Hogyan állapítható meg egy gondolatról, érzésről, hogy az megérzés, intuíció vagy csak pusztán képzelgés, esetleg a félelmeink képbe kivetült formája?
Sejtem, hogy szükséges hozzá egyfajta tudatosság, illetve őszinteség, de érdekelne az út, ami afelé visz, hogy egyre biztosabban megállapíthassam valamiről, hogy jelzés-e vagy csak fantáziálok…
Vannak emberek, akiknek eleve fejlettebb ez az „érzékük”, de feltételezem ez fejleszthető is.
Épp most, képek után keresgélve, akadtam rá egy könyvre a neten. Olvasta valaki, érdemes elolvasni?
Linda Roethlisberger: Az intuíció tanulható
köszönöm, Virág
Nekem mind a kétféle szokott lenni. Van, amikor azt hiszem,
Nekem mind a kétféle szokott lenni. Van, amikor azt hiszem, megérzek valamit, de rájövök, hogy azt valójában én generáltam valami alapján: gondolkodás vagy eddigi tapasztalat alapján. És ilyenkor később kiderül, hogy tévedek. Ez akkor van, amikor nagyon rákoncentrálok, és az én saját érzéseim, gondolataim és tapasztalataim nagyon kivetülnek arra a valamire.
De mikor nem figyelek arra a valamire, vagy nem annyira, akkor csak annyit érzek, ott van a „levegőben” valami, és be is jön.
Igazából nem törekszem arra, hogy megtanuljam jobban az intúíciót. Ismerem az értékrendem, hogy mit tartok fontosnak, és afelé megyek, aszerint élek. Ha ez megvan, akkor nem szükséges tudnom előre dolgokat, másrészt nem is érzek hozzá jogot sok téren. Egyszerűen megyek, amerre szeretnék, mert úgyis arra mennék, aszerint élnék, ami bennem van, bármi van. Intúciónál van, amilyen téren éreznék jogot, de van bennem olyan, hogy egy szint után ez már nem természetes. Csak ami „magától” kialakul, természetes úton, amikor épp szükséges valamiért. Bár az is igaz, hogy ahogy tapasztalunk, egyre több dolgot érzünk. De ilyenkor már az értés és az érzés összefonódik, érzed és érted is. (De ez mondjuk nem intúció, hanem megtapasztalás.)
Én nem a jövőt akarom tudni, de például egy probléma
Én nem a jövőt akarom tudni, de például egy probléma megoldásnál is segíthetne a megérzés, egy döntés helyzetben. És ezt nevezhetjük úgy is, hogyan tudok egyre inkább a „szívemre hallgatni”. Nyilván szívnyitásokkal.;)
De azért érdekel, hátha vannak egyéb tanácsok is erre.
Másrészt szeretném felismerni azt, ha csak a félelmeim öltenek testet, ha esetleg valami rossz jut az eszembe. Szeretném átlátni, hogy ez csak félelem, és nem gondolni arra, hogy ez vajon megérzés volt-e …
A probléma megoldásánál szerintem az segít, ha nem a
A probléma megoldásánál szerintem az segít, ha nem a problémára koncentrálsz pontosan, hanem a kiút felé nézel. Vagyis ha koncentrálsz a céljaidra, értékrendedre, vagy lehet úgy fogalmazni, belső fényre (tényleg a szívedre is:), amit érzel. És az mutatja az utat, és jobban tudod, ahhoz a problémához is hogyan állj hozzá. Ehhez tudatosulni kell a tiszta érzéseknek, hogy mit tartasz fontosnak az életben, és az alapján működik. És ez benned van, és a megkérdezed magadtól, rá is jössz a válaszokra. 🙂 Nem baj, ha annyira nincs épp topon a szívcsakrád, benned van akkor is ez a belső fény. Ebben a helyzetben mit tenne az én? Engedte volna ezt kialakulni? Belefér az értékrendembe? Ha probléma, akkor valahogy biztos nem. Akkor „Te legyél a változás, amit a világban látni szeretnél.” (Gandhi) Nekem valahogy ez segít.
Másik, ha félünk, nem kell arra görcsösen törekedni, hogy elmúljon az az érzés. Csak ne bénítson meg: akkor is menni arra, ami bennünk van, úgyis lehet mondani, a fény felé. 🙂 A félelem ellenére is.
Szia Virág!
Honnan veszed hogy a tiszta érzés a szívcsakrán keresztül talál utat?
Nálam pl. a koronacsakrán jön.
Régebben a gyomromban.
Szerintem nincs konkrétan meghatározva.
Mindanyian másképpen müködünk.
Az elsö lépés hogy tisztogass.
Tárd fel Magad elött a falaidat.
S bontsd le azokat.
Ez a legnehezebb müvelet mert ráadásul ,,vak” Vagy.
S vakon falakat felfedezni csak segítséggel tudsz.
Nekem tökéletesen bevált erre a tükör technika.
De ismétlem mindanyian másképp müködünk.
Bontsd le a falakat,rágd ki Magad a bábbol,törj ki a tojáshélyból,
tolj félre akadályokat.
Ez el fog tartani egy ideig,és elárulom mindanyiónknak ez a legkeményebb munka.
Elökotorni,újra átélni eltemetett fájdalmakat.
De cserébe olyan ajándékokat kapsz hogy ha visszatekintesz azt gondolod
miért is nem tettem meg hamarabb!?
Puszi!Erika
Nekem mind a kétféle szokott lenni. Van, amikor azt hiszem,
Nekem mind a kétféle szokott lenni. Van, amikor azt hiszem, megérzek valamit, de rájövök, hogy azt valójában én generáltam valami alapján: gondolkodás vagy eddigi tapasztalat alapján. És ilyenkor később kiderül, hogy tévedek. Ez akkor van, amikor nagyon rákoncentrálok, és az én saját érzéseim, gondolataim és tapasztalataim nagyon kivetülnek arra a valamire.
De mikor nem figyelek arra a valamire, vagy nem annyira, akkor csak annyit érzek, ott van a „levegőben” valami, és be is jön.
Igazából nem törekszem arra, hogy megtanuljam jobban az intúíciót. Ismerem az értékrendem, hogy mit tartok fontosnak, és afelé megyek, aszerint élek. Ha ez megvan, akkor nem szükséges tudnom előre dolgokat, másrészt nem is érzek hozzá jogot sok téren. Egyszerűen megyek, amerre szeretnék, mert úgyis arra mennék, aszerint élnék, ami bennem van, bármi van. Intúciónál van, amilyen téren éreznék jogot, de van bennem olyan, hogy egy szint után ez már nem természetes. Csak ami „magától” kialakul, természetes úton, amikor épp szükséges valamiért. Bár az is igaz, hogy ahogy tapasztalunk, egyre több dolgot érzünk. De ilyenkor már az értés és az érzés összefonódik, érzed és érted is. (De ez mondjuk nem intúció, hanem megtapasztalás.)
Én nem a jövőt akarom tudni, de például egy probléma
Én nem a jövőt akarom tudni, de például egy probléma megoldásnál is segíthetne a megérzés, egy döntés helyzetben. És ezt nevezhetjük úgy is, hogyan tudok egyre inkább a „szívemre hallgatni”. Nyilván szívnyitásokkal.;)
De azért érdekel, hátha vannak egyéb tanácsok is erre.
Másrészt szeretném felismerni azt, ha csak a félelmeim öltenek testet, ha esetleg valami rossz jut az eszembe. Szeretném átlátni, hogy ez csak félelem, és nem gondolni arra, hogy ez vajon megérzés volt-e …
A probléma megoldásánál szerintem az segít, ha nem a
A probléma megoldásánál szerintem az segít, ha nem a problémára koncentrálsz pontosan, hanem a kiút felé nézel. Vagyis ha koncentrálsz a céljaidra, értékrendedre, vagy lehet úgy fogalmazni, belső fényre (tényleg a szívedre is:), amit érzel. És az mutatja az utat, és jobban tudod, ahhoz a problémához is hogyan állj hozzá. Ehhez tudatosulni kell a tiszta érzéseknek, hogy mit tartasz fontosnak az életben, és az alapján működik. És ez benned van, és a megkérdezed magadtól, rá is jössz a válaszokra. 🙂 Nem baj, ha annyira nincs épp topon a szívcsakrád, benned van akkor is ez a belső fény. Ebben a helyzetben mit tenne az én? Engedte volna ezt kialakulni? Belefér az értékrendembe? Ha probléma, akkor valahogy biztos nem. Akkor „Te legyél a változás, amit a világban látni szeretnél.” (Gandhi) Nekem valahogy ez segít.
Másik, ha félünk, nem kell arra görcsösen törekedni, hogy elmúljon az az érzés. Csak ne bénítson meg: akkor is menni arra, ami bennünk van, úgyis lehet mondani, a fény felé. 🙂 A félelem ellenére is.
Szia Virág!
Honnan veszed hogy a tiszta érzés a szívcsakrán keresztül talál utat?
Nálam pl. a koronacsakrán jön.
Régebben a gyomromban.
Szerintem nincs konkrétan meghatározva.
Mindanyian másképpen müködünk.
Az elsö lépés hogy tisztogass.
Tárd fel Magad elött a falaidat.
S bontsd le azokat.
Ez a legnehezebb müvelet mert ráadásul ,,vak” Vagy.
S vakon falakat felfedezni csak segítséggel tudsz.
Nekem tökéletesen bevált erre a tükör technika.
De ismétlem mindanyian másképp müködünk.
Bontsd le a falakat,rágd ki Magad a bábbol,törj ki a tojáshélyból,
tolj félre akadályokat.
Ez el fog tartani egy ideig,és elárulom mindanyiónknak ez a legkeményebb munka.
Elökotorni,újra átélni eltemetett fájdalmakat.
De cserébe olyan ajándékokat kapsz hogy ha visszatekintesz azt gondolod
miért is nem tettem meg hamarabb!?
Puszi!Erika
Én az érzésekre szavazok. Nekem bizonyíthatóan ez jött be. A
Én az érzésekre szavazok. Nekem bizonyíthatóan ez jött be. A szívcsakrám mindig jelez, hogy számomra „jó” vagy „rossz” dolog fog történni, vagy éppen történik.
A gondolatok „veszélyesek”, lehet képzelgés, kivetítés, elvárás, programozás is, amit megérzésnek vélünk néha. Ez zavart okozhat.
Én az érzésekre szavazok. Nekem bizonyíthatóan ez jött be. A
Én az érzésekre szavazok. Nekem bizonyíthatóan ez jött be. A szívcsakrám mindig jelez, hogy számomra „jó” vagy „rossz” dolog fog történni, vagy éppen történik.
A gondolatok „veszélyesek”, lehet képzelgés, kivetítés, elvárás, programozás is, amit megérzésnek vélünk néha. Ez zavart okozhat.
Nem túl
régen más is kérdezett ebben a témában, ajánlottam a Sanyi csomagját
https://onmegvalositas.hu/siraly/12
Mint Sikka és Szabox helyesen rá is mutatott muszáj az ezt megelőző Sirály csomagokat is magunkévá tenni előtte.
Belső látás = Intuíció legfontosabb egós akadályozói pl. a vágyak és a félelemek. Ha vágy által vagy befolyásolva, akkor a „megérzésed” láttat veled valami csodás dolgot, ami nem reális. Ha félsz, akkor vagy nem mered látni az igazságot vagy egy hamis illúziót teremt a képzeleted.
Először én is könyvből tanultam fejleszteni a 3. szemet, elég rosszul jártam. Mert sikerült látnom a félelmetes végkifejletet, de sem megváltoztatni, sem elfogadni nem tanultam meg 😀 Aztán próbáltam leállítani a képességet, de nem sikerült. A megoldás az Érzelmek és Oldások csomagban volt 😀
H: Intuíció és felismerés
Az intuíció bizony érzésként jön a szívcsakránál (kinek lejjebb, ha lejjebb csúszott a szíve…:)
A felismerés pedig gondolat, kétely és minden előzmény nélküli „tudás” formájában a fejben.
A kettő jöhet együtt is, vagy valakinél jellemzően inkább az egyik. A felismerésről nincs mit írni – egyszerűen halál biztos vagy benne, hogy úgy van. No, de aki agyalásra hajlamos, mindjárt beindul nála variálgatás, vagy ha nem gyakorlott befelé figyelő, akkor nem veszi észre, hogy előzmény nélküli a fejében a felismerés.
Az szívcsakra a megbízhatóbb és magasabb rendű információ vevője, a szívcsakrába (asztrális sík) a buddhiból tükröződik le az információ (ez már Akasha szint), míg a felismerés csak a felső Manaszból jön (a buddhi alatti síkról). Nagyon kellemes kitáguló, kinyíló érzés a mellkasban, kifelé és befelé is teljesen átjárható lesz a szívcsakra. Lehet áthatása a szolár és a szívcsakra közötti részre is, a gyomorszáj környékén.
Az ősbizalom érzete, isteni bizonyság, így van/lesz jó érzés, a saját utad megtalálásának, követésének a kellemes érzete – ha jó a döntés. És ellenkezőleg – ha nem jó, akkor összehúzódnak a mellkas belső izmai, és egy szűkölő érzésed lesz, ami a szorongáshoz hasonlít, de mégsem az. Egyszerűen kevésbé átjárható, vagy befogadó lesz a szívcsakra. Ha váltogatod a két döntést magadban, elképzelve a következményeket – a különbség világosan érzékelhető. (Szerelmi ügyekben azonban nem tanácsolnám még így sem, mert garantáltam becsapjuk magunkat, ehhez már nagyon profinak kell lenni 🙂
DE: Semmiképpen nem tanácsos rossz hangulatból végezni az ilyen ellenőrzést, amikor magad alatt vagy! Előtte fel kell töltődni, Etalon Állapotba menni, érzelmi tisztítást végezni! Hogy ebből a jó állapotból lehessen világosan érzékelni, hogy mi a rosszabb döntés. (Egy rossz állapothoz képest egy kevésbé rossz is jónak tűnik, de attól az még nem a jó döntés, csak megkönnyebbülsz kissé, ha erre gondolsz a jelenlegi nyomorúsághoz képest).
Tehát lehetőleg egy feldobottabb állapotból kísérletezzünk az intuíció észlelésével, és döntésellenőrzéssel.
Hja, még hozzáírom, hogy belső hang formájában is jöhet a helyes információ, de ez megérne egy másik hozzászólást. És akkor még ott vannak az álmok is.
Szia Hermes!
Kíváncsian várom a folytatást belsö hang témában!
Üdv!Erika
H: Szia, Erika!
A belső hang csak nemrég jelent meg nálam, ezen a téren még nem tartom megoszthatónak a tapasztalataimat.
Valaki más, akinél már régóta megbízhatóan működik?
Hozzászólni tudnék, de kíváncsi lennék mások tapasztalataira. Nem egészen arra gondoltam, hogy én írok róla…:DD
Szia Hermess!
A belsö hangot egy navigációs szisztémhez tudom hasonlitani.
Minden téren használható.
Most is az írásban.
A belsö hangot követve sokkal határozottabb vagyok,magabiztos.
Nem teszek fölösleges köröket.
Tudom hogy mikor mit kell tennem,mondanom.
Most 2napig volt hogy nem müködött a ,,navim”,és olyankor teljesen elveszett vagyok.
Egy ép kéz láb mondatot sem tudok produkálni magamtól.
S olyankor jobbnak látom ha hallgatok,és csak létezem,és kerülöm a helyzeteket ahol döntenem
kell valamiben.
Ilyenkor tisztogatom magam,már ha rá bírom venni magam nagy nehezen.
Ez csak az én saját tapasztalatom.
Nem hallottam erröl semmit,ugyhogy hogy csak annyit tudok.
Üdv!Erika
Köszi Hermess, ez nagyon tetszett.
Köszi Hermess, ez nagyon tetszett.
mintha a módszert vették volna ki a kezemből…
Vacilláltam, hogy írjak-e, de talán a bennem zajló dolgokkal magamra világítok annyira, hogy tudtok nekem további tanácsot adni.
Tegnap este mikor elolvastam amiket írtatok, már nem volt erőm válaszolni, de belül valahogy úgy felpörgettem magam, hogy nem is értettem az okát. Olyan voltam belül mint egy hisztis gyerek, aki legszívesebben a földhöz vágná magát. Mára ez már teljesen lecsengett (újra olvasva a tanácsokat is), de úgy éreztem, lehet értelme leírnom, hogy mi zajlott bennem.
Azt már megfigyeltem magamon, hogy titkon mindig abban reménykedek, hogy kapok végre olyan tanácsot is, ami nem kizárólag meditációval oldható meg…
Kb. 4 éve kezdtem el kóstolgatni az önismeretet, meditációkat Sanyi (azt hiszem) 1 éves tanfolyamán.
