Archívum: Blogbejegyzés

„Aki a keserűt nem kóstolta, nem tudja milyen ízű az édes.”

Gyakran eszébe jutott ez a mondás, mióta Erzsikétől hallotta, azt mesélte, hogy a barátja mondta neki, mikor valakiről beszéltek.
Micsoda bölcs mondás ez, hiszen aki nem élte át életében a nehéz, keserves, keserű dolgait, az hogy is tudhatná, milyen a szívből jövő boldogság.
Akinek könnyen mennek a dolgai, mert már megtanulta az életét irányítani, az tudja értékelni mind azt, amit ebben az életében megteremtett, szerető családot, érzelmi stabilitást, a legjobb munkát, anyagi jólétet, az tud örülni az apróságoknak is.

Igyekszem úgy élni, hogy életem történéseire, jeleire figyelve egyre tisztábban az érzéseim vezessenek utamon . Ha felmerül egy lehetőség , ösztöneimmel, érzéseimmel megvizsgálom, és erre hallgatva haladok tovább.
Mintha egy erdőben barangolnék minden nap, ahol számtalan ösvény közül választhatok és az érzéseim alapján kell döntenem, merre tovább , anélkül, hogy pontosan tudnám, az út merre vezet.

Hát ilyen nincs!  : ))
Hétvégén Győr belvárosában sétáltunk a párommal és ahogy egy nagyobb térre értünk, eszembe jutott egy régi barátom, Krisztián története, akivel azon a téren egy kisebb csoda történt.
A csoda lényege egy mondatban, hogy Mesterek, spirituális tanítók nem csak olyanok lehetnek, akikről mindenki tud, és ez is a "hivatásuk", hanem néha csak úgy megjelennek a semmiből, leadják a tanítást, majd eltűnnek újra a semmibe!

Többször egymás után ezt a kártyát húzta, többször megélte a feladatot, de mivel újra és újra a kezébe akadt ez a lap, elgondolkodott: – Mit tegyek még, mi kerülte el a figyelmemet?
Újra meditált, megélte mindazt, amit vágyott, de újra ezt a kártyát húzta a Meditációs kártya csomagból.
Képzeletben látta, hogy egy napsütötte tájon örül szeretteinek. Majd, hogy minden gyakorlatias dolgot elrendez maga körül, hogy a hozzátartozóinak, ne okozzon gondot a halála.

Szerelmeim… IstenEmberek. Gyönyörűséges férfiak…
Mért jönnek folyamatosan, felzaklatva, repítve, forró vággyal, fájdalommal megajándékozva egem?
Segítő vagyok. És ők is. Egymás kezét fogjuk. Botladozunk. Felsegítünk. Üvöltünk, ha kell. Megbocsájtunk. Végig, mindvégig, mélyen, bevallottan, átélten, zubogón és lebegőn SZERETJÜK EGYMÁST!

Így is felismerhetem, ha újabb Ő jön. Szégyen nélkül, a szemembe mondja: szeretlek! Pátosz nélkül, egyszerűen.

Egyik nap arra ébredtem, hogy valaki a nevemen szólított. Meglepődtem, mert tudtam, egyedül vagyok otthon. Ritkán ébredek ennyire magamban, s kicsit tartottam is ettől, mi lesz ha elalszom. De nem aludtam, hisz VALAKI felkeltett… bár az órája kicsit korábbra volt állítva mint ahogy nekem kellett volna, de ezt be tudom annak, hogy Ők az időt nem úgy érzik, értékelik mint mi, földi halandók. 🙂
Alapvetően nincs kapcsolatom egyenlőre az angyalokkal, de most mintha mégis megszólított volna valaki… valaki, akinek a hangja nem volt se női, se férfi…

Mit szeretnék elérni most? (Nem végső cél, jelenlegi).

Hogy tiszteletre méltónak lássam önmagam.

Ehhez minden segítséget meg kell adnom magamnak. Ezek:

a Tánc (és a bagatel hozzávaló, a ruha, hogy inspiráljon),

Zene (komolyabb energiát fektetni bele, nagyon laza most…),

Spiritualitás (gondolkodni. tanfolyam),

Anyagi lét (megteremteni a lehetőséget, hogy haszonra tegyek szert. nem szégyen!)

Rend. Ha Rend van köröttem, erősödik bennem. Ha Rend van, fölösleges gyertyát égetve a szobámba zárkózni, nem kell.

Tegnap délelőtt izgalommal készültem beteg barátnőmhöz Győrbe. Már több mint 2 hónapja nem láttam és már nagyon vágytam a vele való találkozásra. Vettem neki tulipáncsokrot, mert tudtam a kedvenc virága. Illetve, most jut eszembe, hogy nem tudtam!:-) Sőt, fel is hívtam a virágüzlet előtt a barátnőmet, sőt, nem is kellett… Döbbenet, hogy mennyire együtt rezegtem tegnap az Univerzummal! Csak gondoltam rá, hogy felhívom,hogy megkérdezzem, mi is a kedvenc virága beteg barátnénknak, de ő megelőzött és ő hívott fel, mármint a  közös barátnő.

Sokszor,sokat gondolkodtam már ezen az érzésen,ami gyermekkorom óta velem van,bennem él. Tudtam,hogy magánynak nevezik,nem egyedüllétnek. Mégis,egy nap hallottam valakitől ezt a kifejezést: „társas magány” és akkor döbbentem rá,ez az én útitársam. Csak néha rossz. Általában megpróbálom saját javamra fordítani. Ilyenkor írok… imádkozom,meditálok,relaxálok. Többnyire az emberek megijednek,amikor magányossá válnak,még nem is tudják mi az,mégis kimondják,hangosan:-Magányos vagyok. De mi is ez pontosan? Nem egyszerű „majd elmúlik érzés”.

Eddig is tervben volt, hogy a Sirály hanganyagokhoz  egyszer majd elkészül egy írott változat is, de most hogy végeztem egy felmérést a Sirály önimsereti tanfolyamot hallgatók között, így már biztos, hogy az idén elkezdem ennek a tankönyvnek az összeállítását.
A válaszadók 70%-a azt nyilatkozta, hogy szívesen tanulna az írott tananyagból is a hangfelvételek mellett és ez nekem is egy jó lehetőség, hogy kibővítsem az önismereti tananyagot olyan információkkal, amelyek nem kerültek bele a hangfelvételekbe.