A Szembe-s-ülés teázós programunk után heves vita alakult ki ArkAngyal viselkedéséről, szándékairól és a többi résztvevő reakciójáról. Ezt a vitát szeretném, ha itt folytatnánk tovább, ezért a kapcsolódó hozzászólásokat átmozgattam és újabbakat is írtam.
Szembe-ülés
Sziasztok!
Nekem is jól esett a tegnap esti teázás. Kicsit nehezen indult, de Arkangyal kisegített minket és mire feloldódtunk, addigra Őt is sikerült lehalkítani. ; ))
Engem meglepett, hogy a személyes találkozás során kicsit gyerekebbnek láttalak titeket, mint amit a hozzászólásaitokból következtettem, de mint kisrikka mondta, hajlamosak vagyunk a komolyabb arcunkat mutatni itt a fórumon, ami talán nem is baj. Hiszen mi lenne, ha itt is mindenki olyan idióta lenne, mint amire egyébként képes?!
Azt sajnáltam, hogy a végén olyan hirtelen szétrebbentetek, én még akkor jöttem bele igazán a társasági életbe. Legközelebb talán gyorsabban oldódok és többet élvezhetem a társaságotokat is!
Arra gondoltam, hogy január közepe-vége felé megismételhetnénk ezt a mókát. Majd meghírdetem, megint összejövünk, sőt, akár valami aktív programot is csinálhatunk: kirándulás, hógolyózás, meditáció kirsikka kedvéért, napszemüveg design verseny humorgumónak, stb.
Ja, és a Hermes-féle oktatást is várom már, remélem mielőbb felkér minket a részvételre!
Köszönök mindent!
Sanyi
hógolyózás meditáció…
😀 így olvastam…
én is köszönök Mindenkinek Mindent, különösen Koboldnak különösen hogy nem engedtél elszaladni…:) Nagyon jól éreztem magam. Gyereknek lenni jó 🙂 meg szánkózni is… a hógolyó meditáció pedig kipróbálásra fog kerülni, amint elolvadt a hó, és amint végeztem a fontosabb dolgokkal…
🙂
Batyu nélkül..
Szia !
A télapó batyujában sok hasznos ajándék van, amit kiszór egy északa… Neked nincs szükséged a saját batyud tartalmára (sem) már….. Örülök, h „jól” érzed magad… Köszönöm, h segíthettem.
SziaSzia Kobold
Szem-besülés 🙂
Találó a cím? 😀 😀
Üdv mindenkinek 🙂
Egyetlen kérésem az üzenetem olvasásakor, kérlek, vedd figyelembe a mondat végi smile-ket, mert azok segítenek a hangsúly értelmezésében.
Kivártam. Megérte 🙂 Kivártam, hogy milyen vélemények lesznek a találkozóval kapcsolatban, és bejött a papírforma.
Először is, meg kell köszönnöm Sanyinak az 5let remek kivitelezését.
Elolvasva a véleményezéseket, észrevételeket, feltűnt, hogy (eddig) Sanyi, Kavics22, és Aisling (ha valakit kifelejtettem elnézést!) voltak azok, akik itt mást is közvetítettek a találkozóval kapcsolatban azon kívül, hogy jól érezték magukat.
Belevágok a közepébe 🙂 „Hadd kapjam a pofonokat jobbról balról”, de felvállalom ezeket 😀
Van egy nagy „hibám”, hogy szeretek provokálni.
Miért? – mert Tudjuk! – hogy a helyzetek, és a helyzetek kezelése mutatja meg, ki, milyen is valójában, mi lakozik benne, vagy mit is nyom el magában.
Általában ezzel a módszerrel „magam alatt vágom a fát”, mert a megítélés középpontjába kerülök, akár többségében pozitív, akár negatív oldalra dőlve. Ezt a magam alatt favágást tudatosan kevesen vállalják fel, ezért lehet ez akár „nagyképű”-nek hangozva. De vonatkoztassunk el.
Két dologgal lehet nagyon jól provokálni. Humorba ágyazva, és tudálékossággal, amit átlagosnál hangosabban, és/vagy ellentmondást nem tűrően adhatunk elő.
Hogy ez mire jó? Sanyi megadta rá a választ. És egyedül Ő. Megvizsgálta magát, hogy milyen hatással volt ez rá, és mennyire lehet hiteles másokhoz való szólása, ha egy jószándékú találkozón, egy jószándékú résztvevő az átlagosnál erőteljesebben adja elő magát, és ossza meg tapasztalásait, és ez „érdekes” érzéseket táplál benne.
Feltehető a kérdés: Mi van akkor, ha nem ilyen típusú találkozón találkozunk ilyenekkel, vagy a mindennapi rutin eseményeink folyamán találkozunk olyanokkal, akiknek – maradva a Tmánál – másabbak a tálalási erősségük? Vaj’ azonnal reflex-szerűen bezárunk, vagy meghallgatjuk, egyáltalán meghalljuk a sorok közötti összefüggéseket, értelmet? Kivesszük magunknak belőle, ami nekünk kell, vagy teljesen elutasítjuk?
Hermest ki kell emelnem, ezen a találkozón olyan átalakulás ment benne végbe, amitől – szinte mellette ülve -, olyan nyomatékkal éreztem: Kellemesen, de nagyon intenzíven borsódzott a hátam.
Talán Ő volt az igazán egyetlen, aki valóban azt vette ki magának az egész találkozóból, amire szüksége volt, és remélem a továbbiakban él is vele, és végre – ahogy Ő mondta -, a cselekvési oldalra lép át. Kavics22 a másik, aki a mondatok, és a különböző stílusok mögé látott, és Ő is kivette magának, amire szüksége volt. Humorgumó hozzáállása nagyon tetszett, kellemes volt az Ő kisugárzása is, és talán Ő vette a fáradságot (Bochecha, és Erikával egyetemben), hogy valóban meg akarjon ismerni, beszélgessen velem, és megérezze a másik arcom?
Mikor kimentünk „levegőt szívni”, akkor kilépve a szerepemből (humorgumó nem halt bele :D) adtam magam, és sztem jókat is nevettünk, lazák voltunk. 😉
Miért írtam, hogy bejött a papírforma? Mert a legtöbb résztvevőben egy idő után bezárást éreztem ahhoz képest (amikor megjelentünk Ais-al), hogy lettem, lettünk fogadva.
Ez által a bezárás által az általam közvetített (és kihangsúlyoznám a közvetített szócskát) mondókák tartalmi része sem kaptak megfelelő prioritást, sőt, inkább ellenkezést váltott ki sokakban.
– de mindenesetre arra ment el, hogy természetem ki legyen elemezve, és megkapjam, miért vagyok olyan, amilyen 🙂
Papírforma lényege, hogy előre borítékolva lett, hogy ilyesmi történik. Ez nem rossz, csak egyszerűen arra mutat rá, hogy még mindig mennyire elsődlegesek az emberi reakciók, és mennyire nem tudunk még mi sem elrugaszkodni az első megítéléstől. Azért írok többesszámban, beleértve magam is, mert magamon is észrevettem, hogy így viselkedem. Begyepesedett akció-reakció elve igaz rám (is) 🙂
Ezzel nincs baj, mert elsőként emberek vagyunk. Azzal van a baj, ha nem tudatosítjuk magunkban, hogy miképp is reagálunk, és netán elfogadjuk azt, hogy ez így természetes, és okés.
Annak leírhatatlanul örülök, hogy pont Sanyi az, aki megírta ide, hogy mit vett észre magán, és ez mennyire érdekes jelenség.
Azért örülök ennek ennyire, mert szinte mindenki figyel rá, és mondhatni, teljesen elfogadja amit Ő mond (egyáltalán nem alaptalanul). Így nagy a valószínűsége, hogy az Ő stílusában előadva jobban eljut azokhoz – akiknek az Ő stílusa, tálalási módja – elfogadhatóbb, mintha az én, vagy velem hasonszőrű ember stílusában mondaná el ugyanazt.
Ellenben természetesen legalább ugyanannyi embernek az én stílusom is elfogadható, vagy az a jobb, illetve hatásosabb. Mások vagyunk szerencsére, lényeg az, hogy eljusson a szó, és tartalom. Egyensúly megkívánja, hogy ilyenek, és olyanok is szóljanak 😉
A reakciók milyensége abból is kitűnik, hogy pl. sokszori tapasztalatimra támaszkodva – és tudatossá válva azzal, hogy mennyire feltűnő (vagy bántó) a stílusom sokaknak -, lemértem a telefonom órájával, hogy ha én beszélek ilyen temperamentummal (amit vittem), az mennyi ideig tart, és mit szólnak hozzá?
– vagy ha Sanyi beszél, az meddig tartott, és az lesz-e említve?
Végeredmény: Mikor hosszabban beszéltünk, Sanyi átlagban 2.5 perccel beszélt többet nálam, de én a „többször kevesebbet”-ben voltam több, vagyis többször szóltam bele akár egy kérdés formájában is a beszélgetésekbe. 😉
Nem akarok én ebből semmilyen konklúziót levonni, csak annyit, hogy egy bizonyos érzékelés mennyi mindent meg tud változtatni, és mennyi mindent másképp látni, valamint láttatni…
Ha bárkinek kellemetlenséget okoztam, vagy személyes sértésnek, támadásnak vette megnyilvánulásaim, itt, és ha kell személyesen is elnézését kérem!!!
De nem kérek elnézést, ha sikerült valamire rámutatnom, és megértette, és él vele.
Mivel minden értünk van, így én így éltem meg ezt a találkozót. Nagy segítséget nyújtott nekem a fejlődésemben, és a továbbiakhoz.
Köszönettel tartozom nektek, és hálás vagyok, KIVÉTEL NÉLKÜL mindenkinek!!!
Köszönet a kritikákért! -és a dicséretekért is.
Köszönet a szem(em) nem besülésének, hanem épp a kinyílásáért!
ArkAngyal
Szia, ArkAngyal!
Ne vedd hálátlanságnak a dicsérő szavaid után, hogy én most élek az észrevételeimmel a fentiekkel kapcsolatban. Néhány más szempontot is szeretnék a figyelmedbe ajánlani:
Azzal kezdted azon az estén, hogy mennyire fontos számodra a visszacsatolás, mert abból lehet igazán tanulni… Nos azzal a „domináns” stílussal, amiben megnyilvánultál, megfosztod önmagadat a visszajelzés észlelésének lehetőségétől. Legalább is azoknak a véleményétől, vagy bármilyen bennük lévő értékes információ kimondásától, akik kevésbé dominánsak. Én most szeretnék ezzel az eszközzel élni, ha tényleg fontosnak tartod. (Ott azért nem tettem, mert én is ilyen okoskodó típus vagyok, és kezdek rájönni, hogy nem kell mindenkor nekem a legokosabbnak lenni, s ez néha már jól is esik… de ez most kizárólag rám vonatkozott)
A testi erőddel ugye nem szoktál visszaélni? Mert a pszichikai „erőddel” ez alkalommal ott, tudatosan, vagy tudattalanul visszaéltél – a „hangosság” késleltette a csoporthangulat kialakulását. Ez a csoport azért jött össze, hogy Egymást közelebbről megismerje, és véleményem szerint ennek a célnak és a hosszan szervezett, ritka alkalomnak az érdekében elvárható, hogy alárendeljük az egyébként meglévő jó, vagy rossz késztetéseinket.
Ha viszont előre boritékoltad a reakciónkat, az azt jelentené, hogy szándékosan provokáltál, ilyenre szabva a kommunikációt? Akkor talán még rosszabb a helyzet, mert játszottál velünk. Azokkal, akiket egyenrangúaknak tartok, egy csoporthoz tartozunk – nem jó ilyet tenni. Meg egyáltalán. Én ezt így nem is feltételezem. Inkább a veled született dominancia természetes kiéléséről lehet szó, amit jó szándékkal teszel, csak kicsit figyelmetlenül.
Energetikai oldalról nézve, akire odafigyelnek, aki sokat beszél, aki a középpontban van – az besöpri a figyelemenergia nagyobbik részét. Aki pedig nem tud megszólalni, pláne ha lenne is mondanivalója (most nem magamról beszélek) – az ilyenkor kifosztva érzi magát. Ha azért mennek el egy szeánszodra, vagy előadásodra, hogy az általad adott információt meghallgassák – akkor ott szívesen figyelnek. Még egyszer emlékeztetnék – a csoport itt azért jött össze, hogy a blogozók személyesen is megismerhessék egymást.
Ha minden értelemben ennyire erősnek születtél, akkor vezető leszel, de ezzel együtt csak az a lehetőséged van a fejlődésre, hogy mindenkinek adsz az erődből, mindenki viszel magaddal – de nem kéretlenül, másokat pont ezzel korlátozva. Vagy különben egós harcokba fogsz keveredni, de azt nem hiszem, hogy fejlődés lenne a számunkra, ezen a szinten talán már túl vagyunk.
Szóval, fogadd ezt úgy, mint minden bántó szándék nélküli visszacsatolást, mert egyébként semmi kedvem nem volt reagálni, mint ahogyan ott sem szóltam. Amiért mégis megtettem, az az, hogy elolvastam az írásodat önmagadról, ezért talán így kicsit jobban ismerhetlek, mint aki ezt ne tehette meg. Kicsit az volt az érzésem, hogy az ott leírt „nevelési” játékot még mindig folytatod, benne ragadtál egy kicsit. Ezt könnyebb, mint a hatalamas erődet „csatornázni”.
Az írásod egyébként egészen letisztult, lényegre törő és formailag is szerencsésnek tűnik. Ettől éreztem úgy, hogy talán mégiscsak „visszacsatolok”, mert az ember időnként önmagára lát rá a legkevésbé.
Írjál még mást is, máskor is! És köszönöm, hogy ideadtad!
Barátsággal:
Szem-besülés2 🙂
Kedves Hermess 😉
Köszönöm!! Teljesen igazat adok neked egy bizonyos helyen, és időben, ha értesz 🙂
A különbség, ami miatt kicsit másképp (is) látom a dolgokat annyi, hogy semmi nem véletlen. Természetesen amint mondottam, nagyon soxor vagyok csak megfigyelő. Hogy itt miért nem ezt a szerepet vállaltam? Keresem a választ, mert mint írtam, egyből ajtóstul a házba robbanni sose hálás feladat, sőt, inkább beskatulyázás a vége, amiből kijönni nagyon nehéz, vagy „lehetetlen”.
Most jön egy kis hangosan gondolkodásom. Nem kell készpénznek venni, abszolút egy, amolyan lehetőséget taglaló hangos gondolkodás 😉
Hogy mégis magamra húztam ezt a lepedőt, talán azért lehetséges, mert talán egy hiányzó valamit vittem a „tömegbe”, amit nem árt, ha szájra vesszük, és elemezzük. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy amit kapott, az neki felhasználható, vagy sem, illetve rájön-e, vagy sem arra, hogy lassú, meleg vízben fürdik, és ettől az egésztől kissé felébredt. nem is tudjuk, de lehet, ez az egész beindított nála valamit, ami előrébb vitte, viszi úgy is, hogy nem húz párhuzamot ezzel az egésszel…
Abban IS gondolom egyet tudunk érteni, hogy egy bizonyos társaság, bizonyos céllal ha összejön, akkor bizonyos viselkedési – hozzáállási normákat követ, és vár el minden résztvevőtől. Ha ettől eltérővel találkozunk, képesek vagyunk elzárkózni, és talán magunkat (szellemiségünket) menteni? Mikor megkritizálunk nekünk nem tetsző dolgot, akkor valahol a magánszféránkat, illetve szuverenitásunkat, valamint értékrendünk normáját védjük…néha egónkat.
Nem hinném, hogy bármilyen káros hatást gyakorolt volna egy személyiség, és temperamentuma, de inkább pont a különbség vezet soxor az objektív igazsághoz.
Ha ezt is belevesszük az egyenletedbe, akkor már lehet, teljesebb az igazság.
Remélem valaki lesz, aki pozitívan is megélte nagyhangúságom 😀
Tényleg köszönöm az írásod!
ArkAngyal
Valaki…
Nekem végül is jókat mondtál…:)))
Eszembe jutott, hogy reformátusnak kereszteltek, s azok így szoktak elköszönni:
Áldás, békesség!
Meg-könny-ebbűlve 😀
Ha egynek már át tudtam adni valamit, és cserébe kaptam is (márpediglen sokat kaptam) már megérte 😀
Akkor megérte!
Köszi!
ArkAngyal a rosszaság 😀
Bevallom, nekem először egy vicc jutott eszembe…
Bevallom, nekem először egy vicc jutott eszembe, amikor azt írtad, hogy direkt kommunikáltál ilyen erőszakosan és harsányan:
Én nem néztem ki belőled, hogy egy ilyen szándékos manipulációra képes lennél, de hát én is tévedhetek.
Viszont ez felveti bennem is a kérdést, hogy vajon milyen vagy igazából, milyen vagy, amikor nem játszol szerepet, csak Önmagadat adod?
Olyankor nem pufogtatsz üres ezós frázisokat? Azt is csak nekünk produkáltad, mint ahogyan ezt is? :
Vagy lehet, hogy csak én nem értelem a mondandódat?: "Teljesen igazat adok neked egy bizonyos helyen, és időben…"
Szóval bennem kétségek maradtak, hiába olvasom Tőled, hogy tanítani akartál és csak magadra vetted ezt a szerepet.
Így utólag persze nem tudunk mást tenni, mint hogy köszönjük Neked a kéretlen tanítást.
Hát…
Sanyi. Ne mond, hogy ennyire valóban beskatulyáztad azt a napom, és valóban csak egy oldalról látod a dolgokat. Hol marad akkor az elfogadás, a „Minden ami egy”, nincs rossz jó nélkül? – avagy mindennek értéke van, és minden értünk van fogalmak? – mert ezekkel akarunk élni nem? Ezekkel látni magunkat másokat, a világot, hogy akár jobbá váljon?
Kérdeztem, hogy miért nem a megfigyelő szerep jutott nekem aznap? – miért rántottam magamra azt, amit? – valamiért kellett. Hát, ha senki nem gondolkodik el rajta, akkor én se fogok, mert egyoldalú lenne.
Milyen lehetek? Hát, milyennek akarsz látni? Ez azon is múlik, hogy miképp látom a másikat, és miképp Ő magát, vagy engem. Azért is lehet így, mert éppen az embernek az adott pillanatban milyen napja van/volt, így milyen a hangulata, és mit is várna el másoktól, és mit önmagától?
Mellesleg baj az, ha valaki nem felel meg annak a képnek, amit akarunk látni, és láttatni? Mint írtam, valóságban pont a különbségek, és azok észrevétele teszi objektívabbá az igazságot.
Lassan, finoman mondva, kellemes hangsúlyban, megválogatva a szavakat ugyanúgy tanítás valami, mint akár fennhangon, számot kérően. Kéretlen? Ki határozza meg?
Mint tudjuk, az igazságnak 3 oldala van. 1. Objektív 2. Szubjektív 3. Valóban csak a hozzánk legközelebb eső része 🙂 Ha más blog-okban olvastak engem, akkor megtalálható a „másik arcom” is 😉
Írtad előzőleg, hogy megfigyelted, milyen hatások, érzelmek, viszonyok léptek fel benned annak hatására – amit nevezzünk akár arroganciának, nagyképűségnek, stb. – amit képviseltem adott helyzetben.
Senki észre se vette?- hogy rengeteget dicsértem is, és nem a kompenzálás miatt.
Legtöbb beleszólásom kérdésként merült fel, csak tényként lett kezelve. Erről (is) írtam előző, hosszabb üzenetemben.
Most akkor valóban vizsgálod magad, (mert akkor érthetőbb számomra a viselkedésem) vagy kéretlennek kiáltod ki és tanításnak (nem pedig pl. figyelemfelhívásnak)? Ez ellentmondás nemde?
Sztem egyáltalán nem, vagyis abban az értelemben nem tanítás volt, mint ahogy azt szoktuk kezelni, vagy érteni. Ha másképp, és másnak vesszük, pl. figyelemfelhívásnak? – amivel foglalkozni kell… Akció-reakció… semmi más, mint megfigyelni magunkat, másokat, reakciókat, és ezeket kezelni, vagy úgy hagyni, ha kell? Ha így nézzük, más lesz a leány fekvése? Kevésbé szigorú?
Én nem tagadom, hogy valóban erényes vagyok, HA valamiért kell. De többnyire az alázat belső erővel egyenlő arányban van bennem, ezt az évek alatt, és helyzetek következtében elértem.
Még figyelgetem magamon, miért van az, hogy bizonyos helyeken igenis erényesebb vagyok, máshol pedig hallgatok, viccelődök, és csak „simogatok” vaskesztyű nélkül?
Ha más nem, majd az idő igazolja a dolgokat, hogy ez az egész kihatás milyen eredményeket hoz, és valóban ami most rossznak tűnik, az „holnap” is rossz lesz, vagy rájövünk akár együttesen is hasznára?
Amiket írok, az számodra másoktól lehet, hogy nem ennyire ezós frázisoknak tűnő, csak talán olyantól, aki beásta magát egy skatulyába?
Késtem a taliról, és amíg meg nem érkeztem, lassú ismerkedés volt. Aztán hirtelen belevágtunk a dolgokba, jöttek a Tmák, az észrevételek, építő jellegű viták, most meg a kritika… és csak egy oldalú kritika, ha jobban megnézed… Valóban csak egy oldala van ennek az igazságnak, és valóban csak nekem kell valamit nagyon megtanulnom? Ez a lehetőség is benne van a pakliban, el nem vetném… Csak nem érzem igazságosnak…
ArkAngyal
Kezdem érteni…
hogy az a vacak GPS miért térített el engem a 16. kerületi Jókai utcába… Bizonyára nekem ezzel az élménnyel nem volt dolgom..:P :))
Amúgy sajnálom, hogy mentem is meg nem is, eddig azt a következtetést vontam le belőle, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. (Sajnos a tájékozódási képességem kifejezetten csapnivaló…:()
Azért lehet, hogy legközelebb mégis megpróbálom. Adok még egy esélyt a sorsnak. Vagy végzetnek? 😉
jaj…
Látszat ellenére nem olyan súlyos a dolog, csak egyszerűen nagyobb a füstje, mint a lángja a velem kapcsolatos dolognak. Már valahol bánom, hogy ezt így itt vezettem le, és bár kapcsolódtak hozzá, mégis nekem köszönhető 🙂
Alapban valóban, és tényleg így gondolom! nagyon jó volt a tali, és jó volt sok hasonlót látni, hallgatni, és érezni. Kicsit más (sokkal) ezt így átérezni összességében, mint általában a mindennapokban.
