A múltkor volt egy blog: Miért AKARNAK URALKODNI a Nők a Férfiakon? Én ezt most megfordítom a Teljesség kedvéért: Miért AKARJÁK a FÉRFIAK, hogy URALKODJANAK rajtuk a Nők? Ki akar behódolni és miért? Ki vágyik alárendelt szerepre és miért van erre szüksége? Miért jó ez neki? Milyen Lelki-beállítottság kell hozzá? Ki és miért akarja azt, hogy szenvedjen, megalázzák, megbántsák, megszégyenítsék, hogy elnyomják, uralkodjanak fölötte, kontrollálják, irányítsák és parancsolgassanak neki? Kinek és miért jó ez? Miért van rá Lelkileg szüksége? Szerinted?
Szerintem nincs ez nemhez
Szerintem nincs ez nemhez kötve. Emellett nem is lehet általánositani. Van aki pl.a szex közben szereti ha legyőzik ugymond, de egyébként inkább uralkodni szeret.
Szerintem nincs ez nemhez
Szerintem nincs ez nemhez kötve. Emellett nem is lehet általánositani. Van aki pl.a szex közben szereti ha legyőzik ugymond, de egyébként inkább uralkodni szeret.
Miért akar valaki Uralkodni/Uralt(Elnyomott) lenni?
Szóval a Kérdés az:
Aki URALKODNI AKAR, AZ Miért akar? Ez miért jó neki? Erre miért van szüksége?
És aki az Uralt szerepét éli: az ezt miért akarja/vágyja? Miért van erre szüksége? Miért jó ez neki?
Honnan jöhet az első igény és a második igény?
Miből fakadhat? Honnan és miért eredhet és mi szülheti?
Miért akar valaki Uralkodni és miért akar valaki Uralt(Elnyomott, Leigázott, Behódolt(atott)) lenni?
Szerinted?
Mi ennek a pszichológiája?
Ha van bármi tipped, ötleted, gondolatod, érzésed ezekkel a Kérdésekkel kapcsolatban:
Tedd most itt közkinccsé!
Köszi szépen.
Csizike 😉
Miért akar valaki Uralkodni/Uralt(Elnyomott) lenni?
Szóval a Kérdés az:
Aki URALKODNI AKAR, AZ Miért akar? Ez miért jó neki? Erre miért van szüksége?
És aki az Uralt szerepét éli: az ezt miért akarja/vágyja? Miért van erre szüksége? Miért jó ez neki?
Honnan jöhet az első igény és a második igény?
Miből fakadhat? Honnan és miért eredhet és mi szülheti?
Miért akar valaki Uralkodni és miért akar valaki Uralt(Elnyomott, Leigázott, Behódolt(atott)) lenni?
Szerinted?
Mi ennek a pszichológiája?
Ha van bármi tipped, ötleted, gondolatod, érzésed ezekkel a Kérdésekkel kapcsolatban:
Tedd most itt közkinccsé!
Köszi szépen.
Csizike 😉
Miértek?
Szerintem ez a hozzáállás nem csak a Párkapcsolatában mutatkozik meg valakinek, hanem minden egyes kapcsolatában: a munkahelyen a kollegáival és főleg a főnökeivel szemben, illetve a családdal és mindenkivel…
Ez a dolog több helyen és szituációban is kitűnik… mert az embernek ilyen vagy olyan a lénye, a megnyilvánulása, a belső beállítottsága…
Szerintem ez Otthonról jön… ami a Családban kialakult.
Ha valakit gyerekkorában elnyomtak, akkor az Önbizalomhiányban szenvedhet és ettől Kisebbrendűségi érzése lehet, kishítű lehet, és mások alá helyezi önmagát az Önérték(telen)elésének „köszönhetően”. Negatív én-képpel rendelkezik… és ezért negatív… Negatív dolgokat teremt és vonz be az életébe… eleve teremti a fájdalmat és a szenvedést… Arra hajt (tudattalanul, Tudat alatt).
De mondjuk az sem gond, ha Valaki ‘Szolga-Lelkű’, vagyis szeret Másokat boldoggá tenni, és fontos a Számára Mások Öröme, Boldogsága és Jólléte (tipikus ‘önfeláldozó’ anyák… akik lemondanak mindenről a Kicsinyeik kedvéért…), és Mások javára képes lemondani bizonyos dolgokról és képes önmaga vágyait és igényeit alárendelni a Köznek (Valakinek/Másoknak) hogy ezzel még nagyobb örömet teremtsen és hozzon létre… ha ezt ÖRÖMMEL teszi és ez Őt (Is) BOLDOGGÁ TESZI.
Ha ebben nincs semmi szenvedés…
És persze ez talán akkor valósulhat meg… ha a Másik sem Farkas/Cápa vagy Hiéna… és nem akar visszaélni a helyzetével, és nem akarja leigázni, kihasználni, leigázni és kifosztani, kizsákmányolni a Másikat (fizikai és Lelki értelemben egyaránt).
Persze vannak olyan emberek is, akiknek annyira alacsony az Önérték(telen)elése, hogy olyan igazi ‘Rúgjál belém! De két jó nagyot!’ kisugárzással közlekednek mindenhova és minden egyes szituációban…
És ennek a felszólításnak nehéz ellenállni…
Főleg akiben benne van egy kicsit is az uralkodási, leigázási és zsarnokoskodási ösztön, a Felsőbbrendűség… az készséggel partner egy ilyen játszmában…
Én is ismerek egy ilyen fickót. Kb. 50 éves, és olyan szinten meghunyászkodik alapból, mindenkivel, mintha még ahhoz is a Másik engedélyét, jóváhagyását és beleegyezését kérni és áhítani, hogy létezzen… Az ilyenbe, aki olyan… nehéz nem belerúgni…
És lehet, hogy valaki (otthon és a munkahelyen, na meg a Családban) tapossa is rendesen… 😉
De hogy uralkodni miért akar valaki?
És sokszor a legbutább, a legsötétebb, leglustább ember???
Ez a ‘Szar akarja lehúzni a WC-t’ szituáció.
De sokszor mégis működik…
Mert a WC-partner hozzá/benne…
Mert fel sem ismeri/észre sem veszi, hogy mi történik éppen; hogy milyen helyzetbe akarják beleKÉNYSZERÍTENI.
És itt a Lényeg: az ERŐSZAK.
Miért akar valaki ZSARNOKOSKODNI?
Csizike 😉
Miértek?
Szerintem ez a hozzáállás nem csak a Párkapcsolatában mutatkozik meg valakinek, hanem minden egyes kapcsolatában: a munkahelyen a kollegáival és főleg a főnökeivel szemben, illetve a családdal és mindenkivel…
Ez a dolog több helyen és szituációban is kitűnik… mert az embernek ilyen vagy olyan a lénye, a megnyilvánulása, a belső beállítottsága…
Szerintem ez Otthonról jön… ami a Családban kialakult.
Ha valakit gyerekkorában elnyomtak, akkor az Önbizalomhiányban szenvedhet és ettől Kisebbrendűségi érzése lehet, kishítű lehet, és mások alá helyezi önmagát az Önérték(telen)elésének „köszönhetően”. Negatív én-képpel rendelkezik… és ezért negatív… Negatív dolgokat teremt és vonz be az életébe… eleve teremti a fájdalmat és a szenvedést… Arra hajt (tudattalanul, Tudat alatt).
De mondjuk az sem gond, ha Valaki ‘Szolga-Lelkű’, vagyis szeret Másokat boldoggá tenni, és fontos a Számára Mások Öröme, Boldogsága és Jólléte (tipikus ‘önfeláldozó’ anyák… akik lemondanak mindenről a Kicsinyeik kedvéért…), és Mások javára képes lemondani bizonyos dolgokról és képes önmaga vágyait és igényeit alárendelni a Köznek (Valakinek/Másoknak) hogy ezzel még nagyobb örömet teremtsen és hozzon létre… ha ezt ÖRÖMMEL teszi és ez Őt (Is) BOLDOGGÁ TESZI.
Ha ebben nincs semmi szenvedés…
És persze ez talán akkor valósulhat meg… ha a Másik sem Farkas/Cápa vagy Hiéna… és nem akar visszaélni a helyzetével, és nem akarja leigázni, kihasználni, leigázni és kifosztani, kizsákmányolni a Másikat (fizikai és Lelki értelemben egyaránt).
Persze vannak olyan emberek is, akiknek annyira alacsony az Önérték(telen)elése, hogy olyan igazi ‘Rúgjál belém! De két jó nagyot!’ kisugárzással közlekednek mindenhova és minden egyes szituációban…
És ennek a felszólításnak nehéz ellenállni…
Főleg akiben benne van egy kicsit is az uralkodási, leigázási és zsarnokoskodási ösztön, a Felsőbbrendűség… az készséggel partner egy ilyen játszmában…
Én is ismerek egy ilyen fickót. Kb. 50 éves, és olyan szinten meghunyászkodik alapból, mindenkivel, mintha még ahhoz is a Másik engedélyét, jóváhagyását és beleegyezését kérni és áhítani, hogy létezzen… Az ilyenbe, aki olyan… nehéz nem belerúgni…
És lehet, hogy valaki (otthon és a munkahelyen, na meg a Családban) tapossa is rendesen… 😉
De hogy uralkodni miért akar valaki?
És sokszor a legbutább, a legsötétebb, leglustább ember???
Ez a ‘Szar akarja lehúzni a WC-t’ szituáció.
De sokszor mégis működik…
Mert a WC-partner hozzá/benne…
Mert fel sem ismeri/észre sem veszi, hogy mi történik éppen; hogy milyen helyzetbe akarják beleKÉNYSZERÍTENI.
És itt a Lényeg: az ERŐSZAK.
Miért akar valaki ZSARNOKOSKODNI?
Csizike 😉
a Szeretet Hatalma / a Hatalom Szeretete
„Ha a Szeretet Hatalma fontosabb lesz a Hatalom Szereteténél az emberek számára… akkor megszületik a (Világ) Béke.” Jimi Henrdix
De ehhez kell a TUDATOSSÁG.
Hogy észrevedd, hogy mi történik, mi működik, mi zajlik… körülötted és BENNED.
És ÚGY ÉLJ, AHOGYAN SZERETNÉL!!!
😉
Csizike 😉
Ez a lényeg! No és uralkodás értelmezése
Két gondolat
1. feltétlen szeretet
2. Uralkodás 1. jegyében, vagyis előszőr tisztázni kell, hogy az uralkodás mit jelent . Pozitív, vagy negatív értelme szerint lehetne csak válaszolni. (jelen esetben a negatívot sugallja, de lehet tévedek)
Másrészről meg…
..van olyan megközelítés, hogy a dominancia, vagy az alárendelődés a hozott energiaszint függvénye. Ami már adott egészen kicsi korban is. Így a gyenge gyermek belekényszerül, majd beleszokik a zsarolós mintákba, mert nincs más lehetősége a figyelemenergia begyűjtésére. Aztán úgy is marad.
Vagy nem nagyon gyenge, de van egy nála erősebb a családban aki mégis elnyomja, s akkor mire felnő, megvalósítja, amit elszenvedett – kíméletlen agresszor lesz belőle. Ezek mind energiajátszmák. Az ego játszmái, amelyet az erőssége függvényében érvényesít bárkivel szemben. Ha valakinek volt egy erős anyja (vagy akár apja), az vagy ugyanolyan nőt talál magának, vagy maga is öntelt, narcisztikus férfi lesz. Amíg ki nem tudatosodik belőle.
Mint minden más, ez is tudatossági szint kérdése. A játszmázásból nem lehet senkit kigyógyítani, semmilyen tranzakcióanalízis, vagy más technikával sem. Csak ki lehet nőni a fejlődésben a tudatosodás által. Minél inkább növekszik a tudatossági szint, vele együtt nő az energiaszint is. És ha már nem vagy magad alatt, akkor semmilyen késztetésed nincs játszmázni – visszaélni az erőddel, vagy sajnáltatni magadat energiaszerzés céljából.
Ha innen továbbmegyünk (vagy inkább még visszább), akkor lehet, hogy nem véletlenül születik valaki gyenge, vagy domináns energiaszinttel – ez már meghatározza az életfeladata körülményeit. És ebben minden igaz, és annak az ellenkezője is igaz, s a kettő között káosz van. Mert valakinek az a lecke, hogy a gyengeségéből tanuljon meg erőssé válni, valakinek pedig az, hogy egész életében tapasztalja a befogadást. Valakinek az a lecke, hogy megtanuljon visszavenni a dominanciájából, valakinek pedig az, hogy bölcsen használja azt és Vezető legyen belőle.
Meg lehetne még keverni a témát a férfias-kiáradó, vagy nőies-befogadó energiák kérdésével, de a konklúzió ugyanaz lenne – kiegyensúlyozottá kell válni, felnőni a játszmázásból.
Gyengék és játszmázósok
Szerintem uralkodni az vágyik, aki valamiben gyenge.
1. Gyenge belül és ezzel kompenzál, nehogy mások észrevegyék a gyengeségét, illetve egyfajta belső egós pszichikai egyensúlyt próbálna ezzel elérni.
2. Erős, tudja és meri érvényesíteni az akaratát, és azt gondolja, hogy csak úgy „jók” a dolgok, ahogy ő látja. Ő pedig az elfogadásban, az empátiában gyenge.
Az uralkodást tűrni pedig az vággya, aki
1. A sajnáltatás játszmájában él, csak nem ismerte fel, hogy mit csinál.
2. Nagyon erős benne a szenvedéshez való kötődés. Persze ő sem ismerte ezt fel.
És persze egyet értek Hermess-szel (hogy kell ezt leírni?), hogy mind a kettő megtanulandó feladat.
Szerintem ahogy tudatosodunk önmagunkban, rálátunk a működés módunkra, tudjuk, hogy mit csinálunk és miért, azokat feldolgozzuk, és már nem lesz szükségünk se az uralkodásra, sem pedig az elnyomásra.
Látom, a létező összes kategóriát bejelölte, meg kaptunk még
Látom, a létező összes kategóriát bejelölte, meg kaptunk még egy tucat új címkét is. Ez azt jelenti, hogy Önt minden érdekli? cisco ccna
a Szeretet Hatalma / a Hatalom Szeretete
„Ha a Szeretet Hatalma fontosabb lesz a Hatalom Szereteténél az emberek számára… akkor megszületik a (Világ) Béke.” Jimi Henrdix
De ehhez kell a TUDATOSSÁG.
Hogy észrevedd, hogy mi történik, mi működik, mi zajlik… körülötted és BENNED.
És ÚGY ÉLJ, AHOGYAN SZERETNÉL!!!
😉
Csizike 😉
Ez a lényeg! No és uralkodás értelmezése
Két gondolat
1. feltétlen szeretet
2. Uralkodás 1. jegyében, vagyis előszőr tisztázni kell, hogy az uralkodás mit jelent . Pozitív, vagy negatív értelme szerint lehetne csak válaszolni. (jelen esetben a negatívot sugallja, de lehet tévedek)
Másrészről meg…
..van olyan megközelítés, hogy a dominancia, vagy az alárendelődés a hozott energiaszint függvénye. Ami már adott egészen kicsi korban is. Így a gyenge gyermek belekényszerül, majd beleszokik a zsarolós mintákba, mert nincs más lehetősége a figyelemenergia begyűjtésére. Aztán úgy is marad.
Vagy nem nagyon gyenge, de van egy nála erősebb a családban aki mégis elnyomja, s akkor mire felnő, megvalósítja, amit elszenvedett – kíméletlen agresszor lesz belőle. Ezek mind energiajátszmák. Az ego játszmái, amelyet az erőssége függvényében érvényesít bárkivel szemben. Ha valakinek volt egy erős anyja (vagy akár apja), az vagy ugyanolyan nőt talál magának, vagy maga is öntelt, narcisztikus férfi lesz. Amíg ki nem tudatosodik belőle.
Mint minden más, ez is tudatossági szint kérdése. A játszmázásból nem lehet senkit kigyógyítani, semmilyen tranzakcióanalízis, vagy más technikával sem. Csak ki lehet nőni a fejlődésben a tudatosodás által. Minél inkább növekszik a tudatossági szint, vele együtt nő az energiaszint is. És ha már nem vagy magad alatt, akkor semmilyen késztetésed nincs játszmázni – visszaélni az erőddel, vagy sajnáltatni magadat energiaszerzés céljából.
Ha innen továbbmegyünk (vagy inkább még visszább), akkor lehet, hogy nem véletlenül születik valaki gyenge, vagy domináns energiaszinttel – ez már meghatározza az életfeladata körülményeit. És ebben minden igaz, és annak az ellenkezője is igaz, s a kettő között káosz van. Mert valakinek az a lecke, hogy a gyengeségéből tanuljon meg erőssé válni, valakinek pedig az, hogy egész életében tapasztalja a befogadást. Valakinek az a lecke, hogy megtanuljon visszavenni a dominanciájából, valakinek pedig az, hogy bölcsen használja azt és Vezető legyen belőle.
Meg lehetne még keverni a témát a férfias-kiáradó, vagy nőies-befogadó energiák kérdésével, de a konklúzió ugyanaz lenne – kiegyensúlyozottá kell válni, felnőni a játszmázásból.
Gyengék és játszmázósok
Szerintem uralkodni az vágyik, aki valamiben gyenge.
1. Gyenge belül és ezzel kompenzál, nehogy mások észrevegyék a gyengeségét, illetve egyfajta belső egós pszichikai egyensúlyt próbálna ezzel elérni.
2. Erős, tudja és meri érvényesíteni az akaratát, és azt gondolja, hogy csak úgy „jók” a dolgok, ahogy ő látja. Ő pedig az elfogadásban, az empátiában gyenge.
Az uralkodást tűrni pedig az vággya, aki
1. A sajnáltatás játszmájában él, csak nem ismerte fel, hogy mit csinál.
2. Nagyon erős benne a szenvedéshez való kötődés. Persze ő sem ismerte ezt fel.
És persze egyet értek Hermess-szel (hogy kell ezt leírni?), hogy mind a kettő megtanulandó feladat.
Szerintem ahogy tudatosodunk önmagunkban, rálátunk a működés módunkra, tudjuk, hogy mit csinálunk és miért, azokat feldolgozzuk, és már nem lesz szükségünk se az uralkodásra, sem pedig az elnyomásra.
Látom, a létező összes kategóriát bejelölte, meg kaptunk még
Látom, a létező összes kategóriát bejelölte, meg kaptunk még egy tucat új címkét is. Ez azt jelenti, hogy Önt minden érdekli? cisco ccna
hatalom, nagybetű, alázat
Kedves Csizike!
Már egy ideje foglalkoztat téged ez a téma, ha jól tévedek. Ha nem bánod, a saját „fegyveredhez” folyamodnék, és kérdezek:
Mi bajod a nőkkel?
Mi bajod az uralkodással?
Mi bajod a kisbetűkkel? Ez a rengeteg CAPS LOCK-kal írt szó-mondat, felér egy virtuális mikrofonba-üvöltözéssel. Ami már magában erőszakos. Mi ellen, ki ellen lázadsz?
Nézz végig a történelmen, kik is uralkodtak…? (távol áll tőlem a feminizmus)
Olvass bele az általad oly nagyrabecsült Tolle: Új Föld könyvében a nőkről szóló tartalomba… Ott a válasz!
Fogalmam sincs, milyen párkapcsolatban élhetsz, mert mindig elbújsz a kacsintós kérdéseid mögé, de gyanítom, hogy elnyom(ná)nak (vagy a múltban megtörtént), és te szépen kivetíted úgy ám blokk az összes nőre, hogy domina, ahelyett hogy magadba néznél…
Neked ezzel van dolgod, mert ez zavar, hát nosza, meditálj rajta! Kérdezd Magadat… (ne minket újra és újra… „üvöltő” betűkkel…) vagy egyszerűen vesd alá magad egy kemény alázat-próbának, egy nővel szemben. Figyeld meg mit érzel. Mekkora ellenállást… mekkora fájdalmat… stb. Tudod úgyis, hisz te is tanácsoltál már ilyet másnak…
Szép napot, és jó nő-zést 😉
Klára
Válasz-ka
Kedves Klára!
Valamit félreértettél, amikor azt írtad, hogy „te szépen kivetíted úgy ám blokk az összes nőre, hogy domina”.
Ez téves állítás.
„Ezt kikérem magamnak.” 😉
Én ilyet soha nem írtam, soha nem mondtam, soha nem éreztem és soha nem gondoltam…
Nem szeretem, amikor hivatkozásként olyan ‘állításokat’ idéznek tőlem vagy mástól, amik valótlanok és soha el nem hangzottak, soha le nem íródtak… és abszolút összeférhetetlenek az ‘idézett’ személy véleményével és meggyőződésével…
Mert vagy olyat írjon és idézzen valaki, ami igaz és megfelel a valóságnak, vagy inkább ne írjon (‘idézzen’) semmit sem. Az korrektebb…
A „Halottról vagy jót, vagy semmit.” analógiát ültessük át az idézetekre és: „Idézni vagy Valósat és Igazat, vagy semmit.”
Ezekből a téves ‘idézetekből’ ugyanis akik olvassák a beszélgetéseket azt hihetik, hogy az a Másik „idézett személy” tényleg azt gondolja, érzi, véli, írta, stb… és ezzel az önmaga kis agyába betesz egy bizonyos olyan skatulyába… és elgondol, elkönyvel magában olyannak… ami messze van a valóságtól… vagyis eleve hamis, téves, és hibás megközelítést ad és eredményezhet…
Csak olyat adjunk a Másik Szájába/Tollába, ami tényleg onnan is való…
Oké?
(Elvégre is ez most itt nem szex… 😉
Na erről ennyit… 😉
Visszatérve:
Szóval én azt soha sehol nem állítottam, hogy minden nő domina, mert én ezt nem is így gondolom, nem is így érzem és nem is így tapasztalom.
A ‘dominák’, csak egy részei a nőknek.
Ez viszont tagadhatatlan tény, és ezt el kell ismerni: vannak ilyenek is.
Nem is kis számban.
Sok ilyen Nőt látok. (De amolyat is, meg emilyeneket is, meg mindenféléket, amilyenek csak vannak…)
Pl. ma is… mivel az egyik közvetlen kolléganőm is egy kő kemény és ultra brutális Domina.
Anélkül, hogy Ő tudná, én átlátok rajta… és pontosan tudom, hogy miféle Poklot okoz ezzel a mentalitásával és viselkedésével otthon a „Kedves” vagy leginkább kedvetlen Férjének… aki már egy lelki roncs… holott Lehetne Isten is… Ragyogva Szeretettel a Szívében, az Egész Lényében, ha a Kedves Ara a letiporás és rongálás helyett a Szeretetével Felemelné…
Tudod: ez a Nap és Szél Meséje… 😉
(a Szereret és az Akaratosság/Erőszak különbsége a gyakorlatban…)
És ez a nem-mindegy…
Hogy ha élsz: hogyan?
Noha lehet, hogy annak az Otthoni „Szerencsétlennek” (minden relatív! 😉 ez a ‘Pokol’ maga a Mennyország… mert Ő meg valamiért (Ki tudja miért?) pont erre vágyik…
Erre a megnyomorításra, földbe döngölésre és összetiporásra
lelkileg…
Nekem olyan jó érzékem van a Dominákhoz… hogy ezer méter távolságból bele szagolok a levegőbe és kiszúrom Őket… 1000 közül is…
Mellesleg Csodálom Őket… és szeretem elnézegetni, megfigyelni Őket…
Tetszik bennük, hogy olyan Határozottak, Talpraesettek és Tudják, hogy mit akarnak…
Ezért abszolút csodálni tudom őket…
De amikor elnyomják a Férfit és Uralkodni akarnak rajta…
Az már kevésbe szimpatikus…
Az számomra már inkább visszatetsző…
Mert itt az van, hogy
A SZAR AKARJA LEHÚZNI A WC-T…
És valahogy átlátok a kis (egyben) Önsorsrontó, Önpusztító, Önboldogtalanító, Önhazudó és Önbecsapó Játszmájukon…
Ebbe csak az a leggázabb, hogy ezzel Önmaguknak is ártanak, Önmagukban is kárt tesznek: mert Ők sem lehetnek boldogok.
Mert egy Szar Kapcsolatban ki lehet boldog? Ahol nincsen Szeretet, Elfogadás, Tisztelet, Megbecsülés, Odaadás és Megértés???
Egyszer találkoztam egy olyan dominával is… aki ráadásul Dominika is volt…
Na erre varrjál gombot!
Le se tagadhatná!… 😉
Nem kicsit volt röhejes a helyzet… vagy inkább különleges… 😉
nekem nagyon tetszet a szitu…
Mint az iylen abszurd Hétköznapi Csodák mindig…
De van egy olyan Domina barátnőm is (éppen ma találkoztam Vele), aki kerek perec meg is mondta, hogy Ő csak olyan pasit akar megának, akit tud IRÁNYÍTANI, vagyis aki olyan, mint a kezes Bárány: MINDIG AZT CSINÁLJA, AMIT Ő MOND, MINDIG AZT CSINÁLJA, AMIT Ő AKAR…
MINDIG AZ VAN, AMIT Ő AKAR.
VAGYIS: AKARATOS.
ÉS RÁERŐSZAKOLJA, RÁKÉNYSZERÍTI A MÁSIKRA AZ AKARATÁT.
A Kényszer és az Erőszak az Szerinted Pozitív?
Szóval tény, hogy vannak ilyenek, nem is kevesen, de:
Tehát:
NEM MINDEN NŐ DOMINA.
A Nők között is, akár a Férfiak között is, vannak olyan Szolga Lelkek, Szegény-Ének… akiknek arra van szükségük, hogy uralkodjanak rajtuk, leigázzák őket, csapják-vágják, üssék-rúgják (Lelki és esetleg fizikai értelemben véve), hogy kő keményen irányítsák és kontrollálják őket, zsarnokoskodjanak fölötte véres szájú AKARATOS Diktátorok…
Ezek azok a bizonyos „Markáns Arrogáns Macsó Domináns Alfa/Vezér-Hím Férfiak”…
Akikért a Nők egy része… odavan és bomlik… még ha az rossz is nekik… és fáj is… mert ezekben a férfi típusokban látják meg a FÉRFIT. (aki kő kemény)
Csak ez a Férfi-Női felállás „természetesebb”, elfogadottabb, mint a Női-Férfi felállás… noha az ugyanúgy egykorú az emberiséggel…
Nem véletlen a mondás: „Keresd a Nőt!”
és az, hogy „A Férfi a Fej, de a Nő a Nyak.”
És az abszolút Dominák már a Fejek is Ők maguk akarnak lenni egy személyben… igazi ÚRNŐK…
Bár itt is ugyanaz a Függőségi-viszony figyelhető meg… ami szerintem ugyanúgy nem egészséges… már ha nagyon végletes.
De „Jó az, ami Neked jó.”
Tehát… kinek a Pap, kinek a Papné…
Kinek a Szadista, kinek a Mazochista, kinek a Dominált, és kinek a Domina… ;-)))
Kinek a Sós Gizi…
És kinek a Sós Perec… 😉
Nekem véletlenül sincs bajom az összes nővel… ellenben azzal, amit Te írtál (feltételeztél) rólam…
Ellenkezőleg: Kifejezettem Szeretem és Csodálom A Nőket…
A Lényüket.
Imádok Bennük Gyönyörködni.
Ez a Hobbim. 😉
Élek-halok a Nőkért.
(Néha Tőlük. 😉
De ez tény, hogy vannak a Nők között dominák (Dominák).
Ezt szerintem Te is elismered.
Ugye?
Biztos Te is láttál már ilyet.
A közvetlen közeledben is.
Na, engem ezekben a blogokban ezek a Nők, és az ezek iránt vágyat érző férfiak érdekelnek, és az, hogy mi a pszichológiai háttere ennek az egész kérdéskörnek: hogy kiből leszEz és kiből lesz Az, és miért, minek a hatására? Miért vonzódnak egymáshoz, miért van szükségük egymásra, hogyan egészítik ki egymást és hogyan kerülnek egyensúlyba? És hogyan tud valaki túllépni az Ő eddigi szerepén, ha rájön, hogy Ő már mást akar és másképpen akar élni…
Vagyis: hogy miért Dominák a Dominák?
Miért olyan erőszakosak, agresszívek?
Miért akarnak MINDEN ÁRON URALKODNI?
Miért akarják leigázni, ELTAPOSNI, URALNI a Férfiakat?
Ahelyett, hogy Szeretnék Őket.
