A Blogbejegyzés egy személyes történet, élmény megosztására szolgáló tartalomtípus.
Megint előjött a pénzzel, megélhetéssel kapcsolatos problémám. Tegnap délután a MediBall edzés alatt annyira felerősödött bennem a testtudatosítás kényszere, hogy többször is meg kellett állnom, hogy magamra figyelhessek.
A testem egyszerűen szippantotta befelé a figyelmemet, azt követelve, hogy figyeljem a belső testi érzéseket, az izmaim feszülését, a testrészeim puszta létét!
Sajnálom Gabi, hogy csak most írom le a paradicsom csatni receptjét, pedig Te még a paradicsomszezon közepén kérted! Tegnap néhány túlérett paradicsomból és fél liter paradicsomszószból készítettem ezt a csodálatos étket, remélem Nektek is ízleni fog!
Ha van friss paradicsomod, és egy óra türelmed, hogy pürévé főzzed és állandóan kavargasd nehogy leégjen, akkor bátran kezdj neki így!
Üdvözlök mindenkit, aki nyomon követi a bizonytalankodásomat.
Büszke lehetek magamra igazán, ma szembesültem azzal, hogy olyan emberré, nővé, vagy valamivé váltam, amilyen soha nem szerettem volna lenni…
Két hete nem készítettem feljegyzést, és erről a két hétről, azt hiszem rosszat nem is tudok mondani. Megtörtént a már említett "elutazunk együtt". És egyetlen rossz szavam sem lehetett arra, akit ilyen gyalázatos módon szeretek.
Felhívott tegnap az egyik legjobb tanítványom, hogy annyira hálás mindazért amit tanult tőlem, hogy szeretné nekem adni a megtakarított pénzét, 50 eFt-ot! Először nem értettem, értetlenkedtem, mert annyira hihetetlennek tűnt az ajándék, de aztán kénytelen voltam elhinni, hogy igaz.
Az elmúlt években több tanfolyamomon is ott volt és valóban az élete poklából tudott kimászni önerőből, no meg az elsajátított önismereti tudással felvértezve.
Jaj, már megint meditáltam! Ismét kiütött, de most nagyon jól vagyok! Már ideje lenne megtanulnom, hogy nekem nagyon jót tesznek a meditációk és gyakrabban kellene csinálnom! Miért is nem teszem? Lustaság, félek a kiütődéstől, nem akarom megoldani a problémáim?! De ez egy újabb kérdés, most nem erről szeretnék írni!
Négy évvel ezelőtt, egy barátom invitálására elmentünk egy buddhista tanítónő előadására. Budapesten tartották az esti előadást, pár százan jöttek el meghallgatni a Kanadában élő idős tibeti asszonyt, Dzsecün Kusho Rinpocsét.
A buddhizmushoz nem sokat értek, nem is ez vonzott a programra, hanem hogy azt mesélték Róla, Ő a ma élő három Tara egyike. Tara, a női Buddha, vagyis a lelki fejlődés legmagasabb szintjét megvalósított lény – női testben.
Mostanában sokat utazom BKV-val. Fél napokat utazom busszal, trolival, villamossal. Nem egy nagy élmény, főleg ebben a hőségben, így arra gondoltam, hogy jó lenne legalább hasznosan felhasználni a közlekedési eszközökön töltött üres perceket. Vagy olvasom, vagy hangfelvételeket hallgatok. Egyik nap eszembe jutott, hogy de furi, mostanában semmi "izgalmas" nem történik velem a járműveken, jó lenne, ha valamire felfigyelnék, mert akkor az biztosan tanítást hordozna a számomra! Erre mi történt kedden?!
Tegnap reggel frissítettem a Sirály – Önértékelés csomagjának a leírását és abban szó esett az alázatról. Most röviden annyit róla, hogy a tapasztalataim szerint az alázat egy olyan tudatállapot, amikor az önmagunkról alkotott kép pontosan megegyezik a valódi énünkkel. Az énképünk általában többet vagy kevesebbet mutat, vagyis alul, vagy túl értékeljük magunkat a valódi értékeinkhez képest, de ha rendszeresen értékeljük magunkat az önértékelés gyakorlatával, akkor ez a különbség eltűnik.
38 éves vagyok és úgy döntöttem,hogy a fél életem még hátra van a gyerekeim már viszonylag nagyok (15,18) kiszállok ebből a mókuskerékből.
Ez egy gyönyörű gondolat, na,de ,hogy lehet ezt megvalósítani?
Ebben a blogban szeretném megosztani leirni a fejlődés vagy akár a visszaesés mozzanatait.
Biztos vagyok,hogy számtalan ember él ebben az önmagára is mérgező helyzetben.
Jelenleg van állásom szégyentelenül kevés fizetésért, tehát miért is panaszkodom?
Évekkel ezelőtt tanultam egy gyakorlatot Gyurkó Zsolti spirituális tanítótól, amely szerint mindenre igent mondunk, amire megkér az életünk! Amikor valaki elkezdi gyakorolni az IGEN-t mondást, onnantól az élete legextrémebb kéréseire, ajánlásaira is IGEN-t mond önszántából, és figyeli, hogy merrefelé halad így az élete?! Ha választási helyzetbe kerül, akkor választhat, de ha megkérik, utasítják, vagy csak elvárnak Tőle valamit, akkor a gyakorlatnak megfelelve mindig igent mond és megteszi azt!