neki még több napsütés. Legfeljebb más valaki adhat a saját melegéből még, hogy megmutassa, milyen a kiolvadt állapot.
Az ellenkezője, a csak kapni és még többet – nem más mint a játszmázás és egoizmus. Az ilyen ember még nem tud elégedett lenni, állandósult állapota az elégedetlenség. Nincs mit adnia. Legalább is azt hiszi. A játszmázásban kizsaroljuk, kierőszakoljuk egymástól hogy kapjunk valamit…
De mi az a közös, ami minden adásban benne van?
Az Energia… fizikai szinten a jótett, a saját kezeddel elkészített étel, vagy ajándék. Fizikai és pszichikai szinten együttesen a pénzenergia, amin sok mindent vehetünk és adhatunk, de mégsem mindent. Beszéljünk most azonban csak a pszichikai szintről, a személyes tudat és lélek dimenziójáról. Mi az amit itt adhatunk egymásnak?
A Figyelem… a figyelemenergia, a figyelmesség, az odafordulás, az empátia, a lehetőség megadása, hogy a másik önmaga lehessen, és a tudatos energiaátáramoltatás. Minden kapcsolat addig tart, amíg ezt a figyelemenergiát önként és számolatlanul áramoltatjuk a másik felé.
És itt van egy titok, amit vajmi kevesen tudatosítanak. Az egymásra figyelésben, az odafordulásban nemcsak lelki energiák áramolnak át, hanem a prána is. Ez is a fizikai és a lelki szint között működik. Az egymásra figyeléssel nemcsak meghallgatjuk, hanem feltöltjük egymást átáramoltatott, a társunkra hangolt életerővel.
Erről írtam azt, hogy a szerelemben automatikusan működik – a szexuális vonzalom és az életerő lakhelye közös. Nagyon kellemes állapot. Nos, ha ezt az egymásra figyelést és kéretlen átáramoltatást a szerelem után is képesek lennénk kölcsönösen és tudatosan fenntartani – szerintem ez az alapja a feltétlen szeretet kialakulásának, ettől lesz esélyes a párkapcsolat hosszan tartóvá válni. És ez elsősorban tudatossági szint kérdése. Az energiaérzékelés alatti szinten nem lehet megvalósítani, mert addig nem vagyunk képesek önmagunkat helyreállítani.
Ebben van a Szövetség értelme. Két tudatos ember egymást önként és kölcsönösen segíti jó energiaszinten maradni. A tudatállapot minőségében ez kiegyensúlyozottságot, kevesebb liftezést, kételkedést, szorongást, kudarctól való félelmet, sértődés pátyolgatást, frusztráltságot jelent. Közismertebben – boldogabb, harmonikusabb tudatállapotot. De ott sajnos még nem tarunk, hogy a másiktól függetlenül folyamatosan ilyen kiáramoltató állapotban tudnánk lenni.
Mindegy lenne, hogy sikerül-e ilyen szövetséget kialakítanom valakivel? Legyen az párkapcsolat, vagy csak baráti kapcsolat? Nem lenne jó, ha a szerelem át tudna alakulni valami ilyesmibe?
Bár lehet, hogy akkor nem születnének ilyen szép viszonosságra, szerelemre vágyakozó, gyönyörű versek.
Hermess
Ui: Majd el felejtettem – és ezt lehet távolságtól függetlenül működtetni, legyél akár a Föld túlsó felén, vagy a Holdon.
hello.
Szerintem ez három külömböző dolog. szerelem, feltétel nélküli szeretet, és szerepjátszás. vagyis ego.
vándorlélek
Térdremegős szenvedély: ez nekem inkább a szexuális vágy. Mikor (már ahogy emlékszem) télen a Szerelmemmel együtt voltunk egy éjjen át, kikisértem a kapuba, a fogam vacogott, a térdem reszketett, annyira fáztam. Kész voltam, hisz az ölelés, a szenvedély forrósága után kimenni a téli hidegbe, szó szerint megrázó volt. Mégis, mikor nyáron szintén együtt voltunk, és a remegés elmaradt, akkor nem az jutott eszembe, jaj, biztos nem volt olyan felemelő a szex, ha nincs térdremegés.
Azt is értem, hogy nem erre értetted. Szóval: miért gondolod, hogy átértékelődött? Ehhez egy konkrét téma kell, hogy felismerd, valóban átértékelődött-e benned.
Lehet, egy új kapcsolat újra hozza a térdremegést, míg lehet, a régi átment többe, a Szeretetbe. Mikor csak úgy jó minden, agyalás nélkül. De jön a régiben is újabb, újabb lángolás, egy kapcsolat erről szól. Állandó változás.
Mit gondolsz?
hehe
Örülök, hogy így megbeszélitek ezeket a dolgokat
Jaguárnak csak annyi szeretnék mondani mindenféle ítélkezéstől mentesen, hogy ha szerelmes lett volna valaha is úgy mint ahogyan némelyikünknek megadatott, akkor értené ezt a szerelem-szeretet-szerelem hármasságot, de így hiába is magyarázom….ha megéled, akkor pedig már nem is kell majd magyarázni.
Térdremegés….Buddhanita te is szépen megválaszoltad magadnak a kérdést… tényleg nem a szexre gondoltam. ez inkább e lelkek orgiája-extázisa. amikor csak érzem ahogyan rezdül. és elönt engem a fejem búbjáig. az ő lelke önt el engem. átértékelődött, mert eddig én sem tapsztaltam meg ennyire intenzíven, illetve nem sikerült felfognom, de most végre igen.
