Sziasztok!
ArkAngyal inspirált ennek a topic-nak a megnyitására. 🙂
Arra lennék kíváncsi, hogy Szerintetek inkább női vagy férfi lelketek van? Kiben melyik dominál, ez milyen területen nyilvánul meg leginkább?
Mivel tartjátok fent a női-férfi oldal közötti egyensúlyt?
szeretettel: Bochecha
Húha… ez jó Tma!
Nagyon köszönöm, hogy megnyitottad ezt a Topikot. nagyon örülök, hogy megihlettelek!
Kíváncsian várom a fejleményeket, mert nagyon érdekel, ki, hogyan látja magát, és másokat…
ArkAngyal
és Te?
kifejtenéd bővebben azt, amivel megihlettél? 🙂
szeretettel:Bochecha
Agyféltekék…
Azért voltam kíváncsi, hogy erről ki mit gondol, mert legtöbb helyen kihagynak, nem vesznek számításba egy nagyon fontos momentumot. Szellemiség, és anyagiság (földiség) együtt, egyforma arányban használva hozza meg az egyensúlyt. Vagyis… Figyelembe kell venni a biológiát is, azokat a természetes adottságokat, amik pont az egyensúly miatt olyan, amilyen. Gondolok itt a születésünk pillanatában meglévő különbségekre egy fiú, és egy lány közt.
Ezek közül, egyet emelnék ki, ami ideillő, amiről itt beszélünk.
Egy fiú, mikor megszületik, a bal agyféltekéje fejlettebb, vagyis a logikai dolgokért felelős agyterülete. Egy lánynak pedig a jobb, vagyis az érzelmi alap(ú), intuíciós területe fejlettebb. Így indulunk neki az életnek. Itt jön be a neveltetés, és környezeti behatások. Ha a neveltetés racionális, logikai alapú dominancia érvényesül, a fiúk maradnak logikai vezérlésűek, ellenben a lányok maximálisan elindulhatnak az érzelmi alapból a logikai oldalra (ha ez így marad, lesz belőlük az emancipált nő). Természetesen fontos a környezeti behatás is, pl. bölcsi, óvoda, majd iskola. Ha itt is inkább logikai (elvárások) érik, ez a domináns, akkor még igazabb, hogy később erre lesz érzékenyebb, háttérbe szorítva az érzelmi oldalt. Legtöbbször 14 éves korig, amilyen domináns hatások érik, az lesz jellemző(bb) a további életében. Főleg helyzetek, és azok kezelésére gondolok, mert valóságban az hozza ki valakiből, ki, milyen is…
Ha a születésünk után a szülői, és környezeti behatásoknál az érzelem a dominánsabb, akkor lesz pl. egy logikai alappal megszületett fiú érzékenyebb az érzelmi oldalra, és lesz belőle „érzékeny” pasi.
Magyarul..normál esetben, ha a születésűnk eme adottságai maradnak, ezekért fordul elő pl. egy kapcsolatban, mikor a hölgynek valami baja van, és ezt látja a férfi, odamegy és megkérdezi: …”Mi a bajod kedves? Hölgy válasza: Semmi! Biztos? Igen! Akkor jó… és arrébb megy… de közben ezt gondolják: Férfi…Miért nem mondja el, mi a baja, ha kérdezem? – mert az ilyen racionális, vagy logikai alapúaknak ez logikátlan. Hölgy: Miért nem érzi meg, hogy mi a bajom? Hisz annyi jelet küldtem már neki… Nehogy már még szájába is kell rágjam?”…
és rosszul érzi magát, mert úgy érzi, nem figyelnek rá megfelelően.
Egyik se jobb, vagy rosszabb a másiknál, hanem más… Ez a különbség szükséges, hisz elvileg ennek az értelme az lenne, hogy egymást kisegítve, és egymásra épülve lenne meg az egyensúly. Ezt a természet jól kitalálta, csak ugye, mi emberek vagyunk a természetnél „okosabbak”, és naná, hogy nem megértjük, hanem rivalizálunk, és sokszor látom, hallom, hogy a nemek egymást minősítik. Hányszor látjuk, halljuk: Nemek harca… Ahelyett, hogy azt látnánk: Nemek összhangja…
Természetesen ez most így kissé ki van sarkítva, de a lényeg benne van. Összefoglalva: Születési adottság; Neveltetés; Környezeti behatások.
Folyamatosan változunk, de ezek a változások tulajdonképpen nem az alapjainkat változtatják meg, hanem az érzékenységünket a másik „oldal” iránt. Jelenleg a női energiák érvényesülését lehet megfigyelni, érzékelni, ezért is hat sok férfira az érzelmi oldal, és sok nőnél még erőteljesebb lesz a női intuíció…
Azokat a hölgyeket, és férfiakat, akik az Ő alapjukhoz képest a másik alapot is érzékelik, élnek vele, váltóknak hívják…mivel tudják váltogatni egyszer egyik, egyszer másik oldal tulajdonságait, illetve akár egyszerre is tudják alkalmazni, főleg a társasági életet élők…
Folyt.köv.
Szeretettel, békével:
ArkAngyal
Köszönöm
Köszönöm, végül is akkor örülhetek és tudatosan használhatom a két énem.
gyerekkori hatások
Írtad, hogy fontos milyen hatások érnek minket bölcsi/ovi/iskola alatt. Számomra azért fontos ez a kérdés, mert művészettel foglalkozom -női, érzelmi oldal, illetve annak levetülése-, ebben is nőttem fel (anyukám zongoratanár). Nálunk elég gyakran előforduló panasz-téma, ahogy fojtják el a művészetek oktatását. Mindenkinek nyelveket kell beszélnie, meg informatikát, ezt-azt amazt tudni, és fogy a gyerekek zenei-képi, fantáziai fejlesztése, meg egyáltalán az odafigyelés erre. És akkor felnőtt korban ha van lehetőség(!) elmennek művészetterápiára…. mert tényleg az.
A két oldalról: azt vettem észre, hogy van bennem jócskán a férfi én, viszont a legtöbb tulajdonságomban meg tipikus nő: csicsergős, érzékeny vagyok, szeretek gondoskodni… van egyerős érzésem, hogy előző életemben férfi voltam, a Párom pedig nő. Mostanában egy itt olvasott technikát gyakorlok rendszeresen: mikor félek egyedül az utcán sötétben, előkapom a férfi énem és kiterjesztem. Fantasztikus biztonságot érzek. Szinte egy külön önálló bombabiztos aurát! Köszönet érte! 🙂
és még valami: itt is és más területeken is jellemző, hogy a nők vannak többségben (gondolok a művészetekre is és az ezotériára is), mégis az élbolyban férfiak vannak. Vajon miért? Gyerekek, család, sokfelé figyelés, sok teendő, mellékágak elterelnek bennünket attól hogy igazán tökélyre vigyük az ügyet? hogy 100%-ot beleadjunk? Vagy csak a társadalom miatt a nők egyszerűen titokban maradtak?
