Tudatos álom – 4. szint

Álom:

Egy számítógép billentyűzete előtt vagyok. Kiválaszthatok és beírhatok egy város nevet és megnézhetem, hogy milyen az adott város, vagy épp mi zajlik ott. Mit is nézzek meg, valamiért Új-Delhit írom be. Talán megfordult a fejemben, hogy miért épp ez jutott eszembe, mindegy megnézem, mi van ott. Amikor enter-t nyomok, hogy megnézzem, milyen képet látok ott, akkor egy kicsit megijedek. A képernyőn sok-sok dinoszauruszt látok, mintha tömött sorban lennének. Gondolkodni kezdek, hogy ez nem lehetséges. Új-Delhi az egy város, arra számítottam, hogy nagy emeletes épületeket fogok látni, egy nyüzsgő város képét, kicsit felülről nézve. Mi ez? Nem értem, hogyan lehetséges, ha beírom egy város nevét, akkor a dinoszauruszok jönnek fel. Valami össze van keveredve benne. Nem jó a program a gépen. Már éppen be akartam írni egy másik város nevét, hogy teszteljem a programot, amikor felébredtem.

Az, hogy egy adott álom nekem mit jelent, azt legjobban ébredés után tudom értelmezni. Már nem álmodom, de még ébren sem vagyok teljesen.

Több jelentését találtam az álomnak.

Mielőtt beírtam Új-Delhi nevét, már megvolt a fejemben a kép, hogy mit fogok látni a képernyőn. Nagy épületeket, nyüzsgő várost. Amikor megláttam a dinoszauruszokat, akkor a fejemben elképzelt város-kép nem egyezett a képernyőn látott képpel. Én eddig úgy tudtam Új-Delhi egy város, arra számítottam, hogy egy várost fogok látni és nem dinoszauruszokat. Álmomban azt gondoltam az én fejemben levő gondolat a helyes, hisz tudom, hogy Új-Delhi egy város és a program a hibás. Mi van ha fordítva van? Mi van ha a program jó…és a fejemben levő gondolat a hibás. Azt éreztem, hogy az álom azt üzeni nekem, hogy nem akarom elfogadni azt, ami a valóság, amit látok, vagyis a dinoszauruszokat. Mert azt akarom látni, amit elképzeltem, vagy ami a tudatomban van és nem azt, ami a valóság. Mi van, ha Új-Delhiben tényleg dinoszauruszok vannak. Azt üzente az álom nekem, hogy fogadjam el azt, ami van és úgy, ahogy van. Új-Delhit akartam látni, Új-Delhiben pedig dinoszauruszok vannak. Ez a valóság.

Aztán eszembe jutott, hogy amikor a tudatos álomban vagyok, akkor szoktam felébredni, amikor összehasonlítom az „éber” valóságomat az álomképpel, és ha eltérést találok, akkor felismerem, hogy álmodok és utana rögtön fel is ébredem. Most is ez történt. Ez nem egy tudatos álom volt, de akkor ébredtem fel, amikor nem fogadtam el azt, amit látok. Álmomban Új-Delhiben dinoszauruszok vannak, de én ezt nem fogadtam el. Keresni akartam egy másik várost. Azt akartam, hogy amennyiben én beírok egy város nevet, és a fejemben van egy kép, hogy egy város, hogy nézhet ki, azt várom el a programtól, hogy ezt mutassa meg nekem. Csakhogy a valóság lehet más is, mint amit én elvárok.

Ez segített megérteni, és talán válasz arra a kérdésemre, amit feltettem, hogy hogyan tudnék tovább lépni a tudatos álmodás 4. szintjére. A tudatos álom 4. szintjén az álmodó képes irányítani az álom cselekményét, szereplőit, önmagát. Sanyi írása szerint: „Ha sikerül elérned a tudatos álmodás tudatállapotát, akkor ott megidézhetsz: feldolgozatlan emlékeket, konfliktusokat, személyeket, vagy saját érzéseket, fájdalmakat, gátlásokat. Ezek sokkalta könnyebben fognak előjönni, mint éber vagy meditatív állapotban és a feldolgozásuk is ezerszer könnyebben megy majd”

Igen ám, csak ehhez az is hozzátartozik, hogy a tudatos álmomban megláthatok, megtudhatok valamit, ami a tényleges valóság. Vagyok-e olyan tudatossági szinten, hogy amit látok, hallok, azt el tudjam fogadni, bármi legyen is.

Most úgy érzem, azért ébredek fel a tudatos álmomban abban a pillanatban, mikor rájövök, hogy álmodom, mert ha rájövök, hogy álmodom, akkor képes leszek írányítani az álmomat, esetleg meglátni a valóságot, erre viszont még nem állok készen. Hiszen az előző álmom is azt mutatta, hogy nem fogadtam el, amit láttam.
Ha a tudatosságom eljut oda, hogy bármi történik is velem a tudatos álom 4. szintjén az el tudom fogadni úgy, ahogy van, akkor tovább tudok lépni a tudatos álmodás 4. szintjére. Meg kell dolgoznom magamat, ahhoz, hogy a valóságot képes legyek meglátni, és ne legyenek elvárásaim, hanem egyszerűen fogadjam el a valóságot.

Az, hogy tényleg így van-e és én úgy tudok tovább lépni a tudatos álmodásban, hogy elfogadom, bármit tapasztalok is ott, azt most még nem tudom. A tapasztalatom fogja megadni rá a választ.