Abban is igazad van, hogy egy konkrét téma, egy konkrét esemény és személy kapcsán sikerült ezt megélnem. kettő ember volt eddig, akivel sikerült ilyen kapcsolatot kialakítanom, s mindkettő ugyanazt jelenti a számomra. ez nem „csupán” feltétel nélküliség, feltétel nélküli szeretet, ez nem „csupán” szerelem, ez a fajta érzés különbözik mindentől….
ha megtapasztalod, akkor érzed…
Vándorlélek
Köszönöm a soraidat!
Reménysugár, ezt adtad nekem. Köszönöm, hogy megtapasztaltad, és nagyon örülök Neked!
Továbbra is várom írásaid, nyitogatod ám a szív-csakrákat!
Pusz, ölellek,
Anita
H:Meg lehet tanulni
Kedves Vándorlélek, ezt az érzést egy kis gyakorlással a szívcsakra, torokcsakra középső rész nyitásával meg lehet tanulni, nem is kell hozzá az előzetes szerelmi állapot.
Persze így más lesz egy kicsit, de éppen olyan magasztos érzés lehet… Sőt, nem csak különneműekkel kehet művelni, és nem is kell hozzá testi közelség…:)
Akik voltak Energiaérzékelő tréningen, többségükben eljutottak idáig, vagy ha nem, a harmadik gyakorláson már bizonyosan. Vannak, akik meg már önmaguktól is az érzékenység ezen fokán állnak.
A páros csakrákból kell tudni kapcsolódni, hogy előálljon az állapot, lehetőleg minél több csakrából és minél magasabb szintig. Lehet „egymást támogatási szerződést” kötni, hogy kölcsönösen besegítsünk a másiknak, amikor maga alatt van. Így kellene a házassági kapcsolatoknak működnie, amikor elmúlt a szerelem. Amíg tart, addig magától működik az átáramoltatás, de akkor még benne van az erőteljes szexuális vágy, ezért magától létrejön.
Lehet többen együtt csoportenergiát generálni, s rákapcsolódni, amikor szükség van rá. Mindegyik csoporttudat így működik, csak különböző szinteken, és sajnos legtöbbször paraziták. De ha „felemelés” céljából, az átlagszint felett rezgő energiamezőt hozunk létre, az valóban feltöltő hatású lehet. A mantrázásnak pl. ilyen a hatása – kapcsolódunk általa egy olyan energiamezőhöz, amelyet több százezer más mantrázó már létrehozott és fenntart.
Ezzel nem értek egyet
Mármint azzal, hogy egymás támogatási szerződést lehet kötni. Persze lehet,de mindenkinek azt kell megtanulni, hogy önmagát támogassa mikor maga alatt van.
Persze a baráti segítség jól jön, de előbb vagy utóbb egyedül kell boldogulni.
Mert minden bennünk van.
H: Nem is olyan rossz az!
Ha már képesek vagyunk is önmagunkat kirángatni az energiagödörből, valamikor nagyon sürgősen kell összekapni magunkat… vagy valamikor krónikusan elhúzódik a dolog… De jól jön ilyenkor egy kis támogatás!
Gabika, szerintem a kettő együtt jár… Csak akkor tudunk ilyet nyújtani valakinek, ha nálunk már működik a feltöltés, érzékelés és tudatos áramoltatás. Tételezzük fel, hogy viszont is. Tudom, hogy tudok magamon segíteni, meg róla is tudom. Mégis kötünk valamilyen szövetséget.
Ha csak egyoldalú, akkor lesz eseti segítség – de nem jó ha rendszeres, igazad van. Olyan lenne mint egy állandó energiaelszívás a másik részéről, aki függőségbe kerülhet tőle > kapcsolatfüggőség…
Tudom magamról, hogy ezekben az energia dolgokban, meg energia
Tudom magamról, hogy ezekben az energia dolgokban, meg energia csokrokban, (akarom mondani csakrák :-D)nem vagyok egészen otthon. Azt sm tudom, hogy melyik van nyitva, és melyik hogyan működik. D azt tudom, hogy nem saját energiámból teszek dolgokat, mert akkor már rég lemerültem volna. Azt megtanultam, hogy hogyan regenereáljam magamat, és esetleg másokat is, amennyiben engedik. egyre viszont nagyon figyelek, mégpedig, hogy mástól ne vegyek, ne is kérjek. inkább adjak….
mindegy hogy szövetség, vagy nem szövetség, csak adjatok……annak, akinek kell
ölelés
Köszönö Buddhanita….
most akkor egy kicsit másabb:
szerelem reménye
amikor a fájdalom beleszorul egy pillanatba
semmi mást nem érzel, csak féktelen szerelmet
amikor tátongva jajongsz belülről, elhanyagolva.
akkor jön az érzés, mi megtölti szívedet.
Reszketésed monotonná válik, és
Elfelejted a mozdulatot.
Magad elé meredve bambulsz
S homlokon csókol egy pillanat.
Ajka reád fonódik s reményt lehel
Kétkedőn visszacsókolod bőre bársonyát
Hirtelen elönt valami s égbe emel
Zuhanva fogod karjait, hív a valóság
Csodálod kezeit, örülsz, hogy ad
Valamit, ami rég nem a tiéd.
