Már jó pár éve foglalkoztat a spiritualitás, de kb. 2éve sokkal elmélyültebb lettem… rengeteget változtam és vele együtt jöttek a megfejthetetlen kérdések…
Elfordultam lelkiekben a gyerekkori barátaimtól, nem értem hogy miért.. Nem vagyok őszinte magammal szemben? Valamit nem akarok meglátni? Vagy pusztán csak annyiról van szó, hogy az embernek ahhoz, hogy megismerje önmagát magányra van szüksége?
Mégis nagy nehézség ez nekem és tanácstalan vagyok.. Nem tudom, hogy a lelkem vágya -e ez, vagy az elmém akar kirekeszteni bizonyos embereket?
Voltak 4-5 éve erős szorongásos tüneteim… és a mai napig néhány megmaradt… például nem tudok szemkontaktust tartani bizonyos emberekkel. Gondoltam arra is, hogy nem e a szorongásom áll ezen problémák hátterében, de később rájöttem nem ez az igazi ok.
Van sok barátom, de mégis van egy közösség, akiket leakarok zárni… de valahol mégis zavar… hogy hátat fordítok, hogy haragudni fognak rám… hogy lerázom azokat az embereket, akikkel együtt nőttem fel, csak azért mert most ezt érzem… és ha később megint mást éreznék?… olyan szeszélyesek és kiszámíthatatlanok az érzések…
Nagy érzelmi vihar van bennem… és nem tudom, hogy ez azért van e mert nem akarom őket még lezárni, vagy azért van, mert egyszerűen lelkiismeretfurdalásom van, mivel ők szeretnek, és keresnek engem.
de én mégsem akarom már ezt… mi történik velem? Olyan néha mintha 2én dulakodna bennem… és már fáradt vagyok ettől…
Kérlek segítsetek.
Talán ti érettebb lelkek tudtok olyan tanácsot adni, amivel tovább haladhatok majd utamon.
Előre is nagyon köszönöm válaszotokat!
Egy tanácstalan lány
Válasz
Szia!
Azt meg kell érteni, ha valaki a barátod, akkor az az is marad, még akkor is ha nem tartjátok a kapcsolatot!
Ha valakivel úgy érzed, hogy nem akarsz találkozni, akkor nem kell. Ha eljön az ideje, abban az esetben Te is érezni fogod, hogy kíváncsi vagy rá. Ha pedig nem, akkor itt az ideje új emberek után nézni.
Azáltal, hogy elkezdtél változni, új utak és új személyek lépnek be az életedbe és azok, akiknek nem kell Veled tartaniuk, azokkal a kapcsolat szétválik. Emiatt nem kell rosszul érezned magad.
A kettősség érzése a lelkiismeretedből fakad. A régi barátok megtartása és az új utak felé nyitás. Az új mindig valami változást hoz, de ez nem jelenti azt, hogy rossz.
Én azt szoktam mondani, hogy a tiszta érzések nem csapnak be. Mivel zavart vagy meditálj egyet és kérd meg a Felső Énedet, hogy segítsen Neked, ha Angyalokkal dolgozol, akkor Őket…
Ha nem megy és úgy érzed, hogy még mindig kilátástalan a helyzet, akkor nyugodtan keress!
Ivett
Köszi
Köszönöm mindannyiotok válaszát…
most hétvégén nem mentem el egy közös találkozóra…
nagyon kivolt akadva mindenki. egyik lány irt nekem egy levelet, hogy hogy lehetek ilyen? hogy nem vagyok képes elmenni egy kis időre sem… és hogy miért vagyok ilyen? miért érdemlik ezt?
nem tudom hogy irjam meg nekik… vagy mit irhatnék… érdemes e magyarázkodni. vagy nem…
és hogy miért váltok ki belőlük ekkora vihart… nem értem…
most mit tehetnék? lelkiismeretfurdalásom is van vhol, kicsit össze vagyok zavarodva…
hogy merjek e kiállni önmagam mellett vagy ismét bocsánatokat kérjek sorozatba… de az talán nem én lennék…
megbántani sem akarok senkit, vagy fájdalmat okozni, mégis azt teszem folyamatosan… 🙁
Tanács helyett kérdések
Kedves Útkereső,
Azt írod, hogy most hétvégén nem mentél el egy találkozóra.
Miért nem mentél el?
Elmondtad nekik az okot, hogy miért nem mentél el?
Ki volt akadva mindenki…. Azért akadtak ki, mert nem mentél el, vagy elmondtad nekik az okot, hogy miért nem mentél el és ezen akadtak ki?
Mit írt a lány neked milyen voltál?
Nem tudod miért váltasz ki belőlük ilyen vihart…Kérdezted már őket?
Üdvözlettel
Andi
Válasz
Szia!
Azt meg kell érteni, ha valaki a barátod, akkor az az is marad, még akkor is ha nem tartjátok a kapcsolatot!
Ha valakivel úgy érzed, hogy nem akarsz találkozni, akkor nem kell. Ha eljön az ideje, abban az esetben Te is érezni fogod, hogy kíváncsi vagy rá. Ha pedig nem, akkor itt az ideje új emberek után nézni.
Azáltal, hogy elkezdtél változni, új utak és új személyek lépnek be az életedbe és azok, akiknek nem kell Veled tartaniuk, azokkal a kapcsolat szétválik. Emiatt nem kell rosszul érezned magad.
A kettősség érzése a lelkiismeretedből fakad. A régi barátok megtartása és az új utak felé nyitás. Az új mindig valami változást hoz, de ez nem jelenti azt, hogy rossz.
Én azt szoktam mondani, hogy a tiszta érzések nem csapnak be. Mivel zavart vagy meditálj egyet és kérd meg a Felső Énedet, hogy segítsen Neked, ha Angyalokkal dolgozol, akkor Őket…
Ha nem megy és úgy érzed, hogy még mindig kilátástalan a helyzet, akkor nyugodtan keress!
Ivett
Köszi
Köszönöm mindannyiotok válaszát…
most hétvégén nem mentem el egy közös találkozóra…
nagyon kivolt akadva mindenki. egyik lány irt nekem egy levelet, hogy hogy lehetek ilyen? hogy nem vagyok képes elmenni egy kis időre sem… és hogy miért vagyok ilyen? miért érdemlik ezt?
nem tudom hogy irjam meg nekik… vagy mit irhatnék… érdemes e magyarázkodni. vagy nem…
és hogy miért váltok ki belőlük ekkora vihart… nem értem…
most mit tehetnék? lelkiismeretfurdalásom is van vhol, kicsit össze vagyok zavarodva…
hogy merjek e kiállni önmagam mellett vagy ismét bocsánatokat kérjek sorozatba… de az talán nem én lennék…
megbántani sem akarok senkit, vagy fájdalmat okozni, mégis azt teszem folyamatosan… 🙁
Tanács helyett kérdések
Kedves Útkereső,
Azt írod, hogy most hétvégén nem mentél el egy találkozóra.
Miért nem mentél el?
Elmondtad nekik az okot, hogy miért nem mentél el?
Ki volt akadva mindenki…. Azért akadtak ki, mert nem mentél el, vagy elmondtad nekik az okot, hogy miért nem mentél el és ezen akadtak ki?
Mit írt a lány neked milyen voltál?
Nem tudod miért váltasz ki belőlük ilyen vihart…Kérdezted már őket?
Üdvözlettel
Andi
Szemkontaktus:
én is találkoztam már legalább három olyan emberrel,akinek nem mertem a szemébe nézni,olyan erős negatív ?kisugárzás ,határozottság ? keménység ? áradt a megjelenésükből.
Az ismerősök,barátok kikopása a mindennapjaidból természetes jelenség,a kapcsolatok fenntartásához sok sok munka és idő kell,ha valamiért az elmarad,akkor lazul a háló .
Az ,hogy mennyi energiád van ilyen célra,attól is függ,hogy milyen vagy,kikben tükröződhetsz,és ha változol,akkor tükreid is cserélődnek,másrészt ha te változol,és ők nem ,akkor te sem leszel nekik jó tükör,kivéve ha egy iránvban és hasonló ütemmel történik a lelki elmozdulás.Üdvözlettel : felacso
Szemkontaktus:
én is találkoztam már legalább három olyan emberrel,akinek nem mertem a szemébe nézni,olyan erős negatív ?kisugárzás ,határozottság ? keménység ? áradt a megjelenésükből.
Az ismerősök,barátok kikopása a mindennapjaidból természetes jelenség,a kapcsolatok fenntartásához sok sok munka és idő kell,ha valamiért az elmarad,akkor lazul a háló .
Az ,hogy mennyi energiád van ilyen célra,attól is függ,hogy milyen vagy,kikben tükröződhetsz,és ha változol,akkor tükreid is cserélődnek,másrészt ha te változol,és ők nem ,akkor te sem leszel nekik jó tükör,kivéve ha egy iránvban és hasonló ütemmel történik a lelki elmozdulás.Üdvözlettel : felacso
Nincs meg az elfogadás
Változtál, ők ugyanazok maradtak, aki Te is voltál néhány éve. Az, hogy nem akarsz velük többé kapcsolatot tartani, egy hárító mechanizmus. Azáltal, hogy az ő társaságukat hárítod, hárítod régi önmagad.
Nézd meg, milyen tulajdonságok, dolgok zavarnak bennük, és azt -így utólag- el kéne fogadnod magadban. Sanyi Sirály csomagjaiból tanultam meg én is az elfogadás technikáját.
Ha az elfogadás megtörténik, csodák-csodája: ők maguktól le fognak válni Rólad, az elválás mindkét részről sérülésmentes, gördülékeny lesz. Kipróbáltam, tényleg működik.
Nincs meg az elfogadás
Változtál, ők ugyanazok maradtak, aki Te is voltál néhány éve. Az, hogy nem akarsz velük többé kapcsolatot tartani, egy hárító mechanizmus. Azáltal, hogy az ő társaságukat hárítod, hárítod régi önmagad.
Nézd meg, milyen tulajdonságok, dolgok zavarnak bennük, és azt -így utólag- el kéne fogadnod magadban. Sanyi Sirály csomagjaiból tanultam meg én is az elfogadás technikáját.
Ha az elfogadás megtörténik, csodák-csodája: ők maguktól le fognak válni Rólad, az elválás mindkét részről sérülésmentes, gördülékeny lesz. Kipróbáltam, tényleg működik.
Az jó, ha lelkiismeret furdalásod van. Meg is érdemled. A
Az jó, ha lelkiismeret furdalásod van. Meg is érdemled. A kérdéseket egyébként nagyon jól teszed fel, őszinte vagy, de nem szabadna neked is abba a csapdába esned, hogy saját érvényesülésed érdekében lemondasz a többi emberről.
Merthogy lemondasz róluk, bárhogy csűröd is a dolgokat, nem vagy hajlandó az Ő életüket is a nyakadba venni. Innentől csak olyan emberek társaságát fogod keresni akik „önmegvalósitók” és akik erősnek látszanak, igy te is az lehetsz.
Hidd el: Nincs belül semmi. Nincs benned semilyen istenség, nem vagy semilyen teremtő sem.
Ami vagy, az a többi ember. Érted?
Amit te megteszel értük, ahogy képes vagy szeretni másokat, ahogy képes vagy lemondani másokért, ahogy képes vagy megbocsátani.
Ez vagy Te. Nem az aki hátatfordit az embereknek és lesajnálja őket, mert nem képesek a nagy istenséggel lépést tartani.
A saját „valamidért” (a vágyad ami mindig változni fog, attól függően, hogy éppen mi a trendi: fénylény, isten, felemelkedett mester, próféta, fényküldött….) cserébe, ami egyébként nem valóságos, lemondasz a nagyon is Valódi Emberekről.
Kedves Pohar
megengeded hogy megmutassam milyen játszma ez amit itt indítasz és mik a nyelvi eszközeid ebben a hozzászólásban?
NLP-s technika 🙂
Elemzést felkérésre végzek, mert ezzel átlépem a másik ember határait.
Nem igazán tudom, hogy mi az az NLP. Rá is kerestem a googleban,
Nem igazán tudom, hogy mi az az NLP. Rá is kerestem a googleban, de még igy sem értem.
Hát ha nagyon akarod nyugodtan elemezges, nem zavar ha átlépik a határaimat.
Kati,az én határaimat sem zavarja!:)))
Kíváncsi lennék hogyan
Kati,az én határaimat sem zavarja!:)))
Kíváncsi lennék hogyan látsz mostanában?
Üdv: Éva
A tudatos gondolkodásunk
működésünk 5 %-át határozza meg. 95 % a tudatalattié, ami a nem szót nem ismeri, nem hallja meg.
Tehát a mondataid a tiszta kommunikáció szintjén így hangzanak
Nincs belül semmi = belül van a van.
Nincs benned semmilyen Istenség = Isten benned van
Nem vagy semmilyen teremtő sem = Te vagy a Teremtő.
Nézzük mit mondanak erről mások
Konfuciusz: Ha jól ismered a természeted, ismered a mennyet.
Jézus: Benned van a mennyek országa.
Mohhamed: Aki ismeri önmagát ismeri az Urát.
Judaizmus: Ő van mindenben és minden őbenne van.
Lao Ce: A lelked legmélyén megtalálod az egyet.
Buddha: Nézz magadba, Te vagy Buddha.
A játszma jól nyomon követhető ha felfigyelünk IS szóra.
Minden ember valódi, minden embernek kell az egyedüllét és a közösség is. Pohar téged elhagytak és ezt önértékelési krízisnek élnéd meg – ha fel lenne dolgozva.
Mivel nincsen, találsz másokat IS akik el vannak hagyva. Lelkiismeret furdalást próbálsz ébreszteni, megpróbálod elérni hogy még bizonytalanabbul érezze magát az Elhagyó Is, ezzel Te fölébe tudsz emelkedni a saját erkölcsi értékrended alapján. Na ez a játszma.
Tudod, hogy nem vagy Oké, de úgy gondolod, Ő sokkal kevésbé OKé, tehát Te Okébb vagy nála.
Az az ember, aki számára a világ OKé és ő is Oké, kevés, de nagyon mély lelkiségű, játszma mentes kapcsolatot tart fent. A fokozódó őszinteség, az értékrend változása a baráti kör kicserélődését vonja maga után. Ez van. Ha a boldogságod egy másik ember jó vagy rossz voltán múlik, az a felelősség teljes áthárítása.
Csaesz hozzászólásában leírta, hogy a Tanácstalan Lánynak mit kell elfogadnia magában.
Az elhagyottaknak pedig azt, hogy ez az élet velejárója. Mindenkinek van lehetősége olyan baráti kört kialakítani, ahol megnyílhat a lelke.
Nekem akkor lenne lelkiismeret furdalásom, ha valaki már félig sincs benn egy kapcsolatban, de önző módon visszatartanám, mert képtelen vagyok arra, hogy új kapcsolatokat hozzak létre, inkább még tovább akarom szívni a vérét annak, aki ebből már kiszállna.
Egy energia szerző játszma a sok közül.
NLP-ben azt szokták javasolni, hogy fogalmazd át amit közölni szeretnél a NEM szó elhagyásával, az IS, a CSAK, a feltételes mód, a múlt és jövő idő mellőzésével. Ez a tiszta kommunikáció.
Tehát hogy hangzik akkor ez a mondat: nincs benned semmilyen istenség?
Mi van akkor benne belül – szerinted.
Ha ember, csakis ember, miért ne választhatná az új életet magának? Az angyal az, aki csak érted működik, most akkor mi az elvárásod? Ember vagy Angyal vagy maga a Bűnös, az Elvetemült?
Kinek látod Őt, őszintén?
Mi van benne, mi van bennem?
Az amit látok, érzek, tapasztalok
Mi van benne, mi van bennem?
Az amit látok, érzek, tapasztalok magamból, amit mások látnak, érzékelnek velem kapcsolatban.
Tehát nem vagyok egyéb, mint egy személy, egy ember és nem csak én vagyok ilyen, hanem Mindenki.
Isten nincsen bennünk, hanem kivül létezik. Talán nem is lehetünk egyek vele, mert az Jézus Krisztus kiváltsága volt. Mi egyek lehetünk Jézussal, de Istenhez csak Jézuson keresztül kerülhetünk közelebb.
Az a baj a bennünk lévő istenséggel, hogy nem tudja elhelyezni Jézus személyét sehogy sem. Nem tud rá úgy gondolni, mint megváltóra, mert ha Isten bennem is létezik, esetleg én magam vagyok isten, és én teremtem meg a jövőt, a sorsot, akkor mitől váltott meg minket? És mitől volt annyira nagy szám a szenvedése, hiszen mi sem szenvedünk kevésbbé?
Pedig Jézus volt, aki azért szenvedett, hogy mi visszatalálhassunk Istenhez.
Ezért gondolom azt, hogy jó ha az ember annak gondolja magát ami: halandó, egyszerű teremészetű lényecske, aki Isten kegyelméből létezik.
Innen kéne mindenkinek elindulni, ebből az alázatos állapotból és akkor nem látnánk senkit sem nálunk kiváltságosabbnak, hanem mindenkit egyformának tudnánk látni.
A megváltásról,mitől is váltott meg Jézus
gondolom én : A Föld :Pokol ,amit Isten szakadár angyalai uralnak . Jézus ezek hatalmából váltott meg , és azóta az Istentől kapott szabad akaratunkkal választjuk további uralmukat , és a szenvedéseket . Üdvözlettel : felacso
Megváltás vagy megválttatás?
Biztos vagyok benne, hogy az ember csakis saját magát válthatja meg bármitől is. Például a tartozástól, ha visszafizeti. Vagy a bűntudattól, ha a lelkiismerete szerint cselekszik, és megbocsátja, amit addig nem eszerint tett. Stb.
Persze ha azt hisz, szüksége van ehhez segítségre, esetleg valakire, aki ezt már tudja, akkor úgy sikerülhet neki. (Úgy is.) És meghalhat abban a tudatban, hogy egyedül nem ment volna.
Pedig mindenki csakis azért felelős, amit maga tesz, és senki más pótolhatja be helyette, amit elmulasztott, senki más nem bocsáthatja meg, ha ő nem képes rá.
És mégis: ha hisz benne. 🙂
Paradoxon? Lehet. Minden igazság az.
Krisztus, a világ megváltója valószínűleg annyira sötét korba született, ahol ennek az egésznek, amiről beszélünk még a szele sem érintette meg az emberiséget. Ha azt mondta volna: „Váltsd meg magad!” – lehet, hogy nem is emlékeznének rá.
Ehelyett azt mondta: „Arra születtem, hogy segítsek neked, hogy elhihesd, van megváltás. Az én hatalmam, és a szeretet (a tudatosság), amit képviselek, legyen a példád, hogy mire képes Isten (önmagad), ha hiszel neki (a belső hangnak.)”
És lőn. 🙂 Ezért vezet a keresztények útja Jézuson keresztül Istenhez, és nem Önmagukon, közvetlenül. És ezért igaz, hogy amit Jézus hitt, képviselt, az az egész világot megérintette (megváltotta). Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki bűntelen lett (egótlan), csak mert megkeresztelkedett, vagy, hogy egy jottányival is jobb embernek születne. Egyszerűen csak számára egyszerűbbé vált az út a megváltáshoz, mert egy olyan világba születik, ahova már született egy Krisztus.
Szépen összeáll itt a történet, ami lehet, hogy nem is igaz. 🙂 (maga a megfeszíttetés általi megváltás sztori.)
De nem is ez a lényeg. 🙂
Ajánlom figyelmetekbe Scorsese: Krisztus utolsó megkísértése című filmjét. Borzasztó tudatosság van benne.
Namaszte
Önmagadon keresztül?
Amíg nem vagy képes lemondani önmagadról,
Önmagadon keresztül?
Amíg nem vagy képes lemondani önmagadról, annak nagyságáról, csodájáról, hatalmáról, addig nem is láthatod meg Istent.
Ugyan az az ember vagy most is, mint aki voltál, csak a „szobádat” teleraktad mindenféle pompás bútorral és felékesítetted arannyal és drágakövekkel.
Jobban érzed magad benne, de a lényeg semmit sem változott.
Nem véletlen játszott létre
Isten,hogy Önmagam legyek. Abban teljesen igazad van (szintén csak szerintem ), hogy az Istennel , Egységgel ,Abszolútummal,stb való újra eggyé váláskor mindegyik megélt Önmagamról le kell mondanom . A Teljességért ki nem tenné meg , bár szerintem sem választás kérdése .De abban meg hiszek , hogyha egy megszemélyesített Isten, mint egy virágot szakít le a kertjében , akkor neki sem mindegy ,hogy egy addig a Nap fényének ezer árnyalatában fürdött , életteli , ragyogó gyönyörűségben csodálja Magát , vagy egy szobában , tápoldaton nevelt , (a virág számára az életet jelentő élményektől különféle eredetű elvek által megfosztott ) utánzatban . Isten a Földet Paradicsomnak teremtette,hogy az ember boldogan éljen benne . A számonkérő Isten viszont az embert szolgává átprogramozó lényekre képét idézi föl bennem .Üdvözlettel :felacso
Nem nagyon vagyok otthon a Bibliában, de van erre egy példázat,
Nem nagyon vagyok otthon a Bibliában, de van erre egy példázat, amikor a gazda elmegy otthonról és három szolgájának ad 5-5-5 aranypénzt.
Az egyik 10-et csinál belőle, a másik 7-e, a harmadiknak 5marad.
Megdicséri az első kettőt a harmadikat viszont megbünteti, mert ahelyett, hogy a pénzt befektette volna inkább elásta, mert tudta, hogy az ura úgyis megsokszorozza majd azt, ha hazajön.
Nem az volt a gond, hogy elásta, hanem az, hogy tudta, hogy urának akkora a hatalma, hogy az a pénz nem vész el úgy sem. Tehát csak nem volt bátorsága használni ezt a hatalmat.
Igy van ez velünk is. Attól még csinálhatunk sok mindent úgy ahogy mi akarunk, de már azzal a biztonsággal, hogy a Hatalom velünk van.
Ebben a ” biztonság ” szót emelném ki.
Sokan sokféle Hatalmat éreznek maguk mellet lévőnek , ennek O- 100 % része illúzió , és vérig menő vitákat lehetne folytatni arról ,hogy ki mellett álló hatalom a valóságos , és méricskélni erejüket . A biztonság érzés a lényeg ,amit ez a tudat ad hordozójának . Üdvözlettel : felacso
A hatalom
és ennek az ellentéte a hatástalanság nagyon erősen dualista irányba viszi azt, aki ezen az úton próbálja a problémáit megoldani.
Mit jelent hatni? Azt hogy az van amit az egóból kiindulva én jónak látok.
Mennyire tuti hogy ez egyezik Isten akaratával?
Saját életemben tartós sikert a félelmek feldolgozásával értem el. Hiszen a hatalom a félelemről szól. Mi fog történni, ha nem tartom kontroll alatt a történéseket, a többi embert?
Esetleg az amit Isten akar?
Mit vesz el tőlem és miért nem adom oda?
És amit adni szeretne, annak miért nem tudok megnyílni?
Ha ezekre a kérdésekre igazán őszintén megtaláljuk a választ magunkban megoldottuk a hatalom probléma körét. Ajánlom a Sirály Őszinteség csomagját, ingyen letölthető.
Kontra: „A hatalom”
Még mindig nem tudtam rájönni, mivel nem értek egyet a megközelítéseidben, nem mindig, de gyakran. majd rájövök. Egyébként nem csak a tiedben, ez a szembesítősdi teljesen igaz bár, de valahogy mégsem, vagy mégsem így.
Nem magyarázkodom tovább (valójában a saját kérdésem próbálom megkeresni), inkább idebiggyesztem én hogy látom, hátha kijön belőle, mi a bibi:
A hatalommal nincsen semmi baj. Azzal ha nincs hatalmam sincs. Adott esetben azzal van, hogy ha nincs hatásom vmire, és azzal is, ha túl sok van.
Szerintem (most és itt ezt kell mondjam) adott helyzetek vannak, nézőpontok, nincsenek ilyen általános igazságok, mint amikről írsz, vagyis így nem teljes.
A hatalom egy földi dolog, de mint minden földi dolog, nem az a lényeg benne, hogy van-e vagy nincs illetve az ellentéte van e vagy nincs, adott esetben megéljük e vagy nem. NEM BAJ H DUÁLIS – AZ A TERMÉSZETE MINDENNEK AMI ITT VAN/TAPASZTALHATÓ. Épp ez a jó benne.
NEM BAJ HOGY SZÉLSŐSÉGES, EZ IS TERMÉSZETE.
A lényeg sohasem az, hogy mi az amit megélünk, mindig inkább, és sokkal inkább a hogyan.
Egy jó király jól él a hatalmával. Ha ez a sorsa, tennie kell, és nem fog „bűnt” elkövetni, bármit tesz, mert nem fog a lelkiismerete ellen cselekedni. Meg fogja tenni viszont azt, amit kell, és meg fog küzdeni magával (az egójával) ezért. Meg fogja hozni a kellő áldozatait (egót).
A hatalom nem félelem. Bármi lehet félelemből, és szívből, kívülről NEM MEGÍTÉLHETŐEK A DOLGOK. SEMMILYEN DOLOG NEM TARTOZIK A JÓ VAGY A ROSSZ FELCÍMKÉZETT KOSARÁBA. ILYEN NINCS. MERT MINDEN CSAK KIVETÜLÉS AMIT TAPASZTALSZ.
A viszonyulás a lényeg.
A szeretet himnusza igaz: lehet bármid, hatalmad, pénzed, birtokaid, szellemi képességeid, beszélhetsz az angyalok nyelvé…. SZERETET NÉLKÜL MIT SEM ÉR. Hozzáenném: ez nem azt jelenti, hogy ezeket nem birtokolhatod (vagyis inkább nem kísérhetnek, mint hozzád-tartozók)!!!! Ez itt a kereszténység egyik legnagyobb félreértése. Hiszen egy csomó dolog tartozik hozzánk, az életünkhöz attól a pillanattól h megszületünk. Egy apa, egy anya, bölcső, test, otthon, testvérek, csörgők……. és még egy csomó ezeknél sokkal fontosabb, láthatatlan (lelki) dolog. és ezek még gyarapodhatnak. Senki sem mondja, hogy Jehudi Menuhinnak hegedű nélkül kellene élnie, és a zene hatalmáról lemondania, hogy kellőképpen szent legyen meg jó. Ellenkezőleg. Ezekkel kell megtanulnia élni, és SZÜKSÉGE VAN A HEGEDŰJÉRE – hogy az életprogramját beteljesíthesse maga és és még sok sok ezek ember örömére és felemelkedésére. A lényeg nem ez, a szeretet himnusza nem arra mutat rá, hogy nem fontosak a dolgok, inkább arra, hogy SZERETET NÉLKÜL mit sem érnek, vagyis a viszonyulásunkra hozzájuk! Ha ajándéknak tekintjük őket, akkor jól funkcionálhatnak az életünkben, ha birtokolni akarjuk, ha félünk, vagy más, egós módon viszonyulunk hozzájuk, akkor nem szeretettel: mit sem érnek, hiába vannak, sőt ellenkezőjére fordul a hatásuk: rombol hatalom, nem épít.
Szóval szerintem önmagában semmivel sincs vbaj, a hatalommal, vagy annak hiányával sem, mert nem az a lényeg amit élünk, hanem az, hogyan, illetve hogy éppen egy adott helyzetben mit jó élnünk.
Van amikor használnunk kell a hatalmat a saját vagy mások érdekében, jól, és nem szabad visszaélnünk vele. van amikor nem jó bevonatkozni tehát jó, ha nem vagyunk hatással. (nincs hatalmunk).
Szerintem a világ dualitásával a világon semmi baj nincs, csak meg tanulnunk jól élni vele: ez viszont emberi feladatunk.
Lehet h te félelem miatt akartál hatalmat. Akkor igazad van, valóban a félelmet kell feloldozni, s ezáltal a hatalom is elenyészik azon a területen, ami nem baj, sőt.
De ez nem általános igazság.
Engem pl. nem érdekel hatalom, de sokszor nem tudtam hatással lenni, ott, ahol ez hiányzott. Engem nem kísért, inkább meg kellene tanulnom használni, hozzányúlni merni, felismerni, mikor gyakorolnom kell. Nem hatalmaskodom félelemből, de gyakran félek a hatalomhoz nyúlni 🙂
Namaszte
Dolgozd
fel a félelmedet, amiért nem tudod használni.
Éld meg meditációban, amíg tudássá válik.
Ellenállsz a félelem miatt és az írod a hatalom nem a félelemről szól.
Tényleg Aditi ?
Igen a biztonság érzés is a hit következménye.
Isten szerintem
Igen a biztonság érzés is a hit következménye.
Isten szerintem sokkal egyszerűbb és ezért sokkal könnyebb is az ő akaratát teljesíteni, mint egy másik hatalomét, az enyémét, egy guruét, vagy mondjuk az ufókét.
Isten megengedi, hogy az ember felhőkarcolókat építsen, hogy uralja a természetet, nem érdekli, hogy mit olvasunk és milyen műsort nézünk, az sem érdekli, hogy az ember gazdag, vagy szegény, családos, vagy magányos, bűnös, vagy átatlan…., ha a szívben szeretet van, akkor semmi nem árthat az embernek.
Ezért mondható, hogy korlátlan szabadságot adott Isten az embernek, csak azt kérte, hogy:
Szeresd Istenedet mindenek felett, felebarátodat meg úgy mint magadat.
Szabadság?
„…csak azt kérte, hogy:
Szeresd Istenedet mindenek felett…”
Kérte? Szerintem parancsolta a zsidók haragos Istene.
Az enyém nem parancsol, nem kér, nem vár el, csak hagyja hogy legyek. Ha jól működöm akkor velem örül, ha nem jól, akkor élethelyzeteken keresztül segít, tanít, hogy jobbá válhassak.
A döntés mindig az enyém, és ha jól működöm, akkor biztonságban érzem magam. S ha biztonságban érzem magam, akkor hiszem, tudom, hogy így van jól…:)
egy kis kiegészítés (mondom a magamét )
Karmafenntartó vétkeinknek megváltása a mindent megbocsátó (tehát nem a büntető zsidó isten) szemében egy barbár és értelmetlen véráldozat lenne . Ezért gondolom , hogy Jézus ezzel az elhatározásával nem a Teremtőhöz ,hanem világunk közvetlen uraihoz szólt :cselekedetével az ő nyelvükön beszélve,bár azt továbbra sem értem,hogy egy ünnepi lakoma főfogásaként ,hogyan válthatta meg ezzel az emberiséget,de tettének szememben csak akkor van értelme,ha ezt egy olyan alku keretében tette meg :aminek egyik serpenyőjében állt az ő halála,a másik fél ezért cserébe lemond az emberiség feletti uralmáról,de a gonosz nem az egyezségeinek a betartásáról híres,tehát ez fals elképzelés . Valószínűbb , hogy feltámadásával mutatott utat és adott reményt az embereknek abból a csapdából , amit a földi lét jelent . Ezekszerint a megváltás : útmutatás? Üdvözlettel : felacso
A szabad akarat a legnagyobb tévedés amiben ember valaha is
A szabad akarat a legnagyobb tévedés amiben ember valaha is hitt.
Hogyan lehetne hinni egy Hatalmas Istenben, ha azt feltételezzük, hogy ő majd arra vár, hogy mi mit akarunk?
Ilyen nincs és soha nem is volt. Mindig is Isten választott, hogy ki az akit felemel és ki az akit nem. Lehetett próféta gyilkos, rabló, Jézust üldöző is. Nem ettől függött semmi sem.
A prófétáknak, a tanítványoknak nem volt szabad akaratuk, legalább is Istennel szemben biztos nem volt.
Jézus mondta nekik: kövess- és azt tették.
Jézus Isten haragjától mentette meg az embereket. Mivel Isten igéretet tett, hogy többé nem pusztítja el az embert, ezért elküldte Jézust, hogy általa megbocsáthasson.
Jézus által tud Isten megbocsátani, mert érte Isten megteszi. Ha Ő kéri Isten megteszi.
Az ember is képes lehet Istenre hatást gyakorolni, szeretettel és alázattal, de mivel az ember mindig azt hiszi, hogy ő már ebben a szeretet állapotban van, ezért imái a saját gőgje miatt nem érnek semmit sem, sőt….
Elhitették veletek, hogy mint „egyedüli létező” boldogulni tudtok, fejlődni és szeretni tudtok, de csak ahhoz a gyerekhez hasonlítotok aki királylányost játszik és teljesen belemerül a szerepébe.
Anyukája bármikor beléphet az ajtón és végett vethet a játéknak, mert a lánynak még rengeteg dolga van.
Kényurakra nincs szükségem.
Biztos vagyok,hogy a Te Istened el fog jönni,hogy rendet vágjon az emberek között,természetesen az igazság nevében,mert ez a Föld jelenleg még a Pokol (is),tehát bőven belefér a szokásos viselkedési módokba egy kis hamisság is:hidd azt,hogy szabad vagy,de ha nem nem az elvárásaim szerint viselkedsz,akkor lesújtok rád.Üdvözlettel : felacso
U . i . :A gyerek lételeme a játék, a nem játszó gyerekből sótlan és unalmas felnőtt válik.
Tévedésben vagytok az élettel kapcsolatban.
Isten szinte mindent
Tévedésben vagytok az élettel kapcsolatban.
Isten szinte mindent megenged az embernek, neki adta a Földet, rajta minden élőlénnyel, Isten szeretné, ha az ember élne. Ha játszana, ha örülne, ha boldog lenne, ha szerelmes lenne, ha gyereket szülne, ha nevelné saját gyermekét….
Csak annyit kért Isten, hogy az ember ne felejtse el soha, hogy ki az Ő Igazi Ura.
Régen nem tudtak lemondani a királyok uralmáról, vagy a földes gazda uralmáról, manapság nem tudnak lemondani Önmaguk nagyságáról.
Egyetértek: amiről írsz, az az azonosulás elengedése.
Nem az a
Egyetértek: amiről írsz, az az azonosulás elengedése.
Nem az a lényeg, hogy mid van van nincs, valójában nem azért kapod, hogy legyen Neked. Mégis, megélheted, még az illúzióját is, hogy van gyermekED, házAD, hatalmAD, földED, tudásOD….stb.