Kinek és Mit AKARNAK ezzel bizonyítani?
Miért ilyen Kemény Szívűek, vagy Szívtelenek (néha)?
Minek a hatására alakul, formálódik ilyenné egy Nő?
Milyen esetleges defektus kényszeríti erre a viselkedésre?
(Ami a legtöbb ember számára eléggé taszító, destruktív és bomlasztó, és meglehetősen Boldogság-Ellenes egy Kapcsolatban, vagy egy Házasságban… általában. Lásd Házisárkányok kontra otthonról menekülő alkoholista félrekúró férjek…)
Stb…
És a másik oldal: hogy ilyen Nőkre, ilyen Női(etlen) viselkedésre miért van szükségük egyes férfiaknak?
Miért jó az nekik, ha úgy bánnak velük, mint az állatokkal (rosszabb helyeken)… ha megvetik, megalázzák, semmibe veszik és nézik, (meg)bántják, zsarolják, manipulálják, irányítják, kontrollálják, elszámoltatják, kihasználják, kizsigerelik, kiidegelik, stb… őket a Zsarnok Diktátor Önkényuralmi Dominák?
Kinek és miért van erre szüksége, és mihez?
Mit (mi jót és hasznosat, szépet) lehet ebből kihozni?
Szóval ezek a Kérdés-körök érdekelnek engem a Dominákkal és ‘Domináltjaikkal’, a (Lelkileg) Szado-Mazo Kapcsolatokkal kapcsolatban…
Mert ez egy eléggé általános jelenség…
Sok ilyet látni…
Ahol a Nő akarja viselni, vagy viseli a Nadrágot… és AKAR URALKODNI A FÉRFIN, aki emiatt nem tudja esetleg tisztelni, becsülni, elfogadni és szeretni a Dominát… aki szintén nem tudja tisztelni, becsülni, elfogadni és szeretni azt a „Férfit”, akit leigázhat…és akibe belerúghat, akit megalázhat, mert azt lenézi, megveti a gyengesége miatt… ami nélkül viszont nem is lenne rá szüksége… mert Ő csak URALKODNI AKAR.
De azt MINDEN ÁRON.
Ez egy Függőségi Viszony, egy Függőségi Játszma… mind a Két Félnek SZÜKSÉGE VAN a Másikra… mert csak így lehet teljes a JÁTSZMA.
Ahogyan a Mesternek is szüksége van a Tanítvány, hogy Mesterként élhesse meg magát, és fordítva.
Egyik a Másik nélkül nem megy, nem működik.
Tehát : SZÜKSÉGÜK VAN EGYMÁSRA Önmaguk Játszmájának a megéléséhez.
Az Ilyen fajta ‘Önmegvalósításuk’ lejátszásához/megéléséhez.
Kérdés, hogy milyen Lelki Traumák, defektusok váltják ezt ki az Egyik és a Másik félben… aki így, vagy úgy esik át a Ló túlsó felére… Honnan hozta magával, mitől és miért ezt a mentalitást, Hozzáállást az Élethez, ezt a Viszonyulást, Működési elvet és beidegződést?
És hogyan lehet ezt a Programot felülírni, ha valaki már nagyon unja…?
Egy ilyen Kapcsolat szerintem nem Szeretet-Kapcsolat.
Ez inkább kölcsönös Függőség.
Vagy ahogy Csernus mondaná talán: Támaszkodás.
Persze nem az ‘Uralt’ hibája, hogy a Domina dominál…
Mint ahogyan nem is a Domina hibája, hogy a Másikon uralkodni tud, hogy a MÁSIKON URALKODNIA KELL (mert az a dolga)…
Ezt mindkét fél magával hozza… otthonról…
És a Vonzás-Törvénye által csak bevonzza önmagának a „Megfelelő Partnert” hozzá, hogy a Szerepét eljátssza… A Másik nem hibás semmiért… mert csak olyan, amilyennek lennie kell…
Ha a Vonzó megváltozik… a Vonzott tárgyak, vagy Személyek is megváltoznak körülötte…
Tehát a Vonzó a Forrás… a Kiváltó Ok.
A Domina esetében az Elnyomott, Leigázott, Uralt fél a Bevonzott Lény…
Míg az Ő szempontjából a Domina…
A Dominancia szó, ha jól tudom sok nyelvben a Hatalom és az Uralkodás megfelelője.
Vagyis, aki Domináns, vagy Dominál, az tetszik, nem tetszik, akarom, nem akarom:
URALKODNI AKAR.
HATALMAT AKAR GYAKOROLNI A MÁSIK EMBER(EK) FELETT.
És ezzel egyszer, s mindenkor: IRÁNYÍTANI AKARJA, bizonyos értelemben: Le akarja igázni, el akarja nyomni a föld alá… el akarja lehetetleníteni…
És ez NEM A SZERETET.
Mert annak szlogenje:
Élni és Élni hagyni.
Szeretni és Szeretve lenni.
A Kérdés tehát az, hogy MIÉRT kell valakinek a HATALOM?
Miért akar valaki URALKODNI?
És miért MÁSOKON?
Miért nem Önmagán?
És a másik: hogy akinek erre van szüksége, annak MIÉRT van erre lelkileg szüksége?
Honnan jön ez az Inger?
Honnan ered ez az Igény, ez a Vágy a Lélekben?
Mi a Forrása és az Eredője?
És hogy lehet ezeken a Beállítódásokon túllépni, ha valaki akar?
De már csak Önmagamat ismételgetem…
Szóvar érted, értitek, hogy mi mindenre szeretnék én válaszokat kapni…
Hogy Szerinted, Szerintetek hogy vannak ezek a Dolgok, ezek a Kérdések?
Most ennyit…
„Röviden és tömören” 😉
A Teljesség igénye nélkül…
Szeretettel:
Csizike 😉
a refrén mindig visszatér
Kedves Csizike!
Alig jutok szóhoz… 🙂 Jól kiakadtál ezen a dominázáson és észre se vetted, hogy nem volt idézőjelben. Nem idéztem. Önálló gondolat volt Tőlem Neked. Semmi több.
És hogy mi váltotta ki? Ez a második cikked, amiben NEM azt írod, hogy némely nők, némelyek…, vagy hasonló, hanem hogy A Nők uralkodnak, de minimum akarnak… és a sokadik cikked amelyben A Nők csinálnak valamit szarul. Említettem már a műmelles témánál is, hogy megvan ennek a jelenségnek a férfi megfelelője is. Csakhogy a felfújt férfi kevésbé mozgatja a fantáziá(da)t, mint a felfújt nő. Ez érthető, mivel férfi vagy, mégis
arra kérlek újfent, hogy inkább azt vizsgáld meg magadban, hogy miért csak, vagy többnyire a nőkben fedezed fel (előbb) a negativitásokat!
Mit nem fogadsz el?
ugyanilyen általánosítás a hárpia miatt ivászat-félrekúrás. Én is ismerek uralkodó nőket, egyszer ütötte meg a férje, repült. Csáó. Válás. Sőt a lányával néha együtt lakom, na ő überuralkodó. Saját bőrömön tapasztalom amit írsz, ne hidd hogy nem értem, mindössze arra próbáltam rávilágítani, hogy ne kívül keresd az okot. Ez a lány nagyon tud szeretni. Persze nem(biztos hogy) Úgyigazán, de az ő útja az alázat tanulás -épp holisztikus suliba jár, kíváncsian várom mi lesz a hatása-, ENGEM PEDIG ARRA TANÍT, hogy ne alázkodjak meg neki, ne támogassam a viselkedését, ne szálljak be az uralkodó-alattvaló hintába. Álljak ki magamért, a véleményemért. Ennyi.
Az, hogy körülötted sok nő akar uralkodni elgondolkodtató, de korántsem jelenti azt, hogy minden nő uralkodni akar. De még csak azt sem, hogy csak a nők akarnak uralkodni. Megintcsak Tolléval jövök, Új Föld, ottvan szépen világosan (megvilágosodottan megvilágítva:)) leírva, hogy miért kell EGYES embereknek az uralkodás és hogy mi van a nőkkel… olvastad… de ugyanúgy kint ragadt a szűrődön, mint másoknak az írásaid. Ez ellen nincs mit tenni. Mindig is így volt, és lesz. Mindenkinek az marad meg, amire épp szüksége van. A pillanatnyi helyén az útján. Max egy-egy gondolat, mint mag bennmarad, és később érik be. Mi másra számítottál?
Amíg nem sikerült megvalósítanunk(!) a Feltétlen Igaz Szeretetet, addig mennek a játszmák. Alá-fölé rendeltség, hiszti, sértődés, számonkérés, magyarázkodás, bármi akármi satöbbi. Ezen nemértem mit nemértesz. Egó, és kész. Kell neki hogy többnek érezze magát, kinek uralkodással, kinek alázkodással, hogy sajnálják. Lényeg hogy vegyék észre, törődjenek vele. Nem Ők csinálják, csak az egójuk marionettjei (nem csak ők! Te is, én is…) Azért vagyunk itt mindnyájan, hogy túllépjünk rajta. A SAJÁTUNKON elsősorban, nem másokén. Ott csak a megértés-elfogadás kell, az vezet a Feltétlen Szeretethez.
Sokszor előfordul, ha valakinek tanácsot adok, csapok a homlokomra, hogy magamnak mér nem mondtam/mondok ilyeneket, ha bennem van, ha tudom? Ismerős? Annyira jó volt az a 4 hatalmi drámás cikk, Te magad válaszoltad meg a kérdést, már ott! szóval nem értem miért kellett ez a két kilométerhosszú magyarázkodás most… meg eleve a kérdés. (és nem úgy értem, hogy nemértem, hogy újra megmagyarázd…)
Jó felismeréseket, és további jó nő-zést! de csak csínján!;)
Szeretettel:
Klára
ui. nem is tudom, írtam-e már valaha ilyen hosszú hozzászólást… 😀
Jól áll
Kedves Klári!
Nem, szerintem sem írtál, de jól áll. 🙂 És teljesen egyetértek veled. Én már megfutottam a magam „köreit” Csizikével. Sanyi ébresztett fel, hogy felesleges.
Ha valaki valamit belül nem tud megoldani, akkor az egyik lehetőség, hogy addig irogat amig valaki válaszolgat, amig sikerül akár egy valakinek is a figyelmét kicsikarnia. És igen fontos tényező, hogy saját magáról, a megélt tapasztalatairól szinte sosem. És bárhogy is próbálják felhívni a figyelmét saját ellentmondásaira, csak hatalmas, hárító beírások lesznek a kimenetek. Nagyon érzékeny pontok érintése esetén pedig egyre jobban durvul a stílus, jön a lepondrózás.
Nem baj, mi is tanulunk belőle. 🙂 Remélem Csizike jön táborba és megismerhetjük.
Üdv!
Hédi
haha, igen
Ezért biggyesztettem egy ~neválaszolj-kérést a végére. ..de elbújt, csak az találja meg, aki figyel 😉
Az ilyen hosszú dolgokat többnyire nincs türelmem elolvasni. Most csak azért tettem, mert hozzám szólt. Reméljük egyszer feltárulkozik, elvégre az önmegvalósítás, önismeret alapja, hogy felvállalom magam, nem másra mutogatok hogy nahát mér csinálja ezt vagy azt…
Majd kiderül.
Mindenesetre kösz a figyelmeztetést, kaptam már lepondrózás-félét, máskor másért:) akinekneminge… sálálá 🙂 Kowalsky egyik száma jár a fejemben: „szeretni foglak akkor is ha nem akarod” 🙂
Szép napot!
Klári
ui: DeMello (a minimum-mennyiség elérése végett) 🙂
„- Nagyszerű prédikáció! – mondta a nőszövetség tagja, miközben a prédikátor kezét szorongatta. – Amit csak mondott, az mind ráillett erre, vagy arra az ismerősömre.”
…nahát, ezek a NŐK! 😀
Micsoda nők!
Inkább micsoda nők! Egy másik blog kapcsán pont azon évődtem, hogy nem arról van e szó, hogy vannak nők akik nem hajlandóak női praktikákat alkalmazni, vagy legalább is kezdenek róla leszokni. És pontosan úgy járnak mint amikor az alkoholista családja találja magát a pszichológusnál azért mert a férj leszokott a piáról. De ez így van jól. Az ilyen csajoktól tanulnak azok a pasik, akiknek a női oldalukkal valami feladatuk van. Azok akik meg szabadulnak meg a praktikáiktól, elkezdhetnek feldolgozni, befogadni olyan a praktikák alatt rejtőző problémákat amikhez meg tükröt kapnak ezektől a férfiaktól. Nekem is felhívta Eszter a figyelmemet, hogy a játszmázásnál még mindig be van valami akadva. Kicsit dolgoztam rajta, és apám, aki feketeöves játszmázós váratlanul a szomszédokat kihagyva velem beszélt meg egy kettőnket érintő témát. Azt hittem kiesem a kocsiból. Azért is volt baromi érdekes, mert apám nem csak az indirekt rendezés nagymestere, hanem az döntés kromoszómakötöttségéhez is elég erősen ragaszkodik.
A hosszú beírások engem sem kötnek le, amit nem lehet egy oldalban leírni, az valószínű telis tele van olyan dolgokkal amik valamit kendőznek. Nekem meg nincs türelmem a fátylat eltakarítani.
Nekem pont azért tűnt fel, hogy mi lehet az a téma amiről Te ennyit írsz! Azt már csak elolvasom.:)
Üdv!
egy másiknő
A Blog-Témákkal kapcsolatban
Ja és mellesleg, amióta valaki okos feltette ide az Önmegvalósításra azt a bizonyos ‘Canon nyomtató eladó’ című és tartalmú blogot… azóta azt hiszem ez überelhetetlenül alulmúlhatatlan…
Tehát: nem tudsz olyan kérdéseket feltenni és blogot indítani, ami kevésbé volna ide illő vagy gagyi…
Így mindenkinek kijár a szólás szabadsága.
Ha valakinek lerágott csont már egy téma és unalmas… nem kell vele foglalkozni… nem kell rá írni, és válaszolgatni…
Valószínűleg nem neki íródott… hanem annak, akiben megmozdít valamit… és aki írni, válaszolni AKAR rá…
Ilyen egyszerű ez az egész…
Akinek nem inge, ne vegye magára…
Csizike 😉
„A fátylat eltakarítani”
„Nekem meg nincs türelmem a fátylat eltakarítani.”
Pedig a sajátodat mindenképpen érdemes lenne…
És akkor talán meglátnád a Fényt…
Az írások terjedelmével kapcsolatban:
Valaki egyperces novellákat ír… (pl. Örkény), valaki meg több kötetes regényeket (pl. Háború és Béke, vagy a Harry Potter könyvek)…
De nem ettől jó vagy rossz valami…
Kinek a pap, kinek a papné…
Valaki 1 szóba tömöríti a Lényegét…
Valaki meg szeret bőbeszédűen körüljárni egy adott kérdést a Teljesség kedvéért…
Kinek mi a Maga Teljessége…
Nem vagyunk egyformák.
Valaki szűk-szavú.
Valaki bő-szavú.
De ettől még az egyik (tartalma) nem rosszabb, vagy jobb, mint a Másiké…
Ez már megint egy fajta bújtatott kritika volt Tőled… nekem.
Ami engem annyira nem zavar… annál is inkább, mert Tőled pont erre számítok… ;-)))
Csak azért írtam le, hogy észrevedd… ha elkerülte volna a figyelmedet…
Ha utálsz valakit, annak minden egyes rezdülésébe és mozdulásába (sőt még a nem mozdulásába is) bele tudsz kötni…
És mint tudjuk, Neked én nem vagyok szimpi…
Innentől kezdve ezt az egész történetet nem is kell már tovább ragozni.
Fogadjuk el ezt el, mint alaphelyzetet, és nincs vele tovább baj…
És tudod, hagyhatnám abszolút szó nélkül is a kis kedves szurka-piszka kis leveleidet… hiszen részemről kár rá az energiát pazarolni…
Mégis azért válaszoltam a múltkor is elég keményen és megmondósan, hogy ébredjél már fel, és vedd már észre magadat.
Talán sikerült, és megindított valamit magadban… amit talán még saját magadnak sem ismersz be és letagadsz…
És ez az a fátyol… amit nem akarsz eltakarítani…
Ami a saját kilátásodat és belátásodat zavarja… gátolja…
Tehát lehet, hogy mégis érdemes lehet a Fátylakkal bíbelődnöd…
A Sajátjaiddal…
„Veszi a Lapot, Aki veszi a lapot”
„A Tisztán Látás Mindenkinek Jár.”
Békés Háborút!
Szia!
Csizike 😉
Örkény vs Harry Potter?
Ez nagyon jóóóóó!
Hemperegtem a kacagástól
Kösz!
Hédi
Válasz Hédinek
Kedves Hédi!
Már vártam Tőled egy efféle reakciót… mert Te úgy szereted hátba döfködni az embereket…, ahogy ezt már egyszer kitárgyaltuk… Élvezed. Ezt JÁTSZOD. Ez a Te Kis Játékod. Ez a Te kis JÁTSZMÁD. Az egyik, a sok közül.
És mivel már régóta nem jött ilyen kis kellemetes beírás Tőled (csodák csodájára, meghazudtolva önmagadat)… gondoltam is rá, hogy na mi van: megváltoztál… fejlődtél, felébredtél… felismerted Önmagadat… és a Kis Játszmáidat?
És abba bírtad hagyni, az Ego-d sértettsége ellenére, amiért lelepleztek…
Pedig az nem könnyű… 😉
De, mint kiderült: nem.
Most újra csak kimutattad a fogad fehérjét, és bemutatkoztál újra, hogy mennyire ‘szeretsz’ (ami persze nem kötelező senkinek).
Most kiderült, hogy
Még az vagy, aki voltál…
Nem vagy Te egy kicsit lesipuskás?
Ezt a feladott labdát már nem hagyhattad ki, hogy le ne csapd…
Igaz?
Túlságosan is tálcán kínálta magát Neked, hogy ellenállj…
Nemde?
Eddig bírtad Önmegtartóztatással… 😉
De azért az vagy, aki vagy…
Nem sikerült kivetkőznöd önmagadból és személyiséget váltanod… 😉
;-)))
Valóban, ahogy írtad, mi már ezt a kis körünket megfutottuk egymással…
És elég részletesen leírtam ,hogy mit gondolok Rólad, Veled kapcsolatban és a Kis Kötözködős, Beszólogatós Játszmáddal kapcsolatban… amiben annyira sütkérezel…
De NEM TANULTÁL BELŐLE.
Nem nézel magadba.
Azt írod: „Sanyi ébresztett fel, hogy felesleges.”
Te még olyan mélyen alszol, hogy még csak azt sem veszed észre, hogy alszol…
Maximum csak álmodtad, hogy Sanyi felébresztett… és közben jóízűen horkoltál tovább… 😉
Ki kéne már nyitnod a Szemedet!
Persze, ha Neked jó így becsukott szemmel botorkálni az Életedben és tapogatózni a Nagy Világban… akkor nekem is jó vagy így.
Csak vigyázz: neki ne menj valaminek vagy valakinek.
„amig sikerül akár egy valakinek is a figyelmét kicsikarnia”
Elhiszed-e nekem, hogy nincs szükségem a Figyelmedre.
Úgyhogy azt az értékes idődet, amíg nekem irogatsz, hasznosabban is eltöltheted…
Aki ír, az ír, aki nem ír, az nem ír.
Akit valamiért megérint és írásra sarkall, ösztönöz és késztet valamelyik feltett témám, kérdésem, az leírja a gondolatait, érzéseit, meglátásait, tapasztalatait, ha AKARJA…
Első sorban Önmagának fogalmazza meg a Válaszait…
És nem nekem.
Ez egy Szabad Világegyetem.
Itt MINDENKI CSAK AZT CSINÁL, AMIT AKAR.
És persze amit tud.
„És igen fontos tényező, hogy saját magáról, a megélt tapasztalatairól szinte sosem.”
Ebben igazad van. Ezt bevállalom.
De hogy ennek mi az oka, azt Te meg nem tudod…
És hidd el, nem az, amire Te gondolsz…
De meg van az oka, hogy miért nem, hidd el…
Nem véletlen…
Viszont, amit Te írsz, az Rólad szól…
Ha akarsz írsz, ha nem akarsz, nem írsz.
Erről szól a játék.
És talán nem arról, hogy a Másikat basztassuk, kritizáljuk és/vagy szekírozzuk…
Itt az Önmegvalósításon…
Persze, ha Neked ez az Önmegvalósítás… akkor miért ne? Lelked rajta!
Egyébként azt látom már régóta, hogy itt nagyon megy a nyalizás-nyálazás… meg a seggnyalogatás egymásnak… ha az érdekek úgy kívánják…
Mint az Életben… általában…
Mint pl. most Te Klárinak…
És a hülyeségek beírogatása… mint pl. amit Te is tettél… a kedves kis „Szeretet-Teljes” stílusodban…
És ezért érdekel engem már egyre kevésbe ez az Önmagvalósítás.hu …
Az ilyesmire már kár pazarolni és elfecsérelni a drága és értékes időt – energiát…
Ennél sokkal hasznosabb, fontosabb és kellemesebb dolgok is vannak az Életben…
Nem igaz?
Mint a hülyeségekkel, és a fals, valótlan állításokkal vitatkozni…
Nem kell velük foglalkozni…
Szóval mielőtt olyan nagyon okosakat írsz (és gondolsz), előbb inkább:
Nézz Magadba!
Annak nagyobb haszna van.
Az többet ér.
És amit OTT találsz: talán közelebb van a Valóság(od)hoz.
Pl az alkoholisták sem vallják be még az önmaguk számára sem, hogy Ők alkoholisták…
Mert az Ő számukra az természetes, hogy reggeltől estig csak isznak… és szinte nem is esznek… csak isznak…
Ahhoz, hogy felismerjünk önmagunkban valami Igazságot: elég bátornak kell lennünk hozzá, hogy merjünk magunkba nézni, és szembe nézni az Igazsággal.
Szembe nézni a Félelmeinkkel, és a Fájdalmainkkal is, amik mögé elbújunk… mert amíg azok is bennünk vannak, addig azok is az Igazság egy részeit képezik…
Szóval: nézz magadba!
Mielőtt másokat kritizálsz és beszólogatsz másoknak, és másokon esztergálod a nyelvedet…
Érdekes dolgokat találhatsz ott, ahol nem is sejted…
Csizike 😉
No comment!
No comment!
Nekem tetszett…
Mármint Csizike írása. Hisz ír ő arról, hogy bevállalja amit róla mondtok, hogy nem beszél személyes élményeiről, érzéseiről. Ő ezt tudatosította, és elfogadta, hogy valami miatt erre nem képes. Mi a baj ezzel?
Úgy érzem, hogy nem érzitek át azt, hogy mindenki tükör a környezetetekben, teljesen függetlenül attól, hogy milyen ember ő, számotokra hiteles-e vagy sem. Igaz, ezt nekem is erőltetnem kell, de a szándék már megvan… Ha valamit elolvasok, ha bármely írás érzéseket vált ki belőlem, akkor azzal NEKEM van dolgom, nem annak, aki leírta!
Teljesen igazad van!
Amit én Klárinak leírtam az Csizikéből ezt váltotta ki, és ezzel nekem semmi bajom. És szerintem azzal sincs semmi gond, hogy Klárival véleményt nyilvánítottunk, vagy hogy valamiben egyetértettünk.
Üdv!
Hédi
Más TUDNI és AKARNI
„valami miatt erre nem képes”
Szia Csaesz!
Nem nem vagyok képes írni egész konkrétan a személyes dolgaimról, tapasztalataimról, élményeimről bizonyos esetekben, hanem NEM AKAROK.
És ez MÁS.
Ég és Föld.
Csak az Igazság végedt említem meg ezt a kis helyesbítést…
Tudod… a Félreértések elkerülése és helyrerakása végedt…
Mert abból itt már így is van épp elég…
Ne szaporítsuk őket… 😉
Nem ugyanaz Tudni és Akarni…
Mert éppenséggel Képes lennék rá… ha akarnám… mert nem nagy cucc valamit leírni… nem okoz nehézséget… csak éppenséggel nem mindig és mindent akarok.
Ennyi az egész.
És attól még nem rossz valaki, hogy nem írja le azt, amit nem akar.
Mindenki azt és annyit ír, amit és amennyit akar, tud, szándékozik és a saját szempontjából nézva fontosnak tart…
És hogy minek mi van a hátterébe, minek mi az oka, azt nem minden esetben tudja az, aki ítéletet mond… tehát gyakorlatilag sokszor olyanról mond itéletet valaki és minősít, amiről fogalma sincs, hogy egyáltalán miről is beszél…
És én annak a híve vagyok, hogy olyan dolgokról beszéljünk, amiket tudunk is… és ne olyanokról, amikről nem…
Így pl. én nem beszélek/írok az atommaghasadásról…
Feltételezgetni persze lehet bárkiről bármit.. csak az adott esetben elég távol lehet az igazságtól…
Ilyen alapon regényeket is kitalálhatunk és írhatunk… mert nincs különbség.
Az isa fantázia szüleménye…
Szerintem ez az Önmegvalósítás.hu elsősorban egy Önismereti Lap…
Tehát, ahogy írod is, mindenkinek sokkal előnyösebb le MAGÁVAL foglalkoznia, ás MAGÁBA néznie, mint a Másikban vájkálnia, és a Másikat bemocskolnia…
De ezt valaki vagy tudja, vagy nem tudja…
Igaz? 😉
Erre nem tanítanak meg senkit sem az iskolában, és pláne nem a munkahelyén…
Ezt vagy érzi valaki, vagy nem…
Csizike 😉
Kicsit uncsi
Nem értem miért érzed Csizike azt, hogy Hédi hátba döfköd? És szerintem egyáltalán nem utál Téged, csak Rajtad tud gombokat nyomogatni, hát ennyi.
Hédi csak kifejti a véleményét, akiben meg benn akad valami, az úgy járt.:)
Szerintem csak azt mutatja, hogy van helyretenni való mindenkiben bőven.
És már megbocsáss Csizike, de már számomra kicsit unalmas, hogy mindig Hédire hárítod a saját megoldatlan dolgaidat. Regrediálsz a sértődött gyermek korodba.
Ja, és ne gondold, hogy én is utállak, mert nem utállak, csak van az énednek egy része, (persze mindenkinek több is) ami igen korai gyeremekkorban maradt. Inkább dolgozz rajta az az idő helyett amit a válaszolásra töltesz, és rá fogsz jönni, hogy Hédi egy Tündér.:))))
Tündér lehetne…
… mert meg van hozzá az ereje. De azt hiszi, hogy vele játszmázik mindenki, ezért egyelőre kizárja magát ebből a kategóriából…:)
Hédi, el szeretnék Neked mondani még valamit a játszmázásról, ha már ennyire belemásztunk. Ami egyben válasz lesz az „Aszkéta…” blogban felmerült vitánkra. Egy határidős munkát kell ma befejeznem, így ez csak holnapra marad, ezért elnézést kérek. (Ezt a Tündért nem bírtam kihagyni…:))) Ti barátnők vagytok?
Tündér
Kedves Edit!
Igen, jól érzed mi van bennem. Annyi amit leírtál és nem több.
Azt hiszem mindenki Tündér, csak rengeteg munka mire alakot ölt.
Kedves Hermess, engem nem érdekel a játszmázásról szóló mondandód. Tisztelem a munkádat, a felhalmozott irodalmi tudásodat. Bizonyos dolgokban nem értünk egyet, de ezért is hagytam ott a tanfolyamodat. Nem hiszem, hogy feltétlenül meg kellene egymást bármiről is győznünk, biztos találunk valami más témát, ahol nem vagyunk ennyire távol egymástól.
Editet ismerem a táborokból, nagyon kedvelem, és egy klassz csajnak tartom. A szó klasszikus értelmében nem vagyunk barátnők, azonban úgy érzem mintha belémlátna, vagy inkább belémérezne.
Üdv!
Hédi
Csak úgy, ha már idáig jutottunk…
Jó, kívánságod számomra parancs!
Nem én szólítottalak meg a blogokban, úgy emlékszem egyszer sem. Kár, hogy nem vagy rá kíváncsi, mert véletlenül a játszmázás kérdésekben a tudásom is meg a tapasztalatom is szépen együtt áll. Nem kell elolvasnod, nem akarlak meggyőzni. Leírom teljes általánosságban, nem rólad szól, de sok mindenki ráismerhet magára.
