Szüleinktől kapott tanítások

Milyen tanításokat kaptunk, kapunk a szüleinktől, a szüleink által?
Mit tegyünk ezekkel a tanításokkal, hogyan oldjuk meg azokat?
Meg kell-e egyáltalán oldanunk, vagy adjuk vissza a feladónak?
Te hogyan kezeled a szüleidet, a velük való konfliktusokat?

22 thoughts on “Szüleinktől kapott tanítások”

  1. Választás

    Gyerekként néztem a szüleimet és tisztában voltam vele, hogy nem tombolán nyertem őket:-))
    Tudtam és teljesen tisztában voltam vele Én VÁLASZTOTTAM őket.
    Így könnyű volt elfogadni mindazt a tanítást, amit hordoztak számomra.
    Valahogy spontán működött, hogy meglássam a tanításaikat, és tudjam azzal nekem dolgom, van!

  2. Választás

    Gyerekként néztem a szüleimet és tisztában voltam vele, hogy nem tombolán nyertem őket:-))
    Tudtam és teljesen tisztában voltam vele Én VÁLASZTOTTAM őket.
    Így könnyű volt elfogadni mindazt a tanítást, amit hordoztak számomra.
    Valahogy spontán működött, hogy meglássam a tanításaikat, és tudjam azzal nekem dolgom, van!

  3. Jättiläis Kirsikka

    nagypapám
    Tegnap volt a nagyszüleim 50. házassági évfordulója. A templomban is volt szertartás… meghatott ahogy állt a nagypapám, aki mindig szálegyenesen járt, és mindig az volt amit ő mondott, ahogy állt ott az oltár előtt a mamám mellett, csak úgy sugárzott róla az alázat. Nagyon meglepődtem ezen. Úgy láttam, hogy nem a pap előtt áll (aki ráadásul a testvére unokája, huszonéves fiatal) hanem ISTEN előtt köszöni meg a feleségét, az együtt töltött életet… megható volt. Ugyanolyan szálegyenesen állt, mégis valahogy kicsinek látszott és csodálatosan alázatosnak.
    Nem ez volt az első alkalom, hogy alázatra tanított, volt hogy kiabált velem és utána bocsánatot kért, mert nem volt jogos a szidalom… akkor is ledöbbentem.

    Hyvin-pieni kirsikka

  4. Jättiläis Kirsikka

    nagypapám
    Tegnap volt a nagyszüleim 50. házassági évfordulója. A templomban is volt szertartás… meghatott ahogy állt a nagypapám, aki mindig szálegyenesen járt, és mindig az volt amit ő mondott, ahogy állt ott az oltár előtt a mamám mellett, csak úgy sugárzott róla az alázat. Nagyon meglepődtem ezen. Úgy láttam, hogy nem a pap előtt áll (aki ráadásul a testvére unokája, huszonéves fiatal) hanem ISTEN előtt köszöni meg a feleségét, az együtt töltött életet… megható volt. Ugyanolyan szálegyenesen állt, mégis valahogy kicsinek látszott és csodálatosan alázatosnak.
    Nem ez volt az első alkalom, hogy alázatra tanított, volt hogy kiabált velem és utána bocsánatot kért, mert nem volt jogos a szidalom… akkor is ledöbbentem.

    Hyvin-pieni kirsikka

Scroll to Top