Ezek mind hozzátartoznak az élethez. Egy királynak tudni kell élni a tisztével, ez a hatalma, egy szülőnek ugyanígy. És lehetnek „birtokaink” itt a Földön, „csak” a kísértést kell legyőznünk, hogy azokhoz ragaszkodjunk, az elveszítésüktől féljünk.
Cak arról kell lemondanunk az életben és rendszerint azt veszítjük fájdalmasan el, amivel azonosulni kezdtünk, amiről elhittük, hogy a MIÉNK, mi uraljuk, mi irányítjuk a sorsát (sorsunkat), és nem csak ajándéba kaptuk az élettől, aminek valaki mÁs az URA. 🙂
Ezért mondja egy mester: „Önként mond le arról, aminek az elveszítése fájdalmat okozna.” Jó gyakorlat, igyekszem segítségül hívni a saját élemben.
Valójában semmiről sem kellene lemondanunk abban az esetben, ha tudunk mindig mindennek feltétel nélkül örülni, a változást feltétel nélkül és örömmel elfogadni, és mindig bizalommal lenni, hogy nem véletlenül, és értünk, és az egész világért van.
Önmagunk nagysága? Hát az ember mindig is nagynak képzelte magát, de az csak a tévhite, az csak a földi valóság illúziója miatt van. Ugyanakkor furcsa lenne úgy élni, hogy nem látjuk egy egy dolognak, amire képesek voltunk látni a nagyságát, értékét, erejét. És nem olyan könnyű ezt elválasztani, mert az elme duálisan lát: vagy van valamid, vagy nincs. Abban a harmóniában lenni mindig, ami a földi, megengedett birtoklás, és az égi elengedő, hajlékony hála egysége, hogy használd az akaratod, teremts megélhetést, de közben soha ne feledd azt, hogy ez valójában mind illúzió, hát ennél nehezebb feladat az ember, az elme számára nincs. Ezért (is) vagyunk itt.
Tudom, hogy képesnek kellene lennünk mindig mindent újra és újra elengedni, és felajánlani Istenünknek. Hogy képesnek kellene lennünk így élni. De tudni ezt, nem elég.
Olykor sikerül.
Namaszte
Lemondás
Az emberek többsége a szükséges lemondás halogatásával küszködik , de a lemondás siettetése is , szerintem , legalább annyira problémás lehet . Ha jól végiggondolom, hogy előbb – utóbb úgyis mindenről le kell mondani , akkor miért ne essek túl rajta előbb , de ezt mindenki érzi ,hogy hamis logika ,az életszerűbb az , hogy adja magát az elengedendő életterület , ill . felkínál egyfajta hagyományos mintát is a szokásrend , már ahol még él a hagyomány világa , hogy milyen cselekvésekről , gondolkodási módokról , világlátásról , értékrendről kb. mely életszakaszban kell lemondani , és ehhez kínál segítségül rítusokat ,gondolati mintákat . Namaszte : felacso
Nem kell lemondani semmiről sem.
Ez egy nagy tévedés.
Milyen
Nem kell lemondani semmiről sem.
Ez egy nagy tévedés.
Milyen Isten az aki ad, de közben azt várja, hogy ne fogad el?
Ha már egyszer megkaptad, akkor kérted, és ha teljesült a kérésed, akkor Isten figyelt rád. Ez jó. Miért kéne emiatt bűntudatot érezni?
A lényeg, hogy az ember mindig tudja, hogy amit kapott azt Istentől kapta és azért kapta, mert Isten szereti őt.
A sorrend a fontos. Az első helyen áll Isten, minden más csak utána következik.
Ha ezt be tudnák tartani az emberek, akkor Istennek nem kéne elvennie semmit sem az embertől, nem kéne emlékeztetni az embereket rá, hogy mi a legfontosabb.
Isten szeretete nem feltételes .
Miért lenne Isten a rosszabbik Énem abszolutizálása?
Miért lenne Isten a jobbik Énem hatványozása?
Lehet , hogy azért mert egy kettősségekben megnyilvánuló világból próbálom elképzelni a behatárolhatatlant .
Mivel a legbelső félelmeim a legerősebbek ,hasonlóan közös emberi énünk alaprémületéhez , így ezt fogjuk magunknak megteremteni ,ha csinos kis lelki felépítményeink leomlanak . Csak reménykedhetem benne , hogy legbelül az örök derű ragyog. Üdvözlettel : felacso
U . i . : Tudatos ésszel ,nyugodt szívvel önkínzás lenne félelmeim Istenét elhinni a belső bizonytalanságot ijesztgetéssel kihasználni igyekvőknek . Nem hiszem ,hogy Isten a mi elismerésünktől függ , azt meg pláne nem , hogy részei kikényszerített csodálatából táplálná magát .
És a szabad akaratot ki adta az embernek?
És a szabad akaratot ki adta az embernek? Egyetértek veled, hogy a szabad akarat nem Isten útja FELTÉTLENÜL. De a szabad akarat ugyanúgy nem rossz, vagy hiábavaló, és nem véletlenül kapta meg az ember. Az ember ezáltal azt a lehetőséget kapta, hogy SAJÁT MAGA BELÁTÁSÁBÓL, önként ISMERJE FEL és VÁLASSZA az isteni akaratot. Ha nem lenne szabad akarat, ezt nem tehetnénk meg, de ez egyben azzal is jár, hogy tévutakra is sodródunk.
A szabad akarat Isten útja, amennyiben azt választjuk szabad akaratunkból. De megadatott a lehetőség, hogy próbálkozzunk más utakkal is, amíg fel nem ismerjük, hogy úgyis ugyanoda tereljük vissza magunkat: az igazsághoz, mert annak a fénye a halhatatlan, a többi előbb utóbb elenyészik.
És éppen mi, kicsike emberek vagyunk azok, akik ezt a tudást, képességet birtokolhatjuk, a szív hangját meghallhatjuk, amelyen keresztül Isten szól hozzánk, és saját döntésünkből felajánlhatjuk az akaratunkat ennek a hangnak. Mi, saját magunk, saját akaratunkból, saját döntéssel. Ezért, csakis mi, saját magunk vagyunk felelősek magunkért, az utunkért, és így azért, hogy megváltódunk, vagy nem.
Mi válthatjuk csak meg magunkat.
Ha ezt nem teszed, elmormolhatsz millió imát, erényes életet élhetsz, hihetsz Jézusban (aki valóban élt és tök felesleges ebben hinni, mert ezt vagy érzi valaki, vagy nem, akkor meg tudja) és betarthatsz mindent amit mondanak neked a papok, vagy olvasod a Bibliában, amit a papok a középkorban többszörösen átírtak, és lerövidítettek, hogy jobban megfeleljen a célnak, hogy mindenfélét elhitethessenek az emberekkel és uralkodhassanak a lelkeinken (is)………… és mindez nem lesz elég ahhoz, hogy eljuss oda, ahova indultál: önmagad olyan részéhez, amely bekapcsolódik Istenbe, amely vele egy. Mert oda CSAK TE juthatsz el. Senki más helyetted.
Egyébként a „modernebb” katolikusok, a fiatalok már gyakran úgy fogalmaznak: „élő kapcsolat Istennel” a valódi vallásosság. És ezzel egyetértek. Mert ez egy létező dolog, és van bennünk egy kapocs, egy részünk, amely már ehhez tartozik. Ebben nem hinni kell, és senki közvetítő nem szükséges ehhez. Mert ugyanúgy élő részünk, mint a testünk. Valóság. A valóságban pedig nem hinni kell, hanem megismerni, megtapasztalni, elfogadni, megélni, szeretni. 🙂
Amúgy Jézus is mint „egyedüli létező” boldogult, fejlődött, és mindenekfelett szeretett és azt hirdette, hogy a szeretethez nem kell senki más: csak te. És hogy szeress és ne várd, hogy szeressenek. Még Tőle sem kell ezt várnod, valójában nincsen szükséged az ő szeretetére sem, mint ahogy senkiére, ha te szeretsz. Ahogy ezt ő is tette.
Tisztelet a benned élő Istennek
„A szabad akarat Isten útja, amennyiben azt választjuk szabad
„A szabad akarat Isten útja, amennyiben azt választjuk szabad akaratunkból. De megadatott a lehetőség, hogy próbálkozzunk más utakkal is, amíg fel nem ismerjük, hogy úgyis ugyanoda tereljük vissza magunkat: az igazsághoz, mert annak a fénye a halhatatlan, a többi előbb utóbb elenyészik.”
Én elértem az Igazsághoz. Hidd el végigjártam az utamat, és igen Igazad van, minden fölösleges elenyészett és tényleg, ugyan oda jutottam ahonnan elindultam.
Az utam elindult az ufó hivésben, vártam, hogy majd jönnek és megmentenek, majd lettem fényküldött, aki szerte szét szórta a gyógyító fényt, majd lettem felemelkedett mester, aztán azt hiszem voltam kontakta is, majd beszélgettem Istennel is, de Isten ezt mind elvette tőlem.
Pedig annyira jó volt hinni, hogy én egy fényküldött vagyok, vagy bármi más vagyok, a legjobb az volt amikor, a bennem lakozó Istennel tudtam beszélgetni.
De azt is tudtam, hogy Isten ezt is elveszi majd tőlem. És igy is lett.
Nem olyan régen megéreztem egy kicsi hatalmat Istenből. Annyira eltörpültem mellette, mint egy apró homokszem, és teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy végig Isten vezetett. Teljesen mindegy, hogy én még akartam volna szórni a fényt vagy sem, az Ő akarata az enyém felett áll.
A történethez még az is hozzátartozik, hogy az utam elején nem hittem Istenben, nem olvastam a bilbliát és Jézust nagyon sokáig nem tudtam elfogadni. Nem tartom magam jó embernek, sem jó hívőnek.
Jézus soha nem volt egyedüli létező. Ő mindig azt hangoztatta, hogy Isten benne van, ő pedig Istenben és akik hisznek Őbenne, azoknál lakozik.
Jézus nem fejlődött sehová sem, csak volt gyermek Jézus, majd lett felnőtt Jézus, majd lett a megváltó Jézus. Ez nem fejlődés csak az Út, amit bejárt.
A szeretethez kell más ember is, mert Jézus szeretete a megbocsátás.
A belső út – emberi út
Valószínűleg nem nagyon különböző dolgokról beszélünk, egyáltalán nem olyan nagy a különbség a „hitünkben” mint a szavainkban. A lényeg mindig belül van és a lényegről beszélni szinte nem is lehet.
Értelek és tisztellek azért az útért amit bejártál: a mai ember számára megtalálni a hitet, bármit, ami valódi erőt ad neki a továbblépéséhez (mind szellemileg, lelkileg, vagy a fizikai életében) nagyon nehéz dolog, sok meghatározottságot, tévhitet, sémát hozunk a múltból, eleve ezekkel, ezeknek tudatában növünk fel. Megtalálni a belső, igazi hangot, azt, akik valójában vagyunk, és akként cselekedni, még ha úgy tűnik is, az egész világ értetlenül, vagy akár támadólag is áll ez előtt – igazán, nagyon nehéz, szinte lehetetlennek tűnő feladat. Ebben nagyon jó példánk lehet Jézus, vagy más olyan emberek, akik mertek élni.
Szerintem is kicsik vagyunk, és a Nagy Mindenség összességének Tudása és Hatalma, Ereje kell legyen az, ami irányít, de tudni, hogy kicsik vagyunk nem elég ahhoz, hogy meg tudjunk nyílni ennek. Az alázat egy feladat, de az elme és a tudatlan, tévedésekben ringó lélek könnyen érti még ezt is félre és csinál belőlünk rabszolgát: egy ember, egy hit, egy egyház, egy szekta, egy jelenség, egy élmény rabszolgáját, és ennek a sora végtelen. Ezért nem mindegy, hogy az akaratod hogyan használod, mire, mit ismersz fel egy helyzetben (önmagadban és annak tükrében: a világban), vagy tudattalanul cselekszel e a legjobb szándékkal. Mert az még mindig nem „Isten akarata.”
Tudni valamit nem elég, de tapasztalatom szerint még érezni, tapasztalni sem elég.
A szeretet, pedig, ami valóban úgy tűnik mindenre megoldás, bár állandóan jelen van, a mai ember számára mégis legalább egy, nagy lépés távolságra, legalábbis így tűnik. Persze mire „odaérünk” és megéljük, már tudjuk, mindig abban vagyunk, de ezt a lépéstávolságnyi illúziót le kell győznünk: és ezért születtünk ebbe a testbe, ebbe a világba, és nem Földre szállt angyaloknak. Ha nem lenne az illúzió nem a Földön lennénk, nem földi elmével, kollektív tudattal, ezekkel a nehéz feladatokkal lennénk tűzdelve: erről szól az emberi feladat. Ha ez olyan könnyű lenne, nem hullott volna annyi ember, vér és lélek az emberiség történelmében, és nem hullana most is, ebben a percben.
Számomra Isten nem egy angyal, aki csak a jót akarja nekem. Számomra Isten egy szemlélő, szeretettel szemlélő lény, aki mint a rosszalkodó gyermeket látja az embert, az anyjaként/apjaként, és bár finoman terelgeti (pl. azzal, hogy ad neki egy Krisztust, de még sok minden mással is), de nem cselekszik, nem dönt, nem gondol és nem érez helyette. Az emberre bízza, mennyit ismer fel a helyzetéből, mikor és mennyit képes látni Őt, és Benne Önmagát, ahogy ezt Jézus is élte és tanította.
Számomra Jézus is ember, akinek ugyanúgy meg kellett küzdenie önmagának azzal a részével, amelyik természeténél fogva nem enged átjárást az isteni részünkhöz, a különbség csak az (ha lehet ezt különbségnek nevezni), hogy az Ő küldetése, valódi, belső énje „Isten fiának lenni” volt. A valójában egy példa, arra, amit leírtál: az ember valódi természetére. Hogy mindannyiunkban Isten, a mi valódi Énünk él, és mi Őbenne. És hogy a szeretetten, elfogadáson, alázaton, és a magunkkal való megküzdésen keresztül elérhető ez a világunk. hogy valójában mindannyian isten gyermekei vagyunk, ha megtanuljuk észrevenni, megélni, elfogadni ezt, és elengedjük mindazt, ami ettől elválaszt minket.
Ilyen értelemben Jézus is egyedüli létező, egy ember volt, aki kihozta magából a legtöbbet, amit egy ember csak ki tud, mert elfogadta és megélte a küldetését, amit Istentől kapott. Istenben, az életben, azonban valóban, senki sem egyedüli létető többé. De oda el kell jutni.
Az én tapasztalatom az, hogy újra és újra. Mert mindig más és más szinten próbál meg bennünket az élet, Isten akarata, ahogy te mondod. Ennek nincs vége, amíg el nem engedjük a földi létet, és még utána sem, ha nem sikerült a feladatainkat bevégezni, vagy amíg be nem teljesítjük azt, amiért születtünk „Isten akarata szerint”. Ezért addig, amíg oly módon át nem adtuk magunkat az Életnek, az örökös változatnak, az állandó alázatnak, a fájdalmak és örömök egyforma elfogadásának, a félelem elengedésének, hogy az elménket, lelkünket már nem zavarja, bármi történik, és annyira biztosan nem érezzük azt, mit kell tennünk, éreznünk, gondolnunk egy egy helyzetben, hogy semmi kétségünk, soha, nos, addig még nem leltük meg „örökre” az „igazságot”.
Az ember útja a cselekedeteiben válik láthatóvá, a külső ÉS belső cselekedeteiben, nem abban, amit érez vagy gondol arról, mit talált meg, vagy mit nem. És senki, rajta kívül semmilyen ember nem tudja megmondani ezt, legfeljebb csak időlegesen, átmenetileg láthatja, és csak akkor, ha már ő maga is megélt hasonlót. De az útjaink, nem egyformák, senki útja nem azonos, senki küldetése nem az. Mindenkié egyéni, mert Isten változatosra teremtette a Világot.
Az Igazi megérkezés első lépcsője, ha te megtalálod a Tied.
A szeretethez pedig azért nem kell más ember, ezt Jézus is tanítja, mert a valódi, Isteni szeretet nem valamire irányul, vagy valakire. Csak van. Feltétel nélkül és minden helyzetben. Ezt csakis önmagunk megszabadítása által lelhetjük meg, és amikor megleltük, magától árad, belülről, a szívünkön keresztül kifelé. (Ahogy Jézust is ábrázolni szokták az arany és zöld szívvel.) Amikor ezt átéljük, csak akkor értheti az elme, hogy ez a szeretet nem függ senkitől és semmitől, nem fókuszál, mindent elfogad és áthat és összekapcsol. Ebben az állapotban csak eszközök vagyunk, de éppoly szent és értékes eszközök, mint bármelyik másik létező, még ha nem is éli meg. Szeretni mindentől függetlenül lehet, bárki nélkül, még akkor is, ha minket nem szeretnek. megbocsátani ugyanígy. Ha te megbocsátottál magadnak, nem kell a másik megbocsátása neked. Ha a másik nem tudott megbocsátani neked, akkor az az ő lelke terhe, az ő feladata, hogy szeressen harag helyett, te nem bocsáthatsz meg helyette önmagának. Persze, segíthetsz neki, ha már megbocsátottál, esetleg, hogy ezt megtehesse, de nem biztos hogy el fogja fogadni.
A megbocsátás és a szeretet is belső, lelki cselekedetek. Senkitől és semmitől nem függenek, csak Tőled. Ez az ember nagy felelőssége önmaga életéért, és egyben legnagyobb emberi feladata, hogy ezt minél teljesebben, minél több helyzetben, az életében előrehaladva újra és újra, lehetőleg egyre folyamatosabban élje. Mint Jézus. 🙂
Szerintem nagyon is fejlődés volt a részéről gyermekből Jézussá, Jézusból Krisztussá lenni, méghozzá nem kicsi. Boldog lennék, ha életem végén elmondhatnám magamról, hogy ezeket a lépcsőket, a saját, ilyen léptékű lépcsőimet ebben az életemben megléptem, és úgy távozhatok.
Namaszte
„Ha a másik nem tudott megbocsátani neked, akkor az az ő lelke
„Ha a másik nem tudott megbocsátani neked, akkor az az ő lelke terhe, az ő feladata, hogy szeressen harag helyett, te nem bocsáthatsz meg helyette önmagának.”
A szeretet minden terhet le akar venni a másik válláról, még akkor is ha a másik ezt nem akarja.
Még a megbocsátás terhét is:
„Bocsáss meg nékik Uram, mert nem tudják mit cselekszenek!”
Itt Jézus, Isten helyett is megbocsátott.
Mondhatta volna, hogy „legyen meg a te akaratod”, de azt akarta, hogy Isten ne kelljen haragra az ő ellene vétkezőknek.
Ugyan így a megbocsátás képességét bárkivel szemben lehet alkalmazni, a szeretet nevében.
Mert ha mi megbocsátunk, Isten is megbocsát majd nekik. Lehet, hogy a haragos, soha nem fog megbékélni és soha nem felejti el a sérelmeket, de Isten akkor is megbocsátott neki, egy szerető szív kérésére.
És egy szerető szív még azt is elérheti Istennél, hogy a kemény szívet, érző szívvé változtassa.
De ehhez már nagyon kéne tudni Szeretni.
Úgy mint ahogy Jézus szeretet.
Amire Te gondolsz, az nem a szeretet, hanem valamiféle megmentő
A szeretet minden terhet le akar venni a másik válláról…
Amire Te gondolsz, az nem a szeretet, hanem valamiféle megmentő hozzáállás a szeretet címén.
A valódi szeretet elfogadó és feltétel nélküli, vagyis nem akar megváltoztatni, így is szeret, amilyen vagy, nem akar megmenteni, nem akarja levenni a terhet a válladról, hanem hagyja hogy cipeld, mert tudja, hogy az Teérted van.
Itt Jézus, Isten helyett is megbocsátott. …azt akarta, hogy Isten ne kelljen haragra az ő ellene vétkezőknek.
Én nem hiszem, hogy Jézus, Isten helyett megbocsáthatott volna. Egyrészt, hogyan bocsájthatnánk meg a másik helyett? Másrészt, Isten miért haragudna bárkire is?
Ez csak egy elfajzott keresztény szemlélet, amely Istent valamiféle haragvó, büntető személynek állítja be, hogy lehessen tőle félni, így könnyebb legyen vele az embereket manipulálni.
A valóságban Isten nem haragszik és nem örül, egyszerűen elfogad mindenkit olyannak, amilyen.
Hogy miért kérte mégis Jézus Istent a megbocsájtásra? Talán a karma hatását szerette volna érvényteleníteni? Vagy Ő is a büntető Istenképben hitt? Ezt nem tudom.
Mindenesetre akik bántották Őt, azok és leszármazottaik a mai napig kapják a visszahatást, vagyis a karmát vagy a „büntetést” nem vonta vissza Isten, és Jézus sem bocsájthatott meg helyette!
A te szereteted számomra inkább kényelmesnek mondható, mintsem
A te szereteted számomra inkább kényelmesnek mondható, mintsem Igazinak.
Mennyire könnyű csak úgy mindent és mindenkit elfogadni és úgy szeretni ahogy vannak. Úgy gondolod, hogy az elfogadás egy nehéz folyamat, de próbáld csak ki egyszer is, hogy nem a saját elvárásaid (ami jelen esetben a jó vagy úgy ahogy vagy) szerint szemléled az embert, hanem teszel érte valamit, mert csak áltatod magad, amikor abban hisszel, hogy az éhező ember jó úgy ahogy van, vagy egy hajléktalannak ez lenne a sorsa.
A szeretetet egyfajta állapotnak tekinted és ezért a szived kemény akár a kő.
Nem tud megérinteni más ember sorsa, vagy a világ sorsa, ez javarészt a karmás elméletednek köszönhető.
Tehát az embernek szerinted van több száz élete és amit egyszer elcseszett az visszaszáll rá az újabb és újabb életeiben.
Mégis akkor mi értelme a halálnak? Miért nincs örök életünk, hiszen csak úgy tudnánk helyrehozni a hibáinkat?
Ha nem tudunk a vétkeinkről, akkor hogyan hoznánk helyre?
Meg akkor mi is az a feltámadás? Jézus miért nem született újjá, miért csak egy volt belőle?
Felelőtlenül tekintesz a saját és más emberek életeire. Eltékozolod azt, mert úgy tudod, hogy ha most nem is sikerült, majd legközelebb..
Pedig nincs legközelebb.
Habár a lélek halhatatlan, elég naivka elképzelés ebből mindjárt azt levonni, hogy újra és újra emberi alakot ölt.
Amit karmának tekinthetsz az az ősök vétkei, miatt rajtunk maradt büntetés, vagy a saját bűneink miatti szenvedés, de előbbi miatt Jézus már fizetett, utóbbi miatt meg általában saját magunkat büntetjük.
Isten már ritkán bűntet, de van rá példa.
Visszakanyarodva még a szeretetre. Minden korban a szeretet mibenlétéhez legközelebb az anyai érzések álltak, ma is.
Az anyai szeretet igen is lehet egyszer elfogadó, máskor megváltoztató, egyszer gyermekére terhet rakó, máskor kimélő, egyszer haragos, máskor békés, de az anyai szeretet mindig Cselekvő.
Kedves Pohár !
Már egy ideje olvaslak téged,és egyre inkább úgy érzem,hogy amikről beszélsz,
és határozott biztonsággal állítod,hogy valami így vagy úgy van,azoknak semmi köze nem lehet a valósághoz,egy általad megélt valósághoz,mert aki megélte ezeket a dolgokat,az nem állíthat ilyeneket,amiket itt Te.
Amiket itt Sanyinak írsz,miszerint fogalma sincs az igazi szeretetről,kemény a szíve és hadd ne folytassam:))),de ez bármelyik hozzászólásodban így van.
Úgy érzem a világképeddel van valami gond,mintha beszűkítenéd magadat egyfajta szektás hozzáállásba,ahol minden meg van határozva,hogy az csak ilyen vagy olyan lehet,és aki másképp látja a világot,mert már megélte,meg tapasztalta,az rossz úton jár,mert hogy mást mond mint amit te tanultál ezekről a dolgokról. Nem mondhatok mást ,mint hogy tanultál,mert amiket állítasz,az mindenféle megéléssel,tapasztalattal teljesen ellentétes hozzáállás.
Ráadásul,hogy mennyire nem tapasztalatokon alapszik,látszik a fenti beszélgetésből is,ahol nem csak Sanyit cáfolod minden mondatoddal,hanem e közben még azt sem veszed észre,hogy a nagy igyekezetben még saját magadat is megcáfolod,egyik mondatodat a másikkal.
De lássuk a fenti diskurzust.
Nem kritizálni akarlak,csak lehet hogyha jobban átgondolod a dolgokat,és szembesülsz a saját ellentmondásaiddal,esetleg megfontoltabb leszel a jövőben.
Tudod, más véleményt mondani,és más ítélkezni a másik felett.
Ilyet Isten sem tesz,sohasem ítélkezik felettünk.
,,Ne ítélj,hogy ne ítéltess”. Ha nekünk ezt tanácsolja,akkor ő ugyan miért tenné?
-Azt írod,az elfogadó szeretet az inkább kényelmes hozzáállás ,mint igazi szeretet.
Próbáltad már? Hogy valakit úgy tudj szeretni,amilyen,és ne legyenek felé elvárásaid,még ha te mondjuk teljesen más ember is vagy mindenben ,mint ő?
És ne akard őt a te képedre formálni,hanem hagyd ,hogy önmaga legyen,a saját sorsát élje,és ebben esetleg még támogasd is???
Próbáld meg,és akkor majd megtapasztalod,hogy talán ez a legnehezebb ,amit ember megtehet a másikért. Hogy minden elvárás nélkül /önmagáért valakit/, feltételek nélkül legyen képes szeretni.
Ez a legmagasabb rendűbb szeretet,és te azt mondod,hogy persze,milyen kényelmes hozzáállás ez:)
Próbáld ki,éld meg,tapasztald meg! Akkor tudsz erről nyilatkozni,és biztos vagyok benne,hogy akkor már nem ezt fogod mondani:)
Az ellentmondásod ebben a részben itt van:
,,de próbáld csak ki egyszer is, hogy nem a saját elvárásaid (ami jelen esetben a jó vagy úgy ahogy vagy) szerint szemléled az embert…”
Hát pont erről van szó,hogy egyedül ez a dolog az ahol nincs! elvárás,hanem elfogadás van:) Az én olvasatomban ott Sanyi a feltétel nélküli szeretetről beszélt. Hol van ott elvárás??? Hát pont ez a lényege,hogy ez nincs,hanem elfogadás.
Amit pedig a szegényekről,vagy hajléktalanokról írsz,azoknak a sorsoknak bizony oka van,ahogy mindennek.
Nem véletlen az ember sorsa,nagyon is okkal van,és ő irányítja,mert van választása. Mindenkinek,a szegénynek is,meg a gazdagnak is.
A szegény,ha úgy dönt meggazdagodhat,és a gazdag meg szétoszthatja a vagyonát,és elmehet az erdőbe meditálni,vagy az aluljáróban döntheti megába a cefrét.
Csak azt szeretném mondani,hogy mindenki a saját sorsa kovácsa,és ezt tiszteletben kell tartanunk,mert neki adott helyzetben éppen azt kell megélnie.
Ha mindenáron segíteni akarunk,akkor egy dologban segíthetünk,hogy az ember megélhesse a saját sorsát,és ne akarjunk mi kívülről okosabbak lenni nála.
,,A szeretetet egyfajta állapotnak tekinted és ezért a szíved kemény akár a kő.
Nem tud megérinteni más ember sorsa, vagy a világ sorsa, ez javarészt a karmás elméletednek köszönhető.”
Hát tán el kéne menned Sanyi bármelyik tanfolyamára,akkor megtapasztalhatnád ,hogy milyen a szíve.:)))))))))
De ha még nem is ismered őt,ebből a hozzászólásából semmi esetre sem lehet levonni ilyen következtetést. Ezt a Te ,téves értelmezésedből fakad,mert nem értetted mit szeretne ő mondani,mert annyira a magad álláspontjában vagy, hogy e miatt teljesen kirekeszted amit a másik mond,ezért természetesen nem is értheted meg,és el kezdesz ítélkezni.
Ami a karmát illeti. Elég félreérthető dolog,mert sokan sokféleképpen értelmezik.
Ha egy kicsit szétnéznél az oldalon,rengeteg blog foglakozik a karmával,és
sem Sanyi,sem más nem állít itt olyat,amit te feltételezel,és téves viszonyulásnak gondolod.
,,Tehát az embernek szerinted van több száz élete és amit egyszer elcseszett az visszaszáll rá az újabb és újabb életeiben.”
Én nem látom,hogy a Sanyi ezt írta volna itt,ez megint csak a Te értelmezésed,
és ebből kiindulva végig vezetsz olyan gondolkodást,amiről ő egy szót sem ejtett:)
Most magaddal beszélgetsz,magadat győzködöd,vagy hogy van ez?
Egyébként is ezek a dogmatikus dolgok: bűn ,büntetés…stb..Ezek nem valósak,és csak félelmet szülnek.
Szerintem inkább arról van szó,hogy minden harmóniára,kiegyenlítődésre törekszik. Azért vannak ellentét párok,hogy ki tudjon egyenlítődni a rendszer. Mert a mi világunk ilyen,duális,és ezért mindennek helye van benne.Valamiért mindenre szűkség van,pontosan azért,hogy aztán ebből majd újra meg lehessen az egység.Mert az ellentétek kiegyenlítik egymást,mindennek ott kell lenni,hogy egység lehessen./az nem azt jelenti,hogy ugyanaz/
Ennek a világnak ezek a törvényszerűségei,és ha együtt akarunk működni a világgal,Istennel akkor meg kell ismernünk ennek a világnak a természetét,és el kell fogadnunk,mert csak így tudunk együttműködni az Istenivel,amit oly sokszor
emlegetsz.
,,Meg akkor mi is az a feltámadás? Jézus miért nem született újjá, miért csak egy volt belőle?”
Azért ,mert ő megmutatott nekünk valamit. Az ,,örök életet”,hogy az ember ebből az örökös lekorlátozott létezéséből,merthogy véges,meg kell halnia,
ebből hogyan tud fel-/ki/emelkedni,hogy ez végtelen és örök lehessen,és szabad,időn és téren kívüli,amit már nem érint az örökös születés és halál.
Oda kell figyelni ,hogy mit mond Jézus.Számtalanszor elmondja,hogy hogyan kövesd őt.
Te mindig Őrá,és Istenre hivatkozol.De Ők valahogy nem ezt mondták,amit Te.
Ha te ezt az utat választottad,akkor szerintem lehetnél egy kicsit alázatosabb /ahogy Jézus is az volt/,és nem ártana jobban elmélyülnöd az Ő tanításaiba, akkor talán jobban megérted majd miről is beszél,mire tanít.
Ez a szeretet vallása,szó sincs bűnről ,büntetésről.Ő csak a szeretetről beszél,
az ,,Atya” szeretetéről irányunkban,és nekünk ugyanígy kéne szeretni egymást,feltétel nélkül,ahogy Isten szeret minket.
Amiről Te beszélsz folyamatosan, az az Ószövetség tanítása,de ebbe viszont nem kéne belekeverni Jézust,mert ő pontosan e miatt került ,,összetűzésbe” a farizeusokkal,az akkori ,,tanítókkal”,és pontosan azért került a keresztre ,mert a szeretetről prédikált,és nem akarta felvenni a kardot, /amit ugye az Ószövetség alapján elvártak volna tőle/.
Sajnos ezt igen hamar a Katolikus egyház is elfelejtette,amikor a vallási háborúkat megindította,meg az erőszakos térítéseket,hogy Jézus nem ezt tanította,hanem a feltétel nélküli szeretetet. És azt is hiába mondta Jézus,hogy ,,aki kardot fog,kard által vész el”.
Ha Te ennyire egyetértesz Jézussal és mindig őrá hivatkozol,akkor azt kell mondanom ezek után /hogy nem értetted meg Sanyi miről beszél/,hogy mélyedj el jobban Jézus tanításaiban,mert Sanyi pontosan azt mondta a szeretetről ,
amit Jézus.
Nagy ellentmondásban vagy magaddal Pohár.Szerintem itt lenne az ideje tiszta vizet önteni abba a pohárba.
Üdvözlettel: Éva
Te sokkal jobban ismersz engem Éva, mint azt hinnéd!
Én jól
Te sokkal jobban ismersz engem Éva, mint azt hinnéd!
Én jól ismerlek téged, és tudom, hogy mindig is az „elesettek” védelmére kelsz, azok segítségére sietsz akikről azt feltételezed, hogy valamilyen kárt szenvedtek. Amióta ismerlek ilyen vagy és számomra ez mindig is egyenlő volt a szeretettel.
Habár azt hangoztatod, hogy a szeretet elfogadó, mégiscsak tettekkel bizonyítod szeretetedet, hűségedet, bizalmadat Sanyi felé.
Ha támadom is Sanyit a tanításai miatt, az azért van, mert vajon felelősséggel viseltetik-e azok iránt akik hisznek neki?
Vajon tényleg az Igazat tanítja-e másoknak, vagy mindenkit, saját jóakaratából egyenesen a pusztulásba vezet?
Nem vonom kétségbe, hogy te, Sanyi, vagy más ezen a fórumon, ne akarna jót a másiknak, és ne a szeretet vezérelné gondolataitokat, tetteiteket, de a kérdés az, hogy tényleg az Igazsághoz ragaszkodtok-e?
Teljes bizonyossággal tudod-e állítani, hogy nem az Én Itélkező, Bűntető (amikről már nagyrészt lemondott, mert valahol a Biblia közepén magáról írja: én is megtértem!), Istenem az Igaz, aki egyben szerető is lett és Megbocsátó, mint a Te Istened?
Bennem mindig ott van a kétség, hogy mi van ha tudtomon kívül rosszat teszek másoknak és tévútra terelem őket.
Csak azt kérdezem tőled: Bennetek miért nincs ilyen?
Remélem nem a szabad akarat lesz a válaszod, mert az elég sablonos.
„Ez a szeretet vallása,szó sincs bűnről ,büntetésről.Ő csak a szeretetről beszél,
az ,,Atya” szeretetéről irányunkban,és nekünk ugyanígy kéne szeretni egymást,feltétel nélkül,ahogy Isten szeret minket.