Aki nem volt ott, valójában sajnálhatja, de ami késik, nem pontos 😀 Legközelebb még jobb lesz! (hallom, amint mondják: Nélküled tuti:D )
ArkAngyal
láng-füst-hamu
Kedves Arkangyal,
1: tartottam tőle, hogy én fogok annyit beszélni mint Te 🙂 úgyhogy köszi 😀 (persze nem tanító jelleggel, csupán szeretek a társaság központja lenni, kivéve mikor leveszem a pulcsimat, khm Sanyi 😛 )
2: sokáig kapálóztam ellene, mikor le-kosoztak, hogy én nem is vagyok olyan, pedig fúúú.. 😀 nos belőled kitört a kos, ennyi. És ha valóban figyeltél volna a visszajelzésekre, akkor láttad volna, hogy ez a kitörés sokakat kellemetlenül érint. De ezt már mások is írták, úgyh azzal jövök amit bennem okoztál:
Eleinte nagyon érdekfeszítő volt, de később bármit is mondtál elmúlt az érdeklődésem, mert úgy éreztem hogy egy Arkangyal előadásra jöttem nem egy közös beszélgetésre. Mikor rámtör a monológ és érzem hogy nemkéne, elkezdek kérdezni. Erősen figyelni, érdeklődni, a másikra fókuszálni. Nem mondom hogy mindig sikerül nyakon csípni magamat, mindenesetre rajta vagyok az ügyön 🙂
3: sokat tanultam Tőled aznap este magamról, de nem mondom meg hogy mit! 🙂 mert nem csak akkor vonja le az ember a következtetést, mikor közhírré teszi…
4: sajnos össze is kötöttelek gondolatban egy-két ismerőssel, skatulya?… lyajaja! 🙂
5: nekem ez a soksok írásod magyarázkodásszagú, de TE döntöd el magadban, hogy mennyire az, légy őszinte magadhoz… nekünk nem feltétlenül kell bizonyítanod, hiszen elég nekünk feldolgozni amit kaptunk Tőled 🙂
6: boldog békés (csendes, hihi) ünnepeket kívánok Neked, Nektek szeretettel!
a cseresznye jelű kislány a másik sarokból 😀
ui: a másodpercszámlálást nem tartom szép dolognak.
Oké.
Rendben, most már kellőképpen fel van hívva a figyelmem lassan arra is, hogy néha napján cseréljek zoknit 😀
Nem magyarázkodásokat írtam (bár, ki, „minek akarja érteni” is a kérdés), félreértés.
Valamire felhívás. Felhívás arra, hogy amikor minősítünk valakit, akkor mindig magunkat is nézzük meg, ahogy Te írtad. Minden tanulsággal jár, nincs olyan ami ne így lenne.
Mikor úgy gondoljuk,a kiteljesedés, önmegvalósítás útján járunk, és találkozunk akár ilyen, az én esetemmel hasonlatos helyzettel, akkor kiütközik, hogyan is kezelek valamit.
Milyen alaphelyzetbe állok? Támadás, védekezés, netán önvizsgálati, vagy mindez együtt? Felsoroltad mindazokat a dolgokat, amit eddig leírtam (beskatulyázást, bezárást, kirekesztést, stb.), csak nem tudom, hogy fontolóra kerül-e az, hogy ezek valójában mennyire korlátozzák az embert a „tökéletesség útján” a „mindent egybe, és hozzátartozónak látni” fogalomban? Igen, azok a bizonyos emberi tényezők…
Lehet a cél pont az volt, hogy erre felfigyeljünk mindannyian? Honnan tudjuk, vagy mehetünk-e biztosra abban, hogy honnan kapunk üzenetet?
Monológ? Csak én tartottam monológot, vagy az én vehemenciám miatt tűnt fel jobban, és maradandóbban?
Tény, az élet keménységre tanított, és ezért a kissé dejómindenúgyahogyvan, vagy hanemisdeakkoris 🙂
érzés tőlem távol áll. Jha, persze, hogy a maga módján mindenkit keménységre tanít az élet, csak a „mihez képest? ” – itt is a sarkalatos pont.
Magamhoz képest engem igen, magadhoz képest valszeg téged is igen…és sorolhatnám…
Lényeg, szerintem annyira ki lettem vesézve, hogy eljött az idő, amikor mindenki magát is próbálja meg önmagában! – kielemezni, mit, miért, és valóban jó ez úgy?
Önmagunknak választ adva, és azt elfogadva dőlhetünk hátra a karosszékben… vagy „állhatunk fel” cselekedni, ha nem tetszetős a válasz…
Ha minden értünk van, akkor ez az egész is csak értünk volt.
Kellemes napot, és elmélkedést mindenkinek.
ArkAngyal
Pont most idekerülve, és késztetést érezve egy kinyilvánitásra
Én most kerültem ide, és olvastam ezeket az irásokat…
Peti, valójában az-az ilyesztő az embereknek, hogy valaki hajlandó arra, hogy manipulálja őket, és az a hihetetlen, hogy azt jószándékkal tenné. Hidd el, ha Buddhától olvasnánk egy könyvet, amiben az áll, szándékosan provokálta tanitványait, hogy kihozzon belőlük valamit, még fel is néznénk rá. Sajnos az én fejemben is igy van ez. Hogy miért? Fogalmam sincs. Nem tudom, miért nem tudunk kellőképpen hinni valaki olyan jóságában, aki az életünk része, miért hiszünk jobban egy olyanban, akitől csak olvasunk, de nem láttuk soha. Talán, azért, mert akit ismerünk, az árthat is nekünk, és könnyebb nyitottnak lenni olyanra, akiről tudjuk, távol van. Én ahogy most olvastam ezeket az irásokat, tudatosodott igazán bennem, miért nem merek komolyan venni tőled dolgokat egy pár éve; pont ezért, mert attól félek, hogy nem gondolod komolyan amiket mondasz, csak az a szándékod, hogy belőlem kijőjjön, amit nem merek kiadni. De a legnagyobb bajom nem az, hogy valami kijönne amit esetleg elfojtottam, hanem az, hogy átverve érezném magam utána. És az átvertség érzését nem akarnám, hogy utáljalak érte…
Csaesz, minek neked az a GPS? 🙂 hm?
Csaesz, minek neked az a GPS? 🙂 hm?
Biztonság
Mert biztonságérzetet ad, plusz nem kell felelősséget vállalnom, térképet bugásznom, útvonalat terveznem és megjegyeznem, majd ezerrel figyelnem, éppen hol vagyok. De sajnos, ez csak egy illúzió…Köszönöm, hogy megkérdezted! 🙂
ArkAngyal-nak
Szia !
Miért jutott ez a szerep neked? -kérdezted… Ezt választottad, így cselekedtél….. Ezt a szerepet választottad…
Nem is nagyon szeretném körbejárni, de sztem tudatosan, tanító jelleg uralkodott benne. Én a tanító !… Semmi mást nem kellene megnézni csak az energetikát, ami mozgott. Ez valóságos volt, és csak úgy, nem hozható össze, ha nem az a szándék…. Gondolom, mindenki olvasta a Mennyei Próféciát. Nem is kell sokat magyarázni, h egy társaságban mindenki szóhoz jut, és mindenki arra fordul, ahol a következö információ van. Mindenki támogatja a „figyelem energiával”. De sajnos, ez a rész itt megbomlott. Az összes enegiát, mindig begyűjtötted, Még az ablakba való kiülés is jelzés szintű. -lehet ez is, vagy meleg volt…stb- „Magasabban vagyok, felettetek, figyelj rám”…. Nem gondolom, h megfigyelő tudtál volna lenni.
Igazából, később érkeztem, én csak ennyit láttam, éreztem. Amit megemlítenék, és a sok gondolat közül igazán hasnos volt, az a sarokban ülők felé említett „hasonló, a hasonlót vonza” mondat nekik teljesen előremozdító gondolat volt/lehetne. A többi csak súrolta az igazán segítő, átütő aha érzést. Igaz, mindegyik nagyon jó, frappáns volt, de nem az éppen akkori, leggyorsabban célt érő, leghatásosabb gondolat. DE Segít.
Tudom, h sok minden befolyásolja az alázatosságot. Most éppen nem ezt a részt vettem észre. Jóóó-jó, meg lehetne határozni, mi tartozik bele. MIndent összevetve, a nagy segítőkészség benned van. Benned van az erő Joda mester. Ami nagyon jó dolog, majd megnyugszik, és tisztul, mint ahogy vki már mondta előttem szóló.
Amit írtam, csak rövid, és nem teljes észrevétel volt. Az is lehet, h nem jól láttam, akkor megveszem az ásd el magam felszerelést…
SziaSzia Kobold
Oké.
Egy megjegyzés. Ablakba kiülésem sajnos a gerincem miatt volt, mivel a visszabénulás felé tartok. Ültem tolószékben sokáig egy autóbaleset miatt, ahol is utasként sérültem, és ennek manapság sajnos eléggé érezhető az utóhatása, ami dokik szerint „ezzel együttélés”-es eset. Ebbe spec. nem kell belelátni dolgokat 😉
Másra is rájöttem, mivel hajnali 4-ig gondolkodtam, (nem tudom, bárki más ilyen esetben hasonlóképpen tesz-e?), hogy miért is konfrontálódok, mi nekem ebben a jó? – mert én speciel mindig megnézem, vizsgálom egy dolog két oldalát. Arra a következtetésre jutottam, hogy ha valamiről beszélgetünk, vitázunk, stb. az mindig valahogy egy éppen aktuális, akár sarkalati pontra mutat rá.
Mindenki döntse el, aki részt vett ebben a vitában – vagy magában tartotta a véleményét, de van/volt neki -, hogy önmaga számára milyen tanulsággal, netán lehetőséggel járt.
Én megpróbáltam nem minősíteni senkit úgy, hogy abban pejoratív értelem kapcsolható legyen, ellenben én kaptam sok minősítést, találgatást, de telitalálatot is. Ha valaki valóban végigolvasta bejegyzéseim, és hozzászólásaim, nem csak átfutotta, és megpróbált nem beskatulyázva olvasni, akkor a sorok közt (és most vonatkoztassunk el a „pufffog”-tatásoktól) ráérezhetett volna sok mindenre velem kapcsolatban.
Amire kíváncsi lettem, hogy egyáltalán megfordult valaki fejében az, hogy valójában megismerni valakit, mielőtt kijelentem rá, hogy ilyen, meg olyan, és ez, és ez miatt viselkedik így úgy amúgy?
Igen, találkozunk akár naponta is olyan egyéniségekkel, akik vagy túl harsányak, vagy teljesen más aspektusokkal látja ugyanazt, mint én, vagy Te, vagy bárki, vagy éppen totál ellentétes látásmóddal rendelkezik, és kezel le dolgokat, helyzeteket. Rendelünk hozzá egy bélyeget, egy képet, és innentől bármikor ahhoz hasonlóval találkozunk, az „ideologizáltan” rányalt bélyegen keresztül látjuk csak, és megítélésünk nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem változik.
Voltak az írásaimban olyan kérdések, felvetések, amik teljesen elsiklottak a figyelemközpontból, mert a személyiségemmel foglalkozás betöltötte a látómezőt.
Egy számomra igen tanulságos esettel zárnám soraimat. Ez az eset Jamie Oliver-el esett meg, aki egyszer egy nagyon erős „erőpróbán” esett át. Olaszországban olasz étteremben olaszoknak tradicionális olasz ételeket kellett elkészítenie, olasz szakácsbarátja kérésére. Kitalálták, hogy minden vendég kap egy papírlapot, amin Jamie Oliver készítményeit pontozhatják, és megjegyzéseket is írhatnak rá. Nagyon izgult Jamie, nagy kihívás volt számára ez az egész. Mindent beleadott, és a végén összeszedték a papírokat. Kettészortírozta Jamie a fecniket úgy, hogy egyik kategória jó pontszám, és megjegyzések, másik kategória a rossz pontok, és kritikák. Büszke volt arra, hogy nagyon sok jó kritika érkezett, és csak pár rossz, vagy elégséges véleményt kapott.
Mikor ezt elmondta olasz barátjának, az megkérdezte tőle, hogy melyik a jó kupac? Rámutatott Jamie, mire a barát megfogta a jó oszlopban lévő papírhalmazt, és eltépte, kidobta a kukába Oliver nagy megrökönyödésére. Ugyanazzal a mozdulattal megfogta a rossz kritikákat tartalmazó oszlopot, és Jamie bal felső zsebébe nyomta ezzel a kísérő szöveggel: Ebből tanulhatsz! – a másik nem érdekes.
Én beteszem a felső zsebembe amit kaptam, és átolvasgatom, emésztgetem, mert megtanultam, hogy valójában a „rosszból” (mert mi a jó? Mi a rossz? Ki mondja meg???) lehet tanulni.
Jóból azért nem nagyon, mert a jó nem más, mint visszaigazolás, hogy valamit „jól” megtanultál, „jól” állsz hozzá, stb.
A „rossz” az, ami megmutatja, hogy nem vagy „tökéletes”.
Reménykedem, hogy más is beteszi a felső zsebébe eme paklit, és nem csak a „jót” tartja meg magának…
A „csak jó”, csak illúziókat keltene…
ArkAngyal
ArkAngyal-nak
Szia !
Igen, igen. Említetted a gerincedet. Ezért minden tiszteletem a tied, h sikerült lábra állni. Volt dolgom ilyen emberekkel, és talán a megrázóbbak közé sorolható a 10 éves lélegeztető készüléken levő kisfiú. Úgy dolgozni vele, mit ha hidegen hagyna, de ne vegye így észre. Hiszen, amint hagyom, h megérintsen, már nem tudok segíteni neki.. Tudom, nehéz volt, és meghajolok ez előtt a teljesítményed előtt. De biztos, van még dolog vele bőven…
Igyekszem megfogni minden lényegest, hiszen a mérnőknek, fizikai sikú beállítottsága révén, szinte szükséges is lételeme a pontos információ. Talán ezért nem visznek be az erdőbe a rengeteg ezos kitalálmányokkal, képzelgésekkel. De remélem bizton állíthatom,,, elolvasom én is a rengeteg kritikát, tükröt is, amit kapok. Nem is nyugszom addig, míg meg nem lelem a kulcsot a zárba….
Örülök, h megismertelek..
SziaSzia Kobold
ArkAngyal-nak
-Most jutott eszembe, h nem mindig, és minden esetben kell a tutit elmondani. Esetleg az ember, saját maga nem látja rendesen, tisztán a történést. Te már így tervezted ezt, az írásodban utaltál is rá… Ezért vártál eddig… A baj az, h a történés valóságos menete nem az volt, ahogy azt leírtad, jellemezted. A cselekmény rugólya más volt, mint láttad, láttattad velem-velunk….. A hibám ott lehet, h az elejétől kezdve nem voltam ott, akkor bocsi.. De talán önmagában, a hozzászólásokból is megállja a helyét…
-Másik ok az, h aki nem kér segítséget, annak ne segíts, hacsak nem ismered már régóta…stb. Ezzel előidézed a bezártságot. Nem magyarázom, h miért. De az eredmény ez lesz. A megvilágításod arra szólt, h a tuti után be is zárkózott. A félreértés ott van, h nem a tuti miatt zárkózott be. Más esetben sikeres is lehetett volna..
-A köv érdekesség sztem, a tuti megmondása felelőséggel is jár. Nem az, h megharagszik, vagy sem, ez nem számít. A lényeg, h a tuti elmondása után meg is értette, és utána adhatunk-e megoldást is neki, vagy hagyjuk a tuti alatt főni. Ez még rosszabb, mert az illető felismeri a hibás chipet, de nem tudja helyére hozni, és tudatában van a hibának, és tovább ra sem javult meg, mert nem volt hogyan…..
Könnyű úgy gyógyítani, segíteni -de ez is bizonyos fokig nehéz- hogy engedd el, építsd át, rombold majd építsd újra….stb, ha nem mpndja/kérdezi meg senki, hogyan is kell. Ekkor csak ártás volt, segítés nem.!!
Ez hatalmas hiba !!! Akkor inkább ne csináljunk semmit….
Ez csak észrevétel volt, nem teljesen neked szólt. Amúgy, túlrágtuk már a csontot. Mehetünk fogdokihoz.
SziaSzia Kobold
Megkaptam…
Azt írod egy ember kapta meg az egész találkozóból, amire szüksége volt.
Nekem sokat adott a találkozó, így kérlek hagyd meg nekem és másoknak, hogy el döntsük meg kaptuk e azt amire épp szükségünk volt.
Nem világot mentem meg váltani. Csupán találkozni, beszélgetni, érezni és megölelni azokat az embertársaimat, akiket ismertem és azokat, akikkel még személyesen nem találkoztam.
Jól éreztem magam és megkaptam azt, amit meg kellett kapnom! Sokan bezártak, nem voltak nyitottak rád. Nem vették a fáradtságot, hogy megismerjenek.
Miért fontos ez ???
Minden ember ott volt azzal a tudással, tudatossággal, amivel ott tudott lenni közöttünk.
Miért kéne bármilyen elvárást támasztani feléjük. Ők is azt adták, amit akkor épp adni tudtak magukból és befogadták, amit betudtak.
Nekem teljesen mindegy ki volt nyitva ki volt zárva, ki jött oda hozzám és ki nem. Megtisztelt a jelenlétével, felvállalta és megmutatta önmagát. Álarc mögé bújva vagy, anélkül ahogy tudta. Én pedig elfogadtam:-)
Szembe-ülés
Sziasztok!
Nekem is jól esett a tegnap esti teázás. Kicsit nehezen indult, de Arkangyal kisegített minket és mire feloldódtunk, addigra Őt is sikerült lehalkítani. ; ))
Engem meglepett, hogy a személyes találkozás során kicsit gyerekebbnek láttalak titeket, mint amit a hozzászólásaitokból következtettem, de mint kisrikka mondta, hajlamosak vagyunk a komolyabb arcunkat mutatni itt a fórumon, ami talán nem is baj. Hiszen mi lenne, ha itt is mindenki olyan idióta lenne, mint amire egyébként képes?!
Azt sajnáltam, hogy a végén olyan hirtelen szétrebbentetek, én még akkor jöttem bele igazán a társasági életbe. Legközelebb talán gyorsabban oldódok és többet élvezhetem a társaságotokat is!
Arra gondoltam, hogy január közepe-vége felé megismételhetnénk ezt a mókát. Majd meghírdetem, megint összejövünk, sőt, akár valami aktív programot is csinálhatunk: kirándulás, hógolyózás, meditáció kirsikka kedvéért, napszemüveg design verseny humorgumónak, stb.
Ja, és a Hermes-féle oktatást is várom már, remélem mielőbb felkér minket a részvételre!
Köszönök mindent!
Sanyi
hógolyózás meditáció…
😀 így olvastam…
én is köszönök Mindenkinek Mindent, különösen Koboldnak különösen hogy nem engedtél elszaladni…:) Nagyon jól éreztem magam. Gyereknek lenni jó 🙂 meg szánkózni is… a hógolyó meditáció pedig kipróbálásra fog kerülni, amint elolvadt a hó, és amint végeztem a fontosabb dolgokkal…
🙂
Batyu nélkül..
Szia !
A télapó batyujában sok hasznos ajándék van, amit kiszór egy északa… Neked nincs szükséged a saját batyud tartalmára (sem) már….. Örülök, h „jól” érzed magad… Köszönöm, h segíthettem.
SziaSzia Kobold
Szem-besülés 🙂
Találó a cím? 😀 😀
Üdv mindenkinek 🙂
Egyetlen kérésem az üzenetem olvasásakor, kérlek, vedd figyelembe a mondat végi smile-ket, mert azok segítenek a hangsúly értelmezésében.
Kivártam. Megérte 🙂 Kivártam, hogy milyen vélemények lesznek a találkozóval kapcsolatban, és bejött a papírforma.
Először is, meg kell köszönnöm Sanyinak az 5let remek kivitelezését.
Elolvasva a véleményezéseket, észrevételeket, feltűnt, hogy (eddig) Sanyi, Kavics22, és Aisling (ha valakit kifelejtettem elnézést!) voltak azok, akik itt mást is közvetítettek a találkozóval kapcsolatban azon kívül, hogy jól érezték magukat.
Belevágok a közepébe 🙂 „Hadd kapjam a pofonokat jobbról balról”, de felvállalom ezeket 😀
Van egy nagy „hibám”, hogy szeretek provokálni.
Miért? – mert Tudjuk! – hogy a helyzetek, és a helyzetek kezelése mutatja meg, ki, milyen is valójában, mi lakozik benne, vagy mit is nyom el magában.
Általában ezzel a módszerrel „magam alatt vágom a fát”, mert a megítélés középpontjába kerülök, akár többségében pozitív, akár negatív oldalra dőlve. Ezt a magam alatt favágást tudatosan kevesen vállalják fel, ezért lehet ez akár „nagyképű”-nek hangozva. De vonatkoztassunk el.
Két dologgal lehet nagyon jól provokálni. Humorba ágyazva, és tudálékossággal, amit átlagosnál hangosabban, és/vagy ellentmondást nem tűrően adhatunk elő.
Hogy ez mire jó? Sanyi megadta rá a választ. És egyedül Ő. Megvizsgálta magát, hogy milyen hatással volt ez rá, és mennyire lehet hiteles másokhoz való szólása, ha egy jószándékú találkozón, egy jószándékú résztvevő az átlagosnál erőteljesebben adja elő magát, és ossza meg tapasztalásait, és ez „érdekes” érzéseket táplál benne.
Feltehető a kérdés: Mi van akkor, ha nem ilyen típusú találkozón találkozunk ilyenekkel, vagy a mindennapi rutin eseményeink folyamán találkozunk olyanokkal, akiknek – maradva a Tmánál – másabbak a tálalási erősségük? Vaj’ azonnal reflex-szerűen bezárunk, vagy meghallgatjuk, egyáltalán meghalljuk a sorok közötti összefüggéseket, értelmet? Kivesszük magunknak belőle, ami nekünk kell, vagy teljesen elutasítjuk?
Hermest ki kell emelnem, ezen a találkozón olyan átalakulás ment benne végbe, amitől – szinte mellette ülve -, olyan nyomatékkal éreztem: Kellemesen, de nagyon intenzíven borsódzott a hátam.
Talán Ő volt az igazán egyetlen, aki valóban azt vette ki magának az egész találkozóból, amire szüksége volt, és remélem a továbbiakban él is vele, és végre – ahogy Ő mondta -, a cselekvési oldalra lép át. Kavics22 a másik, aki a mondatok, és a különböző stílusok mögé látott, és Ő is kivette magának, amire szüksége volt. Humorgumó hozzáállása nagyon tetszett, kellemes volt az Ő kisugárzása is, és talán Ő vette a fáradságot (Bochecha, és Erikával egyetemben), hogy valóban meg akarjon ismerni, beszélgessen velem, és megérezze a másik arcom?
Mikor kimentünk „levegőt szívni”, akkor kilépve a szerepemből (humorgumó nem halt bele :D) adtam magam, és sztem jókat is nevettünk, lazák voltunk. 😉
Miért írtam, hogy bejött a papírforma? Mert a legtöbb résztvevőben egy idő után bezárást éreztem ahhoz képest (amikor megjelentünk Ais-al), hogy lettem, lettünk fogadva.
