Tudatos álmodás szintjei | Önmegvalósítás.hu

Tudatos álmodás szintjei

Hozzászólások

18 hozzászólás
Kedves Andi!
2011. szeptember 30. péntek, 21:19 | Éva.

A válaszadást meghagyom Sanyinak,viszont neked és mindenkinek akit érdekel a tudatos álmodás,szeretnék ajánlani egy komoly magas színvonalú könyvet,amiből gyakorlatok során el lehet sajátítani magas szinten a tudatos álmodást./sőt annál sokkal többet is.../

Tenzil Wangyal Rimpocse: Az álom és az alvás Tibeti Jógája

Elmélet - gyakorlat
2011. október 01. szombat, 22:44 | e-andi   Előzmény

Kedves Éva!

Köszönöm szépen a könyv ajánlást. Ez még nincs meg, ha otthon járok megnézem. Az az igazság, hogy nekem is van könyvem a tudatos álmodásról, igaz nem ez.

Mostanában úgy érzem, hogy a fejlődésemhez mások személyes tapasztalatára van szükségem. Azt szoktam érezni, hogy elméletben minden olyan könnyű. Annyira könnyűnek ígérkezik leírva, aztán a valóságban valamiért még sem tudom használni. Ha viszont valakinek már sikerült tudatosan álmodni és megosztja velem a személyes tapasztalatát, mit csinált, hogyan gyakorolt, mire jött rá, akkor az talán nekem is segíthet, vagy legalábbis elindíthat bennem valamit. Ezért is örültem annyira annak, hogy Sanyinak milyen tervei vannak az oldallal.

Épp én írtam, hogy bárki lehet tanácsadó ezen az oldalon, és tessék csak Sanyinak címeztem a kérdésemet. Természetesen a kérdés mindenkinek szól, teljesen mindegy, hogy ki válaszol, így a Te válaszodnak is nagyon örülnék.

Üdvözlettel
Andi

Elfogadni azt ami van, a valóságot!
2011. október 01. szombat, 22:55 | e-andi   Előzmény

Tudatos álom – 4. szint

Álom:

Egy számítógép billentyűzete előtt vagyok. Kiválaszthatok és beírhatok egy város nevet és megnézhetem, hogy milyen az adott város, vagy épp mi zajlik ott. Mit is nézzek meg, valamiért Új-Delhit írom be. Talán megfordult a fejemben, hogy miért épp ez jutott eszembe, mindegy megnézem, mi van ott. Amikor enter-t nyomok, hogy megnézzem, milyen képet látok ott, akkor egy kicsit megijedek. A képernyőn sok-sok dinoszauruszt látok, mintha tömött sorban lennének. Gondolkodni kezdek, hogy ez nem lehetséges. Új-Delhi az egy város, arra számítottam, hogy nagy emeletes épületeket fogok látni, egy nyüzsgő város képét, kicsit felülről nézve. Mi ez? Nem értem, hogyan lehetséges, ha beírom egy város nevét, akkor a dinoszauruszok jönnek fel. Valami össze van keveredve benne. Nem jó a program a gépen. Már éppen be akartam írni egy másik város nevét, hogy teszteljem a programot, amikor felébredtem.

Az, hogy egy adott álom nekem mit jelent, azt legjobban ébredés után tudom értelmezni. Már nem álmodom, de még ébren sem vagyok teljesen.

Több jelentését találtam az álomnak.

Mielőtt beírtam Új-Delhi nevét, már megvolt a fejemben a kép, hogy mit fogok látni a képernyőn. Nagy épületeket, nyüzsgő várost. Amikor megláttam a dinoszauruszokat, akkor a fejemben elképzelt város-kép nem egyezett a képernyőn látott képpel. Én eddig úgy tudtam Új-Delhi egy város, arra számítottam, hogy egy várost fogok látni és nem dinoszauruszokat. Álmomban azt gondoltam az én fejemben levő gondolat a helyes, hisz tudom, hogy Új-Delhi egy város és a program a hibás. Mi van ha fordítva van? Mi van ha a program jó…és a fejemben levő gondolat a hibás. Azt éreztem, hogy az álom azt üzeni nekem, hogy nem akarom elfogadni azt, ami a valóság, amit látok, vagyis a dinoszauruszokat. Mert azt akarom látni, amit elképzeltem, vagy ami a tudatomban van és nem azt, ami a valóság. Mi van, ha Új-Delhiben tényleg dinoszauruszok vannak. Azt üzente az álom nekem, hogy fogadjam el azt, ami van és úgy, ahogy van. Új-Delhit akartam látni, Új-Delhiben pedig dinoszauruszok vannak. Ez a valóság.

Aztán eszembe jutott, hogy amikor a tudatos álomban vagyok, akkor szoktam felébredni, amikor összehasonlítom az „éber” valóságomat az álomképpel, és ha eltérést találok, akkor felismerem, hogy álmodok és utana rögtön fel is ébredem. Most is ez történt. Ez nem egy tudatos álom volt, de akkor ébredtem fel, amikor nem fogadtam el azt, amit látok. Álmomban Új-Delhiben dinoszauruszok vannak, de én ezt nem fogadtam el. Keresni akartam egy másik várost. Azt akartam, hogy amennyiben én beírok egy város nevet, és a fejemben van egy kép, hogy egy város, hogy nézhet ki, azt várom el a programtól, hogy ezt mutassa meg nekem. Csakhogy a valóság lehet más is, mint amit én elvárok.