1. Az a nagy helyzet, hogy az erős, domináns személyiségek (nemüktől függetlenül, de pikánsabb, ha a nő az erősebb) potenciálisan védekezésre késztetnek bárkit, aki a közelükbe kerül, mert a gyengébbek egója fenyegetve érzi magát általuk. A viszonyulás lehet kétféle: vagy beállnak csatlósnak, hátha nekik is csurran valami, és védelmet keresnek, vagy kizsarolják a törődést.
Ezért érzi úgy az erős, hogy mindenki játszmázik vele. Megesik, hogy néha őt is megpróbálják lehúzni… (aki kardot ránt, kard által…), de nem ez a jellemző.
2. Nem érezné ám úgy, hogy mindenki játszmázik vele, ha nem lenne néha maga alatt ő is. Ugyanis hiába ő az erősebb, a saját normál energiaszintjéhez képest kerülhet maga alá bárki (erős vagy gyenge), amikor az egója valamitől kisebbedik (valaki szebb, okosabb, gazdagabb, jobban öltözött, bármi miatt) egy találkozásnál, vagy akár levelezésnél, blogolásnál.
Ilyenkor az erős is elkezd tehát játszmázni, ha a saját energiaszintje alá kerül, de mivel ezt senki nem tudatosan teszi, ezért egyszer csak azt veszi észre, hogy vele játszmáznak… Mert egyedül nem lehet. A másikban látja, önmagában nem veszi észre. És miután hozzá képest a többség gyenge – ezért nyilván rabló, bántó, kritizáló, kötözködő játszmát fog játszani. A személyes együttlétnél ez előjön energiacsere formájában is, de a levelezésben csak bosszúállás jellege van, amikor az odamondogatással a kis ego némiképpen helyreállítja magát… Az enyém legyen az utolsó szó.
3. Az előbbi kettőből következően, ha valaki erősnek született – vagy agresszor marad, vagy melengető Nappá kell válnia. Aki mindig önként, adakozóan és felemelően sugározza szét a jóságát.
Ha valaki erősnek született, és nem tudja visszafogni, kontrollálni az erejét – legyen képes Nappá válni (mindegy, hogy férfi vagy nő ), és melegítse mások szívét-lelkét válogatás nélkül. Furcsa is lenne, ha azt mondaná a Nap, hogy a parlagfűnek most nem adok meleget, csak a kedvenc virágomnak, mert a parlagfű játszmázik velem… és az arca elé húzna egy felhődarabkát, hogy kitakarja a sugarából.
Nincs más út a számára, mint óvni, és adakozni. Ha önként, áldozatot hozva adja az energiáját – az felemeli őt is, és másokat is. Ez a feladata, ha erősnek született – védelmeznie másokat és igazságosan uralkodnia. A pszichikai erejével lelkesítő vezetővé kell válnia – világi, vagy akár spirituális vezetővé – és felemelni, melengetni, bátorítani másokat, nem pedig lehúzni és bántani.
Ha nem adja önként az erejét, állandó elégedetlenség, meglopottság lesz az érzése, amitől bizony játszmázni fog, hogy helyreállítsa önmagát. És akkor bántani fog válogatás nélkül mindenkit, aki nem fér bele a világképébe, amivel azonosult.
Mosolyt csalsz az arcomra
Kedves Hermess!
Amit leírsz az tömören az, hogy akinek van ereje az osztogassa és azt úgy tegye, ahogy a gyengébbek akarják. Mert így előállhat egy helyzet ahol a gyengébbek jogot formálhatnak valamire ami nem az övék, bizonyos erősek pedig segíthetnek a gyengéknek, azaz rátukmálhatják magukat. A többieket pedig megbélyegezzük, hogy agresszorok, hátha akkor kicsit lejjebb kerülnek. Megjegyzem nem tudthatja senki ki a gyenge és azt sem tudod kitalálni, hogy neki milyen energiára és hogyan van szüksége, azt csak ő találhatja meg, ő tudja bevonzani!
Szerintem mindenki olyan amilyen. Valaki gyengének érzi magát, van aki erősnek és az esetek egy részében a valóság pont fordított.
A gyengék rá kell hogy jöjjenek milyenek és akkor tudni fogják nem gyengék, ehhez az erőseknek csak annyi közük van, hogy adják magukat. És ez alatt nem a segítést értem. Az erősek pedig semmivel sem különbek mint a többiek, mert ez itt csak egy viszonyítás, és mint ilyen semmit nem ér. Igen azt tudom, hogy sokan irigylik az erőseket és azt is tapasztaltam, hogy elvárják tőlük, hogy odaadják amijük van. A helyzet az, hogy ezt nem lehet odaadni, ugynúgy, mint ahogy a gyenge sem tudja elhagyni a gyengeségét, csak megismerni magát. Abban igazad van, hogy a nagy játszmások állandóan piszkálgatják azokat akiket ők erősnek vélnek, hogy energiát szerezzenek tőlük és nagyon fel tudnak dühödni ha nem kapnak. Van ez így és nem mindenki ilyen.
Azonban egy dologra felhívnám a figyelmedet aki erős annak van egy olyan tulajdonsága, amit Edit is említett, hogy meg meri tenni, hogy szóvátesz dolgokat. Azt hogy azt a másik hogyan értelmezi, piszkálkodásnak, mocskolódásnak az a másik képernyőjén megjelent kép. Neki ez igy jön le. Ha akarja él vele, ha nem nem. Azzal, hogy megpróbálok dolgokat szebbre átvakolni, hogy nehogy megsértsem a másikat egy hülyeség. Ezt többnyire olyan emberek teszik, akik nem szeretnék, hogy az irántuk érzett tisztelet, szeretet elvesszen. Ezt pedig nem lehet elveszteni, ugye?
Amikor az ember nevén nevez valamit az bizony lehet kemény. Lehet, hogy ez azért van így mert a másiknak erre van szüksége, másként nem fogja fel mi történik vele. Ezzel csak akkor van baj, ha az nem belülről, „ösztönös” reakcióként jön, hanem szándékos mocsokolódásként, vagy ha úgy tetszik energialopás céljából.
Szeretném tőled megkérdezni, hogy te erősnek tartod magad?
Üdv!
Hédi
A megismerés mindig mosolygással kezdődik…
…. aztán néha átmegy szenvedésbe. De ez csak rím volt a címre.
Ha a gyenge megismeri önmagát – erőssé válik. A gyengeségeiből lesznek az erősségei, már képes önmaga középpontjában maradni, egyre kevésbé kiborítható. UÁ szerint Isten ereje lesz vele. Én úgy mondom, hogy a Felsőbb Én ereje „kilátszik” belőle, ad neki tartást. Nem érdekli a játszmázás, megy a maga útján. Megtanulja rendberakni magát, ha kibillentették. De főleg nem érez késztetést beszólni valakinek, ha maga alatt van, mert észreveszi, és tudja, hogy mindenkivel megesik. Hja, és egyre inkább ki tud állni maga mellett.
Kérdésedre: Én meglehetősen gyengének születtem, ehhez képest tartok valahol. Ezért kezdtem az energiázással és a játszmázással foglalkozni. Korábban akármilyen előadáson, vagy társaságban nem bírtam végigmondani egy három-négy mondatból álló bonyolultabb kérdést, vagy mondókát, mert amikor rám néztek, belezavarodtam. Ebből ki lehet jönni, meg lehet tanulni feltöltődni és önelégségessé válni.
Ezzel szemben az erős, ha megismeri önmagát – még erősebbé válik. A dominanciájával muszáj valamit kezdenie. Az energia be akar fektetődni, akár a tőke haszonnal megtérülni. Vagy hatalmat kreál belőle mások felett, vagy megtanulja a hatalmat önmaga ereje fölött. Nála az önismeret arra tanít, hogyan tudja ellenőrizni, megosztani, átáramoltatni az erejét. Ha valamiből több van mint szükséges – nincs értelme kuporgatni, mert ránk rohad. Pláne, ha lehet vele másokat is felemelni. Tehát vagy önző módon visszaél az erejével, vagy a fejlődés szolgálatába állítva használja – segít a fölösleggel mindent és mindenkit fejlődni. Egy Oroszlán uralkodjon bölcsen és igazságosan az állatok országában, és ne éljen vissza profilaktikából az erejével.
Soha nem az észrevétellel, a szóvátétellel, az „igazságok” szembeállításával van a gond, hanem a tálalás módjával. A szóhasználattal a levélben + a hangerővel a személyes kommunikációban. A spiritualitáshoz nem illik a keménykedés, ez egy téveszme! Ne borítsuk ki a másikat a középpontjából a közlés bunkóságával, iróniájával, könyörtelenségével, stb, ne támadjuk meg fölöslegesen az önbecsülését! Ha valaki erősebb – a keménykedés nem egy nagy dicsőség.
Lehet, hogy a másik kiborul magától a közlés tartalmától is, még ha kíméletesen állítottuk is szembe valamivel, de ez a szembesülés már tényleg az ő leckéje. Én azt hiszem, hogy még ekkor is kötelességünk tovább segíteni a feldolgozásban. Aztán végül van olyan is, hogy a közlésünk nem érte el az ingerküszöbét, nem tudta kimozdítani valami beakadt mintából. Szerintem egyedül ilyenkor jogos a sokkterápia, de csak megfelelő mértékben, hogy lelepleződjék amit játszik, önmaga számára is.
Sajnálom, ha ez mindössze csak megmosolyogtatni tud, ha nem látsz értéket mások felemelésében. „Azzal, hogy megpróbálok dolgokat szebbre átvakolni, hogy nehogy megsértsem a másikat egy hülyeség. Ezt többnyire olyan emberek teszik, akik nem szeretnék, hogy az irántuk érzett tisztelet, szeretet elvesszen. Ezt pedig nem lehet elveszteni, ugye?”
Ez egy fatális tévedés! Sértegetéssel nem tiszteletet, hanem félelmet lehet kialakítani és fenntartani. Akit valóban tisztelnek, az többnyire a középpontjában képes lenni, s az ilyen soha nem engedi meg magának a goromba és bántó stílust. Jézus még a kereszten sem tette.
Továbbra sem értek veled egyet
de ez így van jól!
Üdv!
Hédi
Körülbelül erre számítottam…
… amikor a másik blogban elég meggondolatlanul azt írtam, hogy „Nyertél”.
Már akkor ki akartam szállni, és kár hogy nem tettem meg. Ha csak valaki más is nem lett gazdagabb némi tanulsággal a hozzászólásokból.
Ha úgy érzed, hogy ez neked így jó, akkor tényleg így van jól.
Barátsággal: Zoli
Kedves Hermess !
Leragadnék az ” erőnél „.
Kb sejtettem , hogy
Kedves Hermess !
Leragadnék az ” erőnél „.
Kb sejtettem , hogy onnan indultál , amit itt most leírsz.
Büszke lehetsz magadra , hogy ilyen szép utat jársz.
Tehát onnan kezdeném , hogy ami nálad csupán „önelégséges ”
az az a pont , ami minden ember esetében Istennél már nagyon sok.
Isten minden embert saját magához mér , nincs az emberi viszonyítási
pontokban Neki szempont…más mértékkel mér…! ! !
mindenkit személy szerint az ő adott életében , elszakadásaiban…
( – Szent Magától -).
Tehát az ” erő ” nagyon relatív , s te csak egy szempontból nézed ,
tudod jelenleg nézni , ami nem baj.
Valóban a földi, emberi viszonyok közt van úgy, az erőt tekintve,
ahogyan írod. A ” hiba ” ott van ebben a megközelítésben,
hogy MINDÍG van erősebb…, s ha ezt beiktatjuk akkor már
dől az egész állítás…
…azért dől , hogy merjünk elvonatkoztatni csupán az emberi
játszmáktól.Mert az erő bármilyen viszonyítása ezen a szinten
az embert teszi , tartja a középpontban + a többi ember fölé helyezi .
Ez az erő pedig sokáig nem áll meg…még akkor sem , ha az
illető „nappá ” válik…
Az ember SOHA nem lehet csak úgy magától VALAMI , mivel
nem tökéletes ( nem bűntelen ),nem lehet mérce sem magának ,
sem a másik embernek.
Lehet , hogy most nem tudod még hinni , de Istennek pont
elég az „önelégséges „, főleg ha az Ő erejét látjuk és a mi
kicsinységünket hozzá merjük mérni…
Tiszta szívemből kívánom neked , hogy merd megélni egyszer
az önelégségest így is !
Baráti szeretettel :ÚÁ
Kedves Hermess !
A 2. pontot kiegészíteném, hogy könnyebben
Kedves Hermess !
A 2. pontot kiegészíteném, hogy könnyebben tudjunk följebb lépni.
Az a bizonyos utolsó szó MINDÍG Isten Szeretetetéé.
Ebben biztosak lehetünk,mert ha nem így lenne, reményünk
sem lehetne SEMMIRE.
3.-hoz azt szeretném hozzáfűzni :
senki nem születik erősnek,de egy ideig úgy gondoljuk,ha erősnek
mutatkozunk ( megkeményítjük a szívünket ) akkor tutira
túlélünk MINDENT.
Ez leginkább Istennel szemben Igaz.
Ezért adja saját magát Jézus teljesen és tökéletes áldozatul
sokakért a bűnök bocsánatára.
Ember SOHA nem lehet nap és csakúgy önként sem képes
a jóra a semmiből…
…csak Isten Szeretete sugározhat belőle,
amikor már ÚGY AKAR SZERETNI , mint Isten.
Onnan valóban már nics más út , mint adakozni , adni abból
a szeretetből, amiből neki már Isten kegyelme által VAN.
Nem kell megtartania , mert nem azért kapta…
EZ a feladata ha már Isten mellettt döntött az akaratával,
megértve: nem ő erős, hanem aki által adakozhat, AKIÉ
MINDEN égen és födön.
Végső konfúzió: igen az ember mindíg gyenge,de ezt nem akarja
beismerni és főleg nem akarja megélni…ezért bálványozza
az emberi ERŐT…vonzza ez az erőfitoktatás
Isten” gyengesége „helyett inkább.
…pedig a gyengeségünkben van a mi erőnk….
amikor valójában meglátjuk hány dekák vagyunk…a.. a…
…mindenség Urával szemben…
Ezeket csak azért mertem leírni, mert az ezoteria is hivatkozik
mindíg v a l a m i r e, ami az embernél NAGYOBB . Vagy nem ?
Baráti Szeretettel : ÚÁ
Az energiák transzformálásáról
kedves Hermess!
Teljesen egyetértek veled.
„Ha valaki erősnek született, és nem tudja visszafogni, kontrollálni az erejét – legyen képes Nappá válni (mindegy, hogy férfi vagy nő ), és melegítse mások szívét-lelkét válogatás nélkül.”
Ez nagyon szép. Csak annyit tennék hozzá, hogy ez az átalakulás az a spirituális folyamat, amiben mindannyian részt veszünk akarva-akaratlanul.
Az a feladatunk, hogy a Nap melegévé, a víz áradásává, a föld ölelésévé, a szél szárnyalásává transzformáljuk a megkötött energiáinkat.
A nyáron írtam erről egy kis Sámán-dalt. 🙂
„Tűzből vétettem,
Vízzel oltattam,
Széllel születtem,
Földdel gyúrattam.
Tűzből Nap lettem,
Folyammá áradtam,
Termő medremből
Léggé válhattam:”
Ez a szeretetté-transzformálás dala, az öt elemmel. Próbáljátok ki.
A mesterem inspirált rá, szavak nélkül, egy csodálatos meditációban.
Mondjuk dallammal és dobbal még jobb, de talán mantra-ként is működik.
Szeretettel!
🙂
Namaszte
Mákostészta
Még valamit szeretnék hozzáfűzni ehhez az egész történethez, aztán részemről mákostészta…
1. Szóval: a mi levelezésünk Hédivel már átívelt egy-két blogon… úgyhogy pontosan tudom, hogy miről írok vele és a stílusával kapcsolatban.
Ha Te ezeket nem követted figyelemmel, akkor nem is tudhatod miről van szó.
Remélem Ő tudja, érti és érzi…
De ha nem, az sem baj.
Mert ezzel nem az én életemet rongálja, hanem a környezetében élőkét, és végső soson önmagáét…
És ez az Ő dolga, az Ő élete…
Meg azoké, akik kapcsolatba kerültnek vele…
Dehát semmi sem véletlen…
Így végső soron senki sem hibás.
Mindenki csak magáért FELELŐS.
2. Én alapvetően egy Béke-Szerető ember vagyok.
Így nagyon távol áll tőlem, hogy bárkit is kritizáljak, vagy bárkiről rosszat mondjak…
Ha van is valami negatív élményem valakivel kapcsolatban (munkatárs, családtag, ügyfelek, stb…), akkor azt is általában inkább magamban tartom, és magamban dolgozok az ügyön (hogy nekem ez mit mond, mint tükör), hogy még csak véletlenül sem sértsek meg senkit se, még csak egy picit se…
Aztán persze mindennek van egy EGÉSZSÉGES HATÁRA.
És ha Valaki ezt átlépi (ami nálam azért sokkal magasabban helyezkedik el, mint a legtöbb embernél úgy általában), akkor viszont már tényleg kinyitom a számat és szembesítem azt a Másik embert a Hülyeségeivel, és hogy most már inkább fogja már be a száját, duguljon el, és NÉZZEN MÁR VÉGRE MAGÁBA… mielőtt továbbra is onatná ‘az észt’ magából…
Ha engem bekóstol valaki, vagy velem bunkózik, szadizik, szenyózik… én is fel tudok lépni keményebben…
És szét tudok alázni én is bárkit egy pillanat alatt…
Ha akarok.
De általában nem akarok senkit sem, mert jobb a Szeretet és a Béke, mint a Harc.
De aki ‘rám támad’, annak én is visszaválaszolgatok, hogy vegye már észre magát…
Csak általában, aki ‘támad’, az a figyelmeztetés hatására sem tudja észrevenni magát… mert érezné, hogy mi a gáz, nem is támadna…, nem is kritizálna, nem is kötegetne, és nem szólogatna be állandóan, minden egyes megnyílvánulásodba…
Vagyis: nem rajtad fenné a nyelvét…
Az persze elég negatív és visszatetsző lehet, hogy valakiről kitálal az ember, lehuzza a leplet, ami mögé az eddig szeretett elbújni… mert azt hitte, hogy bármit csak úgy szabadon megtehet, mindenki más hülye, és nem veszi észre, hogy mit is művel, és hogyan játszik… mint pl. Hédi-viselkedésével kapcsolatban én.
Azzal, hogy bár nem szeretek ilyenfajta leveleket írni, és elmarasztaló véleményeket, negatív kritikát írni/ mondani bárkivel kapcsolatban is… de ezt megtettem Hédivel kapcsolatban, mert Ő már egy kicsit kezdett túllőni a célon…
És persze hagyhattam volna figyelmen kívül, és nem kellett volna, hogy reagáljak rá… de ha nem mondja meg Neki soha senki, hogy milyen gáz, amit Ő és ahogyan csinál, viselkedik, reagál és működik az Életben… vagyis, ha ezzel nem szembesíti soha senki… akkor soha nem fogja ezt észrevenni, felismerni, felfedezni… és nem tud változtatni az életén, ha akar és rendbetenni azt…
Akkor ugyanezt a Játszmát űzi a férjével, a gyerekeivel, a munkatársaival, a szomszédaival, a barátaival, meg a rokonaival… ami esetleg mindenki mást kuvára idegesít… csak Ő ezt nem veszi észre… és Ő meg halál jól érzi magát a bőrében… és azt hiszi, hogy Ő mennyire frankó, és mennyire Happy és Pozitív.
Szóval: le lehet nyelni minden békát, pl. egy párkapcsolatban is, vagy a munkahelyen is, csak nem mindet érdemes…
Mert az ember álljon ki önmagáért, és védje meg magát, ha kell…
Én önmagamtól kezdeményezőként soha senkit sem támadnék meg… mert ez távol áll tőlem…
De ha valaki velem kikezd, és támad… akkor megvédem magamat.
Szoktam volt mondani, hogy
„Velem lehet bunkózni (stb.), csak nem érdemes.”
Mert álltalában mindig az fázik rá, aki elkezdte…
„Amilyen az Adjon Isten!, olyan a Fogadj Isten!”
És ha valaki kóstolgat és beszól, meg le próbál járatni mások előtt a nyílt színen hátulról mellbe, annak én is be tudok kóstolgatni egy kicsit, és be tudok szólni, és rá tudok pirítani egy kicsit mihez tartás végett, csak hogy észre vegye magát…
Mert ha kell, én is fel tudok lépni bárkivel szemben… akármilyen keményen is (persze vannak fokozatok), ki tudok állni magamért, és fel tudom venni a kesztyűt…
Még arról egy kicsit, hogy általában az emberek csak a Kellemeset és a Szépet szeretik hallani, és fogadják el… miközben a ‘Negatív’, ‘Rossz’, ‘Elmarasztaló’ ‘Kritikáktól’ és véleményektől menekülnek… és ezeket elutasítják, kikérik maguknak és felháborodnak rajta…
És a ‘barátok’ ilyenkor jönnek és segítenek… megvédeni azt a kis ‘Szegényt’ és ‘Szerencsétlent’… és rátámadnak arra, aki mondta… még ha esetleg az Igazság is…
Az Igazság néha fáj, de szabaddá tesz.
Mert Felébreszt.
Tudatára ébreszt valaminek…
Ahonnan azt már nem lehet tovább hazudni…
És ahonnan ezáltal már tisztán tovább lehet lépni a Fénybe… egy Fényesebb és Szebb Jövő felé…
Néha a „rosszat” is, a kevésbé pozitívat és szépet is meg kell és érdemes mondani a Másik embernek… mert abból tud tanulni.
Ez is az Önismeret fontos segítsége lehet.
A legtöbb barátság is azon csúszik el, és attól álságos és hamis, hogy a ‘barátok’ csak a szépet és a jót merik elmondani egymás szemébe, a ‘negatív véleményt’ már nem… de bennük ez továbbra is ott van…
Ez egyfajta kétszínűség a Másikkal kapcsolatban… amiből sohasem fog tanulni…
ha pl. az egyik barátnő 140 kg, és úgy öltözik, mint egy cicababa, de a barátnője ezt nem mondja meg neki, hogy gáz, hanem inkább még nyugtatgatja is, hogy milyen csinos, és milyen jól áll neki… közben magában belül érzi, hogy ez gáz… csak „NEM AKARJA MEGSÉRTENI”, ÉS ÍGY PRÓBÁL HOZZÁ JÓ LENNI…
Miközben lehet, hogy így árt Neki a legnagyobbat…
Szóval KELL AZ ŐSZINTESÉG.
Néha ki kell mondani a Frankót is. A Csúnyát is, amit az ember nem szívesen hall…
Mert ebből lehet tovább építkezni, fejlődni, haladni, változni, „JOBBULNI”, JAVULNI”, boldogabb, elégede4ttebb, sikeresebb Életet élni…
ha dr. Csernus is mindenkinek csak a Szépet, a Jót és a Frankót mondaná meg a Pácienseinek… vajon történne változás???
Persze, aki ott van és hallja, és kapja az érzést, annak néha fáj, belehal és összeomlik tőle… de ezáltal kap egy Újabb Esélyt az Életre…
Ha Ő hazudik magának és nem hajlandó meglátni, felismerni és beismerni a Saját Hazugságait, még az Önmaga számára sem, akkor kell Neki valaki, aki ezt megteszi… felébreszti és felnyitja a Szemét…
Szóval néha a ‘Negatív’, a ‘Csúnya’ és a ‘Kellemetlen’ információkat is ki kell mondani…
A Másikért.
És nem a Másik ellen…
Csizike 😉
Bántás
Kedves Hermess!
Hédi már válaszolt, a szó szoros értelmében nem vagyunk barátnők, és nem gondolom, hogy azon múlik a véleményem, hogy valaki a barátnőm-e vagy sem.:)
Hédit nagyon értékes embernek tartom, mert eddig azt tapasztaltam, hogy vállalja önmagát. Én pl. nem merek annyira konfrontálódni mindig, minden helyzetben, ahogy ő igen, pedig érzem, hogy kéne.
Csizike is azt írja, hogy az a baj, ha valaki nem mondja meg a bartájának a tutit. Nem értem, hogy akkor miért baj az, hogy Ő kinyilvánítja a véleményét.
Én nem érzem továbbra sem, hogy Hédi bántana bárkit is.
Egybként is senki nem tud megbántani senkit, a „hiba annak a készülékében van” aki megbántódik, ugyanis vagy nem tudja, hogy igaz-e vagy sem amit állítanak, vagy tudja hogy igaz, csak nem akarja bevállalni.
Ideális állapot lenne…:)))
Szia, Edit!
Amiről a végén írsz, az talán már egy félig ego-meghaladott állapot… amikor csak mosolyog valaki, ha erősködnek rajta. Erre törekszünk…
A mellékelt ábra szerint nem nagyon tartunk még itt, kivéve talán pl. Pajkost, akitől nem olvastam még semmilyen kioktató, vagy felháborodó megjegyzést, de biztos vannak még páran, akik képesek megmaradni a középpontjukban… Én sem tudok még. Karmatörlővel én is belecsúsztam, és szégyellem. Pedig milyen érdekes dolgokat tudtunk volna kibeszélni…
Az viszont, aki nem képes szelíden, kedvesen, nem támadva a másik egoját (hiszen tudja, hogy neki is van és viszont fogják támadni) megfogalmazni a mondanivalóját – pláne spirituális témáról – az szerintem biztos nincs a középpontjában. Valami baja van magával, és a másikra keni. Szeret hergelődni… ilyen üzemanyaggal működik. Egyszerűen érthetetlen, miért nem lehet tárgyilagosan, gondosan ügyelve a szavakra leírni egy ellenvéleményt… miért kell konfliktust csinálni belőle. Azt meg végképp nem értem, hogy ha valakinek baja támadt bárkivel, és éppen kibukott belőle a legrosszabb. miért kell mellé állni, segíteni lehúzni a másikat…
Az igazi konfliktus az, amikor valamilyen szükségletem nem elégülhet ki, mert a másik a személyében akadályozza azt. A levelezésben ez nem áll fenn, vagyis csak egy igen piciny részére kellene figyelni – a másik önbecsülésére (Maslow piramis 4. szint) Nincs értelme a kommunikáció által mesterséges konfliktust előállítani, nincs értelme a szavak szintjén konfrontálódni, mert elvész a mondanivaló! A levelezésben még energiát se nagyon szerezhetünk vele, mert a másik nincs testközelben.
Olyan mint az önkielégítés…
Nem mindegy, hogy könyvszagúnak tűnik-e valakinek a tudása, ha szép és jó dolgokról ír, ha azokat vallja és igyekszik megvalósítani? Mire jó ez a háborúskodás, pártoskodás? Kit visz előre? Egyáltalán, mire jó a konfrontálódás ezen a szinten, hacsak nem azért csinálja valaki, mert jól esik neki???
Ha sértegetjük egymást, belül feltámad az ellenállás, még kevésbé képes bármit befogadni a másik. Hol van a türelem belőlünk? Ezen a szinten már illene, hogy ott legyen. Nem is ismerjük egymást, hogyan lehet így ítélkezni a másikról?
Mindettől függetlenül én is nagyon értékes embernek tartom Hédit, és kíváncsi vagyok a véleményére mindenben, annak ellenére, hogy ő nem kíváncsi az enyémre. Csak találgatom, hogy mivel vívhattam ki az ellenszenvét, remélem, hogy nem a pontatlan fogalmazásommal…:))
Szívesen beszélgetnék is vele, meg mindenkivel majd egyszer…:)))
Meghívás teára
Kedves Csizike!
Meghívlak egy teára, gyere beszélgessük meg miben értünk egyet!
Üdv!
Hédi
Szárnyaltam… Jobb tudni, hogy Szeretnek 😉
Azt még hadd mondjam el, hogy ma napközben, amikor elolvastam a Válaszodat… utána olyan Öröm járta át a Lényemet… hogy Madarat lehetett volna fogni velem… 😉
Örültem Neki, hogy Nagy vagy, és Jó-felé haladunk a Jó Irányba… 😉
És ez Boldoggá tett…
Jobb tudni, hogy Szeretnek valahol a ‘Világ-Végén’…
Mert ez Értelmet ad az Életednek, a Létednek, és örömet a Szívednek, a lelkednek, a Lényednek… és az Virágzásba kezd… ;-)))
Ezt MOST Te is Megérezheted.
MOST.
😉
Csizike 😉
Örömmel… És Köszönöm Szépen a Lehetőséget 😉
Szia Kedves Hédi!