Ez által a bezárás által az általam közvetített (és kihangsúlyoznám a közvetített szócskát) mondókák tartalmi része sem kaptak megfelelő prioritást, sőt, inkább ellenkezést váltott ki sokakban.
– de mindenesetre arra ment el, hogy természetem ki legyen elemezve, és megkapjam, miért vagyok olyan, amilyen 🙂
Papírforma lényege, hogy előre borítékolva lett, hogy ilyesmi történik. Ez nem rossz, csak egyszerűen arra mutat rá, hogy még mindig mennyire elsődlegesek az emberi reakciók, és mennyire nem tudunk még mi sem elrugaszkodni az első megítéléstől. Azért írok többesszámban, beleértve magam is, mert magamon is észrevettem, hogy így viselkedem. Begyepesedett akció-reakció elve igaz rám (is) 🙂
Ezzel nincs baj, mert elsőként emberek vagyunk. Azzal van a baj, ha nem tudatosítjuk magunkban, hogy miképp is reagálunk, és netán elfogadjuk azt, hogy ez így természetes, és okés.
Annak leírhatatlanul örülök, hogy pont Sanyi az, aki megírta ide, hogy mit vett észre magán, és ez mennyire érdekes jelenség.
Azért örülök ennek ennyire, mert szinte mindenki figyel rá, és mondhatni, teljesen elfogadja amit Ő mond (egyáltalán nem alaptalanul). Így nagy a valószínűsége, hogy az Ő stílusában előadva jobban eljut azokhoz – akiknek az Ő stílusa, tálalási módja – elfogadhatóbb, mintha az én, vagy velem hasonszőrű ember stílusában mondaná el ugyanazt.
Ellenben természetesen legalább ugyanannyi embernek az én stílusom is elfogadható, vagy az a jobb, illetve hatásosabb. Mások vagyunk szerencsére, lényeg az, hogy eljusson a szó, és tartalom. Egyensúly megkívánja, hogy ilyenek, és olyanok is szóljanak 😉
A reakciók milyensége abból is kitűnik, hogy pl. sokszori tapasztalatimra támaszkodva – és tudatossá válva azzal, hogy mennyire feltűnő (vagy bántó) a stílusom sokaknak -, lemértem a telefonom órájával, hogy ha én beszélek ilyen temperamentummal (amit vittem), az mennyi ideig tart, és mit szólnak hozzá?
– vagy ha Sanyi beszél, az meddig tartott, és az lesz-e említve?
Végeredmény: Mikor hosszabban beszéltünk, Sanyi átlagban 2.5 perccel beszélt többet nálam, de én a „többször kevesebbet”-ben voltam több, vagyis többször szóltam bele akár egy kérdés formájában is a beszélgetésekbe. 😉
Nem akarok én ebből semmilyen konklúziót levonni, csak annyit, hogy egy bizonyos érzékelés mennyi mindent meg tud változtatni, és mennyi mindent másképp látni, valamint láttatni…
Ha bárkinek kellemetlenséget okoztam, vagy személyes sértésnek, támadásnak vette megnyilvánulásaim, itt, és ha kell személyesen is elnézését kérem!!!
De nem kérek elnézést, ha sikerült valamire rámutatnom, és megértette, és él vele.
Mivel minden értünk van, így én így éltem meg ezt a találkozót. Nagy segítséget nyújtott nekem a fejlődésemben, és a továbbiakhoz.
Köszönettel tartozom nektek, és hálás vagyok, KIVÉTEL NÉLKÜL mindenkinek!!!
Köszönet a kritikákért! -és a dicséretekért is.
Köszönet a szem(em) nem besülésének, hanem épp a kinyílásáért!
ArkAngyal
Szia, ArkAngyal!
Ne vedd hálátlanságnak a dicsérő szavaid után, hogy én most élek az észrevételeimmel a fentiekkel kapcsolatban. Néhány más szempontot is szeretnék a figyelmedbe ajánlani:
Azzal kezdted azon az estén, hogy mennyire fontos számodra a visszacsatolás, mert abból lehet igazán tanulni… Nos azzal a „domináns” stílussal, amiben megnyilvánultál, megfosztod önmagadat a visszajelzés észlelésének lehetőségétől. Legalább is azoknak a véleményétől, vagy bármilyen bennük lévő értékes információ kimondásától, akik kevésbé dominánsak. Én most szeretnék ezzel az eszközzel élni, ha tényleg fontosnak tartod. (Ott azért nem tettem, mert én is ilyen okoskodó típus vagyok, és kezdek rájönni, hogy nem kell mindenkor nekem a legokosabbnak lenni, s ez néha már jól is esik… de ez most kizárólag rám vonatkozott)
A testi erőddel ugye nem szoktál visszaélni? Mert a pszichikai „erőddel” ez alkalommal ott, tudatosan, vagy tudattalanul visszaéltél – a „hangosság” késleltette a csoporthangulat kialakulását. Ez a csoport azért jött össze, hogy Egymást közelebbről megismerje, és véleményem szerint ennek a célnak és a hosszan szervezett, ritka alkalomnak az érdekében elvárható, hogy alárendeljük az egyébként meglévő jó, vagy rossz késztetéseinket.
Ha viszont előre boritékoltad a reakciónkat, az azt jelentené, hogy szándékosan provokáltál, ilyenre szabva a kommunikációt? Akkor talán még rosszabb a helyzet, mert játszottál velünk. Azokkal, akiket egyenrangúaknak tartok, egy csoporthoz tartozunk – nem jó ilyet tenni. Meg egyáltalán. Én ezt így nem is feltételezem. Inkább a veled született dominancia természetes kiéléséről lehet szó, amit jó szándékkal teszel, csak kicsit figyelmetlenül.
Energetikai oldalról nézve, akire odafigyelnek, aki sokat beszél, aki a középpontban van – az besöpri a figyelemenergia nagyobbik részét. Aki pedig nem tud megszólalni, pláne ha lenne is mondanivalója (most nem magamról beszélek) – az ilyenkor kifosztva érzi magát. Ha azért mennek el egy szeánszodra, vagy előadásodra, hogy az általad adott információt meghallgassák – akkor ott szívesen figyelnek. Még egyszer emlékeztetnék – a csoport itt azért jött össze, hogy a blogozók személyesen is megismerhessék egymást.
Ha minden értelemben ennyire erősnek születtél, akkor vezető leszel, de ezzel együtt csak az a lehetőséged van a fejlődésre, hogy mindenkinek adsz az erődből, mindenki viszel magaddal – de nem kéretlenül, másokat pont ezzel korlátozva. Vagy különben egós harcokba fogsz keveredni, de azt nem hiszem, hogy fejlődés lenne a számunkra, ezen a szinten talán már túl vagyunk.
Szóval, fogadd ezt úgy, mint minden bántó szándék nélküli visszacsatolást, mert egyébként semmi kedvem nem volt reagálni, mint ahogyan ott sem szóltam. Amiért mégis megtettem, az az, hogy elolvastam az írásodat önmagadról, ezért talán így kicsit jobban ismerhetlek, mint aki ezt ne tehette meg. Kicsit az volt az érzésem, hogy az ott leírt „nevelési” játékot még mindig folytatod, benne ragadtál egy kicsit. Ezt könnyebb, mint a hatalamas erődet „csatornázni”.
Az írásod egyébként egészen letisztult, lényegre törő és formailag is szerencsésnek tűnik. Ettől éreztem úgy, hogy talán mégiscsak „visszacsatolok”, mert az ember időnként önmagára lát rá a legkevésbé.
Írjál még mást is, máskor is! És köszönöm, hogy ideadtad!
Barátsággal:
Szem-besülés2 🙂
Kedves Hermess 😉
Köszönöm!! Teljesen igazat adok neked egy bizonyos helyen, és időben, ha értesz 🙂
A különbség, ami miatt kicsit másképp (is) látom a dolgokat annyi, hogy semmi nem véletlen. Természetesen amint mondottam, nagyon soxor vagyok csak megfigyelő. Hogy itt miért nem ezt a szerepet vállaltam? Keresem a választ, mert mint írtam, egyből ajtóstul a házba robbanni sose hálás feladat, sőt, inkább beskatulyázás a vége, amiből kijönni nagyon nehéz, vagy „lehetetlen”.
Most jön egy kis hangosan gondolkodásom. Nem kell készpénznek venni, abszolút egy, amolyan lehetőséget taglaló hangos gondolkodás 😉
Hogy mégis magamra húztam ezt a lepedőt, talán azért lehetséges, mert talán egy hiányzó valamit vittem a „tömegbe”, amit nem árt, ha szájra vesszük, és elemezzük. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy amit kapott, az neki felhasználható, vagy sem, illetve rájön-e, vagy sem arra, hogy lassú, meleg vízben fürdik, és ettől az egésztől kissé felébredt. nem is tudjuk, de lehet, ez az egész beindított nála valamit, ami előrébb vitte, viszi úgy is, hogy nem húz párhuzamot ezzel az egésszel…
Abban IS gondolom egyet tudunk érteni, hogy egy bizonyos társaság, bizonyos céllal ha összejön, akkor bizonyos viselkedési – hozzáállási normákat követ, és vár el minden résztvevőtől. Ha ettől eltérővel találkozunk, képesek vagyunk elzárkózni, és talán magunkat (szellemiségünket) menteni? Mikor megkritizálunk nekünk nem tetsző dolgot, akkor valahol a magánszféránkat, illetve szuverenitásunkat, valamint értékrendünk normáját védjük…néha egónkat.
Nem hinném, hogy bármilyen káros hatást gyakorolt volna egy személyiség, és temperamentuma, de inkább pont a különbség vezet soxor az objektív igazsághoz.
Ha ezt is belevesszük az egyenletedbe, akkor már lehet, teljesebb az igazság.
Remélem valaki lesz, aki pozitívan is megélte nagyhangúságom 😀
Tényleg köszönöm az írásod!
ArkAngyal
Valaki…
Nekem végül is jókat mondtál…:)))
Eszembe jutott, hogy reformátusnak kereszteltek, s azok így szoktak elköszönni:
Áldás, békesség!
Meg-könny-ebbűlve 😀
Ha egynek már át tudtam adni valamit, és cserébe kaptam is (márpediglen sokat kaptam) már megérte 😀
Akkor megérte!
Köszi!
ArkAngyal a rosszaság 😀
Bevallom, nekem először egy vicc jutott eszembe…
Bevallom, nekem először egy vicc jutott eszembe, amikor azt írtad, hogy direkt kommunikáltál ilyen erőszakosan és harsányan:
Én nem néztem ki belőled, hogy egy ilyen szándékos manipulációra képes lennél, de hát én is tévedhetek.
Viszont ez felveti bennem is a kérdést, hogy vajon milyen vagy igazából, milyen vagy, amikor nem játszol szerepet, csak Önmagadat adod?
Olyankor nem pufogtatsz üres ezós frázisokat? Azt is csak nekünk produkáltad, mint ahogyan ezt is? :
Vagy lehet, hogy csak én nem értelem a mondandódat?: "Teljesen igazat adok neked egy bizonyos helyen, és időben…"
Szóval bennem kétségek maradtak, hiába olvasom Tőled, hogy tanítani akartál és csak magadra vetted ezt a szerepet.
Így utólag persze nem tudunk mást tenni, mint hogy köszönjük Neked a kéretlen tanítást.
Hát…
Sanyi. Ne mond, hogy ennyire valóban beskatulyáztad azt a napom, és valóban csak egy oldalról látod a dolgokat. Hol marad akkor az elfogadás, a „Minden ami egy”, nincs rossz jó nélkül? – avagy mindennek értéke van, és minden értünk van fogalmak? – mert ezekkel akarunk élni nem? Ezekkel látni magunkat másokat, a világot, hogy akár jobbá váljon?
Kérdeztem, hogy miért nem a megfigyelő szerep jutott nekem aznap? – miért rántottam magamra azt, amit? – valamiért kellett. Hát, ha senki nem gondolkodik el rajta, akkor én se fogok, mert egyoldalú lenne.
Milyen lehetek? Hát, milyennek akarsz látni? Ez azon is múlik, hogy miképp látom a másikat, és miképp Ő magát, vagy engem. Azért is lehet így, mert éppen az embernek az adott pillanatban milyen napja van/volt, így milyen a hangulata, és mit is várna el másoktól, és mit önmagától?
Mellesleg baj az, ha valaki nem felel meg annak a képnek, amit akarunk látni, és láttatni? Mint írtam, valóságban pont a különbségek, és azok észrevétele teszi objektívabbá az igazságot.
Lassan, finoman mondva, kellemes hangsúlyban, megválogatva a szavakat ugyanúgy tanítás valami, mint akár fennhangon, számot kérően. Kéretlen? Ki határozza meg?
Mint tudjuk, az igazságnak 3 oldala van. 1. Objektív 2. Szubjektív 3. Valóban csak a hozzánk legközelebb eső része 🙂 Ha más blog-okban olvastak engem, akkor megtalálható a „másik arcom” is 😉
Írtad előzőleg, hogy megfigyelted, milyen hatások, érzelmek, viszonyok léptek fel benned annak hatására – amit nevezzünk akár arroganciának, nagyképűségnek, stb. – amit képviseltem adott helyzetben.
Senki észre se vette?- hogy rengeteget dicsértem is, és nem a kompenzálás miatt.
Legtöbb beleszólásom kérdésként merült fel, csak tényként lett kezelve. Erről (is) írtam előző, hosszabb üzenetemben.
Most akkor valóban vizsgálod magad, (mert akkor érthetőbb számomra a viselkedésem) vagy kéretlennek kiáltod ki és tanításnak (nem pedig pl. figyelemfelhívásnak)? Ez ellentmondás nemde?
Sztem egyáltalán nem, vagyis abban az értelemben nem tanítás volt, mint ahogy azt szoktuk kezelni, vagy érteni. Ha másképp, és másnak vesszük, pl. figyelemfelhívásnak? – amivel foglalkozni kell… Akció-reakció… semmi más, mint megfigyelni magunkat, másokat, reakciókat, és ezeket kezelni, vagy úgy hagyni, ha kell? Ha így nézzük, más lesz a leány fekvése? Kevésbé szigorú?
Én nem tagadom, hogy valóban erényes vagyok, HA valamiért kell. De többnyire az alázat belső erővel egyenlő arányban van bennem, ezt az évek alatt, és helyzetek következtében elértem.
Még figyelgetem magamon, miért van az, hogy bizonyos helyeken igenis erényesebb vagyok, máshol pedig hallgatok, viccelődök, és csak „simogatok” vaskesztyű nélkül?
Ha más nem, majd az idő igazolja a dolgokat, hogy ez az egész kihatás milyen eredményeket hoz, és valóban ami most rossznak tűnik, az „holnap” is rossz lesz, vagy rájövünk akár együttesen is hasznára?
Amiket írok, az számodra másoktól lehet, hogy nem ennyire ezós frázisoknak tűnő, csak talán olyantól, aki beásta magát egy skatulyába?
Késtem a taliról, és amíg meg nem érkeztem, lassú ismerkedés volt. Aztán hirtelen belevágtunk a dolgokba, jöttek a Tmák, az észrevételek, építő jellegű viták, most meg a kritika… és csak egy oldalú kritika, ha jobban megnézed… Valóban csak egy oldala van ennek az igazságnak, és valóban csak nekem kell valamit nagyon megtanulnom? Ez a lehetőség is benne van a pakliban, el nem vetném… Csak nem érzem igazságosnak…
ArkAngyal
Kezdem érteni…
hogy az a vacak GPS miért térített el engem a 16. kerületi Jókai utcába… Bizonyára nekem ezzel az élménnyel nem volt dolgom..:P :))
Amúgy sajnálom, hogy mentem is meg nem is, eddig azt a következtetést vontam le belőle, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. (Sajnos a tájékozódási képességem kifejezetten csapnivaló…:()
Azért lehet, hogy legközelebb mégis megpróbálom. Adok még egy esélyt a sorsnak. Vagy végzetnek? 😉
jaj…
Látszat ellenére nem olyan súlyos a dolog, csak egyszerűen nagyobb a füstje, mint a lángja a velem kapcsolatos dolognak. Már valahol bánom, hogy ezt így itt vezettem le, és bár kapcsolódtak hozzá, mégis nekem köszönhető 🙂
Alapban valóban, és tényleg így gondolom! nagyon jó volt a tali, és jó volt sok hasonlót látni, hallgatni, és érezni. Kicsit más (sokkal) ezt így átérezni összességében, mint általában a mindennapokban.
Aki nem volt ott, valójában sajnálhatja, de ami késik, nem pontos 😀 Legközelebb még jobb lesz! (hallom, amint mondják: Nélküled tuti:D )
ArkAngyal
láng-füst-hamu
Kedves Arkangyal,
1: tartottam tőle, hogy én fogok annyit beszélni mint Te 🙂 úgyhogy köszi 😀 (persze nem tanító jelleggel, csupán szeretek a társaság központja lenni, kivéve mikor leveszem a pulcsimat, khm Sanyi 😛 )
2: sokáig kapálóztam ellene, mikor le-kosoztak, hogy én nem is vagyok olyan, pedig fúúú.. 😀 nos belőled kitört a kos, ennyi. És ha valóban figyeltél volna a visszajelzésekre, akkor láttad volna, hogy ez a kitörés sokakat kellemetlenül érint. De ezt már mások is írták, úgyh azzal jövök amit bennem okoztál:
Eleinte nagyon érdekfeszítő volt, de később bármit is mondtál elmúlt az érdeklődésem, mert úgy éreztem hogy egy Arkangyal előadásra jöttem nem egy közös beszélgetésre. Mikor rámtör a monológ és érzem hogy nemkéne, elkezdek kérdezni. Erősen figyelni, érdeklődni, a másikra fókuszálni. Nem mondom hogy mindig sikerül nyakon csípni magamat, mindenesetre rajta vagyok az ügyön 🙂
3: sokat tanultam Tőled aznap este magamról, de nem mondom meg hogy mit! 🙂 mert nem csak akkor vonja le az ember a következtetést, mikor közhírré teszi…
4: sajnos össze is kötöttelek gondolatban egy-két ismerőssel, skatulya?… lyajaja! 🙂
5: nekem ez a soksok írásod magyarázkodásszagú, de TE döntöd el magadban, hogy mennyire az, légy őszinte magadhoz… nekünk nem feltétlenül kell bizonyítanod, hiszen elég nekünk feldolgozni amit kaptunk Tőled 🙂
6: boldog békés (csendes, hihi) ünnepeket kívánok Neked, Nektek szeretettel!
a cseresznye jelű kislány a másik sarokból 😀
ui: a másodpercszámlálást nem tartom szép dolognak.
Oké.
Rendben, most már kellőképpen fel van hívva a figyelmem lassan arra is, hogy néha napján cseréljek zoknit 😀
Nem magyarázkodásokat írtam (bár, ki, „minek akarja érteni” is a kérdés), félreértés.
Valamire felhívás. Felhívás arra, hogy amikor minősítünk valakit, akkor mindig magunkat is nézzük meg, ahogy Te írtad. Minden tanulsággal jár, nincs olyan ami ne így lenne.
Mikor úgy gondoljuk,a kiteljesedés, önmegvalósítás útján járunk, és találkozunk akár ilyen, az én esetemmel hasonlatos helyzettel, akkor kiütközik, hogyan is kezelek valamit.
Milyen alaphelyzetbe állok? Támadás, védekezés, netán önvizsgálati, vagy mindez együtt? Felsoroltad mindazokat a dolgokat, amit eddig leírtam (beskatulyázást, bezárást, kirekesztést, stb.), csak nem tudom, hogy fontolóra kerül-e az, hogy ezek valójában mennyire korlátozzák az embert a „tökéletesség útján” a „mindent egybe, és hozzátartozónak látni” fogalomban? Igen, azok a bizonyos emberi tényezők…
Lehet a cél pont az volt, hogy erre felfigyeljünk mindannyian? Honnan tudjuk, vagy mehetünk-e biztosra abban, hogy honnan kapunk üzenetet?
Monológ? Csak én tartottam monológot, vagy az én vehemenciám miatt tűnt fel jobban, és maradandóbban?
Tény, az élet keménységre tanított, és ezért a kissé dejómindenúgyahogyvan, vagy hanemisdeakkoris 🙂
érzés tőlem távol áll. Jha, persze, hogy a maga módján mindenkit keménységre tanít az élet, csak a „mihez képest? ” – itt is a sarkalatos pont.
Magamhoz képest engem igen, magadhoz képest valszeg téged is igen…és sorolhatnám…
Lényeg, szerintem annyira ki lettem vesézve, hogy eljött az idő, amikor mindenki magát is próbálja meg önmagában! – kielemezni, mit, miért, és valóban jó ez úgy?
Önmagunknak választ adva, és azt elfogadva dőlhetünk hátra a karosszékben… vagy „állhatunk fel” cselekedni, ha nem tetszetős a válasz…
Ha minden értünk van, akkor ez az egész is csak értünk volt.
Kellemes napot, és elmélkedést mindenkinek.
ArkAngyal
Pont most idekerülve, és késztetést érezve egy kinyilvánitásra
Én most kerültem ide, és olvastam ezeket az irásokat…
Peti, valójában az-az ilyesztő az embereknek, hogy valaki hajlandó arra, hogy manipulálja őket, és az a hihetetlen, hogy azt jószándékkal tenné. Hidd el, ha Buddhától olvasnánk egy könyvet, amiben az áll, szándékosan provokálta tanitványait, hogy kihozzon belőlük valamit, még fel is néznénk rá. Sajnos az én fejemben is igy van ez. Hogy miért? Fogalmam sincs. Nem tudom, miért nem tudunk kellőképpen hinni valaki olyan jóságában, aki az életünk része, miért hiszünk jobban egy olyanban, akitől csak olvasunk, de nem láttuk soha. Talán, azért, mert akit ismerünk, az árthat is nekünk, és könnyebb nyitottnak lenni olyanra, akiről tudjuk, távol van. Én ahogy most olvastam ezeket az irásokat, tudatosodott igazán bennem, miért nem merek komolyan venni tőled dolgokat egy pár éve; pont ezért, mert attól félek, hogy nem gondolod komolyan amiket mondasz, csak az a szándékod, hogy belőlem kijőjjön, amit nem merek kiadni. De a legnagyobb bajom nem az, hogy valami kijönne amit esetleg elfojtottam, hanem az, hogy átverve érezném magam utána. És az átvertség érzését nem akarnám, hogy utáljalak érte…
Csaesz, minek neked az a GPS? 🙂 hm?
Csaesz, minek neked az a GPS? 🙂 hm?
Biztonság
Mert biztonságérzetet ad, plusz nem kell felelősséget vállalnom, térképet bugásznom, útvonalat terveznem és megjegyeznem, majd ezerrel figyelnem, éppen hol vagyok. De sajnos, ez csak egy illúzió…Köszönöm, hogy megkérdezted! 🙂
ArkAngyal-nak
Szia !
