Részlet Adyashanti az Üresség Tánca című könyvéből. Még előtte pár szót róla, Észak Karolinában él és tanít, a zen útján világosodott meg. Érti a nyugati ember mentalitását, ismeri a félelmeit és a problémáit. Közülünk való 🙂
Részlet
A spirituális kereső – bizonyos nagyszabású élmények felismerésének a hatására – könnyen függővé válthat és elsétálhat a valódi Igazság mellett. Spirituális függőséget azok a spirituális élmények alakíthatnak ki, amelyek a drogokhoz hasonló eufóriával töltenek el. Ahogy eléred ezeket az élményeket egyre többet és többet akarsz belőlük.
…
„Istenem, ha folyamatosan kaphatnék belőle az élet a legrosszabb körülmények között is elviselhető volna”
…
És hamarosan olyan állapotba kerülsz, ami nem sokban különbözik az egyszerű alkoholistáétól.
…
A spirituális függőségben szenvedő meg van győződve arról, hogy az ő részegsége különbözik minden egyéb részegségtől. Sőt azt gondolja az élet értelme ez.
…
aztán kezdesz rájönni, hogy a szárnyalást spirituális mélyrepülés követi
…
aztán kezdesz gyanakodni, hogy a nagyszabású élmények talán az inga egyoldalú kilengései
…
lassan rájössz képtelenség az ingát szélső állapotban tartani.
A szabadsággal összeegyeztethetetlen valamely állapotot változatlanul fenntartani. A tapasztalás lényege a mozgás és a változás. A megvilágosodás nem egy különlegesen csodálatos tapasztalásról szól.
…
a világon valójában minden tudatosság.
….
Ha felhagysz a pozitív tapasztalatok kergetésével a személyiséged feloldódik és elfoglalja a helyét a béke aztán eljön a csend.
Tehát először a túlfűtött , ezerszínű rezgés ,
majd a felhangoltság hiányának dermesztő üressége , és az egyre csökkenő kilengések után bársonyosan körülölel a béke , a lélek csendje . Üdvözlettel : felacso
U . i . : Bár alkoholizmus helyett (tapasztalat híján ) inkább szerelmi játszmára emlékeztet a folyamat .
Tehát először a túlfűtött , ezerszínű rezgés ,
majd a felhangoltság hiányának dermesztő üressége , és az egyre csökkenő kilengések után bársonyosan körülölel a béke , a lélek csendje . Üdvözlettel : felacso
U . i . : Bár alkoholizmus helyett (tapasztalat híján ) inkább szerelmi játszmára emlékeztet a folyamat .
Jaj, hát nekem pont ez jutott eszembe, hogy milyen függőséget
Jaj, hát nekem pont ez jutott eszembe, hogy milyen függőséget okoz már ez a megvilágosodás, és idővel már nem fog különbözni a szenvedély betegségektől, pont ezt tapasztalom magamon is. Talán ez a buktató és egyben a végső próba az egészben. Felismerni ebben a megvilágosodás utáni vágyódó ragaszkodás korlátozó erejét, és a megjelenő hiánytüneteket.
Azt találtam ki erre, hogy a „mozgás” és a dinamika, a „folyamatosság” a megfelelő válasz erre, ami alapvetően lényeges lehet az életben, és ő is pont ezt mondja.
Okos ez az ember 🙂
Köszönöm a blogot, ez most visszaigazolt, mégsem tévedtem akkorát 🙂
Kati küld át nekem kérlek a könyvet, köszi 🙂
(scenery (kukac) freemail.hu)
valahol olvastam
igazán szabadok akkor leszünk , amikor már a szabadsághoz sem ragaszkodunk ( attól sem függünk )
De ha már függni kel valamitől , akkor inkább a függésmentességre való törekvéstől függjek , mint a megvilágosodástól, szextől ,olvasástól , tv- től ,munkától , evéstől , ivástól ,drogtól,pénztől stb.Üdvözlettel : felacso
Szia Adam
Daniaban vagyok, hetvegen kuldom 🙂
Engem is azert fogalalkoztatott a dolog ennyire, mert voltak olyan euforikus csucselmenyeim, a drogszeru. Meg a megzuhanasok, el is utasitottam ujra megtapasztalni.
Ennek erosen ellentmondani latszott a minden tudas, a minden lehetseges mezojevel valo egyesules elmenye, amikor en En voltam, ott nem volt euforia csak kristalytiszta tudatossag. Ezt valasztom, amikor elerheto 🙂
Adyashanti megmutatta, mi a kulonbseg. Meg nem olvastam vegig a konyvet, de nagyon tetszett az is, ahogy arrol ir, hogy a Szellem mennyire kulonbozo szinten hatja at az anyagot, pl. a szent helyeken, bizonyos erdokben stb.
Kivancsi vagyok, teged mi fog majd legjobban megerinteni a tanitasaibol.
Engem érdekelne, megkérhetlek rá, hogy küldd el nekem?
Engem érdekelne, megkérhetlek rá, hogy küldd el nekem? /muszika01@gmail.com/
Előre is köszönöm!! 🙂
Egyébként szeretet-függő vagyok, de teljesen ura a helyzetnek. Nincs mélybe szállás az élmény után a kiinduláshoz viszonyítva. Csak egy kiegyensúlyozott, boldog állapot marad vissza, ami áthatja a mindennapokat (béke, csend, mint az idézett szövegben), persze minnél többször vágyom szeretetet adni, mert boldoggá tesz. 🙂 Itt konkrétan a Szerelmemre gondoltam, akivel lelkileg élek meg mindent a távolság miatt… de az életemben minden emberhez szeretettel fordulok, még azokhoz is, aki bántanak, de ez hosszú folyamat volt…
Szeretettel
fordulni azok felé, akik bántanak, az valóban elég hosszú folyamat. Megértéssel akkor lehet kezelni ezeket a helyzeteket, ha látjuk, nem minket támad az illető, hanem a saját kivetített, el nem fogadott részét. Teszi ezt egy elme által megteremtett illúzió-világban. Hogy a másik ember mikor változik, ez nem rajtunk múlik. Nekünk el kell fogadni azt, hogy mások másmilyenek. Viszont az 100%-ban a mi feladatunk, tudatosan, hogy adunk-e energiát a betámadónak azzal hogy hogy visszatámadunk. Ezt az energiát célszerű inkább arra fordítani, hogy a saját belső világunkban rendet tegyünk. Ha feloldjuk az okot, amiért bevonzottuk a támadást, onnantól az illető majd keres mást, akivel csatározhat 🙂 Ezért nem megyek bele még a vitatkozásba sem. Mert amiről a vitácskák zajlanak az csupán a felszínt karcolja.
Kirsikka ajánlotta és tegnap megnéztem a Mennyei Prófécia című filmet, csak ajánlani tudom mindenkinek.
Adyashanti könyvét pedig küldöm 🙂
Szia Kati!! Köszönöm!!! 🙂
Nagyon hosszú folyamat volt tényleg,
Szia Kati!! Köszönöm!!! 🙂
Nagyon hosszú folyamat volt tényleg, mire magamban meg tudtam oldani a feladatot. Sok év „harc” az anyósomékkal, persze ők támadtak mindig, nekem meg túl nagy igazságérzetem volt és nem tudtam még igazán szeretni… rengeteg szenvedés és kiborulás volt az utóbbi 6 évemben, de MÁR tudom, hogy ennek így kellett lennie. Magamat kellett helyre rakni és belátni, hogy miért viselkednek úgy ahogy, és utána már könnyű volt. Már nem támadnak, mert a szeretetemmel szemben nincs fegyverük. Ha nem is szeretnek, de néha ledöbbenten néznek, hogy azok után, amit tettek velem, tudok velük szépen beszélni, kedves és figyelmes lenni, pozitívan sugározni rájuk is. 🙂
Kellemes Ünnepet kívánok sok szeretettel: muszi. 🙂
„…ha látjuk, nem minket támad az illető, hanem a saját
„…ha látjuk, nem minket támad az illető, hanem a saját kivetített, el nem fogadott részét.”
Mi a helyzet az antilopot támadó oroszlánnal, vagy az engem kiraboló rablóval? Ezeknek elég tudatos célja van, és emögött nem egy kivetítés, vagy belső szeretethiány áll, hanem érdek (bizonyos szempontból még jogos érdek is).
„Nekünk el kell fogadni azt, hogy mások másmilyenek.”
Nekik nem? Tán van valami különbség köztünk és köztük? Miért terhel minket több felelősség, amikor alapvetően egyenlőek vagyunk?
„Ezt az energiát célszerű inkább arra fordítani, hogy a saját belső világunkban rendet tegyünk.”
Ha épp „helyzet” van, szerintem az ember ne álljon le meditálni 🙂 Majd utána…
„Ha feloldjuk az okot, amiért bevonzottuk a támadást…”
És ha nem mi vonzottuk be, hanem ő a saját akaratából támadt? (lásd fenn)
Saját akaratából támad, mert a feszültségét, frusztrációját nem
Saját akaratából támad, mert a feszültségét, frusztrációját nem tudja levezetni, mérges, tehetetlen, pláne arra, hogy egy nála jóval fiatalabb nő lelkileg kerekebb, mint Ő (apósom). Szeretethiányos, az biztos, nem olyan a felesége, mit az anyja volt, nem kapja meg a kellő törődést. Naná, hogy féltékeny a fiára, aki tőlem megkapta azt, amire ő is vágyna, de… egyszerűbb volt ellenségesen viszonyulnia hozzám, kiútálni, elhordani mindennek, ha megszentűltem akkor is. Tudom, hogy nem szabad magamra vennem ezeket, most már tudom, de nem mindig tudtam az ő szemével, lelki bajaival tekinteni a dolgokat. Az volt a pokol. Azt hallottam egy embertől: a magnak sötét kell és nyomás, hogy utána csírázásnak tudjon indulni… nekem meg volt a nyomás, 5 évig, az utóbbi egy év már a csírázás jegyében telt. 🙂 És azt gondolom semmi sem történik véletlenűl. Nagyon sokat kaptam ezáltal, előrébb vagyok, ezért megköszönöm azt is, amit el kellett szenvednem. Teljesen más lett az életem, a gondolkodásom, nem a spiri dolgok vezettek, azzal csak most ismerkedem, hanem a SZERETET.
