Reggel érkezik egy sms a mobilomra! Gáz van, mondja a barátnőm, mert az a pasi akivel már 2 hónapja együtt vannak, elbizonytalanodott a kapcsolatuk folytatását illetően. Kedves, érzékeny, figyelmes férfi, aki azt mondja, hogy megtalálta a barátnőmben azt, akire már régóta vágyott. A barátnőm is nagyon szerelmes és ő is élvezi a kapcsolatot. És itt jön a DE! A barátnőm szeretne gyereket (persze még nem most és nem feszíti vele a pasit), a pasi elvált már van egy gyereke, de azt mondta nyitott az új családra, közös gyerekre is, de most mégis beparázott és nem is tudja, hogy vállalja -e így a kapcsolatot, mert ő közben rájött, hogy nem is biztos, hogy szeretne még gyereket …és most gondolkodási időt kért.
Másik barátnőmnél uez. pepitában a helyzet. Jól induló kapcsolat, de másfél hónap után rájön a pasi, hogy ő még nincs túl az előző kapcsolatán, másik eset, túl jó a pasinak a párkapcsolat és mi lesz, ha nagyon egymásba szeretnek és mégis vége lesz, akkor nagyon fájni fog és akkor inkább ne is folytassuk. Sorolhatnám még az indokokat, amikkel az utóbbi években találkoztam.
Szóval, ezek a férfiak kedvesek, figyelmesek, érzékenyek, látszólag jól érzik magukat a barátnőikkel, de egyszer csak, derült égből villámcsapásként, kiderül, hogy mégsem stimmel valami!
Miért van ez?
– mostanság félnek a férfiak elengedni a megszokott egyedüli életüket,
– nem dolgozták fel előző éveik sérelmeit és félnek újra bevállalni a megnyílást,
– hazudnak és nem is érzik olyan jól magukat a kapcsolatban,
– elköteleződni nem akarnak?
Azt látom, hogy nagyon nehéz 30 felett találni egy olyan pasit, aki képes mély, intim és tartós párkapcsolatban élni?
Lehet ennek általános oka vagy csak én fogom ki ezeket a történeteket?
Tény, hogy alig tudok olyan nőről, aki 30 fölött ismerkedett meg további élete párjával, sőt hosszú párkapcsolatok kialakulása is ritka, mint a fehér holló.
Mit gondoltok erről?
Van aki, esetleg a saját bőrén tapasztalt hasonló dolgot?
Van aki, esetleg a saját bőrén tapasztalt hasonló dolgot?
Kiegészíteném: Nem csak a 30-as 40-es pasik…
…és nem csak a
Kiegészíteném: Nem csak a 30-as 40-es pasik…
…és nem csak a pasik! 😉
A saját
bőrömön a következőket tapasztaltam, bár nem vagyok pasi.
Az előző 7 éves kapcsolatomat az elmúlt közel másfél év alatt nem sikerült teljesen feldolgozni, pedig amikor dolgom van vele, feljön egy emlék meditációban oldom. Egyszerűen az a helyzet, hogy ahhoz, hogy a helyére kerüljenek a dolgok ehhez több idő kell. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy előző életben testvérek voltunk, a karmikus kötelék már két élet óta létezik.
Alapvető félelem, amit amíg nem oldok fel, addig még flört szintű kapcsolat sem jöhet a közelembe az elhagyástól való félelem. Aztán itt van a megaláztatás, a nem számítok, a nem vagyok elég jó és még sok minden.
Furcsa minta az életemben például, hogy ha egyedül vagyok, az anyagi helyzetem stabil, ha párkapcsolatban, akkor kicsúszik a kontroll a kezemből, aminek a vége persze anyagi csőd. Eddig ez így volt, az új verzió más lesz persze, ha elég bátor leszek kipróbálni 🙂
Viccet félretéve, a személyiség egyik része nyalogatja a sebeit, szüksége van az egyedüllétre, az önérvényesítésre, a másik rész vágyik a társra. A megoldás az az, hogy a sebeket be kell gyógyítani és az önbizalmat fel kell arra a szintre hozni hogy bevállaljunk egy kapcsolatot.
Inyó, ha a barátnőid oldaláról nézzük, akkor ők is valami miatt olyan pasit vonzottak be, aki nem akar elköteleződni, az ő oldalukon is ott az ok. Nem számít ugyanis, hogy tömegjelenség vagy nem, ha ők mármint a csajok, kidolgozzák magukból az okokat amiért nem teszik őket anyává egy tartós kapcsolatban, akkor bevonzzák a pasit, a gyereket, mindent amire vágynak. Kérdés tehát van-e bennük blokk a gyerek szüléssel kapcsolatban a tudat alatt?
Köszönöm Kati!
Igen, valóban vágynak a gyerekre? Milyen eredetű
Köszönöm Kati!
Igen, valóban vágynak a gyerekre? Milyen eredetű motivációk élnek bennük? Előző életeikben milyen blokkokat alakítottak ki, fogadalmakat tettek?- Ezekről a témákról folyamatosan beszélgetünk, ezek feldolgozás alatt vannak.
Van aki, esetleg a saját bőrén tapasztalt hasonló dolgot?
Van aki, esetleg a saját bőrén tapasztalt hasonló dolgot?
Kiegészíteném: Nem csak a 30-as 40-es pasik…
…és nem csak a
Kiegészíteném: Nem csak a 30-as 40-es pasik…
…és nem csak a pasik! 😉
A saját
bőrömön a következőket tapasztaltam, bár nem vagyok pasi.
Az előző 7 éves kapcsolatomat az elmúlt közel másfél év alatt nem sikerült teljesen feldolgozni, pedig amikor dolgom van vele, feljön egy emlék meditációban oldom. Egyszerűen az a helyzet, hogy ahhoz, hogy a helyére kerüljenek a dolgok ehhez több idő kell. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy előző életben testvérek voltunk, a karmikus kötelék már két élet óta létezik.
Alapvető félelem, amit amíg nem oldok fel, addig még flört szintű kapcsolat sem jöhet a közelembe az elhagyástól való félelem. Aztán itt van a megaláztatás, a nem számítok, a nem vagyok elég jó és még sok minden.
Furcsa minta az életemben például, hogy ha egyedül vagyok, az anyagi helyzetem stabil, ha párkapcsolatban, akkor kicsúszik a kontroll a kezemből, aminek a vége persze anyagi csőd. Eddig ez így volt, az új verzió más lesz persze, ha elég bátor leszek kipróbálni 🙂
Viccet félretéve, a személyiség egyik része nyalogatja a sebeit, szüksége van az egyedüllétre, az önérvényesítésre, a másik rész vágyik a társra. A megoldás az az, hogy a sebeket be kell gyógyítani és az önbizalmat fel kell arra a szintre hozni hogy bevállaljunk egy kapcsolatot.
Inyó, ha a barátnőid oldaláról nézzük, akkor ők is valami miatt olyan pasit vonzottak be, aki nem akar elköteleződni, az ő oldalukon is ott az ok. Nem számít ugyanis, hogy tömegjelenség vagy nem, ha ők mármint a csajok, kidolgozzák magukból az okokat amiért nem teszik őket anyává egy tartós kapcsolatban, akkor bevonzzák a pasit, a gyereket, mindent amire vágynak. Kérdés tehát van-e bennük blokk a gyerek szüléssel kapcsolatban a tudat alatt?
Köszönöm Kati!
Igen, valóban vágynak a gyerekre? Milyen eredetű
Köszönöm Kati!
Igen, valóban vágynak a gyerekre? Milyen eredetű motivációk élnek bennük? Előző életeikben milyen blokkokat alakítottak ki, fogadalmakat tettek?- Ezekről a témákról folyamatosan beszélgetünk, ezek feldolgozás alatt vannak.
saját ez is:)
Erika igazad van mindkét nem hozza a formáját.:)<3
Nekem olyan kérdésem lenne felétek, hátha van ötletetek erre...hogy az miből eredhet... vannak pasik körülöttem, tetszem egyiknek-másiknak... beszélgetünk... már kezd nekem is tetszeni a srác... már kezd valami kialakulni is.... s akkor az jön: "túl okos nő vagy" ....most ezzel én mit kezdjek? Nem vagyok okos, de talán hozzá tudok szólni a témákhoz...vagy nem vagyok okos, hanem buta vagyok s ezt nem merik kimondani, mondanak valami mást?
Hihetetlen de már a 2. pasi aki ezzel jön nekem, s ilyen mód távolodnak el tőlem.
Havernak jó vagyok, mert "ilyen kedves nővel még nem találkozott" mondta az egyik.
Szóval mi a baj velem? ...merül fel bennem a természetes érzés?
Ronda vagyok? Erre meg, az a válasz jön: csinos vagy ...mindg ezzel jönnek csinos vagy nem azzal hogy szép hanem hogy csinos....(mondjuk a csinos szó remek, nekem bőven megteszi :D)
Aztán megnyugtatom magam, majd jön egy másik "busz", aki úgy érzi, s én is hasonlóképp, hogy ő az igazi
Nade azért kíváncsi vagyok ki mit mond erre...
saját ez is:)
Erika igazad van mindkét nem hozza a formáját.:)<3
Nekem olyan kérdésem lenne felétek, hátha van ötletetek erre...hogy az miből eredhet... vannak pasik körülöttem, tetszem egyiknek-másiknak... beszélgetünk... már kezd nekem is tetszeni a srác... már kezd valami kialakulni is.... s akkor az jön: "túl okos nő vagy" ....most ezzel én mit kezdjek? Nem vagyok okos, de talán hozzá tudok szólni a témákhoz...vagy nem vagyok okos, hanem buta vagyok s ezt nem merik kimondani, mondanak valami mást?
Hihetetlen de már a 2. pasi aki ezzel jön nekem, s ilyen mód távolodnak el tőlem.
Havernak jó vagyok, mert "ilyen kedves nővel még nem találkozott" mondta az egyik.
Szóval mi a baj velem? ...merül fel bennem a természetes érzés?
Ronda vagyok? Erre meg, az a válasz jön: csinos vagy ...mindg ezzel jönnek csinos vagy nem azzal hogy szép hanem hogy csinos....(mondjuk a csinos szó remek, nekem bőven megteszi :D)
Aztán megnyugtatom magam, majd jön egy másik "busz", aki úgy érzi, s én is hasonlóképp, hogy ő az igazi
Nade azért kíváncsi vagyok ki mit mond erre...
Szerintem a másik félnek el kéne gondolkoznia, biztosan akarja ő
Szerintem a másik félnek el kéne gondolkoznia, biztosan akarja ő ezt a gyereket?
Miért olyan másik felet vonzanak be, aki végül nem akar.
Esetleg megvizsgálni ő mitől fél, hisz mint tudjuk a másik, csak megmutatja az ő esetleges hiányosságát!
Nincs baj egyik nemmel se csak nyitottan, és tudatosan kell hozzá állnunk a másikhoz és saját magunkhoz.
Valószínű mégsincsenek teljesen tisztába a vágyaikkal,félelmeikkel.
Szerintem a másik félnek el kéne gondolkoznia, biztosan akarja ő
Szerintem a másik félnek el kéne gondolkoznia, biztosan akarja ő ezt a gyereket?
Miért olyan másik felet vonzanak be, aki végül nem akar.
Esetleg megvizsgálni ő mitől fél, hisz mint tudjuk a másik, csak megmutatja az ő esetleges hiányosságát!
Nincs baj egyik nemmel se csak nyitottan, és tudatosan kell hozzá állnunk a másikhoz és saját magunkhoz.
Valószínű mégsincsenek teljesen tisztába a vágyaikkal,félelmeikkel.
Bennem az a kérdés merült fel az olvasottakkal kapcsolatban,hogy
Bennem az a kérdés merült fel az olvasottakkal kapcsolatban,hogy 2 hónapos ismeretség,együtt járás
után nem korai e, gyerekről ,családalapításról beszélni?
Ennek felvállalásához,talán kevés 2 hónap együttlét.Talán ehhez komolyabb,tartósabb kapcsolat kell,hogy ezt az ember tiszta szívvel fel tudja vállalni.
Én ezt nem találom furcsának ,hogy ,,az a pasi akivel már 2 hónapja együtt vannak, elbizonytalanodott..”.
és persze fordított esetben sem,hogyha egy férfi mondaná ezt egy nőnek 2 hónapos kapcsolat után.
Szerintetek -ha mondjuk minden szempontból jó egy kapcsolat-,mennyi idő kell ahhoz,hogy mindketten
úgy érezzék,hogy ez tartós is marad,és már csak a gyerek hiányzik a tökéletes boldogsághoz?
Az itt lévő srácok,ha két hónap után a barátnőjük előhozakodna ezzel a témával,mit szólnának hozzá?
Bennem az a kérdés merült fel az olvasottakkal kapcsolatban,hogy
Bennem az a kérdés merült fel az olvasottakkal kapcsolatban,hogy 2 hónapos ismeretség,együtt járás
után nem korai e, gyerekről ,családalapításról beszélni?
Ennek felvállalásához,talán kevés 2 hónap együttlét.Talán ehhez komolyabb,tartósabb kapcsolat kell,hogy ezt az ember tiszta szívvel fel tudja vállalni.
Én ezt nem találom furcsának ,hogy ,,az a pasi akivel már 2 hónapja együtt vannak, elbizonytalanodott..”.
és persze fordított esetben sem,hogyha egy férfi mondaná ezt egy nőnek 2 hónapos kapcsolat után.
Szerintetek -ha mondjuk minden szempontból jó egy kapcsolat-,mennyi idő kell ahhoz,hogy mindketten
úgy érezzék,hogy ez tartós is marad,és már csak a gyerek hiányzik a tökéletes boldogsághoz?
Az itt lévő srácok,ha két hónap után a barátnőjük előhozakodna ezzel a témával,mit szólnának hozzá?
De rég jártam errefelé…
Most viszont megéreztem, hogy a pasikról beszéltek… így, gondoltam, mint érintett, beteszek én is 100,- Ft-ot. (Bár statisztikailag már nem egészen férek bele a felhozott kategóriába…:D)
Nos, azt gondolom, hogy Ti lányok, akik itt kommunikáltok, már a személyiségfejlődés magasabb köreit járjátok. Ami nagyon tömören azt jelenti, hogy az összes eddigi szintek feladatai vagy már megoldottak, vagy intenzív generálozásban részesülnek, hogy az érintett én-részt meggyógyítsátok. Sőt, pluszban már a valódi spiritualitás is megérintett nagyrészt mindenkit. Mindez olyan integrált személyiséget feltételez, amelyben a női-férfi energiák is egyensúlyba kerültek.
Ha most ez nálatok így van, gondolom azt is, hogy hasonló tudatosságú szintű pasival éreznétek jól magatokat. Csakhogy ebben a folyamatban Ti sok lépéssel előrébb jártok, mint a mai kor átlag férfiembere. Kollégáim még csak mostanában eszmélnek, hogy mi történt, történik körülöttük – hogy a csajok sokkal önállóbbak, okosabbak, talpraesettebbek lettek (sikerült beintegrálni nagyjából a férfi energiákat).
„Férfiasabbak” lettek a lányok, ugyanakkor vágynak a gyöngédségre is: már nem elég a sima machó stílus, mert abból csak harc lesz a kapcsolatban, már az érzelmi megnyílás, empátia és érzelmi kommunikáció is szükségeltetik a pasik részéről, akik éppen ezt próbálgatják sete-sután. Integrálnák a női részüket, legalább is azok, akik nagyjából ezen szintek körül járnak.
Igen ám, csakhogy akinek nem megy, az valszeg nem tart még ott, föl sem fogja, nem érti, mi az elvárás feléje, így bomlik a kapcsolata, idegesíti egy „kerekebb” személyiségű, nem alárendelődő, ezotéria iránt érdeklődő nő…
Akinek pedig könnyen megy az érzelmi megnyílás, az ettől automatikusan „elgyengül” férfi kvalitásaiban, nyomuló és versengő képességében, stb. (most nem a szexuális teljesítéséről beszélek).
És az érzelmesebb férfi egyszer csak már nem elég erős az önállósodott, már integrálódott lányokhoz… Az ő részéről pedig „túl okosnak”, nem elég kedvesnek tűnik egy fejlett személyiségű nő, s ettől talán végső soron még a farka is gondolkodni kezd, már nem annyira merészkedik hódításra…:) Visszariad a feladattól, a kihívástól, ami nem lenne más, mint a saját fejlődése a kapcsolatban.
Vagyis, igen nagy a fáziseltolódás, mi férfiak kapaszkodunk utánatok. Nem tehettek mást, mint megértéssel lenni a dolgok jelenlegi „állása” iránt, s ha nektek már beépült a férfi énetek, tudatosan hozzátok magatokból elő a „kedves, alkalmazkodó, féfiinspiráló nőt”. Ha az integráció jól ment végbe, ez nem jelenthet nehézséget, mert amit már átéltünk, megéltünk, kiéltünk – azt nem lehet gond újra elővenni szükség esetén…
A pasiknál is hasonló kellene legyen a helyzet az érzelmek bevállalásával, ha egy helyesen megélt individualista, racionális, önbecsülést, önmegvalósítást teljesített szakasz után jönne ez el, de sokunknál éppen ezen feladatok elkerülése helyett történik a női rész integrációs kísérlete. (Társadalmi szinten sem a legkönnyebb a helyeztünk ebben, tegyük hozzá). Ugyanez a lányoknál is előfordul sajnos pepitában (lásd a szingliket) – ők a női feladataik megélése helyett kezdenek el nyomulni, érvényesülni, majd panaszkodni, hogy nem találnak elég kemény pasit.
