e-andi blogja | Önmegvalósítás.hu

Fuss el véle....
Mint a mesében.

Jelentem alásan, úgy érzem véget ért életemnek egy szakasza és úgy döntöttem új életet kezdek.
Fontos része volt az életemnek az ön-megismerés, ez után is része lesz, hisz mindig tanulhatok új dolgokat önmagamról. Az ön-megismerés után elmegyek önmegvalósítani.

Az önmegvalósítás csak egy szó, de a VALÓSÍTSD MEG ÖNMAGAD!!!!! már egy felszólítás, hogy tegyek is érte.

Természetesen visszajárok majd, hogy megnézzem, hogyan halad itt az élet az önmegvalósitás.hu oldalon....

Mióta itt vagyok, elég gyakran megyek haza. Úgy érzem, szükségem van rá. Augusztus közepén jöttem vissza és terveztem, hogy november első hetében hazamegyek, utána pedig Karácsonykor. Megérdeklődtem a jegyet, lefoglaltam, de még nem fizettem ki. Először fordult meg a fejemben, hogy mi lenne, ha itt maradnék Karácsonyig, vagyis majdnem 4 hónapot. Ki akartam próbálni. Természetesen bennem volt a gondolat, hogy oké, most jól érzem magam, de mi van, ha októberben meg már nagyon vágyom haza, jegy meg sehol. Jegyet talán még vehetek, csak esetleg jó drágán.

Sokat figyelem magamat. Az biztos, hogy több én-em van. Az egyik énem például eldönti, hogy reggel korán, időben felkel. Jógázik, kényelmesen megreggelizik, elkészülök és üdén, frissen indulok munkába. A másik énem pedig előjön reggel, amikor megszólal az ébresztő. Minek felkelni? Csak még egy kicsit lustálkodom, majd holnaptól. Ennek meg is lesz az eredménye, ébredés után rohanás a munkába. Arra már rájöttem, hogy reggel az első ébredés után már nem alszom mélyen, hisz 7 percenként csörög az ébresztő. Élvezem azt a fél-éber vagy fél-álom állapotot, amiben akkor vagyok.

Nagyon sokat beszélek. Már észreveszem magamat, hogy mikor valakivel beszélgetek, akkor is sokat akarok Én beszélni. Mindenre van ötletem, történetem, saját tapasztalatom. Mostanában van bennem az az érzés, hogy szívesen hallgatok másokat. Mit mond? Mit üzen nekem? Mit tanulhatok belőle? Miért pont azt mondja? Persze ez is rólam szól csak kicsit másképp.

Vettem magamnak egy kis kabala-aranyat. Azt mondják a pénzügyesek, hogy az arany még mindig jó befektetés. Gondoltam veszek magamnak egy kis darabot, amit mindig magamnál tarthatok. Érezzem az energiáját. A pénztárcámban tartottam. Mikor kedvem tartotta, akkor belenéztem a tárcámba, megérintettem vagy csak néztem. Néha ki is vettem a tárcámból és nézegettem kicsit. Egyik reggel az irodában megint kedvem támadt ránézni. Csakhogy nem volt a pénztárcámban.
Ajajaj. Még most vettem és már el is vesztettem?

Épp visszafelé repültem. Általában innivalót és valami kis nasit mindig adnak a gépen. Lehet választani édes és sós nasi között. Általában megkérdezik sósat vagy édeset kérek, és azt adják, amit kérek. Most a tálcán mindkettő rajta volt. Néztem egy darabig, melyiket is válasszam, aztán végülis a sós mellett döntöttem. A légiutaskísérő bizonyára látta rajtam a bizonytalanságot és felajánlotta, hogy vegyek az édesből is. Mondtam, köszönöm szépen nem kérek.

Most épp jól megérdemelt szabadságomat töltöm itthon Magyarországon.

"Véletlen" találkozás. Mostanában sokat foglalkoztat az a dolog, hogy mely gondolatok jönnek a szívemből és mely gondolatok az egóm szüleményei. Számomra még nehéz kicsit különbséget tenni közte, bár azt is mondhatnám, kezdem érezni. Adhattam volna ennek a résznek azt a címet is, hogy intuíció, megérzés vagy valami ehhez hasonlót, valamiért mégis úgy érzem, hogy az ISTENI Sugallat tetszik a legjobban. Dolgom van az ISTENI-vel, elfogadni azt, hogy van valami ISTENI, ami mindenhol ott van és mindent áthat.

Mostanában próbálok figyelni arra, hogy mi az, amit az ÉLET kínál nekem. Az Élet vagy az Univerzum vagy a Teremtő. Sok néven lehet hívni, azt hogy honnan kapjuk. Nevezhetném lehetőségnek, szerencsének vagy ahogy akarom, most mégis úgy gondolom ez az Isteni gondviselés számomra.