Életem egyik legjobb döntése (és mellesleg megérzése 😉 volt elmenni rá. Valahogy visszatekintve úgy érzem, hogy azóta élem igazán az életem, azóta vagyok egyre inkább önmagam, tudatában önmagamnak, akkor kezdtem el más szemmel látni a világot.
Nem voltak bennem hatalmas falak a meditációval kapcsolatban, az elmélyülés már akkor gyorsan ment, (persze azt is mindig érzetem, hogy csoportban minden valahogy hatékonyabb). Szép lassan vettük az egyre bonyolultabb meditációkat, hol „sikerrel” éltem meg őket, hol kevésbé. Valószínűleg nem mindenre voltam elég nyitott.
Aztán a tanfolyam után volt egy időszak, amikor teljesen megállt bennem valami, nem ment, egyre jobban rágörcsöltem, és már nem volt kedvem leülni, mert kudarcként éltem meg, mert nem jött ki belőle semmi.
Mivel felléptek olyan problémák, amiket meg akartam oldani, de egyedül nem ment, akkor mentem el egy szimbólum terápiának nevezett, gyakorlatilag ugyanúgy meditációs állapotban végzett terápiára. A terapeuta segítségével szerintem rengeteg minden oldódott bennem, kiderültek dolgok, ott nem volt bennem gátoltság, a képek mindig áramlottak. (a terapeuta és a kliens közti kapcsolat, bizalom, több mint egy szimpla vezetett meditáció)
Aztán elköltöztünk Magyarországról, ismét egyedül kellett tovább lépnem. Mikor nagyon nem ment a célzott, probléma megoldó meditáció, elkezdtem „szimpla” elcsendesedéses meditációkat gyakorolni. Hiszem, hogy az is jó út, de valahogy úgy éreztem, hogy célirányosabban szeretnék megközelíteni dolgokat. Talán türelmetlen voltam…:(
Mostanában váltakozik, van hogy újra lendületet kapok és próbálom elvárásoktól mentesen megélni a meditációban megélteket. Máskor újra jön a kudarc érzés, és ilyenkor pl. mint az utóbbi napokban is, ráállok egy dologra, hátha az ismétlés szükséges az „eredményhez”. Szóval most pl. napok óta az önelfogadás meditációt gyakorlom… azért is mert ez tűnik legaktuálisabbnak.
Úgy érzem, hogy nem csak a világképem változott az elmúlt 4 év alatt, hanem én magam is. (A tükör-elv rengeteget segít.) Képes voltam meglépni olyan dolgokat, amit szimpla józan ésszel nem mertem volna. Képes voltam alkalmazkodni helyzetekhez, amiről azt hittem, soha nem megy majd, és érzem, hogy én is változtam.
De nem áll össze, hogy ebben vajon mennyi szerepe volt ezeknek a „sikertelennek” megélt meditációknak. Ha visszatekintek, nem emlékszem olyan meditációra, amikor magában a meditációban kaptam volna választ, vagy ott éltem volna meg a fordulópontot. De lehet, hogy téves elvárásaim vannak, és idővel hozzák meg a változást. Mit gondoltok erről?
Ha visszatekintek egyetlen olyan meditáció jut eszembe, ami számomra különösen emlékezetes volt és egy egység élményt kaptam általa Istennel. Ettől eltekintve olyanok voltak a meditációk, mintha gyakorolgatnám a módszert, jönnének kisebb válaszok, de általában nem a meditációval célzott „megoldás-darabok”.
Tudom, hogy valamit én csinálok rosszul, mert biztos vagyok benne, hogy a meditáció egy biztos módszer. Lehet, hogy téves elvárásaim vannak? Vagy nem vagyok elég nyitott és azzal kéne jó ideig csak foglalkoznom? Sokszor meg nem tudom mihez nyúljak a sok-sok elérhető meditáció közül… Nincs bajom azzal, hogy jönnek a problémák, de ez a tehetetlenség olyan, mintha a módszert vették volna ki a kezemből, hogy megoldjam a problémákat….:(
Előre is köszönök minden választ, Virág
a segítségetekre lenne szükségem..
Az előzményben leírt meditációs elakadásaimra húztam egy tarot kártyát. Kardok Kilences – Kegyetlenség: „A kártya arra a tendenciára utal, hogy kegyetlenül leértékeled önmagad.”
„Kérdés: Ki ítélt el régebben?”
Gondoltam ez arra utal, hogy olyan eredményeket várok a meditációban, ami túlzás, szigorú vagyok önmagammal, stb. Ok, vegyük a kérdést, úgyis valahogy fellelkesültem miután kiírtam magamból ezt a dilemmámat… Kiítélt el régebben? Hát, nem jött válasz….:( Pedig elég mélyen voltam, próbáltam elfogulatlanul várni, de nem.
Szóval megint itt a kérdés. Most én vagyok szigorú és nagyok/helytelenek az elvárások,mások megtapasztalásaihoz akarom hasonlítani a magamét vagy tényleg ez a helyzet és valami valóban nem működik??? Nem értem… Mit csináljak másképp?
Nagyon sokat segítene, ha megírnátok a meglátásaitokat.
Köszönöm, Virág
Szia Virág!
S Te is így érzed!?
Mond csak a környezeted hogy bánik Veled?
Számomra ez a tükör segített.
Voltak olyan pillanatok amikor azt gondoltam
hogy: nem lehet így bánni egy emberrel! 😉
Most pedig egyik ámulatból a másikba esem,hogy mennyire
tisztelnek,s megbecsülnek.
Erika Szeretettel!
Azt érzem, hogy az önbecsülés, értékelés a legnagyobb
Azt érzem, hogy az önbecsülés, értékelés a legnagyobb feladatom, de hogy kegyetlen lennék magammal… de lehet, hogy ez megfogalmazás kérdése, vagy a mérték kifejezése.
Nem, nem kapok ilyen tükröt. Sőt… lehet, hogy hülyén hangzik, de az emberek többsége kedvel (bár a férjem szerint mindent meg is teszek érte, hogy így legyen…:(, tény, hogy nehezen konfrontálódom, de ne senki nem „kegyetlenkedik”, de még nem is rosszindulatú vagy ilyesmi.
De igazából nem is a konkrét példa, amivel kapcsolatban nagyon segítségre van szükségem, hanem a meditációval kapcsolatos elakadás.
H: Nálad mi a meditáció?
Mert hogy ahányan vagyunk, annyiféle állapotot érthetünk alatta: Mi történik nálad a mediben?
Alapvetően Sanyi-féle, mert nála kezdtem el.;)
Bár azóta én
Alapvetően Sanyi-féle, mert nála kezdtem el.;)
Bár azóta én magamban megkülönböztetek egy céllal történő, probléma megoldó meditációt, és egy elme kiüresítést, elcsendesedést. Nehézségeim főleg az elsővel vannak, vagy legalábbis ehhez kértem segítséget.
A képekkel dolgozó meditáció (imaginációs) általában könnyebben megy. Ha egy önmagában feltett kérdésre várom a választ belülről, azzal van leginkább gondom. És nem mondom, hogy soha nem kaptam választ, van, hogy „bevillannak” dolgok, de elég ritkán, és ritkábban mint régen.
Van, hogy irányított meditációt végzek, vagyis hallgatom az „instrukciókat”, máskor meg inkább magamban, csendben indulok neki.
Biztos az is akadályozó lehet, hogy még mindig kicsit „fejnehéz” vagyok, vagyis nehezen jöhetnek be olyan válaszok, amik „pusztán” érzelmek, vagy energiák. Lehet, hogy emiatt beszűkítem a kört akaratlanul is, mert nem vagyok minden közlés szintre elég nyitott. Valószínűleg ezért tudom a képeket könnyebben feldolgozni, vagy válaszként értelmezni.
Nem tudom milyen részletes leírásra gondoltál. Válaszoltam a kérdésre?
Érzések,érzelmek jönnek be a medidben?
Azok elég
Érzések,érzelmek jönnek be a medidben?
Azok elég egyértelmű,kemény választ tudnak adni,ha elég mélyre mész.
Bár ez is agyi dolog, /hogy Alfának kedvezzek,de ami igaz az igaz:)/,szóval paleokortex,/a középső réteg/
limbikus rendszer.
Bár érzésben a szív körül érezzük érdekes módon.
Ki gondolná,hogy ezeknek a mély érzéseknek a központja tulajdonképpen az agyunkban van,mikor nem is ott érezzük?:D
Lehet, hogy non-stop szívnyitást kéne gyakorolnom???
Erre írtam, a fejnehézséget, és hogy ritkán jönnek érzések. Vagy lehet, hogy nem is veszem észre őket. a szívnyitásnál is inkább érzeteim vannak, nem érzéseim.
Lehet, hogy non-stop szívnyitást kéne gyakorolnom???
Ui: De azért nem úgy kell elképzelni, mint egy ész vezérelt, kiégett valakit…;) Bár sokat agyalok, a másik oldalon, pillanatok alatt elbőgöm magam, ha átérzek valamit, akár filmben, akár az életben.
tvir
„pillanatok alatt elbőgöm magam, ha átérzek valamit”
az előbb ugyan nem neked válaszoltam,de ez a fenti mondatod viszont remekül szemlélteti,hogy tökéletesen a környezet (mátrix) hatása alatt vagy.Pedig el kéne szakítani magad a valóságtól,felébredni belőle,függetleníteni magad tőle,mert amíg ez nincs meg addig nem leszel tökéletesen higgadt.Folyamatosan hatni fog az érzelmeidre.Túl komolyan veszed az életet.
Erről nyitottam már blogot: álomvilág avagy a mátrix szemlélet
Van igazság abban, amit írsz, ezt nem fogom letagadni, de nem az
Van igazság abban, amit írsz, ezt nem fogom letagadni, de nem azzal összefüggésben, amire írod.
A válaszod nem igazán érintett meg érzelmileg, akkor nem így reagáltam volna. Bár abban is igazad lehet, hogy talán nem is kellett volna bármit is válaszolnom, de nem tudtam szó nélkül hagyni, mert egyszerűen nehezen fogom fel, hogy valaki így látja a világot… De ez a te dolgod, nem kívánok beleszólni.
Ettől függetlenül, tény, hogy labilis tudok lenni érzelmileg, ergo könnyen kibillent sok minden a külső világból.
De sok esetben egyáltalán nem bánom, hogy minden szaron bőgök, sőt. Jól érzem magam tőle, hogy átélhettem azokat a dolgokat ilyen mélyen, jó érzés együtt érezni akár egy mesefilm szereplővel. (Lehet, hogy ez furcsán hangzik, pláne egy férfinak, a férjem is sokszor néz, hogy miért szeretek sírni….:)
Hogy túl komolyan veszem-e az életet? Ez érdekes kérdés. Mi számít komolynak? Az tény, (és szerintem erre célzol), nehezen engedem el magam.
A mátrixos blogod nem olvastam, mert őszintén szólva, ha látom, hogy te indítod a blogot, már bele sem merülök (így is ülök több mint eleget a gép előtt), nyilván ott is találhatnék érdekes gondolatokat, felismeréseket, de valahogy nincs kedvem az oda-vissza győzködésre energiát szánni, meg a kérdés feltevés sem igazán motivál, inkább keresek más témát.
Egyébként meg nekem is volt egy blogom, amiben pont azt ecseteltem, hogy az esténként rám törő „ki vagyok” kérdésnél olyan érzetem van/volt, mintha csak egy mátrix lenne ez a világ és az igazit nem ismerem mögötte… de ez érzés volt, nem gondolat, és gondolom te máshogy értelmezed a mátrixod.
dühös vagy rám,ellenszenvet érzel irántam,amiért más vagyok?
dühös vagy rám,ellenszenvet érzel irántam,amiért más vagyok? miért?
innen már egy ugrás a rasszizmus.
csak a hozzád hasonló az igaz ember?
vagy hogy van ez?
nem kötekszem,megérteni próbállak.
Buddhát is elítéled? Ő is teljesen más volt mint te.Ő is a szenvtelenséget hirdette.
Hééé…ő nem az a bántós fajta. Nyugi:)
Hééé…ő nem az a bántós fajta. Nyugi:)
na ez az… itt sem konfrontálódom..;) és már meg is kaptam ezt
na ez az… itt sem konfrontálódom..;) és már meg is kaptam ezt a bélyeget…:)
lehet, hogy Erikától kéne órát vennem 😉
Na jó, igazából nem is igen éreztem rá késztetést.. talán egyszer, de azt meg is írtam…:)
Virág,azt Alfának írtam,hogy Te nem vagy az a bántós fajta,és
Virág,azt Alfának írtam,hogy Te nem vagy az a bántós fajta,és higgadjon le,mert én is őt éreztem kicsit dühösnek.
Bár gondoltam rá,hogy helyes e,hogy csitítsam,vagy had szabaduljon el,aminek kell,mert esetleg segítene neked./konfrontálódni!/
De hát mégiscsak a feszültség,összetűzés elkerülése mellett döntöttem,mert ez még az én problémám is:))
Nem véletlenül avatkoztam bele…hahaha…
Még mindig,kitartóan kerülöm:D
Tudom én, hogy neki írtad, de így is felismertem benne, ami
Tudom én, hogy neki írtad, de így is felismertem benne, ami nehezen megy…:)
🙂
Szia Virág!
Most hogy mondod,arra gondoltam hogy talán nekem is tanfolyamot
kellene már indítanom….
Mondjuk odamondós technikák gyorstalpalón. 🙂
Mostanában boldog boldogtalan másokat akar tanítani.
Csak az a baj hogy több tanító van mint tanítvány. 😛
S én nem szeretek tolongani. 🙂
Üdv!Erika
,,én nem szeretek tolongani. :)”
Megtalálunk Erika anélkül
,,én nem szeretek tolongani. :)”
Megtalálunk Erika anélkül is:D
Ha már csak magamból indulok ki,akkor is.:)))
Nem érzek ellenszenvet, inkább állok értetlenül…
már csak
Nem érzek ellenszenvet, inkább állok értetlenül…
már csak abból is látszik, hogy nem vagyok dühös rád, mert nem akarlak lépten-nyomon meggyőzni.
Szerintem csírája sincs bennem a rasszizmusnak. Mindig is vonzódtam Afrikába és a feketékhez, nem szoktam zsidózni, hihetetlen jófej meleg kollégáim voltak…
„igaz ember”? ezt a fogalmat meg nem is ismerem, nem szoktam ily módon besorolni embereket
Másoktól sokkal komolyabb beszólásokat kaptál, nem értem miért vagy rám kiakadva?? Inkább én érzem, hogy dühös vagy. Azért mert nem olvasom el a blogjaidat? Azért ez sem feltétlenül igaz, van amelyikbe már belenéztem. A kérdéseid többsége annyira más síkon mozog, mint ami engem érdekel, hogy ez az oka, nem pedig az ellenszenv.
Virág,az a Mátrixos blog pedig szerintem figyelemre méltó.
Az
Virág,az a Mátrixos blog pedig szerintem figyelemre méltó.
Az állatokat én is valamiért nagyon sajnálom,és korábban sokszor előfordult,hogy állatos filmeken könnyeztem,ami nagy dolog volt,mert én egyébként nagyon ritkán sírok.
Amit nem tartok helyesnek,mert attól megkönnyebbülne az ember,ha meg nem sír valamiért,bent marad a bánat,meg a fájdalom.
Szóval szerintem ez egyáltalán nem baj,ha elérzékenyülsz,és sírsz.
Sőt inkább jó,mint rossz szerintem.
a szíved csak azért érzed mert az érzelmek aktiválják a
a szíved csak azért érzed mert az érzelmek aktiválják a vegetatív idegrendszert(düh,félelem,öröm)
szívdobogás,pupilla tágulat,emésztés lassul,a vér az izmokba megy
nagy izgalomnál remegés(ez már a túl magas arousal miatt van)
értem…
ezért az információért már megérte ma felkelni…;)
értem…
ezért az információért már megérte ma felkelni…;)
,,a szíved csak azért érzed mert az érzelmek aktiválják a
,,a szíved csak azért érzed mert az érzelmek aktiválják a vegetatív idegrendszert”
Megint csak is,mert van ott egy ,,láthatatlan dolog is,a szívcsakra,energetikai kp.-ja,ahol bizony komoly ,,történések folynak ilyenkor,csak megfoghatatlan.
Azt nem mondanám ,hogy láthatatlan,mert a látók látják.
Ezen ne vitatkozzunk,ezt én megtapasztaltam,láttam is dolgokat.
sajnos ez az amivel a tudomány/az én ismereteim szerint / nem, tud mit kezdeni.