Nos, ennyi féloldalas embernek párban egymásra találni – talán van olyan szerencse, mint a lottón nyerni. De kitartás – csak türelem és tudatosság! Ami jár neked, azt úgyis megkapod! :DD
Már régen forgatom a fejemben (vagy a szívemben?), hogy pasi klubot kéne nyitni. Amerikában nagy divatja van éppen… „A 21. századi evolúciós férfiideál”-ról vitázni, férficsoportokban gyakorolni a hiányzó kvalitásokat, hogy behozzuk a lemaradásunkat. Sztenderd elképzelés már kialakult róla, hogy milyennek kéne az Új Pasinak lennie a Nagy Tudatváltás beköszöntével…
Aztán majd tartunk nyílt napokat, amikor jöhettek mazsolázni… :))
Herceg Klub:-)
Kedves Michaelita és Hermess!
Mindkettőtök levele tartalmazott kérdéseket, melyek szerintem csak látszólag bonyolultak:-)
Pontosabban: meglátni az egyszerűségét nem egyszerű…
Hermess kifejtette, hogy a nők tudatosodásával egyidejűleg a férfiak mintha az anyámasszony katonája szerepet vállalnák be a nők által remélt (fehér lovon érkező) Herceg Dalia helyett…
Michaelita rávilágított a női szerepek és az önszeretet fontosságára…
Bennem is világlik valami.
Amikor egy nő tudatos, akkor már egyesíteni tudja magában az anyát, lánytestvért, szerető társat, barátot, háztartási alkalmazottat, munkatársat, s megnyugtató vigaszt, biztatást tud nyújtani ha kell – szóval képes már arra, hogy tiszta szeretet lényként működjék. Nem különül el egyik szerep sem, mert egy motor mozgatja mindet.
Minél messzebb van ettől a /tudatos/állapottól egy nő, annál inkább különíti el magában ezeket a szerepeket különböző időben. Tehát nem egyszerre bírja mind, bár külön-külön már már próbálgatja.
Akkor fogja mindet egyszerre bírni, ha képes minden szerepben a szeretet gyakorlására. Maga a szeretet megélései EGYesítik őt majd összes szerepében.
Bölccsé, sugárzóvá, szelíddé olyan megélései teszik, melyekben el tud fogadni, be tud fogadni, ha kell el tud engedni…
Bölccsé válik a szerelemben is, hiszen már hű tud lenni – önmagához. Nincs szüksége alkura.
Szereti magát.Ebben van az ereje.
A férfinak pont ilyen nőre van szüksége, aki – mivel magát is elfogadja – őt (a férfit) sem megváltoztatni és tanítani akarja, hanem csak /!/ engedi működni a férfienergiáit. A férfi tudniillik Herceg, aki országát irányítja: tervez, szervez, politizál, egyszerre mindig csak egyet végezve, de abban elmerülve. Ösztönei az ERŐ felé viszik, de idővel meg kell tanulnia szívdöntéseket hozni. A szerelem fogja ebben megtanítani.
A tudatos szerelmes nő nem követel a férfitől sem érzelmeket, sem csinnadrattát-külsőségeket, hanem csak VAN a maga női valóságában. Működik. Egyszerűen, amilyen EGYszerű Nő ő maga.
És a Férfi nem tud mit tenni. Leküzdi bizonytalanságát, szerelemtől való félelmét. Nagyszerű Hercegnőnek látja ezt az egyszerű nőt. Egy-szerűen minden percét vele töltené, óvná, védené.
Egyesülni AKAR vele!
Mert érzi, hogy Kincset talált.
A saját szívét lelte meg.
Szív Herceggé vált.
Egyszerű? 😉
szeklice
Szeklice, Te tudsz valamit…
… majd elolvadtam az írásodtól! Nyithatnál Te is egy „Integrált Nő Klub”-ot! :DDD
És mondd meg a barátodnak, hogy nagyon becsüljön meg!
Szeretet
Szeklice, nagyon igaznak érzem a hozzászólásodat! A szeretetnek óriási szerepe van, ha ez hatja át a lényünket, akkor a szerepek, nem szerepek többé, hanem ezek eggyé válnak bennünk.
Elvárás nélküli, tiszta szeretet!- ez bizonyosan kulcsfontosságú!
Köszönöm.
Asszonyság
Drága Inyó!
Felismered azonosságaidat (igaznak érzed) a hozzászólásomban, hiszen Te is így működsz?:-)
Mi, Asszonyok fűzzük ékes lánccá az Igazság pillanat-szemeit szerető, türelmes kézzel, amely láncot aztán Szerelmünk nyakába akasztunk.
Ez a lánc a Férfit – bármily messzire viszi útja férfi-teendői vadászmezején – megnyugtatja és erőt ad neki. Ezt súgja: „Mindig itt vagyok, amikor szükséged van rám.”
Erős ez a lánc, pedig látszólag pirINYÓ:-)
Szeretettel ölellek.
szeklice
nemrég kezdtem errefelé járni…
Köszi, hogy rászántad az időt ezen gondolatok megfogalmazására.:), ez különösen kedves tőled.
Írtad a a Nagy Tudatváltás beköszöntét, meg hogy milyennek kéne lennie az Új Pasinak…
Szerintem most is megvan mindenféle pasitípus akárcsak nőtípus, és mindenki meg tudja találni a neki megfelelő társat.
Tudatváltás az talán már most is folyamatban van. Ki hogy látja?
A Férfi Útja
Üdvözlet még egyszer régi ismerősöknek és újaknak!
Maradnék az eredeti témánál, általános tendenciákat és összefüggéseket keresve a férfiak fejlődésében. A konkrét példák is jók, de nem láttatják a folyamatban lévő változásokat.
Férfi témában kihagyhatatlan olvasmány Richard Rohr tiszteletes „A férfi útja” című könyve, amiből idéznék kicsit:
„Az ipari forradalom óta a nyugati társadalomban minden kapcsolatok közül az apa-fiú kapcsolat szenvedte a legtöbb kárt, mondhatni majdhogynem teljesen megsemmisült. Korábban a fiúk az apák közvetlen testi és lelki közelségében nőttek fel. Szántáskor elkísérték őt a mezőre, mellette álltak, ha a kovácsnál járt – bármit tett az atya, abban részük volt…. Része volt apja világának.
Tudatában volt saját fontosságának, s így nem kényszerült arra, hogy egy életen át saját értékét bizonygassa. Kezdettől fogva létezett egy olyan közeg, ahová ő is tartozott, ahol bizalmat élvezett, elismerték, tehetségét megnyilváníthatta és kibontakoztathatta.
Az ipari forradalmat követően a férfiak elhagyták a házat, hogy gyárba járjanak – vagy pedig a hivatalba. A fiúk kirekesztődtek eme világokból. Így sok lélekben űr alakult ki. Ebbe a vákuumba démonok fészkelték be magukat: bizalmatlanság a saját férfiassággal, az apával, bármiféle autoritással szemben, valamint a saját szexualitással szembeni félelem.
Sok afrikai fiatalembernél megfigyeltem azt a fajta öntudatot és önbizalmat – sok esetben már tizennégy éves fiúk esetében is –, amelyet a mi társadalmunkban a legtöbb férfinál még harmincas évei közepén sem lehet megtalálni: sem abban, ahogyan járnak, sem abban, ahogyan mozognak, vagy ahogyan egymással beszélnek. Harmincéves korunkban még mindig csak ott tartunk, hogy bebocsátásért könyörögjünk a férfiklub ajtaja előtt. Bizonygatni próbáljuk, hogy méltóak vagyunk erre. Kisstílű játékszereket gondolunk ki magunknak, mint a pénz, a szex, a hatalom, a presztízs, s olyan státusszimbólumokat, mint a lakóhely, a nyaralási cél, az öltözködés, a „menő” fellépés, s mindezt csakis azért, hogy ott toporoghassunk a férfiasság ama bizonyos ajtaja előtt. […]”
Innen lehet kicsit tovább olvasni: http://ursuslibris.hu/content.php?content=175 , igen izgalmas olvasmány, az ábrát, a Vad Férfi útját ki ne hagyjátok!
Szóval, több sebből is vérzünk, mi férfiak… A fejlett kapitalista társadalmakban kibontakozott az individualizálódás, az önmegvalósítás lehetősége mindkét nem számára, amivel a nők éltek is helyesen. A férfiak pedig részben beleragadtak, mint a fenti idézet végén olvasható, részben pedig a lelki nyitást, neveltetésünk következményeként, módszeresen elkerültük, vagy éppen dagonyázunk benne, minden felelősségvállalást hárítva. Viszont a személyiségfejlődésben eljött az idő, amikor bizony integrálni szükséges az eddigieket. És mi férfiak, nem úszhatjuk meg a lelkiségünk kibontását és beintegrálását – csak ezután válhatunk igazi, szenvedélyes, felelősséget vállaló, Keresztelő Szent Jánoshoz hasonló „Vad Férfiakká”.
A Nagy Tudatváltás (The Great Shift) bizony elindult, már folyamatban van… de nagyon kevesen vannak még olyanok, akiknél ez végbement, s akik így ténylegesen alkalmasak lennének az önmeghaladásra, a spiritualitás tiszta befogadására. Sok olyan férfiembert ismertek, aki elért arra szintre, mint pl. Huszti Sanyi?
Az érett, integrált személyiségnél a „szív és a fej”, a lelkiség és a ráció/értelem nászra kél egymással, egyik sem dominál a másik fölött, női és férfi énünk integrálódik. A szerepeket játszó rész-személyiségek eggyé lesznek, ahogyan Szeklice is írja, a kommunikációban megszűnik a játszmázás. S főként meggyógyulnak, nincsenek már olyan sérült részeink, amelyek rendszerint szabotálnak, regresszióba visznek bizonyos stresszhelyzetekben. Az integrált személyiség világosan és tisztán képes követni és ellenőrizni a saját pszichés folyamatait, őszintén kimondja mit érez, vagy mit szeretne és megteszi azt, és nem teszi meg azt, ami nem a lelke szerint való. Nem fél kimondani, hogy „szeretlek”, és rá meri bízni magát Isten akaratára. Az ilyen ember eleinte rendszerint magányos, mert kinőtte az átlag fejlettségi szintet, nehezen talál partnert és kevés barátja van, nem találja a helyét.
Ebben az integrációs folyamatban bizony meg lehet rekedni, és ezt hívják úgy, hogy egzisztenciális krízis (nem csak anyagi, ahogyan érteni szokták, de ez is benne van sokszor), amikor nem találja a férfiember élete értelmét, amiből meg is tudna élni, családot eltartani, stb. Nos, ez a férfiakat jelenleg többszörösen sújtja, mert egyre többen érnek el fejlődésük ezen szakaszába, különösen azok, akiket a spiritualitás is megérintett. Ráadásul a mi késésben lévő társadalmi körülményeink között még az előző, önmegvalósító folyamat sem teljesedhetett ki, nem fejeződött be.
Amerikai honlapokat böngészek mostanában e témában, és sok neves, jelenlegi spirituális tanító jellemzése szerint az elakadt integráció a férfiaknál a következő „gyengeségekkel” jellemezhető:
– Halogatás – dolgok halogatása, amelyekről jól tudod, hogy meg kellene tenned
– „Elterelődés”, figyelem elvonódás – a lényeges dolgok elkerülése e-mailezés, TV nézés, szórakozás, lényegtelen apróságok rendezgetése által
– Túlterheltség érzése, stressz – összezavarodottság vagy határozatlanság és döntésképtelenség
– Világosság, tisztaság hiánya – kibillentség, félreirányultság vagy bizalom hiány
– Alacsony hatékonyság – nehezen haladsz előre a feladataidban, tervezett céljaidban
– Kapcsolataid bizonytalanok – kétségekkel vagy konfliktusokkal terheltek
– „Rejtőzködés” – azon emberek kerülése, akiknek ígéretet tettél, vállaltál valamit kedved ellenére
– „Láthatatlanná válás” – egyáltalán nem tenni ígéreteket vagy kötelezettségvállalásokat semmiben sem, menekülés a felelősségvállalás elől.
Nem hasonlít ez egy kicsit a „gólyakaki a levegőben” állapotára? Lehet jellemző néhány pontban a lányokra is, de ez most a férfiakról szól. Emlékezzünk rá, hogy a férfiaknál a problémát a lelkiség megélésének hárítása jelenti, de ők még nem kezdték el az integrációt, vagy a lelkiségbe (hamis spiritualitásba, gyermeki felelőtlenségbe) menekülés okozza egy erősebb női partner oldalán. (A lányoknál más a sorrend, és az ellentétek fizikai síkon mindig bevonzzák, megtalálják egymást)
Nos, a következő hozzászólásomban az Igazi Integrált Pasi kívánatos tulajdonságait vesszük sorra, amelyeken jómagam is ezerrel dolgozom. Talán még nem késő… :DDD
emberi „gyengeséketől” az Isteni létig (erről kérdés)
0. A great shift: Mindenhol lehet látni, de legfőképpen a felnövekvő generációkban….
1. emberi jellemző nemtől függetlenül, hogy korlátokat állítunk fel magunknak.
Mi magunk teremtjük meg az agyunkban a VÉLT elvárásokat, a megfelelni akarásokat,…legegyszerűb péda, hogy ááááá nem vagyok igazi nő, mert…..s jön a társadalomi elvárások X.dik szelete.Ugyanez a fériakra is igaz, van e, s milyen típusú kocsim stb.
Belemegyünk az élet játszmáiba…., s ami szerintem probléma, hogy túlzásokba esnek sokan. Emberfeletti módon leterhelik magukat, belekerülnek a mókuskerékbe és onnan már nehéz a kiszállás. Pedig „csak” egy döntés, minden.
Döntés: én ezt az utat választom. Szabadabb vagyok ezektől a gondolatoktól, felszabadítom ezáltal nemcsak az elmém, hanem a testem is azt szabadabbá, egészségesebbé téve ezáltal. De ehhez BÁTORNAK kell lenni. Ezt én is csak gyakorlom. 🙂
Van egy barátnőm aki kisbabát „akar”, olyan szinten rástresszelt a dologra, hogy a teste megbetegedett. Erről bővebben nem írnék, csak próbálok neki utalni arra, hogy elég lenne mentálisan felépítenie önmagát. Ám ő ezt az utat, nem érzi valósnak. Holott a gondolatok szerintem tényleg teremtő erejűek. HIT.
2. De itt jön egy zavar nekem a „teremtési képletben”. Itt jön az Isteni lét KÉRDÉSköre. (2.A, 2B)
A tény, hogy tudunk (tudatosan vagy tudatlanul) teremteni.
2. A.
Ám hogyan lehet, hogy sokan „kisIstennek” tekintik magukat?
Úgy érzik méltók arra, hogy teremtő, mindentudó Istennek titulálják magukat…
Számomra Isten, a tökéletességet jelenti.
Az ember tud e tökéletes lenni?
ok,mindenkiben benne van az Isteni fény, szeretet. 🙂
A kérdés, az aki lelkileg fejlettebb szinten van, hogy lehet, hogy nem látja mennyire nem tud semmit se, és hogy lehet, hogy önmagát ilyen magas posztra emeli, hogy ő KisIsten vagy Isten?
2. B
Ugyankkor, s számora ez megint gubanc, nincsa helyén egy pici legodarab, hogy midenkiben gyre jobban felszínre hozhatóak, ott vannak kezdetektől fogva az Isteni , szeretetbeli tulajdonságok. Tehát MÉGIS minden ember kisIstennek tekinthető.
Defektes spiriman
2.A Valószínű, hogy az ilyen ember gyermekkorában nem ment végig teljesen az érzelmi leváláson az anyjáról. Ilyenkor határeseti személyiségzavar szokott előfordulni – narcisztikusság, grandiozitás érzése, vagy az én-határok elmosódása, gyengesége. Kezdetben észrevehetetlen, vagy nem annyira zavaró az átlagélet során.
Amint azonban az ilyen sérült elkezdi befogadni a spirituális energiákat, azok előhozzák és felnagyítják az alapsérülést. Lehet képzett valaki spirituálisan, lehetnek csúcsélményei, de közben azt hiheti magáról, hogy ő Jézus, vagy kiválasztott valami küldetésre, hogy mentse meg az emberiséget, vagy mindenki fölé helyezi magát, vagy csak simán elvész az energiákban a dominanciája függvényében… Ilyenkor tilos lenne spirituális gyakorlatokat végezni – ilyenkor pszichoterápia kell inkább, mielőbb meggyógyítani az alapsérülést.
2.B Az Isteni Tudat, a Szellem mindennek alapja, belőle van minden és mindenki. Így hát mindenkiben gyárilag ott van – csak az egót kell levakarni róla és előragyog. Akár egy feketének tűnő ezüstkehely, amint megcsiszolod kissé…
Vagy tán még jobb hasonlat, hogy minden hernyóban potenciálisan benne rejtezik a Pillangó.
jujdejó, hogy te is így látod:)
gyors megjegyzés: A 2.B -vel tökéletesen egyetértek:) Imádom azt látni, hogy mindenkiben benne van az Isteni szikra, a szeretet, és igen van, hogy elő kell kissé hozni. De hamar előjön. Szép a hasonlatod is, hogy az ezüstkehelyhez hasonlítod ami feketének TŰNIK:)
Ám a valóságban szeretettel teli, csupa szép tulajdonságokkal ellátott… ám a szutyok, amit magunk pakoltunk rá, mint az ego rátapadt. Mosással távolítható:) !
Jó lenne úgy elfogadni mindenkit, hogy fekete kehely, s nem ítélkeznünk mert fekete…ugye?:)
A pasik rendesen le vannak maradva!
Nagyon tetszett az írásod és sajnos egyet kell értsek Veled: a pasik rendesen le vannak maradva!
A Nők folyamatosan képzik magukat, előadásokra járnak, tanfolyamokon és néha önállóan is rengeteget gyakorolnak, aminek mindenképpen pozitív változás az eredménye.
Mindeközben a pasik még mindig focit néznek, söröznek, playstation-öznek, autóversenyeznek, akció filmeken feszengenek. Tisztára gyerekek, elfelejtettek felnőni, nemhogy tudatosan, spirituálisan fejlődni!
Hiába próbálom biztatni a szingli női tanítványokat, hogy biztosan van ebben a hatalmas országban egy hozzájuk passzoló tudatos pasi, a józan eszem bizony nem ezt gondolja!
