Mivel emberek vagyunk hatással vannak ránk külső akár belső dolgok amikre vágyunk vagy sóvárgunk. Vannak helyzetek h tudatában vagyunk a következményeknek de ennek ellenére mégis eszünk ,teszünk ,veszünk ,csinálunk dolgokat amiről tudjuk h nem a leghelyesebb. szerintetek küzdeni kell szenvedélyeink ellen vagy ki kell élni h egyszer belássunk nem szolgál minket.???
Ami nálam bevált, az a tudatos megélés.
Ami nálam bevált, az a tudatos megélés. Volt, hogy megtörténtek velem a dolgok, de nem volt szándékos, ösztönös volt, csak úgy belesodródtam egy helyzetbe és nem figyeltem meg, nem tanultam belőle, nem éltem át igazán az örömeit, fájdalmait, nem figyeltem meg a cselekvés közben önmagam.
Egy idő után szándékosan , tudatosan éltem meg a vágyaim nagy részét. Ez jó volt, mert egészen másként tapasztaltam meg a dolgokat, már tanultam a dologból, hogy miért jó az nekem, vagy miért nem akarom azt többé.
Van még pár dolog, amiről időnként megfeledkezem, most mondhatnám, emberből vagyok, de szeretném, ha tudnám uralni a vágyaim.
A testvérem időnként rám szól.
– Te nem tanultad az önmegtartóztatást?
– Tanulom,de nehéz lecke.
Ahogy mondani szokták, csak a kísértésnek nem tudok ellenállni:).
Ne küzdj a kísértés ellen! Engedj neki!
"Ne küzdj a kísértés ellen! Engedj neki!"
Nekem is a tudatos átélés, belemerülés segített, ha a rossz beidegződéseket, vagy negatív szokásokat akartam levetkőzni.
Ha belemerülsz abba, amit amúgy is tenni szoktál, de közben megtartod a tudatosságodat és figyeled, hogy tulajdonképpen miért is csinálod ezt, akkor a szokáshoz ragaszkodás mélyén meglelheted a kötődésed valódi okát és azt tudatosítva magadtól el fogod engedni!
Vagyis nem az ismétlés, vagy a figyelem visz túl rajta, hanem a kellő mélységű megértés, amit egy tudatos megismerés technika ad meg!
Enélkül csak hosszú-hosszú kínlódás van, mert az önuralom nem más, mint a megélni vágyásunk elfolytása. Amit pedig elnyomunk, elfolytunk, az még biztosan nincs helyén, akkor sem, ha nagyon erős vagy és életed végéig tudsz uralkodni a kényszereden!
Akkor legfeljebb a következő életedre marad a kényszer tudatosítása. Pl.: narkós gyerekek
Van úgy, hogy kell
Kérdés
És ha ugyanezt a társad kéri, természetes, hogy megadd neki is???
Ez nem kérdés
Ez nem kérdés,ez természetes.
Harmónia
Irigyellek… És ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Poligám hajlamú vagyok, de mint általában mindenkinél, nálam is egyoldalú…. :-((( Meglátjuk, merre változom. Mert most változom.
Van egy nagyon szeretett barátom, aki úgy gondolkodik, mint Te. Természetes neki az engedés, sőt, mivel ő mindkét nem felé nyitott, a paradicsomi kapcsolat számára ő, egy férfi és egy nő, és mindannyian szeretik egymást… Persze tudja, hogy erre nem sok esélye van. 🙂
Tudom, hogy a tulajdon-érzetemmel van a baj. Nem tudom még, hogy oldódik meg ez a problémám. De annak örülök, hogy ez most nem játszik az életemben nagy szerepet. 🙂
Attól függ
Szerintem nem mindegy, hogy mi a sóvárgásunk, vágyunk tárgya. Egy tábla csoki vagy egy kétgyerekes családapa. A kísértésnek azért kell ellenállni, mert valahol tudjuk, hogy nem helyes vagy elfogadott, ezért talán el kéne fojtani. Van jelentősége, hogy viszonyul a dologhoz az, amire vágyok? Lehet, hogy annak v. neki nem jó, hogy vágynak rá.
Gyerekkorban még elnézik, ha nem tudja türtőztetni magát valaki. Hova jutna a világ, ha mindenki minden vágyát kiélné?
Ha mégis úgy dönt, egye fene, engedek a szenvedélyemnek, van-e határ, hogy ne legyek felelőtlen, gyerekes, gátlástalan, netán aljas?
A vágyakozás öröme azért jó, ha megmarad.
Vágyainkat mind megélhetjük meditációban.
A valóban teljesíthetetlen vágyakat és a másoknak szenvedést okozó vágyainkat mind megélhetjük, kiélhetjük meditációban.
Képes lehetsz úgy megélni vágyakat a mélyebb tudatállapotodban, hogy azok végleg kiégnek belőled, soha többé nem fognak álmodozásra vagy cselekvésre kényszeríteni.
Ez egy igen fontos módszer a lelki nyugalmunk eléréséhez, ezért a Vágyak és félelmek Sirály csomagban külön fejezetben foglalkozom ennek elsajátításával.
Attól függ…
Kedves Zsuzsanya,
azt ki mondja meg mi a helyes, vagy helytelen? Mit kell elfogadni, vagy elfojtani?
A vágyakozás – a tanítások szerint – az egonk játéka 🙂 és nem előrevivő cselekedet.