És van még egy dolog,konkrétan nekem probléma.Orvosnak nem mondhatnám,mert beutalna a diliházba.
Szóval egy ilyen hosszú 10ves ,,nyitott szíves” út befejezése,felfüggesztése után azt kell észrevennem,
hogy ahogy összébb húztam a szívcsakrám,a fizikai szívem is teljesen lepattant!
Egyáltalán nem bírom a fizikai terhelést,pedig olyan voltam,mint egy öszvér,dromedár,akármi:)
100 m-t nem bírok végig futni,fel kell adnom,még ha az életem függne is tőle,mert nem bírja a szívem.
Holott nem rég még úgy futottam ,szinte repültem,csomagokkal megrakva.
Ezt hogy magyarázod Alfa,és ezt Hermesstől is kérdezném,mert erősen elgondolkodtam,hogyan edzem vissza a fizikai szívemet,ha már a ,,lelkit” jelentősen vissza kellett vennem,és ez a kettő hogy a bánatban függhet össze ennyire?
H: Alfa helyett
Szerintem a rossz kondíciónak a kevés mozgás az oka, nem az hogy nagyon nyitott volt a szívcsakrád.
Kevesebb blogolás, minél több loholás…:DDD
De ezt akár magamnak is írhattam volna.
Ez igaz Hermess,csakhogy én nem véletlenül írtam,amit írtam.
Ez
Ez igaz Hermess,csakhogy én nem véletlenül írtam,amit írtam.
Ez konkrétan ennek a dolognak a következménye,csak nem akartam túl hosszú lére engedni.
Amikor túl erős volt például az áradás,amit nem én szabályoztam,mert spontán és automatikus volt,ahogy a ,,másik” vette,amilyen mértékben szüksége volt rá.
Szóval olyankor is másnap éreztem a fizikai szívemet,szabályosan izomláza volt a szívizmomnak,tehát a szívcsakra erős tágulását a fizikai szív izma is követte ezek szerint.
De akkor a terhelhetőséggel nem volt baj,ez csak az után következett,hogy ezeket a dolgokat felfüggesztettem,mert a 3-as 5-ös teljesen lepattant,a 4-es meg már ,,túl ment minden határon”,és úgy döntöttem/akkor/,hogy vissza kell állítanom valamiféle egyensúlyt.
Szóval ahogy ,,visszavontam normális állapotba a 4-est”,/és a másik kettőt is kezdtem erősítgetni /,szó szerint teljesen lepattant a fizikai szívem.
Konkrétan a teherbírásra gondolok,fizikailag ,ahogy írtam is.
Én sohasem vittem túlzásba a mozgást:D,és mégsem volt ilyen gondom soha.
Ez teljesen tetten érhető nálam,azért írtam,és kérdeztem,hogyan lehet ez,hogy a fizikai szív ilyen erősen összefügg az ,,energetikaival”?
Az jutott most eszembe,hogyha a hormonokat kívülről visszük be,akkor elsatnyul a saját hormontermelés.
Lehet ,hogy ha ilyen hosszú távon ilyen erős energiák támogatták a fizikai szívemet,akkor most ,hogy ,,nincs” ,lepattant mivel addig megszokta,/,,az ingyen energiát”/és elkényelmesedett?
Egyébként én is azt gondoltam,miután pénteken a hóban ,tele csomagokkal éppen hogy csak össze nem estem ,hogy elérjem a vonatot:D, hogy bizony ennek fele sem tréfa,nagyon finoman fokozatosan, fizikailag kéne visszaedzenem a szívemet.
H:át ne fogd vissza a szívcsakrádat
csak erősítsd hozzá az alulműködő 3. és 5.-iket! Így is ki lehet egyenlíteni nem?
Előbb ezt írtam Neked, de aztán elővettem Hiroshi Motoyamát, és megnéztem ő mit mond. Tényleg túl lehet terhelni a manipurát és az anahátát is. Az előbbi emésztési rendellenességeket, az utóbbi szívpanaszokat produkálhat. De ő a túlterhelésről ír, ami lehet, hogy nálad csak később jelentkezett.
Gyógyulást, sikeres kiegyenlítést!
Először úgy csináltam,ahogy most tanácsolod,de utána ,,egyéb
Először úgy csináltam,ahogy most tanácsolod,de utána ,,egyéb okokból”,mégiscsak vissza kellett vennem
a 4-est,és azóta van ez a problémám.
És megfordult az is a fejemben a racionális magyarázatokon kívül,hogyha az ember átmenetileg visszavonja magát valahonnan, /amit ráadásul önként vállalt/ akkor azt ezek szerint nem teheti meg?
Nagyon csalódnék,ha így lenne…
H: Igen, köszönöm
Talán a koncentrációt próbált meg fokozni, amikor konkrét dolog után nyomozol, ne kalandozz el róla.
Én ilyenkor kérdezek is magamban rendszeresen. Vagy hang jön azonnal, vagy asszociálok és az képben jelenik meg. A kérdést azért jó feltenni magadban, mert utána létrejön egy „vákuum” a tudattartalomban, ahol megjelenhet a jó válasz.
A kívülről vezetett meditációkban is ez a jó, hogy hirtelen feltesznek kérdést, amire magadban generálsz választ, lehetőleg nem elméből. Ilyenkor jöttek pl a szimbólumok is, nemde?
Néha inkább az ellenkezőjét érzem. Hogy rágörcsölök a
Néha inkább az ellenkezőjét érzem. Hogy rágörcsölök a dologra, és talán így be se jöhet a válasz.
Vagy hiába vagyok mélyen (abszolút úgy érzem), olyan mintha még mindig felszínes, előre kiagyalt válaszok akarnának jönni. Ugye agyalok eleget, így már mindenre van egy-két alternatíva…
Sokszor felteszem a kérdést, próbálok nyitott lenni, de nem engedni ezeket az előre gyártott válaszokat sem, na és ilyenkor várok, várok… és semmi. Pedig ha összevetem azokkal az esetekkel, mikor jött válasz, a várok-várok után egyszer csak valami jön a semmiből.
A szimbólum terápiában egész sztorik alakulnak ki bennem. van egy kezdő kép, amit „kapok”, elkezdem nézegetni, részleteit leírom, és megindul az egész kép, és megdöbbentő sztorik bontakoznak ki. és arról biztosan érzem, hogy nem én terveztem el.
H:m, próbálj kihagyni egy hetet
Lehet, hogy az intuitív érzékelési ciklusod van mélyponton éppen. Vannak ilyen időszakok, amikor teljesen tompa az ember.
Próbáld még a Jikinget, Tarot valós kártyákkal, mély ráhangolódással. Valamikor csak annyi a baj, hogy nem bírunk a személyiségből kijönni. Akkor előtte a kiüresítő meditáció jó nálam. Felteszem a kérdést, és úgy megyek „üresbe”, aztán visszafelé jön a válasz. De néha az agykontrollos pohár víz technika is használ. Egyéne válogatja.
Ne erőszakold… töltődj inkább a természetben , hogy az energiaszinted emelkedjen, és egy idő után működni fog újra. Spiri társaságba lenne jó járnod újra, közös meditációkra, ahol erősebb energiák keletkeznek. De gondolom ez ott (hol is?) nem könnyen összehozható.
Mikor nem itthon vagyok (most Vietnámban), akkor úgyse nagyon ju
Mikor nem itthon vagyok (most Vietnámban), akkor úgyse nagyon jut idő meditációra, úgyhogy decemberben kicsit hanyagolni fogom, mikor otthon leszek.
Pont azt a két dolgot fogalmaztad meg, ami leginkább hiányzik nekem most. A természet, ami jobban tölt mindennél, de nem igazán elérhető napi szinten. Már maga a csönd is egy csoda…:) A másik meg egy spirituális társaság…
próbáltam is a szembe(s)ülés 2. blognál kezdeményezni egy 3-at decemberre, de elsikkadt…:(
H: Csak mondd újra
…amikor aktuális lesz decemberben. Néhányan biztosan össze tudunk jönni bármikor.
Ha nem sikerül úgy
megközelíteni, hogy ki az aki leértékel téged, akkor próbáld meg az ellenkező oldalról megtalálni a választ.
Kinek akarok megfelelni és miért?
Említetted a férjed édesapját például. Mi történik, ha nem felelsz meg neki?
Ő miért nem látja benned az Isteni megnyilvánulását?
Ezzel közel lehetek a tűzhöz… mert a megfelelési vágy szintén
Ezzel közel lehetek a tűzhöz… mert a megfelelési vágy szintén meghatározó kérdés nálam..
Fogalmam sincs mit gondol rólam őszintén az apósom (nem beszéltünk róla 😉 Alapvetően szeretnek, szerintem legfőképpen mert támogatom a fiúkat, és látják, hogy kiegyensúlyozott mellettem. Valószínűleg ez az én görcsöm, és neki fontosabb az előbb említett, mint az, hogy mindig képben legyek, melyik verset idézte, vagy mi történt a történelemben az adott évben…
Megpróbálkozom majd ezzel a megközelítéssel is, de a lényeg a meditáció kezelése lenne, hogy erről mit gondoltok.
Köszönöm a segítséget.
Szia virág!
Most én jövök a gyermekkoroddal /Kati
Szia virág!
Most én jövök a gyermekkoroddal /Kati helyett:)))/
Valamelyik szülőd,nem értékelt le /keményen/?
Esetleg /domináns/ ovis,vagy iskolás társad? Testvér? Fontos rokon?
Nekem alsó tagozatban a legjobb barátnőm el akart árulni,azok után,hogy etettük,ruháztuk,és tanítottam,és a hátamba vágta orvul a kést,megzsarolt.
Ez úgy hatott rám,hogy az egész női nemet,-mint barátnőt!- elutasítottam,csak fiú barátaim voltak,és
csak jócskán 40 felé kezdtem újra barátkozni a női nemmel.
Szép lassan azon vettem észre magamat,hogy nőpárti lettem,pedig azelőtt szóba sem álltam nőkkel,
csak fiú barátaim voltak:D
És ehhez elég volt egy kisgyermekkori nagyon igazságtalan élmény,és csalódás.
Ez csak egy példa,hogy iskolai élmény is lehet,ha nem a szülőtől jön.
Én is hajlok arra
hogy óvodás/iskolás élmény lehet. Ha a családi háttér kiegyensúlyozott a külvilág „brutalitásának” durvaságának kezelésére nem kap otthonról receptet a gyermek. Egyik barátnőm mesélte, hogy náluk otthon soha nincs kiabálás, ordítozás. El kezdte hordani a gyereket úszni, az úszómester egy nagy hangú valaki, na meg az uszodában muszáj hogy meghallják a hangját. A kissrác úgy elkezdett félni tőle, nem akart az Istennek sem úszni járni. Erre a barátnőm, most akkor jobban járunk ha ordítozunk otthon, hogy szokja? 😀
,,akkor jobban járunk ha ordítozunk otthon, hogy szokja?
,,akkor jobban járunk ha ordítozunk otthon, hogy szokja? :-D”
:DDD
na ezért szeretem én annyira a csendet:)
mert nálunk azért nem volt mindig ,,síri” csend otthon:D
Anyukám az ,,énekesi képességeit” időnként másképp kamatoztatta.
Nekem nem kellett úszómester:D /nem is nagyon tudok úszni,csak az árral:)/
ha egy viselkedésforma büntetéshez vezet,azt a jövőben kerülni
ha egy viselkedésforma büntetéshez vezet,azt a jövőben kerülni fogod,ez tényleg így igaz
(hapsifaló)
A viselkedés formát nem adtam fel,mert az a lényemből ,vagy
A viselkedés formát nem adtam fel,mert az a lényemből ,vagy neveltetésemből /mindegy most/ fakadt.
Tehát ugyanolyan maradtam.Segítőkész,stb…
Nem ez változott,hanem annak az egyetlen lánynak a ,,lelkembe maró” igazságtalan tettét az egész női nemre kivetítettem,hogy a nők kígyók.
És érdekes módon ezzel nagyon sokáig folyamatosan találkoztam is,de nem sérültem,mert eleve nem álltam szóba velük,csak felszínesen,vagyis ártani nem tudtak mélyebben.
A fiúk viszont nagyon jó barátnőknek bizonyultak.Sokkal őszintébben tudtam velük beszélgetni,ők ,,nem árultak el soha”:)
És később ,a későbbi munkám során ismertem meg igazán a női nemet,és akkor változott meg a véleményem róluk.Akkor sok mindent megértettem a női léttel kapcsolatban,és többé kevésbé elfogadtam
a nőket,sőt a pasik ki is estek a pikszisből:)
A hapsifalót ,hogy érted,mert erről szó sem volt. Nagyon is monogám vagyok./pedig hát lett volna lehetőségem,mint ahogy láthattad is:)iwiw/
„eleve nem álltam szóba velük”
erre mondom,hogy ezt a fajta
„eleve nem álltam szóba velük”
erre mondom,hogy ezt a fajta viselkedés formát adtad fel.
egy tapasztalatból általánosítottál és kerültél minden olyan szitut ami emlékeztet a korábbi szenvedésre
tehát a nőket kerülted
ne mondd már hogy nem értesz!!!!!!
De igen,csak a pasifalót nem értettem:D
De igen,csak a pasifalót nem értettem:D
Mindig innen próbálok kiindulni, mondván, hogy megfelelési vágy,
Mindig innen próbálok kiindulni, mondván, hogy megfelelési vágy, akkor biztos innen ered a dolog, de annyira nem ilyenek a szüleim. Írtam erről, tény, hogy tanulni kellett,de soha nem éreztem, hogy nem magamért szeretnének.
Gondoltam arra, hogy Anyu is kicsit kemény magával, esetleg másoltam a mintát… nem igazán elégedett magával soha, még talán ez lehet.
Iskolás, óvodás dolog sem rémlik, de nyilván mélyebbre kell menni, mert sokszor az ember nem emlékszik olyan sztorikra, amik meghatározóak lehettek.
Pl. egy szimbólum terápián (vagy talán máshol), feljött egy olyan eset, amire nem is nagyon emlékeztem már. Az osztály előtt kellett mindenkinek egyesével felolvasnia, és nekem nem ment jól. Talán harmadikosok voltunk, és én mindig 5-söket vittem haza, akkor meg 3-ast kaptam, de volt mellette egy megszégyenülés is… Nem tudom, hogy egy-egy ilyen eset mekkora erővel bír. De egyértelmű, hogy már akkor bennem volt a megfelelési kényszer.
„mintha a módszert vették volna ki a kezemből”
Én is tapasztaltam néha magamon, hogy a felszínen az akaratommal valamilyen problémát nagyon meg szeretnék oldani, de nem jön elő az gyökérok, vagy lehet el sem jutok a meditációs tudatállpotig: mindig valami közbejön. Gyakorlatilag gyártom magamnak a problémákat, hogy aztán azokra tudjam fogni a sikertelenségemet.
Talán ez keményen hangzik, de azért írom, mert én fülöncsíptem ez ügyben magamat. Egyszer kellett csak ráébrednem arra, hogy én vagyok az, aki a módszert olyankor kiveszi saját maga kezéből. Azóta nagyon tisztán látom, hogy melyik részem akarja a változást, és melyik részem az, aki menekül előle és miért. Sokszor volt már, hogy az egóm nem állt ellen a változásnak, de a lelkem kifutott volna a világból félelmében.
De vannak az egónak is szép játékai. Sajnos, belülről ezeket nagyon nehéz meglátni. Amikor úgy próbálja becsapni önmagát, hogy nagyon akarja a változást, megtesz mindent, de aztán mégis blokkolja, hogy bármi is sikerüljön.
Én még nem találtam olyan módszert, ami mély változásokat tud okozni, és nem a meditációs tudatállapoton alapul. De hiszem, hogy akinek valóban minden porcikája vágyja a változást, az el tudja érni a meditációs állapotot és abban tudja gyógyítani önmagát.
Inkább talán ennek a feltárásával kellene kezdeni: melyik részem fél a változástól és miért. Sokszor lehet elég az is, ha tudatosítjuk magunkban, hogy a sikereinknek valóban mi magunk vagyunk a gátlói.
Csaesz van ötleted hogyan?
Ez is megfordult már a fejemben. De nem tudom, hogy tegyek ellene…
Azt mondod, hogy tudatosítsam meditációban magamban, hogy én vagyok a gátló? Csak nálam ez az önostorozó dolog eleve megvan, tudom, hogy biztosan én nem csinálok valamit rosszul. Persze azt is értem, hogy ezt csak a felszínen mondom, és más lenne belátni, hogy mélyen ugyanezt teszem.