Miért jutott ez a szerep neked? -kérdezted… Ezt választottad, így cselekedtél….. Ezt a szerepet választottad…
Nem is nagyon szeretném körbejárni, de sztem tudatosan, tanító jelleg uralkodott benne. Én a tanító !… Semmi mást nem kellene megnézni csak az energetikát, ami mozgott. Ez valóságos volt, és csak úgy, nem hozható össze, ha nem az a szándék…. Gondolom, mindenki olvasta a Mennyei Próféciát. Nem is kell sokat magyarázni, h egy társaságban mindenki szóhoz jut, és mindenki arra fordul, ahol a következö információ van. Mindenki támogatja a „figyelem energiával”. De sajnos, ez a rész itt megbomlott. Az összes enegiát, mindig begyűjtötted, Még az ablakba való kiülés is jelzés szintű. -lehet ez is, vagy meleg volt…stb- „Magasabban vagyok, felettetek, figyelj rám”…. Nem gondolom, h megfigyelő tudtál volna lenni.
Igazából, később érkeztem, én csak ennyit láttam, éreztem. Amit megemlítenék, és a sok gondolat közül igazán hasnos volt, az a sarokban ülők felé említett „hasonló, a hasonlót vonza” mondat nekik teljesen előremozdító gondolat volt/lehetne. A többi csak súrolta az igazán segítő, átütő aha érzést. Igaz, mindegyik nagyon jó, frappáns volt, de nem az éppen akkori, leggyorsabban célt érő, leghatásosabb gondolat. DE Segít.
Tudom, h sok minden befolyásolja az alázatosságot. Most éppen nem ezt a részt vettem észre. Jóóó-jó, meg lehetne határozni, mi tartozik bele. MIndent összevetve, a nagy segítőkészség benned van. Benned van az erő Joda mester. Ami nagyon jó dolog, majd megnyugszik, és tisztul, mint ahogy vki már mondta előttem szóló.
Amit írtam, csak rövid, és nem teljes észrevétel volt. Az is lehet, h nem jól láttam, akkor megveszem az ásd el magam felszerelést…
SziaSzia Kobold
Oké.
Egy megjegyzés. Ablakba kiülésem sajnos a gerincem miatt volt, mivel a visszabénulás felé tartok. Ültem tolószékben sokáig egy autóbaleset miatt, ahol is utasként sérültem, és ennek manapság sajnos eléggé érezhető az utóhatása, ami dokik szerint „ezzel együttélés”-es eset. Ebbe spec. nem kell belelátni dolgokat 😉
Másra is rájöttem, mivel hajnali 4-ig gondolkodtam, (nem tudom, bárki más ilyen esetben hasonlóképpen tesz-e?), hogy miért is konfrontálódok, mi nekem ebben a jó? – mert én speciel mindig megnézem, vizsgálom egy dolog két oldalát. Arra a következtetésre jutottam, hogy ha valamiről beszélgetünk, vitázunk, stb. az mindig valahogy egy éppen aktuális, akár sarkalati pontra mutat rá.
Mindenki döntse el, aki részt vett ebben a vitában – vagy magában tartotta a véleményét, de van/volt neki -, hogy önmaga számára milyen tanulsággal, netán lehetőséggel járt.
Én megpróbáltam nem minősíteni senkit úgy, hogy abban pejoratív értelem kapcsolható legyen, ellenben én kaptam sok minősítést, találgatást, de telitalálatot is. Ha valaki valóban végigolvasta bejegyzéseim, és hozzászólásaim, nem csak átfutotta, és megpróbált nem beskatulyázva olvasni, akkor a sorok közt (és most vonatkoztassunk el a „pufffog”-tatásoktól) ráérezhetett volna sok mindenre velem kapcsolatban.
Amire kíváncsi lettem, hogy egyáltalán megfordult valaki fejében az, hogy valójában megismerni valakit, mielőtt kijelentem rá, hogy ilyen, meg olyan, és ez, és ez miatt viselkedik így úgy amúgy?
Igen, találkozunk akár naponta is olyan egyéniségekkel, akik vagy túl harsányak, vagy teljesen más aspektusokkal látja ugyanazt, mint én, vagy Te, vagy bárki, vagy éppen totál ellentétes látásmóddal rendelkezik, és kezel le dolgokat, helyzeteket. Rendelünk hozzá egy bélyeget, egy képet, és innentől bármikor ahhoz hasonlóval találkozunk, az „ideologizáltan” rányalt bélyegen keresztül látjuk csak, és megítélésünk nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem változik.
Voltak az írásaimban olyan kérdések, felvetések, amik teljesen elsiklottak a figyelemközpontból, mert a személyiségemmel foglalkozás betöltötte a látómezőt.
Egy számomra igen tanulságos esettel zárnám soraimat. Ez az eset Jamie Oliver-el esett meg, aki egyszer egy nagyon erős „erőpróbán” esett át. Olaszországban olasz étteremben olaszoknak tradicionális olasz ételeket kellett elkészítenie, olasz szakácsbarátja kérésére. Kitalálták, hogy minden vendég kap egy papírlapot, amin Jamie Oliver készítményeit pontozhatják, és megjegyzéseket is írhatnak rá. Nagyon izgult Jamie, nagy kihívás volt számára ez az egész. Mindent beleadott, és a végén összeszedték a papírokat. Kettészortírozta Jamie a fecniket úgy, hogy egyik kategória jó pontszám, és megjegyzések, másik kategória a rossz pontok, és kritikák. Büszke volt arra, hogy nagyon sok jó kritika érkezett, és csak pár rossz, vagy elégséges véleményt kapott.
Mikor ezt elmondta olasz barátjának, az megkérdezte tőle, hogy melyik a jó kupac? Rámutatott Jamie, mire a barát megfogta a jó oszlopban lévő papírhalmazt, és eltépte, kidobta a kukába Oliver nagy megrökönyödésére. Ugyanazzal a mozdulattal megfogta a rossz kritikákat tartalmazó oszlopot, és Jamie bal felső zsebébe nyomta ezzel a kísérő szöveggel: Ebből tanulhatsz! – a másik nem érdekes.
Én beteszem a felső zsebembe amit kaptam, és átolvasgatom, emésztgetem, mert megtanultam, hogy valójában a „rosszból” (mert mi a jó? Mi a rossz? Ki mondja meg???) lehet tanulni.
Jóból azért nem nagyon, mert a jó nem más, mint visszaigazolás, hogy valamit „jól” megtanultál, „jól” állsz hozzá, stb.
A „rossz” az, ami megmutatja, hogy nem vagy „tökéletes”.
Reménykedem, hogy más is beteszi a felső zsebébe eme paklit, és nem csak a „jót” tartja meg magának…
A „csak jó”, csak illúziókat keltene…
ArkAngyal
ArkAngyal-nak
Szia !
Igen, igen. Említetted a gerincedet. Ezért minden tiszteletem a tied, h sikerült lábra állni. Volt dolgom ilyen emberekkel, és talán a megrázóbbak közé sorolható a 10 éves lélegeztető készüléken levő kisfiú. Úgy dolgozni vele, mit ha hidegen hagyna, de ne vegye így észre. Hiszen, amint hagyom, h megérintsen, már nem tudok segíteni neki.. Tudom, nehéz volt, és meghajolok ez előtt a teljesítményed előtt. De biztos, van még dolog vele bőven…
Igyekszem megfogni minden lényegest, hiszen a mérnőknek, fizikai sikú beállítottsága révén, szinte szükséges is lételeme a pontos információ. Talán ezért nem visznek be az erdőbe a rengeteg ezos kitalálmányokkal, képzelgésekkel. De remélem bizton állíthatom,,, elolvasom én is a rengeteg kritikát, tükröt is, amit kapok. Nem is nyugszom addig, míg meg nem lelem a kulcsot a zárba….
Örülök, h megismertelek..
SziaSzia Kobold
ArkAngyal-nak
-Most jutott eszembe, h nem mindig, és minden esetben kell a tutit elmondani. Esetleg az ember, saját maga nem látja rendesen, tisztán a történést. Te már így tervezted ezt, az írásodban utaltál is rá… Ezért vártál eddig… A baj az, h a történés valóságos menete nem az volt, ahogy azt leírtad, jellemezted. A cselekmény rugólya más volt, mint láttad, láttattad velem-velunk….. A hibám ott lehet, h az elejétől kezdve nem voltam ott, akkor bocsi.. De talán önmagában, a hozzászólásokból is megállja a helyét…
-Másik ok az, h aki nem kér segítséget, annak ne segíts, hacsak nem ismered már régóta…stb. Ezzel előidézed a bezártságot. Nem magyarázom, h miért. De az eredmény ez lesz. A megvilágításod arra szólt, h a tuti után be is zárkózott. A félreértés ott van, h nem a tuti miatt zárkózott be. Más esetben sikeres is lehetett volna..
-A köv érdekesség sztem, a tuti megmondása felelőséggel is jár. Nem az, h megharagszik, vagy sem, ez nem számít. A lényeg, h a tuti elmondása után meg is értette, és utána adhatunk-e megoldást is neki, vagy hagyjuk a tuti alatt főni. Ez még rosszabb, mert az illető felismeri a hibás chipet, de nem tudja helyére hozni, és tudatában van a hibának, és tovább ra sem javult meg, mert nem volt hogyan…..
Könnyű úgy gyógyítani, segíteni -de ez is bizonyos fokig nehéz- hogy engedd el, építsd át, rombold majd építsd újra….stb, ha nem mpndja/kérdezi meg senki, hogyan is kell. Ekkor csak ártás volt, segítés nem.!!
Ez hatalmas hiba !!! Akkor inkább ne csináljunk semmit….
Ez csak észrevétel volt, nem teljesen neked szólt. Amúgy, túlrágtuk már a csontot. Mehetünk fogdokihoz.
SziaSzia Kobold
Megkaptam…
Azt írod egy ember kapta meg az egész találkozóból, amire szüksége volt.
Nekem sokat adott a találkozó, így kérlek hagyd meg nekem és másoknak, hogy el döntsük meg kaptuk e azt amire épp szükségünk volt.
Nem világot mentem meg váltani. Csupán találkozni, beszélgetni, érezni és megölelni azokat az embertársaimat, akiket ismertem és azokat, akikkel még személyesen nem találkoztam.
Jól éreztem magam és megkaptam azt, amit meg kellett kapnom! Sokan bezártak, nem voltak nyitottak rád. Nem vették a fáradtságot, hogy megismerjenek.
Miért fontos ez ???
Minden ember ott volt azzal a tudással, tudatossággal, amivel ott tudott lenni közöttünk.
Miért kéne bármilyen elvárást támasztani feléjük. Ők is azt adták, amit akkor épp adni tudtak magukból és befogadták, amit betudtak.
Nekem teljesen mindegy ki volt nyitva ki volt zárva, ki jött oda hozzám és ki nem. Megtisztelt a jelenlétével, felvállalta és megmutatta önmagát. Álarc mögé bújva vagy, anélkül ahogy tudta. Én pedig elfogadtam:-)
Jelzések Arkangyalnak
Kedves Arkangyal!
Elégedettséggel töltött el, hogy Te is elkezdted feldolgozni mindazt, ami "tanítást" így utólag kaptál tőlünk hozzászólásainkból.
Kérdésedre válaszolva, kritikáim mellett nem hagytam abba azon minőségek feldolgozását, amelyeket többek között Te is kiváltottál belőlem.
Azonban az első reakcióidból továbbra is azt az "önmagától elszállt stílust" éreztem, mint amit a találkozón is, ezért élek újra a kritika eszközével.
Azt gondolom, hogy egy önmaga felé őszinte, lelki úton járó ember, hajlandó magába szállni, ha ennyi kritikát kap (sőt akár már egynél is!) és nem védekezéssel, megmagyarázással vagy visszatámadással bújik ki az önvizsgálat alól.
Ha Te ilyen ember vagy, akkor nem bántásnak fogod venni a soraimat, hanem jelzéseknek, amelyeken érdemes elgondolkodnod.
Ha nem ilyen ember vagy, akkor újra csak visszadobod a labdát és nem látod meg a lehetőséget arra, hogy észrevegyél magadban olyan személyiséghibákat, amelyek kívülről jobban látszanak.
Ebben az esetben be fogom látni, hogy még nem vagy nyitott az önismeretre és nem foglak tovább zaklatni az észrevételeimmel.
Átolvasva a legújabb hozzászólásaidat, először is javasolnám Neked a Sirály Önértékelés tanfolyam csomagját, mert abból sok minden helyre kerülhetne benned.
Többek között, az alábbiakra gondolok:
Ha kritikát kapunk, az mindkét félről szól.
Ha kritikát kapunk, az mindkét félről szól. Aki kritizál, az azt fejezi ki vele, hogy mit nem képes elfogadni. Akit pedig kritizálnak, annak egy jelzés, hogy azon a területen valami nem működik megfelelően.
Minél több mindenkitől és minél erősebb kritikákat kapunk, annál sürgetőbb foglalkozni vele, mert ez azt jelzi, hogy igencsak ellenállunk a jelzés-tanítás befogadásának!
Nem kell „igazságosnak” lennie a feldolgozásnak, nem kell
Nem kell "igazságosnak" lennie a feldolgozásnak, nem kell mindenkinek megtennie azt!
Mindenki önmagáért fejlődik, a saját érdeke, hogy foglalkozik-e vele, vagy sem.
Ha Te helyre teszed magadban azt, amiért a kritikát kaptad, azzal magadnak teszel jót, nem a kritizáló felé teszel szívességet.
Igazad van abban, hogy mindennek helye van
Igazad van abban, hogy mindennek helye van, és hogy a rossz mellett megjelenik a jó is. Csak ezek olyan ezós pufogtatások, figyelemelterelések, amikor nincs mellé a kritikák belátása és önvizsgálat.
Az, hogy a többeik szerint is "belerondított este" után, itt most erről beszélgetünk, ez a jó oldala az ügynek, legalábbis azoknak, akiknek meg lesz belőle a tanulsága, épülése.
Felesleges azzal védekezned…
Felesleges azzal védekezned, hogy olyan vagy, mint amilyennek látni akartalak. Ez csak a felelősség alól való kibújás.
Te pontosan olyan vagy, úgy viselkedsz, mint ahol tartasz. Ha szándékosan manipuláltál minket, akkor egy manipulatőr vagy, ha tudatlanságodban nyomtál el minket, akkor meg elnyomó.
Nem a mi kedvünkért csináltad ezt, ennyire nem vagy Te bábú!
Rengeteget dicsértél, de ez nekem nem volt hiteles.
Rengeteget dicsértél és itt az egyik hozzászólásodban is végig dicsértél majd mindenkit, de ez nekem sem ott, sem itt nem volt hiteles.
Nem tudom, ki hitte el?
Sziasztok!
Nem voltam a találkozón,ugyhogy most csak csendben észlelek….!;)
Viszont a fenti megállapításodat szeretném kiegészíteni a saját gondolatommal.
Ebben a helyzetben a dícséretnek célja van!Mégpedig hogy az a személy akit támadnak úgy érzi hogy sarokba szorítják,ezért elkezd a saját oldalára verbuválni egy ellencsapatot.
Ugyanezt észleltem már itt az önmegvalósításban is.
Arkangyal!
Igaz nem voltam ott,csak a hozzászólásokból vannak információim.Ugyhogy ha akarod úgy veszed a hozzászólásomat hogy semmi közöm hozzá..!
De!
Segít ha azt mondom hogy Neked van igazad?Jobban fogod magad érezni?Ki az igazi jóakaró?Aki megmondja a véleményét akkor is ha Te ettöl kényelmetlenül érzed magad,vagy az aki simogatja a kis egódat hogy meg ne bántson?
Azt gondolom ez egyértelmü ego-s játszma!
Üdv:Erika
Önmagában véve nincs azzal baj, hogy kéretlenül voltál tanítónk.
Önmagában véve nincs azzal baj, hogy kéretlenül voltál tanítónk. Ilyen előfordul az életben, helye is van, hiszen valamiért bevonzottuk, megtörtént velünk.
De ha ennyien azt jelzik vissza, hogy ennek nem volt helye, akkor lehet benne valami, nem?!
Talán nem kellene a tanítói szerepben tetszelegned?!
Gyerekes dolog volt az időmérés.
Gyerekes dolog volt az időmérés.
Miért ne lássunk bele semmit se a betegségedbe?
Miért ne lássunk bele semmit se a betegségedbe? A Te betegséged/tüneted talán kivétel lenne az alól, hogy a betegségeknek is lelki okai vannak?
Észrevétel
Nem betegség, hanem állapot 🙂 Sérülésekből adódó maradandó dolog. Együtt élek vele 🙂
ArkAngyal
Erényes vagy erélyes vagy?
Összekevered az erényes szót az erélyessel. Legalábbis azt hiszem, hogy az erélyesre – szigorú – gondoltál.
Vélemény
Sziasztok!
Eddig nem jött az, hogy bővebben fejtsem ki a véleményemet a találkozó kapcsán, hogy leírjam, hogy nekem mit jelentett az, hogy hála és :))).
Na, most leírom. Arkangyal nem arról ‘híres’, hogy finomkodna. Engem kőkeményen elkezdett privátban osztani. Erre az a reakcióm, ha nem érzek mögöttes tartalmat az osztás mögött, hogy na, ‘menj a p.ba’!
Arkangyal részéről az első pillanatban átjött, hogy mi a szándéka az osztással- ki akar rángatni a ‘trutyimból’, nem bántani akar, hanem utat mutatni, rávilágítani dolgokra, hogy minél inkább kiteljesedhessek, magamra ébredjek.
Szóval a hála arra vonatkozott, hogy hálás voltam, hogy átláthattam, hogy ki mennyire nem látja a fától az erdőt, ki mennyire nem képes egy neki címzett mondat mögé látni, és tovább építkezni abból…
Pl. volt, aki materialista, és közben mégis elutasítja az anyagi síkot… de onnantól kezdve, hogy Arktól kapott egy olyan mondatot, ami betalált, bezárt, és nem volt hajlandó mögé nézni… Bezárt…
Tisztelet a kivételnek, de voltak jelen olyanok, akik nem látják a fától az erdőt, és mégis illúziókba ringatják magukat, hogy de, igenis ‘látnak’…
Mi a bajotok Arkangyallal????? Emberek! Ha kinyitjátok a szemeteket-szíveteket, nem hiszem el, hogy nem látjátok… Nekem nagyon-nagyon sokat segített. Miért? Mert nyitott szívvel figyelem, amit közvetít.
Másnak is tudna rengeteget segíteni, ha hagynák… de néha nyilván kényelmesebb a meleg trutyiban…
A :))) arra vonatkozott, hogy jót derültem magamon, hogy túlidealizáltam az találkozót, nagyon vártam, illúziókba lovalltam magam (jajj, de jó lesz, sok spiri ember… ). Azt gondoltam tök naivan, hogy majd nagy egymás nyakába borulás, összhang stb. Csalódnom kellett az elvárásaimban. Ezen mosolyogtam, amikor leesett, hogy mennyire elvárásokkal indultam neki a dolognak.
A másik oldalról meg az elvárások: én sem feleltem meg a felém állított elvárásoknak, nem hoztam a nagyszájú énemet, hanem az intuíciómra hallgatva hagytam Másokat megnyilvánulni…
Szóval nagy tanítások voltak ebben mindenképpen.
Szóval most leírtam, felvállaltam végre azt, amit gondolok a szembesülés és Arkangyal kapcsán.
Az sem érdekel igazából, hogy hány embernek okozok ‘csalódást’, ez egy szükséges dolog, most az az időszak van, amikor meg kell tanulnom 100%-ig felvállalnom magam, nem megalkuvónak lenni, nem Mások elvárásainak megfelelni, hanem vállalni a vagyok, aki vagyok-ot.
Minden építés előtt rombolni kell. Ha rombolni kell, akkor viszont hadd boruljon minden…
Szeretettel: Zsani
Szia Bochecha
Szia !
Lehet, úgy érzed, sokat kaptál, „tanultál”. Én igazából minden vonalon igyekszem megnézni a történést. Fizikai síkon élőként is, meg spirit vonalon is. De a „tanító” személye számomra nem ilyen. Itt nem Arkról van szó, mint tanító, hanem mint arról, aki a „tanító”,… Na jó, szóval…. tudod úgy is.
Egy egyszerű történéssel magyarázom el…
Volt egy valósan megtörtént gyógyítói nagygyűlés a közelmúltban. 4-5 éve, amolyan apró, világ méretű…. Mármint, ami ide vonatkozna. Remek gyógyító kollégák gyűltek össze. Mindenki vmilyen „technikát”, tudást mutatott be, és mondták egymásnak, h „az még kevés, ezt nézd”… Emelgettek tárgyakat, rengeteg színkavalkád, gyomorfájás előidézés, lábtörést- és rögtön meggyógyítást produkáltak…. Nem sorolom…. Ekkor belépett a vezető. Arcán kiült a csodálkozás, és a kétségbeesés. Majd azt mondta: ” Kollégák, szégyenlem magam azért, amit itt műveltek.! A gyógyítás nem erről szól !” Akinek van füle, szeme, az meghallja amit kell, akinek nincs, annak még nincs itt az ideje…. Majd felemelte a kezét, és hatalmas, erős, de mégis lágy energia indult felőle. Beborította az egész termet a fény, ragyogás, Kis csillagszórós csillagok hagyták el kezét, szinte egész lénye sugározta. Még a vak is látta volna. Minden ember, ki ott volt, elszégyelte magát, és meghajtotta fejét a gyógyítás előtt….
Valahogy a „tanító, mester” csöndes, lényéből sugárzik az, amiért az ember rátalál. Nem harsog, nem kérkedik, egyenrangúnak érzi magát mindenkivel, mert az is, és mindez belülről fakadó. Alázat van benne. Na jó, ezek talán a legfontosabak, a sok többil is, ami szintén fontos…. Vagy….
No, de félre,,,, a dolgok lényege az, h neked segített, és ez nagy öröm.
SziaSzia
Az én Tanítóm például…
Ez egy igazi, ideális tanító, szinte mindenki ilyenről álmodik! Aztán az élet néha mást ad:
Az én Tanítóm például, ha kellett, kiborított azzal, hogy olyan igazságokra mutatott rá, amit még nem akartam felvállalni. Máskor meg simogatott a szeretetével.
Biztonságban éreztem magam mellette, de mégis féltem tőle, vagy inkább attól, ami megtörténhet mellette!
Ugyanis a konvenciókkal, elvárásokkal nem foglalkozott, hatni, manipulálni nem nagyon lehetett, ezért kiszámíthatatlannak tűnt számomra. Bármi megtörténhetett mellette, de mégis csak olyan dolgok történtek, amelyeknek meg kellett történnie!
