Mi a véleményetek a buddhizmusról mint tanról, a buddhizmusról mint vallásról és a buddhista egyházakról?
86 hozzászólás a(z) “Buddhizmus Ma” bejegyzéshez
Mit gondoltok arról, hogy Mit gondoltok arról, hogy miközben Buddha tanítása az elengedésről, a ragaszkodás mentességről szólt, mai követői mégis fontosnak tartják Tibet szabadságának visszaszerzését?
Csak azt tudom elengedni, ami az enyém. Ahhoz, hogy elengedjem, először meg kell szereznem. Vagy vissza 🙂
A megvilágosodása előtt Buddhát megkísértette egy démon. Azt mondta neki ” Még ehhez a darab földhöz sincs jogod, amin ülsz! ” Buddha a megvilágosodás mudrájával válaszolt ” Jogom erre a Földre, mert Tanítónak születtem le!” ( Mudra egy meghatározott kéztartás, ami Istennel köt össze )
Az a véleményem, hogy megkaphatunk mindent, ami a fejlődésünkhöz kell. Vállaltunk egy dharmát, ha Tibet dharmája az útmutatás minden elnyomott nép számára, akkor vissza kell szerezzék a szabadságukat.
Buddha követői nem azonosak magával Buddhával, nincs két egyforma ember, aki egyforma úton haladna a megvilágosodás felé…
Ez egy kiváló okfejtés. Ez egy kiváló okfejtés.
Tibet azonban szimbólum, amelynek legalább akkora a tekintélye, mint a keresztény körökben Rómának.
Tibet szellemileg szabad, és domináns példamutatója a világnak, hogy a legnagyobb politikai elnyomás mellett is, meglehet őrizni a szellemi szabadságot.
A fizikális felszabadulásra pedig éppen az egész világnak szüksége volna, miközben az nem feltétlenül tárgya személyes ragaszkodásnak. Hanem egy olyan szakrális hely, ahonnan a béke és az Istenhez irányulás szelleme elindulhat a világba.
Tibet elnyomása analóg az egész fizikai világunk elnyomásával, főleg szellemi elnyomásával, ahol már rendelkezésre állnak a technológiák, amelyek alkalmasak kontrollálni az emberek gondolkodását, hangulatát stb… A legkézenfekvőbb eszköz erre mindjárt az időjárás, illetve annak a manipulációja, amit már a 70-es évek óta publikálnak is itt-ott. Milyen technológiák létezhetnek még, amiről egy szót nem tud az egész emberiség…
Tibet felszabadulása, a világ szabadságát jelentené, és éppen így mutat rá arra, hogy a világ milyen elnyomás alatt áll…
Életünk, felkészülés a halálra…
Kicsit elkanyarodok a témától, de ez a Tibeti függetlenség is csak egy tükör számunkra…
Én abban hiszek, hogy minden problémát azért kapunk, hogy a megoldást megtalálva fejlődjünk általa.
Ha Tibet harcol – még ha békés úton is a szabadságáért – akkor a passzivizmusból átmegy dinamizmusba.
Mert erre van szükség, a világ megváltozott.
Ha manipulálják a gondolatainkat csak rámutat, arra mi is a dolgunk, mi a gondolati energiáink uralásával vissza tudunk hatni a világra. Fel kell nőni a társteremtői szintre, és akkor sem az anyagi, sem az érzelmi-gondolati mezőt nem tudják uralni. Saját magunk fejlesztésével tudunk visszahatni, nem lehet ezt hárítani, fel kell vállalni.
Ha elvárjuk egy szimbólumtól, egyháztól vagy gurutól majd felszabadít bennünket, egy valamit jól megtanulunk, az a várakozás 🙂
Érdekes, én meg pont a teljes lemondást, elengedést gondolnám
Érdekes, én meg pont a teljes lemondást, elengedést gondolnám Tibet kiútjaként. "Ha elvesznek Tőled, akkor engedd el."
Azért vették el a hazájukat is, hogy ne csak a tanításokban legyen jelen a lemondás, elengedés, határtalanság, ragaszkodásmentesség, hanem ezt a tettek mezején is bizonyítsák!
A békés úton való harc ugyanúgy harc, csak legfeljebb fegyvernemet váltottak.
El kellene dönteni, hogy akkor harcolnak és harcosként élik meg ezt a konfliktust, vagy vannak annyira spirituálisak, hogy a harcot belül, Önmagukban vívják meg, ennek viszont az országukhoz való ragaszkodás elengedése lesz a vége.
Bármelyiket válasszák is, veszteni fognak, de ha ezt Önszántukból teszik (mármint a vesztést, mint feladás), akkor ez valóban a szellemi fejlődésükre válik.
Képzeljük csak el, hogy ha Buddha nem hallgat ifjú korában sorsa hívó szavára és nem mond le királyságról, családról, világi örömökről önként?
Valószínűleg bevonzott volna egy trónfosztó démont, aki erővel veszi el mindenét, hogy rákényszerítse Őt a belső útra.
– szerintem.
Úgy tudom hogy nem lemondott a világi örömökről, hanem megunta, mert már semmi örömöt nem talált benne, ez nem ugyanaz. Teljesen az övévé vált így tudta elengedni.
Odaadni valamit önként, mert már nincs rá szükségünk az nem veszteség, pláne ha kapunk helyette minőségileg egészen mást…
Buddha a világi örömök helyett átélhette azt az örömöt, amit az jelent, hogy a másik ember általa fejlődik, tanul, jut közelebb a megvilágosodáshoz.
Lehet, hogy megunta, én nem így tudtam.
Viszont nem hiszem, ho
Lehet, hogy megunta, én nem így tudtam.
Viszont nem hiszem, hogy azt az örömöt kapta, hogy másoknak segíthet. Ő nem is az örömöt kereste, hanem a szenvedéstől akart megszabadulni, ez volt a fő motivációja. Vagy rosszul tudom?
Igen meg is találta az utat, a megvilágosodás megváltotta őt a szenvedéstől. Nem vagyok Buddhista, úgy látom az ő tanításait is félrefordították. Az sem véletlen, hogy maga a buddhizmus három ágra szakadt.
A védikus tanokban is az van, hogy az elszakadás Istentől, a születés, halál, veszteség, maga az ego illúziója a szenvedés oka. A szenvedés megszüntetése pedig a felébredés.
Ez az igazi számkivetettség, amiről beszéltünk.
Nincsen kirekesztettség, mohó vágyakozás, sóvárgás, amikor feloldódunk az EGY-ben.
a középút Én is úgy tudom, hogy önszántából mondott le a gazdagságáról,poziciójáról, fiatal felelségéről és pici gyermekéről és fájó szivvel indult el. Ha ez igaz, akkor nem lehetett könnyű neki, igazi lemondás volt.
Aztán meg, úgy olvastam, vagy 8 év után világosodott meg. Azalatt a 8 év alatt szintén sok szenvedésben volt része, senkit nem tanitott még és örömökről szó sem volt!
Az aszkéta szerzetesekkel való erdőlakó életmódja úgy legyengitette, állitólag, hogy akkor kezdett benne megérni az a meglátás, hogy egyik véglet sem vezet el a lelki békéhez vagy a megvilágosodáshoz:sem a kényelmes gazdagság, sem a nyomorúságos önmegtagadás, hanem léteznie kell egy arany középútnak.
Én azt olvastam Evolánál,hogy királyi temetése volt,mert így Én azt olvastam Evolánál,hogy királyi temetése volt,mert így rendelkezett,és mindig is annak tartotta magát,fenntartotta az arisztokratikus tartását ,/ezt hülyén hangzik de nem tudom jobban fogalmazni/ és erre több példát is hoz,a Felébredés Doktrínájában.
Én ehhez nem értek,nem voltam ott,de régi iratokból idézett,utána lehetett volna nézni,de annyira nem
volt nekem ez ,,életbevágó dolog”,viszont érdekességként megjegyzem.
Ugy tudomhoz –Katalinnak Kedves Katalin, mit nevezel, vagy mit tudsz a megvilágosodásról?
Buddha, valóban megtapasztalt valamit amit ezer kétezer évenként képes néha egy-egy ember–de lelke vacogva visszatért és mivel gazdag csemete volt, a hercegi családja gyógyíttatta. Maj d a gazdag család íródeákja leírta és megfogalmazta mind azt, amit a beteg Buddha elmesélt.
De nem megvilágosodott, csak megalkotta a nirvana fogalmát, mert Ő az isteni szellemet a felhők magasságában kereste amely magasságban az élő lélek elpusztulhat –de Ő betegen, dideregve visszatért a testébe. Amit előzőleg amikor a koplaló fénylényekhez csatlakozott, mint kíváncsi gazdag fiatal, a buta aszketizmussal, majd nem az őrületbe kergetett. Megtapasztalt valamit? Igen majd nem az örületet és halált. Szeretettel viktória
Kedves Viktória! Ha Te pontosan tudod, mi történt Buddhával mi a mömöcsért teszel fel kérdéseket nekem?
Gyengébbek kedvéért mömöcs – általam alkotott hangulat szó, unisex nemi szervet jelent :-)))
Én oly boldog vagyok balgaságomban, hagyd meg ezt nekem, pls.
egyedi Buddha élettörténet
Kedves Viki!
Most már igazán kíváncsivá tettél, hogy honnan hallottad, olvastad ezt az egyedi Buddha élettörténetet?
Mert én még közel ilyenről sem hallottam?
Megosztanád velünk a forrását?
pontosan mi az ami már nem harc?
ha levegőt veszek, és ezzel pontosan mi az ami már nem harc?
ha levegőt veszek, és ezzel mikroorganizmusok milliónyit ölöm, meg az nem harc, vagy már az?
ha mást gondolok a világról, és ezzel megsértem az önérzetedet, az nem harc, vagy már az?
ha van egy új ötletem, ami elpusztíthat egy régit, az nem harc, vagy már az?
Szerintem a felsoroltak közül pont egyik sem harc
Szerintem a felsoroltak közül pont egyik sem harc: A harcban aktívan részt kell vennie legalább két elemnek, a Te példáidban pedig az egyik elem/fél csak passzív elszenvedője a támadásnak / elpusztításnak, nem pedig aktív küzdője.
Ha például megtámadnak és Te reakció nélkül elhullasz, akkor részedről nem volt harc. – vagyis ez nem harc
Ha viszont védekezel, visszatámadsz, vagy bármi módon küzdesz az életedért, akkor az már harc! – én így gondolom.
De nem értem, hogy hova akarsz mindezzel kilyukadni?
amikor levegőt veszek nem vagyok aktív?
amikor gondolkodom nem amikor levegőt veszek nem vagyok aktív?
amikor gondolkodom nem vagyok aktív?
arra akarok kilyukadni, hogy a tibetiek szintén passzív „harc”ot folytatnak, hiszen annyit tesznek, hogy elmondják a véleményüket
szal nem értem neked mi a problémád
harctalanság: Lemondás Tibetről
A "passzív harc" is harc, hiszen az elméjükben nem adták fel a harcot, védekeznek, ellenállnak és bizonyos nyomást is gyakorolnak. Ez hiába nem jelenik meg harcos tettekben, elég ha magában küzd, ellenkezik az ember, az már harc!
Részükről az lenne a teljes "harctalanság", ha szívből lemondanának Tibetről és odaadnák azt a Kínai kormánynak.
Végül is, miért ne? Miért nem tudnak lemondani Tibetről? Nem a lemondást kellene gyakorolniuk?
Már látom, ahogy nyílnak a zsebekben a bicskák! : )
ennyi erővel akkor minden harc
mit harcolsz itt emberekkel, nem ennyi erővel akkor minden harc
mit harcolsz itt emberekkel, nem tudsz lemondani?
Harc nélkül nincs Élet.
Az Élet maga a harc. Harc nélkül nincs Élet.
Az Élet maga a harc.
Nem emberekkel harcolok, hanem nézetekkel.
"ennyi erővel akkor minden harc"
Csak nem érted a különbséget harc és nem harc között. : (
Harc az, amikor aktívan részt vesz benne. Nem harc, az, amikor nem vesz részt benne.
Például: Ha valaki belém rúg az utcán, és én visszarúgok, vagy arrébb ugrok, nehogy még egyszer belém rúgjon, akkor ez harc.
Ha viszont a rúgást elfogadom és emiatt nem reagálok, akkor ez nem harc.
Érted már a különbséget?
"mit harcolsz itt emberekkel, nem tudsz lemondani?"
Így van! Nem tudok.
De nem emberekkel harcolok, hanem nézetekkel.
ja, hát akkor a tibetiek sem emberekkel harcolnak, hanem ja, hát akkor a tibetiek sem emberekkel harcolnak, hanem nézetekkel
te meg nem érted, hogy aki létezik, az mindig, mindenben részt vesz aktívan
csak akkor lehetne passzív, ha nem létezne
Van egy olyan állapot is, amit a teljes elfogadás szül, úgy Van egy olyan állapot is, amit a teljes elfogadás szül, úgy hívják: jelenlét. Ebben van létezés, még sincs aktivitás.
Én igazán nem akartam beleszólni ebbe a vitába, de az a kérdés, Én igazán nem akartam beleszólni ebbe a vitába, de az a kérdés, hogy ,,miért nem tudnak lemondani Tibetről?” , kissé erős.
KÍNA miért nem tud lemondani Tibetről? És mi miért nem mondtunk le Magyarországról és mondjuk hagytuk volna, hogy a törökök, vagy bárki más teljesen befészkelje magát ide?
Nem lehet lemondani egy teljes országról. És nem is szabad, az a véleményem.
Sem a szabadságról, a végtagjainkról és az életünkről. A kínaiak ezeket is elveszik a tibetiektől. A harctalanság ez esetben talán gyávaság lenne, meghunyászkodás a nagyobb és erőszakosabb nép elől. De a tibetiek nem gyávák és nem gyengék. Ők most csak várakoznak.
Talán arra próbálják felhívni a figyelmet, hogy végre fogjon össze a világ.
,,Ha békét akarsz, készülj a háborúra.” Megpróbáltak háborúzni de ez így túl egyenlőtlen. Kínát a világnak kell jobb belátásra bírnia. Erre próbálja felhívni a figyelmet a tibetiek sorsa.
Mielőtt őket bírálod, kérlek, képzeld el, ha kiírtották volna az egész családodat a katonák, kínoznának és még a vallásodba is keményen beleszólnának. Ha hiányozna néhány végtagod és gulákba kerülj mondjuk azért, mert ki merted mondani: ,,Éljen soká a Dalai Láma”
Ha több mint 50 évnyi szenvedés után te is erős tudsz maradni, akkor tedd fel a kérdésedet, hogy te lemondanál-e mindarról, amiért szenvedtél.
Érdemes azon elgondolkodni, hogy vajon a buddhisták közül Érdemes azon elgondolkodni, hogy vajon a buddhisták közül mennyieknek nem fontos valóban Tibet felszabadítása, és mennyien vannak azok, akik azért nem teszik mert ezzel „rossz karmát vesznek magukra”. Mert azoknak akiket már nem érdekel annyira, érthető lenne a „semmittevés”, de hogy egyesek pusztán belső félelmeik miatt nem tesznek semmit, mert különben a pokolban égnek… na az gyávaság.
Kérdem én, ha elkezdenék harcolni Tibetért, akkor mi lesz, hm? 🙂 Biztosan ezért még 1000000 évig a szamszára fogja leszek és szenvedni fogok… 🙂
😀 Hát igen.
Rájöttem, hogy én ezért nem vagyok buddhista… nem 😀 Hát igen.
Rájöttem, hogy én ezért nem vagyok buddhista… nem hiszek abban, hogy az élet csak szenvedés. Úgy kell nézni, hogy boldognak tűnjön. Szerintem.
A szenvedések ellenére vajon miért látom mégis szépnek és A szenvedések ellenére vajon miért látom mégis szépnek és fantasztikusnak ezt a világegyetmet?
(Ázért mer’ tudatlan és megvilágosolatlan vagy, meg azonosulsz a formával, meg ezt csak ez egod mondja, tee agresszív vadállat….)
😀
😛 :DD
Akkor szeretek az lenni! 😀
Hát nem mondanám,mert úgy tudom,a szamuráj ha harcban esett Hát nem mondanám,mert úgy tudom,a Szamuráj ha harcban esett el,azonnal és automatikusan a mennybe jutott.
És rémlik ,hogy az Iszlámban is van ilyesmi.
Bizony ,a Szent háború,egyenes út a paradicsomba.
A ksatriákról nem is beszélve,ráadásul Buddha is az volt.
Én ugyan ,,béke párti” vagyok,de akkor hogy van ez?
Csak nehogy ledegradáljuk mind három vallást,
nem igazán arra lennék kíváncsi.
A Szent háború egyenes út a paradicsomba?
