Volt-e már megvilágosodás gyanús élményed? Éreztél-e valaha olyat, amit előtte még soha? Ami olyan volt, mint egy belső találkozás önmagaddal és megmagyarázhatatlan boldogságérzéssel jár? Írd meg, ha történt veled ilyen és szeretnél róla többet tudni. Ha még nem történt veled ilyen, és érdekel a téma, akkor is írj bátran!
Volt, erről írtam is. Azonban nem volt megmagyarázhatatlan, hane
Volt, erről írtam is. Azonban nem volt megmagyarázhatatlan, hanem várható volt a „felbukkanása”, és előzménye is volt neki, amiért végül is megjelent. Annak ellenére, hogy számítottam rá, mégis meglepő volt az ereje és a valósága. Más elképzelni és más megélni.
Volt, erről írtam is. Azonban nem volt megmagyarázhatatlan, hane
Volt, erről írtam is. Azonban nem volt megmagyarázhatatlan, hanem várható volt a „felbukkanása”, és előzménye is volt neki, amiért végül is megjelent. Annak ellenére, hogy számítottam rá, mégis meglepő volt az ereje és a valósága. Más elképzelni és más megélni.
Ennyi 🙂
Igazából erről sokkal többet nem is lehet írni, mint
Ennyi 🙂
Igazából erről sokkal többet nem is lehet írni, mint Ádám írt. Volt, csodálatos volt, ennyi 😀
Nem is a bekövetkezése a megmagyarázhatatlan, hanem maga az érzés, amit olyankor megtapasztal az ember. Szavakba nem önthető. Bár nekem nem volt előzménye. Úgy értve volt, hogy meditálás közben tapasztaltam meg, meg amikor csak úgy medi nélkül, akkor is kellett hozzá egy bizonyos valami, aminek hatására felrobbantam belül, de azt nem mondanám egyik esetre sem, hogy számítottam rá 🙂
Egyébként meglehetősen sokszor sikerül már átélnem a dolgot, egészen különböző helyzetekben, egyre hosszabb időre, egyre erősebb intenzitással, de azért még bőven messze vagyok tőle, hogy véglegesen felébredjek. Kis szemnyitogatások ezek inkább 🙂 De annak gyönyörűek 🙂
Soha ne akarj más lenni, mint aki vagy
Szerintem ebben nem is csak az érzés a lényeges, mert az szimplá
Szerintem ebben nem is csak az érzés a lényeges, mert az szimplán nagyon jó 🙂 A lényeges még, ha a tapasztalat szellemi fejlődést is előidéz, vagyis értelemmel is fel tudod fogni, hogy miről van szó, nem csak tapasztalod. Akkor már érted is az Igazságot, nem csak megéled.
Ha Istent látjuk a dologban, akkor megélni a Istent nem ugyanaz, mint megérteni és tudatosítani.
Lehet érezni Istent és ezáltal ideiglenesen megvilágosultságba kerülni. De szerintem a valódi megvilágosodás az, amikor már meg is értetted, felfogtad Istent.
Így van 🙂 Viszont meg is érteni, felfogni csak akkor lehet, ha
Így van 🙂 Viszont meg is érteni, felfogni csak akkor lehet, ha nem azon töröd magad, hogy megértsd. Imádom ezeket a paradoxonokat 😀 Ha azért ülök le meditálni, hogy na majd most nagyon megértem az Igazságot, akkor rittig nem történik semmi, csak őrlöm magamat, de ha azért ülök le meditálni, mert épp jön egy spontán érzés, hogy na most egy kicsit szükségem van a csendre, na akkor mindig megmutat magából egy kis darabot 🙂 Szóval csak úgy lehet megérteni, ha eggyé válsz vele, ha beleolvadsz az Igazságba Te magad is, és nem kívülállóként próbálkozol felboncolni, és megérteni. 🙂 Ki van ez találva rendesen 🙂 Hála Istennek. Szó szerint 😀
Soha ne akarj más lenni, mint aki vagy
Ennyi 🙂
Igazából erről sokkal többet nem is lehet írni, mint
Ennyi 🙂
Igazából erről sokkal többet nem is lehet írni, mint Ádám írt. Volt, csodálatos volt, ennyi 😀
Nem is a bekövetkezése a megmagyarázhatatlan, hanem maga az érzés, amit olyankor megtapasztal az ember. Szavakba nem önthető. Bár nekem nem volt előzménye. Úgy értve volt, hogy meditálás közben tapasztaltam meg, meg amikor csak úgy medi nélkül, akkor is kellett hozzá egy bizonyos valami, aminek hatására felrobbantam belül, de azt nem mondanám egyik esetre sem, hogy számítottam rá 🙂
Egyébként meglehetősen sokszor sikerül már átélnem a dolgot, egészen különböző helyzetekben, egyre hosszabb időre, egyre erősebb intenzitással, de azért még bőven messze vagyok tőle, hogy véglegesen felébredjek. Kis szemnyitogatások ezek inkább 🙂 De annak gyönyörűek 🙂
Soha ne akarj más lenni, mint aki vagy
Szerintem ebben nem is csak az érzés a lényeges, mert az szimplá
Szerintem ebben nem is csak az érzés a lényeges, mert az szimplán nagyon jó 🙂 A lényeges még, ha a tapasztalat szellemi fejlődést is előidéz, vagyis értelemmel is fel tudod fogni, hogy miről van szó, nem csak tapasztalod. Akkor már érted is az Igazságot, nem csak megéled.
Ha Istent látjuk a dologban, akkor megélni a Istent nem ugyanaz, mint megérteni és tudatosítani.
Lehet érezni Istent és ezáltal ideiglenesen megvilágosultságba kerülni. De szerintem a valódi megvilágosodás az, amikor már meg is értetted, felfogtad Istent.
Így van 🙂 Viszont meg is érteni, felfogni csak akkor lehet, ha
Így van 🙂 Viszont meg is érteni, felfogni csak akkor lehet, ha nem azon töröd magad, hogy megértsd. Imádom ezeket a paradoxonokat 😀 Ha azért ülök le meditálni, hogy na majd most nagyon megértem az Igazságot, akkor rittig nem történik semmi, csak őrlöm magamat, de ha azért ülök le meditálni, mert épp jön egy spontán érzés, hogy na most egy kicsit szükségem van a csendre, na akkor mindig megmutat magából egy kis darabot 🙂 Szóval csak úgy lehet megérteni, ha eggyé válsz vele, ha beleolvadsz az Igazságba Te magad is, és nem kívülállóként próbálkozol felboncolni, és megérteni. 🙂 Ki van ez találva rendesen 🙂 Hála Istennek. Szó szerint 😀
Soha ne akarj más lenni, mint aki vagy
belső találkozások
Nem igazán tudom, hogy mi számít megvilágosodás gyanúsnak?
Egyszer álmomban egy égő házban voltam és ahogy jöttem kifelé azt mondtam magamnak, hogy „nem éghetek meg, mert a lelkem halhatatlan és nem fogja a tűz sem!”
Én ezt tűz beavatásnak gondolnám, de sosem jártam utána.
Másik alkalommal csoportos mediben az egységélményt éltem meg, hogy egy vagyok mindennel, ami csak létezik. Ezt egységélmény megélésének gondolnám, ami csodás volt, bár utána intenzívebben éltem meg az égi világtól való elszakadottság érzését is.
Álmomban elvittek megmutatni egy haldokló csillagot, amivel hihetetlenül erős közösséget éreztem. Még ebben az állapotában is csodálatos volt látni, megtapasztalni azt, hogy valahogy nagyon erős együttérzéssel viszonyultam hozzá.
Egy táltos doboláskor, egy magyar kolostor romjainál történő révülésben kívülről láttam egy csodálatos, fenséges spirálgalaxist. Amint visszahúzódtam a testemben, a mellettem még révülésben levő személy fénytestét hatalmasnak és fenségesnek érzékeltem.
Fogalmam sincs, hogy ezek minek számítanak, lehet, hogy csak az előkészítő út velejárói, (vagy több közük van a belső látáshoz, mint a megvilágosodáshoz, nem tudom megítélni:) de leírtam őket.
Na ez az, mi számít annak. 🙂 Mert ha a találkozás önmagunkkal,
Na ez az, mi számít annak. 🙂 Mert ha a találkozás önmagunkkal, felébredés, önismereti élmény, akkor szerintem nagyon sok megvilágosodott van a Földön, nem csak emberi lényekre értem. Szóval ez olyan, relatív dolog. Mi a megvilágosodás? Szerintem az egy adott dologgal kapcsolatban, mikor valamit megértünk, akkor úgy érezzük: áá, már világos. 🙂 Ez is felfogható annak.
Haláltapasztalat után felébredés,megvilágosodás
Sziasztok.
Megosztom veletek a haláltapasztalatomat,ami 1,5 éve történt velem.
Sok sok szenvedés után jutottam el arra a pontra, hogy nem tudok megszabadulni a szenvedéseimtől. Mély depresszió, pánik, poszttraumás szindróma gyötört, testileg, lelkileg, mentálisan. Egyszóval a pokolban voltam. Orvos, önkutatás, olvasás stb. Semmi de semmi nem oldotta a szenvedést.
Azonban mindig azt mondtam magamnak. Nem leszek olyan gyáva, hogy önkezemmel vessek véget a szenvedésnek. Ha meghalok, hát akkor öljön meg a szenvedés. Nem segítek neki.
Annyit tudtam a traumáról,hogy a gyász ami oldja. Hogyan is gyászolhatnék,mikor ennyi pokoli érzés gyötör? Kérdeztem magamtól.
Hogyan lehet egyáltalán a pokolban gyászolni?
Ha gyász van ott akkor valami halál elmúlás, kell hogy legyen.
Hogyan hozhatnám be a gyász érzését? Ezen tűnődtem. Hajlandó voltam már mindenre csak legyen valami megkönnyebbülés, valahogy szabaduljak.
Jobbat nem tudtam kitalálni, mint azt hogy elképzeltem, hogy meghaltam. A pap áll a koporsóm előtt és gyász éneket énekel.
Ezt a gyász éneket dúdoltam magamban reggeltől estig. 3 napon keresztül.
A szövege a következő volt. De gondolom mindenki ismeri. Istenem örök atyám szent kezedbe adom lelkem. Légy te az én igaz bírám engedj vissza országodba engem.
Azonban nem jött az igazi áttörés. Nem lettem jobban.
A harmadik nap reggelén bementem dolgozni.
Teljes feladás érzés volt bennem. Eljutottam arra a pontra,hogy nem tudok mit csinálni. Megtettem mindent. Képtelen vagyok már több erőfeszítésre. Belefáradtam a harcba.
Azon tűnődtem, még hogy mi lehet az ami ezt a végtelen erős szenvedést okozza.(könyvben utaltak rá, hogy van valami ami a traumát fent tartja)Csalódás, szenvedés, vagy mi amit éreztem és nem került feldolgozásra? ezen gondolkodtam.
Aztán derült égből, mint a villámcsapás. Mélyen belülről jött egy gondolat, ami azt mondta. Meg kellett volna halnod. Ezt kellett volna átélni.
És elkezdődött. Összerándult a gyomrom.
Az egész lényemet a has közepére húzta. Próbáltam kiabálni segítségért, de már hang nem jött ki a torkomon. Rátámaszkodtam az asztalra. Olyan erősen olyan gyorsan jött az elmúlás érzése, hogy tudtam semmire sincs időm. Ide mire orvos vagy mentő kiér. Rég halott leszek.
Próbáltam még a feleségemet felhívni, de már nem tudtam cselekedni sem. Túl késő volt már bármit is tenni.
Megszűnt a látás, megszűnt a hallás. Megszűnt minden érzékelés. Eltűnt a világ.
Azonban belül teljesen éber voltam. Sokkal éberebb mint valaha.
Rettenetes halál félelem jött. Tudtam itt most végem. Meghalok.
A gyomromból a szorítás elindult fel a fejem irányába. Ahogy a mellkasomba ért éreztem ahogy szakad ki a lelkem.
Imádkozni kezdtem. Jézus Krisztushoz. Kértem legyen velem fogja a kezem, mert nagyon félek.
Kértem ha lehet engedjen vissza az életbe, szeretném felnevelni a gyerekeimet.
A testből való kiszakadásom azonban folytatódott.
Teljesen éber voltam és figyeltem mi történik.
Elértem arra a pontra hogy megadtam magam. Beletörődtem, hogy meghalok.
Teljesen felment a fejembe eltűntem úgy ahogy voltam. A fejemen keresztül távozott mindaz ami én voltam a halállal együtt.
Amikor újra megjelent az érzékelés és vele együtt a világ, teljesen más helyen voltam.
Körbe néztem. Most élek vagy meghaltam? Nagyon mély csend volt bennem és kívül is. Isteni béke érzés járt át. A szenvedést a testi fájdalmat mintha kimetszették volna belőlem. Odamentem valakihez, hogy válaszol e nekem. Lát e egyáltalán? Válaszolt. Uhh, élek, gondoltam.
Fáztam. Tavaszi meleg volt, de fáztam.
Kép jelent meg előttem. temetést láttam.
A koporsóra a nevem volt felírva.
Gyászolók sírtak.
Nagyon mély gyász jelent meg bennem. Olyan hideget éreztem ami lehetetlen lett volna akkor kb. 20-25 fok lehetett.
Tudtam ez az a gyász amit éreznem kellett. A saját énem elvesztésének a gyásza.
Boldog voltam hogy élek a szenvedések távoztak. Nyugalom és béke járt át.
Még a rá következő 2 napban átéltem ugyan ezt, de a harmadik nap már kiröhögtem a halált. Tudtam, hogy nincs hatalma felettem. Mi már soha nem fogunk találkozni. Hallhatatlan vagyok.
Ekkor ébredtem fel. Új világba érkeztem. Újjá születtem. Kegyelmet kaptam. Isteni kegyelmet.
Szivesen válaszolok,ha van aki szeretne kérdezni.skyp cimem zsolti386
megfejtés
Égö ház= mostani lelkivilágod, változások, csalódások, stressz jön de nem lesz túl nehéz
jössz kifelé= keresed a kiutat, képes vagy vigasztalni magad egyedül ami fontos
meditáció= majd ihletet fogsz kapni, úgy tünik nagyot és sokat, és egyenes lesz az út
csillag= a beavatás csillaga, csak az elsönél egy hatalmas multidimenzionális csillagot lehet látni, ez a Világur pecsétje, ö ad minden beavatást
magyar kolostor=magyar egyház és magyar ember (??)
nemtudom
belső találkozások
Nem igazán tudom, hogy mi számít megvilágosodás gyanúsnak?
Egyszer álmomban egy égő házban voltam és ahogy jöttem kifelé azt mondtam magamnak, hogy „nem éghetek meg, mert a lelkem halhatatlan és nem fogja a tűz sem!”
Én ezt tűz beavatásnak gondolnám, de sosem jártam utána.
Másik alkalommal csoportos mediben az egységélményt éltem meg, hogy egy vagyok mindennel, ami csak létezik. Ezt egységélmény megélésének gondolnám, ami csodás volt, bár utána intenzívebben éltem meg az égi világtól való elszakadottság érzését is.
Álmomban elvittek megmutatni egy haldokló csillagot, amivel hihetetlenül erős közösséget éreztem. Még ebben az állapotában is csodálatos volt látni, megtapasztalni azt, hogy valahogy nagyon erős együttérzéssel viszonyultam hozzá.
Egy táltos doboláskor, egy magyar kolostor romjainál történő révülésben kívülről láttam egy csodálatos, fenséges spirálgalaxist. Amint visszahúzódtam a testemben, a mellettem még révülésben levő személy fénytestét hatalmasnak és fenségesnek érzékeltem.
Fogalmam sincs, hogy ezek minek számítanak, lehet, hogy csak az előkészítő út velejárói, (vagy több közük van a belső látáshoz, mint a megvilágosodáshoz, nem tudom megítélni:) de leírtam őket.
Na ez az, mi számít annak. 🙂 Mert ha a találkozás önmagunkkal,
Na ez az, mi számít annak. 🙂 Mert ha a találkozás önmagunkkal, felébredés, önismereti élmény, akkor szerintem nagyon sok megvilágosodott van a Földön, nem csak emberi lényekre értem. Szóval ez olyan, relatív dolog. Mi a megvilágosodás? Szerintem az egy adott dologgal kapcsolatban, mikor valamit megértünk, akkor úgy érezzük: áá, már világos. 🙂 Ez is felfogható annak.
Haláltapasztalat után felébredés,megvilágosodás
Sziasztok.
Megosztom veletek a haláltapasztalatomat,ami 1,5 éve történt velem.
Sok sok szenvedés után jutottam el arra a pontra, hogy nem tudok megszabadulni a szenvedéseimtől. Mély depresszió, pánik, poszttraumás szindróma gyötört, testileg, lelkileg, mentálisan. Egyszóval a pokolban voltam. Orvos, önkutatás, olvasás stb. Semmi de semmi nem oldotta a szenvedést.
Azonban mindig azt mondtam magamnak. Nem leszek olyan gyáva, hogy önkezemmel vessek véget a szenvedésnek. Ha meghalok, hát akkor öljön meg a szenvedés. Nem segítek neki.
Annyit tudtam a traumáról,hogy a gyász ami oldja. Hogyan is gyászolhatnék,mikor ennyi pokoli érzés gyötör? Kérdeztem magamtól.
Hogyan lehet egyáltalán a pokolban gyászolni?
Ha gyász van ott akkor valami halál elmúlás, kell hogy legyen.
Hogyan hozhatnám be a gyász érzését? Ezen tűnődtem. Hajlandó voltam már mindenre csak legyen valami megkönnyebbülés, valahogy szabaduljak.
Jobbat nem tudtam kitalálni, mint azt hogy elképzeltem, hogy meghaltam. A pap áll a koporsóm előtt és gyász éneket énekel.
Ezt a gyász éneket dúdoltam magamban reggeltől estig. 3 napon keresztül.
A szövege a következő volt. De gondolom mindenki ismeri. Istenem örök atyám szent kezedbe adom lelkem. Légy te az én igaz bírám engedj vissza országodba engem.
Azonban nem jött az igazi áttörés. Nem lettem jobban.
A harmadik nap reggelén bementem dolgozni.
Teljes feladás érzés volt bennem. Eljutottam arra a pontra,hogy nem tudok mit csinálni. Megtettem mindent. Képtelen vagyok már több erőfeszítésre. Belefáradtam a harcba.
Azon tűnődtem, még hogy mi lehet az ami ezt a végtelen erős szenvedést okozza.(könyvben utaltak rá, hogy van valami ami a traumát fent tartja)Csalódás, szenvedés, vagy mi amit éreztem és nem került feldolgozásra? ezen gondolkodtam.
Aztán derült égből, mint a villámcsapás. Mélyen belülről jött egy gondolat, ami azt mondta. Meg kellett volna halnod. Ezt kellett volna átélni.
És elkezdődött. Összerándult a gyomrom.
Az egész lényemet a has közepére húzta. Próbáltam kiabálni segítségért, de már hang nem jött ki a torkomon. Rátámaszkodtam az asztalra. Olyan erősen olyan gyorsan jött az elmúlás érzése, hogy tudtam semmire sincs időm. Ide mire orvos vagy mentő kiér. Rég halott leszek.
Próbáltam még a feleségemet felhívni, de már nem tudtam cselekedni sem. Túl késő volt már bármit is tenni.
Megszűnt a látás, megszűnt a hallás. Megszűnt minden érzékelés. Eltűnt a világ.
Azonban belül teljesen éber voltam. Sokkal éberebb mint valaha.
Rettenetes halál félelem jött. Tudtam itt most végem. Meghalok.
A gyomromból a szorítás elindult fel a fejem irányába. Ahogy a mellkasomba ért éreztem ahogy szakad ki a lelkem.
Imádkozni kezdtem. Jézus Krisztushoz. Kértem legyen velem fogja a kezem, mert nagyon félek.
Kértem ha lehet engedjen vissza az életbe, szeretném felnevelni a gyerekeimet.
A testből való kiszakadásom azonban folytatódott.
Teljesen éber voltam és figyeltem mi történik.
Elértem arra a pontra hogy megadtam magam. Beletörődtem, hogy meghalok.
Teljesen felment a fejembe eltűntem úgy ahogy voltam. A fejemen keresztül távozott mindaz ami én voltam a halállal együtt.
Amikor újra megjelent az érzékelés és vele együtt a világ, teljesen más helyen voltam.
Körbe néztem. Most élek vagy meghaltam? Nagyon mély csend volt bennem és kívül is. Isteni béke érzés járt át. A szenvedést a testi fájdalmat mintha kimetszették volna belőlem. Odamentem valakihez, hogy válaszol e nekem. Lát e egyáltalán? Válaszolt. Uhh, élek, gondoltam.
Fáztam. Tavaszi meleg volt, de fáztam.
Kép jelent meg előttem. temetést láttam.
A koporsóra a nevem volt felírva.
Gyászolók sírtak.
Nagyon mély gyász jelent meg bennem. Olyan hideget éreztem ami lehetetlen lett volna akkor kb. 20-25 fok lehetett.
Tudtam ez az a gyász amit éreznem kellett. A saját énem elvesztésének a gyásza.
Boldog voltam hogy élek a szenvedések távoztak. Nyugalom és béke járt át.
Még a rá következő 2 napban átéltem ugyan ezt, de a harmadik nap már kiröhögtem a halált. Tudtam, hogy nincs hatalma felettem. Mi már soha nem fogunk találkozni. Hallhatatlan vagyok.
