Nektek is feltűnt már, hogy vannak emberek, akik szinte kötőszóként használják a bocs, bocsi, bocsánat szavakat, másoknak pedig irtó nehezen megy?!
Mikor van helye a bocsánatkérésnek?
A bocsánatkérés az tényleg a másik személy engesztelésére irányul, vagy inkább saját magunkat védjük, a lelkünket nyugtatjuk vele? Lehet ez egy nem tudatos beidegződés, és amikor használjuk, nem is érezzük át a bocsánatkérés jelentését?
Ti hogy látjátok?
Érdekes kérdésfelvetés. Törpölök rajta kicsit. Ezen még
Érdekes kérdésfelvetés. Törpölök rajta kicsit. Ezen még egyáltalán nem gondolkodtam.
A bölcs alkot, de művét, nem birtokolja. cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült művét nem félti, s mert magának nem őrzi, el sem veszíti.
– Tao Te King –
szerintem
a sok bocsánatkérés= "tudom, hogy ilyen hülye kis senki vagyok, aki csak a többi ember bosszantására jött a világra, és bár tudom, hogy nem érdemlem meg, mégis kérlek benneteket, ha már egyszer elkövettem azt a hibát, hogy a világra jöttem, tűrjetek meg még egy kicsit magatok mellett…Mindent elkövetek ezért, olyan pici ponttá zsugorodom össze, amilyenre csak tudok, nehogy bárkit fölbosszantsak a jelenlétemmel…csak kérlek, ne tapossatok szét!"
Ha konkrét bűntudatból kérünk bocsánatot valakitől = manipuláció. Azt akarom vele elérni, hogy ő ne haragudjon rám. Félek attól, hogy ha nem felelek meg neki valamiben, akkor kevesebb energiát kapok, ezért fontos számomra, hogy ő megbocsásson.
"Sajnálom" : tudatni, a környezettel, hogy bánom, ami történt, de szerintem ebben talán nincsen annyi manipuláció arra vonatkozóan, hogy a környezetem is megbocsásson, és hibám ellenére szeressen engem.
Bár ezen a bocsánat-sajnálom témakörön egyszer jót vitáztunk Karmatörlővel, én továbbra is így gondolom:)
Új felismeréseim lettek!
Az, hogy a sajnálom sem az igazi. Mert abban meg bennevan a bűntudat, az önmarcangolás egy korábbi énem el nem fogadása.
Ezekszerint: lehet az van teljesen a helyén, aki soha, semmilyen formában nem kér bocsánatot?
(Persze, ha nem elfojtás, hanem tényleges elfogadás van mögötte…)
Érdekes kérdésfelvetés. Törpölök rajta kicsit. Ezen még
Érdekes kérdésfelvetés. Törpölök rajta kicsit. Ezen még egyáltalán nem gondolkodtam.
A bölcs alkot, de művét, nem birtokolja. cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült művét nem félti, s mert magának nem őrzi, el sem veszíti.
– Tao Te King –
szerintem
a sok bocsánatkérés= "tudom, hogy ilyen hülye kis senki vagyok, aki csak a többi ember bosszantására jött a világra, és bár tudom, hogy nem érdemlem meg, mégis kérlek benneteket, ha már egyszer elkövettem azt a hibát, hogy a világra jöttem, tűrjetek meg még egy kicsit magatok mellett…Mindent elkövetek ezért, olyan pici ponttá zsugorodom össze, amilyenre csak tudok, nehogy bárkit fölbosszantsak a jelenlétemmel…csak kérlek, ne tapossatok szét!"
Ha konkrét bűntudatból kérünk bocsánatot valakitől = manipuláció. Azt akarom vele elérni, hogy ő ne haragudjon rám. Félek attól, hogy ha nem felelek meg neki valamiben, akkor kevesebb energiát kapok, ezért fontos számomra, hogy ő megbocsásson.
"Sajnálom" : tudatni, a környezettel, hogy bánom, ami történt, de szerintem ebben talán nincsen annyi manipuláció arra vonatkozóan, hogy a környezetem is megbocsásson, és hibám ellenére szeressen engem.
Bár ezen a bocsánat-sajnálom témakörön egyszer jót vitáztunk Karmatörlővel, én továbbra is így gondolom:)
Új felismeréseim lettek!
Az, hogy a sajnálom sem az igazi. Mert abban meg bennevan a bűntudat, az önmarcangolás egy korábbi énem el nem fogadása.
Ezekszerint: lehet az van teljesen a helyén, aki soha, semmilyen formában nem kér bocsánatot?
(Persze, ha nem elfojtás, hanem tényleges elfogadás van mögötte…)
bocsánat
A bocsánat, vagy a sajnálom szó kimondása, azt jelzi, hogy rájöttem, hogy akaratom ellenére, vagy később felismertem, hogy olyat tettem, vagy mondtam, amivel a másiknak rossz érzést, vagy fájdalmat (akár testi, akár lelki) okoztam! Nem lesz kevesebb senki attól, hogy ezt beismeri, de jó érzést kelt a másikba és, igen saját magába is! De ez így kerek és emberi! Nyilván nem lehet mindent egy bocsánattal elintézni, az a legegyszerűbb, ha figyelünk arra, hogy minél kevesebbszer kerüljön sor erre! Akinek helyén van az önértékelése, annak ez nem jelent semmi hátrányt!
bocsánat
A bocsánat, vagy a sajnálom szó kimondása, azt jelzi, hogy rájöttem, hogy akaratom ellenére, vagy később felismertem, hogy olyat tettem, vagy mondtam, amivel a másiknak rossz érzést, vagy fájdalmat (akár testi, akár lelki) okoztam! Nem lesz kevesebb senki attól, hogy ezt beismeri, de jó érzést kelt a másikba és, igen saját magába is! De ez így kerek és emberi! Nyilván nem lehet mindent egy bocsánattal elintézni, az a legegyszerűbb, ha figyelünk arra, hogy minél kevesebbszer kerüljön sor erre! Akinek helyén van az önértékelése, annak ez nem jelent semmi hátrányt!