Riadva szétnézel, s látod ahogyan elszalad
De végül rá jössz, hogy tiéd sem volt a pillanat
H: Az egyedüli járható út
…amiről írsz – csak adni és adni, korlátlanul, de nem kéretlenül. Mert ha erre képesek vagyunk, akkor van miből adni, van kapcsolatunk a forrással. Még azt sem mondanám, hogy ne adjunk kéretlenül… a Nap sem kérdi, hogy süssön-e rád vagy nem. Az más kérdés, ha valaki nem tudja a napsütésben kiolvasztani magát… Nem jár neki még több napsütés. Legfeljebb más valaki adhat a saját melegéből még, hogy megmutassa, milyen a kiolvadt állapot.
Az ellenkezője, a csak kapni és még többet – nem más mint a játszmázás és egoizmus. Az ilyen ember még nem tud elégedett lenni, állandósult állapota az elégedetlenség. Nincs mit adnia. Legalább is azt hiszi. A játszmázásban kizsaroljuk, kierőszakoljuk egymástól hogy kapjunk valamit…
De mi az a közös, ami minden adásban benne van?
Az Energia… fizikai szinten a jótett, a saját kezeddel elkészített étel, vagy ajándék. Fizikai és pszichikai szinten együttesen a pénzenergia, amin sok mindent vehetünk és adhatunk, de mégsem mindent. Beszéljünk most azonban csak a pszichikai szintről, a személyes tudat és lélek dimenziójáról. Mi az amit itt adhatunk egymásnak?
A Figyelem… a figyelemenergia, a figyelmesség, az odafordulás, az empátia, a lehetőség megadása, hogy a másik önmaga lehessen, és a tudatos energiaátáramoltatás. Minden kapcsolat addig tart, amíg ezt a figyelemenergiát önként és számolatlanul áramoltatjuk a másik felé.
És itt van egy titok, amit vajmi kevesen tudatosítanak. Az egymásra figyelésben, az odafordulásban nemcsak lelki energiák áramolnak át, hanem a prána is. Ez is a fizikai és a lelki szint között működik. Az egymásra figyeléssel nemcsak meghallgatjuk, hanem feltöltjük egymást átáramoltatott, a társunkra hangolt életerővel.
Erről írtam azt, hogy a szerelemben automatikusan működik – a szexuális vonzalom és az életerő lakhelye közös. Nagyon kellemes állapot. Nos, ha ezt az egymásra figyelést és kéretlen átáramoltatást a szerelem után is képesek lennénk kölcsönösen és tudatosan fenntartani – szerintem ez az alapja a feltétlen szeretet kialakulásának, ettől lesz esélyes a párkapcsolat hosszan tartóvá válni. És ez elsősorban tudatossági szint kérdése. Az energiaérzékelés alatti szinten nem lehet megvalósítani, mert addig nem vagyunk képesek önmagunkat helyreállítani.
Ebben van a Szövetség értelme. Két tudatos ember egymást önként és kölcsönösen segíti jó energiaszinten maradni. A tudatállapot minőségében ez kiegyensúlyozottságot, kevesebb liftezést, kételkedést, szorongást, kudarctól való félelmet, sértődés pátyolgatást, frusztráltságot jelent. Közismertebben – boldogabb, harmonikusabb tudatállapotot. De ott sajnos még nem tarunk, hogy a másiktól függetlenül folyamatosan ilyen kiáramoltató állapotban tudnánk lenni.
Mindegy lenne, hogy sikerül-e ilyen szövetséget kialakítanom valakivel? Legyen az párkapcsolat, vagy csak baráti kapcsolat? Nem lenne jó, ha a szerelem át tudna alakulni valami ilyesmibe?
Bár lehet, hogy akkor nem születnének ilyen szép viszonosságra, szerelemre vágyakozó, gyönyörű versek.
Hermess
Ui: Majd el felejtettem – és ezt lehet távolságtól függetlenül működtetni, legyél akár a Föld túlsó felén, vagy a Holdon.
hello.
Szerintem ez három külömböző dolog. szerelem, feltétel nélküli szeretet, és szerepjátszás. vagyis ego.
szerelem-:)
Repülj szabadon, ha szabadon szállnál,
De ne menj még, ha vonz az ölelő vágy,
A vágy, mely Tőled ered, s bennem hajtott gyökeret,
És ezredévnyi bujkálás után odabújt Hozzád.
Ugye nem bűn, ha a vágynak utat engedek,
S hagyom, hadd járja át lebegő lelkem,
Lelkem nyitott ajtaján bekúszik testembe,
És örvénylő spirálként Feléd repít.
Érezni akarlak kint és bent,
Lent és fent, jóban és rosszban,
Záporban és napsütésben,
Fényben és árnyékban.
Érezni akarom parázsló vágyad,
Melyre testem szikrája feltámad,
Szalad a szikra mélyen és sebesen,
Táncra perdíti a szomjazó sejteket.
Testem részecskéi csillagszóróként rezegnek,
És a bolygódon hunyorgó fényeket hívogatják,
Amikor a fények egymást magukba szívják,
A lelkek kertjében kibújik sok kis virág.
Kíváncsian tekintgetünk a nyíló csodák felé,
Vajon bentről jut-e fény a szirmokig elég,
Meddig ér el a szívben rejlő nap sugara,
Amely a színes kavalkádot arannyá változtatja.
szerelem-:)
Repülj szabadon, ha szabadon szállnál,
De ne menj még, ha vonz az ölelő vágy,
A vágy, mely Tőled ered, s bennem hajtott gyökeret,
És ezredévnyi bujkálás után odabújt Hozzád.