Szia!
Azt a technikát hol lehet elérni, amiről írsz? 🙂 Itt vhol
Szia!
Azt a technikát hol lehet elérni, amiről írsz? 🙂 Itt vhol, de melyik szekcióban? Köszi előre is!
itt a link
http://www.onmegvalositas.hu/node/4184
🙂
Ez aztán sikerült 😀
Ritka az, amikor egy írást 2x-3x el kell olvasnom, mert annyira egy, mégis különböző Tmákat érint… Egy nagy, egyben nézendő, de mindjárt több kis mozaikkocka is kérdésként merült fel.
Szójátékként megfogalmazva lai-kuss-ként tudok ehhez hozzászólni, már amennyire a tapasztalatok sokasága laikus-i szintre emel, vagy degradál engem.
Kezdem „hátulról: Egyszer beszélgettem egy pszichológus ismerősömmel, és Ő tanulmányaira támaszkodva mondta a magáét, én pedig gyakorlati-elméleti tapasztalati, és intuitív énemre támaszkodva mondtam az igazat 😀 Na, de komolyabban. Mind a ketten ugyanazt mondtuk magyarázatként. Nem arra akarok kilukadni, hogy melyik jobb, melyik rosszabb, hanem arra, miben mások a nemek. Nők nagyon ügyesek, egyszerre nagyon sok felé tudnak figyelni, pasik csak egyre, de arra nagyon. Nőknél a probléma gyökere az, hogy mindent szeretnek (akarnak) felügyelni, irányítani, mindenben benne lenni, ami érinti Őket, mert szeretnének mindent átlátni. Éppen ezért általában túlnőnek rajtuk a dolgok, de egy a sok közül biztosan. Ha egyről úgy érzik, hogy az túlnőtt rajtuk, már a többire is hatással van. Nők érzelmi alapja azt is „lehetővé teszi”, hogy bármennyire is nem akarnak, általában az esetek 98%-ban érzelmeket is belevisznek egy döntésbe, legyen az negatív, vagy pozitív. Ezt annyira reflex, és/vagy ösztönszerűen csinálják, hogy sokszor észre se veszik, így tudattalanul is megteszik. Éppen ezért ritkábban lehet egy döntés objektív. Azok a nők lesznek sikeresek pl. a politikában, üzleti életben cégvezetőként, stb. akik ezzel tisztában vannak, elismerik, felismerik, és jól tudják kontrollálni ezeket a „hibákat”. Ellenben, éppen ezért tudnak más területeken sokkal jobban, vagy könnyebben érvényesülni (szinte ösztönszerűen, természetesen), ilyen pl. a gyerekekkel érintőleges munkákban, foglalkozásokban, hivatásokban, művészetben, bizonyos sportokban, de mondhatni, az élet legtöbb területén… ahol nem kell csak logikai döntéseket hozni.
Legtöbb nő rendet szereti maga körül, éppen az előbb leírt „mindent átlátni” szükség miatt, mert így legalább tudják, mi, hol van, és nem billenti ki Őket. Míg egy pasi általában „ráér” keresgetni, mert csak egy valamivel foglalkozik. Asszisztensi munkákban is ezért a nők vannak többségben, és sokkal sikeresebbek. nagyon, nagyon, szinte nélkülönözhetetlenek egy pontos, és jól vezetett iroda kialakításában. Ismerjük azt a mondást, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll… Akár mint élettárs, akár barát, akár asszisztens, de nélkülük (adottságaik nélkül) nehezen lehetne egy pasi sikeres.
Mivel a nők ennyire sokrétűek, így az adottságaik a kimondottan logikai területen „túl sok”-nak bizonyulnak.
Ebből adódik, hogy a pasik pedig azokon a területeken érvényesülnek jobban, vagy könnyebben, ahol inkább logikai döntéseket kell hozni, olykor „szívtelen” vagy nevezzük hidegvérű döntéseket. Pasi nem „hajlandó” egyszerre száz felé figyelni…egyszerre a munkára, családra, ismerősökre, számlabefizetésekre, milyen alkalomra, milyen ruhát vegyen fel, van-e vasalva, mi legyen a vacsi…stb. stb. Nők ezt már előző nap este, vagy legkésőbb otthonról elinduláskor végigveszik, felkészülnek rá…vagy akár napokkal azelőtt… Férfi „én” pedig azt súgja: Egyszerre egyre, de arra teljes figyelmet fordítani…és ha valami másra is kell figyelem, de nem annyira fontos, azt kiadni másnak, vagy félretenni… de Ő mindig beállítja a prioritásokat, az éppen legfontosabb, vagy legsürgetőbbnek tartott „elfoglaltságának” megfelelően…
Írtad a módszert, hogy használsz valamit. Ha jól megfigyeled, pasi éned előveszed, és akkor éppen egy valamire koncentrálsz, leginkább magadra, és a külvilággal szemben megfigyelő álláspontra helyezkedsz. Tulajdonképpen a legtöbb „zavaró tényezőt” kizárod, vagy legalábbis alsóbb fontossági sorba helyezed. Női én ezt nehezen tudja megtenni, mert mindent szeret átlátni, mindent egyben, összetartozónak lát, és érez…
Sokszor hallok vitákat, amiknek a Tmája, hogy neked semmi nem fontos, „mindenen” átnézel, vagy „mindent” eltolsz magadtól (stb.)…mondja a hölgy. Férfi meg azt mondja: Te meg mindenen felhúzod magad, mindenben „benne vagy”, vagyis mindenbe „belehelyezed magad”. Sokszor az a probléma ilyenkor, amit fenn is éríntettem:
Prioritások felállítása. Sajnos én is találkoztam, vagyis volt olyan párom, akinek (most kicsit csúsztatok, de így tudom talán leginkább megmutatni) az, hogy …’le-e van-e víve-e a szemét’… legalább akkora fontossággal bírt, mint az, hogy hónap végén …’ki-e tudjuk-e fizetni-e a számlákat’? Bizonyos – főleg személyes dolgokban, vagy személyét, biztonságérzetét éríntő – dolgokban nehezen tudnak valóban prioritásokat felállítani. Hölgy „én” egyben látja a dolgokat, így ha valami nem stimmel, nagyon tudja frusztrálni, míg a férfiak általában külön-külön kezelik a dolgokat, így ha az az egy valami nem úgy megy, akkor azért frusztrálódnak…de hamarabb ki is jönnek. Akkor nem, ha rendelkeznek női énnel, de nem tudják „kezelni”. Módszer, tehát a férfi „én” biztonsági érzése ebben rejlik: Egyszerre egyel… és az miért ne lenne akkor, abban az esetben önmagam? 😀 -és ehhez a feladathoz felállítani a prioritásokat, többit kizárni. Így leszel önmagadban, és/vagy önmagaddal biztonságban…
