Segítségre lenne szükségem!Az eset a barátnőmmel történt meg és most teljesen tanácstalan, velem együtt.
A házassága döcögős, úgy két éve. Az a legnagyobb baj, hogy nincs meg a „szikra” olyan kis megszokós lett és mert nem utálják egymást, „elvannak egymás mellett”. Persze a szikra hiányzik mindkettőjüknek, de folyamatos „fáziskésésben” vannak egymáshoz képest, vagyis, amikor egyikük nyitna, a másik hárít, majd rájön, hogy mégis nyitni kellene, de addigra a másikuk megy át hárítóba.
Pár napja az történt, hogy a férj közelített, de…időre kellett menni a gyerekükért egy táborba és bár előtte az egész napot együtt töltötték, mégis indulás előtt 5 perccel kigondolta, hogy most érkezett el a gyengédség ideje…a barátnőm reakciója számára is egyértelmű volt, hogy a rendelkezésre álló idő most kevés. Ekkor hagyta el a száját az a bizonyos átok, mely szerint a gyermekük életetére megesküdött, hogy soha többé nem nyúl hozzá és nem közelít felé…
Mit lehet ilyenkor tenni?Ki meri megkockáztatni, hogy mi egy átok ereje?Hogyan engedhetné át ezek után magát a gyengédségnek, mikor ott van a tudatában, hogy lehet, a gyermeke életét teszi kockára?Vissza lehet-e vonni ezt a mondatot és ha igen, hogyan, azt tudjuk, hogy már a férje is megbánta, amit mondott és már Ő is fél attól amit kimondott. Lehet-e ezek után közös jövőjük?
Minden segítséget és okosságot örömmel vennénk, köszönöm nektek és a lehetőséget is, hogy segítséget kérhettem.
Követünk el hibákat.
Véleményem szerint a barátnőd nem mondott ki átkot.
Az átok a feketemágia eszköze,különböző rítusokat használnak hozzá.
Ha dühében olyat mondott,amit nem goldolt komolyan,amit a feszültségének levezetésére használt,az véleményem szerint nem átok.
Ha sikerülne beszélgetniük,ha kikukkantanának a dacpáncél mögül és nyitottá válnának egymás számára,megoldanának egy sereg gondot.Kukucskálósat játszani jó dolok,de nem célravezető.:)
Kukk itt,kukk ott,kukucs mindenütt,de ha a másik fél is kukkant,akkor szorosra zárjuk a szemünket.
Lehet,hogy félnek beszélgetni egymással?
Ejnye, ejnye
Barátnődnek nincs tehetsége az átokhoz. Ez csak egy további menekülési útvonal a további hárításhoz.
Ezzel a meneküléssel fogja tönkretenni végleg a kapcsolatot és mivel nem vallja be, hogy menekül – a gyermeke életét is.
Bár… az a gyermek nem véletlenül választotta őket szüleinek. Bizonyára igen komoly „életfeladatot” válaszott, így most – gyermekkorban – kell megtanulnia azokat a feltételes reflexeket, melyeket később- felnőtt korban – már zsigerből kell alkalmaznia, hisz akkor már tanulsára nem lesz ideje.
Eta
Már nagyon vártam a válaszokat, köszi.
Komolyan úgy gondoljátok, hogy ennek a mondatnak nincs a gyerek életére vonatkozó negatív vonzata és csupán kommunikációs problémáik vannak?
Mi a megoldás? Most kicsit bízom abban, hogy a közös nyaralás hozhat némi békét és közelítenek egymás felé, de ismerem annyira a barátnőmet, hogy bár nagyon racionálisan gondolkjodik mindenben, de ugyanakkor babonás is és komolyan attól fél, hogy ha közelítenének egymás felé, a gyerek életét tenné kockára.
Mit tanácsoltok, mit tegyenek? Az nem elég, hogy beszélgessenek, mert ezt már mondtam, ajánlottam a feng shui segítségeket is és nem igazán jött be!
A gyerek egy őrült nagy kapocs köztük, mindketten ragaszkodnak hozzá és a gyermek is mindkettőjükhöz és igen, korához képest nagyon érett gyerek.
Szóval, arra adjatok még tanácsot, hogy konkrétan miben lenne a megoldás számukra. Azt hiszem, kellően makacs ám mindkettő!
Valalmiért csak összejöttek, nem?
Talán nem ártana, ha visszagondolnának arra az időre, amikor még csak ismerkedtek. Az évek mindennapi taposómalmában bizonyára elfelejtették, hogy mindketten vágynak a másik elismerésére, simogatására, becézgetésére, dícséretére. Kérdezd meg őket külön-külön, hogy mikor mondták egymásnak, hogy csinos, jól áll neki valamilyen ruhadarab, stb. stb. stb. Mikor mondták , hogy szeretik a másikat? Az nem jó válasz, ha azt mondja bármelyikük is, hogy minek, hisz úgyis tudja. NEM TUDJA! Mondani kell! Biztosítani kell a párunkat folyton arról, hogy még mindig fontos számunkra, hogy még mindig szeretjük. Ha nem mondjuk, akkor egy-egy rosszabb hangulatú napon elkaphat bárkit a kisebbségi érzet és máris beindul az agyunk. Ezen "felhők" eloszlatására szükség van arra, hogy kimondjuk: szeretlek – ne csak gondoljuk!
