Archívum
A Blogbejegyzés egy személyes történet, élmény megosztására szolgáló tartalomtípus.
Ki az Apád? Tényleg Ő az?
Lehet, hogy nem is az az igazi Apád, akit eddig annak hittél?
Egy Feldmár András csapatától származó, Nőiségről szóló, azt tanító könyvben egy rendkívül meglepő írással találkoztam. A Föld számos országában, Anyák megkérdezésével végzett felmérés alapján, 10-30% is lehet azon gyermekek aránya, akiknek nem az a vér szerinti Apjuk, akit eddig annak hittek.
Mi az igazság? Létezik abszolút igazság? Feltétlenül kell-e az igazságot kimondanunk mindig, minden helyzetben?
Szerintetek mi a bűn? Mi a rossz dolog? Nézőpont kérdése, vagy csak tanulnivaló? Miért érzi magát az ember bűnösnek? Régi emlékek, vagy tapasztalat, vagy játszmák hozadéka? Létezik-e a bűn egyáltalán? Mi a rossz? Mi a jó? Léteznek egyáltalán?
Egy érdekes jelenetnek voltam tanúja a napokban. Beugrottam egy számítógép szervizbe és amíg a szervizes dolgozott, addig beszélgettünk erről-arról. Egyszer csak benyit egy huszonéves lány, hogy lehet-e kapni egy bizonyos alkatrészt.
– Igen, lehet kapni. – mondja a szervizes.
– Nagyon jó! – örül a lány és beljebb is jön az üzletbe, majd hirtelen visszafut az ajtóhoz, kinyitja és kiszól a kint várakozó fiújának:
– Gyere már be, fizetni kell!
Az Irigység bejegyzésbeli történet még azzal folytatódott, hogy visszakérdeztem a gyerekeimnek: Ti mit választanátok, ha a főnökötök azt ajánlaná, hogy megemeli a fizetéseteket 150 ezerre, de ezt csak abból tudja finanszírozni, ha a többi munkatársad fizetését leviszi 80 ezerre a százról?
Konkrétan nem válaszoltak, de láttam a szemükben a huncut mosolygást, bizony tetszene nekik, ha így tolhatnának ki másokkal.
Gyermeki tudatlanság – gondoltam, és remélem kinövik ezt is.
Azt kérdezik a gyermekeim, hogy ha alkalmazott lennék, 100 ezret keresnék és a főnököm azt ajánlaná, hogy megemeli a fizetésemet 120-ra, de akkor a többi kollégámnak is megemeli 150-re, akkor elfogadnám-e az ajánlatát?
– Hát persze hogy elfogadnám! – mondtam nekik, amivel láthatóan megleptem őket, nem erre számítottak.
– És nem zavarna, hogy a többiek több pénzt kapnak? – kérdezték
– Dehogy zavarna, inkább örülnék neki, hogy olyan jól jártak!
Mit jelent egyedülállónak lenni? Miképp éljük meg a társtalanság állapotát? Szenvedünk tőle, vagy kihasználjuk a függetlenséget? Honnan tudom hogy tényleg szükségem van-e arra hogy kapcsolatban éljek?Hogyan használhatjuk ki hasznosan a magányunkat?
Hogyan ismerjük fel hogy őrülttel-e vagy zsenivel állunk szemben?
Ki a látó és ki a skrizofén?
Annyi őrült járkál köztünk a spiritualitás köpönyegében tetszelegve. Hogyan ismerhetjük fel, hogy csak egy közönséges örülttel van dolgunk?
Mi van ha fantasztikus formában vannak a csakráink, energiafeltöltéssel, vagy meditációval töltögetjük.
Tapasztalatom: Békét árasztottam magamból, mégis van mindig valami gubanc az életemben. Valami mindig beüt, „véletlenül”.
Először mindig stabilizálódik az életem. Az emberek is sokasodnak mellettem, meg is jegyzik, ragyogok. De mégis (hiába) töltögetem magam, mégis van, ami „rosszul” sül el. Ilyenkor rohantam aurafotóshoz, a csakráimat ellenőríztem, és lám, az adott problémához kapcsolódó csakrám mégis „kisebb” volt, mint kellett volna.
Ram Tzu tudja:
Bedőlsz a hízelgésnek.
Imádod azt hallani,
Hogy te nem vagy más, mint:
Tiszta szeretet
Végső Jóság
Tökéletesség
Isten
Minden, mi Csodálatos és Értékes
Olyan mesterekhez rohansz,
Akik biztosítanak afelől,
Hogy nem az a közösnéges
Kis seggfej vagy,
Akinek titokban tartod magad.
De tudod mit?
Az a Te, amiről ők beszélnek,
Nem te vagy.