Ekkor ébredtem fel. Új világba érkeztem. Újjá születtem. Kegyelmet kaptam. Isteni kegyelmet.
Szivesen válaszolok,ha van aki szeretne kérdezni.skyp cimem zsolti386
megfejtés
Égö ház= mostani lelkivilágod, változások, csalódások, stressz jön de nem lesz túl nehéz
jössz kifelé= keresed a kiutat, képes vagy vigasztalni magad egyedül ami fontos
meditáció= majd ihletet fogsz kapni, úgy tünik nagyot és sokat, és egyenes lesz az út
csillag= a beavatás csillaga, csak az elsönél egy hatalmas multidimenzionális csillagot lehet látni, ez a Világur pecsétje, ö ad minden beavatást
magyar kolostor=magyar egyház és magyar ember (??)
nemtudom
megvilágosodás fogalma Sanyitól
„A megvilágosodás a spirituális fejlődésünk egyik csúcspontja, ahol felébredünk az összes a illúziónkból és elérjük a tudat abszolút állapotát. A megvilágosodott lény tökéletesen tudatában van önmagának és a világnak, és ezzel meg is szabadult addigi szenvedéseinek okaitól. Lényét elönti a boldogság, a harmónia és szeretet, és minden elképzelhető abszolút állapotban egyszerre van jelen.
Az abszolút állapotok, megvilágosodás és felébredés elérésére léteznek kidolgozott lelki gyakorlatok, meditációk”. idézet Sanyitól.
A Sirály csomag : http://onmegvalositas.hu/siraly/21
„A Megvilágosodás Sirály csomag a következő témákat tartalmazza:
* Tudatosság letöltése meditáció
* Eggyé válás a boldogsággal – gyakorlat
* Az eggyé válás gyakorlata
* Feloldódás, egység megélése
* Teljes megnyílás
* Honnan jövünk?
* A teremtésből fakadó probléma feloldása
* Kundalini ébresztés előkészítése, gyakorlat
* Visszajutás a forráshoz, Önvalónkhoz
* Az egó szétfeszítése
* Kiüresítés, visszatekintés a forrásba
* Visszatérés a forráshoz, a hazatérés gyakorlata
* A megvilágosodás tudatosítása
* A tudatosság energiájának letöltése
Ezekkel a gyakorlatokkal és előadásokkal válik teljessé az önismereti és spirituális fejlődésed”.
Minek kell ezt ennyire
Minek kell ezt ennyire túlbonyolítani?
Logikus lehet az, hogy a végső valóság megismerése ennyire bonyolult?
Nem lehet, hogy ez végtelenül egyszerű és a megoldás ott van az orrunk előtt?
Könyörgöm!
Önmagad megtalálásához miért lenne szükség ennyiféle tanfolyamra és technikára?
Önmagad sokkal közelebb van hozzád, mint bármi ebben a teremtésben.
Csak fordítsd a figyelmedet befelé…
Tudod miért van erre szükség?
Azért mert annyi minden van
Tudod miért van erre szükség?
Azért mert annyi minden van bennünk,ami a személyiségünk ,az egónk,az érzelmeink ösztöneink
hogy ez mind ,mind megakadályozza,hogy tényleg eljussunk a legbelső igaz lényünkhöz.
És igen is ,hogy pont ezért kellenek ezek a gyakorlatok,hogy szép lassan módszeresen meg tudjunk szabadulni ezektől a dolgoktól,és ne legyen már akadály az Önvalónk és köztünk.
Ez egyáltalán nem olyan egyszerű,és piszok nagy munka,és minden adekvát tanítás erre ösztönöz,és nagyon helyesen Sanyi is.Pontosan ezért működő a rendszere.
Ebben nem értek veled egyet,mert valóban az ,,önmagam” sokkal közelebb van hozzám mint bármi,csak éppen a sok hamis azonosításom miatt ezt nem vehetem észre:) Tehát az első lépés
az ,hogy ezeket az akadályokat ,,eltüntessem” az útból.
„Azért mert annyi minden van bennünk,ami a személyiségünk ,az
„Azért mert annyi minden van bennünk,ami a személyiségünk ,az egónk,az érzelmeink ösztöneink
hogy ez mind ,mind megakadályozza”
A tudatot legfeljebb csak saját maga akadályozhatja. Az a fabra, hogy az ego, elme… stb ilyen meg olyan csak kifogás, és bűnbak keresés. Persze megkönnyebbülést nyújt, mert átruházza a felelősséget és a hibást magunkról egy másik dologra, azonban ezekkel a dolgokkal valójában semmi gond sincs. Ha a tudat tudatlan magával szemben, akkor tűnik úgy mintha baj lenne velük… pedig csak a tudat nem ismeri még magát 🙂
megvilágosodás fogalma Sanyitól
„A megvilágosodás a spirituális fejlődésünk egyik csúcspontja, ahol felébredünk az összes a illúziónkból és elérjük a tudat abszolút állapotát. A megvilágosodott lény tökéletesen tudatában van önmagának és a világnak, és ezzel meg is szabadult addigi szenvedéseinek okaitól. Lényét elönti a boldogság, a harmónia és szeretet, és minden elképzelhető abszolút állapotban egyszerre van jelen.
Az abszolút állapotok, megvilágosodás és felébredés elérésére léteznek kidolgozott lelki gyakorlatok, meditációk”. idézet Sanyitól.
A Sirály csomag : http://onmegvalositas.hu/siraly/21
„A Megvilágosodás Sirály csomag a következő témákat tartalmazza:
* Tudatosság letöltése meditáció
* Eggyé válás a boldogsággal – gyakorlat
* Az eggyé válás gyakorlata
* Feloldódás, egység megélése
* Teljes megnyílás
* Honnan jövünk?
* A teremtésből fakadó probléma feloldása
* Kundalini ébresztés előkészítése, gyakorlat
* Visszajutás a forráshoz, Önvalónkhoz
* Az egó szétfeszítése
* Kiüresítés, visszatekintés a forrásba
* Visszatérés a forráshoz, a hazatérés gyakorlata
* A megvilágosodás tudatosítása
* A tudatosság energiájának letöltése
Ezekkel a gyakorlatokkal és előadásokkal válik teljessé az önismereti és spirituális fejlődésed”.
Minek kell ezt ennyire
Minek kell ezt ennyire túlbonyolítani?
Logikus lehet az, hogy a végső valóság megismerése ennyire bonyolult?
Nem lehet, hogy ez végtelenül egyszerű és a megoldás ott van az orrunk előtt?
Könyörgöm!
Önmagad megtalálásához miért lenne szükség ennyiféle tanfolyamra és technikára?
Önmagad sokkal közelebb van hozzád, mint bármi ebben a teremtésben.
Csak fordítsd a figyelmedet befelé…
Tudod miért van erre szükség?
Azért mert annyi minden van
Tudod miért van erre szükség?
Azért mert annyi minden van bennünk,ami a személyiségünk ,az egónk,az érzelmeink ösztöneink
hogy ez mind ,mind megakadályozza,hogy tényleg eljussunk a legbelső igaz lényünkhöz.
És igen is ,hogy pont ezért kellenek ezek a gyakorlatok,hogy szép lassan módszeresen meg tudjunk szabadulni ezektől a dolgoktól,és ne legyen már akadály az Önvalónk és köztünk.
Ez egyáltalán nem olyan egyszerű,és piszok nagy munka,és minden adekvát tanítás erre ösztönöz,és nagyon helyesen Sanyi is.Pontosan ezért működő a rendszere.
Ebben nem értek veled egyet,mert valóban az ,,önmagam” sokkal közelebb van hozzám mint bármi,csak éppen a sok hamis azonosításom miatt ezt nem vehetem észre:) Tehát az első lépés
az ,hogy ezeket az akadályokat ,,eltüntessem” az útból.
„Azért mert annyi minden van bennünk,ami a személyiségünk ,az
„Azért mert annyi minden van bennünk,ami a személyiségünk ,az egónk,az érzelmeink ösztöneink
hogy ez mind ,mind megakadályozza”
A tudatot legfeljebb csak saját maga akadályozhatja. Az a fabra, hogy az ego, elme… stb ilyen meg olyan csak kifogás, és bűnbak keresés. Persze megkönnyebbülést nyújt, mert átruházza a felelősséget és a hibást magunkról egy másik dologra, azonban ezekkel a dolgokkal valójában semmi gond sincs. Ha a tudat tudatlan magával szemben, akkor tűnik úgy mintha baj lenne velük… pedig csak a tudat nem ismeri még magát 🙂
egy másik megközelítés
„A megvilágosodás nem állapot, hanem folyamat, ami soha nem ér véget. Mindig lehet följebb jutni a tudásban, még jobban elmélyülni benne. Mert a tudás, az információ valamely halmazról, mindig csak részleges lehet, a teljességet csak a végtelenben éri el, (vagyis soha)”.
Egy más valaki így ír róla. (forrás: ezo.hu az internet böngészésből)
Ezt is közzé teszem, mert tetszik az, hogy nem egy nagy élményről vagy megtapasztalásról van szó esetleg, hanem egy több lépéses hosszú folyamatról:)
Pedig a megvilágosodás nem
Pedig a megvilágosodás nem egy többlépéses hosszú folyamat.
Ez az egyik legnagyobb önkorlátozó hiedelem.
A másodperc törtrésze alatt történik.
A megértés hozza el.
egy másik megközelítés
„A megvilágosodás nem állapot, hanem folyamat, ami soha nem ér véget. Mindig lehet följebb jutni a tudásban, még jobban elmélyülni benne. Mert a tudás, az információ valamely halmazról, mindig csak részleges lehet, a teljességet csak a végtelenben éri el, (vagyis soha)”.
Egy más valaki így ír róla. (forrás: ezo.hu az internet böngészésből)
Ezt is közzé teszem, mert tetszik az, hogy nem egy nagy élményről vagy megtapasztalásról van szó esetleg, hanem egy több lépéses hosszú folyamatról:)
Pedig a megvilágosodás nem
Pedig a megvilágosodás nem egy többlépéses hosszú folyamat.
Ez az egyik legnagyobb önkorlátozó hiedelem.
A másodperc törtrésze alatt történik.
A megértés hozza el.
Üzenés
Nekem már volt megvilágosodásélményem-ha AZ volt-,megtapasztaltam azt a bizonyos „LÉTEZEM” élményt. Hatalmas SZERETET-et éreztem akkor. Sajnos nem sikerült megtartani AZT az állapotot…
Ne akard megtartani!
Az elme
Ne akard megtartani!
Az elme erre képtelen.
Csak merülj bele!
Üzenés
Nekem már volt megvilágosodásélményem-ha AZ volt-,megtapasztaltam azt a bizonyos „LÉTEZEM” élményt. Hatalmas SZERETET-et éreztem akkor. Sajnos nem sikerült megtartani AZT az állapotot…
Ne akard megtartani!
Az elme
Ne akard megtartani!
Az elme erre képtelen.
Csak merülj bele!
Szerintem volt ilyen élményem, bár hozzátehetem én is, hogy ha
Szerintem volt ilyen élményem, bár hozzátehetem én is, hogy ha az volt egyáltalán. Én is azt éreztem, hogy egy vagyok minden létezővel és egyfajta békesség, „minden rendben van” érzés kerített hatalmába.
Nekem erről az jutott eszembe, és kíváncsi lennék, hogy a megvilágosodott ember milyen? Sosem dühös, sosem csalódott, sosincs úgymond alacsony rezgés szinten? Vagy nincs alacsony rezgés szinten, de azért dühös, vagy elöntik az indulatok időnként? El lehet érni azt az állapotot, hogy folyamatosan elégedettek, indulatmentesek legyünk? Egyáltalán érdemes elérni ezt? Megvilágosodott = mindig békés?
🙂
„Milarepa mindenütt kereste a megvilágosodást, de nem talált választ – míg egy nap látott egy öregembert, aki lassan lefelé sétált egy hegyi ösvényen, nehéz zsákot cipelve. Milarepa azonnal megérezte, hogy ez az öregember ismeri a titkot, amelyet ő kétségbeesetten keresett éveken át.
– Öreg, kérlek, mondd meg nekem, amit tudsz: mi a megvilágosodás?
Az öregember rámosolygott egy pillanatra, lehajította a nehéz súlyt a válláról és kiegyenesedett.
– Igen, most már látom! – kiáltotta Milarepa. – Örökké hálás leszek. De hadd kérdezzek még valamit: mi van a megvilágosodás után?
Az öreg, újra elmosolyodva, ismét felvette a zsákot, a hátára vetette, megigazította terhét, és ment tovább az útján.
Dan Millman – A békés harcos útja”
Ez nekem nagyon tetszik. 🙂 Békés harcos: ez a kifejezés is.
Ez nekem nagyon tetszik. 🙂 Békés harcos: ez a kifejezés is. Valószínű el fogom olvasni ezt a művet, már hallottam róla, de még nem olvastam.
Szerintem volt ilyen élményem, bár hozzátehetem én is, hogy ha
Szerintem volt ilyen élményem, bár hozzátehetem én is, hogy ha az volt egyáltalán. Én is azt éreztem, hogy egy vagyok minden létezővel és egyfajta békesség, „minden rendben van” érzés kerített hatalmába.
Nekem erről az jutott eszembe, és kíváncsi lennék, hogy a megvilágosodott ember milyen? Sosem dühös, sosem csalódott, sosincs úgymond alacsony rezgés szinten? Vagy nincs alacsony rezgés szinten, de azért dühös, vagy elöntik az indulatok időnként? El lehet érni azt az állapotot, hogy folyamatosan elégedettek, indulatmentesek legyünk? Egyáltalán érdemes elérni ezt? Megvilágosodott = mindig békés?
🙂
„Milarepa mindenütt kereste a megvilágosodást, de nem talált választ – míg egy nap látott egy öregembert, aki lassan lefelé sétált egy hegyi ösvényen, nehéz zsákot cipelve. Milarepa azonnal megérezte, hogy ez az öregember ismeri a titkot, amelyet ő kétségbeesetten keresett éveken át.
– Öreg, kérlek, mondd meg nekem, amit tudsz: mi a megvilágosodás?
Az öregember rámosolygott egy pillanatra, lehajította a nehéz súlyt a válláról és kiegyenesedett.
– Igen, most már látom! – kiáltotta Milarepa. – Örökké hálás leszek. De hadd kérdezzek még valamit: mi van a megvilágosodás után?
Az öreg, újra elmosolyodva, ismét felvette a zsákot, a hátára vetette, megigazította terhét, és ment tovább az útján.
Dan Millman – A békés harcos útja”
Ez nekem nagyon tetszik. 🙂 Békés harcos: ez a kifejezés is.
Ez nekem nagyon tetszik. 🙂 Békés harcos: ez a kifejezés is. Valószínű el fogom olvasni ezt a művet, már hallottam róla, de még nem olvastam.
Megvilágosodósdi
Aki látta a Torrente cimü filmet (nem tudom melyik része)
az biztos ismeri a jelenetet amikor Torrente elviszi a haverját a
kuplerájba hogy ,,férfit csináljanak belöle”.
A szobában a csaj leveszi a felsöjét egy kicsit játszik vele,
s váratlanul jól felképeli,és azt mondja: ,,ez volt az nem nagy dolog ugye?”
Szóval a megvilágosodási bolondéria is ilyen lehet.
Honnan tudom hogy a számomra új élmény az a megvilágosodás?
Most trendi megvilágosodoni.
Mekkora mázli hogy van lehetöség hogy gyorstalpalón világosodjunk meg! :)))
Csak idöpontot kérek,beírom a naptárba hogy megvilágosodás december 10-töl január 10-ig.
S ha ez is megvan,jöhet egy újabb örület. 😉
Üdv!Erika
Nekem is ez fura néhány ilyen gyorstalpalóban vagy spirituális
Nekem is ez fura néhány ilyen gyorstalpalóban vagy spirituális könyvben. Nem azt mondom, hasznosak, mert lehet belőlük tapasztalni, tanulni, soha nem tudja az ember, hol talál választ és hogyan valamilyen kérdésére. De ha úgy állítanak valamit be, hogy „feltaláltuk a spanyol viaszt”, és „most már olyan boldog megvilágosodott ember leszel, ha ezt és azt elolvasod, elvégzed”, abban már nem hiszek, olvastam már ilyet, és nem volt számomra az élet titka, bár voltak benne számomra is hasznos dolgok.
„Csak idöpontot kérek,beírom a naptárba hogy megvilágosodás december 10-töl január 10-ig.
S ha ez is megvan,jöhet egy újabb örület. ;)” Ez a megfogalmazás nagyon tetszett. :D:D:D:D Na pont ez az. 🙂 Az életben folyamatosan tanulunk dolgokat, innen-onnan, így-úgy, minden nap, sokaktól. Egyre többet látunk, tapasztalunk, ez az egész egy folyamatos valami az életünkben, hogy egyre többet tanulunk meg.
Nekem sem az a bajom ezzel,hogy próbálnak technikákat adni,vagy
Nekem sem az a bajom ezzel,hogy próbálnak technikákat adni,vagy tanítják pl.Maharshi módszerét,
ezek örvendetes dolgok.
Csak ne legyen már ilyen promója,hogy: Megvilágosodás ,kezdő,haladó,meg intenzív!
Ezzel teljesen vulgarizálják,lehúzzák ,nevetségessé teszik ,pont azt az ,,eszmét”,ami állítólag a szívügyük.
Beszéljenek a tanfolyamokon a Megvilágosodásról,csak ne legyen a tanfolyam maga az.
Mert a Megvilágosodás ,,talán” több ennél.
De hát ez kor divatja,hogy minden magasztos dolgot le kell húzni a sárga földig.
Egyetértek
Egyetértek Eva!
Megvilágosodás tanfolyam nem létezik.
A „megvilágosodás intenzíven” is jókat szoktam mosolyogni.
Elmével csinálják, elmebéli tapasztalatokra épül.
A megvilágosodás viszont túl van az elmén.
Az Önmegvalósítás nem egy „duál” gyakorlat.
Az Önmegvalósítás a lehető legbelsőségesebb, legintimebb dolog.
Ezekben a dolgokban /is/
Ezekben a dolgokban /is/ igazad van.Viszont nagyon örülök ,hogy felhoztad ezt a témát.
Igen ,általában ez a véleményem az ilyen tanfolyamokról,viszont van Vörös Ákosnak egy ilyen elnevezésű tanfolyama,amit az egyik mestere nyomdokain csinál.
Maga ez az elnevezés kiverte nálam a biztosítékot,amíg nem tudtam róla semmit.
Aztán utána néztem PrAkhasnak,és Hiteles embernek találom.
Úgyhogy vele kapcsolatban nem tartom fenn az elítélő véleményemet az ilyen tanfolyamokról.
Lehet ,hogy ott van az elme,de amit ő tanít összességében,az szerintem mind közelebb visz a dologhoz.Ez nagy segítség és többet szerintem nem is lehet.A többit az embernek saját magának kell megcsinálnia.
Ja ,és ha már itt tartunk
Ja ,és ha már itt tartunk ,tőled is szeretnék bocsánatot kérni,hogy annyit bosszantottalak,
mikor Te segíteni akartál nekünk.
Gondoltam megkereslek és elmondom,de nagyon örülök,hogy végül is Te jöttél,mert én amilyen halogató vagyok,hááát…,így sokkal jobb.
Most tiszta a lelkiismeretem.
Megvilágosodósdi
Aki látta a Torrente cimü filmet (nem tudom melyik része)
az biztos ismeri a jelenetet amikor Torrente elviszi a haverját a
kuplerájba hogy ,,férfit csináljanak belöle”.
A szobában a csaj leveszi a felsöjét egy kicsit játszik vele,
s váratlanul jól felképeli,és azt mondja: ,,ez volt az nem nagy dolog ugye?”
Szóval a megvilágosodási bolondéria is ilyen lehet.
Honnan tudom hogy a számomra új élmény az a megvilágosodás?
Most trendi megvilágosodoni.
Mekkora mázli hogy van lehetöség hogy gyorstalpalón világosodjunk meg! :)))
Csak idöpontot kérek,beírom a naptárba hogy megvilágosodás december 10-töl január 10-ig.
S ha ez is megvan,jöhet egy újabb örület. 😉
Üdv!Erika
Nekem is ez fura néhány ilyen gyorstalpalóban vagy spirituális
Nekem is ez fura néhány ilyen gyorstalpalóban vagy spirituális könyvben. Nem azt mondom, hasznosak, mert lehet belőlük tapasztalni, tanulni, soha nem tudja az ember, hol talál választ és hogyan valamilyen kérdésére. De ha úgy állítanak valamit be, hogy „feltaláltuk a spanyol viaszt”, és „most már olyan boldog megvilágosodott ember leszel, ha ezt és azt elolvasod, elvégzed”, abban már nem hiszek, olvastam már ilyet, és nem volt számomra az élet titka, bár voltak benne számomra is hasznos dolgok.
„Csak idöpontot kérek,beírom a naptárba hogy megvilágosodás december 10-töl január 10-ig.
S ha ez is megvan,jöhet egy újabb örület. ;)” Ez a megfogalmazás nagyon tetszett. :D:D:D:D Na pont ez az. 🙂 Az életben folyamatosan tanulunk dolgokat, innen-onnan, így-úgy, minden nap, sokaktól. Egyre többet látunk, tapasztalunk, ez az egész egy folyamatos valami az életünkben, hogy egyre többet tanulunk meg.