ArkAngyal
Olvastam ezt az írásod is, a doksit, amit kaptam tőled… megy e
Olvastam ezt az írásod is, a doksit, amit kaptam tőled… megy egy ideje figyelem a hozzászólásaidat. Indigó vagy? 🙂
Különböző jellegzetességek
Köszönöm kérdésed. Indigó, kristály, szivárvány stb. gyerekek, felnőttek… Mindegyik tipusnak más-más a „feladata”, vagyis másra van „kiélezve”. Egyik az emberi kapcsolatokra, minőségükre érzékenyebb, és amik ebbe tartoznak (helyzetek kezelése, hozzáállás, szellemiség, intuítivitás, stb.) prioritásai is ennek megfelelőek, vannak, akik a földre, robmbolásra érzékenyek, és arra vannak kiélezve. Én az emberi kapcsolatokra vagyok érzékenyebb, de nem hagy hidegen a rombolás, és a föld, életkörülmények mértéken, ésszerűségen alapuló használata, megmentése sem. Rád bízom, hogy megtaláld, melyik tipusba tartozom…vagy éppen, ha ezt nem lehet beazonosítani, akkor milyen terület melyik szintjéről „jöhettem”…? 😉
ArkAngyal
Én még nem tudom a feladatom, bár ez így ez sem igaz, mert tudom
Én még nem tudom a feladatom, bár ez így ez sem igaz, mert tudom, csak nem akarom észrevenni..vagy nem tudom! Az már részletkérdés, h ki miért van itt és ki találja ki, h miért van itt a másik 🙂 Lényeg, h céllal vagyunk és kész! Tenni kell(ene)! 🙂
Biza! Mellesleg, ha előbb utóbb nem „akarod” észrevenni, úgy is
Biza! Mellesleg, ha előbb utóbb nem „akarod” észrevenni, úgy is rá leszel „kényszerítve”, és ha akkor sem teszed össze a képet (mi, miért történik), hát veszteséggel élés majd rávezet 😉
ArkAngyal
o
o
Hihi, annyiből jó téma, hogy valahol azt hallottam/olvastam, hog
Hihi, annyiből jó téma, hogy valahol azt hallottam/olvastam, hogy vegyük az én esetemet, hogy akkor van/lenne kiegyenlítődve a férfi-női energiák bennem, ha az arány 51-49% lenne. Mindig a sajátból egy picivel több… Ez igaz?
🙂
Szerintem is valahol itt lehet a kutya elásva, az lenne az ideális.
Na és Nálad mi a helyzet, Szabox?
Én bizonyos helyzetekben tudok nagyon pasi lenni nő létemre, például ha valaminek a megvalósításáról van szó, vagy ha határozottnak kell lenni, döntést hozni, hasonlók.
Sajnos ez a ‘pasiság’ akkor is megnyilvánul, ha érzelmekről kell beszélnem. Bár így végiggondolva, ez már egyre kevésbé igaz rám. 🙂
Viszont érzésekben, megjelenésben abszolút nő vagyok. 🙂
Bochecha
Nálam mi a helyzet? 🙂
Én kényeskedni tudok férfi létemre, meg
Nálam mi a helyzet? 🙂
Én kényeskedni tudok férfi létemre, meg hisztizek ha valami nem tetszik 🙂 Határozottság nem volt rám jellemző, de most már inkább vagyok az, mint eddig 🙂
Igazából nem tudom…. de azt érzem, hogy egyensúly az megborult 🙂 Harcolnak, harcolnak 🙂
mitől férfi egy lélek?
Mit értünk a mai társadalomban férfiasság alatt? Agressziót? Érzelmek ki nem mutatását? Határozottság megjátszását? Ettől lenne valaki férfi?
Vagy nézzük csak meg azokat a férfiakat akik eljutottak egy komolyabb spirituális szintre. Férfiasnak neveznétek őket a mai átlagember szemével? Akkor bennük mindben a nő dominálna? Szerintem nem. Meg hát a lélek se nem férfi se nem nő.
Beteg társadalomban élünk: a férfi legyen csak férfi, a nő meg csak nő, minden helyzetben. Apám nemrég bevallotta – de ha nem mondja is sejtettem mindig is – hogy legnagyobb félelme az volt velem, felnőtté válásommal kapcsolatban, hogy nehogy buzi legyek. Hát kösz szépen – gondoltam magamban -, ha kicsit nem figyelek oda… Szerintem pontosan így válik az emberből homofób, vagy meleg. Vagy nézzük a társadalom nevelő erejét, biztosan ismerősen hangzik a: „Mi van, buzi vagy?” – kezdetű szakmunkás-jellegű társadalmi fenyítőeszköz.. És hogy miért van jóval kevesebb férfi, mint nő a spiritualitás terén? Pontosan az ilyenek miatt én azt mondom. Szintén apám szájából hallottam nemrég: „ne lelkizzél már állandóan, az olyan női dolog.” – Szarok én rá. Szerintem sok ismerősöm nem is tud hova tenni, de tényleg csak azért, mert pl a szívcsakrám jobban működik egy átlag férfiénál? Ez már automatikusan nőiesség lenne? Szomorú. Ez inkább csak az agresszió fokozatos száműzése, aminek a helyét a… hmm.. szelídség veszi át. A bibliából is rémlik valami, „boldogok a szelídek..”. Hogy is van ez ott?
” „Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet.”
Mit (kit) értett Jézus „szelíd” alatt?
A szelídség bibliai meghatározása:
Az a szelíd, aki szüntelenül, folyamatosan egy nála hatalmasabb, és őt meghatározó „törvény” ellenőrzése alatt áll.
Ez a felsőbb törvény = ISTEN
Ki a szelíd?
Az, aki tisztában van a maga valódi helyével,
szerepével, fontosságával ebben a világban,
mind az emberekkel, mind pedig az Istennel
való viszonyában –
és
életét ennek a szerep és helyfelismerésnek a
tiszteletben tartása mellett éli le…
Szelídség vagy alázatosság?
Jézus mindkettőről szól….
A kettő együtt jár…..
„Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok…..”
És nyugodalmat találtok a lelketeknek”
Mit jelent szelídnek lenni?