Ez az!
Örömmel elfogadom. 😉
Képzeld! Én is azon morfondíroztam magamban tegnap délután óta… hogy ez így csak nem jó…
Oké, hogy odamondogatunk egymásnak, hogy Te is nekem, és én is Neked… és talán a saját szemszögünkből nézve mind a kettőnknek igazunk van… de ez így mégsem jó…
Nem szeretek Veled (senkivel sem) haragban lenni… és veszekedni… meg ilyenek…
Jobb a Békesség… 😉
Az szüli a Boldogságot.
(Vagyis a Békesség maga a Boldogság, és az Öröm… a Szeretet Ragyogása.
Abszolút igaz Darnel Christian-nak az az alapvetése (ami egyben a Kedvenc Mondásom is már évek óta… és a világ egyik legnagyobb bölcsessége… ami mellesleg egy kedves barátomnak megváltoztatta az Életét… ), miszerint:
„VAGY IGAZAD VAN, VAGY BOLDOG VAGY.”
Az hogy „Igazad van”, önmagában még nem okoz örömet és nem tesz elégedetté és boldoggá…
Hiába van igazad, és hiába TUDOD azt, hogy az amit mondasz, az megáll a helyén… mégsem ÉRZED jól magadat a bőrödben ettől…
Csak a BÉKÉTŐL.
Ahhoz viszont nem mindig kell, hogy Igazad legyen…
Sőt, ha Te azt már tudod, hogy a BÉKÉTŐL LESZEL BOLDOG… akkor ez a Te Igazságod… és már nem kell meggyőznöd a Másikat arról, hogy Neked amúgy is Igazad van… amitől esetleg elveszted a Boldogságot…
Ha a Te Igazságod a BÉKÉD, akkor Neked Mindig Igazad Lesz, akár ‘Igazad van’, akár nem… de JÓL ÉRZED MAGAD A BŐRÖDBEN.
OSHO mondja egy helyen (az Egyetlen orvosság, vagy a Nem-cselekvés művészete dvd-n), hogy ha harcolsz: már eleve vesztes vagy…
Szóval képzeld!
Azon morfondíroztam magamban, hogy valahogy csak el kellene venni ennek a mi kis szóváltásunknak az élét… és jó lenne kibékülni, összesimulni Lélekben Veled… mert számomra az az Ideális Állapot… a Béke.
Gondolkoztam rajta, hogy mit is írjak Neked, hogyan kérjek elnézést és bocsánatot… hogy helyére tegyük ezt az egészet miköztünk…
És aztán egyszer csak bevillant, hogy írjam azt, hogy:
„Kedves Hédi!
Miután jól kicivakodtuk magunkat, jöhet egy gyertyafényes pezsgős vacsora…;-)))”
És ennyi…
Tisztára, mint egy (házas)pár…
Nagy heves és intenzív lángoló összeveszés után egy szép (esetleg szenvedélyes) kibékülés.
Az elsőben az Ego dominál… míg a másodikban a Szív… a Szeretet nyer magának Fényt… 😉
A Harcot mindig az Ego okozza… míg a Békét mindig a Szív.
Ez nekem teljesen spontánul villant be… és nekem tetszett… 😉
És azon mosolyogtam magamban, hogy Te vajon mit szólnál ehhez, ha ezt meglátnád?
Mit gondolnál?
Hogyan reagálnád le?
Akarnál velem találkozni, és tisztába tenni a dolgot, és megbocsájtanál nekem? Kibékülnél velem?
Vagy kikérnéd magadnak, és felháborodnál, hogy mit képzelek én… még ezek után…
De én ezt mindenképpen egy jó poénnak gondoltam, és én nagyon szeretek sok mindent csak úgy POÉNBÓL megcsinálni… ami szórakoztató, ami különös, ami extrém… ami kizökkent a megszokások szürke tömegéből… ami más, mint a többi… ami meghökkentő… DE JÓÓÓÓÓ!!! 😉
Persze a gyertyafényes pezsgős vacsorát nem feltétlen gondoltam komolyan, inkább csak a feltételezés ‘elvi síkú’ gesztusát… de a képzeletemben azért megjelent, hogy azért még akár ebben is benne lennék valami meghitt módon…
És ha találkoznék Veled, kiengesztelésem jeléül biztos vinnék Neked egy Vörös Rózsát… 😉
Remélem elfogadnád, és megbocsájtanál…
Meg tudnál bocsájtani… 😉
Bár tudom már: nem haragszol rám (mert talán Te is szeretsz és kedvelsz a Szíved legmélyén…)
Arra gondoltam, milyen igaz, hogy Ellenségekből lesznek a Legjobb Barátok…
És hogy az Ellentétek Vonzzák Egymást…
Mert ha mi is találkozunk… akkor ezt is a köztünk lévő Ellentét hozta össze… és Vonzott Magunkhoz Egymást… 😉
Szóval ilyen Csalafinták ezek a kis Ellentétek…
Így játszanak velünk… 😉
Ahogy mi önmagunkkal és egymással… 😉
Félve néztem meg, hogy vajon milyen reakciót írtál… (és a többiek), mert azt gondoltam ez a legutóbbi levelem sem maradhat megválaszolás nélkül…
Felkészültem a legrosszabbakra…
De Nagyot Nőttél a Szememben.
A Reakciód abszolút váratlanul érintett, de rendkívül Pozitív volt…
Azt éreztem, hogy BINGÓ! 😉
Ez az! Beütött a Főnyeremény.
Nagyon Nagy Lelkű ajánlat részedről velem találkozni, és hogy meghívsz egy teára… (Hozzád?)
Ez rendkívüli Nyitottságra, Megbékélésre és Pozitív Hozzáállásra vall…
És én Örömmel Elfogadom…
Érzem, hogy nekünk találkoznunk kell.
Ha már így hozta a Sors.
Hogy miből lesz a Cserebogár?
Ha nem akasztjuk össze az agancsainkat, talán sohasem akarunk majd találkozni egymással…
De így, egyenesen Kaland, Élvezet és öröm-Ünnep.
Szárnyalás a Lelkemnek.
Ez már önmagában véve is egy POÉN. A Szó legnemesebb Értelmében.
Ezek a Pillanatok és Élmények a Létezés Legszebb Örömei és Csodái…
Mondhatni Ezekért Érdemes Élni…
Örömmel elmegyek…
És köszönöm a Meghívást, és hogy tettél egy Lépést felém…
Hajlandó és képes voltál, tudtál hozzám leereszkedni (az esetleges sértettség bástyájából leereszkedve lepedőből font ‘kötél’-hágcsón a ‘Tündér-Palotádból’) és a Lehető Legpozitívabban és Legmegfelelőbben hozzám viszonyulni, hozzám közelíteni és hozzám állni… 😉
És ehhez kapcsolódóan hadd osszak meg Veled és Ajándékozzak Neked egy dalt Pintér Bélától kétféle verzióban is… ami abszolút a közös témánkhoz is illik… 😉
Pintér Béla – Homokba írva
http://www.youtube.com/watch?v=v-fozo2vGGM
http://www.youtube.com/watch?v=5frCCWYgevI&feature=related
Egyébként hadd említsem meg, hogy nekem ma Magyarországon (és talán az Egész Világon) Pintér Béla http://www.pinterbela.hu az egyik Egyes Számú Kedvencem, Előadóm… Van olyan albuma (Érted Élek Minden Nap), amit több, mint ezerszer hallgattam meg 1 hónap alatt… a Véremmé vált…
és A Szeretet nem fogy el… című dala az egyik Legnagyobb Kedvencem… ez a telefonon a csengőhangom is… 😉
És az Abszolút Dal Tőle… a Világ Legszebb és Legmélyebb Himnusza, Imája:
Pintér Béla – Jézus, Te vagy Minden Álmom (figyeld a Gyerekkórust 5:20-tól! 😉
http://www.youtube.com/watch?v=kQzq2_HIkH4&feature=related
És akkor jöjjön az a Bizonyos A Szeretet Nem Fogy El Sosem…
http://www.youtube.com/watch?v=AOQoXvfs-u4
És Valami Más a Szeretetről még… de ez is a Nagy Kedvencem… 😉
http://www.youtube.com/watch?v=nK9JIBhCy0A&feature=related
Na és még egy Bónusz-Plusz:
Pintér Béla – Hús-Vér Templom
Ez valami Fantasztikus és Csodálatos Dal!
Hosszan Elkísér!!! ;-)))
http://www.youtube.com/watch?v=eQoWTtgpnEQ
(Nem vagyok tagja egy gyülinek sem… csak tetszenek ezek a Dalok… Értékes Üzenetet Közvetítenek… és a Belőlük Kiáradó Pozitív Energia is Megérint és Átjárja a Szívemet.)
És hogy legyen egy Pörgősebb Vidám Dal is a Számok Végére:
Pintér Béla – Te Vagy a Mindenem
http://www.youtube.com/watch?v=sYCeoXtTiSs&feature=related
Innen Szép Nyerni… (Együtt, Közösen.)
Itt kezdődik az Élet (a Lélek).
„Te Vagy a Fény.”
Akkor hát: ha Te is úgy gondolod…
Lépjünk ki az Internetes Világból… és
Menjünk oda Egymáshoz,
Öleljük meg Egymást,
Írjuk a Homokba,
Hadd vigye a Szél…
És engedjünk el Egymásnak Minden Tartozást… 😉
„Szeressük Egymást Gyerekek!” 😉
A Szeretet és a Béke a LEGJOBB!
Szeretetben Élve, Békében, Hitben, Tiszta Szívvel, örömmel, Nyugodtan… Boldogan… 😉
Szeretettel:
Csizike 😉
Nem tudom megtagadni magam
Igy bevallom nem bírtalak végig olvasni. De ne csak dumáljuk, lépjünk a tettek mezejére. Mikor és hol?
Jössz táborba?
Üdv!
Hédi
E-mail
Szia Hédi!
Nem megyek a táborba.
A többit ezzel -a találkozással- kapcsolatban már e-mailben beszéljük meg…
Oké?
Ahol elérsz:
csizike1@gmail.com
😉
Csizike 😉
Kedves Klára
1. Úgy látszik itt csak valami félre értés van, amit most tisztázhatunk -bár már egyikünknek sem fontos igazán, azt hiszem-: szóval én ezzel nem azt akartam írni, hogy minden nő uralkodik, hanem azt, hogy aki uralkodik, az miért akr, annak ez miért fontos, annak erre miért van szüksége…
Csak hát a rövid cím mezőbe ezt így ilyen kacifántosan és körmönfontan nem írtam be… meg hát nekem tök egyértelmű volt, hogy én miről írok, és mit akarok kérdezni…
Ez csak egy félreértés volt…
2. Nem csak a nőkben fedezem fel a negativitásokat.
Az hogy a nőkkel kapcsolatban, a nőkről teszek fel egy kérdést, az még nem ezt jelenti.
Inkább csak annyit, hogy ott, abban a kérdéskörben, blogban, stb. ennek a dolognak erre a vetületére vagyok kíváncsi éppen… de messze a Teljesség igénye nélkül az egész témára nézve… így tűnhet akár féloldalasnak is, vagy sántíónak is, ha valaki nem a megfelelő végén kapja el a feelinget…
3. Ahogy írtam is: pontosan tudom, hogy nem minden nő egyforma, és nem minden nő akar ural/kod/ni… De amikor Velük kapcsolatban kérdezek, akkor Őrájuk vagyuk kíváncsi, hogy Ők miért…
4. Tolle Új Föld című könyvét még nem volt szerencsém elolvasni, pedig nagy Tisztelője vagyok… Tavaly Karácsonyra majdnem megkaptam, de mégsem… Talán idén… 😉
Úgyhogy ezért nem vagyok képbe azzal kapcsolatban, amit ebben Tolle ír, és amire már a múltkor is hivatkoztál… Úgyhogy nem kint ragadt a szűrőmön, ahogy írtad, hanem még kapcsolatba sem került velem a benne lévő információ… (na jó, egyszer már volt a kezemben 😉
Pedig alap-mű lenne számomra…
na de hány ilyen van! 😉
Egyébként sem sok időm van olvasni… és kb. 20 könyv különböző témakörökben most is érdekel… és arra vár, hogy (el)olvassam… de valahogy sohasem kerülök oda… csak ritkán jutok oda, hogy könyv kerüljön a kezembe… MOST ez van.
Tolle: A MOST hatalmát elég gyakran hallgatgatom hangoskönyvben… Nekem ez az Abszolút.
5. Nagyon tetszik az írási stílusod. Ez is azt mutatja, hogy van stílusod-egyéniséged.
Pl. az ilyen szófordulatok:
„Ezen nemértem mit nemértesz.”
6. Számra informatív is volt a leveled…
Tanultam belőle(d) valamit.
Köszönöm szépen.
7. hidd el ez a téma „Nagyon Nagy”… Több embert érint, és többen szenvednek tőle, mint azt Te vagy a legtöbben gondolnák… Csak nézz körül!
Ezért érdemes, és fontos róla beszélni egy kicsit… ezért próbálomtam meg annyira körüljárni, és ízekre szedni, megvilágítani innen is-onnan is… külön a két oldalát… a Férfiúi és a Női oldalról… mert elég nagy téma…
Hidd el: többeket érint, mint gondolnád.
Egyre tökösebbek a nők, és egyre motroszexuálisabbak a férfiak…
Erről Mesterkurzus előadások is szólnak, Pooper Péter, Müller Péter, csernus és még sokan mások is beszélnek róla…
Régen is megvolt ez a dolog…”Nagy természetű”, akaratos, irányítani és uralkodni akaró nők mindig is voltak… de most valahogy egyre több az ilyen nő… ahogy a háború utáni munkába állásukkal jött az anyagi stabilitásuk saját megteremtése, és ezáltal a férfiaktól való „elfüggetlenedés”…
Egyre több a „tökös” menedszer, és vállalkozó nő, aki kenterbe veri a férfiakat is…
És nagyon sokuk kívül is elférfiasodott…
És talán a Nő mégiscsak inkább úgy jó, ha Nő.
Ízig-vérig…
Minden rezdülésében, minden porcikájában…
A. J. Christian is erről tartott 1-2 éve egy nagyon jó kis előadást a Mesterkurzuson…
Hogy oké, hogy a Nők érvényesülni akarnak… de Nőként tegyék ezt meg… és ne Férfiként.
Ne akarjon egy Nő Férfi(as) lenni…
Mert Ő csak Nőként tud teljes értékű lenni… ha Önmaga Szerepét játsza… és nem torzul el, nem hasonlik meg… hanem FELVÁLLALJA ÖNMAGÁT.
Szóval köszönöm a Hozzászólásodat.
Tetszett és adott is…
Sokszor az ember ha valamit nem ír bele a válaszába, annak lehet kismillió oka, akár a legprózaibbak is…
Éppen nincs rá ideje. Számára az most nem fontos. Nem olvasta még el azt a könyvet. meg ilyenek…
És ha ezeket figyelmen kívül hagyjuk, vagy valamit ezekkel kapcsolatban bele/elgondolunk… ebből adódhatnak a félreértések…
De nem baj…
Azért vagyunk, hogy ha kell a helyre tegyük őket…
Szia!
Szeretettel:
Csizike 😉
Keresni kell a megalázhatót…
Muszáj azt mondanom, hogy amit kérdeztél arra mindenre válaszoltál is.
Nos aminek nincs tárgya az nem is létezik. Az életnek is kell meg a hozzáállásnak is kell , hogy tárgya legyen. Ennyire egyszerű ez az egész. Ha édességre vágyom, akkor a citromos kristálycukor is megteszi, ha éppen nincs otthon más. Persze én imádom az édességet ezért mindig betárazok magamnak és persze abból amit a legjobban szeretek. Az uralkodás is természetesen ennyire egyszerű eszköze az egóéhségének. Arról van szó, hogy valaki kell a villámhárító szerepére mindenki életében. Van is mindenkinek erre tárgya, majd alanya. Nem győzhetünk mindenben és ezáltal (kudarcok) kisebbségi komplexusok sorozata alakul ki bennünk. Sokaknak ezt nehéz feldolgozniuk és kivetítéssel élnek másokra. Ezek általában a legközelebbi hozzátartozók. A kriminálpszichológia igen sok esetben ezekre a gyökerekre vezet vissza.
Ez mindig erőszak jelleggel bíró megoldás. A fokozata és minősége most mindegy. Aki él ezekkel a dolgokkal az tudja hogy a kapcsolódás nem őszinte, függőségben él mert ha a tárgyát (akár a megalázható férjet pl.)elveszítené, összeomolna. Ezért legmegfelelőbb eszköz a megtartásra a megfélemlítés ill. a zsarolás.
Hát erről ennyit.
Én nem így élek .
És remélem, hogy sohasem kell egyik szerepkört sem betöltenem.
pussssz
A Globális Leigázás Forgatókönyve
Van egy film: ‘Végjáték – a Globális Leigázás Forgatókönyve’
Ez az Emberiség jövőjéről szól… 10-20 év múlva…
Nagyon DÚRVA és BRUTÁLIS VALÓSÁG!!!
NÉZD MEG!
A Spirituális Filmajánló című blogom vége felé megtalálod a leírását is és a linkjét, ahonnan le lehet tölteni is…
A film, amiért ez most Témába vág: a HATALOM kérdésköréről szól: hogy
MICSODA PUSZTÍTÁST TUD OKOZNI és VÉGHEZVINNI AZ URALKODNI AKARÁS, A HATALOM VÁGY…
KONKRÉT PUSZTÍTÁST és ROMBA-, NYOMORBA-DÖNTÉST…
Globális szinten…
Na és a Párkapcsolatban egy Domina kicsiben, az Ő mikro-szintjükön ugyanígy, ugyanezt a PUSZTÍTÁST tudja okozni és VISZI VÉGHEZ, csak kicsibe…
Jól nézd meg ezt a Filmet… és döntsd el:
Szerinted szimpatikus dolog-e egy (esetleg buta, tudatlan, elvakult, beteg elméjű) embernek URALKODNI EGY MÁSIK SZABAD és SZUVERIN EMBERI LÉNYEN???
A DÖNTÉSED és a VÁLASZOD, a HOZZÁÁLLÁSOD a TIÉD.
Szóval nézd meg és szembesülj bele, hogy mit okoz a HATALOM-VÁGY, és az URALKODÁSI HAJLAM.
Az mindig le akar valakit igázni…
És ott nincs meg a Szeretet, a Tisztelet, a Megértés és az Elfogadás…
Akkor meg miféle Párkapcsolat az egész?
Mi az alapja?
Mit akar az bizonyítani, aki uralkodni akar a Másik Emberen?
Hogy Ő az Erősebb, Ő a hatalmasabb?
De ha ezt bizonygatnia kell… akkor az milyen Erő és Hatalom???
És ha Valakit elnyomnak… az tisztelni és szeretni fogja az Elnyomóját?
Én azt gondolom, hogy egy ilyen kapcsolatba senki nem tisztel, és senki nem szeret igazán senkit… az egész csak egy nagy Álca, egy Nagy Megjátszás, egy Nagy Önbecsapás, avagy:
EGY NAGY HAZUGSÁG.
Akit a Másik nem Szeret, az nem Szereti ezért azt a Másikat (még ha ideig-óráig együtt is van vele)…
És ezért az a Másik sem Szereti, Becsüli és Tiszteli Önmagát… hogy együtt van egy ilyen emberrel, akit lenéz… és hogy benne van egy ilyen Kapcsolatban… és elvesztegeti a Drága és Értékes Idejét… ha nem félne 1. Szeretni és Jó-lenni; 2. Lépni… Kilépni ebből a Szeretet-ellenes Kapcsolatból… HAZUGSÁGBÓL, ÖNBECSAPÁSBÓL…
És ha az Egyiket nem szereti a Másik (mondjuk a Domina), akkor valószínűleg az Egyik sem szereti Önmagát… és ebből indul ki ez az egész ‘Problematika’…
És itt már magyarul senki nem szeret senkit…
Nincs (Ön)Elfogadás, (Ön)Ismeret, és (Ön)Szeretet…
Vagyis:
„Aki másnak vermet ás…”
„Aki másnak hazudik…”
„Aki mást becsap…”
És így tovább…
Tehát a Kulcs, mint mindig az Önszeretetben, az Önelfogadásban, az Önismeretben, az Önbizalomban, az Önmegbecsülésben és az Önmegvalósításban keresendő… és találandó meg…
És ezek Kialakulásában avagy Kialakulatlanságában nagyon fontos és erőteljes szerepet játszanak a SZÜLŐK, és az Otthoni Minták, az Otthoni Szerepek és Játszmák… az Otthoni Szeretet(nélküliség és hiány) és Elfogadás(talanság)…
De ami elmúlt… elmúlt.
MOST MOST van… és a Változás és a Változtatás ITT és MOST történhet meg…
ITT és MOST.
Csak AMIT TE ADSZ MAGADNAK (AZT TUDOD ADNI MÁSOKNAK IS), AZT KAPOD VISSZA MÁSOKTÓL IS…
HA SZERETSZ: SZERETETET és ELFOGADÁST, MEGBECSÜLÉST és TISZTELETET…
TE VAGY A KULCS.
BENNED VAN A FORRÁS.
Csizike 😉
Napi feladat ?
Szia Csíz és akit érdekel amit írok! 🙂
Egyik este, a napzáró beszélgetésünkben Párom azt mondta: ” ezt te tudod, hisz Te vagy a fónökasszony… ” Nagyon megíjjedtem. Mondtam is neki, ha ezt komolyan mondtad, akkor valamit nagyon rosszul csinálhatok. 🙁 Nem értette az ijjedségemet, számára ez talán csak egy meggondolatlanul megfogalmazott, „dönts Te” kifjezés volt. De mint tudjuk , a meggondolatlan kimondásokban néha ott lapul az igazság. Úgyhogy kezdhetek elmélkedni, hogy kéne változtatnom. Mondtam Páromnak, én Társ szeretnék lenni, semmiképpen sem Főnökasszony, ha arra kanyarodok, szóljon rám, ha én nem veszem észre magam.
De elég nehéz észrevenni ezt…
Pláne ha a másik fél pl. kényelemből kitér a döntések alól…
Van hogy valaki lustaságból hagyja magát, s így nő fölé a nő ?
S így nem csak egy eleve választott szerep lehet a dominaság, hanem valami, ami kiialakul ?
Ebbe is figyelni kell a másikra, s hagyni őt is dönteni. (?)
Ha meg valaki eleve olyan társat választ, aki valószínű hogy uralkodni fog felette, hát lehet hogy jobb is úgy, mert magától esetleg csak szétfolyna… nem ?
Én mindenesetre az egyenlőség, vagy a kiegyenlítettség híve vagyok… egy kis diktálás innen, egy kis döntés onnan… Aztán egy adag az egyenlőség megéléséből is… ez az én párkapcsolati receptem, amiben a változás/változatosság jogát fenntartom… remélem soha nem fogunk kőbevésett szereplőkké szilárdulni… de ehhez állandó kevergetésre, frissentartásra van szükség… ez pedig mindennapos feladat…
Az egyetértőknek jó munkát! 🙂
A máshogygondolkodóknak békés szerepvállalást!
Lényeg hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben…
Nem ?
Üdv: A.
megértés és figyelem
„A tökéletes hallgatás nem annyira a mások hallgatása, mint inkább a magunké. A tökéletes látás nem annyira a mások meglátása, mint inkább a magunké.
Mert azok nem tudják a másikat sem megérteni, akik önmagukat nem hallják meg; és akik még önmagukat sem vizsgálták meg, azok vakok maradnak a többiek valóságával szemben is. A tökéletesen figyelő hall téged akkor is, ha te semmit sem szólsz.
Asszony az újságába temetkezett férjéhez:
– Nem kell már mondogatnod, hogy „aha”. Már tíz perce abbahagytam a beszédet.”
Anthony DeMello: A szív ébredése c. könyvéből… és részemről téma lezárva.
hatalom, nagybetű, alázat
Kedves Csizike!
Már egy ideje foglalkoztat téged ez a téma, ha jól tévedek. Ha nem bánod, a saját „fegyveredhez” folyamodnék, és kérdezek:
Mi bajod a nőkkel?
Mi bajod az uralkodással?
Mi bajod a kisbetűkkel? Ez a rengeteg CAPS LOCK-kal írt szó-mondat, felér egy virtuális mikrofonba-üvöltözéssel. Ami már magában erőszakos. Mi ellen, ki ellen lázadsz?
Nézz végig a történelmen, kik is uralkodtak…? (távol áll tőlem a feminizmus)
Olvass bele az általad oly nagyrabecsült Tolle: Új Föld könyvében a nőkről szóló tartalomba… Ott a válasz!
Fogalmam sincs, milyen párkapcsolatban élhetsz, mert mindig elbújsz a kacsintós kérdéseid mögé, de gyanítom, hogy elnyom(ná)nak (vagy a múltban megtörtént), és te szépen kivetíted úgy ám blokk az összes nőre, hogy domina, ahelyett hogy magadba néznél…
Neked ezzel van dolgod, mert ez zavar, hát nosza, meditálj rajta! Kérdezd Magadat… (ne minket újra és újra… „üvöltő” betűkkel…) vagy egyszerűen vesd alá magad egy kemény alázat-próbának, egy nővel szemben. Figyeld meg mit érzel. Mekkora ellenállást… mekkora fájdalmat… stb. Tudod úgyis, hisz te is tanácsoltál már ilyet másnak…
Szép napot, és jó nő-zést 😉
Klára
Válasz-ka
Kedves Klára!
Valamit félreértettél, amikor azt írtad, hogy „te szépen kivetíted úgy ám blokk az összes nőre, hogy domina”.
Ez téves állítás.
„Ezt kikérem magamnak.” 😉
Én ilyet soha nem írtam, soha nem mondtam, soha nem éreztem és soha nem gondoltam…
Nem szeretem, amikor hivatkozásként olyan ‘állításokat’ idéznek tőlem vagy mástól, amik valótlanok és soha el nem hangzottak, soha le nem íródtak… és abszolút összeférhetetlenek az ‘idézett’ személy véleményével és meggyőződésével…
Mert vagy olyat írjon és idézzen valaki, ami igaz és megfelel a valóságnak, vagy inkább ne írjon (‘idézzen’) semmit sem. Az korrektebb…
A „Halottról vagy jót, vagy semmit.” analógiát ültessük át az idézetekre és: „Idézni vagy Valósat és Igazat, vagy semmit.”
Ezekből a téves ‘idézetekből’ ugyanis akik olvassák a beszélgetéseket azt hihetik, hogy az a Másik „idézett személy” tényleg azt gondolja, érzi, véli, írta, stb… és ezzel az önmaga kis agyába betesz egy bizonyos olyan skatulyába… és elgondol, elkönyvel magában olyannak… ami messze van a valóságtól… vagyis eleve hamis, téves, és hibás megközelítést ad és eredményezhet…
Csak olyat adjunk a Másik Szájába/Tollába, ami tényleg onnan is való…
Oké?
(Elvégre is ez most itt nem szex… 😉
Na erről ennyit… 😉
Visszatérve:
Szóval én azt soha sehol nem állítottam, hogy minden nő domina, mert én ezt nem is így gondolom, nem is így érzem és nem is így tapasztalom.
A ‘dominák’, csak egy részei a nőknek.
Ez viszont tagadhatatlan tény, és ezt el kell ismerni: vannak ilyenek is.
Nem is kis számban.
Sok ilyen Nőt látok. (De amolyat is, meg emilyeneket is, meg mindenféléket, amilyenek csak vannak…)
Pl. ma is… mivel az egyik közvetlen kolléganőm is egy kő kemény és ultra brutális Domina.
Anélkül, hogy Ő tudná, én átlátok rajta… és pontosan tudom, hogy miféle Poklot okoz ezzel a mentalitásával és viselkedésével otthon a „Kedves” vagy leginkább kedvetlen Férjének… aki már egy lelki roncs… holott Lehetne Isten is… Ragyogva Szeretettel a Szívében, az Egész Lényében, ha a Kedves Ara a letiporás és rongálás helyett a Szeretetével Felemelné…
Tudod: ez a Nap és Szél Meséje… 😉
(a Szereret és az Akaratosság/Erőszak különbsége a gyakorlatban…)
És ez a nem-mindegy…
Hogy ha élsz: hogyan?