Ez segített megérteni, és talán válasz arra a kérdésemre, amit feltettem, hogy hogyan tudnék tovább lépni a tudatos álmodás 4. szintjére. A tudatos álom 4. szintjén az álmodó képes irányítani az álom cselekményét, szereplőit, önmagát. Sanyi írása szerint: „Ha sikerül elérned a tudatos álmodás tudatállapotát, akkor ott megidézhetsz: feldolgozatlan emlékeket, konfliktusokat, személyeket, vagy saját érzéseket, fájdalmakat, gátlásokat. Ezek sokkalta könnyebben fognak előjönni, mint éber vagy meditatív állapotban és a feldolgozásuk is ezerszer könnyebben megy majd”

Igen ám, csak ehhez az is hozzátartozik, hogy a tudatos álmomban megláthatok, megtudhatok valamit, ami a tényleges valóság. Vagyok-e olyan tudatossági szinten, hogy amit látok, hallok, azt el tudjam fogadni, bármi legyen is.

Most úgy érzem, azért ébredek fel a tudatos álmomban abban a pillanatban, mikor rájövök, hogy álmodom, mert ha rájövök, hogy álmodom, akkor képes leszek írányítani az álmomat, esetleg meglátni a valóságot, erre viszont még nem állok készen. Hiszen az előző álmom is azt mutatta, hogy nem fogadtam el, amit láttam.
Ha a tudatosságom eljut oda, hogy bármi történik is velem a tudatos álom 4. szintjén az el tudom fogadni úgy, ahogy van, akkor tovább tudok lépni a tudatos álmodás 4. szintjére. Meg kell dolgoznom magamat, ahhoz, hogy a valóságot képes legyek meglátni, és ne legyenek elvárásaim, hanem egyszerűen fogadjam el a valóságot.

Az, hogy tényleg így van-e és én úgy tudok tovább lépni a tudatos álmodásban, hogy elfogadom, bármit tapasztalok is ott, azt most még nem tudom. A tapasztalatom fogja megadni rá a választ.

Az is felmerült bennem, hogy furcsa, hogy feltettem a kérdésemet az oldalon és én most úgy érzem, hogy a saját álmom adott választ a kérdésemre. Azt szokták mondani, hogy minden kérdésre bennünk van a válasz. Biztos így van, csak én még nem tudom, mert elég sok kérdésemre még nem tudom a választ megadni saját magamnak. A tudatom azt nem hittel el, hogy én saját magamnak erre a kérdésemre tudnék választ adni. Azt viszont el tudtam hinni, hogy valaki, mondjuk Sanyi tudna nekem válaszolni. Szívből tettem fel a kérdést és tényleg szerettem volna tudni rá a választ. Feltettem a kérdést és a lelkem megadta rá nekem a választ.

Attól függ, hogy egy kérdésre megkapjuk-e a választ, hogy a tudatunkkal el tudjuk-e hinni, hogy tudjuk rá a választ valahol belül mélyen. Amit el tudunk hinni, arra képesek is vagyunk.

Az illúzió fátyla
2011. október 02. vasárnap, 7:51 | e-andi   Előzmény

Tegnap azt írtam, hogy szerintem akkor tudok átlépni a tudatos álmodás 4. szintjére, ha képes leszek arra, hogy lássam a valóságot és azt el is tudjam fogadni. Ez most is így van.

Tegnap elfelejtettem megírni, hogy rá is jöttem arra, hogy mi az az én „valóságom”, amit nem akarok elfogadni vagy meglátni. Találtam valamit, amiben egyszerre hiszek, és egyszerre kételkedem és félek is. Mi van ha tényleg létezik és megtapasztalom? A szívem mélyén hiszek benne, szeretném, hogy létezzen.
A valóságban azonban félek kicsit tőle. A szívemben él a hit, hogy valóság, kint viszont nem merem megtapasztalni, nem merem meglátni.

Amikor eszembe jutott, hogy ja, tényleg én tegnap rájöttem mit nem akarok meglátni, akkor nem is értettem, hogy ezt miért nem írtam meg eddig. Ma reggel 6.30kor részt vettem egy on-line közös meditáción és rájöttem.

Megértettem még valamit. Megváltozott bennem valami. Úgy tudom szemléltetni, hogy eddig nyitva volt a szemem és láttam azt a valóságot, ami van. Csakhogy ez nem a teljes valóság. Erre szokták mondani, hogy az illúzió fátylán keresztül nézzük a világot. Az is valóság, amit látunk, csak mintha valami megszűrné az „igazi valóságot”. Úgy érzem eltűnt az illúzió fátylam. Már tudom, hogy amiben eddig hittem az valóság, csakhogy most meg a szememet csuktam be. Még nem merem megnézni a teljes valóságot. A különbség már csak annyi, hogy ebben én döntök. Már tudom mit fogok látni, ha a kinyitom a szemem. Az a kérdés, hogy mikor leszek elég bátor, hogy kinyissam a szememet és a valóságban is meglássam a valóságot.

Elértem azt az állapotot, hogy már nem akarom sürgetni magamat. Már tudom mit fogok látni ha kinyitom a szemem. Csak épp még nem vagyok készen rá, hogy kinyissam a szemem. Még várok….

Azt is érzem, hogy ez által egy furcsa paradox helyzet állt elő bennem. A tudatos álmot én is arra akartam használni, hogy hozzá jussak olyan információkhoz, amihez éber állapotomban nem vagyok képes. Most viszont azt érzem, hogy ha kinyitom a szemem, akkor már éber állapotban is fogom tudni a valóságot, vagyis már nem lesz szükségem a tudatos álomra. Ha képes vagyok éber állapotban is választ kapni a kérdéseimre, akkor miért használnám az álmot arra, hogy információhoz jussak.