A szelídségbe belefér:
* Alázat
* Áldozatkész
* Megértés
* Odafigyelés – tapintatosság – türelem
* Szeretet – gyengédség – figyelmesség
* Határozottság
* Erő, hatalom –
Jézus úgy beszélt, mint akinek hatalma van…..” ”
Kérdem én: szerintetek Jézusban túltengett a női lélek?
helyesbítés
Kedves Gentle Jaguar!
Igazad van, nem fogalmaztam pontosan a címben. Amikor megnyitottam a topicot, még nem körvonalazódott bennem tisztán, hogy miről is szeretnék PONTOSAN beszélni, valószínűleg ezért nem is sikerült a jó megfogalmazás. 🙂
helyesbítve: férfi és női ASPEKTUSOK bennünk
Arra gondolok, hogy a ‘klasszikus’ női-férfi princípiumok közül közül kiben melyik milyen formában jelenik meg.
Egyrészt az is egy nagyon érdekes dolog, ami felvetettél, hogy mi az ami IGAZÁN nőies/ férfias, és mi az, amit csak a ‘modern’ társadalom kreált ebből.
Ha már szóba jött, hogy nézzük meg a magasabb spirituális szinten lévő férfiakat, ám legyen. 🙂
Én azt gondolom, hogy azokban, akik megvilágosodtak, vagy afelé haladnak, egyre inkább egyensúlyban van a női-férfi oldal.
Ilyenformán valóban „nőiesebbek”, mint egy materiálisan gondolkodó, mai társadalmi normák szerint férfiasnak tűnni akaró férfi. Hogy miért? mert nem akarják elnyomni a saját női oldalukat, hanem azt is használják. Viszont azt nem mondanám, hogy a nő dominálna bennük, csak azt, hogy nincs bennük elnyomva a nő.
Azzal is egyetértek, hogy beteg társadalomban élünk, és hogy abszolút elcsúsztak a női-férfi szerepek, vagyis inkább azt mondanám, hogy félreértelmeződtek olyan irányba, ami tovább erősíti az egót.
A szívcsakrás dolog, amit írsz: szerintem arról van szó, hogy a Benned lévő Férfi és Női oldal kezd összhangban lenni.
Én pl sokkal inkább tartok férfiasnak egy olyan pasit, aki vállalja a női aspektusait is, mint egy általad felvázolt agresszív, felfújt egojú, érzelmeit ki nem mutató férfit.
Jézus:
Nem hiszem, hogy túltengett volna Benne a Női oldal, csak „egyszerűen” összhangban volt a Férfival. 🙂
szeretetettel: Bochecha
Szerintem azért születünk hol nőnek, hol férfinak, hogy mind a
Szerintem azért születünk hol nőnek, hol férfinak, hogy mind a két aspektust meg tudjuk tanulni, fejlődni tudjunk benne.
Ugyanis csak akkor lehetünk egy egész, ha mindent tudunk a női minőségekről és férfi minőségekről egyaránt. És ha már ennek a tudásnak a birtokában vagyunk, akkor mindig fogunk tudni úgy „cselekedni” ahogy abban a helyzetben éppen kell.
Ha le kell vizsgáznom a suliban valamiből, akkor a tanuláshoz a férfi minőségem kell, a fény, az értelem stb. A női minőségeimmel nem megyek semmire (hacsak a miniszoknyám miatt át nem enged a férfi tanár :)), de attól még nem fogok tudni.
Ha meg haldoklik valaki körülöttem, akkor meg a női minőségemmel tudom elérni azt, hogy nyugalmat, szeretet stb. adjak neki.
Amit pedig a társadalom férfiasnak tekint manapság, vagy legalábbis még negyven éve biztosan, arra is szükség van, mert azok az emberek a fejlődésnek még azon a pontján vannak, ahol azokat a minőségeket sajátítják (probálják) el. Mert az a minőség is benne van a teremtésben, tehát azok is mi vagyunk, tehát azt is tudnunk, és elfogadnunk kell magunkban ahhoz, hogy elérjük a teljességet.
Szerintem az a feladat, hogy ezeket a minőségeket kifejlesszük magunkban, és tudjuk hogy mikor melyiket kell előtérbe helyezni.
(Nem tudom mivel vastagítottam ki a betűket, és hogy kell visszacsinálni. :))
Mackó
Elsőre
Minden új blog amit olvasok, elindít, létrehoz egy első reakciót bennem. Ezt általában meg is írom 🙂 Most is 🙂
Elsőre az jutott most eszembe, hogy egyszer volt, hol nem volt, egy számmisztikás előadáson vettem részt, ahol a számokon kívül a színek is témába kerültek. Az előadó körülnézett, s leszólított: ( pont engem 🙁 ) azt mondta, hogy az öltözetem alapján, ami kék farmer volt és egy sötétpiros pulóver, reggel öltözéskor úgy döntöttem, hogy a bennem és körülöttem lévő női és férfi energiák kiegyenlítésére törekszem ma, legalább is ezek a színek azt jelölik.
Úgyhogy, ha valki ki akarja magában ezeket az „erőket” egyenlíteni, tessék, ez egy lehetőség. Lehet ez is hat ösztönösen is ?
Következő gondolat, vagy inkább kérdés:
Ha valakit fiúnak várnak a szülei, akkor az előfordulhat hogy tényleg fiúsabb is lesz ?
Annak ellenére hogy nem vagyok túl nőies, legalább is így rézem, látom, tudom, sosem szerettem volna fiúnak születni. Te ? 🙂
Köszönöm ezt a blogot Blochi! 🙂
Jó kérdés
Nagyon is számit, fiút vagy lányt várnak a szülök. A lélek megérzi és igyekszik megfelelni az elvárásoknak. A kamaszkorral kezdtem el lányosodni, majd eltelt 30 év és azt vettem észre
kőkemény férfi vagyok.
Nagyon kemény tudatos munkával újra visszaszereztem női minőségem. De időnként visszaesek és megkeményedem. Törekszem a nőiségem állandósítani.
Egy régi leírt, meditációmból idézek:
Visszagondolok a három éves kor előtti időszakra az életemben, hála a meditációnak, mert régebben erre az időszakra nem emlékeztem. Már akkor nagyon szerettem volna megfelelni az édesapámnak , mintha rajta kívül nem létezett volna senki, egyedül érte volt érdemes élni. Nagyon igyekeztem nagyon bátor, jó fiú lenni, mert ő fiút szeretett volna, és én ezt tudtam. Így éltem boldogan egészen addig, míg 3 évesen kaptam egy öcsikét. Egy világ dőlt össze bennem, mert lelöktek a trónról. Emlékszem, az maga volt a pokol. Persze most ezt így kimondani nagyon fura, de akkor nekem ez olyan mértékű fájdalmat okozott, hogy az utána következő időszak minőségileg egy világégéshez hasonlított számomra, de ezeket a dolgokat évekig nem tudtam érzékelni, csak miután elkezdtem a belsőmmel foglalkozni. Nem értettem azt sem, hogy a kapcsolat az öcsém és én köztem miért olyan semmilyen. Ennek a befelé figyelésnek következtében olyan dolgokra jöttem rá, és éltem meg, ami mélyen legbelül volt megtalálható.