Amiről Te beszélsz folyamatosan, az az Ószövetség tanítása,de ebbe viszont nem kéne belekeverni Jézust,mert ő pontosan e miatt került ,,összetűzésbe” a farizeusokkal,az akkori ,,tanítókkal”,és pontosan azért került a keresztre ,mert a szeretetről prédikált,és nem akarta felvenni a kardot, /amit ugye az Ószövetség alapján elvártak volna tőle/.”
Pedig Jézus igen határozott személyiség volt, és sokszor, igen sokszor „megdorgálta” a tanítványokat, vagy éppen a pogányok ellen szólt és megtérésre szólította fel őket.
Sőt még egyszer azt is kijelentette, hogy ő nem a békét jött hirdetni, hanem a meghasonlást.
Hogy anya gyűlölje gyermekét, hogy a gyermek hagyja el szülői házát….
Ő tudott a haragos Istenről is, akit megismerhettünk az Ószövetségben, de ismerte a szerető, megbocsátó Istent is.
Többször is szól Isten haragjáról, és Isten szeretetéről is.
Az ószövetségben az ember még csak Isten teremtménye, akinek szüksége volt útmutatásra, olyan szájbarágósan, és ezt Isten „parancsokba” foglalta. Ha nem lett volna szükség az embereket ily módon vezetni, akkor nem is kellett volna megismerni a büntető Istent.
Az újszövetségben az ember már mint Isten gyermeke jelenik meg, aki már tudja a parancsokat és javarészt-e szerint él, de már el is érheti Isten országát.
Ugyan arról az Istenről beszélünk, de nem ugyan arról az emberekről.
Kedves ,,Pohár”,jól megleptél:)…
…de ezt most hagyjuk,inkább válaszolnék a kérdéseidre.
,,Ha támadom is Sanyit a tanításai miatt, az azért van, mert vajon felelősséggel viseltetik-e azok iránt akik hisznek neki?”
Hagyjuk most Sanyit,szerintem maradjunk a Tanítónál./bárki ,aki tanít másokat/.
Szerintem ,ha az ember már hisz valakinek,annak már nyomós okának kell lenni. Nyilván megtapasztalta már,hogy igaza van annak a valakinek.
És az sem véletlen ,hogy ki melyik tanítót találja meg. Pont azt akire éppen neki a leginkább szüksége van. Lehet ,hogy ezt először még nem is tudja,csak valamiért ott van,valami belső indíttatásból,aztán szép lassan kiderül,hogy miért is.
Tehát ez nem egy egyoldalú kapcsolat,hogy a tanító felel mindenért mert épp a tanítvány találta meg őt,ezért nagyon is kettőn áll a vásár.
,,Vajon tényleg az Igazat tanítja-e másoknak, vagy mindenkit, saját jóakaratából egyenesen a pusztulásba vezet?”
Mi az ,hogy igaz? Mi az ,hogy igazság? Ilyen egyszerűen nincs , mert mindenkinek más az igaz,meg az igazság. Az mindig tőlem függ, mint ahogy minden más is a világon. Az én megítélésemen,hogy számomra mi az igaz és mi nem. mit fogadok el igazságnak,vagy mit tartok hazugságnak. Ugyanaz a dolog lehet az egyik embernek igaz,a másiknak meg hazugság. Akkor most hol az igazság szerinted?
Ami engem illet,számomra bizony igaznak bizonyultak,amiket Sanyi mondott nekem,és még néhány ember ezen az oldalon.
Először nehezen fogadtam el,sőt majd hogy nem zaklatásnak vettem.
Valószínűleg azért mert csupa olyan dolog derült ki ,amivel valóban problémám volt,és már én is valahol küszködtem azokkal.
Én mondhatom neked,hogy cirka egy év alatt egészen más ember lettem,és ebben igenis nagy szerepe volt ennek az oldalnak is,Sanyinak is.
,,Pusztulásba” visz másokat???
Létezik ilyesmi is bizonyos szektákban,ahol agymosással,nagyon erős pszichés ráhatással,félelemkeltéssel,narkotikumokkal, zombikat csinálnak az emberekből.
Kimondottan ezért szólítottalak meg ,ezek miatt a jelzők miatt,mert nem értettem ,hogy kinek,minek szólnak ezek?
,,Bennem mindig ott van a kétség, hogy mi van ha tudtomon kívül rosszat teszek másoknak és tévútra terelem őket.”
Már az előbb céloztam rá,hogy nem erőszak a disznótor,és mindig kettőn áll a vásár. És még azt is ki merem jelenteni,hogy azt tapasztaltam,hogy minden úgy van jól,ahogy van. Mert mindennek oka van. Ha valakit ,,megvezetnek”,abból tanulni fog,és biztos ,hogy szüksége volt arra a tapasztalatra./a saját életemből nem egy példa volt erre/
Szerintem aki már eljutott odáig,hogy hosszú,évtizedes,vagy annál több éves tapasztalatát átadja,ami ráadásul számtalanszor kipróbált és bevált módszer,az nem igen tud félrevezetni senkit. És ha már konkrétan a praxisról beszélünk,az már a tanítvány felelőssége is, hogy mibe megy bele és mibe nem
Ha benned mindig ott van a kétség,akkor soha nem juthat felszínre ami benned van,és amit esetleg tovább kéne adnod. Ez egy bizonytalanság,félelem,amit azzal próbál leleplezni saját maga előtt az ember,hogy jaj mi van,ha mégsem úgy van. El kell jutni odáig,hogy az ember biztos lehessen magában,különben soha semmi nem születhetne meg ezen a világon. És igen van olyan hogy téved az ember akkor pedig azt kell felvállalnia.
Ami Istent illeti:
Ki tudná megmondani,mi az ,hogy Isten? A tudatunkban van,de mit tudunk róla? Csak felruházzuk mindenféle tulajdonságokkal,
a megfoghatatlant,felfoghatatlant. Ráadásul emberi tulajdonságokkal, mert az emberi mivoltunkon tovább nem látunk:)
Haragvó,szerető? És ezt olyan határozottsággal állítjuk,mintha tudnánk kicsida,micsoda Isten? Haragvó,szerető ,akkor lehetne,ha ember lenne.
de azért ezt senki nem gondolhatja,mert ha ember lenne,nem lenne Isten. Szóval ezek a vallási,filozófiai viták Istenről ,szerintem teljesen értelmetlenek. Mindenki fújja a magáét,próbál bizonygatni,mintha bármit is tudhatnánk Istenről.
Istenről egyetlen egy dolgot tudhatunk.Azt hogy semmit sem tudhatunk róla.
Isten igazából még azt sem ,hogy létezik e egyáltalán? Bár én hiszek valami ,,Isteniben”,de semmiesetere sem valami emberi tulajdonságokkal felaggatott létezőben.
Tehát ez az én Istenem,te Istened,haragvó ,vagy szerető? Kicsit mulatságos? Nem gondolod Edit?
Szerintem ,ha az ember már hisz valakinek,annak már nyomós
Szerintem ,ha az ember már hisz valakinek,annak már nyomós okának kell lenni. Nyilván megtapasztalta már,hogy igaza van annak a valakinek.
És az sem véletlen ,hogy ki melyik tanítót találja meg. Pont azt akire éppen neki a leginkább szüksége van. Lehet ,hogy ezt először még nem is tudja,csak valamiért ott van,valami belső indíttatásból,aztán szép lassan kiderül,hogy miért is.
Tehát ez nem egy egyoldalú kapcsolat,hogy a tanító felel mindenért mert épp a tanítvány találta meg őt,ezért nagyon is kettőn áll a vásár.
Teljesen Igazad van Éva, de ott van a mondatodban az a bizonyos „nyilván” szócska. Tehát tulajdonképpen nem tudod, hogy ki miért is kapcsolódik egy-egy tanítóhoz és miért lesz valakiből tanító.
A választ akkor kapnátok meg, ha el tudnátok engedni egymást. Ha Sanyi felőléségteljesen elengedné a lelkeket, akik hozzá csatlakoztak, bezárná a fórumot és mindenki egyedül maradna.
Ekkor mindenki megláthatná, hogy mások nélkül ő teljesen üres.
Mert most csak járkáltok körbe-körbe, mint a császár az új ruhájában, és nem hisztek másoknak akik látják a meztelenségeteket.
Ez az igazi elengedés. Nem az amikor nem eszel húst, vagy az amikor nem mész moziba, hanem amikor feladod önmagadat.
És nem az elfogadás az igazi szeretet, hanem amikor feladod önmagad „nagyságát”, mások szabadságáért.
A tanítványnak és a tanítónak is le kell mondania a szerepéről a másik javára.
Szerintem te ezzel teljesen tisztában vagy, de mivel úgy gondolod, és úgy látszik, hogy Sanyi sokat segít a lelkeknek ezért támogatod őt, teljes szíveddel és teljes elméddel.
„Mi az ,hogy igaz? Mi az ,hogy igazság? Ilyen egyszerűen nincs , mert mindenkinek más az igaz,meg az igazság. Az mindig tőlem függ, mint ahogy minden más is a világon. Az én megítélésemen,hogy számomra mi az igaz és mi nem. mit fogadok el igazságnak,vagy mit tartok hazugságnak. Ugyanaz a dolog lehet az egyik embernek igaz,a másiknak meg hazugság. Akkor most hol az igazság szerinted?”
Sokfelé kerestem az igazságot én is. Kerestem kívül, belül, földön innen és földön túl, múltban, jelenben, jövőben….., de mind hazugságnak bizonyult.
Az egyetlen Igaz ami megmaradt az Isten. Persze ő is sokat változott a szememben, mert amíg elvárásaim voltak vele szemben, addig nem tudtam neki megbocsátani, és minduntalan megtagadtam az egyik felét.
Olvastam a Bibliát és nem értettem, hogy miért hirdet: szemet-szemért bosszút, miért rendelkezik a szolgák fölött, miért fontos, hogy egy nő ne járjon férfi ruhában, vagy éppen hogy a köpenyek végén bojtok legyenek, és minduntalan becsaptam a Bibliát, hogy ez az Isten nekem nem tetszik.
Nem mondom, hogy most már értem Istent, mert bizonyos, hogy teljes valójában nem tudjuk őt megérteni, de egyszerűen már nem is akarom őt érteni, csak Szeretem.
Nem tudom megmagyarázni, hogy miért ez lehet az elfogadó szeretet, amiről szóltok, de amit mindig tettekkel is bizonyítok.
Ez sem akaratos, csak olyan, mint amikor meglátsz egy szép játékbabát, és mindjárt megveszed a lányodnak.
„Már az előbb céloztam rá,hogy nem erőszak a disznótor,és mindig kettőn áll a vásár. És még azt is ki merem jelenteni,hogy azt tapasztaltam,hogy minden úgy van jól,ahogy van. Mert mindennek oka van. Ha valakit ,,megvezetnek”,abból tanulni fog,és biztos ,hogy szüksége volt arra a tapasztalatra./a saját életemből nem egy példa volt erre/
Szerintem aki már eljutott odáig,hogy hosszú,évtizedes,vagy annál több éves tapasztalatát átadja,ami ráadásul számtalanszor kipróbált és bevált módszer,az nem igen tud félrevezetni senkit. És ha már konkrétan a praxisról beszélünk,az már a tanítvány felelőssége is, hogy mibe megy bele és mibe nem”
Ne hidd Éva, hogy a felelősséget ilyen könnyen le lehet rázni.
Az embereknek mindig is szükségük volt vezetőre, királyra, holott Isten nem ilyennek teremtette őket, de az óhajuk minduntalan ez volt. Most is ez.
Csak most nem királyok és papok vezetik őket, hanem Tanítók, vagy „lelki társak” a tanítókat meg a tanítványok.
Mert az ember belül végtelenül üres. Nem tudja elviselni ezt az űrt és keres valamit amivel telepakolhatja. Az a valami minél fényesebb, minél szebb, annál jobb. Ha van is szabad akaratuk az csakis erre irányul.
Az ember soha nem lehet biztos magában. Hogyan is lehetne? Ő talán Isten? Vagy Isten rajta keresztül szólal meg?
Nem! Csak akkor lehetsz biztos a dolgodban, akkor lehetsz biztos a tanításodban, ha azt maga Isten adja a szádba.
Máskülönben nem egyéb, mint emberi fantazmagória.
Még az én mondandóm is, ha nem mindig a Bibliát venném alapul, ami viszont olyan emberek kinyilatkoztatása akiken keresztül Isten szól, vagy akik együtt éltek Jézussal.
Nincs olyan, hogy az egyik fele igaz, a másik meg nem.
csak olyan van, hogy te mit fogadsz el belőle, és mit tagadsz meg.
A mai napig vannak olyan emberi lelkek akiknek tévelygéséhez én is hozzátettem. Akikben növeltem a „fényt”, vagy éppen az önző szeretetet, rossz irányba tereltem őket, vakvágányra jutottak és ebben nekem is részem volt. Most az ufókban hisznek, vagy a szellemvilágban, vagy abban, hogy fényküldöttek, vagy hogy beszélnek Istennel és ezért szörnyen érzem magam. Lemondani már nem képesek a megszerzett „nagyságukról”, csak egyre mélyebbre süllyednek.
Én is hozzátettem ahhoz, hogy nem találják az Igaz Istent.
„Tehát ez az én Istenem,te Istened,haragvó ,vagy szerető? ”
Nem az a fontos, hogy ő milyen, hanem hogy elfogadom-e őt vagy se.
A szeretetről
Senki sem tudja megmenteni a másik embert, legfeljebb a testét, és azt is csak időlegesen.
Miért? Mert szabad akaratot kaptunk, és ez a döntés felelősségét jelenti. Azt, hogy Isten ott van nekünk, de nekünk kell utána nyúlni. És nem elgondolások, tanítások, hitek, meg dogmák alapján, hanem belülről, és megbocsátva magunknak a tévedéseinket.
Isten csak akkor oldoz fel, ha akarjuk. Senkit nem váltottak meg előre, legföljebb az ígéretét hordozza a történelmünk ennek, pl. Krisztus által. Hogy lehet.
Senki nem tud más lelkéért felelni, mert az a saját döntése következtében szabadulhat csak ki a test illúzióinak fogágából.
A másik tiszta lelkén, szerető szívén át áradó Mindenható szeretet átjárhat, ha befogadjuk, segíthet, megríkathat, sőt, gyógyíthat (ahogy ezt Jézus is tudta tenni, de csak azokkal, akik kérték és elfogadták, és nem kételkedtek), de ez mindig csak átmeneti marad. Olyan, mint a gyógynövény, vagy a gyógyszer, vagy a kötszer, vagy a pihenés, ha a testünket baj érte. Nem kell elvéreznünk, de azzal, hogy bevettük a gyógyszert, korántsem oldoztuk meg a problémát, az okot, ami a lélekben van. Nekünk kell változnunk, és ezt csakis mi, saját döntésből érhetjük el, ilyen értelemben saját magunk gyógyíthatjuk meg magunkat, vagyis érhetjük el a kapcsolatot Istennel a gyógyulásért. Ez már nem átmeneti.
Jézus is tudta, hogy a megbocsátás és a szeretet egyéni feladataink. Nem akarta győzködni a rajta nevetőket, nem erőszakolta rájuk az igazságot, mert tudta, hogy nem lehet. nekik is szabad az akaratuk. Ez Isten törvénye. Szabadon akarhatják a gúnyt adott helyzetben. Mert ott és akkor arra képesek. de elmondta, mi vár rájuk. Hogy később nem ők lesznek azok, akik nevetni fognak. Tudta, hogy ő megbocsáthatja nekik, amit tesznek, de helyettük önmaguknak nem, ezt majd nekik kell megtenniük, amikor már látnak. Látják, hogy tévedtek.
A szeretett nem lehet erőszakolni, vagy elvárni. Ez is benne van a 13. zsoltárban.
Hogy miért nem lehet másokat megmenteni? egyszerű: mert elmondhatod nekik, hogy jobb, ha nem gúnyolódnak, elmondatod, miért, segíthetsz a fázón, hogy legyen egy ruhája, az éhezőn, ha hatalmadban áll, hogy legyen egy darab ennivalója, átmenetileg, és felajánlhatod a segítséget, hogy tudjon segíteni aztán magán: munkát, ötleteket, címeket, társakat.
De ő, és csakis ő döntheti el, hogy meghallja, elfogadja, megteszi e ezt. És mindegyik kell. Ha csak az egyik hiányzik, ő ott marad, ahol volt. És továbbra is éhezni fog, és továbbra is gúnyos marad belátás helyett. Nem cserélheted ki a fejét, sem semmi mását, nem gondolkodhatsz helyette.
A jótékonyság rövid távú dolog. Seb-bekötözés, elsősegély. És a hálátlanokat Jézus sem „etette”. Csak hagyta, hogy csinálják, amit akarnak, miután ő megtette a dolgát.
Az szeretettel elfogadásban nem veheted magadra a másik gondját, legfeljebb segíthetsz neki megoldani és átmenetileg adhatsz neki bármit amit képességedben áll, hogy segítsd őt jobban lenni, elmozdulni az egészség, a lelki béke, a szeretet, a bőség felé.
Az, hogy szereted az ellenségedet is (elfogadod), nem azt jelenti, hogy hagyod magad kinyírni általa. Mert a saját életedet, a saját lehetőségedet Isten szolgálatára is tisztelned kell. Kegyelemmel lehet látni a másik ember sérüléseit, a karmáit, „kollektív bűneit”, a tudatlanságát, amely arra indítja őt (vagy saját magunkat, ne felejtsük el!), hogy bántson, ártson, gyűlölködjön, gonoszkodjon, irigykedjen…FÉLJEN. És lehet látni és elfogadni, együtt-érzőnek lenni, még segíteni is neki, hogy megváltozzon HA Ő IS AKARJA. És ha nem, lehet továbbra is szeretni így őt, így látni, kegyelemmel, egy másik gyermeknek, aki tévutakat jár, még ha nagyon bántó is számunkra….. és elengedni, elmenni a saját védelmünkben, mert ha szeretjük magunkat, az életünket, amit ajándékba kaptunk, akkor nem álldogálunk a kivont karddal álló ellenséggel szemben, vesztes helyzetben, de ezzel együtt tökéletesen elfogadhatjuk és szerethetjük őt olyannak, amilyen. És magunkat is.
Nem kell ítélkeznünk, meggyőznünk, vagy bári mást cselekednünk ebben az esetben. Mégis szeretünk, és elfogadunk. Az ő sorsa az ő sorsa, és a mienk a mienk.
Namaszte
„Senki nem tud más lelkéért felelni, mert az a saját döntése
„Senki nem tud más lelkéért felelni, mert az a saját döntése következtében szabadulhat csak ki a test illúzióinak fogágából.”
Ebben nagyon tévedsz!
Az igazi önzetlen szeretet képes bármely lelket megmenteni. Akárkiét.
MIért?
Mert nem mi magunk mentjük meg őt, hanem Isten, mert mi kértük.
Nincs olyan Isten számára, amit ne tehetne meg, csak olyan van amit nem akar megtenni. De mivel ő egyben a megbocsátó szeretet is, általában nem mond nemet egy őszintén szerető, és persze az ő megmentő hatalmában bízó léleknek.
De amíg úgy tekintesz magadra, mint teremtő istenre, akkor valóban nem tudsz érte semmit tenni, mert nincs meg a hatalmad hozzá.
„Senkit nem váltottak meg előre, ”
Ó dehogynem. Az egész Bibliában szó van a kiválasztottakról, vagy az „enyéim”-ről.
Isten akarata mindenek felett áll. Erre számos példa van a Bibliában.
Tesz a szabad akaratra, amiért ti éltek-haltok és úgy vezeti az embert ahogy ő akarja és nem úgy ahogy az ember azt elvárná.
Persze az ember észre sem veszi és folyamatosan kér, és zörgeti a kapukat és Isten erre válaszolva, add és beengedi a kapun, de nem az ember akarata érvényesült, hanem Isten szeretete.
„De ő, és csakis ő döntheti el, hogy meghallja, elfogadja, megteszi e ezt. És mindegyik kell. Ha csak az egyik hiányzik, ő ott marad, ahol volt. És továbbra is éhezni fog, és továbbra is gúnyos marad belátás helyett. Nem cserélheted ki a fejét, sem semmi mását, nem gondolkodhatsz helyette.”
Pedig Jézus Krisztus még ezt is megtette. Ne felejtsük el a Szent Szellemet, melynek nyomán sok pogány megtért, és még Jézus prófétáit üldöző katonából is tanítvány lett.
Mond, hogy mindnek ez volt az akarata?
Míg Istent személyként kezeled, amíg elválasztod magadtól, és
Míg Istent személyként kezeled, amíg elválasztod magadtól, és azt gondolod, valamiféle külön erő, amely a te részvételed és akár befolyásod nélkül rendelkezik feletted, addig nem értheted a Biblia jó részét.
Én nem vagyok Isten és ezt sohasem állítottam, egyik írásomban sem. De része vagyok Istennek és Ő részem nekem. És az „övéi” azok, akik ezt nem csak tudják, de az egységet vele folyamatosan, vagy jórészt folyamatosan élik, Akik el tudják választani az emberi akaratutakat az istenitől de nem várják az égből, mint egy sült galambot, hanem érzik, és tudják, akár hallják, vagy látják a bennük élő legtisztább részüket és ezek sohasem féltek kimondani, hogy ők is Isten,hogy egyek vele vagy hogy Iisten kiválasztottai, Jézus sem félt ettől.
Mindenki kiválasztott, aki ennek az útnak szenteli magát, szívből, ami nem itt, ezekben az írásokban derül ki, hanem a tettekben és a szívekben.persze nem mindenkinek ez a feladata. De mindenkit egytől egyik ugyanazokból az anyagokból gyúrták, lett légyen az a leggonoszabb élű szerencsétlen, a legcsodálatosabb gyémánt-lelkű szentéletű emberig, és ezek a következők. test, lélek, szellem.
Mindenkiben ugyanazok az erők vannak alapjában véve, csak más s formában megnyilvánult és mindenkiben kiegyenlítetten. Isten mindenkitől mást kér.
Egy próféta sem több annál az embernél, aki egyszerű életet él egyszerű lélekkel, vagy elmével, de a benne élő Isten hangját , a szívét követi. Ez az alázat, ezt is tudta minden nagymester.
Amíg az egységet meg nem tapasztalod a te isteneddel, Önmagad valódi, ,legvalódibb részével, amely kapcsolatban van minden más létezővel, élő kapcsolatban, addig csak érteni próbálod a Bibliát.
De az élet nem értelem.
Kívánom neked, hogy megtapasztald azt az élő erőt, amit egy könyv és emberek elbeszélései, tanításai és dogmatizálásai alapján behatárolni próbálsz és körülírsz mindenféle módon itt, főleg azokkal a jól ismert fordulatokkal, amiket a papok, a könyv szavai, és a keresztények mondanak és érvelnek vele.
Én nem akartam és nem akarok teologizálni, és nem is fogok. Már leírtam, tapasztalatok, és megfigyelések alapján, amit megéltem, megtapasztaltam vagy megfigyeltem a tanításokból.
Én már csak az hiszem el, amit élek.
Keresd meg a tanítások közt, amikor Jézus azt mondja: ne bízz emberben. Én megtanultam hogy ne az emberekben bízzak, nekik higgyek. bízok a szeretetben, az életben, a bölcsességben, Önmagamban, a tisztaságban, ha megérzem, az intuíciómban, és ezeket tanulom elválasztani saját magamban és másokban is, hogy meg tudjam bocsátani, amikor valaki téved, vagy én tévedek.
Nem könyvekben és szavakban van az igazság. Az igazság az életben van. Vitatkozgathatnánk itt még arról mi a szeretet és mi nem, de amíg könyvekre, prófétákra és szavakra, az elmének betanított logikus vagy annak tűnő érvekre hivatkozol, nem tudnánk továbblepni.
Az élet nem olyan, amilyen Biblia, vagy a kereszténység, vagy bármilyen ember, próféta vagy vallás. Az élet terajtad keresztül és általad is él, és te vagy a szemlélője az egész életnek ami te vagy, amiben benne vagy és ami körülvesz. Te vagy a felelős és csak rajtad keresztül történhet igazán bármi minőségi változás, a te döntésedből. Isten is.
Az persze lehet az, hogy Jézust hívod segítségül. A Tudat csodákra képes.
Minden jót!
Namaszte
Mi már döntöttünk
Éva javarészt leírta, amit én is válaszoltam volna neked, – ezt köszönöm Neki!
Amire még válaszolnék, hogy az anyai szeretetet semmiképpen nem sorolnám a tiszta szeretet minőségéhez, hiszen egy anya félti, óvja gyermekét, sőt sokszor birtokolja és irányítani is akarja! Ilyen érzelmi viharok, kötődések mellett pedig képtelenség elfogadással, feltétel nélküli szeretettel lenni egy lény felé.
A feltétel nélküli tiszta szeretethez elfogadónak, mindent és bármit elfogadónak kell lenni, ez pedig csak kötődések, érdekek, vágyak és félelmek nélkül lehetséges. Ha valaki ennyire nem akarja uralni a másikat, ennyire elfogadó, az lesz csak képes úgy szeretni a másikat, annak döntéseit és esetleges rosszabb jövőjét úgy, ahogyan van. Egy Anya erre – általában – nem képes.
Más:
Még mindig meglep, hogy a hozzád hasonló hittérítők, hogyan képesek könyvből olvasott és prédikációkból hallott elméleteket gondolkodás nélkül befogadni, kész ténynek venni és arra építve világnézetüket, énképüket, eltávolodni a valóságtól?
Igen, gondolkodás nélkül, mert aki gondolkodik, az minden információt megkérdőjelez, mielőtt felhasználná további elméletek építésére.
Ha stabil, a valóságban gyökerező világképet szeretnél magadnak, akkor miért nem a saját tapasztalataidra hagyatkozol? Miért a kétezer éve folyamatosan kritizált, összeollózott Biblia szavaira és az abból összetákolt, ember manipuláló keresztény dogmákra alapozol?
Én úgy sejtem azért, mert félsz szembenézni az életed valóságával, hibáiddal, tévedéseiddel, kudarcaiddal, keserűségeddel, csalódásaiddal. Inkább a keresztény illúziódba menekülsz, mert ott mindent úgy magyarázhatsz magadnak, ahogyan az Neked kényelmes, elviselhető!
Én nem elméleteket tanítok, és nem is ósdi szövegkönyvekből idézek, hanem olyan meditációs gyakorlatokat tanítok, amelyekkel a gyakorló képes saját magát és a világát tisztán, hiedelmektől mentesen megismerni. Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat!
Én nem mondom meg neked, hogy Te milyen vagy, azt sem akarom rád erőltetni, hogy hogyan élj! Csupán eszközöket mutatok, amellyel megtanulsz őszintén önmagad lenni, felelősséget vállalni, szeretni, elengedni, döntést hozni és még sorolhatnám, egy szóval: ÉLNI.
Ha tudatosan élni akarsz, akkor használd ezeket az eszközöket, ha viszont továbbra is a keresztény álomvilágodba menekülsz, akkor rajtad sem tudok segíteni! Az önismereti út azoknak való, azok képesek rálépni, akik mernek szembenézni a valósággal, Önmaguk gyarlóságaival és már nem mások hibáztatásában, térítésében élik ki a felelősség hárításukat.
Ha erre még nem vagy képes, sőt nyitott sem, akkor hiába próbálsz itt téríteni, mi már döntöttünk, …mint ahogyan te is.
„Még mindig meglep, hogy a hozzád hasonló hittérítők, hogyan
„Még mindig meglep, hogy a hozzád hasonló hittérítők, hogyan képesek könyvből olvasott és prédikációkból hallott elméleteket gondolkodás nélkül befogadni, kész ténynek venni és arra építve világnézetüket, énképüket, eltávolodni a valóságtól?”
Ez hívják Hitnek.
„Ha stabil, a valóságban gyökerező világképet szeretnél magadnak, akkor miért nem a saját tapasztalataidra hagyatkozol?”
Már leírtam a saját tapasztalataimat, amik arra a következtetésre juttattak, hogy a tapasztalataim eredményét bámulatosan tudom manipulálni.
Ettől voltam teremtő isten.
„Én nem elméleteket tanítok, és nem is ósdi szövegkönyvekből idézek, hanem olyan meditációs gyakorlatokat tanítok, amelyekkel a gyakorló képes saját magát és a világát tisztán, hiedelmektől mentesen megismerni. Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat!”
lsd: fentebb
„Ha tudatosan élni akarsz, akkor használd ezeket az eszközöket, ha viszont továbbra is a keresztény álomvilágodba menekülsz, akkor rajtad sem tudok segíteni!”
Te senkin nem tudsz segíteni!!!
„Az önismereti út azoknak való, azok képesek rálépni, akik mernek szembenézni a valósággal, Önmaguk gyarlóságaival és már nem mások hibáztatásában, térítésében élik ki a felelősség hárításukat.”
Én jobban látom a gyarlóságodat, mint te magad.
„Ha erre még nem vagy képes, sőt nyitott sem, akkor hiába próbálsz itt téríteni, mi már döntöttünk”
Húúú, volt nekem egy tanítóm és minduntalan valaki belepiszkolt a fórumába, pontosan ugyan ezeket írta: mi már döntöttünk!
és persze utána kizárta a szemtelent a fórumból.
Hiába is döntöttél kedves, szeretetreméltó, kis istenke, mert a te akaratod Istenéhez képest egy hangyalábnyomnyit sem ér.
A Hitről:
„A Föld lapos és a Nap körülötte kering.” Egykor ebben
A Hitről:
„A Föld lapos és a Nap körülötte kering.” Egykor ebben is hittek az emberek. (Mivel a többségük tapasztalni nem tudta.) Még harcoltak is a vélt tudásukért, hiedelmükért. Még az egyház is harcolt érte.
Az emberek képesek a hitükért, a vélt igazukért bármit elkövetni adott esetben. Ez alól a papok sem kivételek. (Lásd: inkvizíció.) Ezek közül a hiedelmek közül a legveszélyesebbek a vallásos hiedelmek, mert azok tűzzel vassal irtanak ha kell, csakhogy védjék a vélt igazukat, mert ők „nem földi dolgokért küzdenek”…
Pedig a hit és az igazság nem valami manifesztálódott dolog, legfeljebb csak időlegesen. Valamit mindig hiszünk a világunkról, mert nem vagyunk képesek látni a teljességét. A csillagászok meglátták, hogy a Föld kering a Nap körül, nemrég azt is, hogy nincs is idő :)))))
Az addigi elképzeléseink csak hiedelmek lehetnek, a fizikai valóság változik.
Nincs olyan, hogy igazság, olyan, hogy leírható, megfogható magyarázat a világra.
Igazán csak azt képviselheted, amit tapasztalsz.
A Hit, az igazi Hit, mint minden igaz dolog belső tapasztalatból, és rendszerint szenvedés árán megszült belső minőség, látás, érzékelés. Mindenkié más. Mégis ugyanaz az erő, ezért nevezték el.
Valamiben hinni, ami leírható, elmondható, megmagyarázható kollektíven, hiedelem.
A Hit egy tapasztalati erő, belső erő. Nem valami, vagy valaki, vagy valakinek a szavai, írása. És ez istenre vonatkozik leginkább..
Kívülre vetíteni ezeket, mindig tévedés.
Azt mondtad, ha jól értettem, h azért lettél keresztény hívő, mert az addigi útjaidról kiderült, hogy hamis.
Ébresztő: ez is csak egy hiedelemrendszer.
Mint az összes többi.
A valódi hited benned van.
Hit csak addig kell, amíg Tudássá nem minősül bennünk a tapasztalat.
Én már nem hiszem, hogy az embernek el kell fogadnia a sorsát (Isten akaratát), mert megtapasztaltam, mi történik akkor, ha megteszem. És a lényeg ez: ez a tapasztalat nem állandó, mert a gyarló énem is jelen van még velem, bennem. De minden egyes akadálynál ÚJ ERŐT AD az a tapasztalat, amelyet átéltem, és minden kétséget kizár.
És ez a TUDÁS kitörölhetetlen, mert minden ízében igaz, hiszen minden ízét átéltem.
Addig is, amíg meg nem érkezük a hitünk, a belső erőnk kapujához: nem mindegy kinek hiszünk, kit követünk. Mert sok tévút van ezen a világon.Amely nem önmagunkhoz, saját éltünk feladataihoz, Istenünk akaratához vezet. csak mond valamit erről, és mi elhisszük.
Bízni kell magunkban, az életünkben, a bennünk rejlő erőkben és képességekben, hogy megérezzük, megtanuljuk, megtudjuk, mit kell tennünk, mi a mi igazunk, mi az erőnk, és hogy képesek vagyunk, vagy képessé válhatunk meghallani Isten hangját, akár szó szerint is, bármilyen formában. Mert ott a magja, ott van ő mindannyiunkban, de más más formára, MÁS MÁS FELADATOKRA INSPIRÁL, EZÉRT KÍVÜLRŐL FELISMERHETETLEN.
És miért „egyedül? Talán nem egyedül születtél meg? talán nem te egyedül éled át a halálod majd? Hol ad neked majd akkor erőt egy pap mondata, vagy akár Jézusé magáé? Vagy egy könyv? vagy bármennyi?Egy „hit”? Egy hiedelemrendszer? Egy tanult ima?
Csak az válhat erővé, saját erővé bennünk, amit mi magunk szülünk, kreatívan. ismételgetett dogmák és imák, történetek és elvek nem adnak erőt. legfeljebb tanulni jók, de ez a tanulás olyan, mint amit József Attila mondott az életről: tanuld meg, aztán felejtsd el, hogy megszülhesd a Tied.
A kreativitásban születhet meg csak Isten, mert ő maga a kreativitás, a teremtés. És rajtunk, egyéni és sok-milliárd-féleségünkben mutatkozik meg, mirajtunk fénylik át, ha merünk kreatívak lenni, Ő lenni Általunk, a mi döntéseinkben, tetteinkben és életünkben, és nem csak az elménkben, elméletekben, hiedelmekben, mások szavaiban, másokban élni.
Namaszte
Tévutak…árnyék…egyebek…
Ahhoz szeretnék hozzászólni,amit a tévutakról írsz.Szerintem istenigazából nincs ilyen ,illetve csak akkor ,ha az ember beleragad egy ilyen ,,vakvágányba”, kitérőbe,ami elviszi őt a ,,főcsapástól”, /abban az esetben,ha ott is ragad esetleg végleg/.