Már elfogadom olyannak őket, amilyenek, és mindenki mást. Nem ítélkezem, nem engedem be az életembe a gonoszságot, a rossz indulatot, a negatívságot, megtanultam bölcsen hallgatni és igazán szeretni: erre tartogatom az energiáimat, vitákba, harcba nem megyek bele, csak magamnak ártanék vele. Lehet ez egy rózsaszín szemeüveg rajtam, de nekem jó és boldoggá tesz, kiegyensúlyozottá.
muszi 🙂
Hidd el Ádám ,neked is meg lehetne ezt csinálni minden egyes
Hidd el Ádám ,neked is meg lehetne ezt csinálni minden egyes mondatoddal:)
Mert minden állítás pont annyira igaz amennyire nem nem igaz.
Nem tudsz olyan dolgot állítani,amit valamilyen más szemszögből nem lehet megcáfolni.
Ez igazán már csak szándék és agytorna kérdése:)))
Így van. Tehát akkor mi a lényeg?
Így van. Tehát akkor mi a lényeg?
Az a lényeg
hogy az Isteni rendező elv szerint ha két ember kapcsolatba kerül egymással ott nincs helye a véletlennek. Azért jön létre, mert mind a kettő félnek tanulni valója van.
Ha megtanultad azt amit az agresszió tanít neked, nem fogod többé bevonzani, mert nincs vele dolgod. Ha egy félelem megjelenik az életedben elég sok idő áll a rendelkezésre feloldani, mielőtt materializálódna. Csak ehhez nem szabad a homokba dugni a fejünket.
„Isteni rendező elv”
Hétköznapi értelemben ez mi jelent?
„nem
„Isteni rendező elv”
Hétköznapi értelemben ez mi jelent?
„nem fogod többé bevonzani, mert nincs vele dolgod.”
És ha én szeretek agresszív lenni és ez táplálja az erőszakosságomat? Akkor keresni is fogom nem? 🙂
Az erőszakosságodat
a félelem táplálja.
Félni nem szeretsz.
Ez nem igaz. Az erőszakot lehet élvezni; aki nem hiszi, próbálja
Ez nem igaz. Az erőszakot lehet élvezni; aki nem hiszi, próbálja ki és meg fog lepődni. Az persze más kérdés, hogy morálisan nem biztos, hogy helyes.
Az ,hogy ki mit élvez,vagy nem élvez,teljesen szubjektív
Az ,hogy ki mit élvez,vagy nem élvez,teljesen szubjektív megélés.
Számomra te a büdös életben nem tudnád élvezhetővé tenni az erőszakot:) /például,de mondhatnék mást is:)/
Nem én teszem, és nem is akarom azzá tenni a számodra. Pusztán
Nem én teszem, és nem is akarom azzá tenni a számodra. Pusztán közöltem a valóság az egyik megnyilvánulását. A körülmények bármit kihozhatnak az emberből, kivétel nélkül. Aki ezt letagadja, az nem ismeri magát eléggé.
Szia Ádám
Emberekről beszélek, nem állatokról. Az állatoknak ugyanis nincs képességük elmés kivetítésre. Neten fórumozó antiloppal ha találkozol, akkor szóljál már légy szíves, lájkolni fogom :-))
Nem kell velem egyetérteni, de vitatkozni nem fogok, ezt kár hogy nem jött át. Öncélúvá váltak ezek itt az oldalon.
Az ember se mindig kivetítésből támad vagy harcol.
Az ember se mindig kivetítésből támad vagy harcol.
Ez
most nálad arra megy kié lesz az utolsó szó?
Éva leírta a lényeget, minden igazságnak az ellenkezője is igaz.
A Mennyei Próféciákban szépen le van vezetve, az ember miért harcol. Azért mert el akar valamit venni a másik embertől. Többnyire energiát. Mert nem ismeri a módszerét annak, hogy Istentől megkapja amire szüksége van ( energia ) vagy megteremtse magának. Ez nem tudásból fakad.
„Azért mert el akar valamit venni a másik embertől.”
Ezek megint
„Azért mert el akar valamit venni a másik embertől.”
Ezek megint ilyen spiri közhelyek 🙂 Mindig „megvádolni” a másikat azzal, hogy energiát lop… Ez egy könnyű magyarázat de szerintem nem ennyire egyszerű. Csak ezt gondolni és hinni egyszerű, sokan azért ragaszkodnak ehhez a magyarázathoz, mert nem kell sokat agyalni rajta.
Az
alap igazságok még ennél is sokkal egyszerűbbek.
De az elme nem szeret unatkozni.
Szeret vitatkozni.
Szeret bonyolult feladványokat megfejteni.
Szeret csillagos ötöst kapni 🙂
Kinyilatkoztatások?
Minden levan írva előre és szépen jól csak tennünk kell a sorsunkat, de igaz lenne, ha az igaz tettekkel mindent felül tudsz írni, nincs eleve elrendelt sors. Nem harcból mondod a dolgaidat hanem ismeretből, és nem harcból harcolsz vele, hanem ismeretlenből, ha jól forgatod a szavaidat ismeretség lesz és nem harc. Te teremted az energiákat életedben és emeled magadszámára olyanná hogy tudjad adni mások-részére is, isten nem kell az életedben semmilyen módon megjelennie sem, csak felismerésben kell lenned, terülj-terülj asztálkám mellet élünk.
„Te teremted az energiákat életedben és emeled magadszámára
„Te teremted az energiákat életedben és emeled magadszámára olyanná hogy tudjad adni mások-részére is.”
Ez nagyon így van. Még csak tapogatózom a spirituális dolgok terén, de nekem ez működik pici gyerek korom óta, ösztönösen. Nagyon szeretek adni, segíteni, úgy érzem ez a feladatom ebben az életemben.
🙂
Ademon a minap azt állította,hogy az ember állat az állat ember
Ademon a minap azt állította,hogy az ember állat az állat ember és nincs semmi különbség.szó szerint:)/
Ez a netező antilop ,most jó /ellen/példa erre az állításra, ha talál ilyet,én tévedtem:D
Egy élőlény tudatossága, milyensége és minősége nem azon múlik,
Egy élőlény tudatossága, milyensége és minősége nem azon múlik, hogy képes-e technológiát használni, és nem is az intelligencián. Ne vesszünk el a részletekben…
Az erőszak az élet nem tiszteléséből fakad.
„Mi a helyzet az antilopot támadó oroszlánnal…”
Az Ő érdekét is megfogalmazhatjuk egyfajta tudatlanságként, de talán felfoghatóbb lesz, ha egy szent emberre gondolunk, aki annyira megvalósította már a nem ártást, hogy emiatt inkább nem eszik semmit sem. Mi legyen egy ilyen szenttel? Pusztuljon el, mert nem akar ártani?
Szerencsére a természetnek van erre is megoldása: Fényevés.
Ha annyira kinyílt más élőlények felé, hogy az együttérzése túlnőtt az életben maradás érdekén, akkor ez a nyitottsága képesség teszi arra is, hogy tisztán energiával életben maradjon.
Ha elfogadod ezt a működést, akkor visszatekintve az oroszlánra, a tudatlanság gyökeréből fakadó „egoizmusa” veszi rá, hogy a másikból táplálkozzon. Persze nem várunk el mást tőle mi sem, hisz ezen a tudatlansági szinten így működik.
De kb. ugyanezen szinten jár az antilop is, csak Ő most éppen az el-szenvedő oldalra született, hogy tapasztalja, tanulja a másik oldal élményeit is. Okkal és helyén van az, hogy életútjaik összefutnak. Tanulják az: „élni, akár más kárán is” működést, míg fel nem ismerik (majd valamikor emberként), hogy az életet büntetlenül elvenni nem lehet, az mindig visszahatást kelt.
Ha valaki megérti és megérik erre belül is, abból olyan béke fog áradni, hogy nem vonzza be a bántást, ártást, erőszakot. Mellette a vadállatok is szelídekké válnak, nem támadnak és nem félnek, mert nincs kiről visszatükröződjön a még feldolgozatlan tudattartalmuk. Sok szent minőségének velejárója az ilyesfajta csoda és ennek ez az oka.
„Szerencsére a természetnek van erre is megoldása:
„Szerencsére a természetnek van erre is megoldása: Fényevés.”
Erre nem tudok mit mondani… 🙂 Nekem ez a fényevés egy eléggé elszállt dolognak tűnik. Most tényleg erre törekedjünk? Én pl. szeretek hagymás rostélyost enni, és egyáltalán nincs lelkiismeret furdalásom miatta. Ez nem túl spirituális? Teszek rá… sajnálom de ez van.
„Ha elfogadod ezt a működést, akkor visszatekintve az oroszlánra, a tudatlanság gyökeréből fakadó „egoizmusa” veszi rá, hogy a másikból táplálkozzon.”
Megint azt mondom: Könnyebb tudatlannak és egoistának bélyegezni valakit vagy valamit, mint elfogadni, hogy az életnek az agresszió, a hatalom,az erőszak ugyanúgy eszköze, mint a szeretet, empátia és a megértés.
Ha te a hagymás rostélyosnál tartasz,nincs azzal semmi baj,azzal
Ha te a hagymás rostélyosnál tartasz,nincs azzal semmi baj,azzal van a probléma,hogy nem fogadod el az emberi létezés magasabb szintjeit.