Jó kérdés…mi lehet a válasz?
Fentebb írtam egy, talán a Te írásodra, vagyis idevágó beírást Agyféltekék címmel…olvasd el, hátha valamit segít a megértésben, mi történik veled, vagy a miértre…
ArkAngyal
Ezen elgondolkodtam, mert a szüleim lánynak vártak, vagyis
Ezen elgondolkodtam, mert a szüleim lánynak vártak, vagyis szerintem anya nagyon. Aztán ezt nem olyan rég vettem elő, mármint a témát, és próbálom körül járni, de nem találok rajta érdemi fogást, h miként lehetne ezt a fajta energiát változásra bírni, hogy a férfi létemre a születésemig belém fércőlt lány-leszel dolgok valahogy a valódi helyükre kerüljenek? 🙂
Van erre valami meditáckije? 🙂
kiegészitések
Szia!
szerintem az nem olyan nagy baj, ha meditáckije, meg lányos vagy, mert vannak olyan lányok, akik meg éppen ezt keresik, nem szeretik a bal agyféltekés macsokat. mert ok is kreativak és a nagyon férfi férfik, meg nem szeretik ha egy nö nem olyan minthanő.
Egyébként szerintem ez igy rendben van.
PL nekem ez szimpatikus, ahogy irsz. tök laza. vagy ilyesmi. )
üdv d
denesmarietta
kiegészitések
Szia!
szerintem az nem olyan nagy baj, ha meditáckije, meg lányos vagy, mert vannak olyan lányok, akik meg éppen ezt keresik, nem szeretik a bal agyféltekés macsokat. mert ok is kreativak és a nagyon férfi férfik, meg nem szeretik ha egy nö nem olyan minthanő.
Egyébként szerintem ez igy rendben van.
PL nekem ez szimpatikus, ahogy irsz. tök laza. vagy ilyesmi. )
üdv d
denesmarietta
Drága Alma! És Többiek! 🙂
hű, tök jó, amit írtál a színekről. 🙂
Apám 3szor küldte vissza a nővért, amikor megszülettem, hogy nézze már meg, hogy tutira az Ő gyerekére mondta-e, hogy lány, mert hát az nem lehet, hogy nem fia lett… 🙂
most már tudok ezen mosolyogni szerencsére, de nem sokkal ezelőttig rengeteg fájdalmat okozott az, hogy kábé napi szinten megkaptam, hogy „mert nem fiú lettél2, és hasonló kedvességeket.
kiskoromban nem babáztam, hanem barkácsoltam, mert Ő úgy kezelt, mint egy fiút.
Kamaszkor, XXL-es pulcsik, bő gatya, semmi nőiesség…
Aztán amikor leesett a tantusz, elkezdtem nőcis cuccokban járni szép fokozatosan.
Mondjuk pár centinél magasabb sarkú cipőt nem vagyok hajlandó felvenni, de ezt szerintem inkább azért van, mert inkább vagyok a természetesség híve, mint a ‘szépségért meg kell szenvedni’-elvé.
Nem hiszem, hogy a divat „megér” bármi olyan áldozatot, ami valamilyen formában kárt okoz, és ugye a tűsarkat nem kell nagyon fejtegetnem ilyen szempontból…
Azt gondolom, hogy ettől függetlenül (már) meg tudom élni a nőiségemet. Az nem pl a sarok méretén múlik 🙂
Szerintem az is feladat, hogy ha vki pl lánynak születik, és fiúnak nevelik, ki tudja alakítani a saját egészséges nemi identitását és meg tudja élni azt (magyarul szépen leépíteni a kintről jövő elvárásokat, ránk erőltetett hibás szerepeket, és megtalálni SAJÁT MAGUNKAT AZ AKTUÁLISAN RÁNK OSZTOTT NEMI SZEREPBEN. 🙂
szeretettel:Bochecha
Légy az, aki lehetnél, élj úgy, ahogy szeretnél…
Tulajdonképpen szerintem azzal semmi baj nincs, ha úgymond az ember valóban öntudatára ébred, és így le tudja vetkőzni azt, amit a világ húzott rá… (Elengedés)
Erről írtam egy történetet, Én és az Életem c. írást… nem rólam szól, de bárkiről, mert szinte mindenki megtalálhatja benne élete azon részeit, ami leginkábba frusztrációt okozhatta, vagy éppen a kiteljesedését… Aki kéri, annak elküldöm e-mailban…
No, de amit írni akartam. Ha valakiben mind a két terület fejlett, és megtanulja azt így elfogadni, azok tulajdonságaival (jellemző adottságaival) élni, akkor olyan emberré válik, aki ha nem is mindenkinek, de bárkinek tud segíteni, és át tudja érezni a problémákat… Természetesen tisztába kell lenni a területek gyengeségeivel is, és ezeket ha előtörnek, kezelni tudni. Vagyis most a végletekről beszélek.
Elfogadás (persze az elengedés szabálya is él) a legnagyobb orvosság. Ha elfogadtunk valamit, már tudunk vele élni, alkotni, teremteni, segítséget adni, kapni…
Ugyanis, Minden Értünk van! 😉
ArkAngyal
egy közös nevező?
várjatok már! létezik, hogy mindenki aki erre az oldalra írogat, az átlagnál férfiasabb nő, vagy átlagnál nőiesebb férfi? ez vicces 😀
🙂
és mi van, ha az mondom, hogy az itt jelenlevőkben az átlagnál nagyobb az összhang férfi és női oldal tekintetében? 🙂
és különben is, mi az ‘átlag’ ? :))
szeretettel:Bochecha
az ‘átlag’ az, ami ‘normális’. 🙂
az ‘átlag’ az, ami ‘normális’. 🙂
kesztyű 😀
És mi a normális? Tudja valaki definiálni? Te tudod definiálni? 🙂
Ha jól értem, akkor nálad az a normális, ami nem lóg ki a sorból, olyan, mint többi..szóval sablonos! Szerinted az normális?