Az is lehet, hogy csak az képes a tudatos álmodásra, aki képes éber állapotában is megválaszolni azokat a kérdéseket, amelyekre álmában szeretne választ kapni? Ezt még rejtély számomra…

Volt már tudatos álmod, amikor képes voltál irányítani az álmodat és hozzájutni információkhoz, amit éber állapotban nem tudtál megszerezni?

ismét
2011. október 02. vasárnap, 14:08 | DIdiusUS   Előzmény

Kedves Andi,
Ismét Neked írok, mert valemely ok miatt, éreztem több napja, hogy fel kell jönnöm az oldara, megint.
S lám mit látok: a kérdéseid sorát. Útkeresésed egyik állapotát.

Mindenki mindenki mestere, társak vagyunk ezen az úton, csak épp jelenleg nem mindenki ugynazon a tudatossági/tudati szinten van. Minden ember megérdemli a tiszteletet bármilyen tudatossági szinten is van, és minden ember érték, kincs.

Bizonyára akinek címezted a kérdésidet, fog/fognak válaszolni, én "csak" azért válaszlok Neked, mert éreztem fel kell jönnöm ide.
Talán okkal.

Álom vagy ébrenlét : teljesen mindegy az én meglátásom szerint.
Mindegyik egy -egy állapot bizonyos frekvencián.
Ha tudatos vagy az egyikben, tudatos vagy a másikban is. Illetve az ezredikben is.
Ugyanakkor az álombeli állapotban könnyebben felszínre lehet hozni a megoldatlan problémákat, és könnyebb a válaszkeresés is rá.
Te is ezt szeretnéd? válaszokat egy dologra? egy érzésre?
Mi az amit irányítanál "éber" állapotodban és mi az amit megváltoztatnál ?
Mit nem tudsz irányítani most? Mi az amit nem tudtál irányítani pedig akartad?
Mitől félsz, hogy majd irányítanod kellene?
Mitől félsz, mit fogsz meglátni/mit látsz ?
Fizikailag nem "ismerjük" egymást, szóval írd le nyugodtan HA úgy érzed, ehhez van kedved. Írhatod bárki másnak is aki épp "megfelelő" s épp ráér, stb.
Az igazság egyébként is FELSZABADÍT. :)
Érezted már, hogy feloldod magadban a blokkot, van egy dolog amit elmondanék/megoldanék .. de nem merem megtenni?????
Látom a "problémát", de NEHÉZ az utat megtenni addig míg kimondom/megoldom/megcselekszem? Pedig csak egy kapcsoló. Felkapcsolom, lekapcsolom. Döntés.
Aztán ha megtetted, milyen üdítő, felszabadító érzés?
S utána már nem akarsz lemondani erről az érzésről, mert látod, hogy volt BÁTORSÁGOD, s igenis vagyok olyan erős, és őszinte és megtisztelem azzal önmagam és a másik embert is, hogy az igaz, őszinte, mindenki épülésére szolgáló utat választom?
Ezek a döntéseink melyek nemesítenek minket és másokat is.

Tehát látod azt, hogy van valami, ami nyomaszt téged/félsz tőle, tudod már nagyjából, hogy mi is az, s csak fel kéne oldani magadban. Persze lehetnek közben segítőid, s ügyesen megoldottad, hogy a szintednek megfelelő oldalon próbálsz erre választ keresni. Ráérzetél. Hidd el tudsz tudatosan is dönteni.

-Tudod e a választ a kérdéseidre? Írtad el kell hinned, képes vagy rá. :
>>>Ott a válaszod már magadnak.
-A tudatos álmot akartad használni, hogy válaszokat kapj... :
>>>nem mindegy az, hogy hogyan kapod meg az információt?:)
Feltételeket szabni "emberi" dolog, mikor épp önmagad Isteni énjével akarsz beszélgetni?
A feltételek szabása = korlátok felállítása, mikor lehetne közben a határtalan szabadság is, miközben a szabadság útjai között épp a neked megfelelőre "kattintanál"/"kattinthatnál"... csak rá kéne magad bízni a Jóistenre...

Kicsit kitágítva Téged , ha megengeded még reagálnék valamit.
Emelkedés van a rezgésben s mindenen a Földön , sokan "ébrednek fel".
Olyan mintha valmiféle spirális erő hatna, s egyre inkább kerülünk a középpontja felé, de közben egy másik nézéssel meg mintha egyre inkább látnánk ezt kívülről is.

Ne csodálkozz azon, ha fel "kell" ébredned Andi. S Andi helyett most bárki s midenki lehetne itt a név.

De persze írtál egy nagyon okosat, mindennek ideje van. Szerintem erőszakosan nem mindig célszerű nyitogatni senkit sem.
A lényeg, ha ébredned kell, könnyítsd meg a dolgod az elfogadással. IGEN, születnem/ szülnöm kell , elfogadom és hajrá. Jó lesz minden, rendben lesz minden. Mikor épp az ideje van, olyan "szépen" természetesen megtörténik minden.
A szépen érdekes szó, mert lehet a folyamat míg átjutsz a "szülőcsatornán" kemény s nehéz lesz.
S milyen jó , hogy épp akkor ébredezel mikor a Föld lakosságának elég nagy hányada, s a Föld is újjászületik. Ugye? Milyen szép ez. :) is.

Minden jót.
Szia Dia

,,Az is lehet, hogy csak az képes a tudatos álmodásra, aki képes
2011. október 02. vasárnap, 22:50 | Éva.   Előzmény

,,Az is lehet, hogy csak az képes a tudatos álmodásra, aki képes éber állapotában is megválaszolni azokat a kérdéseket, amelyekre álmában szeretne választ kapni? Ezt még rejtély számomra…''

Szerintem közelítesz a megértéshez,mert az nem lehet ,hogy az ember az álmában tudatos,miközben a hétköznapi életében pedig nem.Tehát ha az ember ki tudja alakítani,hogy egyre tudatosabb az életében,hogy képes figyelni önmagára ,és kevéssé zökken már ki ebből,akkor az álmában is tudatos lesz. A tudatos álom gyakorlása nélkül is,mert a tudatosság az álmában is jelen lesz.