"a Szent háború, egyenes út a paradicsomba" – egy jó marketing fogás, hogy ideológiai alapot adjanak az öldöklésre, az egyébként ugyanazon vallás által békességre nevelt hívőknek. Máskülönben hogyan vették volna rá Isten jámbor birkáit, hogy több évszázad szeretet és együttérzés után elvágják a többi birka torkát?
A ksatria (harcos, uralkodó kaszt) tévedése, hogy azonosul a nemzettel, hazával, uralkodójával, (saját) igazsággal, büszkeséggel, ideológiával, stb.
Habár a dolga (dharma) az, hogy harcoljon, ezért még nem fog a mennybe, vagy megvilágosodásba kerülni, legfeljebb túl lesz az ezéletbeli kötelességén és születhet egy magasabb tudatosságot igénylő életúttal.
Nem igazán az önmegvalósításra "teremtetett" a harcos útja, egy brahman sokkal esélyesebben megtalálhatja Önmagát, mivel ideje nagy részét erre fordítja (jó esetben!), nem a harcra.
Buddha ugyan ksatriának született, de bőven brahmanként halt meg.
Bocs,de csak a szamurájra mondtam /nem én,hanem a Bocs,de csak a szamurájra mondtam /nem én,hanem a hagyományuk/,hogy ha harcban esik el,a mennybe jut,
és az iszlámban,aki a ,,szent háborúban”,szintén harcban hal meg az rögtön a paradicsomba jut.
Ez ott van a Koránban.
Az öngyilkos merénylők is ezzel ,,vigasztalódnak”
Írtam ,hogy békepárti vagyok,de mégis vannak ilyen dolgok. /pedig azt hittem ,hogy tőlem függetlenül nincs semmi:))) /
A Buddha dolog rendben is van ,egy szóval sem mondtam,hogy a Ksatria állapot egyenlő a felébredéssel.
Viszont büszke volt a kasztjára,és királynak kijáró temetést intézett magának.
Azért ezen is érdemes elgondolkodni,hogy szeretet ,meg aszkézis, meg felébredés ide vagy oda ,ezek az arisztokratikus attitűdök végig megmaradnak.
Egyébként tudod ,hogy a buddhizmus is,meg a hindu doktrinák is /amik a felébredést taglalják / több ágra oszlottak, és vannak bizony olyan irányzatok,ahol a Ksatriát, a Brahman fölé emelik.
Én ezt nem állítom mert honnan tudnám,csak találkoztam ezzel a verzióval is.
Már annyira nem emlékszem,de van száraz út,meg vizes út,meg jobb kéz bal kéz útja,sokszor egyik szögesen az ellentéte a másiknak
.A Mahajana buddhizmus sokkal, ,,lájtosabb”,a szeretet ,elfogadás,együttérzés,míg az eredeti ág a Hinajana,sokkal keményebb,szigorúbb.
A Dalai láma ,Bódhiszattva inkarnációjaként,a Mahajanát képviseli,gondolom azért nem díjazod annyira.
Pedig az összes Dalai Láma,a hagyomány szerint megvilágosodott lényként születik meg,és rendelkeznek azzal a minőséggel,hogy megvalósíthatnák a buddha állapotot,és a Nirvánát,de önként mondanak le erről,hogy /a mahajana hagyományának megfelelően/ bódhiszattvaként segítsék az emberiséget.Vagyis lemond saját megmeneküléséről azért,hogy segítse a többieket a saját ,,megmenekülésük” elérésében.
/Viszont az is igaz,hogy a hagyomány szerint csak XIII- Dalai Láma van,és azzal vége,mint ahogy úgy tűnik Tibetnek is.A mostan D. Láma pedig a XIV-ik./
Amit te képviselsz az a Hinajana.ez egyéni út a saját ,,megszabadulásom”. /nem mindegy/
Na mindegy 🙂 ,változatlanul csak a szamurájnál,meg a szent háború példánál maradnék,mert az tuti.
/Mármint a forrás,ugye a saját hagyományuk./
Én is fontosnak tartom a szeretetet és az együttérzést
Nem értelek, miért kezded megint ‘bocs’-csal? Vagy ez megint a régi lemez? Próbáljunk meg mentegetőzés nélkül kommunikálni, különben még azt érezheted, hogy én nyomlak le! Köszi!
Nem hiszem, hogy "azért nem díjazom" a Dalai Lámát, hiszen én is fontosnak tartom a szeretetet és az együttérzést.Viszont az ilyen módú felhasználásával és felszínességével valóban nem értek egyet a tanításának. De erről nem kívánok másokat meggyőzni, úgyis mindenki a saját útjában hisz.
Szia Sanyi!
Csak hogy egy kicsit megérts engem.Én teljesen Szia Sanyi!
Csak hogy egy kicsit megérts engem.Én teljesen egyértelműen a két dolgot emeltem ki,a Ksatriát nem soroltam oda.
Te a válaszodban mégis ezt állítottad.
Szerettem volna erre felhívni a figyelmedet,de úgy hogy ne kritizáljalak,és ne ítélkezzek
Irhattam volna esetleg azt is ,hogy ,,te nem látsz a szemedtől? nem ezt írtam miért állítasz ilyet?”
Mivel ez nem az én stílusom,csak annyit írtam:hogy bocs,nem ezt mondtam…
Miért nem fogadsz el engem olyannak ,amilyen vagyok,én elfogadlak téged szőröstől bőröstől:)
én szelídebb vagyok és sokkal fontosabb nekem a másik,mint a saját igazam…nem fogok senkinek ezért nekiesni
azt a kolerikusok csinálják,én pedig flegmatikus- szangvinikus vagyok,nagyon erős a fékezésem,ha úgy tetszik
nem vagyunk egyformák,és ez így a jó /mi lenne akkor?/
majd leszünk esetleg,de az még odébb van:)
a Láma dologba nem akartam igazán belefolyni,de ha már szóba esett,azt hiányoltam tőled,hogy ha ez a véleményed róla,miért nem indokoltad meg,csak azt mondtad, ,,te tudod miért állítod,amit..”
Ez nem indok,ezt nem lehet elfogadni
A Miki stílusával nem értek egyet ugyan,de a mondanivalójában van igazság
Neked itt tekintélyed van,adnak a szavadra,/főleg akiknek nincs erről a dologról információjuk/
ha belekezdesz ebbe a témába és minősíted a Dalai Lámát,akkor szerintem nagyon meg kellett volna indokolnod,hogy miért is állítasz ezt ,vagy azt,Főleg amikor egy születetten megvilágosodott lényről azt állítod,hogy Ő nem lehet megvilágosodott
Ezt azért komoly érvekkel alá kellett volna támasztani,már csak a szavad ,véleményed hitelessége szempontjából is.
Én bevallom akkor nagyon dühös voltam ezért,de visszafogtam magamat,de most hogy így vágysz rá,hogy még azt sem mondjam ,hogy bocs,hanem bele az arcodba,akkor tessék.
Vedd úgy ,mintha kaptál volna egy jobb horgost,mert annyira felháborodtam akkor ezért.
Egyébként én is ott voltam,de erről majd máskor.
Még annyit ,hogy magyarázni kell,mert írásban kommunikálunk,sok a félreértés emiatt,mert sokszor mást értünk ugyanazon fogalom alatt,és rögtön kitör a balhé.
Én béke párti vagyok,mondtam,ezért inkább magyarázok,ha szükséges magyarázkodom is.
Ez veled is megesik gyakran,mert előfordul ez bizony,és akkor te is magyarázkodsz,mint ahogy a lámás blogban is tetted,és többször máshol is.
Nekem ez természetes és semmi kórosat nem láttam benne.
Van ,hogy az ember nem jól fejezi ki magát,vagy mondjuk
egy fogalmon mást értenek,és ott a félreértés.Miért baj ezt helyre tenni?Miért maradjon mindkét félben ezért esetleg lerendezetlen dolog.
Az jobb lenne szerinted?
Nagyon örültem a blognak, mert végre szembe néztem azzal, miért is vagyok szemüveges. Elég összetett a dolog, de a lényegi ok hogy én, vagyis sokszor az egom dönti el mit akarok tisztán látni és mit nem. Nem akarom látni pl. azt hogy örgeszem, a ráncokat stb.
A Dalai Láma véleményem szerint nem megvilágosodott. Amivel nem akar szembe nézni az az, hogy át kellene harc nélkül adni Tibetet, elfogadni Kínát azon a szinten ahol van. A megvilágosodottaknak teljes rálátásuk van az isteni tervre, nincs már helyhez, szerephez való ragaszkodásuk.
Ha a tükör módszernél maradunk Évi, akkor Te a belső világodból vetíted ki azt, hogy nem vagy elfogadva, teremted meg a szituációkat ehhez. Ha nem a Sanyi, akkor valaki más fogja lereagálni ezt, a belső harcok megtalálják mindig a megfelelő partnert. Hárítod a belső munkát. Mindig van valami más, amivel foglalkozni kell.
…nincs már helyhez, szerephez való ragaszkodásuk.
Kedves Kati!
Rég olvastalak itt a weboldalon, de tegnap és ma arra jutottam, hogy sokkal élvezhetőbbé váltak számomra az írásaid, ahogyan a korábbi mélység összeszedettséggel és érthetőbb megfogalmazásokkal társult. Számomra ez azt jelzi, hogy sok kuszaság megoldódott benned, így a rend az írásaidban is tükröződik immár. Gratulálok!
(Nem győzöm Kedvencekbe menteni a hozzászólásaidat! ; )
"A megvilágosodottaknak teljes rálátásuk van az isteni tervre, nincs már helyhez, szerephez való ragaszkodásuk."
Valahogy ezt szerettem volna én is elmondani, csak hát nem sikerült. Köszönöm!
Köszönöm Jó sok víz lefolyt a Dunán, azóta, hogy három évvel ezelőtt megrendeltem az első Sirály csomagot… :-))
A testünk minden másodpercben harcot folytat a mikroorganizmusok A testünk minden másodpercben harcot folytat a mikroorganizmusokkal azért, hogy életben maradjunk. A természetben is nap mint nap ez folyik, persze emelett legalább ennyi békés időszak is van. Nem hiszem, hogy a harcot ki lehet játszani az életben, legfejebb megtagadod, de annak meg van értelme ha ez is az élet része?
Szerintem aki nem tud harcolni az valamilyen szinten nem is Szerintem aki nem tud harcolni az valamilyen szinten nem is életképes. A harc egy létező dolog, és szükség is lehet rá. Állandóan megalkudni és hagyni, hogy a tudattalanság földbe tiporjon? Ennek nem látom értelmét. Lehet harcolni tisztességesen és becsületesen is, egy nemes cél érdekében. Nem kell mindig harcolni, de ha épp szükséges akkor miért tagadják meg?
Látod Eszti, más is ezen a nyomon van.
"…már rendelkezésre állnak a technológiák, amelyek alkalmasak kontrollálni az emberek gondolkodását, hangulatát stb."
Látod Eszti, más is ezen a nyomon van.
Mit gondoltok arról hogy A buddhizmusban csak egyetlen dolog ami jó és igaz a békességre való törekvés –minden más maszlag
A z élet csak vágyakkal képzelhető el, ez teremtés által kapott szükség. A vágy teremti a gondolatot, a célt, akaratot, cselekvést. Vágy nélkül nem létezne az élet. Nem igaz a karma és nem igaz a reinkarnáció sem.
az élet egyszeri és megismételhetetlen -sajnos. Itt és most kell az életet jobbá tenni a lelket erőssé tenni, tisztán felnevelni, hogy ha itt lejár az idő” akkor mint halhatatlan tudatos Létező sokáig létezhessen
szeretettel viktoria
„Nem igaz a karma és nem igaz a reinkarnáció sem
az élet egyszer „Nem igaz a karma és nem igaz a reinkarnáció sem
az élet egyszeri és megismételhetetlen -sajnos.”
Miből gondolod? Ezeket az állításokat elég nehéz bizonyítani. Na meg persze az ellenkezőjét is.
Kedves Jóbarát! „Az élet csak vágyakkal képzelhető el, ez teremtés által kapott szükség. A vágy teremti a gondolatot, a célt, akaratot, cselekvést. Vágy nélkül nem létezne az élet.”
Ebből csak az utolsó mondat igaz – félig-meddig. A tudatfejlődésben az állatvilágra jellemző, hogy megjelent az érzelemtest, majd az embernél a kellemes-kellemetlen dolgok gondolati szétválasztása. És ebből született a vágyakozás a kellemes dolgok iránt, amit akaratként fogunk fel, mert valóban a cselekvés mozgatórugója, úgy is, mint az alapszükségletek kielégítésére irányuló szándék. De eddig is létezett pl. növényi élet, és ez után a fejlődési szint után is van másfajta, tudatosabb, már nem vágyak által vezérelt élet.
Vagyis, ha a vágytest nem fejlődött volna ki az állatoknál és a primitív embernél, akkor még nem tartanánk ott, hogy gondolatokról beszéljünk. A vágy volt előbb és a gondolkodás képessége később. Ennyiben igaz.
Egyébként meg amikor a vágy teremti a gondolatot, az a farok csóválja a kutyát esete, a tudatfejlődésnek egy nem túl magas szintje. A szükségletekre igaz és a megmarketingelt átlagemberre. A sorrend fordítva volna helyes, hogy a gondolattesttel irányítsuk a vágyainkat, hangulatainkat, és a megkülönböztető képesség szabjon határt azoknak a dolgoknak, amelyek ugyan kellemesek, de a fejlődést nem segítik. A manipulálhatóságot viszont nagyon! A vágyak, azonosulások, hitek által vezérelt embert a legkönnyebb „kiszámítani” és irányítani, egymás ellen uszítani, mókuskerékben futtatni.
A reinkarnációba és a karmába pedig nem érdemes belemenni, amíg az előbbiekben nem tisztulnak le a dolgok.
Mélyebben meg kellene ismerned a buddhizmust!
Kedves Viki!
"A buddhizmusban csak egyetlen dolog ami jó és igaz a békességre való törekvés –minden más maszlag"
Mélyebben meg kellene ismerned a buddhizmust, mielőtt ilyen blődséget írsz ide!
Mit gondoltok arról, hogy Mit gondoltok arról, hogy miközben Buddha tanítása az elengedésről, a ragaszkodás mentességről szólt, mai követői mégis fontosnak tartják Tibet szabadságának visszaszerzését?
Csak azt tudom elengedni, ami az enyém. Ahhoz, hogy elengedjem, először meg kell szereznem. Vagy vissza 🙂
A megvilágosodása előtt Buddhát megkísértette egy démon. Azt mondta neki ” Még ehhez a darab földhöz sincs jogod, amin ülsz! ” Buddha a megvilágosodás mudrájával válaszolt ” Jogom erre a Földre, mert Tanítónak születtem le!” ( Mudra egy meghatározott kéztartás, ami Istennel köt össze )
Az a véleményem, hogy megkaphatunk mindent, ami a fejlődésünkhöz kell. Vállaltunk egy dharmát, ha Tibet dharmája az útmutatás minden elnyomott nép számára, akkor vissza kell szerezzék a szabadságukat.
Buddha követői nem azonosak magával Buddhával, nincs két egyforma ember, aki egyforma úton haladna a megvilágosodás felé…
Ez egy kiváló okfejtés. Ez egy kiváló okfejtés.
Tibet azonban szimbólum, amelynek legalább akkora a tekintélye, mint a keresztény körökben Rómának.
Tibet szellemileg szabad, és domináns példamutatója a világnak, hogy a legnagyobb politikai elnyomás mellett is, meglehet őrizni a szellemi szabadságot.
A fizikális felszabadulásra pedig éppen az egész világnak szüksége volna, miközben az nem feltétlenül tárgya személyes ragaszkodásnak. Hanem egy olyan szakrális hely, ahonnan a béke és az Istenhez irányulás szelleme elindulhat a világba.
Tibet elnyomása analóg az egész fizikai világunk elnyomásával, főleg szellemi elnyomásával, ahol már rendelkezésre állnak a technológiák, amelyek alkalmasak kontrollálni az emberek gondolkodását, hangulatát stb… A legkézenfekvőbb eszköz erre mindjárt az időjárás, illetve annak a manipulációja, amit már a 70-es évek óta publikálnak is itt-ott. Milyen technológiák létezhetnek még, amiről egy szót nem tud az egész emberiség…
Tibet felszabadulása, a világ szabadságát jelentené, és éppen így mutat rá arra, hogy a világ milyen elnyomás alatt áll…
Életünk, felkészülés a halálra…
Kicsit elkanyarodok a témától, de ez a Tibeti függetlenség is csak egy tükör számunkra…
Én abban hiszek, hogy minden problémát azért kapunk, hogy a megoldást megtalálva fejlődjünk általa.
Ha Tibet harcol – még ha békés úton is a szabadságáért – akkor a passzivizmusból átmegy dinamizmusba.
Mert erre van szükség, a világ megváltozott.