Normális esetben azt hiszem nincsen tévút,mert gondoljunk csak bele,hányféle úton próbálunk tapasztalatot szerezni ,aztán amikor megtanultuk a tanulnivalót belőle,tovább tudunk lépni. És ez a lényeg ,
hogy mindig tovább tudjunk lépni,és ne tapadjunk bele semmibe,és akkor nincs olyan ,hogy tévút,mert mindig és újra visszatalálunk az eredti ,,főcsapásunkra”
csak már újabb tapasztalatokkal gazdagodva.
Vagyis a jó értelemben vett,,tévutaknak”, szerintem igenis ,hogy van létjogosultságuk ,és hasznuk,ha arra használjuk azokat amiért vannak/értünk/.
Pohár mondja,hogy volt már minden ,ufóhívő
ezoterikus…stb…és ahogy most én észlelem,most is éppen lehorgonyzott valahol,mert én amikor megismertem,már túl volt ezeken az utakon,és minden kötöttségtől mentesen szabadon és értelmesen,sokszor a csodálatomat kiváltva gondolkodott.
Úgy gondolom,most megint tanulni valója van valahol,és lehet ,hogy ő személy szerint
pont ebből a számunkra dogmatikus gondolkodásból tud majd tapasztalatokhoz jutni,aztán ahogy a többit,ezt is meghaladja majd.
Egy állandó visszatérő motívumot figyeltem meg minden útjánál,a ,,szektásságot”.
Talán ennek lenne érdemes nyomába eredni,és a gyökérokát megtalálni.akkor esetleg nem kéne már ilyen utakba belemenni,mert nem lenne miért.
Amikor pohárnak először írtam,nem tudtam még ki ő,és hogy valamikor nagyon jól ismertük egymást:)
Istenigazából,ha írok ,vagy beszélek,sosem egy személyt gondolok el,hanem saját magammal kommunikálok,mert az a másik,nekem nem másik,hanem az én személyiségem valamelyik résztét megteste
sítő létező. vagyis hogy vagy így vagy úgy,de én vagyok,mert vagy az éppen megnyilvánuló személyiségemet tükrözi/pl. most éppen Sanyi/,vagyis hiába hitte ,,POHÁR”,hogy én őt védem,egyszerűen csak most én is így gondolkodom. Amit ő képvisel azzal én most éppen harmóniában vagyok.
Amit meg ,,pohár” képvisel,azzal meg éppen nem,mert elutasítva, van bennem az árnyékszemélyiségemben.
A dogmatizumus és az agresszió.Ezek pont a rossz értelemben vett kereszténység tulajdonságai is:) Ezek most nem nyilvánulnak meg nálam,ezért ,,pohárban” azonnal megláttam. Nem irritált egyáltalán, mert tudom,hogy ezeknek én már régóta nem adok teret,és ezért a tanulnivalót láttam benne.
Tehát nem fogom őt támadni,hogy te ilyen meg olyan vagy,és hogy mondhatsz már ilyeneket,mert látom,hogy ő az én árnyékszemélyiségem egy részét képviseli /amilyen én most éppen nem akarok lenni/,és azért akadtam össze vele,mert ezeket a dolgokat ,amiket ő most képvisel,nekem integrálnom kell magamban.
Ahogy persze ez vica-versa is érvényes lenne:)))
Tehát úgy gondolom,hogy ezekben az ,,ellentétekben”,mindig a tanulás,fejlődés lehetőségét kellene keresnünk,és nem elutasítanunk.
A tévutakban pedig nem hiszek,azok is a tapasztalatszerzés eszközei,egy a fontos,ha kivettük belőle a tanításunkat,
nem szabad ott ragadni,hanem túl kell lépni,és megkeresni a következő állomást,
ahonnan tovább tudunk lépni.
Olyan egyszerű erről beszélnünk,és mégis milyen nehéz megélnünk:)
Tévutak
Igen, szinte mindennel egyetértek.
Tévút meg van, csak felhasználható. (Ezért az élet része/pontosabban IGY az ÉLET része). De nem FELTÉTLENÜL kell járnunk.
Bárcsak már ott tartanék, hogy a tévutaim 80-90 százalékát el tudnám kerülni!!!!! Istenem, mennyire vágyom erre!
Egyszerű: beleesel egyszer, kétszer háromszor, aztán negyedikre előbb észreveszed (de még mindig beleesel), aztán már időben észreveszed, és kikerülöd.
A tévútjainkat mindig téves azonosulásaink okozzák, a vágy, vagy a félelem illúziói. ilyenkor nem a dolgot látjuk, hanem valamit, amit kötünk hozzá, és a hisszük a dolognak.
de ezeket fel lehet ismerni..
szóval szerintem igazad van abban, hogy a tévútjaink az életünk része, és a tudatlan ember bele is esik az összesbe.
de a tudatosság tanulása szerintem épp az, hogy megtanuljuk ezeket meglátni, és megtanuljuk nem járni. Idővel a „fény Útján” kötünk ki, ahonnan már nem csábít le minket semmilyen félelem vagy vágy, legalábbis Jézus ilyesmire utal.
Szóval elfogadom, hogy a tévutak tanulások, de én már nem akarom feltétlenül járni őket, és egy ideje ezen keményen dolgozom. 🙂
Namaszte
Kedves Barátném! Valami hasonlót szerettem volna én is írni
Kedves Barátném!
Valami hasonlót szerettem volna én is írni neked, legalább is ami a közös „múltunkat” illeti.
Amikor megismertük egymást a szerepek pont fordítottak voltak:
Én hittem a fényes szerető, mindent megbocsátó Istenben, te pedig azt mondtad, hogy az ember azért van itt, mert Isten száműzte. Lucifernek adta a Földet és a bukott szellemiket.
És én hittem, hogy az élet szép, hogy az élet jó, de te nem kértél ebből az életből, és nem fogadtad el a sorsodat, Mert készültél, hogy visszatérhes az Igaz Otthonodba.
Már akkor is vallottad a tapasztalatok fontosságát, de semmi képen sem voltál elfogadó.
Én voltam az elfogadó, és te voltál az örök kereső és törekvő.
Nem érzem magam térítőnek sem agresszívnak és a tapasztalatokban sem hiszek.
Azért nem mert az ember csak emberi tapasztalatokat tud szerezni, olyat amikkel jobb, szebb, tökéletesebb ember tud lenni, de ennek semmi köze sincs a Szellemhez.
Egy pék, minél több kenyeret süt, annál jobb lesz, és annál könnyebb lesz neki, annál kevesebb munkával éri ezt el.
De ez jelent bármit is a Világon kívül?
Jelek, intések, terelések lehetnek az úton, de a tapasztalat, amit Én élek meg, Én tanulok belőle, az nem fontos.
Összekeveritek a tapasztalatot a jelekkel.
Azt tapasztalom, hogy ha dörög az ég, akkor esni fog. Ez jel, nem tapasztalat.
Azt tapasztalom, hogy az élet lemondás, ez nem tapasztalat, hanem jel, amit illene követni.
Persze, hogy nincsenek tévutak Éva, ebben (Is) igazad van, csak jelek vannak az úton.
Tehát Éva nem jöttem téríteni, csak miattad jöttem és Miklós miatt, kíváncsi voltam, hogy mi van veletek. Hol jártok, miben hisztek, miben nem?
A szíved nem változott semmit sem, és valójában csak ez a lényeg. Mindegy, hogy miben hiszel, mennyit akarsz még tapasztalni, meditálni, mik az élet céljaid,…, mert a tiszta szívűeket Isten megtartja magának.
Azt hiszem már mindent elmondtam amit akartam. A „térítésem” ezennel végett ért. 🙂
Edit,az apró ,,nüanszok” amire nem figyelünk
..sokszor a lényeget jelentik!
Ha valaki azt mondja,hogy agressziót, vagy valami szektásságot éreztem, /én /…az nem azt jelenti ,hogy Te vagy aresszív, vagy szektáns legalább is nálam nem azt jelenti.
Azzal ,hogy én mit érzek,azzal nekem van a dolgom.
Leírtam a tévutak,árnyék…egyebek hozzászólásomban,hogy nem irritált,de mégis felfigyeltem rá,mert
jelenleg nem élem ezeket a dolgokat,az árnyék személyiségemben vannak,de ettől függetlenül nem hiszek tévutakban, mert azt is a tanulnivalónk miatt választjuk,és én elfogadásban vagyok eziránt.
Tehát itt rólam van szó,hogy én mit érzek,gondolok,és nem arról,hogy te milyen vagy:)))
Szerintem ez nagy különbség!:)
Más:
,,Összekeveritek a tapasztalatot a jelekkel.”
Szerintem ez két teljesen más dolog.
A tapasztalat egy megélés,hogy megismertem,megtanultam valamit,
és ilyenkor az ember általában le is tud egy problémát,megszabadul a további tapasztalatoktól,
élethelyzetektől az ügyben.
Ez a jellel szemben, átélt dolog,és biztos, míg a jel,az csak mutat valamit,de egyáltalán nem biztos dolog.
Ez már megint a kint és bent kérdése.
A jel az kint van, beborul az ég,és majd esik…de hányszor van ,hogy mégsem:)))/
A tapasztalat belül van,konkrét megélés és halál biztos,mondhatom.
Legalább is a tapasztalónak.
És ugyan miért ne jöhetne a tapasztalat,a megélés a szellem felől? Már hogyne jöhetne?
A szellem nem valami rajtam kívül álló dolog,hanem egy ,,magasabb ”
aspektusom. Már miért ne lehetnék olyan tudatállapotban ,amikor kiterjedek a szellemi szinten történő megtapasztalásig is???
Mind a három síkon tapasztalhatok,
a szellemin is,ahogy a másik kettőn is nap ,mint nap.
Konkrétan érezheti is az ember, hogy honnan a tapasztalat,mert konkrét helyen érezheti az adott információ energiáját.
Ha lelki tapasztalat van,akkor a szívtájékon össze nem téveszthető érzettel,vagy fájó, hasító, szétszakadó érzés,vagy,örömteli áradó boldogság.
Ha a szellem felől jön az infó,akkor a fejtetőn tágul a koronacsakra,a bejövő infó energiájától.
Ha meg lát az ember lánya egy nagyon jó pasit,akkor meg gondolkodás nélkül ott alább kezd el lüktetni,izzani a 2-es csakra:)))
Tehát nagyon jól lehet érzékelni hogy a tapasztalás,megélés melyik síkról jön éppen,csak oda kell figyelni.
A másik fórumon írtakkal kapcsolatban itt nem szeretnék
reagálni,csak talán annyit,hogy aki nálam jobban szeret élni,és csodálja ezt a számomra tökéletes és gyönyörű világot,/a mindenben és mindenkiben ott lévő istenit/,azzal szeretnék megismerkedni:)
De ettől a szeretetemtől, csodálatomtól teljesen függetlenül vallom,hogy egyszer rá kell szánnom magamat arra,hogy el tudjam ezt engedni,egy magasabb tudati létezés kedvéért.
Pontosan azért halogatom,pedig már nagyon régen beláttam,hogy egyszer meg kell ezt lépnem,mert
nagyon kötődök még ehhez,amiben most vagyok.
Szóval hidd el,bárki bármit tulajdonít a másiknak,az mindig róla szól.
Aki téged szektásnak,hit térítőnek nevez konkrétan az róla szól,hogy nála nincs ez a dolog a helyén,de
ez nem én voltam:)
Én mindig magamról beszélek, hiszen ki másról? Minden rólam szól,amit a másikban meglátok,az is:)
És végül.
Szerintem nem véletlenül jöttél most ide. Azért mert elhangzott itt ,hogy térítesz,butaság lenne mellre szívni.
Nyilván dolgod van itt,ahogy mindenkinek. Akinek szúrod esetleg a csőrét,az nézze meg ,mi irritálja őt
veled kapcsolatban.Nem neked kell visszakozni.
Egyet tartanék fontosnak.
Betartani a fórumszabályzatot,amit egyébként is be kéne tartani,ha nem lenne előírva akkor is.
Vagyis jelen esetben nem kéne durván,személyeskedve kifejezni a véleményt,amikor normálisan egymást tiszteletben tartva is el lehet mondani.
Nekem ennyi volt az észrevételem, semmi több./azt hittem átment:)/
Hogy ki miben hisz,hogyan látja a világot,azt nem tiltja a fórumszabályzat:)
Legfeljebb egy idő után,ha nem nyit az az ember,esetleg nem talál majd beszélgetőtársakat:) aztán,hogy abból leveszi e a tanítást,vagy megsértődik és mindenki más lesz a hibás,az már az ő dolga.
Nekünk van múltunk,én szeretlek téged,de ahhoz ,hogy mások is elfogadjanak,ahhoz neked is sokkal nyitottabbnak kéne lenned,nem meghátrálni,hogy jó,akkor megyek…
A helyzet
végtelenül egyszerű.
Isten elvette a családját. Pohar Istenre haragudni nem mer.
Beállít hát valakit Isten szerepébe ( kis istenke, te senkin nem tudsz segíteni )
A szív gyász munkája elvégezetlen, az elfogadás és az elengedés elmaradt.
A mártír, a gyászoló anya…
Az ideológiai viták csupán a fátyol részei, de kitöltik a sivár létezést.
Kérdés, miért itt drámázik ahelyett hogy családállításra elmenne? Felvállalni a gyászmunkát elengedni, nyugodni hagyni békében a holtakat?
Mindennek oka van…
Én legalább is így hiszem.
Amit írsz,arról én mit sem tudok,de most annál inkább gondolom azt,hogy nem véletlenül jött ide ,,pohár”.
Nem mindig tudja az ember rögtön ,hogy mit miért csinál,csak megy a megérzései után,még ha nem is tudja akkor éppen ,hogy miért pont oda ment.Ezt az ember belül érzi
még ha rögtön nem is tudja a miértet.
Én a saját bőrömön megtapasztaltam,amit sokáig nem értettem,hogy mi a fenét írok itt éjjel nappal megszállottan,csak egy ,,belső kényszert” éreztem, hogy itt kell lennem,és azt, és úgy kell csinálnom,ahogy éppen teszem teszem.
És szépen ki is derült,hogy jó volt az a belső hang,és pont erre volt szükségem,és pont ezt kellett csinálnom ahhoz,hogy innen megkapjam azt,ami majd sok mással is együtt persze ,de nagy lökést ad nekem a
problémáim megoldásához.
Ezért úgy gondolom,hogy pohár sem véletlenül van itt,
és fog olyan infókat ,és segítséget kapni itt,ami majd előrébb viszi a problémája megoldásában.
Ilyen info az is,amit Te most ajánlottál,a Családállítás.
Ezek után még inkább elfogadom azt is,ahogy ő most gondolkozik,mert egy ilyen tragédiát megélni iszonyatosan nehéz.
Az ember ide,oda menekül,hogy a fájdalmát csökkentse,és valami reményt találjon.
Lehet ,hogy nem mindig a legjobb megoldást választja.
A megoldások,ahogy telik az idő azzal együtt változnak is.
Én ezt már egy előrelépésnek tarom,hogy itt van. És ,ha mi komolyan gondoljuk,hogy ez egy önismereti oldal,tanácsadói oldal,ahova bárki idejöhet segítségért,akkor igenis, hogy e szerint kéne tennünk. Annál is inkább ,mert mi is itt rengeteg segítséget kapunk évek óta.
Ui:lehet ,hogy tévedek,de az villant be most,hogy esetleg Te az Edit barátnőmre gondolsz,azt hiszed ő pohár.
Nagyon örülnék ,ha így lenne,és pohár/egy másik Edit/, nem veszítette volna el a családját.
Minden embernek
vannak veszteségei.
Véleményem szerint ha valaki az un. hibáztató játszmát űzi, az hárítja a felelősséget.
Aki játszmázik az energiát akar, aztán hogy tanul-e a visszajelzésekből vagy sem, az azon múlik, felvállalja-e a belső munkát vagy sem.
Igazad van Aditi, valóban el kell mélyedjek abban, hogy miért
Igazad van Aditi, valóban el kell mélyedjek abban, hogy miért akadok bele ezekbe a szektásokba.
Amikor a hozzászólásomat írtam az éjjel, már éreztem, hogy el vagyok akadva, csak nem akartam fáradtan foglalkozni vele.
Aztán még beleolvastam egy régi ismerősöm levelébe, amiből ugyan ez az elvakult hit ütötte meg a szemeimet. Ő meg egy jóga rendszer Mesterébe van beleesve, tőle várja a nagy feloldozást.
De akkor még nem kapcsoltam össze, hogy mindezek nekem jelzések, nekem kellene már valamit feldolgoznom a kereszténységgel, szektásokkal, hitbuzgókkal kapcsolatban.
Azt hiszem elég sok dolgom lesz ezen a téren, mert elég hamar ki szoktak hozni a sodromból.
🙂 A legjobb az egészben, hogy nem emlékszem mikor mondtam ilyet
🙂 A legjobb az egészben, hogy nem emlékszem mikor mondtam ilyet neked… (Nem Évár akartál írni? :), de tegnap, „véletlenül” csak úgy egy pillanatra átfutott az agyamon: azt tudom, h nekem dolgom van ezzel, sőt már egy ideje hárítottam rendesen, de hogy te is összeakadsz és össze is akasztod magad velük, vajon miért? De csak ennyi volt. érkezett egy két halvány válasz is, de nem foglalkoztam vele, mert nem kérdezted, és nem rólam szól. (legalábbis azt hittem.) de most már túl sok az egybeesésé. :))
Nagyon érdekes volt olvasni most a soraid, mert pontosan azt a rezgést fogalmaztad meg, ami tegnap átfutott rajtam. 🙂
?
Aztán még jobb, hogy én is ilyen voltam. :)))))) Ja, és a napokban bennem is felmerült újra a kérdés: hogy is van ez/volt ez velem is így? Mi az oka annak, hogy csak valamin keresztül tudjuk elképzelni az utunkra találást. A legjobb, hogy végül én is rátalálok, igaz, át kellett esni a belátáson, hogy ne másokon keresztül keressem. 🙂 és mégis…, én is így kezdtem, és ha ott és akkor elutasítom azt a lehetőséget, már tuti nem élnék. Az milyen?
Hátha adtam egy választ neked….
. 🙂
Namaszte
szeretet-Isten -elengedés
Számomra ami fontos ezen gondolatok között, az elejétől olvasva ezt a topicot, az a szeretet mibenléte.
Akit érdekel, Korinthusbeliekhez írt I. levél 13. rész:
„1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.
2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
8. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
10. De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
11. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
12. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. ”
Én úgy vélem, ezek IGAZ szavak, s mély gondolatok.
*Ki mit lát Istenben?
-Van aki megszemélyesíti.
-Van aki látja az univerzumot.
-Van aki látja afényt.
-Van aki érzi a jelenlétét.
-Van aki felfedezni véli a másikban az Isteni tulajdonságokat.
-Van aki érzi a másikban az isteni
-Van aki, nem vizsgálja át a szavakat, hanem pusztán hisz.
-Van aki tapasztalatait is beleviszi.
-Van aki a tapasztalataiból szűr le, s alkot véleményt.
-Van aki sok ember tapasztalataira és véleményére is épít.
*elengedés mint cselekedet s nemcsak mint gondolat:
Az elengedéshez meg kell érni lelkileg.
Hiba erőszakolja valaki a másikat, h cselekedjen, ha ő még önmaga nem kész rá, zavar keletkezik benne, ami akár bűntudatba, haragba, önértékelési zavarba, nem tudok megfelelni érzetbe is átcsaphat.
Van aki szeret a mestere „körül ” lenni. HA érzi, hogy ideje leválni, meg fog történni.
*Nagyon sokféle szeretet van. Szülői, testvéri, baráti, …mestert is lehet szeretni személy szerint, az isteni tulajdonságokat benne….
*Mester:
Mindenki mindenki mestere, s mindenki mindenki tanítója. A mester is tanul, s a tanuló is egyben már egy képződő mester.
Vannak fejlettebb lelkek, s ezt akkor sokan látják, észreveszik.
Direkt nem írtam személyeskedős hangvételt ide.
Üdv Dia
Ötletek
Az ötleteim, hogy vajon mi dolgom a keresztényekkel, és egyéb vallásos érzületű emberekkel (két db. magyar nő jár órákra hozzám, akik felvették a muszlim vallást…:) Elég határozott jelzés az élet részéről. 🙂
1. Még mindig megkísért a misztika időnként, jó elhinni, hogy vannak valakik, akik vigyáznak ránk helyettünk is, meg hogy az élet olyan egyszerű, hogyha betartjuk, amit mondnak, majd üdvözülünk is egyszer.
2. Valószínűleg még bőven vannak dolgok, amiket a kollektív tudatalatti tárol ebből az időszakból, és nem tudatosak nálam, és irányítanának. (Rengeteg bűntudat, önkegyetlenség, a gyermeknek maradás vágya, a biztonság illúziója, meg még nem is tudom, mik.) Valószínűleg még tudásra is szükségem van, hogy leleplezzem ezeket az életemben. Át akarom írni a történelmet a fejemben, a valóságra, de nem olvasmányokból, hanem belülről. Ebben segítenek az ilyen beszélgetések. De legalábbis megerősítenek a tudatosságomban.
3. Megtanulni elfogadni ezeket az utakat(is), sőt éberen figyelni, mert bármi hihetetlen, még tanítanak. (Ha másra nem, az előzőekben leírtakra.)
4. Súlyos, de megtanulni úgy kommunikálni, hogy úgy „térítsek viszont”, hogy észre se vegyék….:) Persze csakis tiszta szándékkal. Volt itt olyan nő, aki minden „hite” ellenére súlyos önértékelési problémákkal küzdött (csakúgy, mint én), és az, hogy megosztottam vele a tudásom, hatással volt rá. nem nyomtam le, és nem magyaráztam el neki, hogy miért téved, inkább csak kiegészítettem a tudását, amivel lehet. Később, amikor elment tőlem, írt egy smst, hogy olyan nagy hatással volt a beszélgetésünk rá, hogy megváltozott valami benne, és rájött, hogy más irányba kellene folytatni a szakmai életét. Amit eddig azért nem tett, mert eszébe sem jutott, hogy ő is lehet alakítója az életének, és bízhat önmagában – mert csakis Allahra hagyta ezt a dolgot 🙂
Namaszte
Miért vonzzuk be a szektásokat
elvakult hittérítőket?
Mert hiányzik az igazi megértés és elfogadás miért teszik. És itt meg van a párhuzam a saját problémáinkkal is.
Amikor egy addig elfogadhatatlan dolgot be kellett illesztenem az addigi világnézetembe, amíg újra srtuktúlálódott az egész, a teljes bizonytalanságot és elveszettséget éltem meg.
Ha a hittérítő jól ellene a saját kiszámítható és beszűkült világában távol maradna a hitetlenektől. A vele egy szinten lévő emberekkel alkotna közösséget. Viszont a tudatalattiban lévő erők, amiket elfojtott, mert a hite alapján ezekkel a minőségekkel nem lehet azonos hatalmas belső feszültséget keltenek, amit persze kiokád a világra. Külső harcban éli meg. Itt van például az irigység. Az elismerés vágya, a szociális elfogadottság vágya. A siker, a figyelem hajszolása.
Ahhoz hogy a saját belső világunkban rend legyen a következő kérdésekre kell választ kapnunk
– milyen változást nem vagyunk képesek most megtenni
– milyen múltban elkövetett tévedésünk nincs még megbocsátva magunknak
-múltban és a mostban mikor voltunk, vagyunk igazságtalanok, vádaskodók,
– manipulálás, megtévesztés a múltban és a jelenben, úgyis hogy mi voltunk megvezetve, akár a saját önbecsapásaink által
– a lustaság, a kényelem szeretete milyen helyzetekbe sodort a múltban amit ha észnél vagyunk és felvállaljuk az őszinte belső munkát elkerülhettünk volna
Nagy téma, de úgy látszik ez sokunknak aktuális. A lényeg, hogy arra az érzésre koncentráljunk ami bennünk keletkezik és feltétlen bújjunk bele a másik bőrébe is. Átérezve a kirekesztettségét, a bűntudatot, a megfelelési kényszert, a félelmeket, a kicsiséget stb, kinek mivel van még sara, biztosan megtalálja.
Az jó, ha lelkiismeret furdalásod van. Meg is érdemled. A
Az jó, ha lelkiismeret furdalásod van. Meg is érdemled. A kérdéseket egyébként nagyon jól teszed fel, őszinte vagy, de nem szabadna neked is abba a csapdába esned, hogy saját érvényesülésed érdekében lemondasz a többi emberről.
Merthogy lemondasz róluk, bárhogy csűröd is a dolgokat, nem vagy hajlandó az Ő életüket is a nyakadba venni. Innentől csak olyan emberek társaságát fogod keresni akik „önmegvalósitók” és akik erősnek látszanak, igy te is az lehetsz.
Hidd el: Nincs belül semmi. Nincs benned semilyen istenség, nem vagy semilyen teremtő sem.
Ami vagy, az a többi ember. Érted?
Amit te megteszel értük, ahogy képes vagy szeretni másokat, ahogy képes vagy lemondani másokért, ahogy képes vagy megbocsátani.
Ez vagy Te. Nem az aki hátatfordit az embereknek és lesajnálja őket, mert nem képesek a nagy istenséggel lépést tartani.
A saját „valamidért” (a vágyad ami mindig változni fog, attól függően, hogy éppen mi a trendi: fénylény, isten, felemelkedett mester, próféta, fényküldött….) cserébe, ami egyébként nem valóságos, lemondasz a nagyon is Valódi Emberekről.
Kedves Pohar
megengeded hogy megmutassam milyen játszma ez amit itt indítasz és mik a nyelvi eszközeid ebben a hozzászólásban?
NLP-s technika 🙂
Elemzést felkérésre végzek, mert ezzel átlépem a másik ember határait.
Nem igazán tudom, hogy mi az az NLP. Rá is kerestem a googleban,
Nem igazán tudom, hogy mi az az NLP. Rá is kerestem a googleban, de még igy sem értem.
Hát ha nagyon akarod nyugodtan elemezges, nem zavar ha átlépik a határaimat.
Kati,az én határaimat sem zavarja!:)))
Kíváncsi lennék hogyan
Kati,az én határaimat sem zavarja!:)))
Kíváncsi lennék hogyan látsz mostanában?
Üdv: Éva
A tudatos gondolkodásunk
működésünk 5 %-át határozza meg. 95 % a tudatalattié, ami a nem szót nem ismeri, nem hallja meg.
Tehát a mondataid a tiszta kommunikáció szintjén így hangzanak
Nincs belül semmi = belül van a van.
Nincs benned semmilyen Istenség = Isten benned van
Nem vagy semmilyen teremtő sem = Te vagy a Teremtő.
Nézzük mit mondanak erről mások
Konfuciusz: Ha jól ismered a természeted, ismered a mennyet.
Jézus: Benned van a mennyek országa.
Mohhamed: Aki ismeri önmagát ismeri az Urát.
Judaizmus: Ő van mindenben és minden őbenne van.
Lao Ce: A lelked legmélyén megtalálod az egyet.
Buddha: Nézz magadba, Te vagy Buddha.
A játszma jól nyomon követhető ha felfigyelünk IS szóra.
Minden ember valódi, minden embernek kell az egyedüllét és a közösség is. Pohar téged elhagytak és ezt önértékelési krízisnek élnéd meg – ha fel lenne dolgozva.
Mivel nincsen, találsz másokat IS akik el vannak hagyva. Lelkiismeret furdalást próbálsz ébreszteni, megpróbálod elérni hogy még bizonytalanabbul érezze magát az Elhagyó Is, ezzel Te fölébe tudsz emelkedni a saját erkölcsi értékrended alapján. Na ez a játszma.
Tudod, hogy nem vagy Oké, de úgy gondolod, Ő sokkal kevésbé OKé, tehát Te Okébb vagy nála.
Az az ember, aki számára a világ OKé és ő is Oké, kevés, de nagyon mély lelkiségű, játszma mentes kapcsolatot tart fent. A fokozódó őszinteség, az értékrend változása a baráti kör kicserélődését vonja maga után. Ez van. Ha a boldogságod egy másik ember jó vagy rossz voltán múlik, az a felelősség teljes áthárítása.
Csaesz hozzászólásában leírta, hogy a Tanácstalan Lánynak mit kell elfogadnia magában.
Az elhagyottaknak pedig azt, hogy ez az élet velejárója. Mindenkinek van lehetősége olyan baráti kört kialakítani, ahol megnyílhat a lelke.
Nekem akkor lenne lelkiismeret furdalásom, ha valaki már félig sincs benn egy kapcsolatban, de önző módon visszatartanám, mert képtelen vagyok arra, hogy új kapcsolatokat hozzak létre, inkább még tovább akarom szívni a vérét annak, aki ebből már kiszállna.
Egy energia szerző játszma a sok közül.
NLP-ben azt szokták javasolni, hogy fogalmazd át amit közölni szeretnél a NEM szó elhagyásával, az IS, a CSAK, a feltételes mód, a múlt és jövő idő mellőzésével. Ez a tiszta kommunikáció.
Tehát hogy hangzik akkor ez a mondat: nincs benned semmilyen istenség?
Mi van akkor benne belül – szerinted.
Ha ember, csakis ember, miért ne választhatná az új életet magának? Az angyal az, aki csak érted működik, most akkor mi az elvárásod? Ember vagy Angyal vagy maga a Bűnös, az Elvetemült?
Kinek látod Őt, őszintén?
Mi van benne, mi van bennem?
Az amit látok, érzek, tapasztalok
Mi van benne, mi van bennem?
Az amit látok, érzek, tapasztalok magamból, amit mások látnak, érzékelnek velem kapcsolatban.
Tehát nem vagyok egyéb, mint egy személy, egy ember és nem csak én vagyok ilyen, hanem Mindenki.
Isten nincsen bennünk, hanem kivül létezik. Talán nem is lehetünk egyek vele, mert az Jézus Krisztus kiváltsága volt. Mi egyek lehetünk Jézussal, de Istenhez csak Jézuson keresztül kerülhetünk közelebb.
Az a baj a bennünk lévő istenséggel, hogy nem tudja elhelyezni Jézus személyét sehogy sem. Nem tud rá úgy gondolni, mint megváltóra, mert ha Isten bennem is létezik, esetleg én magam vagyok isten, és én teremtem meg a jövőt, a sorsot, akkor mitől váltott meg minket? És mitől volt annyira nagy szám a szenvedése, hiszen mi sem szenvedünk kevésbbé?
Pedig Jézus volt, aki azért szenvedett, hogy mi visszatalálhassunk Istenhez.
Ezért gondolom azt, hogy jó ha az ember annak gondolja magát ami: halandó, egyszerű teremészetű lényecske, aki Isten kegyelméből létezik.
Innen kéne mindenkinek elindulni, ebből az alázatos állapotból és akkor nem látnánk senkit sem nálunk kiváltságosabbnak, hanem mindenkit egyformának tudnánk látni.
A megváltásról,mitől is váltott meg Jézus
gondolom én : A Föld :Pokol ,amit Isten szakadár angyalai uralnak . Jézus ezek hatalmából váltott meg , és azóta az Istentől kapott szabad akaratunkkal választjuk további uralmukat , és a szenvedéseket . Üdvözlettel : felacso
Megváltás vagy megválttatás?
Biztos vagyok benne, hogy az ember csakis saját magát válthatja meg bármitől is. Például a tartozástól, ha visszafizeti. Vagy a bűntudattól, ha a lelkiismerete szerint cselekszik, és megbocsátja, amit addig nem eszerint tett. Stb.
Persze ha azt hisz, szüksége van ehhez segítségre, esetleg valakire, aki ezt már tudja, akkor úgy sikerülhet neki. (Úgy is.) És meghalhat abban a tudatban, hogy egyedül nem ment volna.
Pedig mindenki csakis azért felelős, amit maga tesz, és senki más pótolhatja be helyette, amit elmulasztott, senki más nem bocsáthatja meg, ha ő nem képes rá.
És mégis: ha hisz benne. 🙂
Paradoxon? Lehet. Minden igazság az.
Krisztus, a világ megváltója valószínűleg annyira sötét korba született, ahol ennek az egésznek, amiről beszélünk még a szele sem érintette meg az emberiséget. Ha azt mondta volna: „Váltsd meg magad!” – lehet, hogy nem is emlékeznének rá.
Ehelyett azt mondta: „Arra születtem, hogy segítsek neked, hogy elhihesd, van megváltás. Az én hatalmam, és a szeretet (a tudatosság), amit képviselek, legyen a példád, hogy mire képes Isten (önmagad), ha hiszel neki (a belső hangnak.)”
És lőn. 🙂 Ezért vezet a keresztények útja Jézuson keresztül Istenhez, és nem Önmagukon, közvetlenül. És ezért igaz, hogy amit Jézus hitt, képviselt, az az egész világot megérintette (megváltotta). Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki bűntelen lett (egótlan), csak mert megkeresztelkedett, vagy, hogy egy jottányival is jobb embernek születne. Egyszerűen csak számára egyszerűbbé vált az út a megváltáshoz, mert egy olyan világba születik, ahova már született egy Krisztus.
Szépen összeáll itt a történet, ami lehet, hogy nem is igaz. 🙂 (maga a megfeszíttetés általi megváltás sztori.)
De nem is ez a lényeg. 🙂
Ajánlom figyelmetekbe Scorsese: Krisztus utolsó megkísértése című filmjét. Borzasztó tudatosság van benne.
Namaszte
Önmagadon keresztül?
Amíg nem vagy képes lemondani önmagadról,
Önmagadon keresztül?
Amíg nem vagy képes lemondani önmagadról, annak nagyságáról, csodájáról, hatalmáról, addig nem is láthatod meg Istent.
Ugyan az az ember vagy most is, mint aki voltál, csak a „szobádat” teleraktad mindenféle pompás bútorral és felékesítetted arannyal és drágakövekkel.
Jobban érzed magad benne, de a lényeg semmit sem változott.
Nem véletlen játszott létre
Isten,hogy Önmagam legyek. Abban teljesen igazad van (szintén csak szerintem ), hogy az Istennel , Egységgel ,Abszolútummal,stb való újra eggyé váláskor mindegyik megélt Önmagamról le kell mondanom . A Teljességért ki nem tenné meg , bár szerintem sem választás kérdése .De abban meg hiszek , hogyha egy megszemélyesített Isten, mint egy virágot szakít le a kertjében , akkor neki sem mindegy ,hogy egy addig a Nap fényének ezer árnyalatában fürdött , életteli , ragyogó gyönyörűségben csodálja Magát , vagy egy szobában , tápoldaton nevelt , (a virág számára az életet jelentő élményektől különféle eredetű elvek által megfosztott ) utánzatban . Isten a Földet Paradicsomnak teremtette,hogy az ember boldogan éljen benne . A számonkérő Isten viszont az embert szolgává átprogramozó lényekre képét idézi föl bennem .Üdvözlettel :felacso
Nem nagyon vagyok otthon a Bibliában, de van erre egy példázat,
Nem nagyon vagyok otthon a Bibliában, de van erre egy példázat, amikor a gazda elmegy otthonról és három szolgájának ad 5-5-5 aranypénzt.
Az egyik 10-et csinál belőle, a másik 7-e, a harmadiknak 5marad.
Megdicséri az első kettőt a harmadikat viszont megbünteti, mert ahelyett, hogy a pénzt befektette volna inkább elásta, mert tudta, hogy az ura úgyis megsokszorozza majd azt, ha hazajön.
Nem az volt a gond, hogy elásta, hanem az, hogy tudta, hogy urának akkora a hatalma, hogy az a pénz nem vész el úgy sem. Tehát csak nem volt bátorsága használni ezt a hatalmat.
Igy van ez velünk is. Attól még csinálhatunk sok mindent úgy ahogy mi akarunk, de már azzal a biztonsággal, hogy a Hatalom velünk van.
Ebben a ” biztonság ” szót emelném ki.
Sokan sokféle Hatalmat éreznek maguk mellet lévőnek , ennek O- 100 % része illúzió , és vérig menő vitákat lehetne folytatni arról ,hogy ki mellett álló hatalom a valóságos , és méricskélni erejüket . A biztonság érzés a lényeg ,amit ez a tudat ad hordozójának . Üdvözlettel : felacso
A hatalom
és ennek az ellentéte a hatástalanság nagyon erősen dualista irányba viszi azt, aki ezen az úton próbálja a problémáit megoldani.
Mit jelent hatni? Azt hogy az van amit az egóból kiindulva én jónak látok.
Mennyire tuti hogy ez egyezik Isten akaratával?
Saját életemben tartós sikert a félelmek feldolgozásával értem el. Hiszen a hatalom a félelemről szól. Mi fog történni, ha nem tartom kontroll alatt a történéseket, a többi embert?
Esetleg az amit Isten akar?
Mit vesz el tőlem és miért nem adom oda?
És amit adni szeretne, annak miért nem tudok megnyílni?
Ha ezekre a kérdésekre igazán őszintén megtaláljuk a választ magunkban megoldottuk a hatalom probléma körét. Ajánlom a Sirály Őszinteség csomagját, ingyen letölthető.
Kontra: „A hatalom”
Még mindig nem tudtam rájönni, mivel nem értek egyet a megközelítéseidben, nem mindig, de gyakran. majd rájövök. Egyébként nem csak a tiedben, ez a szembesítősdi teljesen igaz bár, de valahogy mégsem, vagy mégsem így.
Nem magyarázkodom tovább (valójában a saját kérdésem próbálom megkeresni), inkább idebiggyesztem én hogy látom, hátha kijön belőle, mi a bibi:
A hatalommal nincsen semmi baj. Azzal ha nincs hatalmam sincs. Adott esetben azzal van, hogy ha nincs hatásom vmire, és azzal is, ha túl sok van.
Szerintem (most és itt ezt kell mondjam) adott helyzetek vannak, nézőpontok, nincsenek ilyen általános igazságok, mint amikről írsz, vagyis így nem teljes.
A hatalom egy földi dolog, de mint minden földi dolog, nem az a lényeg benne, hogy van-e vagy nincs illetve az ellentéte van e vagy nincs, adott esetben megéljük e vagy nem. NEM BAJ H DUÁLIS – AZ A TERMÉSZETE MINDENNEK AMI ITT VAN/TAPASZTALHATÓ. Épp ez a jó benne.
NEM BAJ HOGY SZÉLSŐSÉGES, EZ IS TERMÉSZETE.
A lényeg sohasem az, hogy mi az amit megélünk, mindig inkább, és sokkal inkább a hogyan.
Egy jó király jól él a hatalmával. Ha ez a sorsa, tennie kell, és nem fog „bűnt” elkövetni, bármit tesz, mert nem fog a lelkiismerete ellen cselekedni. Meg fogja tenni viszont azt, amit kell, és meg fog küzdeni magával (az egójával) ezért. Meg fogja hozni a kellő áldozatait (egót).
A hatalom nem félelem. Bármi lehet félelemből, és szívből, kívülről NEM MEGÍTÉLHETŐEK A DOLGOK. SEMMILYEN DOLOG NEM TARTOZIK A JÓ VAGY A ROSSZ FELCÍMKÉZETT KOSARÁBA. ILYEN NINCS. MERT MINDEN CSAK KIVETÜLÉS AMIT TAPASZTALSZ.
A viszonyulás a lényeg.
A szeretet himnusza igaz: lehet bármid, hatalmad, pénzed, birtokaid, szellemi képességeid, beszélhetsz az angyalok nyelvé…. SZERETET NÉLKÜL MIT SEM ÉR. Hozzáenném: ez nem azt jelenti, hogy ezeket nem birtokolhatod (vagyis inkább nem kísérhetnek, mint hozzád-tartozók)!!!! Ez itt a kereszténység egyik legnagyobb félreértése. Hiszen egy csomó dolog tartozik hozzánk, az életünkhöz attól a pillanattól h megszületünk. Egy apa, egy anya, bölcső, test, otthon, testvérek, csörgők……. és még egy csomó ezeknél sokkal fontosabb, láthatatlan (lelki) dolog. és ezek még gyarapodhatnak. Senki sem mondja, hogy Jehudi Menuhinnak hegedű nélkül kellene élnie, és a zene hatalmáról lemondania, hogy kellőképpen szent legyen meg jó. Ellenkezőleg. Ezekkel kell megtanulnia élni, és SZÜKSÉGE VAN A HEGEDŰJÉRE – hogy az életprogramját beteljesíthesse maga és és még sok sok ezek ember örömére és felemelkedésére. A lényeg nem ez, a szeretet himnusza nem arra mutat rá, hogy nem fontosak a dolgok, inkább arra, hogy SZERETET NÉLKÜL mit sem érnek, vagyis a viszonyulásunkra hozzájuk! Ha ajándéknak tekintjük őket, akkor jól funkcionálhatnak az életünkben, ha birtokolni akarjuk, ha félünk, vagy más, egós módon viszonyulunk hozzájuk, akkor nem szeretettel: mit sem érnek, hiába vannak, sőt ellenkezőjére fordul a hatásuk: rombol hatalom, nem épít.
Szóval szerintem önmagában semmivel sincs vbaj, a hatalommal, vagy annak hiányával sem, mert nem az a lényeg amit élünk, hanem az, hogyan, illetve hogy éppen egy adott helyzetben mit jó élnünk.
Van amikor használnunk kell a hatalmat a saját vagy mások érdekében, jól, és nem szabad visszaélnünk vele. van amikor nem jó bevonatkozni tehát jó, ha nem vagyunk hatással. (nincs hatalmunk).
Szerintem a világ dualitásával a világon semmi baj nincs, csak meg tanulnunk jól élni vele: ez viszont emberi feladatunk.
Lehet h te félelem miatt akartál hatalmat. Akkor igazad van, valóban a félelmet kell feloldozni, s ezáltal a hatalom is elenyészik azon a területen, ami nem baj, sőt.
De ez nem általános igazság.
Engem pl. nem érdekel hatalom, de sokszor nem tudtam hatással lenni, ott, ahol ez hiányzott. Engem nem kísért, inkább meg kellene tanulnom használni, hozzányúlni merni, felismerni, mikor gyakorolnom kell. Nem hatalmaskodom félelemből, de gyakran félek a hatalomhoz nyúlni 🙂
Namaszte
Dolgozd
fel a félelmedet, amiért nem tudod használni.
Éld meg meditációban, amíg tudássá válik.
Ellenállsz a félelem miatt és az írod a hatalom nem a félelemről szól.
Tényleg Aditi ?
Igen a biztonság érzés is a hit következménye.
Isten szerintem
Igen a biztonság érzés is a hit következménye.
Isten szerintem sokkal egyszerűbb és ezért sokkal könnyebb is az ő akaratát teljesíteni, mint egy másik hatalomét, az enyémét, egy guruét, vagy mondjuk az ufókét.
Isten megengedi, hogy az ember felhőkarcolókat építsen, hogy uralja a természetet, nem érdekli, hogy mit olvasunk és milyen műsort nézünk, az sem érdekli, hogy az ember gazdag, vagy szegény, családos, vagy magányos, bűnös, vagy átatlan…., ha a szívben szeretet van, akkor semmi nem árthat az embernek.
Ezért mondható, hogy korlátlan szabadságot adott Isten az embernek, csak azt kérte, hogy:
Szeresd Istenedet mindenek felett, felebarátodat meg úgy mint magadat.
Szabadság?
„…csak azt kérte, hogy:
Szeresd Istenedet mindenek felett…”
Kérte? Szerintem parancsolta a zsidók haragos Istene.
Az enyém nem parancsol, nem kér, nem vár el, csak hagyja hogy legyek. Ha jól működöm akkor velem örül, ha nem jól, akkor élethelyzeteken keresztül segít, tanít, hogy jobbá válhassak.
A döntés mindig az enyém, és ha jól működöm, akkor biztonságban érzem magam. S ha biztonságban érzem magam, akkor hiszem, tudom, hogy így van jól…:)
egy kis kiegészítés (mondom a magamét )
Karmafenntartó vétkeinknek megváltása a mindent megbocsátó (tehát nem a büntető zsidó isten) szemében egy barbár és értelmetlen véráldozat lenne . Ezért gondolom , hogy Jézus ezzel az elhatározásával nem a Teremtőhöz ,hanem világunk közvetlen uraihoz szólt :cselekedetével az ő nyelvükön beszélve,bár azt továbbra sem értem,hogy egy ünnepi lakoma főfogásaként ,hogyan válthatta meg ezzel az emberiséget,de tettének szememben csak akkor van értelme,ha ezt egy olyan alku keretében tette meg :aminek egyik serpenyőjében állt az ő halála,a másik fél ezért cserébe lemond az emberiség feletti uralmáról,de a gonosz nem az egyezségeinek a betartásáról híres,tehát ez fals elképzelés . Valószínűbb , hogy feltámadásával mutatott utat és adott reményt az embereknek abból a csapdából , amit a földi lét jelent . Ezekszerint a megváltás : útmutatás? Üdvözlettel : felacso
A szabad akarat a legnagyobb tévedés amiben ember valaha is
A szabad akarat a legnagyobb tévedés amiben ember valaha is hitt.
Hogyan lehetne hinni egy Hatalmas Istenben, ha azt feltételezzük, hogy ő majd arra vár, hogy mi mit akarunk?
Ilyen nincs és soha nem is volt. Mindig is Isten választott, hogy ki az akit felemel és ki az akit nem. Lehetett próféta gyilkos, rabló, Jézust üldöző is. Nem ettől függött semmi sem.
A prófétáknak, a tanítványoknak nem volt szabad akaratuk, legalább is Istennel szemben biztos nem volt.
Jézus mondta nekik: kövess- és azt tették.
Jézus Isten haragjától mentette meg az embereket. Mivel Isten igéretet tett, hogy többé nem pusztítja el az embert, ezért elküldte Jézust, hogy általa megbocsáthasson.
Jézus által tud Isten megbocsátani, mert érte Isten megteszi. Ha Ő kéri Isten megteszi.
Az ember is képes lehet Istenre hatást gyakorolni, szeretettel és alázattal, de mivel az ember mindig azt hiszi, hogy ő már ebben a szeretet állapotban van, ezért imái a saját gőgje miatt nem érnek semmit sem, sőt….
Elhitették veletek, hogy mint „egyedüli létező” boldogulni tudtok, fejlődni és szeretni tudtok, de csak ahhoz a gyerekhez hasonlítotok aki királylányost játszik és teljesen belemerül a szerepébe.
Anyukája bármikor beléphet az ajtón és végett vethet a játéknak, mert a lánynak még rengeteg dolga van.
Kényurakra nincs szükségem.
Biztos vagyok,hogy a Te Istened el fog jönni,hogy rendet vágjon az emberek között,természetesen az igazság nevében,mert ez a Föld jelenleg még a Pokol (is),tehát bőven belefér a szokásos viselkedési módokba egy kis hamisság is:hidd azt,hogy szabad vagy,de ha nem nem az elvárásaim szerint viselkedsz,akkor lesújtok rád.Üdvözlettel : felacso
U . i . :A gyerek lételeme a játék, a nem játszó gyerekből sótlan és unalmas felnőtt válik.
Tévedésben vagytok az élettel kapcsolatban.
Isten szinte mindent
Tévedésben vagytok az élettel kapcsolatban.
Isten szinte mindent megenged az embernek, neki adta a Földet, rajta minden élőlénnyel, Isten szeretné, ha az ember élne. Ha játszana, ha örülne, ha boldog lenne, ha szerelmes lenne, ha gyereket szülne, ha nevelné saját gyermekét….
Csak annyit kért Isten, hogy az ember ne felejtse el soha, hogy ki az Ő Igazi Ura.
Régen nem tudtak lemondani a királyok uralmáról, vagy a földes gazda uralmáról, manapság nem tudnak lemondani Önmaguk nagyságáról.
Egyetértek: amiről írsz, az az azonosulás elengedése.
Nem az a
Egyetértek: amiről írsz, az az azonosulás elengedése.
Nem az a lényeg, hogy mid van van nincs, valójában nem azért kapod, hogy legyen Neked. Mégis, megélheted, még az illúzióját is, hogy van gyermekED, házAD, hatalmAD, földED, tudásOD….stb.
Ezek mind hozzátartoznak az élethez. Egy királynak tudni kell élni a tisztével, ez a hatalma, egy szülőnek ugyanígy. És lehetnek „birtokaink” itt a Földön, „csak” a kísértést kell legyőznünk, hogy azokhoz ragaszkodjunk, az elveszítésüktől féljünk.
Cak arról kell lemondanunk az életben és rendszerint azt veszítjük fájdalmasan el, amivel azonosulni kezdtünk, amiről elhittük, hogy a MIÉNK, mi uraljuk, mi irányítjuk a sorsát (sorsunkat), és nem csak ajándéba kaptuk az élettől, aminek valaki mÁs az URA. 🙂
Ezért mondja egy mester: „Önként mond le arról, aminek az elveszítése fájdalmat okozna.” Jó gyakorlat, igyekszem segítségül hívni a saját élemben.
Valójában semmiről sem kellene lemondanunk abban az esetben, ha tudunk mindig mindennek feltétel nélkül örülni, a változást feltétel nélkül és örömmel elfogadni, és mindig bizalommal lenni, hogy nem véletlenül, és értünk, és az egész világért van.
Önmagunk nagysága? Hát az ember mindig is nagynak képzelte magát, de az csak a tévhite, az csak a földi valóság illúziója miatt van. Ugyanakkor furcsa lenne úgy élni, hogy nem látjuk egy egy dolognak, amire képesek voltunk látni a nagyságát, értékét, erejét. És nem olyan könnyű ezt elválasztani, mert az elme duálisan lát: vagy van valamid, vagy nincs. Abban a harmóniában lenni mindig, ami a földi, megengedett birtoklás, és az égi elengedő, hajlékony hála egysége, hogy használd az akaratod, teremts megélhetést, de közben soha ne feledd azt, hogy ez valójában mind illúzió, hát ennél nehezebb feladat az ember, az elme számára nincs. Ezért (is) vagyunk itt.
Tudom, hogy képesnek kellene lennünk mindig mindent újra és újra elengedni, és felajánlani Istenünknek. Hogy képesnek kellene lennünk így élni. De tudni ezt, nem elég.
Olykor sikerül.
Namaszte
Lemondás
Az emberek többsége a szükséges lemondás halogatásával küszködik , de a lemondás siettetése is , szerintem , legalább annyira problémás lehet . Ha jól végiggondolom, hogy előbb – utóbb úgyis mindenről le kell mondani , akkor miért ne essek túl rajta előbb , de ezt mindenki érzi ,hogy hamis logika ,az életszerűbb az , hogy adja magát az elengedendő életterület , ill . felkínál egyfajta hagyományos mintát is a szokásrend , már ahol még él a hagyomány világa , hogy milyen cselekvésekről , gondolkodási módokról , világlátásról , értékrendről kb. mely életszakaszban kell lemondani , és ehhez kínál segítségül rítusokat ,gondolati mintákat . Namaszte : felacso
Nem kell lemondani semmiről sem.
Ez egy nagy tévedés.
Milyen
Nem kell lemondani semmiről sem.
Ez egy nagy tévedés.
Milyen Isten az aki ad, de közben azt várja, hogy ne fogad el?
Ha már egyszer megkaptad, akkor kérted, és ha teljesült a kérésed, akkor Isten figyelt rád. Ez jó. Miért kéne emiatt bűntudatot érezni?
A lényeg, hogy az ember mindig tudja, hogy amit kapott azt Istentől kapta és azért kapta, mert Isten szereti őt.
A sorrend a fontos. Az első helyen áll Isten, minden más csak utána következik.
Ha ezt be tudnák tartani az emberek, akkor Istennek nem kéne elvennie semmit sem az embertől, nem kéne emlékeztetni az embereket rá, hogy mi a legfontosabb.
Isten szeretete nem feltételes .
Miért lenne Isten a rosszabbik Énem abszolutizálása?
Miért lenne Isten a jobbik Énem hatványozása?
Lehet , hogy azért mert egy kettősségekben megnyilvánuló világból próbálom elképzelni a behatárolhatatlant .
Mivel a legbelső félelmeim a legerősebbek ,hasonlóan közös emberi énünk alaprémületéhez , így ezt fogjuk magunknak megteremteni ,ha csinos kis lelki felépítményeink leomlanak . Csak reménykedhetem benne , hogy legbelül az örök derű ragyog. Üdvözlettel : felacso
U . i . : Tudatos ésszel ,nyugodt szívvel önkínzás lenne félelmeim Istenét elhinni a belső bizonytalanságot ijesztgetéssel kihasználni igyekvőknek . Nem hiszem ,hogy Isten a mi elismerésünktől függ , azt meg pláne nem , hogy részei kikényszerített csodálatából táplálná magát .
És a szabad akaratot ki adta az embernek?
És a szabad akaratot ki adta az embernek? Egyetértek veled, hogy a szabad akarat nem Isten útja FELTÉTLENÜL. De a szabad akarat ugyanúgy nem rossz, vagy hiábavaló, és nem véletlenül kapta meg az ember. Az ember ezáltal azt a lehetőséget kapta, hogy SAJÁT MAGA BELÁTÁSÁBÓL, önként ISMERJE FEL és VÁLASSZA az isteni akaratot. Ha nem lenne szabad akarat, ezt nem tehetnénk meg, de ez egyben azzal is jár, hogy tévutakra is sodródunk.
A szabad akarat Isten útja, amennyiben azt választjuk szabad akaratunkból. De megadatott a lehetőség, hogy próbálkozzunk más utakkal is, amíg fel nem ismerjük, hogy úgyis ugyanoda tereljük vissza magunkat: az igazsághoz, mert annak a fénye a halhatatlan, a többi előbb utóbb elenyészik.
És éppen mi, kicsike emberek vagyunk azok, akik ezt a tudást, képességet birtokolhatjuk, a szív hangját meghallhatjuk, amelyen keresztül Isten szól hozzánk, és saját döntésünkből felajánlhatjuk az akaratunkat ennek a hangnak. Mi, saját magunk, saját akaratunkból, saját döntéssel. Ezért, csakis mi, saját magunk vagyunk felelősek magunkért, az utunkért, és így azért, hogy megváltódunk, vagy nem.
Mi válthatjuk csak meg magunkat.
Ha ezt nem teszed, elmormolhatsz millió imát, erényes életet élhetsz, hihetsz Jézusban (aki valóban élt és tök felesleges ebben hinni, mert ezt vagy érzi valaki, vagy nem, akkor meg tudja) és betarthatsz mindent amit mondanak neked a papok, vagy olvasod a Bibliában, amit a papok a középkorban többszörösen átírtak, és lerövidítettek, hogy jobban megfeleljen a célnak, hogy mindenfélét elhitethessenek az emberekkel és uralkodhassanak a lelkeinken (is)………… és mindez nem lesz elég ahhoz, hogy eljuss oda, ahova indultál: önmagad olyan részéhez, amely bekapcsolódik Istenbe, amely vele egy. Mert oda CSAK TE juthatsz el. Senki más helyetted.
Egyébként a „modernebb” katolikusok, a fiatalok már gyakran úgy fogalmaznak: „élő kapcsolat Istennel” a valódi vallásosság. És ezzel egyetértek. Mert ez egy létező dolog, és van bennünk egy kapocs, egy részünk, amely már ehhez tartozik. Ebben nem hinni kell, és senki közvetítő nem szükséges ehhez. Mert ugyanúgy élő részünk, mint a testünk. Valóság. A valóságban pedig nem hinni kell, hanem megismerni, megtapasztalni, elfogadni, megélni, szeretni. 🙂
Amúgy Jézus is mint „egyedüli létező” boldogult, fejlődött, és mindenekfelett szeretett és azt hirdette, hogy a szeretethez nem kell senki más: csak te. És hogy szeress és ne várd, hogy szeressenek. Még Tőle sem kell ezt várnod, valójában nincsen szükséged az ő szeretetére sem, mint ahogy senkiére, ha te szeretsz. Ahogy ezt ő is tette.
Tisztelet a benned élő Istennek
„A szabad akarat Isten útja, amennyiben azt választjuk szabad
„A szabad akarat Isten útja, amennyiben azt választjuk szabad akaratunkból. De megadatott a lehetőség, hogy próbálkozzunk más utakkal is, amíg fel nem ismerjük, hogy úgyis ugyanoda tereljük vissza magunkat: az igazsághoz, mert annak a fénye a halhatatlan, a többi előbb utóbb elenyészik.”
Én elértem az Igazsághoz. Hidd el végigjártam az utamat, és igen Igazad van, minden fölösleges elenyészett és tényleg, ugyan oda jutottam ahonnan elindultam.
Az utam elindult az ufó hivésben, vártam, hogy majd jönnek és megmentenek, majd lettem fényküldött, aki szerte szét szórta a gyógyító fényt, majd lettem felemelkedett mester, aztán azt hiszem voltam kontakta is, majd beszélgettem Istennel is, de Isten ezt mind elvette tőlem.
Pedig annyira jó volt hinni, hogy én egy fényküldött vagyok, vagy bármi más vagyok, a legjobb az volt amikor, a bennem lakozó Istennel tudtam beszélgetni.
De azt is tudtam, hogy Isten ezt is elveszi majd tőlem. És igy is lett.
Nem olyan régen megéreztem egy kicsi hatalmat Istenből. Annyira eltörpültem mellette, mint egy apró homokszem, és teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy végig Isten vezetett. Teljesen mindegy, hogy én még akartam volna szórni a fényt vagy sem, az Ő akarata az enyém felett áll.
A történethez még az is hozzátartozik, hogy az utam elején nem hittem Istenben, nem olvastam a bilbliát és Jézust nagyon sokáig nem tudtam elfogadni. Nem tartom magam jó embernek, sem jó hívőnek.
Jézus soha nem volt egyedüli létező. Ő mindig azt hangoztatta, hogy Isten benne van, ő pedig Istenben és akik hisznek Őbenne, azoknál lakozik.
Jézus nem fejlődött sehová sem, csak volt gyermek Jézus, majd lett felnőtt Jézus, majd lett a megváltó Jézus. Ez nem fejlődés csak az Út, amit bejárt.
A szeretethez kell más ember is, mert Jézus szeretete a megbocsátás.
A belső út – emberi út
Valószínűleg nem nagyon különböző dolgokról beszélünk, egyáltalán nem olyan nagy a különbség a „hitünkben” mint a szavainkban. A lényeg mindig belül van és a lényegről beszélni szinte nem is lehet.
Értelek és tisztellek azért az útért amit bejártál: a mai ember számára megtalálni a hitet, bármit, ami valódi erőt ad neki a továbblépéséhez (mind szellemileg, lelkileg, vagy a fizikai életében) nagyon nehéz dolog, sok meghatározottságot, tévhitet, sémát hozunk a múltból, eleve ezekkel, ezeknek tudatában növünk fel. Megtalálni a belső, igazi hangot, azt, akik valójában vagyunk, és akként cselekedni, még ha úgy tűnik is, az egész világ értetlenül, vagy akár támadólag is áll ez előtt – igazán, nagyon nehéz, szinte lehetetlennek tűnő feladat. Ebben nagyon jó példánk lehet Jézus, vagy más olyan emberek, akik mertek élni.
Szerintem is kicsik vagyunk, és a Nagy Mindenség összességének Tudása és Hatalma, Ereje kell legyen az, ami irányít, de tudni, hogy kicsik vagyunk nem elég ahhoz, hogy meg tudjunk nyílni ennek. Az alázat egy feladat, de az elme és a tudatlan, tévedésekben ringó lélek könnyen érti még ezt is félre és csinál belőlünk rabszolgát: egy ember, egy hit, egy egyház, egy szekta, egy jelenség, egy élmény rabszolgáját, és ennek a sora végtelen. Ezért nem mindegy, hogy az akaratod hogyan használod, mire, mit ismersz fel egy helyzetben (önmagadban és annak tükrében: a világban), vagy tudattalanul cselekszel e a legjobb szándékkal. Mert az még mindig nem „Isten akarata.”
Tudni valamit nem elég, de tapasztalatom szerint még érezni, tapasztalni sem elég.
A szeretet, pedig, ami valóban úgy tűnik mindenre megoldás, bár állandóan jelen van, a mai ember számára mégis legalább egy, nagy lépés távolságra, legalábbis így tűnik. Persze mire „odaérünk” és megéljük, már tudjuk, mindig abban vagyunk, de ezt a lépéstávolságnyi illúziót le kell győznünk: és ezért születtünk ebbe a testbe, ebbe a világba, és nem Földre szállt angyaloknak. Ha nem lenne az illúzió nem a Földön lennénk, nem földi elmével, kollektív tudattal, ezekkel a nehéz feladatokkal lennénk tűzdelve: erről szól az emberi feladat. Ha ez olyan könnyű lenne, nem hullott volna annyi ember, vér és lélek az emberiség történelmében, és nem hullana most is, ebben a percben.
Számomra Isten nem egy angyal, aki csak a jót akarja nekem. Számomra Isten egy szemlélő, szeretettel szemlélő lény, aki mint a rosszalkodó gyermeket látja az embert, az anyjaként/apjaként, és bár finoman terelgeti (pl. azzal, hogy ad neki egy Krisztust, de még sok minden mással is), de nem cselekszik, nem dönt, nem gondol és nem érez helyette. Az emberre bízza, mennyit ismer fel a helyzetéből, mikor és mennyit képes látni Őt, és Benne Önmagát, ahogy ezt Jézus is élte és tanította.
Számomra Jézus is ember, akinek ugyanúgy meg kellett küzdenie önmagának azzal a részével, amelyik természeténél fogva nem enged átjárást az isteni részünkhöz, a különbség csak az (ha lehet ezt különbségnek nevezni), hogy az Ő küldetése, valódi, belső énje „Isten fiának lenni” volt. A valójában egy példa, arra, amit leírtál: az ember valódi természetére. Hogy mindannyiunkban Isten, a mi valódi Énünk él, és mi Őbenne. És hogy a szeretetten, elfogadáson, alázaton, és a magunkkal való megküzdésen keresztül elérhető ez a világunk. hogy valójában mindannyian isten gyermekei vagyunk, ha megtanuljuk észrevenni, megélni, elfogadni ezt, és elengedjük mindazt, ami ettől elválaszt minket.
Ilyen értelemben Jézus is egyedüli létező, egy ember volt, aki kihozta magából a legtöbbet, amit egy ember csak ki tud, mert elfogadta és megélte a küldetését, amit Istentől kapott. Istenben, az életben, azonban valóban, senki sem egyedüli létető többé. De oda el kell jutni.
Az én tapasztalatom az, hogy újra és újra. Mert mindig más és más szinten próbál meg bennünket az élet, Isten akarata, ahogy te mondod. Ennek nincs vége, amíg el nem engedjük a földi létet, és még utána sem, ha nem sikerült a feladatainkat bevégezni, vagy amíg be nem teljesítjük azt, amiért születtünk „Isten akarata szerint”. Ezért addig, amíg oly módon át nem adtuk magunkat az Életnek, az örökös változatnak, az állandó alázatnak, a fájdalmak és örömök egyforma elfogadásának, a félelem elengedésének, hogy az elménket, lelkünket már nem zavarja, bármi történik, és annyira biztosan nem érezzük azt, mit kell tennünk, éreznünk, gondolnunk egy egy helyzetben, hogy semmi kétségünk, soha, nos, addig még nem leltük meg „örökre” az „igazságot”.
Az ember útja a cselekedeteiben válik láthatóvá, a külső ÉS belső cselekedeteiben, nem abban, amit érez vagy gondol arról, mit talált meg, vagy mit nem. És senki, rajta kívül semmilyen ember nem tudja megmondani ezt, legfeljebb csak időlegesen, átmenetileg láthatja, és csak akkor, ha már ő maga is megélt hasonlót. De az útjaink, nem egyformák, senki útja nem azonos, senki küldetése nem az. Mindenkié egyéni, mert Isten változatosra teremtette a Világot.
Az Igazi megérkezés első lépcsője, ha te megtalálod a Tied.
A szeretethez pedig azért nem kell más ember, ezt Jézus is tanítja, mert a valódi, Isteni szeretet nem valamire irányul, vagy valakire. Csak van. Feltétel nélkül és minden helyzetben. Ezt csakis önmagunk megszabadítása által lelhetjük meg, és amikor megleltük, magától árad, belülről, a szívünkön keresztül kifelé. (Ahogy Jézust is ábrázolni szokták az arany és zöld szívvel.) Amikor ezt átéljük, csak akkor értheti az elme, hogy ez a szeretet nem függ senkitől és semmitől, nem fókuszál, mindent elfogad és áthat és összekapcsol. Ebben az állapotban csak eszközök vagyunk, de éppoly szent és értékes eszközök, mint bármelyik másik létező, még ha nem is éli meg. Szeretni mindentől függetlenül lehet, bárki nélkül, még akkor is, ha minket nem szeretnek. megbocsátani ugyanígy. Ha te megbocsátottál magadnak, nem kell a másik megbocsátása neked. Ha a másik nem tudott megbocsátani neked, akkor az az ő lelke terhe, az ő feladata, hogy szeressen harag helyett, te nem bocsáthatsz meg helyette önmagának. Persze, segíthetsz neki, ha már megbocsátottál, esetleg, hogy ezt megtehesse, de nem biztos hogy el fogja fogadni.
A megbocsátás és a szeretet is belső, lelki cselekedetek. Senkitől és semmitől nem függenek, csak Tőled. Ez az ember nagy felelőssége önmaga életéért, és egyben legnagyobb emberi feladata, hogy ezt minél teljesebben, minél több helyzetben, az életében előrehaladva újra és újra, lehetőleg egyre folyamatosabban élje. Mint Jézus. 🙂
Szerintem nagyon is fejlődés volt a részéről gyermekből Jézussá, Jézusból Krisztussá lenni, méghozzá nem kicsi. Boldog lennék, ha életem végén elmondhatnám magamról, hogy ezeket a lépcsőket, a saját, ilyen léptékű lépcsőimet ebben az életemben megléptem, és úgy távozhatok.
Namaszte
„Ha a másik nem tudott megbocsátani neked, akkor az az ő lelke
„Ha a másik nem tudott megbocsátani neked, akkor az az ő lelke terhe, az ő feladata, hogy szeressen harag helyett, te nem bocsáthatsz meg helyette önmagának.”
A szeretet minden terhet le akar venni a másik válláról, még akkor is ha a másik ezt nem akarja.
Még a megbocsátás terhét is:
„Bocsáss meg nékik Uram, mert nem tudják mit cselekszenek!”
Itt Jézus, Isten helyett is megbocsátott.
Mondhatta volna, hogy „legyen meg a te akaratod”, de azt akarta, hogy Isten ne kelljen haragra az ő ellene vétkezőknek.
Ugyan így a megbocsátás képességét bárkivel szemben lehet alkalmazni, a szeretet nevében.
Mert ha mi megbocsátunk, Isten is megbocsát majd nekik. Lehet, hogy a haragos, soha nem fog megbékélni és soha nem felejti el a sérelmeket, de Isten akkor is megbocsátott neki, egy szerető szív kérésére.
És egy szerető szív még azt is elérheti Istennél, hogy a kemény szívet, érző szívvé változtassa.
De ehhez már nagyon kéne tudni Szeretni.
Úgy mint ahogy Jézus szeretet.
Amire Te gondolsz, az nem a szeretet, hanem valamiféle megmentő
A szeretet minden terhet le akar venni a másik válláról…
Amire Te gondolsz, az nem a szeretet, hanem valamiféle megmentő hozzáállás a szeretet címén.
A valódi szeretet elfogadó és feltétel nélküli, vagyis nem akar megváltoztatni, így is szeret, amilyen vagy, nem akar megmenteni, nem akarja levenni a terhet a válladról, hanem hagyja hogy cipeld, mert tudja, hogy az Teérted van.
Itt Jézus, Isten helyett is megbocsátott. …azt akarta, hogy Isten ne kelljen haragra az ő ellene vétkezőknek.
Én nem hiszem, hogy Jézus, Isten helyett megbocsáthatott volna. Egyrészt, hogyan bocsájthatnánk meg a másik helyett? Másrészt, Isten miért haragudna bárkire is?
Ez csak egy elfajzott keresztény szemlélet, amely Istent valamiféle haragvó, büntető személynek állítja be, hogy lehessen tőle félni, így könnyebb legyen vele az embereket manipulálni.
A valóságban Isten nem haragszik és nem örül, egyszerűen elfogad mindenkit olyannak, amilyen.
Hogy miért kérte mégis Jézus Istent a megbocsájtásra? Talán a karma hatását szerette volna érvényteleníteni? Vagy Ő is a büntető Istenképben hitt? Ezt nem tudom.
Mindenesetre akik bántották Őt, azok és leszármazottaik a mai napig kapják a visszahatást, vagyis a karmát vagy a „büntetést” nem vonta vissza Isten, és Jézus sem bocsájthatott meg helyette!
A te szereteted számomra inkább kényelmesnek mondható, mintsem
A te szereteted számomra inkább kényelmesnek mondható, mintsem Igazinak.
Mennyire könnyű csak úgy mindent és mindenkit elfogadni és úgy szeretni ahogy vannak. Úgy gondolod, hogy az elfogadás egy nehéz folyamat, de próbáld csak ki egyszer is, hogy nem a saját elvárásaid (ami jelen esetben a jó vagy úgy ahogy vagy) szerint szemléled az embert, hanem teszel érte valamit, mert csak áltatod magad, amikor abban hisszel, hogy az éhező ember jó úgy ahogy van, vagy egy hajléktalannak ez lenne a sorsa.
A szeretetet egyfajta állapotnak tekinted és ezért a szived kemény akár a kő.
Nem tud megérinteni más ember sorsa, vagy a világ sorsa, ez javarészt a karmás elméletednek köszönhető.
Tehát az embernek szerinted van több száz élete és amit egyszer elcseszett az visszaszáll rá az újabb és újabb életeiben.
Mégis akkor mi értelme a halálnak? Miért nincs örök életünk, hiszen csak úgy tudnánk helyrehozni a hibáinkat?
Ha nem tudunk a vétkeinkről, akkor hogyan hoznánk helyre?
Meg akkor mi is az a feltámadás? Jézus miért nem született újjá, miért csak egy volt belőle?
Felelőtlenül tekintesz a saját és más emberek életeire. Eltékozolod azt, mert úgy tudod, hogy ha most nem is sikerült, majd legközelebb..
Pedig nincs legközelebb.
Habár a lélek halhatatlan, elég naivka elképzelés ebből mindjárt azt levonni, hogy újra és újra emberi alakot ölt.
Amit karmának tekinthetsz az az ősök vétkei, miatt rajtunk maradt büntetés, vagy a saját bűneink miatti szenvedés, de előbbi miatt Jézus már fizetett, utóbbi miatt meg általában saját magunkat büntetjük.
Isten már ritkán bűntet, de van rá példa.
Visszakanyarodva még a szeretetre. Minden korban a szeretet mibenlétéhez legközelebb az anyai érzések álltak, ma is.
Az anyai szeretet igen is lehet egyszer elfogadó, máskor megváltoztató, egyszer gyermekére terhet rakó, máskor kimélő, egyszer haragos, máskor békés, de az anyai szeretet mindig Cselekvő.
Kedves Pohár !
Már egy ideje olvaslak téged,és egyre inkább úgy érzem,hogy amikről beszélsz,
és határozott biztonsággal állítod,hogy valami így vagy úgy van,azoknak semmi köze nem lehet a valósághoz,egy általad megélt valósághoz,mert aki megélte ezeket a dolgokat,az nem állíthat ilyeneket,amiket itt Te.
Amiket itt Sanyinak írsz,miszerint fogalma sincs az igazi szeretetről,kemény a szíve és hadd ne folytassam:))),de ez bármelyik hozzászólásodban így van.
Úgy érzem a világképeddel van valami gond,mintha beszűkítenéd magadat egyfajta szektás hozzáállásba,ahol minden meg van határozva,hogy az csak ilyen vagy olyan lehet,és aki másképp látja a világot,mert már megélte,meg tapasztalta,az rossz úton jár,mert hogy mást mond mint amit te tanultál ezekről a dolgokról. Nem mondhatok mást ,mint hogy tanultál,mert amiket állítasz,az mindenféle megéléssel,tapasztalattal teljesen ellentétes hozzáállás.
Ráadásul,hogy mennyire nem tapasztalatokon alapszik,látszik a fenti beszélgetésből is,ahol nem csak Sanyit cáfolod minden mondatoddal,hanem e közben még azt sem veszed észre,hogy a nagy igyekezetben még saját magadat is megcáfolod,egyik mondatodat a másikkal.
De lássuk a fenti diskurzust.
Nem kritizálni akarlak,csak lehet hogyha jobban átgondolod a dolgokat,és szembesülsz a saját ellentmondásaiddal,esetleg megfontoltabb leszel a jövőben.
Tudod, más véleményt mondani,és más ítélkezni a másik felett.
Ilyet Isten sem tesz,sohasem ítélkezik felettünk.
,,Ne ítélj,hogy ne ítéltess”. Ha nekünk ezt tanácsolja,akkor ő ugyan miért tenné?
-Azt írod,az elfogadó szeretet az inkább kényelmes hozzáállás ,mint igazi szeretet.
Próbáltad már? Hogy valakit úgy tudj szeretni,amilyen,és ne legyenek felé elvárásaid,még ha te mondjuk teljesen más ember is vagy mindenben ,mint ő?
És ne akard őt a te képedre formálni,hanem hagyd ,hogy önmaga legyen,a saját sorsát élje,és ebben esetleg még támogasd is???
Próbáld meg,és akkor majd megtapasztalod,hogy talán ez a legnehezebb ,amit ember megtehet a másikért. Hogy minden elvárás nélkül /önmagáért valakit/, feltételek nélkül legyen képes szeretni.
Ez a legmagasabb rendűbb szeretet,és te azt mondod,hogy persze,milyen kényelmes hozzáállás ez:)
Próbáld ki,éld meg,tapasztald meg! Akkor tudsz erről nyilatkozni,és biztos vagyok benne,hogy akkor már nem ezt fogod mondani:)
Az ellentmondásod ebben a részben itt van:
,,de próbáld csak ki egyszer is, hogy nem a saját elvárásaid (ami jelen esetben a jó vagy úgy ahogy vagy) szerint szemléled az embert…”
Hát pont erről van szó,hogy egyedül ez a dolog az ahol nincs! elvárás,hanem elfogadás van:) Az én olvasatomban ott Sanyi a feltétel nélküli szeretetről beszélt. Hol van ott elvárás??? Hát pont ez a lényege,hogy ez nincs,hanem elfogadás.
Amit pedig a szegényekről,vagy hajléktalanokról írsz,azoknak a sorsoknak bizony oka van,ahogy mindennek.
Nem véletlen az ember sorsa,nagyon is okkal van,és ő irányítja,mert van választása. Mindenkinek,a szegénynek is,meg a gazdagnak is.
A szegény,ha úgy dönt meggazdagodhat,és a gazdag meg szétoszthatja a vagyonát,és elmehet az erdőbe meditálni,vagy az aluljáróban döntheti megába a cefrét.
Csak azt szeretném mondani,hogy mindenki a saját sorsa kovácsa,és ezt tiszteletben kell tartanunk,mert neki adott helyzetben éppen azt kell megélnie.
Ha mindenáron segíteni akarunk,akkor egy dologban segíthetünk,hogy az ember megélhesse a saját sorsát,és ne akarjunk mi kívülről okosabbak lenni nála.
,,A szeretetet egyfajta állapotnak tekinted és ezért a szíved kemény akár a kő.
Nem tud megérinteni más ember sorsa, vagy a világ sorsa, ez javarészt a karmás elméletednek köszönhető.”
Hát tán el kéne menned Sanyi bármelyik tanfolyamára,akkor megtapasztalhatnád ,hogy milyen a szíve.:)))))))))
De ha még nem is ismered őt,ebből a hozzászólásából semmi esetre sem lehet levonni ilyen következtetést. Ezt a Te ,téves értelmezésedből fakad,mert nem értetted mit szeretne ő mondani,mert annyira a magad álláspontjában vagy, hogy e miatt teljesen kirekeszted amit a másik mond,ezért természetesen nem is értheted meg,és el kezdesz ítélkezni.
Ami a karmát illeti. Elég félreérthető dolog,mert sokan sokféleképpen értelmezik.
Ha egy kicsit szétnéznél az oldalon,rengeteg blog foglakozik a karmával,és
sem Sanyi,sem más nem állít itt olyat,amit te feltételezel,és téves viszonyulásnak gondolod.
,,Tehát az embernek szerinted van több száz élete és amit egyszer elcseszett az visszaszáll rá az újabb és újabb életeiben.”
Én nem látom,hogy a Sanyi ezt írta volna itt,ez megint csak a Te értelmezésed,
és ebből kiindulva végig vezetsz olyan gondolkodást,amiről ő egy szót sem ejtett:)
Most magaddal beszélgetsz,magadat győzködöd,vagy hogy van ez?
Egyébként is ezek a dogmatikus dolgok: bűn ,büntetés…stb..Ezek nem valósak,és csak félelmet szülnek.
Szerintem inkább arról van szó,hogy minden harmóniára,kiegyenlítődésre törekszik. Azért vannak ellentét párok,hogy ki tudjon egyenlítődni a rendszer. Mert a mi világunk ilyen,duális,és ezért mindennek helye van benne.Valamiért mindenre szűkség van,pontosan azért,hogy aztán ebből majd újra meg lehessen az egység.Mert az ellentétek kiegyenlítik egymást,mindennek ott kell lenni,hogy egység lehessen./az nem azt jelenti,hogy ugyanaz/
Ennek a világnak ezek a törvényszerűségei,és ha együtt akarunk működni a világgal,Istennel akkor meg kell ismernünk ennek a világnak a természetét,és el kell fogadnunk,mert csak így tudunk együttműködni az Istenivel,amit oly sokszor
emlegetsz.
,,Meg akkor mi is az a feltámadás? Jézus miért nem született újjá, miért csak egy volt belőle?”
Azért ,mert ő megmutatott nekünk valamit. Az ,,örök életet”,hogy az ember ebből az örökös lekorlátozott létezéséből,merthogy véges,meg kell halnia,
ebből hogyan tud fel-/ki/emelkedni,hogy ez végtelen és örök lehessen,és szabad,időn és téren kívüli,amit már nem érint az örökös születés és halál.
Oda kell figyelni ,hogy mit mond Jézus.Számtalanszor elmondja,hogy hogyan kövesd őt.
Te mindig Őrá,és Istenre hivatkozol.De Ők valahogy nem ezt mondták,amit Te.
Ha te ezt az utat választottad,akkor szerintem lehetnél egy kicsit alázatosabb /ahogy Jézus is az volt/,és nem ártana jobban elmélyülnöd az Ő tanításaiba, akkor talán jobban megérted majd miről is beszél,mire tanít.
Ez a szeretet vallása,szó sincs bűnről ,büntetésről.Ő csak a szeretetről beszél,
az ,,Atya” szeretetéről irányunkban,és nekünk ugyanígy kéne szeretni egymást,feltétel nélkül,ahogy Isten szeret minket.
Amiről Te beszélsz folyamatosan, az az Ószövetség tanítása,de ebbe viszont nem kéne belekeverni Jézust,mert ő pontosan e miatt került ,,összetűzésbe” a farizeusokkal,az akkori ,,tanítókkal”,és pontosan azért került a keresztre ,mert a szeretetről prédikált,és nem akarta felvenni a kardot, /amit ugye az Ószövetség alapján elvártak volna tőle/.
Sajnos ezt igen hamar a Katolikus egyház is elfelejtette,amikor a vallási háborúkat megindította,meg az erőszakos térítéseket,hogy Jézus nem ezt tanította,hanem a feltétel nélküli szeretetet. És azt is hiába mondta Jézus,hogy ,,aki kardot fog,kard által vész el”.
Ha Te ennyire egyetértesz Jézussal és mindig őrá hivatkozol,akkor azt kell mondanom ezek után /hogy nem értetted meg Sanyi miről beszél/,hogy mélyedj el jobban Jézus tanításaiban,mert Sanyi pontosan azt mondta a szeretetről ,
amit Jézus.
Nagy ellentmondásban vagy magaddal Pohár.Szerintem itt lenne az ideje tiszta vizet önteni abba a pohárba.
Üdvözlettel: Éva
Te sokkal jobban ismersz engem Éva, mint azt hinnéd!
Én jól
Te sokkal jobban ismersz engem Éva, mint azt hinnéd!
Én jól ismerlek téged, és tudom, hogy mindig is az „elesettek” védelmére kelsz, azok segítségére sietsz akikről azt feltételezed, hogy valamilyen kárt szenvedtek. Amióta ismerlek ilyen vagy és számomra ez mindig is egyenlő volt a szeretettel.
Habár azt hangoztatod, hogy a szeretet elfogadó, mégiscsak tettekkel bizonyítod szeretetedet, hűségedet, bizalmadat Sanyi felé.
Ha támadom is Sanyit a tanításai miatt, az azért van, mert vajon felelősséggel viseltetik-e azok iránt akik hisznek neki?
Vajon tényleg az Igazat tanítja-e másoknak, vagy mindenkit, saját jóakaratából egyenesen a pusztulásba vezet?
Nem vonom kétségbe, hogy te, Sanyi, vagy más ezen a fórumon, ne akarna jót a másiknak, és ne a szeretet vezérelné gondolataitokat, tetteiteket, de a kérdés az, hogy tényleg az Igazsághoz ragaszkodtok-e?
Teljes bizonyossággal tudod-e állítani, hogy nem az Én Itélkező, Bűntető (amikről már nagyrészt lemondott, mert valahol a Biblia közepén magáról írja: én is megtértem!), Istenem az Igaz, aki egyben szerető is lett és Megbocsátó, mint a Te Istened?
Bennem mindig ott van a kétség, hogy mi van ha tudtomon kívül rosszat teszek másoknak és tévútra terelem őket.
Csak azt kérdezem tőled: Bennetek miért nincs ilyen?
Remélem nem a szabad akarat lesz a válaszod, mert az elég sablonos.
„Ez a szeretet vallása,szó sincs bűnről ,büntetésről.Ő csak a szeretetről beszél,
az ,,Atya” szeretetéről irányunkban,és nekünk ugyanígy kéne szeretni egymást,feltétel nélkül,ahogy Isten szeret minket.
Amiről Te beszélsz folyamatosan, az az Ószövetség tanítása,de ebbe viszont nem kéne belekeverni Jézust,mert ő pontosan e miatt került ,,összetűzésbe” a farizeusokkal,az akkori ,,tanítókkal”,és pontosan azért került a keresztre ,mert a szeretetről prédikált,és nem akarta felvenni a kardot, /amit ugye az Ószövetség alapján elvártak volna tőle/.”
Pedig Jézus igen határozott személyiség volt, és sokszor, igen sokszor „megdorgálta” a tanítványokat, vagy éppen a pogányok ellen szólt és megtérésre szólította fel őket.
Sőt még egyszer azt is kijelentette, hogy ő nem a békét jött hirdetni, hanem a meghasonlást.
Hogy anya gyűlölje gyermekét, hogy a gyermek hagyja el szülői házát….
Ő tudott a haragos Istenről is, akit megismerhettünk az Ószövetségben, de ismerte a szerető, megbocsátó Istent is.
Többször is szól Isten haragjáról, és Isten szeretetéről is.
Az ószövetségben az ember még csak Isten teremtménye, akinek szüksége volt útmutatásra, olyan szájbarágósan, és ezt Isten „parancsokba” foglalta. Ha nem lett volna szükség az embereket ily módon vezetni, akkor nem is kellett volna megismerni a büntető Istent.
Az újszövetségben az ember már mint Isten gyermeke jelenik meg, aki már tudja a parancsokat és javarészt-e szerint él, de már el is érheti Isten országát.
Ugyan arról az Istenről beszélünk, de nem ugyan arról az emberekről.
Kedves ,,Pohár”,jól megleptél:)…
…de ezt most hagyjuk,inkább válaszolnék a kérdéseidre.
,,Ha támadom is Sanyit a tanításai miatt, az azért van, mert vajon felelősséggel viseltetik-e azok iránt akik hisznek neki?”
Hagyjuk most Sanyit,szerintem maradjunk a Tanítónál./bárki ,aki tanít másokat/.
Szerintem ,ha az ember már hisz valakinek,annak már nyomós okának kell lenni. Nyilván megtapasztalta már,hogy igaza van annak a valakinek.
És az sem véletlen ,hogy ki melyik tanítót találja meg. Pont azt akire éppen neki a leginkább szüksége van. Lehet ,hogy ezt először még nem is tudja,csak valamiért ott van,valami belső indíttatásból,aztán szép lassan kiderül,hogy miért is.
Tehát ez nem egy egyoldalú kapcsolat,hogy a tanító felel mindenért mert épp a tanítvány találta meg őt,ezért nagyon is kettőn áll a vásár.
,,Vajon tényleg az Igazat tanítja-e másoknak, vagy mindenkit, saját jóakaratából egyenesen a pusztulásba vezet?”
Mi az ,hogy igaz? Mi az ,hogy igazság? Ilyen egyszerűen nincs , mert mindenkinek más az igaz,meg az igazság. Az mindig tőlem függ, mint ahogy minden más is a világon. Az én megítélésemen,hogy számomra mi az igaz és mi nem. mit fogadok el igazságnak,vagy mit tartok hazugságnak. Ugyanaz a dolog lehet az egyik embernek igaz,a másiknak meg hazugság. Akkor most hol az igazság szerinted?
Ami engem illet,számomra bizony igaznak bizonyultak,amiket Sanyi mondott nekem,és még néhány ember ezen az oldalon.
Először nehezen fogadtam el,sőt majd hogy nem zaklatásnak vettem.
Valószínűleg azért mert csupa olyan dolog derült ki ,amivel valóban problémám volt,és már én is valahol küszködtem azokkal.
Én mondhatom neked,hogy cirka egy év alatt egészen más ember lettem,és ebben igenis nagy szerepe volt ennek az oldalnak is,Sanyinak is.
,,Pusztulásba” visz másokat???
Létezik ilyesmi is bizonyos szektákban,ahol agymosással,nagyon erős pszichés ráhatással,félelemkeltéssel,narkotikumokkal, zombikat csinálnak az emberekből.
Kimondottan ezért szólítottalak meg ,ezek miatt a jelzők miatt,mert nem értettem ,hogy kinek,minek szólnak ezek?
,,Bennem mindig ott van a kétség, hogy mi van ha tudtomon kívül rosszat teszek másoknak és tévútra terelem őket.”
Már az előbb céloztam rá,hogy nem erőszak a disznótor,és mindig kettőn áll a vásár. És még azt is ki merem jelenteni,hogy azt tapasztaltam,hogy minden úgy van jól,ahogy van. Mert mindennek oka van. Ha valakit ,,megvezetnek”,abból tanulni fog,és biztos ,hogy szüksége volt arra a tapasztalatra./a saját életemből nem egy példa volt erre/
Szerintem aki már eljutott odáig,hogy hosszú,évtizedes,vagy annál több éves tapasztalatát átadja,ami ráadásul számtalanszor kipróbált és bevált módszer,az nem igen tud félrevezetni senkit. És ha már konkrétan a praxisról beszélünk,az már a tanítvány felelőssége is, hogy mibe megy bele és mibe nem
Ha benned mindig ott van a kétség,akkor soha nem juthat felszínre ami benned van,és amit esetleg tovább kéne adnod. Ez egy bizonytalanság,félelem,amit azzal próbál leleplezni saját maga előtt az ember,hogy jaj mi van,ha mégsem úgy van. El kell jutni odáig,hogy az ember biztos lehessen magában,különben soha semmi nem születhetne meg ezen a világon. És igen van olyan hogy téved az ember akkor pedig azt kell felvállalnia.
Ami Istent illeti:
Ki tudná megmondani,mi az ,hogy Isten? A tudatunkban van,de mit tudunk róla? Csak felruházzuk mindenféle tulajdonságokkal,
a megfoghatatlant,felfoghatatlant. Ráadásul emberi tulajdonságokkal, mert az emberi mivoltunkon tovább nem látunk:)
Haragvó,szerető? És ezt olyan határozottsággal állítjuk,mintha tudnánk kicsida,micsoda Isten? Haragvó,szerető ,akkor lehetne,ha ember lenne.
de azért ezt senki nem gondolhatja,mert ha ember lenne,nem lenne Isten. Szóval ezek a vallási,filozófiai viták Istenről ,szerintem teljesen értelmetlenek. Mindenki fújja a magáét,próbál bizonygatni,mintha bármit is tudhatnánk Istenről.
Istenről egyetlen egy dolgot tudhatunk.Azt hogy semmit sem tudhatunk róla.
Isten igazából még azt sem ,hogy létezik e egyáltalán? Bár én hiszek valami ,,Isteniben”,de semmiesetere sem valami emberi tulajdonságokkal felaggatott létezőben.
Tehát ez az én Istenem,te Istened,haragvó ,vagy szerető? Kicsit mulatságos? Nem gondolod Edit?
Szerintem ,ha az ember már hisz valakinek,annak már nyomós
Szerintem ,ha az ember már hisz valakinek,annak már nyomós okának kell lenni. Nyilván megtapasztalta már,hogy igaza van annak a valakinek.
És az sem véletlen ,hogy ki melyik tanítót találja meg. Pont azt akire éppen neki a leginkább szüksége van. Lehet ,hogy ezt először még nem is tudja,csak valamiért ott van,valami belső indíttatásból,aztán szép lassan kiderül,hogy miért is.
Tehát ez nem egy egyoldalú kapcsolat,hogy a tanító felel mindenért mert épp a tanítvány találta meg őt,ezért nagyon is kettőn áll a vásár.
Teljesen Igazad van Éva, de ott van a mondatodban az a bizonyos „nyilván” szócska. Tehát tulajdonképpen nem tudod, hogy ki miért is kapcsolódik egy-egy tanítóhoz és miért lesz valakiből tanító.
A választ akkor kapnátok meg, ha el tudnátok engedni egymást. Ha Sanyi felőléségteljesen elengedné a lelkeket, akik hozzá csatlakoztak, bezárná a fórumot és mindenki egyedül maradna.
Ekkor mindenki megláthatná, hogy mások nélkül ő teljesen üres.
Mert most csak járkáltok körbe-körbe, mint a császár az új ruhájában, és nem hisztek másoknak akik látják a meztelenségeteket.
Ez az igazi elengedés. Nem az amikor nem eszel húst, vagy az amikor nem mész moziba, hanem amikor feladod önmagadat.
És nem az elfogadás az igazi szeretet, hanem amikor feladod önmagad „nagyságát”, mások szabadságáért.
A tanítványnak és a tanítónak is le kell mondania a szerepéről a másik javára.
Szerintem te ezzel teljesen tisztában vagy, de mivel úgy gondolod, és úgy látszik, hogy Sanyi sokat segít a lelkeknek ezért támogatod őt, teljes szíveddel és teljes elméddel.
„Mi az ,hogy igaz? Mi az ,hogy igazság? Ilyen egyszerűen nincs , mert mindenkinek más az igaz,meg az igazság. Az mindig tőlem függ, mint ahogy minden más is a világon. Az én megítélésemen,hogy számomra mi az igaz és mi nem. mit fogadok el igazságnak,vagy mit tartok hazugságnak. Ugyanaz a dolog lehet az egyik embernek igaz,a másiknak meg hazugság. Akkor most hol az igazság szerinted?”
Sokfelé kerestem az igazságot én is. Kerestem kívül, belül, földön innen és földön túl, múltban, jelenben, jövőben….., de mind hazugságnak bizonyult.
Az egyetlen Igaz ami megmaradt az Isten. Persze ő is sokat változott a szememben, mert amíg elvárásaim voltak vele szemben, addig nem tudtam neki megbocsátani, és minduntalan megtagadtam az egyik felét.
Olvastam a Bibliát és nem értettem, hogy miért hirdet: szemet-szemért bosszút, miért rendelkezik a szolgák fölött, miért fontos, hogy egy nő ne járjon férfi ruhában, vagy éppen hogy a köpenyek végén bojtok legyenek, és minduntalan becsaptam a Bibliát, hogy ez az Isten nekem nem tetszik.
Nem mondom, hogy most már értem Istent, mert bizonyos, hogy teljes valójában nem tudjuk őt megérteni, de egyszerűen már nem is akarom őt érteni, csak Szeretem.
Nem tudom megmagyarázni, hogy miért ez lehet az elfogadó szeretet, amiről szóltok, de amit mindig tettekkel is bizonyítok.
Ez sem akaratos, csak olyan, mint amikor meglátsz egy szép játékbabát, és mindjárt megveszed a lányodnak.
„Már az előbb céloztam rá,hogy nem erőszak a disznótor,és mindig kettőn áll a vásár. És még azt is ki merem jelenteni,hogy azt tapasztaltam,hogy minden úgy van jól,ahogy van. Mert mindennek oka van. Ha valakit ,,megvezetnek”,abból tanulni fog,és biztos ,hogy szüksége volt arra a tapasztalatra./a saját életemből nem egy példa volt erre/
Szerintem aki már eljutott odáig,hogy hosszú,évtizedes,vagy annál több éves tapasztalatát átadja,ami ráadásul számtalanszor kipróbált és bevált módszer,az nem igen tud félrevezetni senkit. És ha már konkrétan a praxisról beszélünk,az már a tanítvány felelőssége is, hogy mibe megy bele és mibe nem”
Ne hidd Éva, hogy a felelősséget ilyen könnyen le lehet rázni.
Az embereknek mindig is szükségük volt vezetőre, királyra, holott Isten nem ilyennek teremtette őket, de az óhajuk minduntalan ez volt. Most is ez.
Csak most nem királyok és papok vezetik őket, hanem Tanítók, vagy „lelki társak” a tanítókat meg a tanítványok.
Mert az ember belül végtelenül üres. Nem tudja elviselni ezt az űrt és keres valamit amivel telepakolhatja. Az a valami minél fényesebb, minél szebb, annál jobb. Ha van is szabad akaratuk az csakis erre irányul.
Az ember soha nem lehet biztos magában. Hogyan is lehetne? Ő talán Isten? Vagy Isten rajta keresztül szólal meg?
Nem! Csak akkor lehetsz biztos a dolgodban, akkor lehetsz biztos a tanításodban, ha azt maga Isten adja a szádba.
Máskülönben nem egyéb, mint emberi fantazmagória.
Még az én mondandóm is, ha nem mindig a Bibliát venném alapul, ami viszont olyan emberek kinyilatkoztatása akiken keresztül Isten szól, vagy akik együtt éltek Jézussal.
Nincs olyan, hogy az egyik fele igaz, a másik meg nem.
csak olyan van, hogy te mit fogadsz el belőle, és mit tagadsz meg.
A mai napig vannak olyan emberi lelkek akiknek tévelygéséhez én is hozzátettem. Akikben növeltem a „fényt”, vagy éppen az önző szeretetet, rossz irányba tereltem őket, vakvágányra jutottak és ebben nekem is részem volt. Most az ufókban hisznek, vagy a szellemvilágban, vagy abban, hogy fényküldöttek, vagy hogy beszélnek Istennel és ezért szörnyen érzem magam. Lemondani már nem képesek a megszerzett „nagyságukról”, csak egyre mélyebbre süllyednek.
Én is hozzátettem ahhoz, hogy nem találják az Igaz Istent.
„Tehát ez az én Istenem,te Istened,haragvó ,vagy szerető? ”
Nem az a fontos, hogy ő milyen, hanem hogy elfogadom-e őt vagy se.
A szeretetről
Senki sem tudja megmenteni a másik embert, legfeljebb a testét, és azt is csak időlegesen.
Miért? Mert szabad akaratot kaptunk, és ez a döntés felelősségét jelenti. Azt, hogy Isten ott van nekünk, de nekünk kell utána nyúlni. És nem elgondolások, tanítások, hitek, meg dogmák alapján, hanem belülről, és megbocsátva magunknak a tévedéseinket.
Isten csak akkor oldoz fel, ha akarjuk. Senkit nem váltottak meg előre, legföljebb az ígéretét hordozza a történelmünk ennek, pl. Krisztus által. Hogy lehet.
Senki nem tud más lelkéért felelni, mert az a saját döntése következtében szabadulhat csak ki a test illúzióinak fogágából.
A másik tiszta lelkén, szerető szívén át áradó Mindenható szeretet átjárhat, ha befogadjuk, segíthet, megríkathat, sőt, gyógyíthat (ahogy ezt Jézus is tudta tenni, de csak azokkal, akik kérték és elfogadták, és nem kételkedtek), de ez mindig csak átmeneti marad. Olyan, mint a gyógynövény, vagy a gyógyszer, vagy a kötszer, vagy a pihenés, ha a testünket baj érte. Nem kell elvéreznünk, de azzal, hogy bevettük a gyógyszert, korántsem oldoztuk meg a problémát, az okot, ami a lélekben van. Nekünk kell változnunk, és ezt csakis mi, saját döntésből érhetjük el, ilyen értelemben saját magunk gyógyíthatjuk meg magunkat, vagyis érhetjük el a kapcsolatot Istennel a gyógyulásért. Ez már nem átmeneti.
Jézus is tudta, hogy a megbocsátás és a szeretet egyéni feladataink. Nem akarta győzködni a rajta nevetőket, nem erőszakolta rájuk az igazságot, mert tudta, hogy nem lehet. nekik is szabad az akaratuk. Ez Isten törvénye. Szabadon akarhatják a gúnyt adott helyzetben. Mert ott és akkor arra képesek. de elmondta, mi vár rájuk. Hogy később nem ők lesznek azok, akik nevetni fognak. Tudta, hogy ő megbocsáthatja nekik, amit tesznek, de helyettük önmaguknak nem, ezt majd nekik kell megtenniük, amikor már látnak. Látják, hogy tévedtek.
A szeretett nem lehet erőszakolni, vagy elvárni. Ez is benne van a 13. zsoltárban.
Hogy miért nem lehet másokat megmenteni? egyszerű: mert elmondhatod nekik, hogy jobb, ha nem gúnyolódnak, elmondatod, miért, segíthetsz a fázón, hogy legyen egy ruhája, az éhezőn, ha hatalmadban áll, hogy legyen egy darab ennivalója, átmenetileg, és felajánlhatod a segítséget, hogy tudjon segíteni aztán magán: munkát, ötleteket, címeket, társakat.
De ő, és csakis ő döntheti el, hogy meghallja, elfogadja, megteszi e ezt. És mindegyik kell. Ha csak az egyik hiányzik, ő ott marad, ahol volt. És továbbra is éhezni fog, és továbbra is gúnyos marad belátás helyett. Nem cserélheted ki a fejét, sem semmi mását, nem gondolkodhatsz helyette.
A jótékonyság rövid távú dolog. Seb-bekötözés, elsősegély. És a hálátlanokat Jézus sem „etette”. Csak hagyta, hogy csinálják, amit akarnak, miután ő megtette a dolgát.
Az szeretettel elfogadásban nem veheted magadra a másik gondját, legfeljebb segíthetsz neki megoldani és átmenetileg adhatsz neki bármit amit képességedben áll, hogy segítsd őt jobban lenni, elmozdulni az egészség, a lelki béke, a szeretet, a bőség felé.
Az, hogy szereted az ellenségedet is (elfogadod), nem azt jelenti, hogy hagyod magad kinyírni általa. Mert a saját életedet, a saját lehetőségedet Isten szolgálatára is tisztelned kell. Kegyelemmel lehet látni a másik ember sérüléseit, a karmáit, „kollektív bűneit”, a tudatlanságát, amely arra indítja őt (vagy saját magunkat, ne felejtsük el!), hogy bántson, ártson, gyűlölködjön, gonoszkodjon, irigykedjen…FÉLJEN. És lehet látni és elfogadni, együtt-érzőnek lenni, még segíteni is neki, hogy megváltozzon HA Ő IS AKARJA. És ha nem, lehet továbbra is szeretni így őt, így látni, kegyelemmel, egy másik gyermeknek, aki tévutakat jár, még ha nagyon bántó is számunkra….. és elengedni, elmenni a saját védelmünkben, mert ha szeretjük magunkat, az életünket, amit ajándékba kaptunk, akkor nem álldogálunk a kivont karddal álló ellenséggel szemben, vesztes helyzetben, de ezzel együtt tökéletesen elfogadhatjuk és szerethetjük őt olyannak, amilyen. És magunkat is.
Nem kell ítélkeznünk, meggyőznünk, vagy bári mást cselekednünk ebben az esetben. Mégis szeretünk, és elfogadunk. Az ő sorsa az ő sorsa, és a mienk a mienk.
Namaszte
„Senki nem tud más lelkéért felelni, mert az a saját döntése
„Senki nem tud más lelkéért felelni, mert az a saját döntése következtében szabadulhat csak ki a test illúzióinak fogágából.”
Ebben nagyon tévedsz!
Az igazi önzetlen szeretet képes bármely lelket megmenteni. Akárkiét.
MIért?
Mert nem mi magunk mentjük meg őt, hanem Isten, mert mi kértük.
Nincs olyan Isten számára, amit ne tehetne meg, csak olyan van amit nem akar megtenni. De mivel ő egyben a megbocsátó szeretet is, általában nem mond nemet egy őszintén szerető, és persze az ő megmentő hatalmában bízó léleknek.
De amíg úgy tekintesz magadra, mint teremtő istenre, akkor valóban nem tudsz érte semmit tenni, mert nincs meg a hatalmad hozzá.
„Senkit nem váltottak meg előre, ”
Ó dehogynem. Az egész Bibliában szó van a kiválasztottakról, vagy az „enyéim”-ről.
Isten akarata mindenek felett áll. Erre számos példa van a Bibliában.
Tesz a szabad akaratra, amiért ti éltek-haltok és úgy vezeti az embert ahogy ő akarja és nem úgy ahogy az ember azt elvárná.
Persze az ember észre sem veszi és folyamatosan kér, és zörgeti a kapukat és Isten erre válaszolva, add és beengedi a kapun, de nem az ember akarata érvényesült, hanem Isten szeretete.
„De ő, és csakis ő döntheti el, hogy meghallja, elfogadja, megteszi e ezt. És mindegyik kell. Ha csak az egyik hiányzik, ő ott marad, ahol volt. És továbbra is éhezni fog, és továbbra is gúnyos marad belátás helyett. Nem cserélheted ki a fejét, sem semmi mását, nem gondolkodhatsz helyette.”
Pedig Jézus Krisztus még ezt is megtette. Ne felejtsük el a Szent Szellemet, melynek nyomán sok pogány megtért, és még Jézus prófétáit üldöző katonából is tanítvány lett.
Mond, hogy mindnek ez volt az akarata?