Azt viszont nem értem, hogy segítséggel miért megy? Szimbólum terápián egyszer sem volt, hogy ne jöttek volna képek és ne vittek volna tovább, akár zokogás közepette is. Pedig az valahol hasonló egy imaginációs meditációhoz.
Csaesz van ötleted hogyan csináljam? Előre is köszi.
Gondolok most egy
olyan okra, hogy az lenne az életfeladatod, hogy segítőként dolgozz a későbbiekben?
Ehhez majd minden elakadást meg kell tapasztalni. Vagy ha félelem van az elakadás mögött és ez összefügg a leértékeléssel, az lehet pl. a tömegből való kiemelkedés félelme. Az irigyektől való félelem.
Látó barátnőmnek ilyen problémákkal kell megküzdenie, pl. látja ha valaki rákos és még azt is, mennyi van neki hátra. Látja a megszálló, halott lelkeket, ahogy az alkoholistákon csüngenek, nem létezik hazugság a számára, sem saját magával szemben, sem másoktól. Szerintem azért ez elég kemény, nem? Nem is tud másként élni még, mint remeteként elvonulva a világtól, a tudás még elég új neki.
Nem irigylem a barátnődet…
Hát, arról fogalmam sincs, hogy mit
Nem irigylem a barátnődet…
Hát, arról fogalmam sincs, hogy mit hoz a jövő. Segítőséghez lenne még mit tanulni…;)
De nem adom fel, próbálkozom újra-újra..:) Meg megyek Ildikóhoz decemberben.;)
félreértettél
nem arra buzdítalak, hogy ostorozd magad, azért, mert valamit rosszul csinálsz. Inkább azt kéne felismerni, hogy nem rosszul csinálod, hanem nem akarod csinálni. Nagyon is jól csinálod, amit valamelyik tudatalatti réteged szeretne. 🙂
Én most itt nem azért írogálok, hogy meggyőzzelek ez irányba, ennek inkább valamilyen saját felismerésnek kellene lenni. Csak arra gondolok, hogy ha kívülről megvilágítom, hogy lehet ez is a háttérben, akkor talán jobban megnyílsz ez a gondolat irányába, és be tud menni az a saját felismerés. Nem feltétlenül meditációban, de ahogy érzed.
vagy felismerés hiányában lehet elég, ha egyszerűen csak elfogadod, hogy valójában tudat alatt nem is akarsz változni. Sokszor jó nekünk a kis meleg trutymákunkban! 🙂 Emiatt is kár ostoroznod magad, hisz ez olyan emberi tulajdonság! Ha mélyen belegondolsz, még akár szeretni is lehet.
Viszont, ha mélyebb rétegeimben úgysem akarok változni, akkor meg minek is törjem magam itt a felszínen? Úgyis a tudatalatti az úr. Ez az elfogadás. Ha megszűnik az önámítás, lehet megmozdul a tudatalatti, hogy azért mégsem olyan jó neki úgy, ahogy van. Ha nem mozdul, akkor úgy is jó lesz, hiszen elfogadtad. : )
Segítséggel azért megy, mert akkor ott a segítő energiája, jelenléte is, ami jóval nagyobb biztonságérzetet okoz számunkra, ezért kevésbé félünk az elengedéstől, meglátástól.
Hihetetlen,hogy megint az elfogadáshoz lyukadunk ki…:)
Olyan n
Hihetetlen,hogy megint az elfogadáshoz lyukadunk ki…:)
Olyan nagy akarás tud bennem lenni, ami valószínűleg csak visszatart. Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy nem megy, mert a másik oldalon meg lökdösve vagyok, hiszen a kis „megbuggyanásaim”, az esti feszítő, szorongató kérdések meg noszogatnak, és szeretném megtudni, hogy mit kezdjek velük…
Most eszembe jutott egy mondat, amit még az elején írt nekem Éva. Nem tudom pontosan idézni, valami olyasmi, hogy néha vissza kell lépni egyet, hogy előre léphessünk kettőt.. lehet, hogy valami ilyesmiről van szó…
Csak az a baj, hogy itt van ez lehetőségnek, de belül még mindig nem fogadtam el, csak egy lehetőségként, és az agyam tovább dolgozik, hogy mi más lehet mögötte, és mit csináljak, mert hogy mindig csinálni kell valamit… pedig dehogy kell, lehet, hogy pont nem kéne semmit csinálnom…
Azt hiszem, ha elmentem magamban, biztos ott lesz, és felbukkan újra, ha jeleznie kell. Köszi 🙂
Nem túl
régen más is kérdezett ebben a témában, ajánlottam a Sanyi csomagját
https://onmegvalositas.hu/siraly/12
Mint Sikka és Szabox helyesen rá is mutatott muszáj az ezt megelőző Sirály csomagokat is magunkévá tenni előtte.
Belső látás = Intuíció legfontosabb egós akadályozói pl. a vágyak és a félelemek. Ha vágy által vagy befolyásolva, akkor a „megérzésed” láttat veled valami csodás dolgot, ami nem reális. Ha félsz, akkor vagy nem mered látni az igazságot vagy egy hamis illúziót teremt a képzeleted.
Először én is könyvből tanultam fejleszteni a 3. szemet, elég rosszul jártam. Mert sikerült látnom a félelmetes végkifejletet, de sem megváltoztatni, sem elfogadni nem tanultam meg 😀 Aztán próbáltam leállítani a képességet, de nem sikerült. A megoldás az Érzelmek és Oldások csomagban volt 😀
H: Intuíció és felismerés
Az intuíció bizony érzésként jön a szívcsakránál (kinek lejjebb, ha lejjebb csúszott a szíve…:)
A felismerés pedig gondolat, kétely és minden előzmény nélküli „tudás” formájában a fejben.
A kettő jöhet együtt is, vagy valakinél jellemzően inkább az egyik. A felismerésről nincs mit írni – egyszerűen halál biztos vagy benne, hogy úgy van. No, de aki agyalásra hajlamos, mindjárt beindul nála variálgatás, vagy ha nem gyakorlott befelé figyelő, akkor nem veszi észre, hogy előzmény nélküli a fejében a felismerés.
Az szívcsakra a megbízhatóbb és magasabb rendű információ vevője, a szívcsakrába (asztrális sík) a buddhiból tükröződik le az információ (ez már Akasha szint), míg a felismerés csak a felső Manaszból jön (a buddhi alatti síkról). Nagyon kellemes kitáguló, kinyíló érzés a mellkasban, kifelé és befelé is teljesen átjárható lesz a szívcsakra. Lehet áthatása a szolár és a szívcsakra közötti részre is, a gyomorszáj környékén.
Az ősbizalom érzete, isteni bizonyság, így van/lesz jó érzés, a saját utad megtalálásának, követésének a kellemes érzete – ha jó a döntés. És ellenkezőleg – ha nem jó, akkor összehúzódnak a mellkas belső izmai, és egy szűkölő érzésed lesz, ami a szorongáshoz hasonlít, de mégsem az. Egyszerűen kevésbé átjárható, vagy befogadó lesz a szívcsakra. Ha váltogatod a két döntést magadban, elképzelve a következményeket – a különbség világosan érzékelhető. (Szerelmi ügyekben azonban nem tanácsolnám még így sem, mert garantáltam becsapjuk magunkat, ehhez már nagyon profinak kell lenni 🙂
DE: Semmiképpen nem tanácsos rossz hangulatból végezni az ilyen ellenőrzést, amikor magad alatt vagy! Előtte fel kell töltődni, Etalon Állapotba menni, érzelmi tisztítást végezni! Hogy ebből a jó állapotból lehessen világosan érzékelni, hogy mi a rosszabb döntés. (Egy rossz állapothoz képest egy kevésbé rossz is jónak tűnik, de attól az még nem a jó döntés, csak megkönnyebbülsz kissé, ha erre gondolsz a jelenlegi nyomorúsághoz képest).
Tehát lehetőleg egy feldobottabb állapotból kísérletezzünk az intuíció észlelésével, és döntésellenőrzéssel.
Hja, még hozzáírom, hogy belső hang formájában is jöhet a helyes információ, de ez megérne egy másik hozzászólást. És akkor még ott vannak az álmok is.
Szia Hermes!
Kíváncsian várom a folytatást belsö hang témában!
Üdv!Erika
H: Szia, Erika!
A belső hang csak nemrég jelent meg nálam, ezen a téren még nem tartom megoszthatónak a tapasztalataimat.
Valaki más, akinél már régóta megbízhatóan működik?
Hozzászólni tudnék, de kíváncsi lennék mások tapasztalataira. Nem egészen arra gondoltam, hogy én írok róla…:DD
Szia Hermess!
A belsö hangot egy navigációs szisztémhez tudom hasonlitani.
Minden téren használható.
Most is az írásban.
A belsö hangot követve sokkal határozottabb vagyok,magabiztos.
Nem teszek fölösleges köröket.
Tudom hogy mikor mit kell tennem,mondanom.
Most 2napig volt hogy nem müködött a ,,navim”,és olyankor teljesen elveszett vagyok.
Egy ép kéz láb mondatot sem tudok produkálni magamtól.
S olyankor jobbnak látom ha hallgatok,és csak létezem,és kerülöm a helyzeteket ahol döntenem
kell valamiben.
Ilyenkor tisztogatom magam,már ha rá bírom venni magam nagy nehezen.
Ez csak az én saját tapasztalatom.
Nem hallottam erröl semmit,ugyhogy hogy csak annyit tudok.
Üdv!Erika
Köszi Hermess, ez nagyon tetszett.
Köszi Hermess, ez nagyon tetszett.
mintha a módszert vették volna ki a kezemből…
Vacilláltam, hogy írjak-e, de talán a bennem zajló dolgokkal magamra világítok annyira, hogy tudtok nekem további tanácsot adni.
Tegnap este mikor elolvastam amiket írtatok, már nem volt erőm válaszolni, de belül valahogy úgy felpörgettem magam, hogy nem is értettem az okát. Olyan voltam belül mint egy hisztis gyerek, aki legszívesebben a földhöz vágná magát. Mára ez már teljesen lecsengett (újra olvasva a tanácsokat is), de úgy éreztem, lehet értelme leírnom, hogy mi zajlott bennem.
Azt már megfigyeltem magamon, hogy titkon mindig abban reménykedek, hogy kapok végre olyan tanácsot is, ami nem kizárólag meditációval oldható meg…
Kb. 4 éve kezdtem el kóstolgatni az önismeretet, meditációkat Sanyi (azt hiszem) 1 éves tanfolyamán.
Életem egyik legjobb döntése (és mellesleg megérzése 😉 volt elmenni rá. Valahogy visszatekintve úgy érzem, hogy azóta élem igazán az életem, azóta vagyok egyre inkább önmagam, tudatában önmagamnak, akkor kezdtem el más szemmel látni a világot.
Nem voltak bennem hatalmas falak a meditációval kapcsolatban, az elmélyülés már akkor gyorsan ment, (persze azt is mindig érzetem, hogy csoportban minden valahogy hatékonyabb). Szép lassan vettük az egyre bonyolultabb meditációkat, hol „sikerrel” éltem meg őket, hol kevésbé. Valószínűleg nem mindenre voltam elég nyitott.
Aztán a tanfolyam után volt egy időszak, amikor teljesen megállt bennem valami, nem ment, egyre jobban rágörcsöltem, és már nem volt kedvem leülni, mert kudarcként éltem meg, mert nem jött ki belőle semmi.
Mivel felléptek olyan problémák, amiket meg akartam oldani, de egyedül nem ment, akkor mentem el egy szimbólum terápiának nevezett, gyakorlatilag ugyanúgy meditációs állapotban végzett terápiára. A terapeuta segítségével szerintem rengeteg minden oldódott bennem, kiderültek dolgok, ott nem volt bennem gátoltság, a képek mindig áramlottak. (a terapeuta és a kliens közti kapcsolat, bizalom, több mint egy szimpla vezetett meditáció)
Aztán elköltöztünk Magyarországról, ismét egyedül kellett tovább lépnem. Mikor nagyon nem ment a célzott, probléma megoldó meditáció, elkezdtem „szimpla” elcsendesedéses meditációkat gyakorolni. Hiszem, hogy az is jó út, de valahogy úgy éreztem, hogy célirányosabban szeretnék megközelíteni dolgokat. Talán türelmetlen voltam…:(
Mostanában váltakozik, van hogy újra lendületet kapok és próbálom elvárásoktól mentesen megélni a meditációban megélteket. Máskor újra jön a kudarc érzés, és ilyenkor pl. mint az utóbbi napokban is, ráállok egy dologra, hátha az ismétlés szükséges az „eredményhez”. Szóval most pl. napok óta az önelfogadás meditációt gyakorlom… azért is mert ez tűnik legaktuálisabbnak.
Úgy érzem, hogy nem csak a világképem változott az elmúlt 4 év alatt, hanem én magam is. (A tükör-elv rengeteget segít.) Képes voltam meglépni olyan dolgokat, amit szimpla józan ésszel nem mertem volna. Képes voltam alkalmazkodni helyzetekhez, amiről azt hittem, soha nem megy majd, és érzem, hogy én is változtam.
De nem áll össze, hogy ebben vajon mennyi szerepe volt ezeknek a „sikertelennek” megélt meditációknak. Ha visszatekintek, nem emlékszem olyan meditációra, amikor magában a meditációban kaptam volna választ, vagy ott éltem volna meg a fordulópontot. De lehet, hogy téves elvárásaim vannak, és idővel hozzák meg a változást. Mit gondoltok erről?
Ha visszatekintek egyetlen olyan meditáció jut eszembe, ami számomra különösen emlékezetes volt és egy egység élményt kaptam általa Istennel. Ettől eltekintve olyanok voltak a meditációk, mintha gyakorolgatnám a módszert, jönnének kisebb válaszok, de általában nem a meditációval célzott „megoldás-darabok”.
Tudom, hogy valamit én csinálok rosszul, mert biztos vagyok benne, hogy a meditáció egy biztos módszer. Lehet, hogy téves elvárásaim vannak? Vagy nem vagyok elég nyitott és azzal kéne jó ideig csak foglalkoznom? Sokszor meg nem tudom mihez nyúljak a sok-sok elérhető meditáció közül… Nincs bajom azzal, hogy jönnek a problémák, de ez a tehetetlenség olyan, mintha a módszert vették volna ki a kezemből, hogy megoldjam a problémákat….:(
Előre is köszönök minden választ, Virág
a segítségetekre lenne szükségem..
Az előzményben leírt meditációs elakadásaimra húztam egy tarot kártyát. Kardok Kilences – Kegyetlenség: „A kártya arra a tendenciára utal, hogy kegyetlenül leértékeled önmagad.”
„Kérdés: Ki ítélt el régebben?”
Gondoltam ez arra utal, hogy olyan eredményeket várok a meditációban, ami túlzás, szigorú vagyok önmagammal, stb. Ok, vegyük a kérdést, úgyis valahogy fellelkesültem miután kiírtam magamból ezt a dilemmámat… Kiítélt el régebben? Hát, nem jött válasz….:( Pedig elég mélyen voltam, próbáltam elfogulatlanul várni, de nem.
Szóval megint itt a kérdés. Most én vagyok szigorú és nagyok/helytelenek az elvárások,mások megtapasztalásaihoz akarom hasonlítani a magamét vagy tényleg ez a helyzet és valami valóban nem működik??? Nem értem… Mit csináljak másképp?
Nagyon sokat segítene, ha megírnátok a meglátásaitokat.
Köszönöm, Virág
Szia Virág!
S Te is így érzed!?
Mond csak a környezeted hogy bánik Veled?
Számomra ez a tükör segített.
Voltak olyan pillanatok amikor azt gondoltam
hogy: nem lehet így bánni egy emberrel! 😉
Most pedig egyik ámulatból a másikba esem,hogy mennyire
tisztelnek,s megbecsülnek.
Erika Szeretettel!
Azt érzem, hogy az önbecsülés, értékelés a legnagyobb
Azt érzem, hogy az önbecsülés, értékelés a legnagyobb feladatom, de hogy kegyetlen lennék magammal… de lehet, hogy ez megfogalmazás kérdése, vagy a mérték kifejezése.
Nem, nem kapok ilyen tükröt. Sőt… lehet, hogy hülyén hangzik, de az emberek többsége kedvel (bár a férjem szerint mindent meg is teszek érte, hogy így legyen…:(, tény, hogy nehezen konfrontálódom, de ne senki nem „kegyetlenkedik”, de még nem is rosszindulatú vagy ilyesmi.
De igazából nem is a konkrét példa, amivel kapcsolatban nagyon segítségre van szükségem, hanem a meditációval kapcsolatos elakadás.
