Olvasnivaló
Tapasztalgatok egy önismereti táborból
Ahogy átgondoltam, hogy milyen programunk legyen az április végi Önmegvalósítás táborban, eszembe jutott, hogy az előző tábor végén leírtam az akkori tapasztalataimat, felismeréseimet. Ezeket előkerestem és most megosztom Veled is:
Igazán jól sikerült az őszi táborunk. Ahogyan a nyári táborba, ide is egy rendkívül nyitott, tudatos csapat jött össze, jó volt velük együtt dolgozni, önismeretet gyakorolni.
A hangulat már az első nap vidáman indult és szokatlanul sokat nevettünk mind a négy nap alatt. De kellett is ennyi nevetés, mert amikor magunkba szálltunk, akkor sok fájó érzéssel, lelki teherrel kellett szembenéznünk, mire eljutottunk a feloldásig.
Délelőtt és délután is 3-4 órát foglalkoztunk önismerettel, meditációval, majd a vacsora utáni kötetlen beszélgetésekben is visszatértünk még a napi élményeinkre. A témák épp oly változatosak voltak, mint amilyenek a résztvevők:
- Volt, aki Önmagával nem volt békében, félelmeitől, gátlásaitól szenvedett.
- Volt, aki szeretetre és elfogadásra vágyott, mert eddig mindig kívülről szerezte be azt és még így is kevés volt neki!
- Más, a párkapcsolatában szeretett volna rendet rakni, tisztábban látni a helyzetét, döntéseinek következményét.
- Foglalkoztunk még a helyes önértékeléssel, az őszinteségünk növelésével, spirituális képességek fejlesztésével, tudatos álmodással, Tantrával és a Lélekpárok egyesítésével is!
Ez a program két fontos tapasztalatot adott nekem. Az egyik, hogy:
Meditálni tudni kell!
Sokan úgy jönnek el az önismereti programokra, hogy még soha sem meditáltak. Ez önmagában nem lenne nagy baj, hiszen az erre kidolgozott módszerrel fél-egy nap alatt bárki képes elsajátítani azt a meditációs technikát, amely az önismereti meditációkhoz szükséges.
Azonban az ezzel töltött időt szánhatnánk önismeret tanulásra, gyakorlásra is, ezért végül mégis csak elvesztegetettnek éreztem ezt az időt.
Miért van szükségünk a meditációra?