Noha lehet, hogy annak az Otthoni „Szerencsétlennek” (minden relatív! 😉 ez a ‘Pokol’ maga a Mennyország… mert Ő meg valamiért (Ki tudja miért?) pont erre vágyik…
Erre a megnyomorításra, földbe döngölésre és összetiporásra
lelkileg…
Nekem olyan jó érzékem van a Dominákhoz… hogy ezer méter távolságból bele szagolok a levegőbe és kiszúrom Őket… 1000 közül is…
Mellesleg Csodálom Őket… és szeretem elnézegetni, megfigyelni Őket…
Tetszik bennük, hogy olyan Határozottak, Talpraesettek és Tudják, hogy mit akarnak…
Ezért abszolút csodálni tudom őket…
De amikor elnyomják a Férfit és Uralkodni akarnak rajta…
Az már kevésbe szimpatikus…
Az számomra már inkább visszatetsző…
Mert itt az van, hogy
A SZAR AKARJA LEHÚZNI A WC-T…
És valahogy átlátok a kis (egyben) Önsorsrontó, Önpusztító, Önboldogtalanító, Önhazudó és Önbecsapó Játszmájukon…
Ebbe csak az a leggázabb, hogy ezzel Önmaguknak is ártanak, Önmagukban is kárt tesznek: mert Ők sem lehetnek boldogok.
Mert egy Szar Kapcsolatban ki lehet boldog? Ahol nincsen Szeretet, Elfogadás, Tisztelet, Megbecsülés, Odaadás és Megértés???
Egyszer találkoztam egy olyan dominával is… aki ráadásul Dominika is volt…
Na erre varrjál gombot!
Le se tagadhatná!… 😉
Nem kicsit volt röhejes a helyzet… vagy inkább különleges… 😉
nekem nagyon tetszet a szitu…
Mint az iylen abszurd Hétköznapi Csodák mindig…
De van egy olyan Domina barátnőm is (éppen ma találkoztam Vele), aki kerek perec meg is mondta, hogy Ő csak olyan pasit akar megának, akit tud IRÁNYÍTANI, vagyis aki olyan, mint a kezes Bárány: MINDIG AZT CSINÁLJA, AMIT Ő MOND, MINDIG AZT CSINÁLJA, AMIT Ő AKAR…
MINDIG AZ VAN, AMIT Ő AKAR.
VAGYIS: AKARATOS.
ÉS RÁERŐSZAKOLJA, RÁKÉNYSZERÍTI A MÁSIKRA AZ AKARATÁT.
A Kényszer és az Erőszak az Szerinted Pozitív?
Szóval tény, hogy vannak ilyenek, nem is kevesen, de:
Tehát:
NEM MINDEN NŐ DOMINA.
A Nők között is, akár a Férfiak között is, vannak olyan Szolga Lelkek, Szegény-Ének… akiknek arra van szükségük, hogy uralkodjanak rajtuk, leigázzák őket, csapják-vágják, üssék-rúgják (Lelki és esetleg fizikai értelemben véve), hogy kő keményen irányítsák és kontrollálják őket, zsarnokoskodjanak fölötte véres szájú AKARATOS Diktátorok…
Ezek azok a bizonyos „Markáns Arrogáns Macsó Domináns Alfa/Vezér-Hím Férfiak”…
Akikért a Nők egy része… odavan és bomlik… még ha az rossz is nekik… és fáj is… mert ezekben a férfi típusokban látják meg a FÉRFIT. (aki kő kemény)
Csak ez a Férfi-Női felállás „természetesebb”, elfogadottabb, mint a Női-Férfi felállás… noha az ugyanúgy egykorú az emberiséggel…
Nem véletlen a mondás: „Keresd a Nőt!”
és az, hogy „A Férfi a Fej, de a Nő a Nyak.”
És az abszolút Dominák már a Fejek is Ők maguk akarnak lenni egy személyben… igazi ÚRNŐK…
Bár itt is ugyanaz a Függőségi-viszony figyelhető meg… ami szerintem ugyanúgy nem egészséges… már ha nagyon végletes.
De „Jó az, ami Neked jó.”
Tehát… kinek a Pap, kinek a Papné…
Kinek a Szadista, kinek a Mazochista, kinek a Dominált, és kinek a Domina… ;-)))
Kinek a Sós Gizi…
És kinek a Sós Perec… 😉
Nekem véletlenül sincs bajom az összes nővel… ellenben azzal, amit Te írtál (feltételeztél) rólam…
Ellenkezőleg: Kifejezettem Szeretem és Csodálom A Nőket…
A Lényüket.
Imádok Bennük Gyönyörködni.
Ez a Hobbim. 😉
Élek-halok a Nőkért.
(Néha Tőlük. 😉
De ez tény, hogy vannak a Nők között dominák (Dominák).
Ezt szerintem Te is elismered.
Ugye?
Biztos Te is láttál már ilyet.
A közvetlen közeledben is.
Na, engem ezekben a blogokban ezek a Nők, és az ezek iránt vágyat érző férfiak érdekelnek, és az, hogy mi a pszichológiai háttere ennek az egész kérdéskörnek: hogy kiből leszEz és kiből lesz Az, és miért, minek a hatására? Miért vonzódnak egymáshoz, miért van szükségük egymásra, hogyan egészítik ki egymást és hogyan kerülnek egyensúlyba? És hogyan tud valaki túllépni az Ő eddigi szerepén, ha rájön, hogy Ő már mást akar és másképpen akar élni…
Vagyis: hogy miért Dominák a Dominák?
Miért olyan erőszakosak, agresszívek?
Miért akarnak MINDEN ÁRON URALKODNI?
Miért akarják leigázni, ELTAPOSNI, URALNI a Férfiakat?
Ahelyett, hogy Szeretnék Őket.
Kinek és Mit AKARNAK ezzel bizonyítani?
Miért ilyen Kemény Szívűek, vagy Szívtelenek (néha)?
Minek a hatására alakul, formálódik ilyenné egy Nő?
Milyen esetleges defektus kényszeríti erre a viselkedésre?
(Ami a legtöbb ember számára eléggé taszító, destruktív és bomlasztó, és meglehetősen Boldogság-Ellenes egy Kapcsolatban, vagy egy Házasságban… általában. Lásd Házisárkányok kontra otthonról menekülő alkoholista félrekúró férjek…)
Stb…
És a másik oldal: hogy ilyen Nőkre, ilyen Női(etlen) viselkedésre miért van szükségük egyes férfiaknak?
Miért jó az nekik, ha úgy bánnak velük, mint az állatokkal (rosszabb helyeken)… ha megvetik, megalázzák, semmibe veszik és nézik, (meg)bántják, zsarolják, manipulálják, irányítják, kontrollálják, elszámoltatják, kihasználják, kizsigerelik, kiidegelik, stb… őket a Zsarnok Diktátor Önkényuralmi Dominák?
Kinek és miért van erre szüksége, és mihez?
Mit (mi jót és hasznosat, szépet) lehet ebből kihozni?
Szóval ezek a Kérdés-körök érdekelnek engem a Dominákkal és ‘Domináltjaikkal’, a (Lelkileg) Szado-Mazo Kapcsolatokkal kapcsolatban…
Mert ez egy eléggé általános jelenség…
Sok ilyet látni…
Ahol a Nő akarja viselni, vagy viseli a Nadrágot… és AKAR URALKODNI A FÉRFIN, aki emiatt nem tudja esetleg tisztelni, becsülni, elfogadni és szeretni a Dominát… aki szintén nem tudja tisztelni, becsülni, elfogadni és szeretni azt a „Férfit”, akit leigázhat…és akibe belerúghat, akit megalázhat, mert azt lenézi, megveti a gyengesége miatt… ami nélkül viszont nem is lenne rá szüksége… mert Ő csak URALKODNI AKAR.
De azt MINDEN ÁRON.
Ez egy Függőségi Viszony, egy Függőségi Játszma… mind a Két Félnek SZÜKSÉGE VAN a Másikra… mert csak így lehet teljes a JÁTSZMA.
Ahogyan a Mesternek is szüksége van a Tanítvány, hogy Mesterként élhesse meg magát, és fordítva.
Egyik a Másik nélkül nem megy, nem működik.
Tehát : SZÜKSÉGÜK VAN EGYMÁSRA Önmaguk Játszmájának a megéléséhez.
Az Ilyen fajta ‘Önmegvalósításuk’ lejátszásához/megéléséhez.
Kérdés, hogy milyen Lelki Traumák, defektusok váltják ezt ki az Egyik és a Másik félben… aki így, vagy úgy esik át a Ló túlsó felére… Honnan hozta magával, mitől és miért ezt a mentalitást, Hozzáállást az Élethez, ezt a Viszonyulást, Működési elvet és beidegződést?
És hogyan lehet ezt a Programot felülírni, ha valaki már nagyon unja…?
Egy ilyen Kapcsolat szerintem nem Szeretet-Kapcsolat.
Ez inkább kölcsönös Függőség.
Vagy ahogy Csernus mondaná talán: Támaszkodás.
Persze nem az ‘Uralt’ hibája, hogy a Domina dominál…
Mint ahogyan nem is a Domina hibája, hogy a Másikon uralkodni tud, hogy a MÁSIKON URALKODNIA KELL (mert az a dolga)…
Ezt mindkét fél magával hozza… otthonról…
És a Vonzás-Törvénye által csak bevonzza önmagának a „Megfelelő Partnert” hozzá, hogy a Szerepét eljátssza… A Másik nem hibás semmiért… mert csak olyan, amilyennek lennie kell…
Ha a Vonzó megváltozik… a Vonzott tárgyak, vagy Személyek is megváltoznak körülötte…
Tehát a Vonzó a Forrás… a Kiváltó Ok.
A Domina esetében az Elnyomott, Leigázott, Uralt fél a Bevonzott Lény…
Míg az Ő szempontjából a Domina…
A Dominancia szó, ha jól tudom sok nyelvben a Hatalom és az Uralkodás megfelelője.
Vagyis, aki Domináns, vagy Dominál, az tetszik, nem tetszik, akarom, nem akarom:
URALKODNI AKAR.
HATALMAT AKAR GYAKOROLNI A MÁSIK EMBER(EK) FELETT.
És ezzel egyszer, s mindenkor: IRÁNYÍTANI AKARJA, bizonyos értelemben: Le akarja igázni, el akarja nyomni a föld alá… el akarja lehetetleníteni…
És ez NEM A SZERETET.
Mert annak szlogenje:
Élni és Élni hagyni.
Szeretni és Szeretve lenni.
A Kérdés tehát az, hogy MIÉRT kell valakinek a HATALOM?
Miért akar valaki URALKODNI?
És miért MÁSOKON?
Miért nem Önmagán?
És a másik: hogy akinek erre van szüksége, annak MIÉRT van erre lelkileg szüksége?
Honnan jön ez az Inger?
Honnan ered ez az Igény, ez a Vágy a Lélekben?
Mi a Forrása és az Eredője?
És hogy lehet ezeken a Beállítódásokon túllépni, ha valaki akar?
De már csak Önmagamat ismételgetem…
Szóvar érted, értitek, hogy mi mindenre szeretnék én válaszokat kapni…
Hogy Szerinted, Szerintetek hogy vannak ezek a Dolgok, ezek a Kérdések?
Most ennyit…
„Röviden és tömören” 😉
A Teljesség igénye nélkül…
Szeretettel:
Csizike 😉
a refrén mindig visszatér
Kedves Csizike!
Alig jutok szóhoz… 🙂 Jól kiakadtál ezen a dominázáson és észre se vetted, hogy nem volt idézőjelben. Nem idéztem. Önálló gondolat volt Tőlem Neked. Semmi több.
És hogy mi váltotta ki? Ez a második cikked, amiben NEM azt írod, hogy némely nők, némelyek…, vagy hasonló, hanem hogy A Nők uralkodnak, de minimum akarnak… és a sokadik cikked amelyben A Nők csinálnak valamit szarul. Említettem már a műmelles témánál is, hogy megvan ennek a jelenségnek a férfi megfelelője is. Csakhogy a felfújt férfi kevésbé mozgatja a fantáziá(da)t, mint a felfújt nő. Ez érthető, mivel férfi vagy, mégis
arra kérlek újfent, hogy inkább azt vizsgáld meg magadban, hogy miért csak, vagy többnyire a nőkben fedezed fel (előbb) a negativitásokat!
Mit nem fogadsz el?
ugyanilyen általánosítás a hárpia miatt ivászat-félrekúrás. Én is ismerek uralkodó nőket, egyszer ütötte meg a férje, repült. Csáó. Válás. Sőt a lányával néha együtt lakom, na ő überuralkodó. Saját bőrömön tapasztalom amit írsz, ne hidd hogy nem értem, mindössze arra próbáltam rávilágítani, hogy ne kívül keresd az okot. Ez a lány nagyon tud szeretni. Persze nem(biztos hogy) Úgyigazán, de az ő útja az alázat tanulás -épp holisztikus suliba jár, kíváncsian várom mi lesz a hatása-, ENGEM PEDIG ARRA TANÍT, hogy ne alázkodjak meg neki, ne támogassam a viselkedését, ne szálljak be az uralkodó-alattvaló hintába. Álljak ki magamért, a véleményemért. Ennyi.
Az, hogy körülötted sok nő akar uralkodni elgondolkodtató, de korántsem jelenti azt, hogy minden nő uralkodni akar. De még csak azt sem, hogy csak a nők akarnak uralkodni. Megintcsak Tolléval jövök, Új Föld, ottvan szépen világosan (megvilágosodottan megvilágítva:)) leírva, hogy miért kell EGYES embereknek az uralkodás és hogy mi van a nőkkel… olvastad… de ugyanúgy kint ragadt a szűrődön, mint másoknak az írásaid. Ez ellen nincs mit tenni. Mindig is így volt, és lesz. Mindenkinek az marad meg, amire épp szüksége van. A pillanatnyi helyén az útján. Max egy-egy gondolat, mint mag bennmarad, és később érik be. Mi másra számítottál?
Amíg nem sikerült megvalósítanunk(!) a Feltétlen Igaz Szeretetet, addig mennek a játszmák. Alá-fölé rendeltség, hiszti, sértődés, számonkérés, magyarázkodás, bármi akármi satöbbi. Ezen nemértem mit nemértesz. Egó, és kész. Kell neki hogy többnek érezze magát, kinek uralkodással, kinek alázkodással, hogy sajnálják. Lényeg hogy vegyék észre, törődjenek vele. Nem Ők csinálják, csak az egójuk marionettjei (nem csak ők! Te is, én is…) Azért vagyunk itt mindnyájan, hogy túllépjünk rajta. A SAJÁTUNKON elsősorban, nem másokén. Ott csak a megértés-elfogadás kell, az vezet a Feltétlen Szeretethez.
Sokszor előfordul, ha valakinek tanácsot adok, csapok a homlokomra, hogy magamnak mér nem mondtam/mondok ilyeneket, ha bennem van, ha tudom? Ismerős? Annyira jó volt az a 4 hatalmi drámás cikk, Te magad válaszoltad meg a kérdést, már ott! szóval nem értem miért kellett ez a két kilométerhosszú magyarázkodás most… meg eleve a kérdés. (és nem úgy értem, hogy nemértem, hogy újra megmagyarázd…)
Jó felismeréseket, és további jó nő-zést! de csak csínján!;)
Szeretettel:
Klára
ui. nem is tudom, írtam-e már valaha ilyen hosszú hozzászólást… 😀
Jól áll
Kedves Klári!
Nem, szerintem sem írtál, de jól áll. 🙂 És teljesen egyetértek veled. Én már megfutottam a magam „köreit” Csizikével. Sanyi ébresztett fel, hogy felesleges.
Ha valaki valamit belül nem tud megoldani, akkor az egyik lehetőség, hogy addig irogat amig valaki válaszolgat, amig sikerül akár egy valakinek is a figyelmét kicsikarnia. És igen fontos tényező, hogy saját magáról, a megélt tapasztalatairól szinte sosem. És bárhogy is próbálják felhívni a figyelmét saját ellentmondásaira, csak hatalmas, hárító beírások lesznek a kimenetek. Nagyon érzékeny pontok érintése esetén pedig egyre jobban durvul a stílus, jön a lepondrózás.
Nem baj, mi is tanulunk belőle. 🙂 Remélem Csizike jön táborba és megismerhetjük.
Üdv!
Hédi
haha, igen
Ezért biggyesztettem egy ~neválaszolj-kérést a végére. ..de elbújt, csak az találja meg, aki figyel 😉
Az ilyen hosszú dolgokat többnyire nincs türelmem elolvasni. Most csak azért tettem, mert hozzám szólt. Reméljük egyszer feltárulkozik, elvégre az önmegvalósítás, önismeret alapja, hogy felvállalom magam, nem másra mutogatok hogy nahát mér csinálja ezt vagy azt…
Majd kiderül.
Mindenesetre kösz a figyelmeztetést, kaptam már lepondrózás-félét, máskor másért:) akinekneminge… sálálá 🙂 Kowalsky egyik száma jár a fejemben: „szeretni foglak akkor is ha nem akarod” 🙂
Szép napot!
Klári
ui: DeMello (a minimum-mennyiség elérése végett) 🙂
„- Nagyszerű prédikáció! – mondta a nőszövetség tagja, miközben a prédikátor kezét szorongatta. – Amit csak mondott, az mind ráillett erre, vagy arra az ismerősömre.”
…nahát, ezek a NŐK! 😀
Micsoda nők!
Inkább micsoda nők! Egy másik blog kapcsán pont azon évődtem, hogy nem arról van e szó, hogy vannak nők akik nem hajlandóak női praktikákat alkalmazni, vagy legalább is kezdenek róla leszokni. És pontosan úgy járnak mint amikor az alkoholista családja találja magát a pszichológusnál azért mert a férj leszokott a piáról. De ez így van jól. Az ilyen csajoktól tanulnak azok a pasik, akiknek a női oldalukkal valami feladatuk van. Azok akik meg szabadulnak meg a praktikáiktól, elkezdhetnek feldolgozni, befogadni olyan a praktikák alatt rejtőző problémákat amikhez meg tükröt kapnak ezektől a férfiaktól. Nekem is felhívta Eszter a figyelmemet, hogy a játszmázásnál még mindig be van valami akadva. Kicsit dolgoztam rajta, és apám, aki feketeöves játszmázós váratlanul a szomszédokat kihagyva velem beszélt meg egy kettőnket érintő témát. Azt hittem kiesem a kocsiból. Azért is volt baromi érdekes, mert apám nem csak az indirekt rendezés nagymestere, hanem az döntés kromoszómakötöttségéhez is elég erősen ragaszkodik.
A hosszú beírások engem sem kötnek le, amit nem lehet egy oldalban leírni, az valószínű telis tele van olyan dolgokkal amik valamit kendőznek. Nekem meg nincs türelmem a fátylat eltakarítani.
Nekem pont azért tűnt fel, hogy mi lehet az a téma amiről Te ennyit írsz! Azt már csak elolvasom.:)
Üdv!
egy másiknő
A Blog-Témákkal kapcsolatban
Ja és mellesleg, amióta valaki okos feltette ide az Önmegvalósításra azt a bizonyos ‘Canon nyomtató eladó’ című és tartalmú blogot… azóta azt hiszem ez überelhetetlenül alulmúlhatatlan…
Tehát: nem tudsz olyan kérdéseket feltenni és blogot indítani, ami kevésbé volna ide illő vagy gagyi…
Így mindenkinek kijár a szólás szabadsága.
Ha valakinek lerágott csont már egy téma és unalmas… nem kell vele foglalkozni… nem kell rá írni, és válaszolgatni…
Valószínűleg nem neki íródott… hanem annak, akiben megmozdít valamit… és aki írni, válaszolni AKAR rá…
Ilyen egyszerű ez az egész…
Akinek nem inge, ne vegye magára…
Csizike 😉
„A fátylat eltakarítani”
„Nekem meg nincs türelmem a fátylat eltakarítani.”
Pedig a sajátodat mindenképpen érdemes lenne…
És akkor talán meglátnád a Fényt…
Az írások terjedelmével kapcsolatban:
Valaki egyperces novellákat ír… (pl. Örkény), valaki meg több kötetes regényeket (pl. Háború és Béke, vagy a Harry Potter könyvek)…
De nem ettől jó vagy rossz valami…
Kinek a pap, kinek a papné…
Valaki 1 szóba tömöríti a Lényegét…
Valaki meg szeret bőbeszédűen körüljárni egy adott kérdést a Teljesség kedvéért…
Kinek mi a Maga Teljessége…
Nem vagyunk egyformák.
Valaki szűk-szavú.
Valaki bő-szavú.
De ettől még az egyik (tartalma) nem rosszabb, vagy jobb, mint a Másiké…
Ez már megint egy fajta bújtatott kritika volt Tőled… nekem.
Ami engem annyira nem zavar… annál is inkább, mert Tőled pont erre számítok… ;-)))
Csak azért írtam le, hogy észrevedd… ha elkerülte volna a figyelmedet…
Ha utálsz valakit, annak minden egyes rezdülésébe és mozdulásába (sőt még a nem mozdulásába is) bele tudsz kötni…
És mint tudjuk, Neked én nem vagyok szimpi…
Innentől kezdve ezt az egész történetet nem is kell már tovább ragozni.
Fogadjuk el ezt el, mint alaphelyzetet, és nincs vele tovább baj…
És tudod, hagyhatnám abszolút szó nélkül is a kis kedves szurka-piszka kis leveleidet… hiszen részemről kár rá az energiát pazarolni…
Mégis azért válaszoltam a múltkor is elég keményen és megmondósan, hogy ébredjél már fel, és vedd már észre magadat.
Talán sikerült, és megindított valamit magadban… amit talán még saját magadnak sem ismersz be és letagadsz…
És ez az a fátyol… amit nem akarsz eltakarítani…
Ami a saját kilátásodat és belátásodat zavarja… gátolja…
Tehát lehet, hogy mégis érdemes lehet a Fátylakkal bíbelődnöd…
A Sajátjaiddal…
„Veszi a Lapot, Aki veszi a lapot”
„A Tisztán Látás Mindenkinek Jár.”
Békés Háborút!
Szia!
Csizike 😉
Örkény vs Harry Potter?
Ez nagyon jóóóóó!
Hemperegtem a kacagástól
Kösz!
Hédi
Válasz Hédinek
Kedves Hédi!
Már vártam Tőled egy efféle reakciót… mert Te úgy szereted hátba döfködni az embereket…, ahogy ezt már egyszer kitárgyaltuk… Élvezed. Ezt JÁTSZOD. Ez a Te Kis Játékod. Ez a Te kis JÁTSZMÁD. Az egyik, a sok közül.
És mivel már régóta nem jött ilyen kis kellemetes beírás Tőled (csodák csodájára, meghazudtolva önmagadat)… gondoltam is rá, hogy na mi van: megváltoztál… fejlődtél, felébredtél… felismerted Önmagadat… és a Kis Játszmáidat?
És abba bírtad hagyni, az Ego-d sértettsége ellenére, amiért lelepleztek…
Pedig az nem könnyű… 😉
De, mint kiderült: nem.
Most újra csak kimutattad a fogad fehérjét, és bemutatkoztál újra, hogy mennyire ‘szeretsz’ (ami persze nem kötelező senkinek).
Most kiderült, hogy
Még az vagy, aki voltál…
Nem vagy Te egy kicsit lesipuskás?
Ezt a feladott labdát már nem hagyhattad ki, hogy le ne csapd…
Igaz?
Túlságosan is tálcán kínálta magát Neked, hogy ellenállj…
Nemde?
Eddig bírtad Önmegtartóztatással… 😉
De azért az vagy, aki vagy…
Nem sikerült kivetkőznöd önmagadból és személyiséget váltanod… 😉
;-)))
Valóban, ahogy írtad, mi már ezt a kis körünket megfutottuk egymással…
És elég részletesen leírtam ,hogy mit gondolok Rólad, Veled kapcsolatban és a Kis Kötözködős, Beszólogatós Játszmáddal kapcsolatban… amiben annyira sütkérezel…
De NEM TANULTÁL BELŐLE.
Nem nézel magadba.
Azt írod: „Sanyi ébresztett fel, hogy felesleges.”
Te még olyan mélyen alszol, hogy még csak azt sem veszed észre, hogy alszol…
Maximum csak álmodtad, hogy Sanyi felébresztett… és közben jóízűen horkoltál tovább… 😉
Ki kéne már nyitnod a Szemedet!
Persze, ha Neked jó így becsukott szemmel botorkálni az Életedben és tapogatózni a Nagy Világban… akkor nekem is jó vagy így.
Csak vigyázz: neki ne menj valaminek vagy valakinek.
„amig sikerül akár egy valakinek is a figyelmét kicsikarnia”
Elhiszed-e nekem, hogy nincs szükségem a Figyelmedre.
Úgyhogy azt az értékes idődet, amíg nekem irogatsz, hasznosabban is eltöltheted…
Aki ír, az ír, aki nem ír, az nem ír.
Akit valamiért megérint és írásra sarkall, ösztönöz és késztet valamelyik feltett témám, kérdésem, az leírja a gondolatait, érzéseit, meglátásait, tapasztalatait, ha AKARJA…
Első sorban Önmagának fogalmazza meg a Válaszait…
És nem nekem.
Ez egy Szabad Világegyetem.
Itt MINDENKI CSAK AZT CSINÁL, AMIT AKAR.
És persze amit tud.
„És igen fontos tényező, hogy saját magáról, a megélt tapasztalatairól szinte sosem.”
Ebben igazad van. Ezt bevállalom.
De hogy ennek mi az oka, azt Te meg nem tudod…
És hidd el, nem az, amire Te gondolsz…
De meg van az oka, hogy miért nem, hidd el…
Nem véletlen…
Viszont, amit Te írsz, az Rólad szól…
Ha akarsz írsz, ha nem akarsz, nem írsz.
Erről szól a játék.
És talán nem arról, hogy a Másikat basztassuk, kritizáljuk és/vagy szekírozzuk…
Itt az Önmegvalósításon…
Persze, ha Neked ez az Önmegvalósítás… akkor miért ne? Lelked rajta!
Egyébként azt látom már régóta, hogy itt nagyon megy a nyalizás-nyálazás… meg a seggnyalogatás egymásnak… ha az érdekek úgy kívánják…
Mint az Életben… általában…
Mint pl. most Te Klárinak…
És a hülyeségek beírogatása… mint pl. amit Te is tettél… a kedves kis „Szeretet-Teljes” stílusodban…
És ezért érdekel engem már egyre kevésbe ez az Önmagvalósítás.hu …
Az ilyesmire már kár pazarolni és elfecsérelni a drága és értékes időt – energiát…
Ennél sokkal hasznosabb, fontosabb és kellemesebb dolgok is vannak az Életben…
Nem igaz?
Mint a hülyeségekkel, és a fals, valótlan állításokkal vitatkozni…
Nem kell velük foglalkozni…
Szóval mielőtt olyan nagyon okosakat írsz (és gondolsz), előbb inkább:
Nézz Magadba!
Annak nagyobb haszna van.
Az többet ér.
És amit OTT találsz: talán közelebb van a Valóság(od)hoz.
Pl az alkoholisták sem vallják be még az önmaguk számára sem, hogy Ők alkoholisták…
Mert az Ő számukra az természetes, hogy reggeltől estig csak isznak… és szinte nem is esznek… csak isznak…
Ahhoz, hogy felismerjünk önmagunkban valami Igazságot: elég bátornak kell lennünk hozzá, hogy merjünk magunkba nézni, és szembe nézni az Igazsággal.
Szembe nézni a Félelmeinkkel, és a Fájdalmainkkal is, amik mögé elbújunk… mert amíg azok is bennünk vannak, addig azok is az Igazság egy részeit képezik…
Szóval: nézz magadba!
Mielőtt másokat kritizálsz és beszólogatsz másoknak, és másokon esztergálod a nyelvedet…
Érdekes dolgokat találhatsz ott, ahol nem is sejted…
Csizike 😉
No comment!
No comment!
Nekem tetszett…
Mármint Csizike írása. Hisz ír ő arról, hogy bevállalja amit róla mondtok, hogy nem beszél személyes élményeiről, érzéseiről. Ő ezt tudatosította, és elfogadta, hogy valami miatt erre nem képes. Mi a baj ezzel?
Úgy érzem, hogy nem érzitek át azt, hogy mindenki tükör a környezetetekben, teljesen függetlenül attól, hogy milyen ember ő, számotokra hiteles-e vagy sem. Igaz, ezt nekem is erőltetnem kell, de a szándék már megvan… Ha valamit elolvasok, ha bármely írás érzéseket vált ki belőlem, akkor azzal NEKEM van dolgom, nem annak, aki leírta!