Ugye nem bűn, ha a vágynak utat engedek,
S hagyom, hadd járja át lebegő lelkem,
Lelkem nyitott ajtaján bekúszik testembe,
És örvénylő spirálként Feléd repít.
Érezni akarlak kint és bent,
Lent és fent, jóban és rosszban,
Záporban és napsütésben,
Fényben és árnyékban.
Érezni akarom parázsló vágyad,
Melyre testem szikrája feltámad,
Szalad a szikra mélyen és sebesen,
Táncra perdíti a szomjazó sejteket.
Testem részecskéi csillagszóróként rezegnek,
És a bolygódon hunyorgó fényeket hívogatják,
Amikor a fények egymást magukba szívják,
A lelkek kertjében kibújik sok kis virág.
Kíváncsian tekintgetünk a nyíló csodák felé,
Vajon bentről jut-e fény a szirmokig elég,
Meddig ér el a szívben rejlő nap sugara,
Amely a színes kavalkádot arannyá változtatja.
úgy tűnik egy útjelzőtábálához érkeztem S.O.S
Mintha tavasz lenne a lelkemben, annyira meg vagyok gajdulva.
Szenvedek, kínlódok, nyöszörgök, nyüszögök. Tombolnak az érzelmeim, tombolnak a hormonjaim. úgy érzem magamat, mintha egy surgázó kis kavics lennék, amiből lüktet az energia, egyébként pedig majdnem elalszom. meg akarok ölelni mindenkit. vigaszt akarok nyújtani, sírni szeretnék. szeretni szerettetni…
elképzelésem sincs, hogy mi ez. olyan mintha szerelmes lennék…….
pedig nem vagyok csak szeretnék… asszem bekattantam
S.O.S.
Jajj, milyen ismerős érzés! Igazán köszönöm, hogy leírtad!
Jajj, milyen ismerős érzés! Igazán köszönöm, hogy leírtad! Most én is csupa mosoly és derű vagyok kora délelőtt óta, bizakodó, jókedvű és nevetős, még sírni is tudnék, úgy érzem…Bár nálam megvan az ok, de én ismerem azt, amit most Te érzel. Én is éreztem már!
Meglepődnél, ha azt mondanám: magába a szerelembe is lehet szerelmesnek lenni???
Nem kattantál be, ez egy nagyon jó állapot, én imádtam!
Ó, de rég volt…:)))
Vándorlélek
Semmi baj, csak éld meg!!! Akár meditációban,ahányszor csak rád tőr, enged be magadba!
Ami belül megvan, betámad kívül is, és ajaj, jön a szerelem!!
Én is szoktam, csak úgy, szerelmes lenni 🙂
úgy tűnik egy útjelzőtábálához érkeztem S.O.S
Mintha tavasz lenne a lelkemben, annyira meg vagyok gajdulva.
Szenvedek, kínlódok, nyöszörgök, nyüszögök. Tombolnak az érzelmeim, tombolnak a hormonjaim. úgy érzem magamat, mintha egy surgázó kis kavics lennék, amiből lüktet az energia, egyébként pedig majdnem elalszom. meg akarok ölelni mindenkit. vigaszt akarok nyújtani, sírni szeretnék. szeretni szerettetni…
elképzelésem sincs, hogy mi ez. olyan mintha szerelmes lennék…….
pedig nem vagyok csak szeretnék… asszem bekattantam
S.O.S.
Jajj, milyen ismerős érzés! Igazán köszönöm, hogy leírtad!
Jajj, milyen ismerős érzés! Igazán köszönöm, hogy leírtad! Most én is csupa mosoly és derű vagyok kora délelőtt óta, bizakodó, jókedvű és nevetős, még sírni is tudnék, úgy érzem…Bár nálam megvan az ok, de én ismerem azt, amit most Te érzel. Én is éreztem már!
Meglepődnél, ha azt mondanám: magába a szerelembe is lehet szerelmesnek lenni???
Nem kattantál be, ez egy nagyon jó állapot, én imádtam!
Ó, de rég volt…:)))
Vándorlélek
Semmi baj, csak éld meg!!! Akár meditációban,ahányszor csak rád tőr, enged be magadba!
Ami belül megvan, betámad kívül is, és ajaj, jön a szerelem!!
Én is szoktam, csak úgy, szerelmes lenni 🙂
Teljes mértékben értelek, megéltem azt, amit
Teljes mértékben értelek, megéltem azt, amit átélsz…pontosabban most is élem.
A szerelem egy szélsőség, egy intenzív állapot, ami egy idő után lecseng és vagy átalakul szeretetté, vagy elválnak az utak.
Ha ezek után is együtt marad a két fél és az egyik többet akar a másiknál, az már nem kellemes állapot. Jön az elvárás és az, hogy nem olyan az illető, mint amilyennek látni szeretnénk.
Ezeken a játszmákon sokszor végig mentem, gondolom Te is és sokan mások is.
Amikor az ember elér egy meghatározott tudatossági szintet, akkor megváltozik benn valami.
Egyre jobban érzi magában önmagát…tehát jól érzi magát.
Persze ennek a „jól érzem magam”állapotnak az eléréséhez is kell némi idő(egyénenként változó, a karmikus hátterektől függően és egyéb dolgoktól függően).