Nekem sem az a bajom ezzel,hogy próbálnak technikákat adni,vagy
Nekem sem az a bajom ezzel,hogy próbálnak technikákat adni,vagy tanítják pl.Maharshi módszerét,
ezek örvendetes dolgok.
Csak ne legyen már ilyen promója,hogy: Megvilágosodás ,kezdő,haladó,meg intenzív!
Ezzel teljesen vulgarizálják,lehúzzák ,nevetségessé teszik ,pont azt az ,,eszmét”,ami állítólag a szívügyük.
Beszéljenek a tanfolyamokon a Megvilágosodásról,csak ne legyen a tanfolyam maga az.
Mert a Megvilágosodás ,,talán” több ennél.
De hát ez kor divatja,hogy minden magasztos dolgot le kell húzni a sárga földig.
Egyetértek
Egyetértek Eva!
Megvilágosodás tanfolyam nem létezik.
A „megvilágosodás intenzíven” is jókat szoktam mosolyogni.
Elmével csinálják, elmebéli tapasztalatokra épül.
A megvilágosodás viszont túl van az elmén.
Az Önmegvalósítás nem egy „duál” gyakorlat.
Az Önmegvalósítás a lehető legbelsőségesebb, legintimebb dolog.
Ezekben a dolgokban /is/
Ezekben a dolgokban /is/ igazad van.Viszont nagyon örülök ,hogy felhoztad ezt a témát.
Igen ,általában ez a véleményem az ilyen tanfolyamokról,viszont van Vörös Ákosnak egy ilyen elnevezésű tanfolyama,amit az egyik mestere nyomdokain csinál.
Maga ez az elnevezés kiverte nálam a biztosítékot,amíg nem tudtam róla semmit.
Aztán utána néztem PrAkhasnak,és Hiteles embernek találom.
Úgyhogy vele kapcsolatban nem tartom fenn az elítélő véleményemet az ilyen tanfolyamokról.
Lehet ,hogy ott van az elme,de amit ő tanít összességében,az szerintem mind közelebb visz a dologhoz.Ez nagy segítség és többet szerintem nem is lehet.A többit az embernek saját magának kell megcsinálnia.
Ja ,és ha már itt tartunk
Ja ,és ha már itt tartunk ,tőled is szeretnék bocsánatot kérni,hogy annyit bosszantottalak,
mikor Te segíteni akartál nekünk.
Gondoltam megkereslek és elmondom,de nagyon örülök,hogy végül is Te jöttél,mert én amilyen halogató vagyok,hááát…,így sokkal jobb.
Most tiszta a lelkiismeretem.
http://www.bujiferenc.hu/down
http://www.bujiferenc.hu/download/maharsi2/maharsi2_01.pdf
Na, egyetértek vele 🙂
(csak
Na, egyetértek vele 🙂
(csak az elejét olvastam)
http://www.bujiferenc.hu/down
http://www.bujiferenc.hu/download/maharsi2/maharsi2_01.pdf
Na, egyetértek vele 🙂
(csak
Na, egyetértek vele 🙂
(csak az elejét olvastam)
Sziasztok!
A megvilágosodás
Sziasztok!
A megvilágosodás már sok blognak volt a témája,mára már szlogenné vált.Lassan már mindenki azzá válik,akinek bármi köze lesz a spiritualításhoz.Kinek a nézőpontja szerint kell megitélni mit kell tenni hozzá?Legtöbben egy felismerést már megvilágosodásnak neveznek.Nincs ezzel semmi baj,mindenki ott huzza meg a vonalat ahol akarja.Tiszteletet érdemel minden ember aki törekszik a tiszta életre.
Miért fontos,hogy miként hívjuk az aktuális célt?Bármilyen nevet adunk neki mindig csak egy lépcsőfok lesz.Szeretnék megosztani veletek egy idevágó szellemi tanítást..
A követendőt soha nem tudod magadévá tenni,vagy azzá válni.Megkell elégedned azzal,hogy a nyomdokaiban haladsz,követed.Ha azt a valakit,valamit magadévá tetted,vagy azzá váltál,akkor azonnal újabb követendőt fogsz kapni a saját fejlődésed érdekében.A befejezés mindig valami újnak a kezdetét jelenti….
Tudásom szerint a megvilágosodást nem lehet semmilyen technikával elérni,ez egy jutalom azért,ahogy élünk,éltünk eddig.Ebbe nem csak a fizikai létünk számít bele.Jelen fizikai létünkben szinte elképzelhetetlen ennek elérése-mondjuk Jézusnak,Buddhának sikerült,kb.ennyi.
Ha valakit érdekel leírom a kritériumokat szellemi szempontból:
1.A szellemünk tudatszálunkon levő rögzülési pontjának legalább a feléig elkell jutnunk-működő tudat.
2.Egyesülni kell a szellemi létünkkel.
3.Magunkba kell fogadnunk Istent.
Zoeya „remeny-a-teljesseghez.hu”
Egyetértek Zoeya,hogy valóban
Egyetértek Zoeya,hogy valóban nem osztogatják az utcasarkon,és valóban nagyon keveseknek sikerült eddig,de igenis hogy lehetséges,és nem csak a kegyelemtől függ,hanem tőlem is.
,,A szellemünk tudatszálunkon levő rögzülési pontját” nem egészen értem,miért rögzül az a pont,hiszen az behatárol,hogy eddig jöhetsz most:D? Vagy hogy érted ezt? Kifejthetnéd.
Viszont a másik két ponttal egyetértek,igen pont ez a lényeg! És pont ezért lehetséges elérni,ha az ember ezeket képes megvalósítani.Bár a magamba fogadom Istent az a misztikus keresztény út,
a keletiek a megvilágosodással kapcsolatban nem befogadásról beszélnek,hanem a meglévő Isteni Önvaló teljes átéléséről ,realizálásáról.
A végeredmény azonban ugyanaz:)
Viszont mondhatni hogy te is
Viszont mondhatni hogy te is kegyelemből vagy ott ahol épp tartasz, nem igaz? Tehát az a „tőled” amitől „függ” valójában nem más, mint a kegyelem egy megnyilvánulása.
Ez nagyon tetszett abban amit megosztottál, és talán ide vág:
„Mindaddig, amíg a cselekvőség érzése jelen van, jelen van a vágy is, s ugyanakkor a személyiség is. A személyiség tudata nélkül akadálytalanul ragyoghat az Önvaló. A rabság nem magukban a tettekben rejlik, hanem a cselekvőség érzésében.”
ramanovicsnak…
Hát igen ,nekem is egyre inkább tetszik:D
Ezt a három hasznos dolgot tettem most fel /az utolsót olvastad/
Az egyik arról szól hol van Isten? Választ is ad itt arra amit kérdeztél:)
Amit Zoeya mond/2,3,/szerintem rendben van.
A szellemünktől bizony nagyon is el vagyunk szakadva,épp hogy ezt az egyesülést kell létrehozni.
És hogy az Isten áthassa az embert,arra a másik út/keresztény misztika/ is teljesen adekvát.
Ők az mondják ,és jó páran meg is valósították,hogy a lelket meg kell szabadítani azoktól a dolgoktól,ami elválaszt minket Istentől,/kiüresítés/,és így meg lesz a helye Istennek,hogy eláraszthasson minket.Teljesen rendben van,és a végeredmény ugyanaz,mint amikor az Isteni Önvalóról beszélünk,ugyanúgy benned lesz Isten.És egyébként az Önvalóhoz is csak így lehet eljutni,hogy megszabadítjuk magunkat attól ,ami nem Isten.
http://www.bujiferenc.hu/down
http://www.bujiferenc.hu/download/buji2/buji2_01.pdf
http://www.bujiferenc.hu/download/maharsi2/maharsi2_02.pdf /ezt olvastad/
Hogy tartalmas estéd legyen:)
Ez se rossz:D
,,Dicsőség Istennek, aki még egy tű hegyében is fölfedi magát annak, akinek akarja,
és aki még a mennyekben és a földön is elrejti magát az elől, aki elől akarja,
úgyhogy az egyik megvallja, hogy Ő nincsen,
míg a másik megvallja, hogy Rajta kívül nincsen más.”
Huszajn ibn Manszúr al-Halládzs
Szia Éva!
A tudatszál az az
Szia Éva!
A tudatszál az az út,amit megkell tennünk vissza a Teremtőnkig.A rögzülési pont ahol a szellemi létünk jelenpillanatban tart.Elnézést,ha nem vagyok érthető,de erről napokig lehetne beszélni.
Valahogy úgy képzeld el,hogy a vonal egy gömb sugarát adja,mely a teljes,Isteni tudat.
A rögzülési pont egy kissebb gömböt ad ki,jelenleg itt tartunk a teljességhez képest.
Az ember a szellemi tudatnak csak egy kis,elkülönült részét használja-földi tudat.
A szellemmel való egyesülés célja az újbóli beolvadás lenne a szellemi egészbe,vagyis a földi tudat
megszűnik,mint önálló létezés-az „egó halála”.Beszélgettem egy Buddhista tanítóval,ők ezt hívják megvilágosodásnak.Az én tudásom szerint ez „csak” az egyik kitétele.
A befogadni Istent szimbólikus jelentésü,semmi köze a vallásokhoz,de nem találok rá jobb kifejezést.
Zoeya http://remeny-a-teljesseghez.hu/
Megnéztem a
Megnéztem a remény-a-teljességhez oldalt, és most már tudom hogy más malomban örlünk. Azt hiszem inkább maradok a Nagy (földi) Tanítók írásainál 🙂
Köszönöm..:-)
Ha nem mi
Köszönöm..:-)
Ha nem mi akarjuk kitalálni az igazságot,ugyanabból a forrásból fakad…
A forrással semmi gond, az
A forrással semmi gond, az örök és állandó, és minden korban ugyanaz.
Csak ahogy távolodunk a forrástól, úgy lesz egyre zavarosabb a vize 🙂
1.A szellemünk tudatszálunkon
1.A szellemünk tudatszálunkon levő rögzülési pontjának legalább a feléig elkell jutnunk-működő tudat.
Ezt nem egészen értem, mire utal? 🙂
2.Egyesülni kell a szellemi létünkkel.
Valójában a mostani létünk sem elsősorban fizikai, sőt egyesek szerint túlnyomórészt szellemi. Van olyan hogy bármikor is az ember kívül áll az ő szellemi lététől? Viszont az igaz, hogy a többség a testével azonosítja önmagát, de ez csak egy nézőpont, még ha korlátozott is.
3.Magunkba kell fogadnunk Istent.
Ez a megfogalmazás azt sejteti, hogy alapvetően az ember Istenen kívül van. Így van-e ez?
Persze lehet hogy csak szavakon lovaglok, ez esetben elnézést kérek 🙂
Nekem tetsző téma, úgyhogy
Nekem tetsző téma, úgyhogy megint itt vagyok. 😀
Nem azért, hogy mindenki nekem essen. 😀 😀
Kérem betartani! 😀 😀 😀
(Pussz Katinak és Eva-nak!!!)
Elgondolkodtatok már azon, hogy ha Isten azt szeretné, hogy mindenki megvilágosodjon, akkor miért nem történik ez? Hmmm? Egy szempillantás alatt mindenkiben megszülethetne a felismerés, hogy ki ő valójában. Isten nem akarja ezt. Mert az unalmas lenne. Visszatérni a megnyilvánulatlan tiszta tudatba dög unalom. Isten élvezni szeretné a létezést, amit teremtett.
Isten azt akarja, hogy legyen teremtett világ, legyél Te, Ő, hogy megtapasztalhassa azt a sok-sok mindent, a létezést minden oldalról.
Néha be-be csúszik egy-két rafinált egyed, aki felismeri, hogy ez az egész csak egy játék.
Ők a megvilágosodottak. Nincs hosszú pályafutások. 🙂 Show must go on. 😀
És igen. A maga képére formált. Ez azt jelenti, hogy a vágyaid képesek befolyásolni a „valóságot”. Van szabad akaratod. Ez nem azt jelenti, hogy minden úgy történik, ahogy szeretnéd. Van egy szűrő. Ő. Magára vette a felelősséget, hogy az általa létrehozott valóságban rend és kiegyensúlyozottság legyen.
Ezért ne haragudj rá, ha pillanatnyilag nem az történik, amit szeretnél. Hosszú távon mindig igaza van.
Ebben biztos lehetsz. Ha meg nem hiszed, majd megtapasztalod. 😀
Részemről örülök,hogy itt
Részemről örülök,hogy itt vagy.Már hiányoztál:)
Amiket írtál azzal semmi gond nem volt…sőt:)
Kérdeznék:
Hogyha Istennek az nem buli,hogy sokan visszatérnek,akkor miért vannak ezek az ,,utak”,
hiszen ezek alapjai Isteni kinyilatkoztatások,ahol így vagy úgy ott van,hogy Isten visszavár.
Tudom ,hogy ez vulgáris,de így valahogy…
Én nem féltem Őt ,hogy unatkozni fog,azért ez összességében keveseknek sikerül:D
Én egyetértenék a3140a-val,
Én egyetértenék a3140a-val, mert magam is hasonló következtetésre jutottam 🙂
Ha a3140a-nak igaza van akkor, azok nem Isteni kinyilatkoztatások. Az ha nagyon belegondolunk az isteni kinyilatkoztatás maga az élet és a világegyetem, a valóság amit mindannyian tapasztalunk. Amit a megvilágosodott beszél, prédikál… az csak az ő véleménye. Nem beszélve, ha időnként rátapint a lényegre, akkor csak lelövi vele a „film” végét, és akkor oda az életélmény 🙂
🙂
Ademon: „lelövi vele a „film” végét” – ez aranyos :-))
Viszont, ha minden igaz, a megvilágosodott nem a véleményét mondja, hanem a tapasztalatát.
Egész más e két dolog!
Talán az is elég. De
Talán az is elég. De „hálistennek” nem hisznek neki mindig, de talán ezt nem is mindig zavarja öt 😀
Nagyon érdekes, hogy a
Nagyon érdekes, hogy a megvilágosodottak sem értenek egyet mindenben.
Meggyőződésem, hogy mindegyik ugyanazt éli meg (mivel a végső valóság csak egy lehet), de ha megpróbálják kifejezni, akkor erre egyetlen lehetőségük van csak. A korábban kondicionált elméjük és az intellektusuk.
Másként mutatja be a végső valóságot Jézus, Buddha, Shankara, Ramana Maharshi, Nisargadatta Maharaj. Más az elméjük, amivel megpróbálják megfogni a megfoghatatlant.
Amikor rálelsz a végső valóságra (Önmagadra) és ki jössz belőle, valószínű te sem tudod átadni az élményt, mivel nem lehetséges.
Szerintem az az élmény a
Szerintem az az élmény a tudat határtalanságának élménye. Abban az ember úgy érzi mindenre képes, bármit elérhet. Kifejezni meg nehéz… talán jobb azt mondani, hogy az ember úgy érzi a világ fölé „nőtt”, és amaz a lábai előtt hever, csak el kell indulni és minden kapu tárva nyitva 🙂
Azt inkább úgy hívják „öröm”
Azt inkább úgy hívják „öröm” esetleg „sikerélmény” vagy „győzelem-élmény” vagy „én-vagyok-a-legjobb-élmény” esetleg egyeseknél az „én-nyertem-mind-bek…tok-lúzerek-élmény”.
😀
(sóhajt)
Nem ez nem olyan, de
(sóhajt)
Nem ez nem olyan, de természetesen ez is benne van 🙂
„Amikor rálelsz a végső
„Amikor rálelsz a végső valóságra (Önmagadra) és ki jössz belőle, valószínű te sem tudod átadni az élményt, mivel nem lehetséges.”
A művészet és alkotás talán… egyébként te most benne vagy vagy nem?
Én is nagyon örülök Neked
Én is nagyon örülök Neked Eva! 😀
Te is hiányoztál nagyon! Meg mindenki.
Kicsit el voltam foglalva az életem átszervezésével, de már túl vagyok rajta. 🙂
Úgyhogy lehet, megint itt foglak idegesíteni és megbotránkoztatni titeket. 🙂
Bár tanultam az előzőekből, úgy döntöttem visszafogottabb leszek. 🙂
Igyekszem válaszolni a kérdésedre.
Ha sokan felismernék egyszerre, hogy ez az egész csak játék, akkor a játék lényege veszne el.
Viszont ha nem lennének szellemi vezetők, akik tanítására még évszázadok múlva is emlékezünk, akkor meg a remény veszne el.
Isten „dörzsölt játékos”. 🙂
Egyetlen cél vezérli. Az egyensúly fenntartása.
Hogy az álom, melyet álmod, ne érjen véget.
Magyarul: ha nagy a szar, teremt egy-két avatárt.
Ha minden rendben, akkor meg csinál egy kis káoszt. 🙂
Tulajdonképpen lássuk be: irtó uncsi végtelen tudatosságként (Brahmanként) létezni, miközben nem történik semmi.
Mindannyian felébredünk minden nap néhány órai alvás után, mert az unalmas.
Isten az unatkozó Brahmanból létrejövő „Én vagyok”.
Ebből az „Én vagyok”-ból jöttél létre te is.
Az isteni álomba beintegrálódik a milliárdnyi egyéni álom. Az egyéni azt jelenti, hogy Isten tudatának egy szikrája (tévedésből) azonosul egy egyéni létezővel.
Istennek egy töredéke pedig (mint egy szuper tudat) gondoskodik a rendről.
A Hindu filozófiában Ő Ishvara.
Ebből a sok-sok teremtő elméből lesz a nagy teremtés.
De igaz marad Patanjali nagy mester kijelentése: „Egyetlen elme hozza létre az összes elmét, máskülönben előállhatna az egymást néző elmék sokasága, mely káoszhoz vezetne.”
Az a szép ebben a spiritualitásban, hogy amikor felismered az igazságot, akkor a látszólag egymástól különböző tanításokban is felismered az azonosságot.
,,Az a szép ebben a
,,Az a szép ebben a spiritualitásban, hogy amikor felismered az igazságot, akkor a látszólag egymástól különböző tanításokban is felismered az azonosságot.”
Ez nem nagy durranás,erre még én is rájöttem./már régen:)/
Viszont te változást hoztál az életembe.
Kedvet csináltál nekem a megvilágosodáshoz,mert addig kishitű voltam,azt gondoltam, hogy már az is nagyon nagy dolog lehetne,ha üdvözülhetnék.
És meggondoltam magamat,mert egyre jobban vonz ez a dolog.Szinte már csak ezzel foglalkozom:DDD Ez most viccesen hangzik,de halál komoly:D
Akkor nem hiába vertem a
Akkor nem hiába vertem a billentyűzetet! 🙂
Ha így döntöttél, akkor semmi mást nem kell tenned, mint megismerni Önmagad.
Semmilyen technikára nincs erre szükség. Az enyémre sem.
Csak keresd meg Önmagad, ahogy az intuíciód vezérel.
Senki sem tudja megmutatni neked Önmagad, egyedül Te találhatod meg!
Puszi! 🙂
Én csak visszatértem valahova
Én csak visszatértem valahova egy hosszú kitérő után.
És Te hívtad fel rá újra a figyelmemet.Azóta nem lazsálok:)
Lassan már úgy ,,térítek”,mint anno Te:D
Ami az önmagam megtalálását illeti,azt nem kell keresni,hiszen ,ha az ember magára gondol,hogy én,vagy amit érez minden pillanatban ,hogy vagyok,az nem lehet más csak én.Nem a személyem ,egóm,elmém,hanem én.Mást nem tudok ,,róla”,csak azt hogy mindig ugyanazt tapasztalom.Azt sem mondhatom ,hogy nem élem át,mert egyfolytában átélem azzal,hogy vagyok.
De ettől még nem lettem okosabb,mert ez mindig is így volt,mindig is ezt tapasztaltam.Keresnem nem kell.Tudom,hogy vagyok.Talán azt nem tudom ki vagyok.Erre a kérdésre nem tudok még válaszolni: ki ,vagy mi vagyok én ?
Azt tudom ,ami nem vagyok.Nem a nevem,nem a foglalkozásom,nem a nemem,
és így tovább.
Ki tud válaszolni közületek erre a kérdésre? ,,Ki vagyok én?”
Magam is hasonlóképp gondolom
Magam is hasonlóképp gondolom helyesnek e definiciókat, az „utak” nem más mint Isteni megnyilvánulások darabkái, része egy egésznek és a megnyilvánulásnak energetikai szabályok szerint kölcsönhatása van az univerzumra. Gondolj bele: ha pl. örök létezésedben egy hófehér óriás gömbbe lebegnél, hófehér fényként, nem is láthatnád magad, nem volna egy tükör, melyben viszonyíthatnád magad bármihez is, nem volna mihez képest megnyilvánulnod. Ehhez kell egy vetítővászon, melyen megjelenhet a fény, mint kép. Ez a háromdimenziós ” teremtett világ, mely hasonlatos a virtuális világhoz, ám Te-Mi igen valóságosnak érezzük ezt.
Bármit teszel, gondolsz, az univerzumot gazdagítod magával a megnyilvánulásoddal.
Istennek épp úgy az univerzum gyermeke a rabló, gyilkos, betörő, a cigány, a magyar, vagy akár az arab. Bármit tesznek, társadalmilag a közösségi szabályok szerint elitélendő. ám Isten látószögéből, mindez csupán eszköz a megnyilvánulások sokaságában. Aki pl. rabol vkitől, eszköze az alany számára megtapasztalás szinten. A rablónak pedig a rablás következményei, stb. Ez egy hatalmas virtuális társadalmi társasjátékhoz hasonlatos. Érdemes megismerni a szabályokat.
