Archívum: Blogbejegyzés

Azt vettem észre, hogy általában a rossz oldalon vagyok. Nemcsak tanulnom, változnom, de javulnom is kell. Szepes Mária ajánlotta egy személlyel való konfliktus megoldására: Cserélj vele személyiséget, és lásd magad, mit nem szeret benned az illető, mi a gondotok egymással. Napok óta nem hagy nyugodni a harag egy ismerősömmel kapcsolatban, folyton azon jár az agyam, hogyan kreálhatnék olyan helyzetet, amiben jól megmondhatnám neki a véleményem. Szabadulni akarok tőle, de nem megy. Próbáltam már elfogadni, oldani… de csak visszajön a gondolat.

Már közel 2 éve, hogy nem nagyon vannak problémáim. Életemben minden a helyén van, a nagyobb vágyaimat mind beteljesítettem, a félelmeimet javarészt felszámoltam, így csak pár havonta kerül felszínre egy-egy apróbb probléma, amelynek a megoldásával pár perc, rosszabb esetben 2 nap alatt végzek.
Nem mondhatnám, hogy unalmas lenne így az életem, inkább olyan kényelmes, hiszen sem vágyak, sem félelmek, sem tervek nem zargatnak, jól elvagyok magamban.

Arról beszélgettünk Zoli barátommal ma este, hogy vajon ha Önmagad elérésének ára lenne, akkor mi lenne az a végső ár, amit még kifizetnénk érte?
Egy Önismereti tanfolyam 2 napjáért kifizetünk 6000 forintot. Egy hosszabb tanfolyamért, mint a Sirály tanfolyami csomagok, megéri 100.000 forintot fizetnünk. Egy autóért reálisnak tartunk 2-3 milliót és egy házért nem sajnálunk pár tízmillió forintot sem fizetni. De vajon odaadnánk-e mindenünket, ha ez lenne az ára annak, hogy Önmagunk lehetünk?

„Tegnapelőtt” blogját olvasgatva a fájdalmon kezdtem gondolkodni.

(A blogot ajánlom mindenkinek: saját kis Csillag-gyermekünk igen zseniális meglátásokat fogalmaz meg a http://www.tegnapreggel.blogspot.com/ oldalon).

Nem is olyan rég még féltem a fájdalomtól. Ezzel persze rögtön két negatív érzést is gerjesztettem önmagamban. Ügyes vagyok, mi? :-))

Arra gondoltam,hogy túl sok és különböző hely kínál lehetőséget a kibontakozásra,különböző önmegvalósító „eszközökkel”. Az, hogy -valósítsd meg önmagad-,szép gondolat.Hogyan? A vers elég kifejező,hisz lelkünkből szól,őszintén… Legyen itt is verses oldal,mert minden ide látogatónak vannak meg nem született versei.Merjünk írni!Az önmegvalóstás eme formája épp eléggé beszédes ahhoz,hogy megismerjük egymást,ha kell segítsünk egymásnak. Vers?Igen!Öntsön formát a gondolat…Kívánom,hogy a múzsa csókoljon homlokon mindenkit!

Mióta hallgattam Sanyi szeretet és elfogadás CD-jét, és meg kellett keresnem az egó központomat, és ezt a gyomromban találtam, azóta folyton görcs van a gyomromban. Hol ilyen, hol olyan. Múlt héten félelem görcs volt, míg meg nem írtam a válaszlevelem az Apehnak, amit két hete halogattam. Pár napja olyan nevetőgörcs, ami, ha lazítok felkúszik a szívembe, és hullámokban síró-nevető görcsöt okoz. Most meg a kettő keveréke. Van valami köze ahhoz, hogy jövő héten menstruálok?

A boldogság egyfajta tudomány, szigorú tananyag. A boldogságnak mechanizmusa, dinamikája van. A boldogság boldogságot fakaszt, és a boldogtalanság boldogtalanságot vált ki. Ez logikus, de igen nehéz eszerint cselekedni a mindennapi életben. Az optimizmust is tanulni kell. Meg kell tanulnunk, hogy a látszatok ellenében gondolkodjunk, és minden dologból kiválasszuk a benne rejlő pozitívat. Még a legnegatívabbnak, legreménytelenebbnek tűnő dologban is van valami pozitívum. Kihámozása mindig izgalmas, de korántsem könnyű feladat.

Majdnem négy hónap telt el azóta, hogy boncolgatni kezdtem magam. Szomorúan veszem tudomásul, hogy most jutottam el csak oda, hogy nagyjából értem, mit jelent az, hogy belül mit akarok. A megfogalmazás rossz, és nehéz leírni, de most kezdem érteni, mit jelent a ránk rakódott hülyeségek nélkül látni magamat. Mit szeretnél? Pénzt, lakást, állást, enni, ruhákat… látványt, elvárásoknak megfelelni. Most kezdem érteni, kire kell figyelnem. Legbelül, a szemét nélküli gondolataimra, magamra. Nem az énre, nem Verára, belül rám. Milyen egyszerű…

Üvölthetek
Rázhatom a rácsokat
Pakolják mégis rám a súlyokat
láthatalan óriások
S körülöttem újabb rácsok…

Néhányat én csináltam.
Van, amin meg már átmásztam.
Erősödöm.
Meg kell tennem!
Zsebrevágott kezem ökölben.

Anyagi világ!
Nem értelek téged!
Nem benned élek!
Menekülnék!
Úgy félek…

Nem tudok repülni, Kedves!
Törött szárnnyal sajnos nem megy…
Kezem a tűzbe érted tettem!
Vigyel el innen engem!

Elindultam.
Sárba léptem.
Mérgező virágot téptem.
Ajándékom továbbadom:

Péntek éjjel, mikor hazaért rázta a hideg, érezte megint beteg lesz, az előzőt még szinte ki sem heverte.
Talán másfél hete annak, hogy mikor a munkából hazatért, úgy érezte valami nincs rendben, fájt a füle, a torka. Meglepődött mert pont az előtte való nap állapították meg, szuper modern
szerkezettel, hogy az átlagnál jobb egészségnek örvend.
– Na így higgyen az ember a természetgyógyászatban,- kuncogott magában.