H: Nálad mi a meditáció?
Mert hogy ahányan vagyunk, annyiféle állapotot érthetünk alatta: Mi történik nálad a mediben?
Alapvetően Sanyi-féle, mert nála kezdtem el.;)
Bár azóta én
Alapvetően Sanyi-féle, mert nála kezdtem el.;)
Bár azóta én magamban megkülönböztetek egy céllal történő, probléma megoldó meditációt, és egy elme kiüresítést, elcsendesedést. Nehézségeim főleg az elsővel vannak, vagy legalábbis ehhez kértem segítséget.
A képekkel dolgozó meditáció (imaginációs) általában könnyebben megy. Ha egy önmagában feltett kérdésre várom a választ belülről, azzal van leginkább gondom. És nem mondom, hogy soha nem kaptam választ, van, hogy „bevillannak” dolgok, de elég ritkán, és ritkábban mint régen.
Van, hogy irányított meditációt végzek, vagyis hallgatom az „instrukciókat”, máskor meg inkább magamban, csendben indulok neki.
Biztos az is akadályozó lehet, hogy még mindig kicsit „fejnehéz” vagyok, vagyis nehezen jöhetnek be olyan válaszok, amik „pusztán” érzelmek, vagy energiák. Lehet, hogy emiatt beszűkítem a kört akaratlanul is, mert nem vagyok minden közlés szintre elég nyitott. Valószínűleg ezért tudom a képeket könnyebben feldolgozni, vagy válaszként értelmezni.
Nem tudom milyen részletes leírásra gondoltál. Válaszoltam a kérdésre?
Érzések,érzelmek jönnek be a medidben?
Azok elég
Érzések,érzelmek jönnek be a medidben?
Azok elég egyértelmű,kemény választ tudnak adni,ha elég mélyre mész.
Bár ez is agyi dolog, /hogy Alfának kedvezzek,de ami igaz az igaz:)/,szóval paleokortex,/a középső réteg/
limbikus rendszer.
Bár érzésben a szív körül érezzük érdekes módon.
Ki gondolná,hogy ezeknek a mély érzéseknek a központja tulajdonképpen az agyunkban van,mikor nem is ott érezzük?:D
Lehet, hogy non-stop szívnyitást kéne gyakorolnom???
Erre írtam, a fejnehézséget, és hogy ritkán jönnek érzések. Vagy lehet, hogy nem is veszem észre őket. a szívnyitásnál is inkább érzeteim vannak, nem érzéseim.
Lehet, hogy non-stop szívnyitást kéne gyakorolnom???
Ui: De azért nem úgy kell elképzelni, mint egy ész vezérelt, kiégett valakit…;) Bár sokat agyalok, a másik oldalon, pillanatok alatt elbőgöm magam, ha átérzek valamit, akár filmben, akár az életben.
tvir
„pillanatok alatt elbőgöm magam, ha átérzek valamit”
az előbb ugyan nem neked válaszoltam,de ez a fenti mondatod viszont remekül szemlélteti,hogy tökéletesen a környezet (mátrix) hatása alatt vagy.Pedig el kéne szakítani magad a valóságtól,felébredni belőle,függetleníteni magad tőle,mert amíg ez nincs meg addig nem leszel tökéletesen higgadt.Folyamatosan hatni fog az érzelmeidre.Túl komolyan veszed az életet.
Erről nyitottam már blogot: álomvilág avagy a mátrix szemlélet
Van igazság abban, amit írsz, ezt nem fogom letagadni, de nem az
Van igazság abban, amit írsz, ezt nem fogom letagadni, de nem azzal összefüggésben, amire írod.
A válaszod nem igazán érintett meg érzelmileg, akkor nem így reagáltam volna. Bár abban is igazad lehet, hogy talán nem is kellett volna bármit is válaszolnom, de nem tudtam szó nélkül hagyni, mert egyszerűen nehezen fogom fel, hogy valaki így látja a világot… De ez a te dolgod, nem kívánok beleszólni.
Ettől függetlenül, tény, hogy labilis tudok lenni érzelmileg, ergo könnyen kibillent sok minden a külső világból.
De sok esetben egyáltalán nem bánom, hogy minden szaron bőgök, sőt. Jól érzem magam tőle, hogy átélhettem azokat a dolgokat ilyen mélyen, jó érzés együtt érezni akár egy mesefilm szereplővel. (Lehet, hogy ez furcsán hangzik, pláne egy férfinak, a férjem is sokszor néz, hogy miért szeretek sírni….:)
Hogy túl komolyan veszem-e az életet? Ez érdekes kérdés. Mi számít komolynak? Az tény, (és szerintem erre célzol), nehezen engedem el magam.
A mátrixos blogod nem olvastam, mert őszintén szólva, ha látom, hogy te indítod a blogot, már bele sem merülök (így is ülök több mint eleget a gép előtt), nyilván ott is találhatnék érdekes gondolatokat, felismeréseket, de valahogy nincs kedvem az oda-vissza győzködésre energiát szánni, meg a kérdés feltevés sem igazán motivál, inkább keresek más témát.
Egyébként meg nekem is volt egy blogom, amiben pont azt ecseteltem, hogy az esténként rám törő „ki vagyok” kérdésnél olyan érzetem van/volt, mintha csak egy mátrix lenne ez a világ és az igazit nem ismerem mögötte… de ez érzés volt, nem gondolat, és gondolom te máshogy értelmezed a mátrixod.
dühös vagy rám,ellenszenvet érzel irántam,amiért más vagyok?
dühös vagy rám,ellenszenvet érzel irántam,amiért más vagyok? miért?
innen már egy ugrás a rasszizmus.
csak a hozzád hasonló az igaz ember?
vagy hogy van ez?
nem kötekszem,megérteni próbállak.
Buddhát is elítéled? Ő is teljesen más volt mint te.Ő is a szenvtelenséget hirdette.
Hééé…ő nem az a bántós fajta. Nyugi:)
Hééé…ő nem az a bántós fajta. Nyugi:)
na ez az… itt sem konfrontálódom..;) és már meg is kaptam ezt
na ez az… itt sem konfrontálódom..;) és már meg is kaptam ezt a bélyeget…:)
lehet, hogy Erikától kéne órát vennem 😉
Na jó, igazából nem is igen éreztem rá késztetést.. talán egyszer, de azt meg is írtam…:)
Virág,azt Alfának írtam,hogy Te nem vagy az a bántós fajta,és
Virág,azt Alfának írtam,hogy Te nem vagy az a bántós fajta,és higgadjon le,mert én is őt éreztem kicsit dühösnek.
Bár gondoltam rá,hogy helyes e,hogy csitítsam,vagy had szabaduljon el,aminek kell,mert esetleg segítene neked./konfrontálódni!/
De hát mégiscsak a feszültség,összetűzés elkerülése mellett döntöttem,mert ez még az én problémám is:))
Nem véletlenül avatkoztam bele…hahaha…
Még mindig,kitartóan kerülöm:D
Tudom én, hogy neki írtad, de így is felismertem benne, ami
Tudom én, hogy neki írtad, de így is felismertem benne, ami nehezen megy…:)
🙂
Szia Virág!
Most hogy mondod,arra gondoltam hogy talán nekem is tanfolyamot
kellene már indítanom….
Mondjuk odamondós technikák gyorstalpalón. 🙂
Mostanában boldog boldogtalan másokat akar tanítani.
Csak az a baj hogy több tanító van mint tanítvány. 😛
S én nem szeretek tolongani. 🙂
Üdv!Erika
,,én nem szeretek tolongani. :)”
Megtalálunk Erika anélkül
,,én nem szeretek tolongani. :)”
Megtalálunk Erika anélkül is:D
Ha már csak magamból indulok ki,akkor is.:)))
Nem érzek ellenszenvet, inkább állok értetlenül…
már csak
Nem érzek ellenszenvet, inkább állok értetlenül…
már csak abból is látszik, hogy nem vagyok dühös rád, mert nem akarlak lépten-nyomon meggyőzni.
Szerintem csírája sincs bennem a rasszizmusnak. Mindig is vonzódtam Afrikába és a feketékhez, nem szoktam zsidózni, hihetetlen jófej meleg kollégáim voltak…
„igaz ember”? ezt a fogalmat meg nem is ismerem, nem szoktam ily módon besorolni embereket
Másoktól sokkal komolyabb beszólásokat kaptál, nem értem miért vagy rám kiakadva?? Inkább én érzem, hogy dühös vagy. Azért mert nem olvasom el a blogjaidat? Azért ez sem feltétlenül igaz, van amelyikbe már belenéztem. A kérdéseid többsége annyira más síkon mozog, mint ami engem érdekel, hogy ez az oka, nem pedig az ellenszenv.
Virág,az a Mátrixos blog pedig szerintem figyelemre méltó.
Az
Virág,az a Mátrixos blog pedig szerintem figyelemre méltó.
Az állatokat én is valamiért nagyon sajnálom,és korábban sokszor előfordult,hogy állatos filmeken könnyeztem,ami nagy dolog volt,mert én egyébként nagyon ritkán sírok.
Amit nem tartok helyesnek,mert attól megkönnyebbülne az ember,ha meg nem sír valamiért,bent marad a bánat,meg a fájdalom.
Szóval szerintem ez egyáltalán nem baj,ha elérzékenyülsz,és sírsz.
Sőt inkább jó,mint rossz szerintem.
a szíved csak azért érzed mert az érzelmek aktiválják a
a szíved csak azért érzed mert az érzelmek aktiválják a vegetatív idegrendszert(düh,félelem,öröm)
szívdobogás,pupilla tágulat,emésztés lassul,a vér az izmokba megy
nagy izgalomnál remegés(ez már a túl magas arousal miatt van)
értem…
ezért az információért már megérte ma felkelni…;)
értem…
ezért az információért már megérte ma felkelni…;)
,,a szíved csak azért érzed mert az érzelmek aktiválják a
,,a szíved csak azért érzed mert az érzelmek aktiválják a vegetatív idegrendszert”
Megint csak is,mert van ott egy ,,láthatatlan dolog is,a szívcsakra,energetikai kp.-ja,ahol bizony komoly ,,történések folynak ilyenkor,csak megfoghatatlan.
Azt nem mondanám ,hogy láthatatlan,mert a látók látják.
Ezen ne vitatkozzunk,ezt én megtapasztaltam,láttam is dolgokat.
sajnos ez az amivel a tudomány/az én ismereteim szerint / nem, tud mit kezdeni.
És van még egy dolog,konkrétan nekem probléma.Orvosnak nem mondhatnám,mert beutalna a diliházba.
Szóval egy ilyen hosszú 10ves ,,nyitott szíves” út befejezése,felfüggesztése után azt kell észrevennem,
hogy ahogy összébb húztam a szívcsakrám,a fizikai szívem is teljesen lepattant!
Egyáltalán nem bírom a fizikai terhelést,pedig olyan voltam,mint egy öszvér,dromedár,akármi:)
100 m-t nem bírok végig futni,fel kell adnom,még ha az életem függne is tőle,mert nem bírja a szívem.
Holott nem rég még úgy futottam ,szinte repültem,csomagokkal megrakva.
Ezt hogy magyarázod Alfa,és ezt Hermesstől is kérdezném,mert erősen elgondolkodtam,hogyan edzem vissza a fizikai szívemet,ha már a ,,lelkit” jelentősen vissza kellett vennem,és ez a kettő hogy a bánatban függhet össze ennyire?
H: Alfa helyett
Szerintem a rossz kondíciónak a kevés mozgás az oka, nem az hogy nagyon nyitott volt a szívcsakrád.
Kevesebb blogolás, minél több loholás…:DDD
De ezt akár magamnak is írhattam volna.
Ez igaz Hermess,csakhogy én nem véletlenül írtam,amit írtam.
Ez
Ez igaz Hermess,csakhogy én nem véletlenül írtam,amit írtam.
Ez konkrétan ennek a dolognak a következménye,csak nem akartam túl hosszú lére engedni.
Amikor túl erős volt például az áradás,amit nem én szabályoztam,mert spontán és automatikus volt,ahogy a ,,másik” vette,amilyen mértékben szüksége volt rá.
Szóval olyankor is másnap éreztem a fizikai szívemet,szabályosan izomláza volt a szívizmomnak,tehát a szívcsakra erős tágulását a fizikai szív izma is követte ezek szerint.
De akkor a terhelhetőséggel nem volt baj,ez csak az után következett,hogy ezeket a dolgokat felfüggesztettem,mert a 3-as 5-ös teljesen lepattant,a 4-es meg már ,,túl ment minden határon”,és úgy döntöttem/akkor/,hogy vissza kell állítanom valamiféle egyensúlyt.
Szóval ahogy ,,visszavontam normális állapotba a 4-est”,/és a másik kettőt is kezdtem erősítgetni /,szó szerint teljesen lepattant a fizikai szívem.
Konkrétan a teherbírásra gondolok,fizikailag ,ahogy írtam is.
Én sohasem vittem túlzásba a mozgást:D,és mégsem volt ilyen gondom soha.
Ez teljesen tetten érhető nálam,azért írtam,és kérdeztem,hogyan lehet ez,hogy a fizikai szív ilyen erősen összefügg az ,,energetikaival”?
Az jutott most eszembe,hogyha a hormonokat kívülről visszük be,akkor elsatnyul a saját hormontermelés.
Lehet ,hogy ha ilyen hosszú távon ilyen erős energiák támogatták a fizikai szívemet,akkor most ,hogy ,,nincs” ,lepattant mivel addig megszokta,/,,az ingyen energiát”/és elkényelmesedett?
Egyébként én is azt gondoltam,miután pénteken a hóban ,tele csomagokkal éppen hogy csak össze nem estem ,hogy elérjem a vonatot:D, hogy bizony ennek fele sem tréfa,nagyon finoman fokozatosan, fizikailag kéne visszaedzenem a szívemet.
H:át ne fogd vissza a szívcsakrádat
csak erősítsd hozzá az alulműködő 3. és 5.-iket! Így is ki lehet egyenlíteni nem?
Előbb ezt írtam Neked, de aztán elővettem Hiroshi Motoyamát, és megnéztem ő mit mond. Tényleg túl lehet terhelni a manipurát és az anahátát is. Az előbbi emésztési rendellenességeket, az utóbbi szívpanaszokat produkálhat. De ő a túlterhelésről ír, ami lehet, hogy nálad csak később jelentkezett.
Gyógyulást, sikeres kiegyenlítést!
Először úgy csináltam,ahogy most tanácsolod,de utána ,,egyéb
Először úgy csináltam,ahogy most tanácsolod,de utána ,,egyéb okokból”,mégiscsak vissza kellett vennem
a 4-est,és azóta van ez a problémám.
És megfordult az is a fejemben a racionális magyarázatokon kívül,hogyha az ember átmenetileg visszavonja magát valahonnan, /amit ráadásul önként vállalt/ akkor azt ezek szerint nem teheti meg?
Nagyon csalódnék,ha így lenne…
H: Igen, köszönöm
Talán a koncentrációt próbált meg fokozni, amikor konkrét dolog után nyomozol, ne kalandozz el róla.
Én ilyenkor kérdezek is magamban rendszeresen. Vagy hang jön azonnal, vagy asszociálok és az képben jelenik meg. A kérdést azért jó feltenni magadban, mert utána létrejön egy „vákuum” a tudattartalomban, ahol megjelenhet a jó válasz.
A kívülről vezetett meditációkban is ez a jó, hogy hirtelen feltesznek kérdést, amire magadban generálsz választ, lehetőleg nem elméből. Ilyenkor jöttek pl a szimbólumok is, nemde?
Néha inkább az ellenkezőjét érzem. Hogy rágörcsölök a
Néha inkább az ellenkezőjét érzem. Hogy rágörcsölök a dologra, és talán így be se jöhet a válasz.
Vagy hiába vagyok mélyen (abszolút úgy érzem), olyan mintha még mindig felszínes, előre kiagyalt válaszok akarnának jönni. Ugye agyalok eleget, így már mindenre van egy-két alternatíva…
Sokszor felteszem a kérdést, próbálok nyitott lenni, de nem engedni ezeket az előre gyártott válaszokat sem, na és ilyenkor várok, várok… és semmi. Pedig ha összevetem azokkal az esetekkel, mikor jött válasz, a várok-várok után egyszer csak valami jön a semmiből.
A szimbólum terápiában egész sztorik alakulnak ki bennem. van egy kezdő kép, amit „kapok”, elkezdem nézegetni, részleteit leírom, és megindul az egész kép, és megdöbbentő sztorik bontakoznak ki. és arról biztosan érzem, hogy nem én terveztem el.