Az is felmerült bennem, hogy furcsa, hogy feltettem a kérdésemet az oldalon és én most úgy érzem, hogy a saját álmom adott választ a kérdésemre. Azt szokták mondani, hogy minden kérdésre bennünk van a válasz. Biztos így van, csak én még nem tudom, mert elég sok kérdésemre még nem tudom a választ megadni saját magamnak. A tudatom azt nem hittel el, hogy én saját magamnak erre a kérdésemre tudnék választ adni. Azt viszont el tudtam hinni, hogy valaki, mondjuk Sanyi tudna nekem válaszolni. Szívből tettem fel a kérdést és tényleg szerettem volna tudni rá a választ. Feltettem a kérdést és a lelkem megadta rá nekem a választ.

Attól függ, hogy egy kérdésre megkapjuk-e a választ, hogy a tudatunkkal el tudjuk-e hinni, hogy tudjuk rá a választ valahol belül mélyen. Amit el tudunk hinni, arra képesek is vagyunk.

elég érdekes tanításként jelent meg az életemben.

A fogorvosnál áthelyeztem a tudatomat a fogorvosba, hogy én legyek ő és én legyek aki saját magamon segít.

Elég érdekes megtapasztalás volt. Most hogy Aditi és Sanyi hozzászólását olvasom, jöttem rá, hogy bár jól hangzik de ez csak egy ügyes kis trükk volt arra, mert nem akarom befogadni a kiszolgáltatottságot, a fájdalmat, az irányítás teljes átengedését. Hiszen ez nem Egység hanem duál elkerülése a teljes élménynek.

Az egyik legnehezebb dilemma, hogy tényleg akarunk-e felébredni, vagy álmodjunk tovább?
A vágyak és a félelmek úgyis visszahúznak, amíg Eggyé nem válunk a vágyaink tárgyával és ezzel el is tudjuk engedni és Eggyé válunk a félelmeinkkel is ezzel feloldva őket.

Andinál úgy érzem, hogy a program félre csúszott, ezért ébred fel emberként :-) Felébredni az Egységre akar, de csak az álmodott világ egy másik szintjére ébred fel mint ember a benne élő Isteni álmodik tovább :-)

Igen, azt nagyon várom már!

Egyébként nekem volt több ilyen álmom is mostanában, amelyikben mindenki én voltam. Egy másik ilyenben én voltam az anya (én), a fiam, és a sofőr, akinek az autójába be akart szállni a fiam. És ebbe is belenyúltam, de meg is változtattam. Mindegyik szereplőt átéltem (a sofőrt nem tudtam beazonosítani, de nem túl jó érzéseim voltak "benne"), beszálltam az autóba, mint a fiam, átéltem a lelkesedést, majd anyaként átéltem a felismerést és a rossz érzést a történettel kapcsolatban. Megállítottam az autót, és "beszálltam" a fiamba, és kiszállítottam belőle. (az autóból)

Tudom, hogy milyen élethelyzethez kapcsolható, és milyen dilemmámhoz, egy nehéz döntést hoztam meg a fiammal kapcsolatban a nyár végén, ahhoz. Érdekes, hogy a születés álom is határozottan kapcsolható több élethelyzetemhez, és több problémakörhöz, olyanokhoz, amelyeket sikeresen oldottam meg, meg éltem át.

Azt tenném csak hozzá, amit írtál, hogy nekem az tapasztalatom, hogy az álmok egyáltalán nem csak amolyan összefoglalások, vagy summák, vagy reakciók, vagy tükrök, annak tükrei, hol tartunk, agy mire vagyunk képesek, nyitottak. Hanem mágikus természetűek, ami alatt azt értem, hogy sokszor jósolnak, akár a lelki fejlődés szempontéból is, nem csak a fizikai világ dolgait, vagy sokszor teremtőek hasonló értelemben: a tudatalatti üzen, hogy valami előtt állsz, szellemileg már előállt benned, most már csak a megvalósítás jön. Végül is ez hasonlít ahhoz, amit írtál abban az értelemben, hogy a felismerés után jön a munka, de egyáltalán nem gondolom azt, amit írtál, hogy ezek nem jelentenek feltétlenül "semmit" az életünkben. Ellenkezőleg: ezeket észre kell venni, hogy jelenthessenek valamit, pontosan azt, amit megálmodtunk! Ezek szerintem amolyan felszólítások arra, mi a dolgunk. És ha megálmodtuk azt jelenti: előálltak a szellemi feltételek, a fejlődésnek olyan pontjára értünk, amikor már észrevesszük ezeket magunkban, felnézünk a csúcsra, és már nem csak a felhőket látjuk.

Sok olyan tapasztalatom volt az elmúlt években, amikor ilyen álmok valóra váltak, egy idő múlva figyelni kezdtem rájuk, és használni őket ilyen értelemben.

Ami megjelenik szellemileg, az már gyakorlatilag megteremtetett. Az, hogy a tudatszintünk még nem stabilizálódott "odafent", szerintem tök természetes, ezért az is, hogy mindenféle álmaink vannak. Én nem foglalkozom ezzel, tudom, h mindig akkor jön az álom, amikor helye van, csak arra igyekszem figyelni, hogy észrevegyem. :)

Kérdés: milyen gyakorlat segíthet hozzá, hogy tudatosuljon bennem álmomban az álmodó teste(m)? Egyébként most jut eszembe. ezekben az álmokban az álmodó is benne van, csak nem a teste (m). Hiszen az álmodó az, aki az álom szerepeiben körbe-körbe jár, és tapasztal. Mi a jelentősége annak, hogy tudatosítjuk, melyik testben (is) létezik a fizikai világban éppen ez a tudat?

Ez nagyon érdekel.

Namaszte