Ha manipulálják a gondolatainkat csak rámutat, arra mi is a dolgunk, mi a gondolati energiáink uralásával vissza tudunk hatni a világra. Fel kell nőni a társteremtői szintre, és akkor sem az anyagi, sem az érzelmi-gondolati mezőt nem tudják uralni. Saját magunk fejlesztésével tudunk visszahatni, nem lehet ezt hárítani, fel kell vállalni.
Ha elvárjuk egy szimbólumtól, egyháztól vagy gurutól majd felszabadít bennünket, egy valamit jól megtanulunk, az a várakozás 🙂
Érdekes, én meg pont a teljes lemondást, elengedést gondolnám
Érdekes, én meg pont a teljes lemondást, elengedést gondolnám Tibet kiútjaként. "Ha elvesznek Tőled, akkor engedd el."
Azért vették el a hazájukat is, hogy ne csak a tanításokban legyen jelen a lemondás, elengedés, határtalanság, ragaszkodásmentesség, hanem ezt a tettek mezején is bizonyítsák!
A békés úton való harc ugyanúgy harc, csak legfeljebb fegyvernemet váltottak.
El kellene dönteni, hogy akkor harcolnak és harcosként élik meg ezt a konfliktust, vagy vannak annyira spirituálisak, hogy a harcot belül, Önmagukban vívják meg, ennek viszont az országukhoz való ragaszkodás elengedése lesz a vége.
Bármelyiket válasszák is, veszteni fognak, de ha ezt Önszántukból teszik (mármint a vesztést, mint feladás), akkor ez valóban a szellemi fejlődésükre válik.
Képzeljük csak el, hogy ha Buddha nem hallgat ifjú korában sorsa hívó szavára és nem mond le királyságról, családról, világi örömökről önként?
Valószínűleg bevonzott volna egy trónfosztó démont, aki erővel veszi el mindenét, hogy rákényszerítse Őt a belső útra.
– szerintem.
Úgy tudom hogy nem lemondott a világi örömökről, hanem megunta, mert már semmi örömöt nem talált benne, ez nem ugyanaz. Teljesen az övévé vált így tudta elengedni.
Odaadni valamit önként, mert már nincs rá szükségünk az nem veszteség, pláne ha kapunk helyette minőségileg egészen mást…
Buddha a világi örömök helyett átélhette azt az örömöt, amit az jelent, hogy a másik ember általa fejlődik, tanul, jut közelebb a megvilágosodáshoz.
Lehet, hogy megunta, én nem így tudtam.
Viszont nem hiszem, ho
Lehet, hogy megunta, én nem így tudtam.
Viszont nem hiszem, hogy azt az örömöt kapta, hogy másoknak segíthet. Ő nem is az örömöt kereste, hanem a szenvedéstől akart megszabadulni, ez volt a fő motivációja. Vagy rosszul tudom?
Igen meg is találta az utat, a megvilágosodás megváltotta őt a szenvedéstől. Nem vagyok Buddhista, úgy látom az ő tanításait is félrefordították. Az sem véletlen, hogy maga a buddhizmus három ágra szakadt.
A védikus tanokban is az van, hogy az elszakadás Istentől, a születés, halál, veszteség, maga az ego illúziója a szenvedés oka. A szenvedés megszüntetése pedig a felébredés.
Ez az igazi számkivetettség, amiről beszéltünk.
Nincsen kirekesztettség, mohó vágyakozás, sóvárgás, amikor feloldódunk az EGY-ben.
a középút Én is úgy tudom, hogy önszántából mondott le a gazdagságáról,poziciójáról, fiatal felelségéről és pici gyermekéről és fájó szivvel indult el. Ha ez igaz, akkor nem lehetett könnyű neki, igazi lemondás volt.
Aztán meg, úgy olvastam, vagy 8 év után világosodott meg. Azalatt a 8 év alatt szintén sok szenvedésben volt része, senkit nem tanitott még és örömökről szó sem volt!
Az aszkéta szerzetesekkel való erdőlakó életmódja úgy legyengitette, állitólag, hogy akkor kezdett benne megérni az a meglátás, hogy egyik véglet sem vezet el a lelki békéhez vagy a megvilágosodáshoz:sem a kényelmes gazdagság, sem a nyomorúságos önmegtagadás, hanem léteznie kell egy arany középútnak.
Én azt olvastam Evolánál,hogy királyi temetése volt,mert így Én azt olvastam Evolánál,hogy királyi temetése volt,mert így rendelkezett,és mindig is annak tartotta magát,fenntartotta az arisztokratikus tartását ,/ezt hülyén hangzik de nem tudom jobban fogalmazni/ és erre több példát is hoz,a Felébredés Doktrínájában.
Én ehhez nem értek,nem voltam ott,de régi iratokból idézett,utána lehetett volna nézni,de annyira nem
volt nekem ez ,,életbevágó dolog”,viszont érdekességként megjegyzem.
Ugy tudomhoz –Katalinnak Kedves Katalin, mit nevezel, vagy mit tudsz a megvilágosodásról?
Buddha, valóban megtapasztalt valamit amit ezer kétezer évenként képes néha egy-egy ember–de lelke vacogva visszatért és mivel gazdag csemete volt, a hercegi családja gyógyíttatta. Maj d a gazdag család íródeákja leírta és megfogalmazta mind azt, amit a beteg Buddha elmesélt.
De nem megvilágosodott, csak megalkotta a nirvana fogalmát, mert Ő az isteni szellemet a felhők magasságában kereste amely magasságban az élő lélek elpusztulhat –de Ő betegen, dideregve visszatért a testébe. Amit előzőleg amikor a koplaló fénylényekhez csatlakozott, mint kíváncsi gazdag fiatal, a buta aszketizmussal, majd nem az őrületbe kergetett. Megtapasztalt valamit? Igen majd nem az örületet és halált. Szeretettel viktória
Kedves Viktória! Ha Te pontosan tudod, mi történt Buddhával mi a mömöcsért teszel fel kérdéseket nekem?
Gyengébbek kedvéért mömöcs – általam alkotott hangulat szó, unisex nemi szervet jelent :-)))
Én oly boldog vagyok balgaságomban, hagyd meg ezt nekem, pls.
egyedi Buddha élettörténet
Kedves Viki!
Most már igazán kíváncsivá tettél, hogy honnan hallottad, olvastad ezt az egyedi Buddha élettörténetet?
Mert én még közel ilyenről sem hallottam?
Megosztanád velünk a forrását?
pontosan mi az ami már nem harc?
ha levegőt veszek, és ezzel pontosan mi az ami már nem harc?
ha levegőt veszek, és ezzel mikroorganizmusok milliónyit ölöm, meg az nem harc, vagy már az?
ha mást gondolok a világról, és ezzel megsértem az önérzetedet, az nem harc, vagy már az?
ha van egy új ötletem, ami elpusztíthat egy régit, az nem harc, vagy már az?
Szerintem a felsoroltak közül pont egyik sem harc
Szerintem a felsoroltak közül pont egyik sem harc: A harcban aktívan részt kell vennie legalább két elemnek, a Te példáidban pedig az egyik elem/fél csak passzív elszenvedője a támadásnak / elpusztításnak, nem pedig aktív küzdője.
Ha például megtámadnak és Te reakció nélkül elhullasz, akkor részedről nem volt harc. – vagyis ez nem harc
Ha viszont védekezel, visszatámadsz, vagy bármi módon küzdesz az életedért, akkor az már harc! – én így gondolom.
De nem értem, hogy hova akarsz mindezzel kilyukadni?
amikor levegőt veszek nem vagyok aktív?
amikor gondolkodom nem amikor levegőt veszek nem vagyok aktív?
amikor gondolkodom nem vagyok aktív?
arra akarok kilyukadni, hogy a tibetiek szintén passzív „harc”ot folytatnak, hiszen annyit tesznek, hogy elmondják a véleményüket
szal nem értem neked mi a problémád
harctalanság: Lemondás Tibetről
A "passzív harc" is harc, hiszen az elméjükben nem adták fel a harcot, védekeznek, ellenállnak és bizonyos nyomást is gyakorolnak. Ez hiába nem jelenik meg harcos tettekben, elég ha magában küzd, ellenkezik az ember, az már harc!
Részükről az lenne a teljes "harctalanság", ha szívből lemondanának Tibetről és odaadnák azt a Kínai kormánynak.
Végül is, miért ne? Miért nem tudnak lemondani Tibetről? Nem a lemondást kellene gyakorolniuk?
Már látom, ahogy nyílnak a zsebekben a bicskák! : )
ennyi erővel akkor minden harc
mit harcolsz itt emberekkel, nem ennyi erővel akkor minden harc
mit harcolsz itt emberekkel, nem tudsz lemondani?
Harc nélkül nincs Élet.
Az Élet maga a harc. Harc nélkül nincs Élet.
Az Élet maga a harc.
Nem emberekkel harcolok, hanem nézetekkel.
"ennyi erővel akkor minden harc"
Csak nem érted a különbséget harc és nem harc között. : (
Harc az, amikor aktívan részt vesz benne. Nem harc, az, amikor nem vesz részt benne.
Például: Ha valaki belém rúg az utcán, és én visszarúgok, vagy arrébb ugrok, nehogy még egyszer belém rúgjon, akkor ez harc.
Ha viszont a rúgást elfogadom és emiatt nem reagálok, akkor ez nem harc.
Érted már a különbséget?
"mit harcolsz itt emberekkel, nem tudsz lemondani?"
Így van! Nem tudok.
De nem emberekkel harcolok, hanem nézetekkel.
ja, hát akkor a tibetiek sem emberekkel harcolnak, hanem ja, hát akkor a tibetiek sem emberekkel harcolnak, hanem nézetekkel
te meg nem érted, hogy aki létezik, az mindig, mindenben részt vesz aktívan
csak akkor lehetne passzív, ha nem létezne
Van egy olyan állapot is, amit a teljes elfogadás szül, úgy Van egy olyan állapot is, amit a teljes elfogadás szül, úgy hívják: jelenlét. Ebben van létezés, még sincs aktivitás.
Én igazán nem akartam beleszólni ebbe a vitába, de az a kérdés, Én igazán nem akartam beleszólni ebbe a vitába, de az a kérdés, hogy ,,miért nem tudnak lemondani Tibetről?” , kissé erős.
KÍNA miért nem tud lemondani Tibetről? És mi miért nem mondtunk le Magyarországról és mondjuk hagytuk volna, hogy a törökök, vagy bárki más teljesen befészkelje magát ide?
Nem lehet lemondani egy teljes országról. És nem is szabad, az a véleményem.
Sem a szabadságról, a végtagjainkról és az életünkről. A kínaiak ezeket is elveszik a tibetiektől. A harctalanság ez esetben talán gyávaság lenne, meghunyászkodás a nagyobb és erőszakosabb nép elől. De a tibetiek nem gyávák és nem gyengék. Ők most csak várakoznak.
Talán arra próbálják felhívni a figyelmet, hogy végre fogjon össze a világ.
,,Ha békét akarsz, készülj a háborúra.” Megpróbáltak háborúzni de ez így túl egyenlőtlen. Kínát a világnak kell jobb belátásra bírnia. Erre próbálja felhívni a figyelmet a tibetiek sorsa.
Mielőtt őket bírálod, kérlek, képzeld el, ha kiírtották volna az egész családodat a katonák, kínoznának és még a vallásodba is keményen beleszólnának. Ha hiányozna néhány végtagod és gulákba kerülj mondjuk azért, mert ki merted mondani: ,,Éljen soká a Dalai Láma”
Ha több mint 50 évnyi szenvedés után te is erős tudsz maradni, akkor tedd fel a kérdésedet, hogy te lemondanál-e mindarról, amiért szenvedtél.
Érdemes azon elgondolkodni, hogy vajon a buddhisták közül Érdemes azon elgondolkodni, hogy vajon a buddhisták közül mennyieknek nem fontos valóban Tibet felszabadítása, és mennyien vannak azok, akik azért nem teszik mert ezzel „rossz karmát vesznek magukra”. Mert azoknak akiket már nem érdekel annyira, érthető lenne a „semmittevés”, de hogy egyesek pusztán belső félelmeik miatt nem tesznek semmit, mert különben a pokolban égnek… na az gyávaság.
Kérdem én, ha elkezdenék harcolni Tibetért, akkor mi lesz, hm? 🙂 Biztosan ezért még 1000000 évig a szamszára fogja leszek és szenvedni fogok… 🙂
😀 Hát igen.
Rájöttem, hogy én ezért nem vagyok buddhista… nem 😀 Hát igen.
Rájöttem, hogy én ezért nem vagyok buddhista… nem hiszek abban, hogy az élet csak szenvedés. Úgy kell nézni, hogy boldognak tűnjön. Szerintem.
A szenvedések ellenére vajon miért látom mégis szépnek és A szenvedések ellenére vajon miért látom mégis szépnek és fantasztikusnak ezt a világegyetmet?
(Ázért mer’ tudatlan és megvilágosolatlan vagy, meg azonosulsz a formával, meg ezt csak ez egod mondja, tee agresszív vadállat….)
😀
😛 :DD
Akkor szeretek az lenni! 😀
Hát nem mondanám,mert úgy tudom,a szamuráj ha harcban esett Hát nem mondanám,mert úgy tudom,a Szamuráj ha harcban esett el,azonnal és automatikusan a mennybe jutott.
És rémlik ,hogy az Iszlámban is van ilyesmi.
Bizony ,a Szent háború,egyenes út a paradicsomba.
A ksatriákról nem is beszélve,ráadásul Buddha is az volt.
Én ugyan ,,béke párti” vagyok,de akkor hogy van ez?
Csak nehogy ledegradáljuk mind három vallást,
nem igazán arra lennék kíváncsi.
A Szent háború egyenes út a paradicsomba?
"a Szent háború, egyenes út a paradicsomba" – egy jó marketing fogás, hogy ideológiai alapot adjanak az öldöklésre, az egyébként ugyanazon vallás által békességre nevelt hívőknek. Máskülönben hogyan vették volna rá Isten jámbor birkáit, hogy több évszázad szeretet és együttérzés után elvágják a többi birka torkát?
A ksatria (harcos, uralkodó kaszt) tévedése, hogy azonosul a nemzettel, hazával, uralkodójával, (saját) igazsággal, büszkeséggel, ideológiával, stb.
Habár a dolga (dharma) az, hogy harcoljon, ezért még nem fog a mennybe, vagy megvilágosodásba kerülni, legfeljebb túl lesz az ezéletbeli kötelességén és születhet egy magasabb tudatosságot igénylő életúttal.
Nem igazán az önmegvalósításra "teremtetett" a harcos útja, egy brahman sokkal esélyesebben megtalálhatja Önmagát, mivel ideje nagy részét erre fordítja (jó esetben!), nem a harcra.
Buddha ugyan ksatriának született, de bőven brahmanként halt meg.
Bocs,de csak a szamurájra mondtam /nem én,hanem a Bocs,de csak a szamurájra mondtam /nem én,hanem a hagyományuk/,hogy ha harcban esik el,a mennybe jut,
és az iszlámban,aki a ,,szent háborúban”,szintén harcban hal meg az rögtön a paradicsomba jut.
Ez ott van a Koránban.
Az öngyilkos merénylők is ezzel ,,vigasztalódnak”
Írtam ,hogy békepárti vagyok,de mégis vannak ilyen dolgok. /pedig azt hittem ,hogy tőlem függetlenül nincs semmi:))) /
A Buddha dolog rendben is van ,egy szóval sem mondtam,hogy a Ksatria állapot egyenlő a felébredéssel.
Viszont büszke volt a kasztjára,és királynak kijáró temetést intézett magának.
Azért ezen is érdemes elgondolkodni,hogy szeretet ,meg aszkézis, meg felébredés ide vagy oda ,ezek az arisztokratikus attitűdök végig megmaradnak.
Egyébként tudod ,hogy a buddhizmus is,meg a hindu doktrinák is /amik a felébredést taglalják / több ágra oszlottak, és vannak bizony olyan irányzatok,ahol a Ksatriát, a Brahman fölé emelik.
Én ezt nem állítom mert honnan tudnám,csak találkoztam ezzel a verzióval is.
Már annyira nem emlékszem,de van száraz út,meg vizes út,meg jobb kéz bal kéz útja,sokszor egyik szögesen az ellentéte a másiknak
.A Mahajana buddhizmus sokkal, ,,lájtosabb”,a szeretet ,elfogadás,együttérzés,míg az eredeti ág a Hinajana,sokkal keményebb,szigorúbb.
A Dalai láma ,Bódhiszattva inkarnációjaként,a Mahajanát képviseli,gondolom azért nem díjazod annyira.