Így már csak abban tudok bízni, hogy nekik is tökéletesen működik a bevonzás és megkapják azt, amit megérdemelnek.
Úgyhogy lányok, asszonyok, ha tudatos pasiról álmodtok, akkor sokat kell gyakorolnotok a „másik feletek tudatosítása” gyakorlatot, különben az esélyeitek igen csekélyek maradnak!
De rég jártam errefelé…
Most viszont megéreztem, hogy a pasikról beszéltek… így, gondoltam, mint érintett, beteszek én is 100,- Ft-ot. (Bár statisztikailag már nem egészen férek bele a felhozott kategóriába…:D)
Nos, azt gondolom, hogy Ti lányok, akik itt kommunikáltok, már a személyiségfejlődés magasabb köreit járjátok. Ami nagyon tömören azt jelenti, hogy az összes eddigi szintek feladatai vagy már megoldottak, vagy intenzív generálozásban részesülnek, hogy az érintett én-részt meggyógyítsátok. Sőt, pluszban már a valódi spiritualitás is megérintett nagyrészt mindenkit. Mindez olyan integrált személyiséget feltételez, amelyben a női-férfi energiák is egyensúlyba kerültek.
Ha most ez nálatok így van, gondolom azt is, hogy hasonló tudatosságú szintű pasival éreznétek jól magatokat. Csakhogy ebben a folyamatban Ti sok lépéssel előrébb jártok, mint a mai kor átlag férfiembere. Kollégáim még csak mostanában eszmélnek, hogy mi történt, történik körülöttük – hogy a csajok sokkal önállóbbak, okosabbak, talpraesettebbek lettek (sikerült beintegrálni nagyjából a férfi energiákat).
„Férfiasabbak” lettek a lányok, ugyanakkor vágynak a gyöngédségre is: már nem elég a sima machó stílus, mert abból csak harc lesz a kapcsolatban, már az érzelmi megnyílás, empátia és érzelmi kommunikáció is szükségeltetik a pasik részéről, akik éppen ezt próbálgatják sete-sután. Integrálnák a női részüket, legalább is azok, akik nagyjából ezen szintek körül járnak.
Igen ám, csakhogy akinek nem megy, az valszeg nem tart még ott, föl sem fogja, nem érti, mi az elvárás feléje, így bomlik a kapcsolata, idegesíti egy „kerekebb” személyiségű, nem alárendelődő, ezotéria iránt érdeklődő nő…
Akinek pedig könnyen megy az érzelmi megnyílás, az ettől automatikusan „elgyengül” férfi kvalitásaiban, nyomuló és versengő képességében, stb. (most nem a szexuális teljesítéséről beszélek).
És az érzelmesebb férfi egyszer csak már nem elég erős az önállósodott, már integrálódott lányokhoz… Az ő részéről pedig „túl okosnak”, nem elég kedvesnek tűnik egy fejlett személyiségű nő, s ettől talán végső soron még a farka is gondolkodni kezd, már nem annyira merészkedik hódításra…:) Visszariad a feladattól, a kihívástól, ami nem lenne más, mint a saját fejlődése a kapcsolatban.
Vagyis, igen nagy a fáziseltolódás, mi férfiak kapaszkodunk utánatok. Nem tehettek mást, mint megértéssel lenni a dolgok jelenlegi „állása” iránt, s ha nektek már beépült a férfi énetek, tudatosan hozzátok magatokból elő a „kedves, alkalmazkodó, féfiinspiráló nőt”. Ha az integráció jól ment végbe, ez nem jelenthet nehézséget, mert amit már átéltünk, megéltünk, kiéltünk – azt nem lehet gond újra elővenni szükség esetén…
A pasiknál is hasonló kellene legyen a helyzet az érzelmek bevállalásával, ha egy helyesen megélt individualista, racionális, önbecsülést, önmegvalósítást teljesített szakasz után jönne ez el, de sokunknál éppen ezen feladatok elkerülése helyett történik a női rész integrációs kísérlete. (Társadalmi szinten sem a legkönnyebb a helyeztünk ebben, tegyük hozzá). Ugyanez a lányoknál is előfordul sajnos pepitában (lásd a szingliket) – ők a női feladataik megélése helyett kezdenek el nyomulni, érvényesülni, majd panaszkodni, hogy nem találnak elég kemény pasit.
Nos, ennyi féloldalas embernek párban egymásra találni – talán van olyan szerencse, mint a lottón nyerni. De kitartás – csak türelem és tudatosság! Ami jár neked, azt úgyis megkapod! :DD
Már régen forgatom a fejemben (vagy a szívemben?), hogy pasi klubot kéne nyitni. Amerikában nagy divatja van éppen… „A 21. századi evolúciós férfiideál”-ról vitázni, férficsoportokban gyakorolni a hiányzó kvalitásokat, hogy behozzuk a lemaradásunkat. Sztenderd elképzelés már kialakult róla, hogy milyennek kéne az Új Pasinak lennie a Nagy Tudatváltás beköszöntével…
Aztán majd tartunk nyílt napokat, amikor jöhettek mazsolázni… :))
Herceg Klub:-)
Kedves Michaelita és Hermess!
Mindkettőtök levele tartalmazott kérdéseket, melyek szerintem csak látszólag bonyolultak:-)
Pontosabban: meglátni az egyszerűségét nem egyszerű…
Hermess kifejtette, hogy a nők tudatosodásával egyidejűleg a férfiak mintha az anyámasszony katonája szerepet vállalnák be a nők által remélt (fehér lovon érkező) Herceg Dalia helyett…
Michaelita rávilágított a női szerepek és az önszeretet fontosságára…
Bennem is világlik valami.
Amikor egy nő tudatos, akkor már egyesíteni tudja magában az anyát, lánytestvért, szerető társat, barátot, háztartási alkalmazottat, munkatársat, s megnyugtató vigaszt, biztatást tud nyújtani ha kell – szóval képes már arra, hogy tiszta szeretet lényként működjék. Nem különül el egyik szerep sem, mert egy motor mozgatja mindet.
Minél messzebb van ettől a /tudatos/állapottól egy nő, annál inkább különíti el magában ezeket a szerepeket különböző időben. Tehát nem egyszerre bírja mind, bár külön-külön már már próbálgatja.
Akkor fogja mindet egyszerre bírni, ha képes minden szerepben a szeretet gyakorlására. Maga a szeretet megélései EGYesítik őt majd összes szerepében.
Bölccsé, sugárzóvá, szelíddé olyan megélései teszik, melyekben el tud fogadni, be tud fogadni, ha kell el tud engedni…
Bölccsé válik a szerelemben is, hiszen már hű tud lenni – önmagához. Nincs szüksége alkura.
Szereti magát.Ebben van az ereje.
A férfinak pont ilyen nőre van szüksége, aki – mivel magát is elfogadja – őt (a férfit) sem megváltoztatni és tanítani akarja, hanem csak /!/ engedi működni a férfienergiáit. A férfi tudniillik Herceg, aki országát irányítja: tervez, szervez, politizál, egyszerre mindig csak egyet végezve, de abban elmerülve. Ösztönei az ERŐ felé viszik, de idővel meg kell tanulnia szívdöntéseket hozni. A szerelem fogja ebben megtanítani.
A tudatos szerelmes nő nem követel a férfitől sem érzelmeket, sem csinnadrattát-külsőségeket, hanem csak VAN a maga női valóságában. Működik. Egyszerűen, amilyen EGYszerű Nő ő maga.
És a Férfi nem tud mit tenni. Leküzdi bizonytalanságát, szerelemtől való félelmét. Nagyszerű Hercegnőnek látja ezt az egyszerű nőt. Egy-szerűen minden percét vele töltené, óvná, védené.
Egyesülni AKAR vele!
Mert érzi, hogy Kincset talált.
A saját szívét lelte meg.
Szív Herceggé vált.
Egyszerű? 😉
szeklice
Szeklice, Te tudsz valamit…
… majd elolvadtam az írásodtól! Nyithatnál Te is egy „Integrált Nő Klub”-ot! :DDD
És mondd meg a barátodnak, hogy nagyon becsüljön meg!
Szeretet
Szeklice, nagyon igaznak érzem a hozzászólásodat! A szeretetnek óriási szerepe van, ha ez hatja át a lényünket, akkor a szerepek, nem szerepek többé, hanem ezek eggyé válnak bennünk.
Elvárás nélküli, tiszta szeretet!- ez bizonyosan kulcsfontosságú!
Köszönöm.
Asszonyság
Drága Inyó!
Felismered azonosságaidat (igaznak érzed) a hozzászólásomban, hiszen Te is így működsz?:-)
Mi, Asszonyok fűzzük ékes lánccá az Igazság pillanat-szemeit szerető, türelmes kézzel, amely láncot aztán Szerelmünk nyakába akasztunk.
Ez a lánc a Férfit – bármily messzire viszi útja férfi-teendői vadászmezején – megnyugtatja és erőt ad neki. Ezt súgja: „Mindig itt vagyok, amikor szükséged van rám.”
Erős ez a lánc, pedig látszólag pirINYÓ:-)
Szeretettel ölellek.
szeklice
nemrég kezdtem errefelé járni…
Köszi, hogy rászántad az időt ezen gondolatok megfogalmazására.:), ez különösen kedves tőled.
Írtad a a Nagy Tudatváltás beköszöntét, meg hogy milyennek kéne lennie az Új Pasinak…
Szerintem most is megvan mindenféle pasitípus akárcsak nőtípus, és mindenki meg tudja találni a neki megfelelő társat.
Tudatváltás az talán már most is folyamatban van. Ki hogy látja?
A Férfi Útja
Üdvözlet még egyszer régi ismerősöknek és újaknak!
Maradnék az eredeti témánál, általános tendenciákat és összefüggéseket keresve a férfiak fejlődésében. A konkrét példák is jók, de nem láttatják a folyamatban lévő változásokat.
Férfi témában kihagyhatatlan olvasmány Richard Rohr tiszteletes „A férfi útja” című könyve, amiből idéznék kicsit:
„Az ipari forradalom óta a nyugati társadalomban minden kapcsolatok közül az apa-fiú kapcsolat szenvedte a legtöbb kárt, mondhatni majdhogynem teljesen megsemmisült. Korábban a fiúk az apák közvetlen testi és lelki közelségében nőttek fel. Szántáskor elkísérték őt a mezőre, mellette álltak, ha a kovácsnál járt – bármit tett az atya, abban részük volt…. Része volt apja világának.
Tudatában volt saját fontosságának, s így nem kényszerült arra, hogy egy életen át saját értékét bizonygassa. Kezdettől fogva létezett egy olyan közeg, ahová ő is tartozott, ahol bizalmat élvezett, elismerték, tehetségét megnyilváníthatta és kibontakoztathatta.
Az ipari forradalmat követően a férfiak elhagyták a házat, hogy gyárba járjanak – vagy pedig a hivatalba. A fiúk kirekesztődtek eme világokból. Így sok lélekben űr alakult ki. Ebbe a vákuumba démonok fészkelték be magukat: bizalmatlanság a saját férfiassággal, az apával, bármiféle autoritással szemben, valamint a saját szexualitással szembeni félelem.
Sok afrikai fiatalembernél megfigyeltem azt a fajta öntudatot és önbizalmat – sok esetben már tizennégy éves fiúk esetében is –, amelyet a mi társadalmunkban a legtöbb férfinál még harmincas évei közepén sem lehet megtalálni: sem abban, ahogyan járnak, sem abban, ahogyan mozognak, vagy ahogyan egymással beszélnek. Harmincéves korunkban még mindig csak ott tartunk, hogy bebocsátásért könyörögjünk a férfiklub ajtaja előtt. Bizonygatni próbáljuk, hogy méltóak vagyunk erre. Kisstílű játékszereket gondolunk ki magunknak, mint a pénz, a szex, a hatalom, a presztízs, s olyan státusszimbólumokat, mint a lakóhely, a nyaralási cél, az öltözködés, a „menő” fellépés, s mindezt csakis azért, hogy ott toporoghassunk a férfiasság ama bizonyos ajtaja előtt. […]”
Innen lehet kicsit tovább olvasni: http://ursuslibris.hu/content.php?content=175 , igen izgalmas olvasmány, az ábrát, a Vad Férfi útját ki ne hagyjátok!
Szóval, több sebből is vérzünk, mi férfiak… A fejlett kapitalista társadalmakban kibontakozott az individualizálódás, az önmegvalósítás lehetősége mindkét nem számára, amivel a nők éltek is helyesen. A férfiak pedig részben beleragadtak, mint a fenti idézet végén olvasható, részben pedig a lelki nyitást, neveltetésünk következményeként, módszeresen elkerültük, vagy éppen dagonyázunk benne, minden felelősségvállalást hárítva. Viszont a személyiségfejlődésben eljött az idő, amikor bizony integrálni szükséges az eddigieket. És mi férfiak, nem úszhatjuk meg a lelkiségünk kibontását és beintegrálását – csak ezután válhatunk igazi, szenvedélyes, felelősséget vállaló, Keresztelő Szent Jánoshoz hasonló „Vad Férfiakká”.
A Nagy Tudatváltás (The Great Shift) bizony elindult, már folyamatban van… de nagyon kevesen vannak még olyanok, akiknél ez végbement, s akik így ténylegesen alkalmasak lennének az önmeghaladásra, a spiritualitás tiszta befogadására. Sok olyan férfiembert ismertek, aki elért arra szintre, mint pl. Huszti Sanyi?
Az érett, integrált személyiségnél a „szív és a fej”, a lelkiség és a ráció/értelem nászra kél egymással, egyik sem dominál a másik fölött, női és férfi énünk integrálódik. A szerepeket játszó rész-személyiségek eggyé lesznek, ahogyan Szeklice is írja, a kommunikációban megszűnik a játszmázás. S főként meggyógyulnak, nincsenek már olyan sérült részeink, amelyek rendszerint szabotálnak, regresszióba visznek bizonyos stresszhelyzetekben. Az integrált személyiség világosan és tisztán képes követni és ellenőrizni a saját pszichés folyamatait, őszintén kimondja mit érez, vagy mit szeretne és megteszi azt, és nem teszi meg azt, ami nem a lelke szerint való. Nem fél kimondani, hogy „szeretlek”, és rá meri bízni magát Isten akaratára. Az ilyen ember eleinte rendszerint magányos, mert kinőtte az átlag fejlettségi szintet, nehezen talál partnert és kevés barátja van, nem találja a helyét.
Ebben az integrációs folyamatban bizony meg lehet rekedni, és ezt hívják úgy, hogy egzisztenciális krízis (nem csak anyagi, ahogyan érteni szokták, de ez is benne van sokszor), amikor nem találja a férfiember élete értelmét, amiből meg is tudna élni, családot eltartani, stb. Nos, ez a férfiakat jelenleg többszörösen sújtja, mert egyre többen érnek el fejlődésük ezen szakaszába, különösen azok, akiket a spiritualitás is megérintett. Ráadásul a mi késésben lévő társadalmi körülményeink között még az előző, önmegvalósító folyamat sem teljesedhetett ki, nem fejeződött be.
Amerikai honlapokat böngészek mostanában e témában, és sok neves, jelenlegi spirituális tanító jellemzése szerint az elakadt integráció a férfiaknál a következő „gyengeségekkel” jellemezhető:
– Halogatás – dolgok halogatása, amelyekről jól tudod, hogy meg kellene tenned
– „Elterelődés”, figyelem elvonódás – a lényeges dolgok elkerülése e-mailezés, TV nézés, szórakozás, lényegtelen apróságok rendezgetése által
– Túlterheltség érzése, stressz – összezavarodottság vagy határozatlanság és döntésképtelenség
– Világosság, tisztaság hiánya – kibillentség, félreirányultság vagy bizalom hiány
– Alacsony hatékonyság – nehezen haladsz előre a feladataidban, tervezett céljaidban
– Kapcsolataid bizonytalanok – kétségekkel vagy konfliktusokkal terheltek
– „Rejtőzködés” – azon emberek kerülése, akiknek ígéretet tettél, vállaltál valamit kedved ellenére
– „Láthatatlanná válás” – egyáltalán nem tenni ígéreteket vagy kötelezettségvállalásokat semmiben sem, menekülés a felelősségvállalás elől.
Nem hasonlít ez egy kicsit a „gólyakaki a levegőben” állapotára? Lehet jellemző néhány pontban a lányokra is, de ez most a férfiakról szól. Emlékezzünk rá, hogy a férfiaknál a problémát a lelkiség megélésének hárítása jelenti, de ők még nem kezdték el az integrációt, vagy a lelkiségbe (hamis spiritualitásba, gyermeki felelőtlenségbe) menekülés okozza egy erősebb női partner oldalán. (A lányoknál más a sorrend, és az ellentétek fizikai síkon mindig bevonzzák, megtalálják egymást)
Nos, a következő hozzászólásomban az Igazi Integrált Pasi kívánatos tulajdonságait vesszük sorra, amelyeken jómagam is ezerrel dolgozom. Talán még nem késő… :DDD
emberi „gyengeséketől” az Isteni létig (erről kérdés)
0. A great shift: Mindenhol lehet látni, de legfőképpen a felnövekvő generációkban….
1. emberi jellemző nemtől függetlenül, hogy korlátokat állítunk fel magunknak.
Mi magunk teremtjük meg az agyunkban a VÉLT elvárásokat, a megfelelni akarásokat,…legegyszerűb péda, hogy ááááá nem vagyok igazi nő, mert…..s jön a társadalomi elvárások X.dik szelete.Ugyanez a fériakra is igaz, van e, s milyen típusú kocsim stb.
Belemegyünk az élet játszmáiba…., s ami szerintem probléma, hogy túlzásokba esnek sokan. Emberfeletti módon leterhelik magukat, belekerülnek a mókuskerékbe és onnan már nehéz a kiszállás. Pedig „csak” egy döntés, minden.