Jujj, ez azért súlyos. Szerintem túl sokat elmélkedtél ezen.
Jujj, ez azért súlyos. Szerintem túl sokat elmélkedtél ezen. Kicsit paranoid a képzeleted. „Rafinált egyed”? „Nincs hosszú pályafutásuk”? Jajjj! Kár, hogy nem tudod átadni magad az élménynek. Ennyi gondolattal elzárod magad csak előle.
Szia Ramanovics!
Saját
Szia Ramanovics!
Saját gondolataink teremtik meg a tapasztalásaink körülményeit és Isten ezekből merít önmaga megismeréséhez, mert a tudás attól válik létezővé, hogy megtapasztalják annak eredményeit.
Ha általunk tapasztalja meg Isten az Ő tudásának egy részét, akkor mi ezzel megteremtettük Őt magunkban és az Ő részévé válunk. A lélek nem véletlenül ütközik az élet kihívásaiba, mert a cél a megtapasztalás. A többi kérdésedre válaszoltam az előző hozzászólásomban.
Zoeya
http://remeny-a-teljesseghez.hu/
Az, ami Minden ami Van, miért
Az, ami Minden ami Van, miért keresné önmaga megismerését?
Isten aki Teremt, nem pedig én, vagy (Maharshi után szabadon) nem én vagyok aki teremt, hanem az „Én Vagyok” teremt (persze ez még így sem teljes). Istennek nincs szüksége társ-teremtőre, nincs szüksége bárkire aki által Ő „megteremtődik”, lévén hogy Ő a Mindenség Teljessége. Ha pedig Ő Minden ami Van, akkor lehetetlen hogy valaha is Őrajta kívül lettünk volna, valaha is lett volna pillanat hogy nem az Ő része vagyunk. A lélek önmagát különállóként tapasztalja, és ezért az élet „kihívásai”, de attól hogy az ő szemszögéből az elválasztottság valóságosnak tűnik, valójában ez sosem állt fenn.
Ramanovics ,,szentuccse”,nem
Ramanovics ,,szentuccse”,nem vagy elveszett ember :)))
remélem nem bántottam meg
remélem nem bántottam meg senkit 🙂
:DDD Dicsértelek.
Olyan volt
:DDD Dicsértelek.
Olyan volt a hozzászólásod,hogy késztetést éreztem az elragadtatásom kifejezésére.Te meg mire gondoltál ???:DDD
Tényleg két malomban
Tényleg két malomban őrlünk…nem baj,ettől szép az élet…:-)
Ez így van 🙂
Ez így van 🙂
Szimult13án kisérlet
Tetszőlegesen: vegyünk elő egy zseblámpát és egy zománcozott tésztaszűrőt.
Sötétítsünk el a helyiségben lehetőség szerint, a zseblámpa a tésztaszűrő pereme fölött legyen pár centiméterrel, majd kapcsoljuk be, hogy átvilágítson a tésztaszűrő résein. Ha ügyesen csináltuk, a tésztaszűrőt százszál különállónak tűnő fénysugárnyaláb hagyja el.
Különállónak tűnő, mert a szűrőt egyetlen fénysugár táplálja, Nevezzük el most Istennek, Isteni fénynek. A szűrő képletesen maga a születés, az egyéni lelkeké. Onnan az isteni fényt mint testbe „költözött lélek” különállónak érezzük, ezért az érzés, hogy : TE más vagy mint ÉN!
Életcélod egyike rádöbbenni, az Egyek vagyunk mind, az univerzum gyermeke!
Szeretettel:Medve
Az elkülönült teremtő nem
Az elkülönült teremtő nem létezik.
Ő van mindenben, benned, bennem, mindenkiben. Minden az Ő tudatában történik.
Sőt! Nem Ő van mindenben, hanem Őbenne van minden.
Tehát te nem társteremtő vagy, hanem Ő. 🙂
Így megoldódott a paradoxon.
„Tehát te nem társteremtő
„Tehát te nem társteremtő vagy, hanem Ő.”
Nos, ez így még pontatlan, sokkal pontosabb az amit mostanság szajkózok az Évi által küldött Maharshi-idézetből:
K: Van valamilyen haszna az »Én vagyok Isten« vagy »Én vagyok a legfelső lény« gondolatának?
V: »Én vagyok az én vagyok«. Nem »én vagyok Isten«, hanem az »én vagyok« [az]
Isten.
Nagy különbség! 🙂
Én vagyok a létezésem.
Így
Én vagyok a létezésem.
Így milyen? 🙂
jól hangzik 🙂
jól hangzik 🙂
Ha megtapasztalod Önmagad,
Ha megtapasztalod Önmagad, akkor megtapasztalod az „Én vagyok” tiszta állapotát.
Hogy tapasztalhatnád ezt meg, ha különböznél tőle?
Hm?
A hullám, bár lényegileg egy
A hullám, bár lényegileg egy a tengerrel, ha azt mondja hogy „én vagyok a tenger” egy hibás megállapítást tesz. Így azok is, akik egy „teremtsd meg a valóságod” kurzus után idvezült mosollyal állítják hogy ők ezt meg azt teremtenek 🙂
Egyszóval arra utaltam, hogy az „én teremtek”, hibás megállapítás abban az értelemben, ha az én itt az az én, aki pl. itt írogat, gondolkodik és beszél.
Istené a dicsőség.
A végső igazság pedig az, ami
A végső igazság pedig az, ami a Szent Bibliában is így szerepel:
„Én vagyok az én vagyok”.
Ha ezt megérted, megértettél mindent.
Szerinted ki az az „Én vagyok”?
Valaki más, akitől különbözöl?
Miért érti ezt félre mindenki?
Ki az az „Én vagyok”?
Nem lehet, hogy Te vagy?
Hiszen amikor kinézel a fejedből, csak az „Én” nézhet ki.
Ne értsétek már félre Maharshit!
Azt szajkózta egész életében, hogy a szubjektum, az Én (vagyis Te) az, aki egyedül valóságos, aki egyedül Isten.
Kérlek, magyarázd meg e
Kérlek, magyarázd meg őtőle e mondata első felét (!), talán kiderül hogy mégiscsak egyről beszélünk 🙂
„Nem »én vagyok Isten«, hanem az »én vagyok« [az] Isten.”
Nem kell egyesülni
Nem kell egyesülni semmivel.
Az egyesülés feltételezi, hogy eggyé válsz valamivel, ami jelenleg rajtad kívülálló.
„Magunkba kell fogadnunk Istent”.
De hiszen eddig sem volt rajtad kívül!
Elfogadtok hülyeségeket igazságként, ettől persze rohadt bonyolultnak tűnik az egész.
Attól még, hogy valami megjelenik az Interneten vagy egy könyvben, ne hidd el, hogy igaz is!
Az elválasztódás sohasem történt meg.
Hiába van igazad, azok, akik már annyira eltávolodtak ettől a tudástól, hogy mára teljesen elfelejtették a valóságot, nekik hiába mondanád, hogy egy vagy velem, egy vagy mindennel, csak megrökönyödnének és őrült elszálltnak néznének.
Ahhoz, hogy az ilyen emberek is megtalálják Önvalójukat, szükséges az az ál-lépés, amely szerint be kell fogadniuk, Istent, egyé kell válniuk, Önmagukkal, stb.
Aztán mire megélik az egyesülés illúzióját, fel fogják ismerni, hogy mindig is egyek voltak, az elválasztódás sohasem történt meg, csak elfelejtettük az egységet.
Van erre egy szép mesém, majd egyszer elmesélem.
Hát, akik annyira eltávolodtak hogy ilyenért elszállt bolondnak
Hát, akik annyira eltávolodtak hogy ilyenért elszállt bolondnak néznek, valószinü nem könnyebb azt se befogadniuk hogy „egy vagyok Istennel”, mint hogy „egy vagyok teveled” :))
Te találkoztál már olyannal, akinek az „egy vagyok Istennel” gondolata az elfogadható, de az „egy vagyok teveled” egy holdkóros képzelgés? Egy nagyon apró réteg lehet vsz.
Visszatérve a megfogalmazáshoz:
Nem pontosabb azt mondani „tudatosítds hogy sosem voltál külön Istentől” mint azt mondani tanácsként hogy „válj eggyé Istennel?”
Kérlek olvasd el még egyszer, nem jól értetted, amit írtam.
Kérlek olvasd el még egyszer, nem jól értetted, amit írtam.
Még egyszer megfogalmazva: Ha túl nagy lépés felismerni, vagy akár csak elhinni, hogy Te vagy Isten, akkor szükséges lehet egy közbülső lépés beiktatása, amelyben egyé válik Istennel.
Mivel most még nem azonosul Istennel, Istent egy külső, távoli valakinek képzeli, lehet hogy még el sem hiszi a létét, ezért az Ő énképéből nincs közvetlen kapcsolat abba a felismerésbe, hogy Te vagy Isten.
Ezért kell megteremteni számára azt az illúziót, hogy közeledik-közeledik istenhez, majd szép lassan megérkezik, és végül egyé is válhat Vele. Ennek a gyakorlatnak a fokozatossága időt ad arra, hogy átalakuljon az énképe, levethesse azokat az akadályokat, amelyek miatt most még túl nagy ugrás lenne felismernie, hogy Ő Isten.
Ekkora ugrást nem csak hogy nem tudna meglépni, de meg se próbálná, mert olyan mértékben omlana tőle össze a stabilnak hitt énképe, ami túl nagy kockázattal jár és ilyet egy ego csak igazán végső esetekben szokott „megengedni” magának.
Igen, nem tudom, hogy az egyes fogalmak, kjelentések mögött
Igen, nem tudom, hogy az egyes fogalmak, kjelentések mögött pontosan mit értesz, lehet hogy ugyanazt amit én 🙂
Maga az „Én” mint Végső Önazonosság, túl minden fogalmon, formán és linearitáson, maga Isten mint a vele való egységünk. De az az én (mégha nagybetűvel írjuk is) aki itt van, beszél, ír, gondolkodik, stb. nem egy az „Én”-nel, mert ha annak teljessége lenne, nem kellene már mit felismerni, ugye? 🙂
Azt mondod „Ő Isten”, „Te vagy Isten” – de milyen értelemben?
Mert ha abban az értelemben, hogy Kovács János, Huszti Sanyi, özv. Szabó Gézáné az Isten, úgy pontatlan.
Ha Kovács János, Huszti Sanyi, özv. Szabó Gézáné végső önazonossága, az Önvaló, mint az „Én vagyok” (túl a fizikai-, asztrál-, lélek-, stb. testen, de egyben mindet magába is foglalva) az Isten, na úgy már egész pontos.
Remélem érthető, mire célzok.
A lényegi változás az átéléssel jön meg
Vacilláltam rajta pár kört, hogy egyáltalán válaszoljak-e, ugyanis amiket kérdezel, azok olyan részletek, amelyeknek nincs akkora jelentőségük, mint amekkorát a gondolkodó elme tulajdonít neki. – szerintem.
Leegyszerűsítve azt mondhatnám, hogy akár kis én, akár nagy Én, akár igaz, akár illúzió, az mind én vagyok. Nem kell jobban szétszedni, hogy jobban megérthesd, mert ezt a megértési folyamatot úgyis az elméd teszi, amitől viszont lényegi változás nem áll be.
Olyan ez, mint amikor a gyerekkel meg akarod kóstoltatni a spenótot, Ő meg úgy próbálja elkerülni ezt, hogy arról kérdezget, hogyan főzted a spenótot, szerinted milyen az íze, mit fog érezni, ha megkóstolja,…?
A lényegi változás az átéléssel jön meg, ahhoz pedig gyakorlatokkal, tapasztalatokkal teli út vezet. Erről lehet, érdemes beszélni, másról nem igazán.
Sokszor halljuk, hogy a megvilágosodás állapotát még a megvilágosodottak sem tudják pontosan megfogalmazni, mert az emberi szavak, fogalom alkotás nem alkalmas rá. Pedig nekik aztán elég jó lenne ehhez a tudatosságuk!
Körbeírás, elmélkedés helyett inkább gyakorlatokat, gyakorlást, és legfőképpen törekvést ajánlanak.
Ez meg csak úgy eszembe jutott:
„Egy megvilágosodott szemszögéből nincsenek különböző tudatossági szintű lények, csak kétféle létezik: Megvilágosodott vagy, vagy sem.”
Semmi gond, nem fontos válaszolni 🙂 Valóban, a szavakkal való
Semmi gond, nem fontos válaszolni 🙂
Valóban, a szavakkal való leírás nem lényeges, ahogy a gyakorlatok se, az erről szóló könyvek, CDk, mantrák, a „találd meg Istent” tanfolyamok, stb. sem. Ami elvisz oda az a szándék és az Isteni kegyelem.
Igazad van, a megvilágosodottak is azt mondják, meg nem fogalmazható mert a szó kevés hozzá. De igyekeznek a lehető legpontosabban leírni a leírhatatlant, úgy hogy az a legkevésbé legyen félreérthető. És valamiért még ki is javítják a pontatlanul kérdést vagy kijelentést tett tanítványokat. Ha nem hiszed, olvasd Mahashi vagy Maharaj beszélgetéseit tanítványaival, hogy kortársakat emlitsek. És gyakorlatokat is ajánlanak nekik, igen. Bár a gyakorlataik leírásával egy fél A4es lapot se lehetne betölteni, olyan végtelenül egyszerüek 🙂
Plusz, (és ez a legfontosabb, ami a lényeg) a megvilágosodott személyes tapasztalatból beszél, így csak ő képes átvinni azt a „frekvenciát” ami az egyénben megértésen túli felismeréseket indukál. Senki más, legyen bármilyen részletes ismerete a megvilágosodás témaköréről, tanítson akármilyen gyakorlatokat, mondjon vagy írjon bármilyen pontosan is hallomásból a dolgokról, nem tudja átültetni a tanítványba azt a tanítói kegyelmet, amit egy saját szubjektív tapasztalatból beszélő/író képes átadni.
Természetesen nem gondolom magamat ilyennek, de ha már ott tartunk, hogy minek van jelentősége és minek nem a megvilágosodás szemszögéből, ezt meg kellett osztanom.
Szándék, gyakorlatok, megvalósítás
Szépen megfogalmaztad a „tanítói kegyelem” közvetlen hatását.
„…nem lényeges, ahogy a gyakorlatok se…” – Ezzel nem értek egyet, ugyanis a gyakorlatok adják azt az eszköztárat, amellyel hamarabb el elehet érni a célt. Persze természetes úton is odaérhet az ember, csak úgy jóval tovább tart.
A gyakorlatoktól viszont fontosabb a szándék, ami vagy beérett valakiben, vagy még nem. Ha még nem, akkor azt inspirálhatja egy megvilágosodott jelenléte, úgymond felébresztheti a benne nyugvó vágyat.
Ha fontossági sorrendet akarnék felállítani, akkor az szerintem így nézne ki:
– Szándék
– Módszer
– Megvalósítás
Mivel a szándékban és a megvalósításban (cselekvés) túl sokat nem tudunk egymásnak segíteni, ezért amiről igazán érdemes beszélgetni, az a módszer.
Milyen módszerekkel érhető el a megvilágosodás?
Leírnád azt a fél A4-es -nyi gyakorlatot?!
Köszönöm hogy válaszoltál 🙂
Köszönöm hogy válaszoltál, lekötelezel 🙂
Arra utaltam (ha gondolod olvasd végig mégegyszer), hogy nem lényegesebb a gyakorlat, mint a megvilágosodott által szavakban és szavakon túl történő átadása annak ami a végső valóság és a lehetséges csapdák lehető legpontosabb leírása, ami felé az aspiráns igyekszik. Ez a Mester dolga, hogy ezt is átadja.
A gyakorlatok az odaadás, elköteleződés kifejezései, egy természetes része a spirituális útnak, de nem „okozzák” az egyén fejlődését.
A megvilágosodott a már keresőben indukál olyan folyamatokat amik túlmutatnak jelenlegi állapotán, nem abban, akiben még a szándék sincs afelé hogy arra vegye az irányt. Már persze ha így értetted, és nem értettem félre 🙂
A Mester hatása fontosabb lehet az önálló gyakorlásnál
Teljesen egyet értek Veled, én is így látom, tudom.
A Mester hatása erősebb és fontosabb lehet az önálló gyakorlásnál, így ha valakinek lehetősége adódik, hogy a Mester lábainál rostokoljon, akkor inkább azt tegye (persze belső tudatosítással kitöltve), mintsem hogy egyedül gyakoroljon távol a szent közegtől.
Azonban lehet, hogy erre a kegyre is be kell érni, vagy az is lehet, hogy lehetősége mindenkinek van erre, csak nem él vele.
Én például választhattam volna ezt, de féltem meglépni, gyáván a saját utat választottam, ami hosszabb, de biztonságosabb …az egomnak. : (
Magányos út
Nem hiszem, hogy ez gyávaság. Én is ezt tettem és sokat töprengtem, miért, amikor én ráadásul alig vártam (bár nem tudatosan, de valami galaxis méretű vággyal) h legyen végre vezetőm, és amikor lett, úgy képzeltem el, h végigvezetődök majd azon az úton, amelyiknek a megvilágosodás a vége, a gyógyulás, a boldogság meg a satöbbi. És hűségesen kitartok, amíg mesterré nem avatódok az életemben.
Több mint húsz éve zongorázok és a zenetanulás útján gyakorolhattam bőven a példát venni, de magad játszani-dolgot, a kitartást, a szorgalmat, a hitet önmagamban és mindig csodálatos tanárokkal áldott meg a sorsom, akik végigvezettek az útjaimon, és nekem eszembe sem jutott máshoz menni, vagy egyedül akarni csinálni. Mindig hálás voltam értük és kiváltságosnak éreztem magam, hogy milyen jó tanáraim vannak, és hogy az elsők között voltam tanítványként.
Tehát teljesen fel voltam készülve, h amikor az életet kell tanulnom egy mestertől, ugyanebben a rendszerben képes legyek tanulni.
És mégsem így lett. És sokáig szenvedtem ettől, mert én nem akartam ezt a magányos utat választani. Azóta sok nagyon tudatos mesterrel találkoztam, mindtől tanultam valamit, és mindnél azt reméltem: na, most megtaláltam a mesterem, az utam! És egyik sem lett az.
Aztán egyszer találkoztam egy különleges, szintén nagyon tudatos, pszichológus foglalkozású emberrel, aki azt mondta: a művészek az életben ugyanúgy meg kell hogy teremtsenek mindent, mint a művészetükben. (Azok, akik erre születtek, hogy az életben is művészek legyenek.)
Vannak emberek, akik tudnak szeretni. Vannak, akiknek van hitük, és sohasem rendül meg annyira, mert jó alapokra van lerakva, hogy fel kelljen azokat a kérdéseket feltenniük, amit nekünk, akiknek alapban nem volt meg egyik sem. Nekik ezeket nem kell újrateremteniük amikor felnőtté válnak. De éppen ezért nem is tanulják meg a hogyan-ját. És nem is dolguk.
Mindenki más utat jár és ezt az utat részben meghatározzák azok a körülmények, és adottságok és hiányosságok, amikkel születtünk. Ez ellen nem tehetünk és nem is kell, ez idővel kiderül, miért van, mire tanít.
Akkor, a pszichológusnál megértettem, hogy nekem a köveket is magamnak kell „gyártani”, amiből építem az utam, amit csak én járok.
És rohadtul nem akarom így, bár már jórészt elfogadtam.
Ennek is van egy oka, és nem hiszem, hogy a gyávaság az.
Inkább talán a célok, a tudás, amit meg lehet szerezni így.
Aki maga teremti a hitét, az erejét, a gondolkodását, akinek a teljes életét újra kell teremteni a tudatosság erejével, az teljesen át képes formálni önmagát, és később másoknak is tud ebben segíteni.
Ebben nagyon nagy erő, hatalom rejlik. Biztos van oka, hogy ezt kell járnunk, valahol, valamikor kamatoztatnunk kell.
És a kegyelem fénye és ereje nem süt kevésbé ránk ettől, sőt. Én azóta, amióta csak behívtam az életembe e tudatosodás (beavatás) kegyelmét, érzem és tudom, hogy folyamatosan velem van.
Ne becsüld le magad!
Namaszte
Milyen módszerekkel érhető el a megvilágosodás?
Milyen módszerekkel érhető el a megvilágosodás? Nincs rá „módszer”, abban az értelemben ahogy ezt a hétköznapokban használjuk, mikor lineárisan megközelíthető célok elérését vagy tervek megvalósítását tűzzük ki. Nincs egyes, kettes és hármas lépés aminek a végén szorgalmunk és igyekezetünk eredményeképp jogot formálhatunk a megvilágosodás „jutalmára”. A spirituális fejlődés egészen más folyamat. Nincs az a módszer vagy gyakorlat, aminek eredményeképp bizonnyal megvilágosodunk, „csak bele kell adni a megfelelő mennyiségű időt és szorgalmat”.