Azt írtad korábban,hogy elmélet és gyakorlat,tehát szeretnél hallani tapasztalatot.
Én nem tanultam a tudatos álmodást. Akkor találkoztam először vele,amikor rendben volt az életem,
és képes voltam ,,valamennyi'' tudatosságot fenntartani napközben az életemben általában,akkor egyszer csak el kezdtem így álmodni.
Tudtam,hogy álmodok,rájöttem az álom közben,tudtam ,hogy másnap mit kell csinálnom,tudtam hogy az ágyamban vagyok,de ezzel egy időben az álomban is voltam.
Nem akarom most sorolni
Viszont ahogy romlott a napközbeni tudatosságom,mert jöttek problémák,amik egyre inkább megzavartak,ahogy romlott a helyzet,ahogy veszítettem el a tudatosságomat,úgy nem csak a hétköznapi életemben,hanem az álmomban megszűnt a tudatosság.
Ebből én arra következtette ,hogy tudatosság csak egy van,és vagy képes vagyok fenntartani a tudatosságomat,és akkor az kiterjed mindenre,vagy ha nem ,akkor se nappal sem éjjel nem vagyok tudatos.

Amikor megszűnt az álmomban is tudatosság,kezdtem sajnálni. Akkor találtam rá arra a könyvre,
amit ajánlottam. És ott is először azzal szembesültem,amire már előtte rá is jöttem,amit itt leírtam.
Sőt ott még ezt a tudatosságot kiterjesztik a halálra is.Hogy mennyire fontos ez a halál pillanatában is
de erre már nem akarok kitérni,mert nem ez a blog témája.Viszont nem mindegy,hogy akár a halált,akár a megvilágosodást,mindig az álomszimbólummal lehet a legjobban megérteni.

Tehát a lényeg,ha a hétköznapi tudatosság,az önmagamra figyelés megvan,akkor az álomban is meg lesz.Ettől még ezt lehet fejleszteni,mert ez oda vissza működik,vagyis,ha az ember megfelelő gyakorlatokat végez mondjuk a tudatos álmodásra,akkor az ébrenléti állapotában is tudatosabb lesz..
Vagyis ,ha nem vagyok elég tudatos,vagy szétszórt vagyok,akkor a tudatos álmodás gyakorlatokkal is fejleszthetem nem csak azt,hanem a hétköznapi tudatosságomat is.

Hogy kérdésekre választ kapjak álmomban?
Azt én nem egészen tudatos álomnak mondanám,illetve most arról beszélek,ahogy én csinálom ezt.
Ha szeretnék valamit,mindig elalvás előtt kérem. Ki miben hisz /angyalok,szellemi vezető,belső hang,felsőbb Én,stb.../ tehát kérem,hogy tanítsanak,szeretném tudni ezt vagy azt....
Nekem így működik. És pl. ha felébredtem valamiért,ugyanúgy ment tovább a dolog,mint álmomban,pedig rövid időre teljesen fent is voltam,meg az álom is ment,mert kimentem a wc-re,meg vissza az ágyba,de nem úgy mint egy alvajáró,hanem két helyen voltam egyszerre és mind a kettőről tudtam.Szerintem másnak is lehet ilyen tapasztalata,tehát nem lehet ez valami különös dolog.
De itt megint az van,hogy fenn kell tartani a tudatosságot,hogy kitalálj a wc-be,és ne veszítsd el közben az álom folyamát sem. Aztán 3 perc múlva meg simán visszaaludni.

Vagyis hogy én tudatosság párti vagyok,és bizony az érzések fölé helyezem a tudatosságot.
Nem mintha azok nem lennének fontosak,de sokszor az embert elviszik,viszont a tudatosságban még soha sem csalódtam.Ellenkezőleg,ha elveszítettem a tudatosságomat,akkor jöttek mindig a problémák.És úgy tudtam azokat mindig megoldani,ha újra tudatossá váltam,és figyeltem is arra,hogy fenntartsam azt.

Hát tapasztalatokra voltál kíváncsi.Én ezt tudtam mondani:)

Könyv kontra személyes tapasztalat
2011. október 03. hétfő, 6:07 | e-andi   Előzmény

Kedves Éva,

Nagyon hálás vagyok Neked, amiért megosztottad velem a személyes tapasztalataidat.

Azt írod "szerintem másnak is lehet ilyen tapasztalata,tehát nem lehet ez valami különös dolog". Ilyen különösek vagyunk, mi emberek. Azt gondoljuk, hogy amire mi képesek vagyunk, ami velünk történik az természetes és ez mással is így történik. Nekem, személy szerint még soha nem volt olyan tapasztalatom, mint Neked. Arra gondolok, amikor felébredsz álom közben, ennek ellenére az álmod is folytatódik. Amiről Te azt gondolod, hogy ez nem valami különös dolog, az számomra nagyon is különös!

Nagyon sokat segítettél. Több szálon indított el bennem gondolatokat az írásod.

Meg kell tanulnom jól feltenni a kérdéseimet, hogy jó választ kapjak rá. Valamiért Te is először egy könyvet ajánlottál, ami szintén nagyon jó, valószínűleg meg is fogom venni otthon.

Azt is tudom viszont, hogy a személyes válaszod nekem sokkal (ezerszer) többet ért a könyvnél.