Döntés: én ezt az utat választom. Szabadabb vagyok ezektől a gondolatoktól, felszabadítom ezáltal nemcsak az elmém, hanem a testem is azt szabadabbá, egészségesebbé téve ezáltal. De ehhez BÁTORNAK kell lenni. Ezt én is csak gyakorlom. 🙂
Van egy barátnőm aki kisbabát „akar”, olyan szinten rástresszelt a dologra, hogy a teste megbetegedett. Erről bővebben nem írnék, csak próbálok neki utalni arra, hogy elég lenne mentálisan felépítenie önmagát. Ám ő ezt az utat, nem érzi valósnak. Holott a gondolatok szerintem tényleg teremtő erejűek. HIT.
2. De itt jön egy zavar nekem a „teremtési képletben”. Itt jön az Isteni lét KÉRDÉSköre. (2.A, 2B)
A tény, hogy tudunk (tudatosan vagy tudatlanul) teremteni.
2. A.
Ám hogyan lehet, hogy sokan „kisIstennek” tekintik magukat?
Úgy érzik méltók arra, hogy teremtő, mindentudó Istennek titulálják magukat…
Számomra Isten, a tökéletességet jelenti.
Az ember tud e tökéletes lenni?
ok,mindenkiben benne van az Isteni fény, szeretet. 🙂
A kérdés, az aki lelkileg fejlettebb szinten van, hogy lehet, hogy nem látja mennyire nem tud semmit se, és hogy lehet, hogy önmagát ilyen magas posztra emeli, hogy ő KisIsten vagy Isten?
2. B
Ugyankkor, s számora ez megint gubanc, nincsa helyén egy pici legodarab, hogy midenkiben gyre jobban felszínre hozhatóak, ott vannak kezdetektől fogva az Isteni , szeretetbeli tulajdonságok. Tehát MÉGIS minden ember kisIstennek tekinthető.
Defektes spiriman
2.A Valószínű, hogy az ilyen ember gyermekkorában nem ment végig teljesen az érzelmi leváláson az anyjáról. Ilyenkor határeseti személyiségzavar szokott előfordulni – narcisztikusság, grandiozitás érzése, vagy az én-határok elmosódása, gyengesége. Kezdetben észrevehetetlen, vagy nem annyira zavaró az átlagélet során.
Amint azonban az ilyen sérült elkezdi befogadni a spirituális energiákat, azok előhozzák és felnagyítják az alapsérülést. Lehet képzett valaki spirituálisan, lehetnek csúcsélményei, de közben azt hiheti magáról, hogy ő Jézus, vagy kiválasztott valami küldetésre, hogy mentse meg az emberiséget, vagy mindenki fölé helyezi magát, vagy csak simán elvész az energiákban a dominanciája függvényében… Ilyenkor tilos lenne spirituális gyakorlatokat végezni – ilyenkor pszichoterápia kell inkább, mielőbb meggyógyítani az alapsérülést.
2.B Az Isteni Tudat, a Szellem mindennek alapja, belőle van minden és mindenki. Így hát mindenkiben gyárilag ott van – csak az egót kell levakarni róla és előragyog. Akár egy feketének tűnő ezüstkehely, amint megcsiszolod kissé…
Vagy tán még jobb hasonlat, hogy minden hernyóban potenciálisan benne rejtezik a Pillangó.
jujdejó, hogy te is így látod:)
gyors megjegyzés: A 2.B -vel tökéletesen egyetértek:) Imádom azt látni, hogy mindenkiben benne van az Isteni szikra, a szeretet, és igen van, hogy elő kell kissé hozni. De hamar előjön. Szép a hasonlatod is, hogy az ezüstkehelyhez hasonlítod ami feketének TŰNIK:)
Ám a valóságban szeretettel teli, csupa szép tulajdonságokkal ellátott… ám a szutyok, amit magunk pakoltunk rá, mint az ego rátapadt. Mosással távolítható:) !
Jó lenne úgy elfogadni mindenkit, hogy fekete kehely, s nem ítélkeznünk mert fekete…ugye?:)
A pasik rendesen le vannak maradva!
Nagyon tetszett az írásod és sajnos egyet kell értsek Veled: a pasik rendesen le vannak maradva!
A Nők folyamatosan képzik magukat, előadásokra járnak, tanfolyamokon és néha önállóan is rengeteget gyakorolnak, aminek mindenképpen pozitív változás az eredménye.
Mindeközben a pasik még mindig focit néznek, söröznek, playstation-öznek, autóversenyeznek, akció filmeken feszengenek. Tisztára gyerekek, elfelejtettek felnőni, nemhogy tudatosan, spirituálisan fejlődni!
Hiába próbálom biztatni a szingli női tanítványokat, hogy biztosan van ebben a hatalmas országban egy hozzájuk passzoló tudatos pasi, a józan eszem bizony nem ezt gondolja!
Így már csak abban tudok bízni, hogy nekik is tökéletesen működik a bevonzás és megkapják azt, amit megérdemelnek.
Úgyhogy lányok, asszonyok, ha tudatos pasiról álmodtok, akkor sokat kell gyakorolnotok a „másik feletek tudatosítása” gyakorlatot, különben az esélyeitek igen csekélyek maradnak!
általánosságban
Hermess üdv. újra közöttünk!
Nem tudom milyenek a 30-as, 40-es pasik:) Ezt csak ők tudnák elmondani.
De gondolom, hogy Ők is ahányan vannak, annyi félék:)…mint ahogy mi is.
Általánosságban szeretnék hozzászólni:
Szerintem az emberi kapcsolatok nem egyszerűek. Még néha a családi és baráti kapcsolataink sem, ahol pedig régebb óta és jobban ismerjük egymást.
A párkapcsolatokban pedig találkozik 2 ember, aki kezdi megismerni egymást és a kapcsolaton belül önmagát is. Tapasztalataim szerint minden párkapcsolatban eljön egy idő, amikor elbizonytalanodhat bármelyik fél. Ez általában az elején (1-2-3 hónap után) van így, illetve utána még többször is lehetséges. Itt megmérettetik nem csak a másik személy, hanem a kapcsolat egésze és önmagunknak a kapcsolatban betöltött szerepe, helyzete. S nem utolsó sorban az is, hogy mennyire merünk nyitottak, sebezhetőek lenni, mennyire érezzük magunkat biztonságban a kapcsolatban, mennyire merünk megnyílni a másik ember felé, mennyire merünk megnyílni a szeretetre.
A függetlenségünkhöz, szabadságunkhoz (amit előtte megszokhattunk) is nagyon tudunk ragaszkodni. S ilyen megmérettetéseknél, amikor már nem csak a kapcsolat utáni vágy dolgozik bennünk, hanem a másik elérhető közelségbe került, akkor az is szerepet játszik a döntéseinkben, hogy tudunk-e bármennyire szabadok és függetlenek maradni a kapcsolaton belül is (ha erre egyáltalán szükségünk van).
Azután még úgy is gondolom, hogy mindannyian vágyunk a feltétel nélküli figyelemre, elfogadásra és szeretetre. Ez azt jelenti, hogyha bármennyire is arra gyanakszunk, hogy nem önmagunkért szeretnek feltétel nélkül, s számunkra teljesíthetetlen elvárásokat tapasztalunk – akkor legyünk akár nők, akár férfiak – az megkérdőjelezi a kapcsolat igazi értékeit és nem a kapcsolat megtartása irányba hat(hat).
Véleményem szerint ha azt várják Tőlünk, hogy jó anyák, vagy apák, vagy szeretők, vagy háztartási alkalmazottak legyünk, az az elvárás – ha nem a megfelelő időben jött – már megterhethet egy kapcsolatot. S hogy kinél mi a megfelelő idő, (s eljön-e egyáltalán?) az egyénenként eltérő lehet.
S még az is nagyon fontos szerintem, hogy a kapcsolatban ne csak a párunkat tudjuk szeretni, hanem az adott kapcsolaton belül önmagunkat, önmagunk helyzetét és szerepét.
S ezzel még szerintem csak az egymáshoz való összecsiszolódásról írtam, s arról semmit sem, hogy esetleg lehetnek egyéni lelki sérüléseink, sebeink, félelmeink, elvárásaink.
Lehet, hogy ezt most kicsit pesszimistán látom, de ezeket szűrtem le magamnak…
általánosságban
Hermess üdv. újra közöttünk!
Nem tudom milyenek a 30-as, 40-es pasik:) Ezt csak ők tudnák elmondani.
De gondolom, hogy Ők is ahányan vannak, annyi félék:)…mint ahogy mi is.
Általánosságban szeretnék hozzászólni:
Szerintem az emberi kapcsolatok nem egyszerűek. Még néha a családi és baráti kapcsolataink sem, ahol pedig régebb óta és jobban ismerjük egymást.
A párkapcsolatokban pedig találkozik 2 ember, aki kezdi megismerni egymást és a kapcsolaton belül önmagát is. Tapasztalataim szerint minden párkapcsolatban eljön egy idő, amikor elbizonytalanodhat bármelyik fél. Ez általában az elején (1-2-3 hónap után) van így, illetve utána még többször is lehetséges. Itt megmérettetik nem csak a másik személy, hanem a kapcsolat egésze és önmagunknak a kapcsolatban betöltött szerepe, helyzete. S nem utolsó sorban az is, hogy mennyire merünk nyitottak, sebezhetőek lenni, mennyire érezzük magunkat biztonságban a kapcsolatban, mennyire merünk megnyílni a másik ember felé, mennyire merünk megnyílni a szeretetre.
A függetlenségünkhöz, szabadságunkhoz (amit előtte megszokhattunk) is nagyon tudunk ragaszkodni. S ilyen megmérettetéseknél, amikor már nem csak a kapcsolat utáni vágy dolgozik bennünk, hanem a másik elérhető közelségbe került, akkor az is szerepet játszik a döntéseinkben, hogy tudunk-e bármennyire szabadok és függetlenek maradni a kapcsolaton belül is (ha erre egyáltalán szükségünk van).
Azután még úgy is gondolom, hogy mindannyian vágyunk a feltétel nélküli figyelemre, elfogadásra és szeretetre. Ez azt jelenti, hogyha bármennyire is arra gyanakszunk, hogy nem önmagunkért szeretnek feltétel nélkül, s számunkra teljesíthetetlen elvárásokat tapasztalunk – akkor legyünk akár nők, akár férfiak – az megkérdőjelezi a kapcsolat igazi értékeit és nem a kapcsolat megtartása irányba hat(hat).
Véleményem szerint ha azt várják Tőlünk, hogy jó anyák, vagy apák, vagy szeretők, vagy háztartási alkalmazottak legyünk, az az elvárás – ha nem a megfelelő időben jött – már megterhethet egy kapcsolatot. S hogy kinél mi a megfelelő idő, (s eljön-e egyáltalán?) az egyénenként eltérő lehet.
S még az is nagyon fontos szerintem, hogy a kapcsolatban ne csak a párunkat tudjuk szeretni, hanem az adott kapcsolaton belül önmagunkat, önmagunk helyzetét és szerepét.
S ezzel még szerintem csak az egymáshoz való összecsiszolódásról írtam, s arról semmit sem, hogy esetleg lehetnek egyéni lelki sérüléseink, sebeink, félelmeink, elvárásaink.
Lehet, hogy ezt most kicsit pesszimistán látom, de ezeket szűrtem le magamnak…
Én amit tapasztaltam, az, hogy egyre tudatosabb mindkét nem,
Én amit tapasztaltam, az, hogy egyre tudatosabb mindkét nem, nemcsak a nők, hanem a férfiak is. Találkoztam már „fejlettebb” egyénekkel, férfiban is mint én, s ez így jó:) hiszen hat egymásra mindig mindenki ebben a kis világban. Ám ha túl nagy a különbségi szint az szerintem nem jó.
Én amit tapasztaltam, az, hogy egyre tudatosabb mindkét nem,
Én amit tapasztaltam, az, hogy egyre tudatosabb mindkét nem, nemcsak a nők, hanem a férfiak is. Találkoztam már „fejlettebb” egyénekkel, férfiban is mint én, s ez így jó:) hiszen hat egymásra mindig mindenki ebben a kis világban. Ám ha túl nagy a különbségi szint az szerintem nem jó.
konkrét példák
Konkrét példákat szeretnék írni a környezetemből:
– 35 éves értelmiségi srác (zenei- informatikai témában újságírással, fordítással, óraadással foglalkozik): sokáig nincsen partnere, majd értelmiségi párt választ, aki spirituálisan nyitott, mint ő maga is. A párja általában jogásznő, ügyvédnő, közgazdásznő. A kapcsolat szépen indul, figyelnek egymásra, sokat vannak együtt. Egymás szüleivel is tartják a kapcsolatot. Amikor tovább kellene lépni, akkor jön az elhidegülés, mert a srác valójában csak partner keres és nem házastársat. Véleménye szerint ő még nem elég érett egy apaszerepre, s azt igényli, hogy még rá figyeljenek. Gondolhatnánk önzőnek is, de valójában nem az, mert odaadó, figyelmes, szeretetteli és szívesen takarít, főz, ellátja magát és a párját. Most éppen van egy pár hónapos kapcsolata, a hölgy is 30 fölött van.
– 32 éves férfi, nős, 2 gyereke van. Párjával szerették egymást és ő megszokta, hogy ő áll a figyelem középpontjában. A gyerekek 6 év házasság után születtek. A 6 évig minden rendben volt, most viszont semmi sincs. A válás foglalkoztatja és nem találja helyét a kapcsolatban, igényelné a megszokott törődést és a figyelmet, amit már nem ő kap, s ettől nagyon szenved. Elválni is csak azért nem válik el, mert szerinte másik kapcsolata lehet hogy még ilyen sem lenne, s még azért sem, mert elkényeztették ugyan a gyerekeiket, de szereti őket (sőt néhanapján – ha tőrődést tapasztal – még a feleségét is)
– 30 éves férfi: Sokáig csak rövid kapcsolatai voltak (1-2 hónaposak, vagy semmilyen). Most lassan 4 éve vannak a párjával, akivel jól összehangolódtak és megértik egymást. Mivel a párját fokozatosan ismerte meg és szerette meg elfogadná a házasságot és a gyermeket is tervezgetik.
A párja azonban évekig úgy gondolta, hogy na őt aztán nem lehetne rábeszélni sem házasságra, sem gyerekre. Miért? Azért mert a férfi annyira teljes szeretettel és sebezhetőségének teljes tudatában fordult felé, hogy ebben a kérdésben soha nem adott egyértelmű választ, s ő nem sejthette az igazságot.
– 30 éves férfi. Mindig volt barátnője, de csak pár hónaposak. Úgy tűnt nem tud megállapodni senki mellett, pedig csupa szív-lélek és jellemes ember. Most több mint 3 éve vannak a párjával.
Eleinte minden nagyon jól ment, csak egy idő óta vannak gondjaik. A srác családcentrikus, már nősülni szeretne és gyerekeket ölelgetni.
A párja viszont még élni és szórakozni szeretne, annak ellenére hogy ő is 27 körül van. A párja még arra sem hajlandó, hogy odaköltözzön a srác lakásába, hanem inkább az Édesanyja szoba-konyhás lakásában lakik, hogy megőrízhesse a függetlenségét. Előfordult tavaly, hogy egyedül is elment nyaralni külföldre a barátaival. A srác itthon közben döntésre jutott, hogy szorosabb kapcsolatra kényszeríti, vagy szakítanak. Szakítottak, de csak pár hónapig tartott. Most újra együtt vannak, de csak nagyon laza kapcsolatban.
Jellemző dolog még, hogy amikor a srác mellett ott van a párja, akkor a barátok alig látják, de ha a párja elutazik egy rendezvényre, fesztiválra, valahova, akkor sokat van a barátaival, akiknek egyébként igényli a társaságát.
Mi lesz ebből, jóra fordulnak-e a dolgok, bármelyik fél megérik-e bármilyen továbblépésre vagy ez így marad évekig? Ki tudná ezt megmondani rajtuk kívül?
– 30 éves srác: Sokáig rövid kapcsolatai voltak vele egykorú lányokkal. Most egy hosszabb kapcsolatban vannak egy 20 éves lánnyal, aki még tanul és nem akar sem férjhez menni, sem gyereket szülni. S a srác számára ebben van a kulcs. Ugyanis szereti a gyerekeket, de mivel nehéz gyerekkora volt, s még örül a felhőtlen szórakozási lehetőségeknek (strandolás, mozi, utazások) örül annak, hogy ez az időpont egy távoli jövőben aktuális.
– 37 éves férfi: Egyedülálló, önellátó, független. Magyarországon dolgozik, pontosabban az önálló vállalkozását vezeti. Bécsben tanul levelező oktatásban, pénzügyi akadémián. Korábban házasságban élt külföldön. Jelenleg nincsen kapcsolata, bár nagyon vágyik rá, s arra is hogy megállapodjon. A szülei elváltak. Az édesanyja jelenleg – átmeneti kiküldetésben – külföldön él. A srácot megviselte a szülei válása, bár erről nem beszél. A problémája, hogy bár csupa szív-lélek egyéniség, állandóan túlsúlyos és az evés gyönyöreiben leli örömét. Ha rászánja magát, akkor nagy-nagy önfegyelemmel képes sokat fogyni. Mit hoz neki a jövő és hogyan alakítja az életét? Ezt csak ő tudná megmondani, vagy most még ő sem.
– 40-es éveiben járó férfi: Ilyen-olyan kapcsolatokban élt, mígnem találkozott a számára megfelelő nővel. A nő 12 évvel idősebb nála. A korkülönbség és egyebek miatt nehezen indult a kapcsolatuk.
