Archívum: Blogbejegyzés

A kineziológia egy módszer arra, hogy megszabaduljunk a stressztől és kezünkbe vegyük életünk irányítását. Jelen választásainkat a múltban átélt traumáink és örömeink befolyásolják, és természetesen ma hozott döntéseink alapozzák meg jövőnket. Ha fel tudjuk oldani a múlt traumáit és erősíteni az örömöket, választásainkkal azt a jövőt építjük, amelyet valóban akarunk.

Jobb agyféltekés rajzolás
Ha van annyi kézügyességed, hogy egy kulccsal beletalálsz a zárba,
KÉPES vagy rá!

Lépdelt az utcán a szemerkélő esőben és boldog volt.
Maga sem tudta mitől, különösebb oka nem volt erre, de nagyon jól érezte magát.
Most nem zavarta, hogy miként fizeti ki a számláit, hogy a gyermekével összerúgta a port, ez nem számított.
De a boldogságra több oka is volt. Tele volt erővel, energiával és tehette amit szeret.
Kell-e ennél több. Talán igen, de most elég volt ennyi.
Időnként egy napot is elült egy helyben bambulva, révedve, de most élvezte a cselekvést.

Önsajnálat és szeretet…

Rájöttem minap mikor begépeltem egy szitut a gépembe,hogy mélységesen benne tocsogok az önsajnálatba jól átverve magam…Generálok egy szitut amibe jöhet az önvád némi bűntudattal utána meg jól sajnálhatom magamat.
Elkezdtem dolgozni rajta megnéztem honnan jön,mikor alakult ki stb… Még számomra is megdöbbentő dolgok jöttek fel.

Szepes Mária az ezoterika nagyasszonya.
Tömérdek ismerettel, és a tudással szembeni olyan alázattal, ami, csak a legnagyobbaknak adatik meg. Mint ahogy a sugárzó, érdek nélküli szeretet is csak a kiválasztottak jussa. Ezek birtokában válik korunk fénykibocsátó üstökösévé, aki vajúdó mindennapjaink kétségbeesett egére fest egy követhető irányt.

Már napok óta annyira idegesített, hogy nem lelem magamat, hogy az este nekiültem, hogy helyre tegyem ezt a dolgot! Miközben néztem az Amazonas kincse című bugyuta lövöldözős filmet, közben eszembe jutott, hogy annak idején, amikor hasonló spirituális válságban voltam magammal kapcsolatban, akkor volt egy technika, amelyik mindig kihúzott a bajból, és ez a kikényszerítés volt!

Szeretek egy férfit.

Már akkor nem értettem, hogy mi van velem, amikor olyan „könnyedén” rábólintottam az első találkozás ötletére. A könnyedén kifejezésnek itt azért van jelentősége, mert akkoriban nem éreztem nyitottnak magam egy kapcsolatra, jóformán abban az időszakban nem AKARTAM találkozni férfiakkal – párkapcsolat céljából legalábbis….hozzá mégis valami különleges, kíváncsiságot és érdeklődést generáló, láthatatlan kötelék vonzott és azt éreztem, Vele találkozni szeretnék.

Már vagy két hete olyan furcsán érzem magam, mintha nem lennék itt teljesen. Ilyet régebben akkor éreztem pár percre, amikor egy konfliktushelyzetben annyira elveszítettem az irányítást, hogy inkább kívülre kerültem, eltávolodtam, csak ne kelljen szembesülnöm a kicsinységemmel! De ez most más!
Úgy érzem, a lelki fejlődésem része ez az ittlét-vesztés, és hogy ebből valami jó dolog fog kisülni.

Az elmúlt hetekben olyannyira jól sikerültek a belső tisztító gyakorlataim, hogy a megszokott vágyaim nagy része is eltűnt, így egyelőre csak egy idegesítő, frusztráló sivárságot érzek!
Korábban annyira zaklattak a megvalósulatlan, vagy éppen nonszensz vágyaim, hogy gondoltam ideje kipakolni őket! Neki is kezdtem megszabadulni tőlük, a hagyományos vágy átélős, majd elengedős gyakorlattal. Két hét alatt elég sokat haladtam, de most új probléma merült fel.