Ez most lehet, hogy durva lesz, éppen tőlem, az ex-guru-imádótól, de úgy érzem, ki kell hogy jöjjön, meg kell értenem, és lerántanom a fátylat. Mert most vagy én látom nagyon rosszul, vagy ők.
Minden tiszteletem a guruknak, és a nagy szellemi embereknek, de a kapcsolatok terén ki kell kezdjem a véleményüket/életmódjukat.
Számtalan tanításból, (és persze kizárólag férfiakéból!!) hallottam, hogy így meg úgy, a szellem egysége, a teljesség és a tökéletesség és hogy valójában ugyebár mind azok vagyunk, éppen ezért bárkivel vagyunk, és bármilyen módon érezzük kiegészülni a saját energetikánkat (nemi téren, fizikailag, vagy lelkileg, esetleg szellemileg), az valójában illúzió. És ha helyesen viszonyulunk, nem is vágyunk és nem is kell vágynunk senkire, mert azzal csak becsapjuk magunkat úgyis. Legjobb, ha egyedül vagyunk és megtanuljuk élvezni a magányt. Pontosabban annak pozitív oldalát, az egyedüllétet, az önálló, boldog létezést. (Csak a példa kedvéért az egyik tanító a „Why relationships” c. előadásában taglalja ezt egy video felvételemen.)
Úgy vélem, amit tanítanak, első körben igaz, és erről itt is sok tárgyalás folyt már. Szóval igaz, hogy ki kell tudni jönni magunkkal, ahhoz, hogy ki tudjunk jönni másokkal. Hogy belül mindig velünk van a teljességünk, és a teljességgel való kapcsolódásunk. Igaz, hogy szeretnünk kell magunkat ahhoz, hogy szeretni tudjunk másokat. És igaz, hogy másoktól való függéseinktől mentesen (minden szinten) ilyen értelemben függetlenül kellene tudnunk létezni és élni, ahhoz, hogy a dolgok a helyükön legyenek a világgal való kapcsolatunkban.
Úgy vélem azonban, ez csupán egy első lépcső az életben. A szellemi élet alapja, első lépcsőfoka. És az Élet maga az, ami mind csak ezután következik!Tehát egyáltalán nem tartom igaznak, hogy egyedül kellene élnünk, vagy hogy valójában nincs szükségünk társakra. És pozitív módon kellene megtartóztatnunk magunkat. Meditálni, aztán meg várni, hogy aszcendáljunk. Szerintem a tisztaság/tiszta élet (és most nem csak a kapcsolatok kezeléséről beszélek, hanem már bármilyen „karmánkról”, egy gyermekről, a megélhetésünk forrásáról, bevállalt feladatainkról, stb…) nem attól tiszta, hogy távol tartjuk magunkat az életben tőle.
Hanem éppen akkor élünk igazán és tudatosan, ha képesek vagyunk menedzselni a folyamatokat, a folyton változó kapcsolatainkat, és dolgainkat oly módon, hogy ezt a belső biztonsági pontot, a lelki és szellemi függetlenséget, már nem adjuk fel, illetve folyton gyakoroljuk az által, hogy amikor „kicsúsznánk” belőle valamelyik illúziónk miatt,, önvizsgálat és különböző technikák segítségével visszaállítjuk az önmagunkkal való belső kapcsolatot – és továbblépünk a megoldásainkban/életünkben.
És még valami: tudni kell, hogy semmi sem tökéletes. Tehát ha már még egy ember van a képben, nem létezik az a technika, és tökéletesen tudatos hozzáállás, hogy mindig „szellemi” maradjon a kapcsolat, vagyis mentes a rossz, beidegződött, lassan tűnő függéseinktől és kapcsolódásainktól, még ha mindketten is dolgozunk magunkon. Nincs olyan kapcsolat, egyszerűen nem létezik, amit több férfi barátom mostanában megfogalmazott, hogy ő olyan kapcsolatra vágyik, amiben két önálló, tudatos ember van, és soha sem terhelődik át egyikre sem olyasmi, aminek nem kellene. Szerintem ebben nincs belefoglalva a az élet „tökéletlen” mivolta, pedig a kegyelem képességét azért kaptuk, hogy merjük látni magunkat és a másikat gyengeségeiben is, és képesek legyünk segíteni, ítélet nélkül, azaz olyankor mégis csak átvállalni, ha ideiglenesen is dolgok egy részét. Csak közben nem szem elől téveszteni, ha lehet, hogy végső soron, minek, hol a helye. Segíteni egymást abban is, hogy észrevegyük, amikor „kicsúsztunk” önmagunkból, és visszaállítani a harmóniát együttes erővel, kettős akarattal. És tudni, hogy olykor ez sem megy…..
Ha csak azt említem analógiakén, hogy a testemmel melegítem meg a gyermekem fázós lábát, némely „szellemi” ember szerint ez is energiaelszívás. „Miért nem melegíti meg magának????”‘
Tökre ki vagyok akadva ettől.
Egy barátomnak állítólag szó szerint azt mondta a Dalai Láma Őszentsége, (személyesen), hogy nem kell nagyon kapcsolatokba bonyolódnia az embernek, mert az”túl bonyolult”. És ő se tegye. Ezt tanácsolta…. Szerintem ez totál soviniszta dolog, és ha valóban így volt (amit persze nem tudhatok, és kétlek, de csak azért, mert egy ilyen szellemi embertől ezt nem vártam), akkor arról árulkodik, hogy a tanácsot adó sem tud ezzel az életterületével bánni. (Már tiszteletteljes bocsánatom, ha tévedek. Még egy gondolatom az volt, hogy azért mondta ennek a barátomnak ezt, mert NEKI valóban jobb, ha nem kezd nőkkel – de ha belegondolok, ez is sántít.Mert ha nem próbálja, soha nem is derül ki a számára, miért olyan béna.))
Na és ezen a ponton elgondolkodtam, de nagyon.
Miről is papolnak folyton a guruk? Hát az életnek arról a területéről, a „szellemünkről”, amely nem a földi, fizikai, érzelmi, intellektuális részünk, hanem az, amelyet tovább tapasztalunk halálunk után is, amikor ezeket letettük. Van egy mondás: Aki tudja, csinálja, aki nem tudja tanítja. Én, mint tanárként is végzett és tapasztalt zenész, totálisan egyetértek ezzel. Hát bocsánat a kivételtől, de ma úgy vélem, ezek az emberek valójában egy nagyon szélsőséges életet élnek itt, ami nem az életről, a valódi életről szól. Maximálisan és kizárólagosan a szellemi énjüket, a szemlélést élik, ezt tanítják, és az ilyen módon való létezés tölti ki az életüket. Így, gyakorlatilag, a saját tevékenységük, a kontemplálás közbeni állandó koncentrálásuk arra a részükre, amely kontemplál (hiszen erről tanítanak .), totálisan elvonja őket a valódi élettől. Így azonban nincs is esélyük példát mutatni abból amivel meg mi, itten, szegény földi halandók próbálkozunk: belátni a hiányosságainkat, kifizetni a tartozásainkat, amit a hiányosságaink miatt szedtünk össze, felnevelni a gyermekeinket, még ha nem is tudunk per pillanat megélni, máshogy választani új párt, és máshogy viszonyulni, újrakezdeni mindent az új szemlélettel, amit tőlük tanultunk.
Én, szerény személyemben azt gondolom: igenis, azért vagyunk itt, hogy legyen párunk, hogy megéljük a nemiséget, a lelkiséget, az érzelmeket, az intellektualitást, és mindent, mindent, amit csak bevonzunk, vagy akarunk bevonzani, ami természetesen mind-mind újabb csapdákat hordoz az „én ” számára, de épp az a lényeg, hogy az azonosulásainkat fokozatosan megszüntetve, játszva és szeretettel tanuljunk meg élni ebben a világban.
Ez gyökeresen különbözik attól, amit ők ének. Egyikről sem tudok, azok közül akit ismerek, aki valóban képes lett volna egy tudatos, szeretetteljes, tartós kapcsolatra, hamóniában. Sőt, általában a lelkük mélyén (többet ismerek eléggé ehhez) hárítják a nőket, valamilyen blokk miatt a személyes életükben, vagy esetleg kollektív miatt. Legtöbbjük egyedül él, Ashramban, meg ilyesmi, vándorol, aztán szállingóznak a hírek, hogy mikor, milyen „tanítványokat” „hívatnak” be a sátraikba a „tanítási órák” után.
A volt pasim körül tömegesen mentek tönkre lelkileg a csajok egész életében és a mai napig nem sikerült belátnia, hogy csak miatta van, hogy fenntart egy olyan energetikát, amiben a szerelem dolgaiban még nem tudatos nők azonnal beleesnek (a saját tévedésükbe, persze), ő meg kihasználja. Én is megjártam vele, még jobban, mint az egyéjszakás ismerősei, mert engem „szeretett” és „el akart venni feleségül”. Na, képzelhetitek. De nálam végül eltört a bicskája, mert én bevállaltam, hogy magamba nézek, és megismerem az okokat, és volt is hozzá elég erőm, eszem, meg szívem. Aztán, amikor már láttam, elmeséltem neki, mit látok. Persze mindig hallgatott, meg bólogatott, aztán nem változtatott semmit. (Mert fél.) Úgy vélem, ő is ennek a szellemi izének a csapdájában van, mint ahogy az előbb említett férfiak is, akik felhasználják a szellemi tudást a saját gyarlóságuk megmagyarázására. Valójában, egyszerűen csak félnek a nőktől, a kapcsolattól, a felelősségtől vállalásától. Van olyan guru, aki mellett szellemileg megbetegedtek a nők, (konkrétan skizofréniásak lettek, többen is!), amiatt, hogy nem tudták feldolgozni, hogy kihasználták őket.
Szóval summa summárum, szerintem ezek tanítások igazak alapban, de nagyon vigyázni kell, mire használjuk, és az életben hol helyezzük el az ezzel való foglalkozást.
Szerintem az a valódi élet és az igazi alázat, amikor az ember az ok-okozatok hálójában, amelyet maga teremtett bevállalja azt, ami körülötte van, és az ő teremtése és erőt merít hozzá, hogy élje, és átformálja. És belátja, hogy nem tökéletes és más sem, és bevállalja az életet, önmagát és a kapcsolatait a hibákkal és tévedésekkel együtt. És megtanulja szeretni így is.
