Régóta vártam már rá, hogy az egyik kedvenc viccemnek megtaláljam a spirituális értelmét is. Egy időben sokat meséltem ezt a viccet, aztán feledésbe merült, de a hétvégi párkapcsolati tréning egyik beszélgetése kapcsán ismét előkerült.

A beszélgetés arról folyt, hogy vajon mi a világ és benne az ember létezésének az értelme?

Az egyik résztvevő azt mesélte, hogy Ő már volt megvilágosodott állapotban, de túl unalmasnak találta a tökéletességet és ezért úgy döntött, hogy visszajön még egy kicsit játszani ide. Ő ugyanis azt tapasztalta, hogy az egész létezés a jó Isten játszótere, pontosabban, mi mind Istenek vagyunk, akik önszántunkból vagyunk itt és játszunk mindenfélét.