Azt is írhatnám, hogy miért nem ezzel kezdted :-)

Köszönöm szépen

Szép napokat
Andi

Mások személyes tapasztalása...
2011. október 03. hétfő, 13:54 | Éva.   Előzmény

Megértem Andi,hogy ennyire fontos neked mások személyes tapasztalása is,de ne felejtsd el,-hiszen te is írtad-,hogy ahányan vagyunk,,,annyifélék'',tehát a tapasztalásaink is mások lesznek,mert az mindig tőlünk,a karakterünktől,az adottságainktól függ.

Én azért ajánlok könyveket ,illetve tulajdonképpen nem olvasnivalót,hanem mindig olyasmit,ami nagyon fontos,és előre vivő tanítás./szerintem,mert engem előre vitt,és lehet hogy másnak is segít/
Nekem mindig a szellemi /mentális/ szinten volt meg először valami,és utána kaptam meg tapasztalásként,vagy esetleg képességként.
Úgy működött mindig,hogy először mentálisan fejlesztettem magamat,és utána ennek következményeként jött meg a gyakorlatban is az.
Ezt megint embere válogatja,hogy kinek mi működik,és ezért tartom nagyon fontosnak,hogy az ember ilyen szinten is ismerje magát,hogy melyik agyféltekéje a domináns,vagy egyszerűen olyan szerencsés,hogy mindkettő jól működik.:)

Ha bal agyféltekés inkább mint én, akkor így jut tapasztaláshoz,ahogy leírtam,ha inkább jobb agyféltekés,akkor pedig a meditálás,az ott szerzett tapasztalatok hozzák meg az eredményt, és azok viszik fokozatosan előbbre.
Ezzel nem azt akarom mondani,hogy egy bal agyféltekés embernek nem lenne hasznos meditálni. Viszont tudom,hogy vannak olyan emberek,akiknél annyira domináns a bal oldal,a racionális gondolkodás,és annyira kevés a jobb oldali aktivitás,hogy nem nagyon tudnak meditálni. És ez sem baj,mert ezek az emberek másképp szerzik az információt. Náluk nem analógiás a gondolkodás,nem egészben látják a dolgokat,hanem elemzően apróbb részuletekben,és ezekből szintetizálják majd az egészet.

Azért jutott ez eszembe,mert épp a minap téma volt ez itt,tehát úgy tapasztaltam,hogy a gondolkodásnak is vannak szintjei,és egy magasabb szinten a gondolkodás által is meg lehet kapni minden információt,intuitíve,egy magasabb mezőbe kapcsolódva.vagyis hogy szerintem nem kell senkinek pl. elkeseredni,hogy nem tud meditálni,ez nem fogyatékosság,egyszerűen neki más lehetőségei vannak az információ szerzésre.Mindenki azt használja ki,ami az ő sajátos képessége. /persze mindent lehet fejleszteni,a jobb agyféltekét is:)/

De még az utóbbi estben is az a tapasztalatom /jobb agyféltekés dominancia/,hogy ez is akkor működik igazán sikeresen és hatékonyan,ha először egy szellemi mentális stabiliás /létszemlélet / ki van alakítva,hogy mindig is legyen egy biztos pont ami stabil az emberben,hiszen a jobb agyféltekés munkával az ember folyamatosan a tudatalattit dolgoztatja, /most mindegy,hogy a személyeset,vagy a kollektívet/, de ha nincs meg ez a mentális ,szellemi stabilitás,biztos alap,akkor bizony hamar el lehet veszni ebben,és nagyot borulhat az ember,sőt teljesen elszakadhat a hétköznapi valóságtól is.

Ezt nem neked írom személy szerint,Te nagyon is tudatos vagy /jó olvasni:) / csak ha már a tapasztalatoknál tartunk,akkor még ez kikívánkozott valamiért belőlem a téma kapcsán.
Valamint a tudatos álmodásnál is fel lehet használni.Tehát aki inkább bal agyféltekés, racionális gondolkodó típus,annak bizony nagyon sokat segítenek azok a bizonyos mentális,szellemi tanítások,amik bizonyos könyvekben azért megtalálhatók.
És persze ezt a könyvekben a praxis,a gyakorlatozás is kíséri.De ,hogy ez miért fontos?
Mert az ilyen típusú ember,semmiféle gyakorlatba nem kezd bele amíg szellemileg, mentálisan be nem látja miről van szó,el nem tudja azt igazként fogadni. Mert az ilyen típusú embereknek kevés a hit,-hogy elhiszem-,az analizáló gondolkodásuknak bizony szükségük
van az értelem általi belátásra is.

Szerintem nincs olyan,hogy jó vagy rossz módszer,ebből a szempontból,mert az mindig az adott személy ,,tulajdonságaitól'',adottságaitól függ,hogy neki személy szerint mi a jó,amit használni tud,amivel fejlődhet.

husztisanyi képe
Csatornázd át a tudást!
2011. október 05. szerda, 10:43 | husztisanyi   Előzmény

Hogy ennyivel többet jelentett Neked a személyes tapasztalat, valamint a tegnapi beszélgetésünk kapcsán is, az ötlött most fel bennem, hogy talán most jobban ki vagy nyílva az emberek tudatára, tudás anyagára és ha hozzájuk kapcsolódsz, akkor le tudod "csatornázni" a tudásukat is?

Ha igen, akkor csinálhatsz olyan gyakorlatot, amelyikben általad elismert, tudatos lényektől közvetlenül tanulsz! Nem szavak, nem mondatok, hanem közvetlenül az információt szívod át magadba.
Ha emlékszel még erre a gyakorlatra az Önismereti tanfolyamról, a Gyorstanulás témakörénél tanultuk.