Pedig annak a szentnek /akiről Sanyi beszélt/semmi baja nem lenne azzal,hogy te még a hagymás rostélyosnál tartasz.
Én látod nem vagyok szent,és egyre inkább elgondolkodom a véleményeiden, hogy hogyan lehetséges így gondolkodni,azután a mindent átfogó univerzális egységélmény után ,amiről mindig beszélsz.
Tudod egy ilyen után alapvető változáson esik át az ember,és valahogy már
sehogy sem dagonyázik ennyire az anyagban ahogy te,mert egy ilyen megélés
az egy hatalmas spirituális emelkedést hozna.
Tudod mielőtt kinyitottam a gépet pont azon gondolkodtam Kati csakrás blogjában adott válaszod miatt,és már jó pár,,viselt” dolgod miatt,hogy már
éppen ideje lenne bizonyos dologokra felhívni a figyelmedet:
Például arra ,hogy rendszeresen kiforgatod a saját szád íze szerint amit az emberek mondanak,hogy folyamatosan kérdezhess és fenntarts egy olyan vitát,amit a kiforgatásoddal tulajdonképpen te generáltál.
Az ember egy ideig türelmesen próbálja neked magyarázni,hogy nem azt mondta,de nem tágítasz,és valóban igaza volt Katinak,hogy az ilyen beszélgetések rengeteg energiát visznek feleslegesen.
Aztán van egy érdekes szokásod.Ha valakit kritizálnak valamiért,akkor rögtön megvéded,de csak a jelenléted kedvéért,mert meg sem nézed mit védsz.
Tipikus példa erre a csakrás blog,csak már nem akarom Kati blogját teljesen szét offolni,ezért ide írom. Meg sem nézted mi volt a kritika oka csak rögtön megvédted a teszteket ,hogy ki kell próbálni.-
Azt fel sem fogtad,hogy a kritika az volt,hogy nem jók a tesztek,meg is lett indokolva miért,és hogyha hibás teszt alapja a kiindulás,akkor az eredmény is hibás lesz.
Mindez neked nem számít,nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyod,és
azt mondod ki kell próbálni:)))
Ugyanakkor ,ha nincs kritika,elfogadjuk teljes mértékben valamely írást,akkor te azonnal ott vagy,és kritizálsz…
Most erre ugye mit mondjak,hogy ne úgy nézzen ki ,hogy valami bajom lenne veled ?:)
Egy állandó szereplési végy ,ami nem baj ,vagyunk ezzel így egy páran,de akkor viszont legyél következetes,és ne csak azért gyere hogy ellenkezz,bármi vanis ott tartalmilag.
Ha a szeretetről van szó,akkor rögtön kiakadsz,és folyamatosan értetlenkedsz,
olyan dolgokat generálva,amikről éppen hogy nem is volt szó. Csak a te
kibékíthetetlen ,meg nem értett ellentétedet mutatja a szeretettel kapcsolatban.
Van még egy ilyen kardinális dolog,amivel szemben teljes értetlenséget tanúsítasz,talán ezek megvalósítása lenne az életfeladatod,de nem forszírozom ezt már tovább,mert a végén azt hiszed,hogy haragszom rád:D
Még egy dolgot említenék,hogy amikor Violettáékkal állt a bál ,és mindenkivel minősíthetetlen hangon beszélt,akkor te előálltál ,,hogy érdekes engem miért nem zavar ez az egész”?
Na most ez megint a tipikus kitűnni vágyásod a közösségből,a te különbözőséged minden áron való hangsúlyozása,mert itt nem is azon van a hangsúly,hogy zavar,vagy nem zavar,de közben észre sem veszed hogy egy olyan dologgal vállaltál közösséget,amikor valaki minden ok nélkül,pusztán hiúságból,a sárga földig igyekezett mindenkit lerántani,minősíthetetlen,
ráadásul légből kapott vádakkal. És te erre helyeseltél?/megincsak átgondolatlanul/
Visszatérve a hozzászólásodra:
,,Megint azt mondom: Könnyebb tudatlannak és egoistának bélyegezni valakit vagy valamit, mint elfogadni, hogy az életnek az agresszió, a hatalom,az erőszak ugyanúgy eszköze, mint a szeretet, empátia és a megértés.”
Igen, csak az életnek szintjei ,minőségi szintjei vannak.
Az agresszió ,hatalom,erőszak,egy alacsonyabb szintű életnek a természetes velejárója,míg a szeretet,empátia,megértés,már egy magasabb minőségi szintű életé.
Nagyon csodálkozom,hogy egy kalap alá veszed ezeket a dolgokat és meg sem fordul a fejedben,hogy ezek együtt semmiesetre sem fordulhatnak elő,mert egyik kizárja a másikat.
Egy agresszív hatalomra éhes ember,képtelen az empátiára, megértésre, szeretetre,és fordítva.
Te ezt ennyire nem érzed,vagy a vita hevében teljesen képtelen vagy a gondolkodásra?
Ha azt a szmájli avatárt azért tetted fel,hogy e miatt türelmesebbek legyünk
a ,,megnyilvánulásaiddal” szemben,akkor rendben van,de ha esetleg úgy gondolod,hogy a személyiséged jellemzője lenne,akkor erősen buzdítanálak az önismeretre,és az önmegvalósítással való foglalatosságra.
Hátha akkor egyszer csak természetesekké válnának ezek a dolgok ,amikhez ilyen értetlenséggel fordulsz,s emiatt folyamatos vitákat generálsz.
🙂
A szeretettel szemben nincs fegyvere az agresszív embernek (állatnak) sem!!! Elgyengül tőle és megsemmisül, mert az hiányzik neki, arra vágyik, hogy szeressék!!!
Az ellenséges emberekkel nem szabad vitába szállni, hanem rabszolgájukként kell őket szeretettel tisztelni, és idővel rájönnek, hogy nem ellenük vagyunk, hanem értük, az épülésükért. Ha szeretettel fordulok egy ilyen emberhez, átvarázsolom, talán elgondolkodik, magába néz és elindul egy jobb úton…
A szeretet csodákra képes, ezt tudja, aki tapasztalta.
🙂
Én hónapokig ,türelmesen ezt csináltam Ademonnal,szóról szóra
Én hónapokig ,türelmesen ezt csináltam Ademonnal,szóról szóra ,amit leírtál… Hasztalan.
Immúnis a szeretetre,határozottan -védekezésből persze-harcol ellene,vagy észre sem veszi. Ha észreveszi,akkor azonnal
el kezd tiltakozni ellene.
Ha valaki foggal körömmel hárítja ezt a dolgot,akkor már nem tehettem mást,minthogy felhívom rá a figyelmét.
Ráadásul minél inkább hárítja a szeretetet,annál inkább kezd belesüllyedni a testiségébe/aminek sűrűn hangot is ad/.
Persze előre tudom,hogy tiltakozni fog,de én ennyit tudok tenni az ő érdekében. Az ,hogy hajlandó e elgondolkodni dolgokon,az már igazán csak ő rajta múlik.
Akkor el kell fogadni, hogy nem tudsz érte többet tenni.
Akkor el kell fogadni, hogy nem tudsz érte többet tenni. Mindenki a saját életét élheti, alakíthatja kívánsága és tudása szerint és van egy mondás: segíteni csak azon lehet, aki hagyja. Te legjobb tudásod és szereteted szerint cselekedtél, önzetlenül. Ha rögtön nem is, de idővel az a dolog el kezd talán motoszkálni benne, aminek a magjait elvetetted a lelkében. Ha pedig nem, az is az ő döntése. Így kell őt elfogadni és szeretni, ahogy van. Majd következő életében megoldja talán, amit most nem tud vagy akar.
🙂
Én is így gondolom,éppen ezért csak egyszer mondok véleményt
Én is így gondolom,éppen ezért csak egyszer mondok véleményt valamiről.
Annál is inkább ,mert ez az én meglátásom,minek erőltetném bárkire is?:)
Egyébként Ádám -a látszat ellenére -tud befogadó is lenni/valamennyire:)/,volt már erre példa. Ezen ,,felbuzdulva” próbálkoztam most is:)
🙂
Örülök, ha befogadó is tud lenni!! majd idővel megismerem.
🙂
Örülök, ha befogadó is tud lenni!! majd idővel megismerem. Még csak 3. napja vagyok itt.
Szeressük Ádámot!! 🙂
Szeretjük Ádámot,ne aggódj! Talán túlságosan is népszerű az
Szeretjük Ádámot,ne aggódj! Talán túlságosan is népszerű az oldalon,és ennek meg van az a veszélye ,hogy az ember könnyen beleesik olyan hibákba,amibe esetleg egyébként talán nem esne.
És hogy mennyire egyszerre történnek a dolgok ezen az oldalon,Szeklice épp velem egy időben írt hasonlókat Ádámnak egy másik blogban.
Csak azért mondom ezt el neked,mert azt mondod új vagy itt.Tehát nyugodj meg senki nem bánt senkit,ez egy önismereti oldal,úgy látszik Ádámnak most jött el az ideje ,hogy saját érdekében szembe nézzen bizonyos dolgokkal. / Azzal nem segítjük őt,ha mindig helyeselünk:)/
http://onmegvalositas.hu/comment/36374#comment-36374
Üdv: Éva /és semmi aggódás,nincs rá ok:))) /
Ja,és Isten hozott!!!
Nem aggódtam egy pillanatig sem, úgyis meg tudja magát védeni 🙂
Nem aggódtam egy pillanatig sem, úgyis meg tudja magát védeni 🙂 Csak elfogadó vagyok és szeretem így is, rebellisként. De ez nem azt jelenti, hogy nem Veled értek egyet! 🙂
Örülök, hogy itt lehetek!! Ha be lennék jelentkezve, marazuz lennék (muszi).
Már olvastalak ezeken a neveken. Tudod ,ha van neved valahogy
Már olvastalak ezeken a neveken.