Pedig az összes Dalai Láma,a hagyomány szerint megvilágosodott lényként születik meg,és rendelkeznek azzal a minőséggel,hogy megvalósíthatnák a buddha állapotot,és a Nirvánát,de önként mondanak le erről,hogy /a mahajana hagyományának megfelelően/ bódhiszattvaként segítsék az emberiséget.Vagyis lemond saját megmeneküléséről azért,hogy segítse a többieket a saját ,,megmenekülésük” elérésében.
/Viszont az is igaz,hogy a hagyomány szerint csak XIII- Dalai Láma van,és azzal vége,mint ahogy úgy tűnik Tibetnek is.A mostan D. Láma pedig a XIV-ik./
Amit te képviselsz az a Hinajana.ez egyéni út a saját ,,megszabadulásom”. /nem mindegy/
Na mindegy 🙂 ,változatlanul csak a szamurájnál,meg a szent háború példánál maradnék,mert az tuti.
/Mármint a forrás,ugye a saját hagyományuk./
Én is fontosnak tartom a szeretetet és az együttérzést
Nem értelek, miért kezded megint ‘bocs’-csal? Vagy ez megint a régi lemez? Próbáljunk meg mentegetőzés nélkül kommunikálni, különben még azt érezheted, hogy én nyomlak le! Köszi!
Nem hiszem, hogy "azért nem díjazom" a Dalai Lámát, hiszen én is fontosnak tartom a szeretetet és az együttérzést.Viszont az ilyen módú felhasználásával és felszínességével valóban nem értek egyet a tanításának. De erről nem kívánok másokat meggyőzni, úgyis mindenki a saját útjában hisz.
Szia Sanyi!
Csak hogy egy kicsit megérts engem.Én teljesen Szia Sanyi!
Csak hogy egy kicsit megérts engem.Én teljesen egyértelműen a két dolgot emeltem ki,a Ksatriát nem soroltam oda.
Te a válaszodban mégis ezt állítottad.
Szerettem volna erre felhívni a figyelmedet,de úgy hogy ne kritizáljalak,és ne ítélkezzek
Irhattam volna esetleg azt is ,hogy ,,te nem látsz a szemedtől? nem ezt írtam miért állítasz ilyet?”
Mivel ez nem az én stílusom,csak annyit írtam:hogy bocs,nem ezt mondtam…
Miért nem fogadsz el engem olyannak ,amilyen vagyok,én elfogadlak téged szőröstől bőröstől:)
én szelídebb vagyok és sokkal fontosabb nekem a másik,mint a saját igazam…nem fogok senkinek ezért nekiesni
azt a kolerikusok csinálják,én pedig flegmatikus- szangvinikus vagyok,nagyon erős a fékezésem,ha úgy tetszik
nem vagyunk egyformák,és ez így a jó /mi lenne akkor?/
majd leszünk esetleg,de az még odébb van:)
a Láma dologba nem akartam igazán belefolyni,de ha már szóba esett,azt hiányoltam tőled,hogy ha ez a véleményed róla,miért nem indokoltad meg,csak azt mondtad, ,,te tudod miért állítod,amit..”
Ez nem indok,ezt nem lehet elfogadni
A Miki stílusával nem értek egyet ugyan,de a mondanivalójában van igazság
Neked itt tekintélyed van,adnak a szavadra,/főleg akiknek nincs erről a dologról információjuk/
ha belekezdesz ebbe a témába és minősíted a Dalai Lámát,akkor szerintem nagyon meg kellett volna indokolnod,hogy miért is állítasz ezt ,vagy azt,Főleg amikor egy születetten megvilágosodott lényről azt állítod,hogy Ő nem lehet megvilágosodott
Ezt azért komoly érvekkel alá kellett volna támasztani,már csak a szavad ,véleményed hitelessége szempontjából is.
Én bevallom akkor nagyon dühös voltam ezért,de visszafogtam magamat,de most hogy így vágysz rá,hogy még azt sem mondjam ,hogy bocs,hanem bele az arcodba,akkor tessék.
Vedd úgy ,mintha kaptál volna egy jobb horgost,mert annyira felháborodtam akkor ezért.
Egyébként én is ott voltam,de erről majd máskor.
Még annyit ,hogy magyarázni kell,mert írásban kommunikálunk,sok a félreértés emiatt,mert sokszor mást értünk ugyanazon fogalom alatt,és rögtön kitör a balhé.
Én béke párti vagyok,mondtam,ezért inkább magyarázok,ha szükséges magyarázkodom is.
Ez veled is megesik gyakran,mert előfordul ez bizony,és akkor te is magyarázkodsz,mint ahogy a lámás blogban is tetted,és többször máshol is.
Nekem ez természetes és semmi kórosat nem láttam benne.
Van ,hogy az ember nem jól fejezi ki magát,vagy mondjuk
egy fogalmon mást értenek,és ott a félreértés.Miért baj ezt helyre tenni?Miért maradjon mindkét félben ezért esetleg lerendezetlen dolog.
Az jobb lenne szerinted?
Nagyon örültem a blognak, mert végre szembe néztem azzal, miért is vagyok szemüveges. Elég összetett a dolog, de a lényegi ok hogy én, vagyis sokszor az egom dönti el mit akarok tisztán látni és mit nem. Nem akarom látni pl. azt hogy örgeszem, a ráncokat stb.
A Dalai Láma véleményem szerint nem megvilágosodott. Amivel nem akar szembe nézni az az, hogy át kellene harc nélkül adni Tibetet, elfogadni Kínát azon a szinten ahol van. A megvilágosodottaknak teljes rálátásuk van az isteni tervre, nincs már helyhez, szerephez való ragaszkodásuk.
Ha a tükör módszernél maradunk Évi, akkor Te a belső világodból vetíted ki azt, hogy nem vagy elfogadva, teremted meg a szituációkat ehhez. Ha nem a Sanyi, akkor valaki más fogja lereagálni ezt, a belső harcok megtalálják mindig a megfelelő partnert. Hárítod a belső munkát. Mindig van valami más, amivel foglalkozni kell.
…nincs már helyhez, szerephez való ragaszkodásuk.
Kedves Kati!
Rég olvastalak itt a weboldalon, de tegnap és ma arra jutottam, hogy sokkal élvezhetőbbé váltak számomra az írásaid, ahogyan a korábbi mélység összeszedettséggel és érthetőbb megfogalmazásokkal társult. Számomra ez azt jelzi, hogy sok kuszaság megoldódott benned, így a rend az írásaidban is tükröződik immár. Gratulálok!
(Nem győzöm Kedvencekbe menteni a hozzászólásaidat! ; )
"A megvilágosodottaknak teljes rálátásuk van az isteni tervre, nincs már helyhez, szerephez való ragaszkodásuk."
Valahogy ezt szerettem volna én is elmondani, csak hát nem sikerült. Köszönöm!
Köszönöm Jó sok víz lefolyt a Dunán, azóta, hogy három évvel ezelőtt megrendeltem az első Sirály csomagot… :-))
A testünk minden másodpercben harcot folytat a mikroorganizmusok A testünk minden másodpercben harcot folytat a mikroorganizmusokkal azért, hogy életben maradjunk. A természetben is nap mint nap ez folyik, persze emelett legalább ennyi békés időszak is van. Nem hiszem, hogy a harcot ki lehet játszani az életben, legfejebb megtagadod, de annak meg van értelme ha ez is az élet része?
Szerintem aki nem tud harcolni az valamilyen szinten nem is Szerintem aki nem tud harcolni az valamilyen szinten nem is életképes. A harc egy létező dolog, és szükség is lehet rá. Állandóan megalkudni és hagyni, hogy a tudattalanság földbe tiporjon? Ennek nem látom értelmét. Lehet harcolni tisztességesen és becsületesen is, egy nemes cél érdekében. Nem kell mindig harcolni, de ha épp szükséges akkor miért tagadják meg?
Látod Eszti, más is ezen a nyomon van.
"…már rendelkezésre állnak a technológiák, amelyek alkalmasak kontrollálni az emberek gondolkodását, hangulatát stb."
Látod Eszti, más is ezen a nyomon van.
Mit gondoltok arról hogy A buddhizmusban csak egyetlen dolog ami jó és igaz a békességre való törekvés –minden más maszlag
A z élet csak vágyakkal képzelhető el, ez teremtés által kapott szükség. A vágy teremti a gondolatot, a célt, akaratot, cselekvést. Vágy nélkül nem létezne az élet. Nem igaz a karma és nem igaz a reinkarnáció sem.
az élet egyszeri és megismételhetetlen -sajnos. Itt és most kell az életet jobbá tenni a lelket erőssé tenni, tisztán felnevelni, hogy ha itt lejár az idő” akkor mint halhatatlan tudatos Létező sokáig létezhessen
szeretettel viktoria
„Nem igaz a karma és nem igaz a reinkarnáció sem
az élet egyszer „Nem igaz a karma és nem igaz a reinkarnáció sem
az élet egyszeri és megismételhetetlen -sajnos.”
Miből gondolod? Ezeket az állításokat elég nehéz bizonyítani. Na meg persze az ellenkezőjét is.
Kedves Jóbarát! „Az élet csak vágyakkal képzelhető el, ez teremtés által kapott szükség. A vágy teremti a gondolatot, a célt, akaratot, cselekvést. Vágy nélkül nem létezne az élet.”
Ebből csak az utolsó mondat igaz – félig-meddig. A tudatfejlődésben az állatvilágra jellemző, hogy megjelent az érzelemtest, majd az embernél a kellemes-kellemetlen dolgok gondolati szétválasztása. És ebből született a vágyakozás a kellemes dolgok iránt, amit akaratként fogunk fel, mert valóban a cselekvés mozgatórugója, úgy is, mint az alapszükségletek kielégítésére irányuló szándék. De eddig is létezett pl. növényi élet, és ez után a fejlődési szint után is van másfajta, tudatosabb, már nem vágyak által vezérelt élet.
Vagyis, ha a vágytest nem fejlődött volna ki az állatoknál és a primitív embernél, akkor még nem tartanánk ott, hogy gondolatokról beszéljünk. A vágy volt előbb és a gondolkodás képessége később. Ennyiben igaz.
Egyébként meg amikor a vágy teremti a gondolatot, az a farok csóválja a kutyát esete, a tudatfejlődésnek egy nem túl magas szintje. A szükségletekre igaz és a megmarketingelt átlagemberre. A sorrend fordítva volna helyes, hogy a gondolattesttel irányítsuk a vágyainkat, hangulatainkat, és a megkülönböztető képesség szabjon határt azoknak a dolgoknak, amelyek ugyan kellemesek, de a fejlődést nem segítik. A manipulálhatóságot viszont nagyon! A vágyak, azonosulások, hitek által vezérelt embert a legkönnyebb „kiszámítani” és irányítani, egymás ellen uszítani, mókuskerékben futtatni.
A reinkarnációba és a karmába pedig nem érdemes belemenni, amíg az előbbiekben nem tisztulnak le a dolgok.
Mélyebben meg kellene ismerned a buddhizmust!
Kedves Viki!
"A buddhizmusban csak egyetlen dolog ami jó és igaz a békességre való törekvés –minden más maszlag"
Mélyebben meg kellene ismerned a buddhizmust, mielőtt ilyen blődséget írsz ide!
Mivel Tibet Buddha tanítását "kellene" hogy kövesse, vagy legalábbis nagy hatással volt/van rájuk, így asszem érdemes figyelembe venni, hogy Buddha szerint ahhoz, hogy elkerüljük a szenvedést, meg kell szüntetnünk minden ragaszkodást, hamis kötődést, stb.
Na mármost egy országhoz, hazához való ragaszkodás éppen ilyen felesleges kötelék, ami mint látjuk, csak szenvedést hozott azokra, akik tévesen az országukkal, hazájukkal, vallásukkal azonosultak.
Ezen más látásmód elsajátítása különösképpen fontos lenne egy olyan népnél, amelyik egyébként velejéig hisz a reinkarnációban. Ugyanis miért ragaszkodik valaki ebben az életében Tibethez, amikor lehet, hogy az előző tíz életében éppen kínainak született?
Ha hiszünk benne, hogy újra meg újra születünk, akkor teljesen mindegy, hogy most éppen melyik nemzet sorait gazdagítjuk.
Ha hiszünk abban, hogy a legfőbb gazdagság a lélek megismeréséből fakad, akkor miért ragaszkodnak annyira az országuk fennhatósága miatt, vagy hogy tudják-e szabadon gyakorolni a vallásukat vagy sem?
Buddha tanítása alapján tudhatnák, hogy a vallással nem jutnak el még a megvilágosodásba sem, ahhoz kőkemény belső spirituális munka kell, aminek az egyik alappillére a mindenről lemondás!
Te érzelmi alapon és tanult viselkedésmintával közelíted meg a kérdést. Számodra, ha valaki nem harcol, az gyávaság vagy meghunyászkodás. Pedig teheti ezt azért is, mert nem érzi úgy, hogy harcolnia kellene, mert elfogadta, hogy elvettek tőle valamit, ami addig sem volt az Övé.
Mi a Tiéd?
Semmi sem a Tiéd.
Egy ország, egy földterület nem egy népé, nem egy közösségé, azt nem birtokolhatja senki sem! Tehetünk úgy, mintha a miénk lenne, hozhatunk erre földi törvényeket is, vérünket is onthatjuk érte, de az akkor sem a miénk.
Senki nem birtokolhat semmit sem!
Erre próbál tanítani a Kínai megszállás is, hiszen Tibet részéről esélytelen a függetlenség visszanyerése. Politikailag nem sokat haladtak az ügyükben, és ahogyan a gazdasági erők mostanában alakulnak, még vagy 200 évig senki sem fog szembehelyezkedni Kínával, hogy felkarolja Tibetet.
Mindez azért, hogy megtanítsa a tibetieknek, hogy Tibet nem az övék, engedjék el, mondjanak le róla!
Persze Ők nem értenek a tanításból (különben akár már vissza is kaphatták volna a földjüket) és fennen hangoztatják, hogy: Tibet a tibetieké!
Mivel Tibet Buddha tanítását "kellene" hogy kövesse, vagy legalábbis nagy hatással volt/van rájuk, így asszem érdemes figyelembe venni, hogy Buddha szerint ahhoz, hogy elkerüljük a szenvedést, meg kell szüntetnünk minden ragaszkodást, hamis kötődést, stb.
Na mármost egy országhoz, hazához való ragaszkodás éppen ilyen felesleges kötelék, ami mint látjuk, csak szenvedést hozott azokra, akik tévesen az országukkal, hazájukkal, vallásukkal azonosultak.
Ezen más látásmód elsajátítása különösképpen fontos lenne egy olyan népnél, amelyik egyébként velejéig hisz a reinkarnációban. Ugyanis miért ragaszkodik valaki ebben az életében Tibethez, amikor lehet, hogy az előző tíz életében éppen kínainak született?
Ha hiszünk benne, hogy újra meg újra születünk, akkor teljesen mindegy, hogy most éppen melyik nemzet sorait gazdagítjuk.
Ha hiszünk abban, hogy a legfőbb gazdagság a lélek megismeréséből fakad, akkor miért ragaszkodnak annyira az országuk fennhatósága miatt, vagy hogy tudják-e szabadon gyakorolni a vallásukat vagy sem?
Buddha tanítása alapján tudhatnák, hogy a vallással nem jutnak el még a megvilágosodásba sem, ahhoz kőkemény belső spirituális munka kell, aminek az egyik alappillére a mindenről lemondás!
Te érzelmi alapon és tanult viselkedésmintával közelíted meg a kérdést. Számodra, ha valaki nem harcol, az gyávaság vagy meghunyászkodás. Pedig teheti ezt azért is, mert nem érzi úgy, hogy harcolnia kellene, mert elfogadta, hogy elvettek tőle valamit, ami addig sem volt az Övé.
Mi a Tiéd?
Semmi sem a Tiéd.
Egy ország, egy földterület nem egy népé, nem egy közösségé, azt nem birtokolhatja senki sem! Tehetünk úgy, mintha a miénk lenne, hozhatunk erre földi törvényeket is, vérünket is onthatjuk érte, de az akkor sem a miénk.
Senki nem birtokolhat semmit sem!
Erre próbál tanítani a Kínai megszállás is, hiszen Tibet részéről esélytelen a függetlenség visszanyerése. Politikailag nem sokat haladtak az ügyükben, és ahogyan a gazdasági erők mostanában alakulnak, még vagy 200 évig senki sem fog szembehelyezkedni Kínával, hogy felkarolja Tibetet.
Mindez azért, hogy megtanítsa a tibetieknek, hogy Tibet nem az övék, engedjék el, mondjanak le róla!
Persze Ők nem értenek a tanításból (különben akár már vissza is kaphatták volna a földjüket) és fennen hangoztatják, hogy: Tibet a tibetieké!
Mit gondoltok arról, hogy
Mit gondoltok arról, hogy miközben Buddha tanítása az elengedésről, a ragaszkodás mentességről szólt, mai követői mégis fontosnak tartják Tibet szabadságának visszaszerzését?