Teljesen igazad van!
Amit én Klárinak leírtam az Csizikéből ezt váltotta ki, és ezzel nekem semmi bajom. És szerintem azzal sincs semmi gond, hogy Klárival véleményt nyilvánítottunk, vagy hogy valamiben egyetértettünk.
Üdv!
Hédi
Más TUDNI és AKARNI
„valami miatt erre nem képes”
Szia Csaesz!
Nem nem vagyok képes írni egész konkrétan a személyes dolgaimról, tapasztalataimról, élményeimről bizonyos esetekben, hanem NEM AKAROK.
És ez MÁS.
Ég és Föld.
Csak az Igazság végedt említem meg ezt a kis helyesbítést…
Tudod… a Félreértések elkerülése és helyrerakása végedt…
Mert abból itt már így is van épp elég…
Ne szaporítsuk őket… 😉
Nem ugyanaz Tudni és Akarni…
Mert éppenséggel Képes lennék rá… ha akarnám… mert nem nagy cucc valamit leírni… nem okoz nehézséget… csak éppenséggel nem mindig és mindent akarok.
Ennyi az egész.
És attól még nem rossz valaki, hogy nem írja le azt, amit nem akar.
Mindenki azt és annyit ír, amit és amennyit akar, tud, szándékozik és a saját szempontjából nézva fontosnak tart…
És hogy minek mi van a hátterébe, minek mi az oka, azt nem minden esetben tudja az, aki ítéletet mond… tehát gyakorlatilag sokszor olyanról mond itéletet valaki és minősít, amiről fogalma sincs, hogy egyáltalán miről is beszél…
És én annak a híve vagyok, hogy olyan dolgokról beszéljünk, amiket tudunk is… és ne olyanokról, amikről nem…
Így pl. én nem beszélek/írok az atommaghasadásról…
Feltételezgetni persze lehet bárkiről bármit.. csak az adott esetben elég távol lehet az igazságtól…
Ilyen alapon regényeket is kitalálhatunk és írhatunk… mert nincs különbség.
Az isa fantázia szüleménye…
Szerintem ez az Önmegvalósítás.hu elsősorban egy Önismereti Lap…
Tehát, ahogy írod is, mindenkinek sokkal előnyösebb le MAGÁVAL foglalkoznia, ás MAGÁBA néznie, mint a Másikban vájkálnia, és a Másikat bemocskolnia…
De ezt valaki vagy tudja, vagy nem tudja…
Igaz? 😉
Erre nem tanítanak meg senkit sem az iskolában, és pláne nem a munkahelyén…
Ezt vagy érzi valaki, vagy nem…
Csizike 😉
Kicsit uncsi
Nem értem miért érzed Csizike azt, hogy Hédi hátba döfköd? És szerintem egyáltalán nem utál Téged, csak Rajtad tud gombokat nyomogatni, hát ennyi.
Hédi csak kifejti a véleményét, akiben meg benn akad valami, az úgy járt.:)
Szerintem csak azt mutatja, hogy van helyretenni való mindenkiben bőven.
És már megbocsáss Csizike, de már számomra kicsit unalmas, hogy mindig Hédire hárítod a saját megoldatlan dolgaidat. Regrediálsz a sértődött gyermek korodba.
Ja, és ne gondold, hogy én is utállak, mert nem utállak, csak van az énednek egy része, (persze mindenkinek több is) ami igen korai gyeremekkorban maradt. Inkább dolgozz rajta az az idő helyett amit a válaszolásra töltesz, és rá fogsz jönni, hogy Hédi egy Tündér.:))))
Tündér lehetne…
… mert meg van hozzá az ereje. De azt hiszi, hogy vele játszmázik mindenki, ezért egyelőre kizárja magát ebből a kategóriából…:)
Hédi, el szeretnék Neked mondani még valamit a játszmázásról, ha már ennyire belemásztunk. Ami egyben válasz lesz az „Aszkéta…” blogban felmerült vitánkra. Egy határidős munkát kell ma befejeznem, így ez csak holnapra marad, ezért elnézést kérek. (Ezt a Tündért nem bírtam kihagyni…:))) Ti barátnők vagytok?
Tündér
Kedves Edit!
Igen, jól érzed mi van bennem. Annyi amit leírtál és nem több.
Azt hiszem mindenki Tündér, csak rengeteg munka mire alakot ölt.
Kedves Hermess, engem nem érdekel a játszmázásról szóló mondandód. Tisztelem a munkádat, a felhalmozott irodalmi tudásodat. Bizonyos dolgokban nem értünk egyet, de ezért is hagytam ott a tanfolyamodat. Nem hiszem, hogy feltétlenül meg kellene egymást bármiről is győznünk, biztos találunk valami más témát, ahol nem vagyunk ennyire távol egymástól.
Editet ismerem a táborokból, nagyon kedvelem, és egy klassz csajnak tartom. A szó klasszikus értelmében nem vagyunk barátnők, azonban úgy érzem mintha belémlátna, vagy inkább belémérezne.
Üdv!
Hédi
Csak úgy, ha már idáig jutottunk…
Jó, kívánságod számomra parancs!
Nem én szólítottalak meg a blogokban, úgy emlékszem egyszer sem. Kár, hogy nem vagy rá kíváncsi, mert véletlenül a játszmázás kérdésekben a tudásom is meg a tapasztalatom is szépen együtt áll. Nem kell elolvasnod, nem akarlak meggyőzni. Leírom teljes általánosságban, nem rólad szól, de sok mindenki ráismerhet magára.
1. Az a nagy helyzet, hogy az erős, domináns személyiségek (nemüktől függetlenül, de pikánsabb, ha a nő az erősebb) potenciálisan védekezésre késztetnek bárkit, aki a közelükbe kerül, mert a gyengébbek egója fenyegetve érzi magát általuk. A viszonyulás lehet kétféle: vagy beállnak csatlósnak, hátha nekik is csurran valami, és védelmet keresnek, vagy kizsarolják a törődést.
Ezért érzi úgy az erős, hogy mindenki játszmázik vele. Megesik, hogy néha őt is megpróbálják lehúzni… (aki kardot ránt, kard által…), de nem ez a jellemző.
2. Nem érezné ám úgy, hogy mindenki játszmázik vele, ha nem lenne néha maga alatt ő is. Ugyanis hiába ő az erősebb, a saját normál energiaszintjéhez képest kerülhet maga alá bárki (erős vagy gyenge), amikor az egója valamitől kisebbedik (valaki szebb, okosabb, gazdagabb, jobban öltözött, bármi miatt) egy találkozásnál, vagy akár levelezésnél, blogolásnál.
Ilyenkor az erős is elkezd tehát játszmázni, ha a saját energiaszintje alá kerül, de mivel ezt senki nem tudatosan teszi, ezért egyszer csak azt veszi észre, hogy vele játszmáznak… Mert egyedül nem lehet. A másikban látja, önmagában nem veszi észre. És miután hozzá képest a többség gyenge – ezért nyilván rabló, bántó, kritizáló, kötözködő játszmát fog játszani. A személyes együttlétnél ez előjön energiacsere formájában is, de a levelezésben csak bosszúállás jellege van, amikor az odamondogatással a kis ego némiképpen helyreállítja magát… Az enyém legyen az utolsó szó.
3. Az előbbi kettőből következően, ha valaki erősnek született – vagy agresszor marad, vagy melengető Nappá kell válnia. Aki mindig önként, adakozóan és felemelően sugározza szét a jóságát.
Ha valaki erősnek született, és nem tudja visszafogni, kontrollálni az erejét – legyen képes Nappá válni (mindegy, hogy férfi vagy nő ), és melegítse mások szívét-lelkét válogatás nélkül. Furcsa is lenne, ha azt mondaná a Nap, hogy a parlagfűnek most nem adok meleget, csak a kedvenc virágomnak, mert a parlagfű játszmázik velem… és az arca elé húzna egy felhődarabkát, hogy kitakarja a sugarából.
Nincs más út a számára, mint óvni, és adakozni. Ha önként, áldozatot hozva adja az energiáját – az felemeli őt is, és másokat is. Ez a feladata, ha erősnek született – védelmeznie másokat és igazságosan uralkodnia. A pszichikai erejével lelkesítő vezetővé kell válnia – világi, vagy akár spirituális vezetővé – és felemelni, melengetni, bátorítani másokat, nem pedig lehúzni és bántani.
Ha nem adja önként az erejét, állandó elégedetlenség, meglopottság lesz az érzése, amitől bizony játszmázni fog, hogy helyreállítsa önmagát. És akkor bántani fog válogatás nélkül mindenkit, aki nem fér bele a világképébe, amivel azonosult.
Mosolyt csalsz az arcomra
Kedves Hermess!
Amit leírsz az tömören az, hogy akinek van ereje az osztogassa és azt úgy tegye, ahogy a gyengébbek akarják. Mert így előállhat egy helyzet ahol a gyengébbek jogot formálhatnak valamire ami nem az övék, bizonyos erősek pedig segíthetnek a gyengéknek, azaz rátukmálhatják magukat. A többieket pedig megbélyegezzük, hogy agresszorok, hátha akkor kicsit lejjebb kerülnek. Megjegyzem nem tudthatja senki ki a gyenge és azt sem tudod kitalálni, hogy neki milyen energiára és hogyan van szüksége, azt csak ő találhatja meg, ő tudja bevonzani!
Szerintem mindenki olyan amilyen. Valaki gyengének érzi magát, van aki erősnek és az esetek egy részében a valóság pont fordított.
A gyengék rá kell hogy jöjjenek milyenek és akkor tudni fogják nem gyengék, ehhez az erőseknek csak annyi közük van, hogy adják magukat. És ez alatt nem a segítést értem. Az erősek pedig semmivel sem különbek mint a többiek, mert ez itt csak egy viszonyítás, és mint ilyen semmit nem ér. Igen azt tudom, hogy sokan irigylik az erőseket és azt is tapasztaltam, hogy elvárják tőlük, hogy odaadják amijük van. A helyzet az, hogy ezt nem lehet odaadni, ugynúgy, mint ahogy a gyenge sem tudja elhagyni a gyengeségét, csak megismerni magát. Abban igazad van, hogy a nagy játszmások állandóan piszkálgatják azokat akiket ők erősnek vélnek, hogy energiát szerezzenek tőlük és nagyon fel tudnak dühödni ha nem kapnak. Van ez így és nem mindenki ilyen.
Azonban egy dologra felhívnám a figyelmedet aki erős annak van egy olyan tulajdonsága, amit Edit is említett, hogy meg meri tenni, hogy szóvátesz dolgokat. Azt hogy azt a másik hogyan értelmezi, piszkálkodásnak, mocskolódásnak az a másik képernyőjén megjelent kép. Neki ez igy jön le. Ha akarja él vele, ha nem nem. Azzal, hogy megpróbálok dolgokat szebbre átvakolni, hogy nehogy megsértsem a másikat egy hülyeség. Ezt többnyire olyan emberek teszik, akik nem szeretnék, hogy az irántuk érzett tisztelet, szeretet elvesszen. Ezt pedig nem lehet elveszteni, ugye?
Amikor az ember nevén nevez valamit az bizony lehet kemény. Lehet, hogy ez azért van így mert a másiknak erre van szüksége, másként nem fogja fel mi történik vele. Ezzel csak akkor van baj, ha az nem belülről, „ösztönös” reakcióként jön, hanem szándékos mocsokolódásként, vagy ha úgy tetszik energialopás céljából.
Szeretném tőled megkérdezni, hogy te erősnek tartod magad?
Üdv!
Hédi
A megismerés mindig mosolygással kezdődik…
…. aztán néha átmegy szenvedésbe. De ez csak rím volt a címre.
Ha a gyenge megismeri önmagát – erőssé válik. A gyengeségeiből lesznek az erősségei, már képes önmaga középpontjában maradni, egyre kevésbé kiborítható. UÁ szerint Isten ereje lesz vele. Én úgy mondom, hogy a Felsőbb Én ereje „kilátszik” belőle, ad neki tartást. Nem érdekli a játszmázás, megy a maga útján. Megtanulja rendberakni magát, ha kibillentették. De főleg nem érez késztetést beszólni valakinek, ha maga alatt van, mert észreveszi, és tudja, hogy mindenkivel megesik. Hja, és egyre inkább ki tud állni maga mellett.
Kérdésedre: Én meglehetősen gyengének születtem, ehhez képest tartok valahol. Ezért kezdtem az energiázással és a játszmázással foglalkozni. Korábban akármilyen előadáson, vagy társaságban nem bírtam végigmondani egy három-négy mondatból álló bonyolultabb kérdést, vagy mondókát, mert amikor rám néztek, belezavarodtam. Ebből ki lehet jönni, meg lehet tanulni feltöltődni és önelégségessé válni.
Ezzel szemben az erős, ha megismeri önmagát – még erősebbé válik. A dominanciájával muszáj valamit kezdenie. Az energia be akar fektetődni, akár a tőke haszonnal megtérülni. Vagy hatalmat kreál belőle mások felett, vagy megtanulja a hatalmat önmaga ereje fölött. Nála az önismeret arra tanít, hogyan tudja ellenőrizni, megosztani, átáramoltatni az erejét. Ha valamiből több van mint szükséges – nincs értelme kuporgatni, mert ránk rohad. Pláne, ha lehet vele másokat is felemelni. Tehát vagy önző módon visszaél az erejével, vagy a fejlődés szolgálatába állítva használja – segít a fölösleggel mindent és mindenkit fejlődni. Egy Oroszlán uralkodjon bölcsen és igazságosan az állatok országában, és ne éljen vissza profilaktikából az erejével.
Soha nem az észrevétellel, a szóvátétellel, az „igazságok” szembeállításával van a gond, hanem a tálalás módjával. A szóhasználattal a levélben + a hangerővel a személyes kommunikációban. A spiritualitáshoz nem illik a keménykedés, ez egy téveszme! Ne borítsuk ki a másikat a középpontjából a közlés bunkóságával, iróniájával, könyörtelenségével, stb, ne támadjuk meg fölöslegesen az önbecsülését! Ha valaki erősebb – a keménykedés nem egy nagy dicsőség.
Lehet, hogy a másik kiborul magától a közlés tartalmától is, még ha kíméletesen állítottuk is szembe valamivel, de ez a szembesülés már tényleg az ő leckéje. Én azt hiszem, hogy még ekkor is kötelességünk tovább segíteni a feldolgozásban. Aztán végül van olyan is, hogy a közlésünk nem érte el az ingerküszöbét, nem tudta kimozdítani valami beakadt mintából. Szerintem egyedül ilyenkor jogos a sokkterápia, de csak megfelelő mértékben, hogy lelepleződjék amit játszik, önmaga számára is.
Sajnálom, ha ez mindössze csak megmosolyogtatni tud, ha nem látsz értéket mások felemelésében. „Azzal, hogy megpróbálok dolgokat szebbre átvakolni, hogy nehogy megsértsem a másikat egy hülyeség. Ezt többnyire olyan emberek teszik, akik nem szeretnék, hogy az irántuk érzett tisztelet, szeretet elvesszen. Ezt pedig nem lehet elveszteni, ugye?”
Ez egy fatális tévedés! Sértegetéssel nem tiszteletet, hanem félelmet lehet kialakítani és fenntartani. Akit valóban tisztelnek, az többnyire a középpontjában képes lenni, s az ilyen soha nem engedi meg magának a goromba és bántó stílust. Jézus még a kereszten sem tette.
Továbbra sem értek veled egyet
de ez így van jól!
Üdv!
Hédi
Körülbelül erre számítottam…
… amikor a másik blogban elég meggondolatlanul azt írtam, hogy „Nyertél”.
Már akkor ki akartam szállni, és kár hogy nem tettem meg. Ha csak valaki más is nem lett gazdagabb némi tanulsággal a hozzászólásokból.
Ha úgy érzed, hogy ez neked így jó, akkor tényleg így van jól.
Barátsággal: Zoli
Kedves Hermess !
Leragadnék az ” erőnél „.
Kb sejtettem , hogy
Kedves Hermess !
Leragadnék az ” erőnél „.
Kb sejtettem , hogy onnan indultál , amit itt most leírsz.
Büszke lehetsz magadra , hogy ilyen szép utat jársz.
Tehát onnan kezdeném , hogy ami nálad csupán „önelégséges ”
az az a pont , ami minden ember esetében Istennél már nagyon sok.
Isten minden embert saját magához mér , nincs az emberi viszonyítási
pontokban Neki szempont…más mértékkel mér…! ! !
mindenkit személy szerint az ő adott életében , elszakadásaiban…
( – Szent Magától -).
Tehát az ” erő ” nagyon relatív , s te csak egy szempontból nézed ,
tudod jelenleg nézni , ami nem baj.
Valóban a földi, emberi viszonyok közt van úgy, az erőt tekintve,
ahogyan írod. A ” hiba ” ott van ebben a megközelítésben,
hogy MINDÍG van erősebb…, s ha ezt beiktatjuk akkor már
dől az egész állítás…
…azért dől , hogy merjünk elvonatkoztatni csupán az emberi
játszmáktól.Mert az erő bármilyen viszonyítása ezen a szinten
az embert teszi , tartja a középpontban + a többi ember fölé helyezi .
Ez az erő pedig sokáig nem áll meg…még akkor sem , ha az
illető „nappá ” válik…
Az ember SOHA nem lehet csak úgy magától VALAMI , mivel
nem tökéletes ( nem bűntelen ),nem lehet mérce sem magának ,
sem a másik embernek.
Lehet , hogy most nem tudod még hinni , de Istennek pont
elég az „önelégséges „, főleg ha az Ő erejét látjuk és a mi
kicsinységünket hozzá merjük mérni…
Tiszta szívemből kívánom neked , hogy merd megélni egyszer
az önelégségest így is !
Baráti szeretettel :ÚÁ
Kedves Hermess !
A 2. pontot kiegészíteném, hogy könnyebben
Kedves Hermess !
A 2. pontot kiegészíteném, hogy könnyebben tudjunk följebb lépni.
Az a bizonyos utolsó szó MINDÍG Isten Szeretetetéé.
Ebben biztosak lehetünk,mert ha nem így lenne, reményünk
sem lehetne SEMMIRE.
3.-hoz azt szeretném hozzáfűzni :
senki nem születik erősnek,de egy ideig úgy gondoljuk,ha erősnek
mutatkozunk ( megkeményítjük a szívünket ) akkor tutira
túlélünk MINDENT.
Ez leginkább Istennel szemben Igaz.
Ezért adja saját magát Jézus teljesen és tökéletes áldozatul
sokakért a bűnök bocsánatára.
Ember SOHA nem lehet nap és csakúgy önként sem képes
a jóra a semmiből…
…csak Isten Szeretete sugározhat belőle,
amikor már ÚGY AKAR SZERETNI , mint Isten.
Onnan valóban már nics más út , mint adakozni , adni abból
a szeretetből, amiből neki már Isten kegyelme által VAN.
Nem kell megtartania , mert nem azért kapta…
EZ a feladata ha már Isten mellettt döntött az akaratával,
megértve: nem ő erős, hanem aki által adakozhat, AKIÉ
MINDEN égen és födön.
Végső konfúzió: igen az ember mindíg gyenge,de ezt nem akarja
beismerni és főleg nem akarja megélni…ezért bálványozza
az emberi ERŐT…vonzza ez az erőfitoktatás
Isten” gyengesége „helyett inkább.
…pedig a gyengeségünkben van a mi erőnk….
amikor valójában meglátjuk hány dekák vagyunk…a.. a…
…mindenség Urával szemben…
Ezeket csak azért mertem leírni, mert az ezoteria is hivatkozik
mindíg v a l a m i r e, ami az embernél NAGYOBB . Vagy nem ?
Baráti Szeretettel : ÚÁ
Az energiák transzformálásáról
kedves Hermess!
Teljesen egyetértek veled.
„Ha valaki erősnek született, és nem tudja visszafogni, kontrollálni az erejét – legyen képes Nappá válni (mindegy, hogy férfi vagy nő ), és melegítse mások szívét-lelkét válogatás nélkül.”
Ez nagyon szép. Csak annyit tennék hozzá, hogy ez az átalakulás az a spirituális folyamat, amiben mindannyian részt veszünk akarva-akaratlanul.
Az a feladatunk, hogy a Nap melegévé, a víz áradásává, a föld ölelésévé, a szél szárnyalásává transzformáljuk a megkötött energiáinkat.
A nyáron írtam erről egy kis Sámán-dalt. 🙂
„Tűzből vétettem,
Vízzel oltattam,
Széllel születtem,
Földdel gyúrattam.
Tűzből Nap lettem,
Folyammá áradtam,
Termő medremből
Léggé válhattam:”
Ez a szeretetté-transzformálás dala, az öt elemmel. Próbáljátok ki.
A mesterem inspirált rá, szavak nélkül, egy csodálatos meditációban.
Mondjuk dallammal és dobbal még jobb, de talán mantra-ként is működik.
Szeretettel!
🙂
Namaszte
Mákostészta
Még valamit szeretnék hozzáfűzni ehhez az egész történethez, aztán részemről mákostészta…
1. Szóval: a mi levelezésünk Hédivel már átívelt egy-két blogon… úgyhogy pontosan tudom, hogy miről írok vele és a stílusával kapcsolatban.
Ha Te ezeket nem követted figyelemmel, akkor nem is tudhatod miről van szó.
Remélem Ő tudja, érti és érzi…
De ha nem, az sem baj.
Mert ezzel nem az én életemet rongálja, hanem a környezetében élőkét, és végső soson önmagáét…
És ez az Ő dolga, az Ő élete…
Meg azoké, akik kapcsolatba kerültnek vele…
Dehát semmi sem véletlen…
Így végső soron senki sem hibás.
Mindenki csak magáért FELELŐS.
2. Én alapvetően egy Béke-Szerető ember vagyok.
Így nagyon távol áll tőlem, hogy bárkit is kritizáljak, vagy bárkiről rosszat mondjak…
Ha van is valami negatív élményem valakivel kapcsolatban (munkatárs, családtag, ügyfelek, stb…), akkor azt is általában inkább magamban tartom, és magamban dolgozok az ügyön (hogy nekem ez mit mond, mint tükör), hogy még csak véletlenül sem sértsek meg senkit se, még csak egy picit se…
Aztán persze mindennek van egy EGÉSZSÉGES HATÁRA.
És ha Valaki ezt átlépi (ami nálam azért sokkal magasabban helyezkedik el, mint a legtöbb embernél úgy általában), akkor viszont már tényleg kinyitom a számat és szembesítem azt a Másik embert a Hülyeségeivel, és hogy most már inkább fogja már be a száját, duguljon el, és NÉZZEN MÁR VÉGRE MAGÁBA… mielőtt továbbra is onatná ‘az észt’ magából…
Ha engem bekóstol valaki, vagy velem bunkózik, szadizik, szenyózik… én is fel tudok lépni keményebben…
És szét tudok alázni én is bárkit egy pillanat alatt…
Ha akarok.
De általában nem akarok senkit sem, mert jobb a Szeretet és a Béke, mint a Harc.
De aki ‘rám támad’, annak én is visszaválaszolgatok, hogy vegye már észre magát…
Csak általában, aki ‘támad’, az a figyelmeztetés hatására sem tudja észrevenni magát… mert érezné, hogy mi a gáz, nem is támadna…, nem is kritizálna, nem is kötegetne, és nem szólogatna be állandóan, minden egyes megnyílvánulásodba…
Vagyis: nem rajtad fenné a nyelvét…
Az persze elég negatív és visszatetsző lehet, hogy valakiről kitálal az ember, lehuzza a leplet, ami mögé az eddig szeretett elbújni… mert azt hitte, hogy bármit csak úgy szabadon megtehet, mindenki más hülye, és nem veszi észre, hogy mit is művel, és hogyan játszik… mint pl. Hédi-viselkedésével kapcsolatban én.
Azzal, hogy bár nem szeretek ilyenfajta leveleket írni, és elmarasztaló véleményeket, negatív kritikát írni/ mondani bárkivel kapcsolatban is… de ezt megtettem Hédivel kapcsolatban, mert Ő már egy kicsit kezdett túllőni a célon…
És persze hagyhattam volna figyelmen kívül, és nem kellett volna, hogy reagáljak rá… de ha nem mondja meg Neki soha senki, hogy milyen gáz, amit Ő és ahogyan csinál, viselkedik, reagál és működik az Életben… vagyis, ha ezzel nem szembesíti soha senki… akkor soha nem fogja ezt észrevenni, felismerni, felfedezni… és nem tud változtatni az életén, ha akar és rendbetenni azt…
Akkor ugyanezt a Játszmát űzi a férjével, a gyerekeivel, a munkatársaival, a szomszédaival, a barátaival, meg a rokonaival… ami esetleg mindenki mást kuvára idegesít… csak Ő ezt nem veszi észre… és Ő meg halál jól érzi magát a bőrében… és azt hiszi, hogy Ő mennyire frankó, és mennyire Happy és Pozitív.
Szóval: le lehet nyelni minden békát, pl. egy párkapcsolatban is, vagy a munkahelyen is, csak nem mindet érdemes…
Mert az ember álljon ki önmagáért, és védje meg magát, ha kell…
Én önmagamtól kezdeményezőként soha senkit sem támadnék meg… mert ez távol áll tőlem…
De ha valaki velem kikezd, és támad… akkor megvédem magamat.
Szoktam volt mondani, hogy
„Velem lehet bunkózni (stb.), csak nem érdemes.”
Mert álltalában mindig az fázik rá, aki elkezdte…
„Amilyen az Adjon Isten!, olyan a Fogadj Isten!”
És ha valaki kóstolgat és beszól, meg le próbál járatni mások előtt a nyílt színen hátulról mellbe, annak én is be tudok kóstolgatni egy kicsit, és be tudok szólni, és rá tudok pirítani egy kicsit mihez tartás végett, csak hogy észre vegye magát…
Mert ha kell, én is fel tudok lépni bárkivel szemben… akármilyen keményen is (persze vannak fokozatok), ki tudok állni magamért, és fel tudom venni a kesztyűt…
Még arról egy kicsit, hogy általában az emberek csak a Kellemeset és a Szépet szeretik hallani, és fogadják el… miközben a ‘Negatív’, ‘Rossz’, ‘Elmarasztaló’ ‘Kritikáktól’ és véleményektől menekülnek… és ezeket elutasítják, kikérik maguknak és felháborodnak rajta…
És a ‘barátok’ ilyenkor jönnek és segítenek… megvédeni azt a kis ‘Szegényt’ és ‘Szerencsétlent’… és rátámadnak arra, aki mondta… még ha esetleg az Igazság is…
Az Igazság néha fáj, de szabaddá tesz.
Mert Felébreszt.
Tudatára ébreszt valaminek…
Ahonnan azt már nem lehet tovább hazudni…
És ahonnan ezáltal már tisztán tovább lehet lépni a Fénybe… egy Fényesebb és Szebb Jövő felé…
Néha a „rosszat” is, a kevésbé pozitívat és szépet is meg kell és érdemes mondani a Másik embernek… mert abból tud tanulni.
Ez is az Önismeret fontos segítsége lehet.
A legtöbb barátság is azon csúszik el, és attól álságos és hamis, hogy a ‘barátok’ csak a szépet és a jót merik elmondani egymás szemébe, a ‘negatív véleményt’ már nem… de bennük ez továbbra is ott van…
Ez egyfajta kétszínűség a Másikkal kapcsolatban… amiből sohasem fog tanulni…
ha pl. az egyik barátnő 140 kg, és úgy öltözik, mint egy cicababa, de a barátnője ezt nem mondja meg neki, hogy gáz, hanem inkább még nyugtatgatja is, hogy milyen csinos, és milyen jól áll neki… közben magában belül érzi, hogy ez gáz… csak „NEM AKARJA MEGSÉRTENI”, ÉS ÍGY PRÓBÁL HOZZÁ JÓ LENNI…
Miközben lehet, hogy így árt Neki a legnagyobbat…
Szóval KELL AZ ŐSZINTESÉG.
Néha ki kell mondani a Frankót is. A Csúnyát is, amit az ember nem szívesen hall…
Mert ebből lehet tovább építkezni, fejlődni, haladni, változni, „JOBBULNI”, JAVULNI”, boldogabb, elégede4ttebb, sikeresebb Életet élni…
ha dr. Csernus is mindenkinek csak a Szépet, a Jót és a Frankót mondaná meg a Pácienseinek… vajon történne változás???