Tudod ,ha van neved valahogy közvetlenebb a dolog.
/az ember tudja kivel beszélget:)))/
Könnyebben alakulnak így barátságok:),meg tudod van hogy egyszerre három látogató is ír,na akkor kapkodja egy kicsit az ember a fejét,hogy most ki kicsoda,és kinek is válaszol éppen ?:D
Ha az ember elfelejt bejelentkezni,akkor is aláírhatod a nevedet.
Nekem a Firefox elmenti a regisztrációmat,és örökösen be vagyok jelentkezve.
Ez alól az kivétel ha az oldal karbantartás alatt van,mert akkor újra be kell jelentkezni…
Persze ezt a chat szobában kellett volna elmondanom,mert a blogokban nem szoktunk privátban beszélgetni,hogy akik csak olvasók,azoknak ne törje meg a privát beszélgetés a blog témáját.
Úgyhogy elnézést..:)
Ja,és Ádámnak nem kell megvédenie magát,mert senki sem bántja,épp ellenkezőleg:)
Ő is csak a véleményét fogja elmondani,ahogy mi is csak azt tettük:)
Ha te másképp gondolod,mondd el nyugodtan:)
Én is csak a saját véleményemet mondom el és mindenki másét
Én is csak a saját véleményemet mondom el és mindenki másét tiszteletben tartom.
Egyet értek veled mindenben.
Nagyon sokat kaptam már a 3 nap alatt is Tőletek!! Köszönöm!!
Jó éjszakát!
🙂
Neked is…Marazuz örülök ,hogy itt vagy:)
Neked is…Marazuz örülök ,hogy itt vagy:)
Nézz a dolgok mögé!
„Nekem ez a fényevés egy eléggé elszállt dolognak tűnik. Most tényleg erre törekedjünk?”
Felőlem arra törekszel, amerre akarsz.
„Könnyebb tudatlannak és egoistának bélyegezni valakit vagy valamit, mint elfogadni, hogy az életnek az agresszió…”
Kár, hogy olyat vetítesz bele a mondataimba, amit nem írtam, nem gondoltam. Én elfogadom az agressziót, nem ahelyett neveztem egoistának az oroszlánt, hanem az agresszió mögé néztem, és megláttam az egyik lehetséges okát.
Próbáld meg Te is, hogy a dolgok mögé nézel és nem csak egyszerűen elfogadod, hogy: „Hát ez ilyen, mert ilyen!”
Ha megérted a mögöttes tartalmat, meglátod a legmélyebb ok-okozati összefüggést, akkor azt elfogadva, eljuthatsz a teljes tudatosításig (tudatossághoz) is!
Próbáld ki, megéri!
A felelősség viszont ugyanúgy ott van mindenkin
„Nekik nem? Tán van valami különbség köztünk és köztük? Miért terhel minket több felelősség, amikor alapvetően egyenlőek vagyunk?”
Igazad van, a „kell” nem a legjobb szóhasználat. Helyesebb lenne úgy, hogy „mindenkinek el kellene fogadnia…”.
Aztán persze úgyis csak az fogja elfogadni, aki ott tart a fejlődésében és képes elfogadni, amit szükséges. A felelősség viszont ugyanúgy ott van mindenkin, akár nem tud róla, akár még nem képes az elfogadásra!
„Ha épp „helyzet” van, szerintem az ember ne álljon le meditálni 🙂 Majd utána…”
Ez így van, Kati is így gondolja, gyakorolja. A helyzetben cselekedni kell a legjobb tudásunk szerint, utána viszont „kötelező” kielemezni, tudatosítani, hogy mit, miért és hogyan legközelebb?!
Annyit tennék
hozzá, hogy a meditációhoz idő és energia kell, plusz megfelelő körülmények.
Viszont az utóbbi időben egyre többet csinálom azt, hogy előre meditálok. Ha meg kell hoznom egy döntést és szorongok, vagy valami nagyon bizonytalan rossz érzés tölt el, lenyom egy láthatatlan súly akkor „megnézem” meditációban és feldolgozom az adott helyzetet.
Mivel az egoizmusról esett szó, innen hoznék példát. Ha tanulni valót vonzanék be, ahol a megalázottság megtapasztalása a cél, mert én megaláztam valakit és most ér vissza a karmája akkor sokkal hatásosabb ezt meditációban megélni, mint a valódi történést bevonzani. Mert a karma célja csak az, hogy megváltoztasson. Ha ismerem az összes érzést, amit átél valaki akit megaláznak, akkor ismerem a döntésem következményeit, ha mégis megteszem. Előfordulhat ritkán olyan eset hogy ez hasznos, mert szembesíti az illetőt azzal, amivel nem akar szembenézni, de egészen biztosan más módszert választok, ha van rá lehetőség.
Ha valami megtörténik velem, akkor ahhoz 100% közöm van
„És ha nem mi vonzottuk be, hanem ő a saját akaratából támadt?”
Ilyen tapasztalatom szerint nincs. Ha valami megtörténik velem, akkor ahhoz 100% közöm van, az egész az én művem.
Például mert: érdekel, kíváncsi voltam, rosszul döntöttem, belekeveredtem, ott voltam, nem tudtam reagálni, nem értek hozzá, megszülettem, létezem…
Ha mindezek ura lennék, akkor dönteni tudnék róluk, akkor elkerülném, ha akarnám, vagy belemennék, ha úgy akarom. De ezt is én csinálom, csak immár tudatossággal a háttérben.
Számtalan helyzetben tapasztaltam, hogy ha eljutottam a teljes tudatosságára egy páros konfliktusnak, akkor az addigi partnerem Önként tovább állt, mert már nem talált rajtam kapaszkodót, partner híján nem tudta tovább vinni a „harc” játszmáját.
Egy antilopnak annyira kevés a tudatossága, hogy nem valószínű, hogy még antilopként eljutna erre a szintre. Aki ilyen tudatosságot tudna elérni harcról, üldözöttségről, félelemről, veszteségről, halálról, az már valószínűleg más dolgokban is tudatosabb, így inkább emberként, vagy más fejlettebb létformába születve éri el az áhimszát.
„Ha valami megtörténik velem, akkor ahhoz 100% közöm van, az
„Ha valami megtörténik velem, akkor ahhoz 100% közöm van, az egész az én művem.”
Ha abból indulok ki, hogy ott voltam, léteztem akkor valóban 100% közöm van hozzá. De tényleg ez a helyes hozzáállás? Mindig elemezgetni, hogy miként volt közöm hozzá? Egy szintig jól megy a dolog, de amikor elérsz a határaidhoz rájössz, hogy innentől sokat már nem tudsz tenni, tudni kell kezelned és el fogadnod a valóságot akár te csináltad, akár nem.
Másfelől úgy gondolom, hogy 50% közöm van hozzá, 50%-köze meg a világnak. A dolgok oda vissza működnek: Én hatok a világ meg visszahat, de mindkettőnknek megvan a saját önálló akarata, amitől talán mindig egy kicsit más lesz az eredmény, mint amire normális esetben számítani lehet.
Pedig megéri elemezni
„Mindig elemezgetni, hogy miként volt közöm hozzá?”
Pedig megéri elemezni, mert pont ezáltal érti meg az ember, hogy mi miért történt vele, más szóval, mit, miért vonzott be?!
„…tudni kell kezelned és el fogadnod a valóságot akár te csináltad, akár nem.”
Így van. Amit írtam, az a felelősség vállalásról szól, de az önmagában még kevés, szükség van a helyes megértésre és az elfogadás mindent feloldó erejére is. Elfogadás nélkül csak még nagyobb csomót kötnénk a nyakunkba a totális felelősséggel.
Az 50-50% is egy világnézet, bár a legtöbben szenvednek benne, mert kiszolgáltatottak, hiszen nem Ők irányítják az életüket.
A spirituális világfelfogás és saját tapasztalatom szerint is, az enyém a 100% felelősség, mivel minden belőlem ered. Ezért csakis én tudom helyre tenni azt, amit elrontottam, amivel elégedetlen vagyok.
Ez nekem működik.
Amikor először
tudatosul, hogy 100%-ban vagyunk felelősek mindenért, ami velünk történik, az sokkoló.
Ha önmagunk elfogadása és szeretete nem működik, akkor nem is lehet feldolgozni a trutymó halmazt, ami az életünk, hogy finoman fogalmazzak.
Elég sok munka van mögötte, mire valaki ott tart, hogy az előnyeit kezdi élvezni, hogy megteremtheti a saját világát, olyannak, amilyennek szeretné.
Igen!
100%-ban felelősek vagyunk azért, ami velünk történik, mert „amint vetsz, úgy aratsz”!
És a vetés már gondolati szinten kezdődik, ezért nem mindegy milyen gondolatnak adok energiát, mivel azonosulok, miben hiszek, mert máris teremtek. Én vagyok a világom teremtője, s ha ezt belátom, akkor dönteni tudok arról, hogy mit akarok megteremteni.
Igen ám, de a nehézség abban van, hogy idő kell ahhoz, míg az ember rádöbben a saját egyediségére, arra, hogy ő úgy jó és megismételhetetlen, ahogy van! Ezt kell bátran bevállalnia, nem pedig leutánoznia idegen mintákat.
Akkor vagyok önmagam természetes módon, amikor azt teszem, amit őszintén szeretnék tenni. Nincs félelmem, hogy az nem felel meg valami elvárásnak. Én vagyok a cselekvésem.
És ha szándékom mint mag ocsútól mentes, akkor nem kell félnem az aratástól sem és a felelősség-vállalástól sem.
Semmitől!
Ádám! Már régóta vizsgálom a bevonzás működését, folyamatát, és
Ádám! Már régóta vizsgálom a bevonzás működését, folyamatát, és az utolsó mondatodhoz („És ha nem mi vonzottuk be, hanem ő a saját akaratából támadt?”) szeretnék egy velem megtörtént esetet leírni.
