Archívum: Blogbejegyzés

Hetek óta szerettem volna blogolni. De ebben a nagy internetes világban nem találtam megfelelő helyet.

Az elmúlt időszakban jelentős változások álltak be életemben. Ezek a párkapcsolatomban és saját belső életemben történtek.

Szerettem volna kiönteni a lelkemet bárkinek… de nem sikerült. Úgy látszik, hogy most érett meg az idő számomra, hogy megtaláltam az igazit.

Már több, mint egy éve foglalkozom a Feng Shuival. A múlt héten a Prana nadival ismerkedtem, és utaztam az egyik előző életembe.

Nem tudom mások számára mennyire megvitatandó kérdés az, ami nekem az utóbbi hónapokban elég központi szerepet kezd betölteni. A „létkérdések szorongatnak” bejegyzésben már elkezdtem mesélni a halálfélelemről, ami mostanában sokszor rám tör esténként. Az utóbbi néhány hétben „megkímélt” ez a rám törő szorongatás, de tegnap este jött egy újabb érzés, gondolat.

„Ha isten egy pillanatra elfelejtené,hogy csak egy rongybábu vagyok,és még egy kis élettel ajándékozna meg,azt alaposan kihasználnám.

Talán nem mondanék ki mindent,amit gondolok,de meggondolnám azt,amit kimondok…

Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel, 60 másodperc fényt veszítünk….

Egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon,fedetlenül hagyva nemcsak testemet, hanem a lelkemet is.

A férfiaknak bebizonyítanám,hogy tévednek,amikor azt hiszik,az öregedés okozza a szerelem hiányát.

Mindig elcsodálkozom magyar nyelvünk csodálatosságán.
Mekkora különbség van a páratlan és pártalan szó között: míg az első pozitív jelzést hordoz, két betű felcserélése negatívvá változtatja a jelentését.

Szeretet. Szívesen megfogalmaznám mit is jelent, de ehhez több kell minthogy összefűzzem a szavakat. Olyan dolog ez, amit teljes valójában kell megélni. Sőt, inkább föloldódni benne. Igen, azt hiszem ez a megfelelő kifejezés. A szeretetet engedni kell, hogy áramoljon, eggyé kössön másokkal, önmagaddal.
Úgy hiszem, az ember – bár azt gondolja – nem szeretettel rendelkezik, hanem azzal a képességgel hogy érezze, és közvetítse azt önmagán keresztül.

Ugye, mindenkinek van egy (ha nem millió egy) ex-e. A világon csak kevés magát szerencsétlennek tekintő szerencsés van, akinek nincs ilyen díszpéldánya. Sokunknak sok ex-e volt, kevesünknek is minimum egy…,de mindenképpen volt.
Az ex-ek általában már csak ennyik…

Az embereknél néha azt érzem, hogy a felsőbb csakráikra koncentrálva szeretnének fejlődni, úgy szívcsakrától fölfelé. Valahogy az alsóbb csakrák nem kapnak annyi fontosságot, mint a felsők. Én úgy gondolom, hogy nagyon is fontosak, és főként a gyökércsakra az, amiben a legtöbb trutyit eltároljuk, és aminek gyógyítására a legnagyobb szükségünk van a földi létezésünkhöz.

Kaptam ma egy e-mailt, ez már a sokadik a témában, s bár nem állítom, hogy nincs benne némi igazság, de azért bosszant és látok ellenpéldát is magam körül. Azt hiszem, mindannyian ráérzünk, hogy kikről is van szó.

Íme a mail tartalma:

„Ragozás: Hűűűűűűű , ezt valaki nagyon telibetrafálta!

Én tanulok, te tanulsz, ő lóg.

Én vizsgázom, te vizsgázol, ő nem buktatható.

Én dolgozom, te dolgozol, ő hátrányos.

Én spórolok, te spórolsz, ő segélyt kér.

Én építek, te építesz, ő igényel (és kap is).

Szia! Van egy nagyon tuti film, amire most abszolút rá vagyok kattanva!!!
És ez pedig a Tűzálló (Fireproof) vagy ahogy Magyarországon szinkronnal a tv-ben lejátszották (HBO), dvd-n is kiadták és a nettre is felkerült a Szerelempróba… Láttad már? Itt is megnézheted: http://keresztenyfilmek.com/szinkronizalt-filmek/szerelemproba.html
Hogy tetszik? Milyen hatással van Rád és a Kapcsolatodra? Végig csináltad a filmben is említett 40-napos Szerelempróbát, amiről a Merj szeretni! című könyv is szól? És hogy sikerült? Eredménye?

Részlet a Vissza Önmagunkhoz – A bennünk élő gyermek felfedezése című John Bradshaw könyvből:

„Az antropológus Ashley Montagu írja: „a gyerekek számára természetes, hogy nevessenek, és minden dologban meglássák a humort, legyen az valódi, képzelt vagy saját teremtményük. Mulatoznak a komikumban.” A humor egyik legkorábbi és legnagyobb energiaforrásunk. A filozófusok régen kimutatták, hogy egyedül az embernek adatott meg a nevetés.