Igazi kiképzés volt a Vele eltöltött 3 év.
Igaz
Ezt a Erényes vagy erélyes vagy?- című beírásra válaszoltam, csak nem oda tette 🙁
– Valóban, de mire észrevettem, már nem tudtam javítani 🙂
ArkAngyal
Jelzések Arkangyalnak
Kedves Arkangyal!
Elégedettséggel töltött el, hogy Te is elkezdted feldolgozni mindazt, ami "tanítást" így utólag kaptál tőlünk hozzászólásainkból.
Kérdésedre válaszolva, kritikáim mellett nem hagytam abba azon minőségek feldolgozását, amelyeket többek között Te is kiváltottál belőlem.
Azonban az első reakcióidból továbbra is azt az "önmagától elszállt stílust" éreztem, mint amit a találkozón is, ezért élek újra a kritika eszközével.
Azt gondolom, hogy egy önmaga felé őszinte, lelki úton járó ember, hajlandó magába szállni, ha ennyi kritikát kap (sőt akár már egynél is!) és nem védekezéssel, megmagyarázással vagy visszatámadással bújik ki az önvizsgálat alól.
Ha Te ilyen ember vagy, akkor nem bántásnak fogod venni a soraimat, hanem jelzéseknek, amelyeken érdemes elgondolkodnod.
Ha nem ilyen ember vagy, akkor újra csak visszadobod a labdát és nem látod meg a lehetőséget arra, hogy észrevegyél magadban olyan személyiséghibákat, amelyek kívülről jobban látszanak.
Ebben az esetben be fogom látni, hogy még nem vagy nyitott az önismeretre és nem foglak tovább zaklatni az észrevételeimmel.
Átolvasva a legújabb hozzászólásaidat, először is javasolnám Neked a Sirály Önértékelés tanfolyam csomagját, mert abból sok minden helyre kerülhetne benned.
Többek között, az alábbiakra gondolok:
Ha kritikát kapunk, az mindkét félről szól.
Ha kritikát kapunk, az mindkét félről szól. Aki kritizál, az azt fejezi ki vele, hogy mit nem képes elfogadni. Akit pedig kritizálnak, annak egy jelzés, hogy azon a területen valami nem működik megfelelően.
Minél több mindenkitől és minél erősebb kritikákat kapunk, annál sürgetőbb foglalkozni vele, mert ez azt jelzi, hogy igencsak ellenállunk a jelzés-tanítás befogadásának!
Nem kell „igazságosnak” lennie a feldolgozásnak, nem kell
Nem kell "igazságosnak" lennie a feldolgozásnak, nem kell mindenkinek megtennie azt!
Mindenki önmagáért fejlődik, a saját érdeke, hogy foglalkozik-e vele, vagy sem.
Ha Te helyre teszed magadban azt, amiért a kritikát kaptad, azzal magadnak teszel jót, nem a kritizáló felé teszel szívességet.
Igazad van abban, hogy mindennek helye van
Igazad van abban, hogy mindennek helye van, és hogy a rossz mellett megjelenik a jó is. Csak ezek olyan ezós pufogtatások, figyelemelterelések, amikor nincs mellé a kritikák belátása és önvizsgálat.
Az, hogy a többeik szerint is "belerondított este" után, itt most erről beszélgetünk, ez a jó oldala az ügynek, legalábbis azoknak, akiknek meg lesz belőle a tanulsága, épülése.
Felesleges azzal védekezned…
Felesleges azzal védekezned, hogy olyan vagy, mint amilyennek látni akartalak. Ez csak a felelősség alól való kibújás.
Te pontosan olyan vagy, úgy viselkedsz, mint ahol tartasz. Ha szándékosan manipuláltál minket, akkor egy manipulatőr vagy, ha tudatlanságodban nyomtál el minket, akkor meg elnyomó.
Nem a mi kedvünkért csináltad ezt, ennyire nem vagy Te bábú!
Rengeteget dicsértél, de ez nekem nem volt hiteles.
Rengeteget dicsértél és itt az egyik hozzászólásodban is végig dicsértél majd mindenkit, de ez nekem sem ott, sem itt nem volt hiteles.
Nem tudom, ki hitte el?
Sziasztok!
Nem voltam a találkozón,ugyhogy most csak csendben észlelek….!;)
Viszont a fenti megállapításodat szeretném kiegészíteni a saját gondolatommal.
Ebben a helyzetben a dícséretnek célja van!Mégpedig hogy az a személy akit támadnak úgy érzi hogy sarokba szorítják,ezért elkezd a saját oldalára verbuválni egy ellencsapatot.
Ugyanezt észleltem már itt az önmegvalósításban is.
Arkangyal!
Igaz nem voltam ott,csak a hozzászólásokból vannak információim.Ugyhogy ha akarod úgy veszed a hozzászólásomat hogy semmi közöm hozzá..!
De!
Segít ha azt mondom hogy Neked van igazad?Jobban fogod magad érezni?Ki az igazi jóakaró?Aki megmondja a véleményét akkor is ha Te ettöl kényelmetlenül érzed magad,vagy az aki simogatja a kis egódat hogy meg ne bántson?
Azt gondolom ez egyértelmü ego-s játszma!
Üdv:Erika
Önmagában véve nincs azzal baj, hogy kéretlenül voltál tanítónk.
Önmagában véve nincs azzal baj, hogy kéretlenül voltál tanítónk. Ilyen előfordul az életben, helye is van, hiszen valamiért bevonzottuk, megtörtént velünk.
De ha ennyien azt jelzik vissza, hogy ennek nem volt helye, akkor lehet benne valami, nem?!
Talán nem kellene a tanítói szerepben tetszelegned?!
Gyerekes dolog volt az időmérés.
Gyerekes dolog volt az időmérés.
Miért ne lássunk bele semmit se a betegségedbe?
Miért ne lássunk bele semmit se a betegségedbe? A Te betegséged/tüneted talán kivétel lenne az alól, hogy a betegségeknek is lelki okai vannak?
Észrevétel
Nem betegség, hanem állapot 🙂 Sérülésekből adódó maradandó dolog. Együtt élek vele 🙂
ArkAngyal
Erényes vagy erélyes vagy?
Összekevered az erényes szót az erélyessel. Legalábbis azt hiszem, hogy az erélyesre – szigorú – gondoltál.
Vélemény
Sziasztok!
Eddig nem jött az, hogy bővebben fejtsem ki a véleményemet a találkozó kapcsán, hogy leírjam, hogy nekem mit jelentett az, hogy hála és :))).
Na, most leírom. Arkangyal nem arról ‘híres’, hogy finomkodna. Engem kőkeményen elkezdett privátban osztani. Erre az a reakcióm, ha nem érzek mögöttes tartalmat az osztás mögött, hogy na, ‘menj a p.ba’!
Arkangyal részéről az első pillanatban átjött, hogy mi a szándéka az osztással- ki akar rángatni a ‘trutyimból’, nem bántani akar, hanem utat mutatni, rávilágítani dolgokra, hogy minél inkább kiteljesedhessek, magamra ébredjek.
Szóval a hála arra vonatkozott, hogy hálás voltam, hogy átláthattam, hogy ki mennyire nem látja a fától az erdőt, ki mennyire nem képes egy neki címzett mondat mögé látni, és tovább építkezni abból…
Pl. volt, aki materialista, és közben mégis elutasítja az anyagi síkot… de onnantól kezdve, hogy Arktól kapott egy olyan mondatot, ami betalált, bezárt, és nem volt hajlandó mögé nézni… Bezárt…
Tisztelet a kivételnek, de voltak jelen olyanok, akik nem látják a fától az erdőt, és mégis illúziókba ringatják magukat, hogy de, igenis ‘látnak’…
Mi a bajotok Arkangyallal????? Emberek! Ha kinyitjátok a szemeteket-szíveteket, nem hiszem el, hogy nem látjátok… Nekem nagyon-nagyon sokat segített. Miért? Mert nyitott szívvel figyelem, amit közvetít.
Másnak is tudna rengeteget segíteni, ha hagynák… de néha nyilván kényelmesebb a meleg trutyiban…
A :))) arra vonatkozott, hogy jót derültem magamon, hogy túlidealizáltam az találkozót, nagyon vártam, illúziókba lovalltam magam (jajj, de jó lesz, sok spiri ember… ). Azt gondoltam tök naivan, hogy majd nagy egymás nyakába borulás, összhang stb. Csalódnom kellett az elvárásaimban. Ezen mosolyogtam, amikor leesett, hogy mennyire elvárásokkal indultam neki a dolognak.
A másik oldalról meg az elvárások: én sem feleltem meg a felém állított elvárásoknak, nem hoztam a nagyszájú énemet, hanem az intuíciómra hallgatva hagytam Másokat megnyilvánulni…
Szóval nagy tanítások voltak ebben mindenképpen.
Szóval most leírtam, felvállaltam végre azt, amit gondolok a szembesülés és Arkangyal kapcsán.
Az sem érdekel igazából, hogy hány embernek okozok ‘csalódást’, ez egy szükséges dolog, most az az időszak van, amikor meg kell tanulnom 100%-ig felvállalnom magam, nem megalkuvónak lenni, nem Mások elvárásainak megfelelni, hanem vállalni a vagyok, aki vagyok-ot.
Minden építés előtt rombolni kell. Ha rombolni kell, akkor viszont hadd boruljon minden…
Szeretettel: Zsani
Szia Bochecha
Szia !
Lehet, úgy érzed, sokat kaptál, „tanultál”. Én igazából minden vonalon igyekszem megnézni a történést. Fizikai síkon élőként is, meg spirit vonalon is. De a „tanító” személye számomra nem ilyen. Itt nem Arkról van szó, mint tanító, hanem mint arról, aki a „tanító”,… Na jó, szóval…. tudod úgy is.
Egy egyszerű történéssel magyarázom el…
Volt egy valósan megtörtént gyógyítói nagygyűlés a közelmúltban. 4-5 éve, amolyan apró, világ méretű…. Mármint, ami ide vonatkozna. Remek gyógyító kollégák gyűltek össze. Mindenki vmilyen „technikát”, tudást mutatott be, és mondták egymásnak, h „az még kevés, ezt nézd”… Emelgettek tárgyakat, rengeteg színkavalkád, gyomorfájás előidézés, lábtörést- és rögtön meggyógyítást produkáltak…. Nem sorolom…. Ekkor belépett a vezető. Arcán kiült a csodálkozás, és a kétségbeesés. Majd azt mondta: ” Kollégák, szégyenlem magam azért, amit itt műveltek.! A gyógyítás nem erről szól !” Akinek van füle, szeme, az meghallja amit kell, akinek nincs, annak még nincs itt az ideje…. Majd felemelte a kezét, és hatalmas, erős, de mégis lágy energia indult felőle. Beborította az egész termet a fény, ragyogás, Kis csillagszórós csillagok hagyták el kezét, szinte egész lénye sugározta. Még a vak is látta volna. Minden ember, ki ott volt, elszégyelte magát, és meghajtotta fejét a gyógyítás előtt….
Valahogy a „tanító, mester” csöndes, lényéből sugárzik az, amiért az ember rátalál. Nem harsog, nem kérkedik, egyenrangúnak érzi magát mindenkivel, mert az is, és mindez belülről fakadó. Alázat van benne. Na jó, ezek talán a legfontosabak, a sok többil is, ami szintén fontos…. Vagy….
No, de félre,,,, a dolgok lényege az, h neked segített, és ez nagy öröm.
SziaSzia
Az én Tanítóm például…
Ez egy igazi, ideális tanító, szinte mindenki ilyenről álmodik! Aztán az élet néha mást ad:
Az én Tanítóm például, ha kellett, kiborított azzal, hogy olyan igazságokra mutatott rá, amit még nem akartam felvállalni. Máskor meg simogatott a szeretetével.
Biztonságban éreztem magam mellette, de mégis féltem tőle, vagy inkább attól, ami megtörténhet mellette!
Ugyanis a konvenciókkal, elvárásokkal nem foglalkozott, hatni, manipulálni nem nagyon lehetett, ezért kiszámíthatatlannak tűnt számomra. Bármi megtörténhetett mellette, de mégis csak olyan dolgok történtek, amelyeknek meg kellett történnie!
Igazi kiképzés volt a Vele eltöltött 3 év.
Igaz
Ezt a Erényes vagy erélyes vagy?- című beírásra válaszoltam, csak nem oda tette 🙁
– Valóban, de mire észrevettem, már nem tudtam javítani 🙂
ArkAngyal
Dualitás a Szembesülésen 🙂
Na, ha már mindenki „őszintén” nyílvánult meg, akkor folytatom a vonalat. Mivel pár személlyel kettős érzéseim voltak ez sem volt másképp Arkangyallal sem. 🙂
Nos, mivel nem tudtam ki van a nick mögött és anno leveleztünk is és azt hittem, hogy egy olyan korombeli srác lehet… Nagyot néztem, hogy egy „sámán”(cheerokee :D) külsejű ipse ő. 🙂 Anno, amiket kaptam tőle(d), azok egytől egyik betaláltak és ott voltak és akkor az kellett.
Na, de személyesen, egy kicsit megváltozott ez az illúzsán és az első 20-30 percben azt hittem elalszom :))) hogy mé’? mert korábban volt szó a figyelem energiáról, eléggé erőszakosan szívtad, Drusza, én úgy éreztem… noha lehet tudattalanul…. 🙂 Elég furi az, amikor a hétköznapokban nem lehet úgy és olyan formában eszet osztani és amikor az ember beszabadul egy spiris társaságba, akkor érzi igényét arra, hogy akkor most én mindent elmonodok, de még attól is többet. Igazából én már nem tudtam a lényegi dolgokra odafigyelni és nem sok minden jött át, abból, amit mondtál… Számoltam, hogy Humorgumo hány buborékot számol. 🙂
Másik: TISZTELET! 🙂 Na, ez erről pont én beszélek? Tükör! Hogy ne volna az… szóval ezek magamnak is mennek.
Legközelebb ügyelj arra az apróságra, ha már más meghallgat..bocsi, végighallgat, akkor tisztelt meg annyival, hogy Te is, mert pl a bemutatkozás közepén kivonulni az kb, szerintem olyan, hogy hogy én elmondtam a mondókámat, gyűjtöttem energiát, most már sz…ok rátok, nem érdekeltek! 🙂
Írtad, hogy a gerincproblémád(baleset) miatt ültél fel az ablakba….hát, okés értem, de előtte csak leültél a párnákra, szóval, ahogy elhangzott, szerintem is volt benne egy nagy adag felsőbbrendűségi érzés. 🙂 Na, jó lehet jönni azzal, hogy akkor ezt mé hoztam fel, meg hogy akinek nincs önbizalma az érzékeli felsőbbrandűnak a másikat… Jah, hangszint, van elég orgánum a hangodban, sztem nem igazán kellene annyira kiengedni… Sokan azért is zártak be, köztük én is, mert egy idő után hidegen hagyott, amit moncc, mert 17+/- 1-2-3 ember volt még a teremben és nem csak 2-3-4 🙂
Na, jó ez most így kijött 🙂
Kellemes estét Neked és Másnak is, aki ezt végigolvasta 🙂
Dualitás a Szembesülésen 🙂
Na, ha már mindenki „őszintén” nyílvánult meg, akkor folytatom a vonalat. Mivel pár személlyel kettős érzéseim voltak ez sem volt másképp Arkangyallal sem. 🙂
Nos, mivel nem tudtam ki van a nick mögött és anno leveleztünk is és azt hittem, hogy egy olyan korombeli srác lehet… Nagyot néztem, hogy egy „sámán”(cheerokee :D) külsejű ipse ő. 🙂 Anno, amiket kaptam tőle(d), azok egytől egyik betaláltak és ott voltak és akkor az kellett.
Na, de személyesen, egy kicsit megváltozott ez az illúzsán és az első 20-30 percben azt hittem elalszom :))) hogy mé’? mert korábban volt szó a figyelem energiáról, eléggé erőszakosan szívtad, Drusza, én úgy éreztem… noha lehet tudattalanul…. 🙂 Elég furi az, amikor a hétköznapokban nem lehet úgy és olyan formában eszet osztani és amikor az ember beszabadul egy spiris társaságba, akkor érzi igényét arra, hogy akkor most én mindent elmonodok, de még attól is többet. Igazából én már nem tudtam a lényegi dolgokra odafigyelni és nem sok minden jött át, abból, amit mondtál… Számoltam, hogy Humorgumo hány buborékot számol. 🙂
Másik: TISZTELET! 🙂 Na, ez erről pont én beszélek? Tükör! Hogy ne volna az… szóval ezek magamnak is mennek.
Legközelebb ügyelj arra az apróságra, ha már más meghallgat..bocsi, végighallgat, akkor tisztelt meg annyival, hogy Te is, mert pl a bemutatkozás közepén kivonulni az kb, szerintem olyan, hogy hogy én elmondtam a mondókámat, gyűjtöttem energiát, most már sz…ok rátok, nem érdekeltek! 🙂
Írtad, hogy a gerincproblémád(baleset) miatt ültél fel az ablakba….hát, okés értem, de előtte csak leültél a párnákra, szóval, ahogy elhangzott, szerintem is volt benne egy nagy adag felsőbbrendűségi érzés. 🙂 Na, jó lehet jönni azzal, hogy akkor ezt mé hoztam fel, meg hogy akinek nincs önbizalma az érzékeli felsőbbrandűnak a másikat… Jah, hangszint, van elég orgánum a hangodban, sztem nem igazán kellene annyira kiengedni… Sokan azért is zártak be, köztük én is, mert egy idő után hidegen hagyott, amit moncc, mert 17+/- 1-2-3 ember volt még a teremben és nem csak 2-3-4 🙂
Na, jó ez most így kijött 🙂
Kellemes estét Neked és Másnak is, aki ezt végigolvasta 🙂
Egy dolog, amit meg kell említenem. Aki akarja, az megemészti, a
Egy dolog, amit meg kell említenem. Aki akarja, az megemészti, aki akarja, „kiköpi”. Nagyon sok a sérült
ember. Reakció-k. Nos, most minden, ami sértések és sérülések – amiket innen-onnan összegyűjtött a sok év mindennapjaiban az ember-, az most előjött a reakciókban. Mivel lett egy célszemély, az kapott meg mindent, ami elnyomva volt/van bennük…
Annyi ember mondta, és mondja el ugyanazt – max. kicsit más szavakkal, de a tartalom ua. -, hogy ez már nem, hogy egy kívülállónak, de egy „belső embernek” se tűnne fel? – vagy nem olvassák egymást itt az emberek? Vagy igen, és mindenki felhatalmazva érzi magát.hogy még egyet döfjön, mert nem biztos abban, hogy már beledöglött a célszemély? Nézzétek végig a beírásokat, hogy mennyien írtak rólam nekem… és gondolkodjatok el, hogy ez vaj’ elég lehetett, vagy netán még sok is?
Ha pl. Te lennél ebben a helyzetben, akkor ennyi rólad szóló, ugyanolyan tartalmú vélemény mennyire törne le, zúzna szét, és már végén alázna meg?
Említés volt a felelősségről. Felelősek vagytok a véleményetekért? – felelősek vagytok akkor, ha ennyi kritika után netán valaki Dunába ugrik? Nem, én nem fogok, de nem mindenki ennyire tűrőképes, és volt már ilyenre, ilyen precedens. Azért erre is figyeljetek oda.
Aki beírt, csak úgy dobálta a követ. Lehet, a jó szándék vezérel, de még akkor is dobáljátok, ha már előzőleg többen betaláltak, célt ért…
Olvasások közben egy kép jött elém, le is írom.
Középkori kép: Szegénység az uralkodó, így aki, ahogy tud szerez be élelmet.
Engem elkapnak lopásért, és a főtéren egy kalodába zárnak. A főbíró kihirdeti az ítéletet: Két hét kaloda, és 10 korbácsütés… majd elkezd a hóhér ütni. Megérdemlem, mert a lopás mindig bűn. Kész van, megkaptam a büntetést, tanulnom kellett belőle…Ezután a ‘közönség’ tagjai megfogják ami a kezükbe kerül, és elkezdenek ujjongva dobálni, és leszólásokat kiabálni. Tulajdonképpen mindegyik lopott már életében, csak annyi a különbség Ők, és köztem, hogy Őket még nem kapták rajta a lopásokon…
ArkAngyal
A saját részem
Kedves Arkangyal!
Először is leszögezném, értékes embernek tartalak Arkangyal, csak még egyikőnk sem buddha, talán hosszú még az út a tökéletesség felé.
Igazad van, azzal kapcsolatban amit írtál, hogy vajon ez a sok kritika hogyan hathat Rád. De úgy gondolom Te provokáltad, hisz azt állítod, hogy a szembesülésen is dirrekt viselkedtél úgy ahogy. Azt gondolom a fejlődésedet szolgálja, hogy ezt a szitut teremtetted Magadnak.
A legjobban talán Szabó Péter írta le azt, amit én is gondolok az „esettel” kapcsolatban.
Viszont, igaza van Arkangyalnak, mindenki annyit profitálhatott az estéből amennyire képes volt.
Én találtam valamit, ami tanítás felém:
Azon gondolkodtam, hogy közbeszólok, „leállítom” Arkangyalt, hogy tereljük már másfelé ezt a találkozót, mert ezért az irányért jöttünk ide.
Részben, mert éppen magam alatt voltam, részben, mert nem mertem felvállalni (nem én vagyok a legkompetensebb személy, hogy megmondjam merre haladjon az este), hogy ezt megtegyem, unatkoztam.
Tehát, mivel mindenki maga alakítja az életét, a körülötte történteket, azt gondolom, hogy senki más nem hibás azért, amiért nem úgy alakult az este ahogy szerettem volna, csak és kizárólag én.
Éreztem és tudtam, hogy mit szeretnék, mégsem tettem meg. Hát ez az én gyávaságomról, kishitűségemről szól.
Én tanultam belőle, köszi Arkangyal!:)))
Khmm
Egyikőnk se Budha, de mindenki teremtő. TÖBBEK KÖZT ezt szeretted volna mondani, és átadni?
Végre valaki, aki leginkább kivette azt, ami neki szükséges, és olyan könnyed, haragtól, indulattól de mondhatnám úgy is álszentség-mentes stílusban írta meg, amiből én is a leginkább tanulhatok, mert nyitva maradtam közben.
Bármennyire is meg van a lehetősége annak, hogy ezt a dicséretet is tőlem ‘kukábavalónak’ gondolja valaki, ha Edit megérti, és elfogadja tőlem, jelen esetben az a fontos.