Sokszor van hétvégén programom, ez is egy ilyen szombaton esett meg. Akkor még mint segítő vettem részt családállításos csoportokban, és egy ilyen szombaton reggel, ahogy felébredtem, valahogy volt is kedvem menni, meg nem is. Tébláboltam a lakásban, gondolatban felsorakoztattam az érveket ellene is, mellette is, de nem igazán tudtam dönteni.
Aztán eszembe jutott, hogy ha már felkeltem, akkor elmegyek. Így is történt. És ahogy beléptem a szobába, egy ismerős sietett felém mosolyogva, és közölte, hogy milyen jó, hogy itt vagyok, mert éppen reggel gondolt arra, hogy mennyire szeretne találkozni velem.
És ez az eset döbbentett rá, hogy most ő vonzott be engem a kívánságával. Ha határozottan tudtam volna, hogy nem megyek, akkor vagy nem jutok az eszébe, vagy „nem tud” bevonzani. De miután ilyen bizonytalan voltam, hatott rám az ő vágya, és teljesült is.
Vonzás
Arra a lehetőségre nem gondoltál, hogy valaki akarta a ti találkozásotokat…a
Jaj, hát nekem pont ez jutott eszembe, hogy milyen függőséget
Jaj, hát nekem pont ez jutott eszembe, hogy milyen függőséget okoz már ez a megvilágosodás, és idővel már nem fog különbözni a szenvedély betegségektől, pont ezt tapasztalom magamon is. Talán ez a buktató és egyben a végső próba az egészben. Felismerni ebben a megvilágosodás utáni vágyódó ragaszkodás korlátozó erejét, és a megjelenő hiánytüneteket.
Azt találtam ki erre, hogy a „mozgás” és a dinamika, a „folyamatosság” a megfelelő válasz erre, ami alapvetően lényeges lehet az életben, és ő is pont ezt mondja.
Okos ez az ember 🙂
Köszönöm a blogot, ez most visszaigazolt, mégsem tévedtem akkorát 🙂
Kati küld át nekem kérlek a könyvet, köszi 🙂
(scenery (kukac) freemail.hu)
valahol olvastam
igazán szabadok akkor leszünk , amikor már a szabadsághoz sem ragaszkodunk ( attól sem függünk )
De ha már függni kel valamitől , akkor inkább a függésmentességre való törekvéstől függjek , mint a megvilágosodástól, szextől ,olvasástól , tv- től ,munkától , evéstől , ivástól ,drogtól,pénztől stb.Üdvözlettel : felacso
Szia Adam
Daniaban vagyok, hetvegen kuldom 🙂
Engem is azert fogalalkoztatott a dolog ennyire, mert voltak olyan euforikus csucselmenyeim, a drogszeru. Meg a megzuhanasok, el is utasitottam ujra megtapasztalni.
Ennek erosen ellentmondani latszott a minden tudas, a minden lehetseges mezojevel valo egyesules elmenye, amikor en En voltam, ott nem volt euforia csak kristalytiszta tudatossag. Ezt valasztom, amikor elerheto 🙂
Adyashanti megmutatta, mi a kulonbseg. Meg nem olvastam vegig a konyvet, de nagyon tetszett az is, ahogy arrol ir, hogy a Szellem mennyire kulonbozo szinten hatja at az anyagot, pl. a szent helyeken, bizonyos erdokben stb.
Kivancsi vagyok, teged mi fog majd legjobban megerinteni a tanitasaibol.
Engem érdekelne, megkérhetlek rá, hogy küldd el nekem?
Engem érdekelne, megkérhetlek rá, hogy küldd el nekem? /muszika01@gmail.com/
Előre is köszönöm!! 🙂
Egyébként szeretet-függő vagyok, de teljesen ura a helyzetnek. Nincs mélybe szállás az élmény után a kiinduláshoz viszonyítva. Csak egy kiegyensúlyozott, boldog állapot marad vissza, ami áthatja a mindennapokat (béke, csend, mint az idézett szövegben), persze minnél többször vágyom szeretetet adni, mert boldoggá tesz. 🙂 Itt konkrétan a Szerelmemre gondoltam, akivel lelkileg élek meg mindent a távolság miatt… de az életemben minden emberhez szeretettel fordulok, még azokhoz is, aki bántanak, de ez hosszú folyamat volt…
Szeretettel
fordulni azok felé, akik bántanak, az valóban elég hosszú folyamat. Megértéssel akkor lehet kezelni ezeket a helyzeteket, ha látjuk, nem minket támad az illető, hanem a saját kivetített, el nem fogadott részét. Teszi ezt egy elme által megteremtett illúzió-világban. Hogy a másik ember mikor változik, ez nem rajtunk múlik. Nekünk el kell fogadni azt, hogy mások másmilyenek. Viszont az 100%-ban a mi feladatunk, tudatosan, hogy adunk-e energiát a betámadónak azzal hogy hogy visszatámadunk. Ezt az energiát célszerű inkább arra fordítani, hogy a saját belső világunkban rendet tegyünk. Ha feloldjuk az okot, amiért bevonzottuk a támadást, onnantól az illető majd keres mást, akivel csatározhat 🙂 Ezért nem megyek bele még a vitatkozásba sem. Mert amiről a vitácskák zajlanak az csupán a felszínt karcolja.
Kirsikka ajánlotta és tegnap megnéztem a Mennyei Prófécia című filmet, csak ajánlani tudom mindenkinek.
Adyashanti könyvét pedig küldöm 🙂
Szia Kati!! Köszönöm!!! 🙂
Nagyon hosszú folyamat volt tényleg,
Szia Kati!! Köszönöm!!! 🙂
Nagyon hosszú folyamat volt tényleg, mire magamban meg tudtam oldani a feladatot. Sok év „harc” az anyósomékkal, persze ők támadtak mindig, nekem meg túl nagy igazságérzetem volt és nem tudtam még igazán szeretni… rengeteg szenvedés és kiborulás volt az utóbbi 6 évemben, de MÁR tudom, hogy ennek így kellett lennie. Magamat kellett helyre rakni és belátni, hogy miért viselkednek úgy ahogy, és utána már könnyű volt. Már nem támadnak, mert a szeretetemmel szemben nincs fegyverük. Ha nem is szeretnek, de néha ledöbbenten néznek, hogy azok után, amit tettek velem, tudok velük szépen beszélni, kedves és figyelmes lenni, pozitívan sugározni rájuk is. 🙂
Kellemes Ünnepet kívánok sok szeretettel: muszi. 🙂
„…ha látjuk, nem minket támad az illető, hanem a saját
„…ha látjuk, nem minket támad az illető, hanem a saját kivetített, el nem fogadott részét.”
Mi a helyzet az antilopot támadó oroszlánnal, vagy az engem kiraboló rablóval? Ezeknek elég tudatos célja van, és emögött nem egy kivetítés, vagy belső szeretethiány áll, hanem érdek (bizonyos szempontból még jogos érdek is).
„Nekünk el kell fogadni azt, hogy mások másmilyenek.”
Nekik nem? Tán van valami különbség köztünk és köztük? Miért terhel minket több felelősség, amikor alapvetően egyenlőek vagyunk?
„Ezt az energiát célszerű inkább arra fordítani, hogy a saját belső világunkban rendet tegyünk.”
Ha épp „helyzet” van, szerintem az ember ne álljon le meditálni 🙂 Majd utána…
„Ha feloldjuk az okot, amiért bevonzottuk a támadást…”
És ha nem mi vonzottuk be, hanem ő a saját akaratából támadt? (lásd fenn)
Saját akaratából támad, mert a feszültségét, frusztrációját nem
Saját akaratából támad, mert a feszültségét, frusztrációját nem tudja levezetni, mérges, tehetetlen, pláne arra, hogy egy nála jóval fiatalabb nő lelkileg kerekebb, mint Ő (apósom). Szeretethiányos, az biztos, nem olyan a felesége, mit az anyja volt, nem kapja meg a kellő törődést. Naná, hogy féltékeny a fiára, aki tőlem megkapta azt, amire ő is vágyna, de… egyszerűbb volt ellenségesen viszonyulnia hozzám, kiútálni, elhordani mindennek, ha megszentűltem akkor is. Tudom, hogy nem szabad magamra vennem ezeket, most már tudom, de nem mindig tudtam az ő szemével, lelki bajaival tekinteni a dolgokat. Az volt a pokol. Azt hallottam egy embertől: a magnak sötét kell és nyomás, hogy utána csírázásnak tudjon indulni… nekem meg volt a nyomás, 5 évig, az utóbbi egy év már a csírázás jegyében telt. 🙂 És azt gondolom semmi sem történik véletlenűl. Nagyon sokat kaptam ezáltal, előrébb vagyok, ezért megköszönöm azt is, amit el kellett szenvednem. Teljesen más lett az életem, a gondolkodásom, nem a spiri dolgok vezettek, azzal csak most ismerkedem, hanem a SZERETET.
Már elfogadom olyannak őket, amilyenek, és mindenki mást. Nem ítélkezem, nem engedem be az életembe a gonoszságot, a rossz indulatot, a negatívságot, megtanultam bölcsen hallgatni és igazán szeretni: erre tartogatom az energiáimat, vitákba, harcba nem megyek bele, csak magamnak ártanék vele. Lehet ez egy rózsaszín szemeüveg rajtam, de nekem jó és boldoggá tesz, kiegyensúlyozottá.
muszi 🙂
Hidd el Ádám ,neked is meg lehetne ezt csinálni minden egyes
Hidd el Ádám ,neked is meg lehetne ezt csinálni minden egyes mondatoddal:)
Mert minden állítás pont annyira igaz amennyire nem nem igaz.
Nem tudsz olyan dolgot állítani,amit valamilyen más szemszögből nem lehet megcáfolni.
Ez igazán már csak szándék és agytorna kérdése:)))
Így van. Tehát akkor mi a lényeg?
Így van. Tehát akkor mi a lényeg?
Az a lényeg
hogy az Isteni rendező elv szerint ha két ember kapcsolatba kerül egymással ott nincs helye a véletlennek. Azért jön létre, mert mind a kettő félnek tanulni valója van.
Ha megtanultad azt amit az agresszió tanít neked, nem fogod többé bevonzani, mert nincs vele dolgod. Ha egy félelem megjelenik az életedben elég sok idő áll a rendelkezésre feloldani, mielőtt materializálódna. Csak ehhez nem szabad a homokba dugni a fejünket.
„Isteni rendező elv”
Hétköznapi értelemben ez mi jelent?
„nem
„Isteni rendező elv”
Hétköznapi értelemben ez mi jelent?
„nem fogod többé bevonzani, mert nincs vele dolgod.”
És ha én szeretek agresszív lenni és ez táplálja az erőszakosságomat? Akkor keresni is fogom nem? 🙂
Az erőszakosságodat
a félelem táplálja.
Félni nem szeretsz.
Ez nem igaz. Az erőszakot lehet élvezni; aki nem hiszi, próbálja
Ez nem igaz. Az erőszakot lehet élvezni; aki nem hiszi, próbálja ki és meg fog lepődni. Az persze más kérdés, hogy morálisan nem biztos, hogy helyes.
Az ,hogy ki mit élvez,vagy nem élvez,teljesen szubjektív
Az ,hogy ki mit élvez,vagy nem élvez,teljesen szubjektív megélés.
Számomra te a büdös életben nem tudnád élvezhetővé tenni az erőszakot:) /például,de mondhatnék mást is:)/
Nem én teszem, és nem is akarom azzá tenni a számodra. Pusztán
Nem én teszem, és nem is akarom azzá tenni a számodra. Pusztán közöltem a valóság az egyik megnyilvánulását. A körülmények bármit kihozhatnak az emberből, kivétel nélkül. Aki ezt letagadja, az nem ismeri magát eléggé.
Szia Ádám
Emberekről beszélek, nem állatokról. Az állatoknak ugyanis nincs képességük elmés kivetítésre. Neten fórumozó antiloppal ha találkozol, akkor szóljál már légy szíves, lájkolni fogom :-))
Nem kell velem egyetérteni, de vitatkozni nem fogok, ezt kár hogy nem jött át. Öncélúvá váltak ezek itt az oldalon.
Az ember se mindig kivetítésből támad vagy harcol.
Az ember se mindig kivetítésből támad vagy harcol.
Ez
most nálad arra megy kié lesz az utolsó szó?
Éva leírta a lényeget, minden igazságnak az ellenkezője is igaz.
A Mennyei Próféciákban szépen le van vezetve, az ember miért harcol. Azért mert el akar valamit venni a másik embertől. Többnyire energiát. Mert nem ismeri a módszerét annak, hogy Istentől megkapja amire szüksége van ( energia ) vagy megteremtse magának. Ez nem tudásból fakad.
„Azért mert el akar valamit venni a másik embertől.”
Ezek megint
„Azért mert el akar valamit venni a másik embertől.”
Ezek megint ilyen spiri közhelyek 🙂 Mindig „megvádolni” a másikat azzal, hogy energiát lop… Ez egy könnyű magyarázat de szerintem nem ennyire egyszerű. Csak ezt gondolni és hinni egyszerű, sokan azért ragaszkodnak ehhez a magyarázathoz, mert nem kell sokat agyalni rajta.
Az
alap igazságok még ennél is sokkal egyszerűbbek.
De az elme nem szeret unatkozni.
Szeret vitatkozni.
Szeret bonyolult feladványokat megfejteni.
Szeret csillagos ötöst kapni 🙂
Kinyilatkoztatások?
Minden levan írva előre és szépen jól csak tennünk kell a sorsunkat, de igaz lenne, ha az igaz tettekkel mindent felül tudsz írni, nincs eleve elrendelt sors. Nem harcból mondod a dolgaidat hanem ismeretből, és nem harcból harcolsz vele, hanem ismeretlenből, ha jól forgatod a szavaidat ismeretség lesz és nem harc. Te teremted az energiákat életedben és emeled magadszámára olyanná hogy tudjad adni mások-részére is, isten nem kell az életedben semmilyen módon megjelennie sem, csak felismerésben kell lenned, terülj-terülj asztálkám mellet élünk.
„Te teremted az energiákat életedben és emeled magadszámára
„Te teremted az energiákat életedben és emeled magadszámára olyanná hogy tudjad adni mások-részére is.”
Ez nagyon így van. Még csak tapogatózom a spirituális dolgok terén, de nekem ez működik pici gyerek korom óta, ösztönösen. Nagyon szeretek adni, segíteni, úgy érzem ez a feladatom ebben az életemben.
🙂
Ademon a minap azt állította,hogy az ember állat az állat ember
Ademon a minap azt állította,hogy az ember állat az állat ember és nincs semmi különbség.szó szerint:)/
Ez a netező antilop ,most jó /ellen/példa erre az állításra, ha talál ilyet,én tévedtem:D
Egy élőlény tudatossága, milyensége és minősége nem azon múlik,
Egy élőlény tudatossága, milyensége és minősége nem azon múlik, hogy képes-e technológiát használni, és nem is az intelligencián. Ne vesszünk el a részletekben…
Az erőszak az élet nem tiszteléséből fakad.
„Mi a helyzet az antilopot támadó oroszlánnal…”
Az Ő érdekét is megfogalmazhatjuk egyfajta tudatlanságként, de talán felfoghatóbb lesz, ha egy szent emberre gondolunk, aki annyira megvalósította már a nem ártást, hogy emiatt inkább nem eszik semmit sem. Mi legyen egy ilyen szenttel? Pusztuljon el, mert nem akar ártani?
Szerencsére a természetnek van erre is megoldása: Fényevés.
Ha annyira kinyílt más élőlények felé, hogy az együttérzése túlnőtt az életben maradás érdekén, akkor ez a nyitottsága képesség teszi arra is, hogy tisztán energiával életben maradjon.
Ha elfogadod ezt a működést, akkor visszatekintve az oroszlánra, a tudatlanság gyökeréből fakadó „egoizmusa” veszi rá, hogy a másikból táplálkozzon. Persze nem várunk el mást tőle mi sem, hisz ezen a tudatlansági szinten így működik.
De kb. ugyanezen szinten jár az antilop is, csak Ő most éppen az el-szenvedő oldalra született, hogy tapasztalja, tanulja a másik oldal élményeit is. Okkal és helyén van az, hogy életútjaik összefutnak. Tanulják az: „élni, akár más kárán is” működést, míg fel nem ismerik (majd valamikor emberként), hogy az életet büntetlenül elvenni nem lehet, az mindig visszahatást kelt.
Ha valaki megérti és megérik erre belül is, abból olyan béke fog áradni, hogy nem vonzza be a bántást, ártást, erőszakot. Mellette a vadállatok is szelídekké válnak, nem támadnak és nem félnek, mert nincs kiről visszatükröződjön a még feldolgozatlan tudattartalmuk. Sok szent minőségének velejárója az ilyesfajta csoda és ennek ez az oka.
„Szerencsére a természetnek van erre is megoldása:
„Szerencsére a természetnek van erre is megoldása: Fényevés.”
Erre nem tudok mit mondani… 🙂 Nekem ez a fényevés egy eléggé elszállt dolognak tűnik. Most tényleg erre törekedjünk? Én pl. szeretek hagymás rostélyost enni, és egyáltalán nincs lelkiismeret furdalásom miatta. Ez nem túl spirituális? Teszek rá… sajnálom de ez van.
„Ha elfogadod ezt a működést, akkor visszatekintve az oroszlánra, a tudatlanság gyökeréből fakadó „egoizmusa” veszi rá, hogy a másikból táplálkozzon.”
Megint azt mondom: Könnyebb tudatlannak és egoistának bélyegezni valakit vagy valamit, mint elfogadni, hogy az életnek az agresszió, a hatalom,az erőszak ugyanúgy eszköze, mint a szeretet, empátia és a megértés.
Ha te a hagymás rostélyosnál tartasz,nincs azzal semmi baj,azzal
Ha te a hagymás rostélyosnál tartasz,nincs azzal semmi baj,azzal van a probléma,hogy nem fogadod el az emberi létezés magasabb szintjeit.
Pedig annak a szentnek /akiről Sanyi beszélt/semmi baja nem lenne azzal,hogy te még a hagymás rostélyosnál tartasz.
Én látod nem vagyok szent,és egyre inkább elgondolkodom a véleményeiden, hogy hogyan lehetséges így gondolkodni,azután a mindent átfogó univerzális egységélmény után ,amiről mindig beszélsz.
Tudod egy ilyen után alapvető változáson esik át az ember,és valahogy már
sehogy sem dagonyázik ennyire az anyagban ahogy te,mert egy ilyen megélés
az egy hatalmas spirituális emelkedést hozna.
Tudod mielőtt kinyitottam a gépet pont azon gondolkodtam Kati csakrás blogjában adott válaszod miatt,és már jó pár,,viselt” dolgod miatt,hogy már
éppen ideje lenne bizonyos dologokra felhívni a figyelmedet:
Például arra ,hogy rendszeresen kiforgatod a saját szád íze szerint amit az emberek mondanak,hogy folyamatosan kérdezhess és fenntarts egy olyan vitát,amit a kiforgatásoddal tulajdonképpen te generáltál.
Az ember egy ideig türelmesen próbálja neked magyarázni,hogy nem azt mondta,de nem tágítasz,és valóban igaza volt Katinak,hogy az ilyen beszélgetések rengeteg energiát visznek feleslegesen.
Aztán van egy érdekes szokásod.Ha valakit kritizálnak valamiért,akkor rögtön megvéded,de csak a jelenléted kedvéért,mert meg sem nézed mit védsz.
Tipikus példa erre a csakrás blog,csak már nem akarom Kati blogját teljesen szét offolni,ezért ide írom. Meg sem nézted mi volt a kritika oka csak rögtön megvédted a teszteket ,hogy ki kell próbálni.-
Azt fel sem fogtad,hogy a kritika az volt,hogy nem jók a tesztek,meg is lett indokolva miért,és hogyha hibás teszt alapja a kiindulás,akkor az eredmény is hibás lesz.
Mindez neked nem számít,nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyod,és
azt mondod ki kell próbálni:)))
Ugyanakkor ,ha nincs kritika,elfogadjuk teljes mértékben valamely írást,akkor te azonnal ott vagy,és kritizálsz…
Most erre ugye mit mondjak,hogy ne úgy nézzen ki ,hogy valami bajom lenne veled ?:)
Egy állandó szereplési végy ,ami nem baj ,vagyunk ezzel így egy páran,de akkor viszont legyél következetes,és ne csak azért gyere hogy ellenkezz,bármi vanis ott tartalmilag.
Ha a szeretetről van szó,akkor rögtön kiakadsz,és folyamatosan értetlenkedsz,
olyan dolgokat generálva,amikről éppen hogy nem is volt szó. Csak a te
kibékíthetetlen ,meg nem értett ellentétedet mutatja a szeretettel kapcsolatban.
Van még egy ilyen kardinális dolog,amivel szemben teljes értetlenséget tanúsítasz,talán ezek megvalósítása lenne az életfeladatod,de nem forszírozom ezt már tovább,mert a végén azt hiszed,hogy haragszom rád:D
Még egy dolgot említenék,hogy amikor Violettáékkal állt a bál ,és mindenkivel minősíthetetlen hangon beszélt,akkor te előálltál ,,hogy érdekes engem miért nem zavar ez az egész”?
Na most ez megint a tipikus kitűnni vágyásod a közösségből,a te különbözőséged minden áron való hangsúlyozása,mert itt nem is azon van a hangsúly,hogy zavar,vagy nem zavar,de közben észre sem veszed hogy egy olyan dologgal vállaltál közösséget,amikor valaki minden ok nélkül,pusztán hiúságból,a sárga földig igyekezett mindenkit lerántani,minősíthetetlen,
ráadásul légből kapott vádakkal. És te erre helyeseltél?/megincsak átgondolatlanul/
Visszatérve a hozzászólásodra:
,,Megint azt mondom: Könnyebb tudatlannak és egoistának bélyegezni valakit vagy valamit, mint elfogadni, hogy az életnek az agresszió, a hatalom,az erőszak ugyanúgy eszköze, mint a szeretet, empátia és a megértés.”
Igen, csak az életnek szintjei ,minőségi szintjei vannak.
Az agresszió ,hatalom,erőszak,egy alacsonyabb szintű életnek a természetes velejárója,míg a szeretet,empátia,megértés,már egy magasabb minőségi szintű életé.
Nagyon csodálkozom,hogy egy kalap alá veszed ezeket a dolgokat és meg sem fordul a fejedben,hogy ezek együtt semmiesetre sem fordulhatnak elő,mert egyik kizárja a másikat.
Egy agresszív hatalomra éhes ember,képtelen az empátiára, megértésre, szeretetre,és fordítva.
Te ezt ennyire nem érzed,vagy a vita hevében teljesen képtelen vagy a gondolkodásra?
Ha azt a szmájli avatárt azért tetted fel,hogy e miatt türelmesebbek legyünk
a ,,megnyilvánulásaiddal” szemben,akkor rendben van,de ha esetleg úgy gondolod,hogy a személyiséged jellemzője lenne,akkor erősen buzdítanálak az önismeretre,és az önmegvalósítással való foglalatosságra.
Hátha akkor egyszer csak természetesekké válnának ezek a dolgok ,amikhez ilyen értetlenséggel fordulsz,s emiatt folyamatos vitákat generálsz.
🙂
A szeretettel szemben nincs fegyvere az agresszív embernek (állatnak) sem!!! Elgyengül tőle és megsemmisül, mert az hiányzik neki, arra vágyik, hogy szeressék!!!
Az ellenséges emberekkel nem szabad vitába szállni, hanem rabszolgájukként kell őket szeretettel tisztelni, és idővel rájönnek, hogy nem ellenük vagyunk, hanem értük, az épülésükért. Ha szeretettel fordulok egy ilyen emberhez, átvarázsolom, talán elgondolkodik, magába néz és elindul egy jobb úton…
A szeretet csodákra képes, ezt tudja, aki tapasztalta.
🙂
Én hónapokig ,türelmesen ezt csináltam Ademonnal,szóról szóra
Én hónapokig ,türelmesen ezt csináltam Ademonnal,szóról szóra ,amit leírtál… Hasztalan.
Immúnis a szeretetre,határozottan -védekezésből persze-harcol ellene,vagy észre sem veszi. Ha észreveszi,akkor azonnal
el kezd tiltakozni ellene.
Ha valaki foggal körömmel hárítja ezt a dolgot,akkor már nem tehettem mást,minthogy felhívom rá a figyelmét.
Ráadásul minél inkább hárítja a szeretetet,annál inkább kezd belesüllyedni a testiségébe/aminek sűrűn hangot is ad/.
Persze előre tudom,hogy tiltakozni fog,de én ennyit tudok tenni az ő érdekében. Az ,hogy hajlandó e elgondolkodni dolgokon,az már igazán csak ő rajta múlik.
Akkor el kell fogadni, hogy nem tudsz érte többet tenni.
Akkor el kell fogadni, hogy nem tudsz érte többet tenni. Mindenki a saját életét élheti, alakíthatja kívánsága és tudása szerint és van egy mondás: segíteni csak azon lehet, aki hagyja. Te legjobb tudásod és szereteted szerint cselekedtél, önzetlenül. Ha rögtön nem is, de idővel az a dolog el kezd talán motoszkálni benne, aminek a magjait elvetetted a lelkében. Ha pedig nem, az is az ő döntése. Így kell őt elfogadni és szeretni, ahogy van. Majd következő életében megoldja talán, amit most nem tud vagy akar.
🙂
Én is így gondolom,éppen ezért csak egyszer mondok véleményt
Én is így gondolom,éppen ezért csak egyszer mondok véleményt valamiről.
Annál is inkább ,mert ez az én meglátásom,minek erőltetném bárkire is?:)
Egyébként Ádám -a látszat ellenére -tud befogadó is lenni/valamennyire:)/,volt már erre példa. Ezen ,,felbuzdulva” próbálkoztam most is:)
🙂
Örülök, ha befogadó is tud lenni!! majd idővel megismerem.
🙂
Örülök, ha befogadó is tud lenni!! majd idővel megismerem. Még csak 3. napja vagyok itt.
Szeressük Ádámot!! 🙂
Szeretjük Ádámot,ne aggódj! Talán túlságosan is népszerű az
Szeretjük Ádámot,ne aggódj! Talán túlságosan is népszerű az oldalon,és ennek meg van az a veszélye ,hogy az ember könnyen beleesik olyan hibákba,amibe esetleg egyébként talán nem esne.
És hogy mennyire egyszerre történnek a dolgok ezen az oldalon,Szeklice épp velem egy időben írt hasonlókat Ádámnak egy másik blogban.
Csak azért mondom ezt el neked,mert azt mondod új vagy itt.Tehát nyugodj meg senki nem bánt senkit,ez egy önismereti oldal,úgy látszik Ádámnak most jött el az ideje ,hogy saját érdekében szembe nézzen bizonyos dolgokkal. / Azzal nem segítjük őt,ha mindig helyeselünk:)/
http://onmegvalositas.hu/comment/36374#comment-36374
Üdv: Éva /és semmi aggódás,nincs rá ok:))) /
Ja,és Isten hozott!!!
Nem aggódtam egy pillanatig sem, úgyis meg tudja magát védeni 🙂
Nem aggódtam egy pillanatig sem, úgyis meg tudja magát védeni 🙂 Csak elfogadó vagyok és szeretem így is, rebellisként. De ez nem azt jelenti, hogy nem Veled értek egyet! 🙂
Örülök, hogy itt lehetek!! Ha be lennék jelentkezve, marazuz lennék (muszi).
Már olvastalak ezeken a neveken. Tudod ,ha van neved valahogy
Már olvastalak ezeken a neveken.
Tudod ,ha van neved valahogy közvetlenebb a dolog.
/az ember tudja kivel beszélget:)))/
Könnyebben alakulnak így barátságok:),meg tudod van hogy egyszerre három látogató is ír,na akkor kapkodja egy kicsit az ember a fejét,hogy most ki kicsoda,és kinek is válaszol éppen ?:D
Ha az ember elfelejt bejelentkezni,akkor is aláírhatod a nevedet.
Nekem a Firefox elmenti a regisztrációmat,és örökösen be vagyok jelentkezve.
Ez alól az kivétel ha az oldal karbantartás alatt van,mert akkor újra be kell jelentkezni…
Persze ezt a chat szobában kellett volna elmondanom,mert a blogokban nem szoktunk privátban beszélgetni,hogy akik csak olvasók,azoknak ne törje meg a privát beszélgetés a blog témáját.
Úgyhogy elnézést..:)
Ja,és Ádámnak nem kell megvédenie magát,mert senki sem bántja,épp ellenkezőleg:)
Ő is csak a véleményét fogja elmondani,ahogy mi is csak azt tettük:)
Ha te másképp gondolod,mondd el nyugodtan:)
Én is csak a saját véleményemet mondom el és mindenki másét
Én is csak a saját véleményemet mondom el és mindenki másét tiszteletben tartom.
