Archívum
A Blogbejegyzés egy személyes történet, élmény megosztására szolgáló tartalomtípus.
Keresgéltem a „boldogságkutatás” szóra a neten, kíváncsi voltam mit-hogyan kutatnak ezzel kapcsolatban.
Elszomorító.
Boldogtalanság lett rajtam úrrá, ahogy látom, milyen könnyen mossák össze a boldogság fogalmát az örömmel, jó közérzettel, felszabadító érzésekkel.
Aztán belefutottam ebbe a beszélgetésbe, amiben annyi … hallottam, hogy megint lehullott egy csillag az égről. Kár volt odavetítenem! De most már legalább a helyén van.
Mi a Tantra lényege? Mire tanít meg a hétköznapokban? Merre vezessem a Tantra tábort, mit ismerjenek fel a résztvevők? – Ezen gondolkodtam a napokban, amikor azt tervezgettem, hogy miről, hogyan fog szólni a táborunk.
Hiszen a tantra egy olyan hatalmas tudás-halmaz, amiből bármit is emelnék ki, azt hónapokig lehetne tanulni, évekig kellene gyakorolni és ennyi mindenbe 5 nap alatt úgysem tudunk belevágni. Mi legyen hát az a fő irány, terület, amelyet mindenképpen megmutatok a tantrából és amit ha hazavisznek a résztvevők, azt hasznosítani tudják az életükben?
Nos, bizonyára sokakat vonz a tantra szexualitással, intimitással kapcsolatos tanítása, de erről úgy vélem, hogy már csak a végeredmény, amely azt mutatja meg, hogy mennyire érzékeny, nyitott, odaadó, tudatos belsővel rendelkezik az ember.
Szombat reggel jött az sms Tőle, hogy sajna nem fogunk tudni találkozni.
Tudtam, éreztem ez most így van jól, hisz vasárnap családállításra jelentkeztem be. Ha találkozom Vele, akkor lemondom a családállítást, ha nem találkozom Vele, akkor a családállításra megyek. Most a családállításon van a helyem, jobb is ez így, mert csak felkavarná az érzéseimet a Vele való találkozás. Arra gondoltam, hogy most apucikámmal való kapcsolatomra fogok állítani.
Autóval haza, Magyarországra. El kellett indulnom.
Innen-haza: 1642 km, 21 óra, sebesség betartva, tényleg csak minimális pihenő-idővel.
Egyedül csak Genfig mentem, mert szerencsére egy nagyon kedves, rendes barátom eljött Genfig, így az út nagy részét együtt tettük meg, felváltva vezettünk.
A jóslás fortélyaival kapcsolatos kérdésre gondoltam nyitok egy új blogot, mert a téma ennyit megér!
Jaj nekem érdekes cikket olvastam a neten. „Részlet Susanna Thorpe-Clark cikkjéből, melynek címe ‘The Bigger Picture’” Erre a cikkre akadtam rá ami arra inspirált az eredeti cikket keressem meg és olvassam el.
Először is fontos tisztáznunk, hogy a kötődés nem arról szól, hogy az a személy a miénk, a mi tulajdonunk! Habár ezt elméletben többnyire tudjuk, mégis ösztönösen úgy éljük meg, mintha a tulajdonunk lenne, vagy legalábbis szeretnénk annak érezni!
Ez azért van, mert a kötődés pontosan azért jött létre bennünk, hogy „elmében” hozzá kössön ahhoz a személyhez, aki fontos nekünk! Ez tulajdonképpen az egonk önbecsapós játékának a része, ami azt szolgálja, hogy úgy érezzük: biztonságban vagyunk, megszereztük, magunkhoz láncoltuk, fixáltuk az adott személyt.
Így hiteti el az egonk, hogy biztonságban vagyunk – hiszen számára fontosabb a biztonság ÉRZETE (nem pedig a ténye!), mint maga az igazság!
Nos írásomat egy dolog ihlette meg, 2 nagyon kedves hölgy kopogott be kb 1 órája a lakásba, és érdeklődtek, hogy hiszek-e Istenben. Természetesen igennel válaszoltam hiszen én tényleg hiszek benne, és elindult egy beszélgetés ami nagyon elgondolkodtatott. Ők nem reklámoztak, hirdettek hanem elővették a Bibliát és egy egy gondolathoz idéztek belőle. A lényeg hogy figyelmeztetik az embereket hogy nagy változás jön, vége lesz a „Sátán” bajkeverésének, és aki tényleg hisz Istenben próbáljon meg az ő törvényei szerint élni.
Egyik este rájöttem, hogy álmodom. Csak úgy, egyszerűen. Volt már ilyen. De akkor gyakoroltam rá, most csak úgy rájöttem.
Valami furcsaság volt, valakivel labdát dobáltunk egymáshoz, és amikor nekem dobták, mindig ketté vált a labda. Álmomban mondtam, hogy ilyen nincs. És akkor beugrott: ez nem más, mint egy álom. Gyorsan elkezdtem kipróbálni, amit az életben nem tudok. Pl: kézen álltam, átmentem a falon. Más nem nagyon jutott akkor eszembe. Vajon, mit próbálhatnék még ki? 😉
Ezt a módszert kipróbáltam, bámulatos eredményeket elérve kutyákon. Ember gyógyításáról az a véleményem, hogy maga a test meggyógyítása, az energetikai rész javítása, feltöltése átmeneti eredményt ad csupán, lyukas korsóba víz öntögetése, ha a lelki ok kioldása elmarad.