Igenis szexel, és és megéli, hogy olykor nagyon jó a vágy és a kielégülés, és hogy úgy érezzük „szükségünk van” valakire/valamire, még ha hosszú távon illúzió is, és belemerítkezik újra a szerelembe, még ha nagyot is csalódott, és élvezni meri újra, és oda meri adni magát az érzésnek újra. És elfogadja, hogy támaszkodhat más, erősebb karokra, amikor az övé valamiben gyenge, és kart nyújt másoknak, és nem gondolja, hogy most szívják az energiáját. Szóval a valóság szerintem az, hogy meg kéne tanulni szőröstül-bőröstül szeretni az életet minden porcikájával együtt, MIKÖZBEN CSINÁLJUK…
NA, EZ MUTATVÁNY!
A különbség szerintem csak az, hogy amikor tudatossá válunk, akkor miközben átadjuk magunkat a dolgoknak (mert anélkül nem ér az egész semmit, az nem élet, amiben nincs önátadás), már nem azonosítjuk magunkat vele, és az élményeink megélése után kiszállunk belőle, feltötltekezve, és a másikat is feltötltve, mint a kádból fürdés után, és megtörölközünk.
Sőt, úgy vélem, hogy az aszcendált (felemelkedett) állapot, a „Szamszarából” való kiemelkedés, a teljesség állapota is (amiről ezek a szellemi tanítók folyton tanítanak), csakis a bevállalt feladataink ilyen módon történő megélése útján következhet be. Az ok-okozatokat nem lehet úgy levetni, hogy nem veszünk részt benne és megmagyarázzuk, miért nincs szükségünk rá … Persze beleélhetjük magunkat, hogy teljesek vagyunk, pedig még nem, és taníthatjuk, hogy ez milyen jó, de minek??? (Ahelyett hogy tennénk a dolgunkat.)
Akkor most mondjátok meg, én vagyok még mindig idealisztikus, vagy azok a férfiak, akik „tanítanak bennünket az életre”, valójában maguk sem tudnak és mernek az élet részesei lenni. Most komolyan, bevállalom, ha oltári nagy baromságokat írtam, világosítsatok meg!!!
Csak még egy megjegyzés: állítólag a régi magyarok, amikor Sámánt (azaz magyar Gurut választottak), az első dolguk az volt, hogy megvizsgálták a kiszemelt CSALÁDI ÉLETÉT. Vagyis az a férfi, aki nem tudott felelősséget vállalni egy hosszú távú kapcsolatban, gyermekeket nevelni, egzisztenciát teremteni, szeretni és harmóniában együtt élni egy nővel – az nem tudott Sámán sem lenni.!!!!
Hogy is taníthatnánk bármit az életről, mit magunk nem tudunk élni???
Namaszte 🙂
Aditi, nagyon-nagyon egyetértek!!! 🙂 Ezért nem vagyok, legalább
Aditi, nagyon-nagyon egyetértek!!! 🙂 Ezért nem vagyok, legalábbis nem teljesen new ages meg gurufüggő. 😀 Mert ez egy szemlélet csak, kitalálnak dolgokat, amik nekik beváltak vagy beváltnak érzik, és azt elmondják. A gond akkor van, ha az „szentírásként” kezeljük, pedig ők is emberek, tévedhetnek, ahogyan mi is.
Amiket leírtál, nagyon átérzem, kb. így élem meg például a szerelemmel kapcsolatban:
Akár van párom, akár nincs, akkor is én vagyok, így önmagam. Viszont az is hozzám tartozik, hogy szeretek szeretni, és szeretve lenni, boldog vagyok, ha van mellettem olyan férfi, akit szerethetek szerelemmel is. És nem azért, mert nélküle „nem vagyok teljes”. Ha vágyom a szerelemre, és azt mondják „legyél nélküle teljes, biztos azért vágysz rá, mert hiányzik valami belőled”, akkor erre azt mondom, kicsit poénosan: nooormális?! Ez hülyeség. 😀 Akkor is önmagam vagyok, és azért vágyom rá, mert szeretek szeretni, és nem egy „fizikai jelenségbe” „szeretek bele”, nem a valamilyen ereje vagy valamije kell az illetőnek, hanem Őt szeretem. Ha valamiért Ő nem lehet a társam, akkor viszont el kell fogadjam ezt, akkor várok olyat, akivel összeillünk, kölcsönös és lehet. De hogy szerethessek, nem mondok le arról. És nem azért, mert valami „hiányosságom” van, sőt… ez szerintem pont hogy nem hiányosság, hanem az ellentéte…
De ugyanez igaz szerintem minden más kapcsolatra.
Szóval, Aditi, nagyon egyetértek. Nem gurukra kell hallgatni, élni. Persze érdemes elolvasni, meghallgatni a tanításokat, sok pluszt adhat. De mindig gondolkodni, ebből mi lehet igaz, mi az, amit én is tapasztaltam vagy esetleg nem értek egyet. Hiszen a guruk is emberek, és egyáltalán nem biztos, hogy okosabbak. 😀 Csak elmondják, amit gondolnak, ha neki úgy jó, ám legyen, de nem biztos, hogy mindent be kell fogadni belőle. 🙂
,,Akár van párom, akár nincs, akkor is én vagyok, így önmagam.
,,Akár van párom, akár nincs, akkor is én vagyok, így önmagam. ”
Ez igaz Kati,de nem véletlenül keresi örökösen a nő a férfit és a férfi a nőt,mert teljes,csak együtt lehet.
Egyedül lehetsz önmagad ,de szerintem teljes csak a férfivel lehet egy nő,és fordítva.
Persze ehhez olyan kapcsolat is kell,hogy egymás által ki lehessen teljesedni.
,,azért vágyom rá, mert szeretek szeretni, ”
Szerintem nem csak azért,hanem Ő miatta vágysz rá, /és persze magad miatt is/.
Mert szeretni sok mindenkit és sok mindent lehet a férfin kívül is.
Szerintem a férfi nemcsak a szerelemért,boldogságért kell nekünk, /és nem véletlenül vagyunk a szerelemben a legboldogabbak/,hanem azért,mert a ,,másik felünk”,és azért hiányzik annyira,ha nincs.
Szóval szerintem egyedül lehetsz ugyan önmagad,de teljes a férfivel lehet egy nő és fordítva.
Jól ki van ez a világ találva nekünk:DDD
Ezt úgy értem, hogy boldoggá tesz, de nem megváltoztat. 🙂 Vagyi
Ezt úgy értem, hogy boldoggá tesz, de nem megváltoztat. 🙂 Vagyis az állapot változik, de közben mindketten azok vagyunk, akik voltunk előtte is. 🙂
Persze ,az egy fals elképzelés,hogy úgy állni a kapcsolatnak,hog
Persze ,az egy fals elképzelés,hogy úgy állni a kapcsolatnak,hogy na majd én megváltoztatom:)
Ez nem működik. /Normális esetben legalább is./
Viszont vannak igazi találkozások,amikor két ember valóban egymásra talál,és abból hosszú,tartós
szeretetteljes kapcsolat lesz.Az ilyen egymásra találásokban automatikusan változnak az emberek,önként minden ellenállás nélkül,és pozitív irányban,még inkább egymáshoz ,,idomulnak”,úgymond eggyé válnak.Azért van pl.idős házaspároknál,hogyha meghal az egyik ,van úgy hogy a másik egy hét múlva utána megy. /Nem betegség miatt./
Szóval érdekes dolog ez is.Azt mondanám,hogy változni igazán csak önként lehet,ráerőltetve nem.
A változásra pedig több okunk is lehet.
Gondolj bele,mikor szerelmes az ember,mit meg nem tesz? Sokszor nem normális dolgokat is:D
Olyankor azért nem igazán önmaga:) Persze erre csak mindig utólag jön már rá:)
De, szerintem olyankor is önmaga, mikor „nem normális”. :D:D:D
De, szerintem olyankor is önmaga, mikor „nem normális”. :D:D:D Amikor kicsit őrültségnek hat más számára, amit csinál esetleg. 😀
Hát nem csak más számára,hanem utólag az ő számára is.Szóval
Hát nem csak más számára,hanem utólag az ő számára is.Szóval akkor nem önmaga,mert elveszíti önmagát.
Van ilyen ,elég gyakran megesik,sőt az a ritka ,ha az ember mindig és folyamatosan Önmaga tud lenni.
Soha,semmi ki nem zökkenti:)
Ugye ,hogy nincs ilyen. Illetve van,de az nem a mi ,,kategóriánk”:)
Ha ilyen „kizökkenés” van, azt annak tudom be, hogy vagy
Ha ilyen „kizökkenés” van, azt annak tudom be, hogy vagy tapasztalatlan voltam, vagy annyira fáradt voltam, hogy kipihenten nem úgy mondtam volna valamit pl. De ez csak az állapotom, de attól még én vagyok. 🙂
Nem az énről beszéltünk,hanem az önmagamról:)
Nem az énről beszéltünk,hanem az önmagamról:)
Nem tudom, hogy hogy van, de én különválasztom az állapotot az
Nem tudom, hogy hogy van, de én különválasztom az állapotot az éntől. Ezek szerint az önmagam az az állapot, amikor a cselekvés összhangban van az énemmel? Ez, ahogy tudatosodik az ember, egyre inkább állandósul, szóval önmaga szerint él.
Ne válaszd külön,mert állapotban a személy/ én /lehetek.Az
Ne válaszd külön,mert állapotban a személy/ én /lehetek.Az önmagam az állandó.
Az énnél van a flakk:))) köztünk.
Az én az inkább a személy,az ego…az Én önmagam,meg az valódi /Isteni/én.
Szóval Flakk, e miatt külön malomban őrlünk:)))
Ademont a fogalom bevezetéséért javaslom Nobel díjra !