🙂
társadalmilag
azt nem mondtam, hogy szerintem.. 😉
Mi a normális? Kórélettan professzorunk nagyon rühelli, ha valak
Mi a normális? Kórélettan professzorunk nagyon rühelli, ha valaki azt mondja pl. a vérkép adataira, hogy normálérték, meg normáltartomány. Nála csak referenciaérték és referenciatartomány van, merthogy mik vagyunk mi, hogy megmondjuk mi a normális? És szerintem abszolút igaza van:)
Ki vagy Mi a Normális?
Ki vagy Mi a Normális?
Számodra az, akit vagy amit Te annak tartasz…
De az egy másik ember számára (még akár a Hozzád legközelebb álló személy szemszögéből nézve is) lehet a Legnagyobb Őrültség…
Na és akkor mi van??? 😉
„Kinek van igaza? Kinek van igaza?
Aki a Másikat meghallgatja, annak van igaza.”
Vörös István: Kinek van igaza?
Mellesleg:
„Vagy igazad van, vagy boldog vagy.” 😉
Neked melyik a fontosabb…
De őszintén… ;-)))
Ez attól függ, hogy az emberek 99.99999999999%-ához tartozol, vagy ahhoz a kivételes és szerencsés, vagyis: kivételesen szerencsés és boldog 0,00000000001 %-ához?
Még nem késő átállni a Megfelelő Csapatba… ;-)))
Van egy film, Az élet nélkülem.
Számomra egy nagyon kedves és mély lélektani film.
Egy rákos beteg lányról szól… akinek már csak 1-2 hónapja van hátra.
Össze írja, hogy mi az a 10 dolog, ami nélkül nem akar meghalni…
És elkezdi megélni Őket…
Miért kell ezzel az Önmegvalósítással várni a halálra???
Miért halogatjuk és toljuk ki annyira???
Na mindegy.
És ebben a filmben vagy egy rövidke kis párbeszéd… amit már sokszor megnéztem… és ami kapcsán abszolút, egyszer és mindenkorra megértettem valamit…
A lány megy az édesanyjával autóval, zuhog az eső.
A lány mond valamit, amire az anyja azt mondja:
– Te nem vagy normális!
Mire a lány:
– Senki se normális. Nincs olyan, hogy normális…
Minden csak valamihez vagy valakihez képest és valaki szerint normális, vagy olyan, amilyen…
Szóval minden csak hasonlítás és szubjektív vélemény kérdése…
Így aztán semmi sem Abszolút…
Csak maga az Abszolút Isten.
Úgyhogy ne foglalkozz azzal, hogy ki szerint mi a normális…
és hogy ki szerint vagy normális, vagy hülye…
Mert az csak az Ő véleménye… és nem egyéb…
Egy tükör, egy lenyomat, egy ítélet az Ő pillanatnyi álláspontjáról, ami bármelyik pillanatban megváltozhat, befolyásolódhat, felülíródhat és módosulhat…
Mert semmi sem örök és állandó…
Még egy vélemény, egy gondolat sem…
Nincs még egy olyan ember, mint te.
Teljesen Egyedi vagy.
Így Te mindenki más szemszögéből nézve normálatlan vagy… meret vannak olyan dolgaid, amit mások nem értenek, amivel mások nem tudnak mit kezdeni…
Egyesek szemszögéből nézve túl lassú vagy, mások szerint túl gyors… stb…
Nem érdemes ezzel, mások véleményével foglalkozni…
Másoknak úgy sem tudsz megfelelni… vagy ha mégis… nem érdemes…
Így aztán ne foglalkozzál mások véleményével és elvárásaival… és hogy Szerintük mi a normális és mi a jó vagy helyes… és mi nem…
Te éld csak a Saját Életedet!
Másét úgy sem tudod.
Nincs olyan, hogy normális, mint ahogyan nincs normálatlan sem.
Minden éppen annyira normális, mint amennyire normátlan…
És mindenki annyira őrült, mint amennyire nem…
Csak nézőpont kérdése…
Ne foglalkozz azzal, hogy mit gondolnak Rólad mások…
Az egyetlen egy dolog, amivel foglalkoznod kell, az az, hogy Te mit gondolsz Róluk…
És főleg: hogy Magadról…
A kutya ide van elásva…
Itt kezdheted el megváltoztatni az Életedet…
És amint belül: úgy kívül.
A Külső Életed és Világod tükrözi a Belső Életedet… a Belső Állapotaidat…
Ennek megfelelő…
Hiszen a Külvilág csak egy Tükör a Számodra… hogy megnézhesd mi van bent…
ha az túl közel lenne Neked ahhoz, hogy meglásd és észre vedd…
Szóval ne legyél normális és tökéletes…
Úgysem lehetsz az mások szemében…
Vagy ha mégis… akkor lehet hogy eladod és megnyomorítod ezzel az Életed…
Nem éri meg…
Te csak Légy Önmagad.
Más dolgod nincs.
Így lehetsz Boldog és Szabad.
Önmagadat Éld Meg!
És a Saját Életedet Éld Meg!
Ott van a Kulcsod az Élethez.
Benned.
Te magad vagy AZ. 😉
😉
Csizike 😉
Mi a normális? Kórélettan professzorunk nagyon rühelli, ha valak
Mi a normális? Kórélettan professzorunk nagyon rühelli, ha valaki azt mondja pl. a vérkép adataira, hogy normálérték, meg normáltartomány. Nála csak referenciaérték és referenciatartomány van, merthogy mik vagyunk mi, hogy megmondjuk mi a normális? És szerintem abszolút igaza van:)
Ki vagy Mi a Normális?
Ki vagy Mi a Normális?
Számodra az, akit vagy amit Te annak tartasz…
De az egy másik ember számára (még akár a Hozzád legközelebb álló személy szemszögéből nézve is) lehet a Legnagyobb Őrültség…
Na és akkor mi van??? 😉
„Kinek van igaza? Kinek van igaza?
Aki a Másikat meghallgatja, annak van igaza.”
Vörös István: Kinek van igaza?
Mellesleg:
„Vagy igazad van, vagy boldog vagy.” 😉
Neked melyik a fontosabb…
De őszintén… ;-)))
Ez attól függ, hogy az emberek 99.99999999999%-ához tartozol, vagy ahhoz a kivételes és szerencsés, vagyis: kivételesen szerencsés és boldog 0,00000000001 %-ához?
Még nem késő átállni a Megfelelő Csapatba… ;-)))
Van egy film, Az élet nélkülem.
Számomra egy nagyon kedves és mély lélektani film.
Egy rákos beteg lányról szól… akinek már csak 1-2 hónapja van hátra.
Össze írja, hogy mi az a 10 dolog, ami nélkül nem akar meghalni…
És elkezdi megélni Őket…
Miért kell ezzel az Önmegvalósítással várni a halálra???