Persze, aki ott van és hallja, és kapja az érzést, annak néha fáj, belehal és összeomlik tőle… de ezáltal kap egy Újabb Esélyt az Életre…
Ha Ő hazudik magának és nem hajlandó meglátni, felismerni és beismerni a Saját Hazugságait, még az Önmaga számára sem, akkor kell Neki valaki, aki ezt megteszi… felébreszti és felnyitja a Szemét…
Szóval néha a ‘Negatív’, a ‘Csúnya’ és a ‘Kellemetlen’ információkat is ki kell mondani…
A Másikért.
És nem a Másik ellen…
Csizike 😉
Bántás
Kedves Hermess!
Hédi már válaszolt, a szó szoros értelmében nem vagyunk barátnők, és nem gondolom, hogy azon múlik a véleményem, hogy valaki a barátnőm-e vagy sem.:)
Hédit nagyon értékes embernek tartom, mert eddig azt tapasztaltam, hogy vállalja önmagát. Én pl. nem merek annyira konfrontálódni mindig, minden helyzetben, ahogy ő igen, pedig érzem, hogy kéne.
Csizike is azt írja, hogy az a baj, ha valaki nem mondja meg a bartájának a tutit. Nem értem, hogy akkor miért baj az, hogy Ő kinyilvánítja a véleményét.
Én nem érzem továbbra sem, hogy Hédi bántana bárkit is.
Egybként is senki nem tud megbántani senkit, a „hiba annak a készülékében van” aki megbántódik, ugyanis vagy nem tudja, hogy igaz-e vagy sem amit állítanak, vagy tudja hogy igaz, csak nem akarja bevállalni.
Ideális állapot lenne…:)))
Szia, Edit!
Amiről a végén írsz, az talán már egy félig ego-meghaladott állapot… amikor csak mosolyog valaki, ha erősködnek rajta. Erre törekszünk…
A mellékelt ábra szerint nem nagyon tartunk még itt, kivéve talán pl. Pajkost, akitől nem olvastam még semmilyen kioktató, vagy felháborodó megjegyzést, de biztos vannak még páran, akik képesek megmaradni a középpontjukban… Én sem tudok még. Karmatörlővel én is belecsúsztam, és szégyellem. Pedig milyen érdekes dolgokat tudtunk volna kibeszélni…
Az viszont, aki nem képes szelíden, kedvesen, nem támadva a másik egoját (hiszen tudja, hogy neki is van és viszont fogják támadni) megfogalmazni a mondanivalóját – pláne spirituális témáról – az szerintem biztos nincs a középpontjában. Valami baja van magával, és a másikra keni. Szeret hergelődni… ilyen üzemanyaggal működik. Egyszerűen érthetetlen, miért nem lehet tárgyilagosan, gondosan ügyelve a szavakra leírni egy ellenvéleményt… miért kell konfliktust csinálni belőle. Azt meg végképp nem értem, hogy ha valakinek baja támadt bárkivel, és éppen kibukott belőle a legrosszabb. miért kell mellé állni, segíteni lehúzni a másikat…
Az igazi konfliktus az, amikor valamilyen szükségletem nem elégülhet ki, mert a másik a személyében akadályozza azt. A levelezésben ez nem áll fenn, vagyis csak egy igen piciny részére kellene figyelni – a másik önbecsülésére (Maslow piramis 4. szint) Nincs értelme a kommunikáció által mesterséges konfliktust előállítani, nincs értelme a szavak szintjén konfrontálódni, mert elvész a mondanivaló! A levelezésben még energiát se nagyon szerezhetünk vele, mert a másik nincs testközelben.
Olyan mint az önkielégítés…
Nem mindegy, hogy könyvszagúnak tűnik-e valakinek a tudása, ha szép és jó dolgokról ír, ha azokat vallja és igyekszik megvalósítani? Mire jó ez a háborúskodás, pártoskodás? Kit visz előre? Egyáltalán, mire jó a konfrontálódás ezen a szinten, hacsak nem azért csinálja valaki, mert jól esik neki???
Ha sértegetjük egymást, belül feltámad az ellenállás, még kevésbé képes bármit befogadni a másik. Hol van a türelem belőlünk? Ezen a szinten már illene, hogy ott legyen. Nem is ismerjük egymást, hogyan lehet így ítélkezni a másikról?
Mindettől függetlenül én is nagyon értékes embernek tartom Hédit, és kíváncsi vagyok a véleményére mindenben, annak ellenére, hogy ő nem kíváncsi az enyémre. Csak találgatom, hogy mivel vívhattam ki az ellenszenvét, remélem, hogy nem a pontatlan fogalmazásommal…:))
Szívesen beszélgetnék is vele, meg mindenkivel majd egyszer…:)))
Meghívás teára
Kedves Csizike!
Meghívlak egy teára, gyere beszélgessük meg miben értünk egyet!
Üdv!
Hédi
Szárnyaltam… Jobb tudni, hogy Szeretnek 😉
Azt még hadd mondjam el, hogy ma napközben, amikor elolvastam a Válaszodat… utána olyan Öröm járta át a Lényemet… hogy Madarat lehetett volna fogni velem… 😉
Örültem Neki, hogy Nagy vagy, és Jó-felé haladunk a Jó Irányba… 😉
És ez Boldoggá tett…
Jobb tudni, hogy Szeretnek valahol a ‘Világ-Végén’…
Mert ez Értelmet ad az Életednek, a Létednek, és örömet a Szívednek, a lelkednek, a Lényednek… és az Virágzásba kezd… ;-)))
Ezt MOST Te is Megérezheted.
MOST.
😉
Csizike 😉
Örömmel… És Köszönöm Szépen a Lehetőséget 😉
Szia Kedves Hédi!
Ez az!
Örömmel elfogadom. 😉
Képzeld! Én is azon morfondíroztam magamban tegnap délután óta… hogy ez így csak nem jó…
Oké, hogy odamondogatunk egymásnak, hogy Te is nekem, és én is Neked… és talán a saját szemszögünkből nézve mind a kettőnknek igazunk van… de ez így mégsem jó…
Nem szeretek Veled (senkivel sem) haragban lenni… és veszekedni… meg ilyenek…
Jobb a Békesség… 😉
Az szüli a Boldogságot.
(Vagyis a Békesség maga a Boldogság, és az Öröm… a Szeretet Ragyogása.
Abszolút igaz Darnel Christian-nak az az alapvetése (ami egyben a Kedvenc Mondásom is már évek óta… és a világ egyik legnagyobb bölcsessége… ami mellesleg egy kedves barátomnak megváltoztatta az Életét… ), miszerint:
„VAGY IGAZAD VAN, VAGY BOLDOG VAGY.”
Az hogy „Igazad van”, önmagában még nem okoz örömet és nem tesz elégedetté és boldoggá…
Hiába van igazad, és hiába TUDOD azt, hogy az amit mondasz, az megáll a helyén… mégsem ÉRZED jól magadat a bőrödben ettől…
Csak a BÉKÉTŐL.
Ahhoz viszont nem mindig kell, hogy Igazad legyen…
Sőt, ha Te azt már tudod, hogy a BÉKÉTŐL LESZEL BOLDOG… akkor ez a Te Igazságod… és már nem kell meggyőznöd a Másikat arról, hogy Neked amúgy is Igazad van… amitől esetleg elveszted a Boldogságot…
Ha a Te Igazságod a BÉKÉD, akkor Neked Mindig Igazad Lesz, akár ‘Igazad van’, akár nem… de JÓL ÉRZED MAGAD A BŐRÖDBEN.
OSHO mondja egy helyen (az Egyetlen orvosság, vagy a Nem-cselekvés művészete dvd-n), hogy ha harcolsz: már eleve vesztes vagy…
Szóval képzeld!
Azon morfondíroztam magamban, hogy valahogy csak el kellene venni ennek a mi kis szóváltásunknak az élét… és jó lenne kibékülni, összesimulni Lélekben Veled… mert számomra az az Ideális Állapot… a Béke.
Gondolkoztam rajta, hogy mit is írjak Neked, hogyan kérjek elnézést és bocsánatot… hogy helyére tegyük ezt az egészet miköztünk…
És aztán egyszer csak bevillant, hogy írjam azt, hogy:
„Kedves Hédi!
Miután jól kicivakodtuk magunkat, jöhet egy gyertyafényes pezsgős vacsora…;-)))”
És ennyi…
Tisztára, mint egy (házas)pár…
Nagy heves és intenzív lángoló összeveszés után egy szép (esetleg szenvedélyes) kibékülés.
Az elsőben az Ego dominál… míg a másodikban a Szív… a Szeretet nyer magának Fényt… 😉
A Harcot mindig az Ego okozza… míg a Békét mindig a Szív.
Ez nekem teljesen spontánul villant be… és nekem tetszett… 😉
És azon mosolyogtam magamban, hogy Te vajon mit szólnál ehhez, ha ezt meglátnád?
Mit gondolnál?
Hogyan reagálnád le?
Akarnál velem találkozni, és tisztába tenni a dolgot, és megbocsájtanál nekem? Kibékülnél velem?
Vagy kikérnéd magadnak, és felháborodnál, hogy mit képzelek én… még ezek után…
De én ezt mindenképpen egy jó poénnak gondoltam, és én nagyon szeretek sok mindent csak úgy POÉNBÓL megcsinálni… ami szórakoztató, ami különös, ami extrém… ami kizökkent a megszokások szürke tömegéből… ami más, mint a többi… ami meghökkentő… DE JÓÓÓÓÓ!!! 😉
Persze a gyertyafényes pezsgős vacsorát nem feltétlen gondoltam komolyan, inkább csak a feltételezés ‘elvi síkú’ gesztusát… de a képzeletemben azért megjelent, hogy azért még akár ebben is benne lennék valami meghitt módon…
És ha találkoznék Veled, kiengesztelésem jeléül biztos vinnék Neked egy Vörös Rózsát… 😉
Remélem elfogadnád, és megbocsájtanál…
Meg tudnál bocsájtani… 😉
Bár tudom már: nem haragszol rám (mert talán Te is szeretsz és kedvelsz a Szíved legmélyén…)
Arra gondoltam, milyen igaz, hogy Ellenségekből lesznek a Legjobb Barátok…
És hogy az Ellentétek Vonzzák Egymást…
Mert ha mi is találkozunk… akkor ezt is a köztünk lévő Ellentét hozta össze… és Vonzott Magunkhoz Egymást… 😉
Szóval ilyen Csalafinták ezek a kis Ellentétek…
Így játszanak velünk… 😉
Ahogy mi önmagunkkal és egymással… 😉
Félve néztem meg, hogy vajon milyen reakciót írtál… (és a többiek), mert azt gondoltam ez a legutóbbi levelem sem maradhat megválaszolás nélkül…
Felkészültem a legrosszabbakra…
De Nagyot Nőttél a Szememben.
A Reakciód abszolút váratlanul érintett, de rendkívül Pozitív volt…
Azt éreztem, hogy BINGÓ! 😉
Ez az! Beütött a Főnyeremény.
Nagyon Nagy Lelkű ajánlat részedről velem találkozni, és hogy meghívsz egy teára… (Hozzád?)
Ez rendkívüli Nyitottságra, Megbékélésre és Pozitív Hozzáállásra vall…
És én Örömmel Elfogadom…
Érzem, hogy nekünk találkoznunk kell.
Ha már így hozta a Sors.
Hogy miből lesz a Cserebogár?
Ha nem akasztjuk össze az agancsainkat, talán sohasem akarunk majd találkozni egymással…
De így, egyenesen Kaland, Élvezet és öröm-Ünnep.
Szárnyalás a Lelkemnek.
Ez már önmagában véve is egy POÉN. A Szó legnemesebb Értelmében.
Ezek a Pillanatok és Élmények a Létezés Legszebb Örömei és Csodái…
Mondhatni Ezekért Érdemes Élni…
Örömmel elmegyek…
És köszönöm a Meghívást, és hogy tettél egy Lépést felém…
Hajlandó és képes voltál, tudtál hozzám leereszkedni (az esetleges sértettség bástyájából leereszkedve lepedőből font ‘kötél’-hágcsón a ‘Tündér-Palotádból’) és a Lehető Legpozitívabban és Legmegfelelőbben hozzám viszonyulni, hozzám közelíteni és hozzám állni… 😉
És ehhez kapcsolódóan hadd osszak meg Veled és Ajándékozzak Neked egy dalt Pintér Bélától kétféle verzióban is… ami abszolút a közös témánkhoz is illik… 😉
Pintér Béla – Homokba írva
http://www.youtube.com/watch?v=v-fozo2vGGM
http://www.youtube.com/watch?v=5frCCWYgevI&feature=related
Egyébként hadd említsem meg, hogy nekem ma Magyarországon (és talán az Egész Világon) Pintér Béla http://www.pinterbela.hu az egyik Egyes Számú Kedvencem, Előadóm… Van olyan albuma (Érted Élek Minden Nap), amit több, mint ezerszer hallgattam meg 1 hónap alatt… a Véremmé vált…
és A Szeretet nem fogy el… című dala az egyik Legnagyobb Kedvencem… ez a telefonon a csengőhangom is… 😉
És az Abszolút Dal Tőle… a Világ Legszebb és Legmélyebb Himnusza, Imája:
Pintér Béla – Jézus, Te vagy Minden Álmom (figyeld a Gyerekkórust 5:20-tól! 😉
http://www.youtube.com/watch?v=kQzq2_HIkH4&feature=related
És akkor jöjjön az a Bizonyos A Szeretet Nem Fogy El Sosem…
http://www.youtube.com/watch?v=AOQoXvfs-u4
És Valami Más a Szeretetről még… de ez is a Nagy Kedvencem… 😉
http://www.youtube.com/watch?v=nK9JIBhCy0A&feature=related
Na és még egy Bónusz-Plusz:
Pintér Béla – Hús-Vér Templom
Ez valami Fantasztikus és Csodálatos Dal!
Hosszan Elkísér!!! ;-)))
http://www.youtube.com/watch?v=eQoWTtgpnEQ
(Nem vagyok tagja egy gyülinek sem… csak tetszenek ezek a Dalok… Értékes Üzenetet Közvetítenek… és a Belőlük Kiáradó Pozitív Energia is Megérint és Átjárja a Szívemet.)
És hogy legyen egy Pörgősebb Vidám Dal is a Számok Végére:
Pintér Béla – Te Vagy a Mindenem
http://www.youtube.com/watch?v=sYCeoXtTiSs&feature=related
Innen Szép Nyerni… (Együtt, Közösen.)
Itt kezdődik az Élet (a Lélek).
„Te Vagy a Fény.”
Akkor hát: ha Te is úgy gondolod…
Lépjünk ki az Internetes Világból… és
Menjünk oda Egymáshoz,
Öleljük meg Egymást,
Írjuk a Homokba,
Hadd vigye a Szél…
És engedjünk el Egymásnak Minden Tartozást… 😉
„Szeressük Egymást Gyerekek!” 😉
A Szeretet és a Béke a LEGJOBB!
Szeretetben Élve, Békében, Hitben, Tiszta Szívvel, örömmel, Nyugodtan… Boldogan… 😉
Szeretettel:
Csizike 😉
Nem tudom megtagadni magam
Igy bevallom nem bírtalak végig olvasni. De ne csak dumáljuk, lépjünk a tettek mezejére. Mikor és hol?
Jössz táborba?
Üdv!
Hédi
E-mail
Szia Hédi!
Nem megyek a táborba.
A többit ezzel -a találkozással- kapcsolatban már e-mailben beszéljük meg…
Oké?
Ahol elérsz:
csizike1@gmail.com
😉
Csizike 😉
Kedves Klára
1. Úgy látszik itt csak valami félre értés van, amit most tisztázhatunk -bár már egyikünknek sem fontos igazán, azt hiszem-: szóval én ezzel nem azt akartam írni, hogy minden nő uralkodik, hanem azt, hogy aki uralkodik, az miért akr, annak ez miért fontos, annak erre miért van szüksége…
Csak hát a rövid cím mezőbe ezt így ilyen kacifántosan és körmönfontan nem írtam be… meg hát nekem tök egyértelmű volt, hogy én miről írok, és mit akarok kérdezni…
Ez csak egy félreértés volt…
2. Nem csak a nőkben fedezem fel a negativitásokat.
Az hogy a nőkkel kapcsolatban, a nőkről teszek fel egy kérdést, az még nem ezt jelenti.
Inkább csak annyit, hogy ott, abban a kérdéskörben, blogban, stb. ennek a dolognak erre a vetületére vagyok kíváncsi éppen… de messze a Teljesség igénye nélkül az egész témára nézve… így tűnhet akár féloldalasnak is, vagy sántíónak is, ha valaki nem a megfelelő végén kapja el a feelinget…
3. Ahogy írtam is: pontosan tudom, hogy nem minden nő egyforma, és nem minden nő akar ural/kod/ni… De amikor Velük kapcsolatban kérdezek, akkor Őrájuk vagyuk kíváncsi, hogy Ők miért…
4. Tolle Új Föld című könyvét még nem volt szerencsém elolvasni, pedig nagy Tisztelője vagyok… Tavaly Karácsonyra majdnem megkaptam, de mégsem… Talán idén… 😉
Úgyhogy ezért nem vagyok képbe azzal kapcsolatban, amit ebben Tolle ír, és amire már a múltkor is hivatkoztál… Úgyhogy nem kint ragadt a szűrőmön, ahogy írtad, hanem még kapcsolatba sem került velem a benne lévő információ… (na jó, egyszer már volt a kezemben 😉
Pedig alap-mű lenne számomra…
na de hány ilyen van! 😉
Egyébként sem sok időm van olvasni… és kb. 20 könyv különböző témakörökben most is érdekel… és arra vár, hogy (el)olvassam… de valahogy sohasem kerülök oda… csak ritkán jutok oda, hogy könyv kerüljön a kezembe… MOST ez van.
Tolle: A MOST hatalmát elég gyakran hallgatgatom hangoskönyvben… Nekem ez az Abszolút.
5. Nagyon tetszik az írási stílusod. Ez is azt mutatja, hogy van stílusod-egyéniséged.
Pl. az ilyen szófordulatok:
„Ezen nemértem mit nemértesz.”
6. Számra informatív is volt a leveled…
Tanultam belőle(d) valamit.
Köszönöm szépen.
7. hidd el ez a téma „Nagyon Nagy”… Több embert érint, és többen szenvednek tőle, mint azt Te vagy a legtöbben gondolnák… Csak nézz körül!
Ezért érdemes, és fontos róla beszélni egy kicsit… ezért próbálomtam meg annyira körüljárni, és ízekre szedni, megvilágítani innen is-onnan is… külön a két oldalát… a Férfiúi és a Női oldalról… mert elég nagy téma…
Hidd el: többeket érint, mint gondolnád.
Egyre tökösebbek a nők, és egyre motroszexuálisabbak a férfiak…
Erről Mesterkurzus előadások is szólnak, Pooper Péter, Müller Péter, csernus és még sokan mások is beszélnek róla…
Régen is megvolt ez a dolog…”Nagy természetű”, akaratos, irányítani és uralkodni akaró nők mindig is voltak… de most valahogy egyre több az ilyen nő… ahogy a háború utáni munkába állásukkal jött az anyagi stabilitásuk saját megteremtése, és ezáltal a férfiaktól való „elfüggetlenedés”…
Egyre több a „tökös” menedszer, és vállalkozó nő, aki kenterbe veri a férfiakat is…
És nagyon sokuk kívül is elférfiasodott…
És talán a Nő mégiscsak inkább úgy jó, ha Nő.
Ízig-vérig…
Minden rezdülésében, minden porcikájában…
A. J. Christian is erről tartott 1-2 éve egy nagyon jó kis előadást a Mesterkurzuson…
Hogy oké, hogy a Nők érvényesülni akarnak… de Nőként tegyék ezt meg… és ne Férfiként.
Ne akarjon egy Nő Férfi(as) lenni…
Mert Ő csak Nőként tud teljes értékű lenni… ha Önmaga Szerepét játsza… és nem torzul el, nem hasonlik meg… hanem FELVÁLLALJA ÖNMAGÁT.
Szóval köszönöm a Hozzászólásodat.
Tetszett és adott is…
Sokszor az ember ha valamit nem ír bele a válaszába, annak lehet kismillió oka, akár a legprózaibbak is…
Éppen nincs rá ideje. Számára az most nem fontos. Nem olvasta még el azt a könyvet. meg ilyenek…
És ha ezeket figyelmen kívül hagyjuk, vagy valamit ezekkel kapcsolatban bele/elgondolunk… ebből adódhatnak a félreértések…
De nem baj…
Azért vagyunk, hogy ha kell a helyre tegyük őket…
Szia!
Szeretettel:
Csizike 😉
Keresni kell a megalázhatót…
Muszáj azt mondanom, hogy amit kérdeztél arra mindenre válaszoltál is.
Nos aminek nincs tárgya az nem is létezik. Az életnek is kell meg a hozzáállásnak is kell , hogy tárgya legyen. Ennyire egyszerű ez az egész. Ha édességre vágyom, akkor a citromos kristálycukor is megteszi, ha éppen nincs otthon más. Persze én imádom az édességet ezért mindig betárazok magamnak és persze abból amit a legjobban szeretek. Az uralkodás is természetesen ennyire egyszerű eszköze az egóéhségének. Arról van szó, hogy valaki kell a villámhárító szerepére mindenki életében. Van is mindenkinek erre tárgya, majd alanya. Nem győzhetünk mindenben és ezáltal (kudarcok) kisebbségi komplexusok sorozata alakul ki bennünk. Sokaknak ezt nehéz feldolgozniuk és kivetítéssel élnek másokra. Ezek általában a legközelebbi hozzátartozók. A kriminálpszichológia igen sok esetben ezekre a gyökerekre vezet vissza.
Ez mindig erőszak jelleggel bíró megoldás. A fokozata és minősége most mindegy. Aki él ezekkel a dolgokkal az tudja hogy a kapcsolódás nem őszinte, függőségben él mert ha a tárgyát (akár a megalázható férjet pl.)elveszítené, összeomolna. Ezért legmegfelelőbb eszköz a megtartásra a megfélemlítés ill. a zsarolás.
Hát erről ennyit.
Én nem így élek .
És remélem, hogy sohasem kell egyik szerepkört sem betöltenem.
pussssz
A Globális Leigázás Forgatókönyve
Van egy film: ‘Végjáték – a Globális Leigázás Forgatókönyve’
Ez az Emberiség jövőjéről szól… 10-20 év múlva…
Nagyon DÚRVA és BRUTÁLIS VALÓSÁG!!!
NÉZD MEG!
A Spirituális Filmajánló című blogom vége felé megtalálod a leírását is és a linkjét, ahonnan le lehet tölteni is…
A film, amiért ez most Témába vág: a HATALOM kérdésköréről szól: hogy
MICSODA PUSZTÍTÁST TUD OKOZNI és VÉGHEZVINNI AZ URALKODNI AKARÁS, A HATALOM VÁGY…
KONKRÉT PUSZTÍTÁST és ROMBA-, NYOMORBA-DÖNTÉST…
Globális szinten…
Na és a Párkapcsolatban egy Domina kicsiben, az Ő mikro-szintjükön ugyanígy, ugyanezt a PUSZTÍTÁST tudja okozni és VISZI VÉGHEZ, csak kicsibe…
Jól nézd meg ezt a Filmet… és döntsd el:
Szerinted szimpatikus dolog-e egy (esetleg buta, tudatlan, elvakult, beteg elméjű) embernek URALKODNI EGY MÁSIK SZABAD és SZUVERIN EMBERI LÉNYEN???
A DÖNTÉSED és a VÁLASZOD, a HOZZÁÁLLÁSOD a TIÉD.
Szóval nézd meg és szembesülj bele, hogy mit okoz a HATALOM-VÁGY, és az URALKODÁSI HAJLAM.
Az mindig le akar valakit igázni…
És ott nincs meg a Szeretet, a Tisztelet, a Megértés és az Elfogadás…
Akkor meg miféle Párkapcsolat az egész?
Mi az alapja?
Mit akar az bizonyítani, aki uralkodni akar a Másik Emberen?
Hogy Ő az Erősebb, Ő a hatalmasabb?
De ha ezt bizonygatnia kell… akkor az milyen Erő és Hatalom???
És ha Valakit elnyomnak… az tisztelni és szeretni fogja az Elnyomóját?
Én azt gondolom, hogy egy ilyen kapcsolatba senki nem tisztel, és senki nem szeret igazán senkit… az egész csak egy nagy Álca, egy Nagy Megjátszás, egy Nagy Önbecsapás, avagy:
EGY NAGY HAZUGSÁG.
Akit a Másik nem Szeret, az nem Szereti ezért azt a Másikat (még ha ideig-óráig együtt is van vele)…
És ezért az a Másik sem Szereti, Becsüli és Tiszteli Önmagát… hogy együtt van egy ilyen emberrel, akit lenéz… és hogy benne van egy ilyen Kapcsolatban… és elvesztegeti a Drága és Értékes Idejét… ha nem félne 1. Szeretni és Jó-lenni; 2. Lépni… Kilépni ebből a Szeretet-ellenes Kapcsolatból… HAZUGSÁGBÓL, ÖNBECSAPÁSBÓL…
És ha az Egyiket nem szereti a Másik (mondjuk a Domina), akkor valószínűleg az Egyik sem szereti Önmagát… és ebből indul ki ez az egész ‘Problematika’…
És itt már magyarul senki nem szeret senkit…
Nincs (Ön)Elfogadás, (Ön)Ismeret, és (Ön)Szeretet…
Vagyis:
„Aki másnak vermet ás…”
„Aki másnak hazudik…”
„Aki mást becsap…”
És így tovább…
Tehát a Kulcs, mint mindig az Önszeretetben, az Önelfogadásban, az Önismeretben, az Önbizalomban, az Önmegbecsülésben és az Önmegvalósításban keresendő… és találandó meg…
És ezek Kialakulásában avagy Kialakulatlanságában nagyon fontos és erőteljes szerepet játszanak a SZÜLŐK, és az Otthoni Minták, az Otthoni Szerepek és Játszmák… az Otthoni Szeretet(nélküliség és hiány) és Elfogadás(talanság)…
De ami elmúlt… elmúlt.
MOST MOST van… és a Változás és a Változtatás ITT és MOST történhet meg…
ITT és MOST.
Csak AMIT TE ADSZ MAGADNAK (AZT TUDOD ADNI MÁSOKNAK IS), AZT KAPOD VISSZA MÁSOKTÓL IS…
HA SZERETSZ: SZERETETET és ELFOGADÁST, MEGBECSÜLÉST és TISZTELETET…
TE VAGY A KULCS.
BENNED VAN A FORRÁS.
Csizike 😉
Napi feladat ?
Szia Csíz és akit érdekel amit írok! 🙂
Egyik este, a napzáró beszélgetésünkben Párom azt mondta: ” ezt te tudod, hisz Te vagy a fónökasszony… ” Nagyon megíjjedtem. Mondtam is neki, ha ezt komolyan mondtad, akkor valamit nagyon rosszul csinálhatok. 🙁 Nem értette az ijjedségemet, számára ez talán csak egy meggondolatlanul megfogalmazott, „dönts Te” kifjezés volt. De mint tudjuk , a meggondolatlan kimondásokban néha ott lapul az igazság. Úgyhogy kezdhetek elmélkedni, hogy kéne változtatnom. Mondtam Páromnak, én Társ szeretnék lenni, semmiképpen sem Főnökasszony, ha arra kanyarodok, szóljon rám, ha én nem veszem észre magam.
De elég nehéz észrevenni ezt…
Pláne ha a másik fél pl. kényelemből kitér a döntések alól…
Van hogy valaki lustaságból hagyja magát, s így nő fölé a nő ?
S így nem csak egy eleve választott szerep lehet a dominaság, hanem valami, ami kiialakul ?
Ebbe is figyelni kell a másikra, s hagyni őt is dönteni. (?)
Ha meg valaki eleve olyan társat választ, aki valószínű hogy uralkodni fog felette, hát lehet hogy jobb is úgy, mert magától esetleg csak szétfolyna… nem ?
Én mindenesetre az egyenlőség, vagy a kiegyenlítettség híve vagyok… egy kis diktálás innen, egy kis döntés onnan… Aztán egy adag az egyenlőség megéléséből is… ez az én párkapcsolati receptem, amiben a változás/változatosság jogát fenntartom… remélem soha nem fogunk kőbevésett szereplőkké szilárdulni… de ehhez állandó kevergetésre, frissentartásra van szükség… ez pedig mindennapos feladat…
Az egyetértőknek jó munkát! 🙂
A máshogygondolkodóknak békés szerepvállalást!