A kettő közötti állapot nagyon nem kellemes. Ilyenkor még vágyunk is az intenzív szerelmi állapotra, meg már nem is, mert van tapasztalatunk arról, hogy mennyire kizökkenünk önmagunkból olyankor.
Tapasztalati szintről tudjuk már azt is, hogy mekkorát lehet zuhanni, ha már nem kapjuk meg azt, amit egy ilyen intenzív szerelem adhat…igen csak rövid ideig az életünkhöz képest.
Ezen átmenetei időszakban furcsán viszonyulunk magunkhoz, de ez is rendjén van, mert pontosan ez az átalakulásunk…az alkímiánk tünete.
Amikor önmagunkban jól érezzük magunkat, akkor csatlakozik hozzánk egy önmagában jól meglévő másik fél(egész) is.
Így nem egymástól várjuk el a megoldást, hanem mi válunk a másik fél(egész) ideális társává …és ez azt eredményezi, hogy a másik fél alapból az ideális viszonyokat tükrözze.
Érdekes ez a dolog…a régi beidegződésünk mindig intenziv szerelmet akarnak és ebből nem akarnak engedni. Ilyenkor van a nagy dilemma korszak, hogy merjen -e az ember változni…én úgy vélem, hogy igen is minőségi ugrás ez.
legyen szép napod…szeretettel,
izi
Teljes mértékben értelek, megéltem azt, amit
Teljes mértékben értelek, megéltem azt, amit átélsz…pontosabban most is élem.
A szerelem egy szélsőség, egy intenzív állapot, ami egy idő után lecseng és vagy átalakul szeretetté, vagy elválnak az utak.
Ha ezek után is együtt marad a két fél és az egyik többet akar a másiknál, az már nem kellemes állapot. Jön az elvárás és az, hogy nem olyan az illető, mint amilyennek látni szeretnénk.
Ezeken a játszmákon sokszor végig mentem, gondolom Te is és sokan mások is.
Amikor az ember elér egy meghatározott tudatossági szintet, akkor megváltozik benn valami.
Egyre jobban érzi magában önmagát…tehát jól érzi magát.
Persze ennek a „jól érzem magam”állapotnak az eléréséhez is kell némi idő(egyénenként változó, a karmikus hátterektől függően és egyéb dolgoktól függően).
A kettő közötti állapot nagyon nem kellemes. Ilyenkor még vágyunk is az intenzív szerelmi állapotra, meg már nem is, mert van tapasztalatunk arról, hogy mennyire kizökkenünk önmagunkból olyankor.
Tapasztalati szintről tudjuk már azt is, hogy mekkorát lehet zuhanni, ha már nem kapjuk meg azt, amit egy ilyen intenzív szerelem adhat…igen csak rövid ideig az életünkhöz képest.
Ezen átmenetei időszakban furcsán viszonyulunk magunkhoz, de ez is rendjén van, mert pontosan ez az átalakulásunk…az alkímiánk tünete.
Amikor önmagunkban jól érezzük magunkat, akkor csatlakozik hozzánk egy önmagában jól meglévő másik fél(egész) is.
Így nem egymástól várjuk el a megoldást, hanem mi válunk a másik fél(egész) ideális társává …és ez azt eredményezi, hogy a másik fél alapból az ideális viszonyokat tükrözze.
Érdekes ez a dolog…a régi beidegződésünk mindig intenziv szerelmet akarnak és ebből nem akarnak engedni. Ilyenkor van a nagy dilemma korszak, hogy merjen -e az ember változni…én úgy vélem, hogy igen is minőségi ugrás ez.
legyen szép napod…szeretettel,
izi
tolatok?
Az az érdekes az egészben, hogy megéltem már ezt a szerelemből szeretet, írtam is erről elég sokat, leginkább ez volt talán a kezdő lépésem ezen az oldalon. de ez most nem is erről szól. olyan erővel kezdtem el vágyódni, hogy megleptem magamat. tudom azt is, hogy az a minőségű párkapcsolat amire én vágyódom, csak két egész ember által valósulhat meg. néha azt érzem, hogy egész vagyok, máskor pedig rettentően hiányzik a felem. ebből persze az következik, hogy magam sem vagyok egész, így nem állok készen egy másik egészre…. ugyanakkor azok a kapcsolatok, amelyek nem ezen a szinten működnek, „csak” szeretetről szólnak. És leginkább arról, hogy segítsem feljebbtornázni a másik félt. jelen pillanatban a talajtól elrugaszkodva a kettő között lebegek. vagy visszazuhanok, vagy sikerül felszállási engedélyt kapnom, és repülhetek. na ezért érzem, hogy most mintha tolatnék kicsit. Igen az is felmerült már bennem, hogy kapcsolatfüggő vagyok. ez talán részben igaz, másrészről hitem szerint az ember párban képes igazán kiteljesedni, amikor ketten eggyek. Az a bajom nekem, hogy belekóstoltam vagy kétszer egy egy ilyen szintű kapcsolatba, és talán ezért sóvárgok annyira ezután…..
🙁
😀
Vándorlélek
Kedves Vándorlélek!
Értem és átérzem azt, amiről írsz. Hidd el, teljesen rendjén való dolog ez az életünkben. Nincs és nem is lesz semmi bajod, ennek mély megéléséből.
Hasonló élményeim megéléseim nekem is voltak. Így utólag visszanézve saját meg nem élt részeim, saját teljességem után vágyódtam, amihez még hozzájött, hogy a Felsőbb Énem is átadott egy-egy intenzív szeretetteli érzést és nem is tudtam igazán szétválogatni, hogy mi honnan jött.