Miért halogatjuk és toljuk ki annyira???
Na mindegy.
És ebben a filmben vagy egy rövidke kis párbeszéd… amit már sokszor megnéztem… és ami kapcsán abszolút, egyszer és mindenkorra megértettem valamit…
A lány megy az édesanyjával autóval, zuhog az eső.
A lány mond valamit, amire az anyja azt mondja:
– Te nem vagy normális!
Mire a lány:
– Senki se normális. Nincs olyan, hogy normális…
Minden csak valamihez vagy valakihez képest és valaki szerint normális, vagy olyan, amilyen…
Szóval minden csak hasonlítás és szubjektív vélemény kérdése…
Így aztán semmi sem Abszolút…
Csak maga az Abszolút Isten.
Úgyhogy ne foglalkozz azzal, hogy ki szerint mi a normális…
és hogy ki szerint vagy normális, vagy hülye…
Mert az csak az Ő véleménye… és nem egyéb…
Egy tükör, egy lenyomat, egy ítélet az Ő pillanatnyi álláspontjáról, ami bármelyik pillanatban megváltozhat, befolyásolódhat, felülíródhat és módosulhat…
Mert semmi sem örök és állandó…
Még egy vélemény, egy gondolat sem…
Nincs még egy olyan ember, mint te.
Teljesen Egyedi vagy.
Így Te mindenki más szemszögéből nézve normálatlan vagy… meret vannak olyan dolgaid, amit mások nem értenek, amivel mások nem tudnak mit kezdeni…
Egyesek szemszögéből nézve túl lassú vagy, mások szerint túl gyors… stb…
Nem érdemes ezzel, mások véleményével foglalkozni…
Másoknak úgy sem tudsz megfelelni… vagy ha mégis… nem érdemes…
Így aztán ne foglalkozzál mások véleményével és elvárásaival… és hogy Szerintük mi a normális és mi a jó vagy helyes… és mi nem…
Te éld csak a Saját Életedet!
Másét úgy sem tudod.
Nincs olyan, hogy normális, mint ahogyan nincs normálatlan sem.
Minden éppen annyira normális, mint amennyire normátlan…
És mindenki annyira őrült, mint amennyire nem…
Csak nézőpont kérdése…
Ne foglalkozz azzal, hogy mit gondolnak Rólad mások…
Az egyetlen egy dolog, amivel foglalkoznod kell, az az, hogy Te mit gondolsz Róluk…
És főleg: hogy Magadról…
A kutya ide van elásva…
Itt kezdheted el megváltoztatni az Életedet…
És amint belül: úgy kívül.
A Külső Életed és Világod tükrözi a Belső Életedet… a Belső Állapotaidat…
Ennek megfelelő…
Hiszen a Külvilág csak egy Tükör a Számodra… hogy megnézhesd mi van bent…
ha az túl közel lenne Neked ahhoz, hogy meglásd és észre vedd…
Szóval ne legyél normális és tökéletes…
Úgysem lehetsz az mások szemében…
Vagy ha mégis… akkor lehet hogy eladod és megnyomorítod ezzel az Életed…
Nem éri meg…
Te csak Légy Önmagad.
Más dolgod nincs.
Így lehetsz Boldog és Szabad.
Önmagadat Éld Meg!
És a Saját Életedet Éld Meg!
Ott van a Kulcsod az Élethez.
Benned.
Te magad vagy AZ. 😉
😉
Csizike 😉
:)))
jól van, látom, humorotoknál vagytok, és az nagyon jó 🙂
azzal kapcsolatban talán nyithatnánk egy topicot, hogy pl. kinek mi a normális 🙂
Komolyra fordítva ez is egy jó téma, nem?!
Most eszembe jutott egy Ismerősöm, aki spontán elkezdett ‘látni’ (anélkül, hogy bármi spirituális dologgal foglalkozna), amiről az a véleménye, hogy akkor Ő nyilván nem ‘normális’. Szerintem meg pont most kezdett el az lenni… 🙂
szeretettel: Bochecha
Jó dolgok ezek 🙂
Nagy örömmel konstatáltam, hogy humorosan, vagy humorba foglalva fogalmaztatok meg nagyon fontos kérdéseket…és az, hogy most, akik ide írnak azok férfiak ‘nőibb’ lélekkel, vagy… ez roppant tetszik… és az, hogy megjött az a kérdés, hogy mi a normális, vagyis, hogy mi az a mérce, amihez mérni lehetne? Mondhatni kirázzzz a hideg, annyira fontos kérdés. Én azt szoktam erre mondani: Normálisnak olyasmit nevezünk, ami „Többség által elfogadott norma”…de ez még nem azt feltételezi, hogy ez valóban a normalitást jelöli. Spontán látás kérdése… hogy elkezdett spontán „látni”… hogy lehet másképp elkezdeni „látni”? Tanulva? 🙂 Ezt vagy tudja, vagy nem…illetve fenéket…nem jól fogalmazok. Vagy elő tudja magából hívni, vagy nem. Az előhívás érdekes, mert inkább vagy felfigyel rá, és tudatosul benne, vagy nem figyel fel rá, miben nem tehetséges, hanem milyen adottságai vannak, vagy sem (illetve ki, mikor, vagy sose). Ezek az adottságok bennünk vannak, csak „emlékeznünk” kell(ene).
Éppen ezért (is) a női erők (erősödését lehet érezni) dominálnak a világban, hogy az intuitív (jobb agyfélteke) érzékenység előtérbe kerüljön.
Ezt érzi sok pasi is, akik erre fogékonya(bba)k (én isz, én isz, én isz) 😀 😀 😛 )
ArkAngyal
Sziasztok!
A biszexuális hajlma orvosolható valamivel?
Sziasztok!
A biszexuális hajlma orvosolható valamivel? Kineziológia, prana nadi, aspektológia? Mármint, hogy inkább visszahúzzon a hetero vonalba… ugyanis érzelmileg lányokat szeretem, de szexuálisan már nem csak a lányok. Fiúk sem, hanem csak egy szerv, ami jelenti a fétis tárgyát… Ez a nő-férfi egyensúly felbomlása? Hogyan lehet a belső „erőket” az én esetmeben férfi, egyensúlyba hozni?
NAGYON KÖSZI A SEGÍTSÉGET!!!!!!
Szirmi
szia!
kineziológiával lehet harmonizálni a férfi-női oldalt.
A pránanadi inkább egy ‘alap harmóniát” ad, de ezesetben én kombinálnám a kineziológiát a nadival.