A nő alig hitte el, hogy a válását és a link férjét ki tudja heverni, s valaki képes őt szeretni és elfogadni a nagyfiával együtt. Annyira nem akart hinni a kapcsolat realitásában, hogy kivülállóknak kellett rámutatni, hogy Édesem vedd már tudomásul hogy néz rád és csak téged lát a sok nő között! S valóban úgy volt, hogy egy helyiségben ahol sok nő volt, kétségbeesetten, ráncolt homlokkal nézett szét, de felderült az arca, amikor újdonsült kedvesét megpillantotta. A kapcsolatuk hamar együtt lakásnak indult. Akkor a nő úgy érezte, hogy 2 gyereke van, s szenvedett is ettől. Majd a férfit külföldi kiküldetésre küldték, s ő világossá tette, hogy csak úgy vállalja el, ha a párja rövid időn belül utánamegy. Ez nehezen kivitelezhető volt, mivel a nő itthon vezető állásban dolgozott, s döntenie kellett, hogy a karrierjét választja, vagy a kapcsolatot. Ő döntött, fizetetlen szabadsággal a párja után utazott. Közben komolyodott a kapcsolatuk, összeházasodtak és született 2 gyerekük. A nő még néha-néha úgy érzi, hogy több gyereke van a kelleténél, de büszke a férjére és boldog, hogy a kapcsolatot választotta. A férfi tekintete pedig még ma is sugárzik, ahogy a feleségére néz, s egyáltalán nem bánja, hogy elteltek az évek és az asszonykája arcán már néha ráncokat lát, hiszen szereti az asszonykáját a ráncokkal együtt.
– 40 fölötti, nőtlen, független férfi: Általában hosszabb kapcsolatai voltak, de gyermeke nincs. Az utolsó kapcsolatánál úgy gondolta, hogy ez lesz az utolsó, mert jó lenne már megállapodni. A párja gyermekét felnevelt önálló nő. A kapcsolat jól indult még akkor is, ha nem volt benne elég tudatosság. Ám idővel valahogy félrecsúsztak a dolgok, maguk sem értették miért, annak ellenére sem, hogy voltak figyelmeztető jelek. Leginkább a férfi nem értette, hogy párjának mi baja lehet és miért nem elégszik meg azzal, amit nyújtani tud, főleg azért mert az többnek tűnik, mint amire a korabeli férfiak képesek.
A nő elmondása szerint számára a legnagyobb problémát az jelentette, hogy a kapcsolatban egyre inkább nem tudta képviselni önmagát. Túl sok elvárással találkozott, túl sokat kellett adnia és egyoldalúan, gondoskodóan éltetni a kapcsolatot. Egyre inkább azt érezte, hogy nem érzi jól önmagát a kapcsolatban, egyre inkább el is veszítette önmagát, maga sem értette miért.
Elmondása alapján – utólag rádöbbenve – a baj már ott kezdődött, amikor már az legelején nem hagyta, hogy a férfi udvaroljon neki, hanem inkább ő udvarolt a férfinak. Felismerte a saját felelősségét és azt, hogy azt kapta a sorstól, amit abban az időszakban kaphatott.
Lehet, hogy tudnék még írni, de most ennyi jutott eszembe.
konkrét példák
Konkrét példákat szeretnék írni a környezetemből:
– 35 éves értelmiségi srác (zenei- informatikai témában újságírással, fordítással, óraadással foglalkozik): sokáig nincsen partnere, majd értelmiségi párt választ, aki spirituálisan nyitott, mint ő maga is. A párja általában jogásznő, ügyvédnő, közgazdásznő. A kapcsolat szépen indul, figyelnek egymásra, sokat vannak együtt. Egymás szüleivel is tartják a kapcsolatot. Amikor tovább kellene lépni, akkor jön az elhidegülés, mert a srác valójában csak partner keres és nem házastársat. Véleménye szerint ő még nem elég érett egy apaszerepre, s azt igényli, hogy még rá figyeljenek. Gondolhatnánk önzőnek is, de valójában nem az, mert odaadó, figyelmes, szeretetteli és szívesen takarít, főz, ellátja magát és a párját. Most éppen van egy pár hónapos kapcsolata, a hölgy is 30 fölött van.
– 32 éves férfi, nős, 2 gyereke van. Párjával szerették egymást és ő megszokta, hogy ő áll a figyelem középpontjában. A gyerekek 6 év házasság után születtek. A 6 évig minden rendben volt, most viszont semmi sincs. A válás foglalkoztatja és nem találja helyét a kapcsolatban, igényelné a megszokott törődést és a figyelmet, amit már nem ő kap, s ettől nagyon szenved. Elválni is csak azért nem válik el, mert szerinte másik kapcsolata lehet hogy még ilyen sem lenne, s még azért sem, mert elkényeztették ugyan a gyerekeiket, de szereti őket (sőt néhanapján – ha tőrődést tapasztal – még a feleségét is)
– 30 éves férfi: Sokáig csak rövid kapcsolatai voltak (1-2 hónaposak, vagy semmilyen). Most lassan 4 éve vannak a párjával, akivel jól összehangolódtak és megértik egymást. Mivel a párját fokozatosan ismerte meg és szerette meg elfogadná a házasságot és a gyermeket is tervezgetik.
A párja azonban évekig úgy gondolta, hogy na őt aztán nem lehetne rábeszélni sem házasságra, sem gyerekre. Miért? Azért mert a férfi annyira teljes szeretettel és sebezhetőségének teljes tudatában fordult felé, hogy ebben a kérdésben soha nem adott egyértelmű választ, s ő nem sejthette az igazságot.
– 30 éves férfi. Mindig volt barátnője, de csak pár hónaposak. Úgy tűnt nem tud megállapodni senki mellett, pedig csupa szív-lélek és jellemes ember. Most több mint 3 éve vannak a párjával.
Eleinte minden nagyon jól ment, csak egy idő óta vannak gondjaik. A srác családcentrikus, már nősülni szeretne és gyerekeket ölelgetni.
A párja viszont még élni és szórakozni szeretne, annak ellenére hogy ő is 27 körül van. A párja még arra sem hajlandó, hogy odaköltözzön a srác lakásába, hanem inkább az Édesanyja szoba-konyhás lakásában lakik, hogy megőrízhesse a függetlenségét. Előfordult tavaly, hogy egyedül is elment nyaralni külföldre a barátaival. A srác itthon közben döntésre jutott, hogy szorosabb kapcsolatra kényszeríti, vagy szakítanak. Szakítottak, de csak pár hónapig tartott. Most újra együtt vannak, de csak nagyon laza kapcsolatban.
Jellemző dolog még, hogy amikor a srác mellett ott van a párja, akkor a barátok alig látják, de ha a párja elutazik egy rendezvényre, fesztiválra, valahova, akkor sokat van a barátaival, akiknek egyébként igényli a társaságát.
Mi lesz ebből, jóra fordulnak-e a dolgok, bármelyik fél megérik-e bármilyen továbblépésre vagy ez így marad évekig? Ki tudná ezt megmondani rajtuk kívül?
– 30 éves srác: Sokáig rövid kapcsolatai voltak vele egykorú lányokkal. Most egy hosszabb kapcsolatban vannak egy 20 éves lánnyal, aki még tanul és nem akar sem férjhez menni, sem gyereket szülni. S a srác számára ebben van a kulcs. Ugyanis szereti a gyerekeket, de mivel nehéz gyerekkora volt, s még örül a felhőtlen szórakozási lehetőségeknek (strandolás, mozi, utazások) örül annak, hogy ez az időpont egy távoli jövőben aktuális.
– 37 éves férfi: Egyedülálló, önellátó, független. Magyarországon dolgozik, pontosabban az önálló vállalkozását vezeti. Bécsben tanul levelező oktatásban, pénzügyi akadémián. Korábban házasságban élt külföldön. Jelenleg nincsen kapcsolata, bár nagyon vágyik rá, s arra is hogy megállapodjon. A szülei elváltak. Az édesanyja jelenleg – átmeneti kiküldetésben – külföldön él. A srácot megviselte a szülei válása, bár erről nem beszél. A problémája, hogy bár csupa szív-lélek egyéniség, állandóan túlsúlyos és az evés gyönyöreiben leli örömét. Ha rászánja magát, akkor nagy-nagy önfegyelemmel képes sokat fogyni. Mit hoz neki a jövő és hogyan alakítja az életét? Ezt csak ő tudná megmondani, vagy most még ő sem.
– 40-es éveiben járó férfi: Ilyen-olyan kapcsolatokban élt, mígnem találkozott a számára megfelelő nővel. A nő 12 évvel idősebb nála. A korkülönbség és egyebek miatt nehezen indult a kapcsolatuk.
A nő alig hitte el, hogy a válását és a link férjét ki tudja heverni, s valaki képes őt szeretni és elfogadni a nagyfiával együtt. Annyira nem akart hinni a kapcsolat realitásában, hogy kivülállóknak kellett rámutatni, hogy Édesem vedd már tudomásul hogy néz rád és csak téged lát a sok nő között! S valóban úgy volt, hogy egy helyiségben ahol sok nő volt, kétségbeesetten, ráncolt homlokkal nézett szét, de felderült az arca, amikor újdonsült kedvesét megpillantotta. A kapcsolatuk hamar együtt lakásnak indult. Akkor a nő úgy érezte, hogy 2 gyereke van, s szenvedett is ettől. Majd a férfit külföldi kiküldetésre küldték, s ő világossá tette, hogy csak úgy vállalja el, ha a párja rövid időn belül utánamegy. Ez nehezen kivitelezhető volt, mivel a nő itthon vezető állásban dolgozott, s döntenie kellett, hogy a karrierjét választja, vagy a kapcsolatot. Ő döntött, fizetetlen szabadsággal a párja után utazott. Közben komolyodott a kapcsolatuk, összeházasodtak és született 2 gyerekük. A nő még néha-néha úgy érzi, hogy több gyereke van a kelleténél, de büszke a férjére és boldog, hogy a kapcsolatot választotta. A férfi tekintete pedig még ma is sugárzik, ahogy a feleségére néz, s egyáltalán nem bánja, hogy elteltek az évek és az asszonykája arcán már néha ráncokat lát, hiszen szereti az asszonykáját a ráncokkal együtt.
– 40 fölötti, nőtlen, független férfi: Általában hosszabb kapcsolatai voltak, de gyermeke nincs. Az utolsó kapcsolatánál úgy gondolta, hogy ez lesz az utolsó, mert jó lenne már megállapodni. A párja gyermekét felnevelt önálló nő. A kapcsolat jól indult még akkor is, ha nem volt benne elég tudatosság. Ám idővel valahogy félrecsúsztak a dolgok, maguk sem értették miért, annak ellenére sem, hogy voltak figyelmeztető jelek. Leginkább a férfi nem értette, hogy párjának mi baja lehet és miért nem elégszik meg azzal, amit nyújtani tud, főleg azért mert az többnek tűnik, mint amire a korabeli férfiak képesek.
A nő elmondása szerint számára a legnagyobb problémát az jelentette, hogy a kapcsolatban egyre inkább nem tudta képviselni önmagát. Túl sok elvárással találkozott, túl sokat kellett adnia és egyoldalúan, gondoskodóan éltetni a kapcsolatot. Egyre inkább azt érezte, hogy nem érzi jól önmagát a kapcsolatban, egyre inkább el is veszítette önmagát, maga sem értette miért.
Elmondása alapján – utólag rádöbbenve – a baj már ott kezdődött, amikor már az legelején nem hagyta, hogy a férfi udvaroljon neki, hanem inkább ő udvarolt a férfinak. Felismerte a saját felelősségét és azt, hogy azt kapta a sorstól, amit abban az időszakban kaphatott.
Lehet, hogy tudnék még írni, de most ennyi jutott eszembe.
Belefér-e egy nő szívébe 2 pasi?
Épp a napokban gondoltam, hogy indítanék egy blogot a tudatos párkapcsolatról, de mivel ideillik, nem teszem.
A történettel kapcsolatban mondhatnám, hogy a barátnőmről szól, de nem, ez talán „sajnos”, még magam sem tudom, de abszolút rólam szól és csak abban bízok, hogy az anyósom nem olvassa. :-))
Adott vagyok én, a gyerekei nevelésében kissé megfásult nő, aki a feldolgozatlan gyerekkori szexuális zaklatások, megszégyenítések következtében sem a szexuális életét, de a párkapcsolatát sem érezte rendben lévőnek. Adott az odaadó, kedves, humoros, „jófej” férjem, akivel van szeretet, de egy ideje azt érzem, a kapcsolatunk nem az „igazi”. És persze adott a 8 éves házasságunk, amelyben feltűnt, hogy a folyamatos jelzéseim ellenére körbevesszük magunkat fontos és kevésbé fontos dolgokkal és mindenre van idő, csak egymásra nincs vagy idő, vagy lehetőség. Persze adtam a konkrét és nem konkrét jeleket a férjemnek, aki viszont süket volt, legalább is sok szempontból úgy tett, mint ha nem lenne probléma. Ennek következtében egyszer csak bekerült a képbe „véletlenül” egy pasi, aki – ha józan ésszel nézem a történetet, akkor mondhatnám, hogy – hülyíteni kezdett és természetesen pont azt az udvarlós dumát etette meg velem, amire vevő voltam, felkínálta azokat a dolgokat, amiket hiányoltam addigi életemből. Szóval nem csoda, hogy bekattantam. Az élő találkozást magam is halasztottam egy ideig, addig ment az sms- és telefonszex, majd találkoztunk.
És ekkor jött nekem a felismerés, abban a pillanatban, ahogy megláttam: ez a pasi az, akire mindig is vágytam. Ő azt mondta, hogy már amikor először meglátott 1 évvel ezelőtt, azóta belém szerelmes. (Végül is melyik nő nem akarja ezt hallani?), s a vicces az egészben, hogy korábbi egyszeri 20 perces, teljesen más ügyben történő találkozásunk után telefonon már tette a szépet, de nem volt rám igazán hatással és nem is vettem komolyan. De most elképesztő vonzódást éreztem és hoztam a szerelemmel kapcsolatban ismertetett tüneteket. Szóval beütött a vég! :-))
Férjemmel közöltem, hogy van valakim és egyelőre nem tudom mi lesz, de én nem tudok lemondani arról az érzelemről, amit érzek és a pasiról sem. A pasi is megmondta az aktuális nőjének, hogy megtalálta álmai nőjét személyemben.
Mindkettőnk családjában borult a bili szép kis tartalommal. A férjem kapcsolt, hogy ég a ház. A pasim nője is próbálta menteni a menthetőt, aminek az lett a vége, hogy a pasim végül visszatáncolt. Ettől persze kiborultam, sokat sírtam. Mígnem rájöttem, hogy most nem arra vágyok, hogy szétmenjen a házasságom. Nem ismerem ezt a pasit, szépeket mond, de a távolság miatt leginkább kívülről nyalogatjuk a mézes bödönt. Végül vele annyiban maradtunk, hogy szeretőként fogunk funkcionálni egymás életében. Valamiért egyikünk sem tud lemondani a másikról, de egyelőre a régi életét sem tudja eldobni egyik pillanatról a másikra. A férjem próbálja megadni, amit tud, de mivel bennem van a másik iránti vágy és vonzódás, így most kissé faramuci házasságot élünk. Magam sem tudom eldönteni, hogy most ribanc vagyok vagy csak egy érzéki nő, aki meg akarja élni a szexualitását. Hajlok az utóbbit hinni magamról, az előbbit meg befogadni, ha mégis arra hajlik az igazság. És persze dolgozom magamon, ahogy tudok, hamarosan külső segítséget is igénybe véve. (Hermess hamarosan jelentkezem nálad.)
Ja és a kérdéseim: amit a tárgyban is írtam, belefér-e egy nő szívébe 2 pasi? A másik, hogy eleinte nagyon hiányzott a pasi, de mivel messze lakik, nehezen összehozhatók a randevúk. Persze, tudom én, hogy már ennek figyelmeztető jelnek kellett volna lennie, de mégsem tudtam lemondani a találkozásról és nem akartam elszaladni az élet próbája elől. De emiatt kérdezem, hogy mit érez egy spiritualitásában már előrehaladott, nem kapcsolatfüggő, egészséges párkapcsolatra érett nő, amikor szerelmes? Ugyanúgy hiányzik az imádottad, ugyanúgy vele töltenél minél több időt? Inyóka, Te biztos tudod a választ, hisz mint tudjuk, te jó párkapcsolatban élsz. Ekkor is érzi az ember, hogy legszívesebben kidobná a kukába az addigi életét és új életet kezdene az újdonsült jövevénnyel, anélkül, hogy tudná, hogy mi lesz ebből? Meddig terjed a józan ész egy tudatos nő életében a szerelemmel kapcsolatban?
Üdv. mindenkinek: Kriszti
naná, hogy belefér
Szerintem belefér a szívünkbe két pasi (sőt akár több is), ezzel nincsen gond. A gond csak ott van, hogy két férfi kell ahhoz, hogy úgy érezd megkaphatod azt, amire szükséged lenne.
Mert ugye adva van egy már ismert férfi és adva van egy csábos másik, aki az ismeretlenség homálya miatt nagyon jónak tűnik és minél elérhetetlenebb, sajnos annál jobbnak.
A mégnagyobb gond nem itt van, hanem a Te lelki sérüléseid körül, úgy érzem. Mert addig, amíg azt nem sikerül begyógyítani, addig a kapcsolatok is sérülhetnek előbb-utóbb, sajnos.
Érdekes a kérdésed! Szerintem amikor szerelmesek vagyunk a józan ész nem játszik szerepet a történésekben (vagy legalábbis nálam alig-alig), szóval egy ilyen szerelem adta előnyöket élvezni jó dolog és el kell felejteni a józan ész tanácsait míg tart a szerelem.
A férjedet meg hagyjad csak hadd kedveskedjen – ez a szerelem az ő szemét is felnyitotta most .
Ugyanis sajnos úgy tapasztalom, hogy olyan nevelésben részesültünk, ami olyasmit jelent mintha a pasiknak mindent lehetne, nekünk meg alig valamit… amiből csak ilyen határesetekben (vagy szakításkor) tudunk úgy-ahogy kitörni.
A másik hírem meg az, hogy új életet meg csak önmagadtól várhatsz, ez nem a pasiktól függ, hanem csakis a Te lelkierődtől, a változtatási képességedtől. De nem is annyira az új élet lenne a fontos, hanem a régi életed megújítása, úgy hogy az Neked legyen jó, akár a férjeddel vagy, akár az új jövevénnyel.
