Munkába menet mindig viszek magammal gyümölcsöt, könyvet, ezt-azt. Mindezt papírtáskában cipelem magammal mindennap. Mióta visszajöttem szabadságról ugyanazt a papírtáskát hordom. Ma reggel valamiért amikor megfogtam a kezembe, akkor ránéztem a táska fülére és megállapítottam, hogy hamarosan el fog szakadni, mert eléggé elhasználódott. No majd ha elszakad kicserélem egy másikra. A parkolóból mentem az irodába, kezemben a papírtáskával és tessék, egyszercsak elszakadt. Hirtelen eszembe jutott, hogy épp ma reggel néztem rá a fülére és tessék épp ma el is szakadt.
A kérdés csak az számomra, hogy ez egy megérzés volt és amikor ránéztem a fülére, akkor már tudtam ezt és ki kellett volna cserélnem vagy pedig megteremtettem az elszakadását. Ez még kérdés számomra? Figyelgetem a gondolataimat és nagyon szeretném tudni, hogy mikor van megérzésem és akkor annak megfelelően cselekedjek is, ha kell.
Nálam ez a kérdés a telefonok kapcsán merül fel.
Általában ha
Nálam ez a kérdés a telefonok kapcsán merül fel.
Általában ha gondolok valakire az kb. 2 napon belül felhív. És itt jön a gubanc,hogy ne legyen olyan egyszerű,mert mindig azt mondják,hogy ,,jaj, napok óta akarlak már hívni.”..
Így sosem tudom kideríteni,hogy azért hívott mert én gondoltam rá,vagy én azért gondoltam rá,mert megéreztem,hogy ő gondol rám?
Ez a tipikus ,,mi volt előbb a tyúk vagy a tojás? ” esete:)
Visszatérve a papírzacskóra. Nálam ez úgy zajlik,hogy látom,hogy az utolsókat rúgja,de van amikor sietek,vagy éppen lusta vagyok átpakolni,és persze ,hogy elszakad,mert nem bírja tovább.Hisz láttam is indulásnál:) És persze ennek ellenére ,mikor elszakad bosszankodom,hogy láttam,miért nem cseréltem ki?:)))
Szerintem ebben az esetben az elszakadás törvényszerű , / nem mi ,,teremtjük” meg./,ha már törődött,vagy be van picit szakadva a füle.
Nálam ez a kérdés a telefonok kapcsán merül fel.
Általában ha
Nálam ez a kérdés a telefonok kapcsán merül fel.
Általában ha gondolok valakire az kb. 2 napon belül felhív. És itt jön a gubanc,hogy ne legyen olyan egyszerű,mert mindig azt mondják,hogy ,,jaj, napok óta akarlak már hívni.”..
Így sosem tudom kideríteni,hogy azért hívott mert én gondoltam rá,vagy én azért gondoltam rá,mert megéreztem,hogy ő gondol rám?
Ez a tipikus ,,mi volt előbb a tyúk vagy a tojás? ” esete:)
Visszatérve a papírzacskóra. Nálam ez úgy zajlik,hogy látom,hogy az utolsókat rúgja,de van amikor sietek,vagy éppen lusta vagyok átpakolni,és persze ,hogy elszakad,mert nem bírja tovább.Hisz láttam is indulásnál:) És persze ennek ellenére ,mikor elszakad bosszankodom,hogy láttam,miért nem cseréltem ki?:)))
Szerintem ebben az esetben az elszakadás törvényszerű , / nem mi ,,teremtjük” meg./,ha már törődött,vagy be van picit szakadva a füle.
Teremtés
Szerintem teremtés. Ideje lenne annak, hogy az emberek elkezdjenek hinni saját magukban, és gondolataik teremtő erejében. Én hiszek benne, és eddig bármit szerettem volna, megkaptam, létrejött, megtaláltam, kialakult. Ez a papírzacskós történet egy véletlenszerű dolog volt. Ha tudatosan használod ezt a mindenkiben kivétel nélkül megtalálható képességed, sokkal szebbé és boldogabbá teheted az életed. Én tudatosan használom. Mikor szeretnék valamit, világosan és pontosan megfogalmazom magamban, mit szeretnék, napjában többször, ha kell, sok sok napon át, míg be nem következik. Ezt persze nem a lottó5-tel kell elképzelni. Elképzelem, mennyire örülök, mikor bekövetkezik, milyen érzéseket szabadít fel bennem. Kivétel nélkül mindent létrehoztam így, amit csak szerettem volna.
Nemrég egy jó barátommal ellátogattunk Egerbe. Vonat indult, én pedig kitaláltam, hogy biztosan fogunk őzet látni. Mellettünk ülők összesúgtak, és kiröhögtek. Ment a vonat szép tájakon, és én közben tekintetemet az üvegen kifele a mezőkre szegeztem, és vártam, akartam azt az őzet. És lett őz. És a mellettünk ülők sikongattak az örömtől. Aztán szerettem volna még egyet, olyat, ami nem olyan messze van, jobban szebben kivehetőt. 15 perc telt el, és a vonatsíntől alig 30 méterre állt és nézett az őz. Aztán mondta a barátom, hogy ez semmi. Őzet teremteni nem nagy kunszt, teremtsünk tigrist. Jót nevettünk, ezen poénkodtunk vagy fél órát, mikor a következő állomáson a vonatból kinézve láttuk, ahogyan a sínen keresztül sétál egy vörös tigris csíkos cica :))) Sosem felejtem el.