H:m, próbálj kihagyni egy hetet
Lehet, hogy az intuitív érzékelési ciklusod van mélyponton éppen. Vannak ilyen időszakok, amikor teljesen tompa az ember.
Próbáld még a Jikinget, Tarot valós kártyákkal, mély ráhangolódással. Valamikor csak annyi a baj, hogy nem bírunk a személyiségből kijönni. Akkor előtte a kiüresítő meditáció jó nálam. Felteszem a kérdést, és úgy megyek „üresbe”, aztán visszafelé jön a válasz. De néha az agykontrollos pohár víz technika is használ. Egyéne válogatja.
Ne erőszakold… töltődj inkább a természetben , hogy az energiaszinted emelkedjen, és egy idő után működni fog újra. Spiri társaságba lenne jó járnod újra, közös meditációkra, ahol erősebb energiák keletkeznek. De gondolom ez ott (hol is?) nem könnyen összehozható.
Mikor nem itthon vagyok (most Vietnámban), akkor úgyse nagyon ju
Mikor nem itthon vagyok (most Vietnámban), akkor úgyse nagyon jut idő meditációra, úgyhogy decemberben kicsit hanyagolni fogom, mikor otthon leszek.
Pont azt a két dolgot fogalmaztad meg, ami leginkább hiányzik nekem most. A természet, ami jobban tölt mindennél, de nem igazán elérhető napi szinten. Már maga a csönd is egy csoda…:) A másik meg egy spirituális társaság…
próbáltam is a szembe(s)ülés 2. blognál kezdeményezni egy 3-at decemberre, de elsikkadt…:(
H: Csak mondd újra
…amikor aktuális lesz decemberben. Néhányan biztosan össze tudunk jönni bármikor.
Ha nem sikerül úgy
megközelíteni, hogy ki az aki leértékel téged, akkor próbáld meg az ellenkező oldalról megtalálni a választ.
Kinek akarok megfelelni és miért?
Említetted a férjed édesapját például. Mi történik, ha nem felelsz meg neki?
Ő miért nem látja benned az Isteni megnyilvánulását?
Ezzel közel lehetek a tűzhöz… mert a megfelelési vágy szintén
Ezzel közel lehetek a tűzhöz… mert a megfelelési vágy szintén meghatározó kérdés nálam..
Fogalmam sincs mit gondol rólam őszintén az apósom (nem beszéltünk róla 😉 Alapvetően szeretnek, szerintem legfőképpen mert támogatom a fiúkat, és látják, hogy kiegyensúlyozott mellettem. Valószínűleg ez az én görcsöm, és neki fontosabb az előbb említett, mint az, hogy mindig képben legyek, melyik verset idézte, vagy mi történt a történelemben az adott évben…
Megpróbálkozom majd ezzel a megközelítéssel is, de a lényeg a meditáció kezelése lenne, hogy erről mit gondoltok.
Köszönöm a segítséget.
Szia virág!
Most én jövök a gyermekkoroddal /Kati
Szia virág!
Most én jövök a gyermekkoroddal /Kati helyett:)))/
Valamelyik szülőd,nem értékelt le /keményen/?
Esetleg /domináns/ ovis,vagy iskolás társad? Testvér? Fontos rokon?
Nekem alsó tagozatban a legjobb barátnőm el akart árulni,azok után,hogy etettük,ruháztuk,és tanítottam,és a hátamba vágta orvul a kést,megzsarolt.
Ez úgy hatott rám,hogy az egész női nemet,-mint barátnőt!- elutasítottam,csak fiú barátaim voltak,és
csak jócskán 40 felé kezdtem újra barátkozni a női nemmel.
Szép lassan azon vettem észre magamat,hogy nőpárti lettem,pedig azelőtt szóba sem álltam nőkkel,
csak fiú barátaim voltak:D
És ehhez elég volt egy kisgyermekkori nagyon igazságtalan élmény,és csalódás.
Ez csak egy példa,hogy iskolai élmény is lehet,ha nem a szülőtől jön.
Én is hajlok arra
hogy óvodás/iskolás élmény lehet. Ha a családi háttér kiegyensúlyozott a külvilág „brutalitásának” durvaságának kezelésére nem kap otthonról receptet a gyermek. Egyik barátnőm mesélte, hogy náluk otthon soha nincs kiabálás, ordítozás. El kezdte hordani a gyereket úszni, az úszómester egy nagy hangú valaki, na meg az uszodában muszáj hogy meghallják a hangját. A kissrác úgy elkezdett félni tőle, nem akart az Istennek sem úszni járni. Erre a barátnőm, most akkor jobban járunk ha ordítozunk otthon, hogy szokja? 😀
,,akkor jobban járunk ha ordítozunk otthon, hogy szokja?
,,akkor jobban járunk ha ordítozunk otthon, hogy szokja? :-D”
:DDD
na ezért szeretem én annyira a csendet:)
mert nálunk azért nem volt mindig ,,síri” csend otthon:D
Anyukám az ,,énekesi képességeit” időnként másképp kamatoztatta.
Nekem nem kellett úszómester:D /nem is nagyon tudok úszni,csak az árral:)/
ha egy viselkedésforma büntetéshez vezet,azt a jövőben kerülni
ha egy viselkedésforma büntetéshez vezet,azt a jövőben kerülni fogod,ez tényleg így igaz
(hapsifaló)
A viselkedés formát nem adtam fel,mert az a lényemből ,vagy
A viselkedés formát nem adtam fel,mert az a lényemből ,vagy neveltetésemből /mindegy most/ fakadt.
Tehát ugyanolyan maradtam.Segítőkész,stb…
Nem ez változott,hanem annak az egyetlen lánynak a ,,lelkembe maró” igazságtalan tettét az egész női nemre kivetítettem,hogy a nők kígyók.
És érdekes módon ezzel nagyon sokáig folyamatosan találkoztam is,de nem sérültem,mert eleve nem álltam szóba velük,csak felszínesen,vagyis ártani nem tudtak mélyebben.
A fiúk viszont nagyon jó barátnőknek bizonyultak.Sokkal őszintébben tudtam velük beszélgetni,ők ,,nem árultak el soha”:)
És később ,a későbbi munkám során ismertem meg igazán a női nemet,és akkor változott meg a véleményem róluk.Akkor sok mindent megértettem a női léttel kapcsolatban,és többé kevésbé elfogadtam
a nőket,sőt a pasik ki is estek a pikszisből:)
A hapsifalót ,hogy érted,mert erről szó sem volt. Nagyon is monogám vagyok./pedig hát lett volna lehetőségem,mint ahogy láthattad is:)iwiw/
„eleve nem álltam szóba velük”
erre mondom,hogy ezt a fajta
„eleve nem álltam szóba velük”
erre mondom,hogy ezt a fajta viselkedés formát adtad fel.
egy tapasztalatból általánosítottál és kerültél minden olyan szitut ami emlékeztet a korábbi szenvedésre
tehát a nőket kerülted
ne mondd már hogy nem értesz!!!!!!
De igen,csak a pasifalót nem értettem:D
De igen,csak a pasifalót nem értettem:D
Mindig innen próbálok kiindulni, mondván, hogy megfelelési vágy,
Mindig innen próbálok kiindulni, mondván, hogy megfelelési vágy, akkor biztos innen ered a dolog, de annyira nem ilyenek a szüleim. Írtam erről, tény, hogy tanulni kellett,de soha nem éreztem, hogy nem magamért szeretnének.
Gondoltam arra, hogy Anyu is kicsit kemény magával, esetleg másoltam a mintát… nem igazán elégedett magával soha, még talán ez lehet.
Iskolás, óvodás dolog sem rémlik, de nyilván mélyebbre kell menni, mert sokszor az ember nem emlékszik olyan sztorikra, amik meghatározóak lehettek.
Pl. egy szimbólum terápián (vagy talán máshol), feljött egy olyan eset, amire nem is nagyon emlékeztem már. Az osztály előtt kellett mindenkinek egyesével felolvasnia, és nekem nem ment jól. Talán harmadikosok voltunk, és én mindig 5-söket vittem haza, akkor meg 3-ast kaptam, de volt mellette egy megszégyenülés is… Nem tudom, hogy egy-egy ilyen eset mekkora erővel bír. De egyértelmű, hogy már akkor bennem volt a megfelelési kényszer.
„mintha a módszert vették volna ki a kezemből”
Én is tapasztaltam néha magamon, hogy a felszínen az akaratommal valamilyen problémát nagyon meg szeretnék oldani, de nem jön elő az gyökérok, vagy lehet el sem jutok a meditációs tudatállpotig: mindig valami közbejön. Gyakorlatilag gyártom magamnak a problémákat, hogy aztán azokra tudjam fogni a sikertelenségemet.
Talán ez keményen hangzik, de azért írom, mert én fülöncsíptem ez ügyben magamat. Egyszer kellett csak ráébrednem arra, hogy én vagyok az, aki a módszert olyankor kiveszi saját maga kezéből. Azóta nagyon tisztán látom, hogy melyik részem akarja a változást, és melyik részem az, aki menekül előle és miért. Sokszor volt már, hogy az egóm nem állt ellen a változásnak, de a lelkem kifutott volna a világból félelmében.
De vannak az egónak is szép játékai. Sajnos, belülről ezeket nagyon nehéz meglátni. Amikor úgy próbálja becsapni önmagát, hogy nagyon akarja a változást, megtesz mindent, de aztán mégis blokkolja, hogy bármi is sikerüljön.
Én még nem találtam olyan módszert, ami mély változásokat tud okozni, és nem a meditációs tudatállapoton alapul. De hiszem, hogy akinek valóban minden porcikája vágyja a változást, az el tudja érni a meditációs állapotot és abban tudja gyógyítani önmagát.
Inkább talán ennek a feltárásával kellene kezdeni: melyik részem fél a változástól és miért. Sokszor lehet elég az is, ha tudatosítjuk magunkban, hogy a sikereinknek valóban mi magunk vagyunk a gátlói.
Csaesz van ötleted hogyan?
Ez is megfordult már a fejemben. De nem tudom, hogy tegyek ellene…
Azt mondod, hogy tudatosítsam meditációban magamban, hogy én vagyok a gátló? Csak nálam ez az önostorozó dolog eleve megvan, tudom, hogy biztosan én nem csinálok valamit rosszul. Persze azt is értem, hogy ezt csak a felszínen mondom, és más lenne belátni, hogy mélyen ugyanezt teszem.
Azt viszont nem értem, hogy segítséggel miért megy? Szimbólum terápián egyszer sem volt, hogy ne jöttek volna képek és ne vittek volna tovább, akár zokogás közepette is. Pedig az valahol hasonló egy imaginációs meditációhoz.
Csaesz van ötleted hogyan csináljam? Előre is köszi.
Gondolok most egy
olyan okra, hogy az lenne az életfeladatod, hogy segítőként dolgozz a későbbiekben?
Ehhez majd minden elakadást meg kell tapasztalni. Vagy ha félelem van az elakadás mögött és ez összefügg a leértékeléssel, az lehet pl. a tömegből való kiemelkedés félelme. Az irigyektől való félelem.
Látó barátnőmnek ilyen problémákkal kell megküzdenie, pl. látja ha valaki rákos és még azt is, mennyi van neki hátra. Látja a megszálló, halott lelkeket, ahogy az alkoholistákon csüngenek, nem létezik hazugság a számára, sem saját magával szemben, sem másoktól. Szerintem azért ez elég kemény, nem? Nem is tud másként élni még, mint remeteként elvonulva a világtól, a tudás még elég új neki.
Nem irigylem a barátnődet…
Hát, arról fogalmam sincs, hogy mit
Nem irigylem a barátnődet…
Hát, arról fogalmam sincs, hogy mit hoz a jövő. Segítőséghez lenne még mit tanulni…;)
De nem adom fel, próbálkozom újra-újra..:) Meg megyek Ildikóhoz decemberben.;)
félreértettél
nem arra buzdítalak, hogy ostorozd magad, azért, mert valamit rosszul csinálsz. Inkább azt kéne felismerni, hogy nem rosszul csinálod, hanem nem akarod csinálni. Nagyon is jól csinálod, amit valamelyik tudatalatti réteged szeretne. 🙂
Én most itt nem azért írogálok, hogy meggyőzzelek ez irányba, ennek inkább valamilyen saját felismerésnek kellene lenni. Csak arra gondolok, hogy ha kívülről megvilágítom, hogy lehet ez is a háttérben, akkor talán jobban megnyílsz ez a gondolat irányába, és be tud menni az a saját felismerés. Nem feltétlenül meditációban, de ahogy érzed.
vagy felismerés hiányában lehet elég, ha egyszerűen csak elfogadod, hogy valójában tudat alatt nem is akarsz változni. Sokszor jó nekünk a kis meleg trutymákunkban! 🙂 Emiatt is kár ostoroznod magad, hisz ez olyan emberi tulajdonság! Ha mélyen belegondolsz, még akár szeretni is lehet.
Viszont, ha mélyebb rétegeimben úgysem akarok változni, akkor meg minek is törjem magam itt a felszínen? Úgyis a tudatalatti az úr. Ez az elfogadás. Ha megszűnik az önámítás, lehet megmozdul a tudatalatti, hogy azért mégsem olyan jó neki úgy, ahogy van. Ha nem mozdul, akkor úgy is jó lesz, hiszen elfogadtad. : )
Segítséggel azért megy, mert akkor ott a segítő energiája, jelenléte is, ami jóval nagyobb biztonságérzetet okoz számunkra, ezért kevésbé félünk az elengedéstől, meglátástól.
Hihetetlen,hogy megint az elfogadáshoz lyukadunk ki…:)
Olyan n
Hihetetlen,hogy megint az elfogadáshoz lyukadunk ki…:)
Olyan nagy akarás tud bennem lenni, ami valószínűleg csak visszatart. Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy nem megy, mert a másik oldalon meg lökdösve vagyok, hiszen a kis „megbuggyanásaim”, az esti feszítő, szorongató kérdések meg noszogatnak, és szeretném megtudni, hogy mit kezdjek velük…
Most eszembe jutott egy mondat, amit még az elején írt nekem Éva. Nem tudom pontosan idézni, valami olyasmi, hogy néha vissza kell lépni egyet, hogy előre léphessünk kettőt.. lehet, hogy valami ilyesmiről van szó…
Csak az a baj, hogy itt van ez lehetőségnek, de belül még mindig nem fogadtam el, csak egy lehetőségként, és az agyam tovább dolgozik, hogy mi más lehet mögötte, és mit csináljak, mert hogy mindig csinálni kell valamit… pedig dehogy kell, lehet, hogy pont nem kéne semmit csinálnom…
Azt hiszem, ha elmentem magamban, biztos ott lesz, és felbukkan újra, ha jeleznie kell. Köszi 🙂
Én tiszta logikát részesítem előnyben. Eddig bevált 🙂
Én tiszta logikát részesítem előnyben. Eddig bevált 🙂
Szia Ademon!
Na jó nekem csak 23-23 as a jobb és bal agyféltekém. 😛
Nekem szükségem van a navira is,nélküle írtó gügye vagyok. 😉
A belsö hang eligazít a logikus meglátásokon.(Is)
Üdv!Erika
H: Soha nem voltál még olyan szituban
…amikor a logikus döntéssel jártál rosszabbul? Amikor felülbíráltad a halvány kis sejtés-jelzést magadban az eszeddel, és ráfaragtál?
Magad is írtad valamelyik hsz.-ban, hogy az elme nem lát mindent át. Az elme és az ő logikája olyan mint egy adatbázis, és hozzá sablonos megoldási minták. De csak abból lehet logicázni, amit már átéltél. Teljesen új élethelyzetekben a logika becsődöl.
Erika: Nézd meg ilyenkor a bioritmusodat. Szoktak számolni a három ismerten kívül intuíciós ciklust is, az a leghosszabb. Magam is a mélypontján vagyok két napja, és úgy érzem, mintha elhagytam volna a GPS-emet (hehe, úgy is lehet írni, hogy GP-eszemet 🙂
Én a belső hangomat úgy hívtam elő, hogy feltettem a kérdést, és mondtam rá valamit magamban, amit már intuícióban úgy is éreztem, csak megfogalmaztam szavakban. Így ment egy ideig, aztán egyszer csak meglepődtem, mert a saját hangomon olyan válasz jött, amit nem én raktam össze elméből. Csak néztem körbe akaratlanul, hogy ki a franc volt az…
Lehet, hogy egy idegen hangot szerencsésebb lenne használni, hogy könnyebb legyen megkülönböztetni. Lányoknak James Bond, vagy Batman… nekem meg valami búgós női hang lenne jó, csak most már macerás lenne átszokni rá…:DDD
,,…amikor a logikus döntéssel jártál rosszabbul? Amikor
,,…amikor a logikus döntéssel jártál rosszabbul? Amikor felülbíráltad a halvány kis sejtés-jelzést magadban az eszeddel, és ráfaragtál?”