Eta
Párostánc
Szerintem a barátnődék nincsenek fáziskésében. Nagyon szépen, összhangban járják a párostáncot; ahogy írtad(amikor az egyik közelít, akkor lép hátrébb a másik).Csak a belső karmesterükkel nem néztek még szembe, miközben a kosztümöt cserélgetik.
Ahhoz, hogy én biztosra mehessek abban, hogy a "társam" nem válaszolhat véletlenül se szeretetből, ahhoz úgy kell időzítenem a közeledést, hogy megalázó, és örömtelen legyen neki, ha mégis megalkuszik. Így én vagyok az aki jót akart mindkettőnknek, ő meg az akivel nem lehet közös örömöket megélni, mert visszautasít. Persze ez nem ilyen hideg végiggondolásból ered, ezt ösztönösen, saját fennen hangoztatott szándékaik, vágyaik ellenére teszik, mondhatnám: saját akaratuk ellenére.
Az átok: Ha az én számon csúszott volna ki ilyen, akkor megrendültem volna nagyon, amikor ismét feljebb emelkedem a normál tudatállapotomhoz. Fájdalomtól átjárt lélekkel fordultam volna Istenhez, hogy Te ismersz, tudod, hogy milyen meggondolatlan szájú, indulatú vagyok, kérlek enyhítsd a következményeket. Aztán elfogadtam volna, hogy lesz, ami lesz. Ha nem sorsa csemetémnek, akkor lepereg róla, és visszaszáll rám, ha meg ezért a lehetőségért választottuk egymást szülő-gyerek játékot játszani, akkor lesz időm még gondolkodni azon, hogy miért vagyok én alkalmas erre a szerepre. Erősen remélném, hogy lelkileg éppen nincs a szakadék szélén, ahol már egy ilyen behatás is ravaszelhúzásszerű következményekkel járhat.
Természetesen megpróbálnám visszavonni, védelmet kérni neki.
Úgy gondolom, a megbánás sokat segít, ebbe kapaszkodhat. Ha meg tud bocsátani magának, és nem tartja ezután a gondolatvilága középpontjában a botlását, akkor az elenyészik, nem táplálja azt tovább a rágondolás energiájával.
Sokat nyert? az ügyön:súlyos indoka van, hogy ne kelljen a feleségéhez közelednie.
A maradék vágyát is el tudja emészteni "mileszhafogazátok" gondolattal. Miért jó ez neki?
felacso
Ez egy nagyon kemény meglátás/vélemény/hit/tudás?
Kedves Csongor!
A lányok válasza után -ami megvallom megnyugtató volt számomra, mert megoldhatónak láttam azok alapján a gondot- amit írtál, megint teljesen bizonytalanná tett, mert azt az érzést kelti bennem, hogy akár a gyerek életébe is kerülhet ez a mondat, ha az a sorsa…ezt is természetesen megértem, csak így én nem mondhatom azt, hogy bánjanak meg mindent és kezdjék az alapoknál a kapcsolatukat és rendezzék. Nagyon sok és kemény feladatot megoldottak már közös életük, majd 15 éve alatt. A táncos hasonlat, úgy gondolom teljesen jó meglátás!
Na oké,de mi a megoldás? Rendben, apuka bánja meg és kérje a megbocsátást, de mit tehet anyuka? Tehet-e bármit, van-e valódi közös jövőjük, na igen, az biztosan van, de a házasságuknak van- e jövője a klasszikus formában, vagy a megoldás a Te erre-Én arra és tanítsuk meg a gyereknek, hogy attól mert elválunk, még mindketten szeretünk és mindketten gondoskodunk rólad.
Vagy ez az a helyzet, amikor „neked is nekem is meg kell bocsátanom és új alapokra kell helyeznem/ned a közös életünket, elvárásaimat/dat és a szeretetemet/det”?
Újraolvasva a címet rájöttem , hogy a múltkor nem véletlenül
Újraolvasva a címet rájöttem , hogy a múltkor nem véletlenül szóltam hozzá . Akár én is kérdezhettem volna . Ma fölhívta egy illető a figyelmemet arra , hogy harminc éve valaki megátkozott . Akárhogy töröm is a fejem , akkor én átkoztam meg valakit , aki szerintem elég tiszta ahhoz , hogy visszaszálljon rám az az átok , amit azóta már százszor megbántam . Úgyhogy most megint aktuálissá vált bennem a kérdés , hogy a saját rítusú szerelmi kötés és az átok hathat -e , vagy csak a képzeletemen , hitemen keresztül . Mindjárt el is olvasom , hogy mit írtatok és mit írtam , hátha megnyugszom egy kissé . felacso
Mikor még kicsi és gyermek voltam és csúnyát mondtam mama mindig
Mikor még kicsi és gyermek voltam és csúnyát mondtam mama mindig azt mondta szívd vissza de mindjárt szerintem jobb későn mint soha