Ennél a gyakorlatnál kell a legjobban vigyázni, hogy ne terheld túl a feldolgozó képességedet, mert annak borulás lehet a következménye!

fehercsongor képe
Hóttracionalista módon
2011. október 02. vasárnap, 12:37 | fehercsongor   Előzmény

, ha én álmodtam volna ugyanezt ,még az álmomban beírtam volna,a városnév után a dátumot is,és erősen összpontosítottam volna ,hogy a párhuzamos valóságok közül a testemében maradjak.Ha akkor is dínók meneteltek volna gépen,akkor én is keresném az üzenetét ,Hozzád hasonlóan.Üdvözlettel:felacso

Csongor-humor!
2011. október 03. hétfő, 5:35 | e-andi   Előzmény

Kedves Csongor,

Már többször előfordult, hogy az írásaimra adott válaszaiddal mosolyt csaltál az arcomra.

Megnevettetsz és közben elgondolkoztatsz.

Számomra Te képviseled a humort ezen az oldalon.

Üdvözlettel
Andi

Mi a valóság?
2011. október 03. hétfő, 1:54 | Éva.   Előzmény

Szerintem ez is tudatállapot függvénye,hogy mikor ,mi a valóság.

Ha álmodunk /nem tudatosan,hanem általában/,akkor az a normális,és bármilyen extrém is a történés,akkor is az a valóság./akkor és ott,az álomban ,abban a tudatállapotban./
Ha meg reggel felébredünk ,akkor meg rájövünk,hogy az a valóság,és ami addig volt azt ,,csak'' álmodtuk.
A megvilágosodottak meg azért mondják erre a világra,ami nekünk a valóság,hogy ez illúzió ,álom,amiért
mi mondjuk ugyanezt,amikor reggel felébredünk,mert már egy más tudatállapotban vagyunk,és ami volt,az csak egy álom.Ők is ezt egy másik tudatállapotból mondják,mert nekik már az a valóság.
Tehát szerintem mindig az a valóság,amilyen tudatállapotban vagyunk éppen és amit akkor tapasztalunk.

Tehát ha te csak úgy álmodsz,nem tudatosan álmodsz,akkor simán megy tovább az álom a dinókkal,hiszen az álomban minden lehetséges. Azt hogy ez nem lehetséges /Új-Delhiben dinók/,azt pontosan a ,,nappali'' tudatosságod vétózta meg /szerintem helyesen/,mert azt úgy tapasztalta a hétköznapi tudatosságban,mert ott nincsenek dinók Új Delhiben.
Tehát nekem azt mondja az álmod,hogy nagyon is tudatos volt,és kimondtad a végszót,hogy ez nem lehet,
meg is indokoltad miért,tehát nem volt értelme tovább keresgélni,mert rájöttél ,hogy a program a hibás,
ezek szerint.
Nekem ez tudatos álmodás.Ha elhitted volna konkrétan ezt,akkor az ,,csak'' álom lett volna,de nem tudatos./szerintem/

,,Igen ám, csak ehhez az is hozzátartozik, hogy a tudatos álmomban megláthatok, megtudhatok valamit, ami a tényleges valóság. Vagyok-e olyan tudatossági szinten, hogy amit látok, hallok, azt el tudjam fogadni, bármi legyen is. ''

A tudatos álom lényege szerintem pont az,hogy nem tudsz bármit elfogadni,csak azt amit egyébként a hétköznapi tudatosságodban is elfogadnál. Hasonló ez mint a hipnózisnál,hogy ott sem tudnak másra rávenni,mint amit a hétköznapi tudatosságodban is megtennél./a normális hipnózisról beszélek persze/

Vagyis én inkább pozitívnak látom az álmodban a felismerést. Képes vagy már kontrollálni,a ,,nappali'' tudatosságot belevinni,és ami ott a ,,reális'', a ,,valóság'' azt felismerni,tehát innen már akár irányítani is lehetséges lesz.

Azt mondod talán azért ébredsz fel,mert mikor rájössz,hogy álmodsz,akkor utána már irányítani is tudnád az álmot.
Velem is ez történt,egyből elkezdtem szervezni a másnapot,annak alapján amit már ébren összeírtam,hogy mit kell csinálnom,hova kell mennem.Én nem ébredtem fel,mert ez valahogy természetes volt.Tehát nem volt semmi,ami bezavart volna,felébresztett volna.Viszont te úgy gondolod, hogy hátha korai ez ,és ettől például felébredhetsz. Mert ezt hiszed. Lehet ,hogy ezen kéne változtatnod, hogy nem képzeled azt hogy korai,mert ezzel le is korlátozod a lehetőségét,hanem adsz neki egy szabad folyást.. És próbáld meg úgy,hátha akkor nem ébredsz fel. Lehet ,hogy a körül forog majd az álom,ami éppen a legaktuálisabban foglakoztat,ahogy én is azonnal rátértem a másnapi tennivalóimra:)
Ez ugyan spontán volt,de később ,gyakorlással talán meg tudod tervezni előre,hogy mit szeretnél megvalósítani az álmodban.

Aditi képe
Ez melyik szint?
2011. október 05. szerda, 0:06 | Aditi

Ehhez a témához kapcsolódó kérdésem (nem akartam külön blogot nyitni), h valaki tudja-e, milyen szint, vagy miféle tudatosságnak számít, amikor az álom közben megtapasztalom magam, mint MINDEN EGYES SZEREPLŐT. (Vagyis álom közben tudom, és tapasztalom magam az összes szereplőként, és mint ahogy az életben a figyelmem fókuszálhatom egyik vagy másik dologra, az álomban is vándoroltathatom az egyik megélésről a másikra.)