Ó dehogynem! 😉
Az elején folyton.
S aztán egy nagyon csúnya ráfaragásnál eldöntöttem hogy hallagok rá ezentúl.
Eleinte csak nagyobb volumenü esetekben éreztem,de most már a legcsekélyebb
dolgokban is ráhagyatkozom.
Én nem hallok konkrétan hangot.
Inkább ez olyan érzés.
Egyfajta energia ami egy hangot kísér.
Energiát érzek.
Nehéz megfogalmazni.
Mint ha két mágnest akarok összeérinteni.
Vonz vagy taszít.
Ezért a tisztaérzéshez hasonlít.
Vagy ez az?
Hol tisztaérzésnek,hol belsö hangnak hívom.
Logikus magyarázatokat inkább utólag keresek rá.
Gyakran tapasztalom hogy ha logikusan akarok eligazodni az élet dolgaiban
az olyan irányba vezet ami nekem nem jó.
Így pedig megadom magamnak azt a lehetöséget hogy csodák történjenek
velem a fizikai világban.
Olyan dolgok amik nem elöre kiszámíthatók. 😉
Úgy látszik valami front vonult át.
Most már Te vagy a 2-ik akitöl hallom hogy megszünt az érzékelése.
Nekem konkrétan olyan érzésem volt mint ha egy zsákot húztak volna a fejemre.
Tompa voltam,és kába. Hm?
Tegnap este tisztogattam,és azért is voltam olyan aktív az oldalon mert hoztam vissza magam. 😉
Nem mindegy, hogy mi a logika kiinduló pontja, nézőpontja. Vagyi
Nem mindegy, hogy mi a logika kiinduló pontja, nézőpontja. Vagyis milyen világnézet van mögötte, és maga a gondolkodó önmagát minek fogja fel, hogyan helyezi el magát a világban. Minél tisztább és objektívebb valóságtudat az alapja a logikának, annál objektívebb lesz az elme is.
Szerintem megvilágosodás után a logika már nem konkrét szabályrendszerek és filozófiák alapján működik, hanem a jelen aktualitása alapján. Vagyis a valóság pillanatnyi milyensége adja az irányadó szabályokat, mondhatni nem egyetemes igazságok lesznek, hanem aktuális igazságok.
De ezek a szabályok is inkább az Egyén és a Környezete pillanatnyi és objektív helyzetének kombinációjából jönnek létre.
H: Csak akkor igaz
lejjebb rakom eggyel
H: Ja…
… tök olyan, mintha másnapos lennék. 😀
(na, ezt meg kettővel lejjebb tette… Erikának írtam)
Az elmének van egy teremtő képessége és ennek semmi köze az
Az elmének van egy teremtő képessége és ennek semmi köze az adatbázishoz. A színtiszta logika a semmiből is képes logikus, összefüggő dolgokat teremteni. Azonban ennek a logikának az alapja már mag a Valóság. Mikor megéli az ember a Valóságot, akkor már képes lesz az „adatbázis” nélkül is teremteni a képzeletével.
Egyetlen dolog van amiben „nincs” logika és az az Egyetemes Tudat 🙂 Ez maga az Egész: lehet benne logika és lehet nem is.
Erre logikával rájönni nem lehet, csak sejteni. Azonban el lehet jutni a küszöbéig. Onnantól kezdve az ember érzi, hogy valami még hiányzik, de csak a tapasztalás teszi a felkiáltó jelet a „logikai sor” végére. Ez az a hely ahonnan a logika kiindul és végül be is fejeződik.
Break on Through to the other side!
amúgy az én témáim milyennek
Break on Through to the other side!
amúgy az én témáim milyennek találjátok?
Figyelem energia vámpírság 😀
A jóindulat, a segíteni akarás, a tanítási készség, mind pozitív, magas szintű energiák. Sikerült elég sokat megszerezned itt az oldalon.
A probléma az az, hogy ha Te mint energia felhasználó, nem arra használod, amire a többiek szánták, akkor ők ( mi ) energetikaialag azt a visszajelzést kapjuk hogy amit csinálunk az teljesen sikertelen. Ez még jobban lecsökkenti az energia szintet, az adó oldalról becsukódnak a kapuk.
A figyelem energia hiánya, a nem vagyok fontos átélése a kulcs, ha akarod keresd meg az okát a gyerekkorodban.
Ha nem, lehet futni még jó pár kört, ugyanez fog történni, egy idő után még a legkitartóbbak is feladják. Már kaptál ilyen irányú jelzést, ha jól emlékszem Spiriszaurusztól.
Találkoztam egy fiúval, akinek majd ugyanezt leírtam privát emailban, azt hittem, pusztába kiáltott szó. Majd fél év után jelentkezett és elmondta, hogy köszöni, és nem érti miért nem mondta ezt eddig neki senki 😀 Elindult a változás útján, minden szándéka az, hogy tiszta energiákkal töltekezzen 😀 A kapcsolatait az energia szerző játszmákról jóval magasabb szintre emelje. Sok sikert neked is!
abszolút rosszul látod
szerintem nagyon erőlteted ezeket a
abszolút rosszul látod
szerintem nagyon erőlteted ezeket a betanult elméleteidet.és jócskán alábecsülsz
valójában én meg akarom fejteni a világot,de ehhez szeretem,ha van partnerem.
csőváz
H: Nem neked vannak inkább elméleteid, Alfa?
Amelyekkel mindent meg lehet magyarázni? Az ember spirituális működését és az Univerzumot is? Amit meg nem lehet, azt letagadjuk az égboltról?
Egyébként a racionalizálás, intellektualizálás 5. szintű (torokcsakra alsó) pszichés hárítási mechanizmus Wilber szerint. Én már szintén lemondtam Rólad, legalább is időlegesen. A labda nálad van, innen már megkaptad, amit kaphattál. Írtam is korábban. Eldöntheted, hogy jó neked még így egy darabig, vagy önként mozdulsz tovább. A további külső ösztökélés úgy tűnik még nem időszerű.
Szabad ember vagy , szabad akarattal, időd van még elég, saját tempódban haladsz. Ateista áldásom legyen Veled!
hello Hermess.nincs mit letagadni.
csak megmagyarázni való
hello Hermess.nincs mit letagadni.
csak megmagyarázni való jelenségek vannak.
én is olvastam ám a wilberi elméletet és amit én csinálok az valójában integrálás:összeegyeztetem a nyugatot a kelettel,vallással,misztikussággal
a gyakorlatban ez megmagyarázás
de miért baj ez? nem ez a cél? a valóság minél teljesebb megismerése!!!!!
értsd meg ,nekem gondolkodni könnyebb mint tapasztalni transz élményeket.ezek létét én nem tagadom,csak az okait vizsgálom(agyas vidi)
de lehet hogy én pont így jutok el „valahova”.
én nem ragaszkodok ehhez a szinthez,pont hogy én is próbálok előrébb jutni
„értsd meg ,nekem gondolkodni könnyebb”- ez az… nem mindig a
„értsd meg ,nekem gondolkodni könnyebb”- ez az… nem mindig a könnyebb utat kell választani…
mire kéne hallgatni,az „intuícióra”?
mi az ? megérzés?
tehát
mire kéne hallgatni,az „intuícióra”?
mi az ? megérzés?
tehát egyszerű érzelmi reakció.
vezéreljen az érzelem ,mindenféle értelmi kontroll nélkül?
akkor minek vagyok ember?
erre egy állat is képes
ha magad sem tudod, hogy mi az, akkor hogy feltételezed, hogy eg
ha magad sem tudod, hogy mi az, akkor hogy feltételezed, hogy egy állat is képes rá?
Érdemes előbb megtapasztalni, mielőtt nyilatkozol róla, szerintem.
senki nem mondta, hogy az értelmet teljesen mellőzni kéne, csak a helyén kezelni, más „információszerző” képesség/forrás mellett
Miért kéne hallgatni az intuícióra? – kérded Alfa.
Mert ez a
Miért kéne hallgatni az intuícióra? – kérded Alfa.
Mert ez a benső iránytűnk, mely segít/ene mindig a MOST-ban tartani minket. Téged is:-)
Az utunkon tart.
Amikor az elméddel próbálsz döntéseket hozni, akkor a tapasztalataidat foglalod össze, valamiféle logika, ok-okozati összefüggések mentén. Esetleg ehhez adod a megszerzett elméleti tudást. Jól értem?
Azért mégsem tudod megúszni ebben a folyamatban az érzelmi ráhatást, hiszen eddigi utadon úgy szerezted a tapasztalataidat, hogy közben belemehetett pár szem homok a cipődbe…
Node mi is ez az intuíció?
Valahol olvastam ezt róla:tudni azt, amit még nem mondtak el nekünk, látni azt, amit még sosem láttunk a valóságban. Születésünktől fogva működik bennünk úgy, hogy jó érzéssel jelez, ha jó irányba haladunk, rossz érzést kelt, ha nem megfelelő a célunk.
Nem kell ezt túlmisztifikálni, de gyakorolni igen! Játékosan.
Megéri ezzel eljátszadozni AlfaOmega, mert cserébe eljutsz tiszta Önvalódig.
Amit annyira keresel.
H: Igen, az állat is képes rá
Jobban mint az ember, legalább is ami az életben maradásával kapcsolatos dolgokat illeti.
És tudod, miért? Mert nem képes gondolkodni. Az elmés gondolkodással nem nyomja el, írja felül a z intuícióját. Erre csak az ember képes.
Mégis mire jó a gondolkodás? Arra, hogy ne a vágyaid vezéreljenek, amit pl. beléd marketingelnek. Amit a saját akaratodnak hiszel. Vagy a félelmeid. És még arra is való a gondolkodás, hogy megértsd a lelki működés és az Univerzum működésének titkait. Végső soron egy szakaszban már a gondolatok kell, hogy irányítsanak, nem az érzelmeid. Mindig a magasabb dimenzióból kell jönnie az irányításnak (lásd David Bohm – Implicit, szuperimplicit rend teóriáját, hogy legyen valami respektem nálad. Kvantumfizikus.)
A nagy tévedés onnan ered, hogy a vágyakat is érzésként, meg az intuíciót is érzésként lehet fogni. De az intuíció magasabbról jön. Írtam a másik hsz-ben hogyan. Azok számára van értelme az intuíciónak, aki a kettőt egymástól meg tudja különböztetni.
„És tudod, miért? Mert nem képes gondolkodni. Az elmés
„És tudod, miért? Mert nem képes gondolkodni. Az elmés gondolkodással nem nyomja el, írja felül a z intuícióját. Erre csak az ember képes.”
Szerintem tudnak, még ha nem is szavakban, de tudnak. Tulajdonképpen miért ne tudnának?
Szerintem is tudnak. Erre vannak bizonyítékok is. Az ember is
Szerintem is tudnak. Erre vannak bizonyítékok is. Az ember is állat lényegében, csak nagyobb agytérfogattal és bonyolultabb idegrendszerrel a lelke kifejezéséhez, de attól még a többi állatnak is vannak olyan dolgai, mint nekünk… Érzem az egész élővilágon, hogy egyek vagyunk, és nem lehetünk akkor olyan mások mi emberek. 🙂
Ademon sokszor emlegeted a színtiszta logikát. de valójában a
Ademon
sokszor emlegeted a színtiszta logikát.
de valójában a színtiszta logika nem sokat jelent: pl
1.tény- népszámlálásnál megállapították,hogy az összes eszkimó fekete hajú
2.tény- én eszkimó vagyok
következtetés:én is fekete hajú vagyok
ennyi a színtiszta logika,de ehhez előbb meg kell győződni a 2 alaptény valósságáról
a hétköznapokban a logika szerintem csak egyszerű valószínűsítés:
-idáig minden nappal után jött az este,tehát valószínű hogy ezután is így lesz(de nem biztos,mert mondjuk jön egy aszteroida)
-idáig egy ember sem élt 200 évig,tehát valszeg én se fogok(de mi van ha közben fejlődik a tudomány?)
-idáig mindennap emberként ébredtem,tehát valszeg holnap is ember leszek(de mi van ha holnapra bekattanok,vagy ha ez csak egy mátrix ami most megtréfál?)
az ember megtapasztalja a változatlanságot és ezért valószínűsíti a múltból a jövőt
de el lehet képzelni egy folyton változó világot,létet is ahol nincs is szükség memóriára.Minek?A múlt nem lehet kiindulási pont.A jövő nem fog rá hasonlítani szemernyit sem,semmilyen téren.Az ilyen világban ez lenne a logika.
ebből egyébként nekem megint csak az ingerhalmaz világ jut eszembe.Lehet a világ bármilyen,nekünk akkor is logikus lesz.
logika=tapasztalat
Szia Kati!
Mindegy honnan vetted ezt az elméletet,könyvböl,tanfolyamról,vagy saját
kútföböl,lényeg hogy NAGYON IGAZ! 😉
Az energiavámpírok egyre kifinomultabb,rafináltabb játszmákkal cserkésznek be áldozatokat. 😛
Talán össze kellene fognunk és megosztani a tapasztalatokat….
(nyitok is hozzá egy blogot)
Üdv!Erika
H: ide tettem, mindkettőre szól
Csak akkor igaz szerintem, ha állandóan benne tudsz maradni a felsőbb tudatban. Gondolom én logikusan az ismerettáramból. Tényleg, mennyire tudsz benne maradni és onnan működni? Lejárni ügyintézni?
Mert ha kiesik az ember ebből az állapotból, akkor már benne van az elmében, a kollektív emberi tudatban, és az elméjével a szokásos minták szerint teremt. Alfa után szabadon – benne van a mátrixban. És akkor már nem mindegy a világnézet, az önzés mértéke, a tudatossági szint.
Fel-fel látogatni egy kis transzélményt megtapasztalni, rövid ideig „megvilágosodva” lenni megint más. Ez még nem változtatja meg a tudatossági szintet (hosszabb távon egyre inkább), mert ha visszapottyan az ember, a transzélményét az egyébként belakott tudatszintjéről fogja értelmezni és kommentálni.
Nem tudom veled mi a helyzet, majd elmondod, ha szeretnéd. Én még nem tartok ott. Rövidebben, nem mindegy, hogy lentről jársz fel látogatóba, vagy fentről jársz le időnként helyretenni valamit.
Én úgy érzem szellemileg vagyok benne, de lelkileg nem mindig.
Én úgy érzem szellemileg vagyok benne, de lelkileg nem mindig. Olyan mintha lenne benned egy univerzális gépezet, de nincs mindig elég energiád, hogy teljesen meghajtsd. Magyarul a háttérben már minden megvan, de még nem tudom eléggé az előtérbe hozni, kinyilvánítani. A tudatod benne van, de emberként még nem igazán.
Ezen dolgozom igazából. Emberi nyelvre lefordítani mindazt, ami belül van.
H: Energiát szerezni
… kétféle módon lehet: Vagy tovább takarítod a Lelked emberi részét (a tudatalattit), hogy ne vigyen el energiát semmilyen külső-belső történés, vagy végvényesen a Felsőbb részébe helyezed magadat, és akkor lesz bőven utánpótlás.
DE ennek a felköltözésnek maradéktalannak kell lennie, mintha egód nem is lenne… Ez a bhakti ösvényéhez hasonló teljes önátadás. Más módot nem ismerek.
Én is csak reménykedek, hogy lehet váltogatni a kettőt :DD, de egyszerre fent is meg lent is nem lehet lenni, az már magában energiaveszteséget okoz.
Én tiszta logikát részesítem előnyben. Eddig bevált 🙂
Én tiszta logikát részesítem előnyben. Eddig bevált 🙂
Szia Ademon!
Na jó nekem csak 23-23 as a jobb és bal agyféltekém. 😛
Nekem szükségem van a navira is,nélküle írtó gügye vagyok. 😉
A belsö hang eligazít a logikus meglátásokon.(Is)
Üdv!Erika
H: Soha nem voltál még olyan szituban
…amikor a logikus döntéssel jártál rosszabbul? Amikor felülbíráltad a halvány kis sejtés-jelzést magadban az eszeddel, és ráfaragtál?
Magad is írtad valamelyik hsz.-ban, hogy az elme nem lát mindent át. Az elme és az ő logikája olyan mint egy adatbázis, és hozzá sablonos megoldási minták. De csak abból lehet logicázni, amit már átéltél. Teljesen új élethelyzetekben a logika becsődöl.
