Archívum: Blogbejegyzés

Ugye, ahogy haladunk az utunkon, rájövünk, hogy egyedül haladunk és egyedül visszük végig a feladatainkat. Alapjában véve ezzel válunk önállóvá és magunk oldjuk meg a dolgainkat. Ergó, nincs szükségünk senkire, akire „támaszkodhatunk”, megoszthatjuk vele dolgainkat, segítséget kérhetünk ha bajban vagyunk, stb.
Kérdésem, hogy ha fejlődünk és önállóvá válunk, akkor kell-e támasz, például egy barát?

Félre értés ne essék, a házi kedvencekről van szó!
Annyi törődést, időt, pénzt, fáradozást igényelnek. Miért vállaljuk őket mégis?
Mit kapunk cserébe? Megéri azt a sok befektetést?
Szándékosan pártatlan kérdéseket tettem fel, azzal a szándékkal, hogy mind a két oldal véleménye megnyilvánuljon.

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.
Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kiló számra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.
Ha a szegény-konyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket éneklek,

Családi okok miatt teljesen felszerelet, 70nm-es felfejlődőben lévő szalon gépekkel, (szoli, szauna) működő jógafoglalkozással, mani-pedi-műkörömmel stb, magán családi házban minimum 2-3 évre továbbműködtetésre kiadó, átadó!
Nézd meg a honlapot, ott minden tevékenységünk látható.
www.naturabarlang.hupont.hu
Érdeklődj: 06 30 209 13 80 Földvári Judit

A szelem olyan, mint egy virág fejlődik, ragyog, mosolyog… színes, csodálatos…”érzés”. De ha nem tápláljuk, elsorvad, elhervad… meghal.
A kapcsolatokban mindig ketten vannak….ha többen az már nem igazi, mély kapcsolat. Legalábbis számomra, az én értékrendem szerint.
Amikor úgy érezzük, a mi szerelmünk is sorvadni kezd, öntözni kell azt a virágot…

Előfordul olykor, hogy valaki lelki szemetesnek használ bennünket, vagy mi másokat!
Mi ennek a lélektani oka? Amikor tudja az illető, hogy nem segíthetek, de elmondja a problémáit csak azért, hogy kibeszélhesse magából.
Kihasznál? Vagy éppen megtisztel azzal hogy a bizalmába fogad?

Hogyan viszonyuljunk a másik emberhez, aki éppen ,,belénk dobálja" a szemetét? Megértéssel, vagy elutasítással?

Szeretnék megosztani veletek egy nagyon egyszerű módszert, arról hogy hogyan tudod eldönteni, hogy valami jó vagy nem a számodra, illetve a vágyak teljesülésére is jó.
Péter ,, Írni, vagy nem írni” című írása , aztán Zsani munkanélkülisége miatt is gondoltam , hogy leírom, mert nálam működik.
Próbáljátok ki ti is, ha kedvetek van, bár gondolom hasonló módszereket Sanyitól is tanulhattatok már. Én ezt Paksi Zoltántól hallottam, és azóta is használom.

Miért van az, hogy a „nők” hazudnak, sokat ködösítenek? Jó-jó, a férfiak is, de a nők messzemenően többet hazudnak, eddigi észrevételeim szerint.
Persze, az már más kérdés, hogy miért találkozom ezzel? Maradjunk annál a ténynél, hogy sokat hazudnak füllentenek. Miért?

Közeleg a karácsonyi ajándékozási mizéria, rengeteg fejfájást okozva azzal, hogy mit adjunk ajándékba.

De vajon kell-e ajándékoznunk?
Nem elég, ha az ünnep üzenetének megfelelően "csak" szeretjük egymást? Nem ez a legtöbb, amit adhatunk egymásnak, hogy szeretjük, elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen?

Erika társtalanság blogja elindított bennem valamit. Egyetértettem vele sok mindenben, de elgondolkodtam a hozzászólásokból azon, hogy nem vállalja a női szerepet és itt akadtam fenn magamon.
Én 3 éves kora óta nevelem egyedül a fiam és egyszerre kellett apának és anyának is lennem, hisz az igazi apja kicsit eltávolodott tőlünk. A szüleim mindig segítettek, de az apám nem volt jó példa apának és mindig konfliktusuk volt.