Archívum: Fórum témas

Már látom lelki szemeimmel: imádni fogjátok ezt a témát! 🙂

Viccet félretéve: MIÉRT?????

Persze ez nem akar általánosítás lenni. De valahogy, így van. Sok-sok férfi lop. És él a nőkön. Mindenfélét lopnak: Ételt, italt, vonatjegyre – valót, kényelmet, de még szerelmet is. Döntéseket, szeretetet, erőt, kapaszkodót….srb…stb… Úgy gondolják semmivel nem tartoznak egy kapcsolatban, ha már elszórták kincset érő magvaikat, na és ha még dolgoznak is, akkor pláne, mit akar még egy nő????

Úgy gondoltam itt a legmegfelelőbb helye a kérdésemnek és a rövidke felvezető történetemnek,tekintve,hogy ennek a dolognak valami alapjául szolgál. Kényszeresen félek amióta csak az életemet tudom. Ha épp valamitől nyugtom van,valami más miatt pörgök feleslegesen. Például volt egy párkapcsolatom,nem régiben,amiben nagyon féltem attól,hogy mikor hagynak el,mikor veszítem el azt a lányt. Be is következett.

Az életem nem egy sikertörténet, de ez is viszonyítás kérdése. De amiért írok, az, az, hogy van bennem valami belső blokk, vagy program, ami az akaratom, szorgalmam, szándékom ellenére a sikertelenséget, kudarcot, valósítja meg.
Még az ezred fordulón elvégeztem egy AK tanfolyamot, hogy akkor változtassak, de ebben az esetben is a kudarcokat, sikertelenséget hozó belső program valósult meg.
Később megismerkedtem az EFT módszerével, és neki álltam, akarattal, elszántsággal, hogy ki kopogtatom a belső programomat. Mondanom sem kell, hogy nem sikerült, ismét a sikertelenség győzedelmeskedett.

Gyerekkorom óta más voltam mint a többiek, mind a sérüléseim miatt amit az élet már korán rám mért mind a későbbi szerelmi „fájdalmaim ” miatt. 6 évvel ezelőtt megismertem egy embert akiről azt hittem ő lesz számomra a minden. Rettentő mély gödörben voltunk mindketten és egymást segítve megismerve felépítettünk egy világot ami jó is volt nagyon. Lassan 2 év együttlét után kezdődtek kijönni az egyes személyiségbeli eltérések, lelki/ testi zsarolások, melyekre most már az idő múlásával alig emlékszem mert mindig jöttek az újabb sérelmek.

Hogy lehetséges az, hogy egy egyén, egy személyiség elértéktelenedik a társadalom számára, akár végzetségtől, tapasztalattól függetlenül. Sőt, tovább megyek, hogy lehet, hogy értéktelenné válik a társadalom alkotta egyének, ember társai, barátai számára.
És, hogy lehet, hogy van aki, szintén végzetségtől, tapasztalattól függetlenül, mindig jó helyen van, jó időben, és az ember társai keresik a vele való kapcsolatot, kontaktust.
Gyakorlati szempontból, sok az álláskereső, és értéktelem a társadalom számára, nem kell sehová, sem a tudása, sem az ismeretei, sem a képességei.

Azért, mert a szívünk megnyitásának és önmagunk elfogadásának a módszerét nem ismerjük. Amit megtanultunk a szüleinktől, testvéreinktől, a többi közösségtől, amikben felnőttünk, aszerint van bennünk ami szerethető és van, amit elfogadni nem lehet. Az elutasítás blokkot képez a szívcsakrában, az el nem fogadás alacsony rezgését a szív nyitásával, a feltétel nélküli szeretet magasabb rezgésével tudjuk feloldani. Ugyanis minden dolog, minden lény elfogadható és szerethető, a feltétel nélküli szeretet rezgésébe emelhető.

Gyakran kérdezik tőlem, hogy keresel társat? Keresel munkát?
Persze, voltak évek, és az eddigi életem nagy részében, amikor kerestem társat, munkát és még más egyebeket. Pont úgy ahogy láttam, tanultam, ahogy elvárták, hogy ha valami nincs, akkor keresni kell módját, vagy magát amit szeretnénk, hogy legyen.
Aztán megtapasztaltam, hogy sok idő, és energia telik el a kereséssel, végül eredménytelenül és siker helyett, kudarc érzéssel.

Ahány egyén, annyiféle a boldogság létezhet és a boldogságnak nincsen semmi köze ahhoz, amilyennek kívülről látszik egy ember élete, életvitele.
Példának itt van a szomszédom, aki egész életében ivott és kocsmákban élte az életét, csak aludni és enni járt haza. Külső szemlélőként azt mondhatnánk, hű micsoda egy silány élete van, pedig nem.
A felesége a lányai mégis szeretettel kiszolgálták és soha nem panaszkodtak rá, igaz ő sem bántotta őket. Később a férfi gége rákot kapott, aminek a hatására még többet ívott, és lám, csoda történt a rák visszavonulót fújt.

Igazából nincs kérdésem, és nem akarok megvitatni semmi olyat, amire ne tudnám a választ (bár nyilván van rakás ilyen, de most egy sem ugrott elém:-)). Egyszerűen csak köszönni szerettem volna mindenkinek, mert nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra. Az úgy történt, hogy beírtam a keresőbe a Namaste szót (nem voltam teljesen biztos a jelentésében)…

Sziasztok, egy tanacs kene, elvaltam es terapeutat kerestem, hogy feldolgozzam a haragom es jobb legyen a kapcsolatom a környezetemmel, ez a masodik terapeutam, az elsövel nem voltam elegedett, mert ugy ereztem tul keveset kommunikal, a masodik meg egy 60 ev köruli ferfi , aki ugy erzem ramgerjedt. Ezert abbahagynam a terapiat, mert most mar ugy erzem, hogy nem igazan osztanak meg vele semmit.