ArkAngyal
Követ dobtam volna? Mh.. lehet! Szar embernek én sem tartalak,
Követ dobtam volna? Mh.. lehet! Szar embernek én sem tartalak, akkor ott volt egyfajta megnyílvánulási stílusod, ami akkor ott (sokaknak) nem jött be, leírtam, az akkori benyomásomat. Evvan! 🙂 Mivel Sanyitól Te kaptál egy külön topicot, amibe hozzád/rólad lehet írni, ezért mindneki, aki ide írt ezt tette meg… Tehát, most is középontba vagy, csak akkor a „sérültek” nem tudták(nem akarták magukat bevállalva – én is) megmondani, hogy Hello, Drusza( Peti 🙂 ) nem kellene ennyire! 🙂
Tudjuk, hogy értékes ember vagy, mint mi mindnyájan. Szóval, ez is periódus, jön-van-volt! 😀
Mindannyian tanulunk belőle, szerintem, ki kisebb, ki nagyobb mértékben. 🙂
Bocsánat, természetesen megint beleestem az általánosítás
Bocsánat, természetesen megint beleestem az általánosítás bűnébe.
Beírok egy olyan dalszöveget, amit megjelenése óta hallgatok. Legelső hallásra nem sokat értettem belőle, de ahogy tapasztalok, és azt kielemezve elkezdem beépíteni, számomra egyre világosabb, és világosabb lett a mondanivalója. Talán majdnem mindenki átérzi, miről is szól. A legutolsó strófa az, ahol is bármikor hallom, vagy olvasom, nagyon tudok fájni, mert rettenetesen érzem (függetlenül az épp aznapi, aktuális érzésektől), mi is az, amit…
Remélem van, aki úgyszintén magáévá tudja tenni.
Íme:
Még az olaj is mos le némi koszt rólam.
Meghaltál bennem, de én is meghaltam.
Úgy ringok Isten és közted, mint törött hintaló,
Egész belefáradtam már, de így a jó!
Legalább könnyű lesz így elmennem,
Már a legtöbb mindent megnéztem,
És nem boldog soha senki sehol.
A Mennyben számomra nincs hely még,
Mert oda nem elég ilyen kis végzettség!
Bár jó barátom a főnök rég,
Túl alacsony vagyok és távol az ég!
Miért mondaná meg az egyik a másiknak, mit tegyen?!
Hadd döntsem el én, hogy nyomom a féket, vagy megyek az úton!
Idelent dúl a háború magas posztokért,
Gyerünk, vegyétek csak el a kedvem!
Legalább könnyebb lesz így felszállnom,
Bárhova nézek, csak azt látom,
Hogy nem boldog soha senki sehol!
A Mennyben számomra nincs hely még,
Mert oda nem elég ilyen kis végzettség!
Bár jó barátom a főnök rég,
Túl alacsony vagyok és távol az ég!
Az ég, az ég…
Néhány dolgot még át kell élnem,
Addig biztos, míg úgy nem érzem,
Hogy kéjből ugyanúgy elég már,
Mint a fájdalomból.
ArkAngyal
Editnek 🙂
Szia Edit!
Valamiért nem tok itt írni Neked. Küldenél egy üzit erre a címre: szabox87[ k u k a c ] gmail [ p o n t ] com és akkor már meglesz a címed. Köszi! 🙂
a lényeg from Ark
Talán mert ők azt lopták el, ami amúgy is az övék……..ezért nem is kapták el őket….
Vagy simán ügyesebbek voltak és nem mutogatták, hogy tudnak lopni…
Ne érezd már magad ennyire megalázva! Szeretetteljes lény vagy.
Hogy valójában ki vagy, azt nem tudom, de szeretlek.
Nagyon.
Hmm…köszönöm 🙂 Nem érzem magam megalázva, csak leütöttnek.
Hmm…köszönöm 🙂 Nem érzem magam megalázva, csak leütöttnek. Kissé olyan, mint a régi rendszerben volt. Ha valaki felállt, és kitünt, azt gyorsan visszahúzták, nehogy valami újat, más szemszöget vigyen be a rendszerbe, mert akkor…
Jó, lehet, hogy nem jó a hasonlat, csak ezzel tudom nagyjából éreztetni, mit jelent számomra a „leütés” 🙂
ArkAngyal
Egy dolog, amit meg kell említenem. Aki akarja, az megemészti, a
Egy dolog, amit meg kell említenem. Aki akarja, az megemészti, aki akarja, „kiköpi”. Nagyon sok a sérült
ember. Reakció-k. Nos, most minden, ami sértések és sérülések – amiket innen-onnan összegyűjtött a sok év mindennapjaiban az ember-, az most előjött a reakciókban. Mivel lett egy célszemély, az kapott meg mindent, ami elnyomva volt/van bennük…
Annyi ember mondta, és mondja el ugyanazt – max. kicsit más szavakkal, de a tartalom ua. -, hogy ez már nem, hogy egy kívülállónak, de egy „belső embernek” se tűnne fel? – vagy nem olvassák egymást itt az emberek? Vagy igen, és mindenki felhatalmazva érzi magát.hogy még egyet döfjön, mert nem biztos abban, hogy már beledöglött a célszemély? Nézzétek végig a beírásokat, hogy mennyien írtak rólam nekem… és gondolkodjatok el, hogy ez vaj’ elég lehetett, vagy netán még sok is?
Ha pl. Te lennél ebben a helyzetben, akkor ennyi rólad szóló, ugyanolyan tartalmú vélemény mennyire törne le, zúzna szét, és már végén alázna meg?
Említés volt a felelősségről. Felelősek vagytok a véleményetekért? – felelősek vagytok akkor, ha ennyi kritika után netán valaki Dunába ugrik? Nem, én nem fogok, de nem mindenki ennyire tűrőképes, és volt már ilyenre, ilyen precedens. Azért erre is figyeljetek oda.
Aki beírt, csak úgy dobálta a követ. Lehet, a jó szándék vezérel, de még akkor is dobáljátok, ha már előzőleg többen betaláltak, célt ért…
Olvasások közben egy kép jött elém, le is írom.
Középkori kép: Szegénység az uralkodó, így aki, ahogy tud szerez be élelmet.
Engem elkapnak lopásért, és a főtéren egy kalodába zárnak. A főbíró kihirdeti az ítéletet: Két hét kaloda, és 10 korbácsütés… majd elkezd a hóhér ütni. Megérdemlem, mert a lopás mindig bűn. Kész van, megkaptam a büntetést, tanulnom kellett belőle…Ezután a ‘közönség’ tagjai megfogják ami a kezükbe kerül, és elkezdenek ujjongva dobálni, és leszólásokat kiabálni. Tulajdonképpen mindegyik lopott már életében, csak annyi a különbség Ők, és köztem, hogy Őket még nem kapták rajta a lopásokon…
ArkAngyal
A saját részem
Kedves Arkangyal!
Először is leszögezném, értékes embernek tartalak Arkangyal, csak még egyikőnk sem buddha, talán hosszú még az út a tökéletesség felé.
Igazad van, azzal kapcsolatban amit írtál, hogy vajon ez a sok kritika hogyan hathat Rád. De úgy gondolom Te provokáltad, hisz azt állítod, hogy a szembesülésen is dirrekt viselkedtél úgy ahogy. Azt gondolom a fejlődésedet szolgálja, hogy ezt a szitut teremtetted Magadnak.
A legjobban talán Szabó Péter írta le azt, amit én is gondolok az „esettel” kapcsolatban.
Viszont, igaza van Arkangyalnak, mindenki annyit profitálhatott az estéből amennyire képes volt.
Én találtam valamit, ami tanítás felém:
Azon gondolkodtam, hogy közbeszólok, „leállítom” Arkangyalt, hogy tereljük már másfelé ezt a találkozót, mert ezért az irányért jöttünk ide.
Részben, mert éppen magam alatt voltam, részben, mert nem mertem felvállalni (nem én vagyok a legkompetensebb személy, hogy megmondjam merre haladjon az este), hogy ezt megtegyem, unatkoztam.
Tehát, mivel mindenki maga alakítja az életét, a körülötte történteket, azt gondolom, hogy senki más nem hibás azért, amiért nem úgy alakult az este ahogy szerettem volna, csak és kizárólag én.
Éreztem és tudtam, hogy mit szeretnék, mégsem tettem meg. Hát ez az én gyávaságomról, kishitűségemről szól.
Én tanultam belőle, köszi Arkangyal!:)))
Khmm
Egyikőnk se Budha, de mindenki teremtő. TÖBBEK KÖZT ezt szeretted volna mondani, és átadni?
Végre valaki, aki leginkább kivette azt, ami neki szükséges, és olyan könnyed, haragtól, indulattól de mondhatnám úgy is álszentség-mentes stílusban írta meg, amiből én is a leginkább tanulhatok, mert nyitva maradtam közben.
Bármennyire is meg van a lehetősége annak, hogy ezt a dicséretet is tőlem ‘kukábavalónak’ gondolja valaki, ha Edit megérti, és elfogadja tőlem, jelen esetben az a fontos.
ArkAngyal
Követ dobtam volna? Mh.. lehet! Szar embernek én sem tartalak,
Követ dobtam volna? Mh.. lehet! Szar embernek én sem tartalak, akkor ott volt egyfajta megnyílvánulási stílusod, ami akkor ott (sokaknak) nem jött be, leírtam, az akkori benyomásomat. Evvan! 🙂 Mivel Sanyitól Te kaptál egy külön topicot, amibe hozzád/rólad lehet írni, ezért mindneki, aki ide írt ezt tette meg… Tehát, most is középontba vagy, csak akkor a „sérültek” nem tudták(nem akarták magukat bevállalva – én is) megmondani, hogy Hello, Drusza( Peti 🙂 ) nem kellene ennyire! 🙂
Tudjuk, hogy értékes ember vagy, mint mi mindnyájan. Szóval, ez is periódus, jön-van-volt! 😀
Mindannyian tanulunk belőle, szerintem, ki kisebb, ki nagyobb mértékben. 🙂
Bocsánat, természetesen megint beleestem az általánosítás
Bocsánat, természetesen megint beleestem az általánosítás bűnébe.
Beírok egy olyan dalszöveget, amit megjelenése óta hallgatok. Legelső hallásra nem sokat értettem belőle, de ahogy tapasztalok, és azt kielemezve elkezdem beépíteni, számomra egyre világosabb, és világosabb lett a mondanivalója. Talán majdnem mindenki átérzi, miről is szól. A legutolsó strófa az, ahol is bármikor hallom, vagy olvasom, nagyon tudok fájni, mert rettenetesen érzem (függetlenül az épp aznapi, aktuális érzésektől), mi is az, amit…
Remélem van, aki úgyszintén magáévá tudja tenni.
Íme:
Még az olaj is mos le némi koszt rólam.
Meghaltál bennem, de én is meghaltam.
Úgy ringok Isten és közted, mint törött hintaló,
Egész belefáradtam már, de így a jó!
Legalább könnyű lesz így elmennem,
Már a legtöbb mindent megnéztem,
És nem boldog soha senki sehol.
A Mennyben számomra nincs hely még,
Mert oda nem elég ilyen kis végzettség!
Bár jó barátom a főnök rég,
Túl alacsony vagyok és távol az ég!
Miért mondaná meg az egyik a másiknak, mit tegyen?!
Hadd döntsem el én, hogy nyomom a féket, vagy megyek az úton!
Idelent dúl a háború magas posztokért,
Gyerünk, vegyétek csak el a kedvem!
Legalább könnyebb lesz így felszállnom,
Bárhova nézek, csak azt látom,
Hogy nem boldog soha senki sehol!
A Mennyben számomra nincs hely még,
Mert oda nem elég ilyen kis végzettség!
Bár jó barátom a főnök rég,
Túl alacsony vagyok és távol az ég!
Az ég, az ég…
Néhány dolgot még át kell élnem,
Addig biztos, míg úgy nem érzem,
Hogy kéjből ugyanúgy elég már,
Mint a fájdalomból.
ArkAngyal
Editnek 🙂
Szia Edit!
Valamiért nem tok itt írni Neked. Küldenél egy üzit erre a címre: szabox87[ k u k a c ] gmail [ p o n t ] com és akkor már meglesz a címed. Köszi! 🙂
a lényeg from Ark
Talán mert ők azt lopták el, ami amúgy is az övék……..ezért nem is kapták el őket….
Vagy simán ügyesebbek voltak és nem mutogatták, hogy tudnak lopni…
Ne érezd már magad ennyire megalázva! Szeretetteljes lény vagy.
Hogy valójában ki vagy, azt nem tudom, de szeretlek.
Nagyon.
Hmm…köszönöm 🙂 Nem érzem magam megalázva, csak leütöttnek.
Hmm…köszönöm 🙂 Nem érzem magam megalázva, csak leütöttnek. Kissé olyan, mint a régi rendszerben volt. Ha valaki felállt, és kitünt, azt gyorsan visszahúzták, nehogy valami újat, más szemszöget vigyen be a rendszerbe, mert akkor…
Jó, lehet, hogy nem jó a hasonlat, csak ezzel tudom nagyjából éreztetni, mit jelent számomra a „leütés” 🙂
ArkAngyal
Vélemény
Szebbet!
Úgy vélem, itt az ideje az én verzió(i)mnak is 😉
Pár embernek sértő leszek, pár embernek elfogult; keresni fogják a gyenge pontjaimat, és meg fogják találni. Látni fogják hol „tévedek” és igazuk lesz. Személyeskedni fogok nevek nélkül, gyáván(?) de csak az vegye magára, aki úgy érzi, és ha gondolja, válaszoljon nekem, nem fogok elbújni 😉
Ez az, amit én látok, és nem az, ami mások. Nem kell megérteni, nem muszáj elemezni, ez vagyok ÉN. 😉 A szavak mondatokba fűzve viszont elkerülhetetlenül mindenkinek mást jelentenek…
Egy borzasztóan nagy ellentmondást látok a találkozóval szemben.
Most már két topic is szól a találkozón történtekkel kapcsolatban, sok-sok hozzászólással, és úgy nézem, senki sem tudja eldönteni, mit is várt tőle. Két változat van, az egyik, hogy egy baráti találkozó, hogy megismerjétek/jük egymást, valamint egy spirituális összejövetel. Amelyik beírás épp azt kívánja meg, úgy változik az egyes emberek véleménye, hogy min is voltak, és ez nem találgatás, ez tény. Számomra egyértelműen látszik, hogy a kettő együtt nektek/nekünk nem megy, nem mintha ez probléma volna. legalábbis nem az enyém 😀
Spirituális vagy a nélküli hozzáállás. Túlmisztifikáljátok ezt a szót. Úgy dobálóztok vele, mintha egy ruhadarab lenne. Aki felhúzza, az f@szán látja a dolgokat – természetesen csak egyféleképp, mert hát csak úgy lehet -, aki viszont nem, mármint szerintetek nem, az meg szegény szerencsétlen, akinek van még mit tanulnia bőven, mert csukott szemmel, füllel, lélekkel jár. Emberek vagytok, és ezért ítélkeztek. Nagyon helyes, én is így vagyok ezzel, mert EMBER vagyok, és eszem ágában nincs megtagadni, hogy messze vagyok tökéletességtől De ti ezt úgy nézem, nem vállaljátok fel. Spiritualizmussal, eddigi élet tapasztalatokkal, évek során megszerzett lelki gyakorlással takargatjátok magatokat, és nem veszitek észre, az oly’ nagyon áhított tökéletesség felé még csak menetelünk, még nem értük el.
Hihetetlen indulatokat hozott ki az Arkangyal körüli mizéria. Milyen fura, azt olvasom a legtöbb helyen, hogy „hej, de én elmondom a tutit”, viszont senki, de senki nem írta azt, hogy „igen, megbántott, amit mondtál, és…” vagy „sértő volt (számomra)” vagy bármi ilyesmi. A nagy büdös általánosságokon kívül, hogy „szerintem nem ilyennek kéne lenned” mást nem olvastam. Ezenkívül akárhogy figyeltem, ezt szemtől-szemben a találkozón sem hangoztatta senki. Ha a beírásotok alapján ennyire bánt titeket valakinek a viselkedése akkor a piszok nagy harmónia és fejlődés jegyében az a járható út, hogy csendben elhallgatom a véleményem? Tényleg igaz, hogy a közösségben az erő. Eljött a birkaszellem közétek, és hozzászólásról-hozzászólásra egyre vagányabban, egyre keményebben mondjátok meg… de mit is? Mert ez itt már álszentséggel egybekötött alázás. Akkor olvassam azt, „köszönjük, hogy ott voltál, de ha nem gond, legközelebb ne légy, vagy változtass modort, ha mégis eljössz, mert így nem tudok/tudunk veled együtt – mit is csinálni? dolgozni? beszélgetni? fejlődni?”. Ha nagyon muszáj, bent a közösben, vagy privátban, de legyen ennek vége.
Sosem mondtam, és nem is gondoltam, hogy Arkangyal hibátlan. Gyakran van vitánk arról amit mondd, ahogy mondja, vagy arról amit én és ahogy. Sőt, ahogy ti, én is befolyásolható vagyok, bárhogy is igyekszem, egyszerűen nyomot hagynak rajtam akár az ő, akár más véleménye, beszéde. De ne feledjétek el, ti is így vagytok vele.
Ha úgy érzem, valaki hibázott, és még ezek után is úgy érzem, dolgom van vele, akkor megpróbálom megértetni vele, hogyan és miért. Ha ez nem sikerül, akkor viszont hagyom a fenébe a dolgot, hiszen süket fülekre találok.
Arkangyalt arra fogom buzdítani, ha egy mód van rá, ne reagáljon az ebben a topicban a viselkedésére vonatkozó lamentálásokra, vagy ha mégis szükségét érzi, tegye, de a konkrét személynek írja, ne a közösen olvasható részbe.
Még egy dolgot megemlítenék. Örömmel látom, hogy mindenki mással olyan tökéletesen meg voltatok elégedve, és fogadtátok el, hogy egy kanyi negatívumot nem írtatok róla. Igen, jól érzitek, ez cseppet cinikus volt 😉
Mindez után kívánok Békés Ünnepeket és Boldog(abb?) Új Évet.
Végül had osszak meg veletek két linket. Mindkettőt imádom, gyönyörűek, többek közt ezeket hallgattam, míg írtam nektek.
Aisling
http://www.youtube.com/watch?v=E2j-frfK-yg
http://www.youtube.com/watch?v=NlprozGcs80
🙂
🙂
Arky, fogd fel úgy, hogy most Téged tanítanak…
…kéretlenül, ahogyan Te is tetted. Tulajdonképpen csak azt kapod vissza, amit megengedtél magadnak.
Visszaéltél a helyzettel, a dominanciáddal, súlyosan aránytalan voltál és érzéketlen. Ezen nincs mit mentegetni, magyarázni, ideologizálni. Sajnálom, ha ezt nem látod magadban, mert azon a szinten, amiket mondogattál, vagy tanítani próbáltál ezt már látni illik. Különben nem lehetsz hiteles a tanításban, hiszen az önismereti szinted (ebben a konkrét megnyilvánulásodban) láthatóan eltér attól, amiről ott elkezdtél magyarázni. Ebből az egészből nagyobb részt neked van tanulnivalód, nem kell visszapattintani, hogy más is tanulhatna belőle. Ha nem ezt teszed, szerintem már régen abbamaradt volna a „ragozásod”.
Senki nem dobál, én sem akarok rúgni még egy utolsó rajtad. Megpróbálok még egyszer „visszacsatolni” neked, hogy ráláss a történtekre.
Ha másokban képes vagy megérezni a belső történéseket, akkor ott miért nem érezted meg, hogy a szituáció nem alkalmas a tanításra? Csoporthangulatot sokkal könnyebb érzékelni. Vagyis a helyzet a részedről/tekről teljesen félre lett értelmezve, talán valóban ez áll mögötte. Ez nem spirituális találkozónak lett meghirdetve, hanem valóban ismerkedés, beszélgetés szeretett volna lenni.
Ha már lopásról beszélünk, igenis ott és akkor mindenkitől „loptál” valamit (kivéve azokat, akikkel közelebbi ismeretségben vagy, s akik ezért jobban tolerálták a szituáció megerőszakolását). Azt a lehetőséget, hogy ismerkedhessünk egymással. Mert ezért jöttünk össze, s ennek tettél keresztbe. Ne a reakciókról beszéljünk, hogy kinek mit kellene ebből megtanulni, hanem az okról – ami az elsődleges. Az est, az eset, meg a topic is Rólad szólt/szól, mert a hatást Te váltottad ki.
Másodszor. Ha már mindenáron tanítani akarok, előbb megpróbálom felmérni a társaság átlagos szintjét, hogy mire lehetnek „vevők”. Ehhez szintén célszerűbb lett volna először ismerkedni, s aztán tanítani, ha nyílik rá igény, vagy lehetőség. Kihagytad. Ezáltal Te is jobban megismerhettél volna másokat, és viszont. Az előző hsz-ban már írtam, hogy a dominanciád ellenőrizetlenségével ellehetetleníted nem csak a környezeted természetes működését, hanem a magad számára fontos visszajelzések érzékelését/értékelését is, amiből az önismeret fejlődhetne. Láthatod mit váltottál így ki – nem kell megsértődni miatta, se meghurcolva érezni magadat. Minden hatás ellenhatást szül.
Harmadszor. Ha tudsz az ellenhatásról, ennek ellenére rendszeresen kiprovokálod, mint ahogyan gyerekkorodban is alkalmaztad, akkor lehet, hogy játszmázol. Erről viszont már nem szokott általában tudni az ember fia, se a lánya. Így alakítod, struktúrálod a környezeted, hangolod az energiákat a magad számára fogyaszthatóvá. Az extrovertált személyiségek általában kívülről gyűjtik az energiát, ha önmagukhoz képest hiányosak, vagy töltődni szeretnének. Ez csak feltételezés, nem akarom rád fogni, ahhoz nem ismerlek eléggé.
Összegezve, ha egyenrangú kapcsolatokat szeretnél építeni, a dominanciádat szerencsés lenne visszafogni a kétoldalú kommunikációban. Különben mindenki védekezni és ellentámadni fog. Te meg értetlenkedni miatta. Az egyoldalúban ettől még lehet nyerő az erőd – például egy előadásnál, vagy színészi teljesítménynél (csakhogy ez az összejövetel nem annak indult). Vagy alkalmazhatod, kiélheted „harcban” – lehetőleg itt sem elsősorban önmagadért (csak ha valóban muszáj), hanem valamilyen sokakat érintő, „igaz ügy” oldalán. Látod, a sorsod is errefelé mutat, mert a gerinced miatt fizikai szinten az erődet csak korlátozottan nyilváníthatod ki (ha jól értettem a problémádat), lehet, hogy még sportolásban sem engedheted igazán szabadjára. De valamit kell vele kezdeni.
Billentyűvel – nem vagy Te olyan alacsony Arky, nincs is olyan messze az ég tőled, de az a baj, hogy itt újat sem igazán mondtál, mert elmulasztottad felmérni és értékelni a helyzetet. Ez nem azt jelenti, hogy nem is tudnál, csak lehet, hogy mást és másképpen. Ezt a hatalmas energiádat jó lenne megtanulni kezelni és mások szolgálatába állítani… Ameddig csak önmagad érvényesülésére használod, az önzésből nagyon nehéz lesz kiemelkedni.
