Már napok óta annyira idegesített, hogy nem lelem magamat, hogy az este nekiültem, hogy helyre tegyem ezt a dolgot! Miközben néztem az Amazonas kincse című bugyuta lövöldözős filmet, közben eszembe jutott, hogy annak idején, amikor hasonló spirituális válságban voltam magammal kapcsolatban, akkor volt egy technika, amelyik mindig kihúzott a bajból, és ez a kikényszerítés volt!
Az első ilyen élményem akkor volt, amikor Eli Jackson Bear hazánkba látogatott és egy három napos előadás sorozat második napjára annyira felhúzott, hogy nem találkoztam még Istennel, hogy az előadásról hazafele menet kikényszerítettem ezt a találkozást! Megálltam a Váci utca közepén és azt mondtam magamnak, hogy addig innen el nem mozdulok, amíg nem találkozom Istennel, sőt nem csak egyszeri találkát akarok, hanem hogy mindig itt legyen Velem!
Ácsorogtam ott vagy másfél órát mozdulatlanul, feljött belőlem minden félelmem, minden kétségem, de aztán csak megérkezett és azóta sem vesztettem el!
Egy másik alkalommal vagy két éve, elzarándokoltam a zalaszántói sztúpához, hogy megtaláljam a lelkem. Az oda út annyira viszontagságosra sikeredett, hogy egy zarándokútnak, vagy egy próbatételnek is simán elment volna, aztán két nap ottlét után sem találtam meg amit kerestem! Ezen úgy felbőszültem, hogy megfenyegettem Istent, most azonnal megmutatja az Önvalómat és örökre érzékelhetővé teszi, vagy szétütöm az Univerzumot!
Gondolom elég elrettentő lehettem, mert erre aztán megmutatta, és azóta is mindig érzékelem, ez sem veszett el! Még jó hogy megmutatta, különben kénytelen lettem volna beváltani a fenyegetésemet! ; )
Volt még vagy két hasonló kikényszerítés alkalmazás, de ezek voltak a legemlékezetesebbek számomra.
Szóval, ahogy az este eszembe jutottak ezek az emlékek, abban a pillanatban megkaptam azt, ami hiányzott a lelki békémhez. Egy csettintésnyi idő alatt végigfutott bennem ugyanaz a kikényszerítési folyamat, – amit korábban órákig kellett végeznem, mire eredménye lett – , és máris megtaláltam magamban azt a részemet, ami hiányzott a teljes jelenlétérzésemhez, önmegvalósítottságomhoz!
Arra gyanakszom, hogy amíg korábban az egomból irányítottam a kikényszerítést, az most belülről jött, ezért tartott olyan rövid ideig. Még arra sem volt időm, hogy felmerüljön az ötlete, hogy ezt a technikát kellene alkalmazni, máris végbement magától!
Azóta jól vagyok, meg van az, amit elmondani nem tudok, mégis teljességet, otthon érzést ad a lelkemben.
Jó így élni.
Kikényszerítés vagy elhatározás ?
Szia, Sanyi !
Ismerős, amit a nyugalmad kikényszerítéséről írsz .
Én is szoktam hasonlókra rávenni magamat , bár én nem kényszerítésnek érzem, inkább egy
koncentrált elhatározásnak .
Én a jelenbe , az itt és mostba szoktam így ” visszaerőszakolni ” magam és mindig azt mondom,
hogy a jelen valóságot akarom látni , de azonnal !!
Nem érdekelnek az illúziók , a mostot akarom látni, az igazat !
Van , hogy csalódok egyet , de van, hogy meglepődök a jón !
De a nyugalmam a jelenben nekem is mindig megérkezik.
Úgyhogy megéri !