Nem kell többet magyarázkodni,egyszerűen csak Flakk!!!,és rögtön világos. Kolosszális:D
Ez jó. :):) Flakk köztünk. 🙂 Igazából szerintem hasonlóra
Ez jó. :):) Flakk köztünk. 🙂 Igazából szerintem hasonlóra gondolhatunk, csak felcseréltük az ént meg az önmagamat. 😀
Ezért találtam ki 🙂 Egy flakkban az igazság kb. maga a flakk 🙂
Ezért találtam ki 🙂 Egy flakkban az igazság kb. maga a flakk 🙂 Nincs összeveszés 🙂
Aditi, nagyon-nagyon egyetértek!!! 🙂 Ezért nem vagyok, legalább
Aditi, nagyon-nagyon egyetértek!!! 🙂 Ezért nem vagyok, legalábbis nem teljesen new ages meg gurufüggő. 😀 Mert ez egy szemlélet csak, kitalálnak dolgokat, amik nekik beváltak vagy beváltnak érzik, és azt elmondják. A gond akkor van, ha az „szentírásként” kezeljük, pedig ők is emberek, tévedhetnek, ahogyan mi is.
Amiket leírtál, nagyon átérzem, kb. így élem meg például a szerelemmel kapcsolatban:
Akár van párom, akár nincs, akkor is én vagyok, így önmagam. Viszont az is hozzám tartozik, hogy szeretek szeretni, és szeretve lenni, boldog vagyok, ha van mellettem olyan férfi, akit szerethetek szerelemmel is. És nem azért, mert nélküle „nem vagyok teljes”. Ha vágyom a szerelemre, és azt mondják „legyél nélküle teljes, biztos azért vágysz rá, mert hiányzik valami belőled”, akkor erre azt mondom, kicsit poénosan: nooormális?! Ez hülyeség. 😀 Akkor is önmagam vagyok, és azért vágyom rá, mert szeretek szeretni, és nem egy „fizikai jelenségbe” „szeretek bele”, nem a valamilyen ereje vagy valamije kell az illetőnek, hanem Őt szeretem. Ha valamiért Ő nem lehet a társam, akkor viszont el kell fogadjam ezt, akkor várok olyat, akivel összeillünk, kölcsönös és lehet. De hogy szerethessek, nem mondok le arról. És nem azért, mert valami „hiányosságom” van, sőt… ez szerintem pont hogy nem hiányosság, hanem az ellentéte…
De ugyanez igaz szerintem minden más kapcsolatra.
Szóval, Aditi, nagyon egyetértek. Nem gurukra kell hallgatni, élni. Persze érdemes elolvasni, meghallgatni a tanításokat, sok pluszt adhat. De mindig gondolkodni, ebből mi lehet igaz, mi az, amit én is tapasztaltam vagy esetleg nem értek egyet. Hiszen a guruk is emberek, és egyáltalán nem biztos, hogy okosabbak. 😀 Csak elmondják, amit gondolnak, ha neki úgy jó, ám legyen, de nem biztos, hogy mindent be kell fogadni belőle. 🙂
,,Akár van párom, akár nincs, akkor is én vagyok, így önmagam.
,,Akár van párom, akár nincs, akkor is én vagyok, így önmagam. ”
Ez igaz Kati,de nem véletlenül keresi örökösen a nő a férfit és a férfi a nőt,mert teljes,csak együtt lehet.
Egyedül lehetsz önmagad ,de szerintem teljes csak a férfivel lehet egy nő,és fordítva.
Persze ehhez olyan kapcsolat is kell,hogy egymás által ki lehessen teljesedni.
,,azért vágyom rá, mert szeretek szeretni, ”
Szerintem nem csak azért,hanem Ő miatta vágysz rá, /és persze magad miatt is/.
Mert szeretni sok mindenkit és sok mindent lehet a férfin kívül is.
Szerintem a férfi nemcsak a szerelemért,boldogságért kell nekünk, /és nem véletlenül vagyunk a szerelemben a legboldogabbak/,hanem azért,mert a ,,másik felünk”,és azért hiányzik annyira,ha nincs.
Szóval szerintem egyedül lehetsz ugyan önmagad,de teljes a férfivel lehet egy nő és fordítva.
Jól ki van ez a világ találva nekünk:DDD
Ezt úgy értem, hogy boldoggá tesz, de nem megváltoztat. 🙂 Vagyi
Ezt úgy értem, hogy boldoggá tesz, de nem megváltoztat. 🙂 Vagyis az állapot változik, de közben mindketten azok vagyunk, akik voltunk előtte is. 🙂
Persze ,az egy fals elképzelés,hogy úgy állni a kapcsolatnak,hog
Persze ,az egy fals elképzelés,hogy úgy állni a kapcsolatnak,hogy na majd én megváltoztatom:)
Ez nem működik. /Normális esetben legalább is./
Viszont vannak igazi találkozások,amikor két ember valóban egymásra talál,és abból hosszú,tartós
szeretetteljes kapcsolat lesz.Az ilyen egymásra találásokban automatikusan változnak az emberek,önként minden ellenállás nélkül,és pozitív irányban,még inkább egymáshoz ,,idomulnak”,úgymond eggyé válnak.Azért van pl.idős házaspároknál,hogyha meghal az egyik ,van úgy hogy a másik egy hét múlva utána megy. /Nem betegség miatt./
Szóval érdekes dolog ez is.Azt mondanám,hogy változni igazán csak önként lehet,ráerőltetve nem.
A változásra pedig több okunk is lehet.
Gondolj bele,mikor szerelmes az ember,mit meg nem tesz? Sokszor nem normális dolgokat is:D
Olyankor azért nem igazán önmaga:) Persze erre csak mindig utólag jön már rá:)
De, szerintem olyankor is önmaga, mikor „nem normális”. :D:D:D
De, szerintem olyankor is önmaga, mikor „nem normális”. :D:D:D Amikor kicsit őrültségnek hat más számára, amit csinál esetleg. 😀
Hát nem csak más számára,hanem utólag az ő számára is.Szóval
Hát nem csak más számára,hanem utólag az ő számára is.Szóval akkor nem önmaga,mert elveszíti önmagát.
Van ilyen ,elég gyakran megesik,sőt az a ritka ,ha az ember mindig és folyamatosan Önmaga tud lenni.
Soha,semmi ki nem zökkenti:)
Ugye ,hogy nincs ilyen. Illetve van,de az nem a mi ,,kategóriánk”:)
Ha ilyen „kizökkenés” van, azt annak tudom be, hogy vagy
Ha ilyen „kizökkenés” van, azt annak tudom be, hogy vagy tapasztalatlan voltam, vagy annyira fáradt voltam, hogy kipihenten nem úgy mondtam volna valamit pl. De ez csak az állapotom, de attól még én vagyok. 🙂
Nem az énről beszéltünk,hanem az önmagamról:)
Nem az énről beszéltünk,hanem az önmagamról:)
Nem tudom, hogy hogy van, de én különválasztom az állapotot az
Nem tudom, hogy hogy van, de én különválasztom az állapotot az éntől. Ezek szerint az önmagam az az állapot, amikor a cselekvés összhangban van az énemmel? Ez, ahogy tudatosodik az ember, egyre inkább állandósul, szóval önmaga szerint él.
Ne válaszd külön,mert állapotban a személy/ én /lehetek.Az
Ne válaszd külön,mert állapotban a személy/ én /lehetek.Az önmagam az állandó.
Az énnél van a flakk:))) köztünk.
Az én az inkább a személy,az ego…az Én önmagam,meg az valódi /Isteni/én.
Szóval Flakk, e miatt külön malomban őrlünk:)))
Ademont a fogalom bevezetéséért javaslom Nobel díjra !
Nem kell többet magyarázkodni,egyszerűen csak Flakk!!!,és rögtön világos. Kolosszális:D
Ez jó. :):) Flakk köztünk. 🙂 Igazából szerintem hasonlóra
Ez jó. :):) Flakk köztünk. 🙂 Igazából szerintem hasonlóra gondolhatunk, csak felcseréltük az ént meg az önmagamat. 😀
Ezért találtam ki 🙂 Egy flakkban az igazság kb. maga a flakk 🙂
Ezért találtam ki 🙂 Egy flakkban az igazság kb. maga a flakk 🙂 Nincs összeveszés 🙂
A másik meg, amit a régi Sámánokról írtál: na ez az, az ősök
A másik meg, amit a régi Sámánokról írtál: na ez az, az ősök tanítását meg kell hogy becsüljük. Miért lennének a new ages guruk okosabbak, mint a régi tanítók? Persze minden tanítóval úgy vagyok, hogy nem függök tőle, nem is erről van szó. De azt én is megfigyeltem, hogy a new ages, the secretes és hasonló szemléletekben mintha ezt úgy elvetnék… És jön majd újabb és „newer” new age. Szóval válogassunk a tanításban, és becsüljük meg ősi tanítóinkat is, én ezt vallom.
A másik meg, amit a régi Sámánokról írtál: na ez az, az ősök
A másik meg, amit a régi Sámánokról írtál: na ez az, az ősök tanítását meg kell hogy becsüljük. Miért lennének a new ages guruk okosabbak, mint a régi tanítók? Persze minden tanítóval úgy vagyok, hogy nem függök tőle, nem is erről van szó. De azt én is megfigyeltem, hogy a new ages, the secretes és hasonló szemléletekben mintha ezt úgy elvetnék… És jön majd újabb és „newer” new age. Szóval válogassunk a tanításban, és becsüljük meg ősi tanítóinkat is, én ezt vallom.
Én egyetértek veled. Azon kevés alkalmakkor, amikor megéltem egy
Én egyetértek veled. Azon kevés alkalmakkor, amikor megéltem egy magasabb tudatállapotot (amit én bátran megvilágosodott állapotoknak állítok be) soha nem volt szó akármilyen „élet szabályokról”. Ekkor az mentes voltam bármiféle korlátozástól, és nem is éreztem ezek szükségét. Könnyedén azonosultam mind a világosabb mind a sötétebb oldalakkal, éppen az hoztam elő, amire a jelen pillanatban épp szükség volt. Tudtam, hogy mindenre képes lehetek, és nem féltem a lehetőségeimmel élni. Lehet, hogy spirituális értelemben nem volt a dolog mindig csak fénnyel teli, megvilágosodáshoz méltó, de akkor tudtam, hogy amit épp teszek az akkor a legjobb, ami épp tőlem telhet.