Csak azt tudom
elengedni, ami az enyém. Ahhoz, hogy elengedjem, először meg kell szereznem. Vagy vissza 🙂
A megvilágosodása előtt Buddhát megkísértette egy démon. Azt mondta neki ” Még ehhez a darab földhöz sincs jogod, amin ülsz! ” Buddha a megvilágosodás mudrájával válaszolt ” Jogom erre a Földre, mert Tanítónak születtem le!” ( Mudra egy meghatározott kéztartás, ami Istennel köt össze )
Az a véleményem, hogy megkaphatunk mindent, ami a fejlődésünkhöz kell. Vállaltunk egy dharmát, ha Tibet dharmája az útmutatás minden elnyomott nép számára, akkor vissza kell szerezzék a szabadságukat.
Buddha követői nem azonosak magával Buddhával, nincs két egyforma ember, aki egyforma úton haladna a megvilágosodás felé…
Ez egy kiváló okfejtés.
Ez egy kiváló okfejtés.
Tibet azonban szimbólum, amelynek legalább akkora a tekintélye, mint a keresztény körökben Rómának.
Tibet szellemileg szabad, és domináns példamutatója a világnak, hogy a legnagyobb politikai elnyomás mellett is, meglehet őrizni a szellemi szabadságot.
A fizikális felszabadulásra pedig éppen az egész világnak szüksége volna, miközben az nem feltétlenül tárgya személyes ragaszkodásnak. Hanem egy olyan szakrális hely, ahonnan a béke és az Istenhez irányulás szelleme elindulhat a világba.
Tibet elnyomása analóg az egész fizikai világunk elnyomásával, főleg szellemi elnyomásával, ahol már rendelkezésre állnak a technológiák, amelyek alkalmasak kontrollálni az emberek gondolkodását, hangulatát stb… A legkézenfekvőbb eszköz erre mindjárt az időjárás, illetve annak a manipulációja, amit már a 70-es évek óta publikálnak is itt-ott. Milyen technológiák létezhetnek még, amiről egy szót nem tud az egész emberiség…
Tibet felszabadulása, a világ szabadságát jelentené, és éppen így mutat rá arra, hogy a világ milyen elnyomás alatt áll…
Életünk, felkészülés a halálra…
Kicsit elkanyarodok
a témától, de ez a Tibeti függetlenség is csak egy tükör számunkra…
Én abban hiszek, hogy minden problémát azért kapunk, hogy a megoldást megtalálva fejlődjünk általa.
Ha Tibet harcol – még ha békés úton is a szabadságáért – akkor a passzivizmusból átmegy dinamizmusba.
Mert erre van szükség, a világ megváltozott.
Ha manipulálják a gondolatainkat csak rámutat, arra mi is a dolgunk, mi a gondolati energiáink uralásával vissza tudunk hatni a világra. Fel kell nőni a társteremtői szintre, és akkor sem az anyagi, sem az érzelmi-gondolati mezőt nem tudják uralni. Saját magunk fejlesztésével tudunk visszahatni, nem lehet ezt hárítani, fel kell vállalni.
Ha elvárjuk egy szimbólumtól, egyháztól vagy gurutól majd felszabadít bennünket, egy valamit jól megtanulunk, az a várakozás 🙂
Érdekes, én meg pont a teljes lemondást, elengedést gondolnám
Érdekes, én meg pont a teljes lemondást, elengedést gondolnám Tibet kiútjaként. "Ha elvesznek Tőled, akkor engedd el."
Azért vették el a hazájukat is, hogy ne csak a tanításokban legyen jelen a lemondás, elengedés, határtalanság, ragaszkodásmentesség, hanem ezt a tettek mezején is bizonyítsák!
A békés úton való harc ugyanúgy harc, csak legfeljebb fegyvernemet váltottak.
El kellene dönteni, hogy akkor harcolnak és harcosként élik meg ezt a konfliktust, vagy vannak annyira spirituálisak, hogy a harcot belül, Önmagukban vívják meg, ennek viszont az országukhoz való ragaszkodás elengedése lesz a vége.
Bármelyiket válasszák is, veszteni fognak, de ha ezt Önszántukból teszik (mármint a vesztést, mint feladás), akkor ez valóban a szellemi fejlődésükre válik.
Képzeljük csak el, hogy ha Buddha nem hallgat ifjú korában sorsa hívó szavára és nem mond le királyságról, családról, világi örömökről önként?
Valószínűleg bevonzott volna egy trónfosztó démont, aki erővel veszi el mindenét, hogy rákényszerítse Őt a belső útra.
– szerintem.
Úgy tudom
hogy nem lemondott a világi örömökről, hanem megunta, mert már semmi örömöt nem talált benne, ez nem ugyanaz. Teljesen az övévé vált így tudta elengedni.
Odaadni valamit önként, mert már nincs rá szükségünk az nem veszteség, pláne ha kapunk helyette minőségileg egészen mást…
Buddha a világi örömök helyett átélhette azt az örömöt, amit az jelent, hogy a másik ember általa fejlődik, tanul, jut közelebb a megvilágosodáshoz.
Lehet, hogy megunta, én nem így tudtam.
Viszont nem hiszem, ho
Lehet, hogy megunta, én nem így tudtam.
Viszont nem hiszem, hogy azt az örömöt kapta, hogy másoknak segíthet. Ő nem is az örömöt kereste, hanem a szenvedéstől akart megszabadulni, ez volt a fő motivációja. Vagy rosszul tudom?
Igen
meg is találta az utat, a megvilágosodás megváltotta őt a szenvedéstől. Nem vagyok Buddhista, úgy látom az ő tanításait is félrefordították. Az sem véletlen, hogy maga a buddhizmus három ágra szakadt.
A védikus tanokban is az van, hogy az elszakadás Istentől, a születés, halál, veszteség, maga az ego illúziója a szenvedés oka. A szenvedés megszüntetése pedig a felébredés.
Ez az igazi számkivetettség, amiről beszéltünk.
Nincsen kirekesztettség, mohó vágyakozás, sóvárgás, amikor feloldódunk az EGY-ben.
a középút
Én is úgy tudom, hogy önszántából mondott le a gazdagságáról,poziciójáról, fiatal felelségéről és pici gyermekéről és fájó szivvel indult el. Ha ez igaz, akkor nem lehetett könnyű neki, igazi lemondás volt.
Aztán meg, úgy olvastam, vagy 8 év után világosodott meg. Azalatt a 8 év alatt szintén sok szenvedésben volt része, senkit nem tanitott még és örömökről szó sem volt!
Az aszkéta szerzetesekkel való erdőlakó életmódja úgy legyengitette, állitólag, hogy akkor kezdett benne megérni az a meglátás, hogy egyik véglet sem vezet el a lelki békéhez vagy a megvilágosodáshoz:sem a kényelmes gazdagság, sem a nyomorúságos önmegtagadás, hanem léteznie kell egy arany középútnak.
Én azt olvastam Evolánál,hogy királyi temetése volt,mert így
Én azt olvastam Evolánál,hogy királyi temetése volt,mert így rendelkezett,és mindig is annak tartotta magát,fenntartotta az arisztokratikus tartását ,/ezt hülyén hangzik de nem tudom jobban fogalmazni/ és erre több példát is hoz,a Felébredés Doktrínájában.
Én ehhez nem értek,nem voltam ott,de régi iratokból idézett,utána lehetett volna nézni,de annyira nem
volt nekem ez ,,életbevágó dolog”,viszont érdekességként megjegyzem.
Ugy tudomhoz –Katalinnak
Kedves Katalin, mit nevezel, vagy mit tudsz a megvilágosodásról?
Buddha, valóban megtapasztalt valamit amit ezer kétezer évenként képes néha egy-egy ember–de lelke vacogva visszatért és mivel gazdag csemete volt, a hercegi családja gyógyíttatta. Maj d a gazdag család íródeákja leírta és megfogalmazta mind azt, amit a beteg Buddha elmesélt.
De nem megvilágosodott, csak megalkotta a nirvana fogalmát, mert Ő az isteni szellemet a felhők magasságában kereste amely magasságban az élő lélek elpusztulhat –de Ő betegen, dideregve visszatért a testébe. Amit előzőleg amikor a koplaló fénylényekhez csatlakozott, mint kíváncsi gazdag fiatal, a buta aszketizmussal, majd nem az őrületbe kergetett. Megtapasztalt valamit? Igen majd nem az örületet és halált. Szeretettel viktória
Kedves Viktória!
Ha Te pontosan tudod, mi történt Buddhával mi a mömöcsért teszel fel kérdéseket nekem?
Gyengébbek kedvéért mömöcs – általam alkotott hangulat szó, unisex nemi szervet jelent :-)))
Én oly boldog vagyok balgaságomban, hagyd meg ezt nekem, pls.
egyedi Buddha élettörténet
Kedves Viki!
Most már igazán kíváncsivá tettél, hogy honnan hallottad, olvastad ezt az egyedi Buddha élettörténetet?
Mert én még közel ilyenről sem hallottam?
Megosztanád velünk a forrását?
pontosan mi az ami már nem harc?
ha levegőt veszek, és ezzel
pontosan mi az ami már nem harc?
ha levegőt veszek, és ezzel mikroorganizmusok milliónyit ölöm, meg az nem harc, vagy már az?
ha mást gondolok a világról, és ezzel megsértem az önérzetedet, az nem harc, vagy már az?
ha van egy új ötletem, ami elpusztíthat egy régit, az nem harc, vagy már az?
Szerintem a felsoroltak közül pont egyik sem harc
Szerintem a felsoroltak közül pont egyik sem harc: A harcban aktívan részt kell vennie legalább két elemnek, a Te példáidban pedig az egyik elem/fél csak passzív elszenvedője a támadásnak / elpusztításnak, nem pedig aktív küzdője.
Ha például megtámadnak és Te reakció nélkül elhullasz, akkor részedről nem volt harc. – vagyis ez nem harc
Ha viszont védekezel, visszatámadsz, vagy bármi módon küzdesz az életedért, akkor az már harc! – én így gondolom.
De nem értem, hogy hova akarsz mindezzel kilyukadni?
amikor levegőt veszek nem vagyok aktív?
amikor gondolkodom nem
amikor levegőt veszek nem vagyok aktív?
amikor gondolkodom nem vagyok aktív?
arra akarok kilyukadni, hogy a tibetiek szintén passzív „harc”ot folytatnak, hiszen annyit tesznek, hogy elmondják a véleményüket
szal nem értem neked mi a problémád
harctalanság: Lemondás Tibetről
A "passzív harc" is harc, hiszen az elméjükben nem adták fel a harcot, védekeznek, ellenállnak és bizonyos nyomást is gyakorolnak. Ez hiába nem jelenik meg harcos tettekben, elég ha magában küzd, ellenkezik az ember, az már harc!
Részükről az lenne a teljes "harctalanság", ha szívből lemondanának Tibetről és odaadnák azt a Kínai kormánynak.
Végül is, miért ne? Miért nem tudnak lemondani Tibetről? Nem a lemondást kellene gyakorolniuk?
Már látom, ahogy nyílnak a zsebekben a bicskák! : )
ennyi erővel akkor minden harc
mit harcolsz itt emberekkel, nem
ennyi erővel akkor minden harc
mit harcolsz itt emberekkel, nem tudsz lemondani?
Harc nélkül nincs Élet.
Az Élet maga a harc.
Harc nélkül nincs Élet.
Az Élet maga a harc.
Nem emberekkel harcolok, hanem nézetekkel.
"ennyi erővel akkor minden harc"
Csak nem érted a különbséget harc és nem harc között. : (
Harc az, amikor aktívan részt vesz benne. Nem harc, az, amikor nem vesz részt benne.
Például: Ha valaki belém rúg az utcán, és én visszarúgok, vagy arrébb ugrok, nehogy még egyszer belém rúgjon, akkor ez harc.
Ha viszont a rúgást elfogadom és emiatt nem reagálok, akkor ez nem harc.
Érted már a különbséget?
"mit harcolsz itt emberekkel, nem tudsz lemondani?"
Így van! Nem tudok.
De nem emberekkel harcolok, hanem nézetekkel.
ja, hát akkor a tibetiek sem emberekkel harcolnak, hanem
ja, hát akkor a tibetiek sem emberekkel harcolnak, hanem nézetekkel
te meg nem érted, hogy aki létezik, az mindig, mindenben részt vesz aktívan
csak akkor lehetne passzív, ha nem létezne
Van egy olyan állapot is, amit a teljes elfogadás szül, úgy
Van egy olyan állapot is, amit a teljes elfogadás szül, úgy hívják: jelenlét. Ebben van létezés, még sincs aktivitás.
Én igazán nem akartam beleszólni ebbe a vitába, de az a kérdés,
Én igazán nem akartam beleszólni ebbe a vitába, de az a kérdés, hogy ,,miért nem tudnak lemondani Tibetről?” , kissé erős.
KÍNA miért nem tud lemondani Tibetről? És mi miért nem mondtunk le Magyarországról és mondjuk hagytuk volna, hogy a törökök, vagy bárki más teljesen befészkelje magát ide?
Nem lehet lemondani egy teljes országról. És nem is szabad, az a véleményem.
Sem a szabadságról, a végtagjainkról és az életünkről. A kínaiak ezeket is elveszik a tibetiektől. A harctalanság ez esetben talán gyávaság lenne, meghunyászkodás a nagyobb és erőszakosabb nép elől. De a tibetiek nem gyávák és nem gyengék. Ők most csak várakoznak.
Talán arra próbálják felhívni a figyelmet, hogy végre fogjon össze a világ.
,,Ha békét akarsz, készülj a háborúra.” Megpróbáltak háborúzni de ez így túl egyenlőtlen. Kínát a világnak kell jobb belátásra bírnia. Erre próbálja felhívni a figyelmet a tibetiek sorsa.
Mielőtt őket bírálod, kérlek, képzeld el, ha kiírtották volna az egész családodat a katonák, kínoznának és még a vallásodba is keményen beleszólnának. Ha hiányozna néhány végtagod és gulákba kerülj mondjuk azért, mert ki merted mondani: ,,Éljen soká a Dalai Láma”
Ha több mint 50 évnyi szenvedés után te is erős tudsz maradni, akkor tedd fel a kérdésedet, hogy te lemondanál-e mindarról, amiért szenvedtél.
Érdemes azon elgondolkodni, hogy vajon a buddhisták közül
Érdemes azon elgondolkodni, hogy vajon a buddhisták közül mennyieknek nem fontos valóban Tibet felszabadítása, és mennyien vannak azok, akik azért nem teszik mert ezzel „rossz karmát vesznek magukra”. Mert azoknak akiket már nem érdekel annyira, érthető lenne a „semmittevés”, de hogy egyesek pusztán belső félelmeik miatt nem tesznek semmit, mert különben a pokolban égnek… na az gyávaság.
Kérdem én, ha elkezdenék harcolni Tibetért, akkor mi lesz, hm? 🙂 Biztosan ezért még 1000000 évig a szamszára fogja leszek és szenvedni fogok… 🙂
😀 Hát igen.
Rájöttem, hogy én ezért nem vagyok buddhista… nem
😀 Hát igen.
Rájöttem, hogy én ezért nem vagyok buddhista… nem hiszek abban, hogy az élet csak szenvedés. Úgy kell nézni, hogy boldognak tűnjön. Szerintem.
A szenvedések ellenére vajon miért látom mégis szépnek és
A szenvedések ellenére vajon miért látom mégis szépnek és fantasztikusnak ezt a világegyetmet?
(Ázért mer’ tudatlan és megvilágosolatlan vagy, meg azonosulsz a formával, meg ezt csak ez egod mondja, tee agresszív vadállat….)
😀
😛
:DD
Akkor szeretek az lenni! 😀
Hát nem mondanám,mert úgy tudom,a szamuráj ha harcban esett
Hát nem mondanám,mert úgy tudom,a Szamuráj ha harcban esett el,azonnal és automatikusan a mennybe jutott.
És rémlik ,hogy az Iszlámban is van ilyesmi.
Bizony ,a Szent háború,egyenes út a paradicsomba.
A ksatriákról nem is beszélve,ráadásul Buddha is az volt.
Én ugyan ,,béke párti” vagyok,de akkor hogy van ez?
Csak nehogy ledegradáljuk mind három vallást,
nem igazán arra lennék kíváncsi.
A Szent háború egyenes út a paradicsomba?
"a Szent háború, egyenes út a paradicsomba" – egy jó marketing fogás, hogy ideológiai alapot adjanak az öldöklésre, az egyébként ugyanazon vallás által békességre nevelt hívőknek. Máskülönben hogyan vették volna rá Isten jámbor birkáit, hogy több évszázad szeretet és együttérzés után elvágják a többi birka torkát?