Míg Istent személyként kezeled, amíg elválasztod magadtól, és
Míg Istent személyként kezeled, amíg elválasztod magadtól, és azt gondolod, valamiféle külön erő, amely a te részvételed és akár befolyásod nélkül rendelkezik feletted, addig nem értheted a Biblia jó részét.
Én nem vagyok Isten és ezt sohasem állítottam, egyik írásomban sem. De része vagyok Istennek és Ő részem nekem. És az „övéi” azok, akik ezt nem csak tudják, de az egységet vele folyamatosan, vagy jórészt folyamatosan élik, Akik el tudják választani az emberi akaratutakat az istenitől de nem várják az égből, mint egy sült galambot, hanem érzik, és tudják, akár hallják, vagy látják a bennük élő legtisztább részüket és ezek sohasem féltek kimondani, hogy ők is Isten,hogy egyek vele vagy hogy Iisten kiválasztottai, Jézus sem félt ettől.
Mindenki kiválasztott, aki ennek az útnak szenteli magát, szívből, ami nem itt, ezekben az írásokban derül ki, hanem a tettekben és a szívekben.persze nem mindenkinek ez a feladata. De mindenkit egytől egyik ugyanazokból az anyagokból gyúrták, lett légyen az a leggonoszabb élű szerencsétlen, a legcsodálatosabb gyémánt-lelkű szentéletű emberig, és ezek a következők. test, lélek, szellem.
Mindenkiben ugyanazok az erők vannak alapjában véve, csak más s formában megnyilvánult és mindenkiben kiegyenlítetten. Isten mindenkitől mást kér.
Egy próféta sem több annál az embernél, aki egyszerű életet él egyszerű lélekkel, vagy elmével, de a benne élő Isten hangját , a szívét követi. Ez az alázat, ezt is tudta minden nagymester.
Amíg az egységet meg nem tapasztalod a te isteneddel, Önmagad valódi, ,legvalódibb részével, amely kapcsolatban van minden más létezővel, élő kapcsolatban, addig csak érteni próbálod a Bibliát.
De az élet nem értelem.
Kívánom neked, hogy megtapasztald azt az élő erőt, amit egy könyv és emberek elbeszélései, tanításai és dogmatizálásai alapján behatárolni próbálsz és körülírsz mindenféle módon itt, főleg azokkal a jól ismert fordulatokkal, amiket a papok, a könyv szavai, és a keresztények mondanak és érvelnek vele.
Én nem akartam és nem akarok teologizálni, és nem is fogok. Már leírtam, tapasztalatok, és megfigyelések alapján, amit megéltem, megtapasztaltam vagy megfigyeltem a tanításokból.
Én már csak az hiszem el, amit élek.
Keresd meg a tanítások közt, amikor Jézus azt mondja: ne bízz emberben. Én megtanultam hogy ne az emberekben bízzak, nekik higgyek. bízok a szeretetben, az életben, a bölcsességben, Önmagamban, a tisztaságban, ha megérzem, az intuíciómban, és ezeket tanulom elválasztani saját magamban és másokban is, hogy meg tudjam bocsátani, amikor valaki téved, vagy én tévedek.
Nem könyvekben és szavakban van az igazság. Az igazság az életben van. Vitatkozgathatnánk itt még arról mi a szeretet és mi nem, de amíg könyvekre, prófétákra és szavakra, az elmének betanított logikus vagy annak tűnő érvekre hivatkozol, nem tudnánk továbblepni.
Az élet nem olyan, amilyen Biblia, vagy a kereszténység, vagy bármilyen ember, próféta vagy vallás. Az élet terajtad keresztül és általad is él, és te vagy a szemlélője az egész életnek ami te vagy, amiben benne vagy és ami körülvesz. Te vagy a felelős és csak rajtad keresztül történhet igazán bármi minőségi változás, a te döntésedből. Isten is.
Az persze lehet az, hogy Jézust hívod segítségül. A Tudat csodákra képes.
Minden jót!
Namaszte
Mi már döntöttünk
Éva javarészt leírta, amit én is válaszoltam volna neked, – ezt köszönöm Neki!
Amire még válaszolnék, hogy az anyai szeretetet semmiképpen nem sorolnám a tiszta szeretet minőségéhez, hiszen egy anya félti, óvja gyermekét, sőt sokszor birtokolja és irányítani is akarja! Ilyen érzelmi viharok, kötődések mellett pedig képtelenség elfogadással, feltétel nélküli szeretettel lenni egy lény felé.
A feltétel nélküli tiszta szeretethez elfogadónak, mindent és bármit elfogadónak kell lenni, ez pedig csak kötődések, érdekek, vágyak és félelmek nélkül lehetséges. Ha valaki ennyire nem akarja uralni a másikat, ennyire elfogadó, az lesz csak képes úgy szeretni a másikat, annak döntéseit és esetleges rosszabb jövőjét úgy, ahogyan van. Egy Anya erre – általában – nem képes.
Más:
Még mindig meglep, hogy a hozzád hasonló hittérítők, hogyan képesek könyvből olvasott és prédikációkból hallott elméleteket gondolkodás nélkül befogadni, kész ténynek venni és arra építve világnézetüket, énképüket, eltávolodni a valóságtól?
Igen, gondolkodás nélkül, mert aki gondolkodik, az minden információt megkérdőjelez, mielőtt felhasználná további elméletek építésére.
Ha stabil, a valóságban gyökerező világképet szeretnél magadnak, akkor miért nem a saját tapasztalataidra hagyatkozol? Miért a kétezer éve folyamatosan kritizált, összeollózott Biblia szavaira és az abból összetákolt, ember manipuláló keresztény dogmákra alapozol?
Én úgy sejtem azért, mert félsz szembenézni az életed valóságával, hibáiddal, tévedéseiddel, kudarcaiddal, keserűségeddel, csalódásaiddal. Inkább a keresztény illúziódba menekülsz, mert ott mindent úgy magyarázhatsz magadnak, ahogyan az Neked kényelmes, elviselhető!
Én nem elméleteket tanítok, és nem is ósdi szövegkönyvekből idézek, hanem olyan meditációs gyakorlatokat tanítok, amelyekkel a gyakorló képes saját magát és a világát tisztán, hiedelmektől mentesen megismerni. Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat!
Én nem mondom meg neked, hogy Te milyen vagy, azt sem akarom rád erőltetni, hogy hogyan élj! Csupán eszközöket mutatok, amellyel megtanulsz őszintén önmagad lenni, felelősséget vállalni, szeretni, elengedni, döntést hozni és még sorolhatnám, egy szóval: ÉLNI.
Ha tudatosan élni akarsz, akkor használd ezeket az eszközöket, ha viszont továbbra is a keresztény álomvilágodba menekülsz, akkor rajtad sem tudok segíteni! Az önismereti út azoknak való, azok képesek rálépni, akik mernek szembenézni a valósággal, Önmaguk gyarlóságaival és már nem mások hibáztatásában, térítésében élik ki a felelősség hárításukat.
Ha erre még nem vagy képes, sőt nyitott sem, akkor hiába próbálsz itt téríteni, mi már döntöttünk, …mint ahogyan te is.
„Még mindig meglep, hogy a hozzád hasonló hittérítők, hogyan
„Még mindig meglep, hogy a hozzád hasonló hittérítők, hogyan képesek könyvből olvasott és prédikációkból hallott elméleteket gondolkodás nélkül befogadni, kész ténynek venni és arra építve világnézetüket, énképüket, eltávolodni a valóságtól?”
Ez hívják Hitnek.
„Ha stabil, a valóságban gyökerező világképet szeretnél magadnak, akkor miért nem a saját tapasztalataidra hagyatkozol?”
Már leírtam a saját tapasztalataimat, amik arra a következtetésre juttattak, hogy a tapasztalataim eredményét bámulatosan tudom manipulálni.
Ettől voltam teremtő isten.
„Én nem elméleteket tanítok, és nem is ósdi szövegkönyvekből idézek, hanem olyan meditációs gyakorlatokat tanítok, amelyekkel a gyakorló képes saját magát és a világát tisztán, hiedelmektől mentesen megismerni. Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat!”
lsd: fentebb
„Ha tudatosan élni akarsz, akkor használd ezeket az eszközöket, ha viszont továbbra is a keresztény álomvilágodba menekülsz, akkor rajtad sem tudok segíteni!”
Te senkin nem tudsz segíteni!!!
„Az önismereti út azoknak való, azok képesek rálépni, akik mernek szembenézni a valósággal, Önmaguk gyarlóságaival és már nem mások hibáztatásában, térítésében élik ki a felelősség hárításukat.”
Én jobban látom a gyarlóságodat, mint te magad.
„Ha erre még nem vagy képes, sőt nyitott sem, akkor hiába próbálsz itt téríteni, mi már döntöttünk”
Húúú, volt nekem egy tanítóm és minduntalan valaki belepiszkolt a fórumába, pontosan ugyan ezeket írta: mi már döntöttünk!
és persze utána kizárta a szemtelent a fórumból.
Hiába is döntöttél kedves, szeretetreméltó, kis istenke, mert a te akaratod Istenéhez képest egy hangyalábnyomnyit sem ér.
A Hitről:
„A Föld lapos és a Nap körülötte kering.” Egykor ebben
A Hitről:
„A Föld lapos és a Nap körülötte kering.” Egykor ebben is hittek az emberek. (Mivel a többségük tapasztalni nem tudta.) Még harcoltak is a vélt tudásukért, hiedelmükért. Még az egyház is harcolt érte.
Az emberek képesek a hitükért, a vélt igazukért bármit elkövetni adott esetben. Ez alól a papok sem kivételek. (Lásd: inkvizíció.) Ezek közül a hiedelmek közül a legveszélyesebbek a vallásos hiedelmek, mert azok tűzzel vassal irtanak ha kell, csakhogy védjék a vélt igazukat, mert ők „nem földi dolgokért küzdenek”…
Pedig a hit és az igazság nem valami manifesztálódott dolog, legfeljebb csak időlegesen. Valamit mindig hiszünk a világunkról, mert nem vagyunk képesek látni a teljességét. A csillagászok meglátták, hogy a Föld kering a Nap körül, nemrég azt is, hogy nincs is idő :)))))
Az addigi elképzeléseink csak hiedelmek lehetnek, a fizikai valóság változik.
Nincs olyan, hogy igazság, olyan, hogy leírható, megfogható magyarázat a világra.
Igazán csak azt képviselheted, amit tapasztalsz.
A Hit, az igazi Hit, mint minden igaz dolog belső tapasztalatból, és rendszerint szenvedés árán megszült belső minőség, látás, érzékelés. Mindenkié más. Mégis ugyanaz az erő, ezért nevezték el.
Valamiben hinni, ami leírható, elmondható, megmagyarázható kollektíven, hiedelem.
A Hit egy tapasztalati erő, belső erő. Nem valami, vagy valaki, vagy valakinek a szavai, írása. És ez istenre vonatkozik leginkább..
Kívülre vetíteni ezeket, mindig tévedés.
Azt mondtad, ha jól értettem, h azért lettél keresztény hívő, mert az addigi útjaidról kiderült, hogy hamis.
Ébresztő: ez is csak egy hiedelemrendszer.
Mint az összes többi.
A valódi hited benned van.
Hit csak addig kell, amíg Tudássá nem minősül bennünk a tapasztalat.
Én már nem hiszem, hogy az embernek el kell fogadnia a sorsát (Isten akaratát), mert megtapasztaltam, mi történik akkor, ha megteszem. És a lényeg ez: ez a tapasztalat nem állandó, mert a gyarló énem is jelen van még velem, bennem. De minden egyes akadálynál ÚJ ERŐT AD az a tapasztalat, amelyet átéltem, és minden kétséget kizár.
És ez a TUDÁS kitörölhetetlen, mert minden ízében igaz, hiszen minden ízét átéltem.
Addig is, amíg meg nem érkezük a hitünk, a belső erőnk kapujához: nem mindegy kinek hiszünk, kit követünk. Mert sok tévút van ezen a világon.Amely nem önmagunkhoz, saját éltünk feladataihoz, Istenünk akaratához vezet. csak mond valamit erről, és mi elhisszük.
Bízni kell magunkban, az életünkben, a bennünk rejlő erőkben és képességekben, hogy megérezzük, megtanuljuk, megtudjuk, mit kell tennünk, mi a mi igazunk, mi az erőnk, és hogy képesek vagyunk, vagy képessé válhatunk meghallani Isten hangját, akár szó szerint is, bármilyen formában. Mert ott a magja, ott van ő mindannyiunkban, de más más formára, MÁS MÁS FELADATOKRA INSPIRÁL, EZÉRT KÍVÜLRŐL FELISMERHETETLEN.
És miért „egyedül? Talán nem egyedül születtél meg? talán nem te egyedül éled át a halálod majd? Hol ad neked majd akkor erőt egy pap mondata, vagy akár Jézusé magáé? Vagy egy könyv? vagy bármennyi?Egy „hit”? Egy hiedelemrendszer? Egy tanult ima?
Csak az válhat erővé, saját erővé bennünk, amit mi magunk szülünk, kreatívan. ismételgetett dogmák és imák, történetek és elvek nem adnak erőt. legfeljebb tanulni jók, de ez a tanulás olyan, mint amit József Attila mondott az életről: tanuld meg, aztán felejtsd el, hogy megszülhesd a Tied.
A kreativitásban születhet meg csak Isten, mert ő maga a kreativitás, a teremtés. És rajtunk, egyéni és sok-milliárd-féleségünkben mutatkozik meg, mirajtunk fénylik át, ha merünk kreatívak lenni, Ő lenni Általunk, a mi döntéseinkben, tetteinkben és életünkben, és nem csak az elménkben, elméletekben, hiedelmekben, mások szavaiban, másokban élni.
Namaszte
Tévutak…árnyék…egyebek…
Ahhoz szeretnék hozzászólni,amit a tévutakról írsz.Szerintem istenigazából nincs ilyen ,illetve csak akkor ,ha az ember beleragad egy ilyen ,,vakvágányba”, kitérőbe,ami elviszi őt a ,,főcsapástól”, /abban az esetben,ha ott is ragad esetleg végleg/.
Normális esetben azt hiszem nincsen tévút,mert gondoljunk csak bele,hányféle úton próbálunk tapasztalatot szerezni ,aztán amikor megtanultuk a tanulnivalót belőle,tovább tudunk lépni. És ez a lényeg ,
hogy mindig tovább tudjunk lépni,és ne tapadjunk bele semmibe,és akkor nincs olyan ,hogy tévút,mert mindig és újra visszatalálunk az eredti ,,főcsapásunkra”
csak már újabb tapasztalatokkal gazdagodva.
Vagyis a jó értelemben vett,,tévutaknak”, szerintem igenis ,hogy van létjogosultságuk ,és hasznuk,ha arra használjuk azokat amiért vannak/értünk/.
Pohár mondja,hogy volt már minden ,ufóhívő
ezoterikus…stb…és ahogy most én észlelem,most is éppen lehorgonyzott valahol,mert én amikor megismertem,már túl volt ezeken az utakon,és minden kötöttségtől mentesen szabadon és értelmesen,sokszor a csodálatomat kiváltva gondolkodott.
Úgy gondolom,most megint tanulni valója van valahol,és lehet ,hogy ő személy szerint
pont ebből a számunkra dogmatikus gondolkodásból tud majd tapasztalatokhoz jutni,aztán ahogy a többit,ezt is meghaladja majd.
Egy állandó visszatérő motívumot figyeltem meg minden útjánál,a ,,szektásságot”.
Talán ennek lenne érdemes nyomába eredni,és a gyökérokát megtalálni.akkor esetleg nem kéne már ilyen utakba belemenni,mert nem lenne miért.
Amikor pohárnak először írtam,nem tudtam még ki ő,és hogy valamikor nagyon jól ismertük egymást:)
Istenigazából,ha írok ,vagy beszélek,sosem egy személyt gondolok el,hanem saját magammal kommunikálok,mert az a másik,nekem nem másik,hanem az én személyiségem valamelyik résztét megteste
sítő létező. vagyis hogy vagy így vagy úgy,de én vagyok,mert vagy az éppen megnyilvánuló személyiségemet tükrözi/pl. most éppen Sanyi/,vagyis hiába hitte ,,POHÁR”,hogy én őt védem,egyszerűen csak most én is így gondolkodom. Amit ő képvisel azzal én most éppen harmóniában vagyok.
Amit meg ,,pohár” képvisel,azzal meg éppen nem,mert elutasítva, van bennem az árnyékszemélyiségemben.
A dogmatizumus és az agresszió.Ezek pont a rossz értelemben vett kereszténység tulajdonságai is:) Ezek most nem nyilvánulnak meg nálam,ezért ,,pohárban” azonnal megláttam. Nem irritált egyáltalán, mert tudom,hogy ezeknek én már régóta nem adok teret,és ezért a tanulnivalót láttam benne.
Tehát nem fogom őt támadni,hogy te ilyen meg olyan vagy,és hogy mondhatsz már ilyeneket,mert látom,hogy ő az én árnyékszemélyiségem egy részét képviseli /amilyen én most éppen nem akarok lenni/,és azért akadtam össze vele,mert ezeket a dolgokat ,amiket ő most képvisel,nekem integrálnom kell magamban.
Ahogy persze ez vica-versa is érvényes lenne:)))
Tehát úgy gondolom,hogy ezekben az ,,ellentétekben”,mindig a tanulás,fejlődés lehetőségét kellene keresnünk,és nem elutasítanunk.
A tévutakban pedig nem hiszek,azok is a tapasztalatszerzés eszközei,egy a fontos,ha kivettük belőle a tanításunkat,
nem szabad ott ragadni,hanem túl kell lépni,és megkeresni a következő állomást,
ahonnan tovább tudunk lépni.
Olyan egyszerű erről beszélnünk,és mégis milyen nehéz megélnünk:)
Tévutak
Igen, szinte mindennel egyetértek.
Tévút meg van, csak felhasználható. (Ezért az élet része/pontosabban IGY az ÉLET része). De nem FELTÉTLENÜL kell járnunk.
Bárcsak már ott tartanék, hogy a tévutaim 80-90 százalékát el tudnám kerülni!!!!! Istenem, mennyire vágyom erre!
Egyszerű: beleesel egyszer, kétszer háromszor, aztán negyedikre előbb észreveszed (de még mindig beleesel), aztán már időben észreveszed, és kikerülöd.
A tévútjainkat mindig téves azonosulásaink okozzák, a vágy, vagy a félelem illúziói. ilyenkor nem a dolgot látjuk, hanem valamit, amit kötünk hozzá, és a hisszük a dolognak.
de ezeket fel lehet ismerni..
szóval szerintem igazad van abban, hogy a tévútjaink az életünk része, és a tudatlan ember bele is esik az összesbe.
de a tudatosság tanulása szerintem épp az, hogy megtanuljuk ezeket meglátni, és megtanuljuk nem járni. Idővel a „fény Útján” kötünk ki, ahonnan már nem csábít le minket semmilyen félelem vagy vágy, legalábbis Jézus ilyesmire utal.
Szóval elfogadom, hogy a tévutak tanulások, de én már nem akarom feltétlenül járni őket, és egy ideje ezen keményen dolgozom. 🙂
Namaszte
Kedves Barátném! Valami hasonlót szerettem volna én is írni
Kedves Barátném!
Valami hasonlót szerettem volna én is írni neked, legalább is ami a közös „múltunkat” illeti.
Amikor megismertük egymást a szerepek pont fordítottak voltak:
Én hittem a fényes szerető, mindent megbocsátó Istenben, te pedig azt mondtad, hogy az ember azért van itt, mert Isten száműzte. Lucifernek adta a Földet és a bukott szellemiket.
És én hittem, hogy az élet szép, hogy az élet jó, de te nem kértél ebből az életből, és nem fogadtad el a sorsodat, Mert készültél, hogy visszatérhes az Igaz Otthonodba.
Már akkor is vallottad a tapasztalatok fontosságát, de semmi képen sem voltál elfogadó.
Én voltam az elfogadó, és te voltál az örök kereső és törekvő.
Nem érzem magam térítőnek sem agresszívnak és a tapasztalatokban sem hiszek.
Azért nem mert az ember csak emberi tapasztalatokat tud szerezni, olyat amikkel jobb, szebb, tökéletesebb ember tud lenni, de ennek semmi köze sincs a Szellemhez.
Egy pék, minél több kenyeret süt, annál jobb lesz, és annál könnyebb lesz neki, annál kevesebb munkával éri ezt el.
De ez jelent bármit is a Világon kívül?
Jelek, intések, terelések lehetnek az úton, de a tapasztalat, amit Én élek meg, Én tanulok belőle, az nem fontos.
Összekeveritek a tapasztalatot a jelekkel.
Azt tapasztalom, hogy ha dörög az ég, akkor esni fog. Ez jel, nem tapasztalat.
Azt tapasztalom, hogy az élet lemondás, ez nem tapasztalat, hanem jel, amit illene követni.
Persze, hogy nincsenek tévutak Éva, ebben (Is) igazad van, csak jelek vannak az úton.
Tehát Éva nem jöttem téríteni, csak miattad jöttem és Miklós miatt, kíváncsi voltam, hogy mi van veletek. Hol jártok, miben hisztek, miben nem?
A szíved nem változott semmit sem, és valójában csak ez a lényeg. Mindegy, hogy miben hiszel, mennyit akarsz még tapasztalni, meditálni, mik az élet céljaid,…, mert a tiszta szívűeket Isten megtartja magának.
Azt hiszem már mindent elmondtam amit akartam. A „térítésem” ezennel végett ért. 🙂
Edit,az apró ,,nüanszok” amire nem figyelünk
..sokszor a lényeget jelentik!
Ha valaki azt mondja,hogy agressziót, vagy valami szektásságot éreztem, /én /…az nem azt jelenti ,hogy Te vagy aresszív, vagy szektáns legalább is nálam nem azt jelenti.
Azzal ,hogy én mit érzek,azzal nekem van a dolgom.
Leírtam a tévutak,árnyék…egyebek hozzászólásomban,hogy nem irritált,de mégis felfigyeltem rá,mert
jelenleg nem élem ezeket a dolgokat,az árnyék személyiségemben vannak,de ettől függetlenül nem hiszek tévutakban, mert azt is a tanulnivalónk miatt választjuk,és én elfogadásban vagyok eziránt.
Tehát itt rólam van szó,hogy én mit érzek,gondolok,és nem arról,hogy te milyen vagy:)))
Szerintem ez nagy különbség!:)
Más:
,,Összekeveritek a tapasztalatot a jelekkel.”
Szerintem ez két teljesen más dolog.
A tapasztalat egy megélés,hogy megismertem,megtanultam valamit,
és ilyenkor az ember általában le is tud egy problémát,megszabadul a további tapasztalatoktól,
élethelyzetektől az ügyben.
Ez a jellel szemben, átélt dolog,és biztos, míg a jel,az csak mutat valamit,de egyáltalán nem biztos dolog.
Ez már megint a kint és bent kérdése.
A jel az kint van, beborul az ég,és majd esik…de hányszor van ,hogy mégsem:)))/
A tapasztalat belül van,konkrét megélés és halál biztos,mondhatom.
Legalább is a tapasztalónak.
És ugyan miért ne jöhetne a tapasztalat,a megélés a szellem felől? Már hogyne jöhetne?
A szellem nem valami rajtam kívül álló dolog,hanem egy ,,magasabb ”
aspektusom. Már miért ne lehetnék olyan tudatállapotban ,amikor kiterjedek a szellemi szinten történő megtapasztalásig is???
Mind a három síkon tapasztalhatok,
a szellemin is,ahogy a másik kettőn is nap ,mint nap.
Konkrétan érezheti is az ember, hogy honnan a tapasztalat,mert konkrét helyen érezheti az adott információ energiáját.
Ha lelki tapasztalat van,akkor a szívtájékon össze nem téveszthető érzettel,vagy fájó, hasító, szétszakadó érzés,vagy,örömteli áradó boldogság.
Ha a szellem felől jön az infó,akkor a fejtetőn tágul a koronacsakra,a bejövő infó energiájától.
Ha meg lát az ember lánya egy nagyon jó pasit,akkor meg gondolkodás nélkül ott alább kezd el lüktetni,izzani a 2-es csakra:)))
Tehát nagyon jól lehet érzékelni hogy a tapasztalás,megélés melyik síkról jön éppen,csak oda kell figyelni.
A másik fórumon írtakkal kapcsolatban itt nem szeretnék
reagálni,csak talán annyit,hogy aki nálam jobban szeret élni,és csodálja ezt a számomra tökéletes és gyönyörű világot,/a mindenben és mindenkiben ott lévő istenit/,azzal szeretnék megismerkedni:)
De ettől a szeretetemtől, csodálatomtól teljesen függetlenül vallom,hogy egyszer rá kell szánnom magamat arra,hogy el tudjam ezt engedni,egy magasabb tudati létezés kedvéért.
Pontosan azért halogatom,pedig már nagyon régen beláttam,hogy egyszer meg kell ezt lépnem,mert
nagyon kötődök még ehhez,amiben most vagyok.
Szóval hidd el,bárki bármit tulajdonít a másiknak,az mindig róla szól.
Aki téged szektásnak,hit térítőnek nevez konkrétan az róla szól,hogy nála nincs ez a dolog a helyén,de
ez nem én voltam:)
Én mindig magamról beszélek, hiszen ki másról? Minden rólam szól,amit a másikban meglátok,az is:)
És végül.
Szerintem nem véletlenül jöttél most ide. Azért mert elhangzott itt ,hogy térítesz,butaság lenne mellre szívni.
Nyilván dolgod van itt,ahogy mindenkinek. Akinek szúrod esetleg a csőrét,az nézze meg ,mi irritálja őt
veled kapcsolatban.Nem neked kell visszakozni.
Egyet tartanék fontosnak.
Betartani a fórumszabályzatot,amit egyébként is be kéne tartani,ha nem lenne előírva akkor is.
Vagyis jelen esetben nem kéne durván,személyeskedve kifejezni a véleményt,amikor normálisan egymást tiszteletben tartva is el lehet mondani.
Nekem ennyi volt az észrevételem, semmi több./azt hittem átment:)/
Hogy ki miben hisz,hogyan látja a világot,azt nem tiltja a fórumszabályzat:)
Legfeljebb egy idő után,ha nem nyit az az ember,esetleg nem talál majd beszélgetőtársakat:) aztán,hogy abból leveszi e a tanítást,vagy megsértődik és mindenki más lesz a hibás,az már az ő dolga.
Nekünk van múltunk,én szeretlek téged,de ahhoz ,hogy mások is elfogadjanak,ahhoz neked is sokkal nyitottabbnak kéne lenned,nem meghátrálni,hogy jó,akkor megyek…
A helyzet
végtelenül egyszerű.
Isten elvette a családját. Pohar Istenre haragudni nem mer.
Beállít hát valakit Isten szerepébe ( kis istenke, te senkin nem tudsz segíteni )
A szív gyász munkája elvégezetlen, az elfogadás és az elengedés elmaradt.
A mártír, a gyászoló anya…
Az ideológiai viták csupán a fátyol részei, de kitöltik a sivár létezést.
Kérdés, miért itt drámázik ahelyett hogy családállításra elmenne? Felvállalni a gyászmunkát elengedni, nyugodni hagyni békében a holtakat?
Mindennek oka van…
Én legalább is így hiszem.
Amit írsz,arról én mit sem tudok,de most annál inkább gondolom azt,hogy nem véletlenül jött ide ,,pohár”.
Nem mindig tudja az ember rögtön ,hogy mit miért csinál,csak megy a megérzései után,még ha nem is tudja akkor éppen ,hogy miért pont oda ment.Ezt az ember belül érzi
még ha rögtön nem is tudja a miértet.
Én a saját bőrömön megtapasztaltam,amit sokáig nem értettem,hogy mi a fenét írok itt éjjel nappal megszállottan,csak egy ,,belső kényszert” éreztem, hogy itt kell lennem,és azt, és úgy kell csinálnom,ahogy éppen teszem teszem.
És szépen ki is derült,hogy jó volt az a belső hang,és pont erre volt szükségem,és pont ezt kellett csinálnom ahhoz,hogy innen megkapjam azt,ami majd sok mással is együtt persze ,de nagy lökést ad nekem a
problémáim megoldásához.
Ezért úgy gondolom,hogy pohár sem véletlenül van itt,
és fog olyan infókat ,és segítséget kapni itt,ami majd előrébb viszi a problémája megoldásában.
Ilyen info az is,amit Te most ajánlottál,a Családállítás.
Ezek után még inkább elfogadom azt is,ahogy ő most gondolkozik,mert egy ilyen tragédiát megélni iszonyatosan nehéz.
Az ember ide,oda menekül,hogy a fájdalmát csökkentse,és valami reményt találjon.
Lehet ,hogy nem mindig a legjobb megoldást választja.
A megoldások,ahogy telik az idő azzal együtt változnak is.
Én ezt már egy előrelépésnek tarom,hogy itt van. És ,ha mi komolyan gondoljuk,hogy ez egy önismereti oldal,tanácsadói oldal,ahova bárki idejöhet segítségért,akkor igenis, hogy e szerint kéne tennünk. Annál is inkább ,mert mi is itt rengeteg segítséget kapunk évek óta.
Ui:lehet ,hogy tévedek,de az villant be most,hogy esetleg Te az Edit barátnőmre gondolsz,azt hiszed ő pohár.
Nagyon örülnék ,ha így lenne,és pohár/egy másik Edit/, nem veszítette volna el a családját.
Minden embernek
vannak veszteségei.
Véleményem szerint ha valaki az un. hibáztató játszmát űzi, az hárítja a felelősséget.
Aki játszmázik az energiát akar, aztán hogy tanul-e a visszajelzésekből vagy sem, az azon múlik, felvállalja-e a belső munkát vagy sem.
Igazad van Aditi, valóban el kell mélyedjek abban, hogy miért
Igazad van Aditi, valóban el kell mélyedjek abban, hogy miért akadok bele ezekbe a szektásokba.
Amikor a hozzászólásomat írtam az éjjel, már éreztem, hogy el vagyok akadva, csak nem akartam fáradtan foglalkozni vele.
Aztán még beleolvastam egy régi ismerősöm levelébe, amiből ugyan ez az elvakult hit ütötte meg a szemeimet. Ő meg egy jóga rendszer Mesterébe van beleesve, tőle várja a nagy feloldozást.
De akkor még nem kapcsoltam össze, hogy mindezek nekem jelzések, nekem kellene már valamit feldolgoznom a kereszténységgel, szektásokkal, hitbuzgókkal kapcsolatban.
Azt hiszem elég sok dolgom lesz ezen a téren, mert elég hamar ki szoktak hozni a sodromból.
🙂 A legjobb az egészben, hogy nem emlékszem mikor mondtam ilyet
🙂 A legjobb az egészben, hogy nem emlékszem mikor mondtam ilyet neked… (Nem Évár akartál írni? :), de tegnap, „véletlenül” csak úgy egy pillanatra átfutott az agyamon: azt tudom, h nekem dolgom van ezzel, sőt már egy ideje hárítottam rendesen, de hogy te is összeakadsz és össze is akasztod magad velük, vajon miért? De csak ennyi volt. érkezett egy két halvány válasz is, de nem foglalkoztam vele, mert nem kérdezted, és nem rólam szól. (legalábbis azt hittem.) de most már túl sok az egybeesésé. :))
Nagyon érdekes volt olvasni most a soraid, mert pontosan azt a rezgést fogalmaztad meg, ami tegnap átfutott rajtam. 🙂
?
Aztán még jobb, hogy én is ilyen voltam. :)))))) Ja, és a napokban bennem is felmerült újra a kérdés: hogy is van ez/volt ez velem is így? Mi az oka annak, hogy csak valamin keresztül tudjuk elképzelni az utunkra találást. A legjobb, hogy végül én is rátalálok, igaz, át kellett esni a belátáson, hogy ne másokon keresztül keressem. 🙂 és mégis…, én is így kezdtem, és ha ott és akkor elutasítom azt a lehetőséget, már tuti nem élnék. Az milyen?
Hátha adtam egy választ neked….
. 🙂
Namaszte
szeretet-Isten -elengedés
Számomra ami fontos ezen gondolatok között, az elejétől olvasva ezt a topicot, az a szeretet mibenléte.
Akit érdekel, Korinthusbeliekhez írt I. levél 13. rész:
„1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.
2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
8. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
10. De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
11. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
12. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. ”
Én úgy vélem, ezek IGAZ szavak, s mély gondolatok.
*Ki mit lát Istenben?
-Van aki megszemélyesíti.
-Van aki látja az univerzumot.
-Van aki látja afényt.
-Van aki érzi a jelenlétét.
-Van aki felfedezni véli a másikban az Isteni tulajdonságokat.
-Van aki érzi a másikban az isteni
-Van aki, nem vizsgálja át a szavakat, hanem pusztán hisz.
-Van aki tapasztalatait is beleviszi.
-Van aki a tapasztalataiból szűr le, s alkot véleményt.
-Van aki sok ember tapasztalataira és véleményére is épít.
*elengedés mint cselekedet s nemcsak mint gondolat:
Az elengedéshez meg kell érni lelkileg.
Hiba erőszakolja valaki a másikat, h cselekedjen, ha ő még önmaga nem kész rá, zavar keletkezik benne, ami akár bűntudatba, haragba, önértékelési zavarba, nem tudok megfelelni érzetbe is átcsaphat.
Van aki szeret a mestere „körül ” lenni. HA érzi, hogy ideje leválni, meg fog történni.
*Nagyon sokféle szeretet van. Szülői, testvéri, baráti, …mestert is lehet szeretni személy szerint, az isteni tulajdonságokat benne….
*Mester:
Mindenki mindenki mestere, s mindenki mindenki tanítója. A mester is tanul, s a tanuló is egyben már egy képződő mester.
Vannak fejlettebb lelkek, s ezt akkor sokan látják, észreveszik.
Direkt nem írtam személyeskedős hangvételt ide.
Üdv Dia
Ötletek
Az ötleteim, hogy vajon mi dolgom a keresztényekkel, és egyéb vallásos érzületű emberekkel (két db. magyar nő jár órákra hozzám, akik felvették a muszlim vallást…:) Elég határozott jelzés az élet részéről. 🙂
1. Még mindig megkísért a misztika időnként, jó elhinni, hogy vannak valakik, akik vigyáznak ránk helyettünk is, meg hogy az élet olyan egyszerű, hogyha betartjuk, amit mondnak, majd üdvözülünk is egyszer.