Éppen ezért állok néha szemben a spirituális tanítássokkal, mert pont életem legnagyobb tapasztalatai mondanak ellent neki 🙂
Szóval a tanítok lehet jót akarnak, ők is csak magukból indulnak ki, a saját tapasztalataikból. Néha úgy érzem, hogy a mesterek sokszor visszafogják magukat, mert csak így képesek hiteles maradni. Az átlagember szemében a megvilágosodott csak „szentként” viselkedhet, csak így hisznek neki. Ha már büdöset szellent az már baj mert ugye a megvilágosodott csak ibolya illatút csinálhat… nem beszélve arról, hogy a vécén is csak fény jöhet belőle… 😀
„Szóval a tanítok lehet jót akarnak, ők is csak magukból
„Szóval a tanítok lehet jót akarnak, ők is csak magukból indulnak ki, a saját tapasztalataikból. Néha úgy érzem, hogy a mesterek sokszor visszafogják magukat, mert csak így képesek hiteles maradni. Az átlagember szemében a megvilágosodott csak „szentként” viselkedhet, csak így hisznek neki. Ha már büdöset szellent az már baj mert ugye a megvilágosodott csak ibolya illatút csinálhat… nem beszélve arról, hogy a vécén is csak fény jöhet belőle… :D”
Ez nagyon jó! 😀 😀 😀
És nagyon igaz is.
Én egyetértek veled. Azon kevés alkalmakkor, amikor megéltem egy
Én egyetértek veled. Azon kevés alkalmakkor, amikor megéltem egy magasabb tudatállapotot (amit én bátran megvilágosodott állapotoknak állítok be) soha nem volt szó akármilyen „élet szabályokról”. Ekkor az mentes voltam bármiféle korlátozástól, és nem is éreztem ezek szükségét. Könnyedén azonosultam mind a világosabb mind a sötétebb oldalakkal, éppen az hoztam elő, amire a jelen pillanatban épp szükség volt. Tudtam, hogy mindenre képes lehetek, és nem féltem a lehetőségeimmel élni. Lehet, hogy spirituális értelemben nem volt a dolog mindig csak fénnyel teli, megvilágosodáshoz méltó, de akkor tudtam, hogy amit épp teszek az akkor a legjobb, ami épp tőlem telhet.
Éppen ezért állok néha szemben a spirituális tanítássokkal, mert pont életem legnagyobb tapasztalatai mondanak ellent neki 🙂
Szóval a tanítok lehet jót akarnak, ők is csak magukból indulnak ki, a saját tapasztalataikból. Néha úgy érzem, hogy a mesterek sokszor visszafogják magukat, mert csak így képesek hiteles maradni. Az átlagember szemében a megvilágosodott csak „szentként” viselkedhet, csak így hisznek neki. Ha már büdöset szellent az már baj mert ugye a megvilágosodott csak ibolya illatút csinálhat… nem beszélve arról, hogy a vécén is csak fény jöhet belőle… 😀
„Szóval a tanítok lehet jót akarnak, ők is csak magukból
„Szóval a tanítok lehet jót akarnak, ők is csak magukból indulnak ki, a saját tapasztalataikból. Néha úgy érzem, hogy a mesterek sokszor visszafogják magukat, mert csak így képesek hiteles maradni. Az átlagember szemében a megvilágosodott csak „szentként” viselkedhet, csak így hisznek neki. Ha már büdöset szellent az már baj mert ugye a megvilágosodott csak ibolya illatút csinálhat… nem beszélve arról, hogy a vécén is csak fény jöhet belőle… :D”
Ez nagyon jó! 😀 😀 😀
És nagyon igaz is.
Fogadd el, ami jön
Szerintem a Dalai Lámát félreértetted.
(Legalábbis remélem, hogy nem úgy gondolta, amit mondott, ahogy értelmezted, mert akkor az tényleg gáz.)
Ha itt vagy, nem tehetsz mást, mint azt, hogy megéled, amit az élet nyújt számodra.
El kell fogadnod, ami történik, hiszen a pillanat és a már megtörtént dolgok elutasítása okozza a szenvedést.
Természetes dolog, ha kapcsolatba kerülsz másokkal és én is butaságnak tartom, ha valaki a „spirituális felemelkedés” reményében remetévé válik. Nem fog tőle felemelkedni sehova, viszont szenvedni fog az ilyen magára erőltetett dolgok miatt. (Már ameddig van egója. Ha meg már nincs egója, akkor nem fog magára kényszeríteni semmit, mert már tudja, hogy ezeknek semmi közük az emelkedett léthez).
Tehát ha párkapcsolatban élsz és figyelmes vagy a pároddal, szeretet nyújtasz felé, akkor valószínű ezt kapod vissza és ez jó alap a spirituális fejlődéshez.
Egyedül csak az jelent problémát, ha elvárásokat támasztasz másokkal szemben. Mert akkor biztos, hogy az egó bujkál a dolgok mögött.
Szerintem még elvárásaink is lehetnek bizonyos esetekben.
Szerintem még elvárásaink is lehetnek bizonyos esetekben.
Szerintem is lehetnek, mert nem tud bárkivel jól működni egy
Szerintem is lehetnek, mert nem tud bárkivel jól működni egy kapcsolat azért. És nem tud az ember bárkihez úgy vonzódni… Ezzel nincs baj, ez szerintem természetes.
Lehetnek, de vicces a teremtő és általában nem az történik,
Lehetnek, de vicces a teremtő és általában nem az történik, amit elvársz.
Na ekkor indul el a szopás. 🙂
Jó is kisülhet belőle. Mellesleg eszem ágában sincs erőszakosan
Jó is kisülhet belőle. Mellesleg eszem ágában sincs olyan dolgokat erőszakosan elvárni mely nem lenne jogos a részemről (látom erre a témára felkaptad a fejed :).
Az egó számára minden jogos. 🙂
Az elvárás függőséget
Az egó számára minden jogos. 🙂
Az elvárás függőséget okoz.
Elvárod valaki(k)től, hogy úgy viselkedjenek, amit te helyesnek tartasz vagy amitől te jól érzed magad.
Ez a függőség és az egó.
De az pl szerintem jogos, hogy elvárd, hogy ne bántsanak, illetv
De az pl szerintem jogos, hogy elvárd, hogy ne bántsanak, illetve tiszteljenek annyira, hogy ne erőszakoljanak rád dolgokat. Például ilyesmi.
És ha „ego” akkor mi van? 🙂 Nekem már unalmas, hogy minden az
És ha „ego” akkor mi van? 🙂 Nekem már unalmas, hogy minden az egora van kenve… Ez van, tessék elfogadni 🙂
Inkább tessék tőle megszabadulni. 🙂
Minden kellemesebb lesz.
Inkább tessék tőle megszabadulni. 🙂
Minden kellemesebb lesz.
Pontosan mit értesz egó alatt?
Pontosan mit értesz egó alatt?
Ja, tisztázzuk már…
Ja, tisztázzuk már…
Azt a fantom én-t, ami azt képzeli, hogy ő irányítja a
Azt a fantom én-t, ami azt képzeli, hogy ő irányítja a dolgokat.
És hiába történik meg nap mint nap, hogy másképpen alakulnak a dolgok, ő kitartóan továbbra is azt gondolja, hogy ő a cselekvő.
Ez az egó.
A testemet nem én irányítom? Jobban mondva nem én hozok minden
A testemet nem én irányítom? Jobban mondva nem én hozok minden miliszekundumban apró döntéseket, melyek a testemet cselekvésre késztetik?
Nem.
Ha jól emlékszem, az egó a gondolat felmerülését követő
Nem.
Ha jól emlékszem, az egó a gondolat felmerülését követő 8 milliszekundum múlva sajátítja ki a gondolatot önmagának.
Erről olvastam a neten egy tudományos publikációt.
(Majd megkeresem és belinkelem ide.)
A gondolat nem az elme gondolata.
Úgy tűnik, egyszer csak előjön a semmiből.
Vajon kinek a gondolata?
Ebben nem hiszek. Akkor kik vagyunk mi? Gépek? Nehogy már ne leg
Ebben nem hiszek. Akkor kik vagyunk mi? Gépek? Nehogy már ne legyen saját gondolatunk. 🙂
Ugye milyen „félelmetes”? 🙂
Ugye milyen „félelmetes”? 🙂
Nem az, mert nem igaz szerintem. 🙂
Nem az, mert nem igaz szerintem. 🙂
Magam is tudok gondolatot teremteni. Nem? 🙂
Magam is tudok gondolatot teremteni. Nem? 🙂
,,az egó a gondolat felmerülését követő 8 milliszekundum múlva
,,az egó a gondolat felmerülését követő 8 milliszekundum múlva sajátítja ki a gondolatot önmagának.
Erről olvastam a neten egy tudományos publikációt.”
Na aki ezt ,,tudományosan”bizonyítja ,azzal kezet fogok.:D
Gondolj ebbe bele,hogyan? Megmérik? És hogy érik tetten az egót ,milyen műszerrel?
Egyébként rendben lenne a dolog,csak ez a tudományos bizonyítás:D
Ez legalább olyan ,mint amikor a lelket lemérték./a haldoklót halál előtt és halál után/
Hát az egót is kb.úgy lehet műszerekkel mérni ,ahogy a lelket:D
EEG-vel mérték le, ami az agy elektromos működését képes
EEG-vel mérték le, ami az agy elektromos működését képes folyamatosan regisztrálni.
A modern EEG berendezések rendkívül érzékenyek és nagyon kicsi elektromos agyi aktivitást is képesek regisztrálni.
Azt látták az EEG görbéken, hogy először mindig megjelenik egy kisebb amplitúdójú impulzus, majd némi időkésleltetéssel egy erőteljesebb és időben kiterjedtebb agyi aktivitás figyelhető meg válaszként.
Ez szerintem még nem bizonyíték, hogy így működnek esetleg az
Ez szerintem még nem bizonyíték, hogy így működnek esetleg az agysejtek, arra, hogy ne lennének saját gondolataink vagy ilyesmi. Nem működhetnek pl fénysebességgel.
És mi csinált az illető ezalatt? Nem mindegy, hogy mik voltak a
És mi csinált az illető ezalatt? Nem mindegy, hogy mik voltak a körülmények, és hogy éppen mire figyelt. Mellesleg honnan jött az a kicsi impulzus? Nem az alanytól? 🙂
Impulzus,és aktivítás. Az elsőt elnevezték gondolatnak,a
Impulzus,és aktivítás. Az elsőt elnevezték gondolatnak,a másikat egónak.
Erről próbáltam szót emelni,hogy ezt hitelt érdemlően nem lehet bizonyítani.Az egót teljességgel lehetetlen.