A ksatria (harcos, uralkodó kaszt) tévedése, hogy azonosul a nemzettel, hazával, uralkodójával, (saját) igazsággal, büszkeséggel, ideológiával, stb.
Habár a dolga (dharma) az, hogy harcoljon, ezért még nem fog a mennybe, vagy megvilágosodásba kerülni, legfeljebb túl lesz az ezéletbeli kötelességén és születhet egy magasabb tudatosságot igénylő életúttal.
Nem igazán az önmegvalósításra "teremtetett" a harcos útja, egy brahman sokkal esélyesebben megtalálhatja Önmagát, mivel ideje nagy részét erre fordítja (jó esetben!), nem a harcra.
Buddha ugyan ksatriának született, de bőven brahmanként halt meg.
Bocs,de csak a szamurájra mondtam /nem én,hanem a
Bocs,de csak a szamurájra mondtam /nem én,hanem a hagyományuk/,hogy ha harcban esik el,a mennybe jut,
és az iszlámban,aki a ,,szent háborúban”,szintén harcban hal meg az rögtön a paradicsomba jut.
Ez ott van a Koránban.
Az öngyilkos merénylők is ezzel ,,vigasztalódnak”
Írtam ,hogy békepárti vagyok,de mégis vannak ilyen dolgok. /pedig azt hittem ,hogy tőlem függetlenül nincs semmi:))) /
A Buddha dolog rendben is van ,egy szóval sem mondtam,hogy a Ksatria állapot egyenlő a felébredéssel.
Viszont büszke volt a kasztjára,és királynak kijáró temetést intézett magának.
Azért ezen is érdemes elgondolkodni,hogy szeretet ,meg aszkézis, meg felébredés ide vagy oda ,ezek az arisztokratikus attitűdök végig megmaradnak.
Egyébként tudod ,hogy a buddhizmus is,meg a hindu doktrinák is /amik a felébredést taglalják / több ágra oszlottak, és vannak bizony olyan irányzatok,ahol a Ksatriát, a Brahman fölé emelik.
Én ezt nem állítom mert honnan tudnám,csak találkoztam ezzel a verzióval is.
Már annyira nem emlékszem,de van száraz út,meg vizes út,meg jobb kéz bal kéz útja,sokszor egyik szögesen az ellentéte a másiknak
.A Mahajana buddhizmus sokkal, ,,lájtosabb”,a szeretet ,elfogadás,együttérzés,míg az eredeti ág a Hinajana,sokkal keményebb,szigorúbb.
A Dalai láma ,Bódhiszattva inkarnációjaként,a Mahajanát képviseli,gondolom azért nem díjazod annyira.
Pedig az összes Dalai Láma,a hagyomány szerint megvilágosodott lényként születik meg,és rendelkeznek azzal a minőséggel,hogy megvalósíthatnák a buddha állapotot,és a Nirvánát,de önként mondanak le erről,hogy /a mahajana hagyományának megfelelően/ bódhiszattvaként segítsék az emberiséget.Vagyis lemond saját megmeneküléséről azért,hogy segítse a többieket a saját ,,megmenekülésük” elérésében.
/Viszont az is igaz,hogy a hagyomány szerint csak XIII- Dalai Láma van,és azzal vége,mint ahogy úgy tűnik Tibetnek is.A mostan D. Láma pedig a XIV-ik./
Amit te képviselsz az a Hinajana.ez egyéni út a saját ,,megszabadulásom”. /nem mindegy/
Na mindegy 🙂 ,változatlanul csak a szamurájnál,meg a szent háború példánál maradnék,mert az tuti.
/Mármint a forrás,ugye a saját hagyományuk./
Én is fontosnak tartom a szeretetet és az együttérzést
Nem értelek, miért kezded megint ‘bocs’-csal? Vagy ez megint a régi lemez? Próbáljunk meg mentegetőzés nélkül kommunikálni, különben még azt érezheted, hogy én nyomlak le! Köszi!
Nem hiszem, hogy "azért nem díjazom" a Dalai Lámát, hiszen én is fontosnak tartom a szeretetet és az együttérzést.Viszont az ilyen módú felhasználásával és felszínességével valóban nem értek egyet a tanításának. De erről nem kívánok másokat meggyőzni, úgyis mindenki a saját útjában hisz.
Szia Sanyi!
Csak hogy egy kicsit megérts engem.Én teljesen
Szia Sanyi!
Csak hogy egy kicsit megérts engem.Én teljesen egyértelműen a két dolgot emeltem ki,a Ksatriát nem soroltam oda.
Te a válaszodban mégis ezt állítottad.
Szerettem volna erre felhívni a figyelmedet,de úgy hogy ne kritizáljalak,és ne ítélkezzek
Irhattam volna esetleg azt is ,hogy ,,te nem látsz a szemedtől? nem ezt írtam miért állítasz ilyet?”
Mivel ez nem az én stílusom,csak annyit írtam:hogy bocs,nem ezt mondtam…
Miért nem fogadsz el engem olyannak ,amilyen vagyok,én elfogadlak téged szőröstől bőröstől:)
én szelídebb vagyok és sokkal fontosabb nekem a másik,mint a saját igazam…nem fogok senkinek ezért nekiesni
azt a kolerikusok csinálják,én pedig flegmatikus- szangvinikus vagyok,nagyon erős a fékezésem,ha úgy tetszik
nem vagyunk egyformák,és ez így a jó /mi lenne akkor?/
majd leszünk esetleg,de az még odébb van:)
a Láma dologba nem akartam igazán belefolyni,de ha már szóba esett,azt hiányoltam tőled,hogy ha ez a véleményed róla,miért nem indokoltad meg,csak azt mondtad, ,,te tudod miért állítod,amit..”
Ez nem indok,ezt nem lehet elfogadni
A Miki stílusával nem értek egyet ugyan,de a mondanivalójában van igazság
Neked itt tekintélyed van,adnak a szavadra,/főleg akiknek nincs erről a dologról információjuk/
ha belekezdesz ebbe a témába és minősíted a Dalai Lámát,akkor szerintem nagyon meg kellett volna indokolnod,hogy miért is állítasz ezt ,vagy azt,Főleg amikor egy születetten megvilágosodott lényről azt állítod,hogy Ő nem lehet megvilágosodott
Ezt azért komoly érvekkel alá kellett volna támasztani,már csak a szavad ,véleményed hitelessége szempontjából is.
Én bevallom akkor nagyon dühös voltam ezért,de visszafogtam magamat,de most hogy így vágysz rá,hogy még azt sem mondjam ,hogy bocs,hanem bele az arcodba,akkor tessék.
Vedd úgy ,mintha kaptál volna egy jobb horgost,mert annyira felháborodtam akkor ezért.
Egyébként én is ott voltam,de erről majd máskor.
Még annyit ,hogy magyarázni kell,mert írásban kommunikálunk,sok a félreértés emiatt,mert sokszor mást értünk ugyanazon fogalom alatt,és rögtön kitör a balhé.
Én béke párti vagyok,mondtam,ezért inkább magyarázok,ha szükséges magyarázkodom is.
Ez veled is megesik gyakran,mert előfordul ez bizony,és akkor te is magyarázkodsz,mint ahogy a lámás blogban is tetted,és többször máshol is.
Nekem ez természetes és semmi kórosat nem láttam benne.
Van ,hogy az ember nem jól fejezi ki magát,vagy mondjuk
egy fogalmon mást értenek,és ott a félreértés.Miért baj ezt helyre tenni?Miért maradjon mindkét félben ezért esetleg lerendezetlen dolog.
Az jobb lenne szerinted?
Nagyon örültem
a blognak, mert végre szembe néztem azzal, miért is vagyok szemüveges. Elég összetett a dolog, de a lényegi ok hogy én, vagyis sokszor az egom dönti el mit akarok tisztán látni és mit nem. Nem akarom látni pl. azt hogy örgeszem, a ráncokat stb.
A Dalai Láma véleményem szerint nem megvilágosodott. Amivel nem akar szembe nézni az az, hogy át kellene harc nélkül adni Tibetet, elfogadni Kínát azon a szinten ahol van. A megvilágosodottaknak teljes rálátásuk van az isteni tervre, nincs már helyhez, szerephez való ragaszkodásuk.
Ha a tükör módszernél maradunk Évi, akkor Te a belső világodból vetíted ki azt, hogy nem vagy elfogadva, teremted meg a szituációkat ehhez. Ha nem a Sanyi, akkor valaki más fogja lereagálni ezt, a belső harcok megtalálják mindig a megfelelő partnert. Hárítod a belső munkát. Mindig van valami más, amivel foglalkozni kell.
…nincs már helyhez, szerephez való ragaszkodásuk.
Kedves Kati!
Rég olvastalak itt a weboldalon, de tegnap és ma arra jutottam, hogy sokkal élvezhetőbbé váltak számomra az írásaid, ahogyan a korábbi mélység összeszedettséggel és érthetőbb megfogalmazásokkal társult. Számomra ez azt jelzi, hogy sok kuszaság megoldódott benned, így a rend az írásaidban is tükröződik immár. Gratulálok!
(Nem győzöm Kedvencekbe menteni a hozzászólásaidat! ; )
"A megvilágosodottaknak teljes rálátásuk van az isteni tervre, nincs már helyhez, szerephez való ragaszkodásuk."
Valahogy ezt szerettem volna én is elmondani, csak hát nem sikerült. Köszönöm!
Köszönöm
Jó sok víz lefolyt a Dunán, azóta, hogy három évvel ezelőtt megrendeltem az első Sirály csomagot… :-))
A testünk minden másodpercben harcot folytat a mikroorganizmusok
A testünk minden másodpercben harcot folytat a mikroorganizmusokkal azért, hogy életben maradjunk. A természetben is nap mint nap ez folyik, persze emelett legalább ennyi békés időszak is van. Nem hiszem, hogy a harcot ki lehet játszani az életben, legfejebb megtagadod, de annak meg van értelme ha ez is az élet része?
Szerintem aki nem tud harcolni az valamilyen szinten nem is
Szerintem aki nem tud harcolni az valamilyen szinten nem is életképes. A harc egy létező dolog, és szükség is lehet rá. Állandóan megalkudni és hagyni, hogy a tudattalanság földbe tiporjon? Ennek nem látom értelmét. Lehet harcolni tisztességesen és becsületesen is, egy nemes cél érdekében. Nem kell mindig harcolni, de ha épp szükséges akkor miért tagadják meg?
Látod Eszti, más is ezen a nyomon van.
"…már rendelkezésre állnak a technológiák, amelyek alkalmasak kontrollálni az emberek gondolkodását, hangulatát stb."
Látod Eszti, más is ezen a nyomon van.
Nyitok ennek egy külön topikot: Az emberiség manipulálása
Mit gondoltok arról hogy
A buddhizmusban csak egyetlen dolog ami jó és igaz a békességre való törekvés –minden más maszlag
A z élet csak vágyakkal képzelhető el, ez teremtés által kapott szükség. A vágy teremti a gondolatot, a célt, akaratot, cselekvést. Vágy nélkül nem létezne az élet. Nem igaz a karma és nem igaz a reinkarnáció sem.
az élet egyszeri és megismételhetetlen -sajnos. Itt és most kell az életet jobbá tenni a lelket erőssé tenni, tisztán felnevelni, hogy ha itt lejár az idő” akkor mint halhatatlan tudatos Létező sokáig létezhessen
szeretettel viktoria
„Nem igaz a karma és nem igaz a reinkarnáció sem
az élet egyszer
„Nem igaz a karma és nem igaz a reinkarnáció sem
az élet egyszeri és megismételhetetlen -sajnos.”
Miből gondolod? Ezeket az állításokat elég nehéz bizonyítani. Na meg persze az ellenkezőjét is.
Kedves Jóbarát!
„Az élet csak vágyakkal képzelhető el, ez teremtés által kapott szükség. A vágy teremti a gondolatot, a célt, akaratot, cselekvést. Vágy nélkül nem létezne az élet.”
Ebből csak az utolsó mondat igaz – félig-meddig. A tudatfejlődésben az állatvilágra jellemző, hogy megjelent az érzelemtest, majd az embernél a kellemes-kellemetlen dolgok gondolati szétválasztása. És ebből született a vágyakozás a kellemes dolgok iránt, amit akaratként fogunk fel, mert valóban a cselekvés mozgatórugója, úgy is, mint az alapszükségletek kielégítésére irányuló szándék. De eddig is létezett pl. növényi élet, és ez után a fejlődési szint után is van másfajta, tudatosabb, már nem vágyak által vezérelt élet.
Vagyis, ha a vágytest nem fejlődött volna ki az állatoknál és a primitív embernél, akkor még nem tartanánk ott, hogy gondolatokról beszéljünk. A vágy volt előbb és a gondolkodás képessége később. Ennyiben igaz.
Egyébként meg amikor a vágy teremti a gondolatot, az a farok csóválja a kutyát esete, a tudatfejlődésnek egy nem túl magas szintje. A szükségletekre igaz és a megmarketingelt átlagemberre. A sorrend fordítva volna helyes, hogy a gondolattesttel irányítsuk a vágyainkat, hangulatainkat, és a megkülönböztető képesség szabjon határt azoknak a dolgoknak, amelyek ugyan kellemesek, de a fejlődést nem segítik. A manipulálhatóságot viszont nagyon! A vágyak, azonosulások, hitek által vezérelt embert a legkönnyebb „kiszámítani” és irányítani, egymás ellen uszítani, mókuskerékben futtatni.
A reinkarnációba és a karmába pedig nem érdemes belemenni, amíg az előbbiekben nem tisztulnak le a dolgok.
Mélyebben meg kellene ismerned a buddhizmust!
Kedves Viki!
"A buddhizmusban csak egyetlen dolog ami jó és igaz a békességre való törekvés –minden más maszlag"
Mélyebben meg kellene ismerned a buddhizmust, mielőtt ilyen blődséget írsz ide!
Mit gondoltok arról, hogy
Mit gondoltok arról, hogy miközben Buddha tanítása az elengedésről, a ragaszkodás mentességről szólt, mai követői mégis fontosnak tartják Tibet szabadságának visszaszerzését?
Csak azt tudom
elengedni, ami az enyém. Ahhoz, hogy elengedjem, először meg kell szereznem. Vagy vissza 🙂
A megvilágosodása előtt Buddhát megkísértette egy démon. Azt mondta neki ” Még ehhez a darab földhöz sincs jogod, amin ülsz! ” Buddha a megvilágosodás mudrájával válaszolt ” Jogom erre a Földre, mert Tanítónak születtem le!” ( Mudra egy meghatározott kéztartás, ami Istennel köt össze )
Az a véleményem, hogy megkaphatunk mindent, ami a fejlődésünkhöz kell. Vállaltunk egy dharmát, ha Tibet dharmája az útmutatás minden elnyomott nép számára, akkor vissza kell szerezzék a szabadságukat.
Buddha követői nem azonosak magával Buddhával, nincs két egyforma ember, aki egyforma úton haladna a megvilágosodás felé…
Ez egy kiváló okfejtés.
Ez egy kiváló okfejtés.
Tibet azonban szimbólum, amelynek legalább akkora a tekintélye, mint a keresztény körökben Rómának.
Tibet szellemileg szabad, és domináns példamutatója a világnak, hogy a legnagyobb politikai elnyomás mellett is, meglehet őrizni a szellemi szabadságot.
A fizikális felszabadulásra pedig éppen az egész világnak szüksége volna, miközben az nem feltétlenül tárgya személyes ragaszkodásnak. Hanem egy olyan szakrális hely, ahonnan a béke és az Istenhez irányulás szelleme elindulhat a világba.
Tibet elnyomása analóg az egész fizikai világunk elnyomásával, főleg szellemi elnyomásával, ahol már rendelkezésre állnak a technológiák, amelyek alkalmasak kontrollálni az emberek gondolkodását, hangulatát stb… A legkézenfekvőbb eszköz erre mindjárt az időjárás, illetve annak a manipulációja, amit már a 70-es évek óta publikálnak is itt-ott. Milyen technológiák létezhetnek még, amiről egy szót nem tud az egész emberiség…
Tibet felszabadulása, a világ szabadságát jelentené, és éppen így mutat rá arra, hogy a világ milyen elnyomás alatt áll…
Életünk, felkészülés a halálra…
Kicsit elkanyarodok
a témától, de ez a Tibeti függetlenség is csak egy tükör számunkra…
Én abban hiszek, hogy minden problémát azért kapunk, hogy a megoldást megtalálva fejlődjünk általa.
Ha Tibet harcol – még ha békés úton is a szabadságáért – akkor a passzivizmusból átmegy dinamizmusba.
Mert erre van szükség, a világ megváltozott.