Hallani a spirituális igazságról már önmagában kegyelmi ajándék, és pusztán a szándék hogy elinduljunk az úton már megrengeti az ego falait és réseket nyit rajta. Az út során az Én, ami mindig is ott volt, fedi fel magát részben vagy egészben, ami mint kinyilatkozás jelenik meg, tehát nem lehet irányítani. Egyszer csak felfedi magát egy magasabb paradigma, és még ha el is múlik, amit megtapasztaltunk, felismertünk, az megmarad. Mondjuk egyszercsak tudatosul hogy minden ami van, alapvetően ártatlan, mert nem tud másmilyen lenni mint amilyen abban a pillanatban. Ez ezután további felismerésekhez vezethet, ami szintén személytelen megnyilatkozása egy magasabb tudatszintnek. Valójában nem létezik a személyes én, ami a spirituális munkát végzi, ennek ellenére a spirituális ego hajlamos magának tudni a dicsőséget „nézd, milyen ügyes vagyok, erre és erre jöttem rá” 🙂 Mikor „eljött az ideje”, Isten felfedi önmagát ha a spirituális fejlődéshez odaadással viszonyulunk. Az odaadás kifejeződései a világban az egyes spirituális gyakorlatok, például a különböző szertartásos cselekedetek, mint az imamalom forgatása, a térdhajtás, az imák, a mantrák, stb. Ezek egyike sem operál semmilyen „közeledem Istenhez” illúzióval, pusztán az ami: az Isten iránti odaadás kifejezése. Az pedig, aki Istent egy külső, távoli valakinek képzeli, vagy még csak el sem hiszi a létét, nem gyakorlatok vagy valamilyen rávezető módszer által jut el ennek megváltozására, hanem egyszercsak feltárul előtte a magasabb összefüggés, lehet hogy épp legádázabb szenvedései közepette. És ezt tapasztalatból mondom.
Hogy milyen gyakorlatokról tudok amiket megvilágosodottak tanítottak? Csak ami hirdetlen eszembe jut, például:
Jézus: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és szeresd felebarátodat, mint magadat.”
Maharshi: a „Ki vagyok én?” kérdés gondolata általi ön-kutatás az összes többi gondolatot elpusztítja. Ekkor következik be az Önvaló megvalósítása.
Uő.: annak állandó tudatosítása, hogy nincs individuális „én”, aki cselekszik és vágyakozik, és hogy csak az Önvaló létezik, továbbá hogy semmi sincs az Önvalón kívül, ami tőle függetlenül cselekedhetne.
Ezek bármelyike is elegendő, ha az egyén odaadással gyakorolja. De még mindezek a gyakorlatok sem „okozzák” a megvilágosodás megjelenését, hanem az odaadás révén megnyitják annak lehetőségét, hogy feltárulkozzon egy kinyilatkoztatás, egy magasabb tudatosság. Ezért mondom, hogy a megvilágosodott által a tapasztalat szavakban és szavakon túl történő átadása legalább akkora fontossággal bír, mint a gyakorlat, mert ösztönzőleg hat a keresőre és tisztáz bizonyos igazságokat és fogalmakat, jelentéseket. felmerülő kételyeket (olvass csak zen történeteket, és meglátod hogy viszonylag ritkán írnak gyakorlatokról, módszerekről meg soha, viszont annál gyakrabban a mesterek tetteiről vagy szavairól, ami egyszercsak megvilágosodást indukál az arra kész tanítványban).
Sok az autentikus, és sok jószándékú de nem tapasztalati forrásból származó gyakorlat, tudás és írás létezik, amiknek más-más a képviselt tudatmezejük. Aki egy gyakorlattal a megvilágosodását szeretné elősegíteni, olyat érdemes választania, amit megvilágosodott ajánlott, ami rendelkezik a tanítói kegyelemmel, ami kipróbált út. Aki pedig hallomásból adja át a megvilágosodott szavait vagy ajánlott gyakorlatát, szintén úgy jár el érdemlegesen, ha ügyel arra, hogy minél pontosabban tegye.
Persze, ha valaki csak „jól akarja magát érezni a bőrében”, arra rengeteg módszer, gyakorlat, könyv, CD létezik, de az egy más tészta 🙂
Ehhez nem is lehet és nem is kell semmit hozzáfűzni.
Szépen
Ehhez nem is lehet és nem is kell semmit hozzáfűzni.
Szépen leírtad a spirituális út valóságát.
Tudatos gyakorlás eredménye is lehet a megvilágosodás
Nekem meg az a tapasztalatom, hogy a gyakorlatok alkalmasak arra, hogy előkészítsék a gyakorlót a magasabb igazság befogadására. Olyan tisztulást, megnyílást lehet velük elérni a fizikai, érzelmi, gondolati, akarati testünkben, amelyek szükségesek, hogy egyáltalán képes legyen valami tiszta minőséget befogadni, és ne álljon azoknak alapból ellen.
Minél letisztultabb a gyakorló, annál gyakrabban esik bele a kegyelmi állapotba, annál sűrűbben csúszik bele a megvilágosodás valamelyik „előszobájába”.
Ez viszont már azt feltételezi számomra, hogy a megvilágosodás elérése nem „Istentől” függ, nem Ő adja, hanem a gyakorló válik képessé a felismerésére, befogadására.
Ahogy az ember pillanatról-pillanatra változik és mindig más variációt mutat, ebből is kijöhet olykor-olykor egy olyan véletlenszerű rendezettség, amivel képes befogadni a megvilágosodást vagy más magasabb rendű tudatállapotot.
De ezek a rendek ahogy jönnek, úgy el is múlnak, ezért oly rövidek a spontán megvilágosodás élmények. Amikor ilyen véletlen rendeződés az élmény alapja, akkor nem is tudja megtartani – nem a megvilágosodást, hanem – a rend alapját, hiszen az még nem tudatosult benne, csak átment rajta.
A tudatos spirituális gyakorlás lényege pont az lenne, hogy a megvilágosodás befogadására képes rendet megteremtsük magunkban, a személyiség levetkőzése és a valódi énünk felébresztése által.
Véleményem szerint a vallásos-szertartásos gyakorlásban azért tud megjelenni olykor egy tisztább tudatállapot, mert ha az Isten felé való kinyílás, odaadás eléri azt a mértéket, hogy attól meghasad az ego masszív burka, akkor az emögötti lelki tisztaság ismét csak alkalmas a megvilágosodottság felismerésére.
De mihelyst magához tér és visszazárul az ego, a felismerő rend ismét elzárul a mélyben, ezért elmúlik az élmény is.
Ezért nem tekintem az igazságot Isteni kegyelemnek, hanem saját lelki munkánk eredményének.
A több ezer éves tanításokról, tanítókról meg azt gondolom, hogy vannak hiteles tapasztalatok, tanítások, de Ők sem jártak be minden utat, nem fedeztek fel minden összefüggést, ami a lélek tisztaságához vezet. Amit nem értettek, azt kitöltötték a kegyelem, az áldás, a kiszámíthatatlanság mindent elfedő magyarázatával, mert így egyszerűbb volt.
Érzem belül és az eddigi tapasztalataim is azt mutatják, hogy az út tudható, érthető, egyáltalán nem misztikus, és csak rajtunk múlik!
Isten nem tesz értünk semmit sem, csak hagyja. Ez az Ő szeretete.
Köszönöm.
Köszönöm. Ígérem fontolóra fogom venni ezen meglátások befogadását, amint egy megvilágosodott hasonlóképp számol be Istenről, a megvilágosodásról és annak összefüggéseiről. Addig viszont inkább a már ismertekre hagyatkozom e témában 🙂
Magyarul, hitet teremt magában, segédfogalmak által. Ez a kis
Magyarul, hitet teremt magában, segédfogalmak által. Ez a kis „trükk ” segíti vissza a felismeréshez.
zárt személyiségünk miatt egyszerűen nem vagyunk képesek
Igen, akár a hit teremtés is kellhet, de én nem erre gondoltam. Hanem arra, hogy miközben közeledik és befogadja Istent, olyan alapvető megnyílásokat (szívmegnyitás), tudatosításokat tapasztal meg, amelyek a valóság tapasztalásának az alapjai. A mostani zárt személyiségünk miatt egyszerűen nem vagyunk képesek mélyebb igazságok megtapasztalására, mert a finom-érzékszerveink el vannak záródva, a fejünk pedig tele van téves képzetekkel, amelyeket ki kell onnan seperni.
Mindez a tisztulás akár több éves (évtizedes) lelki munkába is kerülhet, de kell mellé egy ennyi ideig kitartó motiváció „hegy” is. Az Istennel való egyesülés vágya például erre is jó lehet. ; )
Sziasztok!
A megvilágosodás
Sziasztok!
A megvilágosodás már sok blognak volt a témája,mára már szlogenné vált.Lassan már mindenki azzá válik,akinek bármi köze lesz a spiritualításhoz.Kinek a nézőpontja szerint kell megitélni mit kell tenni hozzá?Legtöbben egy felismerést már megvilágosodásnak neveznek.Nincs ezzel semmi baj,mindenki ott huzza meg a vonalat ahol akarja.Tiszteletet érdemel minden ember aki törekszik a tiszta életre.
Miért fontos,hogy miként hívjuk az aktuális célt?Bármilyen nevet adunk neki mindig csak egy lépcsőfok lesz.Szeretnék megosztani veletek egy idevágó szellemi tanítást..
A követendőt soha nem tudod magadévá tenni,vagy azzá válni.Megkell elégedned azzal,hogy a nyomdokaiban haladsz,követed.Ha azt a valakit,valamit magadévá tetted,vagy azzá váltál,akkor azonnal újabb követendőt fogsz kapni a saját fejlődésed érdekében.A befejezés mindig valami újnak a kezdetét jelenti….
Tudásom szerint a megvilágosodást nem lehet semmilyen technikával elérni,ez egy jutalom azért,ahogy élünk,éltünk eddig.Ebbe nem csak a fizikai létünk számít bele.Jelen fizikai létünkben szinte elképzelhetetlen ennek elérése-mondjuk Jézusnak,Buddhának sikerült,kb.ennyi.
Ha valakit érdekel leírom a kritériumokat szellemi szempontból:
1.A szellemünk tudatszálunkon levő rögzülési pontjának legalább a feléig elkell jutnunk-működő tudat.
2.Egyesülni kell a szellemi létünkkel.
3.Magunkba kell fogadnunk Istent.
Zoeya „remeny-a-teljesseghez.hu”
Egyetértek Zoeya,hogy valóban
Egyetértek Zoeya,hogy valóban nem osztogatják az utcasarkon,és valóban nagyon keveseknek sikerült eddig,de igenis hogy lehetséges,és nem csak a kegyelemtől függ,hanem tőlem is.
,,A szellemünk tudatszálunkon levő rögzülési pontját” nem egészen értem,miért rögzül az a pont,hiszen az behatárol,hogy eddig jöhetsz most:D? Vagy hogy érted ezt? Kifejthetnéd.
Viszont a másik két ponttal egyetértek,igen pont ez a lényeg! És pont ezért lehetséges elérni,ha az ember ezeket képes megvalósítani.Bár a magamba fogadom Istent az a misztikus keresztény út,
a keletiek a megvilágosodással kapcsolatban nem befogadásról beszélnek,hanem a meglévő Isteni Önvaló teljes átéléséről ,realizálásáról.
A végeredmény azonban ugyanaz:)
Viszont mondhatni hogy te is
Viszont mondhatni hogy te is kegyelemből vagy ott ahol épp tartasz, nem igaz? Tehát az a „tőled” amitől „függ” valójában nem más, mint a kegyelem egy megnyilvánulása.
Ez nagyon tetszett abban amit megosztottál, és talán ide vág:
„Mindaddig, amíg a cselekvőség érzése jelen van, jelen van a vágy is, s ugyanakkor a személyiség is. A személyiség tudata nélkül akadálytalanul ragyoghat az Önvaló. A rabság nem magukban a tettekben rejlik, hanem a cselekvőség érzésében.”
ramanovicsnak…
Hát igen ,nekem is egyre inkább tetszik:D
Ezt a három hasznos dolgot tettem most fel /az utolsót olvastad/
Az egyik arról szól hol van Isten? Választ is ad itt arra amit kérdeztél:)
Amit Zoeya mond/2,3,/szerintem rendben van.
A szellemünktől bizony nagyon is el vagyunk szakadva,épp hogy ezt az egyesülést kell létrehozni.
És hogy az Isten áthassa az embert,arra a másik út/keresztény misztika/ is teljesen adekvát.
Ők az mondják ,és jó páran meg is valósították,hogy a lelket meg kell szabadítani azoktól a dolgoktól,ami elválaszt minket Istentől,/kiüresítés/,és így meg lesz a helye Istennek,hogy eláraszthasson minket.Teljesen rendben van,és a végeredmény ugyanaz,mint amikor az Isteni Önvalóról beszélünk,ugyanúgy benned lesz Isten.És egyébként az Önvalóhoz is csak így lehet eljutni,hogy megszabadítjuk magunkat attól ,ami nem Isten.
http://www.bujiferenc.hu/down
http://www.bujiferenc.hu/download/buji2/buji2_01.pdf
http://www.bujiferenc.hu/download/maharsi2/maharsi2_02.pdf /ezt olvastad/
Hogy tartalmas estéd legyen:)
Ez se rossz:D
,,Dicsőség Istennek, aki még egy tű hegyében is fölfedi magát annak, akinek akarja,
és aki még a mennyekben és a földön is elrejti magát az elől, aki elől akarja,
úgyhogy az egyik megvallja, hogy Ő nincsen,
míg a másik megvallja, hogy Rajta kívül nincsen más.”
Huszajn ibn Manszúr al-Halládzs
Szia Éva!
A tudatszál az az
Szia Éva!
A tudatszál az az út,amit megkell tennünk vissza a Teremtőnkig.A rögzülési pont ahol a szellemi létünk jelenpillanatban tart.Elnézést,ha nem vagyok érthető,de erről napokig lehetne beszélni.
Valahogy úgy képzeld el,hogy a vonal egy gömb sugarát adja,mely a teljes,Isteni tudat.
A rögzülési pont egy kissebb gömböt ad ki,jelenleg itt tartunk a teljességhez képest.
Az ember a szellemi tudatnak csak egy kis,elkülönült részét használja-földi tudat.
A szellemmel való egyesülés célja az újbóli beolvadás lenne a szellemi egészbe,vagyis a földi tudat
megszűnik,mint önálló létezés-az „egó halála”.Beszélgettem egy Buddhista tanítóval,ők ezt hívják megvilágosodásnak.Az én tudásom szerint ez „csak” az egyik kitétele.
A befogadni Istent szimbólikus jelentésü,semmi köze a vallásokhoz,de nem találok rá jobb kifejezést.
Zoeya http://remeny-a-teljesseghez.hu/
Megnéztem a
Megnéztem a remény-a-teljességhez oldalt, és most már tudom hogy más malomban örlünk. Azt hiszem inkább maradok a Nagy (földi) Tanítók írásainál 🙂
Köszönöm..:-)
Ha nem mi
Köszönöm..:-)
Ha nem mi akarjuk kitalálni az igazságot,ugyanabból a forrásból fakad…
A forrással semmi gond, az
A forrással semmi gond, az örök és állandó, és minden korban ugyanaz.
Csak ahogy távolodunk a forrástól, úgy lesz egyre zavarosabb a vize 🙂
1.A szellemünk tudatszálunkon
1.A szellemünk tudatszálunkon levő rögzülési pontjának legalább a feléig elkell jutnunk-működő tudat.
Ezt nem egészen értem, mire utal? 🙂
2.Egyesülni kell a szellemi létünkkel.
Valójában a mostani létünk sem elsősorban fizikai, sőt egyesek szerint túlnyomórészt szellemi. Van olyan hogy bármikor is az ember kívül áll az ő szellemi lététől? Viszont az igaz, hogy a többség a testével azonosítja önmagát, de ez csak egy nézőpont, még ha korlátozott is.
3.Magunkba kell fogadnunk Istent.
Ez a megfogalmazás azt sejteti, hogy alapvetően az ember Istenen kívül van. Így van-e ez?
Persze lehet hogy csak szavakon lovaglok, ez esetben elnézést kérek 🙂
Nekem tetsző téma, úgyhogy
Nekem tetsző téma, úgyhogy megint itt vagyok. 😀
Nem azért, hogy mindenki nekem essen. 😀 😀
Kérem betartani! 😀 😀 😀
(Pussz Katinak és Eva-nak!!!)
Elgondolkodtatok már azon, hogy ha Isten azt szeretné, hogy mindenki megvilágosodjon, akkor miért nem történik ez? Hmmm? Egy szempillantás alatt mindenkiben megszülethetne a felismerés, hogy ki ő valójában. Isten nem akarja ezt. Mert az unalmas lenne. Visszatérni a megnyilvánulatlan tiszta tudatba dög unalom. Isten élvezni szeretné a létezést, amit teremtett.
Isten azt akarja, hogy legyen teremtett világ, legyél Te, Ő, hogy megtapasztalhassa azt a sok-sok mindent, a létezést minden oldalról.
Néha be-be csúszik egy-két rafinált egyed, aki felismeri, hogy ez az egész csak egy játék.
Ők a megvilágosodottak. Nincs hosszú pályafutások. 🙂 Show must go on. 😀
És igen. A maga képére formált. Ez azt jelenti, hogy a vágyaid képesek befolyásolni a „valóságot”. Van szabad akaratod. Ez nem azt jelenti, hogy minden úgy történik, ahogy szeretnéd. Van egy szűrő. Ő. Magára vette a felelősséget, hogy az általa létrehozott valóságban rend és kiegyensúlyozottság legyen.
Ezért ne haragudj rá, ha pillanatnyilag nem az történik, amit szeretnél. Hosszú távon mindig igaza van.
Ebben biztos lehetsz. Ha meg nem hiszed, majd megtapasztalod. 😀
Részemről örülök,hogy itt
Részemről örülök,hogy itt vagy.Már hiányoztál:)
Amiket írtál azzal semmi gond nem volt…sőt:)
Kérdeznék:
Hogyha Istennek az nem buli,hogy sokan visszatérnek,akkor miért vannak ezek az ,,utak”,
hiszen ezek alapjai Isteni kinyilatkoztatások,ahol így vagy úgy ott van,hogy Isten visszavár.
Tudom ,hogy ez vulgáris,de így valahogy…
Én nem féltem Őt ,hogy unatkozni fog,azért ez összességében keveseknek sikerül:D
Én egyetértenék a3140a-val,
Én egyetértenék a3140a-val, mert magam is hasonló következtetésre jutottam 🙂
Ha a3140a-nak igaza van akkor, azok nem Isteni kinyilatkoztatások. Az ha nagyon belegondolunk az isteni kinyilatkoztatás maga az élet és a világegyetem, a valóság amit mindannyian tapasztalunk. Amit a megvilágosodott beszél, prédikál… az csak az ő véleménye. Nem beszélve, ha időnként rátapint a lényegre, akkor csak lelövi vele a „film” végét, és akkor oda az életélmény 🙂
🙂
Ademon: „lelövi vele a „film” végét” – ez aranyos :-))
Viszont, ha minden igaz, a megvilágosodott nem a véleményét mondja, hanem a tapasztalatát.
Egész más e két dolog!
Talán az is elég. De
Talán az is elég. De „hálistennek” nem hisznek neki mindig, de talán ezt nem is mindig zavarja öt 😀
Nagyon érdekes, hogy a
Nagyon érdekes, hogy a megvilágosodottak sem értenek egyet mindenben.
Meggyőződésem, hogy mindegyik ugyanazt éli meg (mivel a végső valóság csak egy lehet), de ha megpróbálják kifejezni, akkor erre egyetlen lehetőségük van csak. A korábban kondicionált elméjük és az intellektusuk.
Másként mutatja be a végső valóságot Jézus, Buddha, Shankara, Ramana Maharshi, Nisargadatta Maharaj. Más az elméjük, amivel megpróbálják megfogni a megfoghatatlant.
Amikor rálelsz a végső valóságra (Önmagadra) és ki jössz belőle, valószínű te sem tudod átadni az élményt, mivel nem lehetséges.
Szerintem az az élmény a
Szerintem az az élmény a tudat határtalanságának élménye. Abban az ember úgy érzi mindenre képes, bármit elérhet. Kifejezni meg nehéz… talán jobb azt mondani, hogy az ember úgy érzi a világ fölé „nőtt”, és amaz a lábai előtt hever, csak el kell indulni és minden kapu tárva nyitva 🙂
Azt inkább úgy hívják „öröm”
Azt inkább úgy hívják „öröm” esetleg „sikerélmény” vagy „győzelem-élmény” vagy „én-vagyok-a-legjobb-élmény” esetleg egyeseknél az „én-nyertem-mind-bek…tok-lúzerek-élmény”.
😀
(sóhajt)
Nem ez nem olyan, de
(sóhajt)
Nem ez nem olyan, de természetesen ez is benne van 🙂
„Amikor rálelsz a végső
„Amikor rálelsz a végső valóságra (Önmagadra) és ki jössz belőle, valószínű te sem tudod átadni az élményt, mivel nem lehetséges.”
A művészet és alkotás talán… egyébként te most benne vagy vagy nem?
Én is nagyon örülök Neked
Én is nagyon örülök Neked Eva! 😀
Te is hiányoztál nagyon! Meg mindenki.
Kicsit el voltam foglalva az életem átszervezésével, de már túl vagyok rajta. 🙂
Úgyhogy lehet, megint itt foglak idegesíteni és megbotránkoztatni titeket. 🙂
Bár tanultam az előzőekből, úgy döntöttem visszafogottabb leszek. 🙂
Igyekszem válaszolni a kérdésedre.