Itt az oldalon találsz egy fórumot a kineziológiáról, azt javaslom, ott kérdezz bátran, nem vagyok kineziológus, szóval szerintem jobb, ha egy szakértőt kérdezel meg.
szeretettel:Bochecha
de jó 🙂
Sziasztok,
szerintem a megoldás mindig magatokban van, mélyen, legbelül. Sokszor nagyon nehéz kimondani, hogy mit jelentenek az érzések.
Az sem egyszerű, hogy a gondolataimat szavakba öntsem, úgy, hogy mások is megértsék…, sőt sokszor én sem értem. Ami az egyik pillanatban világos volt, lehet, hogy másnap sötét.
Még fiatal vagyok, de évek óta tanulom és gyakorlom a pránanadit. Olyan tanárom van, aki mindig úgy és akkor segít, amikor nekem szükségem van rá. De egy kicsivel sem többet annál, hogy a megoldásokat én mondhassam ki.
Kívánom Nektek, hogy ezt éljétek át ti is 🙂
Nagyon tetszik ez az oldal, örülök, hogy rátaláltam!
Igaz 😉
Igazat írtál, ami az érzéseket illeti, és abban, hogy neked kell kimondani a dolgokat, nem másoknak helyetted 😉
Nézz át egy másik topicba is (ha még nem tetted), aminek címe: Hiszel a reinkarnációban?
Szeretettel:
ArkAngyal
kiegészités
Szia Szirmi!
Hát szerintem az okot kell megtalálnod, amiért a fétis tárgya nem egy punci, hanem egy phallos.
Lehet ,hogy komoly gubancok vannak nálad gyerekkori téren, ami a a levél hangvételéből, és a zsigerileg gyártott megérzéseimből fakad. Lehet nálad valami gubanc.
De csak ha átrágtad magad ezen, mély árkon, mely hosszu és veszödséges ut, dolog, feladat, akkor mondhatod el magadrol ,hogy ide vagy oda vonzodsz.
mert igy, felületesen, azt kell mondjam esélyes vagy egy nagy sziv utcai meghivora.. de ne érts félre, nem fenyegetözöm, inkább azt mondom, hogy
ugy alakulsz, ahogyan téged alakitanak. és mik alakitanak a szavak. és ha folyton egy bizonyos hangvételt hallasz… akkor olyanná leszel.. érted?
tehát neked kell visszamenni, és megvizsgálni, eldonteni, hogy melyik akarsz lenni, a, amivé alakitottak, vagy valami más. )) puszi.
denesmarietta
kiegészités
Szia Szirmi!
Hát szerintem az okot kell megtalálnod, amiért a fétis tárgya nem egy punci, hanem egy phallos.
Lehet ,hogy komoly gubancok vannak nálad gyerekkori téren, ami a a levél hangvételéből, és a zsigerileg gyártott megérzéseimből fakad. Lehet nálad valami gubanc.
De csak ha átrágtad magad ezen, mély árkon, mely hosszu és veszödséges ut, dolog, feladat, akkor mondhatod el magadrol ,hogy ide vagy oda vonzodsz.
mert igy, felületesen, azt kell mondjam esélyes vagy egy nagy sziv utcai meghivora.. de ne érts félre, nem fenyegetözöm, inkább azt mondom, hogy
ugy alakulsz, ahogyan téged alakitanak. és mik alakitanak a szavak. és ha folyton egy bizonyos hangvételt hallasz… akkor olyanná leszel.. érted?
tehát neked kell visszamenni, és megvizsgálni, eldonteni, hogy melyik akarsz lenni, a, amivé alakitottak, vagy valami más. )) puszi.
denesmarietta
Nemek a testben
Az tudni kell, hogy egy testben és hangsúlyozom egy testben mindkét a férfi és női nem is jelen van. Bennünk van a férfi és női nem is egyszerre, hisz gondoljatok bele mi az egész? Hisz az egész magában hordoz mindent. Úgy tudom, hogy lehetősége van legtöbb szellemnek arra, hogy már születése előtt eldöntse, milyen nemű akar lenni. Akinek nincs erre lehetősége, annak azért nincs, mert éretlen rá. Azért éretlen, mert előző életében ilyen éretlen gondolatoknak adta át magát. Aki annyira tönkrement, hogy nem képes dönteni saját sorsvonaláról, arról mások döntenek. Olyanok, akik szeretik az illetőt és segíteni akarnak neki. De szerintem senkinek sem függ attól a boldogsága, hogy fiú vagy leány. Mégis miért van az, hogy egy idő után úgy érezzük, hogy én mégis más akarok lenni mint ahogy választottam, ez még számomra is rejtély de biztos van rá magyarázat. Mert ha nem a lélek választ hisz annyira tönkrement előző életében kusza vágyaival, az megérthető, hogy a jelenlegi testében viaskodik a két nem között, de ha ő választott akkor miért ez a viaskodás a neme hovatártozása kérdésében. Bár van egy olyan érzésem, hogy mindig az kerül előtérbe, akinek nagyobb is integritása, az akarata, vagy úgy érzi rosszul választott, vagy eltévedt a lélek mert ilyen is van. Hát kérdés az van nem mondom, de hogy a választ megtaláljuk e talán a fátyol egyszer fellibben erről is.
Nemek a testben
Az tudni kell, hogy egy testben és hangsúlyozom egy testben mindkét a férfi és női nem is jelen van. Bennünk van a férfi és női nem is egyszerre, hisz gondoljatok bele mi az egész? Hisz az egész magában hordoz mindent. Úgy tudom, hogy lehetősége van legtöbb szellemnek arra, hogy már születése előtt eldöntse, milyen nemű akar lenni. Akinek nincs erre lehetősége, annak azért nincs, mert éretlen rá. Azért éretlen, mert előző életében ilyen éretlen gondolatoknak adta át magát. Aki annyira tönkrement, hogy nem képes dönteni saját sorsvonaláról, arról mások döntenek. Olyanok, akik szeretik az illetőt és segíteni akarnak neki. De szerintem senkinek sem függ attól a boldogsága, hogy fiú vagy leány. Mégis miért van az, hogy egy idő után úgy érezzük, hogy én mégis más akarok lenni mint ahogy választottam, ez még számomra is rejtély de biztos van rá magyarázat. Mert ha nem a lélek választ hisz annyira tönkrement előző életében kusza vágyaival, az megérthető, hogy a jelenlegi testében viaskodik a két nem között, de ha ő választott akkor miért ez a viaskodás a neme hovatártozása kérdésében. Bár van egy olyan érzésem, hogy mindig az kerül előtérbe, akinek nagyobb is integritása, az akarata, vagy úgy érzi rosszul választott, vagy eltévedt a lélek mert ilyen is van. Hát kérdés az van nem mondom, de hogy a választ megtaláljuk e talán a fátyol egyszer fellibben erről is.