Erika: Nézd meg ilyenkor a bioritmusodat. Szoktak számolni a három ismerten kívül intuíciós ciklust is, az a leghosszabb. Magam is a mélypontján vagyok két napja, és úgy érzem, mintha elhagytam volna a GPS-emet (hehe, úgy is lehet írni, hogy GP-eszemet 🙂
Én a belső hangomat úgy hívtam elő, hogy feltettem a kérdést, és mondtam rá valamit magamban, amit már intuícióban úgy is éreztem, csak megfogalmaztam szavakban. Így ment egy ideig, aztán egyszer csak meglepődtem, mert a saját hangomon olyan válasz jött, amit nem én raktam össze elméből. Csak néztem körbe akaratlanul, hogy ki a franc volt az…
Lehet, hogy egy idegen hangot szerencsésebb lenne használni, hogy könnyebb legyen megkülönböztetni. Lányoknak James Bond, vagy Batman… nekem meg valami búgós női hang lenne jó, csak most már macerás lenne átszokni rá…:DDD
,,…amikor a logikus döntéssel jártál rosszabbul? Amikor
,,…amikor a logikus döntéssel jártál rosszabbul? Amikor felülbíráltad a halvány kis sejtés-jelzést magadban az eszeddel, és ráfaragtál?”
Ó dehogynem! 😉
Az elején folyton.
S aztán egy nagyon csúnya ráfaragásnál eldöntöttem hogy hallagok rá ezentúl.
Eleinte csak nagyobb volumenü esetekben éreztem,de most már a legcsekélyebb
dolgokban is ráhagyatkozom.
Én nem hallok konkrétan hangot.
Inkább ez olyan érzés.
Egyfajta energia ami egy hangot kísér.
Energiát érzek.
Nehéz megfogalmazni.
Mint ha két mágnest akarok összeérinteni.
Vonz vagy taszít.
Ezért a tisztaérzéshez hasonlít.
Vagy ez az?
Hol tisztaérzésnek,hol belsö hangnak hívom.
Logikus magyarázatokat inkább utólag keresek rá.
Gyakran tapasztalom hogy ha logikusan akarok eligazodni az élet dolgaiban
az olyan irányba vezet ami nekem nem jó.
Így pedig megadom magamnak azt a lehetöséget hogy csodák történjenek
velem a fizikai világban.
Olyan dolgok amik nem elöre kiszámíthatók. 😉
Úgy látszik valami front vonult át.
Most már Te vagy a 2-ik akitöl hallom hogy megszünt az érzékelése.
Nekem konkrétan olyan érzésem volt mint ha egy zsákot húztak volna a fejemre.
Tompa voltam,és kába. Hm?
Tegnap este tisztogattam,és azért is voltam olyan aktív az oldalon mert hoztam vissza magam. 😉
Nem mindegy, hogy mi a logika kiinduló pontja, nézőpontja. Vagyi
Nem mindegy, hogy mi a logika kiinduló pontja, nézőpontja. Vagyis milyen világnézet van mögötte, és maga a gondolkodó önmagát minek fogja fel, hogyan helyezi el magát a világban. Minél tisztább és objektívebb valóságtudat az alapja a logikának, annál objektívebb lesz az elme is.
Szerintem megvilágosodás után a logika már nem konkrét szabályrendszerek és filozófiák alapján működik, hanem a jelen aktualitása alapján. Vagyis a valóság pillanatnyi milyensége adja az irányadó szabályokat, mondhatni nem egyetemes igazságok lesznek, hanem aktuális igazságok.
De ezek a szabályok is inkább az Egyén és a Környezete pillanatnyi és objektív helyzetének kombinációjából jönnek létre.
H: Csak akkor igaz
lejjebb rakom eggyel
H: Ja…
… tök olyan, mintha másnapos lennék. 😀
(na, ezt meg kettővel lejjebb tette… Erikának írtam)
Az elmének van egy teremtő képessége és ennek semmi köze az
Az elmének van egy teremtő képessége és ennek semmi köze az adatbázishoz. A színtiszta logika a semmiből is képes logikus, összefüggő dolgokat teremteni. Azonban ennek a logikának az alapja már mag a Valóság. Mikor megéli az ember a Valóságot, akkor már képes lesz az „adatbázis” nélkül is teremteni a képzeletével.
Egyetlen dolog van amiben „nincs” logika és az az Egyetemes Tudat 🙂 Ez maga az Egész: lehet benne logika és lehet nem is.
Erre logikával rájönni nem lehet, csak sejteni. Azonban el lehet jutni a küszöbéig. Onnantól kezdve az ember érzi, hogy valami még hiányzik, de csak a tapasztalás teszi a felkiáltó jelet a „logikai sor” végére. Ez az a hely ahonnan a logika kiindul és végül be is fejeződik.
Break on Through to the other side!
amúgy az én témáim milyennek
Break on Through to the other side!
amúgy az én témáim milyennek találjátok?
Figyelem energia vámpírság 😀
A jóindulat, a segíteni akarás, a tanítási készség, mind pozitív, magas szintű energiák. Sikerült elég sokat megszerezned itt az oldalon.
A probléma az az, hogy ha Te mint energia felhasználó, nem arra használod, amire a többiek szánták, akkor ők ( mi ) energetikaialag azt a visszajelzést kapjuk hogy amit csinálunk az teljesen sikertelen. Ez még jobban lecsökkenti az energia szintet, az adó oldalról becsukódnak a kapuk.
A figyelem energia hiánya, a nem vagyok fontos átélése a kulcs, ha akarod keresd meg az okát a gyerekkorodban.
Ha nem, lehet futni még jó pár kört, ugyanez fog történni, egy idő után még a legkitartóbbak is feladják. Már kaptál ilyen irányú jelzést, ha jól emlékszem Spiriszaurusztól.
Találkoztam egy fiúval, akinek majd ugyanezt leírtam privát emailban, azt hittem, pusztába kiáltott szó. Majd fél év után jelentkezett és elmondta, hogy köszöni, és nem érti miért nem mondta ezt eddig neki senki 😀 Elindult a változás útján, minden szándéka az, hogy tiszta energiákkal töltekezzen 😀 A kapcsolatait az energia szerző játszmákról jóval magasabb szintre emelje. Sok sikert neked is!
abszolút rosszul látod
szerintem nagyon erőlteted ezeket a
abszolút rosszul látod
szerintem nagyon erőlteted ezeket a betanult elméleteidet.és jócskán alábecsülsz
valójában én meg akarom fejteni a világot,de ehhez szeretem,ha van partnerem.
csőváz
H: Nem neked vannak inkább elméleteid, Alfa?
Amelyekkel mindent meg lehet magyarázni? Az ember spirituális működését és az Univerzumot is? Amit meg nem lehet, azt letagadjuk az égboltról?
Egyébként a racionalizálás, intellektualizálás 5. szintű (torokcsakra alsó) pszichés hárítási mechanizmus Wilber szerint. Én már szintén lemondtam Rólad, legalább is időlegesen. A labda nálad van, innen már megkaptad, amit kaphattál. Írtam is korábban. Eldöntheted, hogy jó neked még így egy darabig, vagy önként mozdulsz tovább. A további külső ösztökélés úgy tűnik még nem időszerű.
Szabad ember vagy , szabad akarattal, időd van még elég, saját tempódban haladsz. Ateista áldásom legyen Veled!
hello Hermess.nincs mit letagadni.
csak megmagyarázni való
hello Hermess.nincs mit letagadni.
csak megmagyarázni való jelenségek vannak.
én is olvastam ám a wilberi elméletet és amit én csinálok az valójában integrálás:összeegyeztetem a nyugatot a kelettel,vallással,misztikussággal
a gyakorlatban ez megmagyarázás
de miért baj ez? nem ez a cél? a valóság minél teljesebb megismerése!!!!!
értsd meg ,nekem gondolkodni könnyebb mint tapasztalni transz élményeket.ezek létét én nem tagadom,csak az okait vizsgálom(agyas vidi)
de lehet hogy én pont így jutok el „valahova”.
én nem ragaszkodok ehhez a szinthez,pont hogy én is próbálok előrébb jutni
„értsd meg ,nekem gondolkodni könnyebb”- ez az… nem mindig a
„értsd meg ,nekem gondolkodni könnyebb”- ez az… nem mindig a könnyebb utat kell választani…
mire kéne hallgatni,az „intuícióra”?
mi az ? megérzés?
tehát
mire kéne hallgatni,az „intuícióra”?
mi az ? megérzés?
tehát egyszerű érzelmi reakció.
vezéreljen az érzelem ,mindenféle értelmi kontroll nélkül?
akkor minek vagyok ember?
erre egy állat is képes
ha magad sem tudod, hogy mi az, akkor hogy feltételezed, hogy eg
ha magad sem tudod, hogy mi az, akkor hogy feltételezed, hogy egy állat is képes rá?
Érdemes előbb megtapasztalni, mielőtt nyilatkozol róla, szerintem.
senki nem mondta, hogy az értelmet teljesen mellőzni kéne, csak a helyén kezelni, más „információszerző” képesség/forrás mellett
Miért kéne hallgatni az intuícióra? – kérded Alfa.
Mert ez a
Miért kéne hallgatni az intuícióra? – kérded Alfa.
Mert ez a benső iránytűnk, mely segít/ene mindig a MOST-ban tartani minket. Téged is:-)
Az utunkon tart.
Amikor az elméddel próbálsz döntéseket hozni, akkor a tapasztalataidat foglalod össze, valamiféle logika, ok-okozati összefüggések mentén. Esetleg ehhez adod a megszerzett elméleti tudást. Jól értem?
Azért mégsem tudod megúszni ebben a folyamatban az érzelmi ráhatást, hiszen eddigi utadon úgy szerezted a tapasztalataidat, hogy közben belemehetett pár szem homok a cipődbe…
Node mi is ez az intuíció?
Valahol olvastam ezt róla:tudni azt, amit még nem mondtak el nekünk, látni azt, amit még sosem láttunk a valóságban. Születésünktől fogva működik bennünk úgy, hogy jó érzéssel jelez, ha jó irányba haladunk, rossz érzést kelt, ha nem megfelelő a célunk.
Nem kell ezt túlmisztifikálni, de gyakorolni igen! Játékosan.
Megéri ezzel eljátszadozni AlfaOmega, mert cserébe eljutsz tiszta Önvalódig.
Amit annyira keresel.
H: Igen, az állat is képes rá
Jobban mint az ember, legalább is ami az életben maradásával kapcsolatos dolgokat illeti.
És tudod, miért? Mert nem képes gondolkodni. Az elmés gondolkodással nem nyomja el, írja felül a z intuícióját. Erre csak az ember képes.
Mégis mire jó a gondolkodás? Arra, hogy ne a vágyaid vezéreljenek, amit pl. beléd marketingelnek. Amit a saját akaratodnak hiszel. Vagy a félelmeid. És még arra is való a gondolkodás, hogy megértsd a lelki működés és az Univerzum működésének titkait. Végső soron egy szakaszban már a gondolatok kell, hogy irányítsanak, nem az érzelmeid. Mindig a magasabb dimenzióból kell jönnie az irányításnak (lásd David Bohm – Implicit, szuperimplicit rend teóriáját, hogy legyen valami respektem nálad. Kvantumfizikus.)
A nagy tévedés onnan ered, hogy a vágyakat is érzésként, meg az intuíciót is érzésként lehet fogni. De az intuíció magasabbról jön. Írtam a másik hsz-ben hogyan. Azok számára van értelme az intuíciónak, aki a kettőt egymástól meg tudja különböztetni.
„És tudod, miért? Mert nem képes gondolkodni. Az elmés
„És tudod, miért? Mert nem képes gondolkodni. Az elmés gondolkodással nem nyomja el, írja felül a z intuícióját. Erre csak az ember képes.”
Szerintem tudnak, még ha nem is szavakban, de tudnak. Tulajdonképpen miért ne tudnának?
Szerintem is tudnak. Erre vannak bizonyítékok is. Az ember is
Szerintem is tudnak. Erre vannak bizonyítékok is. Az ember is állat lényegében, csak nagyobb agytérfogattal és bonyolultabb idegrendszerrel a lelke kifejezéséhez, de attól még a többi állatnak is vannak olyan dolgai, mint nekünk… Érzem az egész élővilágon, hogy egyek vagyunk, és nem lehetünk akkor olyan mások mi emberek. 🙂
Ademon sokszor emlegeted a színtiszta logikát. de valójában a
Ademon
sokszor emlegeted a színtiszta logikát.
de valójában a színtiszta logika nem sokat jelent: pl
1.tény- népszámlálásnál megállapították,hogy az összes eszkimó fekete hajú
2.tény- én eszkimó vagyok
következtetés:én is fekete hajú vagyok
ennyi a színtiszta logika,de ehhez előbb meg kell győződni a 2 alaptény valósságáról
a hétköznapokban a logika szerintem csak egyszerű valószínűsítés:
-idáig minden nappal után jött az este,tehát valószínű hogy ezután is így lesz(de nem biztos,mert mondjuk jön egy aszteroida)
-idáig egy ember sem élt 200 évig,tehát valszeg én se fogok(de mi van ha közben fejlődik a tudomány?)
-idáig mindennap emberként ébredtem,tehát valszeg holnap is ember leszek(de mi van ha holnapra bekattanok,vagy ha ez csak egy mátrix ami most megtréfál?)
az ember megtapasztalja a változatlanságot és ezért valószínűsíti a múltból a jövőt
de el lehet képzelni egy folyton változó világot,létet is ahol nincs is szükség memóriára.Minek?A múlt nem lehet kiindulási pont.A jövő nem fog rá hasonlítani szemernyit sem,semmilyen téren.Az ilyen világban ez lenne a logika.
ebből egyébként nekem megint csak az ingerhalmaz világ jut eszembe.Lehet a világ bármilyen,nekünk akkor is logikus lesz.
logika=tapasztalat
Szia Kati!
Mindegy honnan vetted ezt az elméletet,könyvböl,tanfolyamról,vagy saját
kútföböl,lényeg hogy NAGYON IGAZ! 😉
Az energiavámpírok egyre kifinomultabb,rafináltabb játszmákkal cserkésznek be áldozatokat. 😛
Talán össze kellene fognunk és megosztani a tapasztalatokat….
(nyitok is hozzá egy blogot)
Üdv!Erika
H: ide tettem, mindkettőre szól
Csak akkor igaz szerintem, ha állandóan benne tudsz maradni a felsőbb tudatban. Gondolom én logikusan az ismerettáramból. Tényleg, mennyire tudsz benne maradni és onnan működni? Lejárni ügyintézni?
Mert ha kiesik az ember ebből az állapotból, akkor már benne van az elmében, a kollektív emberi tudatban, és az elméjével a szokásos minták szerint teremt. Alfa után szabadon – benne van a mátrixban. És akkor már nem mindegy a világnézet, az önzés mértéke, a tudatossági szint.
Fel-fel látogatni egy kis transzélményt megtapasztalni, rövid ideig „megvilágosodva” lenni megint más. Ez még nem változtatja meg a tudatossági szintet (hosszabb távon egyre inkább), mert ha visszapottyan az ember, a transzélményét az egyébként belakott tudatszintjéről fogja értelmezni és kommentálni.
Nem tudom veled mi a helyzet, majd elmondod, ha szeretnéd. Én még nem tartok ott. Rövidebben, nem mindegy, hogy lentről jársz fel látogatóba, vagy fentről jársz le időnként helyretenni valamit.
Én úgy érzem szellemileg vagyok benne, de lelkileg nem mindig.
Én úgy érzem szellemileg vagyok benne, de lelkileg nem mindig. Olyan mintha lenne benned egy univerzális gépezet, de nincs mindig elég energiád, hogy teljesen meghajtsd. Magyarul a háttérben már minden megvan, de még nem tudom eléggé az előtérbe hozni, kinyilvánítani. A tudatod benne van, de emberként még nem igazán.
Ezen dolgozom igazából. Emberi nyelvre lefordítani mindazt, ami belül van.
H: Energiát szerezni
… kétféle módon lehet: Vagy tovább takarítod a Lelked emberi részét (a tudatalattit), hogy ne vigyen el energiát semmilyen külső-belső történés, vagy végvényesen a Felsőbb részébe helyezed magadat, és akkor lesz bőven utánpótlás.
DE ennek a felköltözésnek maradéktalannak kell lennie, mintha egód nem is lenne… Ez a bhakti ösvényéhez hasonló teljes önátadás. Más módot nem ismerek.
Én is csak reménykedek, hogy lehet váltogatni a kettőt :DD, de egyszerre fent is meg lent is nem lehet lenni, az már magában energiaveszteséget okoz.