Végül szeretném megismételni – én nem éreztem úgy, hogy engem bántottál volna, csupán a beszélgetésben korlátoztál, mint mindenki mást. Ezért én sem akarlak bántani ezzel az írással, se bosszút állni, de még tanítani sem – csak visszajelezni. És jó lenne már lassan befejezni, de ezzel sem azt várom el, hogy az utolsó szó az enyém legyen…
Köszönöm, hogy meghallgattál és elgondolkodsz rajta.
Barátsággal,
Üdv Hermess!
Már megint ez az utolsó szó………
Arkangyal
Üdv Hermess!
Már megint ez az utolsó szó………
Arkangyal korlátozott a beszélgetésben, mert hagytad. Arra volt szükséged ott.
Én egyszerűen elfordultam volna egy olyan felé, aki érdekel.
Gyenge voltál ezt megtenni?
Trutyi dolog vagy őszinte tett lett volna felállni és azt mondani: „úúú öreg ne haragudj kérlek, de nem vagyok rád kíváncsi….”
Látszik, hogy elvárásaid voltak az estével kapcsolatban. Talán nem kellett volna…
Ha majd tartod a Sanyi által beindított dolgokat, ezt azért ne felejtsd el!
„Ezért én sem akarlak bántani ezzel az írással, se bosszút állni, de még tanítani sem – csak visszajelezni. ”
aamate
Innen is látszik, hogy nincs igaza senkinek, és közben mindenkin
Innen is látszik, hogy nincs igaza senkinek, és közben mindenkinek igaza van…
Egy kicsit bonyolultabb a szitu…
Szia, Máté!
Amit javasoltál, egyrészt elég nehéz lett volna megtenni úgy, hogy ne nyomja rá még durvábban a bélyegét a hangulatra. Közvetve megtettem azzal, hogy bemutatkozó kört javasoltam, ami hál’Istennek el is indult.
Nem hiszem, hogy nagyot tévednék abban, hogy a többség ismerkedni szeretett volna, hasonló volt az elvárása. Vagyis csoportérdek ütközött egy egyéni érvényesítéssel
Másrészt jómagam is hajlamos vagyok ugyanerre az „okoskodásra”, így most érdekes volt a másik oldalt ízlelgetni egy ideig. Harmadrészt Sanyi volt a házigazda, az ő tiszte először szólni, mint ahogyan szólt is kicsit később.
Sajnálom, hogy nem jöttél…:))
Hermess
Én is ezt vártam volna el….ismerkedni…
Téged inkább csak azért szúrkállak, mert Sanyi már kifejtette, hogy mi mindenre kell odafigyelnie Arkangyalnak. Szerintem az éppen elég volt neki. A többi már csak ismétlés…saját sérelmek nyalogatása.
És ezt te most fel is vállaltad.
Mindig példa, amit írsz…….nekem.
Sajnálom, hogy nem voltam ott. Ahogy a kommenteket olvasom, nem is éreztem volna magam különbül, mint ti.
Fiatalságomnak vagy szeleburdiságomnak (néha bunkóságomnak) köszönhető lett volna, hogy elkezdek nem az energiára vágyóra figyelni, ha nem érdekel, amit mond…Persze nem biztos, hogy nem érdekelt volna…Nem tudom.
Okoskodás….
Nem tudnál (tok) egyszer Hajdú-Bihar megyébe is eljönni? Tudom, hogy messze van…mégis úgy érzem, egy hallgatója biztos lenne itt is az „okoskodásod (tok)nak”.
Így is sokat kapok tőled, de a személyes biztos hatványozottan jobb lenne.
Vagy Sanyi és Hermess in Debrecen?
Az a baj, hogy a többség tényleg Pesten vagy környékén él…. 🙁
A következőre megpróbálok elmenni. (Nyáron)
Áldott ünnepeket mindenkinek!
aamate
aamatenak
Hermess volt az egyetlen aki nyilvánosan felválallta és megszakította ezt a folyamatot.
Nyíltan el mondta mit gondol és kezdeményezte a közös ismerkedést.
Hatar Beatrix
Ne haragudj kérlek, de én ezt neki írtam.
Nem kell őt megvédeni…
Hermess megtette azt, amit meg kellett
Biztos nem megvédésből írta, csak hogy képben legyél.
Hermess megtette azt, amit meg kellett. Ha többet tesz, az már sok lett volna, ha kevesebbet, az meg elfojtás.
Talán nekem kellett volna jobban irányítani a szituációt, fel is merült bennem, de azt éreztem, hogy hagyjam még, jó lesz ez valamire.
Talán másokra jobban igaz lett volna, amit írtál, de mivel nem voltál ott, így nem vagy kompetens. Beatrixnak beszólni ilyen stílusban, meg teljesen felesleges volt!
Sanyi?
Sanyi!
Miért véded Beatrixot?
Melyik volt a „beszólás” a két bocsánatkérés között?
Azt ne mondd már, hogy ez durva stílus volt….
Mi van veled?
Ha azt akarod mondani, hogy ne szóljak bele az egészbe, mert nem voltam ott, akkor mondd azt.
Amúgy sem az egészbe szóltam bele, hisz nem voltam ott…hermessnek szóltam be.
Szerintem mindenki meg tudja védeni magát. Ő is. Bár még nem nyilvánult meg úgy, hogy ez durva volt…
Mi van veled Sanyi?
Üdv!
Máté
Nem vagyunk ovisok
Ne szólj bele, mert nem voltál ott! – Na, így jobb? : ))
Én meg Téged nem értelek. Minek harcolsz? Unod magad? Ki vagy Te?
Ha most azt írod, hogy nem harcolsz, akkor megeszem a kalapomat! Beszólás, védekezés – ugyan mi ez, ha nem harc?!
"Ne haragudj kérlek, de én ezt neki írtam." – nem vagyunk ovisok, tudjuk, hogy mit jelent ez: Ne szólj bele, nem hozzád szóltam!
Hiába teszed két bocsánatkérés közé, akkor is leszólása a másiknak.
válaszok
Harcolni? Veled?
Értelmetlen lenne. Minden ütőkártya a te kezedben van. Bármikor kitilthatsz, beszólhatsz…. „plejádok fényküldöttei blog, rendesen röhögtem a hasonló stílusodon” De ez tényleg ovis dobálás. A bejegyzést már nem találtam meg…
Másrészt tudod a telefonszámomat, ha bajod lenne felhívnál.
Inkább nyílvánosan akarsz elérni valamit….
Ráadásul apámként tisztellek, bár kérésedre ez ellen erősen dolgozom évek óta.
Téged inkább az zavar, hogy a Te honlapodon osztom az embereket. Holott önmagammal kéne foglalkoznom. Teszem. Csak lassan. Közben.
Ajtóstól a házba….egy régebbi állapotodra hasonlít….
Én még itt tartok. Bocsáss meg.
Válasz a kérdéseidre.
Nem unatkozom, éppen a tanítómmal vitatkozom, mert nem értem, miért csattant fel ezen.
Ha tudnám, ki vagyok én, te nem léteznél. 🙂
Tudom: óvodás vagyok.
Vettem az adást.
Köszönöm.
Máté
Amúgy nincs harag.
Hát igen. Néha én is így manipulálok, de remélem olyankor helye is van. A Tiéddel is csak az volt a bajom, hogy nem értettem, minek?
Igen, felhívhattalak volna, de példát akartam, hogy feleslegesen ne szóljunk be másnak. A kitiltástól meg senkinek sem kell tartania, aki kultúráltan kommunikál.
Amúgy nincs harag.
apa téma
Persze, hogy nincs.
🙂
Az említett probléma megoldását az életemben is alkalmaznom kell.
A stílusom haragot leplez, apa téma…..
Köszönöm Sanyi!
Megyek olvasni és gyakorolni.
Máté
Csak egy lehetőség visszacsatolása.
Csak egy lehetőség visszacsatolása.
Idézek: Hát igen. Néha én is így manipulálok, de remélem olyankor helye is van. Honnan tudjuk, mikor, minek, hol van meg a helye? Én nem ítélem meg ezt most. De felvetettem ezelőtti soraimban többször is, hogy nem tudom, miért robbantam be ajtóstul. Ha azt írom, erős késztetést kaptam, mert nekem meg van az az (jelek szerint önpusztító?) erőm, hogy ha valahol kell, akkor felhozzak rejtett, vagy akut problémákat, netán nem látott dolgokat. Illetve az azért kapott „kövezéseket” elviseljem.
Csoportos dolgok tulajdonsága, vagy velejárója, hogy ugyanaz sose lesz, mint előtte, ha ilyesmi történik.
Vagy még jobban összeilleszkednek az emberek, vagy szétválnak. De akkor annak úgy kellett történnie, a hosszútáv fogalom/elv miatt.
Eddig a lehetőség felvázolása …
Tudjuk, hogy változások vannak, és van, ahol észrevehetetlen, vagyis nem tudatosított problémák miatt szétesések, széthullások következnek be, van, ahol meg összeilleszkedések. Még nem létezik olyan csoport, ahol minden rendben volna. Sokszor pont (a sose jóleső) akut, vagy alapjaiban jelentkező problémák kigyomlálása miatt kell borítani, vagy legalábbis felszínre hozni dolgokat. Mikor kéretlen tanításról beszélünk, elgondolkodunk azon, vaj’ mit is takar ez a fogalom? Pl. Belekerülök egy rossz helyzetbe, vagy mély gödörbe. Lehetőségeket, megoldásokat kell találnom, eszközölnöm, hogy kijöjjek belőle. Ilyenkor tények vannak. Akár sikerül, akár nem, tanulságokat tartalmaz. Kellemetlen volt? Nagyon! Tanultam belőle? Igen…akkor ez nem kéretlen tanulás volt? Sztem senki nem annyira mazochista, hogy maga keresi az ilyen tanításokat, amibe akár képletesen, akár szó szerint bele is halhat. De ha kell, ám legyen…
Már ürügy vagyok csak, mert elindult egy folyamat köztetek. Felvállalások? Igen, hiszen utóbbi pár hozzászólás már azok között folyik, akik sokkal intenzívebben vesznek részt Sanyi tanításaiban, mint én.
Sose vettem részt komolyabban (ez alatt a több mint egy év alatt se a fórumokon, se tanításokon, de letöltöttem minden ingyenes anyagot, és elolvastam majdnem minden blogot, főleg a nyitótémákat. Írtam ide-oda, nagyon jól fogadtátok azokat. Saját blogom is volt/van. De nem kotnyeleskedtem mindenhová 🙂
Ha valóban annyira tanító kényszerem lenne, akkor nem a legtöbb blogba kifejtettem volna véleményem? Vagy nem több helyen jelentem volna meg? Miért csak ezen az egyen, és így?
Nagyon is megfigyelő státuszban voltam, mert semmiféle szubjektív érzelmi függést, vagy hovatartozási kényszer vezette részrehajlást nem okozott senki, és semmi.
Nekem furcsa ez az Önvalósítsd meg magad ahogy nekünk tetszik, vagy ahogy mi azt jónak véljük, és a másságot ennyire elutasítjátok, személyes, vagy a kollektíva támadásának veszitek. Ráadásul hasonló nézőpontot, és érzékeléseket észlelő személyeket „oktattok ki”, de nevezzük nevén: tapossátok el/le. Mi van akkor olyanokkal, akik teljesen mást vallanak, és teljesen más a nézőpontjuk?
Annak nincs helye a világban (vagy világotokban?), hogy valaki, vagy valami másképp képviselje ugyanazt az eszmét, mint ahogy Ti? Az rossz igaz? – maga a sátán gyermeke. Angyalok, Arkok, felsőbb ének csak símogatva tanítanak, nem megbántva önérzetünket igaz? Hmm… Kényelmi kép, kosz-poszt…
Szigorú, talán igazságtalanságnak tűnő szó ez az eltaposás? Igen, mert jó-szándék neve alatt teszitek, és így ez az eltaposás csak pejoratívvá vált fogalom, egyből érzelmeket vált ki.
Volt egy Sensei, akit megismertem még általános iskolában tizenéves koromban. Ő vett rá, hogy tanuljak a keze alatt önvédelmi sportot, mert igazán eleven (tanárok szerint leleményesen rossz) gyerek voltam.
Állandó harcban álltam a tanárokkal, és a rendszerrel, ahol egyforma „arcú”, és hitvallású embereket gyártottak, kiugrási lehetőség nélkül. Még akkor is megszólták, ha ugyanazt mondta, és képviselte, csak másképp. Ekkor is azt mondták rá: Rossz, nevelhetetlen gyerek!
Na, de vissza: Sensei az évek alatt az iskolai rendszer ellen fokozódó kirohanásaimra mindig reagált, és összességében ilyesmit adott át nekem – megpróbálom visszaadni a lényeget: …”Péter fiam. Ha találkozol egy helyzettel, és az benned szélsőségesen negatív érzelmeket vált ki, akkor ott az a helyzet egy problémára mutat rá. Ez a probléma benned van. Egyensúlytalanság. Egyensúlyra úgy lehet a legkönnyebben rátalálni, ha mindig, minden esetben őszintén megvizsgálod a dolgok jó, és rossz oldalát, ezzel együtt a hozzáállásod egyik, és másik oldal felé.
Minden helyzet tanulsággal jár, így minden a fejlődésedért van. Ha egy rendszerben nagyon sok emberben ugyanazt az erős negatív érzést váltja ki egy helyzet, akkor a rendszerrel van a baj.
Rendszereknek a legnagyobb baja, hogy látszatra befogadóak, alapban nem befogadó a mássággal szemben (ezért is rend-szer a neve, vagyis saját írott/íratlan erkölcsi normák szerint kialakított rendszere van). Befogadja az egyént, hogy megváltoztassa, kinevelje, ha nem sikerül, kiveti magából, és/vagy eltapossa.
Mindenkinek szüksége van a hovatartozásra, mert mindenki akar valahová tartozni. Emberek vagyunk, így társas lények. Lényeg, hogy olyan befogadó hely legyen, ahol lehető legkielégítőbben a különbségek helyet kapnak, mert a különbségek visznek az igazabb valóság felé, mert a klónozott gondolkodás csak egy irányba megy, a valós változás lehetősége nélkül.
Ebben a különbségbeliségben, sokszínűségben, és annak elfogadásában rejlik az az erő, amit ha felismerünk, és használunk, kiegyensúlyozottságot hozhat”…
Egy „támadás” (azért tettem idéző jelbe, mert van akinek támadást jelent, van akinek figyelem felhívást) általában annyira intenzív, amennyire a „védőbástya” erőssége megkívánja.
Kérdés: Ez a helyzet, amit okoztam (és már saját útjára lépett), mennyire hozott ki a résztvevőkben negatív érzéseket akár felém, vs miattam a rendszer, vagy személyek (vitában résztvevők) felé? Kiből hozott ki annyira oktatási kényszert, hogy többször is ugyanazzal az érzéssel nyilvánult meg, ugyanabban a Tmában, és ennek ellenére még mindig nem érzi tökéletesen átadottnak?
ArkAngyal
ui: Egy gondolat.
„Ne gondold azt, hogy hibázol, lehet, hogy éppen a tévedéseid válnak leginkább a hasznodra.”
Beatrix, utólag köszönöm az „igazolást”!…:)
Tegnap nem voltam gépközelben, így csak most…
Máté, most tényleg izgága voltál kissé… Beatrix lehet, hogy meg sem írja a fenti „tájékoztatóját”, ha látja az én válaszomat Neked („Kissé bonyolultabb a szitu” címmel). Ugyanis majdnem egy időben írtuk meg – az enyém pár pillanattal később jelent meg, és egymás mellé is kerültek akkor, és még csodálkoztam is, hogyan kerülhettem én ő elébe, ha ő kezdett bele hamarabb… Na mindegy.
Arky viszont még most sem érti, mit csinált rosszul, ahogyan a legutolsó hsz-ából kiderül. Lehet, hogy még egyet írok neki, csak most éppen szenteste van. Nem a saját sérelmem működtet ebben az esetben, kérlek próbáld ezt elhinni, Máté!
Értem és köszönöm.
Kellemes ünnepeket!
Máté
Értem és köszönöm.
Kellemes ünnepeket!
Máté
🙂
Már régóta nem rólam szól ez a dolog. Legkevésbé velem kell foglalkozni, de a legtöbben ezt teszik, oktatnak, nevelnek, mit csináltam rosszul, stb. ahelyett, hogy azt (vagy azt is) megvizsgálhatnák, mit hozott ki belőlük ez a helyzet, és miért vaj’?
Nem kell engem „megmenteni”, nem fogok elkárhozni 🙂
Mint már annyiszor elmondtam – csak, hát vagy nincs értelmezve, vagy nem is tudom már -, de az ilyen belerohanás, robbantás nem a fő stílusom. Oka? Olvass vissza, többször lett ez is kivesézve (találgatásnak álcázva :D) és ajánlom figyelmedbe Aisling bejegyzését is…
hermess… remélem minden sort ami ide a topickba íródik elolvasol, nem csak átfutod gyorsolvasásban…
ArkAngyal
Jó!
Természetesen elolvasom. És lemondok arról, hogy még egyszer írjak a történtekről, ha nem kéred.
Az elejétől kezdve jeleztem, hogy ez nem jelent a számomra valami különleges, személyes fontosságot, hiszen nem egymással keveredtünk konfliktusba.
Szívből és őszintén kívánok Nektek Békés Karácsonyt!
Vélemény
Szebbet!
Úgy vélem, itt az ideje az én verzió(i)mnak is 😉
Pár embernek sértő leszek, pár embernek elfogult; keresni fogják a gyenge pontjaimat, és meg fogják találni. Látni fogják hol „tévedek” és igazuk lesz. Személyeskedni fogok nevek nélkül, gyáván(?) de csak az vegye magára, aki úgy érzi, és ha gondolja, válaszoljon nekem, nem fogok elbújni 😉
Ez az, amit én látok, és nem az, ami mások. Nem kell megérteni, nem muszáj elemezni, ez vagyok ÉN. 😉 A szavak mondatokba fűzve viszont elkerülhetetlenül mindenkinek mást jelentenek…
Egy borzasztóan nagy ellentmondást látok a találkozóval szemben.
Most már két topic is szól a találkozón történtekkel kapcsolatban, sok-sok hozzászólással, és úgy nézem, senki sem tudja eldönteni, mit is várt tőle. Két változat van, az egyik, hogy egy baráti találkozó, hogy megismerjétek/jük egymást, valamint egy spirituális összejövetel. Amelyik beírás épp azt kívánja meg, úgy változik az egyes emberek véleménye, hogy min is voltak, és ez nem találgatás, ez tény. Számomra egyértelműen látszik, hogy a kettő együtt nektek/nekünk nem megy, nem mintha ez probléma volna. legalábbis nem az enyém 😀
Spirituális vagy a nélküli hozzáállás. Túlmisztifikáljátok ezt a szót. Úgy dobálóztok vele, mintha egy ruhadarab lenne. Aki felhúzza, az f@szán látja a dolgokat – természetesen csak egyféleképp, mert hát csak úgy lehet -, aki viszont nem, mármint szerintetek nem, az meg szegény szerencsétlen, akinek van még mit tanulnia bőven, mert csukott szemmel, füllel, lélekkel jár. Emberek vagytok, és ezért ítélkeztek. Nagyon helyes, én is így vagyok ezzel, mert EMBER vagyok, és eszem ágában nincs megtagadni, hogy messze vagyok tökéletességtől De ti ezt úgy nézem, nem vállaljátok fel. Spiritualizmussal, eddigi élet tapasztalatokkal, évek során megszerzett lelki gyakorlással takargatjátok magatokat, és nem veszitek észre, az oly’ nagyon áhított tökéletesség felé még csak menetelünk, még nem értük el.
Hihetetlen indulatokat hozott ki az Arkangyal körüli mizéria. Milyen fura, azt olvasom a legtöbb helyen, hogy „hej, de én elmondom a tutit”, viszont senki, de senki nem írta azt, hogy „igen, megbántott, amit mondtál, és…” vagy „sértő volt (számomra)” vagy bármi ilyesmi. A nagy büdös általánosságokon kívül, hogy „szerintem nem ilyennek kéne lenned” mást nem olvastam. Ezenkívül akárhogy figyeltem, ezt szemtől-szemben a találkozón sem hangoztatta senki. Ha a beírásotok alapján ennyire bánt titeket valakinek a viselkedése akkor a piszok nagy harmónia és fejlődés jegyében az a járható út, hogy csendben elhallgatom a véleményem? Tényleg igaz, hogy a közösségben az erő. Eljött a birkaszellem közétek, és hozzászólásról-hozzászólásra egyre vagányabban, egyre keményebben mondjátok meg… de mit is? Mert ez itt már álszentséggel egybekötött alázás. Akkor olvassam azt, „köszönjük, hogy ott voltál, de ha nem gond, legközelebb ne légy, vagy változtass modort, ha mégis eljössz, mert így nem tudok/tudunk veled együtt – mit is csinálni? dolgozni? beszélgetni? fejlődni?”. Ha nagyon muszáj, bent a közösben, vagy privátban, de legyen ennek vége.
Sosem mondtam, és nem is gondoltam, hogy Arkangyal hibátlan. Gyakran van vitánk arról amit mondd, ahogy mondja, vagy arról amit én és ahogy. Sőt, ahogy ti, én is befolyásolható vagyok, bárhogy is igyekszem, egyszerűen nyomot hagynak rajtam akár az ő, akár más véleménye, beszéde. De ne feledjétek el, ti is így vagytok vele.
Ha úgy érzem, valaki hibázott, és még ezek után is úgy érzem, dolgom van vele, akkor megpróbálom megértetni vele, hogyan és miért. Ha ez nem sikerül, akkor viszont hagyom a fenébe a dolgot, hiszen süket fülekre találok.
Arkangyalt arra fogom buzdítani, ha egy mód van rá, ne reagáljon az ebben a topicban a viselkedésére vonatkozó lamentálásokra, vagy ha mégis szükségét érzi, tegye, de a konkrét személynek írja, ne a közösen olvasható részbe.
Még egy dolgot megemlítenék. Örömmel látom, hogy mindenki mással olyan tökéletesen meg voltatok elégedve, és fogadtátok el, hogy egy kanyi negatívumot nem írtatok róla. Igen, jól érzitek, ez cseppet cinikus volt 😉
Mindez után kívánok Békés Ünnepeket és Boldog(abb?) Új Évet.
Végül had osszak meg veletek két linket. Mindkettőt imádom, gyönyörűek, többek közt ezeket hallgattam, míg írtam nektek.
Aisling
http://www.youtube.com/watch?v=E2j-frfK-yg
http://www.youtube.com/watch?v=NlprozGcs80
🙂
🙂
Arky, fogd fel úgy, hogy most Téged tanítanak…
…kéretlenül, ahogyan Te is tetted. Tulajdonképpen csak azt kapod vissza, amit megengedtél magadnak.