Egy nagyon érdekes álom kapcsán tapasztaltam meg legutóbb, ami ráadásul egy születés-álom volt, és az volt az élményem, hogy én szülök, én születek, és és én segítek magamnak mindehhez. Ugyanakkor hatalmas szeretetet éreztem a barátnőm felé (aki valójában a születés segítője volt), miközben az ő gyermekét szültem meg..... de az ő segítését is érzékeltem felém. Az álom végére tisztázódott bennem, belül, hogy el tudtam választani érzetre, ki kicsoda, de közben érzékeltem magam, amint "vándorlok" ezek között, mint nézőpontok, megélések között.

Bele is nyúltam az álomba, és segítettem ott lenni magamnak a szülésben :) Kicsit durva. Nagyon katartikus volt az álom, és hihetetlen szeretet érzés és megelégedettség, boldogság érzés kísérte.

Még mindig dolgozik bennem, kíváncsi vagyok, ez szerintetek miféle tudatosság az álomban és mi a jelentősége ennek, ha van. Köszi.

Namaszte

husztisanyi képe
Megvilágosodás álomban
2011. október 05. szerda, 10:17 | husztisanyi   Előzmény

A témanyitóban idézett felsorolásba nem tudtam közvetlenül beleilleszteni, de asszem a számozás mindegy is. A lényeges az, hogy amit megéltél, az egy igen fejlett "Önmagadra ébredés" az álom szintjén, hiszen nem csak egy személyben láttad-élted meg magadat, hanem minden álomalakban, ami így az igazsághoz közelebb is áll!

Tapasztalatom szerint, egy ilyen spirituálisan értékes átélés nem jelent semmit se erre az életünkre, csupán az áloméletbeli fejlődésünkről szól, ott a tudatosságod elérte azt a szintet, hogy már képes vagy abban a létállapotban is létezni. Ez sajnos nem jelenti azt, hogy onnantól minden álmodban eléred azt, de egyszer legalább sikerült.
Ugyan így van ez az életünkben is, hogy gyakorlással, tisztulással olykor elérünk egy kimagasló tudatállapotot, majd azt egyre sűrűbben ismételve jutunk csak el oda, hogy az végre állandósulhat az életünkben, Önmagunkban.

Én például álmomban volt, hogy megvilágosodtam, volt, hogy tantrikus egyesülést éltem meg, aztán azóta is vannak mindenféle szintű álmaim és az életemben is csak keresem ezeket a szintlépéseket.

Innen is az lenne a továbblépés, ha felismernéd, hogy ezek mind csak álomalakok és a valódi álmodó az ágyban fekszik, onnan álmodja ezt a világot.

Domoszlai Katalin képe
Az álom-álom és az ébrenlét álmodása
2011. október 05. szerda, 10:38 | Domoszlai Katalin   Előzmény

elég érdekes tanításként jelent meg az életemben.

A fogorvosnál áthelyeztem a tudatomat a fogorvosba, hogy én legyek ő és én legyek aki saját magamon segít.

Elég érdekes megtapasztalás volt. Most hogy Aditi és Sanyi hozzászólását olvasom, jöttem rá, hogy bár jól hangzik de ez csak egy ügyes kis trükk volt arra, mert nem akarom befogadni a kiszolgáltatottságot, a fájdalmat, az irányítás teljes átengedését. Hiszen ez nem Egység hanem duál elkerülése a teljes élménynek.

Az egyik legnehezebb dilemma, hogy tényleg akarunk-e felébredni, vagy álmodjunk tovább?
A vágyak és a félelmek úgyis visszahúznak, amíg Eggyé nem válunk a vágyaink tárgyával és ezzel el is tudjuk engedni és Eggyé válunk a félelmeinkkel is ezzel feloldva őket.

Andinál úgy érzem, hogy a program félre csúszott, ezért ébred fel emberként :-) Felébredni az Egységre akar, de csak az álmodott világ egy másik szintjére ébred fel mint ember a benne élő Isteni álmodik tovább :-)

husztisanyi képe
Elfogadás, elfogadás, elfogadás...
2011. október 05. szerda, 10:47 | husztisanyi   Előzmény

Ahogy már írta is, elfogadás nélkül nem lesz ebből tovább lépés.
Sok-sok elfogadás gyakorlatot kell majd csinálnia és a végén majd eljut oda, hogy nem is akar már felébredni, hiszen már nem menekül semmi elől, nem vágyik semmi jobbra, mert az pont jó lesz neki is, amiben benne van!

Aditi képe
Gyógyító álmok: az egység megtapasztalása által
2011. október 08. szombat, 22:54 | Aditi   Előzmény

Vannak hasonlóságok, de azért egy fogorvos, vagy egy születés-álom, nem ugyanarról szól. Én egyébként a fogorvos mizériától FÜGGETLENÜL azt gondolom, ezek gyógyító álmok.

A lényeg épp az, hogy megtapasztalod, NEM VAGY SOHASEM KISZOLGÁLTATOTT, HA OTT VAGY MAGADDAL!!!!!! (Vagyis ha éber vagy, ha elfogadó vagy, ha képes vagy egységben látni és érzékelni a világod: ebben az esetben: ha érzékeled, az orvos segítőd, és mindenki az - valahogy - főleg TE MAGAD).