Szeretettel: Andi
Ember küzdj és bízva bízzál…
Mindenki vágyik valamire.Ki nem? Valahol a vonzás törvénye is válasz a vágyra.
Tegyük fel nem vagyok sem függő, sem mániás, csak úgy egyszerűen áhítozom, sóvárgok, vagy erősen szeretném, ha…
Ha nem vágyakozom, akkor mi inspirál? Mi motivál?
Ha nincs meg a cél, amiért érdemes küzdeni, akkor sajnos vagy szerencsére nincs mit elfojtani és így gyorsabban előrébb jutok . Talán gépiesebb, laposabb és egyszerűbb így.
Egyszerűen csak megtörténik velem az élet De hol a tanítás?
Az egóm biztosan remekül szórakozik rajtam…
zsuzsa
vágyak
Ne keverjük a motivációt a kísértéssel. A vágy egy szakmai cél felé, pozitív. Vágy eltenni valakit láb alól, mert utamban áll, negatív. Ezt egy egészséges ember pontosan érzi. Ha gyilkolni vágyok valakit, nem élem át tudatosan a vágyam, megértve magam, hanem igenis megijedek magamtól, mire lehetnék képes. És radikálisan elfordulok tőle. Ha épeszem van.
„Negatív” vágyak megélése
Többen kifejtették a jó és rossz relatív voltát. És akár szimpatikus ez, akár nem ez igaz az általad említett esetleges gyilkosság esetében is.
Azonban ha valóban tudatos vagy, azaz a tiszta tudatosság állapotában vagy, biztos, hogy a lehető legjobb választást fogod meghozni. Elég valószínűtlen, hogy a tiszta tudat állapotában lévő ember, egyszercsak fogja és felkoncolja egy ember társát, vagy bármi más módon árt másoknak.
A cselekvés minőségét, milyenségét, nem a tett volta, hanem a cselekvő tudatállapota határozza meg. Amikor, a tiszta tudt állapotában, nincs elme, nincs kis én, ego, a tudatállapot túl van a dualitáson, akkor már nincs jó és rossz, és bizony, bármi megtörténhet. Ezért egy valóban megvilágosodott embernél, sosem lehet tudni mit fog cselekedni. Már csak azért sem, mert ő maga sem tudja, még a cselekvés elötti pillanatban sem. Hiszen nem is ő cselekszik, hanem rajta keresztül megtörténik a cselekvés.
És ugyanígy fordítva. Hiába a legjobb cselekedet, ha nincs mögötte tudatosság, az csupán programozott reflekszió. Most éppen „jót”, majd később lehet, hogy éppen „rosszat” cselekedve. Csupán az elme-gép működik. Mikor milyen program fut le és ennyi.
Jézus amikor a megtérésről beszélt, gondolkodásmód megváltoztatásról beszélt. Nem pedig jó és rossz automatikus cselekvéséről és nem-cselekvéséről. Ma ezt úgy mondanánk, tudatállapot váltás. Ez a „cél” és ennek következtében történik minden valódi változás, mind az egyén, mind az emberiség esetében.
GLinDorph
http://ecsk.hu
célok ?
Vajon honnan jön a „cél” ? Mi az, ki az aki, ami meghatározza azt ? Ha az elme, az egó, akkor mi értéke és mi értelme futni utána ? Ha a magasabb énem, a Lét az Élet, Isten, akkor miért kellene azt keresni, kutatni ? Az Életnek nincs hatalmába azt eléd tenni ? Istennek nincs meg hozzá a bölcsessége, hogy vezessen az utadon ? Nézd Isten alkotását, a természetet, az állatokat, a növényeket, az egész univerzumot. Vajon melyikeknek kell célt keresni, kitűzni magának ? Még is, képes bármelyik is nem-betölteni a célját ? Óóóó de az ember TÖBB ! Mondhatod, mert gondolkodik. Igen és pont ezzel a gondolkodás képességével tudja el rontani az egészet és letérni a természetes életútjáról.
GLinDorph
http://ecsk.hu
ez jó! 🙂
ez jó! 🙂
Nem kell, de ha nem küzdesz ellene, elveszel.
Nem kell, de ha nem küzdesz ellene, elveszel.
Vágyak, ó!!!
Igen, ez a gyengém… Ezért is volt fura, hogy a mini-meditációkban épp a vágyakról szóló rész nem készült el. Tán nekem még vágynom kell… Nem tudom.
Szerintem tanítanak. Mélyen. A legmélyebben. Fájón, vagy repdesőn. A vágyak a legnagyobb tanítók… Rajongott, gyönyörű kedveseink.
szerintem
Amíg küzdés van, addig energiát adunk, így tovább tápláljuk. Szerintem a hátterét kell megvilágítanunk, a miértekre a motivációra rájönnünk, ha ez megvan, jöhet a tudatosítás, valamint a keresés, hogyan tovább jobb irányba?
A vágyakkal és a függőségekkel nincs semmi baj, csak jelek, szerintem,
Üdv Buddhanita
szerintem
Amíg küzdés van, addig energiát adunk, így tovább tápláljuk. Szerintem a hátterét kell megvilágítanunk, a miértekre a motivációra rájönnünk, ha ez megvan, jöhet a tudatosítás, valamint a keresés, hogyan tovább jobb irányba?
A vágyakkal és a függőségekkel nincs semmi baj, csak jelek, szerintem,
Üdv Buddhanita