Persze mindezt úgy éltem meg, mintha lefelé húzna, s miután szeretettel elfogadtam, akkor derült ki, hogy hopp van még tovább is:)
Szóval csak kitartás, bátorság, éld meg amit meg kell élned, jól jössz ki belőle és sokat fejlődsz általa, ha hagyod, hogy megérintsen minden, aminek meg kell érintenie.
A helyzet könnyebb megértéséhez eszembe jut egy tanítás:
Halála után az ember a JóIsten előtt áll és vádlón mondja neki:
– Mindig magamra hagytál, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá!
– Nem jól gondolod, mindig melletted mentem az utadon, nézz csak le, ott a homokban mindig 2 pár egymás mellett haladó lábnyomokat látsz!
– Na látod, ott is pl. csak egy pár lábnyom van, erre mondom, hogy magamra hagytál! kiált fel az ember.
– Nem jól gondolod, ott nem magadra hagytalak, hanem a vállaimon hordoztalak, bármennyire nem is érezted ezt!
párkapcsolat
jók a meglátásaid.
Két fél: minden kapcsolatban két csiszolatlan gyémánt akarja átélni azt az élményt, amit már megcsiszolt állapotban élnének. Elvárások. Ezek vannak.
Sanyi párkapcs. Cd-jén van, írjam össze, mit szeretnék: hogy nézzen ki, belső tulajdonságok stb, illetve, mi az, amit nem.
Összeírtam: minimum egy Buddha kellett volna nekem. Megnéztem, hol állok én egy Buddhához? Nos, balra elsunnyogtam ;).
Azóta kidobtam az elvárásokat, és most meg az a bajom: jééé, mennyi pasi van itt, akivel lehetne, kész vagyok :D.
Hiába az elvárás, mégha be is vonzom, mindig lesz új megoldandó feladat, ami miatt új minőségek lesznek értékesek. Vagy megtalálod ezt a párodban, vagy bevonzasz egy ahhoz a mércédhez illő párt.
Mégis, én azt mondom, éljük meg, bármi is jön. Nagyon jó fokmérő, valójában hol tartok. A hamis énképem sokszor csap be, de kívülről csak a valóság jön. Ezért érezheted, hogy kapcsolatban jobban fejlődik az ember.
Menj bele bátran, én sok meditációt végeztem, ahol a szexualitásom (elfojtottam eddig) megéltem.
A gyakorlatot meg lentebb nagyon jól leírta Királyjány ;), de ezt az élményt is átélheted meditációban, csak enged el az elvárásokat, és figyeld, mit ajánékoz az élet.
Szeretettel: Anita
u.i.: a verseid mintha nem osztanád meg olyan sűrűn (még jó, hogy nincsennek elvárásaim ;), sem követeléseim 😉 )
puszi
ja, ehhez az kellett, hogy szembesüljek önmagammal, én sem vagyo
ja, ehhez az kellett, hogy szembesüljek önmagammal, én sem vagyok olyan nagyon tudatos , nem hiába azok jöttek, akik nem voltak azok.
Rá kellett ébrednem a szép eszmék csak ostorok, és SEMMI baj nincs azzal, hogy ott tartok, ahol tartok.
Ebből fakadó korlátaimat kellett elengednem és a világom helyre billent,
köszi, Sanyi, de ha Anyám felhiv, hogy milyen céda lettem, vállald fel a felelséget 😉
puszi, mindannyiótoknak
tolatok?
Az az érdekes az egészben, hogy megéltem már ezt a szerelemből szeretet, írtam is erről elég sokat, leginkább ez volt talán a kezdő lépésem ezen az oldalon. de ez most nem is erről szól. olyan erővel kezdtem el vágyódni, hogy megleptem magamat. tudom azt is, hogy az a minőségű párkapcsolat amire én vágyódom, csak két egész ember által valósulhat meg. néha azt érzem, hogy egész vagyok, máskor pedig rettentően hiányzik a felem. ebből persze az következik, hogy magam sem vagyok egész, így nem állok készen egy másik egészre…. ugyanakkor azok a kapcsolatok, amelyek nem ezen a szinten működnek, „csak” szeretetről szólnak. És leginkább arról, hogy segítsem feljebbtornázni a másik félt. jelen pillanatban a talajtól elrugaszkodva a kettő között lebegek. vagy visszazuhanok, vagy sikerül felszállási engedélyt kapnom, és repülhetek. na ezért érzem, hogy most mintha tolatnék kicsit. Igen az is felmerült már bennem, hogy kapcsolatfüggő vagyok. ez talán részben igaz, másrészről hitem szerint az ember párban képes igazán kiteljesedni, amikor ketten eggyek. Az a bajom nekem, hogy belekóstoltam vagy kétszer egy egy ilyen szintű kapcsolatba, és talán ezért sóvárgok annyira ezután…..
🙁
😀
Vándorlélek
Kedves Vándorlélek!
Értem és átérzem azt, amiről írsz. Hidd el, teljesen rendjén való dolog ez az életünkben. Nincs és nem is lesz semmi bajod, ennek mély megéléséből.
Hasonló élményeim megéléseim nekem is voltak. Így utólag visszanézve saját meg nem élt részeim, saját teljességem után vágyódtam, amihez még hozzájött, hogy a Felsőbb Énem is átadott egy-egy intenzív szeretetteli érzést és nem is tudtam igazán szétválogatni, hogy mi honnan jött.