Szia Marcsikám!
Köszönöm a válaszod és köszönöm, hogy elmondtad
Szia Marcsikám!
Köszönöm a válaszod és köszönöm, hogy elmondtad azt, ami már a bensőmben kezd kibontakozni. Jelenleg lehet, hogy szemérmetlen módon élvezem, hogy 2 pasitól kapom meg azt, amire vágyom, persze tudom, hogy nem ez a végleges megoldás. A kulcs önmagam rendbetétele, de igyekszem befogadni, hogy most nem tudom nem elfogadni ezt a két oldalról érkező hódolatot. Természetesen azt is tudom, hogy az új élet elkezdése nem a férjemtől és nem a másik pasimtól függ, hanem csak is tőlem. Nem akarok elhamarkodott döntéseket hozni, úgyhogy most így élem az életem és ha mégis döntéseket kell hoznom, az élet majd rákényszerít. Lélekben azért nehéz nekem ez a helyzet, mert a férjem most mindent próbál megtenni, de annyira a másik pasi hatása alatt vagyok, hogy a férjemtől minden kevés, a pasitól meg semmi sem sok, ha érted mire gondolok. Van bennem egy olyan érzés, hogy már megint elfogadom az élet kínálta szamarat a ló helyett, ugyanakkor az a ló mégsem akar annyira felvenni engem, de lemondani sem rólam. Ezt nem hibáztatásnak írom, tudom, hogy minden belőlem gyökeredzik, úgyhogy befogadás ezerrel és igyekszem tudatosítani a dolgaimat, hogy mi mögött mi van.
Köszönöm a meglátásaidat Marcsikám.
„……ha mégis döntéseket kell hoznom, az élet majd
„……ha mégis döntéseket kell hoznom, az élet majd rákényszerít….”- csak számíts rá, hogy az döntéshelyzet esetleg sokkal fájdalmasabb lesz.
igazad van ebben is Ildikó, abban bízom, hogy időben kapcsolok.
igazad van ebben is Ildikó, abban bízom, hogy időben kapcsolok. :-)))
Traram-traram-traram….Drága Kriszti! Mióta is halogatod, hogy
Traram-traram-traram….Drága Kriszti! Mióta is halogatod, hogy megnézd a házasságodat családállítással? Úgy vélem, félsz attól, amit ott látni fogsz. De hát ez az ára.
Pusz.
Ildi
Ildikó, hozzád is készülök. Kezdetnek augusztus első 2 hete a
Ildikó, hozzád is készülök. Kezdetnek augusztus első 2 hete a keményen magamba nézéssel fog telni. De én ezt nem panaszkodásnak tettem fel, amit írtam. Nekem most jó érzés, hogy ketten is szeretnek, még akkor is, ha nem igazán erkölcsös. Úgy érzem nem attól félek, amit látni fogok, hanem hogy mit kezdek majd vele. :-)))
Sorrend
Kedves Kriszti,
Ha hellingerezni is készülsz Ildikóhoz, akkor javaslom, hogy az legyen előbb. Remélhetően segít megmutatni a helyes választást. Aztán azon, amit döntöttél, érdemes egyéni terápiában is tovább dolgozni. Örömmel látlak!
Kedves Kriszti! Igyekszem válaszolni kérdésedre! Mikor
Kedves Kriszti!
Igyekszem válaszolni kérdésedre!
Mikor megismerkedtem a Szerelmemmel, akkor csak autodidakta módon ismerkedtem az tudatossággal, szerintem az önismeretet kifejezést éppen csak hallhattam. Előző életeimből és a „józan paraszti” eszemből táplálkoztam. Igyekeztem felismerni párkapcsolati mintáimat, félelmeimet… és minden kapcsolatból tanulni. Egyre pontosabban kirajzolódott, hogy mit szeretnék és mit nem. Sokszor átléptem éppen aktuális önmagamon, igyekeztem nem előítéletekkel, belső mintákkal szelektálni a pasikat. Szóval, tapasztaltam.
Ezt követően jött a Szerelem. Persze, a Férfinak volt barátnője mikor megismerkedtünk, de addigra már tudtam, hogy nem kell feltételeket, elvárásokat szabni a Férfinak. Ha akar és őszintén szeret, vágyik rám, (ezt szerettem volna megkapni), akkor ezt nem kényszerítéssel, feltételekkel, elvárásokkal fogom elérni. Neki kell, külső nyomás hatása nélkül, meghoznia a döntést!Úgyhogy én nem kértem, nem szabtam feltételeket!TÜRELEMMEL vártam!
Előző kapcsolataimban gyakorolhattam a türelmet, úgyhogy ebben az esetben a feszült türelem, nehezen viselhető vágyakozás érzését felváltotta az izgatott, élénk energiájú türelem és vidáman cikázó vágyakozás! Nem kínzó, hanem kellemes, serkentő TÜRELEMMÉ vált! Emlékszem, élveztem ezt az állapotot is! Amin én is meglepődtem akkor!:-)
Nem kellett sokáig várnom 1-2 hét és a párom meghozta a SZABAD, tudatos, önálló, külső nyomások nélküli Döntését! Tudtam, erre vágyom. A szabad, elvárások- , érzelmi zsarolások nélküli szeretetteljes, feltétlen szeretetkapcsolatra! Ezt adtam és ezt kaptam!
Miután megéltem ezt a kapcsolatot, tudtam ez nekem a legfontosabb! Olyat kaptam, amire vágytam: boldogságot, elfogadást, biztonságot, társat az életben! Ez mindent überelt! Vállaltam a kapcsolatot tűzön-vízen át! Az utunk során a tüzek lassan elaludtak, a vizek visszatértek medrükbe…és boldogan élnek, amíg meg nem halnak:-)
Kriszti, azt javaslom, döntsd el, hogy milyen kapcsolatot szeretnél?
– a szeretői viszony elég?
– folyamatos vágyakozásra vágysz?
– a férjeddel akarod a további életed élni? ezt ne tedd függővé egyéb párkapcsolataid alakulásától
– kiasajtolt szeretetre vágysz vagy IGAZ szeretetre?
Remélem, valamelyest válaszoltam kérdéseidre!
Szeretettel: Inyó
nálam is pont ez a helyzet merült fel..
Megismerkedtem valakivel, aki váratlanul berobbant az életembe és jól fel is forgatta. Miatta megdőlt pár addigi szilárd elvem, amit azt hittem sose fogok áthágni (egyrészt a pasi 15 évvel idősebb mint én- előtte max 5 év korkülönbséggel ismerkedtem, a másik, hogy volt neki valakie-sose mentem előtte bele ilyenbe). Nagyon nagy hatással volt rám, és én is rá. Azt gondoltam, hogy felrúgja miattam a „langyos víz” kapcsolatát, és majd boldogan élünk. Eltelt pár hét és nem történt semmi. Illetve történt, olyan választ kaptam, hogy ő most nem tud kiszállni abból a kapcsolatból, várjak még.. Na a türelem és a bizonytalanság nem az én erős tulajdonságom. És ha egy felnőtt, érett ember nem tudja, hogy mit akar, akkor az se én rólam szól. Inkább kiszálltam, bár eléggé nehéz döntés volt. DE mivel számítok magamnak és nem érzem hozzám méltónak ezt az egészet, úgy gondolom, jól döntöttem. Ez a sztory nem rólam szól, hanem róla, a nekem szóló tanítást levettem és igyekszem is okulni belőle.
A párkapcsolatok
a legnagyobb tanításokat hordozzák. Megmutatja, mi az akadálya benned, hogy minőségi kapcsolatod legyen.
Ha a saját csomagodat kioldottad, már nincs dolgod a másikkal. Ha ő ragaszkodik a megszokotthoz, azt jelenti az egója nem képes befogadni a változásokat, megnyílni.
A férfiaknál a beállítottság alapból poligám. Az alap probléma az, hogy nem tudják egyetlen nőben együtt elképzelni azokat a tulajdonságokat, amik a nőideáljukat megtestesítené. Leggyakoribb a csábító-szexuális ellentétbe állítása a tiszta-anyai-jó feleség minőségekkel. A férfiak úgy vannak összerakva, hogy kielégítő számukra, hogy a különféle minőségeket több nőtől kapják meg.
Mi nők viszont szeretnénk egyetlen férfitól megkapni mindent. A legnagyobb probléma véleményem szerint az, hogy amit a gyerekkorban nélkülöztünk, az apa probléma körben elszenvedtünk még azt is a mostani partnerünktől várnánk el. Az állandósult hiány, az anno ödipális komplexus rosszul történt megoldása miatt lépünk be a háromszög történetbe. Apán mégiscsak az anyánk férje, mi a kívülálló harmadikként szenvedjük meg a történetet.
Ha belső gyermek meditációban ezt a helyére tesszük, akkor leszünk alkalmasak egy minőségi kapcsolatra.
tökéletesen igazad van
Nekem mindig a párkapcsolati terület az, ami ki tud billenteni az egyensúlyomból. Sokáig csak elméletben vágytam párkapcsolatra, de belül nagyon féltem belemenni, ezért hosszú ideig nem is volt kapcsolatom. Aztán mikor feloldottam ezt a félelmemet és azt mondtam, jöjjön aminek jönniek kell, tehát nyitott voltam a fájdalom befogadására, akkor szépen kaptam is. De igyekszem mindig úgy nézni, hogy ez értem van, azért hogy tanuljak, fejlődjek. Az önbizalmamat már megerősítettem, ezt már nem tudják rombolni, viszont mindig újabb és újabb tanításokat kapok. A legutóbbi kapcsolatomban szerintem azt kell megtanulnom, hogy kiálljak magamért, itt vagyok, ha nem én kellek, akkor szia..
ahogyan én látom kivülállóként
Kedves Orsi!
Véleményem szerint a tanulni valókat megtanultad a mostani párkapcsolatodban.
Mit is?
– Azt, hogy nem jó önmagunk számára szilárdan ragaszkodnunk a régi meggyőződéseinkhez, mert a lelkünk óhaja és a tanulnivalóink felülírhatják ezt. Úgy gondolom, hogy itt a másik félre pont azért volt szükség, hogy kimozdítson a megszokottból és megismerd önmagad új oldala(i)t.
– Azt, hogy tiszteld és becsüld magad annyira, hogy ne maradj benne egy helyzetben/állapotban, ha az számodra nem nyújt biztonságot, megbecsülést.
– Azt, hogy legyen elég lelkierőd, hogy kimondd egy élethelyzetben, hogy „eddig és nem tovább”! S bátran kiállj a saját döntéseid mellett.
A „sztory” azonban mindig rólunk is szól…
Minden kapcsolatban lehetőségünk nyílik arra, hogy jobban megértsük önmagunkat és a másik nemet.
A férfiak másképp élnek meg egy csomó élethelyzetet, mert a lelkük mélyén rugalmasabban kezelnek dolgokat.
Ez nagyon jól van így, mert ez teszi lehetővé a férfiak számára, hogy ne csak az első szerelmüket (többnyire az édesanyjukat) engedjék be a lelkük rejtett zugaiba, hanem az utána következő szerelmeket is (szerelmeseket, barátnőket, feleséget).
Valahogy az Ő szeretetük nem annyira kizárólagos mint a mienk, hanem sokkal inkább mindenfelé elfogadó is nyitott.
Neked – szerintem – most ezt a lelki minőséget kellett megtapasztalnod a párodon keresztül, hogy lelkileg gazdagabban állj a következő Rád váró kapcsolat előtt.
Egyenlőre ennyit írnék így kívülről nézve a dolgokhoz. Hozzátenném még azt is, hogy az élet utólag még más tanulságot is eléd tárhat, amikor már teljesen leülepedtek benned a dolgok.
A tapasztalataim szerint a párkapcsolatok és az emberi kapcsolatok valóban mindig értünk (tanulásunkért, lelki gyarapodásunkért, fejlődésükért) vannak, ha képesek vagyunk arra, hogy elengedjük a szorongásainkat, félelmeinket, gátlásainkat és megnyíljunk valami más, valami új érzés/érzékelés/tapasztalás felé.
Belefér-e egy nő szívébe 2 pasi?
Épp a napokban gondoltam, hogy indítanék egy blogot a tudatos párkapcsolatról, de mivel ideillik, nem teszem.
A történettel kapcsolatban mondhatnám, hogy a barátnőmről szól, de nem, ez talán „sajnos”, még magam sem tudom, de abszolút rólam szól és csak abban bízok, hogy az anyósom nem olvassa. :-))
Adott vagyok én, a gyerekei nevelésében kissé megfásult nő, aki a feldolgozatlan gyerekkori szexuális zaklatások, megszégyenítések következtében sem a szexuális életét, de a párkapcsolatát sem érezte rendben lévőnek. Adott az odaadó, kedves, humoros, „jófej” férjem, akivel van szeretet, de egy ideje azt érzem, a kapcsolatunk nem az „igazi”. És persze adott a 8 éves házasságunk, amelyben feltűnt, hogy a folyamatos jelzéseim ellenére körbevesszük magunkat fontos és kevésbé fontos dolgokkal és mindenre van idő, csak egymásra nincs vagy idő, vagy lehetőség. Persze adtam a konkrét és nem konkrét jeleket a férjemnek, aki viszont süket volt, legalább is sok szempontból úgy tett, mint ha nem lenne probléma. Ennek következtében egyszer csak bekerült a képbe „véletlenül” egy pasi, aki – ha józan ésszel nézem a történetet, akkor mondhatnám, hogy – hülyíteni kezdett és természetesen pont azt az udvarlós dumát etette meg velem, amire vevő voltam, felkínálta azokat a dolgokat, amiket hiányoltam addigi életemből. Szóval nem csoda, hogy bekattantam. Az élő találkozást magam is halasztottam egy ideig, addig ment az sms- és telefonszex, majd találkoztunk.
És ekkor jött nekem a felismerés, abban a pillanatban, ahogy megláttam: ez a pasi az, akire mindig is vágytam. Ő azt mondta, hogy már amikor először meglátott 1 évvel ezelőtt, azóta belém szerelmes. (Végül is melyik nő nem akarja ezt hallani?), s a vicces az egészben, hogy korábbi egyszeri 20 perces, teljesen más ügyben történő találkozásunk után telefonon már tette a szépet, de nem volt rám igazán hatással és nem is vettem komolyan. De most elképesztő vonzódást éreztem és hoztam a szerelemmel kapcsolatban ismertetett tüneteket. Szóval beütött a vég! :-))
Férjemmel közöltem, hogy van valakim és egyelőre nem tudom mi lesz, de én nem tudok lemondani arról az érzelemről, amit érzek és a pasiról sem. A pasi is megmondta az aktuális nőjének, hogy megtalálta álmai nőjét személyemben.
Mindkettőnk családjában borult a bili szép kis tartalommal. A férjem kapcsolt, hogy ég a ház. A pasim nője is próbálta menteni a menthetőt, aminek az lett a vége, hogy a pasim végül visszatáncolt. Ettől persze kiborultam, sokat sírtam. Mígnem rájöttem, hogy most nem arra vágyok, hogy szétmenjen a házasságom. Nem ismerem ezt a pasit, szépeket mond, de a távolság miatt leginkább kívülről nyalogatjuk a mézes bödönt. Végül vele annyiban maradtunk, hogy szeretőként fogunk funkcionálni egymás életében. Valamiért egyikünk sem tud lemondani a másikról, de egyelőre a régi életét sem tudja eldobni egyik pillanatról a másikra. A férjem próbálja megadni, amit tud, de mivel bennem van a másik iránti vágy és vonzódás, így most kissé faramuci házasságot élünk. Magam sem tudom eldönteni, hogy most ribanc vagyok vagy csak egy érzéki nő, aki meg akarja élni a szexualitását. Hajlok az utóbbit hinni magamról, az előbbit meg befogadni, ha mégis arra hajlik az igazság. És persze dolgozom magamon, ahogy tudok, hamarosan külső segítséget is igénybe véve. (Hermess hamarosan jelentkezem nálad.)
Ja és a kérdéseim: amit a tárgyban is írtam, belefér-e egy nő szívébe 2 pasi? A másik, hogy eleinte nagyon hiányzott a pasi, de mivel messze lakik, nehezen összehozhatók a randevúk. Persze, tudom én, hogy már ennek figyelmeztető jelnek kellett volna lennie, de mégsem tudtam lemondani a találkozásról és nem akartam elszaladni az élet próbája elől. De emiatt kérdezem, hogy mit érez egy spiritualitásában már előrehaladott, nem kapcsolatfüggő, egészséges párkapcsolatra érett nő, amikor szerelmes? Ugyanúgy hiányzik az imádottad, ugyanúgy vele töltenél minél több időt? Inyóka, Te biztos tudod a választ, hisz mint tudjuk, te jó párkapcsolatban élsz. Ekkor is érzi az ember, hogy legszívesebben kidobná a kukába az addigi életét és új életet kezdene az újdonsült jövevénnyel, anélkül, hogy tudná, hogy mi lesz ebből? Meddig terjed a józan ész egy tudatos nő életében a szerelemmel kapcsolatban?
Üdv. mindenkinek: Kriszti
naná, hogy belefér
Szerintem belefér a szívünkbe két pasi (sőt akár több is), ezzel nincsen gond. A gond csak ott van, hogy két férfi kell ahhoz, hogy úgy érezd megkaphatod azt, amire szükséged lenne.
Mert ugye adva van egy már ismert férfi és adva van egy csábos másik, aki az ismeretlenség homálya miatt nagyon jónak tűnik és minél elérhetetlenebb, sajnos annál jobbnak.
A mégnagyobb gond nem itt van, hanem a Te lelki sérüléseid körül, úgy érzem. Mert addig, amíg azt nem sikerül begyógyítani, addig a kapcsolatok is sérülhetnek előbb-utóbb, sajnos.