2. Valószínűleg még bőven vannak dolgok, amiket a kollektív tudatalatti tárol ebből az időszakból, és nem tudatosak nálam, és irányítanának. (Rengeteg bűntudat, önkegyetlenség, a gyermeknek maradás vágya, a biztonság illúziója, meg még nem is tudom, mik.) Valószínűleg még tudásra is szükségem van, hogy leleplezzem ezeket az életemben. Át akarom írni a történelmet a fejemben, a valóságra, de nem olvasmányokból, hanem belülről. Ebben segítenek az ilyen beszélgetések. De legalábbis megerősítenek a tudatosságomban.
3. Megtanulni elfogadni ezeket az utakat(is), sőt éberen figyelni, mert bármi hihetetlen, még tanítanak. (Ha másra nem, az előzőekben leírtakra.)
4. Súlyos, de megtanulni úgy kommunikálni, hogy úgy „térítsek viszont”, hogy észre se vegyék….:) Persze csakis tiszta szándékkal. Volt itt olyan nő, aki minden „hite” ellenére súlyos önértékelési problémákkal küzdött (csakúgy, mint én), és az, hogy megosztottam vele a tudásom, hatással volt rá. nem nyomtam le, és nem magyaráztam el neki, hogy miért téved, inkább csak kiegészítettem a tudását, amivel lehet. Később, amikor elment tőlem, írt egy smst, hogy olyan nagy hatással volt a beszélgetésünk rá, hogy megváltozott valami benne, és rájött, hogy más irányba kellene folytatni a szakmai életét. Amit eddig azért nem tett, mert eszébe sem jutott, hogy ő is lehet alakítója az életének, és bízhat önmagában – mert csakis Allahra hagyta ezt a dolgot 🙂
Namaszte
Miért vonzzuk be a szektásokat
elvakult hittérítőket?
Mert hiányzik az igazi megértés és elfogadás miért teszik. És itt meg van a párhuzam a saját problémáinkkal is.
Amikor egy addig elfogadhatatlan dolgot be kellett illesztenem az addigi világnézetembe, amíg újra srtuktúlálódott az egész, a teljes bizonytalanságot és elveszettséget éltem meg.
Ha a hittérítő jól ellene a saját kiszámítható és beszűkült világában távol maradna a hitetlenektől. A vele egy szinten lévő emberekkel alkotna közösséget. Viszont a tudatalattiban lévő erők, amiket elfojtott, mert a hite alapján ezekkel a minőségekkel nem lehet azonos hatalmas belső feszültséget keltenek, amit persze kiokád a világra. Külső harcban éli meg. Itt van például az irigység. Az elismerés vágya, a szociális elfogadottság vágya. A siker, a figyelem hajszolása.
Ahhoz hogy a saját belső világunkban rend legyen a következő kérdésekre kell választ kapnunk
– milyen változást nem vagyunk képesek most megtenni
– milyen múltban elkövetett tévedésünk nincs még megbocsátva magunknak
-múltban és a mostban mikor voltunk, vagyunk igazságtalanok, vádaskodók,
– manipulálás, megtévesztés a múltban és a jelenben, úgyis hogy mi voltunk megvezetve, akár a saját önbecsapásaink által
– a lustaság, a kényelem szeretete milyen helyzetekbe sodort a múltban amit ha észnél vagyunk és felvállaljuk az őszinte belső munkát elkerülhettünk volna
Nagy téma, de úgy látszik ez sokunknak aktuális. A lényeg, hogy arra az érzésre koncentráljunk ami bennünk keletkezik és feltétlen bújjunk bele a másik bőrébe is. Átérezve a kirekesztettségét, a bűntudatot, a megfelelési kényszert, a félelmeket, a kicsiséget stb, kinek mivel van még sara, biztosan megtalálja.
kis kigészítés „Miért vonzzuk be a szektásokat?”-hoz
Egyetértek az előttem szólóval(íróval:)
Bennem még egy további dolog is van a szektásokkal kapcsolatban.
Nekem van egy nagyon nagy belső vágyam/szükségletem arra, hogy mélyen és igazán higyjek/hihessek Istenben és önmagamban.
Mivel ez a vágyam, annyira irreális méretű, hogy egyenlőre még csak vágy, a szektások mutatják fel azt a tükröt számomra, ami nem csak az ellenérzéseimet, hanem egyúttal a csodálatomat is kiváltja, hogy „lám-lám így is lehet ezt csinálni”, ha az emberben van elég belső lelkesedés/hit/elkötelezettség.
Azon viszont mindig eltöprengek, hogy a másik miért értékel le (néz kicsit hülyének), miért gondolja azt, hogy nem a saját Istenhitemen kereszül a saját Istenképemen fogok csiszolni, hanem becsatlakozom az Ő, maga által épített táborába/várába?
Valószínűleg itt a Katinak van igaza, ő nem gondolkodik, a hajtóereje „csak” az „Az elismerés vágya, a szociális elfogadottság vágya. A siker, a figyelem hajszolása”.
Ha a másik embert
hülyének nézem az a saját belső elégedetlenségem kivetítése.
Sikertelenség miatti flusztráció, valakibe muszáj belekötni. A kötekedő ember egészséges szemben azzal, aki elfojtja ezt és a saját testét támadja meg. A második típus megbetegszik.
Végeztek egy vizsgálatot, hogy ki él a legtovább az öregek otthonában. A házsártosok 🙂
A másik ember lenyomása csak átmeneti sikerélmény hoz, megoldatlan marad az alapprobléma, plusz még a karmáját is megkapjuk. Érdemesebb önismereti megoldást választani, mint ösztönből betámadni.
Aki bevonzza a betámadásokat, kritikákat, annak pedig a saját belső békéjére, az igazi önelfogadásra kell törekednie, mert ezt jelzi, mint feladatot a külvilág.
köszönöm
a hozzászólásodat Kati.
Érdekes és elgondolkodtató, megmosolyogtató a kötekedő és házsártos emberekről írottak.
A lenyomással kapcsolatban már nem kevés önismereti kutatómunkát kellett végeznem. Rendszerint az derült ki, hogy azért akarnak lenyomni, mert öntudatlanul én is le akarom nyomni embertársamat. Mégpedig azért mert kevesebbnek, sebezhetőbbnek, tehetetlenebbnek érzem magam a másiknál, vagy pedig azért mert nincsen semmi megoldási ötletem az éppen adott helyzetre.
Az önelfogadásról írottak is teljesen helytállóak. Már régóta csiszolom magam ezen a téren, s még mindig van tennivalóm/tanulnivalóm. Hála Istennek ma is felvirradt rám a nap, így van rá esélyem/lehetőségem.
kis kigészítés „Miért vonzzuk be a szektásokat?”-hoz
Egyetértek az előttem szólóval(íróval:)
Bennem még egy további dolog is van a szektásokkal kapcsolatban.
Nekem van egy nagyon nagy belső vágyam/szükségletem arra, hogy mélyen és igazán higyjek/hihessek Istenben és önmagamban.
Mivel ez a vágyam, annyira irreális méretű, hogy egyenlőre még csak vágy, a szektások mutatják fel azt a tükröt számomra, ami nem csak az ellenérzéseimet, hanem egyúttal a csodálatomat is kiváltja, hogy „lám-lám így is lehet ezt csinálni”, ha az emberben van elég belső lelkesedés/hit/elkötelezettség.
Azon viszont mindig eltöprengek, hogy a másik miért értékel le (néz kicsit hülyének), miért gondolja azt, hogy nem a saját Istenhitemen kereszül a saját Istenképemen fogok csiszolni, hanem becsatlakozom az Ő, maga által épített táborába/várába?
Valószínűleg itt a Katinak van igaza, ő nem gondolkodik, a hajtóereje „csak” az „Az elismerés vágya, a szociális elfogadottság vágya. A siker, a figyelem hajszolása”.
Ha a másik embert
hülyének nézem az a saját belső elégedetlenségem kivetítése.
Sikertelenség miatti flusztráció, valakibe muszáj belekötni. A kötekedő ember egészséges szemben azzal, aki elfojtja ezt és a saját testét támadja meg. A második típus megbetegszik.
Végeztek egy vizsgálatot, hogy ki él a legtovább az öregek otthonában. A házsártosok 🙂
A másik ember lenyomása csak átmeneti sikerélmény hoz, megoldatlan marad az alapprobléma, plusz még a karmáját is megkapjuk. Érdemesebb önismereti megoldást választani, mint ösztönből betámadni.
Aki bevonzza a betámadásokat, kritikákat, annak pedig a saját belső békéjére, az igazi önelfogadásra kell törekednie, mert ezt jelzi, mint feladatot a külvilág.
köszönöm
a hozzászólásodat Kati.
Érdekes és elgondolkodtató, megmosolyogtató a kötekedő és házsártos emberekről írottak.
A lenyomással kapcsolatban már nem kevés önismereti kutatómunkát kellett végeznem. Rendszerint az derült ki, hogy azért akarnak lenyomni, mert öntudatlanul én is le akarom nyomni embertársamat. Mégpedig azért mert kevesebbnek, sebezhetőbbnek, tehetetlenebbnek érzem magam a másiknál, vagy pedig azért mert nincsen semmi megoldási ötletem az éppen adott helyzetre.
Az önelfogadásról írottak is teljesen helytállóak. Már régóta csiszolom magam ezen a téren, s még mindig van tennivalóm/tanulnivalóm. Hála Istennek ma is felvirradt rám a nap, így van rá esélyem/lehetőségem.
Nem azért írtam Éva, hogy már mindent elmondtam, mert megbántott
Nem azért írtam Éva, hogy már mindent elmondtam, mert megbántott volna valaki is és most durciznék.
Egyrészt azért döntöttem így, mert én tényleg úgy gondolom, hogy mindent elmondtam, amit fontosnak tartottam, másrészt meg, mert nem mondok olyat ami megerősít titeket, mert az hazugság lenne. Inkább azt teszem, hogy ha jót nem tudok mondani, akkor inkább vak leszek és néma.
Aztán még ott van a lemondás is amiről nagyon szívesen értekeznek az emberek, de nem tudnak belegondolni, abba, hogy vajon mi marad ha már mindenről lemondtál?
Vagyis helyesebben, nem is az ember mond le róla, hanem egyszercsak eltűnik az ember feletti hatalom. Ugyan úgy eszek, mint eddig, ugyan úgy iszok, nézek tv-t, olvasok, netezek, De nem csak hogy nem jelentenek semmit, de még zavarnak is.
AZ Istenbe vetett hit egyszer csak elveszi azt ami vagy, vagy aminek hitted magad. Az önmagam, és annak csodálatos megvalósítása többé nem lesz cél.
Alázatosan figyelsz és vársz, mert nincsenek céljaid, terveid, nincsenek utak, vagy feladatok.
Ez tényleg lehet kívülről irritáló, lehet, hogy félelmet kelt, és önszántából senki sem választaná.
Nincs semmilyen akaratom. Abszolút semmi.
Csak kérek. Amit kérek azt általában megkapom. Így számomra az ember teremtő hatalma is Isten akaratának a függvénye.
Az embereket nem lehet Isten felé téríteni. Sem nem lehet nekik hitet adni benne. Ezt mind csak Isten tudja megtenni. Ez az ő akarata.
Téves elképzelés, hogy én félelmemben, bánatomban, gyászomban (köszönöm szépen a lányom jó egészségnek örvend :)), végső elkeseredetségemben fordultam Isten felé.
Nem. Ő csinált mindent úgy, hogy ez így legyen.
Mert csak azt lehet megvígasztalni aki szomorú, azt lehet felemelni, aki lent vant, annak lehet adni, aki kér.
Nem voltál itt Pohár…
…amikor átalakult az oldal.
Nehezen válaszolok a személyes kérdéseidre,mert beszélgetni a chat szobában tudunk,úgyhogy ezeket ott kéne megvitatni:)
Itt a blogokban önismerettel kapcsolatos tanácsadás folyik,úgy hogy már megélt,megtapasztalt dolgokat az önismeret terén megosztunk egymással.
Sok kezdő útkereső is jön ,és így tudunk segíteni nekik is,meg egymásnak is.Tehát az önismereten kívül az egyéb dolgokat a chat szobában beszéljük meg.
Ezért most olyan témához szeretnék csak itt hozzászólni,ami az önismerettel kapcsolatos szerintem.
,,Az Istenbe vetett hit egyszer csak elveszi azt ami vagy, vagy aminek hitted magad. Az önmagam, és annak csodálatos megvalósítása többé nem lesz cél.”
Szerintem azt ami valójában vagy azt nem veheti el,/mert az maga Isten/,csak arra döbbenhetsz rá,ami nem igazán Te vagy. Pontosan a szerepekre,játszmákra,ezért ,azért…Pont azokra a dolgokra,ami úgymond elválaszt Istentől,vagy az igazi Önvalódtól./ahogy tetszik/
Hogy az önmagam megvalósítása nem cél???:)
Attól függ mit értesz önmagam,Önmagam alatt?
Akkor én is Jézusra hivatkozok.,,Az Atya bennem van,és én őbenne.Tehát épp annyira van bennem Isten,ahogy én őbenne.
Vagyis szerintem kevés az ,hogy én Istenben vagyok,és nem tudom,nem élem át azt,hogy ,,Ő” meg bennem.
/Sőt ,hát ki lehet mondani,hogy végső soron én vagyok az. Nem a Szűcs Éva persze,hanem az a létező,aki ,ami vagyok,de itt fontos ,hogy végső soron,mert általában e miatt vannak a félreértések/
Ha már a kereszténységnél tartunk,akkor szerintem pont ez a különbség a vallás,és az igazi keresztény ,,önmegvalósítás” között. Mert a vallás csak addig terjed,hogy élj Istennek tetsző életet,
hiába mondott Jézus ennél sokkal sokkal többet. A vallás megmarad egy morális tanításnál,és pont azért olyanok azok akik csak idáig mennek el,mert elmarad az Önmegvalósítás,és ezért,hiába a tanítás, ugyanolyan gyarlók maradnak.
Míg ha az ember tényleg komolyan gondolja,és valóban Krisztus tanításait követi,akkor bizony rájön arra ,hogy az Atya bennem van!/ahogy ő is mondta nekünk/
Tehát a vallást túl kell haladni,és ezt tették a keresztény misztikusok is,akik ugyanoda eljutottak,hogy
végső soron Isten bennem van,sőt ugyanarra jutottak,mint a keleti tanok,amik kimondják,hogy az
atman és a brahman Egy.
Vagyis ez a kint és bent ez egy teljes azonosulás kell hogy legyen,és szerintem ez az önmegvalósítás,az Önvaló megtalálása,ami mindig is az igazi lényünk,csak hát rengeteg olyan dolog fedi előlünk,ami miatt ezt nem vesszük észre.
Erre lenne jó többek között az önismeret,hogy ezeket az elzáró okokat magunkban felismerjük.
Szerintem pont ez lenne az élet értelme,az igazi /isteni,Isten /lényünk megtalálása megélése.
Ha önmagam megtalálása,megvalósítása nem cél,ahogy mondod,akkor tulajdonképpen elárulom Istent,
saját magamat,az igazi Önvalómat,mert becsapom magam,a szerepeimben élek,áltatom magamat mindennel csakhogy nehogy ráébredjek az igazságra.
Ha bárminek is értelme van itt ebben a létezésben az szerintem az hogy megtaláljam az igazi Önmagamat. Ami nem más mint Isten. És ezt nevezik Önmegvalósításnak.Az illúzióktól,hazugságoktól való megszabadulásnak./hogy felragyoghasson az az Önvaló/
Ettől még lehet szeretni nagyon ezt a világot,mert pont ez a világ az,ahol erre az embernek a lehetősége megadatott:)
Ismerem azt az utat ,amit most jársz. A teljes hit,odaadás,alázat útja. De a befogadásé is,és egy idő után rá kell ébredni,hogy ez a fajta út úgy teljesedik ki,ha az ember ,,beengedi azt a külső Istent”,hogy ,,betöltse a lelkét”.
Ezért mondja bármely tanítás is,hogy ami ennek az akadályában áll ugye azt el kell engedni, távolítani,ki kell üresíteni,hogy ott csak az isteninek legyen helye./persze ez bonyolultabb,a befogadás,azonosulás,és a többi,de most nem akarok erre kitérni/
Arra szeretnék csak kilyukadni,hogy a Te utadnak is a beteljesedése ez szokott lenni./jó esetben/ Vagyis az Önmegvalósítás. Mert az a külső Isten az csak egy ideig külső,amíg be nem engeded,aztán meg már úgyis rájön az ember,hogy ő mint létező,mindig is az volt. Egyszer kell csak megtapasztalni…
Inkább az a nagyon nehéz,ebben az állapotban megmaradni:)
Én aztán már komolyan benne voltam hosszú évekig a keleti utakban is ,ahogy keresztény misztikában is,tradicionalista filozófiában is,és voltak gyönyörű tapasztalásaim,megéléseim.
A csoda mégis Sanyi Istenkereső összejövetelén történt meg./az átélésről már voltak tapasztalataim, de/ Ott MEGLÁTTAM és átéltem magamat.
/Nem kívülről láttam,hanem én voltam,és mégis láttam.Ugyanaz a valaki látta saját magát,de nem kívülről,ahogy például az álomban látjuk…,az egész megmagyarázhatatlan és elmondhatatlan innen:),
főleg amit átéltem,de az egész további életemet meghatározó tapasztalattá vált. /
Szóval csak azt szeretném mondani,hogy nekem ,,van múltam”,de mégis hozott olyat ez az oldal,amiért azt mondom megérte ,és folyamatosan meg is éri itt lenni.
És akik kezdő útkeresők ,azoknak is csak ezt tudom mondani.
Neked meg pohár azt,hogyha Te ezen úton vagy,és hiszel benne,hogy téged Isten vezet,akkor miért nem hiszed ,hogy Ő vezérelt ide,miért gondolod pont az ellenkezőjét? Azzal ahogy itt elkülönülsz tőlünk ,mert mi így, meg úgy…ahogy írod, mintha ellenségek lennénk?:) Jézus valahogy mást mond nekem:)
Amit például idéztél ,hogy hagyd el/gyűlöld/ anyád,apád,házad…stb…ott a kötelékeink,ragaszkodásaink levetéséről,elengedéséről beszél szimbolikusan,nem a gyűlöletről,vagy hogy ne szeressem apám anyám:) mert azt mondja mindenit úgy szeressem,ahogy saját magamat. Ezek szerintem nagyon beszédes egyértelmű kijelentések.
Én nem mondtam, hogy ne Isten vezérelt volna ide, de teljesen
Én nem mondtam, hogy ne Isten vezérelt volna ide, de teljesen más okokból, mint azt saját magadból kiindulva gondolnád. Még megkérdezni nem tudtad, mert te véled, hogy „tudod”, hogy ki miért van itt.
Jézus sokmindent mondott, van aki ezt szereti ismételgetni a szavaiból, van aki azt.
Én is a meghasonlásról, vagy más szóval az elengedésről beszéltem amikor Jézusnak azt a kijelntését idéztem, miszereint én nem a békével jöttem, hanem fegyver van a kezemben…
Isten kint és bent.
Igen az ember végső legtisztább állapota, mint Jézus Krisztus. És igen az ember is Istenhez hasonlatos és tökéletes, De ezt az állapotot nem Önmagán keresztül éri el, hanem Jézus Krisztuson keresztül (senki nem mehet az Atyához, csak is Énáltalam).
Csak akkor tudnád elérni önmagadon keresztül, ha már isten lennél, és csak „megvalósítanád” magad. De Isten csak Egy van, és nem lehetsz belőle Egy, hanem te is az Egyben lehetsz.
Én benne, Ő bennem. Jézus nem hangoztatja, hogy Ő is isten, csak azt mondja, hogy Ő Isten fia, és Ő semmit nem cselekszik önmagától, csakis azt teszi amit az Atyja akar.
Te szereted a múltadat a tapasztalataidat, én nem.
Mert a múltam és a tapasztalataim miatt egykor nagyon erősnek, bölcsnek, „tudatosnak” hittem magam, és még azt is hittem, hogy tudok bármit is az Igaz szeretetről.
De ez mind hazugság volt. Akkor áldottam a sorsom, most szégyenkezem miatta.
Hiába is látom ezen tapasztalatok segítségével, hogy ki mibe van beleragadva, mert nem tudok érte semmit sem tenni. Legalább is olyat nem amit ti értékelnétek, olyat ami látványos.
Mert csak azt tudom tenni, hogy kérem Istent, hogy segítsen megnyitni a szíveteket, de ő csak úgy tudja ezt megtenni, ha elveszi azt amitek van, és ekkor meg azt kérem Istentől, hogy mégse vegye el, mert szenvedtek nélküle.
Én szeretném, ha olyan ember lehettem volna, akit születésétől fogva az Isten szeretetére nevelnek, akivel eljárnak templomba, akinek a kötelező olvasmánya a Biblia lehetett volna.
Én szeretném ha egyszerű ember lehettem volna, akit az én és más emberek tapasztalatai, szavai, gondolati nem emeltek volna egy hamis magasságba. Ha elvenné azt amit „tudok”.
Arra vágyom, hogy Isten tartson meg egy egyszerű embernek, akinek vannak hibái, vétkei, mert nem elég erős, hogy megállhasson. Aki nem több másoknál, és ha mégis az csaki Isten akarata és nem az én érdemem.
Akarom érezni a szívemet, ami vérzik, ha másnak fájdalmat okozok, vagy akarom érezni a vétkeim súlyát, hogy Isten megbocsáthasson és soha többé nem akarom az ártatlanságomat hangoztatni, a karma tanával, vagy a tapasztalatok fontosságával, vagy a minden úgy jó, ahogy van bölcsességekkel.
Számomra ez az Élet. Mert az Élet az a Lélek, és én ilyennek látom a Lelket.
Nem lehet soha egyensúlyban a világban, mert nem ez az otthona.
Nem azért írtam Éva, hogy már mindent elmondtam, mert megbántott
Nem azért írtam Éva, hogy már mindent elmondtam, mert megbántott volna valaki is és most durciznék.
Egyrészt azért döntöttem így, mert én tényleg úgy gondolom, hogy mindent elmondtam, amit fontosnak tartottam, másrészt meg, mert nem mondok olyat ami megerősít titeket, mert az hazugság lenne. Inkább azt teszem, hogy ha jót nem tudok mondani, akkor inkább vak leszek és néma.
Aztán még ott van a lemondás is amiről nagyon szívesen értekeznek az emberek, de nem tudnak belegondolni, abba, hogy vajon mi marad ha már mindenről lemondtál?
Vagyis helyesebben, nem is az ember mond le róla, hanem egyszercsak eltűnik az ember feletti hatalom. Ugyan úgy eszek, mint eddig, ugyan úgy iszok, nézek tv-t, olvasok, netezek, De nem csak hogy nem jelentenek semmit, de még zavarnak is.
AZ Istenbe vetett hit egyszer csak elveszi azt ami vagy, vagy aminek hitted magad. Az önmagam, és annak csodálatos megvalósítása többé nem lesz cél.
Alázatosan figyelsz és vársz, mert nincsenek céljaid, terveid, nincsenek utak, vagy feladatok.
Ez tényleg lehet kívülről irritáló, lehet, hogy félelmet kelt, és önszántából senki sem választaná.
Nincs semmilyen akaratom. Abszolút semmi.
Csak kérek. Amit kérek azt általában megkapom. Így számomra az ember teremtő hatalma is Isten akaratának a függvénye.
Az embereket nem lehet Isten felé téríteni. Sem nem lehet nekik hitet adni benne. Ezt mind csak Isten tudja megtenni. Ez az ő akarata.
Téves elképzelés, hogy én félelmemben, bánatomban, gyászomban (köszönöm szépen a lányom jó egészségnek örvend :)), végső elkeseredetségemben fordultam Isten felé.
Nem. Ő csinált mindent úgy, hogy ez így legyen.
Mert csak azt lehet megvígasztalni aki szomorú, azt lehet felemelni, aki lent vant, annak lehet adni, aki kér.
Nem voltál itt Pohár…
…amikor átalakult az oldal.
Nehezen válaszolok a személyes kérdéseidre,mert beszélgetni a chat szobában tudunk,úgyhogy ezeket ott kéne megvitatni:)
Itt a blogokban önismerettel kapcsolatos tanácsadás folyik,úgy hogy már megélt,megtapasztalt dolgokat az önismeret terén megosztunk egymással.
Sok kezdő útkereső is jön ,és így tudunk segíteni nekik is,meg egymásnak is.Tehát az önismereten kívül az egyéb dolgokat a chat szobában beszéljük meg.
Ezért most olyan témához szeretnék csak itt hozzászólni,ami az önismerettel kapcsolatos szerintem.
,,Az Istenbe vetett hit egyszer csak elveszi azt ami vagy, vagy aminek hitted magad. Az önmagam, és annak csodálatos megvalósítása többé nem lesz cél.”
Szerintem azt ami valójában vagy azt nem veheti el,/mert az maga Isten/,csak arra döbbenhetsz rá,ami nem igazán Te vagy. Pontosan a szerepekre,játszmákra,ezért ,azért…Pont azokra a dolgokra,ami úgymond elválaszt Istentől,vagy az igazi Önvalódtól./ahogy tetszik/
Hogy az önmagam megvalósítása nem cél???:)
Attól függ mit értesz önmagam,Önmagam alatt?
Akkor én is Jézusra hivatkozok.,,Az Atya bennem van,és én őbenne.Tehát épp annyira van bennem Isten,ahogy én őbenne.
Vagyis szerintem kevés az ,hogy én Istenben vagyok,és nem tudom,nem élem át azt,hogy ,,Ő” meg bennem.
/Sőt ,hát ki lehet mondani,hogy végső soron én vagyok az. Nem a Szűcs Éva persze,hanem az a létező,aki ,ami vagyok,de itt fontos ,hogy végső soron,mert általában e miatt vannak a félreértések/
Ha már a kereszténységnél tartunk,akkor szerintem pont ez a különbség a vallás,és az igazi keresztény ,,önmegvalósítás” között. Mert a vallás csak addig terjed,hogy élj Istennek tetsző életet,
hiába mondott Jézus ennél sokkal sokkal többet. A vallás megmarad egy morális tanításnál,és pont azért olyanok azok akik csak idáig mennek el,mert elmarad az Önmegvalósítás,és ezért,hiába a tanítás, ugyanolyan gyarlók maradnak.
Míg ha az ember tényleg komolyan gondolja,és valóban Krisztus tanításait követi,akkor bizony rájön arra ,hogy az Atya bennem van!/ahogy ő is mondta nekünk/
Tehát a vallást túl kell haladni,és ezt tették a keresztény misztikusok is,akik ugyanoda eljutottak,hogy
végső soron Isten bennem van,sőt ugyanarra jutottak,mint a keleti tanok,amik kimondják,hogy az
atman és a brahman Egy.
Vagyis ez a kint és bent ez egy teljes azonosulás kell hogy legyen,és szerintem ez az önmegvalósítás,az Önvaló megtalálása,ami mindig is az igazi lényünk,csak hát rengeteg olyan dolog fedi előlünk,ami miatt ezt nem vesszük észre.
Erre lenne jó többek között az önismeret,hogy ezeket az elzáró okokat magunkban felismerjük.
Szerintem pont ez lenne az élet értelme,az igazi /isteni,Isten /lényünk megtalálása megélése.
Ha önmagam megtalálása,megvalósítása nem cél,ahogy mondod,akkor tulajdonképpen elárulom Istent,
saját magamat,az igazi Önvalómat,mert becsapom magam,a szerepeimben élek,áltatom magamat mindennel csakhogy nehogy ráébredjek az igazságra.
Ha bárminek is értelme van itt ebben a létezésben az szerintem az hogy megtaláljam az igazi Önmagamat. Ami nem más mint Isten. És ezt nevezik Önmegvalósításnak.Az illúzióktól,hazugságoktól való megszabadulásnak./hogy felragyoghasson az az Önvaló/
Ettől még lehet szeretni nagyon ezt a világot,mert pont ez a világ az,ahol erre az embernek a lehetősége megadatott:)
Ismerem azt az utat ,amit most jársz. A teljes hit,odaadás,alázat útja. De a befogadásé is,és egy idő után rá kell ébredni,hogy ez a fajta út úgy teljesedik ki,ha az ember ,,beengedi azt a külső Istent”,hogy ,,betöltse a lelkét”.
Ezért mondja bármely tanítás is,hogy ami ennek az akadályában áll ugye azt el kell engedni, távolítani,ki kell üresíteni,hogy ott csak az isteninek legyen helye./persze ez bonyolultabb,a befogadás,azonosulás,és a többi,de most nem akarok erre kitérni/
Arra szeretnék csak kilyukadni,hogy a Te utadnak is a beteljesedése ez szokott lenni./jó esetben/ Vagyis az Önmegvalósítás. Mert az a külső Isten az csak egy ideig külső,amíg be nem engeded,aztán meg már úgyis rájön az ember,hogy ő mint létező,mindig is az volt. Egyszer kell csak megtapasztalni…
Inkább az a nagyon nehéz,ebben az állapotban megmaradni:)
Én aztán már komolyan benne voltam hosszú évekig a keleti utakban is ,ahogy keresztény misztikában is,tradicionalista filozófiában is,és voltak gyönyörű tapasztalásaim,megéléseim.
A csoda mégis Sanyi Istenkereső összejövetelén történt meg./az átélésről már voltak tapasztalataim, de/ Ott MEGLÁTTAM és átéltem magamat.
/Nem kívülről láttam,hanem én voltam,és mégis láttam.Ugyanaz a valaki látta saját magát,de nem kívülről,ahogy például az álomban látjuk…,az egész megmagyarázhatatlan és elmondhatatlan innen:),
főleg amit átéltem,de az egész további életemet meghatározó tapasztalattá vált. /
Szóval csak azt szeretném mondani,hogy nekem ,,van múltam”,de mégis hozott olyat ez az oldal,amiért azt mondom megérte ,és folyamatosan meg is éri itt lenni.
És akik kezdő útkeresők ,azoknak is csak ezt tudom mondani.
Neked meg pohár azt,hogyha Te ezen úton vagy,és hiszel benne,hogy téged Isten vezet,akkor miért nem hiszed ,hogy Ő vezérelt ide,miért gondolod pont az ellenkezőjét? Azzal ahogy itt elkülönülsz tőlünk ,mert mi így, meg úgy…ahogy írod, mintha ellenségek lennénk?:) Jézus valahogy mást mond nekem:)
Amit például idéztél ,hogy hagyd el/gyűlöld/ anyád,apád,házad…stb…ott a kötelékeink,ragaszkodásaink levetéséről,elengedéséről beszél szimbolikusan,nem a gyűlöletről,vagy hogy ne szeressem apám anyám:) mert azt mondja mindenit úgy szeressem,ahogy saját magamat. Ezek szerintem nagyon beszédes egyértelmű kijelentések.
Én nem mondtam, hogy ne Isten vezérelt volna ide, de teljesen
Én nem mondtam, hogy ne Isten vezérelt volna ide, de teljesen más okokból, mint azt saját magadból kiindulva gondolnád. Még megkérdezni nem tudtad, mert te véled, hogy „tudod”, hogy ki miért van itt.
Jézus sokmindent mondott, van aki ezt szereti ismételgetni a szavaiból, van aki azt.
Én is a meghasonlásról, vagy más szóval az elengedésről beszéltem amikor Jézusnak azt a kijelntését idéztem, miszereint én nem a békével jöttem, hanem fegyver van a kezemben…
Isten kint és bent.
Igen az ember végső legtisztább állapota, mint Jézus Krisztus. És igen az ember is Istenhez hasonlatos és tökéletes, De ezt az állapotot nem Önmagán keresztül éri el, hanem Jézus Krisztuson keresztül (senki nem mehet az Atyához, csak is Énáltalam).
Csak akkor tudnád elérni önmagadon keresztül, ha már isten lennél, és csak „megvalósítanád” magad. De Isten csak Egy van, és nem lehetsz belőle Egy, hanem te is az Egyben lehetsz.
Én benne, Ő bennem. Jézus nem hangoztatja, hogy Ő is isten, csak azt mondja, hogy Ő Isten fia, és Ő semmit nem cselekszik önmagától, csakis azt teszi amit az Atyja akar.
Te szereted a múltadat a tapasztalataidat, én nem.
Mert a múltam és a tapasztalataim miatt egykor nagyon erősnek, bölcsnek, „tudatosnak” hittem magam, és még azt is hittem, hogy tudok bármit is az Igaz szeretetről.
De ez mind hazugság volt. Akkor áldottam a sorsom, most szégyenkezem miatta.
Hiába is látom ezen tapasztalatok segítségével, hogy ki mibe van beleragadva, mert nem tudok érte semmit sem tenni. Legalább is olyat nem amit ti értékelnétek, olyat ami látványos.
Mert csak azt tudom tenni, hogy kérem Istent, hogy segítsen megnyitni a szíveteket, de ő csak úgy tudja ezt megtenni, ha elveszi azt amitek van, és ekkor meg azt kérem Istentől, hogy mégse vegye el, mert szenvedtek nélküle.
Én szeretném, ha olyan ember lehettem volna, akit születésétől fogva az Isten szeretetére nevelnek, akivel eljárnak templomba, akinek a kötelező olvasmánya a Biblia lehetett volna.
Én szeretném ha egyszerű ember lehettem volna, akit az én és más emberek tapasztalatai, szavai, gondolati nem emeltek volna egy hamis magasságba. Ha elvenné azt amit „tudok”.
Arra vágyom, hogy Isten tartson meg egy egyszerű embernek, akinek vannak hibái, vétkei, mert nem elég erős, hogy megállhasson. Aki nem több másoknál, és ha mégis az csaki Isten akarata és nem az én érdemem.
Akarom érezni a szívemet, ami vérzik, ha másnak fájdalmat okozok, vagy akarom érezni a vétkeim súlyát, hogy Isten megbocsáthasson és soha többé nem akarom az ártatlanságomat hangoztatni, a karma tanával, vagy a tapasztalatok fontosságával, vagy a minden úgy jó, ahogy van bölcsességekkel.
Számomra ez az Élet. Mert az Élet az a Lélek, és én ilyennek látom a Lelket.
Nem lehet soha egyensúlyban a világban, mert nem ez az otthona.