Itt van ez a jelenség,a gondolatot még tetten lehet érni,de ami követi kiterjedtebb aktívitás, azt
ember nem tudja bebizonyítani,hogy az az egó.
Mondani azt lehet,találgatni,de hogy az éppen az egó?:D
Szóval ezért mondtam,hogy erre nem lehet bizonyíték, tudományos meg főleg nem.
Ha az egónak lennének jellemzői a gép konkrétan a paraméterei alapján/ami persze lehetetlen most/
felismerné,hogy ez az egó,akkor igen,de ez így csak scifi. Bocs.
És már megint az egón akadtunk meg:)))
Szerintem minden aktivitás az ego-tól is van. Kérdés, hogy ez az
Szerintem minden aktivitás az ego-tól is van. Kérdés, hogy ez az ego egy „Egység-ego”, ami már önmagában a tudat és lélek is, vagy még különáll tőle? Az alany már teljesen összeszedett, vagy még darabokban van? 🙂
Ez is egy kritérium valóban,de én főképp azért nem hiszek az
Ez is egy kritérium valóban,de én főképp azért nem hiszek az ilyen méréseknek,mert az embert nem lehet részeire szedni,mert mindazon dolgok összessége,és azok áthatják egymást ,nem egymástól elkülönülve vannak,tehát külön külön nem tetten érhetők.
Főleg nem ilyen megfoghatatlan dolog,mint az ego.
Az a második jel a műszeren bármi lehet.
Próbáld meg a vegetatív idegrendszeredet irányítani.
/Persze
Próbáld meg a vegetatív idegrendszeredet irányítani.
/Persze jógik 20 év gyakorlás után megcsinálják:)/
Mondjuk pl. egy bejövő inger.Ugyan mit irányítasz,nem is tudsz az egész folyamatról,teljesen automatikus,tökéletes/ha egészséges vagy/mint valami hihetetlen bonyolult ,de finom gépezet.
Ez ügyben semmit sem irányítasz,sem idegi,sem vegyi folyamatokban.
Alfa ezt nagyon szépen elmagyarázná:)
Mondjuk a mozgás más,azt jó esetben Te irányítod.De nem mindig.Nekem pl.ha nagyon el vagyok lazulva,
csak úgy magától felemelkedik a kezem:D Akaratomon kívül.
Szóval van amit írányítasz,van amit nem tudsz,főleg vegetatív dolgokat nem
Emésztés,keringés,légzés…egyebek.
A légzésbe beleköthetsz.hogy légzőgyakorlatok…igen egy rövid ideig,aztán ugyanabban a ritmusban lélegzel,ami teljesen automatikus és nincs az irányításod alatt.
Na éjjel meg amikor alszol akkor meg aztán végképp nem irányítasz semmit,esetleg az álmodat,ha azt megtanultad már.
Nem mondtam, hogy mindent magam irányítok csak azt, hogy megvan
Nem mondtam, hogy mindent magam irányítok csak azt, hogy megvan a képességem rá. A legtöbbször valóban hagyom hogy a testem magától tegyem amit kell, de van amikor beleszólok.
Szerintem nem mindent mi irányítunk. Vannak dolgok, amik a mi
Szerintem nem mindent mi irányítunk. Vannak dolgok, amik a mi döntésünktől függnek. De ez szerintem még nem egoizmus. Vannak, amik nem. Sokszor kapunk külső segítséget, isteni segítséget. Másrészt pedig az egész közösség „összjátéka”. Szóval van több tényező. 🙂
Nem az, ha az elvárás és elfogadás között megtalálod az
Nem az, ha az elvárás és elfogadás között megtalálod az egyensúlyt. Az igaz, hogy „tökéletes” nem lesz, vagyis olyan nem, amit pont vársz. Inkább azt érdemes tudni, mi az, amit feltétlen szeretnél, ami nélkül nem működne. Szerintem meg lehet találni ezt az egyensúlyt, bár tény, hogy tapasztalatlanságból jól bele lehet keveredni pár rossz választásba. Ami hoz kellemetlenségeket, de később törekedhet rá az ember, hogy amennyire tudja, elkerülje azokat, és megtalálja azt, akivel tényleg jó. 🙂
Már csak az a kérdés, hogy a választás vajon a tiéd?
Már csak az a kérdés, hogy a választás vajon a tiéd?
Igen. Mert azzal nem lépek kapcsolatba, akivel nem szeretnék. Ol
Igen. Mert azzal nem lépek kapcsolatba, akivel nem szeretnék.
Olyan szempontból nem az enyém, hogy nem jöhet azzal feltétlenül össze, aki nekem tetszene. Ott az az Ő döntése is kell (és például olyan körülmények is, hogy ne legyen túl nagy a távolság). Ha az nem, akkor el kell fogadni, és tovább menni.
Távolság:)
Nekem egyetlen kapcsolatom volt az életben olyan ,hog
Távolság:)
Nekem egyetlen kapcsolatom volt az életben olyan ,hogy meglátni és megszeretni azonnal .Mint egy atomrobbanás.
Az volt ugye a nagy Ő:)))
Szóval vagy 1700km-re lakott,egy évben kétszer tudtunk találkozni 1-1 hónapra,és még így is 5 évig tartott.
Ennyit a távolságról.
Szóval ezzel csak azt szeretném mondani,hogy a távolság /az csak egy kényelmetlen helyzet/, emiatt nem érdemes elszalasztani esetleg egy csodálatos kapcsolatot.
Soha nem lehet tudni,mit hagysz ki,ha azt mondod szóba sem jöhet ,mert nagy a távolság:)
Egyébként is BP-en vagy,nem olyan nagy ez az ország,hogy pár óra alatt akár a legtávolabbi pontjára is el ne lehessen jutni,vagy onnan BP-re.
Távolság? kac,kac:)
Igen, de ha mondjuk Líbiában lakik az illető, úgy már kicsit
Igen, de ha mondjuk Líbiában lakik az illető, úgy már kicsit gáz. Nekem ott lakik valaki, aki lehetett volna a nagy Ő esetleg. És emiatt nem lehetett. Csak dolgozni jött ide valamennyi időre, így ismertem meg. Mindketten ragaszkodtunk a hazánkhoz. Ő el akart hívni Líbiába,de én nem mentem. Tudtam, hogy így a legjobb. Pedig szerettük egymást. Olyan nagyon lelki társnak éreztem, már az elején.
Jó,van ilyen.Azért ez nem minden napos dolog.
Jó,van ilyen.Azért ez nem minden napos dolog.
Az biztos, hogy az nem volt „mindennapos”…
Az biztos, hogy az nem volt „mindennapos”…
Az ujj szopásra gondoltál ugye?
Te egy nagyon felvilágosult
Az ujj szopásra gondoltál ugye?
Te egy nagyon felvilágosult megvilágosult vagy,hallod e ?:D
Igen, az ujj szopásra gondoltam. 🙂
Igen, az ujj szopásra gondoltam. 🙂
Fogadd el, ami jön
Szerintem a Dalai Lámát félreértetted.
(Legalábbis remélem, hogy nem úgy gondolta, amit mondott, ahogy értelmezted, mert akkor az tényleg gáz.)
Ha itt vagy, nem tehetsz mást, mint azt, hogy megéled, amit az élet nyújt számodra.
El kell fogadnod, ami történik, hiszen a pillanat és a már megtörtént dolgok elutasítása okozza a szenvedést.
Természetes dolog, ha kapcsolatba kerülsz másokkal és én is butaságnak tartom, ha valaki a „spirituális felemelkedés” reményében remetévé válik. Nem fog tőle felemelkedni sehova, viszont szenvedni fog az ilyen magára erőltetett dolgok miatt. (Már ameddig van egója. Ha meg már nincs egója, akkor nem fog magára kényszeríteni semmit, mert már tudja, hogy ezeknek semmi közük az emelkedett léthez).
Tehát ha párkapcsolatban élsz és figyelmes vagy a pároddal, szeretet nyújtasz felé, akkor valószínű ezt kapod vissza és ez jó alap a spirituális fejlődéshez.
Egyedül csak az jelent problémát, ha elvárásokat támasztasz másokkal szemben. Mert akkor biztos, hogy az egó bujkál a dolgok mögött.
Szerintem még elvárásaink is lehetnek bizonyos esetekben.
Szerintem még elvárásaink is lehetnek bizonyos esetekben.
Szerintem is lehetnek, mert nem tud bárkivel jól működni egy
Szerintem is lehetnek, mert nem tud bárkivel jól működni egy kapcsolat azért. És nem tud az ember bárkihez úgy vonzódni… Ezzel nincs baj, ez szerintem természetes.
Lehetnek, de vicces a teremtő és általában nem az történik,
Lehetnek, de vicces a teremtő és általában nem az történik, amit elvársz.
Na ekkor indul el a szopás. 🙂
Jó is kisülhet belőle. Mellesleg eszem ágában sincs erőszakosan
Jó is kisülhet belőle. Mellesleg eszem ágában sincs olyan dolgokat erőszakosan elvárni mely nem lenne jogos a részemről (látom erre a témára felkaptad a fejed :).
Az egó számára minden jogos. 🙂
Az elvárás függőséget
Az egó számára minden jogos. 🙂
Az elvárás függőséget okoz.
Elvárod valaki(k)től, hogy úgy viselkedjenek, amit te helyesnek tartasz vagy amitől te jól érzed magad.
Ez a függőség és az egó.
De az pl szerintem jogos, hogy elvárd, hogy ne bántsanak, illetv
De az pl szerintem jogos, hogy elvárd, hogy ne bántsanak, illetve tiszteljenek annyira, hogy ne erőszakoljanak rád dolgokat. Például ilyesmi.
És ha „ego” akkor mi van? 🙂 Nekem már unalmas, hogy minden az
És ha „ego” akkor mi van? 🙂 Nekem már unalmas, hogy minden az egora van kenve… Ez van, tessék elfogadni 🙂
Inkább tessék tőle megszabadulni. 🙂
Minden kellemesebb lesz.
Inkább tessék tőle megszabadulni. 🙂
Minden kellemesebb lesz.
Pontosan mit értesz egó alatt?
Pontosan mit értesz egó alatt?
Ja, tisztázzuk már…
Ja, tisztázzuk már…
Azt a fantom én-t, ami azt képzeli, hogy ő irányítja a
Azt a fantom én-t, ami azt képzeli, hogy ő irányítja a dolgokat.