Én épp ezt tapasztaltam meg többek közt a nagy műtétem kapcsán, és ezzel, hihetetlen erővel oldottam az egyik legnagyobb tudatalatti sérelmem és fájdalmam, amit csecsemőkét, tehetetlenül kellett átélnem: a teljes kiszolgáltatottság közbeni borzalmas fájdalmakat és tehetetlenséget, amikor a hetvenes években fájdalomcsillapítók nélkül műtöttek. (csak altatás volt a csecsemőknek, mert akkor a a tudomány még ott tartott, hogy a csecsemők "nem éreznek fájdalmat".) Az orvosok az ellenségeim voltak, a fehér köpeny a rémálmom.

A májátültetés kapcsán talán a legnagyobb oldásom ez volt: MINDEN ÉRTEM VOLT. Még a fájdalom is. És semmi, de semmi erőfeszítést, gondolkodást, megoldogatást, ok-keresést és fájdalmat (lelki) nem kellett egy pillanatra sem átélnem ehhez. "Csak" elfogadó válnom. :)

Ez volt életem legcsodálatosabb élménye.

Azt hiszem az álmom is ilyesmiről szólt, és amit Sanyi írt, tényleg, így igaz az életemben: úgy működött, mint egy beavatás: valami, amire képes vagyok, és most tudatosan kell elérnem, az életem minél több területén.

Namaszte

Aditi képe
Igen, azt nagyon várom már! Egyébként nekem volt több ilyen
2011. október 08. szombat, 23:30 | Aditi   Előzmény

Igen, azt nagyon várom már!

Egyébként nekem volt több ilyen álmom is mostanában, amelyikben mindenki én voltam. Egy másik ilyenben én voltam az anya (én), a fiam, és a sofőr, akinek az autójába be akart szállni a fiam. És ebbe is belenyúltam, de meg is változtattam. Mindegyik szereplőt átéltem (a sofőrt nem tudtam beazonosítani, de nem túl jó érzéseim voltak "benne"), beszálltam az autóba, mint a fiam, átéltem a lelkesedést, majd anyaként átéltem a felismerést és a rossz érzést a történettel kapcsolatban. Megállítottam az autót, és "beszálltam" a fiamba, és kiszállítottam belőle. (az autóból)

Tudom, hogy milyen élethelyzethez kapcsolható, és milyen dilemmámhoz, egy nehéz döntést hoztam meg a fiammal kapcsolatban a nyár végén, ahhoz. Érdekes, hogy a születés álom is határozottan kapcsolható több élethelyzetemhez, és több problémakörhöz, olyanokhoz, amelyeket sikeresen oldottam meg, meg éltem át.

Azt tenném csak hozzá, amit írtál, hogy nekem az tapasztalatom, hogy az álmok egyáltalán nem csak amolyan összefoglalások, vagy summák, vagy reakciók, vagy tükrök, annak tükrei, hol tartunk, agy mire vagyunk képesek, nyitottak. Hanem mágikus természetűek, ami alatt azt értem, hogy sokszor jósolnak, akár a lelki fejlődés szempontéból is, nem csak a fizikai világ dolgait, vagy sokszor teremtőek hasonló értelemben: a tudatalatti üzen, hogy valami előtt állsz, szellemileg már előállt benned, most már csak a megvalósítás jön. Végül is ez hasonlít ahhoz, amit írtál abban az értelemben, hogy a felismerés után jön a munka, de egyáltalán nem gondolom azt, amit írtál, hogy ezek nem jelentenek feltétlenül "semmit" az életünkben. Ellenkezőleg: ezeket észre kell venni, hogy jelenthessenek valamit, pontosan azt, amit megálmodtunk! Ezek szerintem amolyan felszólítások arra, mi a dolgunk. És ha megálmodtuk azt jelenti: előálltak a szellemi feltételek, a fejlődésnek olyan pontjára értünk, amikor már észrevesszük ezeket magunkban, felnézünk a csúcsra, és már nem csak a felhőket látjuk.

Sok olyan tapasztalatom volt az elmúlt években, amikor ilyen álmok valóra váltak, egy idő múlva figyelni kezdtem rájuk, és használni őket ilyen értelemben.

Ami megjelenik szellemileg, az már gyakorlatilag megteremtetett. Az, hogy a tudatszintünk még nem stabilizálódott "odafent", szerintem tök természetes, ezért az is, hogy mindenféle álmaink vannak. Én nem foglalkozom ezzel, tudom, h mindig akkor jön az álom, amikor helye van, csak arra igyekszem figyelni, hogy észrevegyem. :)

Kérdés: milyen gyakorlat segíthet hozzá, hogy tudatosuljon bennem álmomban az álmodó teste(m)? Egyébként most jut eszembe. ezekben az álmokban az álmodó is benne van, csak nem a teste (m). Hiszen az álmodó az, aki az álom szerepeiben körbe-körbe jár, és tapasztal. Mi a jelentősége annak, hogy tudatosítjuk, melyik testben (is) létezik a fizikai világban éppen ez a tudat?

Ez nagyon érdekel.

Namaszte

Szólj hozzá!

  • Figyelj az írásjelek használatára: előttük nem kell szóköz, viszont utánuk mindenképpen hagyjál egy szóközt! Így.
  • Megengedett HTML tagok, ha a szövegszerkesztő nincs bekapcsolva: <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <center> <img> <font> <div> <span> <br> <u> <i> <b> <p> <a> <hr> <align> <border> <table> <tbody> <tr> <td> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <blockquote> <dl> <dt> <dd> <object> <param> <embed> <iframe> <strike> <!--break-->
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
  • A linkek követhetőségét kiszűri a rendszer.

  • A web és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • A hozzászólás a Fórumszabályzat elvei alapján kerül moderálásra.

Az űrlap kitöltésével elfogadod a Mollom adatvédelmi irányelvét.

Hírlevél feliratkozások

Jelöld ki és iratkozz fel: