Archívum: Fórum témas

Van olyan tanító, akinek nem csak a tanításait követed, hanem Ő maga is példakép számodra?
Mitől hiteles neked? Miért nézel fel rá?
Mi a fontosabb számodra, a tanítása, vagy Ő maga?
Mi történne akkor, ha elveszítené szemedben a hitelességét? Vajon eldobnád a tanítását is? Vagy képes vagy különválasztani a tanítót a tanításától?
Származhat értékes tanítás hiteltelen embertől is? Képes vagy tanulni egy hamis tanítótól is?

De nézzük meg a téma másik oldalát is:
Te mennyire vagy hiteles? Magad szerint? Mások szerint?
Amikor tanítasz, segítesz, tanácsot adsz, figyelembe veszed, hogy aki kapja, mennyire tart hitelesnek Téged? … mondjuk a gyermeked, testvéred vagy a szüleid?
Mit gondolsz: külön kellene választaniuk a hiteltelenségedet, a kapott jó tanácstól, tanítástól? 

Előfordult már veletek is, hogy elterveztetek valamit, aztán, amikor megvalósult, kiderült, hogy nem is jó az nektek.
Pár példa:
Adott egy munkakör, munkahely, aminek utána járunk, szeretnék oda kerülni, mert úgy mértük fel, hogy az nekünk jó. Telik az idő és valahogy sikerül oda kerülni, arra a munkahelyre, abba a munkakörbe.
Aztán kiderül, hogy az áhítót munka, munkahely, egyáltalán nem jó és tévedés az egész.
Vagy:
Eltervezzük magunknak, hogy milyen társat, párt szeretnénk, talán még össze is írjuk, hogy milyen legyen külsőleg és belsőleg.

Különböző közösségbe visz az életünk, iskolai, munkahelyi, baráti..stb. Mindegyik közösségben és közösség által tapasztalunk valamit.
Jelenleg én is tapasztalok, ami számomra kellemetlen és nem tudom hogyan kezeljem (lehet, hogy ezt kell megtanulni? Kezelni)

Új munkahelyem révén bekerültem egy melós férfi kollektívába, akik közül én kilógom és ennek érzem minden hátrányát és a megkülönböztetést.
Ez a kollektíva nem vesz „emberszámba”, mert nem járok kocsmába, nem cigizem, kávézom, és a nőkre nem csak lúk-ként tekintek, valamint a foci sem érdekel.

Többféle módon tanítottam önismeretet az elmúlt tizenöt évben: Tartottam klubbokat, egyéni tanácsadást, előadásokat, 1 napos tréningeket és tanfolyamokat, 2-3 éves iskolákat és táborokat.
Mindegyikben más a tanulásra szánt idő mennyisége, máshol tartanak a résztvevők, másra van szükségük.

Mindezekből a leghatékonyabbnak a 2 éves iskolákat tartottam, mert ott az alapoktól indultunk, így biztosan mindenkiben helyére kerültek azok a dolgok, amelyekre később a haladó tudást és gyakorlatokat akartuk fel építeni.
Ezzel szemben az egy napos tanfolyamokon vagy pár órás találkozásoknál a hiányosságok mindig megnehezítették az aktuális anyag befogadhatóságát, elsajátítását és így a tovább haladás is sokszor elmaradt.

Kíváncsi lennék,van-e valakinek hasonló tapasztalata,mint Nekem.A jobb lapockám helyén érzek valami zsibbadás szerűséget.Ha nagyon pontosan akarok fogalmazni,akkor olyan,mintha hirtelen valaki megérintené.Egy tenyérnyi nagyságú területen nagyon erősen érzem ilyenkor,mintha melegség lenne,és szabályosan mintha hozzáérne valami.Most is érzem éppen,miközben épp olvasgatom az oldalt.Hirtelen ötletként gondoltam leírom ezt az élményt,hátha valaki másnak is van ilyen tapasztalata.Eleinte keresgéltem a neten,milyen betegség tünete lehet.Nem találtam semmit.Dokihoz sem mennék ezzel a tünettel,nem hisz

Előző életek, jelen élet, tudatosság

Előző életeinkben /is/ elkövettünk hibákat, ártottunk másoknak, vagy nekünk ártottak.
Nem volt a birtokunkban még azokban az időkben a tudás, a tudatosság, az információk tömkelege, melyek jelenleg birtokunkban vannak. Oldások, technikák, önismeret, karmának az ismerete, bármi.
A magasabb szint, a hit Istenben már akkor is adva volt.

Mit gondoltok arról, ha a fenn álló problémáik tartósnak bizonyulnak, ha azokat évek alatt sem sikerül megoldani.
Mi ilyenkor a teendő?
Esetleg az, hogy ne akarjuk azokat megoldani?
Mit és mire tanít?

Azt kell megtanulni, hogy megtanuljunk együtt élni a tartósan fen álló problémával? (pld betegség, amire semmilyen terápia, gyógyszer nem hoz javulást )
Vagy épp ellenkezőleg, mindenképpen meg kell azt oldanunk? (pld állást, hivatást kell, megélhetést kell találni)
De mi van. ha nem megy, sem egyik, sem másik? Csak teherként növekszik?

Régebben is előfordult egyszer-egyszer, hogy ébredéskor nehezen tudatosítottam, hol vagyok. Amikor elköltöztem albérletbe, egy idő után rendszeresen így ébredtem. Azt gondoltam, biztos azért, mert jórészt a szüleim házában éltem, ők se költöztek soha. Én kétszer, amikor férjnél voltam, de akkor nem tapasztaltam ezt ilyen erősen.

Sziasztok,
Külön azért regisztráltam az oldalra, hátha itt kapok valami választ arra, mi történik velem.
Mostanában gyakran előfordul, hogy ‘felébredek’, teljesen érzékelem mi folyik körülöttem, aztán amikor odajutok, hogy kikeljek az ágyból, rájövök, hogy még ‘alszok’.

Az első ilyen élményem elég rémisztő volt, mert ‘valami’ lenyomott az ágyra erőszakosan, ijesztő volt, de nem tudtam, hogy még álmodok, magatehetetlen voltam és nem tudtam mozdulni. Még konkrétan tudtam is hogy ott van ‘valaki’ amikor leszállt rólam. Aztán elment. Felébredtem vagy visszaaludtam, nem tudom.

Kedves Mindannyian!

(Előre is elnézést kérek azért, hogy még magam is keresgélem, amiről írok. De borzasztóan foglalkoztat a dolog, nem tudom letenni, örülök minden hozzászólásnak, és egyben sok előzőre igyekszem itt válaszolni, egyben!)