És hiába történik meg nap mint nap, hogy másképpen alakulnak a dolgok, ő kitartóan továbbra is azt gondolja, hogy ő a cselekvő.
Ez az egó.
A testemet nem én irányítom? Jobban mondva nem én hozok minden
A testemet nem én irányítom? Jobban mondva nem én hozok minden miliszekundumban apró döntéseket, melyek a testemet cselekvésre késztetik?
Nem.
Ha jól emlékszem, az egó a gondolat felmerülését követő
Nem.
Ha jól emlékszem, az egó a gondolat felmerülését követő 8 milliszekundum múlva sajátítja ki a gondolatot önmagának.
Erről olvastam a neten egy tudományos publikációt.
(Majd megkeresem és belinkelem ide.)
A gondolat nem az elme gondolata.
Úgy tűnik, egyszer csak előjön a semmiből.
Vajon kinek a gondolata?
Ebben nem hiszek. Akkor kik vagyunk mi? Gépek? Nehogy már ne leg
Ebben nem hiszek. Akkor kik vagyunk mi? Gépek? Nehogy már ne legyen saját gondolatunk. 🙂
Ugye milyen „félelmetes”? 🙂
Ugye milyen „félelmetes”? 🙂
Nem az, mert nem igaz szerintem. 🙂
Nem az, mert nem igaz szerintem. 🙂
Magam is tudok gondolatot teremteni. Nem? 🙂
Magam is tudok gondolatot teremteni. Nem? 🙂
,,az egó a gondolat felmerülését követő 8 milliszekundum múlva
,,az egó a gondolat felmerülését követő 8 milliszekundum múlva sajátítja ki a gondolatot önmagának.
Erről olvastam a neten egy tudományos publikációt.”
Na aki ezt ,,tudományosan”bizonyítja ,azzal kezet fogok.:D
Gondolj ebbe bele,hogyan? Megmérik? És hogy érik tetten az egót ,milyen műszerrel?
Egyébként rendben lenne a dolog,csak ez a tudományos bizonyítás:D
Ez legalább olyan ,mint amikor a lelket lemérték./a haldoklót halál előtt és halál után/
Hát az egót is kb.úgy lehet műszerekkel mérni ,ahogy a lelket:D
EEG-vel mérték le, ami az agy elektromos működését képes
EEG-vel mérték le, ami az agy elektromos működését képes folyamatosan regisztrálni.
A modern EEG berendezések rendkívül érzékenyek és nagyon kicsi elektromos agyi aktivitást is képesek regisztrálni.
Azt látták az EEG görbéken, hogy először mindig megjelenik egy kisebb amplitúdójú impulzus, majd némi időkésleltetéssel egy erőteljesebb és időben kiterjedtebb agyi aktivitás figyelhető meg válaszként.
Ez szerintem még nem bizonyíték, hogy így működnek esetleg az
Ez szerintem még nem bizonyíték, hogy így működnek esetleg az agysejtek, arra, hogy ne lennének saját gondolataink vagy ilyesmi. Nem működhetnek pl fénysebességgel.
És mi csinált az illető ezalatt? Nem mindegy, hogy mik voltak a
És mi csinált az illető ezalatt? Nem mindegy, hogy mik voltak a körülmények, és hogy éppen mire figyelt. Mellesleg honnan jött az a kicsi impulzus? Nem az alanytól? 🙂
Impulzus,és aktivítás. Az elsőt elnevezték gondolatnak,a
Impulzus,és aktivítás. Az elsőt elnevezték gondolatnak,a másikat egónak.
Erről próbáltam szót emelni,hogy ezt hitelt érdemlően nem lehet bizonyítani.Az egót teljességgel lehetetlen.
Itt van ez a jelenség,a gondolatot még tetten lehet érni,de ami követi kiterjedtebb aktívitás, azt
ember nem tudja bebizonyítani,hogy az az egó.
Mondani azt lehet,találgatni,de hogy az éppen az egó?:D
Szóval ezért mondtam,hogy erre nem lehet bizonyíték, tudományos meg főleg nem.
Ha az egónak lennének jellemzői a gép konkrétan a paraméterei alapján/ami persze lehetetlen most/
felismerné,hogy ez az egó,akkor igen,de ez így csak scifi. Bocs.
És már megint az egón akadtunk meg:)))
Szerintem minden aktivitás az ego-tól is van. Kérdés, hogy ez az
Szerintem minden aktivitás az ego-tól is van. Kérdés, hogy ez az ego egy „Egység-ego”, ami már önmagában a tudat és lélek is, vagy még különáll tőle? Az alany már teljesen összeszedett, vagy még darabokban van? 🙂
Ez is egy kritérium valóban,de én főképp azért nem hiszek az
Ez is egy kritérium valóban,de én főképp azért nem hiszek az ilyen méréseknek,mert az embert nem lehet részeire szedni,mert mindazon dolgok összessége,és azok áthatják egymást ,nem egymástól elkülönülve vannak,tehát külön külön nem tetten érhetők.
Főleg nem ilyen megfoghatatlan dolog,mint az ego.
Az a második jel a műszeren bármi lehet.
Próbáld meg a vegetatív idegrendszeredet irányítani.
/Persze
Próbáld meg a vegetatív idegrendszeredet irányítani.
/Persze jógik 20 év gyakorlás után megcsinálják:)/
Mondjuk pl. egy bejövő inger.Ugyan mit irányítasz,nem is tudsz az egész folyamatról,teljesen automatikus,tökéletes/ha egészséges vagy/mint valami hihetetlen bonyolult ,de finom gépezet.
Ez ügyben semmit sem irányítasz,sem idegi,sem vegyi folyamatokban.
Alfa ezt nagyon szépen elmagyarázná:)
Mondjuk a mozgás más,azt jó esetben Te irányítod.De nem mindig.Nekem pl.ha nagyon el vagyok lazulva,
csak úgy magától felemelkedik a kezem:D Akaratomon kívül.
Szóval van amit írányítasz,van amit nem tudsz,főleg vegetatív dolgokat nem
Emésztés,keringés,légzés…egyebek.
A légzésbe beleköthetsz.hogy légzőgyakorlatok…igen egy rövid ideig,aztán ugyanabban a ritmusban lélegzel,ami teljesen automatikus és nincs az irányításod alatt.
Na éjjel meg amikor alszol akkor meg aztán végképp nem irányítasz semmit,esetleg az álmodat,ha azt megtanultad már.
Nem mondtam, hogy mindent magam irányítok csak azt, hogy megvan
Nem mondtam, hogy mindent magam irányítok csak azt, hogy megvan a képességem rá. A legtöbbször valóban hagyom hogy a testem magától tegyem amit kell, de van amikor beleszólok.
Szerintem nem mindent mi irányítunk. Vannak dolgok, amik a mi
Szerintem nem mindent mi irányítunk. Vannak dolgok, amik a mi döntésünktől függnek. De ez szerintem még nem egoizmus. Vannak, amik nem. Sokszor kapunk külső segítséget, isteni segítséget. Másrészt pedig az egész közösség „összjátéka”. Szóval van több tényező. 🙂
Nem az, ha az elvárás és elfogadás között megtalálod az
Nem az, ha az elvárás és elfogadás között megtalálod az egyensúlyt. Az igaz, hogy „tökéletes” nem lesz, vagyis olyan nem, amit pont vársz. Inkább azt érdemes tudni, mi az, amit feltétlen szeretnél, ami nélkül nem működne. Szerintem meg lehet találni ezt az egyensúlyt, bár tény, hogy tapasztalatlanságból jól bele lehet keveredni pár rossz választásba. Ami hoz kellemetlenségeket, de később törekedhet rá az ember, hogy amennyire tudja, elkerülje azokat, és megtalálja azt, akivel tényleg jó. 🙂
Már csak az a kérdés, hogy a választás vajon a tiéd?
Már csak az a kérdés, hogy a választás vajon a tiéd?
Igen. Mert azzal nem lépek kapcsolatba, akivel nem szeretnék. Ol
Igen. Mert azzal nem lépek kapcsolatba, akivel nem szeretnék.
Olyan szempontból nem az enyém, hogy nem jöhet azzal feltétlenül össze, aki nekem tetszene. Ott az az Ő döntése is kell (és például olyan körülmények is, hogy ne legyen túl nagy a távolság). Ha az nem, akkor el kell fogadni, és tovább menni.
Távolság:)
Nekem egyetlen kapcsolatom volt az életben olyan ,hog
Távolság:)
Nekem egyetlen kapcsolatom volt az életben olyan ,hogy meglátni és megszeretni azonnal .Mint egy atomrobbanás.
Az volt ugye a nagy Ő:)))
Szóval vagy 1700km-re lakott,egy évben kétszer tudtunk találkozni 1-1 hónapra,és még így is 5 évig tartott.
Ennyit a távolságról.
Szóval ezzel csak azt szeretném mondani,hogy a távolság /az csak egy kényelmetlen helyzet/, emiatt nem érdemes elszalasztani esetleg egy csodálatos kapcsolatot.
Soha nem lehet tudni,mit hagysz ki,ha azt mondod szóba sem jöhet ,mert nagy a távolság:)
Egyébként is BP-en vagy,nem olyan nagy ez az ország,hogy pár óra alatt akár a legtávolabbi pontjára is el ne lehessen jutni,vagy onnan BP-re.
Távolság? kac,kac:)
Igen, de ha mondjuk Líbiában lakik az illető, úgy már kicsit
Igen, de ha mondjuk Líbiában lakik az illető, úgy már kicsit gáz. Nekem ott lakik valaki, aki lehetett volna a nagy Ő esetleg. És emiatt nem lehetett. Csak dolgozni jött ide valamennyi időre, így ismertem meg. Mindketten ragaszkodtunk a hazánkhoz. Ő el akart hívni Líbiába,de én nem mentem. Tudtam, hogy így a legjobb. Pedig szerettük egymást. Olyan nagyon lelki társnak éreztem, már az elején.
Jó,van ilyen.Azért ez nem minden napos dolog.
Jó,van ilyen.Azért ez nem minden napos dolog.
Az biztos, hogy az nem volt „mindennapos”…
Az biztos, hogy az nem volt „mindennapos”…
Az ujj szopásra gondoltál ugye?
Te egy nagyon felvilágosult
Az ujj szopásra gondoltál ugye?