Ha manipulálják a gondolatainkat csak rámutat, arra mi is a dolgunk, mi a gondolati energiáink uralásával vissza tudunk hatni a világra. Fel kell nőni a társteremtői szintre, és akkor sem az anyagi, sem az érzelmi-gondolati mezőt nem tudják uralni. Saját magunk fejlesztésével tudunk visszahatni, nem lehet ezt hárítani, fel kell vállalni.
Ha elvárjuk egy szimbólumtól, egyháztól vagy gurutól majd felszabadít bennünket, egy valamit jól megtanulunk, az a várakozás 🙂
Érdekes, én meg pont a teljes lemondást, elengedést gondolnám
Érdekes, én meg pont a teljes lemondást, elengedést gondolnám Tibet kiútjaként. "Ha elvesznek Tőled, akkor engedd el."
Azért vették el a hazájukat is, hogy ne csak a tanításokban legyen jelen a lemondás, elengedés, határtalanság, ragaszkodásmentesség, hanem ezt a tettek mezején is bizonyítsák!
A békés úton való harc ugyanúgy harc, csak legfeljebb fegyvernemet váltottak.
El kellene dönteni, hogy akkor harcolnak és harcosként élik meg ezt a konfliktust, vagy vannak annyira spirituálisak, hogy a harcot belül, Önmagukban vívják meg, ennek viszont az országukhoz való ragaszkodás elengedése lesz a vége.
Bármelyiket válasszák is, veszteni fognak, de ha ezt Önszántukból teszik (mármint a vesztést, mint feladás), akkor ez valóban a szellemi fejlődésükre válik.
Képzeljük csak el, hogy ha Buddha nem hallgat ifjú korában sorsa hívó szavára és nem mond le királyságról, családról, világi örömökről önként?
Valószínűleg bevonzott volna egy trónfosztó démont, aki erővel veszi el mindenét, hogy rákényszerítse Őt a belső útra.
– szerintem.
Úgy tudom
hogy nem lemondott a világi örömökről, hanem megunta, mert már semmi örömöt nem talált benne, ez nem ugyanaz. Teljesen az övévé vált így tudta elengedni.
Odaadni valamit önként, mert már nincs rá szükségünk az nem veszteség, pláne ha kapunk helyette minőségileg egészen mást…
Buddha a világi örömök helyett átélhette azt az örömöt, amit az jelent, hogy a másik ember általa fejlődik, tanul, jut közelebb a megvilágosodáshoz.
Lehet, hogy megunta, én nem így tudtam.
Viszont nem hiszem, ho
Lehet, hogy megunta, én nem így tudtam.
Viszont nem hiszem, hogy azt az örömöt kapta, hogy másoknak segíthet. Ő nem is az örömöt kereste, hanem a szenvedéstől akart megszabadulni, ez volt a fő motivációja. Vagy rosszul tudom?
Igen
meg is találta az utat, a megvilágosodás megváltotta őt a szenvedéstől. Nem vagyok Buddhista, úgy látom az ő tanításait is félrefordították. Az sem véletlen, hogy maga a buddhizmus három ágra szakadt.
A védikus tanokban is az van, hogy az elszakadás Istentől, a születés, halál, veszteség, maga az ego illúziója a szenvedés oka. A szenvedés megszüntetése pedig a felébredés.
Ez az igazi számkivetettség, amiről beszéltünk.
Nincsen kirekesztettség, mohó vágyakozás, sóvárgás, amikor feloldódunk az EGY-ben.
a középút
Én is úgy tudom, hogy önszántából mondott le a gazdagságáról,poziciójáról, fiatal felelségéről és pici gyermekéről és fájó szivvel indult el. Ha ez igaz, akkor nem lehetett könnyű neki, igazi lemondás volt.
Aztán meg, úgy olvastam, vagy 8 év után világosodott meg. Azalatt a 8 év alatt szintén sok szenvedésben volt része, senkit nem tanitott még és örömökről szó sem volt!
Az aszkéta szerzetesekkel való erdőlakó életmódja úgy legyengitette, állitólag, hogy akkor kezdett benne megérni az a meglátás, hogy egyik véglet sem vezet el a lelki békéhez vagy a megvilágosodáshoz:sem a kényelmes gazdagság, sem a nyomorúságos önmegtagadás, hanem léteznie kell egy arany középútnak.
Én azt olvastam Evolánál,hogy királyi temetése volt,mert így
Én azt olvastam Evolánál,hogy királyi temetése volt,mert így rendelkezett,és mindig is annak tartotta magát,fenntartotta az arisztokratikus tartását ,/ezt hülyén hangzik de nem tudom jobban fogalmazni/ és erre több példát is hoz,a Felébredés Doktrínájában.
Én ehhez nem értek,nem voltam ott,de régi iratokból idézett,utána lehetett volna nézni,de annyira nem
volt nekem ez ,,életbevágó dolog”,viszont érdekességként megjegyzem.
Ugy tudomhoz –Katalinnak
Kedves Katalin, mit nevezel, vagy mit tudsz a megvilágosodásról?
Buddha, valóban megtapasztalt valamit amit ezer kétezer évenként képes néha egy-egy ember–de lelke vacogva visszatért és mivel gazdag csemete volt, a hercegi családja gyógyíttatta. Maj d a gazdag család íródeákja leírta és megfogalmazta mind azt, amit a beteg Buddha elmesélt.
De nem megvilágosodott, csak megalkotta a nirvana fogalmát, mert Ő az isteni szellemet a felhők magasságában kereste amely magasságban az élő lélek elpusztulhat –de Ő betegen, dideregve visszatért a testébe. Amit előzőleg amikor a koplaló fénylényekhez csatlakozott, mint kíváncsi gazdag fiatal, a buta aszketizmussal, majd nem az őrületbe kergetett. Megtapasztalt valamit? Igen majd nem az örületet és halált. Szeretettel viktória
Kedves Viktória!
Ha Te pontosan tudod, mi történt Buddhával mi a mömöcsért teszel fel kérdéseket nekem?
Gyengébbek kedvéért mömöcs – általam alkotott hangulat szó, unisex nemi szervet jelent :-)))
Én oly boldog vagyok balgaságomban, hagyd meg ezt nekem, pls.
egyedi Buddha élettörténet
Kedves Viki!
Most már igazán kíváncsivá tettél, hogy honnan hallottad, olvastad ezt az egyedi Buddha élettörténetet?
Mert én még közel ilyenről sem hallottam?
Megosztanád velünk a forrását?
pontosan mi az ami már nem harc?
ha levegőt veszek, és ezzel
pontosan mi az ami már nem harc?
ha levegőt veszek, és ezzel mikroorganizmusok milliónyit ölöm, meg az nem harc, vagy már az?
ha mást gondolok a világról, és ezzel megsértem az önérzetedet, az nem harc, vagy már az?
ha van egy új ötletem, ami elpusztíthat egy régit, az nem harc, vagy már az?
Szerintem a felsoroltak közül pont egyik sem harc
Szerintem a felsoroltak közül pont egyik sem harc: A harcban aktívan részt kell vennie legalább két elemnek, a Te példáidban pedig az egyik elem/fél csak passzív elszenvedője a támadásnak / elpusztításnak, nem pedig aktív küzdője.
Ha például megtámadnak és Te reakció nélkül elhullasz, akkor részedről nem volt harc. – vagyis ez nem harc
Ha viszont védekezel, visszatámadsz, vagy bármi módon küzdesz az életedért, akkor az már harc! – én így gondolom.
De nem értem, hogy hova akarsz mindezzel kilyukadni?
amikor levegőt veszek nem vagyok aktív?
amikor gondolkodom nem
amikor levegőt veszek nem vagyok aktív?
amikor gondolkodom nem vagyok aktív?
arra akarok kilyukadni, hogy a tibetiek szintén passzív „harc”ot folytatnak, hiszen annyit tesznek, hogy elmondják a véleményüket
szal nem értem neked mi a problémád
harctalanság: Lemondás Tibetről
A "passzív harc" is harc, hiszen az elméjükben nem adták fel a harcot, védekeznek, ellenállnak és bizonyos nyomást is gyakorolnak. Ez hiába nem jelenik meg harcos tettekben, elég ha magában küzd, ellenkezik az ember, az már harc!
Részükről az lenne a teljes "harctalanság", ha szívből lemondanának Tibetről és odaadnák azt a Kínai kormánynak.
Végül is, miért ne? Miért nem tudnak lemondani Tibetről? Nem a lemondást kellene gyakorolniuk?
Már látom, ahogy nyílnak a zsebekben a bicskák! : )
ennyi erővel akkor minden harc
mit harcolsz itt emberekkel, nem
ennyi erővel akkor minden harc
mit harcolsz itt emberekkel, nem tudsz lemondani?
Harc nélkül nincs Élet.
Az Élet maga a harc.
Harc nélkül nincs Élet.
Az Élet maga a harc.
Nem emberekkel harcolok, hanem nézetekkel.
"ennyi erővel akkor minden harc"
Csak nem érted a különbséget harc és nem harc között. : (
Harc az, amikor aktívan részt vesz benne. Nem harc, az, amikor nem vesz részt benne.
Például: Ha valaki belém rúg az utcán, és én visszarúgok, vagy arrébb ugrok, nehogy még egyszer belém rúgjon, akkor ez harc.
Ha viszont a rúgást elfogadom és emiatt nem reagálok, akkor ez nem harc.
Érted már a különbséget?
"mit harcolsz itt emberekkel, nem tudsz lemondani?"
Így van! Nem tudok.
De nem emberekkel harcolok, hanem nézetekkel.
ja, hát akkor a tibetiek sem emberekkel harcolnak, hanem
ja, hát akkor a tibetiek sem emberekkel harcolnak, hanem nézetekkel
te meg nem érted, hogy aki létezik, az mindig, mindenben részt vesz aktívan
csak akkor lehetne passzív, ha nem létezne
Van egy olyan állapot is, amit a teljes elfogadás szül, úgy
Van egy olyan állapot is, amit a teljes elfogadás szül, úgy hívják: jelenlét. Ebben van létezés, még sincs aktivitás.
Én igazán nem akartam beleszólni ebbe a vitába, de az a kérdés,
Én igazán nem akartam beleszólni ebbe a vitába, de az a kérdés, hogy ,,miért nem tudnak lemondani Tibetről?” , kissé erős.
KÍNA miért nem tud lemondani Tibetről? És mi miért nem mondtunk le Magyarországról és mondjuk hagytuk volna, hogy a törökök, vagy bárki más teljesen befészkelje magát ide?
Nem lehet lemondani egy teljes országról. És nem is szabad, az a véleményem.
Sem a szabadságról, a végtagjainkról és az életünkről. A kínaiak ezeket is elveszik a tibetiektől. A harctalanság ez esetben talán gyávaság lenne, meghunyászkodás a nagyobb és erőszakosabb nép elől. De a tibetiek nem gyávák és nem gyengék. Ők most csak várakoznak.
Talán arra próbálják felhívni a figyelmet, hogy végre fogjon össze a világ.
,,Ha békét akarsz, készülj a háborúra.” Megpróbáltak háborúzni de ez így túl egyenlőtlen. Kínát a világnak kell jobb belátásra bírnia. Erre próbálja felhívni a figyelmet a tibetiek sorsa.
Mielőtt őket bírálod, kérlek, képzeld el, ha kiírtották volna az egész családodat a katonák, kínoznának és még a vallásodba is keményen beleszólnának. Ha hiányozna néhány végtagod és gulákba kerülj mondjuk azért, mert ki merted mondani: ,,Éljen soká a Dalai Láma”
Ha több mint 50 évnyi szenvedés után te is erős tudsz maradni, akkor tedd fel a kérdésedet, hogy te lemondanál-e mindarról, amiért szenvedtél.
Érdemes azon elgondolkodni, hogy vajon a buddhisták közül
Érdemes azon elgondolkodni, hogy vajon a buddhisták közül mennyieknek nem fontos valóban Tibet felszabadítása, és mennyien vannak azok, akik azért nem teszik mert ezzel „rossz karmát vesznek magukra”. Mert azoknak akiket már nem érdekel annyira, érthető lenne a „semmittevés”, de hogy egyesek pusztán belső félelmeik miatt nem tesznek semmit, mert különben a pokolban égnek… na az gyávaság.
Kérdem én, ha elkezdenék harcolni Tibetért, akkor mi lesz, hm? 🙂 Biztosan ezért még 1000000 évig a szamszára fogja leszek és szenvedni fogok… 🙂
😀 Hát igen.
Rájöttem, hogy én ezért nem vagyok buddhista… nem
😀 Hát igen.
Rájöttem, hogy én ezért nem vagyok buddhista… nem hiszek abban, hogy az élet csak szenvedés. Úgy kell nézni, hogy boldognak tűnjön. Szerintem.
A szenvedések ellenére vajon miért látom mégis szépnek és
A szenvedések ellenére vajon miért látom mégis szépnek és fantasztikusnak ezt a világegyetmet?
(Ázért mer’ tudatlan és megvilágosolatlan vagy, meg azonosulsz a formával, meg ezt csak ez egod mondja, tee agresszív vadállat….)
😀
😛
:DD
Akkor szeretek az lenni! 😀
Hát nem mondanám,mert úgy tudom,a szamuráj ha harcban esett
Hát nem mondanám,mert úgy tudom,a Szamuráj ha harcban esett el,azonnal és automatikusan a mennybe jutott.
És rémlik ,hogy az Iszlámban is van ilyesmi.
Bizony ,a Szent háború,egyenes út a paradicsomba.
A ksatriákról nem is beszélve,ráadásul Buddha is az volt.
Én ugyan ,,béke párti” vagyok,de akkor hogy van ez?
Csak nehogy ledegradáljuk mind három vallást,
nem igazán arra lennék kíváncsi.
A Szent háború egyenes út a paradicsomba?
"a Szent háború, egyenes út a paradicsomba" – egy jó marketing fogás, hogy ideológiai alapot adjanak az öldöklésre, az egyébként ugyanazon vallás által békességre nevelt hívőknek. Máskülönben hogyan vették volna rá Isten jámbor birkáit, hogy több évszázad szeretet és együttérzés után elvágják a többi birka torkát?
A ksatria (harcos, uralkodó kaszt) tévedése, hogy azonosul a nemzettel, hazával, uralkodójával, (saját) igazsággal, büszkeséggel, ideológiával, stb.
Habár a dolga (dharma) az, hogy harcoljon, ezért még nem fog a mennybe, vagy megvilágosodásba kerülni, legfeljebb túl lesz az ezéletbeli kötelességén és születhet egy magasabb tudatosságot igénylő életúttal.
Nem igazán az önmegvalósításra "teremtetett" a harcos útja, egy brahman sokkal esélyesebben megtalálhatja Önmagát, mivel ideje nagy részét erre fordítja (jó esetben!), nem a harcra.
Buddha ugyan ksatriának született, de bőven brahmanként halt meg.
Bocs,de csak a szamurájra mondtam /nem én,hanem a
Bocs,de csak a szamurájra mondtam /nem én,hanem a hagyományuk/,hogy ha harcban esik el,a mennybe jut,
és az iszlámban,aki a ,,szent háborúban”,szintén harcban hal meg az rögtön a paradicsomba jut.
Ez ott van a Koránban.
Az öngyilkos merénylők is ezzel ,,vigasztalódnak”
Írtam ,hogy békepárti vagyok,de mégis vannak ilyen dolgok. /pedig azt hittem ,hogy tőlem függetlenül nincs semmi:))) /
A Buddha dolog rendben is van ,egy szóval sem mondtam,hogy a Ksatria állapot egyenlő a felébredéssel.
Viszont büszke volt a kasztjára,és királynak kijáró temetést intézett magának.
Azért ezen is érdemes elgondolkodni,hogy szeretet ,meg aszkézis, meg felébredés ide vagy oda ,ezek az arisztokratikus attitűdök végig megmaradnak.
Egyébként tudod ,hogy a buddhizmus is,meg a hindu doktrinák is /amik a felébredést taglalják / több ágra oszlottak, és vannak bizony olyan irányzatok,ahol a Ksatriát, a Brahman fölé emelik.
Én ezt nem állítom mert honnan tudnám,csak találkoztam ezzel a verzióval is.
Már annyira nem emlékszem,de van száraz út,meg vizes út,meg jobb kéz bal kéz útja,sokszor egyik szögesen az ellentéte a másiknak
.A Mahajana buddhizmus sokkal, ,,lájtosabb”,a szeretet ,elfogadás,együttérzés,míg az eredeti ág a Hinajana,sokkal keményebb,szigorúbb.
A Dalai láma ,Bódhiszattva inkarnációjaként,a Mahajanát képviseli,gondolom azért nem díjazod annyira.
Pedig az összes Dalai Láma,a hagyomány szerint megvilágosodott lényként születik meg,és rendelkeznek azzal a minőséggel,hogy megvalósíthatnák a buddha állapotot,és a Nirvánát,de önként mondanak le erről,hogy /a mahajana hagyományának megfelelően/ bódhiszattvaként segítsék az emberiséget.Vagyis lemond saját megmeneküléséről azért,hogy segítse a többieket a saját ,,megmenekülésük” elérésében.