Egyet értek veled mindenben.
Nagyon sokat kaptam már a 3 nap alatt is Tőletek!! Köszönöm!!
Jó éjszakát!
🙂
Neked is…Marazuz örülök ,hogy itt vagy:)
Neked is…Marazuz örülök ,hogy itt vagy:)
Nézz a dolgok mögé!
„Nekem ez a fényevés egy eléggé elszállt dolognak tűnik. Most tényleg erre törekedjünk?”
Felőlem arra törekszel, amerre akarsz.
„Könnyebb tudatlannak és egoistának bélyegezni valakit vagy valamit, mint elfogadni, hogy az életnek az agresszió…”
Kár, hogy olyat vetítesz bele a mondataimba, amit nem írtam, nem gondoltam. Én elfogadom az agressziót, nem ahelyett neveztem egoistának az oroszlánt, hanem az agresszió mögé néztem, és megláttam az egyik lehetséges okát.
Próbáld meg Te is, hogy a dolgok mögé nézel és nem csak egyszerűen elfogadod, hogy: „Hát ez ilyen, mert ilyen!”
Ha megérted a mögöttes tartalmat, meglátod a legmélyebb ok-okozati összefüggést, akkor azt elfogadva, eljuthatsz a teljes tudatosításig (tudatossághoz) is!
Próbáld ki, megéri!
A felelősség viszont ugyanúgy ott van mindenkin
„Nekik nem? Tán van valami különbség köztünk és köztük? Miért terhel minket több felelősség, amikor alapvetően egyenlőek vagyunk?”
Igazad van, a „kell” nem a legjobb szóhasználat. Helyesebb lenne úgy, hogy „mindenkinek el kellene fogadnia…”.
Aztán persze úgyis csak az fogja elfogadni, aki ott tart a fejlődésében és képes elfogadni, amit szükséges. A felelősség viszont ugyanúgy ott van mindenkin, akár nem tud róla, akár még nem képes az elfogadásra!
„Ha épp „helyzet” van, szerintem az ember ne álljon le meditálni 🙂 Majd utána…”
Ez így van, Kati is így gondolja, gyakorolja. A helyzetben cselekedni kell a legjobb tudásunk szerint, utána viszont „kötelező” kielemezni, tudatosítani, hogy mit, miért és hogyan legközelebb?!
Annyit tennék
hozzá, hogy a meditációhoz idő és energia kell, plusz megfelelő körülmények.
Viszont az utóbbi időben egyre többet csinálom azt, hogy előre meditálok. Ha meg kell hoznom egy döntést és szorongok, vagy valami nagyon bizonytalan rossz érzés tölt el, lenyom egy láthatatlan súly akkor „megnézem” meditációban és feldolgozom az adott helyzetet.
Mivel az egoizmusról esett szó, innen hoznék példát. Ha tanulni valót vonzanék be, ahol a megalázottság megtapasztalása a cél, mert én megaláztam valakit és most ér vissza a karmája akkor sokkal hatásosabb ezt meditációban megélni, mint a valódi történést bevonzani. Mert a karma célja csak az, hogy megváltoztasson. Ha ismerem az összes érzést, amit átél valaki akit megaláznak, akkor ismerem a döntésem következményeit, ha mégis megteszem. Előfordulhat ritkán olyan eset hogy ez hasznos, mert szembesíti az illetőt azzal, amivel nem akar szembenézni, de egészen biztosan más módszert választok, ha van rá lehetőség.
Ha valami megtörténik velem, akkor ahhoz 100% közöm van
„És ha nem mi vonzottuk be, hanem ő a saját akaratából támadt?”
Ilyen tapasztalatom szerint nincs. Ha valami megtörténik velem, akkor ahhoz 100% közöm van, az egész az én művem.
Például mert: érdekel, kíváncsi voltam, rosszul döntöttem, belekeveredtem, ott voltam, nem tudtam reagálni, nem értek hozzá, megszülettem, létezem…
Ha mindezek ura lennék, akkor dönteni tudnék róluk, akkor elkerülném, ha akarnám, vagy belemennék, ha úgy akarom. De ezt is én csinálom, csak immár tudatossággal a háttérben.
Számtalan helyzetben tapasztaltam, hogy ha eljutottam a teljes tudatosságára egy páros konfliktusnak, akkor az addigi partnerem Önként tovább állt, mert már nem talált rajtam kapaszkodót, partner híján nem tudta tovább vinni a „harc” játszmáját.
Egy antilopnak annyira kevés a tudatossága, hogy nem valószínű, hogy még antilopként eljutna erre a szintre. Aki ilyen tudatosságot tudna elérni harcról, üldözöttségről, félelemről, veszteségről, halálról, az már valószínűleg más dolgokban is tudatosabb, így inkább emberként, vagy más fejlettebb létformába születve éri el az áhimszát.
„Ha valami megtörténik velem, akkor ahhoz 100% közöm van, az
„Ha valami megtörténik velem, akkor ahhoz 100% közöm van, az egész az én művem.”
Ha abból indulok ki, hogy ott voltam, léteztem akkor valóban 100% közöm van hozzá. De tényleg ez a helyes hozzáállás? Mindig elemezgetni, hogy miként volt közöm hozzá? Egy szintig jól megy a dolog, de amikor elérsz a határaidhoz rájössz, hogy innentől sokat már nem tudsz tenni, tudni kell kezelned és el fogadnod a valóságot akár te csináltad, akár nem.
Másfelől úgy gondolom, hogy 50% közöm van hozzá, 50%-köze meg a világnak. A dolgok oda vissza működnek: Én hatok a világ meg visszahat, de mindkettőnknek megvan a saját önálló akarata, amitől talán mindig egy kicsit más lesz az eredmény, mint amire normális esetben számítani lehet.
Pedig megéri elemezni
„Mindig elemezgetni, hogy miként volt közöm hozzá?”
Pedig megéri elemezni, mert pont ezáltal érti meg az ember, hogy mi miért történt vele, más szóval, mit, miért vonzott be?!
„…tudni kell kezelned és el fogadnod a valóságot akár te csináltad, akár nem.”
Így van. Amit írtam, az a felelősség vállalásról szól, de az önmagában még kevés, szükség van a helyes megértésre és az elfogadás mindent feloldó erejére is. Elfogadás nélkül csak még nagyobb csomót kötnénk a nyakunkba a totális felelősséggel.
Az 50-50% is egy világnézet, bár a legtöbben szenvednek benne, mert kiszolgáltatottak, hiszen nem Ők irányítják az életüket.
A spirituális világfelfogás és saját tapasztalatom szerint is, az enyém a 100% felelősség, mivel minden belőlem ered. Ezért csakis én tudom helyre tenni azt, amit elrontottam, amivel elégedetlen vagyok.
Ez nekem működik.
Amikor először
tudatosul, hogy 100%-ban vagyunk felelősek mindenért, ami velünk történik, az sokkoló.
Ha önmagunk elfogadása és szeretete nem működik, akkor nem is lehet feldolgozni a trutymó halmazt, ami az életünk, hogy finoman fogalmazzak.
Elég sok munka van mögötte, mire valaki ott tart, hogy az előnyeit kezdi élvezni, hogy megteremtheti a saját világát, olyannak, amilyennek szeretné.
Igen!
100%-ban felelősek vagyunk azért, ami velünk történik, mert „amint vetsz, úgy aratsz”!
És a vetés már gondolati szinten kezdődik, ezért nem mindegy milyen gondolatnak adok energiát, mivel azonosulok, miben hiszek, mert máris teremtek. Én vagyok a világom teremtője, s ha ezt belátom, akkor dönteni tudok arról, hogy mit akarok megteremteni.
Igen ám, de a nehézség abban van, hogy idő kell ahhoz, míg az ember rádöbben a saját egyediségére, arra, hogy ő úgy jó és megismételhetetlen, ahogy van! Ezt kell bátran bevállalnia, nem pedig leutánoznia idegen mintákat.
Akkor vagyok önmagam természetes módon, amikor azt teszem, amit őszintén szeretnék tenni. Nincs félelmem, hogy az nem felel meg valami elvárásnak. Én vagyok a cselekvésem.
És ha szándékom mint mag ocsútól mentes, akkor nem kell félnem az aratástól sem és a felelősség-vállalástól sem.
Semmitől!
Ádám! Már régóta vizsgálom a bevonzás működését, folyamatát, és
Ádám! Már régóta vizsgálom a bevonzás működését, folyamatát, és az utolsó mondatodhoz („És ha nem mi vonzottuk be, hanem ő a saját akaratából támadt?”) szeretnék egy velem megtörtént esetet leírni.
Sokszor van hétvégén programom, ez is egy ilyen szombaton esett meg. Akkor még mint segítő vettem részt családállításos csoportokban, és egy ilyen szombaton reggel, ahogy felébredtem, valahogy volt is kedvem menni, meg nem is. Tébláboltam a lakásban, gondolatban felsorakoztattam az érveket ellene is, mellette is, de nem igazán tudtam dönteni.
Aztán eszembe jutott, hogy ha már felkeltem, akkor elmegyek. Így is történt. És ahogy beléptem a szobába, egy ismerős sietett felém mosolyogva, és közölte, hogy milyen jó, hogy itt vagyok, mert éppen reggel gondolt arra, hogy mennyire szeretne találkozni velem.
És ez az eset döbbentett rá, hogy most ő vonzott be engem a kívánságával. Ha határozottan tudtam volna, hogy nem megyek, akkor vagy nem jutok az eszébe, vagy „nem tud” bevonzani. De miután ilyen bizonytalan voltam, hatott rám az ő vágya, és teljesült is.
Vonzás
Arra a lehetőségre nem gondoltál, hogy valaki akarta a ti találkozásotokat…a