Te egy nagyon felvilágosult megvilágosult vagy,hallod e ?:D
Igen, az ujj szopásra gondoltam. 🙂
Igen, az ujj szopásra gondoltam. 🙂
Nagyjából egyetértenék Aditival,azzal a kitétellel,hogy guruja
Nagyjából egyetértenék Aditival,azzal a kitétellel,hogy guruja válogatja.
Nekem úgy látszik nagyon jó tapasztalataim voltak,vannak,tehát semmi ilyesmit nem tudok elmondani,de tudom ,hogy inkább az a jellemző amiről Aditi beszél.
Viszont megválaszthatjuk,hogy kit tartunk gurunak,mesternek,kinek hiszünk.Tehát azt mondom ,tőlünk függ,
mint minden egyéb más is:)
Ami azt illeti,hogy hogyan tud olyan dologba választ adni,amit meg sem élt? ,arról azt gondolom,hogy hallottam én választ pl.katolikus paptól, párkapcsolattal,családdal kapcsolatban,és tökéletes volt.
Azt gondolom /sőt tudom/,hogy lehetnek olyan szinten emberek ,hogy intuitíve megkapják a választ a kérdésre.Tehát anélkül,hogy esetleg megélte vagy tanulta volna,mégis a lehető legjobb választ fogja adni.
Szerintem az ilyen csalódások általában a ,,modern” divatos guruk irányából érik az embert.
Szerintem ,ahol túl sokan vannak, /hívek,közönség/ ,divatos felkapott a guru,ott az igazságról nem igen esik szó,sőt leginkább ellene beszélnek:)
Legalább is így tapasztaltam.
Nagyjából egyetértenék Aditival,azzal a kitétellel,hogy guruja
Nagyjából egyetértenék Aditival,azzal a kitétellel,hogy guruja válogatja.
Nekem úgy látszik nagyon jó tapasztalataim voltak,vannak,tehát semmi ilyesmit nem tudok elmondani,de tudom ,hogy inkább az a jellemző amiről Aditi beszél.
Viszont megválaszthatjuk,hogy kit tartunk gurunak,mesternek,kinek hiszünk.Tehát azt mondom ,tőlünk függ,
mint minden egyéb más is:)
Ami azt illeti,hogy hogyan tud olyan dologba választ adni,amit meg sem élt? ,arról azt gondolom,hogy hallottam én választ pl.katolikus paptól, párkapcsolattal,családdal kapcsolatban,és tökéletes volt.
Azt gondolom /sőt tudom/,hogy lehetnek olyan szinten emberek ,hogy intuitíve megkapják a választ a kérdésre.Tehát anélkül,hogy esetleg megélte vagy tanulta volna,mégis a lehető legjobb választ fogja adni.
Szerintem az ilyen csalódások általában a ,,modern” divatos guruk irányából érik az embert.
Szerintem ,ahol túl sokan vannak, /hívek,közönség/ ,divatos felkapott a guru,ott az igazságról nem igen esik szó,sőt leginkább ellene beszélnek:)
Legalább is így tapasztaltam.
Ejnye gyerekek, elmegyek néhány órát táncolni, erre itt kitör
Ejnye gyerekek, elmegyek néhány órát táncolni, erre itt kitör a csataláz??? 🙂
Jól, van örülök, hogy megmozgatott benneteket a téma, és köszönöm a hozzászólásokat.
Bár az ego-nem ego téma egy másik beszélgetésben is felmerült már, (nem mintha túl sok lenne, vagy ettől mindenki tudna róla, azért említem). lehet hogy nyitni kéne neki megint egy oldalt. Elég csúszós téma, sok a félreértés körülötte, nekem sem árt egy kis plusz info itt sem.
A gurukra visszatérve, sajnos, ezek közül egyik sem divatos guru. De egyetértek veletek abban, hogy akármilyen magas tudatosságúak, ők is emberek. És szerintem is elkerülhetetlen egy idő múlva a pózolás.
Én nem vagyok guru, és nem is készülök annak, de sokszor van, hogy ha már kissé fejlettebbnek bizonyulok egy szituban másoknál valamiben, tapasztalom, hogy kellemetlenséget okoz, hogy nem értik, miért viselkedem úgy, ahogy. Ezzel biztosan mások is vannak így közületek. (Mondjuk egy helyzetben mindenki birka, én meg kiállok.) Szóval el tudom képzelni, hogy egy guru egy idő múlva megbotránkozást keltene a viselkedésével az emberek közt, ezért inkább rejtőzködni kezdenek. De szerintem ez sem jó, mert aki érzékeny, vagy lát, az érzi vagy tudja, hogy nincs meg az őszinteség a külvilág felé. És ráadásul vigyáznia kell a „szentségtelen” tettekkel is… 🙂
Még az jutott eszembe, hogy én, ha valamiben, sziklaszilárdan hiszek az emberben, és a földi valóságának teljességében. Itt létezik a kiegyenlítődés törvénye, ami mindenkire vonatkozik. Aki nagy előnyre tesz szert valamiben, annak kétségtelenül valamilyen nagy hátránnyal, az előny másik oldalával (árnyoldalával, ha úgy tetszik) kell megküzdenie.
Nem hiszem, hogy ez akármelyik guruval másképp lenne, mert ők is a három dimenzióban, és a polaritás világában váltak testté és lélekké.
Lehet, h ez az oka ennek az egész, furcsa jelenségnek…?
Namaszte
Ejnye gyerekek, elmegyek néhány órát táncolni, erre itt kitör
Ejnye gyerekek, elmegyek néhány órát táncolni, erre itt kitör a csataláz??? 🙂
Jól, van örülök, hogy megmozgatott benneteket a téma, és köszönöm a hozzászólásokat.
Bár az ego-nem ego téma egy másik beszélgetésben is felmerült már, (nem mintha túl sok lenne, vagy ettől mindenki tudna róla, azért említem). lehet hogy nyitni kéne neki megint egy oldalt. Elég csúszós téma, sok a félreértés körülötte, nekem sem árt egy kis plusz info itt sem.
A gurukra visszatérve, sajnos, ezek közül egyik sem divatos guru. De egyetértek veletek abban, hogy akármilyen magas tudatosságúak, ők is emberek. És szerintem is elkerülhetetlen egy idő múlva a pózolás.
Én nem vagyok guru, és nem is készülök annak, de sokszor van, hogy ha már kissé fejlettebbnek bizonyulok egy szituban másoknál valamiben, tapasztalom, hogy kellemetlenséget okoz, hogy nem értik, miért viselkedem úgy, ahogy. Ezzel biztosan mások is vannak így közületek. (Mondjuk egy helyzetben mindenki birka, én meg kiállok.) Szóval el tudom képzelni, hogy egy guru egy idő múlva megbotránkozást keltene a viselkedésével az emberek közt, ezért inkább rejtőzködni kezdenek. De szerintem ez sem jó, mert aki érzékeny, vagy lát, az érzi vagy tudja, hogy nincs meg az őszinteség a külvilág felé. És ráadásul vigyáznia kell a „szentségtelen” tettekkel is… 🙂
Még az jutott eszembe, hogy én, ha valamiben, sziklaszilárdan hiszek az emberben, és a földi valóságának teljességében. Itt létezik a kiegyenlítődés törvénye, ami mindenkire vonatkozik. Aki nagy előnyre tesz szert valamiben, annak kétségtelenül valamilyen nagy hátránnyal, az előny másik oldalával (árnyoldalával, ha úgy tetszik) kell megküzdenie.
Nem hiszem, hogy ez akármelyik guruval másképp lenne, mert ők is a három dimenzióban, és a polaritás világában váltak testté és lélekké.
Lehet, h ez az oka ennek az egész, furcsa jelenségnek…?
Namaszte
Szia Aditi !
Valóban sok tanító nemtől függetlenül nehezen vagy
Szia Aditi !
Valóban sok tanító nemtől függetlenül nehezen vagy egyaltalán nem talál magának párt.Ennek több oka is lehet.Mindannyian egy meghatározott sorssal-feladattal születünk le.Vannak akiknek az életfeladatuk a tanítás és nincs „bekódolva” a párkapcsolat.Nekik ez nem is hiányzik,minden idejüket a tanulás-tanítás tölti ki.Ezek az emberek nagyon kevesen vannak.
Mások ahogy egyre tisztábban élnek,tudatosodnak egyre kevésbé találnak olyan párra aki megérti őket,
ez vezethet rossz tapasztalásokhoz,akár egy megkeseredett állapothoz is.
Mindannyian elkövethetjük azt a hibát,hogy a saját állapotunkat általánosságnak tekintjük és ráhuzzuk másokra is.Biztos hallottál már Te is elvált embert,aki mindenkinek azt „tanácsolja” ne kösse le magát,mert egyedül jobb.Persze ez nem csak a párkapcsolatra vonatkozik,bármely világnézet-felfogás-értelmezésre is igaz lehet.Az ember alapvetően a párkapcsolatra van „kódolva”,ezen az úton gyakorolhatja itt fizikai szinten az egység elérését.
Két félből lesz két egész.Két egészből pedig a teljesség,az egység.Ezt kellene megvalósítani mindannyiunknak.Tudom,ez egy szép elmélet és igen ritkán tud megvalósúlni.Részemről minden kapcsolatnak úgy vágok neki,hogy ez lesz az igazi,még akkor is ha tudom,hogy nem egy életre szól.
Általában addig vagyunk együtt amíg van mit tanulnunk a másiktól és van mit adnunk a másiknak.
Mindezt úgy,hogy megmarad saját identitásunk és mégis kitudjuk egészíteni a másikat.
Ez nyilván nem megy egyik napról a másikra,ezt is tanulnunk kell,mint minden mást.
Igazad van abban is,hogy egy gyermektelen nő,ne tanítson másokat szűlni,mert hiába tudja technikailag
mi történik,de nem élte meg sem a fájdalmát,sem a szépségét.
A jó tanító példát mutat életével,szeretetével,ahogy bánik a tanítványokkal és tisztában van azzal a felelősséggel,hogy ezzel befolyásolja mások életét.Nem akarja ráerőszakolni másokra a nézeteit,csak egy újabb alternatívát nyújt nekik, mert a véleménykülönbséghez mindenkinek joga van,amíg csak be nem látja tévedését.
