Már vagy két hete olyan furcsán érzem magam, mintha nem lennék itt teljesen. Ilyet régebben akkor éreztem pár percre, amikor egy konfliktushelyzetben annyira elveszítettem az irányítást, hogy inkább kívülre kerültem, eltávolodtam, csak ne kelljen szembesülnöm a kicsinységemmel! De ez most más!
Úgy érzem, a lelki fejlődésem része ez az ittlét-vesztés, és hogy ebből valami jó dolog fog kisülni.
A napokban neki is kezdtem a tudatosításának, mert arra gondoltam, hogy először nem a kellemetlen érzést kellene felszámolnom, hanem inkább arra kéne rájönnöm, hogy hol vagyok, ha nem itt?! Befele figyeltem, de csak halvány érzéseim, érzeteim voltak, határozott válaszig nem jutottam! Az érzetek viszont azt mondták, hogy valamiféle ürességben, vagy én magam alap üresség állapotát kezdtem el érezni, csak még szokatlan.
Aztán le kellett szállnom a buszról.
Mindenesetre, ezt még tovább kell tudatosítanom, mert érzem, nagy lehetőségek várnak ezen az úton!