Ha sokan felismernék egyszerre, hogy ez az egész csak játék, akkor a játék lényege veszne el.
Viszont ha nem lennének szellemi vezetők, akik tanítására még évszázadok múlva is emlékezünk, akkor meg a remény veszne el.
Isten „dörzsölt játékos”. 🙂
Egyetlen cél vezérli. Az egyensúly fenntartása.
Hogy az álom, melyet álmod, ne érjen véget.
Magyarul: ha nagy a szar, teremt egy-két avatárt.
Ha minden rendben, akkor meg csinál egy kis káoszt. 🙂
Tulajdonképpen lássuk be: irtó uncsi végtelen tudatosságként (Brahmanként) létezni, miközben nem történik semmi.
Mindannyian felébredünk minden nap néhány órai alvás után, mert az unalmas.
Isten az unatkozó Brahmanból létrejövő „Én vagyok”.
Ebből az „Én vagyok”-ból jöttél létre te is.
Az isteni álomba beintegrálódik a milliárdnyi egyéni álom. Az egyéni azt jelenti, hogy Isten tudatának egy szikrája (tévedésből) azonosul egy egyéni létezővel.
Istennek egy töredéke pedig (mint egy szuper tudat) gondoskodik a rendről.
A Hindu filozófiában Ő Ishvara.
Ebből a sok-sok teremtő elméből lesz a nagy teremtés.
De igaz marad Patanjali nagy mester kijelentése: „Egyetlen elme hozza létre az összes elmét, máskülönben előállhatna az egymást néző elmék sokasága, mely káoszhoz vezetne.”
Az a szép ebben a spiritualitásban, hogy amikor felismered az igazságot, akkor a látszólag egymástól különböző tanításokban is felismered az azonosságot.
,,Az a szép ebben a
,,Az a szép ebben a spiritualitásban, hogy amikor felismered az igazságot, akkor a látszólag egymástól különböző tanításokban is felismered az azonosságot.”
Ez nem nagy durranás,erre még én is rájöttem./már régen:)/
Viszont te változást hoztál az életembe.
Kedvet csináltál nekem a megvilágosodáshoz,mert addig kishitű voltam,azt gondoltam, hogy már az is nagyon nagy dolog lehetne,ha üdvözülhetnék.
És meggondoltam magamat,mert egyre jobban vonz ez a dolog.Szinte már csak ezzel foglalkozom:DDD Ez most viccesen hangzik,de halál komoly:D
Akkor nem hiába vertem a
Akkor nem hiába vertem a billentyűzetet! 🙂
Ha így döntöttél, akkor semmi mást nem kell tenned, mint megismerni Önmagad.
Semmilyen technikára nincs erre szükség. Az enyémre sem.
Csak keresd meg Önmagad, ahogy az intuíciód vezérel.
Senki sem tudja megmutatni neked Önmagad, egyedül Te találhatod meg!
Puszi! 🙂
Én csak visszatértem valahova
Én csak visszatértem valahova egy hosszú kitérő után.
És Te hívtad fel rá újra a figyelmemet.Azóta nem lazsálok:)
Lassan már úgy ,,térítek”,mint anno Te:D
Ami az önmagam megtalálását illeti,azt nem kell keresni,hiszen ,ha az ember magára gondol,hogy én,vagy amit érez minden pillanatban ,hogy vagyok,az nem lehet más csak én.Nem a személyem ,egóm,elmém,hanem én.Mást nem tudok ,,róla”,csak azt hogy mindig ugyanazt tapasztalom.Azt sem mondhatom ,hogy nem élem át,mert egyfolytában átélem azzal,hogy vagyok.
De ettől még nem lettem okosabb,mert ez mindig is így volt,mindig is ezt tapasztaltam.Keresnem nem kell.Tudom,hogy vagyok.Talán azt nem tudom ki vagyok.Erre a kérdésre nem tudok még válaszolni: ki ,vagy mi vagyok én ?
Azt tudom ,ami nem vagyok.Nem a nevem,nem a foglalkozásom,nem a nemem,
és így tovább.
Ki tud válaszolni közületek erre a kérdésre? ,,Ki vagyok én?”
Magam is hasonlóképp gondolom
Magam is hasonlóképp gondolom helyesnek e definiciókat, az „utak” nem más mint Isteni megnyilvánulások darabkái, része egy egésznek és a megnyilvánulásnak energetikai szabályok szerint kölcsönhatása van az univerzumra. Gondolj bele: ha pl. örök létezésedben egy hófehér óriás gömbbe lebegnél, hófehér fényként, nem is láthatnád magad, nem volna egy tükör, melyben viszonyíthatnád magad bármihez is, nem volna mihez képest megnyilvánulnod. Ehhez kell egy vetítővászon, melyen megjelenhet a fény, mint kép. Ez a háromdimenziós ” teremtett világ, mely hasonlatos a virtuális világhoz, ám Te-Mi igen valóságosnak érezzük ezt.
Bármit teszel, gondolsz, az univerzumot gazdagítod magával a megnyilvánulásoddal.
Istennek épp úgy az univerzum gyermeke a rabló, gyilkos, betörő, a cigány, a magyar, vagy akár az arab. Bármit tesznek, társadalmilag a közösségi szabályok szerint elitélendő. ám Isten látószögéből, mindez csupán eszköz a megnyilvánulások sokaságában. Aki pl. rabol vkitől, eszköze az alany számára megtapasztalás szinten. A rablónak pedig a rablás következményei, stb. Ez egy hatalmas virtuális társadalmi társasjátékhoz hasonlatos. Érdemes megismerni a szabályokat.
Jujj, ez azért súlyos. Szerintem túl sokat elmélkedtél ezen.
Jujj, ez azért súlyos. Szerintem túl sokat elmélkedtél ezen. Kicsit paranoid a képzeleted. „Rafinált egyed”? „Nincs hosszú pályafutásuk”? Jajjj! Kár, hogy nem tudod átadni magad az élménynek. Ennyi gondolattal elzárod magad csak előle.
Szia Ramanovics!
Saját
Szia Ramanovics!
Saját gondolataink teremtik meg a tapasztalásaink körülményeit és Isten ezekből merít önmaga megismeréséhez, mert a tudás attól válik létezővé, hogy megtapasztalják annak eredményeit.
Ha általunk tapasztalja meg Isten az Ő tudásának egy részét, akkor mi ezzel megteremtettük Őt magunkban és az Ő részévé válunk. A lélek nem véletlenül ütközik az élet kihívásaiba, mert a cél a megtapasztalás. A többi kérdésedre válaszoltam az előző hozzászólásomban.
Zoeya
http://remeny-a-teljesseghez.hu/
Az, ami Minden ami Van, miért
Az, ami Minden ami Van, miért keresné önmaga megismerését?
Isten aki Teremt, nem pedig én, vagy (Maharshi után szabadon) nem én vagyok aki teremt, hanem az „Én Vagyok” teremt (persze ez még így sem teljes). Istennek nincs szüksége társ-teremtőre, nincs szüksége bárkire aki által Ő „megteremtődik”, lévén hogy Ő a Mindenség Teljessége. Ha pedig Ő Minden ami Van, akkor lehetetlen hogy valaha is Őrajta kívül lettünk volna, valaha is lett volna pillanat hogy nem az Ő része vagyunk. A lélek önmagát különállóként tapasztalja, és ezért az élet „kihívásai”, de attól hogy az ő szemszögéből az elválasztottság valóságosnak tűnik, valójában ez sosem állt fenn.
Ramanovics ,,szentuccse”,nem
Ramanovics ,,szentuccse”,nem vagy elveszett ember :)))
remélem nem bántottam meg
remélem nem bántottam meg senkit 🙂
:DDD Dicsértelek.
Olyan volt
:DDD Dicsértelek.
Olyan volt a hozzászólásod,hogy késztetést éreztem az elragadtatásom kifejezésére.Te meg mire gondoltál ???:DDD
Tényleg két malomban
Tényleg két malomban őrlünk…nem baj,ettől szép az élet…:-)
Ez így van 🙂
Ez így van 🙂
Szimult13án kisérlet
Tetszőlegesen: vegyünk elő egy zseblámpát és egy zománcozott tésztaszűrőt.
Sötétítsünk el a helyiségben lehetőség szerint, a zseblámpa a tésztaszűrő pereme fölött legyen pár centiméterrel, majd kapcsoljuk be, hogy átvilágítson a tésztaszűrő résein. Ha ügyesen csináltuk, a tésztaszűrőt százszál különállónak tűnő fénysugárnyaláb hagyja el.
Különállónak tűnő, mert a szűrőt egyetlen fénysugár táplálja, Nevezzük el most Istennek, Isteni fénynek. A szűrő képletesen maga a születés, az egyéni lelkeké. Onnan az isteni fényt mint testbe „költözött lélek” különállónak érezzük, ezért az érzés, hogy : TE más vagy mint ÉN!
Életcélod egyike rádöbbenni, az Egyek vagyunk mind, az univerzum gyermeke!
Szeretettel:Medve
Az elkülönült teremtő nem
Az elkülönült teremtő nem létezik.
Ő van mindenben, benned, bennem, mindenkiben. Minden az Ő tudatában történik.
Sőt! Nem Ő van mindenben, hanem Őbenne van minden.
Tehát te nem társteremtő vagy, hanem Ő. 🙂
Így megoldódott a paradoxon.
„Tehát te nem társteremtő
„Tehát te nem társteremtő vagy, hanem Ő.”
Nos, ez így még pontatlan, sokkal pontosabb az amit mostanság szajkózok az Évi által küldött Maharshi-idézetből:
K: Van valamilyen haszna az »Én vagyok Isten« vagy »Én vagyok a legfelső lény« gondolatának?
V: »Én vagyok az én vagyok«. Nem »én vagyok Isten«, hanem az »én vagyok« [az]
Isten.
Nagy különbség! 🙂
Én vagyok a létezésem.
Így
Én vagyok a létezésem.
Így milyen? 🙂
jól hangzik 🙂
jól hangzik 🙂
Ha megtapasztalod Önmagad,
Ha megtapasztalod Önmagad, akkor megtapasztalod az „Én vagyok” tiszta állapotát.
Hogy tapasztalhatnád ezt meg, ha különböznél tőle?
Hm?
A hullám, bár lényegileg egy
A hullám, bár lényegileg egy a tengerrel, ha azt mondja hogy „én vagyok a tenger” egy hibás megállapítást tesz. Így azok is, akik egy „teremtsd meg a valóságod” kurzus után idvezült mosollyal állítják hogy ők ezt meg azt teremtenek 🙂
Egyszóval arra utaltam, hogy az „én teremtek”, hibás megállapítás abban az értelemben, ha az én itt az az én, aki pl. itt írogat, gondolkodik és beszél.
Istené a dicsőség.
A végső igazság pedig az, ami
A végső igazság pedig az, ami a Szent Bibliában is így szerepel:
„Én vagyok az én vagyok”.
Ha ezt megérted, megértettél mindent.
Szerinted ki az az „Én vagyok”?
Valaki más, akitől különbözöl?
Miért érti ezt félre mindenki?
Ki az az „Én vagyok”?
Nem lehet, hogy Te vagy?
Hiszen amikor kinézel a fejedből, csak az „Én” nézhet ki.
Ne értsétek már félre Maharshit!
Azt szajkózta egész életében, hogy a szubjektum, az Én (vagyis Te) az, aki egyedül valóságos, aki egyedül Isten.
Kérlek, magyarázd meg e
Kérlek, magyarázd meg őtőle e mondata első felét (!), talán kiderül hogy mégiscsak egyről beszélünk 🙂
„Nem »én vagyok Isten«, hanem az »én vagyok« [az] Isten.”
Nem kell egyesülni
Nem kell egyesülni semmivel.
Az egyesülés feltételezi, hogy eggyé válsz valamivel, ami jelenleg rajtad kívülálló.
„Magunkba kell fogadnunk Istent”.
De hiszen eddig sem volt rajtad kívül!
Elfogadtok hülyeségeket igazságként, ettől persze rohadt bonyolultnak tűnik az egész.
Attól még, hogy valami megjelenik az Interneten vagy egy könyvben, ne hidd el, hogy igaz is!
Az elválasztódás sohasem történt meg.
Hiába van igazad, azok, akik már annyira eltávolodtak ettől a tudástól, hogy mára teljesen elfelejtették a valóságot, nekik hiába mondanád, hogy egy vagy velem, egy vagy mindennel, csak megrökönyödnének és őrült elszálltnak néznének.
Ahhoz, hogy az ilyen emberek is megtalálják Önvalójukat, szükséges az az ál-lépés, amely szerint be kell fogadniuk, Istent, egyé kell válniuk, Önmagukkal, stb.
Aztán mire megélik az egyesülés illúzióját, fel fogják ismerni, hogy mindig is egyek voltak, az elválasztódás sohasem történt meg, csak elfelejtettük az egységet.
Van erre egy szép mesém, majd egyszer elmesélem.
Hát, akik annyira eltávolodtak hogy ilyenért elszállt bolondnak
Hát, akik annyira eltávolodtak hogy ilyenért elszállt bolondnak néznek, valószinü nem könnyebb azt se befogadniuk hogy „egy vagyok Istennel”, mint hogy „egy vagyok teveled” :))
Te találkoztál már olyannal, akinek az „egy vagyok Istennel” gondolata az elfogadható, de az „egy vagyok teveled” egy holdkóros képzelgés? Egy nagyon apró réteg lehet vsz.
Visszatérve a megfogalmazáshoz:
Nem pontosabb azt mondani „tudatosítds hogy sosem voltál külön Istentől” mint azt mondani tanácsként hogy „válj eggyé Istennel?”
Kérlek olvasd el még egyszer, nem jól értetted, amit írtam.
Kérlek olvasd el még egyszer, nem jól értetted, amit írtam.
Még egyszer megfogalmazva: Ha túl nagy lépés felismerni, vagy akár csak elhinni, hogy Te vagy Isten, akkor szükséges lehet egy közbülső lépés beiktatása, amelyben egyé válik Istennel.
Mivel most még nem azonosul Istennel, Istent egy külső, távoli valakinek képzeli, lehet hogy még el sem hiszi a létét, ezért az Ő énképéből nincs közvetlen kapcsolat abba a felismerésbe, hogy Te vagy Isten.
Ezért kell megteremteni számára azt az illúziót, hogy közeledik-közeledik istenhez, majd szép lassan megérkezik, és végül egyé is válhat Vele. Ennek a gyakorlatnak a fokozatossága időt ad arra, hogy átalakuljon az énképe, levethesse azokat az akadályokat, amelyek miatt most még túl nagy ugrás lenne felismernie, hogy Ő Isten.
Ekkora ugrást nem csak hogy nem tudna meglépni, de meg se próbálná, mert olyan mértékben omlana tőle össze a stabilnak hitt énképe, ami túl nagy kockázattal jár és ilyet egy ego csak igazán végső esetekben szokott „megengedni” magának.
Igen, nem tudom, hogy az egyes fogalmak, kjelentések mögött
Igen, nem tudom, hogy az egyes fogalmak, kjelentések mögött pontosan mit értesz, lehet hogy ugyanazt amit én 🙂
Maga az „Én” mint Végső Önazonosság, túl minden fogalmon, formán és linearitáson, maga Isten mint a vele való egységünk. De az az én (mégha nagybetűvel írjuk is) aki itt van, beszél, ír, gondolkodik, stb. nem egy az „Én”-nel, mert ha annak teljessége lenne, nem kellene már mit felismerni, ugye? 🙂
Azt mondod „Ő Isten”, „Te vagy Isten” – de milyen értelemben?
Mert ha abban az értelemben, hogy Kovács János, Huszti Sanyi, özv. Szabó Gézáné az Isten, úgy pontatlan.
Ha Kovács János, Huszti Sanyi, özv. Szabó Gézáné végső önazonossága, az Önvaló, mint az „Én vagyok” (túl a fizikai-, asztrál-, lélek-, stb. testen, de egyben mindet magába is foglalva) az Isten, na úgy már egész pontos.
Remélem érthető, mire célzok.
A lényegi változás az átéléssel jön meg
Vacilláltam rajta pár kört, hogy egyáltalán válaszoljak-e, ugyanis amiket kérdezel, azok olyan részletek, amelyeknek nincs akkora jelentőségük, mint amekkorát a gondolkodó elme tulajdonít neki. – szerintem.
Leegyszerűsítve azt mondhatnám, hogy akár kis én, akár nagy Én, akár igaz, akár illúzió, az mind én vagyok. Nem kell jobban szétszedni, hogy jobban megérthesd, mert ezt a megértési folyamatot úgyis az elméd teszi, amitől viszont lényegi változás nem áll be.
Olyan ez, mint amikor a gyerekkel meg akarod kóstoltatni a spenótot, Ő meg úgy próbálja elkerülni ezt, hogy arról kérdezget, hogyan főzted a spenótot, szerinted milyen az íze, mit fog érezni, ha megkóstolja,…?
A lényegi változás az átéléssel jön meg, ahhoz pedig gyakorlatokkal, tapasztalatokkal teli út vezet. Erről lehet, érdemes beszélni, másról nem igazán.
Sokszor halljuk, hogy a megvilágosodás állapotát még a megvilágosodottak sem tudják pontosan megfogalmazni, mert az emberi szavak, fogalom alkotás nem alkalmas rá. Pedig nekik aztán elég jó lenne ehhez a tudatosságuk!
Körbeírás, elmélkedés helyett inkább gyakorlatokat, gyakorlást, és legfőképpen törekvést ajánlanak.
Ez meg csak úgy eszembe jutott:
„Egy megvilágosodott szemszögéből nincsenek különböző tudatossági szintű lények, csak kétféle létezik: Megvilágosodott vagy, vagy sem.”
Semmi gond, nem fontos válaszolni 🙂 Valóban, a szavakkal való
Semmi gond, nem fontos válaszolni 🙂
Valóban, a szavakkal való leírás nem lényeges, ahogy a gyakorlatok se, az erről szóló könyvek, CDk, mantrák, a „találd meg Istent” tanfolyamok, stb. sem. Ami elvisz oda az a szándék és az Isteni kegyelem.
Igazad van, a megvilágosodottak is azt mondják, meg nem fogalmazható mert a szó kevés hozzá. De igyekeznek a lehető legpontosabban leírni a leírhatatlant, úgy hogy az a legkevésbé legyen félreérthető. És valamiért még ki is javítják a pontatlanul kérdést vagy kijelentést tett tanítványokat. Ha nem hiszed, olvasd Mahashi vagy Maharaj beszélgetéseit tanítványaival, hogy kortársakat emlitsek. És gyakorlatokat is ajánlanak nekik, igen. Bár a gyakorlataik leírásával egy fél A4es lapot se lehetne betölteni, olyan végtelenül egyszerüek 🙂
Plusz, (és ez a legfontosabb, ami a lényeg) a megvilágosodott személyes tapasztalatból beszél, így csak ő képes átvinni azt a „frekvenciát” ami az egyénben megértésen túli felismeréseket indukál. Senki más, legyen bármilyen részletes ismerete a megvilágosodás témaköréről, tanítson akármilyen gyakorlatokat, mondjon vagy írjon bármilyen pontosan is hallomásból a dolgokról, nem tudja átültetni a tanítványba azt a tanítói kegyelmet, amit egy saját szubjektív tapasztalatból beszélő/író képes átadni.
Természetesen nem gondolom magamat ilyennek, de ha már ott tartunk, hogy minek van jelentősége és minek nem a megvilágosodás szemszögéből, ezt meg kellett osztanom.
Szándék, gyakorlatok, megvalósítás
Szépen megfogalmaztad a „tanítói kegyelem” közvetlen hatását.
„…nem lényeges, ahogy a gyakorlatok se…” – Ezzel nem értek egyet, ugyanis a gyakorlatok adják azt az eszköztárat, amellyel hamarabb el elehet érni a célt. Persze természetes úton is odaérhet az ember, csak úgy jóval tovább tart.
A gyakorlatoktól viszont fontosabb a szándék, ami vagy beérett valakiben, vagy még nem. Ha még nem, akkor azt inspirálhatja egy megvilágosodott jelenléte, úgymond felébresztheti a benne nyugvó vágyat.
Ha fontossági sorrendet akarnék felállítani, akkor az szerintem így nézne ki:
– Szándék
– Módszer
– Megvalósítás
Mivel a szándékban és a megvalósításban (cselekvés) túl sokat nem tudunk egymásnak segíteni, ezért amiről igazán érdemes beszélgetni, az a módszer.
Milyen módszerekkel érhető el a megvilágosodás?
Leírnád azt a fél A4-es -nyi gyakorlatot?!
Köszönöm hogy válaszoltál 🙂
Köszönöm hogy válaszoltál, lekötelezel 🙂
Arra utaltam (ha gondolod olvasd végig mégegyszer), hogy nem lényegesebb a gyakorlat, mint a megvilágosodott által szavakban és szavakon túl történő átadása annak ami a végső valóság és a lehetséges csapdák lehető legpontosabb leírása, ami felé az aspiráns igyekszik. Ez a Mester dolga, hogy ezt is átadja.
A gyakorlatok az odaadás, elköteleződés kifejezései, egy természetes része a spirituális útnak, de nem „okozzák” az egyén fejlődését.
A megvilágosodott a már keresőben indukál olyan folyamatokat amik túlmutatnak jelenlegi állapotán, nem abban, akiben még a szándék sincs afelé hogy arra vegye az irányt. Már persze ha így értetted, és nem értettem félre 🙂
A Mester hatása fontosabb lehet az önálló gyakorlásnál
Teljesen egyet értek Veled, én is így látom, tudom.