Ezzel együtt mindannyian tanítók-tanulók vagyunk és magunk választjuk meg mire van igényünk,jelen állapotunkban mit tudunk befogadni,de azt is tudjuk,hogy a befogadott tudás újabb igényre vezet és
újabb tanítót keresünk.Ez így van jól…. 🙂
Persze,ez csak az én véleményem…
Zoeya
Szia Aditi !
Valóban sok tanító nemtől függetlenül nehezen vagy
Szia Aditi !
Valóban sok tanító nemtől függetlenül nehezen vagy egyaltalán nem talál magának párt.Ennek több oka is lehet.Mindannyian egy meghatározott sorssal-feladattal születünk le.Vannak akiknek az életfeladatuk a tanítás és nincs „bekódolva” a párkapcsolat.Nekik ez nem is hiányzik,minden idejüket a tanulás-tanítás tölti ki.Ezek az emberek nagyon kevesen vannak.
Mások ahogy egyre tisztábban élnek,tudatosodnak egyre kevésbé találnak olyan párra aki megérti őket,
ez vezethet rossz tapasztalásokhoz,akár egy megkeseredett állapothoz is.
Mindannyian elkövethetjük azt a hibát,hogy a saját állapotunkat általánosságnak tekintjük és ráhuzzuk másokra is.Biztos hallottál már Te is elvált embert,aki mindenkinek azt „tanácsolja” ne kösse le magát,mert egyedül jobb.Persze ez nem csak a párkapcsolatra vonatkozik,bármely világnézet-felfogás-értelmezésre is igaz lehet.Az ember alapvetően a párkapcsolatra van „kódolva”,ezen az úton gyakorolhatja itt fizikai szinten az egység elérését.
Két félből lesz két egész.Két egészből pedig a teljesség,az egység.Ezt kellene megvalósítani mindannyiunknak.Tudom,ez egy szép elmélet és igen ritkán tud megvalósúlni.Részemről minden kapcsolatnak úgy vágok neki,hogy ez lesz az igazi,még akkor is ha tudom,hogy nem egy életre szól.
Általában addig vagyunk együtt amíg van mit tanulnunk a másiktól és van mit adnunk a másiknak.
Mindezt úgy,hogy megmarad saját identitásunk és mégis kitudjuk egészíteni a másikat.
Ez nyilván nem megy egyik napról a másikra,ezt is tanulnunk kell,mint minden mást.
Igazad van abban is,hogy egy gyermektelen nő,ne tanítson másokat szűlni,mert hiába tudja technikailag
mi történik,de nem élte meg sem a fájdalmát,sem a szépségét.
A jó tanító példát mutat életével,szeretetével,ahogy bánik a tanítványokkal és tisztában van azzal a felelősséggel,hogy ezzel befolyásolja mások életét.Nem akarja ráerőszakolni másokra a nézeteit,csak egy újabb alternatívát nyújt nekik, mert a véleménykülönbséghez mindenkinek joga van,amíg csak be nem látja tévedését.
Ezzel együtt mindannyian tanítók-tanulók vagyunk és magunk választjuk meg mire van igényünk,jelen állapotunkban mit tudunk befogadni,de azt is tudjuk,hogy a befogadott tudás újabb igényre vezet és
újabb tanítót keresünk.Ez így van jól…. 🙂
Persze,ez csak az én véleményem…
Zoeya
Igazából ki az akinek szüksége van a gurura? Mindenképpen kell?
Igazából ki az akinek szüksége van a gurura? Mindenképpen kell?
Apapótlék,
annak kell, aki a saját belső bölcsességét nem találja. De apa is csak egy van ezért sokan aztán jó nagyot csalódnak a guruban.
Normális esetben nem a szülőnek kéne a „gurunak” lennie? Nem az
Normális esetben nem a szülőnek kéne a „gurunak” lennie? Nem az lenne a természetes, hogy a tanítvány a gyermek, akit a szülő/guru születésétől fogva felnevel, tanít, hogy végül önálló felnőtté váljon (Teljes Emberré)?
Ki mást ismerhetne és taníthatna legjobban a Mester, ha nem a saját gyermekét?
Igen így nagyon jó lenne
De nekem például mind a két szülőm materialista volt. Mindenki útja más, én cikázgatok a Sanyi és Gyurkó Zsolt között. Nem ütközik a két tanítás, de egész más. Sok gyakorlatot csináltam Szabó Ilonától is, most meg itt van az új szerelem, a transzperszonális pszichológia.
Normális esetben igen. Viszont ha a gyereknek nem adatik meg ez,
Normális esetben igen. Viszont ha a gyereknek nem adatik meg ez, akkor is van esélye, hogy teljes életet éljen aztán. Éva előbb használt kifejezését használom most, mert szerintem nagyon találó: felébreszti önállóan a belső gurut. Ráébred, bármi történt vele, ő attól képes függetlenedni, és élni úgy, ahogy ő látja jónak, látott akármit is az apjától. Mert ő egy független ember tőle. Ilyenre több példát láttam is már, és tapasztalat is. Még jó, hogy erre van lehetőség, különben nem is tudom, hol tartanánk.
Ilyen esetben, ahogy tapasztalom, először lehet keres pótapát az illető. De mikor felébred a belső guru, amikor ráébred a többiekkel való egyenrangúságára, nem keres többé gurut (az ún. gurukkal is egyenrangú, vagyis ők is emberek és esetleg tévedhetnek, akárcsak ő). Sőt, egyenesen nem hagyja. hogy befolyásolják, önállóan válogat a tanításban. És hosszú távon ez mindenképp előny. Így simán tud teljes életet élni az ember, és olyan „csodák” történhetnek vele, amit korábban saját magának el sem tudott volna képzelni. Pedig mint bárkit, ezek a természetes csodák, őt is megilletik. Vagyis egyszerűen megtalálja a boldogságot. 🙂
(Bár időnként bizonyos személyekkel kapcsolatban előjöhet a pótapa-érzés, de tudatosan lehet arra figyelni, hogy ne hagyatkozzunk rá teljesen, tehát az ő tanításain is úgy gondolkodjunk el önállóan, hogy mennyire érezhetjük magunkénak, mint a többi esetében, viszont az érzés, nagy szeretet és öröm, az lesz benne a lényeg).
Szerintem amíg az a ,,belső guru” fel nem ébred az emberben,add
Szerintem amíg az a ,,belső guru” fel nem ébred az emberben,addig azt gondolom,hogy mindenkinek szüksége lenne gurura. Persze nem mindegy,kire,és milyenre. /ha már gururól beszélünk:)/
Megint nagyon igazad van!
Addig van szükség külső gurura, ameddi
Megint nagyon igazad van!
Addig van szükség külső gurura, ameddig rá mutat az igazságra.
Amikor már tudod, hol és hogyan keresd az igazságot, akkor a külső guru lehet akár akadály is.
Az igazság megtalálása nagyon szubjektív folyamat.
Igazából ki az akinek szüksége van a gurura? Mindenképpen kell?
Igazából ki az akinek szüksége van a gurura? Mindenképpen kell?
Apapótlék,
annak kell, aki a saját belső bölcsességét nem találja. De apa is csak egy van ezért sokan aztán jó nagyot csalódnak a guruban.
Normális esetben nem a szülőnek kéne a „gurunak” lennie? Nem az
Normális esetben nem a szülőnek kéne a „gurunak” lennie? Nem az lenne a természetes, hogy a tanítvány a gyermek, akit a szülő/guru születésétől fogva felnevel, tanít, hogy végül önálló felnőtté váljon (Teljes Emberré)?
Ki mást ismerhetne és taníthatna legjobban a Mester, ha nem a saját gyermekét?
Igen így nagyon jó lenne
De nekem például mind a két szülőm materialista volt. Mindenki útja más, én cikázgatok a Sanyi és Gyurkó Zsolt között. Nem ütközik a két tanítás, de egész más. Sok gyakorlatot csináltam Szabó Ilonától is, most meg itt van az új szerelem, a transzperszonális pszichológia.
Normális esetben igen. Viszont ha a gyereknek nem adatik meg ez,
Normális esetben igen. Viszont ha a gyereknek nem adatik meg ez, akkor is van esélye, hogy teljes életet éljen aztán. Éva előbb használt kifejezését használom most, mert szerintem nagyon találó: felébreszti önállóan a belső gurut. Ráébred, bármi történt vele, ő attól képes függetlenedni, és élni úgy, ahogy ő látja jónak, látott akármit is az apjától. Mert ő egy független ember tőle. Ilyenre több példát láttam is már, és tapasztalat is. Még jó, hogy erre van lehetőség, különben nem is tudom, hol tartanánk.
Ilyen esetben, ahogy tapasztalom, először lehet keres pótapát az illető. De mikor felébred a belső guru, amikor ráébred a többiekkel való egyenrangúságára, nem keres többé gurut (az ún. gurukkal is egyenrangú, vagyis ők is emberek és esetleg tévedhetnek, akárcsak ő). Sőt, egyenesen nem hagyja. hogy befolyásolják, önállóan válogat a tanításban. És hosszú távon ez mindenképp előny. Így simán tud teljes életet élni az ember, és olyan „csodák” történhetnek vele, amit korábban saját magának el sem tudott volna képzelni. Pedig mint bárkit, ezek a természetes csodák, őt is megilletik. Vagyis egyszerűen megtalálja a boldogságot. 🙂
(Bár időnként bizonyos személyekkel kapcsolatban előjöhet a pótapa-érzés, de tudatosan lehet arra figyelni, hogy ne hagyatkozzunk rá teljesen, tehát az ő tanításain is úgy gondolkodjunk el önállóan, hogy mennyire érezhetjük magunkénak, mint a többi esetében, viszont az érzés, nagy szeretet és öröm, az lesz benne a lényeg).
Szerintem amíg az a ,,belső guru” fel nem ébred az emberben,add
Szerintem amíg az a ,,belső guru” fel nem ébred az emberben,addig azt gondolom,hogy mindenkinek szüksége lenne gurura. Persze nem mindegy,kire,és milyenre. /ha már gururól beszélünk:)/
Megint nagyon igazad van!
Addig van szükség külső gurura, ameddi
Megint nagyon igazad van!
Addig van szükség külső gurura, ameddig rá mutat az igazságra.
Amikor már tudod, hol és hogyan keresd az igazságot, akkor a külső guru lehet akár akadály is.
Az igazság megtalálása nagyon szubjektív folyamat.