Persze mindezt úgy éltem meg, mintha lefelé húzna, s miután szeretettel elfogadtam, akkor derült ki, hogy hopp van még tovább is:)
Szóval csak kitartás, bátorság, éld meg amit meg kell élned, jól jössz ki belőle és sokat fejlődsz általa, ha hagyod, hogy megérintsen minden, aminek meg kell érintenie.
A helyzet könnyebb megértéséhez eszembe jut egy tanítás:
Halála után az ember a JóIsten előtt áll és vádlón mondja neki:
– Mindig magamra hagytál, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá!
– Nem jól gondolod, mindig melletted mentem az utadon, nézz csak le, ott a homokban mindig 2 pár egymás mellett haladó lábnyomokat látsz!
– Na látod, ott is pl. csak egy pár lábnyom van, erre mondom, hogy magamra hagytál! kiált fel az ember.
– Nem jól gondolod, ott nem magadra hagytalak, hanem a vállaimon hordoztalak, bármennyire nem is érezted ezt!
párkapcsolat
jók a meglátásaid.
Két fél: minden kapcsolatban két csiszolatlan gyémánt akarja átélni azt az élményt, amit már megcsiszolt állapotban élnének. Elvárások. Ezek vannak.
Sanyi párkapcs. Cd-jén van, írjam össze, mit szeretnék: hogy nézzen ki, belső tulajdonságok stb, illetve, mi az, amit nem.
Összeírtam: minimum egy Buddha kellett volna nekem. Megnéztem, hol állok én egy Buddhához? Nos, balra elsunnyogtam ;).
Azóta kidobtam az elvárásokat, és most meg az a bajom: jééé, mennyi pasi van itt, akivel lehetne, kész vagyok :D.
Hiába az elvárás, mégha be is vonzom, mindig lesz új megoldandó feladat, ami miatt új minőségek lesznek értékesek. Vagy megtalálod ezt a párodban, vagy bevonzasz egy ahhoz a mércédhez illő párt.
Mégis, én azt mondom, éljük meg, bármi is jön. Nagyon jó fokmérő, valójában hol tartok. A hamis énképem sokszor csap be, de kívülről csak a valóság jön. Ezért érezheted, hogy kapcsolatban jobban fejlődik az ember.
Menj bele bátran, én sok meditációt végeztem, ahol a szexualitásom (elfojtottam eddig) megéltem.
A gyakorlatot meg lentebb nagyon jól leírta Királyjány ;), de ezt az élményt is átélheted meditációban, csak enged el az elvárásokat, és figyeld, mit ajánékoz az élet.
Szeretettel: Anita
u.i.: a verseid mintha nem osztanád meg olyan sűrűn (még jó, hogy nincsennek elvárásaim ;), sem követeléseim 😉 )
puszi
ja, ehhez az kellett, hogy szembesüljek önmagammal, én sem vagyo
ja, ehhez az kellett, hogy szembesüljek önmagammal, én sem vagyok olyan nagyon tudatos , nem hiába azok jöttek, akik nem voltak azok.
Rá kellett ébrednem a szép eszmék csak ostorok, és SEMMI baj nincs azzal, hogy ott tartok, ahol tartok.
Ebből fakadó korlátaimat kellett elengednem és a világom helyre billent,
köszi, Sanyi, de ha Anyám felhiv, hogy milyen céda lettem, vállald fel a felelséget 😉
puszi, mindannyiótoknak
Az életben akkor állsz legközelebb önmagadhoz, ha szerelmes
Az életben akkor állsz legközelebb önmagadhoz, ha szerelmes vagy.Ha nem tudsz szeretni, nem tudsz megnyugodni sem. Ha viszont tudsz, akkor életed értelmet kap, mert az élet értelme a szeretet.
A szerelem önmagáért létezik, nincs más célja.
Az az ember aki mindig mindet kikalkulál, logikus, céltudatos, az képetelen a szerelemre.
Neki ok kell ahhoz, hogy cselekedjen-nem mintha ez oldaná a feszültséget,mivel a cselekdet
eredménye mindig a jövőbenvan, nem itt és most.
A szerelem mindig MOST történik.
Mi történik ha két ember szereti egymást?
Csak a jelenben élnek, csillog a szemük, nem gondolnak a múltra vagy a jövőre, arra, hogy ez miért csinálom, mi ebből a hasznom…mi lesz ennek a következménye…
A szerelmes, az az igazi szemével lát, és nem csak lát hanem meglát.
A szerelemben nincs múlt és nincs jövő, mert ha van akkkor az nem szerelem.
A jelen a kettő között van, a múlt és a jövő között.
Nincs idő beleléptél az örökkévalóságba…
A jelen az örökkévalóság.
A szerelem az első ajtó…kiléptél. Ezért vágyunk a szerelemre.
Szeretni vágysz, és arra, hogy mások szeressenek Téged.
Ha nem vagy tudatos képtelen vagy a szerelemre,
mert a szerelem a legmélyebb valóság ezen a Földön.
A szerelem az egy másik dimenzió, és ha megpróbálsz valakit az időben szeretni, biztos, hogy kudarcot vallasz.
Tanulj meg szeretni! Tanulj meg boldog lenni!