Érdekes a kérdésed! Szerintem amikor szerelmesek vagyunk a józan ész nem játszik szerepet a történésekben (vagy legalábbis nálam alig-alig), szóval egy ilyen szerelem adta előnyöket élvezni jó dolog és el kell felejteni a józan ész tanácsait míg tart a szerelem.
A férjedet meg hagyjad csak hadd kedveskedjen – ez a szerelem az ő szemét is felnyitotta most .
Ugyanis sajnos úgy tapasztalom, hogy olyan nevelésben részesültünk, ami olyasmit jelent mintha a pasiknak mindent lehetne, nekünk meg alig valamit… amiből csak ilyen határesetekben (vagy szakításkor) tudunk úgy-ahogy kitörni.
A másik hírem meg az, hogy új életet meg csak önmagadtól várhatsz, ez nem a pasiktól függ, hanem csakis a Te lelkierődtől, a változtatási képességedtől. De nem is annyira az új élet lenne a fontos, hanem a régi életed megújítása, úgy hogy az Neked legyen jó, akár a férjeddel vagy, akár az új jövevénnyel.
Szia Marcsikám!
Köszönöm a válaszod és köszönöm, hogy elmondtad
Szia Marcsikám!
Köszönöm a válaszod és köszönöm, hogy elmondtad azt, ami már a bensőmben kezd kibontakozni. Jelenleg lehet, hogy szemérmetlen módon élvezem, hogy 2 pasitól kapom meg azt, amire vágyom, persze tudom, hogy nem ez a végleges megoldás. A kulcs önmagam rendbetétele, de igyekszem befogadni, hogy most nem tudom nem elfogadni ezt a két oldalról érkező hódolatot. Természetesen azt is tudom, hogy az új élet elkezdése nem a férjemtől és nem a másik pasimtól függ, hanem csak is tőlem. Nem akarok elhamarkodott döntéseket hozni, úgyhogy most így élem az életem és ha mégis döntéseket kell hoznom, az élet majd rákényszerít. Lélekben azért nehéz nekem ez a helyzet, mert a férjem most mindent próbál megtenni, de annyira a másik pasi hatása alatt vagyok, hogy a férjemtől minden kevés, a pasitól meg semmi sem sok, ha érted mire gondolok. Van bennem egy olyan érzés, hogy már megint elfogadom az élet kínálta szamarat a ló helyett, ugyanakkor az a ló mégsem akar annyira felvenni engem, de lemondani sem rólam. Ezt nem hibáztatásnak írom, tudom, hogy minden belőlem gyökeredzik, úgyhogy befogadás ezerrel és igyekszem tudatosítani a dolgaimat, hogy mi mögött mi van.
Köszönöm a meglátásaidat Marcsikám.
„……ha mégis döntéseket kell hoznom, az élet majd
„……ha mégis döntéseket kell hoznom, az élet majd rákényszerít….”- csak számíts rá, hogy az döntéshelyzet esetleg sokkal fájdalmasabb lesz.
igazad van ebben is Ildikó, abban bízom, hogy időben kapcsolok.
igazad van ebben is Ildikó, abban bízom, hogy időben kapcsolok. :-)))
Traram-traram-traram….Drága Kriszti! Mióta is halogatod, hogy
Traram-traram-traram….Drága Kriszti! Mióta is halogatod, hogy megnézd a házasságodat családállítással? Úgy vélem, félsz attól, amit ott látni fogsz. De hát ez az ára.
Pusz.
Ildi
Ildikó, hozzád is készülök. Kezdetnek augusztus első 2 hete a
Ildikó, hozzád is készülök. Kezdetnek augusztus első 2 hete a keményen magamba nézéssel fog telni. De én ezt nem panaszkodásnak tettem fel, amit írtam. Nekem most jó érzés, hogy ketten is szeretnek, még akkor is, ha nem igazán erkölcsös. Úgy érzem nem attól félek, amit látni fogok, hanem hogy mit kezdek majd vele. :-)))
Sorrend
Kedves Kriszti,
Ha hellingerezni is készülsz Ildikóhoz, akkor javaslom, hogy az legyen előbb. Remélhetően segít megmutatni a helyes választást. Aztán azon, amit döntöttél, érdemes egyéni terápiában is tovább dolgozni. Örömmel látlak!
Kedves Kriszti! Igyekszem válaszolni kérdésedre! Mikor
Kedves Kriszti!
Igyekszem válaszolni kérdésedre!
Mikor megismerkedtem a Szerelmemmel, akkor csak autodidakta módon ismerkedtem az tudatossággal, szerintem az önismeretet kifejezést éppen csak hallhattam. Előző életeimből és a „józan paraszti” eszemből táplálkoztam. Igyekeztem felismerni párkapcsolati mintáimat, félelmeimet… és minden kapcsolatból tanulni. Egyre pontosabban kirajzolódott, hogy mit szeretnék és mit nem. Sokszor átléptem éppen aktuális önmagamon, igyekeztem nem előítéletekkel, belső mintákkal szelektálni a pasikat. Szóval, tapasztaltam.
Ezt követően jött a Szerelem. Persze, a Férfinak volt barátnője mikor megismerkedtünk, de addigra már tudtam, hogy nem kell feltételeket, elvárásokat szabni a Férfinak. Ha akar és őszintén szeret, vágyik rám, (ezt szerettem volna megkapni), akkor ezt nem kényszerítéssel, feltételekkel, elvárásokkal fogom elérni. Neki kell, külső nyomás hatása nélkül, meghoznia a döntést!Úgyhogy én nem kértem, nem szabtam feltételeket!TÜRELEMMEL vártam!
Előző kapcsolataimban gyakorolhattam a türelmet, úgyhogy ebben az esetben a feszült türelem, nehezen viselhető vágyakozás érzését felváltotta az izgatott, élénk energiájú türelem és vidáman cikázó vágyakozás! Nem kínzó, hanem kellemes, serkentő TÜRELEMMÉ vált! Emlékszem, élveztem ezt az állapotot is! Amin én is meglepődtem akkor!:-)
Nem kellett sokáig várnom 1-2 hét és a párom meghozta a SZABAD, tudatos, önálló, külső nyomások nélküli Döntését! Tudtam, erre vágyom. A szabad, elvárások- , érzelmi zsarolások nélküli szeretetteljes, feltétlen szeretetkapcsolatra! Ezt adtam és ezt kaptam!
Miután megéltem ezt a kapcsolatot, tudtam ez nekem a legfontosabb! Olyat kaptam, amire vágytam: boldogságot, elfogadást, biztonságot, társat az életben! Ez mindent überelt! Vállaltam a kapcsolatot tűzön-vízen át! Az utunk során a tüzek lassan elaludtak, a vizek visszatértek medrükbe…és boldogan élnek, amíg meg nem halnak:-)
Kriszti, azt javaslom, döntsd el, hogy milyen kapcsolatot szeretnél?
– a szeretői viszony elég?
– folyamatos vágyakozásra vágysz?
– a férjeddel akarod a további életed élni? ezt ne tedd függővé egyéb párkapcsolataid alakulásától
– kiasajtolt szeretetre vágysz vagy IGAZ szeretetre?
Remélem, valamelyest válaszoltam kérdéseidre!
Szeretettel: Inyó
nálam is pont ez a helyzet merült fel..
Megismerkedtem valakivel, aki váratlanul berobbant az életembe és jól fel is forgatta. Miatta megdőlt pár addigi szilárd elvem, amit azt hittem sose fogok áthágni (egyrészt a pasi 15 évvel idősebb mint én- előtte max 5 év korkülönbséggel ismerkedtem, a másik, hogy volt neki valakie-sose mentem előtte bele ilyenbe). Nagyon nagy hatással volt rám, és én is rá. Azt gondoltam, hogy felrúgja miattam a „langyos víz” kapcsolatát, és majd boldogan élünk. Eltelt pár hét és nem történt semmi. Illetve történt, olyan választ kaptam, hogy ő most nem tud kiszállni abból a kapcsolatból, várjak még.. Na a türelem és a bizonytalanság nem az én erős tulajdonságom. És ha egy felnőtt, érett ember nem tudja, hogy mit akar, akkor az se én rólam szól. Inkább kiszálltam, bár eléggé nehéz döntés volt. DE mivel számítok magamnak és nem érzem hozzám méltónak ezt az egészet, úgy gondolom, jól döntöttem. Ez a sztory nem rólam szól, hanem róla, a nekem szóló tanítást levettem és igyekszem is okulni belőle.
A párkapcsolatok
a legnagyobb tanításokat hordozzák. Megmutatja, mi az akadálya benned, hogy minőségi kapcsolatod legyen.
Ha a saját csomagodat kioldottad, már nincs dolgod a másikkal. Ha ő ragaszkodik a megszokotthoz, azt jelenti az egója nem képes befogadni a változásokat, megnyílni.
A férfiaknál a beállítottság alapból poligám. Az alap probléma az, hogy nem tudják egyetlen nőben együtt elképzelni azokat a tulajdonságokat, amik a nőideáljukat megtestesítené. Leggyakoribb a csábító-szexuális ellentétbe állítása a tiszta-anyai-jó feleség minőségekkel. A férfiak úgy vannak összerakva, hogy kielégítő számukra, hogy a különféle minőségeket több nőtől kapják meg.
Mi nők viszont szeretnénk egyetlen férfitól megkapni mindent. A legnagyobb probléma véleményem szerint az, hogy amit a gyerekkorban nélkülöztünk, az apa probléma körben elszenvedtünk még azt is a mostani partnerünktől várnánk el. Az állandósult hiány, az anno ödipális komplexus rosszul történt megoldása miatt lépünk be a háromszög történetbe. Apán mégiscsak az anyánk férje, mi a kívülálló harmadikként szenvedjük meg a történetet.
Ha belső gyermek meditációban ezt a helyére tesszük, akkor leszünk alkalmasak egy minőségi kapcsolatra.
tökéletesen igazad van
Nekem mindig a párkapcsolati terület az, ami ki tud billenteni az egyensúlyomból. Sokáig csak elméletben vágytam párkapcsolatra, de belül nagyon féltem belemenni, ezért hosszú ideig nem is volt kapcsolatom. Aztán mikor feloldottam ezt a félelmemet és azt mondtam, jöjjön aminek jönniek kell, tehát nyitott voltam a fájdalom befogadására, akkor szépen kaptam is. De igyekszem mindig úgy nézni, hogy ez értem van, azért hogy tanuljak, fejlődjek. Az önbizalmamat már megerősítettem, ezt már nem tudják rombolni, viszont mindig újabb és újabb tanításokat kapok. A legutóbbi kapcsolatomban szerintem azt kell megtanulnom, hogy kiálljak magamért, itt vagyok, ha nem én kellek, akkor szia..
ahogyan én látom kivülállóként
Kedves Orsi!
Véleményem szerint a tanulni valókat megtanultad a mostani párkapcsolatodban.
Mit is?
– Azt, hogy nem jó önmagunk számára szilárdan ragaszkodnunk a régi meggyőződéseinkhez, mert a lelkünk óhaja és a tanulnivalóink felülírhatják ezt. Úgy gondolom, hogy itt a másik félre pont azért volt szükség, hogy kimozdítson a megszokottból és megismerd önmagad új oldala(i)t.
– Azt, hogy tiszteld és becsüld magad annyira, hogy ne maradj benne egy helyzetben/állapotban, ha az számodra nem nyújt biztonságot, megbecsülést.
– Azt, hogy legyen elég lelkierőd, hogy kimondd egy élethelyzetben, hogy „eddig és nem tovább”! S bátran kiállj a saját döntéseid mellett.
A „sztory” azonban mindig rólunk is szól…
Minden kapcsolatban lehetőségünk nyílik arra, hogy jobban megértsük önmagunkat és a másik nemet.
A férfiak másképp élnek meg egy csomó élethelyzetet, mert a lelkük mélyén rugalmasabban kezelnek dolgokat.
Ez nagyon jól van így, mert ez teszi lehetővé a férfiak számára, hogy ne csak az első szerelmüket (többnyire az édesanyjukat) engedjék be a lelkük rejtett zugaiba, hanem az utána következő szerelmeket is (szerelmeseket, barátnőket, feleséget).
Valahogy az Ő szeretetük nem annyira kizárólagos mint a mienk, hanem sokkal inkább mindenfelé elfogadó is nyitott.
Neked – szerintem – most ezt a lelki minőséget kellett megtapasztalnod a párodon keresztül, hogy lelkileg gazdagabban állj a következő Rád váró kapcsolat előtt.
Egyenlőre ennyit írnék így kívülről nézve a dolgokhoz. Hozzátenném még azt is, hogy az élet utólag még más tanulságot is eléd tárhat, amikor már teljesen leülepedtek benned a dolgok.
A tapasztalataim szerint a párkapcsolatok és az emberi kapcsolatok valóban mindig értünk (tanulásunkért, lelki gyarapodásunkért, fejlődésükért) vannak, ha képesek vagyunk arra, hogy elengedjük a szorongásainkat, félelmeinket, gátlásainkat és megnyíljunk valami más, valami új érzés/érzékelés/tapasztalás felé.
konkrét példák folytatása
Hátha a példák tanító jelleggel bírnak, ezért folytatom a felsorolást… ki tudja, ki mit szűr le bőlőle?
– 40 feletti férfi: Az édesapja katonatiszt volt és ezért különféle városokba utaztak, ahogy az édesapja állomáshelyei változtak. Az édesanyja korán meghalt.
Volt 2 házassága és van 2 lánya. Jelenleg független, önálló férfi és most is meg korábban is váltogatta a partnereit. Egy-egy kapcsolata csak pár hónapig vagy pár évig tart. Spirituális körökben nagyon otthon van és több fejlett spirituális képességgel rendelkezik. Szereti a szerelem érzését, de az igazi szeretetet nem ismeri. Az érzései intenzívek, de a kötődései lazák. A hűséget másoknál megcsodálja, önmaga a barátaihoz hű. Álompasinak is mondhatnánk, a nők kedvencének, de én mégsem tartom annak ahogy az életét 14 éve nyomonkövet(het)em.
– 30 feletti férfi: Elvált, egy felbomlott házassággal, egy nagy leány gyermekkel. A válása után spirituális útra tért, látomásai voltak. Ma igazi hagyományörző, aki a lelki gyógyításhoz is ért. Csupa szív-lélek ember tele van szeretettel. Amikor a mostani párjával találkozott ő is és a párja is tele voltak lelki sérülésekkel. Nyomon követhető volt, amikor a kapcsolatuk mélypontjait élték és egymás sebeit gyógyították kölcsönösen. Most is együtt vannak az akkori párjával.
– 40 feletti férfi: Nős, gyermeke van. A házasságuk elhidegült, s mivel nem azt kapta amire vágyott egy külön életet alakított ki magának. Jóságos, csupa szív-lélek pasi, aki jó hatással van a női nemre. A párjai kivirágoznak mellette. Figyelmesen és szeretettel fordul a nők felé és képes arra is, hogy lelki sebeiket gyógyítsa.
A mostani kapcsolataiban tanulta meg önmagát megismerni, értékelni és értékelni a női nemet.
konkrét példák folytatása
Hátha a példák tanító jelleggel bírnak, ezért folytatom a felsorolást… ki tudja, ki mit szűr le bőlőle?
– 40 feletti férfi: Az édesapja katonatiszt volt és ezért különféle városokba utaztak, ahogy az édesapja állomáshelyei változtak. Az édesanyja korán meghalt.
Volt 2 házassága és van 2 lánya. Jelenleg független, önálló férfi és most is meg korábban is váltogatta a partnereit. Egy-egy kapcsolata csak pár hónapig vagy pár évig tart. Spirituális körökben nagyon otthon van és több fejlett spirituális képességgel rendelkezik. Szereti a szerelem érzését, de az igazi szeretetet nem ismeri. Az érzései intenzívek, de a kötődései lazák. A hűséget másoknál megcsodálja, önmaga a barátaihoz hű. Álompasinak is mondhatnánk, a nők kedvencének, de én mégsem tartom annak ahogy az életét 14 éve nyomonkövet(het)em.
– 30 feletti férfi: Elvált, egy felbomlott házassággal, egy nagy leány gyermekkel. A válása után spirituális útra tért, látomásai voltak. Ma igazi hagyományörző, aki a lelki gyógyításhoz is ért. Csupa szív-lélek ember tele van szeretettel. Amikor a mostani párjával találkozott ő is és a párja is tele voltak lelki sérülésekkel. Nyomon követhető volt, amikor a kapcsolatuk mélypontjait élték és egymás sebeit gyógyították kölcsönösen. Most is együtt vannak az akkori párjával.
– 40 feletti férfi: Nős, gyermeke van. A házasságuk elhidegült, s mivel nem azt kapta amire vágyott egy külön életet alakított ki magának. Jóságos, csupa szív-lélek pasi, aki jó hatással van a női nemre. A párjai kivirágoznak mellette. Figyelmesen és szeretettel fordul a nők felé és képes arra is, hogy lelki sebeiket gyógyítsa.
A mostani kapcsolataiban tanulta meg önmagát megismerni, értékelni és értékelni a női nemet.
Én azt tapasztaltam a saját életemben, hogy vannak tudatos
Én azt tapasztaltam a saját életemben, hogy vannak tudatos férfiak és nem is kevés!
Társ nélkül élek, volt egy kis időszak, amikor felmentem egy mezei társkeresőre, ahol senki nem tudta az érdeklődési körömet és pár nap alatt, megtaláltak ezek a férfiak.
De egyébként is valahogy mindig összehozott velük a sors. Jobbnál jobbakkal.:)
Viszont úgy érzem a társkeresésbe nem szempont nálam.
DE VANNAK!LÉTEZNEK:)
Én azt tapasztaltam a saját életemben, hogy vannak tudatos
Én azt tapasztaltam a saját életemben, hogy vannak tudatos férfiak és nem is kevés!
Társ nélkül élek, volt egy kis időszak, amikor felmentem egy mezei társkeresőre, ahol senki nem tudta az érdeklődési körömet és pár nap alatt, megtaláltak ezek a férfiak.
