A legutóbbi párkapcsolatom, illetve szakításom után merült fel bennem a kérdés, hogy egy párkapcsolatban mennyire lehet szabad valaki? Mennyire „engedhető” szabadon a másik, valamint hol vannak a határok? Arra gondolok, hogy az, ami már a másik embernek fáj, azt hogyan lehet kezelni?
Elvárható-e a kompromisszum, vagy mindenki azt csinál, amit akar, és nem szabad korlátozni sem magunkat, sem mást?
Mi erről a véleményetek?