Érezz, vállj Te a szerelemmé, az egész lényed legyen a kéz, amely simogat. Ne Te csókolj,
légy a csók. Felejtsd el Magad, olvadj el a testben. Az alkotás légy ne a színész…
Szeress!!! Amikor ölelsz, légy az ölelés, amikor csókolsz válj a csókká.
A szerelmes ember néha tudatosabb, mint a szent.
A szerelem kölcsönös segítség az út megtalálásához. Az út végtelen és rejtelmes.
A szerelem a végtelen felfedező út, kéz a kézben. Nem csak egy szikra, ami eltűnik,
hanem tűz, amelyben Te elégsz.A szerelem él. Az örökkévalóság a Tied.
Akit szeretsz, az mindig figyelemreméltó. a figyelem és a szeretet mindig édestestvérek.
Ha szeretsz…az érzés egész lényedre kiterjed, testedre, lelkedre értelmedre.
Ha csak gondolsz a szeretetre az csak gondolat. A gondolat csak a fejre vonatkozik, de még ott sem
egységesen jelentkezik, hanem darabjaiban. A következő pillanatban már nincs is ott. eltűnt.
Csak darabok és emlékek úsznaka szürkeállományban.
Ezért vagy boldogtalan. Nem tudsz ígérni semmit nincs rá alapod. Darabokból állsz.
Azt mondod szeretlek….mindörökké…Ez egy ígéret, amit képtelen vagy betartani, mert ez is egy gondolat.
A gondolat nem tartalmazza léáéynedet. Holnap mást fogsz gondolni.
Tegnap ott volt, de reggelre eltűnik nyoma sincs már. A tegnapi ígéretből kötelezettség vált!
…..Menj olyan mélyre…oda ahol érzel…ott a szerelem mély kielégüléshez vezethet…
Ne félj! oldódj fel az érzésben…és csak szeress egész lényeddel…
Az életben akkor állsz legközelebb önmagadhoz, ha szerelmes
Az életben akkor állsz legközelebb önmagadhoz, ha szerelmes vagy.Ha nem tudsz szeretni, nem tudsz megnyugodni sem. Ha viszont tudsz, akkor életed értelmet kap, mert az élet értelme a szeretet.
A szerelem önmagáért létezik, nincs más célja.
Az az ember aki mindig mindet kikalkulál, logikus, céltudatos, az képetelen a szerelemre.
Neki ok kell ahhoz, hogy cselekedjen-nem mintha ez oldaná a feszültséget,mivel a cselekdet
eredménye mindig a jövőbenvan, nem itt és most.
A szerelem mindig MOST történik.
Mi történik ha két ember szereti egymást?
Csak a jelenben élnek, csillog a szemük, nem gondolnak a múltra vagy a jövőre, arra, hogy ez miért csinálom, mi ebből a hasznom…mi lesz ennek a következménye…
A szerelmes, az az igazi szemével lát, és nem csak lát hanem meglát.
A szerelemben nincs múlt és nincs jövő, mert ha van akkkor az nem szerelem.
A jelen a kettő között van, a múlt és a jövő között.
Nincs idő beleléptél az örökkévalóságba…
A jelen az örökkévalóság.
A szerelem az első ajtó…kiléptél. Ezért vágyunk a szerelemre.
Szeretni vágysz, és arra, hogy mások szeressenek Téged.
Ha nem vagy tudatos képtelen vagy a szerelemre,
mert a szerelem a legmélyebb valóság ezen a Földön.
A szerelem az egy másik dimenzió, és ha megpróbálsz valakit az időben szeretni, biztos, hogy kudarcot vallasz.
Tanulj meg szeretni! Tanulj meg boldog lenni!
Érezz, vállj Te a szerelemmé, az egész lényed legyen a kéz, amely simogat. Ne Te csókolj,
légy a csók. Felejtsd el Magad, olvadj el a testben. Az alkotás légy ne a színész…
Szeress!!! Amikor ölelsz, légy az ölelés, amikor csókolsz válj a csókká.
A szerelmes ember néha tudatosabb, mint a szent.
A szerelem kölcsönös segítség az út megtalálásához. Az út végtelen és rejtelmes.
A szerelem a végtelen felfedező út, kéz a kézben. Nem csak egy szikra, ami eltűnik,
hanem tűz, amelyben Te elégsz.A szerelem él. Az örökkévalóság a Tied.
Akit szeretsz, az mindig figyelemreméltó. a figyelem és a szeretet mindig édestestvérek.
Ha szeretsz…az érzés egész lényedre kiterjed, testedre, lelkedre értelmedre.
Ha csak gondolsz a szeretetre az csak gondolat. A gondolat csak a fejre vonatkozik, de még ott sem
egységesen jelentkezik, hanem darabjaiban. A következő pillanatban már nincs is ott. eltűnt.
Csak darabok és emlékek úsznaka szürkeállományban.
Ezért vagy boldogtalan. Nem tudsz ígérni semmit nincs rá alapod. Darabokból állsz.
Azt mondod szeretlek….mindörökké…Ez egy ígéret, amit képtelen vagy betartani, mert ez is egy gondolat.
A gondolat nem tartalmazza léáéynedet. Holnap mást fogsz gondolni.
Tegnap ott volt, de reggelre eltűnik nyoma sincs már. A tegnapi ígéretből kötelezettség vált!
…..Menj olyan mélyre…oda ahol érzel…ott a szerelem mély kielégüléshez vezethet…
Ne félj! oldódj fel az érzésben…és csak szeress egész lényeddel…