De egyébként is valahogy mindig összehozott velük a sors. Jobbnál jobbakkal.:)
Viszont úgy érzem a társkeresésbe nem szempont nálam.
DE VANNAK!LÉTEZNEK:)
Még kiegészítve az elmúlt időszakba olyan férfiakat vonzottam
Még kiegészítve az elmúlt időszakba olyan férfiakat vonzottam be, akik kifejezetten vágytak gyerekre, családra.Ezen felül minden jót el mondhatok róluk!
Én meg valószínű találkoztam a félelmemmel, mert én meg már nem akarok,mélyen kötődni.
Illetve annyira nem tiszta mit is akarok valójában…..
Ezeket el kezdtem visszautasítani, valószínű félelemből, és elkezdtem vonzani azokat, akiknek semmi idejük nincs rám. 😀 És Beának semmi se jó…
Na szóval kinek mivel van dolga:)
Ez a ,,nincs idejük rám” tünet milyen defektus tükre
Ez a ,,nincs idejük rám” tünet milyen defektus tükre lehet…?
Én kérdezem…
Még kiegészítve az elmúlt időszakba olyan férfiakat vonzottam
Még kiegészítve az elmúlt időszakba olyan férfiakat vonzottam be, akik kifejezetten vágytak gyerekre, családra.Ezen felül minden jót el mondhatok róluk!
Én meg valószínű találkoztam a félelmemmel, mert én meg már nem akarok,mélyen kötődni.
Illetve annyira nem tiszta mit is akarok valójában…..
Ezeket el kezdtem visszautasítani, valószínű félelemből, és elkezdtem vonzani azokat, akiknek semmi idejük nincs rám. 😀 És Beának semmi se jó…
Na szóval kinek mivel van dolga:)
Ez a ,,nincs idejük rám” tünet milyen defektus tükre
Ez a ,,nincs idejük rám” tünet milyen defektus tükre lehet…?
Én kérdezem…
Milyenek a pasik?
S a Nők?
Azt hiszem még mindig ilyenek vagyunk és vagytok igazából, csak néha szeretjük kicsikét elfelejteni.
De hát nincs új a Nap alatt…)
Weöres Sándor:
A KÉT NEM
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kisértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié: minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
A férfi — akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék közt jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég a semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él — vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik.
A nő: mindennel pajtás, eleven,
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedőn fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan címkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.
Milyenek a pasik?
S a Nők?
Azt hiszem még mindig ilyenek vagyunk és vagytok igazából, csak néha szeretjük kicsikét elfelejteni.
De hát nincs új a Nap alatt…)
Weöres Sándor:
A KÉT NEM
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kisértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié: minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
A férfi — akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék közt jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég a semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él — vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik.
A nő: mindennel pajtás, eleven,
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedőn fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan címkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.
projekció
Ha az a meggyőződésed, hogy az emberek vagy embercsoportok, férfiak ilyenek vagy olyanok, akkor az emberek (férfiak) következetesen azt az oldalukat fogják mutatni neked, vagy sok olyan emberrel (férfival) találkozol, akik megfelelnek a fejedben hordott képnek. A barátnőidnek csak fejenként egy elkötelezettségre hajlandó és képes pasit kell találniuk, javaslom, erre „programozzanak”.
projekció
Ha az a meggyőződésed, hogy az emberek vagy embercsoportok, férfiak ilyenek vagy olyanok, akkor az emberek (férfiak) következetesen azt az oldalukat fogják mutatni neked, vagy sok olyan emberrel (férfival) találkozol, akik megfelelnek a fejedben hordott képnek. A barátnőidnek csak fejenként egy elkötelezettségre hajlandó és képes pasit kell találniuk, javaslom, erre „programozzanak”.
további infók Orsinak
Tegnap Váradi Tibor előadásán újabb infókat hallottam a témában, amit megosztok Veletek (hátha más is rákeres a témában).
„Foglalt emberrel” párkapcsolati szinten „találkozni” jó elgondolkodni az alábbi lehetőségeken:
– ellentét állhat fenn a tudatos és a tudattalan akarat között, az egészséges önérvényesítés gyengesége miatt, nem elég erősek az énhatárok,
– a hagyományos ffi/női szerepek tudattalan hárítása (mást kíván a szeretői szerep és mást a feleségi/háziasszonyi/anyai szerep) (ffinál családfenntartói/apai szerep)
– elköteleződési válság miatt nem tud belépni a kapcsolatba (rejtett félelem a szabadság/függetlenség elvesztésétől),
– tudat alatt élvezi a kihívást, amíg a másik megszerzésén „munkálkodik”
– gyermekkori minta újrajátszása is állhat a háttérben, ha a testvéreivel vetélkednie kellett, akkor ennek utóhatásaként választ ilyen helyzetet az adott személy
Szabadidőben elvégzett önvizsgálat sokat segíthet annak megállapításában, hogy rejtetten milyen motiváció áll a háttérben.
Kedves Michaelita!
Köszi szépen a segítséget.
Elolvastam amiket írtál ezzel kapcsolatban és megnéztem az én esetemben, hogy melyik mennyire vonatkozik rám..Talán a két utolsó ütött szöget a fejembe. Gyerekkoromban mindig úgy éreztem, az apukám a húgomat jobban kedveli, és én mindig háttérbe voltam szorítva. Talán, igen, ezt kellene feloldanom.
Meg a kihívás.. igen, hogy ÉN legyek a jobb, én kelljek. Mondjuk ezt úgy gondoltam, hogy eddig már sikerült feldolgoznom. Voltak régebbi szituációk, amikor konkrétan nem kellettem és ezt akkor nehezen bár, de feldolgoztam. Most nem is erről van szó konkrétan h nem kellek, hanem mellettem más is kell. Próbáltam lezárni ezt a kapcsolatot, megmondtam a pasinak ne keressen. De ezt nem hajlandó tudomásul venni, én meg mivel szeretem szóba állok vele. Most feléledt bennem a harci szellem és be akarom bizonyítani, hogy jól jár velem. A másik nőbe nem szerelmes, viszont a biztonság érzést ő tudja nyújtani neki. Nálam félelmei vannak, hogy pár hónap múlva meggondolom magam és kilépek. (Mondjuk ez az ő oldala, ezzel nekem nem kell foglalkozni).
Nem tudom, jó ha felveszem e a kesztyűt, vagy határozott leszek és lezárom. Az a baj, hogy ilyen pasival, aki ennyire méllyen a lelkemet megszerezte, nem találkoztam. Mindenki csak a külsőm miatt akart engem, és ez mindig nagyon zavart. Ő az első, akivel annyira mély, belsőséges dolgokról tudtam beszélni, mint soha senkivel. És én valahol lelki társnak is érzem őt. Ezért nagyon nehezíti a dolgot a totális lezárás terén
Szia Orsi!
Szerintem, bátran menj bele ebbe a kapcsolatba!
Ezt
Szia Orsi!
Szerintem, bátran menj bele ebbe a kapcsolatba!
Ezt azért merem állítani,mert azt mondod nagyon erős a lelki kapocs köztetek! Ha ilyen kapocs van, akkor az aggyal, erőszakosan lezárt dolog, csak elfojtás és megoldatlan feladatok halmazának szőnyeg alá söprése lenne! Menj bele ebbe a szerelembe és meglátod mi lesz, lehet, tényleg fel kell venned a kesztyűt, de az is lehet hogy elég ha csak egy erős döntésedre van szükség, hogy Te mellette állsz és ezt megérzi a férfi és ő is stabilabbá válik és nem is lesz kérdés számára, hogy csak te kellesz neki. A harmadik eshetőség, hogy te belemész mindenestől ő meg eliszkol! Többféle dolog történhet, de a lényeg, hogy Te éld meg az érzéseidet, vágyaidat és így gyorsan kiderül, hogy van-e hosszabb távon dolgotok egymással! Hajrá Orsi, szerintem ügyes vagy, menni fog!
puszi
én is reagálok
Szia Orsi,
Talán segít neked az én meglátásom.
Én férfiak terén arra jutottam, hogy vagy kölcsönösen kellünk egymásnak vagy nem.
Ha nyögvenyelős a folyamat, ha megy a felsleges huza-vona, ha nem tisztel annyira mint én őt, ha feleslegesen játszmázgatunk egymással, ha nem tudom feltétel nélkül elfogadni s ő is engem akkor értelmetlen s ez időpazarlás.
A tisztelet nagyon sokrétű: másik idejének , tudásának ,egészségének stb. tisztelése.
Ha nem szeretjük egymást feltétel nélkül, ha nem bízunk meg egymásban 100%-osan az élet bármely területén akkor is értelmetlen. S AKKOR lemondok az egészről.
Önmagam szemenköpése a tükörben ha olyan kapcsolatot „akarok” ahol nem értékel a másik fél. Én őt értékelem, látom benne az Istent , s olyan társ a megfelelő számomra aki hasonló gondolkozású mint én.
Alább nem érdemes adni, mint amilyen értékrenddel az adott nő/férfi már rendelkezik.
Általánosságban véve, :
1. Előfordul, valakit annyira szeretünk, hogy bár önmagunkat „magalázzuk ” ezzel, de mégis folytatjuk a kapcsolatot. Ha durván harcolunk, hogy megszerezzük a harc visszacsap, mert soha nem fogjuk azt érezni, hogy ő is akart.
Ha szabadon engeded az illetőt , s ő visszatér akkor tényleg szeret.
2. Ha ennyire megérintte a lelked az illető, akkor az okkal volt. Fejlődni tudsz tőle , s ő is tőled.
Vajon miket…? 🙂
Érdekes.
Én is azt írom, mint Inyo, hogy szurkolok Neked, s én azért, hogy olyan társad legyen akivel kölcsönösen szeretitek egymást mindenestül. Akár ez a férfi az a társ, akár nem. CSak ehhez azt kívánom még Neked, hogy azt is vedd észre ő e ez a TÁRS. Lehet ő , lehet nem ő. Neked kell érezned.
Szioka Dia
további infók Orsinak
Tegnap Váradi Tibor előadásán újabb infókat hallottam a témában, amit megosztok Veletek (hátha más is rákeres a témában).
„Foglalt emberrel” párkapcsolati szinten „találkozni” jó elgondolkodni az alábbi lehetőségeken:
– ellentét állhat fenn a tudatos és a tudattalan akarat között, az egészséges önérvényesítés gyengesége miatt, nem elég erősek az énhatárok,
– a hagyományos ffi/női szerepek tudattalan hárítása (mást kíván a szeretői szerep és mást a feleségi/háziasszonyi/anyai szerep) (ffinál családfenntartói/apai szerep)
– elköteleződési válság miatt nem tud belépni a kapcsolatba (rejtett félelem a szabadság/függetlenség elvesztésétől),
– tudat alatt élvezi a kihívást, amíg a másik megszerzésén „munkálkodik”
– gyermekkori minta újrajátszása is állhat a háttérben, ha a testvéreivel vetélkednie kellett, akkor ennek utóhatásaként választ ilyen helyzetet az adott személy
Szabadidőben elvégzett önvizsgálat sokat segíthet annak megállapításában, hogy rejtetten milyen motiváció áll a háttérben.
Kedves Michaelita!
Köszi szépen a segítséget.
Elolvastam amiket írtál ezzel kapcsolatban és megnéztem az én esetemben, hogy melyik mennyire vonatkozik rám..Talán a két utolsó ütött szöget a fejembe. Gyerekkoromban mindig úgy éreztem, az apukám a húgomat jobban kedveli, és én mindig háttérbe voltam szorítva. Talán, igen, ezt kellene feloldanom.
Meg a kihívás.. igen, hogy ÉN legyek a jobb, én kelljek. Mondjuk ezt úgy gondoltam, hogy eddig már sikerült feldolgoznom. Voltak régebbi szituációk, amikor konkrétan nem kellettem és ezt akkor nehezen bár, de feldolgoztam. Most nem is erről van szó konkrétan h nem kellek, hanem mellettem más is kell. Próbáltam lezárni ezt a kapcsolatot, megmondtam a pasinak ne keressen. De ezt nem hajlandó tudomásul venni, én meg mivel szeretem szóba állok vele. Most feléledt bennem a harci szellem és be akarom bizonyítani, hogy jól jár velem. A másik nőbe nem szerelmes, viszont a biztonság érzést ő tudja nyújtani neki. Nálam félelmei vannak, hogy pár hónap múlva meggondolom magam és kilépek. (Mondjuk ez az ő oldala, ezzel nekem nem kell foglalkozni).
Nem tudom, jó ha felveszem e a kesztyűt, vagy határozott leszek és lezárom. Az a baj, hogy ilyen pasival, aki ennyire méllyen a lelkemet megszerezte, nem találkoztam. Mindenki csak a külsőm miatt akart engem, és ez mindig nagyon zavart. Ő az első, akivel annyira mély, belsőséges dolgokról tudtam beszélni, mint soha senkivel. És én valahol lelki társnak is érzem őt. Ezért nagyon nehezíti a dolgot a totális lezárás terén
Szia Orsi!
Szerintem, bátran menj bele ebbe a kapcsolatba!
Ezt
Szia Orsi!
Szerintem, bátran menj bele ebbe a kapcsolatba!
Ezt azért merem állítani,mert azt mondod nagyon erős a lelki kapocs köztetek! Ha ilyen kapocs van, akkor az aggyal, erőszakosan lezárt dolog, csak elfojtás és megoldatlan feladatok halmazának szőnyeg alá söprése lenne! Menj bele ebbe a szerelembe és meglátod mi lesz, lehet, tényleg fel kell venned a kesztyűt, de az is lehet hogy elég ha csak egy erős döntésedre van szükség, hogy Te mellette állsz és ezt megérzi a férfi és ő is stabilabbá válik és nem is lesz kérdés számára, hogy csak te kellesz neki. A harmadik eshetőség, hogy te belemész mindenestől ő meg eliszkol! Többféle dolog történhet, de a lényeg, hogy Te éld meg az érzéseidet, vágyaidat és így gyorsan kiderül, hogy van-e hosszabb távon dolgotok egymással! Hajrá Orsi, szerintem ügyes vagy, menni fog!
puszi
én is reagálok
Szia Orsi,
Talán segít neked az én meglátásom.
Én férfiak terén arra jutottam, hogy vagy kölcsönösen kellünk egymásnak vagy nem.
Ha nyögvenyelős a folyamat, ha megy a felsleges huza-vona, ha nem tisztel annyira mint én őt, ha feleslegesen játszmázgatunk egymással, ha nem tudom feltétel nélkül elfogadni s ő is engem akkor értelmetlen s ez időpazarlás.
A tisztelet nagyon sokrétű: másik idejének , tudásának ,egészségének stb. tisztelése.
Ha nem szeretjük egymást feltétel nélkül, ha nem bízunk meg egymásban 100%-osan az élet bármely területén akkor is értelmetlen. S AKKOR lemondok az egészről.
Önmagam szemenköpése a tükörben ha olyan kapcsolatot „akarok” ahol nem értékel a másik fél. Én őt értékelem, látom benne az Istent , s olyan társ a megfelelő számomra aki hasonló gondolkozású mint én.
Alább nem érdemes adni, mint amilyen értékrenddel az adott nő/férfi már rendelkezik.
Általánosságban véve, :
1. Előfordul, valakit annyira szeretünk, hogy bár önmagunkat „magalázzuk ” ezzel, de mégis folytatjuk a kapcsolatot. Ha durván harcolunk, hogy megszerezzük a harc visszacsap, mert soha nem fogjuk azt érezni, hogy ő is akart.
Ha szabadon engeded az illetőt , s ő visszatér akkor tényleg szeret.
2. Ha ennyire megérintte a lelked az illető, akkor az okkal volt. Fejlődni tudsz tőle , s ő is tőled.
Vajon miket…? 🙂
Érdekes.
Én is azt írom, mint Inyo, hogy szurkolok Neked, s én azért, hogy olyan társad legyen akivel kölcsönösen szeretitek egymást mindenestül. Akár ez a férfi az a társ, akár nem. CSak ehhez azt kívánom még Neked, hogy azt is vedd észre ő e ez a TÁRS. Lehet ő , lehet nem ő. Neked kell érezned.
Szioka Dia
Oroszrulett
Egyszerű kockázatelemzés.
Minden második házasság (50%) végződik válással, és a válások háromnegyedét (75%) a feleség kezdeményezi; ahol túlnyomó többségében a feleség viszi a házat és a gyerekeket, plusz még tartásdíjat is fizetni kell neki. Nem szeretjük olyan háztartások életszínvonalát finanszírozni, amiből ki lettünk rakva.
– Az említett adatok alapján 50% × 75%, vagyis 37.5% a valószínűsége a fenti forgatókönyvnek.
– Oroszrulett során a cilinderben a hat tárból csak egy van töltve, 1/6, vagyis 16.67% az esélye, hogy rajtavesztünk.
Mindaddig, amíg nősülni kvázi kétszer olyan kockázatos, mint oroszrulettet játszani, addig semmiféle női jajveszékelés és gúny nem fog változtatni a helyzeten. Az egyben maradó házasságok minőségéről meg még nem is beszéltünk.
Oroszrulett
Egyszerű kockázatelemzés.
Minden második házasság (50%) végződik válással, és a válások háromnegyedét (75%) a feleség kezdeményezi; ahol túlnyomó többségében a feleség viszi a házat és a gyerekeket, plusz még tartásdíjat is fizetni kell neki. Nem szeretjük olyan háztartások életszínvonalát finanszírozni, amiből ki lettünk rakva.
– Az említett adatok alapján 50% × 75%, vagyis 37.5% a valószínűsége a fenti forgatókönyvnek.
– Oroszrulett során a cilinderben a hat tárból csak egy van töltve, 1/6, vagyis 16.67% az esélye, hogy rajtavesztünk.
Mindaddig, amíg nősülni kvázi kétszer olyan kockázatos, mint oroszrulettet játszani, addig semmiféle női jajveszékelés és gúny nem fog változtatni a helyzeten. Az egyben maradó házasságok minőségéről meg még nem is beszéltünk.