/Viszont az is igaz,hogy a hagyomány szerint csak XIII- Dalai Láma van,és azzal vége,mint ahogy úgy tűnik Tibetnek is.A mostan D. Láma pedig a XIV-ik./
Amit te képviselsz az a Hinajana.ez egyéni út a saját ,,megszabadulásom”. /nem mindegy/
Na mindegy 🙂 ,változatlanul csak a szamurájnál,meg a szent háború példánál maradnék,mert az tuti.
/Mármint a forrás,ugye a saját hagyományuk./
Én is fontosnak tartom a szeretetet és az együttérzést
Nem értelek, miért kezded megint ‘bocs’-csal? Vagy ez megint a régi lemez? Próbáljunk meg mentegetőzés nélkül kommunikálni, különben még azt érezheted, hogy én nyomlak le! Köszi!
Nem hiszem, hogy "azért nem díjazom" a Dalai Lámát, hiszen én is fontosnak tartom a szeretetet és az együttérzést.Viszont az ilyen módú felhasználásával és felszínességével valóban nem értek egyet a tanításának. De erről nem kívánok másokat meggyőzni, úgyis mindenki a saját útjában hisz.
Szia Sanyi!
Csak hogy egy kicsit megérts engem.Én teljesen
Szia Sanyi!
Csak hogy egy kicsit megérts engem.Én teljesen egyértelműen a két dolgot emeltem ki,a Ksatriát nem soroltam oda.
Te a válaszodban mégis ezt állítottad.
Szerettem volna erre felhívni a figyelmedet,de úgy hogy ne kritizáljalak,és ne ítélkezzek
Irhattam volna esetleg azt is ,hogy ,,te nem látsz a szemedtől? nem ezt írtam miért állítasz ilyet?”
Mivel ez nem az én stílusom,csak annyit írtam:hogy bocs,nem ezt mondtam…
Miért nem fogadsz el engem olyannak ,amilyen vagyok,én elfogadlak téged szőröstől bőröstől:)
én szelídebb vagyok és sokkal fontosabb nekem a másik,mint a saját igazam…nem fogok senkinek ezért nekiesni
azt a kolerikusok csinálják,én pedig flegmatikus- szangvinikus vagyok,nagyon erős a fékezésem,ha úgy tetszik
nem vagyunk egyformák,és ez így a jó /mi lenne akkor?/
majd leszünk esetleg,de az még odébb van:)
a Láma dologba nem akartam igazán belefolyni,de ha már szóba esett,azt hiányoltam tőled,hogy ha ez a véleményed róla,miért nem indokoltad meg,csak azt mondtad, ,,te tudod miért állítod,amit..”
Ez nem indok,ezt nem lehet elfogadni
A Miki stílusával nem értek egyet ugyan,de a mondanivalójában van igazság
Neked itt tekintélyed van,adnak a szavadra,/főleg akiknek nincs erről a dologról információjuk/
ha belekezdesz ebbe a témába és minősíted a Dalai Lámát,akkor szerintem nagyon meg kellett volna indokolnod,hogy miért is állítasz ezt ,vagy azt,Főleg amikor egy születetten megvilágosodott lényről azt állítod,hogy Ő nem lehet megvilágosodott
Ezt azért komoly érvekkel alá kellett volna támasztani,már csak a szavad ,véleményed hitelessége szempontjából is.
Én bevallom akkor nagyon dühös voltam ezért,de visszafogtam magamat,de most hogy így vágysz rá,hogy még azt sem mondjam ,hogy bocs,hanem bele az arcodba,akkor tessék.
Vedd úgy ,mintha kaptál volna egy jobb horgost,mert annyira felháborodtam akkor ezért.
Egyébként én is ott voltam,de erről majd máskor.
Még annyit ,hogy magyarázni kell,mert írásban kommunikálunk,sok a félreértés emiatt,mert sokszor mást értünk ugyanazon fogalom alatt,és rögtön kitör a balhé.
Én béke párti vagyok,mondtam,ezért inkább magyarázok,ha szükséges magyarázkodom is.
Ez veled is megesik gyakran,mert előfordul ez bizony,és akkor te is magyarázkodsz,mint ahogy a lámás blogban is tetted,és többször máshol is.
Nekem ez természetes és semmi kórosat nem láttam benne.
Van ,hogy az ember nem jól fejezi ki magát,vagy mondjuk
egy fogalmon mást értenek,és ott a félreértés.Miért baj ezt helyre tenni?Miért maradjon mindkét félben ezért esetleg lerendezetlen dolog.
Az jobb lenne szerinted?
Nagyon örültem
a blognak, mert végre szembe néztem azzal, miért is vagyok szemüveges. Elég összetett a dolog, de a lényegi ok hogy én, vagyis sokszor az egom dönti el mit akarok tisztán látni és mit nem. Nem akarom látni pl. azt hogy örgeszem, a ráncokat stb.
A Dalai Láma véleményem szerint nem megvilágosodott. Amivel nem akar szembe nézni az az, hogy át kellene harc nélkül adni Tibetet, elfogadni Kínát azon a szinten ahol van. A megvilágosodottaknak teljes rálátásuk van az isteni tervre, nincs már helyhez, szerephez való ragaszkodásuk.
Ha a tükör módszernél maradunk Évi, akkor Te a belső világodból vetíted ki azt, hogy nem vagy elfogadva, teremted meg a szituációkat ehhez. Ha nem a Sanyi, akkor valaki más fogja lereagálni ezt, a belső harcok megtalálják mindig a megfelelő partnert. Hárítod a belső munkát. Mindig van valami más, amivel foglalkozni kell.
…nincs már helyhez, szerephez való ragaszkodásuk.
Kedves Kati!
Rég olvastalak itt a weboldalon, de tegnap és ma arra jutottam, hogy sokkal élvezhetőbbé váltak számomra az írásaid, ahogyan a korábbi mélység összeszedettséggel és érthetőbb megfogalmazásokkal társult. Számomra ez azt jelzi, hogy sok kuszaság megoldódott benned, így a rend az írásaidban is tükröződik immár. Gratulálok!
(Nem győzöm Kedvencekbe menteni a hozzászólásaidat! ; )
"A megvilágosodottaknak teljes rálátásuk van az isteni tervre, nincs már helyhez, szerephez való ragaszkodásuk."
Valahogy ezt szerettem volna én is elmondani, csak hát nem sikerült. Köszönöm!
Köszönöm
Jó sok víz lefolyt a Dunán, azóta, hogy három évvel ezelőtt megrendeltem az első Sirály csomagot… :-))
A testünk minden másodpercben harcot folytat a mikroorganizmusok
A testünk minden másodpercben harcot folytat a mikroorganizmusokkal azért, hogy életben maradjunk. A természetben is nap mint nap ez folyik, persze emelett legalább ennyi békés időszak is van. Nem hiszem, hogy a harcot ki lehet játszani az életben, legfejebb megtagadod, de annak meg van értelme ha ez is az élet része?
Szerintem aki nem tud harcolni az valamilyen szinten nem is
Szerintem aki nem tud harcolni az valamilyen szinten nem is életképes. A harc egy létező dolog, és szükség is lehet rá. Állandóan megalkudni és hagyni, hogy a tudattalanság földbe tiporjon? Ennek nem látom értelmét. Lehet harcolni tisztességesen és becsületesen is, egy nemes cél érdekében. Nem kell mindig harcolni, de ha épp szükséges akkor miért tagadják meg?
Látod Eszti, más is ezen a nyomon van.
"…már rendelkezésre állnak a technológiák, amelyek alkalmasak kontrollálni az emberek gondolkodását, hangulatát stb."
Látod Eszti, más is ezen a nyomon van.
Nyitok ennek egy külön topikot: Az emberiség manipulálása
Mit gondoltok arról hogy
A buddhizmusban csak egyetlen dolog ami jó és igaz a békességre való törekvés –minden más maszlag
A z élet csak vágyakkal képzelhető el, ez teremtés által kapott szükség. A vágy teremti a gondolatot, a célt, akaratot, cselekvést. Vágy nélkül nem létezne az élet. Nem igaz a karma és nem igaz a reinkarnáció sem.
az élet egyszeri és megismételhetetlen -sajnos. Itt és most kell az életet jobbá tenni a lelket erőssé tenni, tisztán felnevelni, hogy ha itt lejár az idő” akkor mint halhatatlan tudatos Létező sokáig létezhessen
szeretettel viktoria
„Nem igaz a karma és nem igaz a reinkarnáció sem
az élet egyszer
„Nem igaz a karma és nem igaz a reinkarnáció sem
az élet egyszeri és megismételhetetlen -sajnos.”
Miből gondolod? Ezeket az állításokat elég nehéz bizonyítani. Na meg persze az ellenkezőjét is.
Kedves Jóbarát!
„Az élet csak vágyakkal képzelhető el, ez teremtés által kapott szükség. A vágy teremti a gondolatot, a célt, akaratot, cselekvést. Vágy nélkül nem létezne az élet.”
Ebből csak az utolsó mondat igaz – félig-meddig. A tudatfejlődésben az állatvilágra jellemző, hogy megjelent az érzelemtest, majd az embernél a kellemes-kellemetlen dolgok gondolati szétválasztása. És ebből született a vágyakozás a kellemes dolgok iránt, amit akaratként fogunk fel, mert valóban a cselekvés mozgatórugója, úgy is, mint az alapszükségletek kielégítésére irányuló szándék. De eddig is létezett pl. növényi élet, és ez után a fejlődési szint után is van másfajta, tudatosabb, már nem vágyak által vezérelt élet.
Vagyis, ha a vágytest nem fejlődött volna ki az állatoknál és a primitív embernél, akkor még nem tartanánk ott, hogy gondolatokról beszéljünk. A vágy volt előbb és a gondolkodás képessége később. Ennyiben igaz.
Egyébként meg amikor a vágy teremti a gondolatot, az a farok csóválja a kutyát esete, a tudatfejlődésnek egy nem túl magas szintje. A szükségletekre igaz és a megmarketingelt átlagemberre. A sorrend fordítva volna helyes, hogy a gondolattesttel irányítsuk a vágyainkat, hangulatainkat, és a megkülönböztető képesség szabjon határt azoknak a dolgoknak, amelyek ugyan kellemesek, de a fejlődést nem segítik. A manipulálhatóságot viszont nagyon! A vágyak, azonosulások, hitek által vezérelt embert a legkönnyebb „kiszámítani” és irányítani, egymás ellen uszítani, mókuskerékben futtatni.
A reinkarnációba és a karmába pedig nem érdemes belemenni, amíg az előbbiekben nem tisztulnak le a dolgok.
Mélyebben meg kellene ismerned a buddhizmust!
Kedves Viki!
"A buddhizmusban csak egyetlen dolog ami jó és igaz a békességre való törekvés –minden más maszlag"
Mélyebben meg kellene ismerned a buddhizmust, mielőtt ilyen blődséget írsz ide!
Kedves skarma! A lemondás az út.
Kedves skarma!
Itt válaszolnék kérdéseidre.
Mivel Tibet Buddha tanítását "kellene" hogy kövesse, vagy legalábbis nagy hatással volt/van rájuk, így asszem érdemes figyelembe venni, hogy Buddha szerint ahhoz, hogy elkerüljük a szenvedést, meg kell szüntetnünk minden ragaszkodást, hamis kötődést, stb.
Na mármost egy országhoz, hazához való ragaszkodás éppen ilyen felesleges kötelék, ami mint látjuk, csak szenvedést hozott azokra, akik tévesen az országukkal, hazájukkal, vallásukkal azonosultak.
Ezen más látásmód elsajátítása különösképpen fontos lenne egy olyan népnél, amelyik egyébként velejéig hisz a reinkarnációban. Ugyanis miért ragaszkodik valaki ebben az életében Tibethez, amikor lehet, hogy az előző tíz életében éppen kínainak született?
Ha hiszünk benne, hogy újra meg újra születünk, akkor teljesen mindegy, hogy most éppen melyik nemzet sorait gazdagítjuk.
Ha hiszünk abban, hogy a legfőbb gazdagság a lélek megismeréséből fakad, akkor miért ragaszkodnak annyira az országuk fennhatósága miatt, vagy hogy tudják-e szabadon gyakorolni a vallásukat vagy sem?
Buddha tanítása alapján tudhatnák, hogy a vallással nem jutnak el még a megvilágosodásba sem, ahhoz kőkemény belső spirituális munka kell, aminek az egyik alappillére a mindenről lemondás!
Te érzelmi alapon és tanult viselkedésmintával közelíted meg a kérdést. Számodra, ha valaki nem harcol, az gyávaság vagy meghunyászkodás. Pedig teheti ezt azért is, mert nem érzi úgy, hogy harcolnia kellene, mert elfogadta, hogy elvettek tőle valamit, ami addig sem volt az Övé.
Mi a Tiéd?
Semmi sem a Tiéd.
Egy ország, egy földterület nem egy népé, nem egy közösségé, azt nem birtokolhatja senki sem! Tehetünk úgy, mintha a miénk lenne, hozhatunk erre földi törvényeket is, vérünket is onthatjuk érte, de az akkor sem a miénk.
Senki nem birtokolhat semmit sem!
Erre próbál tanítani a Kínai megszállás is, hiszen Tibet részéről esélytelen a függetlenség visszanyerése. Politikailag nem sokat haladtak az ügyükben, és ahogyan a gazdasági erők mostanában alakulnak, még vagy 200 évig senki sem fog szembehelyezkedni Kínával, hogy felkarolja Tibetet.
Mindez azért, hogy megtanítsa a tibetieknek, hogy Tibet nem az övék, engedjék el, mondjanak le róla!
Persze Ők nem értenek a tanításból (különben akár már vissza is kaphatták volna a földjüket) és fennen hangoztatják, hogy: Tibet a tibetieké!
Kedves skarma! A lemondás az út.
Kedves skarma!
Itt válaszolnék kérdéseidre.
Mivel Tibet Buddha tanítását "kellene" hogy kövesse, vagy legalábbis nagy hatással volt/van rájuk, így asszem érdemes figyelembe venni, hogy Buddha szerint ahhoz, hogy elkerüljük a szenvedést, meg kell szüntetnünk minden ragaszkodást, hamis kötődést, stb.
Na mármost egy országhoz, hazához való ragaszkodás éppen ilyen felesleges kötelék, ami mint látjuk, csak szenvedést hozott azokra, akik tévesen az országukkal, hazájukkal, vallásukkal azonosultak.
Ezen más látásmód elsajátítása különösképpen fontos lenne egy olyan népnél, amelyik egyébként velejéig hisz a reinkarnációban. Ugyanis miért ragaszkodik valaki ebben az életében Tibethez, amikor lehet, hogy az előző tíz életében éppen kínainak született?
Ha hiszünk benne, hogy újra meg újra születünk, akkor teljesen mindegy, hogy most éppen melyik nemzet sorait gazdagítjuk.
Ha hiszünk abban, hogy a legfőbb gazdagság a lélek megismeréséből fakad, akkor miért ragaszkodnak annyira az országuk fennhatósága miatt, vagy hogy tudják-e szabadon gyakorolni a vallásukat vagy sem?
Buddha tanítása alapján tudhatnák, hogy a vallással nem jutnak el még a megvilágosodásba sem, ahhoz kőkemény belső spirituális munka kell, aminek az egyik alappillére a mindenről lemondás!
Te érzelmi alapon és tanult viselkedésmintával közelíted meg a kérdést. Számodra, ha valaki nem harcol, az gyávaság vagy meghunyászkodás. Pedig teheti ezt azért is, mert nem érzi úgy, hogy harcolnia kellene, mert elfogadta, hogy elvettek tőle valamit, ami addig sem volt az Övé.
Mi a Tiéd?
Semmi sem a Tiéd.
Egy ország, egy földterület nem egy népé, nem egy közösségé, azt nem birtokolhatja senki sem! Tehetünk úgy, mintha a miénk lenne, hozhatunk erre földi törvényeket is, vérünket is onthatjuk érte, de az akkor sem a miénk.
Senki nem birtokolhat semmit sem!
Erre próbál tanítani a Kínai megszállás is, hiszen Tibet részéről esélytelen a függetlenség visszanyerése. Politikailag nem sokat haladtak az ügyükben, és ahogyan a gazdasági erők mostanában alakulnak, még vagy 200 évig senki sem fog szembehelyezkedni Kínával, hogy felkarolja Tibetet.
Mindez azért, hogy megtanítsa a tibetieknek, hogy Tibet nem az övék, engedjék el, mondjanak le róla!
Persze Ők nem értenek a tanításból (különben akár már vissza is kaphatták volna a földjüket) és fennen hangoztatják, hogy: Tibet a tibetieké!