A Mester hatása erősebb és fontosabb lehet az önálló gyakorlásnál, így ha valakinek lehetősége adódik, hogy a Mester lábainál rostokoljon, akkor inkább azt tegye (persze belső tudatosítással kitöltve), mintsem hogy egyedül gyakoroljon távol a szent közegtől.
Azonban lehet, hogy erre a kegyre is be kell érni, vagy az is lehet, hogy lehetősége mindenkinek van erre, csak nem él vele.
Én például választhattam volna ezt, de féltem meglépni, gyáván a saját utat választottam, ami hosszabb, de biztonságosabb …az egomnak. : (
Magányos út
Nem hiszem, hogy ez gyávaság. Én is ezt tettem és sokat töprengtem, miért, amikor én ráadásul alig vártam (bár nem tudatosan, de valami galaxis méretű vággyal) h legyen végre vezetőm, és amikor lett, úgy képzeltem el, h végigvezetődök majd azon az úton, amelyiknek a megvilágosodás a vége, a gyógyulás, a boldogság meg a satöbbi. És hűségesen kitartok, amíg mesterré nem avatódok az életemben.
Több mint húsz éve zongorázok és a zenetanulás útján gyakorolhattam bőven a példát venni, de magad játszani-dolgot, a kitartást, a szorgalmat, a hitet önmagamban és mindig csodálatos tanárokkal áldott meg a sorsom, akik végigvezettek az útjaimon, és nekem eszembe sem jutott máshoz menni, vagy egyedül akarni csinálni. Mindig hálás voltam értük és kiváltságosnak éreztem magam, hogy milyen jó tanáraim vannak, és hogy az elsők között voltam tanítványként.
Tehát teljesen fel voltam készülve, h amikor az életet kell tanulnom egy mestertől, ugyanebben a rendszerben képes legyek tanulni.
És mégsem így lett. És sokáig szenvedtem ettől, mert én nem akartam ezt a magányos utat választani. Azóta sok nagyon tudatos mesterrel találkoztam, mindtől tanultam valamit, és mindnél azt reméltem: na, most megtaláltam a mesterem, az utam! És egyik sem lett az.
Aztán egyszer találkoztam egy különleges, szintén nagyon tudatos, pszichológus foglalkozású emberrel, aki azt mondta: a művészek az életben ugyanúgy meg kell hogy teremtsenek mindent, mint a művészetükben. (Azok, akik erre születtek, hogy az életben is művészek legyenek.)
Vannak emberek, akik tudnak szeretni. Vannak, akiknek van hitük, és sohasem rendül meg annyira, mert jó alapokra van lerakva, hogy fel kelljen azokat a kérdéseket feltenniük, amit nekünk, akiknek alapban nem volt meg egyik sem. Nekik ezeket nem kell újrateremteniük amikor felnőtté válnak. De éppen ezért nem is tanulják meg a hogyan-ját. És nem is dolguk.
Mindenki más utat jár és ezt az utat részben meghatározzák azok a körülmények, és adottságok és hiányosságok, amikkel születtünk. Ez ellen nem tehetünk és nem is kell, ez idővel kiderül, miért van, mire tanít.
Akkor, a pszichológusnál megértettem, hogy nekem a köveket is magamnak kell „gyártani”, amiből építem az utam, amit csak én járok.
És rohadtul nem akarom így, bár már jórészt elfogadtam.
Ennek is van egy oka, és nem hiszem, hogy a gyávaság az.
Inkább talán a célok, a tudás, amit meg lehet szerezni így.
Aki maga teremti a hitét, az erejét, a gondolkodását, akinek a teljes életét újra kell teremteni a tudatosság erejével, az teljesen át képes formálni önmagát, és később másoknak is tud ebben segíteni.
Ebben nagyon nagy erő, hatalom rejlik. Biztos van oka, hogy ezt kell járnunk, valahol, valamikor kamatoztatnunk kell.
És a kegyelem fénye és ereje nem süt kevésbé ránk ettől, sőt. Én azóta, amióta csak behívtam az életembe e tudatosodás (beavatás) kegyelmét, érzem és tudom, hogy folyamatosan velem van.
Ne becsüld le magad!
Namaszte
Milyen módszerekkel érhető el a megvilágosodás?
Milyen módszerekkel érhető el a megvilágosodás? Nincs rá „módszer”, abban az értelemben ahogy ezt a hétköznapokban használjuk, mikor lineárisan megközelíthető célok elérését vagy tervek megvalósítását tűzzük ki. Nincs egyes, kettes és hármas lépés aminek a végén szorgalmunk és igyekezetünk eredményeképp jogot formálhatunk a megvilágosodás „jutalmára”. A spirituális fejlődés egészen más folyamat. Nincs az a módszer vagy gyakorlat, aminek eredményeképp bizonnyal megvilágosodunk, „csak bele kell adni a megfelelő mennyiségű időt és szorgalmat”.
Hallani a spirituális igazságról már önmagában kegyelmi ajándék, és pusztán a szándék hogy elinduljunk az úton már megrengeti az ego falait és réseket nyit rajta. Az út során az Én, ami mindig is ott volt, fedi fel magát részben vagy egészben, ami mint kinyilatkozás jelenik meg, tehát nem lehet irányítani. Egyszer csak felfedi magát egy magasabb paradigma, és még ha el is múlik, amit megtapasztaltunk, felismertünk, az megmarad. Mondjuk egyszercsak tudatosul hogy minden ami van, alapvetően ártatlan, mert nem tud másmilyen lenni mint amilyen abban a pillanatban. Ez ezután további felismerésekhez vezethet, ami szintén személytelen megnyilatkozása egy magasabb tudatszintnek. Valójában nem létezik a személyes én, ami a spirituális munkát végzi, ennek ellenére a spirituális ego hajlamos magának tudni a dicsőséget „nézd, milyen ügyes vagyok, erre és erre jöttem rá” 🙂 Mikor „eljött az ideje”, Isten felfedi önmagát ha a spirituális fejlődéshez odaadással viszonyulunk. Az odaadás kifejeződései a világban az egyes spirituális gyakorlatok, például a különböző szertartásos cselekedetek, mint az imamalom forgatása, a térdhajtás, az imák, a mantrák, stb. Ezek egyike sem operál semmilyen „közeledem Istenhez” illúzióval, pusztán az ami: az Isten iránti odaadás kifejezése. Az pedig, aki Istent egy külső, távoli valakinek képzeli, vagy még csak el sem hiszi a létét, nem gyakorlatok vagy valamilyen rávezető módszer által jut el ennek megváltozására, hanem egyszercsak feltárul előtte a magasabb összefüggés, lehet hogy épp legádázabb szenvedései közepette. És ezt tapasztalatból mondom.
Hogy milyen gyakorlatokról tudok amiket megvilágosodottak tanítottak? Csak ami hirdetlen eszembe jut, például:
Jézus: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és szeresd felebarátodat, mint magadat.”
Maharshi: a „Ki vagyok én?” kérdés gondolata általi ön-kutatás az összes többi gondolatot elpusztítja. Ekkor következik be az Önvaló megvalósítása.
Uő.: annak állandó tudatosítása, hogy nincs individuális „én”, aki cselekszik és vágyakozik, és hogy csak az Önvaló létezik, továbbá hogy semmi sincs az Önvalón kívül, ami tőle függetlenül cselekedhetne.
Ezek bármelyike is elegendő, ha az egyén odaadással gyakorolja. De még mindezek a gyakorlatok sem „okozzák” a megvilágosodás megjelenését, hanem az odaadás révén megnyitják annak lehetőségét, hogy feltárulkozzon egy kinyilatkoztatás, egy magasabb tudatosság. Ezért mondom, hogy a megvilágosodott által a tapasztalat szavakban és szavakon túl történő átadása legalább akkora fontossággal bír, mint a gyakorlat, mert ösztönzőleg hat a keresőre és tisztáz bizonyos igazságokat és fogalmakat, jelentéseket. felmerülő kételyeket (olvass csak zen történeteket, és meglátod hogy viszonylag ritkán írnak gyakorlatokról, módszerekről meg soha, viszont annál gyakrabban a mesterek tetteiről vagy szavairól, ami egyszercsak megvilágosodást indukál az arra kész tanítványban).
Sok az autentikus, és sok jószándékú de nem tapasztalati forrásból származó gyakorlat, tudás és írás létezik, amiknek más-más a képviselt tudatmezejük. Aki egy gyakorlattal a megvilágosodását szeretné elősegíteni, olyat érdemes választania, amit megvilágosodott ajánlott, ami rendelkezik a tanítói kegyelemmel, ami kipróbált út. Aki pedig hallomásból adja át a megvilágosodott szavait vagy ajánlott gyakorlatát, szintén úgy jár el érdemlegesen, ha ügyel arra, hogy minél pontosabban tegye.
Persze, ha valaki csak „jól akarja magát érezni a bőrében”, arra rengeteg módszer, gyakorlat, könyv, CD létezik, de az egy más tészta 🙂
Ehhez nem is lehet és nem is kell semmit hozzáfűzni.
Szépen
Ehhez nem is lehet és nem is kell semmit hozzáfűzni.
Szépen leírtad a spirituális út valóságát.
Tudatos gyakorlás eredménye is lehet a megvilágosodás
Nekem meg az a tapasztalatom, hogy a gyakorlatok alkalmasak arra, hogy előkészítsék a gyakorlót a magasabb igazság befogadására. Olyan tisztulást, megnyílást lehet velük elérni a fizikai, érzelmi, gondolati, akarati testünkben, amelyek szükségesek, hogy egyáltalán képes legyen valami tiszta minőséget befogadni, és ne álljon azoknak alapból ellen.
Minél letisztultabb a gyakorló, annál gyakrabban esik bele a kegyelmi állapotba, annál sűrűbben csúszik bele a megvilágosodás valamelyik „előszobájába”.
Ez viszont már azt feltételezi számomra, hogy a megvilágosodás elérése nem „Istentől” függ, nem Ő adja, hanem a gyakorló válik képessé a felismerésére, befogadására.
Ahogy az ember pillanatról-pillanatra változik és mindig más variációt mutat, ebből is kijöhet olykor-olykor egy olyan véletlenszerű rendezettség, amivel képes befogadni a megvilágosodást vagy más magasabb rendű tudatállapotot.
De ezek a rendek ahogy jönnek, úgy el is múlnak, ezért oly rövidek a spontán megvilágosodás élmények. Amikor ilyen véletlen rendeződés az élmény alapja, akkor nem is tudja megtartani – nem a megvilágosodást, hanem – a rend alapját, hiszen az még nem tudatosult benne, csak átment rajta.
A tudatos spirituális gyakorlás lényege pont az lenne, hogy a megvilágosodás befogadására képes rendet megteremtsük magunkban, a személyiség levetkőzése és a valódi énünk felébresztése által.
Véleményem szerint a vallásos-szertartásos gyakorlásban azért tud megjelenni olykor egy tisztább tudatállapot, mert ha az Isten felé való kinyílás, odaadás eléri azt a mértéket, hogy attól meghasad az ego masszív burka, akkor az emögötti lelki tisztaság ismét csak alkalmas a megvilágosodottság felismerésére.
De mihelyst magához tér és visszazárul az ego, a felismerő rend ismét elzárul a mélyben, ezért elmúlik az élmény is.
Ezért nem tekintem az igazságot Isteni kegyelemnek, hanem saját lelki munkánk eredményének.
A több ezer éves tanításokról, tanítókról meg azt gondolom, hogy vannak hiteles tapasztalatok, tanítások, de Ők sem jártak be minden utat, nem fedeztek fel minden összefüggést, ami a lélek tisztaságához vezet. Amit nem értettek, azt kitöltötték a kegyelem, az áldás, a kiszámíthatatlanság mindent elfedő magyarázatával, mert így egyszerűbb volt.
Érzem belül és az eddigi tapasztalataim is azt mutatják, hogy az út tudható, érthető, egyáltalán nem misztikus, és csak rajtunk múlik!
Isten nem tesz értünk semmit sem, csak hagyja. Ez az Ő szeretete.
Köszönöm.
Köszönöm. Ígérem fontolóra fogom venni ezen meglátások befogadását, amint egy megvilágosodott hasonlóképp számol be Istenről, a megvilágosodásról és annak összefüggéseiről. Addig viszont inkább a már ismertekre hagyatkozom e témában 🙂
Magyarul, hitet teremt magában, segédfogalmak által. Ez a kis
Magyarul, hitet teremt magában, segédfogalmak által. Ez a kis „trükk ” segíti vissza a felismeréshez.
zárt személyiségünk miatt egyszerűen nem vagyunk képesek
Igen, akár a hit teremtés is kellhet, de én nem erre gondoltam. Hanem arra, hogy miközben közeledik és befogadja Istent, olyan alapvető megnyílásokat (szívmegnyitás), tudatosításokat tapasztal meg, amelyek a valóság tapasztalásának az alapjai. A mostani zárt személyiségünk miatt egyszerűen nem vagyunk képesek mélyebb igazságok megtapasztalására, mert a finom-érzékszerveink el vannak záródva, a fejünk pedig tele van téves képzetekkel, amelyeket ki kell onnan seperni.
Mindez a tisztulás akár több éves (évtizedes) lelki munkába is kerülhet, de kell mellé egy ennyi ideig kitartó motiváció „hegy” is. Az Istennel való egyesülés vágya például erre is jó lehet. ; )
Szerintem ez az egész kérdéskör attól függ,hogy ki mivel
Szerintem ez az egész kérdéskör attól függ,hogy ki mivel azonosítja magát.Hogy mennyit ismer fel a lényéből és mennyi az amivel azonosítani is tudja magát.
Aki ott tart ,hogy a teste és semmi több,annak mondhatod a mondókádat.
És szerintem ,amíg az ember nem ismeri fel a saját isteni lényét,addig igen is ,hogy el van szakadva tőle.Nem térben időben,de ez csak akkor nyilvánulhat meg az emberben,ha tudja ezt, és ezzel azonosítja magát,és nem mondjuk a testével,vagy az érzéseivel,vagy gondolataival,elméjével.
Egyébként bizonyos beállítottságú embereknél,nem is járható ez az út,hogy én önmagam és az Isten az egy és ugyanaz.Mert megrettennének,mert Istent valami hatalmas misztikus lénynek képzelik el,és ez a feltételezés eleve kizár náluk mindenféle fejlődést ez irányban.
Tehát nagyon sok embernél az a járható út,hogy,,befogadja” Istent,mert a vége ugyanaz lesz,csak egy másik módon jön rá.
Persze ,hogy sosem volt külön tőle,de ezt bizonyos karakterű,hitvilágú,tudatú embereknek nem lehet megmagyarázni,mert megrettennek,és elhajtanak.Tehát náluk más megközelítés kell.
Szerintem nem kell ebben a kérdésben kötni az ebet a karótól,és nem kell elvetni a nyugati utakat sem,
mert bár másként,de ugyanoda vezet.
Én korábban sok középkori szentnek olvastam a misztikus tapasztalatait Istenről,erről az úgynevezett unio mistica-ról és szóról szóra azt írják,tapasztalták meg,amit a nagy megvilágosodottak mondanak nekünk,Maharshi és még egy páran.
Olvasni kell Eckhard mestert Taulert, Susot,meg a többieket és ugyanazt írják,mint a XX. -század nagy megvilágosodottai,csak pár 100 évvel korábban:)
Most olvasok éppen egy ismeretlen középkori szerzőt,egy frankfurti lovagrend tagja,és olyanokat ír,hogy kifekszem .Teljesen érthető modern nyelven.
Keresztény,de jól figyelj!!!:D
,,Nos ,tudnunk kell ,hogy senki sem világosodhat meg,amíg meg nem tisztult és ki nem üresítette önmagát.És senki sem egyesülhet Istennel,amíg meg nem világosodott.És ezért három út vezet Istenhez:Az első a megtisztulás,a második a megvilágosodás,a harmadik az egyesülés.”
Hát ez az! Hiszen több embernek volt egy megvilágosodáshoz hasonló élménye,de csak volt,és csak emlékszik rá.És várja a sült galambot ,hogy újra megtörténjen:D
Maharshi megcsinálta ezt az ,,egyesülést”,mert vagy 20 évig szinte folyamatosan ebben az Önvalóban ,,szemlélődött”,és nem a külvilágban,hanem az Önvalóban ,Istenben. És amikor ,,abbahagyta ezt”,akkor ugye felébredt erre a világra.Innen nézve felébredt az Isteni Önvalóra,aztán onnan nézve már felébredt erre a világra.
Szóval az a gond ezzel a megvilágosodással,hogy nincs végigvíve,hogy valakinek meg van a felismerés,és azt hiszi akkor ennyi volt,megvilágosodott.Ami igaz is,csak éppen a felismerésig jutott csak ,és nem realizálta,valósította meg a dolgot.Csak tudja.Az is valami persze.
Na ,szóval ez kevés,ott kell tartózkodni az Önvalóban,,,egyesülni”,lehet bárhogy hívni.Kevés csak ráébredni,abban kell lakozni,,,szemlélődni” az Isteni mivoltomban.
Szóval nincs ez a folyamat befejezve,és szerintem azért is nem jut el az ember idáig,mert ,már a kezdés sem jó! Túl korai,nincsenek meg azok a folyamatok,amik kellenének ahhoz ,hogy ez az egész létrejöhessen.
Azt írja ez a fazon:
,,Az egyesülés a tökéletes embert illeti,és ez is háromféle módon megy végbe:
-a szív makulátlan tisztaságában /hahaha,nézzünk már magunkba/
-az isteni szeretetben /megint csak kacagok,nézzünk már magunkba,isteni szeretet,ki tud így szeretni?
,beszélni róla azt igen:)/
-és Istennek /minden dolgok teremtőjének/ a szemlélésében /hát pont ez marad el mindig is,mert ki az aki ebben a világban tartósan meg tudja azt csinálni,amit mondjuk Maharshi,hogy elvonul,és 20 évig
az önvalóban ,,dagonyázik”?
Persze lehetne igazítani a korhoz,és mondjuk minden nap egy két óra?:D,de erre is képes valaki?,hogy tartósan ott legyen? nem ,egyszer volt egy felismerés,egy élmény és annyi,nincs tovább víve,és ez édes kevés ,sajnos az üdvösséghez:)))
A másik bibi meg az ,hogyha az ember ezt már egyszer megízlelte,akkor már nem is képes máshol lakozni,ahogy ezt az igazi megvilágosodottak,és ezek a szent emberek is leírták,elmondták később.
Eszembe jutott most Alfa ,,örömelv” elmélete.Tényleg ezt hajszoljuk mindig.Itt ebben a világban a kis örömöket,amik nem tartósak,és OTT meg az állandó tartós örömöt.
Ha ironikus akarnék lenni,hááát…,ez is egy ,,függőség”.Maharshi írta,hogy olyan édes volt ott tartózkodni,hogy már nem is akart mást…
Tehát ez is a vágyunk az igazi boldogságra?
Persze mondhatja valaki,hogy ő nem azért törekszik erre,csak magáért a megvilágosodásért.
Hát jó…én mindent elhiszek:)
Az alábbi hozzászólásom /remélem most már végre a helyére teszi
Az alábbi hozzászólásom /remélem most már végre a helyére teszi a szerver!/
Sanyinak erre a hozzászólására íródott,e nélkül ugyanis nem lehet érteni.
Nem tudom mit önállóskodik a szerver,hogy a bloghoz való hozzászólásként rögzítette.
úgy semmi értelme:D
,,Tudatos gyakorlás eredménye is lehet a megvilágosodás”
Szerintem ez az egész kérdéskör attól függ,hogy ki mivel
Szerintem ez az egész kérdéskör attól függ,hogy ki mivel azonosítja magát.Hogy mennyit ismer fel a lényéből és mennyi az amivel azonosítani is tudja magát.
Aki ott tart ,hogy a teste és semmi több,annak mondhatod a mondókádat.
És szerintem ,amíg az ember nem ismeri fel a saját isteni lényét,addig igen is ,hogy el van szakadva tőle.Nem térben időben,de ez csak akkor nyilvánulhat meg az emberben,ha tudja ezt, és ezzel azonosítja magát,és nem mondjuk a testével,vagy az érzéseivel,vagy gondolataival,elméjével.
Egyébként bizonyos beállítottságú embereknél,nem is járható ez az út,hogy én önmagam és az Isten az egy és ugyanaz.Mert megrettennének,mert Istent valami hatalmas misztikus lénynek képzelik el,és ez a feltételezés eleve kizár náluk mindenféle fejlődést ez irányban.
Tehát nagyon sok embernél az a járható út,hogy,,befogadja” Istent,mert a vége ugyanaz lesz,csak egy másik módon jön rá.
Persze ,hogy sosem volt külön tőle,de ezt bizonyos karakterű,hitvilágú,tudatú embereknek nem lehet megmagyarázni,mert megrettennek,és elhajtanak.Tehát náluk más megközelítés kell.
Szerintem nem kell ebben a kérdésben kötni az ebet a karótól,és nem kell elvetni a nyugati utakat sem,
mert bár másként,de ugyanoda vezet.
Én korábban sok középkori szentnek olvastam a misztikus tapasztalatait Istenről,erről az úgynevezett unio mistica-ról és szóról szóra azt írják,tapasztalták meg,amit a nagy megvilágosodottak mondanak nekünk,Maharshi és még egy páran.
