Archívum: Blogbejegyzés

Sziasztok!

Biztosan hallott már mindenki a most terjengö fertözésröl.
Hogyan látjuk ezt spirituális szemmel?

Csak azt szeretném mondani hogy figyeljünk arra miféle energiáknak Vagyunk a teremtöi!
Bár az is óriási hogy még senki nem hozta fel a témát. 😉

Boldog vagy?
Tedd a szívedre a kezed, és mondd meg őszintén. Boldog vagy? Örömben, harmóniában élsz? Tudsz-e napjaid többségében maradéktalanul örülni a Téged körülölelő Életnek?
S Ti, agyalósok, a megismerhetetlent is megismerni akarók, tudtok-e néha lazítani csak úgy a semmiért, hogy közben ne azt vizslassátok, ez vagy az miért pont így van, mi mozgatja, s így van-e egyáltalán?
Két megoldatlan-megoldhatatlan feladvány között gondoltok-e néha arra, hogy talán mégiscsak ajándékként kaptuk az Életet? Csak úgy, Önmagáért? Hogy szeressük és ÉLJÜK?

Vallásgyakorló családból az önismeret hullámain átcsordogáltam az ezotéria világába. Azóta nem járok templomba, nem érzem hitelesnek az ottlétemet. Tegnap mégis úgy alakult, hogy kétszer is voltam. 😀

Legutóbbi templomlátogatásomat mélységes kudarcnak éltem meg. Megmondtam a nagyszüleimnek, hogy mennyire képmutató lenne, ha egész évben nem megyek, húsvétkor mégis mennék, úgyhogy menjenek nélkülem, de mintha nem is hallották volna, míg végül nem akartam veszekedni, meg az ő prédikálásukat hallgatni egész nap, meghallgattam hát a papét.

Az Zen tanítás szerint ahhoz, hogy bármi változást érjen el az ember magában, előbb ki kell üresítenie magát. A meglévő dolgoktól meg kell szabadulni. Jézus ezt úgy fogalmazta meg, hogy: Részegnek találtalak benneteket… utalva arra, hogy mindenki mindenféle tanításokkal van tele. Az elménk teljesen le van foglalva az előítéleteinkkel, és viszonyulásainkkal és mindennel amiről azt mondjuk Én vagyok: A kiüresítés egy remek módját találtam ki. Meginterjúvoltam önmagam.

– „Indulj már!” – üvöltenek rám. Megpróbálom mozdítani a jobb lábam, nem megy. A balt, de az se sikerül. Lepillantok a lábamra, hát látom, hogy térdig be van betonozva.
– „Szeress, ölelj meg!” – kérik kedvesen. Mozdítanám a kezem, de ólmos súlyok húzzák lefelé.
– „Nyugodj meg!” – mosolyognak rám.
– „Jó.” – egyezem bele, de eközben kalapáló szívem majd kiugrik a helyéből.

– „Nem is hallod, amit mondunk!” – szűrődik a szemrehányás valahonnan a távolból.
– „Dehogynem!” – kiabálom, hogy túlharsogjam szívem zakatolását, de senki nem figyel rám.

Érdekes jelenségre lettem figyelmes. Egy újság cikkben olvastam, hogy a kulturális kreatívok az Amerikai nép egyharmadát teszik ki, ők, hívei a fenntartható fogyasztásnak, és egy igen domináns társadalmi réteget tesznek ki. Nosza csatlakozzatok hozzájuk… A mögöttes politikai szándék nyilvánvaló, mindenkit aki eddig sehova sem adta le voksát egybe akarnak gyűjteni, hogy ezáltal Ők is ellenőrizhetővé, és irányíthatóvá váljanak.

Vajon milyen lenne a vas személyisége ha lenne neki? Milyen jellemű a víz? Hogy érzi magát a levegő?
Ha minden anyagba beleképzelnénk egy-egy embert, milyen embereket kapnánk az egyes anyagfajták természetét alapul véve?

És ha már önismeret: Te milyen anyag vagy? 🙂

Rájöttem, teljesen rossz szemszögből közelítem meg ezt a felébredés dolgot. Úgy állok hozzá, és szerintem sokan még, hogy az én az aki megvilágosodik. Majd én megvilágosodom, majd Te megvilágosodsz, stb.
Viszont! Ki is az az én ugye? Egy kreálmány. Aki itt ül és gépel, az tuti nem fog soha megvilágosodni, mert aki itt ül, és gépel, az valójában nem is létezik. Létrehozta a világ, a társadalom, de ahogy létrehozta, úgy el is pusztítja egyszer. A megvilágosodást én, aki most írok, soha sem fogom elérni, mivel az én, természeténél fogva a sötétség, ami eltakarja a világosságot. Az én annyit tud tenni, hogy félreáll a világosság útjából.
De hiszen nincs is ki megvilágosodjon!

Bukkant már fel magzatkori emléked?
Milyenek ezek az emlékek? Tud gondolkodni a magzat?
Vagy tisztán csak érzelmei vannak? Vagy csak tisztán fizikai tünetek? – Fájdalom?
Honnan ismered fel, hogy magzatkori emléked bukkant elő?

Anyák is írhatnának – magzatkori emlékek nélkül – , hogy ők mit éreznek, amikor babát várnak!

Hogyan juthatunk ismerethez, vagy legalább ahhoz a tudáshoz, hogy be akarnak-e csapni minket vagy nem. Nem feltétlenül akarnak becsapni, csak azok sem tudják a válaszokat, akik nekünk kijelentették, hogy valami úgy van, ahogyan állítják.