Visszaéltél a helyzettel, a dominanciáddal, súlyosan aránytalan voltál és érzéketlen. Ezen nincs mit mentegetni, magyarázni, ideologizálni. Sajnálom, ha ezt nem látod magadban, mert azon a szinten, amiket mondogattál, vagy tanítani próbáltál ezt már látni illik. Különben nem lehetsz hiteles a tanításban, hiszen az önismereti szinted (ebben a konkrét megnyilvánulásodban) láthatóan eltér attól, amiről ott elkezdtél magyarázni. Ebből az egészből nagyobb részt neked van tanulnivalód, nem kell visszapattintani, hogy más is tanulhatna belőle. Ha nem ezt teszed, szerintem már régen abbamaradt volna a „ragozásod”.
Senki nem dobál, én sem akarok rúgni még egy utolsó rajtad. Megpróbálok még egyszer „visszacsatolni” neked, hogy ráláss a történtekre.
Ha másokban képes vagy megérezni a belső történéseket, akkor ott miért nem érezted meg, hogy a szituáció nem alkalmas a tanításra? Csoporthangulatot sokkal könnyebb érzékelni. Vagyis a helyzet a részedről/tekről teljesen félre lett értelmezve, talán valóban ez áll mögötte. Ez nem spirituális találkozónak lett meghirdetve, hanem valóban ismerkedés, beszélgetés szeretett volna lenni.
Ha már lopásról beszélünk, igenis ott és akkor mindenkitől „loptál” valamit (kivéve azokat, akikkel közelebbi ismeretségben vagy, s akik ezért jobban tolerálták a szituáció megerőszakolását). Azt a lehetőséget, hogy ismerkedhessünk egymással. Mert ezért jöttünk össze, s ennek tettél keresztbe. Ne a reakciókról beszéljünk, hogy kinek mit kellene ebből megtanulni, hanem az okról – ami az elsődleges. Az est, az eset, meg a topic is Rólad szólt/szól, mert a hatást Te váltottad ki.
Másodszor. Ha már mindenáron tanítani akarok, előbb megpróbálom felmérni a társaság átlagos szintjét, hogy mire lehetnek „vevők”. Ehhez szintén célszerűbb lett volna először ismerkedni, s aztán tanítani, ha nyílik rá igény, vagy lehetőség. Kihagytad. Ezáltal Te is jobban megismerhettél volna másokat, és viszont. Az előző hsz-ban már írtam, hogy a dominanciád ellenőrizetlenségével ellehetetleníted nem csak a környezeted természetes működését, hanem a magad számára fontos visszajelzések érzékelését/értékelését is, amiből az önismeret fejlődhetne. Láthatod mit váltottál így ki – nem kell megsértődni miatta, se meghurcolva érezni magadat. Minden hatás ellenhatást szül.
Harmadszor. Ha tudsz az ellenhatásról, ennek ellenére rendszeresen kiprovokálod, mint ahogyan gyerekkorodban is alkalmaztad, akkor lehet, hogy játszmázol. Erről viszont már nem szokott általában tudni az ember fia, se a lánya. Így alakítod, struktúrálod a környezeted, hangolod az energiákat a magad számára fogyaszthatóvá. Az extrovertált személyiségek általában kívülről gyűjtik az energiát, ha önmagukhoz képest hiányosak, vagy töltődni szeretnének. Ez csak feltételezés, nem akarom rád fogni, ahhoz nem ismerlek eléggé.
Összegezve, ha egyenrangú kapcsolatokat szeretnél építeni, a dominanciádat szerencsés lenne visszafogni a kétoldalú kommunikációban. Különben mindenki védekezni és ellentámadni fog. Te meg értetlenkedni miatta. Az egyoldalúban ettől még lehet nyerő az erőd – például egy előadásnál, vagy színészi teljesítménynél (csakhogy ez az összejövetel nem annak indult). Vagy alkalmazhatod, kiélheted „harcban” – lehetőleg itt sem elsősorban önmagadért (csak ha valóban muszáj), hanem valamilyen sokakat érintő, „igaz ügy” oldalán. Látod, a sorsod is errefelé mutat, mert a gerinced miatt fizikai szinten az erődet csak korlátozottan nyilváníthatod ki (ha jól értettem a problémádat), lehet, hogy még sportolásban sem engedheted igazán szabadjára. De valamit kell vele kezdeni.
Billentyűvel – nem vagy Te olyan alacsony Arky, nincs is olyan messze az ég tőled, de az a baj, hogy itt újat sem igazán mondtál, mert elmulasztottad felmérni és értékelni a helyzetet. Ez nem azt jelenti, hogy nem is tudnál, csak lehet, hogy mást és másképpen. Ezt a hatalmas energiádat jó lenne megtanulni kezelni és mások szolgálatába állítani… Ameddig csak önmagad érvényesülésére használod, az önzésből nagyon nehéz lesz kiemelkedni.
Végül szeretném megismételni – én nem éreztem úgy, hogy engem bántottál volna, csupán a beszélgetésben korlátoztál, mint mindenki mást. Ezért én sem akarlak bántani ezzel az írással, se bosszút állni, de még tanítani sem – csak visszajelezni. És jó lenne már lassan befejezni, de ezzel sem azt várom el, hogy az utolsó szó az enyém legyen…
Köszönöm, hogy meghallgattál és elgondolkodsz rajta.
Barátsággal,
Üdv Hermess!
Már megint ez az utolsó szó………
Arkangyal
Üdv Hermess!
Már megint ez az utolsó szó………
Arkangyal korlátozott a beszélgetésben, mert hagytad. Arra volt szükséged ott.
Én egyszerűen elfordultam volna egy olyan felé, aki érdekel.
Gyenge voltál ezt megtenni?
Trutyi dolog vagy őszinte tett lett volna felállni és azt mondani: „úúú öreg ne haragudj kérlek, de nem vagyok rád kíváncsi….”
Látszik, hogy elvárásaid voltak az estével kapcsolatban. Talán nem kellett volna…
Ha majd tartod a Sanyi által beindított dolgokat, ezt azért ne felejtsd el!
„Ezért én sem akarlak bántani ezzel az írással, se bosszút állni, de még tanítani sem – csak visszajelezni. ”
aamate
Innen is látszik, hogy nincs igaza senkinek, és közben mindenkin
Innen is látszik, hogy nincs igaza senkinek, és közben mindenkinek igaza van…
Egy kicsit bonyolultabb a szitu…
Szia, Máté!
Amit javasoltál, egyrészt elég nehéz lett volna megtenni úgy, hogy ne nyomja rá még durvábban a bélyegét a hangulatra. Közvetve megtettem azzal, hogy bemutatkozó kört javasoltam, ami hál’Istennek el is indult.
Nem hiszem, hogy nagyot tévednék abban, hogy a többség ismerkedni szeretett volna, hasonló volt az elvárása. Vagyis csoportérdek ütközött egy egyéni érvényesítéssel
Másrészt jómagam is hajlamos vagyok ugyanerre az „okoskodásra”, így most érdekes volt a másik oldalt ízlelgetni egy ideig. Harmadrészt Sanyi volt a házigazda, az ő tiszte először szólni, mint ahogyan szólt is kicsit később.
Sajnálom, hogy nem jöttél…:))
Hermess
Én is ezt vártam volna el….ismerkedni…
Téged inkább csak azért szúrkállak, mert Sanyi már kifejtette, hogy mi mindenre kell odafigyelnie Arkangyalnak. Szerintem az éppen elég volt neki. A többi már csak ismétlés…saját sérelmek nyalogatása.
És ezt te most fel is vállaltad.
Mindig példa, amit írsz…….nekem.
Sajnálom, hogy nem voltam ott. Ahogy a kommenteket olvasom, nem is éreztem volna magam különbül, mint ti.
Fiatalságomnak vagy szeleburdiságomnak (néha bunkóságomnak) köszönhető lett volna, hogy elkezdek nem az energiára vágyóra figyelni, ha nem érdekel, amit mond…Persze nem biztos, hogy nem érdekelt volna…Nem tudom.
Okoskodás….
Nem tudnál (tok) egyszer Hajdú-Bihar megyébe is eljönni? Tudom, hogy messze van…mégis úgy érzem, egy hallgatója biztos lenne itt is az „okoskodásod (tok)nak”.
Így is sokat kapok tőled, de a személyes biztos hatványozottan jobb lenne.
Vagy Sanyi és Hermess in Debrecen?
Az a baj, hogy a többség tényleg Pesten vagy környékén él…. 🙁
A következőre megpróbálok elmenni. (Nyáron)
Áldott ünnepeket mindenkinek!
aamate
aamatenak
Hermess volt az egyetlen aki nyilvánosan felválallta és megszakította ezt a folyamatot.
Nyíltan el mondta mit gondol és kezdeményezte a közös ismerkedést.
Hatar Beatrix
Ne haragudj kérlek, de én ezt neki írtam.
Nem kell őt megvédeni…
Hermess megtette azt, amit meg kellett
Biztos nem megvédésből írta, csak hogy képben legyél.
Hermess megtette azt, amit meg kellett. Ha többet tesz, az már sok lett volna, ha kevesebbet, az meg elfojtás.
Talán nekem kellett volna jobban irányítani a szituációt, fel is merült bennem, de azt éreztem, hogy hagyjam még, jó lesz ez valamire.
Talán másokra jobban igaz lett volna, amit írtál, de mivel nem voltál ott, így nem vagy kompetens. Beatrixnak beszólni ilyen stílusban, meg teljesen felesleges volt!
Sanyi?
Sanyi!
Miért véded Beatrixot?
Melyik volt a „beszólás” a két bocsánatkérés között?
Azt ne mondd már, hogy ez durva stílus volt….
Mi van veled?
Ha azt akarod mondani, hogy ne szóljak bele az egészbe, mert nem voltam ott, akkor mondd azt.
Amúgy sem az egészbe szóltam bele, hisz nem voltam ott…hermessnek szóltam be.
Szerintem mindenki meg tudja védeni magát. Ő is. Bár még nem nyilvánult meg úgy, hogy ez durva volt…
Mi van veled Sanyi?
Üdv!
Máté
Nem vagyunk ovisok
Ne szólj bele, mert nem voltál ott! – Na, így jobb? : ))
Én meg Téged nem értelek. Minek harcolsz? Unod magad? Ki vagy Te?
Ha most azt írod, hogy nem harcolsz, akkor megeszem a kalapomat! Beszólás, védekezés – ugyan mi ez, ha nem harc?!
"Ne haragudj kérlek, de én ezt neki írtam." – nem vagyunk ovisok, tudjuk, hogy mit jelent ez: Ne szólj bele, nem hozzád szóltam!
Hiába teszed két bocsánatkérés közé, akkor is leszólása a másiknak.
válaszok
Harcolni? Veled?
Értelmetlen lenne. Minden ütőkártya a te kezedben van. Bármikor kitilthatsz, beszólhatsz…. „plejádok fényküldöttei blog, rendesen röhögtem a hasonló stílusodon” De ez tényleg ovis dobálás. A bejegyzést már nem találtam meg…
Másrészt tudod a telefonszámomat, ha bajod lenne felhívnál.
Inkább nyílvánosan akarsz elérni valamit….
Ráadásul apámként tisztellek, bár kérésedre ez ellen erősen dolgozom évek óta.
Téged inkább az zavar, hogy a Te honlapodon osztom az embereket. Holott önmagammal kéne foglalkoznom. Teszem. Csak lassan. Közben.
Ajtóstól a házba….egy régebbi állapotodra hasonlít….
Én még itt tartok. Bocsáss meg.
Válasz a kérdéseidre.
Nem unatkozom, éppen a tanítómmal vitatkozom, mert nem értem, miért csattant fel ezen.
Ha tudnám, ki vagyok én, te nem léteznél. 🙂
Tudom: óvodás vagyok.
Vettem az adást.
Köszönöm.
Máté
Amúgy nincs harag.
Hát igen. Néha én is így manipulálok, de remélem olyankor helye is van. A Tiéddel is csak az volt a bajom, hogy nem értettem, minek?
Igen, felhívhattalak volna, de példát akartam, hogy feleslegesen ne szóljunk be másnak. A kitiltástól meg senkinek sem kell tartania, aki kultúráltan kommunikál.
Amúgy nincs harag.
apa téma
Persze, hogy nincs.
🙂
Az említett probléma megoldását az életemben is alkalmaznom kell.
A stílusom haragot leplez, apa téma…..
Köszönöm Sanyi!
Megyek olvasni és gyakorolni.
Máté
Csak egy lehetőség visszacsatolása.
Csak egy lehetőség visszacsatolása.
Idézek: Hát igen. Néha én is így manipulálok, de remélem olyankor helye is van. Honnan tudjuk, mikor, minek, hol van meg a helye? Én nem ítélem meg ezt most. De felvetettem ezelőtti soraimban többször is, hogy nem tudom, miért robbantam be ajtóstul. Ha azt írom, erős késztetést kaptam, mert nekem meg van az az (jelek szerint önpusztító?) erőm, hogy ha valahol kell, akkor felhozzak rejtett, vagy akut problémákat, netán nem látott dolgokat. Illetve az azért kapott „kövezéseket” elviseljem.
Csoportos dolgok tulajdonsága, vagy velejárója, hogy ugyanaz sose lesz, mint előtte, ha ilyesmi történik.
Vagy még jobban összeilleszkednek az emberek, vagy szétválnak. De akkor annak úgy kellett történnie, a hosszútáv fogalom/elv miatt.
Eddig a lehetőség felvázolása …
Tudjuk, hogy változások vannak, és van, ahol észrevehetetlen, vagyis nem tudatosított problémák miatt szétesések, széthullások következnek be, van, ahol meg összeilleszkedések. Még nem létezik olyan csoport, ahol minden rendben volna. Sokszor pont (a sose jóleső) akut, vagy alapjaiban jelentkező problémák kigyomlálása miatt kell borítani, vagy legalábbis felszínre hozni dolgokat. Mikor kéretlen tanításról beszélünk, elgondolkodunk azon, vaj’ mit is takar ez a fogalom? Pl. Belekerülök egy rossz helyzetbe, vagy mély gödörbe. Lehetőségeket, megoldásokat kell találnom, eszközölnöm, hogy kijöjjek belőle. Ilyenkor tények vannak. Akár sikerül, akár nem, tanulságokat tartalmaz. Kellemetlen volt? Nagyon! Tanultam belőle? Igen…akkor ez nem kéretlen tanulás volt? Sztem senki nem annyira mazochista, hogy maga keresi az ilyen tanításokat, amibe akár képletesen, akár szó szerint bele is halhat. De ha kell, ám legyen…
Már ürügy vagyok csak, mert elindult egy folyamat köztetek. Felvállalások? Igen, hiszen utóbbi pár hozzászólás már azok között folyik, akik sokkal intenzívebben vesznek részt Sanyi tanításaiban, mint én.
Sose vettem részt komolyabban (ez alatt a több mint egy év alatt se a fórumokon, se tanításokon, de letöltöttem minden ingyenes anyagot, és elolvastam majdnem minden blogot, főleg a nyitótémákat. Írtam ide-oda, nagyon jól fogadtátok azokat. Saját blogom is volt/van. De nem kotnyeleskedtem mindenhová 🙂
Ha valóban annyira tanító kényszerem lenne, akkor nem a legtöbb blogba kifejtettem volna véleményem? Vagy nem több helyen jelentem volna meg? Miért csak ezen az egyen, és így?
Nagyon is megfigyelő státuszban voltam, mert semmiféle szubjektív érzelmi függést, vagy hovatartozási kényszer vezette részrehajlást nem okozott senki, és semmi.
Nekem furcsa ez az Önvalósítsd meg magad ahogy nekünk tetszik, vagy ahogy mi azt jónak véljük, és a másságot ennyire elutasítjátok, személyes, vagy a kollektíva támadásának veszitek. Ráadásul hasonló nézőpontot, és érzékeléseket észlelő személyeket „oktattok ki”, de nevezzük nevén: tapossátok el/le. Mi van akkor olyanokkal, akik teljesen mást vallanak, és teljesen más a nézőpontjuk?
Annak nincs helye a világban (vagy világotokban?), hogy valaki, vagy valami másképp képviselje ugyanazt az eszmét, mint ahogy Ti? Az rossz igaz? – maga a sátán gyermeke. Angyalok, Arkok, felsőbb ének csak símogatva tanítanak, nem megbántva önérzetünket igaz? Hmm… Kényelmi kép, kosz-poszt…
Szigorú, talán igazságtalanságnak tűnő szó ez az eltaposás? Igen, mert jó-szándék neve alatt teszitek, és így ez az eltaposás csak pejoratívvá vált fogalom, egyből érzelmeket vált ki.
Volt egy Sensei, akit megismertem még általános iskolában tizenéves koromban. Ő vett rá, hogy tanuljak a keze alatt önvédelmi sportot, mert igazán eleven (tanárok szerint leleményesen rossz) gyerek voltam.
Állandó harcban álltam a tanárokkal, és a rendszerrel, ahol egyforma „arcú”, és hitvallású embereket gyártottak, kiugrási lehetőség nélkül. Még akkor is megszólták, ha ugyanazt mondta, és képviselte, csak másképp. Ekkor is azt mondták rá: Rossz, nevelhetetlen gyerek!
Na, de vissza: Sensei az évek alatt az iskolai rendszer ellen fokozódó kirohanásaimra mindig reagált, és összességében ilyesmit adott át nekem – megpróbálom visszaadni a lényeget: …”Péter fiam. Ha találkozol egy helyzettel, és az benned szélsőségesen negatív érzelmeket vált ki, akkor ott az a helyzet egy problémára mutat rá. Ez a probléma benned van. Egyensúlytalanság. Egyensúlyra úgy lehet a legkönnyebben rátalálni, ha mindig, minden esetben őszintén megvizsgálod a dolgok jó, és rossz oldalát, ezzel együtt a hozzáállásod egyik, és másik oldal felé.
Minden helyzet tanulsággal jár, így minden a fejlődésedért van. Ha egy rendszerben nagyon sok emberben ugyanazt az erős negatív érzést váltja ki egy helyzet, akkor a rendszerrel van a baj.
Rendszereknek a legnagyobb baja, hogy látszatra befogadóak, alapban nem befogadó a mássággal szemben (ezért is rend-szer a neve, vagyis saját írott/íratlan erkölcsi normák szerint kialakított rendszere van). Befogadja az egyént, hogy megváltoztassa, kinevelje, ha nem sikerül, kiveti magából, és/vagy eltapossa.
Mindenkinek szüksége van a hovatartozásra, mert mindenki akar valahová tartozni. Emberek vagyunk, így társas lények. Lényeg, hogy olyan befogadó hely legyen, ahol lehető legkielégítőbben a különbségek helyet kapnak, mert a különbségek visznek az igazabb valóság felé, mert a klónozott gondolkodás csak egy irányba megy, a valós változás lehetősége nélkül.
Ebben a különbségbeliségben, sokszínűségben, és annak elfogadásában rejlik az az erő, amit ha felismerünk, és használunk, kiegyensúlyozottságot hozhat”…
Egy „támadás” (azért tettem idéző jelbe, mert van akinek támadást jelent, van akinek figyelem felhívást) általában annyira intenzív, amennyire a „védőbástya” erőssége megkívánja.
Kérdés: Ez a helyzet, amit okoztam (és már saját útjára lépett), mennyire hozott ki a résztvevőkben negatív érzéseket akár felém, vs miattam a rendszer, vagy személyek (vitában résztvevők) felé? Kiből hozott ki annyira oktatási kényszert, hogy többször is ugyanazzal az érzéssel nyilvánult meg, ugyanabban a Tmában, és ennek ellenére még mindig nem érzi tökéletesen átadottnak?
ArkAngyal
ui: Egy gondolat.
„Ne gondold azt, hogy hibázol, lehet, hogy éppen a tévedéseid válnak leginkább a hasznodra.”
Beatrix, utólag köszönöm az „igazolást”!…:)
Tegnap nem voltam gépközelben, így csak most…
Máté, most tényleg izgága voltál kissé… Beatrix lehet, hogy meg sem írja a fenti „tájékoztatóját”, ha látja az én válaszomat Neked („Kissé bonyolultabb a szitu” címmel). Ugyanis majdnem egy időben írtuk meg – az enyém pár pillanattal később jelent meg, és egymás mellé is kerültek akkor, és még csodálkoztam is, hogyan kerülhettem én ő elébe, ha ő kezdett bele hamarabb… Na mindegy.
Arky viszont még most sem érti, mit csinált rosszul, ahogyan a legutolsó hsz-ából kiderül. Lehet, hogy még egyet írok neki, csak most éppen szenteste van. Nem a saját sérelmem működtet ebben az esetben, kérlek próbáld ezt elhinni, Máté!
Értem és köszönöm.
Kellemes ünnepeket!
Máté
Értem és köszönöm.
Kellemes ünnepeket!
Máté
🙂
Már régóta nem rólam szól ez a dolog. Legkevésbé velem kell foglalkozni, de a legtöbben ezt teszik, oktatnak, nevelnek, mit csináltam rosszul, stb. ahelyett, hogy azt (vagy azt is) megvizsgálhatnák, mit hozott ki belőlük ez a helyzet, és miért vaj’?
Nem kell engem „megmenteni”, nem fogok elkárhozni 🙂
Mint már annyiszor elmondtam – csak, hát vagy nincs értelmezve, vagy nem is tudom már -, de az ilyen belerohanás, robbantás nem a fő stílusom. Oka? Olvass vissza, többször lett ez is kivesézve (találgatásnak álcázva :D) és ajánlom figyelmedbe Aisling bejegyzését is…
hermess… remélem minden sort ami ide a topickba íródik elolvasol, nem csak átfutod gyorsolvasásban…
ArkAngyal
Jó!
Természetesen elolvasom. És lemondok arról, hogy még egyszer írjak a történtekről, ha nem kéred.
Az elejétől kezdve jeleztem, hogy ez nem jelent a számomra valami különleges, személyes fontosságot, hiszen nem egymással keveredtünk konfliktusba.
Szívből és őszintén kívánok Nektek Békés Karácsonyt!
Karácsony 😉
Ez úton (is) Kívánok Boldog, hála-dús karácsonyt mindenkinek!
ArkAngyal
Arkangyalnak…és mindenki másnak
Kavics22
Kívánok Áldott és Békés Karácsonyt, remélem megérinti mindenki lelkét, főleg azokét, akiknek a legnagyobb szüksége van rá.
Karácsony 😉
Ez úton (is) Kívánok Boldog, hála-dús karácsonyt mindenkinek!
ArkAngyal
Arkangyalnak…és mindenki másnak
Kavics22
Kívánok Áldott és Békés Karácsonyt, remélem megérinti mindenki lelkét, főleg azokét, akiknek a legnagyobb szüksége van rá.