Lényeg hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben…
Nem ?
Üdv: A.
megértés és figyelem
„A tökéletes hallgatás nem annyira a mások hallgatása, mint inkább a magunké. A tökéletes látás nem annyira a mások meglátása, mint inkább a magunké.
Mert azok nem tudják a másikat sem megérteni, akik önmagukat nem hallják meg; és akik még önmagukat sem vizsgálták meg, azok vakok maradnak a többiek valóságával szemben is. A tökéletesen figyelő hall téged akkor is, ha te semmit sem szólsz.
Asszony az újságába temetkezett férjéhez:
– Nem kell már mondogatnod, hogy „aha”. Már tíz perce abbahagytam a beszédet.”
Anthony DeMello: A szív ébredése c. könyvéből… és részemről téma lezárva.
Hello Csizike, szerintem azok a férfiak akarják, hogy a nők
Hello Csizike,
szerintem azok a férfiak akarják, hogy a nők úgymond uralkodjanak rajtuk, vagyis legyenek határozottak, irányítók, esetleg durvák, (nem feltétlenül csak szexuálisan, hanem bármi más helyzetben is)
akik
első verzió: nem tudnak ilyenek lenni, vagy nem akarnak, és egyébként is nehezen rendezik a nőkkel való kapcsolatukat, számukra a egy nővel való kapcsolat alárendeltséget jelent, mivel a NŐ-t maguknál felsőbb rendűnek tartják, (azért is mert sokat vágyakoznak rá) és ezt így fejezik ki. Lehetséges hogy korábban, pl. anyukájukkal is hasonló kapcsolatuk volt, és ez itt tükröződik vissza, vagy valamilyen elkövetett, fejben még rendezetlen tettükért így szeretnének vezekelni.
második verzió: azok a férfiak, akik határozottak, a szó általános értelmében véve „férfiasak” durvák, kemények tudnak lenni, ilyen a köznapi viselkedésmódjuk, (pl főnökök valahol, és a munkahelyi viselkedésük, álarcuk lassan a valódi arcukká válik) Ők a tudatosan, vagy tudat alatt érzik, hogy ez egyoldalú, és egyensúlytalan, ezért igénylik hogy néha forduljon a helyzet, és ők lehessenek a másik oldalon. Pl. léteznek olyan szolgáltatások kifejezetten felső vezetőknek, ahol jól lealázzák, lecseszik, kihasználják őket, (jó pénzért persze), így hozva egyensúlyba a kis lelküket.
harmadik verzió: Egyes férfiaknak ez csak sima változatosság, játék, vagy szerepcsere, vagy a partnernővel szembeni bizalom kifejezése, hogy ilyet is megenged, belemegy, főleg ha a hölgy ezt igényli. PL. olyan hölgyre gondolok, aki valami miatt elnyomást szenved, és ezt így igyekszik kompenzálni. Vagyis olyan mint a főnök esete a 2. verzióban, csak fordítva. Eszembe jutott mint kép, hogy az igazgató játszhat ilyet pl. az egyik beosztott, bevállalós titkárnővel, akár saját, akár más cégből, és másnap mind a ketten boldogabban mennek újra melóba.
negyedik verzió: a teljes emberi tudatban benn van ez a fajta viselkedés, így minden ember rendelkezik belőle kisebb-nagyobb mennyiséggel, egyszerűen azért mert ember, valaki elfojtja, vagy nem is tudatosodik, mert az alapviselkedésétől annyira idegen, ugyanakkor bizonyos helyzetben felszínre törhet, másnál egyszerűen megjelenik és kipróbálásra vár. Kicsit más szemszögből azt is mondhatnám, hogy nem az ember akarja a tudati minőséget, hanem pont a tudati minőség az embert, hogy élhessen, megjelenhessen és erősödhessen.
első blikkre ennyi,
ciaoo, szép napot!
l.
Tök jó, amit az utolsó pontban írtál…
Szerintem senki sem akar tudatosan alárendelődni. A második pontban a férfibizonytalanság esetét írod, aki belefáradt férfiasságának folyamatos bizonygatásába, s ezért keres egy szolgáltatást (de szerintem nem tud róla miért), ahol a női oldalát megélheti. A dominák is szenvednek hasonlóban – megelégelik az uralkodást, és végre igazi nők szeretnének lenni egy igazi férfi oldalán… Csakhogy ilyenkor meg az egojuk szenved csorbát a férfi erősebb érdekérvényesítésétől, ezért így sem jó…
Különböztessünk meg két szintet. Olyan lehet a kezdeti tudatossági szinteken, hogy nincs belső motiváció semmire, kívülről lehet csak mozgatni a pasit, megmondani neki mit kell most csinálnia saját maga, vagy az előállt kötelessége megoldása érdekében. Ez automatikusan az ellenkezőjére hajlamos személyiséget fog bevonzani, függetlenül a nemétől, de biztos, hogy a nője is ilyen lesz. Zsák a foltját, vagy folt a zsákját.
De nem ez a jellemző azon a szinten, ahol mi blogozók tartunk. Azt hiszem nálunk az a feladat van napirenden, hogy a női minőségeket beintegráljuk magunkba, például a befogadást, a szelídséget, a ráhagyást (nem biztos, hogy ez teljesen tudatosan történik, mert különben nem zavarna…:). Ez a folyamat együtt jár az ego feloldódásával, gyengülő érdekérvényesítésével – már nem olyan egetverően fontos, hogy mindig neki legyen igaza. Vagyis a férfiember átmenetileg „meggyengül”, vagy annak tűnik. Két tudatossági fok között van, kapaszkodók nélkül, belső átállás történik benne az ambiciókról valami felső vezérlésre. Belső munkára megy el az energiája – kifelé kevesebb marad. Felső irányításra vár, de kívülről kapja meg.
Ez az állapot éppúgy be fogja vonzani a dominánsabb nőt, mint a valóban gyenge személyiségű férfi. És ha ez a nő (aki éppen a férfienergiák megismerésén dolgozik magában) nem eléggé tudatos, akkor bizony ezt kíméletlenül ki fogja használni, amikor úgy érzi hogy maga alatt van. Mert az erős energiájú akárki is lehet energiahiányos saját magához képest, ami nem más, mint az egoja kisebbedésének érzetete, és ilyenkor aktív visszaállító játszmába kezd. Ami náluk a kéretlen tanácsadás, kritizálás, utasítgatás, lehúzás, indulatkitörés, üvöltözés, verekedés, stb…
Tehát nem biztos, hogy a férfi az uralkodást akarja, csak egyszerűen ilyen helyzetben találja magát. Kivétel, ha működik benne az erős anya minta, és öntudatlanul ilyen partnert keres, dehát ez sem tudatos. Egy ilyen fordított felállású partnerkapcsolat jó lehetőség a fejlődésre, ha mindkét részről kellően tudatos. Mert éppen hogy a tudatosságot kényszeríti ki…
Ilyen helyzetben találja magát?
Kedves Hermess szerintem ilyen nincs. Azt ő vonzotta be, saját maga mászott abba a helyzetbe. És attól, hogy többedszerre hozza ide a témát valaki, attól az még a saját életében nem fog megoldódni.
Üdv!
Hédi
Hédi, bingó!
ott a pont!
Igazad van…
Ugyanazt mondjuk. Öntudatlanul bevonzza a szituációt – vagyis benne találja magát.
Pont ezt akartam mondani. Általában senki sem olyan félrecsúszott , hogy saját maga tudatosan keresse az alárendelődést. Kimászni belőle pedig a működés megértése – a tudatosba emelése segít. Onnan kezdve már döntés, tudatos választás kérdése.
Találós kérdés…
Ismeritek a viccet, amikor azt mondja a mazochista a szadistának:
– Üss meg!… A szadista ütésre emeli a kezét, majd kis gondolkodás után leereszti.
– Nem ütlek!
Mi történt? Tudatosodott a szadista? Vagy még perverzebb lett? :)))
OK, rendben
De kérlek beszéljük meg, mi az hogy öntudatlanul. Nekem ez annyit jelent, hogy az egyed egyáltalán nem tud magáról. Ha belegondolsz ilyen állapotban egyikünk sincs (kivéve akik betegek).
Valahol mindenki tudja, hogy mit művel. Erre egy jó példa az én édesapám. Jó pár évbe tellett mire megértettem, hogy ő mindig úgy intézi, hogy alárendeli magát, amitől megmenekül az élet egy rakás feladata alól. Ezzel persze halálba bosszantja a környezetét, hogy még egy kis energiát is tudjon lopni. Ma már csak fel kell húzzam a szemöldökömet és már vigyorog is mint egy kisgyerek aki lebukott. Pontosan tudja mit csinál, de neki az jó. Mert nem kell döntenie, csak a végén sir, ha valami nem úgy történt ahogy elképzelte, nem kell szinte semmiért felvállania a felelősséget és ő a „kicsi” akit pátyolgatni kell. Hű, te nem tudod elképzelni milyen jól csinálja. És tudja, az átokfajzat és élvezi. Én persze ma már röhögök rajta, de még ez is tetszik neki, mert addig is foglalkoztathat. Na persze kifelé ő a kedves, az olvasott, a tájékozott, merő udvariasság.
Azzal persze semmi baj, ha valaki ilyen, de nem árt ha vannak akik huzogatják a szemöldöküket……. Klári, csak csatlakozni tudok ahhoz amit a címadóval kapcsolatban írtál :):)
Üdv!
Hédi
Akkor féltudatosan…
…. mondjuk így.
Nem tud róla, nem látja át, hogy azt csinálja, így azt sem tudja, hogy önmagát hozta ilyen helyzetbe, DE azt tudja hogy ez jó neki, ezért csinálja rendszeresen. Ez a játszmázásra jellemző – mindenkinél.
Egy kicsit más az, ha a befelé figyelő, önmaga keresésével elfoglalt bárki, aki kevésbé törődik pillanatnyilag az érdekérvényesítésével – bevonz maga mellé egy olyan valakit, aki ezt nagy előszeretettel kihasználja. Az ellentétek mindig vonzzák egymást a fizikai síkon. Ne értsd félre, nem akarom felmenteni, mert ehhez ő is kell, hogy megtörténjen, de ebben az esetben nem feltétlenül az „ilyen gyengébb” férfi a játszmázó.
Dehogynem
Ebben nem értünk egyet. Egyrészt az „ilyen gyengébb” férfi egyáltalán nem biztos, hogy gyengébb, sőt sokuk nagyon is erős, csak nem vállalja fel a felelősséget a dolgaiért, ezért úgy csinál mint aki véletlenül alárendelődött. Amelyik valóban gyengébb – már ha az ilyen összevetés valós – akkor igen is tudja miért csinálja. Te is írod: Tudja, hogy ez jó neki, ezért rendszeresen csinálja. Tehát nem igaz, hogy féltudatlanul, vagy önkéntelenül, vagy ahogy szeretik írni önhibájukon kívül egyszrűen csak alárendelődnek. Ez igen is egy játszma része. Annak a játszmának, amikor valaki nem vállalja fel magát.
Aki önmaga keresésével van elfoglalva, az pusztán véletlenül bevonz egy lelki parazitát? Hogy van ez?
Az ellentétek vonzzák egymást. Hát ha ellentét vagyok! Puszán attól, hogy el vagyok merülve momentán magamban ez nem muszáj, hgoy beálljon.
Üdv!
Hédi
És ebből úgy lehet kijönni,
… hogy még jobban tudatosítja egyik is, meg a másik is, hogy mit játszik, mit csinál és hogy működik az egész. Az a fájó benne, hogy játszmázni egyedül nem lehet – kell hozzá a partner is. De valamelyik kezdeményezi, önmagától nem indul el…
Már megint egyetértünk…:)))
Hello Csizike, szerintem azok a férfiak akarják, hogy a nők
Hello Csizike,
szerintem azok a férfiak akarják, hogy a nők úgymond uralkodjanak rajtuk, vagyis legyenek határozottak, irányítók, esetleg durvák, (nem feltétlenül csak szexuálisan, hanem bármi más helyzetben is)
akik
első verzió: nem tudnak ilyenek lenni, vagy nem akarnak, és egyébként is nehezen rendezik a nőkkel való kapcsolatukat, számukra a egy nővel való kapcsolat alárendeltséget jelent, mivel a NŐ-t maguknál felsőbb rendűnek tartják, (azért is mert sokat vágyakoznak rá) és ezt így fejezik ki. Lehetséges hogy korábban, pl. anyukájukkal is hasonló kapcsolatuk volt, és ez itt tükröződik vissza, vagy valamilyen elkövetett, fejben még rendezetlen tettükért így szeretnének vezekelni.
második verzió: azok a férfiak, akik határozottak, a szó általános értelmében véve „férfiasak” durvák, kemények tudnak lenni, ilyen a köznapi viselkedésmódjuk, (pl főnökök valahol, és a munkahelyi viselkedésük, álarcuk lassan a valódi arcukká válik) Ők a tudatosan, vagy tudat alatt érzik, hogy ez egyoldalú, és egyensúlytalan, ezért igénylik hogy néha forduljon a helyzet, és ők lehessenek a másik oldalon. Pl. léteznek olyan szolgáltatások kifejezetten felső vezetőknek, ahol jól lealázzák, lecseszik, kihasználják őket, (jó pénzért persze), így hozva egyensúlyba a kis lelküket.
harmadik verzió: Egyes férfiaknak ez csak sima változatosság, játék, vagy szerepcsere, vagy a partnernővel szembeni bizalom kifejezése, hogy ilyet is megenged, belemegy, főleg ha a hölgy ezt igényli. PL. olyan hölgyre gondolok, aki valami miatt elnyomást szenved, és ezt így igyekszik kompenzálni. Vagyis olyan mint a főnök esete a 2. verzióban, csak fordítva. Eszembe jutott mint kép, hogy az igazgató játszhat ilyet pl. az egyik beosztott, bevállalós titkárnővel, akár saját, akár más cégből, és másnap mind a ketten boldogabban mennek újra melóba.
negyedik verzió: a teljes emberi tudatban benn van ez a fajta viselkedés, így minden ember rendelkezik belőle kisebb-nagyobb mennyiséggel, egyszerűen azért mert ember, valaki elfojtja, vagy nem is tudatosodik, mert az alapviselkedésétől annyira idegen, ugyanakkor bizonyos helyzetben felszínre törhet, másnál egyszerűen megjelenik és kipróbálásra vár. Kicsit más szemszögből azt is mondhatnám, hogy nem az ember akarja a tudati minőséget, hanem pont a tudati minőség az embert, hogy élhessen, megjelenhessen és erősödhessen.
első blikkre ennyi,
ciaoo, szép napot!
l.
Tök jó, amit az utolsó pontban írtál…
Szerintem senki sem akar tudatosan alárendelődni. A második pontban a férfibizonytalanság esetét írod, aki belefáradt férfiasságának folyamatos bizonygatásába, s ezért keres egy szolgáltatást (de szerintem nem tud róla miért), ahol a női oldalát megélheti. A dominák is szenvednek hasonlóban – megelégelik az uralkodást, és végre igazi nők szeretnének lenni egy igazi férfi oldalán… Csakhogy ilyenkor meg az egojuk szenved csorbát a férfi erősebb érdekérvényesítésétől, ezért így sem jó…
Különböztessünk meg két szintet. Olyan lehet a kezdeti tudatossági szinteken, hogy nincs belső motiváció semmire, kívülről lehet csak mozgatni a pasit, megmondani neki mit kell most csinálnia saját maga, vagy az előállt kötelessége megoldása érdekében. Ez automatikusan az ellenkezőjére hajlamos személyiséget fog bevonzani, függetlenül a nemétől, de biztos, hogy a nője is ilyen lesz. Zsák a foltját, vagy folt a zsákját.
De nem ez a jellemző azon a szinten, ahol mi blogozók tartunk. Azt hiszem nálunk az a feladat van napirenden, hogy a női minőségeket beintegráljuk magunkba, például a befogadást, a szelídséget, a ráhagyást (nem biztos, hogy ez teljesen tudatosan történik, mert különben nem zavarna…:). Ez a folyamat együtt jár az ego feloldódásával, gyengülő érdekérvényesítésével – már nem olyan egetverően fontos, hogy mindig neki legyen igaza. Vagyis a férfiember átmenetileg „meggyengül”, vagy annak tűnik. Két tudatossági fok között van, kapaszkodók nélkül, belső átállás történik benne az ambiciókról valami felső vezérlésre. Belső munkára megy el az energiája – kifelé kevesebb marad. Felső irányításra vár, de kívülről kapja meg.
Ez az állapot éppúgy be fogja vonzani a dominánsabb nőt, mint a valóban gyenge személyiségű férfi. És ha ez a nő (aki éppen a férfienergiák megismerésén dolgozik magában) nem eléggé tudatos, akkor bizony ezt kíméletlenül ki fogja használni, amikor úgy érzi hogy maga alatt van. Mert az erős energiájú akárki is lehet energiahiányos saját magához képest, ami nem más, mint az egoja kisebbedésének érzetete, és ilyenkor aktív visszaállító játszmába kezd. Ami náluk a kéretlen tanácsadás, kritizálás, utasítgatás, lehúzás, indulatkitörés, üvöltözés, verekedés, stb…
Tehát nem biztos, hogy a férfi az uralkodást akarja, csak egyszerűen ilyen helyzetben találja magát. Kivétel, ha működik benne az erős anya minta, és öntudatlanul ilyen partnert keres, dehát ez sem tudatos. Egy ilyen fordított felállású partnerkapcsolat jó lehetőség a fejlődésre, ha mindkét részről kellően tudatos. Mert éppen hogy a tudatosságot kényszeríti ki…
Ilyen helyzetben találja magát?
Kedves Hermess szerintem ilyen nincs. Azt ő vonzotta be, saját maga mászott abba a helyzetbe. És attól, hogy többedszerre hozza ide a témát valaki, attól az még a saját életében nem fog megoldódni.
Üdv!
Hédi
Hédi, bingó!
ott a pont!
Igazad van…
Ugyanazt mondjuk. Öntudatlanul bevonzza a szituációt – vagyis benne találja magát.
Pont ezt akartam mondani. Általában senki sem olyan félrecsúszott , hogy saját maga tudatosan keresse az alárendelődést. Kimászni belőle pedig a működés megértése – a tudatosba emelése segít. Onnan kezdve már döntés, tudatos választás kérdése.
Találós kérdés…
Ismeritek a viccet, amikor azt mondja a mazochista a szadistának:
– Üss meg!… A szadista ütésre emeli a kezét, majd kis gondolkodás után leereszti.
– Nem ütlek!
Mi történt? Tudatosodott a szadista? Vagy még perverzebb lett? :)))
OK, rendben
De kérlek beszéljük meg, mi az hogy öntudatlanul. Nekem ez annyit jelent, hogy az egyed egyáltalán nem tud magáról. Ha belegondolsz ilyen állapotban egyikünk sincs (kivéve akik betegek).
Valahol mindenki tudja, hogy mit művel. Erre egy jó példa az én édesapám. Jó pár évbe tellett mire megértettem, hogy ő mindig úgy intézi, hogy alárendeli magát, amitől megmenekül az élet egy rakás feladata alól. Ezzel persze halálba bosszantja a környezetét, hogy még egy kis energiát is tudjon lopni. Ma már csak fel kell húzzam a szemöldökömet és már vigyorog is mint egy kisgyerek aki lebukott. Pontosan tudja mit csinál, de neki az jó. Mert nem kell döntenie, csak a végén sir, ha valami nem úgy történt ahogy elképzelte, nem kell szinte semmiért felvállania a felelősséget és ő a „kicsi” akit pátyolgatni kell. Hű, te nem tudod elképzelni milyen jól csinálja. És tudja, az átokfajzat és élvezi. Én persze ma már röhögök rajta, de még ez is tetszik neki, mert addig is foglalkoztathat. Na persze kifelé ő a kedves, az olvasott, a tájékozott, merő udvariasság.
Azzal persze semmi baj, ha valaki ilyen, de nem árt ha vannak akik huzogatják a szemöldöküket……. Klári, csak csatlakozni tudok ahhoz amit a címadóval kapcsolatban írtál :):)
Üdv!
Hédi
Akkor féltudatosan…
…. mondjuk így.
Nem tud róla, nem látja át, hogy azt csinálja, így azt sem tudja, hogy önmagát hozta ilyen helyzetbe, DE azt tudja hogy ez jó neki, ezért csinálja rendszeresen. Ez a játszmázásra jellemző – mindenkinél.
Egy kicsit más az, ha a befelé figyelő, önmaga keresésével elfoglalt bárki, aki kevésbé törődik pillanatnyilag az érdekérvényesítésével – bevonz maga mellé egy olyan valakit, aki ezt nagy előszeretettel kihasználja. Az ellentétek mindig vonzzák egymást a fizikai síkon. Ne értsd félre, nem akarom felmenteni, mert ehhez ő is kell, hogy megtörténjen, de ebben az esetben nem feltétlenül az „ilyen gyengébb” férfi a játszmázó.
Dehogynem
Ebben nem értünk egyet. Egyrészt az „ilyen gyengébb” férfi egyáltalán nem biztos, hogy gyengébb, sőt sokuk nagyon is erős, csak nem vállalja fel a felelősséget a dolgaiért, ezért úgy csinál mint aki véletlenül alárendelődött. Amelyik valóban gyengébb – már ha az ilyen összevetés valós – akkor igen is tudja miért csinálja. Te is írod: Tudja, hogy ez jó neki, ezért rendszeresen csinálja. Tehát nem igaz, hogy féltudatlanul, vagy önkéntelenül, vagy ahogy szeretik írni önhibájukon kívül egyszrűen csak alárendelődnek. Ez igen is egy játszma része. Annak a játszmának, amikor valaki nem vállalja fel magát.
Aki önmaga keresésével van elfoglalva, az pusztán véletlenül bevonz egy lelki parazitát? Hogy van ez?
Az ellentétek vonzzák egymást. Hát ha ellentét vagyok! Puszán attól, hogy el vagyok merülve momentán magamban ez nem muszáj, hgoy beálljon.
Üdv!
Hédi
És ebből úgy lehet kijönni,
… hogy még jobban tudatosítja egyik is, meg a másik is, hogy mit játszik, mit csinál és hogy működik az egész. Az a fájó benne, hogy játszmázni egyedül nem lehet – kell hozzá a partner is. De valamelyik kezdeményezi, önmagától nem indul el…
Már megint egyetértünk…:)))
…ezt a kérdést,hogy valódi választ kapjunk,tôbb szemszögbôl
…ezt a kérdést,hogy valódi választ kapjunk,tôbb szemszögbôl is érdemes lenne megvizsgálni.Pl.kérdésre kérdésel válaszolni.Miért vállalja a nô a domináns szerepet egy kapcsolatba?De maradva az eredeti kér-désnél a választ ott kerestem ki “eszmei atya”ennek az érzelemnek:Leopold von Sacher-Masoch.
(1836-1895)(A mazochista a lexikon szerint az ki örömét leli abban,hogy kínozzák,és mindkét nemben megtalálható.)Sacher-Masoch naplóját olvasva hol kitér a Bundás Vénusz vázlatára a következô gondola-tokat fogalmaza meg:1,Én Severin a regény hôse megismerlek téged Wanda és lelkembôl foglak szeretni.
Akarom,hogy társam legyél,pontosabban úrnôm ki kedve szerint bármikor megkorbácsolhat és én élve-zettel elfogadok részedrôl bármilyen fenyitést,mindaddig mig hüségel ragaszkodól hozzám…
2,Én Leopold von Sacher-Masoch A Bundás Vénusz írója azért írtam meg regényem mert lenyügöz az erôs,úralkodó alkatú szép nô az olyanok mint amilyenek az orosz cárnôk voltak pl II Katalin.A napló figye-lemre méltó része a következô bejegyzés:
Hagytam,hogy úraljanak a nôk.Eleinte azért mert szerettem ôket.Szerettem ezt a játékot.Lenyügözôtt a hatatalom utáni vágyuk.Szerzödéseket kötöttem velûk melyekben vállalták,hogy elfogadnak szolgának.
De tudtam azt,hogy azt a kitételt nem tudják teljesiteni,hogy hûségesek is lesznek.Az erô hatalmának va-rázsában egy nô sem állhatatós.Épp ezért tisztelem az ortodox zsidó bölcsek hagyományát,kik szellemi életûk alapját és a Kabbala olvasását nem engedik a nôknek épp ingatag jellemûk miatt…Meglepô épp Masoch-tól olvasni azt a végkövetkeztetést a nôkrôl:”Gyülölôm a nôket,mivel hûtlenségûk miatt nem lehet-nek a férfi egyenlô társai,csak zsarnokai vagy szolgái…..
Sebzet személyiségrôl tesznek-e bizonyságot ezek a napló bejegyzé-sek?Sebzet a férfi ki alárendeli magát a nô zsarnokságának,vagy keres valamit?Például Masoch egy fajta nirvanát akart(játszmát akart).Mirôl is szólt a”játék”?Az isteninek idealizált szép nô,kegyetlenkedése álltal elveszi(feláldoza mert az istenek áldozatra szomjasak)férfi énjét.Csak az istennô akaratja mozgatja és motiválja a férfi életét.
Egy aduja azért van a férfinek is.A hûség.Csak az,hogy NE érezze magányát.Az nem gond ha a korbács-szíj hátába tép és zsarnokot szolgál csak legyen valaki BIZTOS kire felnézhet.Tényleg a XXI-ik században ki is a példakép?
…ezt a kérdést,hogy valódi választ kapjunk,tôbb szemszögbôl
…ezt a kérdést,hogy valódi választ kapjunk,tôbb szemszögbôl is érdemes lenne megvizsgálni.Pl.kérdésre kérdésel válaszolni.Miért vállalja a nô a domináns szerepet egy kapcsolatba?De maradva az eredeti kér-désnél a választ ott kerestem ki “eszmei atya”ennek az érzelemnek:Leopold von Sacher-Masoch.
(1836-1895)(A mazochista a lexikon szerint az ki örömét leli abban,hogy kínozzák,és mindkét nemben megtalálható.)Sacher-Masoch naplóját olvasva hol kitér a Bundás Vénusz vázlatára a következô gondola-tokat fogalmaza meg:1,Én Severin a regény hôse megismerlek téged Wanda és lelkembôl foglak szeretni.
Akarom,hogy társam legyél,pontosabban úrnôm ki kedve szerint bármikor megkorbácsolhat és én élve-zettel elfogadok részedrôl bármilyen fenyitést,mindaddig mig hüségel ragaszkodól hozzám…
2,Én Leopold von Sacher-Masoch A Bundás Vénusz írója azért írtam meg regényem mert lenyügöz az erôs,úralkodó alkatú szép nô az olyanok mint amilyenek az orosz cárnôk voltak pl II Katalin.A napló figye-lemre méltó része a következô bejegyzés:
Hagytam,hogy úraljanak a nôk.Eleinte azért mert szerettem ôket.Szerettem ezt a játékot.Lenyügözôtt a hatatalom utáni vágyuk.Szerzödéseket kötöttem velûk melyekben vállalták,hogy elfogadnak szolgának.
De tudtam azt,hogy azt a kitételt nem tudják teljesiteni,hogy hûségesek is lesznek.Az erô hatalmának va-rázsában egy nô sem állhatatós.Épp ezért tisztelem az ortodox zsidó bölcsek hagyományát,kik szellemi életûk alapját és a Kabbala olvasását nem engedik a nôknek épp ingatag jellemûk miatt…Meglepô épp Masoch-tól olvasni azt a végkövetkeztetést a nôkrôl:”Gyülölôm a nôket,mivel hûtlenségûk miatt nem lehet-nek a férfi egyenlô társai,csak zsarnokai vagy szolgái…..
Sebzet személyiségrôl tesznek-e bizonyságot ezek a napló bejegyzé-sek?Sebzet a férfi ki alárendeli magát a nô zsarnokságának,vagy keres valamit?Például Masoch egy fajta nirvanát akart(játszmát akart).Mirôl is szólt a”játék”?Az isteninek idealizált szép nô,kegyetlenkedése álltal elveszi(feláldoza mert az istenek áldozatra szomjasak)férfi énjét.Csak az istennô akaratja mozgatja és motiválja a férfi életét.
Egy aduja azért van a férfinek is.A hûség.Csak az,hogy NE érezze magányát.Az nem gond ha a korbács-szíj hátába tép és zsarnokot szolgál csak legyen valaki BIZTOS kire felnézhet.Tényleg a XXI-ik században ki is a példakép?