Ha akartam valakit magam mellé pontosan azt az embert kaptam, akit szerettem volna. Nem ismerőst, egyszerűen azokkal a tulajdonságokkal rendelkező idegent, akit „megálmodtam”. Volt, hogy a semmiből kopogott be az ajtómon. Nem vicc.
Volt viszont egy ismerősöm, aki annyira negatív volt, hogy csak rossz történt vele. Meg volt győződve arról, hogy azért romlott el a laptopja, mert reggel volt egy ilyen megérzése és hogy neki hitperlátása van meg mit tudom én. Én meg vele éltem 3 évet, és tudom, hogy nála negatívabb, panaszkodósabb ember szerintem kevés létezik, és bármit a falra festett, az megtörtént. Én meg úgy gondolom, ha tudsz teremteni, ne a rossz dolgokra koncentrálj. Egy hete gondolok egy srácra, akihez közöm nincs, egyszer találkoztam vele, kb 1 évvel ezelőtt, a legjobb barátom legjobb barátja. Tegnap közölte velem a legjobb barátom, hogy ez a srác szólt neki (tegnapelőtt), hogy miért nem hívnak fel engem és csatlakozom én is a társaságukhoz. Egyszer találkoztam vele, egy évvel ezelőtt. Véletlen? Hagyjuk már. Amit akarsz, megkapod! Csak jól kell akarni. Nem szabad, hogy eltántorítsanak sötét felhők. Menni kell előre. Senkit sem hagynak cserben odafent, csak kérni kell segítséget, és ha kérsz, fel kell ismerni, mikor megkapod, és el kell tudni fogadni.
Ja, és nem, nem vagyok semmilyen szektatag, nem olvastam semmit ezekről, puritán tapasztalás van a szavaim mögött. 🙂
Teremtés
Szerintem teremtés. Ideje lenne annak, hogy az emberek elkezdjenek hinni saját magukban, és gondolataik teremtő erejében. Én hiszek benne, és eddig bármit szerettem volna, megkaptam, létrejött, megtaláltam, kialakult. Ez a papírzacskós történet egy véletlenszerű dolog volt. Ha tudatosan használod ezt a mindenkiben kivétel nélkül megtalálható képességed, sokkal szebbé és boldogabbá teheted az életed. Én tudatosan használom. Mikor szeretnék valamit, világosan és pontosan megfogalmazom magamban, mit szeretnék, napjában többször, ha kell, sok sok napon át, míg be nem következik. Ezt persze nem a lottó5-tel kell elképzelni. Elképzelem, mennyire örülök, mikor bekövetkezik, milyen érzéseket szabadít fel bennem. Kivétel nélkül mindent létrehoztam így, amit csak szerettem volna.
Nemrég egy jó barátommal ellátogattunk Egerbe. Vonat indult, én pedig kitaláltam, hogy biztosan fogunk őzet látni. Mellettünk ülők összesúgtak, és kiröhögtek. Ment a vonat szép tájakon, és én közben tekintetemet az üvegen kifele a mezőkre szegeztem, és vártam, akartam azt az őzet. És lett őz. És a mellettünk ülők sikongattak az örömtől. Aztán szerettem volna még egyet, olyat, ami nem olyan messze van, jobban szebben kivehetőt. 15 perc telt el, és a vonatsíntől alig 30 méterre állt és nézett az őz. Aztán mondta a barátom, hogy ez semmi. Őzet teremteni nem nagy kunszt, teremtsünk tigrist. Jót nevettünk, ezen poénkodtunk vagy fél órát, mikor a következő állomáson a vonatból kinézve láttuk, ahogyan a sínen keresztül sétál egy vörös tigris csíkos cica :))) Sosem felejtem el.
Ha akartam valakit magam mellé pontosan azt az embert kaptam, akit szerettem volna. Nem ismerőst, egyszerűen azokkal a tulajdonságokkal rendelkező idegent, akit „megálmodtam”. Volt, hogy a semmiből kopogott be az ajtómon. Nem vicc.
Volt viszont egy ismerősöm, aki annyira negatív volt, hogy csak rossz történt vele. Meg volt győződve arról, hogy azért romlott el a laptopja, mert reggel volt egy ilyen megérzése és hogy neki hitperlátása van meg mit tudom én. Én meg vele éltem 3 évet, és tudom, hogy nála negatívabb, panaszkodósabb ember szerintem kevés létezik, és bármit a falra festett, az megtörtént. Én meg úgy gondolom, ha tudsz teremteni, ne a rossz dolgokra koncentrálj. Egy hete gondolok egy srácra, akihez közöm nincs, egyszer találkoztam vele, kb 1 évvel ezelőtt, a legjobb barátom legjobb barátja. Tegnap közölte velem a legjobb barátom, hogy ez a srác szólt neki (tegnapelőtt), hogy miért nem hívnak fel engem és csatlakozom én is a társaságukhoz. Egyszer találkoztam vele, egy évvel ezelőtt. Véletlen? Hagyjuk már. Amit akarsz, megkapod! Csak jól kell akarni. Nem szabad, hogy eltántorítsanak sötét felhők. Menni kell előre. Senkit sem hagynak cserben odafent, csak kérni kell segítséget, és ha kérsz, fel kell ismerni, mikor megkapod, és el kell tudni fogadni.
Ja, és nem, nem vagyok semmilyen szektatag, nem olvastam semmit ezekről, puritán tapasztalás van a szavaim mögött. 🙂