Olvasni kell Eckhard mestert Taulert, Susot,meg a többieket és ugyanazt írják,mint a XX. -század nagy megvilágosodottai,csak pár 100 évvel korábban:)
Most olvasok éppen egy ismeretlen középkori szerzőt,egy frankfurti lovagrend tagja,és olyanokat ír,hogy kifekszem .Teljesen érthető modern nyelven.
Keresztény,de jól figyelj!!!:D
,,Nos ,tudnunk kell ,hogy senki sem világosodhat meg,amíg meg nem tisztult és ki nem üresítette önmagát.És senki sem egyesülhet Istennel,amíg meg nem világosodott.És ezért három út vezet Istenhez:Az első a megtisztulás,a második a megvilágosodás,a harmadik az egyesülés.”
Hát ez az! Hiszen több embernek volt egy megvilágosodáshoz hasonló élménye,de csak volt,és csak emlékszik rá.És várja a sült galambot ,hogy újra megtörténjen:D
Maharshi megcsinálta ezt az ,,egyesülést”,mert vagy 20 évig szinte folyamatosan ebben az Önvalóban ,,szemlélődött”,és nem a külvilágban,hanem az Önvalóban ,Istenben. És amikor ,,abbahagyta ezt”,akkor ugye felébredt erre a világra.Innen nézve felébredt az Isteni Önvalóra,aztán onnan nézve már felébredt erre a világra.
Szóval az a gond ezzel a megvilágosodással,hogy nincs végigvíve,hogy valakinek meg van a felismerés,és azt hiszi akkor ennyi volt,megvilágosodott.Ami igaz is,csak éppen a felismerésig jutott csak ,és nem realizálta,valósította meg a dolgot.Csak tudja.Az is valami persze.
Na ,szóval ez kevés,ott kell tartózkodni az Önvalóban,,,egyesülni”,lehet bárhogy hívni.Kevés csak ráébredni,abban kell lakozni,,,szemlélődni” az Isteni mivoltomban.
Szóval nincs ez a folyamat befejezve,és szerintem azért is nem jut el az ember idáig,mert ,már a kezdés sem jó! Túl korai,nincsenek meg azok a folyamatok,amik kellenének ahhoz ,hogy ez az egész létrejöhessen.
Azt írja ez a fazon:
,,Az egyesülés a tökéletes embert illeti,és ez is háromféle módon megy végbe:
-a szív makulátlan tisztaságában /hahaha,nézzünk már magunkba/
-az isteni szeretetben /megint csak kacagok,nézzünk már magunkba,isteni szeretet,ki tud így szeretni?
,beszélni róla azt igen:)/
-és Istennek /minden dolgok teremtőjének/ a szemlélésében /hát pont ez marad el mindig is,mert ki az aki ebben a világban tartósan meg tudja azt csinálni,amit mondjuk Maharshi,hogy elvonul,és 20 évig
az önvalóban ,,dagonyázik”?
Persze lehetne igazítani a korhoz,és mondjuk minden nap egy két óra?:D,de erre is képes valaki?,hogy tartósan ott legyen? nem ,egyszer volt egy felismerés,egy élmény és annyi,nincs tovább víve,és ez édes kevés ,sajnos az üdvösséghez:)))
A másik bibi meg az ,hogyha az ember ezt már egyszer megízlelte,akkor már nem is képes máshol lakozni,ahogy ezt az igazi megvilágosodottak,és ezek a szent emberek is leírták,elmondták később.
Eszembe jutott most Alfa ,,örömelv” elmélete.Tényleg ezt hajszoljuk mindig.Itt ebben a világban a kis örömöket,amik nem tartósak,és OTT meg az állandó tartós örömöt.
Ha ironikus akarnék lenni,hááát…,ez is egy ,,függőség”.Maharshi írta,hogy olyan édes volt ott tartózkodni,hogy már nem is akart mást…
Tehát ez is a vágyunk az igazi boldogságra?
Persze mondhatja valaki,hogy ő nem azért törekszik erre,csak magáért a megvilágosodásért.
Hát jó…én mindent elhiszek:)
Az alábbi hozzászólásom /remélem most már végre a helyére teszi
Az alábbi hozzászólásom /remélem most már végre a helyére teszi a szerver!/
Sanyinak erre a hozzászólására íródott,e nélkül ugyanis nem lehet érteni.
Nem tudom mit önállóskodik a szerver,hogy a bloghoz való hozzászólásként rögzítette.
úgy semmi értelme:D
,,Tudatos gyakorlás eredménye is lehet a megvilágosodás”
Az a helyzet,hogy nagyon egyetértek Sanyival.
Egészen más
Az a helyzet,hogy nagyon egyetértek Sanyival.
Egészen más világot élünk,már réges régen megszűntek azok a lehetőségek,amikről mi itt beszélünk.
A mai embernek ez az egyetlen lehetősége,amit Sanyi mond,
és ha valaki,akkor én a fél életemet azzal töltöttem,hogy a
tradicionális doktrínákat tanulmányoztam,és mindegyik ugyanezt mondja,amit Sanyi.
Eleve ,,igazi nagy mester” közelébe sem kerülhet az ember,amíg valamit ,,saját”erőből el nem ért.
/Igazi nagy mester lehet a saját belső guru is,de azt is fel kell ébreszteni./
Az igaz,hogy egy valódi megvilágosodott mester,mint PL.Maharshi ,,nagyot dob” a tanítványon,de odáig is el kell jutni,és meg lehet nézni,hogy milyen emberek vannak már ezekben az ashramokban. /láttam erről elég felvételt/
Szóval nem tudom,ki mennyire ismeri Sanyi rendszerét, gyakorlatait?
Én tanulmányoztam,és állítom,hogy ugyanazt mondja,mint a legnagyobb tradicionális tanítások,és pontosan azokra a dolgokra épül,és azokat a szempontokat veszi figyelembe, szinte ugyanazok a módszerei.
A párom hindu-buddhista úton van,és ugyanazt csinálja pepitában amiről Sanyi rendszere is szól.Ugyanaz az a filozófiája a praxisa,az álom szimbolikától kezdve… sorolhatnám.
Én maximalista vagyok,a végtalanségig elemző,értékelő, szóval egy hajszálon is el lehet csúszni nálam,de Sanyinak sehogy sem sikerült:DDDD
Nem akarom őt ismételni,és nem nyalni akarok neki,de szóról szóra úgy van ,ahogy ezt most itt leírta.
Ha valaki komolyan gondolja,e nélkül nem megy. Max.megmarad kis felvillanások élmény szintjén.
Egyébként nem akarom sztárolni Sanyi módszerét,de amikor áttekintettem,és néhány tanfolyamán is ez volt a tapasztalatom,szóval ezt nem egészen egy ember találta ki,
hanem erősen ,,ihletett” a dolog. Ezt én részemről bizton állítom,aztán gondoljon mindenki ,amit akar.
Szerintem okoskodás helyett inkább csinálni kéne:DDD
Na most ,hogy ne csak áradozzak róla,egyetlen kritikai megjegyzésem van.Az az egy ,amit hiányolok,hogy nagyobb teret kéne kapnia a filozófiai hátterének,mert akik pl.nem ismerik ezt már eleve,azok ,úgy vettem észre sok mindent félre érthetnek,és nem helyesen gyakorolnak.És ez is pont azt bizonyítja,hogy kell a saját erő is,mert sajnos már ez a rendszer is feltételez egy bizonyos előrehaladott állapotot a gyakorlótól.
Tehát én még ehhez adnék segítséget,hogy meglegyen a biztos alap,és úgy kezdjék el gyakorolni a módszert.
/Csakhogy kritizáljak is:DDD,de ebből is tulajdonképpen az jön ki,hogy túl jó a dolog:)/
Úgy látom egy mondat a fenti írásban lehet félreérthető,ezért
Úgy látom egy mondat a fenti írásban lehet félreérthető,ezért korrigálnám:)
,,Tehát én még ehhez adnék segítséget,hogy meglegyen a biztos alap,és úgy kezdjék el gyakorolni a módszert.”
Ezt nem úgy értettem ,hogy én adnék segítséget,hanem úgy hogy Sanyi adná ezt a segítséget:)))
Az a helyzet,hogy nagyon egyetértek Sanyival.
Egészen más
Az a helyzet,hogy nagyon egyetértek Sanyival.
Egészen más világot élünk,már réges régen megszűntek azok a lehetőségek,amikről mi itt beszélünk.
A mai embernek ez az egyetlen lehetősége,amit Sanyi mond,
és ha valaki,akkor én a fél életemet azzal töltöttem,hogy a
tradicionális doktrínákat tanulmányoztam,és mindegyik ugyanezt mondja,amit Sanyi.
Eleve ,,igazi nagy mester” közelébe sem kerülhet az ember,amíg valamit ,,saját”erőből el nem ért.
/Igazi nagy mester lehet a saját belső guru is,de azt is fel kell ébreszteni./
Az igaz,hogy egy valódi megvilágosodott mester,mint PL.Maharshi ,,nagyot dob” a tanítványon,de odáig is el kell jutni,és meg lehet nézni,hogy milyen emberek vannak már ezekben az ashramokban. /láttam erről elég felvételt/
Szóval nem tudom,ki mennyire ismeri Sanyi rendszerét, gyakorlatait?
Én tanulmányoztam,és állítom,hogy ugyanazt mondja,mint a legnagyobb tradicionális tanítások,és pontosan azokra a dolgokra épül,és azokat a szempontokat veszi figyelembe, szinte ugyanazok a módszerei.
A párom hindu-buddhista úton van,és ugyanazt csinálja pepitában amiről Sanyi rendszere is szól.Ugyanaz az a filozófiája a praxisa,az álom szimbolikától kezdve… sorolhatnám.
Én maximalista vagyok,a végtalanségig elemző,értékelő, szóval egy hajszálon is el lehet csúszni nálam,de Sanyinak sehogy sem sikerült:DDDD
Nem akarom őt ismételni,és nem nyalni akarok neki,de szóról szóra úgy van ,ahogy ezt most itt leírta.
Ha valaki komolyan gondolja,e nélkül nem megy. Max.megmarad kis felvillanások élmény szintjén.
Egyébként nem akarom sztárolni Sanyi módszerét,de amikor áttekintettem,és néhány tanfolyamán is ez volt a tapasztalatom,szóval ezt nem egészen egy ember találta ki,
hanem erősen ,,ihletett” a dolog. Ezt én részemről bizton állítom,aztán gondoljon mindenki ,amit akar.
Szerintem okoskodás helyett inkább csinálni kéne:DDD
Na most ,hogy ne csak áradozzak róla,egyetlen kritikai megjegyzésem van.Az az egy ,amit hiányolok,hogy nagyobb teret kéne kapnia a filozófiai hátterének,mert akik pl.nem ismerik ezt már eleve,azok ,úgy vettem észre sok mindent félre érthetnek,és nem helyesen gyakorolnak.És ez is pont azt bizonyítja,hogy kell a saját erő is,mert sajnos már ez a rendszer is feltételez egy bizonyos előrehaladott állapotot a gyakorlótól.
Tehát én még ehhez adnék segítséget,hogy meglegyen a biztos alap,és úgy kezdjék el gyakorolni a módszert.
/Csakhogy kritizáljak is:DDD,de ebből is tulajdonképpen az jön ki,hogy túl jó a dolog:)/
Úgy látom egy mondat a fenti írásban lehet félreérthető,ezért
Úgy látom egy mondat a fenti írásban lehet félreérthető,ezért korrigálnám:)
,,Tehát én még ehhez adnék segítséget,hogy meglegyen a biztos alap,és úgy kezdjék el gyakorolni a módszert.”
Ezt nem úgy értettem ,hogy én adnék segítséget,hanem úgy hogy Sanyi adná ezt a segítséget:)))
Na, jól elvittük a „mi az útja/módja” felé az eredeti felvető
Na, jól elvittük a „mi az útja/módja” felé az eredeti felvető „volt-e már” kérdését, pedig az is érdekes lehet 🙂
Nem baj, ettől még hasznos volt hogy így alakult.
Hát én meg még meglepőbbet írok:DDD
Már egy ideje állandóan
Hát én meg még meglepőbbet írok:DDD
Már egy ideje állandóan felvételeket nézek megvilágosodottakról,Maharshi és egy két tanítványa,Papaji,és az övéi közül is.És nagyon érdekes dolgok történnek,a megértésemben is ,a
hozzáállásomban is.
Odáig vetemedtem ebben az egyre erősödő vonzásban,hogy Maharshi képét nézegetem naponta többször is,mintegy kép meditációt.
A szeme vonz különösen,sokáig odatapadok,és csodák történnek.A szívem tájékán is meg mintha szellemiekben is.Persze használom a tanításait is.
Szóval az egészből azt szerettem volna kihozni,hogy lehet ,hogy nem is fontos az élő mester,az ember egy kép vagy egy felvétel által is hozzá tud kapcsolódni elég odaadással,alázattal.
Aki gondolja ,próbálja ki:)
Ami meg az ajánlásodat illeti,hogy a blog eredeti
Ami meg az ajánlásodat illeti,hogy a blog eredeti felvetése:DDD..
Hát ha nem is szó szerint,de szerintem itt minden hozzászólás azért szól arról is így vagy úgy ,amiről a blogban feltett kérdés.
Én már más hasonló témájú blogokban elmondtam személyes tapasztalatokat,úgyhogy itt már nem ismételném,viszont aki a blogot indította PrAkash, ő/is/ valóban erre tette fel az életét,hogy a többieknek segítsen megtalálni Önmagukat.
Tanulmányoztam a programjait,és szerintem valóban nagymértékben segíti ezt az utat,mert a legalapvetőbb akadályokat elhárítja az útból.
Nagyon vágyom megcsinálni,az izzasztósátort is,és a tűzönjárást is,meg az intenzív elvonulásokat is.
Ennek egyedül anyagi akadályai vannak.
Végre kiszabadítottam magamat a mókuskerékből,nem is tudom miből élek:D,szinte úgy élek mint
az ,,ég madarai”,valahogy megkapok annyit,amennyi kell,de hát erre már nem futja,egyelőre.:)))
Viszont ajánlom mindenkinek tiszta szívemből,akinek még nem volt része benne.
Kelemen Móni,és Vörös Ákos is nagyon szépen elmagyarázza a honlapjaikon a videókban ,hogy miért is nagyszerűek és /Isten igazából/elengedhetetlenek ezek a dolgok .
Tulajdonképpen Önmagunkba avatódunk be.
Igen, ezt Nisargadatta Maharaj is felismerte 🙂
Igen, ezt Nisargadatta Maharaj is felismerte 🙂
http://www.enlightened-spirituality.org/images/Hindu_Nisargadatta_Maharaj_standing_in_room_RM_photo_smaller.jpg
(egyébként egy előadásában megkérdezték ezt Hawkinstól, és „igaz” válasz kapott arra a felvetésre, hogy „a mesterről készült portré társaságában meditálni egyenértékű az ő jelenlétében való meditálással”)
Te Ramanovics,mi nagyon egy rugóra járunk tényleg:D Pont
Te Ramanovics,mi nagyon egy rugóra járunk tényleg:D
Pont Nisargadatta Maharajt tanulmányozom éppen.
Mondhatnám: azt a fűzfán fütyülőjét !:DDDD
És pont azzal a képpel ,,szemezek”,ami Maharaj mögött van a falon:D, de én ezt ,,nem tudtam”,és már korábban csináltam csak úgy ,,ösztönösen”:)))
Na, jól elvittük a „mi az útja/módja” felé az eredeti felvető
Na, jól elvittük a „mi az útja/módja” felé az eredeti felvető „volt-e már” kérdését, pedig az is érdekes lehet 🙂
Nem baj, ettől még hasznos volt hogy így alakult.
Hát én meg még meglepőbbet írok:DDD
Már egy ideje állandóan
Hát én meg még meglepőbbet írok:DDD
Már egy ideje állandóan felvételeket nézek megvilágosodottakról,Maharshi és egy két tanítványa,Papaji,és az övéi közül is.És nagyon érdekes dolgok történnek,a megértésemben is ,a
hozzáállásomban is.
Odáig vetemedtem ebben az egyre erősödő vonzásban,hogy Maharshi képét nézegetem naponta többször is,mintegy kép meditációt.
A szeme vonz különösen,sokáig odatapadok,és csodák történnek.A szívem tájékán is meg mintha szellemiekben is.Persze használom a tanításait is.
Szóval az egészből azt szerettem volna kihozni,hogy lehet ,hogy nem is fontos az élő mester,az ember egy kép vagy egy felvétel által is hozzá tud kapcsolódni elég odaadással,alázattal.
Aki gondolja ,próbálja ki:)
Ami meg az ajánlásodat illeti,hogy a blog eredeti
Ami meg az ajánlásodat illeti,hogy a blog eredeti felvetése:DDD..
Hát ha nem is szó szerint,de szerintem itt minden hozzászólás azért szól arról is így vagy úgy ,amiről a blogban feltett kérdés.
Én már más hasonló témájú blogokban elmondtam személyes tapasztalatokat,úgyhogy itt már nem ismételném,viszont aki a blogot indította PrAkash, ő/is/ valóban erre tette fel az életét,hogy a többieknek segítsen megtalálni Önmagukat.
Tanulmányoztam a programjait,és szerintem valóban nagymértékben segíti ezt az utat,mert a legalapvetőbb akadályokat elhárítja az útból.
Nagyon vágyom megcsinálni,az izzasztósátort is,és a tűzönjárást is,meg az intenzív elvonulásokat is.
Ennek egyedül anyagi akadályai vannak.
Végre kiszabadítottam magamat a mókuskerékből,nem is tudom miből élek:D,szinte úgy élek mint
az ,,ég madarai”,valahogy megkapok annyit,amennyi kell,de hát erre már nem futja,egyelőre.:)))
Viszont ajánlom mindenkinek tiszta szívemből,akinek még nem volt része benne.
Kelemen Móni,és Vörös Ákos is nagyon szépen elmagyarázza a honlapjaikon a videókban ,hogy miért is nagyszerűek és /Isten igazából/elengedhetetlenek ezek a dolgok .
Tulajdonképpen Önmagunkba avatódunk be.
Igen, ezt Nisargadatta Maharaj is felismerte 🙂
Igen, ezt Nisargadatta Maharaj is felismerte 🙂
http://www.enlightened-spirituality.org/images/Hindu_Nisargadatta_Maharaj_standing_in_room_RM_photo_smaller.jpg
(egyébként egy előadásában megkérdezték ezt Hawkinstól, és „igaz” válasz kapott arra a felvetésre, hogy „a mesterről készült portré társaságában meditálni egyenértékű az ő jelenlétében való meditálással”)
Te Ramanovics,mi nagyon egy rugóra járunk tényleg:D Pont
Te Ramanovics,mi nagyon egy rugóra járunk tényleg:D
Pont Nisargadatta Maharajt tanulmányozom éppen.
Mondhatnám: azt a fűzfán fütyülőjét !:DDDD
És pont azzal a képpel ,,szemezek”,ami Maharaj mögött van a falon:D, de én ezt ,,nem tudtam”,és már korábban csináltam csak úgy ,,ösztönösen”:)))
Segítséggel
Volt, bár segítséggel. De megtapasztaltam az egységet mindennel, az élettelen tudatosságát, a végtelen szeretet és elfogadást.
Segítséggel
Volt, bár segítséggel. De megtapasztaltam az egységet mindennel, az élettelen tudatosságát, a végtelen szeretet és elfogadást.
Megvilágosodás
Üdvözletem az Úrban!
Mindent mit keresel önmagadban megtalálod.
Ahogy Jézus Urunk mondta: Amint fent úgy lent, a férfit és a nőt eggyé teszitek, a képet a kép helyére , a kezet a kéz helyére akkor beléptek a Mennyországba.
Ami kint az bent.
Ismerd meg önmagad!
A megvilásodás nem más mint megtalálni Istent a szeretetet önmagát!
Nincs tér sem idő, nincsenek külünbségek, nem minősítessz mást sem magad,, mert tudod hogy minden a legnagyobb rendben halad ahogy Atyánk azt eltervezte.
Kiléptél a dualitásból és megtaláltad a semlegességet magát a szeretetet!
Ne feledd az alázat a legnagyobb sötétéségben is megmutatja a fényt!
Ami kint mindaz megtalálható bent!
Fontos: A szabad akarat megmutatja a fényt!
Üdvözlettel: Nagy Gábor
Megvilágosodás
Üdvözletem az Úrban!
Mindent mit keresel önmagadban megtalálod.
Ahogy Jézus Urunk mondta: Amint fent úgy lent, a férfit és a nőt eggyé teszitek, a képet a kép helyére , a kezet a kéz helyére akkor beléptek a Mennyországba.
Ami kint az bent.
Ismerd meg önmagad!
A megvilásodás nem más mint megtalálni Istent a szeretetet önmagát!
Nincs tér sem idő, nincsenek külünbségek, nem minősítessz mást sem magad,, mert tudod hogy minden a legnagyobb rendben halad ahogy Atyánk azt eltervezte.
Kiléptél a dualitásból és megtaláltad a semlegességet magát a szeretetet!
Ne feledd az alázat a legnagyobb sötétéségben is megmutatja a fényt!
Ami kint mindaz megtalálható bent!
Fontos: A szabad akarat megmutatja a fényt!
Üdvözlettel: Nagy Gábor