Archívum: Blogbejegyzés

Szeressétek az öregeket

Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
a hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretet.
Szenvedtek Ők már eleget,
a vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ne tegyétek, Őket szűk odúkba
Ne rakjátok Őket otthonokba.

Hmmmm………

Szóval, tanultam filozófiát és pszichológiát, és még tanultam szociológiát, társadalom elméletet, de nem kaptam választ RÓLAM semmire.
Akkor kezdtem igazán a spirituális tanokkal foglalkozni.
Ezt már autodidakta módon tettem.
Ma már tudom hogy ezzel kellett volna kezdenem.
Miért is?
Szóval a szociológia és társadalom tudomány azt az elméletet adja át az egoról, hogy szerepeket tanulunk folyamatosan korunk haladtával. Szándékosan így írtam mert mint lelki fejlődés olyan nincs is ezekben a tételekben.

Kivétel nélkül minden jelenségnek van egy fogantatási pillanat.
Vigyázzunk tehát, miféle reményeket, becsvágyakat, alap és bölcsesség nélkül való várakozásokat, feltételeket exponálunk.

MERT EZEK MEGVALÓSULÁSA VÁLIK KÉSŐBB SZÉGYENÜNKRE, KESERŰSÉGÜNKRE ÉS CSALÓDÁSUNKRA!

Sorsunk mérgezett gyümölcsei mind azokból a magokból növekszenek ki, amelyeket magunk vetettünk.
E sorsot megragadni, változtatni, irányítani csak a nemzés pillanatában lehet!

Minden méregnek van azonban egy ellen mérge.

Az ember érzés világa nem csak szabályozható valami, hanem feltétlenül szabályozandó is.
Mindenkikénytelen rá.
Nincs más kiút!

Kezdődik azzal hogy az ember eltűri,hogy anyagi körülmények és határok erőt vegyenek rajta.
Belevész a mindennapi életelvakító részleteibe,anélkül, hogy a múló pillanatnak az egészhez való viszonyát állandó fénybe helyezné önmaga előtt. Együtt sodródik indulatokkal.
Pániknak, elégedetlenségnek ad gondolattestet.

Igazából elég nagy dilemmában vagyok, mert festőien sokrétű a gondolatok világa.
Mégis arra a következtetésre jutottam, hogy egy véleményen van mindenki a hittel kapcsolatban.
Egyszerűen kell és kész.
Nem számít miben hiszünk csak legyünk benne, és a kételkedést vessük messzire el magunktól.

Isten saját magából teremtett meg Téged, hiszen rajta kívül nem létezik semmi más! Vagyis Te ugyanabból vagy, mint Isten maga, ugyanaz az anyag, ugyanaz a szellem, csak elkülönülten éled meg a létedet, holott egy is lehetnél Ővele!
Éld meg meditációban a következőket:

A gyermekeink a tükörképeink! Úgy reagálnak a különböző élethelyzetekre, szituációkra, ahogyan azt tőlünk látták. Mi, szülők szolgálunk mintaként. Ha gyermekünk viselkedésében, reakcióiban önmagunkat véljük felismerni, és ez nem tetszik nekünk, itt az ideje változtatnunk. A gyermekeket a szükségletek és a képességek szempontjából hosszú ideig nem tartották a felnőttektől különösebben különbözőnek. Nagyjából miniatűr felnőtteknek tekintették őket.

Most ez a kártya akadt a kezébe, egymás után. Dolgozott is rajta rendesen, mert már megint beteg volt.
Mert január közepe óta, úgy érezte újjá született. Pontosabban arra készül, csak olyan nagyon nehezen jött el az újra születés. Bár teste az utóbbi hónapokban kitágult, fogalmazzunk finoman. De úgy érezte magát, mintha a köztes-létben lenne. Teljes ürességet érzett

Milyen sötét lett hirtelen. Felhők tornyosulnak az égen, s hallom, halk cseppekben elered az eső. Az ágyon ülve mérgelődök. Az a fránya nyelvvizsga! Annyit készültem rá, lelkiismeretesen megtettem MINDENT, erre kapunk egy olyan tesztet, ami köszönőviszonyban sincs a tankönyvekben és interneten szereplőkkel. Az egész csoport a hasára csapva tippelt csak. Micsoda dolog az, hogy mindent megteszek, és tőlem független okok miatt mégsem érem el a célom?! Mi ez a sokadik eset, hogy nem csak tőlem függ?

Kedves Mindenki!

Nagy bajban vagyok. Megpróbálok rövid és tömör lenni,na és persze érthetően leírni,mi is a problémám. Életbeli-anyagi gondjaim vannak.Nem pénzt kérek,ötleteket a következőkhöz,amit itt most nyilvánosság elé tárok.

Albérletben lakom édesanyámmal,aki rokkantnyugdíjas,az ő nyugdíjából (51600.-HUF) és az én ápolási díjamból (20015.-HUF) élünk,+amit gyógyítóként kapok másoktól,itt ne gondoljatok különleges összegekre,ezek inkább másféle segítségek.
A probléma: